Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nemzetközi gazdasági érdekcsoportok, tôzsdecápák hálójában vergôdik a román gazdaság és a kisember. Amióta ugyanis - 2004 novemberében - a Nemzeti Bank úgy döntött, hogy többé nem avatkozik bele az euró-lej árfolyam ingadozásába, s hagyja, hogy a kereslet- kínálat egyensúlya határozza meg az átváltási árat, a legfontosabb valuták árfolyama rohamosan zuhanni kezdett.

A gazdasági mechanizmusokat nem ismerôk akár örömmel is nyugtázhatták a nemzeti pénznem megerôsödését, jelen esetben azonban az a paradoxnak tûnô helyzet áll fenn, hogy ez az erôsödés tulajdonképpen a román valuta és a mögötte álló gazdasági háttér gyengeségét árulja el. Az árfolyamesést ugyanis - teljesen függetlenül a pénz valós vásárlóértékétôl - az okozza, hogy Romániában sokkal több valutát adnak el, mint amennyit vásárolni szeretnének, azaz a kereslet- kínálat nem kiegyensúlyozott. Márpedig igencsak rossz osztályzatot kaphat az a gazdaság, amely nem képes ellensúlyozni a többnyire a külföldön dolgozók keresetébôl származó valutáris nyomást.

A dolgok természetesen ennél lényegesen bonyolultabbak, a piacot alakító mechanizmusok legmélyére még a legszakavatottabbak is csak nehezen tudnak belelátni. Tény, hogy a be nem avatkozás elhatározása a Nemzeti Bank részérôl a felhalmozott valutamennyiség inflációs nyomásának csökkentését célozta, az országimázson ugyanis sokat rontana, ha a nagy erôfeszítéssel egyszámjegyûre csökkentett infláció ismét tíz százalék fölé tornászná magát. Arra azonban valószínûleg ôk sem számítottak, hogy az árfolyan csökkenése ennyire drasztikus méreteket ölt. Márpedig amit nyertek a réven - hamar kiderült -, könnyen elveszíthetik a vámon, ugyanis éppen a külkereskedelmi mérleg ellensúlyozói, az exportôrök máris hatalmas veszteségeket könyveltek el, sôt sokan már csôdrôl vagy a kapuk szándékos bezárásáról beszélnek.

Ez a veszteség aztán olyan méreteket öltött, hogy alig egy héttel azután, hogy Adrian Vasilescu, a Nemzeti Bank kormányzójának tanácsadója még azt nyilatkozta, hogy a be nem avatkozás szükséges lépés volt, s szabad teret kell engedni a piaci önszabályozásának, a hét elején mégiscsak az intervenció mellett döntöttek, az euró ugyanis a 35.000 lej körüli negatív csúcsokat döntögetett.

Jelenleg - noha ismét nôtt egy kicsit az árfolyam - a valutapiacon minden bizonytalan, ezt maga Mugur Isarescu fôkormányzó jelentette ki egy sajtótájékoztatón. S kétségtelen, ez így igaz, noha ô maga nyilván kevesebbet árul el, mint amennyit tud. Minden attól függ, hogy a nagy pénzpiaci játékosok haszonszerzésre irányuló befolyását (egy holland brókercég évi jelentésében a lejt nevezte meg Európa egyik legjobb befektetésének a tavalyi évben) a romániai reálgazdaságnak mennyire sikerül ellensúlyoznia. Addig is azonban, amíg a román gazdaság valóban képes lesz állni a szabad versenyt - inflációs nyomás ide, erôs lej bevezetésének szükségessége oda - elkerülhetetlen, hogy a Nemzeti Bank saját intervenciós lépésekkel megpróbáljon viszonylagos stabilitást teremteni a valutapiacon.

"Az összefüggések megvilágításával, példák meghallgatásával képesekké kell válnunk, hogy a romániai egészségügyi reform eddigi lépéseit megértsük, megismerjük a jelenlegi helyzetet és felkészüljünk az elôre látható finanszírozási és minôségi változásokra" - hangzott el a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány szervezésében e céllal pénteken délben kezdôdött képzôkonferencián a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. Kórházigazgatók, orvosok, politikusok, egészségügyi szakemberek vettek részt, akiknek magyarországi és erdélyi egészségügyi menedzserek tartanak elôadást.

Nyitóbeszédében dr. Vass Levente, a Stúdium Alapítvány igazgatója egy közös érdekérvényesítô csoport létrehozásának fontosságát emelte ki. Dr. Székely Ervin, a szakminisztérium államtitkára kifejtette, hogy az együttgondolkodás, a kölcsönösség jegyében az egészségügy reformját elôsegítô törvénytervezetek kidolgozásában számít a szakemberek támogatására.

A konferencián, amely a szervezôk szándéka szerint lehetôséget nyújt az egészségügyi menedzsmenttel kapcsolatos fogalmak megismerésére és tisztázására, dr. Szummer Csaba egészségügyi szakmenedzser tartott elôadást az egészségügyben alkalmazható finanszírozási technikákról. Ezen belül részletesen ismertette a Magyarországon már évek óta mûködô és romániai szinten még felemásan bevezetett DRG, magyar fordításban HBCS, azaz Homogén Betegségcsoportok elnevezésû finanszírozási módot, amely - véleménye szerint - minden kedvezôtlen hatásával együtt az anyagi források legdemokratikusabb elosztását teszi lehetôvé. Mivel a kórházaknak egy-egy ápolási napra a betegségek kezelésének átlagos költségét fizetik, akár profithoz is juthatnak ott, ahol az országos átlag alatt biztosítják az ellátást. Hatásában viszont a HBCS-finanszírozás korlátozza a gyógyítói szabadságot, s a kórházi gyakorlatban a költségérzékenység megjelenéséhez vezet. Az orvosok számára kellemetlenséget jelent, hogy meg kell tanulják kódolni az ellátott eseteket, s az adminisztráció fontosságát a gyógyító munkáéval egyenértékûvé teszi.

A Népújság kérdésére, hogy ilyen körülmények között betegközpontúnak tekinthetô-e HBCS szerinti finanszírozási technika, az elôadó egyértelmû nemmel válaszolt, majd hozzátette, hogy mivel a leghatékonyabb és legigazságosabb forráselosztást biztosítja, valójában mégis a betegek érdekeit szolgálja.

A konferencia elsô napján Közgazdasági szemlélet az egészségügyben, valamint Az egészségügyi intézmények mûködésének közgazdasági és finanszírozási kérdéseirôl dr. Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász-oktató, a magyar szaktárca volt helyettes államtitkára értekezett.

Ma délelôtt a magyarországi HBCS- auditálásról, dr. Benkó Zsuzsa, a romániai egészségügy reformjáról, a HBCS (DRG)- finanszírozás romániai alkalmazásáról dr. Lorenzovici László és dr. Vass Levente tart elôadást, amelyet kerekasztal-megbeszélés követ.

Tovább bonyolódik a marosvásárhelyi 2-es poliklinika ügye. Az itt dolgozó szakorvosok és családorvosok egy része a közigazgatási bíróságon indított pert a megyei tanács ellen, milliárdos nagyságrendû erkölcsi kártérítést követelve, amiért az intézmény vezetése a törvényes elôírások értelmében nem adta ingyenes használatba az orvosi rendelôket.

Lokodi Edit megyei tanácselnök a Népújság kérdésére elmondta, hogy az a 20 orvos, aki a megyei tanács vezetésétôl kérte az orvosi rendelôk koncesszionálását, azért fordult a közigazgatási bírósághoz, mert az önkormányzat tavaly ôsz óta nem tudta megoldani ezt a kérdést. - Erkölcsi kártérítést követelnek amiatt, hogy megakadályoztuk jogaik érvényesítésében, egyenként megközelítôleg másfél milliárd lejt. Meg szerettem volna ezt a problémát oldani, de törvényes akadályok merültek fel. Mivel a 2-es poliklinika, ugyanúgy, mint a megyei kórház keretében mûködô járóbeteg-rendelô a Megyei Egészségügyi Igazgatóság ügykezelésben van, a megyei tanács nem tudta e helyiségek adminisztrálási jogát visszavonni az Egészségügyi Minisztérium beleegyezése nélkül. Egyfelôl létezik egy olyan kormányhatározat, miszerint azokat a helyiségeket, amelyekben szakorvosok vagy családorvosok rendelnek, ingyenes használatba adják nekik, ezzel szemben egy másik kormányhatározat értelmében azok a rendelôk, amelyek egyetemi központoknak számító egészségügyi intézmények használatában vannak, nem adhatók koncesszióba a bennük dolgozó orvosoknak. Marosvásárhely egyetemi központnak számít, ezért minden olyan épület, amelyben orvosi szolgáltatást - kezelést, rendelést - nyújtanak, részben az egyetemi központ használatában van, részben pedig olyan orvosok használatában, akik azt állítják, hogy nem tagjai az egyetemi rendszernek. Tehát megkérdeztük az Egészségügyi Minisztériumot, hogy odaadhatjuk-e ezeket a helyiségeket ingyenes használatba, amire határozott nemleges választ kaptunk, és azt, hogy a szóban forgó rendelôk továbbra is a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság adminiszrálásában maradnak. A kormányváltás nyomán új vezetôje van az egészségügyi szaktárcának, akinek írni fogok, kihallgatásra is feliratkozom, mert valamilyen módon rendezni kell ezt az ellentmondásos helyzetet - jelentette ki a tanácselnök. A 2-es poliklinika orvosai információink szerint jelenleg is havi bérleti díjat fizetnek, bár a bérleti szerzôdésük még tavaly nyáron lejárt, az egészségbiztosítási pénztárral pedig egyelôre februárig vannak szerzôdéses viszonyban, ugyanis a 2005-ös keretszerzôdés alkalmazási utasításainak hiányában kiegészítô irat alapján számolja el szolgáltatásaikat a pénztár.

Nagy érdeklôdés közepette tegnap délelôtt Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház elôcsarnokában román-magyar mezôgazdasági szakkönyv- és folyóirat- kiállítást nyitottak meg. A kétnapos rendezvény szervezôje a Lyra Kiadó volt.

