|
LVII. évfolyam 38. (15913.) sz. |
2005. február 16., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Az ember fia sétál a városban, és napok óta látványosabbnál látványosabb plakátok, hirdetések vonják magukra a figyelmét: Bálint-napi buli itt, Bálint-napi buli ott, glo-balizáltabb helyeken már Valentin-napot ünnepelnek, míg a legmenôbb klubok Valentine's Day Party-t tartanak az orrig-fülig szerelmesek számára, ahol aztán megvallhatjuk érzelmeink kútnyi mélységét szívünk választottjának, esetleg elküldhetjük - stílusosan - eSeMeSben a legérzékibb és legeredetibb sorokat: mindörökre szeretni foglak, te vagy a világon a legszebb lány (bocsánat: csaj, illetve srác), soha nem szerettem senki mást ennyire és így tovább. De szervezhetünk Valentine's Day Cruising-ot is a Szerelmesek Parkja körül, ahol megülhetünk egy csendes cigarettára a szív alakú fém szemetesládák árnyékában, epekedô szemek kereszttüzében. Ilyenkor menô cucc virágot vinni kedvesünknek, vagy szív alakú, lehetôleg minél nagyobb piros lufit, de elmehetünk vendéglôbe is, esetleg vonatozni a szerelmesek vonatán. Nagyon szép, az bizonyos. Tarol az amerikai, offenzív szubkultúra.
Ki beszél már arról, hogy egykori gazdag kultúránk folyamatos eltûnésének rostáján fönnmaradt még néhány szokásunk, ünnepünk? Fogja-e tudni, teszem azt, másfél évtized múltán valaki, hogy annak idején milyen ünnepeink voltak, a májusfa- állítás, a farsang, a Luca-napozás, hogy csak azokat említsem, amelyek jelentésükben valamiképp összefonódnak az importünnepekkel. Régi szokásainkat kínkeservesen (és néha mesterkélten-mesterségesen) igyekszünk fönntartani, miközben meg nem újíthatjuk ôket, az újonnan születettek nagy része említésükre pedig csak legyint: nem menô, nem trendi, nem buli (pedig mennyire, hogy az!). Jobb dolog már Halloweenezni, osztogatni a cukorkákat egy csomó, oligofrénnek öltözött kéregetônek, lemenni egy Valentine's Party-ra valamelyik klubba, ahol aztán importzenére táncolhatunk importtáncot, érzéseink ôszinte vallomásáradata közepette. Hamarosan Independence Dayt fogunk ünnepelni (más nemzetiségû testvéreink már úgyis ünneplik bô 86 éve), pulyka bôven van az országban. A rezervátumok pedig készülnek: Kommandó, Holtmaros, Kibéd, Torockó, Parajd, Kalotaszeg, Szék, ahol majd háborítatlanul bemutathatjuk restaurált szokásainkat, parádézhatunk rámás csizmában és népviseletben - a jól fizetô, elragadtatott, fényképezô-filmezô látogatóknak, amint azt indián testvéreink is teszik a nagy vizeken túl. Aggodalomra azonban semmi ok: a régiek helyett itt vannak az új ünnepek, a jó ünnepek, a divatos ünnepek. A korral haladni kell! Csak éppen - hova?
Az orosz és a román elnök kinyilvánította szándékát az együttmûködés fejlesztésére, miután fordulat következett be a kapcsolatok hanyatló trendjében.
Vlagyimir Putyin bizakodott a jó, személyes viszony kiépítésében új román kollégájával, Traian Basescuval, akit hétfô este fogadott a Kremlben.
Basescu kijelentette: tanulmányoztuk Oroszországgal közös történelmünket, hogy most a jövô realitásaira tekintsünk. Az immár NATO-tag, EU-tagjelölt Románia centrista reformer elnöke kijelentette: Románia elismeri Oroszország érdekeit a térségben. Az Interfax hírügynökség emlékeztetett: Basescu megválasztásokor elsôsorban az Egyesült Államokhoz és Nagy-Britanniához fûzôdô szálak erôsítését ígérte.
Putyin utalt a 2003-as román-orosz barátsági és együttmûködési szerzôdésre, valamint a kereskedelmi forgalom tavalyi 15 százalékos bôvülésére. Basescu húsz román vállalati vezetôt vitt magával ennek további fellendítésére.
A román elnök kedden kijelentette, Románia megoldásokat javasolhat a transznisztriai kérdés rendezésére, de amíg nem részese a tárgyalási rendszernek, ezekrôl nem fog a nyilvánosság elôtt beszélni.
Az államfô elmondta, kérte Vlagyimir Putyin támogatását ahhoz, hogy Románia is része legyen a transznisztriai helyzet rendezésére létrehozott nemzetközi tárgyalási rendszernek.
"Úgy véljük, hogy a transznisztriai konfliktus ugyanolyan mértékben jelent nemzetbiztonsági problémát Románia, mint Ukrajna számára, Románia pedig ismeri a térséget és hozzájárulhat a helyzet rendezéséhez", fûzte hozzá Traian Basescu.
Megyei fejlesztési ügynökség létrehozását tervezik
A 7-es Központi Fejlesztési Régióhoz benyújtott pályázatokból megszerezhetô összegek nem fedezik Maros megye szükségleteit, ezért a megyei önkormányzat vezetése saját fejlesztési ügynökség létrehozását tervezi - hangzott el tegnap sajtótájékoztatón. Tervben van a keskeny nyomtávú vasút újra üzembe helyezése és haladnak a nyárádtôi ipari park munkálatai is.
- A 7-es Központi Fejlesztési Régió részérôl több szakelemzésre lenne szükség és az is gond, hogy a régióhoz benyújtott pályázatokban igényelt összegek nem fedezik a megye szükségletét - jelentette ki Fratean Alexandru, a megyei tanács alelnöke, aki szerint egy önfenntartó, kezdetben megyei önkormányzati támogatást is igénybe vevô, de a késôbbiekben akár nyereségesen mûködô megyei fejlesztési ügynökség létrehozása lenne a megoldás. A szóban forgó ügynökség, mint Lokodi Edit tanácselnök elmondta, osztrák mintára mûködne, pályázatírásban jártas szakembereket alkalmaznának, akik helyi vonatkozású terveket készítenének és nemcsak európai uniós, hanem központi költségvetési pénzalapokra is pályáznának. Ha Ausztriában mûködik ez a rendszer, nálunk miért ne mûködhetne? - tette fel a kérdést. Így a megye jobban járna, hiszen a helyi beruházásokra több pénzt lehetne szerezni. A Népújság kérdésére, hogy milyen esélyei lennének egy megyei ügynökségnek a pénzszerzésre a 7-es Központi Fejlesztési Régióval szemben, konkurenciát jelentene-e utóbbinak, az alelnök kijelentette: három tényezô alapján dôl el a pályázatok sorsa. Egyrészt a pályázatnak szakszerûnek, hibátlannak kell lennie, másrészt a prioritásokat és a célszerûséget kell figyelembe venni, és harmadsorban a pályázatkészítônek hitelesnek kell lennie, ami egy, a megyei tanács keretében mûködtetett ügynökség esetében nem kérdôjelezhetô meg. "Nem fosztjuk meg a 7-es Központi Fejlesztési Régiót semmitôl, mi több, kiegészítjük tevékenységét" - jelentette ki Fratean. Lokodi Edit szerint a megyei tanács saját személyzetét nem bôvítheti, ezért nem alakíthat ki olyan irodát, amely a beruházásokra vonatkozó pályázatírást felvállalja az egész megye részére, és ezért kell ezt a megoldást választaniuk. Jól képzett szakembereket alkalmaznának, természetesen versenyvizsgával. "Nem a 7-es Központi Fejlesztési Régió számára jelent majd konkurenciát ez az ügynökség, hanem a magáncégek számára" - jelentette ki.
Csak e tárgyalást követôen dôl el, lesz-e pénz a Marosvásárhely-Szováta közötti kisvonat újraindítására. Lokodi Edit elsôsorban turisztikai célból szeretné újra üzembe helyezni a keskeny nyomtávú vasutat, és nem a kistermelôk szempontjait tartják szem elôtt, ezért a szerelvény nem állna meg minden településen. A szerelvényt júniustól indítanák el, kezdetben heti egy alkalommal oda-vissza, ha igény lesz rá, akkor gyakrabban is. Addig a sínpályát kell rendbe tenni, amihez pénzt a területrendezési- és közmunkaügyi minisztériumtól remélnek.
A nyárádtôi ipari park munkálatainak befejezési idôpontja (2005. június 30.) ismeretében a Népújság kérdésére, hogy milyen ütemben haladnak az építkezéssel és milyen arányban van kész a park, Fratean Alexandru kijelentette: mûszaki szempontból a munkálatok háromnegyedével elkészültek, ezek mintegy 60 százalékát ki is fizették a kivitelezôknek. A park adminisztrációját kell megalakítani, ennek lesz feladata a beruházókkal való alkutárgyalások lebonyolítása, a haszonbérleti díjak megállapítása, a közmûszolgáltatások biztosítása. Hozzátette: a víz- és csatorna hálózatok egészen az ipari park bejáratáig elkészültek, kivéve az alacsony nyomású gázvezetéket, az irodaépület is készen van, hátravan még a víztisztító berendezés és a szivattyúállomás befejezése.A bekötôútnál körforgalmi csomópontot kell kialakítani és gondot jelent, hogy két földtulajdonossal még nem tudtak megállapodni a területek értéke-sítésérôl.
