Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Romániának közel 30 milliárd eurót kell befektetnie ahhoz, hogy megfeleljen a közösségi jogban (aquis) fellelhetô környezetvédelmi elvárásoknak, ez az összeg pedig meghaladja a 2003-as bruttó nemzeti össztermék (50 milliárd euró) felét.

A Romániát európai szabványokhoz igazító dokumentum szerint az összeget az EU képviselôivel kialkudott utolsó átmeneti idôszak végéig, azaz 2018-ig költik el.

A környezetvédelmi költségekrôl szóló pénteki tanácskozáson elhangzott, az összegbôl 9,9 milliárd eurót, azaz 34 százalékot az EU finanszíroz. A kereskedelmi társaságoknak 7,8 milliárd euróval (27 százalék), az állami költségvetésnek 5,4 milliárd euróval (18 százalék) kell hozzájárulnia a költségekhez, a pénz többi részét más forrásokból fedezik.

Az egy évvel ezelôtt kezdeményezett projekt fô célja támogatni Romániát az igazodáshoz szükséges költségek kiszámításában, a legnagyobb hatékonyságú befektetések prioritásainak megállapításában, tájékoztat az egy éves évforduló alkalmával kiadott közlemény.

A Kovászna megyei NLP, DP, RMDSZ és RHP vezetôinek pénteken kellett volna eldönteniük, milyen százalékarányokban osztják el egymás között a kormánynak alárendelt intézményeket, ám nem tudtak dûlôre jutni. A DP Kovászna megyei szervezetének elnöke, Gheorghe Baciu kifejtette, hogy mindegyik fél a Bukarestbôl érkezett ajánláshoz ragaszkodott, ezek azonban eltérnek egymástól. Baciu elmondta, mind a demokraták, mind a liberálisok, mind pedig az RMDSZ képviselôi a tárgyalások elôtt konzultáltak a bukaresti vezetôikkel, akiktôl ajánlásokat kaptak. Míg az NLP-DP Szövetség, illetve az RHP a kormánynak alárendelt intézményeknek korábban az SZDP képviselôi által elfoglalt vezetôi tisztséget, körülbelül 60 százalékot akar, az RMDSZ által kívánt arány 85 százalék.

Monica Macovei igazságügyi miniszter valamint a Legfelsôbb Bírósági Tanácsot képviselô Harastasan Angela jelenlétében tartották tegnap a Marosvásárhelyen mûködô Fellebbviteli Bíróság hatáskörébe tartozó bíróságok közgyûlését, amelyen a Maros és Hargita megyei igazságügyi döntéshozó szervek 2004. évi tevékenységet elemezték.

Ahogy az utóbbi idôben megszokhattuk, a sajtóval kapcsolatos attitûd ezúttal sem volt zökkenômentes. A különbözô médiák képviselôit kitessékelték a terembôl, majd utólag meg is szavazták, hogy nem óhajtják a sajtó jelenlétét. A közgyûlésen részt vevô bírákkal ellentétben Monica Macovei igazságügyi miniszter megérkezését követôen azonnal válaszolt az újságírók által feltett kérdésekre már a bíróság folyosóján.

Bár az útiránnyal indokolta, valószínû nem véletlen, hogy a brassóit követôen a megyeközpontunkban mûködô táblabíróság közgyûlésén való részvételét tartotta fontosnak.

Hogy lesz -e változás a helyi igazságügyi szervek élén, a felvetésre azt válaszolta, hogy ez nem a miniszter, hanem a Legfelsôbb Bírói Tanács hatáskörébe tartozik. Megtudhattuk viszont, hogy leállította a semmiségi felfolyamodást a marosvásárhelyi bírák ügyében, akik a végrehajtó után jutottak jogosnak tartott jövedelmükhöz. Továbbá azt is, hogy kérést intézett az országos fôügyészhez annak tisztázására, hogy volt-e engedélye a területi Korrupcióellenes Ügyészségnek a telefonlehallgatásokat elrendelni, kérésére azonban még nem kapott választ. Most folyik a Korrupcióellenes Ügyészség tevékenységének független szakértôk általi ellenôrzése, amely várhatóan márciusban ér véget. A miniszter asszony nem tartja valószínûnek a szóban forgó szerkezet megszüntetését, mivel sürgôs ügyekben kell döntéseket hozni. Az viszont az elemzést követôen dôl el, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy eredményesebben mûködjön a PNA - válaszolta Monica Macovei.

Egyelôre nem kezdôdik el a tevékenység az Erdôszentgyörgyi Bíróságon. Bár miniszterként egy elnökbôl és három bírából álló szerkezetet javasolt, a Legfelsôbb Magisztrátusi Tanács elhalasztotta a bíróság a megnyitását addig, amíg a hatékonyságra vonatkozó országos felmérés el nem készül.

Igazságügyminiszterként nem tud az általa korábban vezetett szervezet nevében arra a kérdésre válaszolni, hogy volt-e reklamáció a Marosvásárhelyen mûködô Korrupcióellenes Ügyészség tevékenysége ellen - mondotta, majd úgy vélekedett, hogy nem lehet egybôl felszámolni a szaktárca keretében mûködô Védelmi és Antikorrupciós Bizottságot, amelynek jelenleg joga van adatokat gyûjteni a börtönökben és a bírák visszaéléseirôl is.

A miniszter asszony megérkezését követôen a korábbi szavazás ellenére megváltozott a teremben hangulat. Így a sajtó képviselôi részt vehettek a Floarea Grosu elnöknô által tartott beszámolón. Ennek során a Fellebbviteli Bíróság elnöke az igazságszolgáltató szervek munkáját értékelte, és az igazságügy reformja érdekében tett javaslatokat ismertette.

Aktuális

Nemhiába mondjuk meggyôzôdéssel: legfontosabb az egészség. Az sem véletlen, hogy ünnepi alkalmakkor elsôsorban egészséget kívánunk a családtagoknak, barátoknak. Aki volt már beteg, súlyos beteg, az tudja igazán értékelni ezt a felbecsülhetetlen kincset, amit úgy hívnak: egészség. És kinek ne lett volna családjában, baráti körében vagy ismerôsei közül valaki beteg?

Tegnap volt a betegek világnapja. Csendes nap, szinte olyan, mint bármelyik. Nem szerveztek látványos rendezvényeket, nem hallottunk hangzatos felszólalásokat. Nemkormányzati szervezetek, alapítványok azonban ezúttal is gondoltak a szenvedôkre, némelyik ajándékcsomaggal kedveskedett nekik, mások egy kis derût próbáltak belopni szürke mindennapjaikba, enyhítve a lelki fájdalmat.

Szép és emberi, megható gesztusok a civil társadalom részérôl. Nem értjük azonban a hivatalosságok passzív álláspontját. E napon elvártunk volna valamiféle számadást, helyzetjelentést az egészségügyrôl, a nehézségekrôl s ezek ismeretében a pozitív intézkedésekrôl, a jövôbeni kilátásokról, hiszen hadseregnyi "illetékes" ténykedik állítólag a betegek érdekében. Semmi ilyen nem történt, pedig lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy kisebb jelentôséggel bíró, vagy egyenesen megmosolyogtató világnapokat (van ilyen bôven!) is nagy felhajtással, fontoskodva ünnepelnek.

Megtehetjük helyettük, hogy sajátos mérleget vonunk a mindennapi tapasztalatok alapján. Tizenöt éve az egyszerû ember számára a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a hazai egészségügy helyzete változatlanul rossz. Azt is, hogy képesek vagyunk ugyan orvosi teljesítményekre, mûtéti bravúrokra, de nem ez a jellemzô. Jellemzô viszont a szegénység, a korrupció, az egészségügyi alkalmazottak többségének a nemtörôdömsége, hogy a beteget másodrangú emberként kezelik. Tapasztaljuk, hogy mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, ha mûtét szükséges, de a "figyelmesség" már a kapusnál elkezdôdik. És szólhatunk a klinikákon tapasztalt orvosság- és fogyóanyaghiányról, az idônként kiújuló receptkálváriáról, a bürokráciáról, a szociális kórházak nemlétérôl, az otthoni beteggondozás nehézségeirôl. Az illetékesek válasza, az ismétlôdô replika: a pénzhiány. Ezek után be kellene ismerni már végre: vagy a rendszerrel van baj, vagy azokkal, akik a rendszert mûködtetik.

A megoldásokról szerettünk volna hallani, arról, hogy mit tesznek az egészségügy, implicite a betegek helyzetének javítása érdekében az illetékesek. Nem üres beszédet, hanem konkrét válaszokat vártunk volna. De úgy látszik, nincs mondanivalójuk...

A bodzafordulói mentôállomás gépjármûinek nagy nehézséget okoz az utóbbi napok igen alacsony hômérséklete, az alkalmazottaknak gyakorta meg kell tolniuk az autókat, hogy eljussanak a betegekhez.

"A vízcsövek szétrobbantak a hidegtôl, az autók teljesen megfagytak, ezért az éjszaka folyamán is, amikor kevesebb a hívás, kénytelenek vagyunk járatni a motort" - nyilatkozta a kovásznai mentôszolgálat vezetôje, Tiberiu Postoaca.

Tájékoztatása szerint a bodzafordulói mentôszolgálat alkalmazottai arra kényszerülnek, hogy megtolják a mentôautókat, másképpen nem tudnak eljutni a betegekhez.

Az utóbbi idôben megnôtt a mentôhívások száma Bodzafordulón, elsôsorban a szívbetegek részérôl. Emellett több érrendszeri bántalmakról és fagyás okozta egészségügyi gondokról érkezett panasz.

Bodzafordulón ezen a héten mínusz 36 Celsius fokot mértek a levegôben és mínusz 37-et talajon.

Több mint kétszáz Oláh-szentgyörgyön üdülô turista nem jut csapvízhez amiatt, hogy a nagy hideg miatt a vezetékekben megfagyott a víz.

A város polgármestere, Roland Vening pénteken kijelentette, ez a helyzet egy olyan hét után alakult ki, amelynek minden éjjelén mínusz 20 Celsius fok alatti hômérséklet volt.

