Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Ülésezett a Megyei Konzultatív Bizottság

Bár mindössze négy témáról tárgyaltak a Megyei Konzultatív Bizottság tegnapi ülésén, közel négyórásra sikeredett a prefektúrán megtartott tanácskozás. A polgármesterek és a dekoncentrált intézmények vezetôinek megbeszélésén elsô alkalommal vett részt Ciprian Dobre prefektus.

A gazdálkodói szellemmel van baj!

A fôispán a jó együttmûködés szükségességét hangsúlyozta, azt, hogy "be kell hozni a közigazgatásbeli lemaradásokat", és hogy a polgármesterek "barátra" lelnek személyében.

Ezután következtek a napirenden szereplô beszámolók, tájékoztatók, kivéve a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadási Hivatal tevékenységével kapcsolatosat, mivel a szóban forgó intézmény igazgatója a fôvárosba utazott. A sürgôsségi helyzetekben eljáró felügyelôség vezetôje, Mihai Chiorean ezredes a felügyelôség feladatkörét ismertette, az intézmény felépítését. Túlságosan hosszúra nyúlt beszámolóját Lokodi Edit tanácselnök szakította félbe, kérve, hogy "katonásan" foglalja össze mondanivalóját, és térjen ki a "negatív" helyzetekre is, hiszen bôven van belôlük. A sürgôsségi helyzetekre létrehozott helyi bizottságok összehangolói, a polgármesterek ugyanis tisztában vannak a feladataikkal és a kiszabható bírságokkal is, vagy legalábbis tanulmányozhatják a vonatkozó írott anyagot. A sértôdött ezredes ezek után elvonult, elôtte azonban kilátásba helyezte a fokozott ellenôrzéseket. A tanácselnök szerint a sürgôsségi helyzetekben közbelépô bizottságok munkájával kapcsolatos zavarok már ott elkezdôdnek, hogy a bizottsági tagok nem ismerik a kapcsolattartó személyeket. "Ha lehull a hó, meglepetésként éri az illetékeseket, ha elolvad és árvizek lesznek, az is meglepetést jelent. A polgármesterek nem kötöttek szerzôdéseket hóeltakarításra, nem szereztek be megfelelô gépeket e célra, nincsenek hófogók az utak mentén. Ne a prefektustól várják, hogy megtegye a legelemibb intézkedéseket, ami a polgármesterek kötelessége! 700 személyt igényeltek közmunkavégzésre, oldják meg a problémákat! Jobban kellene gazdálkodni!" - jelentette ki Lokodi Edit.

Másfél hónap a reklámbrosúrákra

A turizmusfejlesztéssel kapcsolatosan a tanácselnök felháborodottan hangoztatta: még tavaly októberben kiküldték a felszólításokat a polgármestereknek, amelyben kérték, hogy a turisztikai lehetôségekrôl számoljanak be, továbbítsák a megyei önkormányzathoz a kulturális rendezvényekre, turistaszálláshelyekre vonatkozó adatokat. Harmincöt polgármester (Marosvécs, Kibéd, Nagyernye, Mezôpanit, Gyulakuta, Mezôzáh stb.) számba sem vette a felkérést, mások hiányos adatbázist küldtek. A tanácselnök egy- másfél hónapot bocsátott a polgármesterek rendelkezésére, ami alatt össze kell állítaniuk, kinyomtatniuk és a megyeházára el kell juttatniuk a település turisztikai reklámbrosúráját. Lokodi Edit utalt a bécsi útján szerzett tapasztalatokra, amelyek azt mutatják, hogy Maros megye gyakorlatilag ismeretlen az osztrák fôváros turisztikai irodáiban, egyetlen turisztikai reklám sem kapható. A május elején, a Kultúrpalota épületében megnyíló turisztikai irodában már megtalálhatóknak kell lenniük az idegenforgalmat népszerûsítô anyagoknak. Turisztikai szakemberek kiképzésérôl tartott a továbbiakban elôadást a Magna elnevezésû intézmény képviselôje.

Bírságok nélkül?

A Vízügyi Igazgatóság vezetôje, Ioan Chioralia néhány jogszabály ismertetését követôen kitért a tavalyi ellenôrzések eredményeire. Kiderült, hogy számos község nem szervezte meg a törvényes elôírásoknak megfelelôen a hulladékgyûjtést, a folyópartokon illegális szeméttelepekre bukkantak (Mezôcsávás, Szászrégen, Ratosnya, Alsóbölkény, Görgényszentimre, Bátos stb. esetében), a szeméttelepeket nem a megfelelô helyeken létesítették, hanem gyakran árvízveszélyes, vagy éppenséggel lejtôs területekre. A Vízügyi Igazgatóság elrendelte az illegális szeméttelepek felszámolását, bírságokról azonban nem esett szó a beszámolóban.

A tanácskozás végén Rusu Ioan, az Állategészségügyi Igazgatóság vezetôje ismertette a veszettség elôfordulását a megyében az állatok körében, utalva arra, hogy tavaly 11 esetben állapították meg a fenti diagnózist (8 róka, 2 macska és egy borz esetében). A felszólaló polgármesterek a tej ártámogatásának késését nehezményezték, azt, hogy több esetben a hegyi településeket mezôségivé minôsítették (a tej ártámogatásának mértéke e minôsítéstôl is függ), az utak javítására igényeltek támogatást.

Több kilométeres hosszúságú és több mint fél méter vastagságú jégtorlasz alakult ki a Felsô-Maros mentén. Veszély egyelôre nem áll fenn, az esetleges árvíztôl akkor kell tartani, ha az idô felmelegedése jelentôs csapadékmennyiség lehullásával jár - jelentette ki Angela Socaciu, a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóság diszpécserszolgálatának vezetôje. A Maros menti falvak lakói aggódnak, mert szinte minden tavasszal, a hóolvadás következtében eláradnak a házaik és gazdaságaik. Az esetleges árvízveszély leginkább Gödemesterházát fenyegeti, ahol egy közel százméteres útszakasz bármikor beomolhat, mert tönkrement a védôgát.

Fokt Calin, a Román Vizek övezeti igazgatóságának sajtószóvivôje kérdésünkre elmondta, hogy az említett szakaszon az egymásra torlódó jégtáblák nagyobbak a megszokottnál, ez azonban akkor válik reális veszélyforrássá, ha a torlasz a folyó egyik kanyarulatában "megakad", a víz pedig, új utat keresve elönti a partot. A vízügyi igazgatóság és polgári védelem alakulatai figyelemmel kísérik a torlaszképzôdés további alakulását, és amennyiben ez túlnövi a kritikus határméretet, felrobbantják azt.

Az utóbbi napok alacsony hômérséklete miatt több mint 60 vízberendezés befagyott Marosvásárhelyen, az Aquaserv ÖV vízszolgáltató képviselôi szerint emiatt azok a javarészt magánházban lakó fogyasztók a hibásak, akik nem óvták meg berendezéseiket. A vízszolgáltató közleménye szerint több fogyasztó a nagy hideg ellenére felnyitja a vízóra borítólapját, hogy elolvassa a számlálót, és ez elôsegíti a berendezés befagyását.

Az Aquaserv ÖV képviselôinek tájékoztatása szerint a vízórák javítását vagy cseréjét a kárt okozó lakosoknak kell állniuk. Egy új vízóra mintegy 1,5 millió lejbe kerül.

A marosvásárhelyi tanács, a város arculatára gondolva, határozatban mondta ki, hogy a villamossági, távközlési meg tv- kábeleket, valamint a gázvezetékeket ezentúl a föld alá kell helyezniük az üzemeltetôknek. Ezt elôbb a védettnek számító városközpontban kell véghez vinniük, majd öt év alatt a város más övezeteiben is. Az ötlet jó, a gond csak az, hogy a kivitelezés költséges meg körülményes is. A mûszaki megoldásokról kérdeztük szolgáltató cégek képviselôit.

A tanácsosok elnapolták volna a határozatot, de sürgetô érvek jobb belátásra bírták a testületet. Dan Gliga, a polgármesteri hivatal közterület-kezelô igazgatóságának vezetôje mondta el, hogy két kábeltelevíziós társaság, valamint a belügyminisztérium kér hálózatépítésre engedélyt, s hasznos lenne, ha a szóban forgó határozat értelmében hagynák jóvá a fejlesztéseket.

Az említett határozat elsô kihatásaként február elsejétôl az igénylôk - attól függetlenül, hogy cégekrôl vagy magánszemélyekrôl van szó - csak akkor kapnak építkezési engedélyt, ha alkalmazkodnak az új elôírásokhoz. A városrendezési terv szerint a következô utcák és környékük számít védett övezetnek: Korvin Mátyás tér - Cuza Voda utca - Gyôzelem tér - 1918. December 1. - Stefan cel Mare - Bradului, Zefirului - Borsos Tamás - Krizantém - Papiu Ilarian - Kôrösi Csoma Sándor - Ion Antonescu sétány - Andrei Saguna Mitropolita - Grigorescu - 1989. December 22. - Építészek - Aranyos - Köztársaság tér - Forradalom - Mihai Eminescu - Marasti tér - Kinizsi Pál és Sinaia utca.

Mûszaki akadályok

A tanácsi határozat végrehajtásáról, végrehajthatóságáról elsôként Szakács Istvánt, a Romtelecom Rt. mûszaki osztályvezetôjét kérdeztük:

- Jónak tartom az ötletet, mert minden nagy európai városban, mi több, Magyarország kisebb városaiban sem lehet már ilyen vezetékeket látni. Ott már korábban vigyáztak arra, hogy ne rontsák el a városképet levegôben lógó vezetékekkel, így az egész rendszert másként tervezték. Nálunk így újra kell gondolni a hálózatot, s olyan vezetékrendszert kell kialakítani, olyan elosztó dobozokat kell kihelyezni, amelyek kellôképpen óvják a vezetékeket és nem rontják a szolgáltatás biztonságosságát. A távközlés szempontjából az sem mindegy, hogy milyen a huzal. A földbe másfajta drótot kell elhelyezni, mint ami a levegôben van. Erre jelenleg az országban nincs megfelelô technológiája a Romtelecomnak. Az új megoldás bevezetése, illetve a meglevô vezetékek eltüntetése nagyon sok idôbe és pénzbe kerül. Az egyetlen hely, ahol a Romtelecom Rt. Maros megyei igazgatóságának sikerült az épületekrôl eltüntetni a huzalokat, az a segesvári vár. De itt sem tudtunk a szabványoknak megfelelô megoldást alkalmazni, bármikor beázhatnak, károsodhatnak a vonalak. Az ideális az lenne, ha mondjuk Párizshoz hasonlóan legyen egy kivilágított mûszaki alagút, amibe minden csövet, huzalt bevezetnének, s ahol bármikor az utca feltörése nélkül lehetne kijavítani a hibát. Ettôl azonban nem 5, hanem 50 évre vagyunk.

