Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A hiénák ragadozó reflexe, hogy ahol prédát szagolnak, nyomban megpróbálják rávetni magukat. Nem marasztalhatjuk el ôket ezért, hiszen természetük szerint élnek. A társadalomban másként van, bár az emberi közösségen belül sem ismeretlen a hiénatermészetûek jelenléte. Többnyire nem a mások vérét kívánják mindjárt, hanem a pénz, a vagyon a fô prédaterületük. Ebbôl is a közpénz, amihez kellôképpen kifinomult technikákkal hozzá próbálnak jutni. És jutnak. Hosszú a példatára.

Ilyennek tûnik egyeseknek a sürgôsségi, tehát a közvetlen életmentô szolgálatok privatizálására irányuló buzgó igyekezete. Erre egy, mondhatni apró epizód nyomán derült fény. A Realitatea tévécsatorna esti mûsorában a megyénkben - joggal - általános tiszteletnek örvendô dr. Raed Arafat hozta szóba rosszallóan ama szándékot, hogy a sürgôsségi ellátást amolyan privát-állami vállalkozássá tegyék. A kezdeményezés, hogy az állam kötelezô életmentô közszolgáltatásába becsempésszék a privát érdeket - lásd a közpénzek lenyúlását - ezúttal is Bukarestbôl indult. Akárcsak korábban, amikor jó néhányszor már megpróbálták megfojtani az Arafat doktor nevével fémjelzett gyors életmentô szolgáltatást. A helyi, hagyományos rutinjába merevedett mentôszolgálattal könnyû volt megküzdeni, hiszen a látványos eredményeket produkáló Arafat- féle rendszer gyorsan kivívta a lakosság rokonszenvét. Tegyük hozzá, a hangulati hátszél mellett a lakosság anyagilag is támogatta egyes eszközök beszerzését. Valóságos népmozgalommá vált, amelyhez a helyhatóság, a tûzoltóság, a rendôrség is csatlakozott. Itt tehát a fanyalgóknak, a más érdekeket szolgálóknak nem nôtt fû, s ma elmondhatjuk, hogy a megye több településére kiterjesztett hálózat precízen és hatékonyan mûködik.

A fôvárosban nyilvánvalóan képtelenek ezt érzékelni. Ezért próbálkozhatnak különbözô érdekcsoportok a jót, a hatékonyat elrontani, pontosabban a saját hasznukra átalakítani az életmentést is. Ami, nevezzük nevén, az egészségügyben zajló képtelenségek sorában is a legpofátlanabb merénylet a rászorulókkal szemben. Jól jelzi az érdekeltség fokát, hogy az ügylet egyik vezéralakja a Szociáldemokrata Párt sûrûn nyilatkozó egészségügyi mindentudó figurája, doktor és a többi Sorin Oprescu. Dobbantani úgy akartak, hogy egy nemzetközi szakkonferencián való átmeneti részvételt bô lére eresztett közleményben szenzációs sikerként próbálták eladni idehaza. Ezt leplezte le az említett tévémûsorban Afarat doktor. Érzékeny pontra tapintott, mert Sorin Oprescu rangjához, értelmiségi mivoltához méltatlan, több mint sértô, Arafat doktor származására való utalásokra ragadtatta magát. Vagyis hogy Európában vagyunk és nem máshol, Arafat doktor meg ne képzelje magát a sürgôsségi ellátási ajatollahjának. Hogy ezek után ki van Európában és ki nincs, az világos. Az sem kevésbé, hogy aki a legelvetemültebb mezei soviniszták színvonalára képes süllyedni, nincs jobb érve a kezdeményezésükhöz, mint a más véleményen lévô sértegetése. S ettôl kezdve bûzlik igazán az ügy. Talán akad majd illetékes, aki feltárja a takargatnivalójukat és romboló szándékaikat. Számíthat a marosvásárhelyiek, Maros megyeiek támogatására. Végül furcsa, hogy a minden szir- szar mûbalhénál hosszan elidôzô központi sajtó figyelmét elkerülte Oprescu arroganciájának tényleges üzenete. Igaz, maga a mûsorvezetô sem merte rendreutasítani xenofób reflexei miatt a befolyásos betelefonálót. Kíváncsi vagyok, legalább az Audiovizuális Tanácsnak feltûnik?

Az NLP-DP, az RMDSZ és az RHP vezetôi által szerdán aláírt protokollum szerint a kormánykoalíciónak országos és helyi szinten a kormányban és a parlament két házában lesznek vezetô struktúrái. A dokumentum a kormányfô leváltásával kapcsolatos elôírásokat is tartalmaz.

A jelenlegi kormányzati ciklus idejére érvényes megállapodás elôírja, hogy a koalíció döntései a négy párt összes szervezete számára kötelezô érvényûek. A koalíción belüli viták a döntések megszületéséig bizalmas jellegûek.

A dokumentum megtiltja, hogy az NLP-DP, az RMDSZ és az RHP képviselôi nyilvánosan támadásokat intézzenek egymás ellen, a minisztereknek pedig kötelességük alkalmazni a Tariceanu-kabinet kormányzati programját. "Más politikákat csak a koalíció döntéshozó fórumainak jóváhagyásával lehet kidolgozni" - áll a szövegben.

A négy párt nem engedélyezi tagjaik vándorlását egyik alakulatból a másikba a koalíción belül.

A legfontosabb döntéshozó fórum az Országos Koalíciós Tanács, amelyet a négy párt elnöke, valamint az alakulatok egy-egy képviselôje alkot. Az OKT kéthetente tartja rendes ülését, szükség esetén rendkívüli ülés is összehívható.

Az OKT dönt a koalícióval kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, megállapítja a négy párt kormányzati részvételi arányát és a tárcák elosztását, a megyei arányokat, kinevezi a koalíció kormányfôjelöltjét és különbözô javaslatokat ratifikál.

Az OKT ugyanakkor elosztja a prefektusi és alprefektusi posztokat, és összeállítja a helyi és központi közigazgatás, valamint a decentralizált intézmények azon posztjainak a listáját, amelyek betöltésére a koalíció képviselôit nevezik ki. Az országos tanács tárgyal a kormányprogram és a protokollum módosításáról is.

Megyei és fôvárosi szinten Megyei Koalíciós Tanácsok mûködnek majd, ezeknek tagjai a pártok megyei elnökei és pártonként még egy-egy képviselô lesznek. Ezeknek a struktúráknak megyei szinten az OKT-val megegyezô hatásköre lesz.

A parlament mindkét házában létrejön egy Parlamenti Koalíciós Tanács, amelyet a frakcióvezetôk és a pártok házbizottsági képviselôi alkotnak. A PKT hetente ülésezik a frakcióülések elôtt, szükség esetén rendkívüli ülést is tarthat. Havonta egyszer a két testület együttes ülést tart. A PKT a négy párt parlamenti álláspontjával kapcsolatos döntéseket hoz, és jóváhagyja a kormányprogrammal kapcsolatos törvényhozási javaslatokat.

A protokollum értelmében "a koalíció parlamenti frakciói nem kezdeményeznek és nem támogatnak semmiféle indítványt a koalíció mûködése idején".

A kormány mûködése kapcsán a megállapodás kimondja, hogy az OKT tesz javaslatot az államfônek a koalíció kormányfôjelöltje személyével kapcsolatban. A koalíció miniszterelnökét az alkotmány elôírásainak tiszteletben tartásával csak az OKT döntése alapján lehet leváltani.

Kormányszinten létrejön egy Kormányzati Koalíciós Tanács, amelynek tagjai a miniszterelnök és a kormányfôhelyettesek lesznek. A KKT konszenzus alapján dönt a kormányzati stratégiákról.

Ollie Rehn, az EU bôvítési biztosa Calin Popescu Tariceanu kormányfô meghívására részt vesz az európai integrációs ügyvezetô bizottság következô ülésén, tájékoztat közleményben a kormány sajtóirodája. A testület március 1-jén tartja soros következô ülését, amikor Ollie Rehn kétnapos romániai látogatáson tartózkodik majd. A bizottság keddi ülésén megállapította, hogy Románia igazodik a menetrendhez az igazságügy és belügyi kérdésekrôl szóló 24. tárgyalási fejezetben vállalt kötelezettségek tejesítésében. A kormány azt is közli, hogy február 17-én, csütörtökön beindul a Románia felelôsségvállalásainak monitorizációs mechanizmusa, amelyet az ügyvezetô bizottság keddi ülésén hagyott jóvá. Az eseményen jelen lesz Timo Summa, az Európai Bizottság bôvítési igazgatója, valamint Wenceslas de Lobkowicz, a Romániával foglalkozó fôosztály vezetôje.

Irodalmi verseny-, illetve vetélkedôsorozat indítását szervezi a nemrég létrejött, marosvásárhelyi székhelyû Templom és Iskola Alapítvány. Elsô momentumként szavalóverseny megszervezését tûzte ki célul az alapítvány vezetôsége, amely vetélkedôre ma délben kerül sor a Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt amfiteátrumában, jelenlegi dr. Bernády György Termében. A részletekrôl d. dr.Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspököt, az alapítvány elnökét kérdeztük.

- Régi vágyam volt egy középiskolás diákok részére rendezett anyanyelvi-irodalmi vetélkedôsorozat megszervezése - mondta a püspök. Elérkezettnek láttuk az idôt, ezért kezdô momentumként szavalóversenyt szervezünk. A József Attila-centenárium adta az ötletet, hogy ilyen jellegû vetélkedôvel indítsunk. A jelentkezôknek négy verset kell elszavalniuk: egy szabadon választott József Attila-, Reményik Sándor-, illetve Wass Albert-mûvet, míg Arany János Tetemre hívása kötelezô. Egyelôre nyolc pályázónk van. Az alapítvány húszezer forintot ajánlott fel, elôreláthatólag könyvjutalmakkal díjazunk. Ezen a versenyen csak a Református Kollégium diákjai vehetnek részt, de ez a késôbbiekben változni fog: folytatásként szeretnénk irodalmi-, anyanyelvi vetélkedôket szervezni, amelyeken már bármelyik, más iskolába járó középiskolás diák is részt vehet. A Templom és Iskola Alapítvány vállalta a vetélkedô finanszírozását, a fô szervezô Székely Emese tanárnô, a kollégium igazgatója. A szavalatokat természetesen zsûri értékeli: Kilyén Ilka színmûvésznô, Székely Emese és jómagam. Szeretnénk, ha a késôbbiekben ismertté válnának szervezendô vetélkedôink, ha a diákok szívesen részt vennének rajtuk, ha ezzel is ápolni tudnánk anyanyelvünket, bôvítenék tudásukat. A vetélkedô nyilvános, az érdeklôdôket szeretettel várjuk - összegzett az alapítvány elnöke.