"A fagy a város lakóit is károsan érintette, mert ideiglenesen ôk is ivóvíz nélkül maradtak. Ezen végül sikerült segíteni. Gond van még azzal a szivattyúval, amely a Nagy-Szamosból ellátja ivóvízzel az üdülôt. Mivel jégtorlaszok alakultak ki a folyón és nagyon lecsökkent a hômérséklet, befagytak a vezetékek, és a víz nem jutott el az üdülôbe" - magyarázta a polgármester.

Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen tegnap letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig fel is épül. Az egyházi létesítmény felépítése 250.000 euróba kerül, és 750 négyzetméter alapterületû lesz. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, több magyarországi karmelita nôvér.

- Rendkívüli esemény a mai - mondta Baricz Lajos, a 200 éves marosszentgyörgyi katolikus templomban, kiemelve, hogy boldognak érzi magát, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, hiszen a karmelita kolostor egy olyan imádkozó mûhely, amely hatással lesz az egész egyházközségre.

- A kolostor alapköve maga Krisztus, látható jele az épület, az élô kövek maguk a szemlélôdô, imádkozó nôvérek. Szent János mondta: az imádság nem más, mint párbeszéd Istennel, aki maga az életszentség. Itt Isten világossága fog ragyogni. A karmelita rend célja, hogy jobban láthassuk Istent - hangsúlyozta a szentmise keretében dr. Jean Claude Périsset pápai nuncius.

Dr. Jakubinyi György érsek a Népújság kérdésére elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves Erdélyi Egyházmegyében a reformáció térhódításáig - 1567-ig, amikor a püspököt is elûzték - voltak szemlélôdô rendek. A XVI. század óta ezek a rendek hiányoznak az egyházmegyébôl. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek megkezdte ezirányú tárgyalásait, s Csíksomlyón elsôként megalakult a klarissza szemlélôdô rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi - sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi - karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. A Karmelnek ószövetségi alapítója van Illés próféta személyében, így ez a rend hagyomány szerint 3000 éves múltra tekint vissza, de valójában 1000 éves rendként tartják számon.

Az érsek a szabadtéri alapkôletételnél arról is beszámolt, hogy kezdetben 7, Pécsrôl érkezô szemlélôdô nôvérnek ad otthont a kolostor, olyan nôvéreknek, akik tulajdonképpen hazajönnek. A nôvérek a külvilágtól elzárva, napi 6 órai imádkozással, gyertyaöntéssel, miseruhák varrásával foglalkoznak majd.

Jelenleg körülbelül 13.000 karmelita apáca él a világ minden táján található 830 kolostorban.

Ki lehet rendtag? - kérdeztük az érseket, aki elmondta, bárki, aki megkeresztelt katolikus lány, s aki erre hivatást érez, amit Istentôl kap.

Dr. Jean Claude Périsset pápai nuncius kérdésünkre elmondta, hogy Maros megyében Gödemesterházán van még egy karmelita kolostor, amelyet ezelôtt tíz évvel létesítettek, ez a bizánci hitûeké.

A marosszentgyörgyi karmelita kolostort mai szent, Kis Szent Teréz nevére szentelik fel, aki Pál apostol I. korintusi levelében fogalmazott szeretethimnuszának szellemében szeretetszolgálatra, a szegények megsegítésére áldozta életét. A kolostort ez év október elsején, Kis Szent Teréz liturgikus napján szentelik fel.

A Kis-Küküllô menti méhészek, valamint egyéb idény jellegû mezôgazdasági tevékenységet végzô személyek azt nehezményezték, hogy miért kell mindenkinek egy egész évre és egy összegben kifizetni a kormányrendeletben megszabott "útadót".

A kifogások alapján Kerekes Károly parlamenti képviselô az útadóra vonatkozó 2002. évi 15-ös számú kormányrendelet módosítása érdekében indítványt nyújtott be a képviselôházhoz. Ebben azt teszi szóvá, hogy míg a kormányrendelet a külföldiek számára lehetôvé teszi, hogy egy napra, hét napra, 30 napra, hat hónapra és 12 hónapra fizethessék ki az útadót, a teherfuvarozók számára pedig, hogy négy részletben törlesszék az összeget, a személygépkocsi-tulajdonosoknak nem biztosít kedvezményt. Továbbá azon csoportoknak sem, akik nem használják egész évben a tulajdonukat képezô jármûveket, mint például a mezôgazdaságban dolgozók, a méhészek, és egyéb idénymunkát végzô személyek. A kisnyugdíjasok egy része pedig anyagi okokból nem tud egész évben személygépkocsijával közlekedni. Ezért a módosító indítványban Kerekes Károly azt kéri, hogy a belföldi gépkocsi-tulajdonosoknak is tegyék lehetôvé a külföldiekhez hasonlóan, hogy bizonyos idôszakra fizethessenek országút- használati díjat, az évi összeget pedig részletekben is befizethessék.

Egy-két éven belül gyakorlatilag átadásra készen állhat majd Csíkfalván a Nyárád vízszabályozó tárolójának gátja - véli a község polgármestere, Balogh István. A hideg és a befagyott Nyárád miatt pillanatnyilag szünetelnek a nagyobb munkálatok, a tavasszal azonban már rövid idô alatt befejezhetô a beruházás, természetesen, ha a létesítmény építésére megérkezik a központi költségvetésbôl a pénz. Addig is a szakemberek az olvadásra és az ezzel együtt járó jégzajlás várható kedvezôtlen hatásainak kivédésére készülnek.

A víztároló megépítését elsôsorban a gyakori áradások tették szükségessé, hisz a folyó menti települések szinte évente voltak kitéve a Nyárád szeszélyeinek, ugyanakkor a tározó lehetôvé fogja tenni a környék vezetékes ivóvízzel való ellátását is. Kopacz Miklós, a megyei tanács szakembere szerint az elképzelés a Nyárádmagyarós, illetve Csíkfalva és Nyárádtô közötti szakasz egészére kiterjed, egyelôre azonban nem létezik konkrét program a megvalósításra. Ha azonban a közeljövôben a vidék infrastruktúrájának fejlesztését célzó újabb európai vagy kormányprogramok lehetôvé teszik ennek a tervnek a gyakorlatba ültetését, az elgondolás készen áll. Kizárólag a megyei önkormányzat forrásából ugyanis gondolni sem lehet a kivitelezés megvalósítására.

Jegyzet

Megszoktuk már, hogy az a mondás, miszerint a rossz hír hamarabb hazaér, mint a távol levô személy, igaz. Néha mi is teszünk róla, hogy igaz legyen, hiszen gyorsabban és terjedelmesebben közöljük a rossz, negatív hírt, történetet, mint azokat, amelyekben az emberek segítenek egymáson, vagy valakivel valami szép, jó történt.

Azzal is mindenki egyetért, hogy a rendôrségen, katonaságnál csak vastag borítékkal lehet elintézni a kényesebb ügyeket. Sôt, nem hiszem, hogy sokan kételkednek abban, hogy a zsebtolvajok által elemelt pénztárca, irat örökre elveszett. Mégis vannak kivételek. S ezekrôl is beszélnünk kell, mert így teljes a világ.

Egy Nyárád menti kis településrôl katonának vittek egy ifjút, több tíz társával együtt. Szilágy megye egyik eldugott kis településére. Édesanyja, akinek fia egyetlen, közelben levô támasza volt, nehezen engedte el, hiszen kislányával egyedül maradt otthon. A fiatalembernek 700.000 lejbe került, hogy egy hétvégére hazautazzon és visszamenjen. Ez az összeg édesanyja betegnyugdíjának felét tette ki. Egyszer, felettese javaslatára, arra biztatta édesanyját, kérvényezze, hogy tekintettel a nehéz családi helyzetre helyezzék haza, Maros megyébe. Édesanyja, a helybéli lelkész segítségével megírta a bukaresti fôkapitányságra címzett levelet, szûk oldalon ismertetve a fiatalember és családja helyzetét. Sok reményt nem fûztek hozzá, hogy megoldják a kérést, de reménykedtek. Két hét múlva a fiatalembert hívatták, s arra utasították, hogy csomagoljon, mert máshova helyezik. Édesanyja kérését valahol, valakik elolvasták, s segítettek. Szülôfalujától szûk tíz kilométerre helyezték.

*

A téli ünnepek alatt a nagy kórház elôtt levô buszmegállóban ellopták egyik barátnôm pénztárcáját. Miközben ült fel a maxitaxira, kiemelték hátitáskájából. Idôben észrevette, leszállt, kereste, majd visszatért a kórházba, hogy újra elkérje az eredményeket. Bô óra múlva telefonált férjének, hogy egy kicsit késik, mert jelentenie kell a rendôrségen az esetet. Férje kacagva mondta: már itthon van a pénztárcád. Kiderült, hogy a zsebtolvajt a buszmegállóban, autóbuszra váró csendôrök kapták el. Gépkocsifeltörésekkel foglalkozott, így a csendôrök már ismerték, s ahogy meglátták, rögtön kérdôre vonták. Így ért tulajdonásánál hamarabb haza az ellopott pénztárca.

Ritka esetek, mondhatná bárki, s igaza lenne. De léteznek.

A Reuters által megkérdezett elemzôk - véleményük átlaga szerint - 2010-re teszik a magyar euróövezeti csatlakozás idejét, ezzel Lengyelországgal, valamint Csehországgal egy csoportba sorolva a várható belépés szempontjából Magyarországot. Az EU tavalyi tíz belépôjének euróövezeti, és ERM-II mechanizmusbeli csatlakozásának idejérôl, valamint az EU bôvítés további menetrendjérôl, illetve a várható belépôkrôl 41 elemzôt faggatott a Reuters.

A tavalyi tíz belépô közül az elemzôi vélemények átlaga szerint a legkorábban, 2007-ben Szlovénia, Litvánia és Észtország csatlakozhat az euróövezethez, míg Málta, Ciprus, Lettország 2008-ban, Szlovákia 2009-ben és az utolsó csoport - a csehek, lengyelek, magyarok - 2010-ben.

Magyarország esetében a legkorábbi csatlakozási idôpont-meghatározás 2008 volt, de akadtak olyan elemzôk is akik csak 2012-re várják a magyar euróövezeti belépést.