Prosteanu Gheorghe, a Romanian Cable System marosvásárhelyi fiókegységének igazgatója elmondta, támogatja a tanács kezdeményezését, azonban még nem tudja pontosan, milyen megoldást kínálnak a vezetékek elrejtésére. Többféle technológiai megoldást is tudnának, azonban erre vonatkozóan ki kell dolgozni egy szabályzatot, hogy mindenki egyformán járjon el. Számukra a határozatban foglaltak teljesítése nem gond, bár az ötéves határidôt kevésnek találta a város teljes rendszerének az átalakítására.

Claudiu Hulpus, a Dél-erdélyi Electrica Rt. marosvásárhelyi kirendeltségének szóvivôje a következôképpen kommentálta a tanácsi határozatot:

- A vállalat szempontjából a villanyvezetékek földalatti rendszerének kiépítése elsôsorban nagyon költséges, amelyet a cég 5 év alatt nem tud vállalni. Az új bekötések költségeit pedig a fogyasztók kell törlesszék. Akadályt jelenthet a továbbiakban az is, hogy újra fel kell törni az utcákat, s olyan helyzetbe is kerülhetnek, amikor nehezebben lehet a különbözô vezetékeket összekötni. Az Electrica Rt. szakemberei rövidnek tartják az ötéves határidôt. Szerintük ennyi idô alatt nem lehet a város összes vezetékét elrejteni, a föld alá helyezni. Mindenképpen szükség lenne egy alapos megvalósíthatósági tanulmányra, s csak ezután derül ki, hogy milyen anyagi és emberi erôfeszítést igényel a szóban forgó munkálat.

Mindent egybevetve, örülhetünk, hogy a tanácstestületnek végre sikerült egy valóban távlatos határozatot elfogadnia. Olyannyira távlatosat, hogy már-már délibábos. De ne legyünk kishitûek! "Szalámitaktikát" alkalmazva, sorra, rendre lehet változtatni a mai helyzeten, ha megtalálják a módját, hogy ebben az érintett cégeket is érdekelté tegyék. Ezért lett volna hasznosabb, ha egyszer szakmai konzíliumot tartanak, s csak azután hoznak határozatot. Az mindenképpen célravezetônek látszik, hogy a hálózatfelújítás- bôvítés engedélyezése során érvényesítsék a határozatba foglalt igényt.

Aktuális

A Demokrata Párt országos választmánya két nappal ezelôtt kiebrudalt három fiatalt - Cozmin Gusat, Lavinia Sandrut és Aurelian Pavelescut- a pártból. Az ok, a megbízott elnök nyilatkozata szerint az, hogy " Gusa kijelentései áthágták a párt alapszabályzatának elôírásait", és "ártottak a pártnak". Illetve, hogy nem volt bennük csapatszellem, ezért, a "barátság és a statútum közül" kénytelenek voltak "a statútumot választani".

Nem akarok Cozmin Gusa prókátora lenni, hiszen a fiatal politikus pár hónap alatt olyan "karriert" futott be- fel-le, ami másoknak évekbe tel(ne). Amellett hitele sem lehet nagy, mert ki hinné el bár egy szavát is egy olyan embernek, aki, miután a teljes ismeretlenségbôl rajtaütésszerûen a PSD fôtitkára lett, hónapokon keresztül hadakozott Traian Basescuval, a Demokrata Párt akkori elnökével (és a közvélemény elôtt nem titok, hogy milyen jelzôket vágtak egymás fejéhez), mintha mi sem történt volna, hirtelen átnyergelt a PD-be, és ettôl kezdve - az addig pocskondiázott pártelnökkel cinkos egyetértésben -, szidta Ion Iliescut és azt a pártot, amelyik "valakit" csinált belôle. Azt mondják az öregek, hogy zsák a foltját megtalálja. Nos, úgy tûnt, hogy valóban egymásra talált Gusa és Basescu. Így ment a választási kampány idején, majd, amikor Basescu becseppent Cotrocenibe, fordult a kocka, és ismét egymásnak estek... egyelôre a nyilatkozatok szintjén.

Csakhogy van egy másik közmondás ama bizonyos erôsebb kutyáról, ami szó szerint "bejött" ebben az esetben, hiszen mondvacsinált "indoklással" "vonta meg a PD vezetése" az eddigi kedvenc(ek)tôl a bizalmat, az államelnök (és addigi barát) államfôhöz méltatlan minôsítéseit követôen. Hogy a fiatalok nem hagyták magukat kirúgni, hanem félórával azelôtt kiléptek, az csak mellékes epizód.

Ami nem mellékes az az, hogy a XXI. században, az európai uniós csatlakozás küszöbén, egy demokratikus jogállamban, magát már a nevében demokratikusnak tituláló párt demokratikusnak a legnagyobb jóindulattal sem mondható módszerekkel szabadult meg azoktól, akik - uram bocsá'! - bírálni merték a még mindig pártelnökként viselkedô államelnököt, sôt, arra vetemedtek tizenheten, hogy egy fiatal politikust támogassanak a hamarosan sorra kerülô tisztújító konferencián, és nem azt, akit az államfô szeret. Bizonyára ezzel "okoztak" olyan rettenetes "károkat" a pártnak, hogy nem volt más kiút, ki kellett rúgni ôket.

Az egész cirkuszban nem Gusa és társainak sorsa az érdekes, hanem az, hogy egy demokratikus pártban, amely a múlt év decemberében államfôt adott az országnak, diktatórikus állapotok dúlnak. Ez igazolja azt is, hogy Basescu naponta túllépi alkotmányos hatáskörét, és igazi diktátorként akar diktálni a Legfelsôbb Bírói Tanácstól a kormányon át egy párt belsô ügyeiben. Ezek szerint ebben az annyira "demokrata" pártban a törvény "ne szólj szám, nem fáj fejem". Különben... Mert rejtély, hogy mi lehet(ett) az igazi oka a látványos kirúgásnak.

Az új munkatörvénykönyv

Szerdán a CNSLR - Fratia Szakszervezet Maros megyei szervezete benyújtotta a Munkaügyi Minisztériumhoz a véleményük szerint elhamarkodott, az alkalmazottak jogait sértô új munkatörvénykönyv módosítását és kiegészítését tartalmazó javaslatot. Az új munkatörvénykönyv hiányosságait, alkotmányellenességét a tegnap sajtótájékoztató keretében ismertették.

- Mintha csak a kormány kazánfûtôi állították volna össze a törvénytervezetet, amely nem tesz mást, mint törvényesíti a rabszolgatartást - minôsítette az új munkatörvénykönyvet Cocis Calin, a Fratia Szakszervezet fôtitkára. Véleménye szerint a Munkaügyi Minisztérium által javasolt törvénytervezetet a patronátussal és a szakszervezetekkel konzultálva kellett volna kidolgozzák. Mint ismeretes, a 2003. március elsejétôl érvénybe lépett munkatörvénykönyv 298 cikkelyébôl 276 módosítását javasolta a szakminisztérium. A szakszervezet véleménye szerint az a törvénykönyv sem tökéletes, ám az eszközölt módosítások kizárólag a munkáltató javára és a munkavállaló kárára szolgálnak. A következôkben a legsúlyosabb törvénytelenségekre hívták fel a sajtó figyelmét.

- Az új munkatörvénykönyv szerint ezután az alkalmazott megkérdezése és beleegyezése nélkül lehet túlóráztatni. A munkaidô lejárta utáni munka azonban már kényszermunkának számít, amivel az emberi jogokat szegik meg - mutatott rá Maria Dandarau, az Alternativa 2002 Azomures Szakszervezet vezetôje. Elmondása szerint a túlórázás miatt az alkalmazott nem tudja teljesíteni családi kötelezettségeit, ezáltal a családi törvénykönyv elôírásait is megszegik. "Az egységes adókulcs bevezetésével a kormány a másodállások vállalására ösztönözte a munkavállalókat, szabad utat engedve jövedelmeik növelésére. A túlórázással azonban megfosztják a szabad idôtôl, tehát kénytelen megmaradni egy állás mellett, és semmi anyagi többletre nem tesz szert. A munkáltató azonban kénye-kedve szerint kihasználhatja. Kijelenthetem, ez a törvénytervezet a külföldi befektetôket részesíti elônyben, éppen csak hogy nem foglalták a szövegbe: jöjjetek befektetôk, használjátok a munkaerôt, zsákmányoljátok ki, minél nagyobb profitra téve szert, s még a temetési költségeket sem kell fizessétek" - mutatott rá a felszólaló.

A szakszervezeti fôtitkár aberrációnak minôsítette azt a cikkelyt, amely elôírja, hogy az egyéni munkaszerzôdés aláírása elôtt a munkáltató nem köteles ismertetni a munkavállalóval az abban felsorakoztatott kitételeket. Mi több, az új munkatörvénykönyv lehetôvé teszi a meghatározott illetve meghatározatlan idôtartamra való alkalmazást. "Ez nem más, mint a feketemunka bátorítása, hiszen a munkáltató akár 20 napig is foglalkoztathatja az illetô személyt munkavállalási papírok nélkül. Az új törvénykönyv életbe lépése után elsôsorban az utcai kereskedelemben és a közélelmezésben lesznek ilyen jellegû visszaélések" - mondta Cocis Calin.

Arról is szó esett, hogy léteznek olyan cikkelyek a régi törvénykönyvben, amelyet a törvényjavaslat nem módosít, ám azok változtatását éppenséggel a szakszervezet szorgalmazza. A 79. cikkely az elôzetes értesítés nélküli munkaviszony-megszüntetésre vonatkozik. Példaként említették a magasban dolgozók helyzetét, akik felmondásuk után még 15 napig kénytelenek veszélyes körülmények között dolgozni. Az általuk javasolt módosítás ennek a helyzetnek vetne véget.

A 284-es cikkely szerint a tanfolyamokon illetve szakmai továbbképzôkön részt vett alkalmazottak a szerzôdés lejárta elôtt való munkaviszony- felbontás esetén vissza kell fizessék a kurzus árát. Ezt is méltánytalannak találták a szakszervezetisek.