Káli Király István - a rendezvény kezdeményezôje - üdvözölte a jelenlévôket, bemutatta a magyarországi meghívott kiadókat, valamint a jelen lévô személyiségeket: Solymossy Józsefet, a magyar országgyûlés képviselôjét, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tanácsosát, Lelkes Lajost, a Mezôgazda Kiadó igazgatóját, Hájas Lászlót, a Magyar Mezôgazdaság fôszerkesztôjét, Hajós Lászlót, a Szent István Egyetem tanárát. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Danut Apetrei, a Mezôgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, Ivan Aurel, a hazai Agris kiadvány fôszerkesztôje, dr. Kelemen Atilla RMDSZ-képviselô, Timar Liviu PDS-s képviselô, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, Burkhardt Árpád alprefektus, Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere.

Mezôgazdasági és állattenyésztési intézmények, vállalkozások, társulások vezetôi, magángazdálkodók voltak kíváncsiak az elsô, Marosvásárhelyen megszervezett mezôgazdasági szakkönyv- és folyóirat-kiállításra. Magyarországon a könyvek, folyóiratok vándoroltatása már hagyomány. Minden év februárjában, a szakkönyv- hónap keretében, az ország különbözô településein kiállításokat szerveznek és bemutatják a szakkiadványokat. Solymossy József országgyûlési képviselô elmondta, hogy Magyarországon évente 100-110 mezôgazdasági szakkönyv jelenik meg, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hathatós anyagi hozzájárulásával. A Magyar Mezôgazdaság Kft. például összesen 45 heti, havi újságot és szakfolyóiratot jelentet meg. Solymossy József a tegnapi napot történelminek nevezte, mert elsô alkalommal sikerült a határokon túl is megszervezni mezôgazdasági szakkönyv-kiállítást, ami remélhetôleg itt is hagyománnyá válik. Az ötlet - egymás mellé tenni a román és magyar szakkönyveket - nagyon jó, mert hatékony, a szerzôk kicserélhetik tapasztalataikat. A magyar szakemberek arra törekednek, hogy elsôsorban az EU-csatlakozással kapcsolatos tapasztalataikat adják át, azzal a céllal, hogy a román szakemberek, mezôgazdálkodók ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket ôk követtek el az elôcsatlakozás idôszakában.

A megnyitó után a jelenlévôk meglátogatták a standokat.

A könyvkiállítás kapcsán a tegnap délelôtt konferenciára került sor az EU- csatlakozás gondjai a mezôgazdaságban témakörrel, romániai és magyarországi szakemberek részvételével. Délután a protokollteremben szervezett kerekasztal-beszélgetés témája a mezôgazdasági termelôk csoportosulását szabályozó törvény adta lehetôségek bemutatása volt. Ezután dr. Csávossy György tartott elôadást A bor dicsérete címmel a színház elôcsarnokában.

A mezôgazdasági könynapok ma a vámosgálfalvi Borház termékbemutatójával és a kölpényi szôlészeti farm borkóstolójával zárul.

Újabb tisztújító és jelölôgyûléseket tartanak a kerületi RMDSZ- szervezetek az alábbi program szerint:

- az RMDSZ marosvásárhelyi 9-es körzete 2005. február 21-én 17 órai kezdettel tartja jelölôgyûlését a cserealjai református templom tanácstermében.

- február 24-én, csütörtökön 11 órától Gyulakután a polgármesteri hivatal tanácstermében (Erdô-szentgyörgy kerület);

- február 24-én, csütörtökön 16 órától a mezôfelei kultúrotthonban (Mezôcsávás kerület);

- február 25-én, pénteken 18 órától a maroskeresztúri kultúrotthonban;

- február 25-én, pénteken 18 órától a nyárádszeredai polgármesteri hivatal gyûléstermében;

- február 25-én, pénteken 16 órától a dicsôszentmártoni mûvelôdési házban.

Nagyszámú közönség elôtt, fergeteges sikerrel dobbantott csütörtökön a Marosvásárhelyrôl és környékérôl (Régenbôl, Sárpatakról, Gernyeszegrôl) verbuválódott új roma tánccsoport, amely a Maros Együttes "bemelegítô" táncait követôen, rendkívüli elôadás keretében mutatkozott be a Nemzeti Színházban. Györfi Zoltán mûsorvezetô elmondta: fôpróbáját láttuk annak a turnénak, amelyet japán producerük, Masunaga Tetsuo szervez hazájában és a világ más országaiban. A fiatalok nagyon tehetségesek, az ének, a zene és a tánc, mint mondani szokás, a vérükben van. A legnagyobb tapsot a cigány verbunk és a mûsorzáró ritmusetûd váltotta ki.

Az Országos Audiovizuális Tanács felszólítást intézett Catalin Blebea úrhoz, a Realitatea tévé vezérigazgatójához, amelyben a következôket közölte:

Az Országos Audiovizuális Tanács f. év február 17-i nyílt ülésén megvitatta a Realitatea tévé 2005. február 14-én sugárzott "100%" mûsorát.

Telefonon bekapcsolódva az említett mûsorba, dr. Sorin Oprescu úr ismételten a stúdió meghívottja, dr. Raed Arafat úr etnikai származására utalt, s azt állította, hogy ez utóbbi a "medicína ajatollahjának" tartja magát, meg hogy fogalma sincs, hogyan gyakorolják az orvoslást "Európában".

Az OAT emlékeztet arra, hogy az emberi méltóság védelmére és a saját imázshoz való jogra vonatkozó, 2004. évi 248-as határozat 15. cikkelyének elôírásai szerint az audiovizuális programokban tiltott bármilyen antiszemita vagy xenofób megnyilvánulás. Ugyancsak tilos olyan mûsorok sugárzása, amelyekben faj, vallás, nemzetiség, nem, szexuális vonzalom vagy etnikum alapján történô diszkrimináció fordul elô.

Az OAT megállapította, hogy a mûsorvezetô nem lépett közbe azért, hogy figyelmeztesse Sorin Oprescut a szóban forgó állításai elfogadhatatlan voltára.

Az OAT intézkedést sürget, hogy a jövôben nemzeti hovatartozásszerû "érvekre" alapozott támadások ne forduljanak elô, vagy ha mégis, akkor az adásszerkesztôk a kellô mértékben büntessék azokat, zárul az OAT elnöke, Ralu Filip által aláírt közlemény.

A levélben a magyar aláírók arra kérték Josep Borrell Fontelles EP-elnököt, hogy a parlament a lehetô leghamarabb vegye napirendjére az ügy tárgyalását, mert megítélésük szerint a jelenlegi állapot komoly veszteségeket okoz a Romániában érdekeltségekkel rendelkezô magyar exportôröknek.

Magyarország és Románia 2004. május 1-ig, vagyis a magyar EU-csatlakozásig a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát - emlékeztet Szent-Iványi István közleménye. Magyarország EU-tagsága azonban szükségessé tett az egyezmény felmondását, mivel az Európai Unió tagállamainak külsô országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait nem kétoldalú egyezmények szabályozzák, hanem a közös kereskedelempolitika. E politika része többek között az EU (pontosabban elôdje, az Európai Közösség) és Románia között megkötött társulási szerzôdés, amelyet Magyarország belépését követôen úgy módosítottak, hogy az egyrészt kiterjedjen Magyarországra, másrészt tartalmazza a CEFTA magyar szempontból elônyös elemeit. A módosított szerzôdés hatályba lépéséhez azonban az Európai Parlament hozzájárulására is szükség van.

A tó évtizedek óta rejti állítólagos titkait, amelyekrôl már számtalan találgatás és feltételezés látott napvilágot világszerte. Egyes sejtések szerint a tó a nácik kincsét rejti, vagy legalább olyan titkos birodalmi dokumentumokat, amelyek segítenének jobban megismerni és megérteni a hitleri birodalom történetét. Egyelôre nincs kézzelfogható bizonyíték arra a magát makacsul tartó állításra, hogy a nácik napokkal a II. világháború vége elôtt békaemberekkel hatalmas ládákban értékeket, illetve fontos dokumentumokat süllyesztettek a tó fenekére. Az is bizonyításra vár, hogy a hitleri Németország szakértôi ebben a stájerországi tóban kísérleteztek víz alól indítható rakétákkal mini- tengeralattjárókról, illetve víz alatti kilövôállványokról, mivel Hitler állítólag kétlépcsôs rakéták bevetésével akart csapást mérni az Egyesült Államokra.

A terület tulajdonjogát gyakorló Osztrák Szövetségi Erdôgazdálkodási Hivatal most megállapodást kötött a floridai Global Explorations Company Inc. elnevezésû céggel, hogy három év alatt az utolsó zugáig felderítik a tó mélyét. A kutatás idén áprilisban kezdôdik, amelynek során felmérik és feltérképezik a magas hegyek között hullámzó tó minden szegletét. Az amerikai cég vezetôje szerint három év alatt mindössze 40 melegebb hét áll majd a rendelkezésükre, hogy elvégezzék a munkát. Csak annyit árult el, hogy a legkorszerûbb kutatóeszközökkel, és a világ más részein tapasztalatokat szerzett szakértôk bevonásával kutatják át a tavat.

A tó elôzô átkutatását öt évvel ezelôtt hagyta abba egy amerikai cég, amely nem talált semmit. Az amerikai kutatók most arra kérik mindazokat, akik tudnak valamit a tó titkairól, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Steirerkrone címû lap grazi szerkesztôségével.

Az osztrák tömegtájékoztatás visszafogottan reagált az újabb kutatás hírére. Volt olyan médium, amely arról adott hírt, hogy a toplitzi náci kincsekról szóló legenda utolsó, de esetleg csak egy újabb fejezetének megírása kezdôdik meg a tavasszal.

A címbeli megállapítást 1908. február 18- án vetette papírra Tóthfalusi József Marosvásárhelyen. Annak az aranyozott táblájú és lapélû könyvritkaságnak a szerkesztôje, amelyet Hermann Emil Képes Szent Biblia és Vallásos-irat terjesztô Vállalata adott ki az idô tájt Budapesten.