A Nemzeti Liberális Párt minapi kijelentéseit, melyek szerint a megyei tanács két alelnöke, Fratean Alexandru és Emil Groza "vírus" a rendszerben, az érintettek nem kívánták kommentálni. A sajtó kitartó kérdéseire végül Fratean Alexandru ismertette a helyhatósági törvénynek a tanácsi elnök és alelnökök kinevezésére és leváltására vonatkozó cikkelyeit, majd a Népújság kérdésére kijelentette: egyikük sem szándékozik benyújtani lemondását, és természetellenesnek tartja, hogy a pillanatnyi politikai érdekek érvényesüljenek a törvénnyel szemben. Azt is cáfolta, hogy pályázna a marosvásárhelyi repülôtér igazgatói állására. - Egyelôre a repülôtérnek van igazgatója, akinek a tevékenységével kapcsolatos jelentést a márciusi tanácsülésen hozzák nyilvánosságra. Ha a testület úgy dönt, hogy leváltja Runcan Petrut, van, aki helyét betöltse. A híresztelésekkel ellentétben nem pályázom erre a funkcióra - nyilatkozta az alelnök.
A helyi mûkedvelôk elôadásainak, színvonalas színházi esteknek, közös mulatságoknak a színhelye volt. Az egykor önálló közigazgatási egységet alkotó Váralja, Gógán, Kund lakosainak közös munkájával épült fel a mûvelôdési ház, amelyben könyvtár is mûködött. Ma már csak az üres falak merednek az ég felé felkiáltójelként, arra figyelmeztetve, hogy mivé válhatnak egy település középületei az önállóság elvesztése nyomán.
A falu határában még mindig láthatók a táblafestegetô buzgalom jelei: a tettesek zölddel mázolták be a magyar feliratot. Pedig azt hihetné az ember, hogy itt a világ végén, ahova a maxitaxi se jár, elsôsorban a közös gondok megoldására összpontosítanak. Ugyanis van amire. Csak a lehetôségek hiányoznak. A Bonyhához csatolt Gógánba nem jár ki a Marosvásárhely és a községközpont között közlekedô maxitaxi, bármennyire is kérik évek óta e félreesô falvak lakói. Így aztán a körülbelül 600 lelkes településen élôk közül már nem ingázik senki. Pedig valamikor egy autóbusznyi asszony utazott az erzsébetvárosi melegházakba, ahol megfizették ôket. Jelenleg az állattartás mellett a gógániak zöme szociális segélybôl tengeti napjait. A változás után gyûjtöttek ugyan a gáz bevezetésére, de aztán az egész elenyészett - derül ki a Dávid Lajos nyugalmazott esperessel folytatott beszélgetésbôl, aki visszavonulása után költözött vissza Gógánba.
- Szerettük a tájat, az embereket, ez fontosabb volt annál, hogy van-e gáz vagy kábeltelevízió. Reméljük, hogy a Gógánba vezetô utat megjavítják, s ezt követôen a közlekedési gondok is egyszer megoldódnak.
Tôle tudjuk meg azt is, hogy egy éve szereltek ipari telefonközpontot, a falun áthaladó digitális vezetékre való rákapcsolódásra az ígéretek ellenére még várni kell. Hát várnak is, mivel a mobiltelefon sem mûködik.
- 1971-ben kerültünk ide, a feleségem tanár volt. Akkoriban nagy nehézségek árán sikerült elérni, hogy kilenc gyerekkel a magyar ötödik osztály elinduljon. Ma már csak óvoda és osztatlan I-IV. osztály mûködik a faluban, az általános iskola végzôsei közül kevesen tanulnak tovább. 1983 végéig dolgoztunk Gógánban.
- Akkoriban függetlenített kultúrigazgató mûködött a faluban, könyvtáros gondozta a mûvelôdési házban levô könyvállományt, s három színjátszó csoport létezett. A gógániak és a váraljaiak valósággal vetélkedtek egymással. Elôadták az Úri murit, az Énekes madárt, s a ma romokban heverô mûvelôdési ház színpadán rendszeresen felléptek a marosvásárhelyi társulat mûvészei. Az esemény ünnepet, pezsgést jelentett a faluban.
Fábián István, aki a hatvanas években a Gógán, Gógánváralja, Kund településekbôl álló község néptanácsának elnöke volt, elmondja, hogy 1952-ben épült a kilenc méter széles, 30 méter hosszú mûvelôdési ház. A falu lakosai építették önkéntes munkával. A lebontott középületek anyagát használták fel, s annak rendje és módja szerint berendezték színpaddal, székekkel és asztalokkal. Ebbôl mára már csak a négy puszta fal maradt.
Kérdésünkre, hogy miképpen került ilyen állapotba a kultúrotthon, Dávid Lajostól megtudjuk, hogy a kilencvenes években javításra szorult az épület. A bonyhai tanács elhatározta, hogy megjavíttatja a tetôszerkezetet. Bár Gógánban komoly ácscsoport mûködött, másnak adták ki a munkát. Az elsô télen az új tetô a hótól összeomlott. 1998-ban már romokban hevert. A tanács megpróbálta értékesíteni, árverést írtak ki, de a falu közbelépett.
- Hívattak, a véleményem kérdezték, hát elmondtam, hogy nincsen joguk lebontani, mert a lakosok építették önkéntes munkával - tudjuk meg Fábián Istvántól. Ezek után leszedték az ajtókat, ablakokat, a faanyagot elvitték, s maradtak a beomlott üres falak - teszi hozzá.
- Hol tartják meg a közösségi rendezvényeket? - kérdezzük Dávid Lajostól, aki a 35 tagú sikeres gógáni kórust vezeti.
- Váralján a református egyház visszakapta a szövetkezeti bolt helyiségét, ami átmenetileg megoldotta a helyzetet. A könyvek a bonyhai kastélyban levô könyvtárba kerültek. Olyan helyiség, amelyben nagyobb szabású rendezvényeket lehetne tartani, nincsen.
- A község vezetôi azt hangoztatják, hogy megjavíttatják a mûvelôdési házat - értesültünk Fábián Istvántól.
- Ennek akkor volna igazán értelme, ha lenne, aki megszervezze a mûvelôdési életet, ma ugyanis a kultúrának alig vannak önkéntesei. Még pénzért is nehéz találni olyan személyt, aki vállalkozik erre - mondja Dávid Lajos, majd hozzáteszi: ahol van fészek, ott a madár is költ.
Bár a községközpontban, Bonyhán sok minden változott, általános iskola melletti dokumentációs központot is avattak, e félreesô három falunak, amely 1952-ben kultúrotthont tudott önerôbôl építeni, szüksége lenne egy központra, ahol a mûvelôdési élet mellett a közösségi élet egyéb eseményei is helyet kapnának. Ami ma a szûkös községi költségvetésbôl az ígéretek ellenére is elérhetetlen álomnak tûnik.
Január végén két pályázatot is benyújtott a nagysármási önkormányzat - nyilatkozta a Népújságnak Mocean Ioan polgármester. Egyik egy 10 településsel közösen megépítendô hulladék-áttelepítô állomásra, másik a mezôségi városban megépítendô sportcsarnokra vonatkozik.
A tíz mezôségi település között van Mezôcsávás, Mezôrücs, Mezôselye, Mezôméhes, Mezôpagocsa és természetesen Nagysármás. Mocean Ioan polgármester szerint a hulladék-áttelepítôt a Mezôrücshöz tartozó Nagyoldal falu mellé tervezik, mert ez az a hely, amely hozzávetôlegesen egyenlô távolságra van az érdekelt településektôl. A pályázat értéke 990.000 euró, a kivitelezési idô 18 hónap, az építô céget versenytárgyalással választják ki. A polgármester szerint az ide szállított hulladékot raktározzák, szétválogatják, az újrahasznosítható anyagokat értékesítik, komposztálják és végül a nyárádtôi regionális hulladéktelepre szállítják. A tervek szerint nyolc személyt fognak alkalmazni. Kérdésünkre, hogy eddig hogyan történt a hulladék összegyûjtése, Mocean Ioan elmondta, hogy a Nagysármás melletti szeméttelepre szállították a hulladékot. Immár a második ilyen telepet kellett létrehozni. - Az a hulladéktelep, amelynek megépítésére benyújtottuk a pályázatot, megfelel az európai uniós követelményeknek és egyéb elônyei, hogy értékesíteni lehet az újrahasznosítható hulladékot, másrészt pedig, a komposztálási módszereknek köszönhetôen, nem telik fel olyan hamar, mint a hagyományos telepek - jelentette ki a polgármester.
A városvezetô által benyújtott másik pályázat egy 35x45 méteres sportcsarnok megépítésére vonatkozik, Mocean Ioan pedig reméli, hogy az új kormány támogatásával épülô sportlétesítmények közül elsôként a megyében itt építik meg.
Az RMDSZ marosvásárhelyi 12-es és 13-as körzete 2005. február 17-én 17 órai kezdettel tartja jelôlôgyûlését a cserealjai római katolikus templom tanácstermében.
A 12-es és 13-as körzet választmánya
A Maros megyei RMDSZ ákosfalvi szervezete 2005. február 20- án, vasárnap 15 órától az ilencfalvi kultúrotthonban tisztújító és jelölôgyûlést tart.
Az ákosfalvi választmány
Az RMDSZ marosszentgyörgyi kerületi szervezete 2005. február 21-én 19 órai kezdettel tartja tisztújító közgyûlését a helyi katolikus plébánia gyûléstermében. Ez alkalommal felhívjuk mindazon helyi RMDSZ-tagok figyelmét, hogy akik meg akarják pályázni a vezetôi tisztségeket (elnök, alelnök, titkár), jelezzék szándékukat a helyi polgármesteri hivatalban, 2005. február 18-án 12 óráig, zárt borítékban.
Az RMDSZ Marosszentgyörgy községi választmánya
Ebben a hónapban több mint 2700 kismama hiába íratta fel családorvosával a csecsemôknek járó tejport. Az egészségügyi minisztérium új vezetôsége úgy döntött: elveszi a megyei közegészségügyi igazgatóságoktól a versenytárgyalás kiírásának és lebonyolításának, a tejpor beszerzésének jogát, és országos liciten jelöli ki a termék leszállítóját. Ezen intézkedés figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy az eddigi országos árveréseken egy-egy terméket, szolgáltatást alacsonyabb áron szereztek be, mintha megyei, helyi szinten tették volna.