A fegyelmi kivizsgálásra vonatkozó cikkelyben egy új bekezdés bevezetését is javasolták, éspedig, hogy az alkalmazott bizonyos idô eltelte után jogosult legyen a rehabilitálására. Azzal sem értenek egyet, hogy a szakszervezeti vezetôket az új munkatörvénykönyv szerint szakmai hozzá nem értés miatt meneszthetnek. Azt meg logikátlannak tartják, hogy a munkaszerzôdés felbontása után is büntethetik az alkalmazottakat.

- A napokban valamennyi megye szakszervezete továbbítja a Munkaügyi Minisztériumhoz javaslatait a törvénytervezet módosításaira. Abban az esetben, ha azokat nem veszik figyelembe az új törvénykönyv megszavazásakor, a CNSLR Fratia nagyméretû tiltakozó megmozdulásokat, utcai felvonulásokat kezdeményez - összegzett a szakszervezet képviselôje.

A Megyei Munkaerô-foglalkoztatási és - átképzési Ügynökség január folyamán 10.980 munkanélkülit tartott nyilván, közülük 6698 személynek semmilyen anyagi támogatása nincs. A munkát keresô munkanélkülieknek lehetôségük van a szakképesítésre. Február folyamán mészárosokat, pincéreket, szakácsokat, szabókat, eladókat és számítógép-kezelôket képeznek.

A szakácsnô gyors pillantással végigpásztázza a polgármesteri hivatalban készült lajstromot, s ha a rácsos ablaknál álló szerepel rajta, van ebéd, ha nem, fordulhat vissza üres edénnyel. Naponta ismétlôdô, szánalmat keltô látvány. De kevesen látják.

A marosvásárhelyi szegénykonyha mostanság a volt November 7. negyedbeli piac udvarán mûködik, mintegy a gondoskodó szándékot illusztráló szûkös keretben. Így gyorsabban szabadulni lehet a rászorulóktól, mosogatni, takarítani sem kell utánuk! Láss hivatali szigort: a terített asztalnál való étkezést tiltják a közegészségügyi szabályok, mert - "érvelnek" - a rászorulók között van tbc-s, HIV-fertôzött stb… Olvassuk újra: az élet peremén élôt még az állítólagos közegészségügyi elôírás is sújtja. Felteszem, ha telne nekik vendéglôre vagy legalább gyorsétkezdére, a kutya se törôdne az esetleges egészségi állapotukkal.

- Ma lucskos káposztát fôztünk, disznóhússal. Minden jogosult családnak egy adagot, azaz fél liter levest és egy kenyeret adunk. Tegnap krumplileves volt, holnap csorba lesz. Hét végén nincs fôtt étel, hideg kosztot juttatunk. Például egy kg párizsit, cukrot, egy liter olajat, egy félkilós margarint adunk. S természetesen a napi egy kenyeret - mondja Szilágyi Ibolya, az ingyenkonyha szakácsa.

G. G. szégyenkezve fordul sarkon az ablaktól, lemaradt a listáról.

- Nincs mit tennem - szabadkozik az ételosztogató -, pontosan ki van porciózva.

Mások is kénytelenek a lucskos káposzta illatával beérni. A hivatal S. Zs.-nek és S. M.-nek sem "aprobálta".
Vagyis hát valakik valahol, a milliók és milliárdok osztogatói valójában "aprobálták", hogy S. Zs. és S. M. ne jusson ebédhez.

- Két kisgyerekem van. Se nekem, se a férjemnek nincs munkahelye. Érdeklôdtem a Rózsák tere 31. szám alatt, s azt mondták, nem hagyják jóvá az ebédet, mert más, gyerekeit egyedül nevelô nô jobban rászorul. November, december és január folyamán rendszeresen hordtuk az ételt, meg voltunk elégedve. Jól fôznek, szívesen megettük. A kiszolgáló is mindig kedves volt, jó asszony, megérti a szegényeket.

Az emberséget, együttérzést, segítôkészséget azonban számokban mérik. Ahogy a számokhoz illik - ridegen. Vagyis a szegénykonyhai étkeztetésre az idén Marosvásárhelyen 1,1 milliárd lej jut. Egy ebéd elôállítása 48 ezer lejbe kerül. Nem kombináltuk a számokat, de mondják, hogy ebbôl jelenleg mintegy 100 rászoruló családnak jut meleg étel. Azaz feje tetején áll a dolog. Talpra állítva úgy találna az imént emlegetett nemes fogalmakkal, ha a kalkuláció a rászorulók számából indulna ki. Ez ugyanis az a végletes élethelyzet, amikor a takaró hosszát kell a szükséglethez méretezni.

Nemcsak a gazdagok gazdagodnak, hanem a szegények is szegényednek. A sok nyomorúságos sorsot ismerô Sz. I. mondja:

- Pár évvel ezelôtt többnyire csak a romák voltak a rászorulók. Most van közöttük betegnyugdíjas, menhelylakó, idôs szüleit egyedül ápoló, kisjövedelmû, felnôtté vált elhagyott, volt kisegítô iskolás, szellemi fogyatékos. De a listán szerepelnek azok a családok is, akik már nyolc éve laknak sátrakban, rögtönzött építményekben Meggyesfalva határában. Nekik megéri - pedig a busz is sokba kerül - naponta beutazni a November 7. negyedbe, hogy egy fél liter levesbôl 5-6 éhes száj "jóllakjon".

Fülemben cseng a hivatalos szöveg:

- Az ingyenkonyhán azok étkezhetnek, akik a szavatolt minimál-jövedelemre vonatkozó 416-os számú törvény értelmében szociális segélyre jogosultak. Ezeket a családokat nyilvántartják, de ingyenebédet közülük is csak azok kapnak, akik elôzetesen kérvényt nyújtanak be a hivatalba, s akik igénylik ezt a szolgáltatást. Az ingyenkonyhára vonatkozó törvény elôírja viszont, hogy egy család évente csak 3 hónapig kaphat ingyenételt. Persze, rendkívüli esetekben ezt az idôszakot meghosszabbítják.

Újraolvasom: szolgáltatás és rendkívüli esetben. Sérti a dobhártyámat! De hát "az ingyenkonyhára vonatkozó törvény…". Jó bô ez a törvénytakaró, de ahhoz nem elég nagy, hogy teljen belôle szegénykonyhára a Meggyesfalvi, az Ady negyedekbe, a Hidegvölgybe, mert sok a rászoruló. Ráadásként esetleg arra, hogy az éjszakai menhelyen se hideg étellel - nem kell bajlódni vele! - szúrják ki a hajléktalanok szemét.

Még állingálunk egy kis ideig a tehetetlenség érzésével küszködve. Közben jönnek- mennek a "szerencsések" meg idôrôl idôre a "nem aprobáltak".

Félsikerrel járt I. I. mozgássérült, aki mankóval jött az ágyban fekvô ismerôse és a hasonló helyzetben lévô szomszédja ebédjéért. Egyik név szerepelt a listán, a másik nem. Vajon osztoznak az egyetlen porción?

Nagy érdeklôdés közepette mutatták be Koltay Gábor Trianon címû filmjét szerda este az Antenna 1 magántelevízió- csatornán, a vetítést követô beszélgetô mûsor román meghívottai árnyalataiban eltérô módon értékelték a produkciót, de alapvetôen elutasították azt.

Az Antenna 1 esti híradójában úgy konferálták fel a bemutatandó filmet, mint "irredenta irányvonalú" alkotást. A két és fél órás film megtekintése után a Marius Tuca mûsorvezetô nevével fémjelzett beszélgetô mûsorban vitatták meg a látottakat a meghívottak (kiderült egyébként, hogy a film vetítése közben bombariadó volt a televízió épületében).

A film rendezôje, Koltay Gábor és Raffay Ernô történész számos bírálatot kapott a mûsorban a román meghívottak részérôl. Florin Constantiniu történész például felismerni vélte a filmben az irredenta propaganda minden elemét és formáját. Szerinte a film nagyon rossz szolgálatot tesz a román-magyar megbékélésére irányuló erôfeszítéseknek, a "magyar frusztrációt" kelti életre. A történész szerint a produkció revansista gondolatokat ébreszt, megzavarja a romániai magyar kisebbséget is. Megjegyezte: a mai történelmi realitás már nem az, mint ami Trianon elôtt volt, ma a "demográfiai realitás a döntô" a térség történelmi és politikai megítélésében.

Emil Hurezeanu politológus ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett: Erdély területén már 1918 elôtt sem voltak többségben a magyarok. A film végén egyébként a politológus szerint kifejezetten "európaellenes üzenet" hangzik el. Hurezeanu azt is kifogásolta, hogy az alkotók a magyar nemesi, arisztokrata nemzetszemléletbôl indultak ki.

Cristian Tudor Popescu újságíró-szerkesztô úgy ítélte meg, hogy ez a film tulajdonképpen egy régmúlt idôszak iránti nosztalgia. Úgy fogalmazott: megérti, milyen fájdalmat jelenthetett a magyaroknak annak idején a trianoni döntés. Szerinte a románok is megcsinálhatnák a magunk hasonló filmjét például a bécsi döntésrôl. Ugyanakkor egyenetlennek, mûfajilag meghatározhatatlannak, amolyan "mûvészi dokumentumfilmnek" nevezte a Trianont. Constantiniuval ellentétben azonban úgy vélte, hogy az egyáltalán nem ronthatja a román-magyar viszonyt.

Ion Cristoiu politikai elemzô érdekesnek ítélte a filmet, szerinte nem Erdélyt visszakövetelô alkotásról van szó. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a román nézôk most elsô ízben szembesülhettek a magyarok "Trianon- szindrómájával". Hibájául rótta fel ugyanakkor a filmnek, hogy nem eléggé távolságtartóan, hideg fejjel mutatta be a történelmi tényeket. Mivel az érzelmileg ennyire "empatikusra" sikeredett, nem lenne csoda, hogy egyes politikusok elfogultsággal vádolnák majd az alkotókat - mondta a politikai elemzô.

(MTI) Javában készülnek a vajdasági kisebbségügyi titkárságon (minisztériumban) a nemzetek közötti tolerancia növelését célzó programok, és a tartományi szervek a nemzetközi közösségtôl, az Európai Uniótól, így Magyarországtól is pénzügyi segítséget várnának az elképzelések megvalósításához - közölte az MTI-vel Korhecz Tamás, a kisebbségügyi tárca vezetôje.