Románia európai uniós csatlakozásának elhalasztását eredményezheti, ha az ország nem tud a közösségi jog bizonyos elôírásainak idôben megfelelni. Az EU és Románia közötti szerzôdésben szereplô ún. mentelmi kitétel többek között a kereskedelmi konkurenciára vonatkozó elôírások be nem tartása miatt is életbe léptethetô.

Hogy az ezzel járó kellemetlen helyzet elkerülhetô legyen, az országos Versenyhivatal olyan adatok gyûjtésébe kezdett, amelyek segítségével kimutatható, hogy mely területeken vannak a szabad kereskedelmi verseny elveinek ellentmondó szituációk, s mely intézkedésekkel lehet ezeket ellensúlyozni. Az országos hivatal felkérésére a Maros megyei versenytanács az alábbi területeken mûködô kereskedelmi társaságoktól fog, a törvényes keretek betartásával, adatokat igényelni: energetika, szállítás, építôipar, kohóipar, távközlés információtechnológia, gépipar, turizmus, bankok, biztosítók, gyógyszeripar, postai szolgáltatások, sajtó és ingatlanközvetítés.

Hogy az adatgyûjtési mûvelet zavartalanul folyjon, a versenytanács ezúton is felkéri a Maros megyében mûködô kereskedelmi társaságokat, hogy mûködjenek együtt a tanáccsal, s idôben közvetítsék a kért adatokat.

Az adatgyûjtés az áttekinthetôségi kötelezettségek tiszteletben tartását követô kurrens tevékenységgel párhuzamosan zajlik.

A reumás és mozgásszervi betegek kezelését és rehabilitációját, valamint a megelôzést felvállaló marosvásárhelyi RHEUM-CARE Alapítvány Rebreanu utcai székhelyén, illetve a segítségre szoruló (agyvérzésen átesett, csonttörést szenvedett és súlyos reumatikus betegségekben szenvedô) személyek lakhelyén végzi szolgáltatásait. Az 1993 óta mûködô alapítvány az elmúlt év során 79 beteg otthoni rehabilitációját biztosította, akik közül 70-en újra megtanultak járni. Adójának egy százalékával növelni tudjuk gondozottaink számát, lehetôvé téve az emberhez méltó életet számukra. Címünk: RHEUM-CARE ALAPÍTVÁNY, Marosvásárhely, Rebreanu utca 31., telefon:250-793, adószám 4234543, bankszámlaszám: RO10 RNCB 3600000262750001, a Kereskedelmi Banknál.

A Teleki Oktatási Központ 2005. február 26-án, de. 10 órától Hogyan pályázzunk? címmel, pedagógusok számára, ismertetôt tart a Magyar Communitas, Illyés, Apáczai Közalapítvány, Oktatási Minisztérium, Határon Túli Magyarok Hivatala támogatáspolitikájáról, pályázati lehetôségeirôl.

A hallgatók gyakorlati és elméleti kérdéseire feleletet ad: Mag Csaba, az Illyés Közalapítvány erdélyi ügyekért felelôs referense, Tibád Zoltán, az IKA romániai alkuratóriumi titkára, Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodavezetôje, Szép Gyula, a Communitas Alapítvány kuratóriumi tagja, a Mûvelôdési Szaktestület elnöke, valamint az Oktatási Minisztérium képviselôje.

Mindezek mellett Madár Júlia tanfelügyelô (Kovászna megye) ismerteti a Mobilitas, Comenius, Socrates, Leonardo Phare-programot.

További információkért forduljanak Geréb Évához (0265/577-925; eva@tok.ro).

Részvételi szándékát, kérjük, jelezze a fent említett elérhetôségek valamelyikén.

Anyanyelvünk

A szabatos stílusnak a pontatlan fogalmazás az ellentéte. Ez pedig annak a következménye, hogy mondanivalónkat nem formáltuk meg logikusan, s ezért vagy többet, vagy kevesebbet mondunk a kelleténél. Forrása lehet a nyelvi felületesség is: szavaink, kifejezéseink és nyelvtani formáink nem pontosan felelnek meg a tartalomnak, mivel szó- és kifejezés- választásunk, valamint szófûzésünk nem elég gondos. A pongyolaságnak két fô megnyilvánulása van: a szûkszavúság és a bôbeszédûség.

Szûkszavú a stílusunk akkor, ha mondatainkból valamely, a gondolatközlés folyamatosságához szükséges nyelvi elem hiányzik, tehát elmarad egy szó, illetve mondatrész, rag vagy valamely viszonyító elem. A szûkszavúságból az alábbi hibák származnak.

Homály vagy érthetetlenség. Elég homályos például az, ha egy hevesnek ígérkezô labdarúgó- mérkôzés iránt így akarunk érdeklôdést kelteni: a magyar közönségnek alkalma lesz megbizonyosodni a mai futballról. Ebbôl nem derül ki, hogy mi a különössége a szóban forgó mérkôzésnek, hiszen ma minden futball mai. A homályt logikai hézag okozza. Szabatos tehát így volna: a mai futball szépségérôl.

Kétértelmûség. Amikor ilyenféle újsághírt olvasunk: a követ betegsége miatt hazautazott Pekingbôl, azt kérdezhetjük, vajon a követ volt-e beteg, vagy a követ betegsége miatt valaki más utazott-e haza Pekingbôl. Helyesen tagolva a mondatot: a követ - betegsége miatt - hazautazott Pekingbôl vagy a követ megbetegedett Pekingben, ezért hazautazott. Élôszóban persze a hangsúlyozás is jól eligazít, írott változat esetén azonban nincs ilyen fogódzónk.

Értelmetlenség is származhat a szûkszavúságból. Egy építkezésen ez a felirat figyelmeztetett a munkavédelmi elôírásra: Ahol a személyek leesésére védôrács nincs biztosítva, ott védôöv használata kötelezô!

A védôrács persze épp a személyek leesésének megakadályozására hivatott, a mondat tehát éppen ellenkezô értelmû, mint amilyennek szerzôje szánta.

Jelezte: a szlovák miniszterelnökkel, Mikulás Dzurindával egyelôre nincs tervbe véve egyeztetett kétoldalú találkozója, de vélhetôen a következô hónapokban sor kerül az egyeztetésre. "Ha máskor nem, Brüsszelben a hónap végén" nyilván találkoznak - mondta.

A magyar-szlovák kapcsolatokat a miniszterelnök kiegyensúlyozott, jószomszédi kapcsolatoknak tekinti, amelyeket azonban "könnyen beárnyékolhat néhány problémás kérdés." Ezek egyike Bôs-Nagymaros óvatos bánásmódot igénylô problémaköre, a másik a nemzetiségi-kisebbségi ügy. Az utóbbit érintôen a miniszterelnök így fogalmazott: "Én megpróbálok nagyvonalú nemzeti érdekérvényesítôként fellépni. Jelenleg nem látok viharokat, sôt felhôket sem".

Mint mondta, szlovák belpolitikai kérdésnek tekinti, hogy "az autonómia fogalmának használata belpolitikai hullámokat gerjesztett". Hozzátette: még véletlenül sem szeretne beavatkozni a szlovák belpolitikába. "Még érteni is vélem: abban az országban, ahol az önálló államiság megteremtésének hosszú küzdelmében az autonómia szó az önálló államiság rejtett fogalma volt, ez másként hangzik, mint más országokban" - mondta. Megjegyezte: Timosenkót (az ukrán miniszterelnököt), Tariceanut, Draskovicot (Szerbia és Montenegró külügyminiszterét) nem zavarja ez a szó. "Én persze azt gondolom: ne engedjük, hogy a szavak uralkodjanak felettünk, de hát vannak történelmi kényszerek. Használjunk olyan szavakat, amelyektôl nem kell félnünk, például az önigazgatást".

"Én nem a törlesztés, hanem a megbékélés politikáját akarom folytatni" - szögezte le Gyurcsány, akinek kérdezôi szerint úgy tûnik, mintha kisebbségi kérdésekben a határon túli magyarok képviselôivel összefogó ellenzék diktálná a tempót Magyarországon. "Az ellenzék szerette volna diktálni a tempót, de úgy tûnik, nem kapott ehhez kellô támogatást" - mondta a magyar kormányfô. A kisebbségi kérdéseket érintô lépéseit indokolva a miniszterelnök azt mondta: "Ami engem lépésekre késztet, az az, hogy tele van megoldatlan, ugyanakkor megoldható igényekkel a magyar nemzetpolitika. A magyar jobboldal azzal vádolható általában, hogy a nemzeti kérdés iránt túlérzékenység van benne, megoldásaiban pedig hajlam a nacionalizmusra. A baloldal nemzeti kérdések iránti fogékonysága talán nem elég, megoldásaiban sokszor túlságosan is racionális".

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség vezetôi keddi tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy az elkövetkezô idôszak legfontosabb nemzetpolitikai kérdése: sikerül-e érdemi elmozdulást elérni az erdélyi magyarság valóságos, a gyakorlatban is érvényesülô egyenjogúsága, illetve ehhez garanciául szolgáló autonómiájának kiépítése terén - közölte Németh Zsolt, a Fidesz Külügyi kabinetjének vezetôje kedden.

Az MTI-nek eljuttatott közlemény szerint kedden Budapesten folytatott megbeszélést Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Kövér László, a párt országos választmányának elnöke és Németh Zsolt, a párt Külügyi Kabinetjének vezetôje az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökével, Szász Jenôvel, Szilágyi Zsolt országos választmányi elnökkel, Árus Zsolt alelnökkel és Nagy Pál ügyvezetô alelnökkel.

A megbeszélésen mindkét fél örömét fejezte ki, hogy "a legutóbbi romániai választások után egy nem kommunista gyökerû kormány került hatalomra". "Ez esélyt jelenthet az erdélyi magyarság számára olyan célok elérésében, mint a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, az egyházi iskolák állami finanszírozásának megvalósítása és az államilag támogatott önálló magyar egyetem létrehozása" - áll a külügyi kabinet vezetôjének közleményében.

