|
LVII. évfolyam 25. (15901.) sz. |
2005. február 1., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag @e- nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag @e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Traian Basescu államfô és Tony Blair brit miniszterenök Románia EU-csatlakozásáról, a fekete-tengeri együttmûködésrôl, a korrupció rpoblémájáról és a vízumkérdésrôl folytatott eszmecserét hétfôn Londonban. A látogatásnak az is nyomatékot ad, hogy Nagy-Britannia 2005 július elsején átveszi az EU féléves soros elnökségét.
A félórás találkozó után Basescu elmondta, Blair biztosította: Nagy-Britannia teljes mértékben támogatja Romániát az uniós csatlakozási tárgyalások teljesítésében 2007 január elsejéig. Románia a brit honatyáktól is támogatást kap a csatlakozási szerzôdés 2005 áprilisban esedékes aláírása kapcsán, mondta az államfô.
Basescu és Blair a Fekete-tenger térségének biztonsági problémáiról is tárgyalt, amelyek "Románia és Nagy-Britannia közös problémáivá" válnak, a két ország közös tervezetet javasol a Fekete-tenger térségének biztonságossá tételére.
A román államfô és a brit miniszterelnök az iraki együttmûködésrôl is tárgyalt, tekintettel arra, hogy az Irakban szolgálatot teljesítô román katonák többsége brit parancsnokság alatt van. Basescu közölte, egyelôre nem merül fel az iraki román kontingens létszámának növelése.
Traian Basescu Tony Blair támogatását kérte ahhoz, hogy Moldova Köztársaságban viszonylag rövid idôn belül állandó képviselete legyen az Európai Bizottságnak. Románia "fenntartások nélkül támogatja Moldova uniós integrációjának beindítását" - mondta Basescu.
A román államfô felvetette a román állampolgárok brit vízumkötelezettségének kérdését is. Elmondta, Tony Blair megígérte, hogy a brit illetékes hatóságok a következô idôszakban elemezni fogják a kérdést.
Traian Basescu államfô és Jean Lemierre, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökével is tárgyalt tegnap a pénzintézet londoni székházában a következô idôszak együttmûködési prioritásairól.
Basescu a találkozót követôen elmondta, az együttmûködés legfôbb pontjai Románia uniós csatlakozásra történô felkészülésének folyamatával kapcsolatosak. Hozzátette, a román fél kérései a prioritásokkal kapcsolatban megtalálhatók az EBRD Romániára vonatkozó stratégiájában is.
Az államfô szerint az EBRD Romániát tartja a legfontosabb országnak a portfóliójában szereplô államok közül.
Az együttmûködés legfontosabb elemei között szerepel az EBRD részvétele - szaktanácsadással és közvetlenül - a romániai privatizációs folyamatban, ami fokozza a magánosítás hitelességét és átláthatóságát, továbbá hozzájárul a stratégiai beruházások megvalósulásához, mondta Basescu. Kifejtette, a prioritások között szerepel a helyi közösségek finanszírozása is, befektetések kis- és középvállalkozásokba, vidéki beruházások, amelyek megkönnyítik a mezôgazdasági kistermelôk termékértékesítését.
Traian Basescu hangsúlyozta, e célkitûzések megvalósulásának legfôbb feltétele a kormány és a helyi önkormányzatok ez irányú tevékenységének átláthatósága.
Az EBRD elnöke elmondta, Romániában a beruházási prioritások a gazdaság finanszírozására, az infrastruktúrára, az energetikai és szállítási ágazatra, a bankszférára és a magánosításra vonatkoznak.
A Petrom és a Rompetrol döntése az üzemanyagárak heti módosításával kapcsolatban több versenytársuk kereskedelmi politikáját befolyásolta, más társaságok nem tervezik az árak módosítását. "Két-három héttel korábban módosítottunk az árakon, a továbbiakban minden a világpiactól és a kôolajáraktól függ. Az árak módosítását más kôolajipari társaságoktól függetlenül végezzük" - nyilatkozta Nicolae Ciornîi, a LukOil Románia elnöke.