Arra a kérdésre, hogy mikorra valószínûsítik az államháztartási hiány csökkenését a GDP 3 százalékára vagy ez alá, az elemzôk Magyarországra átlag 2008-at jelöltek meg - ugyanígy Csehországra és Lengyelországra is - Szlovákia pedig 2007-es dátumot kapott. Magyarország esetében egyes borúlátó szakértôi jóslatok 2010-re teszik a hiánynak az euróövezeti küszöb alá szorítását, a derûlátóbb vélemények között viszont 2006-os dátumbecslés is akadt.

Az ERM-II árfolyammechaniz-musba történô belépés idejével kapcsolatban az elemzôi vélemények átlaga a forint esetében is 2008 - ez a cseh korona és a lengyel zloty esetében is - míg a szlovák korona 2007-es idôponttal szerepel. Ahogyan az ERM-II belépés átlagdátumai az elemzôknél rendre megegyeznek az államháztartási hiányok 3 százalékra vagy az alá történô leszorításának dátumával, így Magyarország esetében itt is 2010, illetve 2006 a legpozitívabb, illetve a leginkább negatív jóslat.

Az EU további bôvítésére vonatkozó kérdések között a szakértôk átlag 90 százaléka látja úgy, hogy Bulgáriának sikerül a 2007-es belépés, Románia esetében 80 százalék vélekedik így.

Horvátország esetében az elemzôi vélemények átlagából a 2009-es valószínûsíthetô belépési dátum keletkezett, a vélemények 2006 és 2020 között szóródtak.

Szerbiánál ugyanezt 2014-re teszik, 2010 és 2020 közötti minimum-, illetve maximumdátummal.

Törökországnál a belépési dátumbecslések átlaga 2015 volt, egyesek szerint már 2012-ben sor kerülhet a csatlakozásra, más elemzôk viszont úgy látják, hogy Törökország sohasem lesz az EU tagja.

Lapvélemény a Trianon-botrányról

"Vihar egy pohár vízben" - így minôsítette pénteki számában a Koltay Gábor Trianon-filmje körül kialakult vitát a Ziua címû napilap, melynek kommentátora érdekes egybeesésnek tartja, hogy a "Trianon- botrány" éppen az új kormány beiktatása utáni napokban kezdôdött.

Miruna Munteanu, a lap publicistája a független napilap hasábjain kifejtette: "Számomra revelációként hatott a film, ugyanis meggyôzött arról: alapjában véve sokkal több a hasonlóság a románok és a magyarok között, mint hittem volna". A publicista meglepetéssel vette tudomásul, hogy a magyarok is ugyanabban a "kis ország" komplexusban szenvednek, mint a románok.

Az újságíró szerint a film által gerjesztett, zaklatott vita csak "vihar egy pohár vízben". Sokkal érdekesebb egybeesésnek tartja viszont, hogy a "Trianon-botrány" néhány nappal azután kezdett kirobbanni, hogy Calin Popescu Tariceanu új kormánya hivatalba lépett, és már nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi kormányzó Szociáldemokrata Párt (PDS) véglegesen elveszítette a politikai játszmát. A publicista értésre adja, hogy szerinte a kormány ellendrukkereinek állt érdekükben egy kis etnikum-közi zûrzavart kelteni, hogy "befûtsenek" kicsit az új országvezetésnek.

A román sajtó egyébként már hetekkel ezelôtt megpendítette azt a véleményt, miszerint a magyar Trianon-film akkor még csak tervezett bukaresti televíziós vetítésével kapcsolatos botránynak Radu Timofte, a hírszerzés (SRI) igazgatója az igazi szerzôje.

A vajdasági magyar szervezetek képviselôi érdeklôdéssel fogadták a fejlesztésben való együttmûködés szélesítésére irányuló elképzeléseket - nyilatkozta Veress József, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára az MTI-nek azt követôen, hogy csütörtökön a vajdasági magyar szervezetek képviselôivel tárgyalt Szabadkán.

Az államtitkár utalt arra, hogy a találkozón megtárgyalták a Szülôföld programban rejlô térségi együttmûködés lehetôségeit. Egyebek között megvitatták, hogyan lehetne a magyarországi európai uniós tapasztalatok alapján olyan intézményrendszert kialakítani, megerôsíteni a Vajdaságban, amely segítené az ottani fejlesztéseket. Veress József elmondta: szóban megállapodtak abban, hogy a meglévô fejlesztési elképzeléseket átnézik, és konkretizálják az együttmûködés lehetôségeit. Az államtitkár úgy vélte, a vajdasági magyarok óriási lehetôségnek tartják, hogy a magyar nyelv az EU-ban hivatalos, így az unióval kapcsolatos ismereteket, információkat széles körben meg tudják szerezni.

Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy az együttmûködés, illetve a határon átnyúló programokban való részvétel kölcsönösen segíti az érintettek fejlôdését. Veress József elmondta, hogy az együttmûködésre irányuló munkát folytatják, és néhány hét múlva visszatérnek a szabadkai megbeszélésen elhangzottakra.

Pavel Todoran PSD-képviselô szerint a 16 százalékos adókulcs, statisztikai adatok alapján a nagyobb jövedelmûeknek kedvez. A nagy tamtammal beharangozott kedvezmény, a volt kormánypárt szerint, csak a nagyobb jövedelmûeknek hoz a házhoz, a kisjövedelmûek továbbra is keveset kapnak. A kérdés, tette hozzá, ki él jobban? - utalt az államelnök kampánybéli szlogenjére.

Ugyanakkor bírálta a Munkatörvénykönyv módosítását, amelyben, egyebek között törölni akarják az alkalmazottak információhoz való jogát (40. cikkely), megszüntetik az alkalmazottak számára a mûszaki munkanélküliségrôl szóló tárgyalások jogát (53), a munkáltatót nem kötelezi, hogy írásban közölje az alkalmazottal a menesztését (62). Emellett az elkövetkezendôkben megvonja a szakszervezetek azon jogát, hogy részt vegyenek a normák, szabályok kidolgozásában. Ezekkel az intézkedésekkel, mondta a képviselô, a hangzatos jelszó leple alatt, még inkább kitágul az olló a társadalom szegényebb és gazdagabb tagjai között.

A sajtótájékoztató alatt jött a felszólítás, hogy mivel három hónapja nem fizetett a városi szervezet, levágják a székházban a villanyt. A román sajtó ezt tekintette "bomba" hírnek, és követelték a képviselôtôl, mondja meg, mióta nem fizettek, és mekkora összeggel tartoznak a szolgáltatónak. Kiderült, hogy három hónapos elmaradásról van szó - november, december, január - és az összeg nem haladja meg az 500.000 lejt. Todoran szerint ez azt bizonyítja, hogy amíg hatalmon voltak, mindenfajta ellenkezô híreszteléssel szemben, nem loptak.

Hogyan hat majd a globális felmelegedés Földünk növény- és állatvilágára? - Erre a kérdésre keresi a választ Bill Hare, a Potsdam Institute for Climate Impact Research kutatója, aki a klímaváltozás apokaliptikus vízióját vázolta fel.

Az 1750-es évek, azaz az ipari forradalom kezdete óta az éves átlaghômérséklet 0,7 Celsius fokkal emelkedett, s a következô negyedszázadban további 0,3 fokos emelkedés várható. Ennek hatására némely országban csökken a termés, s hiány mutatkozhat majd ivóvízben is - olvasható a Jnews orosz nyelvû hírportálon.

Amikor az éves átlaghômérséklet még egy fokkal emelkedik, ami a jövô évszázad közepére tehetô, a felmelegedés még nagyobb "sebességre kapcsol". Következményeként gyorsabb ütemben olvad majd az Északi és Déli sarkot borító jégpáncél. A folyamat lényegesen szûkíti a jegesmedvék és rozmárok életterét, ami létszámukra is visszahat.

A felmelegedés nem marad következmények nélkül a melegégövi élôvilágra sem, ahol például végveszélybe kerülnek a korallzátonyok lakói.

A Földközi-tenger térségében gyakoribbá válnak az erdôtüzek, ami számos rovarfajta eltûnéséhez vezet.

Észak-Amerika folyóinak felmelegedése a pisztráng és lazac tömeges pusztulásához vezet. Dél-Afrikában, Ausztráliában és a hegyvidékeken sokféle virág tûnik majd el, Kínában pedig kiszáradnak a lomberdôk. Növekszik az ivóvízhiány, s akár másfél milliárd ember is éhen hallhat.

A következô évszázad elejére az átlagos hômérséklet már három fokkal haladja meg az 1750-es évek értékét. A tudósok szerint teljesen eltûnnek az Amazon- vidéki trópusi erdôk, Ausztrália, Új- Zéland és Európa magashegyvidéki növényzete, s kihallnak a korallzátonyok is. Az éhínség akár 5,5 milliárd életet követelhet. (Jelenleg a Föld lakossága 6,5 milliárdra tehetô).

125 éves a legvénebb kubai "szivar" - legalábbis ennyi esztendôsnek mondja magát egy kubai aggastyán, és ha igazat beszél, ô a világ jelenlegi korrekordere. Pontos korát azonban - akár egy régészeti lelet esetén - szakértôi csoport vizsgálja.

Benito Martinez Abagan azt állítja, hogy 1880-ban született Haitin, csak hát nem biztos, hogy tökéletes a memóriája, vagy akár a papírjai. Viszont a bácsi remek reklám Kubának, ezért aztán állami utasításra immár szakértôk próbálják meghatározni valódi korát.

"Abban biztosak vagyunk, hogy legalább 119 éves, de lehet, hogy egy kicsivel kevesebb" - mondta Fidel Castro kubai vezetô személyi orvosa, dr. Eugenio Selman-Housein. Kijelentése érdekesen egzakt, hiszen ha a bácsi legalább 119, akkor miként lehet "egy kicsivel kevesebb"?

Hogy milyen méréseket alkalmaznak a kubai szakértôk a bácsi kormeghatározásánál, nem tudni, de karbonelemzést - vagy példéul évgyûrûszámlálást - vélhetôen nem.

Kubában egyébként a minap alakult meg a 120 Évesek Klubja - Fidel Castro inspirálására. Az elsô összejövetelre - amely szerdán volt - egy tucat száz év feletti kubai gyûlt egybe.

A szigetországban amúgy a várható élettartam 77 év, a leghosszabb a fejlôdô világ országai közül, a világ egészét tekintve pedig ez a 24. helyhez elég. A világelsô Japán, 82 esztendôvel.