"A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy az elkövetkezô idôszak legfontosabb nemzetpolitikai kérdése, hogy sikerül-e érdemi elmozdulást elérni az erdélyi magyarság valóságos, a gyakorlatban is érvényesülô egyenjogúsága, illetve ehhez garanciául szolgáló autonómiájának kiépítése terén" - írja. Hozzáteszi: mind a Fidesz, mind az erdélyi MPSZ támogatja Románia EU-integrációját, ugyanakkor elvárják az új román kormánytól, hogy akadályozza meg a "mind Romániára, mind Magyarországra környezeti szempontból veszélyes verespataki aranybánya megépítését".

A találkozón a Fidesz képviselôi biztosították az erdélyi MPSZ delegációját, hogy "továbbra is elfogadhatatlannak tartják a román választójogi törvény diszkriminatív rendelkezéseit, és elvárják annak módosítását".

A Fidesz vállalta, hogy az elkövetkezô idôszakban tájékoztatni fogja a nemzetközi fórumokat arról, hogy Romániában mind a mai napig rendôrségi zaklatások érik azokat az állampolgárokat, akik aláírásukkal támogatták a Magyar Polgári Szövetség választásokon való indulását - írja Németh Zsolt.

A román-amerikai és a román-izraeli "különleges kapcsolatok bôvítését és megszilárdítását" hangoztatták a nagy amerikai zsidó szervezetek elnökei konferenciájának küldöttsége és Calin Popescu Tariceanu kormányfô között kedden a fôvárosban lezajlott találkozón.

A kormánypalotában tartott és román szempontból történelmi premiernek számító találkozón az amerikai vendégek rámutattak: a nagy amerikai zsidó szervezetek igen fontosnak tartják a NATO-tagsággal rendelkezô és a jövôben az Európai Unióba betagozódó Románia szerepét a regionális és a globális együttmûködés és a párbeszéd szellemének fenntartásában. A találkozón érintett kérdésekrôl szóló eszmecsere során megfogalmazódott a közelmúlt történelme pontos megismerésének, valamint a kulturális párbeszédnek és a kölcsönös toleranciának a fontossága abban, hogy elkerüljék a holocaust tragédiájának megismétlôdését.

Az Egyesült Államok 52 nagy zsidó szervezetének elnökeit tömörítô és az egyik legaktívabb és legfontosabb amerikai ernyôszervezet küldöttségét fogadja Traian Basescu államfô is. Románia amerikai vendégei megbeszéléseket folytatnak Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel, Mona Musca mûvelôdési és kultuszminiszterrel, Mircea Miclea oktatási miniszterrel, a képviselôház és a szenátus vezetôivel, valamint a romániai zsidó közösség képviselôivel.

Tegnap a marosvásárhelyi bíróságon tárgyalták a megyei RMDSZ székházának visszaigénylésével kapcsolatos, hosszú ideje tartó ügyet. A felperesek, a volt tulajdonosok leszármazottai, a szervezet kilakoltatását követelik. Az RMDSZ jogi képviselôje szerint "nincs jogi érv a kilakoltatási kérelem elutasítására".

A tulajdonjogi perben a Braila utca 9. szám alatti ingatlan volt tulajdonosainak leszármazottai a polgármester 2003. évi 419-es rendelete alapján kapták vissza az ingatlant, ám a rendeletet a fôispán annak idején megóvta. A prefektúra vesztett, így a felperesek nevére telekkönyvelték az épületet. A volt tulajdonosok ezek után kérték az RMDSZ kilakoltatását, és megközelítôleg 1,5 milliárd lej kártérítést az elmaradt bérleti díjak címen. Az RMDSZ-t jelenleg képviselô Gergely Ádám ügyvéd ebben a fázisban lépett a perbe, viszontkeresetet nyújtva be, amelyben kérte az RMDSZ által az ingatlanban végzett munkálatok értékének térítését, a kártérítés elutasítását, az épület visszatartásának jogát mindaddig, míg a felperesek a befektetést ki nem fizetik. A per során a felperesek lemondtak a kártérítésrôl, és elismertek 100(!) millió lejes befektetést. A tegnapi tárgyaláson az RMDSZ védôügyvédje kifejtette, hogy nincs jogi érvük a kilakoltatás elutasítására, mivel a telekkönyv szerint a felperesek a tulajdonosok, s így a befektetési érték kifizetését követôen kérhetik az ingatlan átadását. Az ítélethirdetésre február 24-én kerül sor.

A Pro Európa Liga megdöbbenését és felháborodását fejezi ki amiatt, ahogyan a romániai gyógyászat jelentôs személyiségéhez, dr. Raed Arafat doktorhoz, a Rohammentô-szolgálat vezetôjéhez a Realitatea TV 2005. február 14-i 100% címû adásában dr. Sorin Oprescu SZDP-szenátor, a Bukaresti Egyetemi Kórház vezetôje viszonyult.

Fajgyûlölô megbélyegzést használva az SZDP-szenátor kigúnyolta a Rohammentô-szolgálat megalapítójának, dr. Raed Arafatnak a nemzetiségi hovatartozását, megsértve ezáltal a faji megkülönböztetés minden formájának a megelôzésére és büntetésére vonatkozó 2000. évi 137-es számú kormányrendelet elôírásait.

A Pro Európa Liga kérni fogja a Megkülönböztetés Elleni Országos Tanácsot, hogy azonnal indítson hivatalból eljárást ebben az ügyben, kiszabva a törvény által elôírt bírságokat.

Marosvásárhely, 2005. február 15.

Pro Európa Liga

További tájékoztatás a 0745-507-166, 0744-573- 648, és a 0265-250-182-es telefonszámokon.

Hihetetlen eredménye adódott a jelenlegi választásoknak. Senki se hitte volna, hogy a magyar kisebbség képviselôi miniszteri rangban fogják irányítani a számunkra legfontosabb közigazgatási ágakat: a kultúrát, a tanügyet, a környezetvédelmet stb., azonkívül más kisebb, de ugyancsak nagyon fontos beosztásban, megyefônökök, államtitkárok ôrködnek majd az ország és benne a mi jövônk irányítása felett.

Jó ez nekünk?

Erre csak egyet lehet mondani: Természetesen nagyon jó!

Jó ez nekik, akik ezt az óriási felelôsséget a vállukra vették?

Ez már sokkal nehezebb kérdés. Iszonyatos a felelôsség, amikor két, homlokegyenest ellentétes irányból árad feléjük az igény és az elvárás.

A mi részünkrôl, az erdélyi magyar közösség részérôl csupán annyi, hogy most, a legrövidebb idô alatt érvényesítsék mindazokat a jogainkat, melyekre tizenöt éve hiába várunk. Lejárt a kis lépések ideje, most, amikor mi fogjuk vezényelni a belépést az Európai Unióba, tessék bátran és határozottan nagyokat lépni. Legelsô és legfontosabb feladat gyermekeink nevelésének saját kézbe vétele. A cél az volna, hogy a magyar tanügyet önállóan irányíthassa egy önálló, saját vezetésû magyar tanügyi közösség. Ha ez már felülmúlja minisztereink kompetenciáját, akkor váltsák valóra minimális igényünket: megteremteni a felekezeti iskolák teljes rendszerét úgy, ahogy az mûködött 1920 és ’40 között, a legteljesebb nemzetiségi elnyomás idején, megkérdôjelezhetetlenül. Az egyház indíthasson saját iskolákat minden szinten, óvodát, elemi iskolát, szakiskolákat, középiskolákat, egyetemet, ahol akar, ahol képes rá, ahol szükségét látja. Ezeket az iskolákat mindenkitôl függetlenül irányítsa, természetesen a hivatalos állami tanterv követelményeinek betartásával, de azon belül és felül úgy, ahogy jónak látja. Minden szórványbeli gyermek rendelkezésére álljanak saját internátusok és iskolabuszok. Az állam pedig pontosan annyi anyagi támogatást adjon minderre, amennyit a saját állami iskoláinak ad, a tanulók számaránya szerint, de minden más megkötöttség nélkül. Természetesen a saját államunk gondoskodjék ez iskolák költségeirôl a mi adóink fedezete alatt, nem tûrve azt a szégyent, hogy idegen állam vagy államok fizessék meg a román állampolgárok gyermekeinek az egyenjogúság alapján járó nevelését. De ha jobb megoldást tudnak vezetôink, például a most megígért kulturális autonómia keretében szervezni meg saját iskolarendszerünket, ugyanezeken az alapokon már ez év szeptembertôl, kérem, közvéleményünk biztosan el fogja fogadni.

A kultúra terén olyan intézményeket szervezhessünk, amilyent mi látunk szükségesnek, és azok annyi anyagi támogatásban részesüljenek, mint bármely más nemzetiség, például a többség hasonló intézményei, irányításukba, vezetôik kinevezésébe stb., stb., senki más ne szóljon bele.

Tessék végre újjászervezni az 1920 és 1940 között mûködött gazdasági intézményeinket, mint pl. a Hangya szövetkezet, a névleg meglévôk, mint pl. az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) csináljanak már valamit tizenöt évi szájtátás után azért, hogy tagjai, tehát földmûveseink kapjanak elsô osztályú vetômagot, tenyészállatokat, szervezzék meg termékeink értékesítését, és így tovább. Nem kell ahhoz semmi újat kitalálni, csak megérdeklôdni, mit csináltak annak idején Szász Pálék és társaik, semmi akadálya nincs annak, hogy ugyanazt ugyanúgy megvalósítsuk, csak ember, akarat és képesség kell hozzá. Pusztán ennyi volna az RMDSZ dolga, vagy hatalmon lévô vezetôi gondoskodjanak róla, hogy csinálja más, de csinálja már valaki, ha már ilyen nagy hatalommal rendelkezünk a saját országunkban.

Ott van aztán az érdekvédelem kérdése. Szervezzék már meg azt a lehetôséget, hogy minden panaszunkkal fordulhassunk hivatalosan és alanyi jogon valakihez, aki nyugodtan és

alaposan - nem szívességbôl, hanem kötelességbôl - megvizsgálja, és ha jogosnak találja, intézkedik a sérelem jóvátételérôl.