A MOL Románia, amely az idén saját hálózatába integrálja a Shell benzinkútjait, egyelôre nem tervez ármódosítást. "Áraink egyrészt a romániai és a nemzetközi helyzetet tükrözik, másrészt az általunk forgalmazott üzemanyagok minôségét" - nyilatkozta a Mediafaxnak Robák Károly, a MOL Románia vezérigazgatója.
Az olasz ENI csoport tulajdonában levô Agip hétfôn dönt üzemanyagárainak módosításáról. Ion Tache, a Magánbenzinkutak Egyesületének elnöke szerint a nagy kôolajtársaságok ármódosítási döntése "annak bizonyítéka, hogy a kôolajipari termékek piaca kezd szabaddá válni a nyugat-európai modellek szerint". Tache elmondta, az egyesület tagjai a következô napokban hasonló ármódosításokat végeznek.
Ismét nagy tervekkel vág neki az évnek a marosvásárhelyi repülôtér. Nem kevesebb, mint négy magán légitársaság igénybevételével kívánnak nemzetközi járatokat indítani az idén. Az elsô avatást márciusra idôzítették, akkor indulna be a már legalább öt éve tervezett, többször beharangozott, de mindannyiszor lefújt Marosvásárhely-Budapest járat.
Mivel az elmúlt években megszokhattuk, hogy a nagy tervek legtöbbször megmaradtak az elképzelések szintjén, nehéz hinni, hogy az idén maradéktalanul megvalósulnak az elgondolások (járatok Dániába, Németországba, Olaszországba, Horvátországba, Írországba, sôt Egyiptomba is!?), de már maga a budapesti járat is végre olyan áttörést jelenthetne, amely révén a marosvásárhelyi légikikötô kitörhetne nemzetközi elszigeteltségébôl.
Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a nemzetközi státust öt éve elnyert repülôtérrôl a Malév többször is szeretett volna járatot indítani a magyar fôvárosba, ezt azonban a belföldön monopolhelyzetben lévô Tarom mindannyiszor megakadályozta. Az elsô áttörést (több elvetélt kísérlet után) a tavaly beindult áprilistól szeptemberig üzemelô heti rendszerességû Marosvásárhely- Koppenhága szezonális járat jelentette, amely az idén is mûködni fog, viszont amely charter jellege miatt csak részben nyitott azon az utasok elôtt, akik nem a mûködtetô Schreiber cég turisztikai szolgáltatásait veszik igénybe. Ezért lenne az új, minden utas elôtt nyitott menetrend szerinti járat valódi premier.
Hogy mindeddig mi indokolta a marosvásárhelyi repülôtér szándékos mellôzését, nehéz józan érvekkel megmagyarázni. A vidrátszegi légikikötô nagy elônye központi fekvése mellett, hogy kolozsvári és nagyszebeni vetélytársaival szemben területileg is fejleszthetô. Tény azonban, hogy a két jobban lobbizó repülôtér oltárán a korábbi kormányzatok feláldozták a vásárhelyit, amely egyetlen európai uniós programban sem szerepel, így feljesztése kizárólag önerôbôl történhet. Hogy Bukarestben nem viselték szívükön Marosvásárhely fejlôdésének sorsát, az talán még érthetô, ám mivel magyarázható Marosvásárhely elsô emberének, Dorin Florea polgármesternek hozzáállása, aki - nyilvánvaló módon a repülôteret mûködtetô megyei tanács ellen évekig folytatott abszurd magánháborúja jegyében - saját városa gazdasági érdekeit semmibe véve, évek óta a városi tanács által megszavazott támogatásnak legfeljebb csak töredékét hajlandó átutalni, ráadásul a reptér elleni propagandát folytat.