Korhecz szerint a tartományi végrehajtó tanács (kormány) felkérte tárcáját, hogy készítse el a tolerancianövelô programokat. Az elôkészületek már javában folynak: a fiatalok tömeges részvételével megvalósítandó rendezvényekrôl és projektumokról lenne szó, amelyek a többnemzetiségû környezetben élô 14-20 éves szerb nemzetiségû fiatalokat céloznák meg.

"Az a cél, hogy egymás jobb és teljesebb megismerésén keresztül csökkentsük e közösségben az ellenszenvet és a kizárólagosságot a másság iránt. Iskolás korú fiatalok tömeges bevonását tervezzük olyan rendezvényekbe, amelyek a Vajdaságban élô népek és nemzetek kultúrájának és történelmének megismerését szolgálnák" - mondta Korhecz.

A miniszter néhány példát említett. Lesznek tanulmányi vetélkedôk, sportrendezvények, amelyeken - több nyelvû kísérôrendezvények mellett - különbözô nemzetiségû fiatalok mérnék össze erejüket és tudásukat. Olyan elképzelések vannak, hogy a vetélkedôk és a sportrendezvények gyôzteseit, gyôztes csapatait díjakkal jutalmaznák meg, amelyekbe külföldi, esetleg magyarországi jutalomkirándulások is beletartoznának. Múzeumi kiállítások tömeges megtekintését tervezik, ami ugyancsak szolgálná az ismeretek bôvítését.

Korhecz szerint tárcája abból a felismerésbôl indult ki, hogy az incidensek, a kilengések és a türelmetlenség mögött nagyon sokszor a nem tudás bújik meg. A tartományi szervek a hiányos ismeretek pótlása révén kívánják növelni a toleranciát a másság iránt. A tartományi kisebbségügyi tárcánál több munkacsoport dolgozik a programok elôkészítésén. Amint a tervek elkészültek - ami már ebben a hónapban megtörténik -, s a tartományi kormány is áldását adja rájuk, felkutatják az anyagi forrásokat a programok megvalósításához..

"Amennyiben a nemzetközi közösség és az Európai Unió szívén viseli a nemzetiségi viszonyok alakulását a tartományban, akkor elvárható, hogy az ilyen komoly, tömeges projektumok támogatását is felvállalja" - mondta Korhecz, aki szerint teljesen logikus lenne, ha Magyarország is kivenné részét ebben, mert kétszeresen érdekeltnek kell lennie a cél elérésében, egyrészt mint uniós tagország, másrészt mint a Szerbiában élô legnagyobb nemzeti közösség anyaországa.

(MTI/AP) Umm Ali azt mondja, fiát azért ölték meg iszlám fegyveresek, mert nyírta a férfiak szakállát.

Bagdad Dora negyedének lakói szerint a muzulmán szélsôségesek most a borbélyokra vadásznak, mivel szerintük megsértik azt az iszlám elôírást, hogy a férfiak hagyják hosszúra nôni szakállukat. Néhányan a nyugatias frizurát is kihívásnak tartják, a gyûlölt, világias európai és amerikai kultúra bántó jelképének. Egyetlen hónap alatt öt borbélyt öltek meg a környéken. "Egyszerûen csak borbély volt, így hát szakállt is vágott" - mondja a gyászoló Umm Ali, miközben elhunyt fiatal fia fotóját bámulja.

Az ifjú Figaró, Szadik Abdul Huszein nem vette komolyan a fenyegetést, hogy ha nem hagyja abba a szakállborotválást, az életével fizet. Január 27-én épp egy vendég haját vágta, amikor magas férfi lépett be a mûhely ajtaján. Szó nélkül lôni kezdett, megölte a borbélyt, és megsebesítette vendégét, egy 26 éves mérnököt.

A sebesült édesapja külföldieket vádol a gyilkosságokkal. "Azok az arab szélsôségesek lemészárolják a fiainkat csak azért, hogy zûrzavart okozzanak. De minket nem lehet megfélemlíteni ilyesmivel" - mondja.

Dora utcáit csatatérré tették az amerikai és iraki erôk ellen lázadók. Álarcos, fegyverrel hadonászó iszlámisták rohangálnak az utcán, parancsokat osztogatva és fenyegetôzve, megbüntetve azokat, akik nem engedelmeskednek nekik.

Az új szélsôséges bandákat bosszantó jelenségek közé tartoznak a hosszú hajú, kecskeszakállas, sôt barkót viselô férfiak is. Egy 19 éves képzômûvészeti hallgató fiú elmondta, hogy egyesek - mint ô is - a megtorlástól tartva sapka alá rejtik hajukat.

Hírek szerint szélsôségesek nyilvánosan megkorbácsoltak és megöltek nôi fodrászokat is több helyütt Irakban.

A "Szülôföldön - magyarul" ösztöndíjprogram keretében 213.976 általános és középiskolai tanuló, valamint 6.579 fôiskolai, illetve egyetemi hallgató részesült támogatásban a 2003-2004-es tanév folyamán a Kárpát-medencében. A Magyar Köztársaság kormánya által az elmúlt tanévben biztosított oktatási-nevelési támogatásról Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke számolt be tegnap délután Kolozsváron, az ügyvezetô elnökség székházában megtartott sajtótájékoztatón.

A rendezvény házigazdája, Takács Csaba ügyvezetô elnök elmondta: köszönetét fejezi ki a magyar kormánynak az eddigi támogatásért, illetve azért, hogy az idei évben is elkülönítette a költségvetésben a határon túl magyarul tanuló diákok támogatására szánt összeget.

A sajtótájékoztató keretében ugyanakkor sor került a 2004-2005-ös tanévre vonatkozó szerzôdés aláírására is, amelyet kézjegyével látott el egyfelôl Bálint-Pataki József elnök, illetve Kelemen Hunor képviselô, az Iskola Alapítvány elnöke, amely alapítvány felelôs az oktatási-nevelési pályázatok begyûjtéséért, illetve a támogatás kézbesítéséért.

A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ismertette a pályázatok országonkénti megoszlását, eszerint a 2003-2004-es tanévben Romániában 88.883 pályázatot nyújtottak be, amely összesen 116.975, támogatásra jogosult általános- és középiskolás diákot jelentett, valamint 5.475 egyetemi, illetve fôiskolai hallgató részesült a Magyar Köztársaság által nyújtott támogatásban.

Kelemen Hunor alapítványi elnök bemutatta az ösztöndíjprogramra vonatkozó számadatokat, amelyekbôl kiderült, hogy a benyújtott pályázatok 95 százaléka kifizetésre került, ezek összértéke pedig elérte a 417.721.450.000 lejt. A 2003-2004-es tanévben a támogatásra jogosultak száma megkétszerezôdött az elôzô évhez képest, hiszen a kedvezménytörvény módosítása következtében a korábban csak két gyermek után járó támogatást az egygyermekes családok is igénybe vehették.

Elkészítették a 2004. évi tevékenységük mérlegét a Maros megyei pénzügyôrök. Ezt ismertette tegnapi sajtótájékoztatóján Florin Marcus fôbiztos .

A fôbiztos elmondta, a gazdasági szempontból második fontossági csoportba sorolható Maros megyében a tavaly 29,1 milliárd lej értékben állapítottak meg bírságokat a pénzügyôrök, ami ebben a csoportban a legmagasabb összeg, országos szinten pedig a sorban a kilencedik. Ha ezt az adatot elemezzük, egyrészt az ellenôrzést végzô biztosok munkájának eredményességérôl lehet beszélni, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy megyénkben ilyen sokan nem tartják be a pénzügyi törvényt.

Marcus fôbiztos ugyanakkor úgy értékelte, hogy nem valós az az általánosnak mondható vélekedés, mely szerint a pénzügyôrök egész biztosan találnak valamit, amibe beleköthetnek, s amiért büntetéseket szabhatnak ki, ugyanis a megvizsgált 3433 kereskedelmi egység közül csak 2743 esetben róttak ki bírságot, ami másfelôl azt jelenti, hogy 690-nél semmiféle rendellenességet nem találtak.

Szintén a Maros megyei kereskedelmi tényezôk viszonylagos fegyelmét jelzi, hogy noha soknak tûnhet a megbüntetettek száma, az esetek többségében a megállapított kihágás kisebb vétségekre vonatkozott, mindössze 21 esetben történt büntetôjogi feljelentés, ami jóval az országos átlag alatt van. Mivel a bírósági ügyek zöme folyamatban van, csupán egyetlen konkrét cégnevet tudhattunk meg, amelynek az esetében a vizsgálat lezárult. A Zborul Kft.-rôl van szó, amely származási iratok nélkül érkezô fémlemezt hozott Galacról. A fôbiztos elismerte, biztos füles alapján sikerült ezt az ügyet felgöngyölíteniük.

Újságírói kérdésekre válaszolva a fôbiztos azt is elmondta, hogy nincs tudomása arról, hogy az új politikai vezetés a menesztését tervezné, de semmi sem lehetetlen, ugyanakkor közölte, hogy a megyei pénzügyôrség 18 alkalmazottja közül egyetlen ellen sem folyik kivizsgálás, s az év folyamán mindössze egy írásos panasz érkezett a biztosok tevékenysége ellen.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy február 4-tôl a Pénzügyôrség, amelyet az elôzô kormány az országos ellenôrzési hatóság alárendeltségébe utalt, ismét a közpénzügyi minisztérium alárendeltségébe került. Katonai alakulatként a Maros megyei részleg a brassói komisszariátushoz tartozik.

Az oktatásügyben folyton történik valami "izgalmas". Nem elég, hogy állandóan "reformálnak", de újabb és újabb (nem éppen szívderítô) meglepetéseket tartogatnak a pedagógusok számára. Változik a felvételi rendszer, egyre több alternatív tankönyv jelenik meg ilyen meg olyan okokból, egyre többet beszélnek az európai színvonalú oktatásról (?), új módszerek bevezetésérôl, informatizálásról és egyebekrôl. A politikum persze rendkívül fogékony a tanügy problémáinak rendezése iránt. Nemrég a magánórákat tartó pedagógusokat marasztalták el és figyelmeztették adócsalás miatt, a közeljövôben drasztikus intézkedéseket helyezve kilátásba. Néhány nappal késôbb már a tanárok munkaprogramjában találtak kivetnivalót. Tariceanu kormányfô meg van gyôzôdve arról, hogy a tanároknak kiszabott 40 órás munkahét (a 18 tanóra mellett a tananyag elôkészítése és az ellenôrzô dolgozatok kijavítása is ebbe tartozik) túl "rövidnek" bizonyul. Szerinte a pedagógusok munkaprogramja nem megterhelô, figyelmen kívül hagyván azt, hogy e programot éppen az európai normák szerint szabták meg. A miniszterelnök úgy látja, egy tanárnak jóval több diákkal kellene foglalkoznia, magyarán a tanulókat nagyobb létszámú osztályokba kellene bezsúfolni. Ezzel ugye sok pedagógus állása szûnne meg, s így valamelyest pótolni tudnák a tanügyi költségvetés hiányát.