De ki is volt Tóthfalusi József? Teológiát végzett Nagyenyeden, majd a kolozsvári és budapesti egyetemeken keleti nyelveket és jogot tanult. 1893-tól 1895-ig püspöki titkár volt, s ez utóbbi évben került Marosvásárhelyre, ahol átvette a Vártemplomi Református Egyházközség elsô papjának teendôit. Termékeny irodalmi munkásságának egyik maradandó értékû mûve a Nagy Képes Biblia (az ezres számot meghaladó illusztrációval, közöttük több híres festmény színes reprodukciójával), amely magyar kiadásban mindmáig a legteljesebb és egyedülálló szentképes gyûjtemény. Tóthfalusi József 1923-tól 1925-ig a Marosi Egyházmegye esperese volt. Tevékenysége egész korszakot jelentett az egyházközség négy évszázados történetében. Nemcsak egyik leghosszabb ideig szolgált lelkipásztorunk volt, hanem egész egyénisége, kiváló szellemi és fizikai adottságai arra rendelték ôt, hogy a jelentôsebb lelkipásztorok sorában említtessék. Nagyszerû szónoki képességei, széles körû teológiai mûveltsége, örökké alkotni, építeni vágyó szelleme olyan munkásságot eredményezett, hogy annak nyomait nem csupán a levéltár okiratai ôrzik, hanem az utókor kegyelete és hálás emlékezete is.

(a)

"A negyedik dinamika: az egyén azon késztetését tartalmazza, amely az emberiség optimális túlélésére irányul. Az elsô három dinamika nélkül ez a késztetés is kudarcra van ítélve."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Egyre inkább úgy tûnik, hogy az embernek az a legnagyobb problémája, hogy túlságosan ember akar lenni. Ez leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy az ember, fôleg fiatal korában, túl sokat vállal magára, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az emberiség hasznára váljon, tehát, hogy hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Késôbb, amikor a rengeteg nehézség rázúdul: munka, család, egészségi problémák stb., az ember kénytelen újabb nagy erôfeszítéseket tenni, hogy a magára vállalt tennivalók nagy részétôl megszabaduljon. Ez az út vezet a kudarchoz, a kudarc meg a sok szenvedéshez, bûnözéshez, sôt a halálhoz is.

Tökéletesen igaz, hogy sok ember megpróbálta megmenteni az emberiséget, egyesek olyan módszerekkel, amelyek az emberiség vesztét okozhatták volna. L. R. Hubbard szerint az emberiséget kéne megmenteni azoktól, akik az emberiséget akarják mindenáron megmenteni.

Ismerem azt a nôt, aki 40 évvel ezelôtt arra született, hogy megmentse az emberiséget, legalábbis egy részét. Ezért lett belôle szülésznô.

Szegény lány, amikor igazán szembesült imádott munkájával, elszörnyedt a sok szenvedés láttán, úgyhogy amikor nehezebb szüléseken vett részt, rendszerint elájult. Egy idô után a kollégái meg a fônökei kezdték alkalmatlannak tartani erre a "szép, de kegyetlen" munkára.

- Túl sok a szenvedés - könnyezett szegény -, borzasztó, hogy mit el kell szenvednie az anyának is, újszülöttnek is. Több szeretet kell egy csecsemô világra segítéséhez, és sok-sok alázat az élettel szemben!

(L. R. Hubbard szerint is az újszülött 45-50 engramot - súlyos következményekkel járó lelki meg fizikai bántalmat - szerez már megszületésekor.)

Hát az akkori szülészet munkatársai semmivel sem lettek alázatosabbak az élettel szemben, de ôt, F. I.-t az élet annál jobban megalázta. Férjhez kényszeríttették egy olyan emberhez, akinek a hivatása szintén az emberek megmentése volt. Ez egy pap volt. Ez az úriember azon buzgólkodott, hogy megmentse az emberiséget, kivéve a saját feleségét, akit szüntelenül gúnyolt, majd verni kezdett. Az elkeseredett nô végül elvált tôle.

A szülészeten sajnálták és együtt éreztek az egyre szomorúbb F. I.-vel, akit kissé furcsának tartottak, mert folyton azt hajtogatta, hogy az ember nem a szenvedésre született, és azért szenved, mert nincs benne elég szeretet meg alázat.

Találkozott egy csendes, mûvelt emberrel, aki, úgy tûnt, megérti ôt, sôt mit több, ô maga is (mint filozófus) sokallta az ember szenvedését, és megoldásokat keresett pontról pontra kidolgozott elméleteiben.

Végül úgy oldotta meg az emberiség sorsát, hogy továbbállt egy fiatalabb nôvel.

A kiábrándult, összezavart nô végül egy közismert és köztiszteletben álló, karriere végéhez közeledô emberbe kapaszkodott egy kis béke meg megértés reményében, de az öregúr a világot akarta megmenteni, nem ôt, a köztiszteletet pedig esze ágában sem volt megosztani vele. Mi következhetett? Teljes összeomlás, agyhártya-, agyvelôgyulladás, hosszas szenvedés, kómás állapot, majd a klinikai halál. Hogy mi lehet a "küszöbön" túl, azt igen nehéz kitalálni, márpedig valaminek kell ott lennie, mert létezik egy KHTE (Klinikai Halálon Túliak Egyesülete) nevû egyesület, és ennek F. I. is tagja lett. (Saját bevallása szerint ôt a túlvilágról két fényes gömb vezette vissza az életbe azzal az utasítással, hogy neki fontos küldetése van, és azt teljesítenie kell.)

És most? F. I. 40 évesen (!) nemzetközi tekintélyû személyiség, akinek elôadásai után a világ minden részérôl köszönetek, elismerések jönnek a modern szüléssel kapcsolatban (ôsrégi szülési szokások modernizálása), amely majdnem teljesen fájdalommentessé tette a szülési folyamatot.

F. I. egyedül él, szereti az embereket, és alázatos az élettel szemben.

(Nagy baj lenne, ha minden embernek meg kellene halnia ahhoz, hogy szeresse az embereket és alázatos legyen az élettel szemben.)

Csizmadia Mihály

Habsburg-szakértô névtelen olvasónk határozott kérésére, hogy hiányos ismereteit kiegészíthesse, közöljük a nevezett uralkodóról az Egyetemes Lexikonban (Officina Nova - Magyar Könyvklub Kiadó, 1996) és a Magyar Larousse enciklopédikus szótárban (Akadémiai Kiadó, 1991, elsô kötet) megjelent ismertetéseket, amelyek alapul szolgáltak a február 5-i Sziesztában megjelent portré képaláírásához.

Közleményeinkért a hálálkodó köszönetmondást azért nem kell túlzásba vinni.

A szerkesztô, akinek a neve mindig a rovatcím alatt szerepel

Brassóban a muskátli román neve manapság: Flori unguresti; így, tehát többes számban (és helyesen) mert egy száron sohasem magányosan, egyes számban, hanem többedmagával fordul elô: magyar virág.

De van még egy virág, amelyikhez - anélkül, hogy ki akarnánk sajátítani - sokkal több szálak kötnek, mint amennyirôl tudhatunk: a tulipán. S ha nemzeti szimbólummá választották, annak alapja van.

Minden tulipánra vonatkozó nyugati forrás azzal kezdôdik, hogy Carolus Clusius vitte a tulipánt Hollandiába, akivel kezdôdött a tulipán európai pályafutása; ki volt hát e nevezetes úriember?

Carolus Clusius: Charles de l´Éscluse néven a hollandiai Atrecht, franciául Arras-ban született, 1526-ban. Korának szokása szerint latinosított nevének semmi köze Kolozsvárhoz (ahogyan elsô látásra tûnne), de utal arra a zárra, ami a "kilenc záros" város esetében is elôfordul. Montpellierben tanult; miután bejárta Nyugat-Európát, s több botanikai munkát írt, a császári udvar szolgálatában állt Bécsben, ahonnan protestáns hite miatt - az ellenreformáció idején - távozni kényszerült. Legjelentôsebb munkáját a felvilágosult, nagy mûveltségû és több nyelvet beszélô, Ny-Európát bejárt Batthyány gróf vendégeként Németújváron (ma Güssing, Burgenlandban) töltött ideje alatt írta: FUNGORUM in Pannoniis observatum BREVIS HISTORIA; megjelent 1601-ben; négyszáz éve múlt tehát. E munka egyértelmûen bizonyítja, hogy a Mykologia, vagyis: a gomba tanának tudománya magyar földön született meg!

Ne mondjunk le ilyen kultúrtörténelmi ismeretanyagról!

Miután Clusius elhagyta Németújvárt, 1588-ban Frankfurtba érkezett, ahol pár évet töltött, majd hazatérve Hollandiába, 1593-ban, Leiden-ben az egyetemi botanikus kert professzora lett; ma "Hortus botanicus Clusius" nevet viseli. A tudományos világ úgy tartja számon, hogy Clusius vitte magával Hollandiába a tulipán hagymáját, amit Bécsben töltött ideje alatt, a portán diplomáciai szolgálatot teljesítô Busbeckius (teljes nevén: Augier Ghislain de Busbecqe)-tól kapott. 1

A tulipán hollandiai elterjedése kétségtelenül Clusius nevéhez fûzôdik, de ismeretes Johannes Honelius levele Marburgból, 1587. március 6- án, Batthyány Boldizsárhoz Németújvárra, amelyikben arra kéri Batthyányt, hogy küldjön neki, Marburgba tehát, jerikói rózsát, dupla violát, tulipánt, nárciszt és más ritkább virághagymát ("rosam de Jeriko, Violas duplices, Tulipan, Narcisses et similia Cepaceae et rariora alia magnificentia vestra cum tempus sit rogo") 2

Ezek szerint a tulipánt hamarabb ismerték a korabéli Magyarországon, mint Hollandiában! A tulipán azonban tudvalévôleg - török közvetítéssel - Perzsiából származik, és neve a Toliban, vagyis turbánból vezetôdik le.

Ne mondjunk le arról, ami bizonyíthatóan hozzá köt bennünket.