Azt hiszem, csak a leglényegesebb és legtermészetesebb igényeket soroltam fel hatalomra jutott vezetôink irányába saját közösségünk irányából. Ezeket bizony kemény kézzel, ravaszsággal, ügyes alkudozással, pillanatnyi lehetôségek azonnali kihasználásával, sok minden kellemetlen dolgot, szidást, veszekedést, haragot, néha asztalverést, személyes kockázatot vállalva kellene kiharcolni. Mert barátság ide, barátság oda, nem hiszem, hogy elsô szóra boldogan adná meg mindazt az a jelenlegi kormány és parlament, aminél jobbat pedig - ez kétségtelen - mai helyzetünkben nem lehetne találni.

Könnyû lenne nekik, ha csak ennyi lenne a feléjük sugárzó igény. De a másik irányból nem egészen azonos igények körvonalazódnak.

A mi vezetôink kapták azt a csekély feladatot, hogy bevezényeljék az országot Európába. Nem úgy néz ki, hogy ott teljes lelkesedéssel fogadnának bennünket. Döntôen fontos, és nyilván ez az elvárás hatalomba juttatott vezetôink irányában, hogy ezért mindent megtegyenek. Elsôsorban országunknak a legelônyösebb, legszimpatikusabb, legeurópaibb képét kell felmutatniuk. Azt kell bebizonyítaniuk - és ezt nekik kell bebizonyítaniuk - hogy ebben az országban minden a legnagyobb rendben van. Hogy itt mindenkinek minden joga, sôt azon felül is minden igénye teljes mértékben megvalósul. Elsôsorban a kisebbségi kérdéseket már régen, de ha valami hiányzott volna belôlük, akkor most, az ô vezérlésük alatt igazán mindent tökéletesen megvalósítottak. Így, múlt idôben hangsúlyozva. Ha mégis akadnak akadékoskodók, hát jó, tegyük jelen idôbe, éppen most valósul meg, de megkérdôjelezhetetlenül. Ezt mondja a kisebbségek helyzetérôl minden szóba jöhetô állam uralkodó népe és vezetôi, soha meg nem kérdezve az érdekelteket, akiknek azért nem mindig ugyanaz a véleménye ebben az ügyben, de azért eléggé kilóg a lóláb, mikor a rendôr meséli, milyen jó dolga van annak, akit éppen ô pofoz. De ha a pofozott, teljes szabadságban, sôt hatalmi pozícióban esküszik rá, hogy ôt dehogy pofozzák, egyenesen simogatják, sôt, ha kedve támad, neki van joga pofozni a rendôrt, hát másképpen hangzik és könnyebben elhiszik.

Mi tehát a befogadó baráti kollégák részérôl jogosan elvárt feladata hatalomra juttatott vezetôinknek? Hogy ország-világ elôtt, fôleg a befogadástól némileg ódzkodó európaiak elôtt igazolják, hogy tökéletesebb tanügyi rendszer nincs a világon, a magyar gyermekek nevelése igazán tökéletes. Nem igaz az, hogy egyes óvó nénik arra nevelik a román gyermekeket, hogy verjék magyar társaikat. Nem igaz az, hogy nem tanulhatnak hivatalosan mindent, ami identitásuk fenntartásához szükséges, például saját nemzetük történelmét. A román igazgatók maguk is csak magyarul szólnak magyar diákjaikhoz, megróják azt a román tanárt, aki nem arra biztatja ôket, hogy csakis magyarul beszéljenek. Stb., stb.

A megyei és városi vezetôk mindig megkérdik a nemzetiségi fórumokat, mit tehetnek még az érdekükben, anélkül soha nem határoznak. A román tisztviselôk versenyezve tanulják a magyar nyelvet, hogy anyanyelvükön beszélhessenek klienseikkel. A bíróságok nem is szólnak más nyelven a delikvensekhez. Az orvosi egyetemeken kötelezô a nemzetiségek nyelve, hogy is lehetne idegen nyelven kérdezni ki a betegeket? Nálunk ez már nem is kérdés!

Gazdasági téren? A még állami kézben lévô vállalatok vezetôinek nagy többsége magyar. Elbocsátások esetében minden nemzetiségi munkás pozitív diszkriminációban részesül. A nagy magánvállalatok többsége nemzetiségi kézen van.

Kell még valami? Jöjjenek hozzánk a finnek, a spanyolok, a dél-tiroliak, nálunk tanulják meg, mit jelent a mintaszerû kisebbségvédelem! Hiszen már az egyik amerikai elnök is megmondta - az csak tudta - hogy Románia mintaszerûen oldotta meg a kisebbségi kérdést.

Nem ezt várják el minisztereinktôl és munkatársaiktól baráti kollégáik? Lehetne bôr a képükön, hogy ezek után még veszekedni kezdjenek holmi túlzó, bakafántos követelôzésekrôl, mint például a saját iskolákról? Mikor enélkül is lehetetlenül nehéz feladatok állnak a kormány elôtt, amiben nem követelôzéseket, hanem segítséget, lojális hozzáállást várnak befogadott felelôs vezetôinktôl.

Melyiket fogják megvalósítani a kétféle igény közül? Ettôl fog függni az ô becsületük és mindnyájunk jövôje. Mert még egy ilyen alkalom nem fog adódni nemzedékünk életében.

Nem óhajtanék e nagy tisztségeket vállalt vezetôink bôrében lenni.

Könyvjelzô

...mert itt születtem. Európa térképén nem tüntetik fel ezt a falunevet: Póka. Angolul, franciául, svédül nem tudják így kimondani. Pedig ez így szép. Hosszú ó-val. Kicsi falu, alig egy pont Erdély térképén, de nekem így kedves. Nevemet ott írták be a keresztelési- és konfirmációi anyakönyvbe, számon tartanak. Itt, itthon vagyok "valaki". Innen indulni és ide visszatérni, innen elszármazni és ide hazajönni - a boldog vándor érzése. Szülôfalum csak egy lehet, és nekem ez lehet. Itt hagyni szakítás, elhagyni tékozlás, menekülni lopás: meglopni önmagunkat és szülôfalunkat. (Miért maradok Erdélyben?) * Görgényszentimrén az 1920-30-as években három templom volt és - lélekszámban szinte egyforma - három gyülekezet: a magyar nyelvû római katolikus és református, valamint a román nyelvû görög katolikus. A reformátusok nagyrészt a falu alsó részén laktak, míg a Gyergyó vidékérôl betelepített, római katolikus vallású székelyek a falu felsô részén, amit mai napig Székelyvárosnak neveznek. A görög katolikusok elszórva éltek itt-ott, fôleg a falu szélén. Eddig egy általános erdélyi falukép, de történt ott egy említésre méltó, példaértékû esemény. Vasárnap délelôtt mindhárom templomban volt mise vagy istentisztelet. Ebéd után pedig a három pap, lelkipásztor együtt, egymás mellett végigsétált a falun, séta közben megbeszélték, mirôl is prédikáltak saját templomukban, mi a falu legégetôbb kérdése, és elbeszélgettek a szembejövô emberekkel, függetlenül attól, hogy azok délelôtt melyik templomban imádkoznak. (Ökumenikus Erdély) * Hunyad megye legnyugatibb fekvésû református temploma és lelkészi lakása Marosillyén, Bethlen Gábor szülôfalujában még 1955-ben esperesi székhely volt, ma a lelkészi lakásban egy román család lakik. A templomajtó nehezen nyílik ki, csikorog, rég nem nyitották. Bent por, sivárság és egy oszlásnak indult döglött galamb. Mikor jártak utoljára ebben a templomban? Felnézek a mennyezetre, villanykörte és foglalata kettétörve, omlik a vakolat, romlásnak indult itt minden. Körbejárom a templomot, a fû közül elôbukkan egy óriási hársfa tönkje. Másfél lépésnél is nagyobb az átmérôje. Hány évig virágzott ez a hársfa a marosillyei református templom mellett? Hány évig tartott árnyékot, adott jó illatot és hallgatta a lassan elhalkuló zsoltárt? (Végvári krónika) * Ôk a templomépítôk. Ôk, akik olyan korán kelnek, hogy amikor reggel megérkezem a faluba, már szinte félnapi munka van mögöttük; ôk, akik esôben, ködben vagy napsütésben minden második vasárnap reggel ott várnak a templom elôtt, kezükben egy szál virággal; ôk, akik hétvégeken a kapuban lesik, hogy hazajönnek-e a gyermekek vagy az unokák; ôk, akiknek már csak vakáció idején, esetleg egy-egy nagyobb ünnepnapon csendül fel gyermekkacagás az udvarukon; ôk, akik egy kicsiny szobában egyedül vagy kettesben meghúzódva élik öreg napjaikat, de a tisztaszobában mindig olyan rend van, hátha hazajönnek ma a városra költözött gyermekek látogatóba; ôk, akik 150 lejes nyugdíjukból 1000 lejt adtak a templom építéséhez. Köszönöm, Istenem, hogy ilyennek alkottad az erdélyi magyar református öregeket! Ezért épültek- épülnek itt templomok. (Ôk, a templomépítôk) * Tájainkon a kenyér az élet jelképe. A nyár elején mesélte egy német lelkipásztor, aki pár évig Tanzániában tanított, hogy milyen nehéz volt ott megmagyarázni az ötezer ember megvendégelésének bibliai történetét, mert Tanzániában nem ismerik a kenyeret, és kiszuahéli nyelven nem tudta elmondani a búza útját. Ezzel szemben nálunk még olyan sokszor hallgatják áhítatos csendben a kenyér megsokasításának csodáját, mert még emlékközelben éljük át a búzamag földbe kerülésével kezdôdô kenyérutat az aratásig vagy cséplésig. Mi még át tudjuk élni azt a jézusi példázatot, amit Márk az evangéliumban így örökített meg: "...az ember elvetette a magot a földbe... a mag sarjad és nô, ô pedig nem tudja, hogyan... magától terem a föld...Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." Nekünk még ez a kenyér útja, amit "újkenyéri énekünkben" együtt zengünk augusztus végén: "Megért mezôk szép sárga színben / Jóságod hirdetik. / Víg aratók nagy örömükben / Neved emlegetik. / Mi is dicsérünk, Atyánk, téged / Ez áldott munkában, / Felmagasztalván istenséged / Minden búzaszálban." * Ötvös József: Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok - Református publicisztikai írások Erdélybôl. Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása, Kolozsvár 2004

Csütörtöki kimenô

Neves költônk, a nemzet(iség) színe-virága a magyar kormányfô és államelnök által felkínált díjat visszautasítja, nem veszi át, mert az ettôl, ezektôl jön. (Elképzelhetô a mozdulat, a gesztus is. Mindennek van jelentôsége.)