Több szakszervezeti vezetô állást foglalt az ügyben, s persze a pedagógusok sem rejtik véka alá megdöbbenésüket. A legfurcsább az egészben az, hogy bár a politikai vezetôk egyértelmûen elismerik, a pedagógusi bérek még mindig nem érik el a kívánt szintet, ugyanakkor kétségbe vonják e munka értékét. A múlt évi általános béremelés kissé lehûtötte a kedélyeket, s el kell ismernünk, a tanügyieknek mégiscsak jelentett valamit. Erre az új politikai vezetés - amolyan pingpongjátszma keretében - mintha legszívesebben mindent visszavonna. Nem értjük, miként lesz így európai szintû javulás, s fôként, milyen reformra számíthatunk. Véleményünk, hogy a tanügyben "kô kövön nem marad" típusú módszerekkel semmit sem oldhatunk meg. Ráadásul illene kikérni az érintettek véleményét is.

Ha tíz évig nem utazom sehova, akkor is lesz, mit mesélnem és mire emlékeznem - ezt éreztem, amikor hazaérkeztünk bô kéthetes hollandiai kirándulásunkról. Jártunk Amszterdamban, Hágában, Leidenben, Goudában, Utrechtben, megnéztük a holland parlament új épületét, a templom alakú régi központi létesítményt, ahol a királynô megnyitja a parlamenti évet, kipróbáltuk az Ajax stadion meredek székeit, találkoztunk a tengerparti, ruha alá bebúvó széllel, megcsodáltuk a régi, jelenleg is lakott kastélyokat, a magasított gát mentén épült házakat, s repültünk. Mesevilág, amelybôl mi ott-tartózkodásunk alatt csak a felszínen mutatkozó szépet láttuk.

Utcák? Patakok? - találgattuk a repülôgépbôl, nézve a nagy, zöld mezôket keresztülszelô sávokat. Az amszterdami repülôtér, Schipol, ahogy a helyiek hívják, óriási. Több tíz repülôgép indul percenként szerte a világba, belföldre, a közeli és távolabbi országokba, a legtöbb Ázsiába. A világ egyik legnagyobb légi kikötôje, de mégsem elég nagy. Mint megtudtuk a helyi szakemberek azt fontolgatják, hogy a tengerbe építenek homokszigetet, ahova majd leszállnak a repülôgépek, s az utasokat a víz alatt kialakított vasúton fogják szállítani.

Tengerszint alatt, mégis védve

A szürkületben külön élmény a többsávos autópálya, amelyen a 40 kilométerre levô Nieuwegein felé tartunk. Menet közben megtudjuk, hogy azok a világos sávok, amelyeket a repülôbôl láttunk, vízzel tele csatornák, amelyek hektáronként, mintegy határként szelik át a termôföldeket. Az árvízveszély elkerülése érdekében alakították ki ôket, s rendszeresen használják öntözésre is. Az egész országot behálózó csatornarendszer kiépítése óta - bár Hollandia több mint fele tengerszint alatt van - nincsenek árvizek. Vannak olyan kis vidéki települések, amelyeket gátak mentén építettek. Igazi felüdülés a nagyvárosbeli forgatag után végiggurulni egy-egy ilyen tipikus holland falun, amelyik egyetlen utcából áll.

Amszterdam vagy Hága a fôváros?

Amszterdam, vágtam rá gondolkozás nélkül. A kérdés azért jogos, mert Hágában van az ország parlamentje, ott lakik a királyi család is, s így Hága is jogot tarthat a fôvárosi címre.

Amszterdam kisméretû világváros - ez, a kissé ellentmondásos szókapcsolat illik a gondosan megépített, zsúfolt, kis sikátorokkal tarkított városra. A pályaudvar a központban van, így a vonattal érkezôk egybôl a fôváros fôterére léphetnek. Több mint 50 múzeum, számtalan katolikus és protestáns templom, irodaházak, kis éttermek, apró mûtermek, kövezett utak és járdák, rengeteg kerékpár. Temérdek látnivaló, hiszen minden közel van egymáshoz, pár óra alatt keresztül-kasul lehet járni a rendezett központot. Akinek nincs sok ideje, az egy óra alatt végighajózhat a várost behálózó kanálisokon, s így is jócskán kap ízelítôt Amszterdamból. A sétahajóból meg lehet figyelni a városra oly jellemzô keskeny, magas épületeket. Minden lakás felsô emeletén egy kampó van, ezzel húzzák fel, s az ablakon adják be a bútorokat. A kapitánytól megtudtuk, hogy minden héten legalább egy úszó autóval találkozik. Egy-egy ügyetlen gépkocsivezetô, aki gépkocsiját nem centizi be jól a vízpart melletti parkolóhelyre, szempillantás alatt a vízbe pottyan.

Aki fél a tengeri betegségtôl, választhatja a kerékpártúrát is. Külön élmény volt számunkra, hogy a januári 10 fokos, szeles idôben miniszoknyás, kosztümös hölgyek, egyetemisták, diákok, nyakkendôs úriemberek, bevásárló nyugdíjasok gurultak el mellettünk. Emeletes parkolóházakat építettek, hogy minden kerékpárt biztonságban lehessen hagyni. Annyi ócska kerékpárt sehol nem láttam, mint ott. Ez részben érthetô, hiszen rendszeresen ellopják, vagy szétszerelik a kétkerekûeket. Senkit sem lep meg, ha a reggel lekötött egész bringa helyett délután csak a vázat találja meg.

Járjon többet múzeumba, olvasható több mint harminc nyelven a Van Gogh Múzeum mellett. A biztatás igencsak elkel, hiszen a borsos múzeumi belépôk - 10-28 euró - nem csak a külföldi látogatót, hanem a helybélieket is elriasztja. Az ablak nélküli kockaépület mellett kis park, pár percre Hollandia felújítás alatt álló nemzeti múzeuma, a Rijks Múzeum. Felnôttek és gyerekek számára egyaránt nagy élményt jelenthet a Nemo tudományos múzeumba látogatni. Mi kétórás felfedezôutat tettünk az emeletes, hajó alakú épületben, s sok mindent megtudtunk az elektromos áramról, az építkezésrôl, az érzéki csalódásokról, a testbeszédrôl és különbözô kultúrák testdíszítô módszereirôl. Önfeledten játszódtunk, kíváncsian fedeztük fel a négy emeleten elrejtett tudományos titkokat.

Egy kis fedett virágpiacon kaphattunk ízelítôt a varázslatos tulipánokból. A szebbnél szebb virágok bemutatása helyett csak annyit szeretnék elmondani: 100 fej, különbözô színû tulipánhagyma 5 euró, vagyis kevesebb, mint 200.000 lej volt. A vágott virágot is hasonló áron kínálták: 30 szál tulipán vagy rózsa 2-3 euró volt.

Nem a méret számít?

Huh, csak ennyit tudtunk mondani, amikor megpillantottuk az Ajax fedett stadiont, a híres Ajax arénát. Bár fénytávolságokra áll tôlem a foci, mégis nagy hatással volt rám a nagy létesítmény, a meredek lelátó, a csapat által elnyert kupákat felsorakoztató múzeum, a terem, ahonnan élôben közvetítik a sajtótájékoztatókat. A hírességek a szomszédos pályán edztek, s szünetben szívesen firkálták alá a feléjük nyújtott emléklapokat.

Jobban megismertétek az országot, mint mi, akik itt élünk - mondták barátaink, miután elmeséltük, hogy milyen sok helyen megfordultunk. Kicsit magunkra ismertünk, hiszen mi is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy közvetlen környezetünk sokkal több kellemes meglepetést, felfedezésre váró helyet rejt, mint gondolnánk. Inkább vágyódunk s utazunk távoli helyekre, még mielôtt felfedeznénk a megyét, Erdélyt.

Kastélyok és lakóik

Érdekes, hogy bár a hollandok imádják királynôjüket, kevesen látogatták Hágában azokat a helyeket, ahova az ország jobbára jelképes vezetôje rendszeresen eljár. Kevesen látták a templomra hasonlító Binenhoffot, ahol a királynô minden évben megnyitja a parlamenti évet, kevesen nézték meg az új épületrészt. A modern létesítményre a puritánság jellemzô. Érdekessége, hogy a nagy teremnek nincsenek ablakai, hogy a törvényhozókat ne zavarja se nap, se esô, ne befolyásolja, hogy nappal vagy éjszaka van.

A királyi család mellett számos nemesi család is van, s nagy részük még mindig kastélyokban lakik. Amennyiben nincs anyagi lehetôségük fenntartani kastélyaikat, kérhetnek állami támogatást. Cserében a több hektáros parkokat, s az épületek egy részét meg kell nyissák a látogatók elôtt.

Ki az igazi holland?

Kéthetes ott-tartózkodásunk alatt két dolog volt furcsa számunkra: az étkezési szokások és a sok idegen. A hollandok késô délután esznek meleg ételt, általában félkész élelmiszereket melegítenek fel vagy porlevest fôznek. Az élelmiszerárak nagyjából azonosak a nálunk gyakoroltakkal (fizetéseik átlagosan 15-ször nagyobbak).

A bevándorlókkal szembeni nyitottságuk, engedékenységük eredményeképpen a nagyobb városok lakosságának majdnem fele nem tôsgyökeres holland. Vannak olyan települések, ahol a muzulmánok vannak többen. A fekete bôrû szürinamiak mellett, akik igazi hollandoknak számítanak, találkoztunk törökökkel, spanyolokkal, irakiakkal, afgánokkal, olaszokkal, s hallottunk román románcot éneklô cigány zenészt. Sokan telepedtek át a valamikori holland gyarmatokról a gazdag anyaországba. A történelem bosszulta meg magát?