Csaknem nyolc évi özvegység után egybekel kedvesével a brit trónörökös, leendô neje azonban nem is álmodhat arról a népszerûségrôl, amelynek néhai elôdje örvendett.

Károly walesi herceg és nála két évvel idôsebb, elvált kedvese, Camilla Parker Bowles frigyét csütörtökön jelentette be a Clarence House, a trónörökös hivatalos londoni rezidenciája.

A brit királyi házban az utóbbi egy évtizedben sok olyasmi történt, amire a legmerészebb fogadóirodák sem mertek volna nagy téteket ajánlani, de Camilla egy dologban teljesen bizonyos lehet: nem lesz könnyû dolga egy olyan elôd után, mint az 1997-ben elhunyt Diana hercegnô.

Diana és Károly frigye a modern kor utolsó királyi tündérmeséjeként indult: az egész világ imádta a valósággá vált mesét, amelyben a délceg királyfi oltár elé vezeti alacsonyabb sorból magához emelt, világszép szerelmét.

A mesének azonban hamar vége lett, és a rózsaszín sztoriba belebódult alattvalókat meglehetôsen ronda - és mind bôvebben nyilvánosságra kerülô - részletek pofozták vissza a valóságba. A mézeshetek multával egyre szaporodtak a hírek az elhanyagolt, anyaságában magára hagyott, bulímiával - idegi alapú, kóros evési vággyal, majd a behabzsolt tápláléktól való gyors megszabadulással - küszködô hercegnôrôl, aki még imitált öngyilkossági kísérletekkel is igyekszik világgá kiáltani keservét - ám e vészkiáltásokat senki nem akarja meghallani az udvarban.

És az egész felett végig ott lebegett Camilla Parker Bowles árnyéka. Diana 1995-ben - amikor már nyilvánvaló volt Károllyal kötött házasságának csôdje - példátlan, az egész világon döbbenetet keltô interjúban fedte fel: még a Szt. Pál katedrálisban, az oltár felé tartva is világosan érezte Camilla jelenlétét. A BBC tévének éppen tíz éve adott, 25 milliós rekordnézettséget vonzó ex-kluzív nyilatkozatában, amely alapjaiban rázta meg az egész brit monarchiát, Diana híressé vált mondatban adta az alattvalók tudtára, hogy férje megcsalja: szavai szerint "házas-ságunk kissé zsúfolt ... mivel hárman vagyunk benne".

II. Erzsébet királynô nem cáfolt korabeli sajtóértesülések szerint másnap ellentmondást nem tûrve válást parancsolt fiának, aki engedelmeskedett is, és a trónörökös pár a következô évben hivatalosan elvált.

Károlyt már jóval azelôtt romantikus kapcsolat fûzte Camillához, hogy megismerte Dianát; a trónörökös ifjúkori képein rendre feltûnik - és nem is a háttérben - a polgári származású hölgy, aki azonban késôbb mégis inkább egy katonatiszthez, Andrew Parker Bowleshoz ment feleségül, hírek szerint összetörve Károly szívét.

A kapcsolat azonban nem szakadt meg, és ezt - már válása után - Károly is nyilvánosan elismerte. Amikor a trónörökös pár útjai hivatalosan különváltak, fokozatosan Camilla került elôtérbe, és 1997 nyarán már egyre többet mutatkoztak együtt; Károly például nagyszabású partit rendezett kedvese 50. születésnapjára.

Az egész világot megdöbbentô tragédia, az 1997. augusztusi párizsi autószerencsétlenség azonban, amelyben Diana és kedvese, Dodi Fayed, a brit-egyiptomi mágnás, az autóbalesetet egyébként összeesküvésnek tartó Mohamed Fayed fia meghalt, évekkel visszavetette Ká-roly és Camilla viszonyának további kibontakozását, a mélyen gyászoló brit közvélemény ugyanis egyértelmû korabeli felmérések szerint nem tûrte el Camilla látványát Károly mellett.

Camilla Parker Bowles legközelebb 1999-ben tûnt fel nyilvánosan a trónörökös mellett, a londoni Ritzben rendezett jótékonysági esten, és azóta tart a gondosan kimunkált PR-akció a pár népszerûsítésére. Ennek állomásai közé tartozott, amikor Camilla - a királynô aranyjubileumán - elôször jelent meg a teljes királyi család körében, és az, amikor bejelentették, hogy összeköltözött Károllyal.

Az udvar azonban, úgy tûnik, továbbra sem bízik Camilla teljes elfogadottságában. Ennek beszédes jele, hogy az esküvô hírével együtt bejelentették: Camilla - az évezredes szokásjoggal ellentétben - nem lesz walesi hercegnô, hanem be kell érnie a Cornwall hercegnôje sokkal alacsonyabb rangjával. Ez elôrevetíti, hogy - ugyancsak a szokásjoggal ellentétben - Károly trónra lépése után nem fogja ôt megilletni a Queen (királynô) megszólítás sem, ami a brit királyok hitvesének egyébként kijár.

Már az óvodáskorban elfogyasztott egyetlen pohárnyi szénsavas üdítô, édesített gyümölcslé, vagy egyéb cukros ital is lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az efféle leveket napi gyakorisággal iszogató gyerekek a késôbbiekben túlsúlyosakká váljanak - állapították meg amerikai kutatók.

A kicsinyek testsúlyának megôrzése érdekében a szülôk egyik legfontosabb teendôje, hogy már óvodáskorban radikálisan visszaszorítsák az édes üdítôitalok fogyasztását - hangsúlyozta tanulmányában Jean A. Welsh az Atlantában mûködô betegségellenôrzési és megelôzési központ munkatársa.

Jean A. Welsh és munkacsoportja mintegy 11 ezer alacsony jövedelmû családban élô, 2-3 éves kisgyermek testsúlyának alakulását követte egy éven keresztül. (Ezekben a családokban - ahol a jövedelmi viszonyok nagy valószínûséggel a mûveltségi színvonalat is tükrözik - a legnagyobb a valószínûsége, hogy a szülôk megengedik kisgyermeküknek efféle italok fogyasztását.)

A vizsgálat kezdetén a gyermekeknek csaknem egynegyede már túlsúlyos volt, vagy közel állt hozzá, a többiek akkor nem küszködtek súlyfölösleggel. Egy évvel késôbb a normális súlyú gyermekek három százaléka, míg a túlsúlyossághoz közelítô kicsinyek csoportjának 25 százaléka lett túlsúlyos. A gyerekeknek csaknem 90 százaléka naponta legalább egyetlen adag ilyen édesített üdítôt fogyasztott, 41 százalékuk viszont háromnál több adagot ivott a cukros levekbôl. A veszélyeztetett gyerekek csoportjában a naponta két-három adag italt benyakaló kicsinyek közül kétszer annyian szedtek magukra egy év alatt felesleges kilókat, mint azok, akik csak egy italt fogyasztottak - állapította meg az atlantai kutatócsoport.

Mint a tanulmány megállapította, a súlynövekedést nem csupán az édes üdítôk nagy mennyisége idézte elô. "Feltételezhetô, hogy amikor a felesleges kalóriákat szilárd élelmiszerekkel veszi magához az ember - például chipset rágcsál -, akkor utána már másból kevesebbet eszik. Más azonban a helyzet, ha ugyanaz a felesleges kalóriamennyiség folyékony formában, édesített italokkal kerül a szervezetbe, mert azután még természetesen eszik az ember. Az italok révén a gyomorba jutott kalóriák tehát hozzáadódnak a süteményekkel, fagylalttal, chipsszel egyébként is elfogyasztott kalóriákhoz" - figyelmeztetett az atlantai kutatók tanulmánya.

"Siet, mohó és figyelmetlen" - így jellemezte Clara Petacci szeretôjét, Benito Mussolini fasiszta diktátort, akit az olasz partizánok késôbb vele együtt akasztottak fel. És hogy szavainak értelme világosabb legyen, Clara hozzátette: "Még a csizmáit sem vetette le" - mármint Mussolini. Nem csoda, hogy sokan tartják magukat leszármazottainak.

A legújabb jelentkezô Patrizia De Blanck grófnô, aki a diktátort nagyapjának tekinti, mivel állítása szerint apja, Asvero Gravelli vezetô fasiszta párttisztviselô a Duce törvénytelen fia volt. Nem tartja ezt kizárhatónak Arrigo Petacco, aki A gondviselés embere címû legújabb tanulmányában Mussolini szexuális titkai és preferenciái területén végzett kutatásainak eredményeit összegzi. Számításai szerint a Ducének összesen 11 törvényes és törvénytelen gyermeke volt. Szeretôi a társadalomnak szinte minden rétegét képviselték. Elôkelô hölgy és szobalány egyaránt engedett csábításának.

Petacco azonban felhívja a figyelmet arra, hogy listája még így sem teljes, mert azokat kihagyta, akikrôl csak pletykák álltak rendelkezésére és nem megalapozott adatok. Volt például olyan ember is, akit azért tartottak a vezér fiának, mert rendkívüli módon hasonlított rá és volt olyan is, aki maga tett ilyen utalásokat és külsejében is láthatóan igyekezett hangsúlyozni a hasonlóságot.

"Lehetséges, hogy ennyire tetszett a nôknek, azon túl, hogy hatalma is vonzó lehetett?" - tette fel a kérdést a szerzônek az olasz Corriere della Sera címû napilap. "Nagyon is lehetséges, sôt, biztos. A gyorsan lebonyolított aktusok embere volt. Ezt mutatja az is, hogy, mint kormányfôi elôjegyzési naptárában felfedeztem, minden délelôtt 11 és 11.30 közöttre egy nôi név volt beírva" - válaszolta a történész.

A hôt már ôsidôk óta az egyik legjobb betegségmegelôzô módszernek tartják. Gondoljunk csak az ókori világ közkedvelt termálfürdôire, vagy a ma egyre divatosabbá váló szaunázási szokásokra. A közhiedelemmel ellentétben a szauna nem finn találmány, hanem elôször az amerikai indián ôslakosság használta. A gyógyászati célokat szolgáló izzasztókamrákat Amerika kiterjedt területein használták (maják, aztékok is), leggyakrabban parázson felhevített kövekre locsolva a vizet. A módszert Európában is ,,felfedezték" és egészen a XVII. század végéig rendszeresen alkalmazták, azonban az elmarasztaló orvosi és teológiai vélemények miatt hamar hanyatlásnak indult. (Az elmarasztalás oka: a gyógyítás gyakran tivornyákba és erôszakos cselekedetekbe csapott át.) Kivételt a skandináv államok képeztek, ahol továbbra is fennmaradt, így a legnagyobb tapasztalatokkal ma is például a finnek rendelkeznek.