Egy vidéki lapban Bungyurka Bácsi olvasói levelet tesz közzé, milyen jó is idehaza, lám az anyósának kikezelték a kalanyéki kórházban a tüszôs mandulagyulladását. Csupa jó doktor sürgött-forgott körülötte, nem is kellett átszaladnia Biharkeresztesen túlra a csornapinpongosi kórházba, ahol olyan szívtelenek a doktorok és lebôrölik a beteget csontig, sejtvelôig.

Szeszkazán Ábrahám, székelypaláveri ga(rá)zdálkodó a bukaresti mezôgazdasági, erdôirtási és szôlôtelepítési minisztériumtól uniós támogatást nyert, megindította a saját whiskyfôzdéjét, amivel olyan szépen keres, hogy már Magyarországra sem kell havonta egyszer átrándulnia az Illyés Alapítványhoz kulturális támogatásért, nótapótlékért. Idehaza boldogul, le van ejtve Budapest és a szocialista kormányzat, amely megtagadta tôle a kettôs állampolgárságot és a kettôs whiskykönyvelést valamint mércét és bejegelt jércét.

Ilyen és ehhöz hasonló közleményekkel találkozunk mostanában. Jól elvégzett munka áll mind mögött. A megosztásé. Az erdélyi magyar dôzsöleté, amely elhiszi, hogy Budapest segítsége nélkül, sôt a Gyurcsányok ellenére fog boldogulni. Majd attól a másiktól, a jövendôtôl, a jobbik Kispesttôl, a hatvannégy vármegyei pintyôkétôl fog igazi testvériséget kapni 2006-tól. Addig már fél lábon is kibírja. Mindent elvisel. Ezt az egész balos bagázsit, ami/aki most van, a fennforgókat, hatalom és pénzek fölött disponálókat átmenetinek, mulandónak tekinti.

Jóistenkedik a földi hívságok láttán.

Holott tudnia kellene, hogy neked és nekem Magyarországgal van közös dolgunk, ügyünk, munkánk, napsütésünk és felhôátvonulásunk. Végsôfokon Isten után rá számíthatunk, ha saját erônk végességét beláttuk, ugyanis a hazai kormánykoalíciós részvételünk bármennyire biztató, mégiscsak ki van szolgáltatva a román belpolitikai erôviszonyoknak. Az önkormányzatiságunk pedig anyagiak hiányában, kis keresztbetevések halmazatában sokszor illuzórikus, elégtelen.

Partnernek tekintenek, de csak egy adott fokig. Mindig a napi érdek határozza meg, meddig. Közös a terep, amit együtt belakunk, közös barátaink és ellenségeink is vannak. Azonos pénzzel fizetünk. Együtt szidjuk az ihatatlan csapvizet stb. De ettôl kezdve a felsorolandók gyorsan vékonyodnak el.

Ugyanakkor velük, az odaátiakkal, a magyar szervezetekkel és hivatalokkal mégiscsak egy nyelvet beszélünk, azonosak hagyományaink, irodalmunk, hasonló volt a történelmi értékrendszerünk, ma is az, számos láthatatlan érzelmi-emberi szál fûz odaáthoz. Ha nem más, hát ma már mindenkinek több rokona van a Tisza-Duna közén, mint a kárpáti koszorún kívül. Így alakult sorsunk, sorsuk.

Ne rontsunk esélyeinken ostoba gôggel, sértettséggel. Csak egy magyar aranytartalék haza van.

Legalábbis én úgy gondolom.

Ismét megrendezik a FILM.DOK magyar-román dokumentumfilm- fesztivált Sepsiszentgyörgyön 2005. április 5-10. között.

2005. március 4-ig várják a nevezési lapokat és a filmeket. Több ország szakembereit fogadják, de csak magyar és román filmekkel lehet nevezni. Egy alkotó legtöbb három alkotással jelentkezhet, nevezési díj nélkül. A következô kategóriákban lehet jelölni a dokumentumfilmeket: Néprajz.dok - néprajzi és antropológiai témájú dokumentumfilm; Mûvészet.dok - irodalmi, képzô- és iparmûvészeti dokumentumfilm; Természet.dok - a természettel és annak kérdéseivel foglalkozó dokumentumfilm; Fikciós.dok - fikciós dokumentumfilm; Kísérlet.dok - kísérleti elemekkel készített dokumentumfilm; Portré.dok - egy ember életérôl, életszakaszáról szóló dokumentumfilm; Év.dok - a fentiek közé nem sorolható dokumentumfilm.

Nem a kategóriacímek alapján történik majd a díjazás. Az elmúlt két év termésére számítanak a szervezôk, amelyek megmérettetésre kerülnek.

A versenyfilmek vetítése mellett kísérôprogramok is lesznek, így például kirándulásokat szerveznek az alkotóknak, meghívottaknak és a sajtó képviselôinek, bemutatván a festôi szépségû vidéket.

A fesztivál elnöke Beke Mihály András, igazgatója Farkas György, szerkesztôje Nagy Borbála Réka.

További információkat a www.dok.ro címen találnak.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

3. Mit szólna Wass Albert a könyvkiadói jogi vitához és a copyright körüli harchoz?

A történelemben nem elsô és nem utolsó eset az, ami az íróval történt. Krimibe illô a történet, mely reménység szerint lezárul hamar. Még ha nem is "happy end" a vége, de annál csak jobb lehet, amilyen szomorú eddig volt. Wass Albert bizonyára csóválja a fejét, ha a mennybôl letekint erre a méltatlan ügyre. Azzal a szomorkás, általunk jól ismert mosollyal, amelyet akkor láttunk az arcán, amikor valamilyen emberi gyengeséget látott maga körül. Ha élne, bizonyosan megírná egy elbeszélésben az esetet, ami vele történt.

Az olvasó hadd nyerjen egy rövid betekintést és felvilágosítást a csalásról. 1989 nyarán Wass Albert 81 éves volt, a világtól távol, visszavonultságban az Okalai Nemzeti Erdô területén élt. Élete nagy szerelme, Elizabeth (Bebe) 1987 márciusában meghalt. Bebe, a praktikus és intelligens asszony rendezte az üzleti dolgokat és támogatta ôt mindenben, így apám az írói alkotásnak szentelhette életét.

Ebben az idôben néhány mûve megjelent Budapesten - rejtélyesen -, azaz engedélye nélkül és anélkül, hogy ez valami anyagi hasznot hozott volna számára. Ez már az a korszak, amikor a vasfüggönyön rés támadt - a magyarok kezdeményezésére. Novemberre a berlini fal ledôlt, és a szabadság folyamata elindult Magyarországon. Ekkor lépett a színre 1989 decemberében egy Kaliforniában élô magyar férfi - hangzatos ígéreteivel.

Szász Lóránt úgy mutatkozik be, mint sikeres üzletember, akinek magyarországi kapcsolatai vannak, és aki ki akarja adni Wass Albert mûveit. Amikor ez a személy ajánlatot tesz, hogy 5 ezer dollárt fizet, azután pedig a kiadott mûvekbôl származó haszon 12%-át, az író ösztönösen cselekszik és megköti vele a szerzôdést. Mivel elég hosszú idô óta elôször ajánl fel valaki pénzt a mûvei kirakatba tételéért, melyek hosszú életének legfôbb termései voltak. Önérzetében úgyis sebet ejtett az, hogy gyermekeitôl anyagi támogatást fogad el. Így most azt is megéri, hogy mûvei hasznot hoznak számára. Szász üzleti szempontból is jól idôzített, mert ô ezzel az összeggel jókor alkudott meg az íróval. Az öreg írógépen gyorsan megszerkesztették a szerzôdést, minden jogi tanácsadás nélkül, anélkül, hogy ô járatos lett volna a jogi rendszabályokban akár angolul, akár magyarul, vagy a kiadói jog (copyright) törvény által elôírt szabályát ismerte volna. (Bebe ezt nem hagyta volna jóvá!)

Két könyvet is kiadott Szász 1990-ben, de semmi anyagi részesedést nem kapott Wass Albert a bevételébôl. Ennek ellenére, az eredeti szerzôdésüket újraírva közjegyzô elôtt hitelesíttették 1991 szeptemberben, újabb kiadások új reményeivel. Aki Wass Albert írásait ismeri, az tudja, hogy az író az embereket általában pozitívan látta és jót gondolt róluk. Bizalmat adott mindenkinek, akivel találkozott, míg az ellenkezôjérôl meg nem gyôzôdött. Így, jóhiszemûleg elfogadta a magyarázkodást a sikertelen anyagi vállalkozásról, amellyel Szász két könyvét is kiadatta.

Ezután mégis meglazult a viszony kettôjük között. Nem történt újabb könyvkiadás, így nem jutott semmiféle anyagi részesedéshez sem. És amint ez az 1990-1991-ben írt levelekbôl kiderül, Szászt csak ügynökének ismeri el, és kéri arra, hogy a nevében más kiadókkal is kössön szerzôdést, csakhogy több mûve kiadásra kerüljön. Lényegében Szász nem is adott ki egyetlen könyvet sem 1991 után az író haláláig, 1998-ig, azaz csaknem hét éven keresztül. Egyszerûen és érdekes módon, elhalványult a képben egészen 1998-ig, amikor a mostani partnerére talált és a monopólium megszerzéséhez hozzálátott Szász és a Kráter Kiadó.

Wass Albert 1991 után elkezdte saját maga rendezni a könyvei kiadását. 1993-ban engedélyt adott a Kráter Kiadónak a Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet c. mûvei kiadására. Szintén engedélyt adott az Örökségünk Alapítványnak a Hagyaték címû mûve kiadására 1993-ban. Itt meg kell jegyeznem, hogy Szász Lóránton kívül Wass Albert legalább tizenhárom kiadóval kötött szerzôdést 1989 és 1997 között, kiknek mûvei kiadását ugyanolyan joggal és hasonló feltételekkel engedélyezte. Van néhány tárgyi bizonyságunk arról, hogy milyen volt apánk és Szász között a kommunikáció ebben az idôben és régebben, mielôtt rejtélyesen eltûnt. Ebben az idôszakban minden másról szó esett közöttük, csak a könyvek kiadásáról nem. Arról szó sem volt, hogy Szász ellenezte volna azt, hogy apánk másoknak is megadta könyvei kiadására a jogot!