Két hátulütôje mégis van az országos versenytárgyalásnak. Az elsô és legfontosabb: elôreláthatólag a licit meghirdetése, az ajánlatok begyûjtése, a legkedvezôbb termékár kiválasztása március közepéig fog tartani. Így a kismamák, a csecsemôk legkevesebb egy hónapot kell várjanak, míg újra kézhez kaphatják az eddig biztosított tejpótló terméket. S mivel a tejport csak a versenytárgyaláson kiválasztott céggel való szerzôdés megkötése után tudják újra kiadni, biztos, hogy a februári hónapra esedékes terméktôl végleg búcsút vehetnek az érintettek. S ha figyelembe vesszük, hogy egy doboz tejport a gyógyszertárakban 120.000 lejért lehet megvásárolni, s a csecsemôk eddig havonta öt, illetve három dobozzal kaptak, nem nehéz kiszámítani, hogy a központi intézkedés mennyivel terheli a családi költségvetést.
Az sem szabad elfelejtenünk, hogy míg a szakminisztériumok vezetôi azt hangoztatják, hogy a központosítás lebontása, a problémák helyi szinten való megoldása felé haladunk, addig olyan intézkedéseket hoznak, amelyek ellentétesek kijelentéseikkel. Amennyiben megyei szinten oldották volna meg a tejpor biztosítását, február 4-én aláírták volna a szerzôdést, s pár napon belül a kismamák már átvehették volna a terméket. Így várniuk kell.
Felmerül a kérdés: Bukarestben a szakminisztérium régi-új fôemberei nem gondoltak arra a sok ezer kismamára, akiket országszinten érint ez a rendelkezés? A választ mindnyájan ismerjük...
Románia 2007. január elsején esedékes uniós csatlakozása elôtt nem idôszerû elôrehozott választásokat rendezni, ez a lépés politikai válság esetén szükséges, jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfô, az NLP elnöke, egy televíziós mûsorban.
"Úgy vélem, 2007. január elseje elôtt nem lenne idôszerû elôre hozott választásokat rendezni Romániában. 2005-ben és 2006-ban végig kell haladnunk az integráció szakaszain, hogy a csatlakozás után egyenlô félként kezeljenek az EU-ban" - mondta Tariceanu. Az NLP elnöke szerint az elôre hozott választásokat a csatlakozási szerzôdés aláírása után is meg lehetett volna rendezni. "A csatlakozási szerzôdést idén április 25-én írjuk alá. Ezt követôen is lehet elôre hozott választásokat kiírni, de csak politikai válság esetén, ez pedig jelenleg nem áll fenn" - mondta a kormányfô.
"Az ötletet az államfôvel együtt úgy vetettük fel, mint lehetôséget egy esetleges politikai válságból való kilábalásra. Most azonban nincs válság, a pártoknak felelôsen kell dolgozniuk a stabilitás jegyében, legalább a csatlakozási szerzôdés aláírásáig, de azt követôen is" - fogalmazott Tariceanu.
Az Európai Unió nem gyakorol nyomást Romániára az amerikai Bechtel céggel kötött, az észak-erdélyi autópálya megépítésérôl szóló szerzôdés felbontása érdekében - legalábbis ezt mondta Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete Nagyváradon.
A Kôrös-parti városban rendezett uniós információs konferencia hétfôi megnyitója elôtt mondta ezt egy kérdésre válaszolva az európai diplomata. Eszerint az EU nem gyakorol nyomást Romániára, hogy felbontsa az észak-erdélyi autópálya megépítésére az amerikai Bechtel céggel kötött szerzôdést.
Azt, hogy felül kell vizsgálni az említett - még az elôzô, szociáldemokrata kormány által aláírt - megállapodást, Traian Basescu államfô és a jelenlegi liberális-demokrata többségû kormány szorgalmazta (folyik is most egy vizsgálat ez ügyben). Brüsszel korábban maga is elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a szerzôdést nem elôzte meg szabályos közbeszerzési pályázat. A mostani kormány pedig azt is rosszalja, hogy állítólag a megállapodás értéke jóval nagyobb összegû a piaci árnál.
Emil Dinga integrációs miniszter Nagyváradon közölte: a kormány azt is szükségesnek tartja átvizsgálni, hogy a versenytárgyalás nélkül aláírt megállapodásnak milyen gazdasági és környezetvédelmi hatása lehet, illetve hogy megkötése mennyire volt összhangban az ország törvényeivel.
Calin Popescu Tariceanu kormányfô kedden aláírta azt a döntést, amely kivonja a titkosítás alól az EADS társasággal a integrált határbiztonsági rendszer kiépítésérôl aláírt szerzôdést, amelyet újratárgyalnak, tájékoztat közleményben a kormány sajtóirodája.
A döntés a Közigazgatási és Belügyminisztérium javaslatára született, hogy lehetségessé váljon "a szerzôdés tartalmához való hozzáférés", áll a közleményben. "Az EADS-al kötött szerzôdést újratárgyaljuk. A kormány azt kívánja elkerülni, hogy ne legyen átfedés a határok biztonságossá tételével kapcsolatos PHARE-programokkal, és korrekt ár alapján kíván szerzôdést kötni", olvasható a kormány közleményében.
Vasile Blaga közigazgatási és belügyminiszter kedden nyújtotta be jóváhagyás végett a miniszterelnöknek a 2004 augusztus 12-én az EADS Deutschland Gmbh céggel között szerzôdés titkosítás alól történô kivonásáról szóló döntéstervezetet. A döntés nem vonatkozik a szerzôdés kiegészítô dokumentumaira.
Az EADS társasággal kötött
keretszerzôdés így nyilvánossá válik,
miután nagy része elveszíti államtitok
jellegét.
Blaga elmondta, a közigazgatási és belügyi szaktárca folytatja az EADS-szerzôdés megvalósítását, de más feltételek és más árak mellett.
A külföldön élô libanoniak egyik legtekintélyesebb alakja kedden annak a gyanújának adott hangot, hogy Szíria áll a Rafik Hariri volt libanoni kormányfô életét kioltó elôzô napi bejrúti merénylet mögött.
A párizsi számûzetésben élô Michel Aun, a libanoni hadsereg volt tábornoka és vezérkari fônöke, a libanoni keresztény milíciák egykori fôparancsnoka a France-Info rádiónak elmondta: a szíriaiak "teljesen ellenôrzésük alatt tartják az országot". Fûszál sem rezdülhet Libanonban anélkül, hogy Damaszkusz ne tudna róla.
Szíria elôzô nap tagadta, hogy bármi köze lenne Hariri megöléséhez, s elítélte a merényletet.
Haririt Szíria-párti ellenlábasai azzal vádolták, hogy - miközben igyekezett elkerülni Damaszkusz nyílt bírálatát - valójában ô áll az ENSZ Biztonsági Tanácsának tavaly szeptemberi határozata mögött, amelyben a világszervezet felszólította Szíriát arra, vonja ki csapatait Libanonból.
Aun, aki szerint a merénylet kihívást jelent a nemzetközi közösség felé, az ENSZ segítségét kérte, mert - mint mondta - "a szíriaiak megismételhetik bûntetteiket".
"Valahányszor megkíséreltük kiebrudalni a szíriaiakat, támadások sorozata érte a Szíria Libanonra rátelepedését ellenzôket" - nyilatkozta Aun, egyúttal kilátásba helyezve a hazájában idén tavasszal esedékes parlamenti választások elhalasztását addig, amíg a szíriai katonák ki nem vonulnak Libanonból.
Piedone visszatér, ha nem is a filmvászonra, de legalábbis az olasz belpolitikába: a mozi ökölpárbajaiból kiöregedett, 75 éves Bud Spencer a Forza Italia (Hajrá Olaszország, Silvio Berlusconi kormányfô pártja) képviseletében indul az olasz fôvárost övezô tartomány, Lazio önkormányzati választási listáján.
Bud Spencer, aki tavaly ünnepelte 75. születésnapját, eddig is rendszeresen megjelent az FI gyûlésein, ahol az elsô sorokban üldögélt - akárcsak a médiamágnás kormányfô számos más színész híve -, a pátrendezvényekrôl beszámoló híradósok nagy-nagy örömére. A La Stampa címû torinói napilap vasárnapi tudósítása szerint viszont most eddigi partnerét, Terence Hillt Berlusconira cserélte át, vállalva a pártlistán való szereplést.
Berlusconi médiaszakértôi ujjonganak, hiszen Piedone leporolt filmjei ma is sokkal több tévénézôt vonzanak, mint a vadonatúj olasz tévésorozatok, s legalább három-négymilliós nézettségre számíthatnak. Vagyis Berlusconi döntése a "népi hôs" választási bevetésérôl - többször hívta meg vacsorára az Olaszország-szerte kedvelt színészt - sok szavazatot hozhat a Laziót eddig kormányzó jobboldali Francesco Storace tanácsnok- jelöltjeként.
Mindez persze azért filmszerepet is jelent, hiszen az április eleji önkormányzati választások kampányában Piedone Storace kormányzó oldalán jelenik meg a jobboldali pártszövetség reklámklipjében.
Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli, a hetvenes évek olasz makaróni-westernfilmjeinek ökölcsapásait osztogató, nápolyi születésû hôse a noszogatás ellenére sokáig ellenkezett, de végül beleegyezett az újabb "filmszerepbe", annak ellenére, hogy szinte minden idejét visszaemlékezései megírásának szenteli, s a még inkább meghízott és lelassult, ôsz szakállú filmcsillag csak néha dalolgat az olasz tévé vasárnapi matiné-mûsoraiban. Különben jól menô vállalkozásai vannak, Olaszországban légi taxikat üzemeltet, gyorsétterem-hálózatot mûködtet, amelyben kizárólag olasz ételeket kínál.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati tisztségviselôinek fokozott szerepet kell vállalniuk Erdély fejlesztésében - jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök- helyettes a szövetség minisztereivel, államtitkáraival és a szenátusi illetve parlamenti képviselôi frakciók elnökeivel tartott keddi tanácskozáson.