Az általános pozitívnak tûnô közhangulat mellett magánbeszélgetésekbôl kiderült, hogy míg a kormánypolitika eddig elnézô volt a bevándorlókkal szemben, addig az átlagembereket már rég foglalkoztatja, hogy mi lesz késôbb. Vannak ugyanis olyan települések, ahol a muzulmánok már most többen vannak. Saját nyelvüket beszélik, hagyományaik, vallásuk szerint élnek, nem keverednek, sôt az idôsebbek nem is beszélik az állam nyelvét. A munkanélküli segély 600-700 euró, ebbôl meg lehet élni, s sokan a bevándorlok közül ezt teszik. Ugyanakkor teljes mértékben ôk végzik a "kulimunkát"; nem lehet holland sepregetôt, szemetest, mosogatót látni, sôt, egyre kevesebb az igazi holland kiszolgáló személyzet. A hollandok évekig mosolyogva fogadták a beköltözôket, s csak akkor kezdtek csodálkozni, méltatlankodni, amikor kiderült, hogy a jövevények nem olvadnak be, nem válnak igazi hollanddá. Asszisztensnô barátnônk mesélte, hogy vannak olyan középkorú, idôs betegek, akik több tíz éve holland állampolgárok, de még mindig nem beszélik a nyelvet.

A hollandok pórul járnak - állapítottuk meg csendesen, magunk között, emlékezve közelebbi példákra.

Hazautazásunk elôtt barátaink megkérdezték: tetszett nálunk, tudnátok itt élni? Mosollyal válaszoltunk: elbûvölô országot, általános jólétet és biztonságot láttunk, tapasztaltunk. Szívünkbe zártuk mind a tájat, mind az embereket. De a kérdés nem az, hogy tudnánk-e, hanem, hogy akarunk-e? Szívesen jöttünk haza ...

"Beteg voltam és meglátogattatok" Mt. 25,36.

1858. február 11-én a franciaországi Lourdes-ben Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szûzanya, és meghagyta neki, hogy kaparja meg a földet. Bernadette engedelmeskedett és forrás fakadt ott, amelynek vize azóta gyógyító hatású. Évente 7-9 millió ember zarándokol Lourdes-ba. A világ minden részérôl viszik oda a betegeket. Valaki találóan a "csodák fôvárosának" nevezte. Talán épp ezért választották ezt a napot a betegek világnapjának.

Betegség mindig volt, van és lesz. A betegség rossz, hiány, fogyatékosság, az egészségnek a hiánya. Tapasztalatból tudjuk, hogy senki sem szeret szenvedni. A szenvedés nagy titok, amit soha nem értünk meg, csak hitünkkel próbáljuk megközelíteni. Bármilyen erôs is a hitünk, mégis félünk a szenvedéstôl. Jézus is, szenvedése láttán, beleremegett és vérrel verejtékezett. De nem utasította el - megtehette volna -, hanem magára vállalta saját szenvedését és ezzel együtt a mi szenvedéseinket is. Így teljesedett be életében a jövendölés: "Betegségeinket magára vette". Már nyilvános mûködése során körüljárt jót cselekedve és
"minden betegséget és bajt meggyógyított a nép körében". Jézus azt akarta, hogy apostolai és egyháza (az ô titokzatos teste) ugyanazt tegye a betegek szolgálatában: "akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: nevemben… betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak". (Mk. 16,18.) És valóban meg is történt, hisz azt olvassuk: az apostolok révén sok csoda történt és sok jel adatott". (Csel. 2,43.)

Hol vagyunk mi attól, hogy általunk is Isten nagy dolgokat mûveljen a betegek életében?! Pedig nekünk is hatalmat adott erre a bennünk kiáradó Lélek által. Növelnünk kell hitünket, hogy mi is az Úr eszközei lehessünk - a betegek javára (is).

Addig is nézzünk szembe a tényekkel. Ha beteg vagyok, bizalommal legyek az Úrhoz és orvosomhoz. Igaz, az elsô gondolatom az elutasítás: miért én szenvedek, miért most, miért így…? A tiltakozásból lassan - az Úr erejével is - eljutok az elfogadásig. Közben természetesen mindent megteszek, hogy egészségemet visszaszerezzem. Mily nehéz ilyenkor kimondani ôszintén a legismertebb imádság szavait: "legyen meg a te akaratod!" Mert nem tudjuk megérteni, hogy lehet ez is az Úr akarata. Legyek csak bizalommal Istenhez, orvosomhoz és önmagamhoz. Isten az élet Istene, azt akarja, hogy éljünk. Az orvos - korlátozottsága ellenére is - azt akarja, hogy segítsen rajtam. Én magam is minden akaratommal az életet (reményt, bizalmat) kell erôsítsem magamban, mert felépülésemhez, gyógyulásomhoz legalább annyiban hozzájárulok, mint orvosom.

Ha beteget ápolok a családban, baráti körben - vagy hivatásszerûen -, tegyem szívesen, szolgálatkészen. Talán tapasztalom: jaj a betegnek, de jaj a mellette levônek, mégis vállaljam beteg testvéremet. Cirenei Simon segített Jézusnak a keresztet hordozni, mi is lehetünk Cirenei Simon testvéreink számára: meglátogatjuk a betegeket, idôt szakítunk rájuk, ápoljuk ôket, felváltjuk a betegek hozzátartozóit a betegek ápolásában, meghallgatjuk a betegek és hozzátartozóik panaszát, velük imádkozunk vagy egyszerûen csak velük vagyunk. Szembesülünk közben saját életünk esendôségével is, elkezdünk egyre inkább a valós élet határai között gondolkodni.

Mennyi beteg van, akiknek nincs senkijük, nem nyitják rájuk az ajtót, nincs gyógyszerük. A betegek világnapján - legalább! - tegyünk valamit a betegekért. Valami olyat, ami amúgy nem ránk tartozik, amit nem nekünk kellene megtennünk, valami olyan kis dolgot - a beteg számára nagy dolog! -, amelybôl az irántuk érzett tiszteletünk, együttérzésünk és szeretetünk nyilvánul meg. És közben gondolhatunk arra, hogy az Úr azt is tanítja: "Beteg voltam és meglátogattatok… amit eggyel a legkisebb testvéreim közül tettetek, azt velem tettétek". (Mt. 25, 36,40.)

Ákosfalva központjában áll az a négyszobás épület, amelyben a helyi polgármesteri hivatal és tanács mûködik. Az önkormányzati tevékenységek bôvítésével, az új ügyosztályok létesítésével egyre inkább szûknek bizonyult, ezért tágabb székházról kellett gondoskodni.

- Két lehetôségünk volt: vagy új épületet építünk, vagy egy meglévôt javítunk fel. Az utóbbi mellett döntöttünk, s kezdtünk hozzá a tavaly a jelenlegi székhelytôl nem messze levô óvoda épületének átalakításához - taglalja a kezdeteket Osváth Csaba polgármester. A jelenlegi épületben nincs házasságkötô-terem, sem gyûlés- illetve protokollterem, mindent az amúgy is szûk polgármesteri irodában bonyolítottak le. Egy-egy irodát két-három ügyosztály kénytelen megosztani, a helyiségek egymásba nyílnak, s mindez az ügyfélfogadás minôségének hátrányára szolgált. A mezôgazdasági szakembereknek pedig egyáltalán nem jutott hely.

A tavalyi költségvetésbôl 400, az ideibôl 600 millió lejt különítettek el a nagyméretû terv kivitelezésére. Az elképzelések szerint április közepén az új székházba (felvételünkön) költözik a hivatal. A tágas épületben minden ügyosztály külön helyiségben tevékenykedhetik, a folyosókra járólapot ragasztanak, az irodákban szalagparkettát raknak le, termopán nyílászárókat szerelnek, saját hôközpontot és új fûtôtesteket. Közvetlenül a bejárat mellett információs irodát nyitnak. Ide költözik az Ákosfalvi Információs Pont is.

A tavasz beköszöntével a tetôzetet javítják, s az épület mögötti udvarból parkolót, eléje pedig virágoskertet létesítenek. A felszabadult régi épületbe számítások szerint a lakosság- nyilvántartó hivatal, a közösségi rendôrség költözik. Az eddig sanyarú sorsú községi könyvtár is méltó helyet kap. Tervezik egy dokumentációs központ létrehozását, s ennek székhelyéül ugyancsak a régi tanácsépület szolgálna. "Ákosfalva kulturális központtá válik" - fogalmazta meg terveit a polgármester.

Jegyzet

Harmincas éveiben járó, kétgyerekes nônek egy éve kezdett zsibbadni a fél fele. A válás miatti rossz idegállapotra, a mindennapi stresszre fogta az egészet. Nem volt ideje magával foglalkozni, mert megkezdôdtek vagy inkább fokozódtak a családi cirkuszok. A válást kimondták, azonban jött a vagyonmegosztás, ami még nagyobb megpróbáltatást jelentett számára. A jelentôs vagyon teljes egészét magának követelte és követeli a férj, mondván, az ô érdeme, hogy két tömbházlakást, autókat, nagy darab baragani szántóföldeket tudtak vásárolni. Nem számított, hogy a feleség is vállvetve dolgozott a férj mellett, méghozzá felelôs beosztásban, s még a gyerekeket is nevelte. Nem beszélve arról, hogy a feleség is szép örökségre tett szert a nagyszülôk halála után, ami szintén beolvadt a közösbe.

Sírva és kétségbeesve mesélte, hogy még a személyes holmiját sem vihette magával a közös lakásból, a férj összeszaggatta, szétvágta minden egyes ruháját. A személyi autót pedig használhatatlanná tette. A gyerekek tanszerei menekültek meg csupán. Mindezt a bosszúvágy, a rosszindulat, a mérhetetlen gyûlölet szülte amiatt, hogy a gyerekek a bíróságon kijelentették: édesanyjukkal szeretnének élni. Ami nem csoda, hiszen nem egyszer ôk is áldozatai voltak az apa agresszivitásának.

Ma, a betegek világnapján elsôsorban a mûtétre készülô barátnômre gondolok. Akinek élete hajszálon múlik. Akiben a betegség mindent átértékelt.

Sem a vagyon, sem az örökség, sem siker nem fontos már.

Csak az egészség, az élet.