Jelenleg izzasztókamrát otthon is beszerelhetünk, vagy folyamodhatunk a szakszerûen felszerelt és mûködô szaunákhoz.

A szauna számos pozitív élettani hatást vált ki az emberi szervezetben: serkenti az immunitást, az izzadással a szervezetbôl igen gyorsan távoznak a felhalmozódott kóros toxikus és salakanyagok, elôsegíti az elhízás leküzdését, javul a vérkeringés. A hatás egyenértékûnek mondható egy kiadós testedzéssel. Ugyanakkor a hôhatásnak kitett szervezet úgy reagál, mintha mesterséges lázat idéznénk elô: a baktériumok és vírusok elpusztulnak, fokozódik az anyagcsere és a hormonrendszer tevékenysége, a bôr pórusai kitágulnak, beindulnak a bôrregeneráló folyamatok.

Nem hagyható említés nélkül az a megfigyelés, hogy a rendszeresen szaunázó személyek körében lényegesen alacsonyabb a daganatos megbetegedések száma, mint a nem szaunázókéban. (A hôhatásnak rendszeresen kitett, ugyanakkor gyorsan detoxifikálódott szervezetben a rákos sejtek sokkal nehezebben tudnak kifejlôdni).

Tudni kell azonban, hogy a szaunázás nem játék és megfelelô elôvigyázatosságot igényel. Ez a módszer a test edzésére, a betegségek megelôzésére szolgál elsôsorban. Mielôtt elôször szaunába mennénk, ajánlatos agy alapos általános orvosi kivizsgálást végeznünk. Betegen, lázasan soha ne menjünk szaunázni.

Ellenjavallatok: epilepszia, vese- és súlyos szívbetegségek, kezeletlen magas vérnyomás, manifeszt asztmás betegség, heveny ízületi gyulladás, hat év alatti gyerekek, olyan személyek, akiknél bebizonyosodott, hogy rosszul mûködik a hôszabályozás, egyes bôrbetegségek.

Hogyan szaunázzunk? A szaunázási szokásokra nem szabad merev szabályokat felállítani, mégis néhány alapszabály betartása igen fontos a tökéletes relaxációra, a testi és szellemi felfrissülésre.

Ne siessünk, a szaunában ne gyötörjenek mindennapi gondjaink, a szauna a meditáció, a testi és szellemi kikapcsolódás helye, ehhez pedig idô kell.

A szaunában nem szabad enni, vagy alkoholt fogyasztani, az ékszereinket és fémtárgyainkat elôzetesen kötelezô levenni, ugyanis a felhevült fémanyagok megégethetik bôrünket.

Szaunázás elôtt le kell zuhanyoznunk, ezután pedig teljesen szárazra kell törölköznünk. Ez nemcsak higiéniai megfontolás, hanem a bôr pórusait megfelelôen elôkészíti a hôkezelésre. Szaunázni mindenképpen meztelenül ajánlatos, a padra leüléskor hasznos egy személyes törülközôt használni higiéniai szempontból. Be kell tartani a hômérséklet és páratartalom ideális arányát. Közösségi szaunákban ez a személyzet felelôssége is, de a kezdôk elsô lépésként indulhatnak egy használati útmutatóval, ameddig elsajátítják a szaunázás titkait.

Átlag 10 perces benntartózkodás után a hôkezelést meg kell szakítani egy lehûtési fázissal. Erre a célra tökéletesen megfelel a hideg vizes zuhanyozás, vagy üldögélés a szabad levegôn (bátrabbaknak hideg dézsába való merülés, fürdés tóban, medencében, télen lékúszás), majd ismét visszatérünk a szaunába. A folyamatot (hôkezelés és lehûtési fázis) általában háromszor ismétlik meg. Szaunázás után az utolsó zuhanyozást mindig meleg vízzel fejezzük be! Így kitágult pórusaink nem húzódnak össze és elkerüljük a kellemetlen utóizzadást.

Csata Ernô

Élj meg, ha tudsz ...

Két karodon kívül,

más nem ölel,

mindegy merre nézel,

keletre vagy nyugatra,

oltárod mindörökké

a magas Hargita.

Igyál, ha szomjazol,

egy kortyot, hûs forrás

fortyogó vízébôl,

tüdôdet szívd tele,

suhogó fenyvesek

friss levegôjébôl.

Kérges tenyeredet,

ha megköpted,

szegezd tekinteted

a magasságos égnek,

s csapj oda fejszéddel

a sûrû erdônek,

majd kiderül,

mi marad lábon,

hány élet fészkel

a reccsenô ágon.

Élj meg, ha tudsz ...

kisebbségi sorsod

bezúzott ablakára

jégvirágok rajzolják

párás jövôdet,

de ne csüggedj,

a teremtô isten,

lábaid alá e földet

neked szabta,

hogy ide hullasd

könnyeidet, ha már

nem bírod fogcsikorgatva.

Légy Varga Katalin,

tatár szemében csípôs paprika,

janicsárnak végvár,

Zrínyi kivont kardja,

habsburgnak Mátyás

Bécsbe vonulása.

Légy Hunyadi, nyeregben,

déli harangszónál érezzed,

hogy bátor szívedben

Nándorfehérvár, nem esett még el.

Élj meg, ha tudsz ...

egyedül, kényszerítve,

bizonyosságod a remény,

s tarisznyád mélyén

a szalonna és vöröshagyma,

kupicádban a szilvapálinka.

Boldogulj egy életen

Árpád birtokán,

s földed, ha csak kórót terem,

maradj te a gáncs,

szúrós bogáncs,

elhódított telkeken.

Szívedet s tested gerincét,

egyenesen csak te tarthatod,

amíg imádat mondhatod,

s szabadon lakhatod,

ne add fel soha,

végleg a honod.

Irtani, ha akarnak,

gyújts lármafát magadból,

hogy az isten is rád figyeljen

a végtelen magasból.

Élj meg, ha tudsz ...

Idegen földön is.

Ármány gyûlölet, ha elûzött

vagy elcsaltak hiú remények,

magadba hordozd az emlékét,

dalok közt ringatott bölcsôdnek.

Ne feledd Bolyai Farkast és Jánost,

teremts te is a semmibôl

egy új, értelmesebb világot.

Légy Kölcsey, Arany, Ady,

ne sajnálj egy darabot,

szívedbôl a világnak adni.

Ne ragadj végleg a múltba.

Ennyi áldozat után,

megfáradva,

ha úgy érzed eltipornak,

maradj meg akkor is,

legalább gyomnak,

kiirthatatlannak,

allergiát hordozó parlagfûnek,

de rögödhöz maradj meg,

akkor is hûnek.

Élj meg, ha tudsz ...

Ökölbe szorult kezedet

mára zsebre vághatod,

ültess inkább ablakodba

muskátli virágot,

s engedd szívedbe a világot.

Élj meg, ha tudsz ...

elhagyva, magadra,

testvéreidtôl nyíltan megtagadva,

Hadak útjáról Csaba fáradt serege,

ha szívedben egyszer megjelen,

egyenes gerinccel kiálthasd: jelen !

Magára vonzza és marasztalja is a tekintetet Forró Miklós kötete, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó új kiadványa. A címadó írás kisfiú hôse, Mihály merengô képe mintha a nyári ég magasában, a kék végtelenjében lebegne. A Forró M. Botond tervezte borítólap lírát, nosztalgiát, álmodozó elvágyódást sugall, akárcsak a nagyobbrészt a kilencvenes évekbôl könyvbe gyûjtött rövidprózák többsége, Forró Miklós tárcái, interjúi, más mûfajú eszmefuttatásai.

Az ötödik X-et lassan túllépô szerzô ismerôs lehet lapunk olvasói számára, az egykori városához hûségesen ragaszkodó vásárhelyiként évek óta küldi a Népújságnak emlékidézô jegyzeteit ifjúkora felejthetetlen vagy a múló idôvel még inkább azzá váló eseményeirôl, történeteirôl, akkori, ritkábban mai embereirôl, szellemi kincseirôl. Ebben a kötetében is, mely jóval korábban megjelent versgyûjteményét követi, jócskán van ilyen írás, számosabb azonban az olyan prózai megnyilatkozás, amelynek már Csíkszereda vagy helyváltoztató életmódjának más helyszíne az ihletôje. Sokfelé megfordult, dolgozott, de az emberi sorsok folyamatosan érdekelték, és úgy érezte, figyelmeztetô hírvivônek kell lennie, ezért tehát bármivel foglalkozott, írt is, igyekezett közzétenni meglátásait, világmegváltó szándékait.

"Miért és miként is kezdtem el írni, fogtam kezembe pennát, tollat? - fogalmazza meg indítékait a kötetnyitó Helyzetkép magamról címû önvallomásban. - Talán mert árva voltam - elég régecske történt. Vagy talán azért, mert szeretetre, megértésre vágytam.

És ahogy lassan nôni kezdtem, úgy kezdtek nôni velem a szavak is, egyre erôsebben, és igaz barátaim lettek. Társaim bánatban, örömben, szerelemben.

Örökkön egyetlen úti cél vezérelt e rögös, sok-sok csalódással tarkított pályán - az ember. A szív és gerinc. Nem titulus, pozíció, oklevél..."

Három nagy fejezetre - Utak, beszélgetések, Szavak a holnapért és Romániai naplótöredék - osztott hatvanhat írása, legyen az leheletnyi magába fordulás, hosszabb lélegzetû tárcanovella, eleven párbeszéd, mûvész- vagy alkotóvallató, netalán csípôs glossza, valamiképpen a fenti megfontolással fogantatott, és azzal a hittel, hogy mifelénk a tollforgató hivatása feloldani a turáni átokként ránk telepedett testvérviszályt, elôsegíteni, hogy a nemzeti összetartás ne csak szólam, de a lehetô legtermészetesebb valóság legyen.