A következô idôszakban a tisztségviselôknek szoros együttmûködést kell kialakítaniuk az RMDSZ ügyvezetô elnökségével, tette hozzá a miniszterelnök-helyettes, aki ugyanakkor az erdélyi civil társadalommal való konzultációsorozat elindítását is szorgalmazta. Ennek értelmében, a továbbiakban valamennyi miniszter, államtitkár saját területén kerekasztal- beszélgetéseket, fórumokat, konzultációkat fog kezdeményezni a civil szervezetekkel Erdély különbözô településein - döntöttek a jelenlévôk. Ezen konzultációk beilleszkednek a már korábban elindított Párbeszéd a jövôért címû konzultáció- sorozatba.
A tanácskozás másik fontos napirendi pontja az integráció kérdése volt. Az RMDSZ által a kormányban elfoglalt tisztségeknek csaknem fele szoros kapcsolatban van az EU-integráció területével. A következô idôszakban az RMDSZ kormányzati szereplôinek hatékony tájékoztatási programokat kell szervezniük a lakosság számára a csatlakozás, integráció kérdéskörében. A továbbiakban is fontos az együttmûködés a már EU-tagállam Magyarországgal. Ugyanakkor szorosabb együttmûködést kellene kialakítani a Romániával egyidejûleg csatlakozó Bulgáriával is.
A kisebbségi törvény kapcsán elhangzott, a hét folyamán az RMDSZ munkacsoportja egyeztetni fog a többi kisebbség képviselôivel is.
A magyar külügyminiszter és az európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter együtt mutatta be Budapesten a kormány szülôföld programjára vonatkozó, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült stratégiai tanulmánykötetet.
"A határon túli magyarok támogatására vonatkozó alapvetô koncepcióváltás lényege, hogy az érintett szomszédos országok számára is sokkal inkább elfogadható módon biztosítsunk a korábbinál jelentôsebb pénzügyi eszközöket" - mondta Somogyi Ferenc külügyminiszter a sajtótájékoztatón.
Kitért arra, hogy a korábbi visszatekintô, elsôsorban a történelmi sérelmekre alapozó megközelítést a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyezô politika váltja fel.
"Egy ilyen megközelítés az esetenként nacionalizmusba hajló politikával szemben a patriotizmusra épít, és úgy képzeli a magyarság sorsának javítását, hogy ezzel ne váltson ki ellenérzést a többségi nemzetekben" - hangsúlyozta a külügyminiszter.
Somogyi Ferenc kiemelte, hogy a tanulmánykötet a gazdasági együttmûködésre, a közös fejlesztésû régiók kialakítására koncentrál, az erre alapuló kétoldalú és európai uniós együttmûködési keretekre.
A kiadvány Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában élô magyarok gazdasági támogatásának kiszélesítésére tesz javaslatot.
Baráth Etele európai ügyekért felelôs tárca nélküli miniszter szerint a térség országaiban élô magyar kisebbség infrastrukturális, környezetvédelmi fejlesztése összeurópai érdek, a szülôföld program ennek szellemében biztosít konkrét eszközöket a határon túli magyarok gazdasági lehetôségeinek növelésére, a szülôföldön való boldogulás elôsegítésére.
Szólt arról, hogy a tanulmánykötetet 2003-ban rendelte meg a Miniszterelnöki Hivatal, így a kormány mostani szülôföld program koncepcióját kétéves elôkészítô munka elôzte meg.
"A kötetben fellelhetôek azok az elemek, amelyek az I. Nemzeti Fejlesztési Tervben már szerepeltek. Azóta azonban továbbléptünk: a következô idôszakban a különbözô pozíciókban lévô országokban élô magyarok egységes kezelést, szemléletet kaphatnak a magyar kormánytól" - mondta Baráth Etele.
Megjegyezte: a program a szülôföldön maradás, boldogulás anyagi, jogi és politikai feltételeinek megteremtését célozza, hogy a határon túli magyarok szoros kapcsolatot ápolhassanak az anyaországgal. Hozzátette: aki viszont ezt nem kívánja, azt különbözô eszközökkel, például a visszahonosítással hozzá kívánják segíteni ahhoz, hogy változtathasson saját élethelyzetén.
A Szülôföld Program címû stratégiai tanulmánykötet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkája. Az anyagot Törzsök Erika, a külügyminiszter kisebbségi ügyekkel foglalkozó fôtanácsadója szerkesztette.
Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó, mondja a közmondás. Az utóbbi napok eseményeit figyelve arra kell gondolnunk, hogy néha talán nem is lenne annyira rossz, illetve jobb lenne, ha a kormányzat nem tartaná be a választási ígéreteit. Ugyanis a választási kampányban oly sokat hangoztatott (és a jelenlegi koalíciónak sikert biztosító) úgynevezett "adókönnyítés", amelyet a Tariceanu-kabinet elsô ülésén hagyott jóvá (egyesek szerint gyanús sietséggel) a múlt év utolsó napjaiban, az idô teltével inkább adóteherré válik, mint könnyítéssé. A "szebb jövôt", "jó életet" basescui szlogen is szlogen marad, mert az úgymond csökkentett adó akkora "lyukat" hagyott az állami költségvetésben, hogy csak kapkodjuk a fejünket, amikor a kormányzat és a kormánypárti politikusok magyarázatait halljuk arról, hogy mit miért adóznak meg az eddiginél jobban, emelnek, "fölszázalékoznak" stb. Ráadásul nem mindig "egyeztetik" a magyarázatokat: egyet nyilatkozik a miniszterelnök, mást a pénzügyminiszter, ismét mást a mezei politikusok. Egy dologban értenek egyet, s ez a legkézenfekvôbb magyarázat: mindenért a Nastase-kabinet a hibás. A magyarázatok az esetleg hihetôktôl a legnevetségesebbekig kitöltik a blablapalettát.
A liberálisok szóvivôje a múlt hét végén kutya kötelességének érezte "tájékoztatni a közvéleményt" arról, hogy a választások során leváltott kormány úgy jelentette be az állami alkalmazottak bérének emelését, hogy közben "elfelejtette" megjelölni ezt a mintegy 10 ezer milliárdos kiadást a 2005-ös költségvetésben. Ezenkívül egy 4-3.700 ezer milliárdos, az egészségügy számára történt "megalapozatlan" kiadást is felfedezett a szóvivô, amirôl a Tariceanu-kormánynak ugyancsak gôze sem volt. Azokról a "csúsztatásokról" nem is szólva, amelyeket a szállítási és területrendezési minisztérium "követett el" (4300 milliárd), plusz amit - Nicolaescu szerint - "a nagy vadász" kapott lövedékre (75 milliárd), és persze a felsorolás itt nem ér véget, hiszen összesen 37 ezer milliárd hiányt állapítottak meg a liberálisok.
Elsô hallásra hihetônek is tûnhet a dolog, azonban a másik kormányzó párt képviselôi annyira elvetették a sulykot az adó/illeték és áremelések magyarázata során, hogy azok is kételkedni kezdtek a szavukban, akik addig szentírásnak vették. Ugyanis, Adriean Videanu miniszterelnök-helyettes (aki nemrégiben maga is magyarázkodásra kényszerült a márványcégét illetôen) egyenesen azt állította, hogy "Nastase úgy fogott kezet a Nemzetközi Valutaalappal (NVA), hogy közben ellopta a karóráját", azaz "hamis dokumentumokat" csempészett az NVA-tárgyalók asztalára, amelyeket azok "jóhiszemûen" aláírtak, anélkül hogy ellenôrizték volna az adatok hitelességét. A demokratáknak, akik egyébként ugyanazokat a matematikai mûveleteket végezték el, mint a liberálisok, 52 ezer milliárdos végösszeg jött ki. A Videanu-féle kijelentést a demokraták helyi vezére úgy magyarázta, hogy az állami alkalmazottak fizetését megjelölô listákat szépen az NVA orra alá tették, azonban az összesítéshez ama bizonyos, sokat emlegetett 10 ezer milliárddal kevesebbet írtak, mint amennyi valójában "kijött" az összeadás során.
Nos, úgy tûnik, a demokraták bennünket, a sajtót, a közvéleményt, akár az NVA-t tekintik gyengeelméjûeknek. Aligha gyôzhetnek meg valakit arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap szakértôi, akiknek az a dolguk, hogy minden egyes adatot a legutolsó centig ellenôrizzenek, akár Nastase, akár más rá tudott volna szedni, hogy "jóhiszemûen" aláírjanak valamit, amin "csupán" 10 ezer milliárd lej hibádzik. Mert, aki pénzt ad, megnézi, hogy mennyit ad és mire adja. Hitelt senki sem ad látatlanban "jóhiszemûleg", fôleg nem egy nemzetközi pénzintézet, és pláne nem úgy, hogy ne lássa, mibôl fedezi a kormány a kiadásként feltüntetett összegeket. Az ilyen dajkamesék mégis jók valamire. Arról gyôznek meg, hogy a jelenlegi kormány egyfelôl amatôr, másfelôl pedig jó elôre "be akarja etetni" a közvéleményt, a nyugdíjasokat és fôleg a szakszervezeteket, hogy legyenek megértôek, viseljék türelemmel a megszorításokat, ne követelôzzenek, mert, ugye, nem bûvész sem Tariceanu, sem az újságíróból lett pénzügyminiszter, hogy több tízezer (elsikkasztott) milliárdot elôvarázsoljon a kalapból!
A fentieket összegezve arra a következtetésre juthatunk, hogy jobb lett volna, ha a kormányzat nem tartja be a választási kampányban tett, elhamarkodott ígéretét, hiszen a könnyítésnek szánt intézkedés újabb súlyos terhet ró a lakosságra. Így válik az öröm ürömmé. Mert a láncban ránk nehezedô adó- és illetéknövekedés, az áruk és szolgáltatások drágítása még mindig nem elég arra, hogy a költségvetési hiányt pótolja. Ezért az elkövetkezendô idôszakban újabb adók kivetésére számíthatunk. A lakosság túlnyomó része számára, akiknek a jövedelme nem éri el a 10 millió lejt sem, akik egyik napról a másikra élnek, akik eddig is a létminimum határán tengôdtek, vagy a nyugdíjasok, akik számára eddig is óriási megterhelést jelentett a közköltségek kifizetése, az elkövetkezendôkben még inkább megérzik a "jobboldali" kormány amatôr intézkedéseinek fájdalmas hatásait.