(Forrás:

1Fungorum historia et Codex Clusii (német nyelvû Clusius- Emlékkönyv, Akadémiai Kiadó, 1984)

2Csefkó Gyula: A tulipán szó és motivum eredete, Népünk és Nyelvünk, Szeged, 1929. Január, 1. Szám, 15-19 old.).

Dr. Szôcs Károly

Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be a kormánykoalíciót alkotó négy párt képviselôi, hogy péntek este aláírták az országos mintára született megyei egyezményt és megalakították a Megyei Koalíciós Tanácsot, mint mondták, azért, hogy a megyében "koherens tevékenységet", stabilitást teremtsenek és biztosítsák a kormányprogram "hatékonyságát".

A tanács tagjai: Ciprian Dobre és Eugen Nicolaescu (PNL), Dinu Socotar és Coman Florin (PD), Kelemen Atilla és Frunda György (RMDSZ), Marian Cornaciu és Silviu Morariu (PUR).

Errôl biztosította a jelen levô újságírókat Frunda György szenátor, miután Ciprian Dobre és Eugen Nicolaescu arról tájékoztatott, hogy az elmúlt másfél hónap alatt kiértékelték a közel negyven decentralizált közintézmény helyzetét, és a jelentéseket továbbították a szakminisztériumokhoz. Dobre szerint "javítani kell a szolgáltatásokat a megye polgárai érdekében". A törvények tiszteletben tartása és a polgárok iránti tisztelet vezérli a tevékenységét.

Egyébként sem számokat, sem neveket nem említettek. Egy ideig lavírozgattak az újságírók kérdései körül, míg végül Frunda kijelentette: a jelentések bizalmasak. Erre hamar ráharapott Eugen Nicolaescu, aki azzal egészítette ki a "bizalmas" közlést, hogy bizonyos dolgokat "tévesen értelmezett" a sajtó. Hogy pontosan mit, azt nem tisztázta. De világos, nehezen viseli a kritikát. Egyébként mind a két liberális politikus a jelenlegi hatalmat bíráló újságcikkek fénymásolatával felfegyverkezve érkezett a sajtótájékoztatóra, és azt mondták, hogy a sajtó félrevezeti a közvéleményt, miközben ôk agyondolgozzák magukat.

Nicolaescu bejelentette, hogy jövô héten kedden vagy szerdán találkoznak a "Bechtel- autópályát" támogató megyék parlamenti képviselôi. Véleménye szerint az észak-erdélyi autópálya fontos az erdélyiek számára, és támogatják. Azt szeretnék elérni, hogy felgyorsítsák a munkálatokat, oly módon, hogy egyszerre több szakaszon kezdjék el a sztrádaépítést, és így négy év alatt elkészüljön a Brassó- Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad-Bors közötti autópálya, a tervezett 2012-es határidô helyett.

Az elôre hozott választásokkal kapcsolatban Frunda György kijelentette most senkinek szüksége erre. Legfontosabb, hogy április 25-én Románia aláírja a csatlakozási szerzôdést az Európai Unióval, majd utána felkészüljön a tényleges belépésre. Az elôre hozott választásokkal több hónapot veszítene az ország, tekintve az elôkészületeket, a kampányt és egyebeket, amire az országnak semmi szüksége nincs, mert ezzel késleltetnénk a csatlakozást.

A Népújság felvetésére, hogy az államfô minden logika ellenére az elôre hozott választásokat szorgalmazza, Frunda kijelentette: Basescu összetéveszti a parlamenti ciklust vagy egy kormány mandátumát egy kereskedelmi hajóval, amely Bukarest és Tokió között közlekedik. De még egy hajón sem lehet megtenni, hogy visszaforduljanak Kairóból, ha a kapitány idôközben rájön, hogy nem tetszik neki valamelyik matróz. Ugyanazzal a csapattal kell végighajóznia az utat.

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) szerkesztôségünkhöz eljuttatott pontosításában megállapítja, hogy az utóbbi idôben egész sor támadás érte az intézményt. Annak ellenére, hogy komoly erôfeszítéseket tesznek, hogy koherens stratégiát építsenek ki a korrupció visszaverésére, vannak személyek, akik abban érdekeltek, hogy rontsák a PNA imázsát, és ezzel csökkentsék a hatékonyságát.

A közleményben Marin Sandut, a Marosvásárhelyi Területi Anti-korrupciós Szolgálat fôügyészét említik, aki családjával együtt a lejárató újságcikkek célpontjává vált. Ráadásul nemrég ugyancsak a sajtóban jelent meg az az álhír, miszerint a PNA marosvásárhelyi vezetôjét a "Központ" ôrizetbe vette. A közlemény szerint Marin Sandu erkölcsi szempontból feddhetetlen, szakértelme, szerénysége, korrektsége példamutató. A fia pszichológiát végzett, felesége két egyetemet végzett újságíró, akiket az utcán támadnak ki egyesek. Amellett, hogy a támadók fôleg azok, akik ellen korrupciós ügyek miatt eljárás folyik, s akik ily módon próbálják megakadályozni az igazság kiderítését, bizonyos, látszólag semleges személyek is különleges érdeklôdést mutatnak a PNA, a bûnüldözô szervek és az ügyészek munkája iránt.

A továbbiakban közlik, hogy a marosvásárhelyi PNA kétéves fennállása óta 78 ügyet oldott meg 107 dossziéból, több mint 50 személyt állítottak a bíróság elé, közöttük egy magisztrátust, igazgatókat, a megyei pénzügyi igazgatóság felügyelôit, a pénzügyôrség biztosait, magas rangú rendôrtiszteket, banki tisztviselôket, üzletembereket. Hasonló eredményeket tudnak felmutatni a többi területi fiókok is, azonban a sorozatos alaptalan támadások kihatottak az intézmény tevékenységére. Az sem mellékes, hogy egyes ügyészeket le akartak fizetni, vagy, hogy bizonyos érdekcsoportok hatalmas összegeket ajánlottak fel, hogy eltávolítsák a "kényelmetlen" ügyészeket. Ilyen eset történt Nagyváradon. Ezért a PNA a Legfelsôbb Bírói Tanácshoz szándékszik fordulni, hogy elemezze a helyzetet és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor arra kérik a véleményformálókat, támogassák a nyomozók munkáját - olvasható egyebek mellett az Országos Korrupcióellenes Ügyészség sajtóirodája által kiadott közleményben.

Február 15-én 11.30-kor értesítették a Milcovului utcában levô hivatásos gépkocsivezetô-iskolánál szolgálatot teljesítô csendôröket, hogy a környéken egy fiataltól elloptak egy mobiltelefont. Az illetô felhívta a telefonját, s a válaszoló 2 millió lejt kért tôle, hogy visszaadja a készüléket. A károsított a csendôrökkel együtt a korábban megjelölt találkozó helyszínére ment, ahol sikerült letartóztatni a tolvajokat, ugyanis kiderült, hogy a lopásban mások is segédkeztek. A három büntetett elôéletû fiatalkorú ellen minôsített lopás alapos gyanújával folyik a vizsgálat. A rendôrség további gyanúsítottakat is keres, így valószínû, hogy a csendôrök egy jól szervezett bandát buktattak le.

A segesvári rendôrség közbiztonsági szolgálatosai letartóztatták C. A. 30 éves segesvári lakost, akit korábban a helybéli törvényszék három év és két hónap börtönbüntetésre ítélt. A vizsgálatok kiderítették, hogy február 11-én három segesvári utcában összesen 5 lakásba tört be, ahonnan televíziót, pénzt, mobiltelefonokat és okiratokat lopott el, összesen 40 millió lej értékben. Az eltulajdonított javakat a rendôrök lefoglalták. C. A. 2004-ben ugyancsak lakásokból 60 millió lej értékben lopott el különbözô javakat, ezért ítélték korábban börtönbüntetésre. Jelenleg vizsgálati fogságban van.

EU-támogatással épül híd Bulgária és Románia között

Az Európai Bizottság 90,29 millió dollárnak megfelelô adománnyal támogatja új Duna-híd építését a bulgáriai Vidin és a Romániai Calafat között. Az errôl szóló megállapodást pénteken írták alá Szófiában. A várhatóan 2008-ra felépülô, 2 kilométeres híd a Drezda-Isztanbul európai közlekedési folyosóba illeszkedik. A 294,7 millió dollárra becsült teljes beruházáshoz a bolgár kormány 79 millió dollárnak megfelelô összeggel járul hozzá, és adományokat és hiteleket juttat a francia és a német kormány és az Európai Beruházási Bank (EIB) is. Jelenleg a Duna 610 kilométeres bolgár-román határszakaszán egy közúti-vasúti híd van, Rusze és Giurgiu között. Bulgária és Románia várhatóan 2007-ben csatlakozik az EU-hoz.

Két személy életét veszítette egy helikopter-balesetben

Két személy életét veszítette pénteken, amikor egy civil helikopter lezuhant a Zsil- völgyében. A helikopter fedélzetén utazó két másik személyt kórházba szállították, nyilatkozta a Mediafaxnak Cristian Marius Vladu Hunyad megyei prefektus. A kormánybiztos szerint a balesetben életét veszítette a helikopter moldovai állampolgárságú karbantartója és egy román erdész. A másik erdészt és a gép pilótáját a petrozsényi kórházba szállították, mindketten túl vannak az életveszélyen. A két sebesültet egy fakitermelô jármûvel (TAF) szállították kórházba. A helikopter a Zsil-völgyében zuhant le a Gorj megyei Polatistea közelében, egy nehezen megközelíthetô térségben. A gépet a petrozsényi Aviatia Utilitara 2000 Kft. bérelte egy moldáviai cégtôl, a helikopter a vadállománynak szánt eleséget szállított.