A Mihály kék ege címû kötetbôl ízelítôként kiválasztottunk egy rövid marosvásárhelyi villanást.

( nk )

Forró Miklós

"Ahogy telnek az évek, gyerek- és diákkori emlékeink hatványozottan megszépülnek".

A "Tulipán"

Ma is kedves, felejthetetlen emlékként hordozom magamban a Rákóczy utcai virágba borult gesztenyefák illatát, az utca végében, a Rákóczy-hegyen megejtett nagy szánkózásokat. De az izgalmas rollerversenyeket is a Mentovich, Göcsi Máté, Régi Kórház utcákban és a Bulevárdon. Sôt arra is igen jól emlékszem, hogy mennyire haragudtak a felnôttek, fôként az idôsebbek, amikor a rollerekkel végigszáguldottunk a délutánok meghitt csendjében.

A Bulevárd a város egyik legcsendesebb helye volt, amolyan romantikusnak is mondható - hatalmas fáival, a fák árnyékában meghúzódó padokkal. Pihenés, csendes, meghitt séták színtere - de szerelmi légyottoké is...

Az elsô titkos találkákon túl, amikor már kinôttünk az iskola padjaiból, még néhány esztendeig kedvelt hadszínterünk maradt. Hiszen már fôiskolásként, a nagy fôtéri, esti korzózások végeztével, továbbra is itt kötöttünk ki. De olykor szemináriumok, vizsgák elôtt is ide ugrottunk el egy gyors tankönyvlapozásra, ismétlésre.

Ám volt a Bulevárdnak egy másik nevezetessége is, a "Tulipán" vendéglô.

Fôleg délelôttönként gyakorta volt hangos diákcsevegéstôl, önfeledt, vidám nevetésektôl.

Hiszen a kispénzû diák üres órák alkalmával mindig ide ugrott át, egy-egy tál szalmakrumplira, feketére, esetleg sörre. És nemcsak azért, mert közel volt, hanem sokkalta inkább azért, mert volt a vendéglônek egy csupa szív fôszakácsnôje és egy rendkívüli humorral megáldott pincére. A legkiválóbb pedagógusok sem értettek jobban a diákok nyelvén. Velük meg lehetett ôszintén osztani bút, örömet. Tôlük bármikor és bármire tanácsot lehetett kérni.

Seregi bácsit, a pincért, városszerte ismerte mindenki, és nemcsak azért, mert úgymond a szakma mintaképe volt (udvariasság, elôzékenység, pontos és gyors kiszolgálás), hanem azért is, mert egy élô vicclexikon volt és mindezek mellett kitûnô rajzkészséggel megáldott is.

A kis, fehér noteszbe, melybe a rendeléseket jegyezte, humorosabbnál humorosabb, frappánsabbnál frappánsabb rajzok, karikatúrák kerültek ki keze alól. Rajzolhatott bárki, bármilyen kusza, girbe-görbe vonalat, néhány perc múltán máris ott láthatott egy mestermunkát.

Ma is, amikor egy-egy lap, folyóirat hasábjain karikatúrákat látok, mindig azok a kedves diákévek és Seregi bácsi jutnak eszembe. Hiszen többek között neki is köszönhettük, hogy azokban a megkötöttségekkel, megannyi visszássággal teli években alkalmunk lehetett vidám, boldog pillanatokat is megélnünk. Hogy ma, sok-sok év múltán is van mire tiszta szívbôl, örömmel emlékezni.

(1992)

Haller József 1935-ben született a partiumbeli Szatmárnémetiben.

1959-ben végzett a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola szobrász szakán. A hatvanas évek elsô felében szobrászként vesz részt az akkor lendületbe jött marosvásárhelyi mûvészeti életben.

Önálló mûvészi munkája mellett díszlet- és bábtervezôként kapcsolódott be a marosvásárhelyi Bábszínház munkaközössé-gének élénk alkotói közegébe. Négy évtized európai mércével is kiválónak bizonyult bábelôadása dicsérte szuggesztív erejû, változatosságában is kifogyhatatlan, alkotói találékonysággal és játékossággal, valamint a közönségnek mindig választékos ízlést közvetítô mûvészi ihletettséggel megalkotott bábjait, díszleteit.

1965-tôl a grafikát választja meghatározó mûfajául. Rendszerint autonóm grafikákat, de néha illusztrációkat is készít. Kiállításokon kizárólag egyedi, tehát nem sokszorosított grafikákkal szerepel. Meghatározó mûfaja a tusrajz, de jelentôs számú monotípiát és pasztellt is készít. Pályáján néhányszor, ha a téma úgy kívánta, a kifejezés eszközéül az olajfestményt választotta.

Festményei koncentrált gondolatiságuk és sajátos intermediális ihletettségük révén, mondhatni, kiemelkedô és kivételes megoldással járultak hozzá az adott idôszak erdélyi festészeti szcénájához.

Életmûvében egy-egy korszakhatárt meghatározó állomást kijelölô egyéni kiállításai mellett számtalan erdélyi, utóbb pedig egyre több magyarországi, valamint több rangos külföldi tárlatnak volt mindig megbízhatóan igényes szereplôje.

Be kell valljam önöknek, hogy bár rég ismerem és tisztelettel követem Haller József munkásságát, most, alig egy órája úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, ma, ezen a kiállításon konkrétan milyen mûvekhez adom nyilvános ajánlásom. Mégis miért mertem elvállalni, úgymond látatlanban e kiállítás méltatását?

Azért, tisztelt közönség, mert maximálisan megbízok Haller József alkotói hozzáállásának mindenkori igényességében, fáradhatatlan komolyságában, és az ezt mindig tetézô szellemi elevenségében. Ihletett elevenségében, amely résnyi helyet sem hagy az alkotói üresjáratnak, a semmitmondásba fulladó modornak és a - csak gazdasági hatékonyságot keresô - felületességnek.

Amikor elindultam ide megtekinteni kiállítását, legalább annyira reméltem, hogy viszontlátok általam jól ismert mûveket, mint amennyire reméltem, hogy új, vizuális izgalommal, újszerû mûvészi töltettel bíró mûveket ismerhetek meg. Olyan mûveket, amelyek nemcsak az erdélyi, de az egyetemes magyar képzômûvészet folytonosságába vetett bizodalmamat is tovább erôsítik.

Annak idején, legelébb talán gyerekkoromban, még a Maros Magyar Autonóm Tartomány (bármennyire hihetetlen ez ma, így nevezték) "fôvárosában" csodálkoztam rá Haller József sajátosan eszköztelen, a papír fehérjével és a fekete vonal lakonikus takarékosságával tüntetô grafikáira. Kozmikus ragyogásban oldott fényárnyék határ élei az emberi formáknak, a felületen megidézett, belátható világokat körülkerítô magabiztos vonalai lenyûgöztek.

Grafikáin, a földi létet megidézô hétköznapi álmok, vonalszövedék-foltokból félisteneket idézô görög szobroknak szabott eszményi leplet öltöttek. A papír széltében húzódó vonalai alig érzékelhetô finom remegésükben figyelmet követeltek, akár a vásártér felett feszülô huzalé a visszafogott lélegzettel bámuló nézôk fölött, a kötéltáncos gyakorlott és mégis mindig élet és halál közt egyensúlyozó lépései nyomán. A felajzott íj idege vár a nyílvesszô kilövésére olyan, már- már hallható pengésben, mint ezek a halleri tusrajzokon látott vonalak.

Papírfehér-sivatag országok különválasztására rendelt, a világhatalmi osztozkodásokat mintázó tollnyomnyi határok.

Finoman precíz, tüchtig munkái, az AKKOR slamposságával, A HADD LEGYEN, AHOGY VAN, MERT ÚGYSEM LEHET MÁSKÉNT cinizmusával feleseltek.

Egy otromba durvaságokban tobzódó, szólamoktól hangos korban egy kis csendet, egy kis szelídséget és az egyre jobban ellumpenesedô vidékiségben, a csak azért is európaiságot képviseltek. Mindenekelôtt és felett az akkor és ott elvárhatónál is hatványozottabb igényességet közvetítettek. Meditálásra alkalmas fél vagy negyedívnyi papírfehér felületekhez idomított olyan kompozíciós szerkezetekkel, amelyek a befogadóknak segítettek egy kissé elemelkedni attól a talajtól, "a valóság talajától", ahogy azt akkor mondták, amelyen csak üldözés, rombolás és megalázás termett, -talanítás (ahogy azt a fiatalon elhunyt kézdi- vásárhelyi költônk, Boér Géza írta). Egy szellemében-velejében romlott, nyelvében és színeiben egyre idegenebbé váló világ sáncaiból Haller fehér-fekete grafikái békét, kultúrát és európaiságot lobogtattak.

És következetesen hirdették, hogy az erdélyi grafika elidegeníthetetlen attól a magyar grafikai iskolától, amely Zichy Mihálytól Szalay Lajoson keresztül máig képes újra és újra meggyôzni a fekete-fehér nyelvén értôket, hogy kellô alázattal és nyitott lélekkel ma, minden újkori kiábrándulás után is, a világ csupán néhány jól irányzott vonallal újrafogalmazható.

Végül pontosításként hadd idézzem magát a mûvészt:

Benne kell legyen mindaz, amit a huszadik század nagy rajzolói létrehoztak, de én a vonal eleganciáját nem szeretném elhanyagolni: egyfajta klasszikus szépséget, mediterrán harmóniát, arányosságot is megôrzök. A maiság mellett az idôtlenséget, egy mindenkorit, mely a barlangrajzoktól napjainkig érvényes.

Haller József szavakkal ugyanolyan takarékossággal és lényegmondó tömörséggel fogalmaz, mint vonalakkal - és az itt látottak után azt is hozzátehetem -, akárcsak újabb munkáin alaposan megválogatott színeivel és az eddigieknél sokkal expresszívebb, érzelmileg is nyíltabb szobrászi indulását is visszaidézô formáival.