Az utóbbi évek mindannyiunkat valamilyen formában sanyargató szeszélyes idôjárása, ha lassan is, de rábír annak a ténynek a tudatosítására, hogy a tudósok által régen megfogalmazott éghajlatváltozás immár nem rémhír, nem egy elsô oldali sajtószenzáció, hanem igenis a kíméletlen valóság. Könnyû volt a döntéshozóknak is közönybe burkolózniuk addig, amíg csak a patikapontossággal kidolgozott mutatók jelezték, hogy földünk légkörének az átlaghômérséklete az ipari forradalomnak köszönhetôen 1750 óta csaknem 1 Celsius fokkal emelkedett. A gondok akkor kezdôdtek, amikor ez a hômérsékletnövekedés olyan globális folyamatokat indított el, mint az elsivatagosodás vagy a sarki jég olvadása.
A jelenséggel kapcsolatos szakértôi vélemények még mindig megoszlanak. Egyesek szerint, és az ô véleményük az erôsödô, a kialakult állapotokért egyértelmûen az ember légszennyezô tevékenysége okolható. A légkörbe folyamatosan és egyre nagyobb tételekben kikerülô üvegházhatású gázok felelôsek a globális hômérséklet- emelkedésért, így közvetve a megszaporodott idôjárási szélsôségekért, mint amilyenek az idei télen is tapasztalható gyors egymás utáni rekordokat döntô hideg-meleg hôhullámok, a megnövekedett számú tornádók, az egyre gyakoribb árvizek vagy aszályok.
A valóság tehát elrémítô. Bolygónk nagy bajban van. A klímaváltozással egy olyan ökológiai bomba ketyeg fölöttünk, ami egyszerûen a biológiai létünket sodorja veszélybe. Ha nem változnak meg a globális felmelegedést elôsegítô tendenciák, nagyon hamar megtörténhet mindaz, amirôl eddig csak mint a távoli jövôben bekövetkezô lehetôségrôl beszéltünk. Elképzelhetô, hogy tíz év múlva már esélye sem lesz az emberiségnek, hogy visszafordítsa a tragikus folyamatot. Ebben az esetben a Föld elsivatagosodik, alig lesz termés, leállhat a Golf-áramlat, ami Európában és Észak Amerikában jégkorszakot idéz elô, más tájakon elapadnak a bolygó vízkészletei, kiterjedt erdôk pusztulnak el és a sarkvidéki jégtáblák elolvadása akár 10 méterrel is megemelheti az óceánok vízszintjét.
Ilyen körülmények között világtörténelmi eseményként üdvözölhetjük Kofi Annan ENSZ-fôtitkár egy nairobi konferencián tett bejelentését, mely szerint hosszú évek várakozása után 2005. február 16-án életbe lép a globális fölmelegedést okozó gázok kibocsátásának korlátozását célzó Kiotói Egyezmény.
A Kiotói Egyezmény 1997-ben született meg. Lényege, hogy a globális felmelegedés miatt az emberiségnek drasztikusan vissza kell fognia az üvegházhatást okozó anyagok atmoszférába juttatását. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy 2012-re 5,2 százalékkal az 1990- es szint alá kell szorítani legkevesebb hat üvegházhatást elôidézô gáz elôállítását és felhasználását. Ezek a szén-dioxid, a metán, és különbözô fagyasztó vagy légkondicionáló berendezésekben, illetve a testápolásban használt sprayekben jelen levô hajtógázok.
Az esemény fontosságát hangsúlyozza, hogy a megállapodás nagyon nehezen született meg. A hatályba lépéséhez ugyanis 55 ország aláírására volt szükség, amelyek együttesen az 1990. évi kibocsátás minimum 55 százalékát adják. Meghatározó volt köztük az USA és Oroszország, mert a világ összes országa által 1990-ben kibocsátott szén- dioxid-mennyiség több mint 45%-a e két országban történt. A Clinton-kormány ugyan ígéretet tett, hogy 2012-ig a 1990-es szint 7%-ával csökkenti a károsanyag- kibocsátást, de ezt a Bush-kabinet néhány héttel hivatalba lépése után felmondta. A kihátrálás magyarázata roppant egyszerû. George W. Bush kampányát jelentôs pénzösszegekkel támogatták a legnagyobb olajvállalatok, amelyek érdekeiknek megfelelôen erôteljes kampányt folytattak a kiotói megállapodás ellen, azzal érvelve, hogyha ez érvénybe lép, akkor mindenkinek "gyalog kell munkába mennie".
Jóllehet, hogy a Kiotói Egyezményt idôközben 104 ország ratifikálta, de a megállapodás hatályba lépése elôl a jogi akadályok csak 2004. október 22-én hárultak el véglegesen. Az a 104 ország, amely a tavaly októberig ratifikálta a megállapodást, a világ népességének kétharmadát képviselte ugyan, de az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából csak 43,9 százalékkal részesedett. Az USA visszalépése után a Kiotói Egyezmény hatályba lépése évek óta az orosz ratifikálástól függött, mert Oroszország az 1990-es szén-dioxid- kibocsátások 17%-át eszközölte. Putyin elnök 2004. szeptember 30- án, hosszas halogatás után igent mondott a jegyzôkönyv orosz ratifikálására, s ezzel utat nyitott annak életbe lépéséhez. Amikor az orosz duma október 22-én ratifikálta a Kiotói Jegyzôkönyvet, ez egyben a megállapodás közeljövôbeli életbe lépését is jelentette. Kofi Annan ENSZ-fôtitkár az orosz csatlakozást történelmi tettnek ítélte, "történelmi lépésnek abban a küzdelemben, amit egy valóban globális problémával vívunk".
A szeptemberi orosz döntést örömmel üdvözölték a klímapolitikusok, ám rámutattak, hogy a megelégedésre semmi okunk. A probléma a Kiotói Jegyzôkönyv életbe lépésével koránt sincs megoldva. A jegyzôkönyv csupán az elsô lépés az üvegházhatású gázok termelésének visszaszorításához vezetô úton. A kiotói szigorítások igen rövid távú célok, feltétlenül szükség van lényegesen hosszabb távú szabályozás létrehozására. Ilyen értelemben a Kiotói Jegyzôkönyv számos olyan eljárás bevezetését írja elô, amelyek megkönnyíthetik a vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ezek közé tartozik például a szén-dioxid-kibocsátási jogok országok közötti adásvételét szabályozó emisszió-kereskedelem mechanizmusa, a tiszta, környezetbarát technológiák elterjesztése és a közös megvalósítási mechanizmusok kidolgozása.
Mint minden más egyezmény, a kiotói is annyit ér, amennyi belôle megvalósul. Szomorú tapasztalatunk, hogy a közép-európai országok többségében a politikai akarat hiánya miatt a kormányok még nem képesek arra, hogy felnôjenek a környezeti menedzsment elvárt szintjére. Ez a helyzet Romániában is, a szóban forgó egyezményt 2001-ben ratifikálta ugyan, de úgy tûnik, hogy a kérdés valós kezelését, akárcsak a környezetvédelem egészét még mindig nagyfokú érdektelenség övezi. Erre enged következtetni többek között az is, hogy a minisztérium nemrégiben megújított magas rangú tisztségviselôit még mindig nem a meghirdetett szakmai felkészültség, a rátermettség, a tapasztalat, az erkölcsi megbízhatóság stb., hanem az évek óta rosszul értelmezett politikai és egyéb meggondolások alapján nevezték ki, minek eredményeként máris a legjobb úton haladunk, hogy a kormánynak újra egy tehetetlen hamupipôkéjévé váljon.
Ide írom a neveket, sorrendben - azokét, akik szerzôként vannak jelen a Hitel címû folyóirat idei második (februári) számának lapjain: Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütô András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernô, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tôkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenô, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt, Szabó István.
Magyar irodalmi folyóirat hasábjain mostanság együttesen nemigen szólt az olvasókhoz ilyen rangos gárda! A nemzeti gondok iránt fogékony, felelôsséggel gondolkodó közéleti és egyházi személyiségeknek, költôknek, elbeszélôknek, kritikusoknak, esszéistáknak ilyen népes serege!
Egymás mellé helyezve a megannyi város- és falunév is sokatmondó, ahonnan beérkeztek a kéziratok a szerkesztôségbe: Budapest, Kecskemét, Debrecen, Marosvásárhely, Üröm, Pozsony, Szabadka, Gyula, Kassa, Gyimesközéplok, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kôszeg, Budakeszi, Magyaregregy, Mezôvári, Székely-keresztúr. Vagyis: a Kárpát-medence. Ahol magyarok élnek. Megtörve bár - és fogyva is.
A folyóirat címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5- érôl.
Több mint bizonyos: a nagy "téma", ami a Hitel idei második számában negyvenkét írástudót megszólalásra, véleménymondásra késztetett, még hosszú ideig lesz az érdeklôdés középpontjában. Szônyeg alá seperni nem lehet. Mert a bôrünket égeti szüntelenül. Határokon innen és túl.
Hogy mi történt meg velünk 2004. december 5-én: fájdalmasan köztudott. A népszavazás eredményeként az a pillanatnyi látszat gyôzedelmeskedett, hogy a határokon kívül élô magyarság nem lehet alkotó része a magyar nemzetnek; nem kell megadni számára a magyar állampolgárságot. Errôl a drámai helyzetrôl, ennek különbözô vetületeirôl vallanak megrendülten a Hitelben közölt cikkek szerzôi: java részükben a jelenkori magyar szellemi élet meghatározó egyéniségei.