Alig hagytuk magunk mögött karácsony ünnepét, annak misztériumát, és máris kezdték színüket veszíteni hétköznapjaink. Pár napig együtt voltunk, majd újra rohantunk álmaink, feladataink, örömmel, vagy ímmel-ámmal végzett kötelességeink után. Aztán, hogy ne fájjon az élet, és mivel víg farsangi napokat éltünk, ártatlan, vagy mosdatlan poénokkal bombáztuk egymást. Mert így elviselhetôbb…

Szálltak a hírek, a világ legeldugottabb vackába is eljutott a szenzáció: 67 éves nô gyereket szült. Már jöttek is újdonsült barátaim, és gratuláltak, hogy lám, nálatok még ilyen is van? És hirtelen nem tudtam mit mondani, mert ezzel egy idôben más vélemények is összefutottak bennem: volt, aki elítélte, volt, aki csak a hírnévszerzés lehetôségét látta benne, és volt, aki azt mondta: jó poén… De mitôl poén egy új élet születése? Vagy már nem is emlékszem, hogy egy jó hónapja is egy élet születését ünnepeltem? Vagy már az is csak poén? Bocsánat, én csak kérdezek, mert választ keresek. Választ arra, ami ÉLET! Mindazon túl, hogy út, igazság, szeretet, Ô az élet. Tegnap, ma, és holnap is. Igen, Ô az a Jézus, aki kapocs az Atya között és köztem. Boldog vagyok, hogy utána születtem, mert nem tudom, szerettem volna-e az Istent Ônélküle. Tudva, hogy nagyon tökéletlen vagyok, félelmemben becsuktam volna a szememet Isten elôtt, bezártam volna a szívemet, lemondtam volna róla, elhagytam volna ... Most azonban keresem Azt, aki meghallgat, megért, megbocsát, segít és megajándékoz. Úgy szeret Ô engem, mint sok más embert: mindegyiket a maga egyéni mivoltában, a maga különbözôségében, bûneink ellenére ugyanolyan mélyen. Ismer engem. Szeret és vár. Vágyakozik utánam. Krisztus nem azért szeret, hogy tömjénezzem. Magamért szeret, azért, hogy megossza velem azt, ami az övé: az életet, a boldogságot. Csak kicsit nyilvánítja ki magát, hogy ne kötelezzen le. Tiszteli a szabadságomat, boldogságom elérésénél is jobban. Azt akarja, hogy szabadon, tehát önként kívánjam boldogságomat.

Nekem Krisztus barát, de olyan, akivel szemben az ember nem enged meg magának mindenféle olcsó trükköt, mert Isten; sem valami szélsôséges és nem helyénvaló szeretetmegnyilvánulást, mert az ember sohasem biztos benne, ,,ténylegesen'' szereti-e Istent. És minthogy Isten, Krisztus fenekestül ismeri szívünket, nincs mód komédiázni, hacsak valaki nem saját magának akar poénkodni. Mint barátomnak beszélek Krisztusnak mindazokról, akiket szeretek, Ô meghallgatja mindazt, amit mondok, és nem felejt el semmit. Az ô feleletei: életünk eseményei, az emberek, akikkel találkozunk, a gyász, a betegségek, az örömök, a sikerek, a kitáruló szívek. Minden. Krisztus az a valaki, aki úgy szeret engem, mint soha senki sem fog, aki megtanít úgy szeretni, ahogyan Ô szeret. Ô, aki a metró koldusa, az a fáradtságtól imbolygó, toprongyos alak, akit a tanyás gazda brutálisan ütlegelt, Ô, aki szemembe nézett, Ô, az a tiszta tekintetû lány, akivel ôszintén és tisztán lehet beszélgetni, de Ô az a bizonyos szakprofesszor, akit esetleg nem szimpatizálok, vagy néhanapján megvetek, Ô a rám mosolygó ismeretlen. Azt hiszem, mindnyájan már megtapasztaltuk Ôt, és mégis számoszlopokat irkálunk. Nem tudjuk, hogy figyelnek. Az ember számol. Számolja a pénzt, a kitüntetéseket, a választói szavazatokat, számolja az ügyfeleket, az embereket, a nôket, a foglyokat, a birkákat, a versenylovakat, a bejött poénokat. Íme közel kétezer éve annak, hogy Ô itt élt. És mégis állandóan jelen van itt, mellettem, mindenre kiterjedô, bensôséges, egészen beburkoló jelenléttel. Sohasem hiányzik mellôlem, belôlem ez a jelenlét; amikor fogat mosok, vagy vonaton ülök, akkor is ugyanúgy gondolhatok rá, mint a templomban.

Csatamezôk, börtönök, kórházak? Ô ott volt. Ô mindig ott van, amikor mindenki elpucol körülöttem. Vajon a múltam, a neveltetésem, az erkölcsi felfogásom, a kultúrám, a kifejezésmódom alkalmas lesz-e a jövendô idônek? Talán a világ végén vagyunk, a káosz küszöbén? Ez a zavaros lárma, amelyet hallunk, a mindent eltiporni készülô barbárok menetelése-e, vagy egy új, szebb világépítmény elsô alapvetése? Alapjában véve nem számít nekem. Az egyedüli bizonyosság: ô itt volt tegnap, itt lesz holnap is. Kiszámíthatatlanul, de hûségesen. És mindannyiunkat a szeretet mérlegén fognak megítélni, az ô szeretetének mérlegén. Micsoda esély - az egyedüli! A szeretet mindig meghamisítja az egyensúlyt. Minden elítél - mégis, hála a szeretet "hamis súlyának", átjuthatunk az ítéleten. Mert az életet választottuk, és bár néha poénként éljük meg, rádöbbenünk: ez olyan ajándék, melyen nem kell nevetnünk, de amely lehetôséget ad az elengedhetetlen nevetésre, a poénra is.

"Ezek a csillogó-fekete szemû gyerekek nem maguk váltották maguknak a belépôjegyet
arra az útra, amit úgy hívunk: élet…

Ha a szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk belôlük:
Itt vagyok, faragj az évek során embert belôlem! Az út vállalása és megtalálása nem egyszerû…

Végezzük emberi, ôszinte érzésekkel, személytelenül e munkát, mert nem az a fontos,
hogy kik hordták a téglát, hanem hogy magasodjon a fal!"

(Várady József)

Az iskola mint egy adott idôben és társadalomban meghatározott funkciót teljesítô intézmény, történeti jelenség, mely a társadalom mozgásával, fejlôdésével szoros összefüggésben van. Ez az összefüggés olyan feszültséget teremthet, mely egyfelôl a korszerûsítés követelményébôl, másfelôl a tanulás egyenlôtlen esélyeibôl keletkezik.

A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy az iskolát mennyi idô alatt végzik el a tanulók. Vagyis, hogy a tanköteles korba érkezve mindenki belép-e az I. osztályba, és közülük hányan jutnak el a legfelsô osztály elvégzéséig 8 tanév idôtartama alatt. Bármilyen nagyok is az általános iskola eredményei, mégis ma élesen mutatkoznak meg a meglévô hiányosságok. Népünknek vannak rétegei, egyes szórványokban élô csoportjai, akik messze elmaradnak az alapmûveltség megszerzésére vonatkozó eredményeket jelzô adatoktól. Az a %-nyi tanuló, akik a 8 osztályt 8 év alatt nem végzik el, többségükben szakképzetlen lakosságunk gyermekeibôl és közöttük jelentôs számban a hazai cigányság soraiból kerül ki. Az ô számukra a társadalmi mobilitás a keresô népességen belül a szakmák megszerzésének és így a politikai-társadalmi, valamint kulturális felemelkedésének már az elsô lépcsôfoka, az alapozó iskola elvégzésének célja és társadalmi kötelezettsége kudarccal végzôdik. A baj az, hogy talán nem is érzik mindezt kudarcnak.

Az általános iskola "mindenki iskolája", annak minél eredményesebb elvégzése egész társadalmunk, haladásunk egyik feltétele, hiszen "társadalmi rendünk alapja a munka", ezért mindenki valahol dolgozik felnôtt korában és valahol él. Az nem mindegy, hogyan dolgozunk, hogyan gondolkodunk és hogyan élünk.

Különös melegséggel kell köszönteni és megbecsülni azokat a pedagógusokat, akik áldozatos munkával az árnyékfoltok eltüntetéséért fáradoznak, akikben a "lámpás" nemes hivatása fényt árasztóan lobog. Történelmi jelentôségû feladat, hogy a hátráltató okokat egyenként számba vegyük, és azok nyomvonalán fokozzuk erôfeszítéseinket a hatékonyság szolgálatában.

A cigány lakosság elmaradottsága felszámolóban van. A cigány szülôk munkába állásának mutatói is javuló helyzetrôl szólnak, mégis - különféle okokból eredôen - sok cigány család szociális helyzete rossz, eléggé általános a cigány szülôk nemtörôdömsége a gyermekek nevelésével szemben (tisztelet a kivételnek). Esetenként az iskolák "engedékenysége" illetve egyes pedagógusoknak - e feladatokkal kapcsolatos sikertelenség miatti - elkedvetlenedése folytán csak lassú az elôrehaladás. A cigány tanulók közül sokan buknak, mert nem sikerült rendszeres iskolába járásukat biztosítani. Sok cigány tanulót felmentenek. Mégis a pedagógusok döntô többsége nem mond le róluk. Ha kell, naponta elölrôl kezdik a velük való foglalkozást. Az eddig elért eredmények az érintett iskoláknál az áldozatkész pedagógusokat is dicsérik és igazolják. Vállalják a tennivalót, jóllehet a cigány tanulók iskoláztatásával és gyakori iskolaéretlenségükkel összefüggô problémák megoldása a nevelôk sok idejét köti le, s ez kedvezôtlenül befolyásolja a nem cigány tanulók eredményes oktatását, nevelését is.

A cigány tanulók évvesztésének, lemorzsolódásának okai:

a) Ingerszegény környezetükbôl eredôen általában késôbb lesznek iskolaérettek.

b) A cigány szülôknek az iskolához való viszonyulása. Jelentôs rétegük megelégszik azzal, hogy gyermekük megtanul olvasni, írni.

c) A felnôttréteg kulturális szintje alacsony.

d) Egy részüknek nincsenek nevelési ismereteik (szülô).

e) Kevesen járnak óvodába, vagy rendszertelenül.

Feladatunk ezen tanulók szociális segítése, amely a tanácsok feladata.

A család és iskola kapcsolata még lényegesebb ezen tanulók oktatásában, nevelésében, mert konkrét eredmények is vannak, hisz nagyon sok cigány gyerek eljut ma már a középiskolába is.