Közel tizenkétezer áramlopás

Tavaly 6 százalékkal, mintegy tizenkétezerre csökkent az Electrica által felfedezett villanyáram- lopások száma, a bûncselekményeket legtöbb esetben magánszemélyek követik el, tájékoztat közleményben a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium. A 11.933 áramlopás 26 százalékos csökkentést jelent 2002-höz képest. A tavalyi áramlopások felfedezése nyomán az Electrica 28.680 KWh elektromos energia árát szerezte vissza. A lopások felfedezésére és megelôzésére az Electrica dolgozói a rendôrséggel és a csendôrséggel közösen ellenôrzéseket végeznek a magánfogyasztóknél és cégekkel egyaránt. Codrut Seres gazdasági miniszter kérte az áramszolgáltató vállalat vezetését, hogy fokozza a lopásvédelmi intézkedéseket. Az Electrica 2004-ben 8,59 millió fogyasztót, köztük 7,97 millió magánfogyasztót látott el villanyárammal.

Az OMV érdeklôdik a Konstanca-Trieszt olajvezeték terve iránt

Az osztrák OMV olajipari vállalat kifejezte részvételi szándékát a román kormány illetékeseinek az adriai Trieszt és a fekete- tengeri Konstanca között tervezett olajvezeték építési projektben. Az OMV megerôsítette Wolfgang Ruttensdorfer vezérigazgató bukaresti tárgyalásainak tényét. A szóvivô azonban "korainak tartja konkrét tervek megemlítését". A projekt kivitelezésének megvalósíthatósági tanulmánya bukaresti információk szerint már elkészült. A projekt kezdeményezôi, a román, a horvát és a szerb kormány 2004 novemberében döntöttek Szlovénia és Olaszország bevonásáról a tervbe. Ennek érdekében egy stratégiai befektetô részvételével közös vállalkozást kívántak alapítani. Egyes információk szerint a South East European Line (SEEL) olajvezeték évi 112 millió tonna olajat juttatna el Triesztbe, ahol csatlakozna a Trans Alpine Pipeline (TAP) vezetékhez. Más források ennek a kapacitásnak csak a tizedét említik. Összehasonlításképpen a Pozsony és az OMV schwechati finomítója között tervezett csôvezeték évente 3,5 millió tonnás kapacitással rendelkezne. Az OMV 2002 óta részt vesz a Törökországot Közép-Európával összekötni tervezett Nabucco gázvezeték építési projektben is bolgár, román és magyar együttmûködô partnerek társaságában. A háromezer kilométeres vezeték kivitelezési költségei 4,4 milliárd euróra becsülhetôek.

Egyvonalas ellenôrzés a magyar-román határátkelôhelyeken

Az egyszerûbb, gyorsabb, úgynevezett egyvonalas határforgalom ellenôrzés megvalósításának lehetôségével ismerkedett valamennyi magyar-román határátkelôhelyen Samu István vezérôrnagy, a határôrség rendészeti fôigazgatója és román partnere, Zamfir Geanta tábornok, a román országos rendôrfôkapitány elsô helyettese pénteken. A munkatalálkozó Románia 2007-ben várható európai uniós csatlakozásával volt összefüggésben, mert ezt követôen a magyar- román határszakasz uniós belsô határ lesz, ahol az osztrák, szlovén, szlovák viszonylatban már alkalmazott egyszerûbb határátlépést kell bevezetniük a partnereknek - mondta Kovács István alezredes, a Határôrség szóvivôje az MTI-nek. Samu István szerint a feltételek alkalmasak a határidôre történô megvalósításra, azt a két szervezet szakemberei határozzák meg, hogy az egyes határátkelôhelyeken melyik országban célszerû a két hatóságnak együtt ellenôriznie a személy- és teherforgalmat. A személyi, a technikai, illetve az informatikai rendszerek összehangolására, valamint a próbákra bô másfél évük van a határrendészeti szerveknek - tette hozzá.

Új esôerdô-rezervátumokat hozott létre a brazil kormány

Két új, nagy kiterjedésû esôerdô- rezervátumot hozott létre csütörtökön a brazil kormány, hogy tömeges követelésre kísérletet tegyen az Amazonas vidékét megvédeni az erôszakos fakitermelôktôl és farmerektôl. A lépésre azt követôen szánta el magát a kormány, hogy a múlt hét végén a Pará állambeli Anapuban megölték Dorothy Stang amerikai misszionárius nôvért, aki helyi parasztok és a természet védelmezôjeként vált népszerûvé, és több mint 60 szervezet intézett közös levelet Luiz Inacio Lula Da Silva elnökhöz, hogy törje le az Amazonas-vidéken, mindenek elôtt Parában dúló büntetlen erôszakot, az illegális földfoglalásokat, valamint az esôerdôk irtását. Az államfô által aláírt intézkedés értelmében az államban létrehoznak egy 3,3 millió hektáros rezervátumot és 445300 hektáros nemzeti parkot. "Nem engedhetünk az erôszakoskodóknak. A kormány megfékezi a ragadozókat" - jelentette ki Marina Silva, a dekrétumot bejelentô brazil környezetvédelmi miniszter.

Mentsétek meg a munkatörvénykönyvet!

Az öt legnagyobb szakszervezeti tömb országos szinten, így Marosvásárhelyen is szakszervezeti megmozdulásokat tervez, amelyeken a munkatörvénykönyv tervezett módosítása ellen tiltakozik. A Mentsétek meg a munkatörvénykönyvet! címmel szervezett akció alatt február 21-25. között 14-tôl 16 óráig sztrájkôrséget tartanak a megyei közigazgatási egységek elôtt. Hétfôn a CNLSR-Fratia, kedden az Alfa Kartell, szerdán a BNS, csütörtökön a Meridian és pénteken a CSDR szakszervezeti tömörüléshez tartozó vállalatok munkásai tüntetnek Marosvásárhelyen a prefektúra elôtt. Az utána következô héten ugyanezt megismétlik. A további programot az akció hatékonysága függvényében tervezik.

Kötelezô a matrica városon kívül

Az ezzel ellentétes közleményeket cáfolandó: kötelezô az úthasználati díj befizetését igazoló matricák használata, ha a gépkocsivezetô el akarja hagyni a városok területét. Cazan Viorel, a megyei közlekedési rendôrség fôfelügyelôje elmondta, azoknak, akik Marosvásárhelyrôl a Selgros áruházig szeretnének menni, rendelkezniük kell a matricával, ellenkezô esetben megbüntethetik a jármûvezetôt, mivel gyakorlatilag a Marosvásárhely helységnévtábla után már a 13-as számú országúton közlekednek.

Még árvízkészültségi szint alatt

Az utóbbi napokban a több csapadék és a melegebb hôrmérséklet miatt megnôtt megyénk területén a folyóvizek szintje, de jóval az árvízkészültségi szint alatt vannak. Sárpatakon a Maros hozama is meghaladta az évi átlagot. Míg más napokon a hozam 30 liter másodpercenként, addig a tegnap reggel 51 l/sec volt. A Nyárád Fintaházánál a legnagyobb. Eddig egyetlen folyó sem lépett ki a medrébôl, azonban a megnövekedett szintek miatt a vízügyi igazgatóság és a katasztrófa-elhárító bizottság figyelmeztetett egyes polgármestereket. Egyelôre a jégtáblák sem indultak el. Csütörtökön a tûzszerészeket Görgénysóaknához hívták ki, de a helyszínen kiderült, hogy nem volt szükség a Görgény-patakon keletkezett jégtömb feltörésére, csupán egy híd körül feltorlaszolt szemetet kellett kitakarítani, hogy a folyó vize átfolyjon alatta. A hét végén a hômérsékleti értékek változatlanok maradnak, borús lesz az égbolt, inkább havazás várható, így még nem kell tartani a hirtelen olvadástól - tájékoztattak a Megyei Vízügyi Igazgatóság szakemberei.

Nyitva a ligeti korcsolyapálya

Bárki számára nyitva áll Marosvásárhelyen a felújított ligetbeli korcsolyapálya. Az érdeklôdôk reggel 10-tôl este 10-ig sportolhatnak a kiváló minôségû jégen, másfél órás turnusokban. Fél órát tart a jég karbantartása. Délelôtti, 14 óráig 40.000, délután pedig 60.000 lej egy belépôjegy ára. A felújított öltözôkben lehet felvenni a korcsolyákat, itt ruhatár is várja az érdeklôdôket. Egyelôre korcsolyabérlésre nincs lehetôség - tájékoztatott Coros Vasile, a Muresul SE elnöke.

Beszélgetés a vizuális mûvészetekrôl

Február 21-én, hétfôn 19.30-tól a Bolyai- Gauss Információs és Kommunikációs Központban (Bolyai u. 3. szám) Incze István fotómûvész és Incze István Botond festômûvész helyszíni tárlatai kapcsán szerveznek beszélgetést az érdeklôdôkkel.

Winter Refresh Journey

Február 22. és március 4. között a marosvásárhelyi Outward Bound ifjúsági szervezet Winter Refresh Journey címmel nemzetközi tábort szervez. A résztvevôk sífutótúrán vehetnek részt, ezenkívül háromnapos magashegyi túra lesz a Bucegi-hegységben, iglut is építenek, de tanulnak csomózni, és megismerkedhetnek az ország szép tájaival is. A hazai érdeklôdôkön kívül az Amerikai Egyesült Államokból és Németországból is beneveztek már a táborba.

Áramszünet

A Dél-erdélyi Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókegysége értesíti a fogyasztókat, hogy február 21-én, hétfôn 8 - 15 óra között karbantartási munkálatok miatt nem lesz villanyáram Marosvásárhelyen a Levendula utca Harcsa és Iuliu Maniu utcák közötti szakaszán, valamint a Madách utcában.

Maros-kupa

A Maros Megyei Sportigazgatóság Maros-kupa néven, február 20-án, vasárnap délelôtt sífutóversenyt szervez Marosvásárhelyen, a Somostetôn. Feliratkozni, ifjúsági és felnôtt kategóriában az Állatkert elôtti téren lehet 10 - 11 óra között. A rajt 11 órakor lesz. Az útvonalat a Németkalap - Cinege-tetô felé tartó gerincen jelölik majd ki a szervezôk.

Márciusban is síverseny

A marosvásárhelyi Garabonciás Egyesület március 5-én 12 órától síversenyt szervez gyermek és ifjúsági korcsoportban a szovátai sípályán. Feliratkozás a helyszínen.