Sajnos, ez a folyóirat (is) elenyészôen kevés példányban jut el mihozzánk, Erdélybe és a Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. Ha én tehetôs könyvkiadó vagy valami hasonló lennék, most gyorsan kötetet szerkesztenék a teljes anyagból, s azt ingyen osztogatnám az érdeklôdôk köreiben. Azonban így - ahogy vagyok - csak annyit tehetek, hogy ezen a helyen pár idézettel próbálom szemléltetni: a Hitel februári számának szerzôi (és szerkesztôi) 2004. december 5-e után (kapcsán) mi mindennek az elmondását, tudatosítását, hangsúlyozását tekintették halaszthatatlan erkölcsi-írástudói kötelezettségnek. Íme:
"Ez a népszavazás, látjuk az elsô fogadtatásokból, nem kívánt jövevény a magyar parlamentáris rendszerben. A pártok úgy fogadták, mint az elemi csapást, mivel a probléma megoldására nem voltak felkészülve. Katasztrófavédelmi intézkedésekbe kezdtek. A legrosszabb reflexek léptek mûködésbe. Kiesett a képbôl a határon túli magyarság ügye, és azonnal felbukkantak a 2006-os országgyûlési választások esélyei." (Pozsgay Imre: Omlanak már Trianon falai)
"A trianoni Magyarország területén kívül született és ott állandó lakhellyel rendelkezô magyarok által a magyarországi állampolgárság megszerezhetôsége jogfolytonosság kérdése. Ugyanabba a kérdéskörbe tartozik, mint egy arról szóló képzelt és nevetséges vita, hogy Hunyadi Mátyás az összmagyar történelem alakja-e vagy csak a trianoni Magyarországhoz kapcsolódó személyiség; vagy Petôfi Sándor lehet-e az erdélyi és felvidéki magyarok költôje is, vagy sem. De ha egy ilyen felvetés hihetetlennek tûnik, akkor az állampolgárság ügyében folytatott viták miért nem kerültek ilyen megítélés alá. Hiszen ami száz vagy kétszáz évvel ezelôtt közös nemzeti érték volt, az most miért nem az. Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat." (Duray Miklós: Miért szakadt ketté a MÁÉRT a legutolsó gyûlésen?)
"Határainkon túli testvéreinket arra kell kérnünk, vegyék számba, hogy a »nem« szavazatok a fél évszázad óta pusztító népirtás szerves részei. Egy néptôl, mely évtizedeken át határain belül bambán tûri pusztítását, sôt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete." (Fekete Gyula: Megvétkezte már e nép)
"És feltettem még a népszavazás éjszakáján Berzsenyi keserû kérdését: »Mi a magyar most?« - aztán feleltem is rá az ô felmentést nem adó válaszával, bizony: »Rút szibarita váz«; és feleltem még keserûbben Kölcsey átkaival, Zrínyi második énekébôl véve a textust: »Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek«; és aztán Ady hány meg hány versébôl fontam a »korbács-antológiát«, amelybôl nincs is kedvem idézni, gondolván, hogy ennek vészes suhogása, fájdalmas csípése fajtámon csattanhat. Korbácsoljuk hát csak magunkat, barátaim, hisz a liberális és demokrata kollégák, nevezett korszerû és szocialista hazafiak mosolyogva követték a miniszterelnök »világos« nem-jét, s errôl ódákat zengedeznek azóta is." (Nagy Gáspár: A szégyen lépcsôin)
Nem folytatom… Még csak Csoóri Sándor remek esszéjébôl másolok ide pár sort. A folyóirat fôszerkesztôje fôként a kortárs magyar irodalom fölöttébb elgondolkoztató jelenérôl szól ezúttal is, egyebek mellett ilyenképpen: "Amirôl beszélek, tudom, hogy beteges sóvárgás, hiszen a kortárs magyar irodalom rég lemondott arról, hogy a régi értelemben magyar irodalom maradjon. Ha Kölcseyt, ha Petôfit, ha Kemény Zsigmondot, Adyt, Babitsot, Móriczot, József Attilát, Radnótit, Illyést vagy Márait olvasok, mindig érzem, milyen mélységei s idôszerû gondjai voltak az ô idejükben a magyarságnak, mitôl kínlódtak ôk maguk is, s mitôl fehéredett el a szájuk. A mai divatos és sikeres íróink tagadhatatlanul mélyek és szellemesek is, az Eiffel-torony tetejérôl képesek világgá röpíteni a katicabogarakat, s a magyar nyelv ûrhajójában ülve körülrepülni a Földet, amelyért természetesen elismerés illeti ôket, de arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik, vagy miért vonul díszlépésben az önpusztítás útján ilyen szerencsétlenül ez a nép, egyetlen szavuk sincsen. Attól is meghatódna az ember, ha kárhoztatnák, mint Ady, vagy mégis számkivetve szenvednének vele, mint József Attila és Illyés. Magasban járó elmélkedésekbôl már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, elôítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat." (Nem, az nem lehet)
A hetvenöt éves Csoóri Sándort nemrég a nemzet jobbik fele ünnepelte, köszöntötte születésnapján. Sütô András írta ez alkalommal, ugyanitt, a Hitelben Csoóriról, a költôrôl: "Új és új paradigmák, pláne posztnemzeti kivagyiságban pózolók idején ezért esnek zavarba sokan a maradandó életmûvek rangsorolásakor. Nálamnál illetékesebbek állították már jó ideje, hogy hét évszázad magyar költészetének páholyában Csoóri Sándor helye a következô szekulumokban is érvényes marad." A megérdemelt pályatársi elismeréshez kellô illedelemmel hozzátenném: a "nemzet rebellisének" tisztító erejû meglátásai és figyelmeztetései ugyancsak sokáig érvényesek maradnak az egyetemes magyar szellemi élet terein.
Sándor, Sándor, mit vétettünk? Hogy katona voltál? - hát forradalom volt. Jártál templomba? Megértem, hisz keresztények vagyunk. De hogy mi közöd ezekhez a második világháborús kövekhez - ez örök titok marad számomra. * Egyelôre - ismét - nem lesz közterületen Petôfi-szobrunk. De mi azért reménykedünk, ehhez nem kell kétharmados "igen" szavazat, még anyaországi sem. Sôt, hisszük azt is, hogy valamikor meggyógyulnak a beteg elmék, mert egy kis szeretettel ez is elérhetô. Természetesen, ha a szeretet kölcsönös. (Fábián András Gy.) * Szeretném, ha tudnák, hogy tovább küzdünk, míg minden magyar ember állampolgárságot nem kap. Hitet és erôt maguktól kapunk, akiknek üzenetei olyan jólesnek szívünknek, lelkünknek. (D. Veszelszky Sára, Magyarország) * Drága jó testvérem, itasd fel könnyedet, / Nekünk siránkozni nem szabad, nem lehet! / Csillagok járását figyelje a szemünk, / Vigyázzuk az otthont, amelyben születtünk. (Bartha József) * Az üvegpoharak, palackok, ablaküvegek és egyebek teret hódítottak számos környezô helységben, megyében. 1789-ben a báró újabb családokat hozott. Görgényszentimrérôl jött a Finna és a Salati család, Kásváról a Boari, Bloj, Fola, Dobrean, Lucaciu, Harsan és a Maris család. Magyaró községbôl kerültek ide a Darabontok, Radnótfájáról a Csorvásiak, míg Erdôcsinádról a Csinádiak. Nagybánya vidékérôl, illetve Besztercérôl a Bocskai család (Bocskai István volt erdélyi fejedelem leszegényedett leszármazottai). 1789-tôl az ipartelepet, az üveghutát már Üvegcsûrnek hívták. (László Imre-István) * Fekete Zsolt ecsetje a bibliai Mózes botjához hasonló. A vándorló és szomjazó zsidóknak, ha víz kellett, Mózes a sziklára sújtott botjával, és víz fakadt. Akik megnézik e több mint harminc festményt, annak a csodának lehetnek a tanúi, amikor az ecset nyomán sok-sok üzenet fakad, a szépség és jóság vizei. (Demeter József) * Mit várunk mi, szászrégeniek és a vidék a 2005-ös esztendôtôl? Elsôsorban jobb életet. Azt, hogy ne kelljen félnünk a holnap bizonytalanságától. Azt, hogy választottjaink segítsék a közösséget, és tartsák be ígéreteiket! (Fábián András Gy.) * Minden porta, mint egy kioszk, / italt, ételt ingyen kioszt. / Három éjjel, három nap, / folyik a tánc, meg a csap. // Így telik el február, / s a farsangra ebrúd vár. / Milyen kár! Milyen kár! (Kajcsa Jenô) * SZÁSZRÉGEN ÉS VIDÉKE, 2005. február
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata névnapjuk alkalmával ajándék-elôadással kedveskedik a nagyérdemû közönség Zsuzsa/Zsuzsanna nevû tagjainak, akik ezúttal ingyen tekinthetik meg Barta Lajos Zsuzsi címû vígjátékát. Az elôadás február 19-én, szombaton este 7 órakor lesz a színház nagytermében. A Zsuzsannák valamilyen névre szóló igazolvány felmutatásával kérhetik az ajándékbelépôt.
(Folytatás tegnapi lapszámunkból)
2. Mit szólna Wass Albert a rehabilitálása útvesztôihez?
A gróf emigrált, az író otthon maradt címû könyv kutatói történészi alapossággal közelítik meg a háborús bûnösség kérdéseit és az író rehabilitálásának problémáit. A friss kutatások eredményeinek ismeretében és tények birtokában ma világosan látom, hogy mi lenne apám véleménye mindezekrôl. Bizakodna és ôszintén hinne abban, hogy mindezekkel a meggyôzô érvekkel, dokumentált tényekkel és bizonyságokkal sikerül végre meggyôzni Romániát arról, hogy merre haladjon, ha a demokrácia útját szeretné járni. Apám mindig nyílt lapokkal játszott, és készséges volt magát kiszolgáltatni azoknak, akik a személyével kapcsolatban bármit tisztázni akartak. Ezt viszont kölcsönösen elvárná másoktól is. Vagyis: nem Wass Albertet kellene kivizsgálni, hanem azt a bíróságot, annak törvényes alapjait, politikáját, módszerét és célját, mely ôt 1946-ban halálra ítélte. Hadd egészítsem ki még valamivel ezt az igényt: ugyanígy az író ellen felhozott antiszemitizmus vádját is ki kellene vizsgálni, mert mindaddig nincs lehetôség becsületének tisztázására, míg ezt a kérdést a hivatalos hatóság nem veszi elô, és a ráterhelt vád alól ôt nem oldják fel.