Mátyás királyt 1458. február 14-én a Duna jegén koronázták meg, amikor a Duna jege, állítólag az ágyúlövések hangjától, megszakadt. Mindez a régi, Juliánus naptár szerint, amit azonban Gergely pápa 1582. október 4- én úgy változtatott meg, hogy 15-re vitték elô a számolást, de a hét napjai megszakítás nélkül folytatódtak. Emiatt van azóta febr. 24- én jégtörô Mátyás napja.

Ez a nap tehát amikor megszakad a jég, de ezen a napon tetôz a farsang nagy karneváli felvonulással Mainz, Köln és Düsseldorf városában, a Rajna mentén.

Kevesen tudják azonban, hogy mi a való összefüggés a jég megszakadása és a karnevál között?

Elsô félreértés máris, hogy a karneval szó jelentését az olasz-latin carne valeból magyarázzák, ami azt jelenti: búcsú a hústól, és látszólag a katolikus tanok szerint következô, hústól való tartózkodásért kárpótoló, utolsó nagy orgia, holott Horst Geyer egy másik, igen érdekes, ugyanakkor szavahihetô magyarázatot ír. (Horst Geyer: Über die Dummheit. VMA Verlag, Wiesbaden 1984. 194-197 old.):

Maga a karneválos bolondságok ideje általában jan. 6-tól hamvazószerdáig tart. Velencében már dec. 26-án kezdôdik, Rómában pedig, akárcsak a Rajna mentén, a hamvazószerda elôtti két hét idejére esik.

A közép-európai népeknél a karnevál eredete arra az ünnepségre vezethetô vissza, amelyet a folyami hajózás kemény téli idôk utáni újraindulására rendeztek. Ennek keretében egy nagy hajókocsit vontattak kerekeken a Rajna mentétôl Belgiumon és Hollandián keresztül, beharangozva a tél távozását és a hajózás újrafelvételét. Ennek a hajószekérnek a latin neve carrus navalis volt, amiben legnagyobb valószínûséggel a karnevál szó valódi eredete keresendô - írja Geyer.

Ugyancsak e magyarázatot támasztja alá, hogy éppen a Rajna menti településeken a legszínesebbek és legmozgalmasabbak az ünnepségek, ott tehát, ahol a folyami hajózás már a legrégebbi idôktôl a mindennapok meghatározója volt.

Mellesleg megjegyezve: 1854. február 24-én, tehát jégtörô Mátyás és a nagy düsseldorfi karnevál napján vetette magát a Rajnába Schumann, a zeneszerzô, s a jégtáblák közül mentették ki, hogy élete hátralévô idejét azután - tudvalévôleg - a tébolydában töltse le.

Hamvazószerda után kezdôdik a hat hétig tartó böjt ideje, de, mivel húsvét a Hold járásához igazodik, ezért húsvéttól visszafelé a hat hét meglehetôsen eltérô februári napokra esik, elég lehet a következô évek hamvazószerdáit egymás alá írni:

2005. február 9.

2006. március 1.

2007. február 21.

2008. február 6.

2009. február 25.

2010. február 17.

Ez a magyarázata a farsangi rendezvények naptári csúsztatásának.

A Népújságban 2005. január 18- án megjelent, a Református Kollégium államosításával kapcsolatos cikkem folytatásaképpen, miként azt megígértem, az alábbiakban közlöm azon ingatlanok listáját, amelyek a marosvásárhelyi református egyház(ak), illetve a Református Kollégium tulajdonát képezték, s az iskola fôépületét kivéve mai napig sem juttatták vissza:

Lakások, épületek:

1. Kogalniceanu (Kazinczy) utca 4. szám: Telekkönyvi szám: 949, helyrajzi (topográfiai) szám: 1641, 1642, területe 2598 m2, tanári lakás, szobák száma: 7. Két tanár lakott benne családjával.

2. Kogalniceanu (Kazinczy) utca 6. szám: Tksz.: 950, hrsz.: 1643, 1644/1, 1644/2, területe 1793 m2, tanári lakás, szobák száma: 7. Két tanár lakott benne családjával.

3. Kogalniceanu (Kazinczy) utca 8. szám: Tksz.: 951, hrsz.: 1645, 1646, területe 2932 m2, tanári lakás, szobák száma: 7. Két tanár lakott benne családjával.

4. Kogalniceanu (Kazinczy) utca 10. szám: Tksz.: 952, hrsz.: 1647, területe 2982 m2, tanári lakás, szobák száma: 8. Két tanár lakott benne családjával.

5. Kogalniceanu (Kazinczy) utca 12. szám: Tksz.: 953, hrsz.: 1648, 1649. Területe 1250 m2, tanári lakás, szobák száma: 7. Három tanár lakott benne családjával.

6. Borsos Tamás utca 11. szám. Tksz.: 1000, hrsz.: 1714/1, 1714/2. Területe 442 m2, tanári lakás, szobák száma: 4. Egy tanár és egy katonatiszt lakott benne családjával.

7. Köteles Sámuel utca 5. szám. Tksz.: 684, hrsz.: 1212/2/2, 1219/2/1/3, 1220/1/2, 122061/1, 1221/1, 1222/4, 1223/3. Területe 480 m2, tanári lakás, Bolyai-féle ház, szobák száma: 6. Egy tanár és egy író lakott benne családjával.

8. Piata Victoriei (Albina tér) 10. szám. Tksz.: 4318, hrsz.: 1119, 1120. Területe 150 m2, tanári lakás, helyiségek száma: 5. Egy család lakott benne.

9. Papiu Ilarian utca 7. szám, Nyiri-féle ház. Tksz.: L/629, tanári lakás, helyiségek száma: 5. Három család lakott benne, egy alezredes, egy tanárnô és egy bába. Területe: ?

Földek:

1. Wesselényi utca (volt 6. Martie, ma Predeál) 74. szám. Kollégiumi kert, három hektár. Tksz.: 683, hrsz.: 3821, 3822/a, 3822/b. A kert pásztorának lakása 1913 m2, kerttel együtt, 3 szoba. Saját kezelésben volt. A kert helyének nagy részén ma házak (emeletes), utak vannak. Egy parcellája még üres, de csak részben, mert már egy nagy házat építettek rá a közelmúltban.

2. Mures Mort (Holtmaros) nevû dûlô. Szántóterület. Tksz.: 4318 A+2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18. Területe összesen 8 hektár és 62,38 m2. Saját kezelésben volt.

3. Füzes-berek (Maros-sziget). Szántó. Tksz.: 8633/2633? Saját kezelésben. Területe nem volt feltüntetve. A Református Kollégium sportbázisa volt.

4. Mezôménesen a Pápai Zoltán-féle erdôbôl öröklésképpen volt a kollégiumnak kilenc hold és 1576 m2 erdeje. Tksz.: 232, hrsz.: 425, 449.

5. A székelykáli Cserealja-dûlôben volt 16 kat. hold erdeje, a csejdi erdôben 4 kat. hold erdeje a Református Kollégiumnak, mely a vadadi és iklandi Filep Péter- féle alapítvány szerint vált tulajdonává.

6. Ezen felsorolt ingatlanokon kívül elvették még a Bolyai utcában levô, a kollégium épülete alatti összes üzlethelyiségeket, melyeket ugyancsak nem szolgáltattak vissza a mai napig sem.

Nem hiszem, hogy mindezekrôl a javakról lemondana a marosvásárhelyi Református Egyházak Kuratóriuma, illetve a Református Kollégium és Bolyai Farkas líceum igazgatósága, akiktôl 1948-ban és utána (tehát nem a kolozsvári püspökségtôl) vették el, államosították a felsorolt javakat.

Tény, hogy amilyen könnyen, egyik napról a másikra elvették a felsorolt javakat, éppen olyan nehezen, évtizedekig megy a visszaszolgáltatásuk. Talán az elévülési idôre spekulálnak? Ezért igazából mindenki vonakodik a visszaszerzési tortúrától, sok utánajárástól, hadakozástól, perlekedéstôl.

Az általam tíz éve hangoztatott, javasolt ún. elöljáróság (mely létezett az államosításig) létrehozása megoldaná - feladata lenne - a vagyon visszaszerzését, és nem kellene attól tartani, hogy elôbb-utóbb Marosvásárhely elveszíti ezen ingatlanokat.

Egy közmondással zárom a nem mindenkinek tetszô cikkem: "Sok betegeskedésnek halál a vége."

A romániai egészségügyet mind szemmel láthatóbban végzetes kór gyötri, s az orvoslás hivatott mûvelôi sem képesek többre, mint a már semmit sem érô alkalmi tüneti kezelésre. Szánalmas hivatkozásokat hallhatunk nap mint nap azoktól, akiket azért tartanak (el) az adófizetôk, hogy egy ország egészségügyének egyensúlyáról gondoskodjanak. Ehelyett bürokratikus számháborúk zajlanak, ki kinek, mennyivel tartozik, miközben a romlás az egész rendszert elárasztja. Nincs az a (köz)pénz, amivel a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók, a klinikai vagy járóbeteg-ellátás érdekcsoportjainak mohó haszonszerzését ki lehetne elégíteni. Minden pénz eltûnik anélkül, hogy az egészségügyi ellátás jottányit is javulna. Egyre romlik, a betegek mind kiszolgáltatottabbak az egészség jól szervezett vámszedôinek, s az orvoslás tisztessége sem a régi. Az új kormányzat sem tud, meglehet, nem is akar rendet vágni a kis simlisségektôl a nagy visszaélésekig terjedô korrupció bozótjában. E vigasztalanságban vigasztalanságként adjuk közre - a betegek világnapján - teljes terjedelmében a páciensek jogait rögzítô törvényt. Legyünk legalább tudatában, hogy milyen jogok illetnének meg, ha illetékesek nem bizonyulnának rendre illetéktelennek az egészségügy irányításában.

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. szakasz. - A jelen törvény értelmében:

a) páciens alatt az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevô egészséges vagy beteg személy értendô;

b) diszkrimináció alatt a hasonló helyzetben található személyek közötti fajra, nemre, életkorra, etnikai hovatartozásra - nemzeti vagy társadalmi eredeten, vallási, politikai opción vagy személyes ellenszenven alapuló megkülönböztetés értendô;

c) egészségügyi gondozás alatt az orvosi szolgáltatások, a kommunitáris szolgált