Vécsi Nagy Zoltán

*Elhangzott 2005. január 27-én az Újpest Galériában, a mûvész grafikai kiállításának megnyitóján. (részlet)

Tallózó

A LÁTÓ címû szépirodalmi folyóirat idei elsô számának költôi (a közlés sorrendjében) Lászlóffy Csaba, Demény Péter, Karácsonyi Zsolt, Sudeep Sen indiai szerzô (Domokos Johanna fordítása), Nagy Attila, Magyar László András, Dankuly Csaba. A Talált vers rovatban Gulyás Pál (1899-1944) Csokonai gúlája elôtt címû verse. * Esszét, útinaplót, novellát, karcolatot jegyez Gulyás Miklós, Sz. Benedek István, Hubbes László és Bodó Á. Ottó. * A Téka szerzôi Gáll András, Mernyei Róbert és Gagyi Ágnes. * A Deleaturban Végh Tamás és Németh I. Gábor jegyzetei mellett Tóth Mária megrázó vallomása: Ima a könyvesbolt elôtt. * Íme néhány részlet: Az elárusítónô, a jó ízlés határán, de azért némi elutasító irritáltsággal, emígyen válaszolt:
"Persze, hogy megvan a könyv nálunk is, de azt maga soha nem fogja megvenni, mert 650 000 lej az ára. Világos?" S egy szusszanásnyi némaság után folytatta: "Hanem arra szeretném kérni magát, asszonyom, többé ne tegye be ide a lábát, mert nekem havonta meg kell fizetnem az ellopott könyvek árát. Ne, ne szóljon semmit, engem ugyanis nem hat meg a maga nyomora, maga itt persona non grata. Bámészkodjon kívülrôl, a vitrin túloldaláról." * S akkor én itt vagyok, hetvenen túl, húsz prózakötetet publikáltam, s minden porcikámat kikezdte a szegénység. Régente voltak mecénások, akik eltartották az írót, Marguerite Duras például a Gallimard Kiadóhoz küldte be minden számláját, s azok szó nélkül ki is fizették. * Szponzorizálás terén én régebben se mondhattam szerencsésnek magamat, valahányszor az Írószövetségnél külföldi tanulmányutakat szavaztak meg a tagoknak, én majdnem mindig kimaradtam a számításból, akadtak nálam reményteljesebb alkotók, akiknek érdemes elôlegezni. Én egyszer a Szovjetunióba és egyszer Kelet- Németországba utazhattam el. * A romániai írók jó ideig reménykedtek abban, hogy szövetségük majd közbejár értük nyugdíjemelés dolgában. Az Írószövetség elnöke kétszer is járt az államelnöknél, és harmincszázalékos emelést kunyerált ki tôle ezer nyugdíjas író részére. Kézfogás, aprósütemény, konyak és rábólogatás: persze, persze, majd annak a maroknyi íróembernek megadják a nyugdíjemelést. S amikor a szövetség elnöke újabb kihallgatásra jelentkezett, az államelnök vállat vont: meggondolta magát. Ilyesmire a román államnak nincs pénze. * Vers dolgában, életem különbözô szakaszaiban más és más volt a kedvencem. Mostanában John Galsworthy Ima címû versét mondogatom magamban, Kosztolányi Dezsô remek fordításában emígyen szól: Ha egy tavaszi éjszakán / Isten közelegne felém, / Milyen imát kiáltna szám / Hozzá? Így szólnék csöndben én: / Ó, bátorság komoly Ura, / Csudás tavaszban nagy csuda, / Tedd oly szilárddá szívem itt, / Hogy kérni tudjak valamit! * Ácsorgok a könyvesüzlet elôtt, belépnem nékem oda nem szabad, mert menten kézen fog és kivezet az elárusítónô, romániai, nyugdíjas író vagyok, ergo potenciális könyvtolvaj, arcomról a jól megtanult humanista kultúra fénye sugárzik, s ahogyan ott álldogálok, a képesfelem szinte világít, mert én már be tudom fejezni Galsworthy versét: add, Uram, hogy én, a koldusszegény író, ez életben még vehessek magamnak egyetlenegy könyvet! * A januári LÁTÓ másik figyelemre méltó közlése William Shakespeare Ötven szonettje, Jánosházy György új fordításában. Négy esztendôvel ezelôtt már közölt huszonöt fordítást az akkori januári számban Jánosházy György. Shakespeare szonettjeit többször lefordították már - írja elôszavában -, olykor igen tetszetôsen, sôt emlékezetesen -, mégsem érzem úgy, hogy fölösleges munkára vállalkoztam. Minden költô nemcsak a maga tehetsége, de a maga "olvasata" szerint is fordítja más költô versét. Amint a huszonöt szonett elé írt soraimban írtam, az én tudatomban Shakespeare minden manierista fogásával együtt sokkal természetesebb, átláthatóbb, mint amilyennek a magyar olvasó ismeri. Szeretném olyan világossá tenni minden ízében, amilyen az egykorú angol számára lehetett, stílusbravúrok helyett arra a lírai mondanivalóra összpontosítani az olvasó figyelmét, amely a szó szoros értelmében lelkünkbe markol szókimondó, leplezetlen ôszinteségével, drámai felhangjaival. * Nem volt szándékomban minden szonettet lefordítani, amint - sokak feltételezésével ellentétben - soha eszembe sem jutott valamennyi Shakespeare-drámát átültetni. A véletlen mûve, hogy spontán válogatásomból kerek szám alakult: ötven újabb szonettfordítást kínálhatok a Látó útján közönségünknek. Ha fele annyi örömöt szerezhetek az olvasónak, mint eredetijük szerzett nekem, akkor nem dolgoztam hiába. * Idézzük a 81. szonettet, Jánosházy György fordításában: Akár én írok sírkövedre verset, / Akár élsz, míg engem már föld temet, / Emléked innen többé ki nem veszhet, / De engem gyorsan elfelejtenek. / Neved immár örökre fennmarad, / De én halott leszek mindenkinek, / Nekem a föld csak szerény hantot ad, / Tiédet szemek mélye ôrzi meg. / Versemben oly emlékmûvet emeltem, / Mely meg sem születettekhez beszél, / És neved forog majd ezernyi nyelven, / Mikor mind meghalt már, aki ma él; / Te megmaradsz, mert tollam szerelemmel / Éltet, amíg él és lélegzik ember.

B.D.

Esterházy Péter és Kertész Imre a felolvasás misztériumáról elmélkedett azon a beszélgetésen, amelyet szerdán abból az alkalomból rendeztek Budapesten, hogy a két író mûveibôl hangoskönyvet jelentetett meg a Magvetô Kiadó; a CD-ken maguk a szerzôk olvasnak fel alkotásaikból.

Esterházy Péter a Petôfi Irodalmi Múzeumban tartott esten a felolvasás misztériumáról úgy fogalmazott: "színésszel felolvasni az a halál, mert látja az ember, hogy egy rossz színész is tizenháromféle dolgot képes a hangjával csinálni, míg a szerzôi felolvasásoknak az az elônye, hogy a rossz is jó, mert az olyan emberi".

A német könyvszakma Béke-díjával kitüntetett író elmondta, sokáig minden felolvasást elhárított, mert az irodalmi felolvasásokat "idiótaságnak" tartotta. Megjegyezte, hogy elôször 1980-ban, Nádas Péterrel közösen olvasott fel, méghozzá németül, és úgy "izgult", mint az érettségin.

Kertész Imre Nobel-díjas író minderre szerényen megemlítette: megtörten bevallja, ô szeret felolvasni, majd arról beszélt, hogy élete történetét "hangosan" is elmeséli, nemcsak írásban.

Esterházy Péter az eszmecsere során ironikusan megjegyezte: mikor azt mondják, milyen jó egy felolvasás, és hogy "a maga felolvasása után most már megértettem a könyvet", az mindig egy kétélû megjegyzés.

"Ebben mindig van valami kritika is, ugyanis ez azt jelenti, hogy a szövegnek kell egy segítség is, ami a hang" - magyarázta.

A beszélgetés során Esterházy Péter önmagát viccesen "kéjsóvár szerzetesnek" nevezte, mivel mint mondta: "szeretnék idônként kolostorba vonulni, (...) ott sok minden jó nekem, de nem minden".

Kertész Imre önmagáról ennek kapcsán azt mondta: "olyan szerzet vagyok, aki szereti a polgári kényelmet, a kolostor nálam már nem aktuális".

A beszélgetés után Kertész Imre Gályanapló címû kötetébôl, míg Esterházy Péter Egy nô címû regényébôl olvasott fel.

A 2002. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, Kertész Imre a Sorstalanság, a Gályanapló és a Valaki más címû kötetébôl, továbbá esszéibôl, közöttük stockholmi beszédébôl olvas fel a CD-n részleteket.

A nagyrészt Berlinben élô író tavaly nyáron ült mikrofon elé a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeumban, ott olvasta fel az összesen 103 percnyi, két CD-n forgalomba kerülô szöveget.

Esterházy Péter - aki a tavalyi frankfurti könyvvásáron vehette át az egyik legrangosabb német irodalmi kitüntetést, a német könyvszakma Béke-díját - az Egy nô címû regényét olvassa fel teljes egészében: a 231 perces felvétel három CD-re fért rá.

Interjú Hatházi András színész- költô-drámaíróval

Ma délután eljön az álomfestô. Megfesti az álmaink. Legalábbis a színpadon, és (minden bizonnyal) a gyerekek lelkében. Új premiert, igazi színházi ôsbemutatót tekinthetünk meg délután öt órakor az Ariel Színház színpadán. Hatházi András kolozsvári színész, költô, drámaíró legutóbbi, díjnyertes munkája gyerekdráma - abból született az elôadás, a szerzô rendezésében. A nagy sikerû, A dilis Resner címû darabjával Vásárhelyen bemutatkozó alkotót kérdeztük új drámájáról, az Álomfestôrôl.

- Ki az Álomfestô, mi az Álomfestô?

- Játék. Játék a szavakkal, mondatokkal, kifejezésekkel. Az elôadást aszerint készítettük, hogy az óvodástól a felnôttig, bármelyik korosztály megtalálja benne azt, amit szeret. Abszolút ôsbemutató lesz, a zenéjét tekintve is (szerezte Zénó Apostolache), és a bábok is nagyon szépek, kifejezôek, találóak. Két emberszereplônk van, a többiek bábok.

- Álmokat fest?