Emlékszem, hogy milyen nyitottan és fennkölten gondolkodott a rehabilitálása körüli bonyodalmakról. Ma is nyíltan azt mondaná, amit sokszor elismételt: "nézzétek: én közéleti ember és író vagyok. Ha meg akarjátok tudni, hogy ki vagyok és mit gondolok, hát csak olvassátok el, amiket írtam. Mindegyik írásomra ráírtam a nevemet és nyilvánosságra hoztam a véleményemet. Hogyan hiheti el valaki a rólam szóló hazugságokat, aki írásomat olvassa és utánanéz a dolgoknak?" Azt remélte, hogy a problémák eltûnnek a rehabilitálása útjából, mihelyt Románia politikát változtat a kisebbségei irányában.
Amikor az Igazságügyi Minisztérium híres kivizsgálása elkezdôdött 1978-ban a Simon Wiesenthal Központ és Ceausescu román kormányának a parancsára, apám bizakodó volt. Még saját ügyét is felhasználta arra, hogy rámutasson a román kisebbségi politika veszélyére. Kitartott abban, amit élete fontos ügyének tartott: Erdély népének egyenlô jogaiért küzdött. Hitt a törvényes kivizsgálás eredményében, mely során ártatlansága kiderül, s ez meg is történt az Amerikai Egyesült Államok hivatalos fórumain.
Bizonyos vagyok abban, hogy a romániai rehabilitációjának útvesztôit kritikával szemlélné. Ugyanis nekünk most azzal kell bajlódnunk, hogy Wass Albert ártatlanságát bizonyítsuk be. Ez az igazságszolgáltatásnak egy fonákos megközelítése, ami ellentétes a civilizált jogrend hagyományaival. Normális esetben a bíróság dolga a bizonyítás, nem pedig annak a dolga, aki ellen vádat emeltek. Apámnak bizonyára az lenne a véleménye, hogy az erdélyi rehabilitáció kulcskérdése az, hogy sikerül-e felülkerekedni a romániai sovinizmuson, a múlt átkos örökségén. Azt kellene ugyanis a román átlagembernek tudtul adni, hogy Wass Albert soha nem volt a román nép ellensége. Ô csak azok ellen mutatott barátságtalanságot, akik meg akarták fosztani a nemzetiségeket attól a joguktól, amelyet az isteni gondviselés az ott élôk számára egyformán megadott. Gyakran mondta, hogy az erdélyi városok, erdôk, mezôk, hegyek szeretete nem lehet kizárólagos, mert azok az ott élô magyaroknak, románoknak, szászoknak, zsidóknak, örményeknek, cigányoknak egyformán a szülôföldjük része. Reménysége volt az a gondolat, hogy minél közelebb kerül Románia az egyesült Európa gondolatiságához, annál biztosabb lesz a demokrácia megvalósulása, mely garantálja a kisebbségek jogait és egyenlô lehetôségeket ad minden állampolgára számára.
Azt a tévedést is szét kell oszlatni, hogy Wass Albert antiszemita volt. Szeretnénk végre ezt a rossz szellemet palackba zárni. Csupán azt a kijelentést kell megcáfolni, hogy Wass Albert írásaiban antiszemitizmus lenne. Wass Albert mûveibôl nem bizonyítható antiszemitizmus. Mi, a fiai, akik életét közelrôl ismertük, szintén igazoljuk, hogy semmi ilyesféle megnyilvánulását soha nem tapasztaltuk, sôt ennek az ellenkezôjérôl vallottak szavai és tettei. Részünkrôl nem lenne akadálya, hogy egy nyílt és elfogultság nélküli eszmecserét kezdjünk azokkal, akik ebben az állításunkban kételkednek. Végre szeretnénk, ha napfényre jönne mindaz a bizonyság, ami miatt ezt a bélyeget rásütötték az íróra, mert emiatt vesztegel jó hírnevének a tisztázása, többek között a budapesti szobor nem állhat még a helyén emiatt az alaptalan rágalom miatt. Bizonyos vagyok abban, hogy amíg fény nem derül arra, hogy Wass Albert nem volt antiszemita, a hivatalos magyar, román és amerikai hatóság az író tiszteletének nem fog zöld utat engedni!
Végül, apánk még arra is rámutatna, hogy minden perköltség, amelyet a romániai rehabilitáció íratlan törvénye kíván - mert nincs ingyenes megközelítési mód az igazság helyreállítására - a jótékonysági missziónktól vonja el a pénzt, és felemészti energiánkat, ami a rehabilitáció beláthatatlan labirintusában eltûnik.
A Czegei Wass Alapítvány, vagyis az író fiai elkötelezetten folytatják a rehabilitáció sikeres szorgalmazását, de nem tévesztik szem elôl a másik célt sem, az alapítvány misszióját Erdélyben. Biztos vagyok benne, hogy apánknak örömére és megelégedésére szolgálna, hogy ezt így gondoljuk és ebben fáradozunk. Megvallom, hogy boldogok lennénk, ha találnánk patrónusokat és támogatókat Wass Albert tisztelôinek táborában. Bárkitôl szívesen fogad a Czegei Wass Alapítvány adományokat, aki magáénak érzi Wass Albert misszióját (A budapesti alapítvány elérhetôsége: Simó József, Budapest 1112, Brassó u. 6a, tel: 1-319-3540, e-mail: Simo.Judit@logod.hu)
És mindenki, aki könyvünket megveszi és Wass Albert- könyvet vesz a Mentor Kiadó kiadásában (Lap Ics Kft. forgalmazza Budapesten), az indirekt úton az író rehabilitációját és misszióját, azaz a kettôs jó ügyet támogatja! Ha a Kráter Kiadó által kiadott könyveket veszik az olvasók, akkor annak hasznából néhány ember zsebét tömik meg pénzzel! Kénytelen vagyok nyíltan fogalmazni a ravaszság és lelkiismeretlenség képviselôi ellen, akik köteles tartozásukat, az író minden kiadott könyve bevételébôl 12%-ot visszatartottak a Czegei Wass Alapítványtól.
Fordította: Lukácsi Éva
Egyre kiszámíthatatlanabb ez a gazdaság. Olyan, mintha a hullámvasutat keresztezték volna a szörnyûségek barlangjával. Egyik percben a sárkánybôrbe bújt kormányfô ijesztgeti a tôzsdét, ájulásba és veszteségbe kergetve a gyenge szívû befektetôket, a másik pillanatban pedig a valutaárfolyam zuhanásától áll el a vállalkozók lélegzete. De mindenre akad magyarázat. Az elôzô hatalom nagyobb államháztartási hiányt hagyott maga mögött, mint amire számítani lehetett - állítják a bársonyszékbe csöppent politikusok. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalapot is átverték, aminek most isszuk meg a levét. Ezért a beígért gazdaságélénkítô intézkedések - az egységes adókulcsot kivéve - választási lufinak bizonyultak. Helyettük április elsejétôl 10 százalékos adóval sújtja a tôzsdei és a banki nyereségeket a kormány, jelentette be a minap a kormányfô. És úgy mellékesen fitymáló megjegyzést tett a részvénypiacra, ami krachhangulatot idézett elô. A késôbbi magyarázatok után (hogy Magyarországon 25, a cseheknél 15-32, míg a lengyeleknél 19 százalékos adóval sújtják a tôzsdei nyereségeket) már normális mederbe terelték az értékpapír-piacot. Ráadásul aki nem a napi spekulációval fialtatja vagyonát, hanem hosszabb távú - egy évet meghaladó ideig birtokolja részvényét - továbbra is 1 százalékos adóval számolhat. Tehát ez nem is olyan nagy tragédia - de a tôzsdepánik szinte azt okozott. A legnagyobb kereskedelmi bankok is sietve próbálták értelmezni a kilátásba helyezett szigorításokat. Ez is a dolguk, mert ha nem sikerül kedvezô szolgáltatásokat nyújtaniuk, akkor csodapalotáikat akár be is zárhatják.
Ráadásul már a valutában sem lehet bízni. Egyre csak zuhan megállíthatatlanul. Van olyan szakember, aki még nagyobb fokú változást helyez kilátásba. A mûvileg felfújt lej szinte mindenkinek káros. Látszólag féken tartja az inflációt, de óriási veszteséget okozott az exportra dolgozó gazdasági egységeknek, és azok is rosszul jártak, akik valutában határozták meg a forgalmazási értéket. És ez elindíthat egy drágítási folyamatot, amit a Valutaalappal megkötött egyezség és a kemény lejre való áttérés leple alatt könnyen lenyeletnek a fogyasztókkal.
A végrehajtó hatalomnak illene egy világos, átlátható pénzügyi-gazdasági politikát felvázolnia. A kapkodás beláthatatlan károkat okoz a gazdaságnak. Az elôzô hatalomra való mutogatás nem sokat segít. Ráadásul illene már megtanulni - amit a közgazdászok régen mondanak -, hogy a választási években arculatjavító államháztartási politikát folytat a kormányzópárt. A Tariceanu-kabinet hibái mellett ennek a levét isszuk most.
(karácsonyi)
Több mint 150 éves a kamarai rendszer Erdélyben
Interjú Radetzky Jenôvel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnökével
- Az Ön nevének monarchiabeli csengése van, ami nem véletlen egybeesés. Egyébként mostanára kezdjük felfedezni, hogy az a huszadik század eleji Duna-melléki többnemzetiségû unió gazdasági szempontból mintha az EU inkubátorháza lett volna. Például kamarai szempontból is.