Wass Albert úgy tekintette, hogy a köztük levô szerzôdés felbomlott. Floridai törvény szerint bármilyen üzleti szerzôdés elévül, "le van nullázva és megsemmisül" ha öt évig nem produkál semmit az üzleti partner. Szász egyáltalán nem panaszkodott a többi kiadó miatt mindaddig, amíg apánk élt, csak már akkor, mikor könyvei - az író halála után - népszerûvé lettek. (Természetesen akkor már Wass Albert nem tudta a jogait megvédeni.)

A tény az, hogy apánk soha nem tett említést sem nekünk, sem a floridai magyar barátainak Szász Lórántról. 1995-ben szerzôdést írt alá, hogy a róla elnevezett Dr. Gróf Czegei Wass Albert Floridai Alapítványra ruházza a szerzôi kiadói jogot (copyright) a hozzá közel álló barátai tanácsára. Mindenáron szerette volna, ha mûvei megjelennek és örökségére barátai felügyelnek. Azonban az alapítványnak - valamilyen okból - nem sikerült egyetlen könyvét sem megjelentetni. Viszont a mi döntésünket apánk jó tetszéssel fogadta: 1996-ban anyagilag támogattuk a Kard és Kasza kiadását, melyet a Mentor Kiadó jelentetett meg Erdélyben. A könyvbôl befolyó bevétele kiegészítette adományainkat alapítványunk missziós céljaira.

(Folytatjuk)

Lukácsi Éva fordítása

Aki tehette, levált a távfûtésrôl. Aki maradt, anyagilag nem bírta a változást, vagy veszélyesnek találta az egyéni hôközpontot. Aki maradt, nincs más járható útja. Rossz a távfûtés, drága a szolgáltatás, nehezen fizethetô a közköltség. Az egyezség kettôn múlik: a fogyasztón, aki megveszi a hôenergiát és az eladón, aki elôállítja azt. Az energia fáradt, beteg rendszeren megy át, ezért is átalakításra szorul.

A 933/2004-es kormányhatározat kötelezôvé teszi a költségmegosztók szerelését, mint a "betegség" egyik gyógyszerét. A városi tanács ennek mielôbbi végrehajtását szorgalmazza, még 2007 elôtt. Ha ez "gyógyít", elfogadom.

Annak idején ajtóstul rontottunk a másodlagos vízórák szereléséhez. Mi lett az eredmény? Van vízóra, de mégsem azt számlázzák, amit leolvasnak, mert a fôóra mást mutat, és a másodlagos által mért mennyiségre mindig rá kell pótolni. Tehát amit elfogyasztunk, "nem érvényes" adat.

Mit tesz az Energomur a távfûtési rendszert igénybevevôk megtartásáért? Érdekbôl behunyja a szemét, és áldását adja a megosztók szerelésére, ami nem oldja meg a fûtésrendszer betegségét. Egy négyemeletes tömbházban a 20 lakrész költségmegosztóval való felszerelése kb. 100 millió lejbe kerül, amit a fogyasztó fizet. A költségmegosztók havi leolvasása is jelentôs összeg.

Mit nyer a fogyasztó? Azt állítják, hogy a legelônyösebb megoldás a költségmegosztók, a hôenergiamérô felszerelése. A szabályozó csapok segítségével a fogyasztó szabályozhatja a fogyasztását, s annyit fizet, amennyit valóban elhasználnak. Ne tévesszük meg a fogyasztókat? A költségmegosztó nem mérôóra! Nem olyan, mint a villanyóra, leolvasom és tudom, mennyit fogyasztottam. A leolvasás és az elfogyasztott energia kiszámítása nem "hétköznapi" mûvelet. Tudást, számítást igényel.

A fogyasztó amit nyer a spórlással, odafizeti a leolvasásra és a számításra.

Úgy érzem, a szerelési, leolvasási, számlázási pénzt másképp kellene felhasználni. Mérôórát többen ajánlanak, s tenni kellene annak érdekében, hogy a távhô olcsóbban jusson el a fogyasztóhoz, átalakítsák a kazánházakat, s kicseréljék az elavult vezetékeket, javítsanak ezek szigetelésén, hogy minél kisebb legyen a hôveszteség. A tömbházakban is ki kell mosatni a fûtôtesteket az iszaptól, mert a lerakódások miatt kevesebb hôt tud leadni a lakásba.

Elvárjuk az Energomurtól, jöjjenek jó ötletekkel, ajánlatokkal a lakóközösségekhez, vállalkozzanak javítási-karbantartási munkák elvégzésében, érezzük, hogy értünk vannak. Azt szeretnénk, ha nagyobb fába vágnák a fejszéjüket, mint a költségmegosztók.

Javasoljuk, hogy egyéni szerzôdést kössenek a fogyasztóval, iktassák ki a köztest. A "piacra vitt árut" saját "mérlegükön" mérjék, úgy, ahogy a villany és a gáz esetében is eljárnak a szolgáltatók. A lépcsôházi fôóráról helyezzék át a Határvonalat a lakásban lévô mérôórákhoz.

Ezek hosszú távú megoldások, de egyszer csak el kell kezdeni! Furcsának találom, hogy a fogyasztóvédôk még nem figyeltek fel arra, hogy a hôt nem a fogyasztónak mérik! Minthogy arra sem, hogy ha kinyitom a meleg vizes csapot, hideg víz jön belôle, s mégis meleg vízként fizetem azt! Ez nem kihágás?

A városi tanács is el kellene gondolkodjon azon, hogy a távfûtés igazi baját nem lehet piperékkel megoldani, hanem nagyon mély változtatásokat kellene eszközölni.

Kerekes Péter, Marosvásárhely

A hôn áhított európai uniós csatlakozás egyik elôhírnökeként, ami társadalmunkat, pontosabban zsebünket fájdalmasan érinti, a kötelezô útadó kifizetése, 2003. január. 1-jétól a teherszállító jármûvekre és 2005. január 1-jétôl a személygépkocsikra. Az utak rossz minôségét már megszoktuk, ami úgy látszik, krónikus betegség a Küküllô mentén, de nem csak itt, hanem országos szintû ez az állapot. Az utak rossz állapota rengeteg fejfájást okoz nekünk, autótulajdonosoknak, mert hol az autó ablaka törik be, vagy kerék nélkül maradunk, de sajnos, sokszor elég komoly balesetekhez vezet. Jogosan tesszük fel a kérdést: hát akkor miért kell útadót fizetni? Abban az esetben, ha útjaink minôsége tényleg megfelelne a legrosszabb nyugat-európai utaknak, az általánosan minden autótulajdonosra kirótt útadó amúgy is megkérdôjelezhetô. Megkérdôjelezhetô a különbözô autótulajdonos kategóriákra kirótt útadó jogossága, mivel a fent említett utakat nem egyformán használjuk. Két esetet említek meg, amit orvosolni kellene a méltánytalansága miatt:

1. A nyugdíjasok helyzete: a józan ész megítélése szerint, aki ezt a törvényt életbe ültette, nem kellet volna elgondolkozzon-e azon, hogy a többi adó mellett, amit Romániában a kormányzat kiró az állampolgárokra, és ezeknek a száma tudomásom szerint 200-on felüli, a kötelezô útadó egy újabb púp a nyugdíjasok hátára? Esetenként a már 10-20 év közötti autójukat alig használják, legfeljebb havonta egyszer, mert az üzemanyag árát nem a nyugdíjhoz igazítják, és gyakorlatilag autójukat azért tartják, hogyha a családban valami baj történik, legyen amivel az orvoshoz elszaladni. Ezért nem normális, hogy a non eurós autóra ilyen kevés úthasználat miatt ugyanannyit fizessen a nyugdíjas, mint az, aki naponta használja az utat jármûvével.

2. A második kategória a mezôgazdasági termelôké: egy traktor (utánfutóval) azért, hogy rámehessen a mûútra, 40.000.000 lejt kell fizessen az útadóalapba, ellenkezô esetben a büntetés nem marad el. Az amúgy is rosszul mûködô mezôgazdaságnak és azon gazdáknak, akik még nem adták fel a termelést, ez kegyelemdöfés. Ide sorolnám be a vándorméhészek helyzetét, akik szintén a mezôgazdaság egyik ágazatát képviselik. Egy évben kereken három hónapig használjuk az utakat (május, június és július), az év többi részében a jármûveink a garázsban vagy a kertben vannak leparkolva. Ezt nem veszik figyelembe a szállításügyben, és mi arra a kilenc hónapra is kötelesek vagyunk kifizetni az útadót az állam kasszájába, amikor jármûveink saját területünkön vannak leparkolva. Az ilyesmi is csak nálunk történhet meg. Nem a panaszkodó ember szerepében akarunk tetszelegni, de a kevés állami támogatás és az idei nagyon alacsony mézárak után az útadó terhét nem tudom, hogyan tudjuk elviselni. Nem beszélve arról, hogy az eladott méz árát még a mai napig sem kaptuk meg.

Ezért tiltakoztunk levélben több alkalommal a szállításügyi és mezôgazdasági minisztériumoknak, azt a választ kapva, hogy "törvény az törvény" mindenkinek Romániában. Az Antena 1 tv-csatorna is felvállalta ügyünket azáltal, hogy tudósított egy békés, de úgy látszik, eredménytelen tüntetésünkrôl.

Ezek után kerestük fel Kerekes Károly képviselô urat és panaszoltuk el ezt a minket érintô, aggasztó problémát, aki a magyar és román lakosságot érintô gondok mellett a mi ügyünket is felvállalta. De nemcsak felvállalta, hanem lépést is tett ebben az ügyben, és egy olyan törvénymódosítást nyújtott be Románia parlamentjéhez, ami reményeink szerint orvosolni fogja az útadó méltánytalanságait. Mi jó reménységgel vagyunk az ügy kimenetele iránt, ismerve a Kerekes Károly képviselô úr kitartó és eredményes tevékenységét, és ezáltal köszönjük meg uraságának a fáradságát ebben az ügyben.

Nemes András (Küküllô Menti Méhészegyesület)

Csittszentiván elég kicsi falu, de nagyon összetartó és jó dolgú emberek lakják. Jó hírnevük van, ami a munkát illeti, hiszen egész tavaszon-nyáron és ôsszel szorgalmasan dolgoznak, de ha mulatni kell, akkor azt is nagyon jól tudnak. A mulatságok, szórakozások ideje pedig a téli évszak. Minden esztendôben, immár 11 éve a helyi RMDSZ-szervezet megszervezi a hagyományos kosaras bált, ami rendkívül jól szokott sikerülni. Ezen a bálon a házasemberek vesznek részt. Az asszonyok megrakott kosarakkal, étellel, itallal jönnek, hiszen a bálnak egyik vicces jelszava - étel, ital lesz, ha hozol.