Orgona a templomban. Ha erre gondolok, nem a hatalmas katedrálisok ötmanuálos óriásait hallom, a lehengerlô hangszônyeget, a hömpölygô, eget-földet lebíró organo plenót. Falusi református templomok sárga billentyûs, szuszogó hangszereit, elhagyott szász erôdtemplomok haldokló, levegôért kapkodó instrumentumainak kihagyó lélegzetét hallom, mívesen faragott szekrényeik hiábavalósága kísért. Emberi hangokkal összefonódó, égbe igyekvô hanghidak. Orgona és harangszó. Hangok otthonossága, békéje, biztonságérzete, megtartó ereje. Menedék. Néhol az utolsó.

Orgona és templom. Károli örök szövegei. Hitünk és létünk összefonódik benne. Hányszor húzódtunk templomokba. Mint ma is. Elfúló orgonahang riasztott vissza romboló kezeket, ádáz szándékokat. A hangok ereje. S nem bömbölô hangorkán fényes monstrumokon: asztmás tüdejû, kis hangterjedelmû, megcsukló hangú falusi orgonák, meszelt falú, salétromszagú templomok kis orgonái e hangok tiszta forrása. Létünk és hitünk ôrt állói. Belôlük szûrôdik felénk a hang, átjárja tudatunkat, lelkiismeretünket, enyhíti félelmeinket, edzi szívünket, melegíti otthonainkat, hogy megtarthassuk ôket. Ez a mi kis orgonánk is ilyen. Most, hosszú hallgatás után újból szól hozzánk, apám egyre színtelenedô hangja feltámad benne, nehezen járó billentyûzete gyermekkorom emléke. Érzi kételyeinket, tépelôdéseinket, hangjára már nagy szükségünk volt. Most küldi üzenetét, amíg még nem késô. De nem múltunk fényes pillanatait ôrzi: mai otthonainkba kíván melegséget küldeni, tudja, miért.

Harang- és orgonahang. Létünk és hitünk hordozói. Engedjük magunkba, vigyük haza a hangot, amely megfoghatatlan, megnevezhetetlen, de testté lesz bennünk, mint az ige.

Csíky Boldizsár

A magyar református egyház korai idôszakának liturgiája és egyházi zenéje gazdagabb volt a mainál. Féltve ôrzött énekeskönyveink - köztük a vártemplomi gyülekezet egykori Öreg Graudálja (1636) tanúskodnak a korabeli gyakorlatról. A gyülekezet énekét és az énekeseket az éneklômester a templom piacán elhelyezett pulpitus (éneklôszék) mellôl irányította. Ez az elfelejtett liturgikus bútordarab az 1700-as évektôl áll a Vártemplom piacán, közel az úrasztalához, hajdani liturgikus fontosságának emlékeként. Az orgona használatát akkor még tiltották, így a hangszer csak az 1750-es évektôl terjedt el az erdélyi reformátusoknál. Bevezetése, majd az orgonás énekvezetés új gyakorlata és ezzel párhuzamosan a liturgikus énekkarok sajnálatos elsorvadása, a magyar református egyházzene történetének fordulópontja lett. A Vártemplom számára az 1602-ben elpusztult orgonát 1789-ben sikerült pótolni. Ma újra együtt látjuk: orgonát és pulpitust, ugyanakkor bizonyított, hogy e kettôhöz kapcsolódó liturgikus gyakorlat együttesen is létezett a XVIII. század végén Erdélyben, feltételezhetôen Marosvásárhelyen is. Jelkép és lehetôség ennek újraértelmezése lelkész, egyházzenész és gyülekezet számára egyaránt. Az orgona - akár néhány regiszteres pozitív - mûemléki egyháztörténeti rehabilitációja és szerepének újragondolása, valamint a pulpitusok idôszakának és a kor repertoárjának ismerete együttesen képezhetik tudományos alapját a református liturgia hiteles zenei megújulásának.

Dávid István

Az Erdélybôl jött fogorvos a kilencvenes évek kulturális közéletének jelentôs személyisége volt

A régi arcok tûntével is mind nyilvánvalóbb Marosvásárhely színeváltozása. Egyre többen vannak, akikkel a maguk valóságában immár soha többé nem találkozhatunk. Most éppen dr. Dragomán Pál távozott végleg, mint annyian mások a legjobbak közül, ô is idônap elôtt. Bár értelmes, tevékeny élete utolsó közel két évtizedét az anyaországban, Szombathelyen töltötte, megmaradt igazi vásárhelyinek, olyannak, akik egy veszendôbe menô, békebeli szép korszak nemzedékváltó éltetôiként még meghatározták, színesítették, derítették a város valamikori, hamisítatlan arculatát. Ô is ismerhette még az egykori nagyokat, írókat, mûvészeket, tudós tanárokat, kutatókat és sok-sok más érdekes marosvásárhelyit, tovább adhatta élvezetes történeteiket, maga is gyarapíthatta a Székely Színházzal, a Kultúrpalotával, a Teleki Tékával, a Múzeummal, az orvosival, a Bolyaival, a mûvészetivel kapcsolatos legendáriumot, neki is volt törzshelye a Muskátliban, a Tulipánban, és még annyi hasonló dolog kívánkozna ide, de hadd ne soroljuk. E pár sor hivatása ismét a búcsú, nemrég jött a megrázó hír az író, mûvészetpártoló, kultúraszervezô fogorvos elhunytáról. Valódi marosvásárhelyiként új lakhelyén is olyan polgárrá tudott válni, akire odafigyelnek, aki nélkülözhetetlen mindabban, amit csinál, és ténylegesen csinált is, akart is tenni. Szombathelyi jelenléte se múlt el nyom nélkül. Bizonyítja az az írás is, amely a Vas Népe címû megyei lapban jelent meg 2005. február 10-én. Az alábbiakban ezt közöljük.

Marosvásárhely - Szombathely - A napokban elhunyt a ’90-es évek kulturális közéletének egy jelentôs személyisége, dr. Dragomán Pál, a marosvásárhelyi születésû, 1988-ban áttelepült kitûnô fogorvos.

Nemcsak a magánrendelôjének elôterében mûködtetett Trébely Galéria tette ismertté Szombathelyen, de személyes megjelenése, írásai, beszédei is, ahogy - szenvedéllyel, lelkesedéssel és hallatlan mûveltséggel - kulturális ügyek mellé állt. A fogklinikához társított mûvészeti intézmény 1993-99 között sok magyar mûvésznek adott kiállítási lehetôséget; találkozhattunk ott Somogyi Gyôzô, Péterffy László, Vértesi Péter, Ughy István, Dienes Attila, Tóth Csaba, Péterffy Gizella, Simon Iván, Nemes László, Csonka Ernô, Bencsik János, Kamper Lajos, Tornai Endre András, ifj. Feszt László alkotásaival. A galériát egy marosvásárhelyi dombról nevezte el, amire az 1930-as évekbeli polgármester egy francia küldöttséget vezetett fel, hogy megmutassa a lent elterülô várost. Az egyik francia akkor azt mondta: tres belle, vagyis "nagyon szép". Azóta Trébelynek hívják Marosvásárhelyen a dombot, a felvezetô szerpentint, az egész helyet. Néhány könyvön kívül ezt hozta magával Dragomán Pál Erdélybôl, ahová csak egyetlenegyszer tért vissza, de olyan fájó honvágya támadt, hogy soha többé nem akart visszamenni. Itt találta meg a hazáját, hálás volt, hogy ez a város befogadta. De nem jött volna el, ha nincs a diktatúra, és nem akarják gerincmeghajlító cselekedetre kényszeríteni. Az volt a véleménye, hogy ma már ilyesmi nincs, tehát feleslegesen félnek itt sokan; nem jönnének át tömegesen az emberek, hiszen ott van a házuk, hazájuk, dolgozni pedig Magyarországról átjárnak nyugat felé.

Ha Romániában nem lett volna diktatúra, író szeretett volna lenni, vagy mûvészettörténész, azért lett fogorvos, hogy független maradhasson. Azt szerette volna, hogy a fiai azt tehessék, szabadon, amit akarnak. Eljött. Pedig egyetemi oktatói állása volt a fogpótlástan tanszéken. Szombathelyen a kórházban talált állást szájsebészként. Marosvásárhelyen naponta bejárt a színmûvészeti fôiskola próbáira, minden színész, festô és szobrász a barátja volt. Innen Zalaegerszegre járt színházba. Azt gondolta, azért kell egy városba színház, mert az összefogja, megpezsdíti az életet, megnyílik a kávéházi élet, van mirôl beszélni, gondolatot ébreszt, meghatározza a város egyéniségét. És nem utolsósorban szép, mûvelt anyanyelven közvetíti a gondolatokat. Ha színészek vesznek részt a város életében, egyszerûen másképp mûködik… Ahol csak tehette, megszólalt a szombathelyi színházért. Példaértékûnek találta a Szombathelyi Képtár keletkezésének történetét, mert nem politikai akarat hozta létre, hanem egy széles távlatokban gondolkodó ember, Gonda György ötlete nyomán a város polgárainak lelkesedô, áldozatkész akarata. Úgy emlékszem rá, ahogy megjelent a kiállításokon vagy a Szalon rendezvényein - szép gombos kardigánban, sétabottal… A sétabot letámasztva áll. Dragomán Pált tegnap temették.