- A Kárpát-medencében a kamarák az Osztrák-Magyar Monarchia régi területén 1850-ben jöttek létre egy császári pátenssel (törvényerejû rendelet) egy nagyon erôs kamarai rendszer mûködött, ez nagyon fontos volt akkor az ipar kialakulásában, fejlesztésében, a kereskedelmi kapcsolatok bôvítésében. Egyébként a mai régiónak megfelelôen voltak központjai. Nem volt minden városban. A tizenkilencedik században Kolozsváron, Brassóban, Temesváron és Nagyváradon voltak nagyon erôs kamarák. A vagyonuk szempontjából is jelentôsek voltak. Például Kolozsváron a mostani megyei önkormányzat épülete volt a kamarának a székhelye.
- A marosvásárhelyi kamarai épületet pedig Kós Károly tervezte...
- Sajnálatos módon a szocialista gazdaság, majd az azt követô váltás sem ismerte fel ennek a jelentôségét. A tervgazdaság nem igényli egyébként a társadalmi partnerséget. Ott ahol erôs kamarák mûködnek, ott mûködik a tripartid rendszer: ahol a munkaadók egy szövetségben vannak, a munkavállalók egy erôs szövetségi rendszert képeznek, és ott van a hatalom - a politika. Ennek a hármasnak az erejébôl tud létrejönni egy erôs gazdaság. Sokan azt mondják, a többször idézett osztrák gazdaság a fantasztikus sikerét annak köszönheti, hogy mûködik a szociális partnerség, mûködik a társadalmi párbeszéd, mûködik a tripartid rendszer. Sajnálatos módon Romániában és Magyarországon is nagyon színes az érdekképviseleti rendszer. Ez egyébként egy liberális gazdaságban lehet, hogy elôny, de a mi piacgazdaságunkban jobb lenne, ha ezek föderatív rendszerben egységesen tudnának fellépni.
- Milyen föderációra gondol?
- Jó lenne, ha létrejönne azoknak a munkaadó szervezeteknek a Kárpát-medencei föderatív rendszere, amelyik nemcsak a saját, országhatáron belüli érdekegyeztetését tudná elvégezni, hanem az egész Kárpát-medencére vonatkozó közös fejlesztésben lenne partnere a nemzetállamoknak. A politikának és a munkavállalóknak. Én azt gondolom, hogy a Kárpát-medence egy nagy gazdasági egység lehetne, az Európai Unió ezt létre fogja hozni, és ott már a régiók versenyeznek egymással. Tehát ott nem lehet önállósodni, mert egyébként egy másik régió fog nagyon erôs konkurenciát jelenteni.
- A rendszerváltás után, valószínûleg a bürokratikus tehetetlenség miatt is az államigazgatás egy mutánsa vállalta a kamarai feladatokat.
- A demokráciának és az Unió gazdálkodásának az is a lényege, hogy ott történjenek a döntések, ahol legközelebb vannak a problémákhoz. Ebbôl adódóan jó lenne, ha a gazdasági döntések jelentôs része köztestületi rendszerben mûködô kamaráknál születne. Itt adnák ki a vállalkozói igazolványokat, de itt beszélnének a vállalkozói etikáról is. Sajnálatos módon ezek a rendszerek igazából nem jöttek létre. Magyarországon például az 1994- ben hozott jó kamarai törvényt 2000-ben annulálták. Most egy önkéntes alapon mûködô kamara van, és így nagyon nehéz az egységes munkaadói fellépés. Az EU-ban nemcsak a gazdaság globalizációja van folyamatban, hanem az intézményeknek a globalizációja is. Az Európai Unió régebbi államaiban mûködik a tripartid rendszer, mûködik a jó kamarai rendszer, nálunk is ki kell alakítani, mert egyébként nem találja meg a partnerségét ebben az európai gondolkodásban. Én azt hiszem, hogy elôbb-utóbb a politika számára is világossá válik, hogy ebben a térségben is erôs egységes munkaadói képviseletekre van szükség. Ezek lehetnek a kamarák is természetesen. De elôbb törvényi alapon jogosítványokat és feladatokat kell meghatározni.
Karácsonyi Zsigmond
Évek óta nem látott mennyiségû portfóliótôke érkezik a feltörekvô piaci, fôleg kelet-európai részvényalapokba, ahogy az amerikai konstrukciókból kiszálló befektetôk is tömegesen ebben a térségben építenek fel pozíciókat - áll egy tôkeáramlás- figyelô elemzô ház jelentésében. Más londoni elemzôk szerint a térséggel kapcsolatos befektetôi derûlátás legalábbis Oroszország esetében nem teljesen indokolt.
Az Emerging Portfolio Fund Research (EPFR) amerikai piaci adatszolgáltató, amely 3 ezer milliárd dollárnyi, alapokban kezelt portfólió-vagyon mozgását szemlézi a befektetési bankok számára, azt írta, hogy az elmúlt kereskedési héten 1,2 milliárd dollár nettó tôkebeáramlás volt a feltörekvô térségi részvényalapokba. A legnagyobb érdeklôdés a feltörekvô Európa iránt volt: az ide szakosodott értékpiaci befektetési alapokra a teljes térségi heti nettó beáramlásból 500 millió dollár jutott.
Az elmúlt két kereskedési héten a tágabb értelemben vett Kelet-Európában - tehát Oroszországban és Törökországban is - mûködô befektetési alapokba nettó 800 millió dollár új tôke érkezett - áll az Emerging Portfolio Fund Research kedden Londonban idézett heti adatközlésében.
A feltörekvô térség felé forduló befektetôk kockázatvállalási derûlátását - legalábbis Oroszország esetében - nem minden londoni elemzô cég osztja.
Az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegû, független londoni gazdaságfigyelô ház, a Gazdasági és Üzleti Kutatások Központja (CEBR) új jelentésében arra figyelmeztet, hogy a magas olajárakra és a rövid távú haszonra épülô jelenlegi orosz gazdaságpolitika már a nem túl távoli jövôben az egyelôre mozdonyként elôrehaladó orosz gazdaság markáns megtorpanását okozhatja.
A jelentés a fô kockázatok között említi, hogy a Putyin-kormányzat gazdaságpolitikai elegye viszonylag kötött árfolyamot céloz 10 százaléknál magasabb infláció mellett, ami óhatatlanul a külsô versenyképesség meredek romlásához vezet.
Ennek következménye lehet, hogy a folyó egyenleg a jelenlegi többletbôl deficitbe fordul, és a versenyképesség romlása a vállalati profitokban is meg fog mutatkozni, ami miatt az orosz részvénytôzsde a CEBR szerint "máris túl van a csúcson".
Csekély az érdeklodés a CEC-hitelek iránt
Gazdasági összeállításainkban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a CEC- nél (Országos Takarékpénztár) is lehet hiteleket igényelni termelésfejlesztésre, gépek, berendezések vásárlására, épületek felújítására, új gyümölcs- vagy szôlôtelepítések létrehozására, állatok vásárlására stb. Az intézmény a hiteleket rövid, középtávú és hosszú futamidôre folyósítja, 20%-os kamatra. Mivel magyarázható, hogy megyénkben a CEC-hez nagyon kevés vállalkozó fordul hitelekért? - kérdeztük Lia Iacobot, a CEC hitel- ügyosztályának vezetôjét.
- A polgárokban még nem tudatosodott, hogy intézményünk 1999 óta bankként mûködik. Banki társaságként vagyunk bejegyezve 100%-os állami tôkével. Talán ezért is engedhetjük meg magunknak, hogy a hitelek után alkalmazott kamatlábak szintje nem tér el lényegesen más bankok kamatszintjeitôl. Ennek ellenére az iparban és mezôgazdaságban vállalkozók nagyon kis hányada igényel tôlünk hiteleket. Ennek egyik lehetséges magyarázata lehet, hogy 1999-ben, amikor bankként kezdtünk mûködni, nem változtatták meg az intézmény nevét. A lakosság nagy többsége a CEC-et ma is a "nyugdíjasok bankjaként" ismeri.
- Folyósítottak-e hiteleket ebben az évben?
- Nagyon keveset. A hitelek összértéke alig 10 milliárd lej. Néhány kis- és közepes vállalkozás, valamint két közintézmény (polgármesteri hivatal). Tudni kell, hogy a helyi közintézmények is igényelhetnek a CEC-nél hiteleket. Ezenkívül beindítottunk a SAPARD- ügynökséggel közösen egy programot, amelynek keretében a CEC-nél EU-hitelek is igényelhetôk, legtöbb 10.000 euró értékben.
- A vállalkozókat, a természetes személyeket nem a hiteligénylés bonyolult, bürokratikus eljárása riasztja el?
- Szerintem minálunk nem bonyolult az eljárás. Bármely más pénzintézmény is kérheti a gazdasági mérleg, a pénzügyi helyzet és a gazdasági terv bemutatását. A hitel garantálása nálunk is úgy történik, mint más bankoknál. Tapasztalatom szerint - dolgoztam kereskedelmi banknál is - a cégek nagy többsége már 1999 elôtt "hozzászokott" egy adott pénzintézethez. Pénzügyeik rendezését talán ezért sem bízzák ránk, következésképpen nem folyamodnak CEC-hitelekhez. Véleményem szerint azért is igényelnek tôlünk kevesen hiteleket, mert mi csak lejjel végzünk pénzügyviteleket, valutával nem. Ez talán egyik hiányossága a CEC-nek.
- Van valutabeváltójuk...
- ... az igaz, de mi nem utalhatunk át pénzt valutában, csak lejben. Visszatérve a fenti kérdésre: a CEC-nél a hitelkérések jóváhagyása nem bonyolult. Sôt! Mivel kevés az ügyfelünk, a hitelt igénylô kérést a lehetô legrövidebb idôn belül intézzük.
(kilyén)
A finn Fortum olajtársaság biodízelüzemet épít porvooi olajfinomítójában. A 100 millió eurós beruházás nyomán 2007-tôl termelô üzem kapacitása 170 ezer tonna lesz.
A Fortum jelenleg évi 4 millió tonna dízel- üz