A kosarak pedig gyönyörûen feldíszítve, népi szôttessel leterítve, hiszen kosárverseny is van a bálon. A zene rendkívüli, mindenki reggelig táncol, és ez a Szilágyi Sándor XYZ zenekarának köszönhetô. Közben mûsorokkal szórakoztatják a közönséget, az idén például a Madártej együttes szórakoztatott, és mondhatjuk, hogy remekül. Közben van táncverseny, kosárverseny, tombola. A jókedv, vidámság rendkívüli. Az emberek táncolnak, nótáznak és senki sem részeg, csak jókedvû. A bál jó hírnevének egyik bizonyítéka, hogy évek óta rendszeresen megtiszteli jelenlétével dr. Kelemen Attila parlamenti képviselô és Brassai Zsombor megyei RMDSZ ügyvezetô elnök. A bál megszervezésében derekasan kiveszik részüket a választmányi tagok, a helyi tanácsosok és az alpolgármester. Mivel hagyománnyá vált, reméljük, hogy továbbra is sikerül megszervezni.

Csomoss Rozália

Az újgazdagokról általában az a vélemény, hogy nem tisztességes munkával gazdagodtak meg. Kinek nem inge, ne vegye magára! Van azonban, aki kemény munkával, szorgalommal, 15, 20, 30 év után gazdagodott meg, az megérdemli, hogy élvezze a jómódot. Ilyen kitartó munkával és szorgalommal dolgozott Thalbum Bernát kereskedô, aki Görgényüvegcsûrön 40 évig becsülettel szolgálta a falut. Kis boltjának megvalósította az akkori piacgazdaság igényeit. Ha kértek tôle olyasmit, ami hiányzott, felírta magának, és addig járt utána, amíg megkerítette a portékát.

Rejtély maradt, hogyan hozta ki a jövedelmét. Nála nem csak pénzzel, hanem két zseb babbal, csöves kukoricával és más aprósággal is lehetett vásárolni. Becsületes kereskedô volt. Lovas szekerével a rossz utakon Szászrégenbôl, Marosvásárhelyrôl hozta az árut. Boltjában nem volt magas az a bizonyos kereskedelmi adalék. (A szocializmusban 13 százalékos adalékot alkalmaztak.) Visszatérve Bernát bácsi boltjához, annak idején gyerekként nagyon szerettem nála vásárolni. Meglestem, mikor van ô a pultnál, akkor mentem oda, azért, mert a kért dolgok kiadása után a henger alakú pléhdobozból egy szem savanyú cukorkát adott, ami a negyvenes években nagy öröm volt a gyerekeknek.

Egyszer Bernát bácsi a pulttól elment, pont akkor, amikor beléptem a boltba. Egy kis várakozás után az oldalsó szoba ajtaján utána mentem. Elcsodálkoztam, amit láttam. Bernát bácsi széttárt karral, álló helyzetben az éjjeliszekrényen levô könyvbôl idegen nyelven imádkozott. Néha felnézett a plafonra, mire én is odanéztem, de csak egy darazsat láttam a falon. Tátott szájjal álltam és csöndben várakoztam. Bernát bácsi felesége észrevette, hogy hol álldogálok, s ki akart lökni a szobából. Ekkor Bernát bácsi szigorúan ránézett és intette, hogy hagyjon ott. Amikor befejezte az imádságát, és kiadta nekem a dolgokat, egy fekete medvecukorkát adott, ami sokkal értékesebb és jobb volt, mint a savanyú cukorka.

Sajnos, 1944 májusában Bernát bácsit és 5 tagú családját a csendôrök szekérre ültették, a falu rémültem nézte és siratta ôket. Jó emberek voltak. Ekkor jelent meg elôször gyermeki szívemben a bánat. Többet nem ad nekem Bernát bácsi cukorkát! - gondoltam. Örökre elvitték, Auschwitzban kivégezték ôket.

Farkas Domokos, Szászrégen

Nagyon sajnálom azokat, akik nem jöttek el, vagy még segítséggel sem tudtak megjelenni. Amíg gyülekezett a társaság, kellemes, hangulatos örökzöld dalokkal fogadták a résztvevôket. Oly nagyon jól éreztük magunkat, hogy elfelejtettük a fájdalmat, mosoly ragyogott az arcunkon, nem hullottak a fájdalom könnyei. Telt ház volt, és ez a hangulatos zene annyira magával ragadta a betegeket, hogy zengett a nagy terem a lelkes énekszótól, mert mindannyian énekeltünk. Az egész olyan volt számunkra, mint egy álom, magunk mögött hagytunk minden rosszat.

A Caritas marosvásárhelyi kirendeltsége a Keresztelô Szent János-plébániával és a Máltai Szeretetszolgálattal közösen rendezte meg a találkozót, nekik szívbôl köszönjük. Sosem felejtjük el azt a pár órát.

A mûsor kezdetén Ludescher László köszöntötte a jelenlevôket. Csató Béla esperes úr lélekemelô üdvözlô szavaival és imájával indította el a vidám délutánt. Aki nem volt jelen, el sem tudja képzelni, hogy milyen kitûnô, sikeres program volt. Énekkar, vers, vicces jelenetek. Egy 9 éves kislány egyedül játszott a modern zenegépeken. Még sok mûsorszám hangzott el fiatal tanulók, valamint felnôttek részérôl. A Máltai Segélyszolgálat gyermekei gyönyörû elôadást mutattak be. Említésre méltók a hókuszpókusz mutatványok, amelyet egy külföldi mester tanított be, végül székely ruhás fiatalok csoportja (a Bolyaiból) zárta a mûsort ropogós, tüzes csárdásokkal. Véget alig érô vastapssal fejeztük ki köszönetünket a nívós mûsor után.

A vacsora az étteremben zajlott, ahol kellemes zeneszóval fogadtak a muzsikusok, akik szünet nélkül szórakoztatták a vendégeket. Meg kell említsem a frissen tálalt vacsorát, csirkecombot finom párolt krumplival és savanyúsággal. A vacsora fénypontja egy nagy tejszínhabos csokoládétorta volt.

Isten áldja meg és adjon egészséget azoknak, akik ezt a kellemes délutánt megrendezték nekünk, betegeknek, és köszönet illeti a Caritas asszisztensnôit a fáradságot nem ismerô tevékenységükért. Két orvos tanácsadása és vérnyomásmérése nyújtott még segítséget.

Elekes Julianna ny. tanítónô

Amikor képviselôink, szenátoraink kezdeményezték a nyugdíjak újraszámításának törvényét, valószínû, nem gondoltak arra, hogy végrehajtáskor milyen nehézségek fognak felmerülni. Úgy érzem, a nyugdíjak átszámításakor is megalázzák a nyugdíjasokat. Miért mondom ezt? Mert nem vették figyelembe azt, hogy 1960-ban, amikor az egységes munkakönyveket készítették, nem volt fontos az akkori törvények szerint beírni a fizetést. Ennek következtében most 70-90 éves öreg embereknek 10-12 évre nincs beírva a reális bér. Hogyan képzelhetô el, hogy ezek az öregek keressék meg a régi vállalatokat, amelyek vagy ôrzik a régi iratokat, vagy valamilyen okból már megsemmisültek az irattárak?

Az újraszámításnál, ha nincsenek iratok, a minimális bért számítják. Ez az összeg nagyon kicsi, és csak kicsúfolása a szegény öregeknek. 1949-1952 között nem olyan átlagfizetések voltak, amit a táblázatokon írtak, hiszen pénzbeváltás elôtt 5000-10.000 lej volt egy jobb állásban lévô középkáder fizetése. Hogyan lehet egy ilyen idôszakra 166-300 lejt számítani, és ezzel számítani a pontértéket? Kérésünk, hogy sürgôsen tegyenek törvénymódosító javaslatot az alábbiak szerint.

Vegyék figyelembe azonnali hatállyal azokat az igazolásokat, amelyeket sikerült beszerezni, s ne csak az átszámítás, azaz 2005. december 31. után.

Sok esetben semmilyen módon nem tudják beszerezni az igazolást, nem lehet az irattárak hollétére bukkanni, az átszervezések miatt, vagy azért elkallódtak, árvíz tette tönkre stb. Az ilyen esetekben javasoljuk, vegyék figyelembe a kötelezô munkaidôt, nôk esetében 25, férfiak esetében 30 évet. Például én 36 évet és 6 hónapot dolgoztam, 6 év és 6 hónapra nincs beírva a munkakönyvbe semmilyen jövedelem. Csak 3 évre kaptam igazolást. Ilyen esetek fordulnak elô sok idôs embernél.

A nyugdíjak átszámítása nem hoz semmi jót számunkra, idôs nyugdíjasok számára, ha ezeket a javaslatokat nem veszik figyelembe, s a hiányzó periódusokra minimálbért számítanak. Az idôs nyugdíjasok pedig abban reménykedtek, hogy nôni fog a nyugdíjuk, s az igazságtalanságok kiküszöbölôdnek. Hiszen most is állandó áremelések vannak - villany, gáz, alapélelmiszerek, gyógy-szerek -, s áprilisban újabb drágítások lesznek. S hol van még december 31-e? Kérjük, segítsenek rajtunk!

Osváth Erzsébet, Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

Az angol királynô testôrei, sokoldalúságukat bizonyítandó, pornófilm-rendezôi tehetségüket is megvillantották, ám a nyilvánosságra került felvétel egyelôre meglehetôsen komor kritikákat kapott a "zsûritôl", vagyis a brit hadsereg elit egységének elöljáróitól.

A keddi The Sun beszámolója szerint a hadsereg legpatinásabb ezrede, az uralkodó közvetlen kíséretére fenntartott Life Guards katonái - akik vörös uniformisban, aranyozott acélsisakban, arabs telivérek nyergében kísérik II. Erzsébet hintaját a királynô jelentôsebb kivonulásai alkalmával - a londoni Hyde Park melletti laktanyájukban rendezték még a múlt héten a csoportos bulit, egyetlen készséges hölgy, Lizzy közremûködésével.