- Egyszer a fiam azt mondta, hogy valaki rosszra festette az álmait. Nem tudja, hogy ki, de rosszat álmodott. Ez adta az ihletet. Hosszú ideje rágódtam, nem tudtam, mirôl írjak, eleget akartam tenni a felkérésnek és azt is meg szerettem volna mutatni, hogy nem volt véletlen az a Resner.

- Könnyíti a munkát, hogy saját elôadását rendezi?

- Lehet, hogy megkönnyíti, habár Oláh Tibor annak idején azt mondta a fôiskolán, hogy nem szerencsés, ha az ember saját darabot rendez, mert nem tud kellôképpen eltávolodni a szövegtôl, nem tud kívülrôl közeledni hozzá. De a megírás és a bemutató között nagyon sok idô telt el, így sikerült függetlenítenem magam tôle. Ebben a színészek is sokat segítenek. Szeretik a darabot.

- Miben más egy gyerekdarab, mennyire volt kihívás a leendô új, a gyerekközönség?

- Nagy kihívás volt. Nem írtam ezelôtt gyerekdarabot, a szöveg egy részét ki is kellett húzzam. Sûrítettük, átértékeltük, aztán ha elindul, utána már írja magát. De a gyerekelôadásban- és darabban is leginkább a színház érdekel, a játék. Azt hiszem, a gyerekeknek szóló és a felnôttekhez írt mûvek között egy nagy különbség van, ez pedig a szabadság. A szabadság, ahogy a gyerekek az ötletekkel bánnak, ahogyan ki tudnak fordítani mindent, és ezzel meglepnek minket, felnôtteket. Én is szeretek így élni, gyakran meglepem a környezetemet. Persze ahhoz egész tanulmányt kellene írni, hogy mit fed egy-egy szó, vagy név. Én igyekeztem közérthetô maradni és hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. Nekem könnyû, mert van színházi tapasztalatom, írás közben is figyeltem arra, hogy csak addig menjek el, ameddig a játék, a gondolatmenet még érdekes. Persze nem azért, mert feltétlenül érdekesnek kell lennie, inkább azért, hogy le tudjam kötni a gyerekek figyelmét. Igyekeztünk olyan elôadást létrehozni, amely elsôsorban hozzájuk szól. Nem hosszú, pergô ritmusú, rengeteg az ének benne, a tánc, látványos és mindig változó. Persze a legfontosabb célkitûzés az volt, hogy megértsék a gyerekek. Remélem, hogy szeretni fogják. Ha a színészek jókedvûen játsszák, akkor az a közönségre is átragad.

- És a felnôttek? Hozzájuk szól-e az Álomfestô?

- Biztos igen. Nem szeretnék külön üzenetre kitérni, hiszen az üzenet maga a darab és az elôadás. De szólhat hozzájuk, szólhat önmagunk keresésérôl, a félelemrôl, hogy felnövünk és merev kategóriákba helyezkedünk. Én például nagyon szeretem a rajzfilmeket,
pedig legnagyobb részük gyerekekhez szól. Nemrég néztük meg a gyerekeimmel a Shrek-et, most a Herkules következik. A gyerekelôadásokkal is hasonló a helyzet.

Nagy Botond

Nyilvános képzômûvészeti ötletpályázatot ír ki József Attila Fiumei úti síremléke, a sír közvetlen környezetében kialakítandó emlékhely megtervezésére a Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus - tájékoztatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) az MTI-t.

A kulturális tárca megbízásából, a költô születésének centenáriuma alkalmából meghirdetett pályázatra szobrászok, képzômûvészek és építészek jelentkezését várja a lektorátus.

A nyertes alkotást 2005. december 3-án, a költô halálának évfordulóján avatják fel - olvasható az NKÖM sajtóirodája által az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A pályázónak mûvészi kialakítású, igényes kivitelezésû, a síremléket, emlékhelyet egységes kompozícióként kezelô mûalkotást kell terveznie, amely József Attila szellemiségét, költészetének gondolatiságát fejezi ki a mai kor mûvészi eszközeivel.

Az új síremlék a meglévô nyughely fölé, illetve környezetébe kerül. A jelenlegi sírt, József Attila és a József-család hamvaival a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

A síremlék és az emlékhely kialakítását a kulturális minisztérium 14 millió forinttal támogatja.

A beérkezett pályamûvekbôl a lektorátus szakmai kuratóriuma választja ki a pályázat második fordulójára meghívandó mûvészeket.

Az ötletpályázat terveit március 30-án és 31-én lehet leadni, egy pályázó több ötlettel is szerepelhet. A meghívásos pályázat eredményét május 10-ig hirdetik ki. A síremlék és az emlékhely elkészítésének határideje november 15.

A pályázati felhívás a www.emlekev.hu internetes oldalon olvasható.

Az 1937. december 5-én, két nappal halála után Balatonszárszón eltemetett költô földi maradványait 1942-ben vitték Pestre, a Kerepesi temetôbe. 1955-ben ide temették el az 1919-ben elhunyt Mamát, József Áronnét is.

1959-ben, amikor létrehozták a Munkásmozgalmi Panteont, József Attila hamvai is ott kaptak helyet. 1963-ban mellé temették társát, Szántó Juditot, ma azonban már csak az ô neve olvasható a sírkövön, a család ugyanis 1994-ben a költô földi maradványait visszavitette a családi sírba.

A mûkô-keretes, egyszerû táblával jelzett helyen ma József Attilán kívül a Mama, valamint az 1950-ben elhunyt József Jolán, a tavaly eltávozott József Etelka és Etus unokája, Makai Péter nyugszik.

Jakab Tibor

Nézzük a Teremtô alkotta csodát,

a tökéletes nôi harmóniát.

A nôi test rejtelme

a képeken felfedi magát.

A fotómûvész víziója

a papíron életre kel, megtestesül.

A modellek bôre, mint alabástrom

amint a fénybe kerül.

A formákat ki kell hámozni,

mint Michelangelo tette a márványtömbbel,

Itt vésô helyett a lencse gyûjti egybe,

s rögzíti apró ezüst-görönggyel.

A testeken játszik a fény s az árnyék,

a nôi mell, mint hagyma-kupola.

Sejtelmes, sûrû árnyékban

megbúvik szemérmesen az ágyék.

Kifejezôek a kiágazó

kecses karok s a hosszú lábak,

Olyanok, mint fatörzset ölelô

zöldellô ágak.

Feltárul a szépség megejtô varázsa,

a mûvészet anatómiája.

A vonalak gömbölydedek, lágyak,

lírai az aktoknak kisugárzó bája.

A fények hirtelen kialszanak,

a látványnak itt a vége.

A fotók holnapig alszanak,

s marad az "örök tavasz" regéje.

(2000)

* A szerzô Verset csak neked ne írnék? címû kötetébôl

A folyóirat rendkívüli riporttal kezdôdik: Hargitafürdôn forgatják Az érsek látogatása címû magyar-román-olasz koprodukciót. A díszletváros a magyar filmtörténet második legnagyobb díszlete.

A tematikus rovat a fiatal román filmgyártásról nyújt körképet, Mihai Chirilov összegzése például arra enged következtetni, hogy a 2000 utáni filmek sem szabadulnak a rendszerváltozás "kísérteteitôl".

A filmfesztiválokról szóló beszámolók sorozata folytatódik. A Menekülés a rövidfilmbe elnevezésû, de egyszerûen csak "a Banán"-nak nevezett budapesti fesztiválon több hazai filmes is szerencsét próbált. Az Anifest 2 elnevezésû animációs filmfesztiválról kiderül, hogy néhány napig papírfigurák, bábok, szokatlan terek és formák vették át az uralmat a budapesti Uránia
mozi fölött.

A lapban szó van az Alien vs. Predator címû filmmel példázható crossower mûfajról, ugyanakkor több új, a mûvészfilm és a tömegsiker kategóriájába illô alkotásról is olvashat kritikát az érdeklôdô - köztük a Kávé és cigarettáról, a macedón Visszatérésrôl, a magyar Nyóckerrôl és a népszerû Alexanderrôl.

Albert-Lôrincz Márton

Egy barátom, a neve Gábor,

így szólt hetven tavaszán: "Nyáron

ruccanjunk át Pestre

egy szûz-faló estre."

Nem lett belôle semmi mámor.

2004. január 13.

"Csak tíz ujjam van - kesergi Bíbor,

s már meggyûrûzte mindet a Tibor."

Pedig a mellei

most kezdtek fejleni.

Díjazza Tibor & Cristian Dior.

2004. március 13.

Könyvajánló

Böszörményi Gyula

(Részlet)

A szekrény hirtelen megfordult, kilökte fiókját, és öt, süvítve röppenô zoknigolyót lôtt áldozata felé. Gergô azonban már számított a támadásra. Három emelet magasságban repülve fürgén oldalra dôlt, bal kezével irányítva a Kölyökfarkast, míg jobbjában nagyot durrant a bûbájostor. Zöld fényhullámok áradtak szerte, s mikor elérték a zoknigolyókat, azok szétbomlottak, majd megszelídülve libegtek le a mélybe.

A szédítô sebességgel száguldó ellenfelek tovább kergetôztek. Fölöttük a feketebársony égen millió csillag sziporkázott, a Hadak Útjának halvány sávja hívogatóan szelte át a mindenséget. Alant, a hófödte táj mérhetetlen messzeségében fáklyák lobogtak. Gergô osztálytársai, a Rejtezés Táltoskollégiumának sámántanoncai hátravetett fejjel, tátott szájjal bámulták a tiszta égbolton száguldó ruhásszekrényt s nyomában a Kölyökfarkast biztos kézzel irányító fiút.

A megvadult bútor kezdett kifogyni a lövedékként használható ruhadarabokból. Menekülni próbált, vad hurkokat, orsókat mutatott be, s még azt sem bánta, hogy az egyik fiókja csikorogva kicsúszott a helyérôl, hogy két perccel késôbb ízzé-porrá törjön valahol a révülôtér szélén. Gergô ráhajolt a kölyökfarkas bundás nyakára, és a süvítô szelet túlkiabálva utasította:

- Kapjuk el végre! Elegem van ebbôl az ostoba vizsgából.

Segítô szelleme helyeslôn mordult, izmait megfeszítette, s ha lehet, még annál is gyorsabban repült, mint mikor a Sárkánnyal küzdöttek Álomföldén. A ruhásszekrény megérez