Merklin Tímea

V. Szász István

Belülrôl havazik

személyes tél szakad

kezedrôl ruhádra

mészfehér vér tapad

Magadat bájolod

csapdába ejtenéd

mészfehér vér csepeg

nyomodba szerteszét

Oh négyarcú kerub

négy évszak

szeretô négy arám

Virágból a bölcsô

Kéregbôl koporsó

Tavasz volt az elsô

Tél lesz az utolsó

Napló

Szabó Gyula. Késôn szerzett tudomást haláláról a világ. Gyermekkoromban olvastam a Gondos atyafiságot, roppant izgalmas volt, talán akkor ritkaságszámba menô (paraszt)erotikája miatt… A sátán labdáit csak ’89 elôtt bírtam olvasni, akkor is gyakran belealudtam. * A Helikon 2-es számában hárman is búcsúztatják Szabó Gyulát. * "…hallhattunk tôle egy különös szülôföld-értelmezést. E szerint szülôföld ott van, ahol a szüleink földdé váltak. Elment hát azóta ô is, anyja, Sándor Julianna és apja, Szabó Mózes Kurta (kurta az apai ág ragadványneve) után a homoródalmási temetôbe. Szülôföldnek. Élt hetvennégy évet és száz napot." (Szilágyi István) * "Karácsony másodnapján unokáimhoz utaztam. Ünnep másodnapján ütött mellbe a telefonon hallott hír, hogy Gyulát már el is temették Homoródalmáson, a falujában." (Fodor Sándor) * "Családot bont meg most ez az új halál, az Ô halála is. Nem csupán a köréje falazott székely szentély, az egyik, a saját legendában fürdô Szabó családját, hanem az ugyancsak, általa és miatta is legendában fürdô erdélyi magyar kultúra családját. Úgy merül le vele valami a fényességünkbôl, mint naplementekor a tavakba, vizekbe e legfôbb forrás, és vörösre sírja a szemét miatta is a mi életidônk, esélyünk, életenergiánk. Gondosan nem fogjuk titkolni soha az atyafiságunk a történelmi múlttal, amire ô is úgy vigyázott." (Lászlóffy Aladár) * Tar Sándor József Attila-díjas író. Halálát tüdôembólia okozhatta, írja egyik lap. - Hatvannégy évet élt. Közben írt és vétkezett. Egyesek égbe emelték, mások lesújtó véleménnyel voltak róla. Az NDK-ban dolgozó magyarokról írt szociográfiájával robban be az irodalmi életbe. Néhány éve derült ki, hogy 1978-tól rendszeresen dolgozott a III/III-as ügyosztálynak. Kényszerítették? Könnyebb volt így? Vagy csak mindegy volt? (Kérdezi a cikkíró.) * Tar Sándor "alulról jött", nála jobban kevesen ismerték a munkásvilágnak azt a részét, amelyet izgalmasan, érzékletesen tudott belevinni prózájába. Szerettem olvasni ôt. Mikor kiteregették besúgói múltját, beismerô levelet is írt egyik "áldozatának", az pedig válaszában az ország színe elôtt megbocsátott neki, már nem voltam képes elolvasni egyetlen sorát sem. Azt azonban elismerem, amit Dombi Margit ír mûvészetérôl. Ízlés dolga - mondja -, hogy szeretjük-e a magyar irodalom szociográfiában gyökerezô vonulatát. Kedves-e nekünk a Cifra nyomorúság vagy a Puszták népe. Szeretjük-e, ha megcsap a mozdony füstje. Jogunk van nem szeretni. Egyet mégsem lehet tenni. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy vétkekbôl, tudásokból, bûnökbôl és ihletett megsejtésekbôl érték született. Érték, ami rákényszeríti az olvasót, hogy kiábrándítóan éles fényben lássa meg mindazt, amin változtatni szeretne, ami undorral, kétségbeeséssel, szomorúsággal tölti el: Magyarország szerencsétlenjeinek kendôzetlenül nyomorult életét. * Gyalu. Az "énlaki remete" 1925-ben született Kolozsváron, 1995-ben halt meg Budapesten. "Nagyromán" családból jött, ügyvéd atyja német és magyar szóra is adta, persze elsôsorban nem ettôl lett Gelu Pateanuból "románok közt egy európai" (1980 után éreztünk így, s parafrazáltuk ekként József Attila híres sorát). * Bukarestben élt, nem túl rövid, nem túl hosszú életet, termékeny szerzô és fordító volt. Bôvelkedett nôkben és feleségekben. A nyolcvanas évek végén Énlakára menekült, Etéden tanárkodott s talán Kôrispatakon is, mindenesetre egy ottani tanár, Kutasi Mihály volt a legbizalmasabb barátja. Gyalu - ezt a megtisztelô nevet Kányádi Sándor ajándékozta neki - 1981-re már 51 kötetet tett le az asztalra, köztük Mikes Törökországi leveleinek román fordítását. Eljárt a környék olvasótalálkozóira is. Ezt írta a korondi irodalmi kör naplójába: "Ha odanyújtod a jobb kezed, cserébe kapod a székelynek mind a két kezét." * Arany Toldiját is lefordította, de ez idáig nem akadt kiadója. Láttam a munkát, a kézirat tiszta, csaknem nyomdakész. * A kistáj értelmiségijei június 4-5-én Gyalu Napokat tartanak. Kolozsvárott született 1925. június 3- án, és Budapesten hunyt el, 1995. március 25-én. * A Gyalu Napokat a Kôrispatakért Alapítvány szervezi. Szombaton konferencia keretében idézik Gyalu emlékét, szeretnék ott látni Sütô Andrást, Pomogáts Bélát, Gálfalvi Györgyöt, és persze a román értelmiség egy-két jeles képviselôjét, aki megtestesíti azt a szellemiséget, amelyért Gyalut mindenki szerette ("a bukarestieken" kívül, akik valósággal elüldözték). Délután szélesebb körben, a kultúrházban folytatódna az emlékezés, nyilvános mûsorral. Vasárnap elbeszélgetnek egymással az irodalmárok, majd együtt vennének részt a tizenegy órai istentiszteleten, a helyi templomban. * Dávid András gyógyszerész vállalkozó kedvû ember. Szerényen mutogatja "székely-szállását", amelyen a Dávid-tanya áll, majdnem kész, persze mindig akad rajta igazítani-, korszerûsítenivaló. Vakációs csoportok befogadására alkalmas havasi panzió, irodalmi kiránduláson, székelyföldi túrán részt vevô diákok paradicsoma lesz. Festôi völgyre néz a ház, pár méternyire a csobogó patak, odább büszke bükkerdô. A hatalmas hóban törtetve jutunk elôre. * Olyan hihetetlen az egész, hogy itt ülök a kerítés nélküli tágas udvaron, a "flekkenezôasztal" mellett, és markolok a hóból egy falásnyit, hogy ha egyszer majd ismét erre járok, a nyár hûvösében jusson eszembe ez a hangulat, ez a medvétlen fehérség. * Kôrispatak szalmakalap- múzeumáról híresült el. Szôcs Lajos panziója kisebb turnusokban fogadta nyaranta a táborozó gyermekeket, a szalmafonás mellett egyéb kézi munkákat is tanulhattak a fiatalok. (Az állítmány múlt ideje, sajnos, indokolt. Egy hete sincs, hogy ott jártam, hallom a szomorú hírt: kigyulladt és leégett a Szôcs Lajosék panziója. Nem tudni, gyújtogatás történt-e, vagy egyéb ok miatt borult lángokba egy szorgos élet gyümölcse… A szalmakalap-múzeum szerencsére épen maradt.)* Farkas Árpád. Nem vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Tavaly töltötte a hatvanat, nem elsôsorban ezért, hanem életmûvéért: megérdemelte. A díjat, mint azt egy internetes honlap elárulja, a miniszterelnök elôterjesztése alapján ítélik oda az érdemeseknek. "E kormány a kettôs állampolgárságról szóló népszavazás elôtti kampányában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közösségeket Magyarország kifosztásának szándékával." A kormányfô aztán álszent módon biztatott bennünket "kettôs identitásunk megôrzésére és fejlesztésére". * "Tisztelt Elnök úr (…), elnézését kérem, de az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklôdô látogatása alkalmából futólagos kézszorítása is többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél", írta Farkas Árpád Mádl Ferencnek. * Fiatalabb pályatársa, György Attila ezt mondja: "Farkas Árpádról még egyszer bebizonyosodott, hogy úriember. Amilyennek minden költônek lennie kellene; és amilyen minden igazi költô. Abban a korban és abban a közhangulatban, amikor a társadalommal elhitették, sôt már-már paranccsá tették: íróember és pap ne politizáljon, csupán ezek a gesztusok maradtak meg. A büszkeség, a visszautasítás, a példamutató emberi tartás gesztusa. Ott, ahol a közösség kormányzását könyvelôkre és közgazdászokra, vállalkozókra és lézengô ritterekre bízzák, a közösség lelkiismerete egyet tehet: nem vegyül e korpa közé. Tovább alkot, és szerényen, de határozottan kilép a rá irányított, mûvi és hazug reflektor elôl. * Aligha véletlen, hogy minden embertelen korszak és minden diktatúra a nemesség, a költôk és a papok kiirtásával és hiteltelenítésével kezdôdik. Verd meg a pásztort, szétszéled a nyáj. Sározd be a pásztort, a hívô dagonyázni fog. * Nemességünk alig van már. A klérus menetrendszerû össztûz alatt. Maradtak még a költôk. Becsüljük hát meg ôket: kitüntetés helyett szeretettel, olvasással és kézfogással. Hiszen ezekben az ordas idôkben egy kézfogás sokat érhet. Egy kézfogás ôszintesége mindennél többet érhet." * Másik bejegyzés a FIRTOS Kör naplójába: "Igaz ugyan: nem humoros az itt következô mondandóm; de most, itt, régi és új barátok között, ez született meg bennem: Nem vagy legyôzött, hogyha lelked / vagy sebed ontja könnyeit. / De többé nem él már az ember, / hogyha feladta álmait. Árcsó, 1982. ápr. 1. Gelu Pateanu (aki ezen a vidéken is: Gyalu) * Azon a tavaszelôi "kacagóbálon" Gyaluval együtt felolvasott: Bajor Andor, Bereczki Károly, Csifó János, D. Kiss János, Fülöp Miklós, Molnos Lajos, Nagy Pál, Nemess László, Palotás Dezsô, Veress Gerzson, Zágoni Attila. Közülük - Gyaluval - "elment" már: Bajor, D. Kiss, Nemess, Palotás, Veress, Zágoni. * Találgatom, mivel toldaná meg Bajor a mondást: Famae semper inimica praesentia est. (Személyes jelenlétünk árt a jó hírünknek.) * Az örökös jelenlét jegyében járnak-kelnek miközöttünk.

2005. február

Bölöni Domokos

Kedves Démol!