Lizzyt az alakulat fegyelmezetlenségérôl eddig is közismert fenegyereke, Ivon Blevins közlegény csípte fel egy londoni éjszakai mulatóban, ahol a lány ajtónálló röplaposztogatóként dolgozott.

Blevins valahogy becsempészte Lizzyt negyedik emeleti laktanyai szobájába, és megkezdôdött az 5:1 arányú munkamegosztással végrehajtott csoportos orgia, amit a kezdeményezô királyi testôr gondosan videóra is rögzített.

A felvétel a legnagyobb brit bulvárlap beszámolója szerint minden fontos mozzanatában megfelel a pornófilmipar szakmai alapkövetelményeinek. Az egyik jelenetben a "színészek" elôtérbe tolnak egy láthatóan ideges, még tízes éveiben járó katonát, aki töredelmesen megvallja szüzességét, amitôl aztán Lizzy rövid úton, a kamera lencséje elôtt meg is fosztja.

A bajtársi közösség elkövette azonban azt a stratégiai hibát, hogy a felvételrôl több másolatot készített házon belüli terjesztésre. Természetesen a film kikerült a zártnak szánt körbôl, és már folyik a fegyelmi eljárás, ami a The Sunnak nyilatkozó források szerint "robusztus" lesz.

Az észak-amerikai tehénpásztorok sosem gondolták volna, hogy kék vászonból varrt munkanadrágjuk, ujjatlan mellényük a civilizált világ divatos viselete lesz.

Úgy látszik, a farmer mindent kibír. Nemcsak a strapát, a koptatást, a mindennapi viselést. Kibírja, sôt sikeresen túléli a divat minden változását.

Mióta Amerikában kitalálták a paraszti munkához alkalmas, strapabíró vászon anyagot, azóta tart a kelme diadalútja. Megkedvelték a farmerek, aztán az ötvenes évek végén felfedezték a divattervezôk is. Elôbb "hagyományos" nadrágot, kertésznadrágot, dzsekit terveztek belôle. Aztán egyre többféle fazonban jelent meg az indigókék textília. Ruha, szoknya, short, halásznadrág, blúz, ing, mellény, zakó, kabát - a legnépszerûbb variánsok. De láttunk már vállkendôt, cipôt, csizmát, még estélyi ruhát is farmerbôl. Eleinte csak zsebek, pántok, tûzések, szegôzések voltak a díszei, egyúttal praktikus tartozékai a farmeröltözéknek. Idôvel aztán megjelentek a szegecsek, csatok, fémgombok, kapcsok és cipzárak - elképesztô mennyiségben. Még késôbb hímzéssel, színes, fénylô szálakkal, gyöngyökkel, flitterekkel is kivarrták a kabátok elejét-hátulját. Ugyancsak divat lett az ülepén, térdén foltozott, rojtozott, mesterségesen lyukasztott farmernadrág. Meg az egykor hosszú szárú nadrágról szabálytalanul levágott, tépett forró nadrág.

Idôközben megjelentek a színek is. Viseltünk a sötétkék mellett fehér, drapp, zöld, fekete és vörös farmert is. Ám újra és újra visszatérünk a klasszikus kékhez. Amit eleve márványosra festenek, vagy hosszas koptatással halványítanak fakóra.

Kelet-Európában évtizedekig már-már státusszimbólumot jelentett egy-egy márkás farmernadrág birtoklása. Bécsi, párizsi, római turistautakkal egybekötött vásárlások áhított célja volt az ilyen ruhanemû. Amikor aztán nálunk is megjelentek a divatos, s természetesen gyorsan hamisított márkák, tovább nôtt a farmer népszerûsége. Már van farmer téli és tavaszi kabát, napozó, rugdalódzó, szelíd és szexi nadrág farmerbôl. Viseljük munkába, kirándulásra, tánchoz, utazáshoz, diszkóba és operába. Hordja öreg és fiatal, nô és férfi, kamasz és szinte még csecsemô. Annál inkább, mert a divatdiktátorok sem zárkóznak el a farmermodellektôl. Rendszeresen bemutatnak fantáziadús, rafinált farmer- összeállításokat, az év minden szakában.

A január 30-i iraki választásokon nagy gyôzelmet aratott síiták a világ muzulmánjainak mintegy 10 százalékát, azaz 100 millió embert képviselnek. A síiták többségben vannak Iránban, Irakban és Bahreinben, s a legnagyobb közösséget alkotják Libanonban. Ugyancsak jelen vannak Afganisztánban, Jemenben, a Perzsa-öböl menti országokban, de Indiában, Pakisztánban és a volt Szovjetunió tagköztársaságaiban is.

A sía, az iszlám legfôbb szakadár ága egy politikai-vallási konfliktusból született Mohamed próféta utódlásakor, miután megölték Alit, az iszlám 4. kalifáját, a próféta unokaöccsét és vejét. A síiták, azaz "Ali hívei" Alit a próféta kijelölt utódjának tekintik, és tizenkét imámot ismernek el, köztük a Mahdit, "az elrejtett imámot", aki 874-ben halt meg és akinek várják a visszatérését a földre, hogy igazságot hozzon.

Alapvetôen abban a szerepben különböznek a szunnitáktól, amelyet imámjaiknak tulajdonítanak. Tévedhetetlennek tartják ôket, olyanoknak, akiknek a hívôk vakon engedelmeskednek. A síiták nagy tiszteletet tanúsítanak vallási vezetôik, az ajatolláhok és a mollák iránt.

A síának számos ága van, ami nem segíti az áttekintést. A három legfontosabb ág a tizenketteseké, az izmailitáké és a zejditáké.

A sía 500 évvel ezelôtt vált hivatalos vallássá Iránban az 1501-ben hatalomra jutott I. Izmail királynak köszönhetôen. Ma az irániak 90 százaléka síita. Iraknak ugyancsak fontos a szerepe a síita kultuszban. A 12 imám közül hatot Irakban temettek el. Az iraki síiták (a lakosság 60 százaléka), elsôsorban a Bagdadtól délre fekvô területeken, a Tigris és az Eufrátesz közötti nagy síkságon élnek. Itt van a síita iszlám két legszentebb városa, Nedzsef és Kerbela, ahol Ali imám, illetve Huszein imám, Ali fiának és a próféta unokájának, a sía elsô és harmadik imámjának mauzóleumát állították fel.

Szaddám Huszein rendszerének elnyomó évei után a síiták történelmük során elôször vezethetik az országot. Az arab országok, amelyeknek többségét szunniták vezetik, aggódva figyelik, hogy kialakulhat egy síita tengely Irántól Irakig, amelynek lennének hívei az Iránnal szövetséges Szíriában és Libanonban is. Ezeket a félelmeket, amelyeknek II. Abdalláh jordániai király 2004 decemberében nyíltan hangot adott, osztják az öböl menti királyságok, élükön a szigorú szunnita iszlámot képviselô Szaúd-Arábiával és Kuvaittal, ugyanis ezekben az országokban is jelentôs síita kisebbség él.

Az iraki síiták felszabadulása visszaadta a reményt a szaúdi síitáknak, akik a 17 milliós lakosság 15-20 százalékát képviselik. Az ország keleti, olajban gazdag részén élnek, számos diszkriminációban van részük, például nem viselhetnek politikai, diplomáciai és katonai tisztségeket, és nem gyakorolhatják vallási rítusaikat. Kuvaitban a hatóságok a szunnita-síita szembenállástól félnek az iraki síiták egyenjogúvá válása láttán. A kuvaiti síiták 300 ezren vannak, a lakosság egyharmadát teszik ki.

Nem feledhetô a dél-ázsiai szökôár éppen karácsonyra esô, tragikus pusztítása. Az emberek mit sem sejtettek a közelgô bajról, pedig a tudomány legkorszerûbb eszközeit állítják szolgálatukba, az állatok viszont örökölt képességeikkel elôre megérezték a veszélyt.

Sok állat érzékei jóval fejlettebbek a mieinknél. Valaha az ember látása, hallása, szaglása is jobb volt, de a civilizációs folyamat során ezek bizony meggyengültek, s többnyire már így is öröklôdnek.

Könyvekbôl, leírásokból tudjuk, hogy az állatok általában felismerik az életükre leselkedô különleges veszélyeket, sokan közülük képesek katasztrófák elôrejelzésére is. A patkányok ezért már a középkorban megtûrt állatok voltak a hajók raktáraiban, a legénység szállásán. E státusukat annak köszönhették, hogy "idôben" jelezték, ha süllyedt a hajó.

Nagyobb vihar közeledtére sok állat viselkedése megváltozik: gondoljunk csak az alacsonyabban szálló madarakra, vagy a hangyaboly életének hirtelen felpezsdülésére. Vannak állatok, melyek még a földrengést is jelezni tudják, csak nekünk, embereknek legyen "mûszerünk" a jelzést felfogni.

Délkelet-Ázsiában és az afrikai partoknál - hitelesnek mondott források szerint - csaknem 300 ezer ember halálát okozta a cúnami, vagyis a szökôár. A természeti csapás után azonban szinte egyetlen szárazföldi állat tetemére sem bukkantak a mentés során. Az állatokat megmentette "hatodik érzékük", amelynek segítségével megérezhették a közelgô veszélyt.

Tény: hagyományosan öt érzéket - látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás - szoktunk elkülöníteni. Ha azonban tágabb biológiai értelemben vesszük, akkor az állatoknak nemcsak hatodik, de hetedik, nyolcadik, sôt, ki tudja hányadik érzékük is van (bár ezek jó részét némi ügyeskedéssel be lehet "tuszkolni" a hagyományos érzékek közé). Sok állat érzékeli az elektromos, a mágneses mezô változásait, a gravitációs anomáliákat és hasonló jelenségeket. Ezek azonban nem természetfölötti, csak kifinomult érzékre támaszkodó képességek.

Mivel magyarázható, hogy az állatok a természeti katasztrófákat (különösen a földrengéseket és a vulkánkitöréseket) elôre megérzik, és - ha elég idejük marad a menekülésre - elkerülik? Régóta ismert, hogy földrengések elôtt az állatok szokatlanul viselkednek. A történészek leírták, hogy a patkányok, a kígyók és a menyétek napokkal a várost romba döntô földrengés elôtt menekülni kezdenek, a kutyák nyugtalanul rohangálnak és szakadatlan ugatnak, a nappal egyébként rejtôzködô