Halálod ötödik évfordulóján egy Kányádi-sort forgatok jobbról balra, mivelhogy az balról jobbra így szól: "A színe elment, a java maradt", és én nehezen tudok választani a színe-java párosnak e két tagja között, hovatovább úgy látom-tapasztalom, hogy a java ment el, valahová, az örök galériák végtelen csarnokaiba, a színe pedig - hát a színe, az csak itt meg amott, mondjuk, Szabófalva és New York között próbálgatja forgandó szerencséjét. Könyvet írnak azokról a képzômûvészekrôl, akik szûkebb pátriánknak e még keskenyebb prérijérôl vándoroltak el-ki, a régi és az új meg a legújabb világ legkülönbözôbb tájaira, eleget tenni a különös késztetésnek, amelyet alkotói öntörvényûségnek, mûvészi kiteljesedésnek vagy néha csak megélhetésnek nevez a berkek tollas-pennás raja. Te, kedves Démol, úgy mentél el, hogy itt maradtál, hiszen a színe meg a java is voltál és vagy, nyugtalan szíved odaátról is folyton azt harangozza, hogy a menni és maradni között van arany középút, ha a méhész mesterségét tekintjük némileg példaképnek, aki távoli tájak akácligeteit és virágos rétjeit, gazdag mezôit járja be szorgos méheivel, de a mézet, amely egész nyáron át gyûl, hazahozza, s juttat belôle mindenkinek. A mûvek mézének vándoroltatása pompázatos foglalatosság, de a méhcsaládnak itthon kell telelnie. Kedves Démol, rólad azt mondták, szerencsés ember vagy, mert létformádnak tudhattad azt, amit legjobban szerettél, az alkotó munkát. Olyan mûvész vagy, aki magától értetôdô természetességgel formálod látvánnyá a tárgyi kiindulópontot, legyen az arckép, táj, fa, épület, csendélet, emberi alak. Azt mondták rólad, olyan mûvész vagy, aki a képzômûvészet egészét tekinted szakmádnak, rendkívüli termékenységgel és munkabírással hódítasz meg újabb és újabb területeket az önkifejezés számára a technikák és mûfajok dzsungeljébôl. Azt írták, olyan mûvész vagy, aki néhány napos munkával képes egymaga megtölteni egy kiállítótermet.

Miközben fáradhatatlan szervezô is voltál. Voltál - ez a szó most nagyon fáj. Voltál grafikatanár, tantárgypedagógus, kiállításszervezô, képzômûvészeti klubelnök Bukarestben, alkotóköri elnök az Apollóban, Humorgrafika szalonok, Grotreál-art, Etno-art, Szépmûvészet, Kortársaink, Family-art tárlatok szervezôje, aztán a Démol-klub alapítója és vezetôje. Jelenléted olyan természetes volt, mint tüdônknek a levegô.

Hittél a világ jobbíthatóságában, hiszen verset is írtál. Néha erôt vett rajtad a csalódás, a kiábrándultság is, hiszen hatalmi erôvel mozdítottak el katedrádról, csak mert le merted rajzolni a táblára szülôfalud földrajzi helyét és beszélni is merészeltél népedrôl. És elvettek jó pár évet, és ki tudná, hány rajznyi, képnyi alkotást munkásságodból a meghurcoltatással, s miután bírósági úton vettél elégtételt a rajtad esett sérelmen, annyira sem futotta tisztességükbôl, hogy nyilvánosan megkövessenek.

Mint annyian, akik naivan hittünk az új demokrácia mindent és mindenkit megváltó, tisztára mosó erejében, neked is csalódnod kellett. Rádöbbentél, hogy a világ visszásságait lehet ugyan ábrázolni a grotreál tôled kitalált módszerével, vagyis a reális világot groteszk módon ábrázolni, de az már nem elég. Érdesedett hát társadalomkritikád, mikor demokratúrának nevezted azt a furcsa helyzetet, amely 1989 után ezt az országot jellemezte. Milyen igazad volt. Hallgasd meg egy nagy kortárs, a 75 éves Csoóri Sándor vélekedését, mert az itteni állapotokra is ráillik. Azt írja egyik esszéjében, hogy a szennyezett diktatúra politikai hagyatékára akartunk ráépíteni egy szûzi demokráciát. Ahelyett, hogy elôbb megszüntettük volna a környezetszennyezést, közéletünket ezen a fertôzött helyen kezdtük újjáépíteni. Ráadásul a demokrácia szent rendeltetése szerint, amelynek egyik fô alaptétele a sokféle vélemény érvényesítésének a kultúrája. Ez a kiindulás, folytatja Csoóri Sándor, még vonzó is lehetne, ha a vitákat erkölcsi cél irányítaná, de szinte mindig az érdek irányítja. A hatalom megszerzésének és megtartásának az érdeke. Ma már egyértelmû, hogy várva-várt demokráciánk nem a sokféle vélemény összehangolására, hanem az egyet nem értés kultúrájára épült rá. Ez az a ferde történelmi szaltó, amikor a demokráciában a politika a diktatúra szerepét tölti be. A társadalom legfôbb szereplôjévé válik. És hogy továbbra is az maradhasson, újabb és újabb ellentéteket kell szítania a közéletben - s ha ez nem megy másképp, akkor mesterségesen is elôidézi. Ezek a mesterségesen megrendezett konfliktusok mindig beválnak, mert maga a harc, maga a veszekedés mélyen az ember ösztöneiben gyökerezik, és a nagyközönség éppoly szenvedéllyel vagy kíváncsisággal izgulja végig a küzdelmet, mintha ökölvívó mérkôzést nézne.

Kedves Démol, ezt azért idéztem Neked, mert magad is moralizáló ember voltál, nemcsak és nem elsôsorban gyönyörködtetni akartál, hanem gondolkodtatni, töprengésre késztetni nézôidet, uram bocsá’, tanítani, sôt jellemet formálni sem voltál rest. Látod, a világ nem sokba veszi az ilyen embereket. Neked, aki arról álmodoztál, hogy a közönségnek meg annak a közel négyszáz képzômûvésznek, aki annak idején még a megyében élt, micsoda fantasztikus áldás volna egy modern galéria itt, Marosvásárhely szívében; neked, aki irigylésre méltó szorgalommal és türelemmel mégiscsak egyetlen szép, tágas tetô alá hoztad szülôhazád képzômûvészeit, megalkotva Erdélyi mûtár címû, párját ritkító munkádat; neked, Démol, szülôfalud két szobányi kicsiny tárlatán kívül nincs a nevedet viselô, minden munkádat befogadó marosvásárhelyi galériád...

Jelenléted itt talán erre is felhívja a közfigyelmet.

Egyébképpen pedig, kedves Démol, mostanság gyakran azon jár az eszem, hogy vajon nem kellett volna-é nevet változtatnod, mihelyt megtapasztaltad a demokratúra packázásait. Nem lett volna jobb, drága barátom, ha mondjuk, erôs karikatúráid alá nem azt írod, hogy Démol, hanem ezt: Dédúr?!

Bölöni Domokos

Fazakas Attila versei

Az állampolgár banánt eszik.

Majd visszamászik a banánfára.

Boldog havazás van ma.

A kertben nejlonkék medence is ragyog.

A kertitörpe is banánfürtöt zabál.

Sötét limuzin csap át a téren.

Magában egy ember hullaszürkén szitkozódik.

Az állampolgár banánt eszik.

Szépen havazik a világ.

A könyvtárból a könyvtárra látni,

a télbôl a télre. A zene a zenére mutat,

és a képre a kép. A mondatok között sok az

áthúzás, de vannak sikerültebb

gondolatok is. A könyvégetô azt mondta,

egészen biztos, hogy ezekre a példányokra

nincsen többé szükség. Valahogy én is

éppen eléggé ki voltam merülve, mire a te-

kintetembôl kiolvasta, hogy igazat adok neki.

Ezt az írógépet csak a felszámolás végén

viszik el. Azt mondják, élni kell.

Élni, nem porosodni. Arra emlékszem még,

a könyvtárból a könyvtárra lehetett

látni.

szétmehet a világ ugyan ki bánja

a napfény a hullámot hûvösen kapálja

égô szemhéjam alatt vérvörös pára

a géppisztolynak tegnap fennebb ment az ára

anyám a tegnap halt meg ezer éve

a napfény kifeszít engem és térdre

zuhan egy kislány mintha imádkozna

mondják Isten a cipôgyárban is foglalkozna

ki tudja mi lesz itt ha teljesen mindegy

ezt egy regényben olvastam az este mintegy

szórakoztatóul hisz aludni nem tudtam

Holdfényben börtönben forgolódtam

a napfény a napozót kikalapálja

jól néz ki az a nô aki éppen arra séltál

senki sem tudja mit jelent boldogan élni

égô szemhéjam alatt vérvörös pára

A halastóban sok pénz van.

A pisztráng is míves néphagyomány.

A néphagyományban is sok pénz van.

A sok pénzben lehet egy pisztráng.

A sok pénzes pisztrángból is lehet néphagyomány.

A néphagyományt meg kell ôrizni.

A halastóban sok hideg víz van.

Az ôrizkedés dolga a legrázósabb.

Látom, ahogy egy ember beleúszik.

Még egy. Ismét egy. Három következô…

A halastóban sok pénz van.

Édes néphagyomány!

Az 1988-ik esztendô. Domokos Géza Apályban címû naplója*

Jegyzôkönyvet szoktak emlékeztetônek nevezni. Domokos Géza új könyve nemcsak korhû feljegyzések sora, hanem mint napló a szó szoros értelmében keserves emlékeztetô a rendszerváltás elôtti esztendô eseményeire, azokra a jelekre és jelenségekre, amelyek már a változás szükségességére mutattak, hiszen vészterhes volt a légkör az országon belül és kívül. Mindez a szerzô a Kriterion Könyvkiadót körömszakadtáig védelmezô igazgatói tevékenységébôl, de még inkább állandó közéleti jelenlétébôl fakad. A magyar írók, a román elit- értelmiségiek mindennapjairól, az életükben fontos vagy olykor a kifejlethez vezetô politikai eseményekrôl szól