Az új járat (járatok?) beindítása tulajdonképpen a kormányváltással vált lehetôvé, s a marosvásárhelyi lobbi kötelessége, hogy a potenciálisan kedvezô helyzetet kihasználja. Noha a Tarom monopóliuma (az Open Sky európai uniós program életbe lépése révén) csak két év múlva szûnik meg, addig is reméljük, hogy az átalakult belföldi politikai elit nem gördít már akadályokat az egyelôre magáncégekkel tervezett forgalomélénkítési törekvés elé, s az idén végre a nagyszabású tervek nem maradnak írott malaszt szintjén.
Ciprian Dobre fôispán és Vasile Cotoara, a megyei rendôrség fôfelügyelôje jelenlétében múlt csütörtökön Nagysármáson felavatták a helyi rendôrség új székhelyét.
Sallai Imre, a város alpolgármestere a Népújságnak elmondta, hogy Nagysármás várossá alakulása miatt vált szükségessé egy megfelelôbb épület, hiszen a helyi rendôrség eddig a polgármesteri hivatal épületében mûködött, meglehetôsen zsúfolt körülmények között, ami az ügyintézést nehezítette.
Az új székhely a Köztársaság utcában van, a volt Mezôgazdasági Bank helyén (a valamikori pionírház épületében), nyolc helyiségbôl áll. A felújítási munkálatokkal járó kiadások java részét szponzorok fedezték, a helyi önkormányzat munkaerôt biztosított a kivitelezéshez. Az eddigi négy rendôr helyett immár 9-en vannak (még így is kevesen!), Neamtu Ioan parancsnok tavaly történt kinevezése óta érezhetô módon csökkent a lopások, bûncselekmények száma - tette hozzá az alpolgármester. Sallai Imre szerint az új székhelyen civilizáltabb körülmények között történik majd a lakosság kiszolgálása, az ügyintézés.
Az alpolgármestertôl egyúttal azt is megkérdeztük, hogy miért elégedetlen a megyei képviselôtestület múlt heti döntéseinek egyikével, amely szerint a városon áthaladó, megyei rangú utat a kormány 1997. évi 43-as számú kormányrendelete értelmében a helyi tanács ügykezelésébe utalták (hasonló döntés vonatkozik Nyárádszereda, Nyárádtô és Erdôszentgyörgy városokra). Sármás esetében egy 2,4 kilométer hosszú útszakaszról van szó. A gond Sallai Imre szerint egyrészt az, hogy a szóban forgó út javítására pénzt nem adnak, a város pedig nem foglalta bele költségvetésébe, másrészt - és ez az aggasztóbb - a Malom és az Urzicar utcák közötti szakaszon talajcsuszamlás miatt három helyen is tönkrement az aszfalt. Egyik helyen 30-40 cm-es a szakadás, nagy a balesetveszély. A polgármesteri hivatal legalább három ízben is jelezte a megyei önkormányzatnak a helyzetet, pénzt igényelve a talajerôsítési munkákra, de mindeddig semmi nem történt. Az alpolgármester ezúttal, a város ügykezelésébe utalt megyei út átvételekor aláírandó egyezmény kiegészítéseként, ismét pénzt fog igényelni e munkálat költségeinek fedezésére.
Az 1960-as években, id. Meghesan Ioan polgármestersége idején épült Marosugrán a polgármesteri hivatal. Az ifjabb Meghesan elsô lépésként az épület korszerûsítését határozta el. A munkálatok során az emeleti, addig kihasználatlanul álló jobb szárnyat átalakították. Itt kapott helyet az alpolgármester és a polgármester irodája, mellette (a valamikori vetítôteremben) a mellékhelyiséggel ellátott tanácsterem. A polgármester irodájába költözött az eddig rendkívül szûk helyiségben tevékenykedô három könyvelô, s a többi irodahelyiséget is funkcionálissá tették.
Elképzelések szerint az idén november-decemberben már vezetékes vizet használhatnak a marosugrai lakosok. A több éve elkezdett beruházást a pénzhiány miatt kénytelenek voltak leállítani. Az elosztóvezetékeket már 80 százalékban lefektették, hiányzik viszont a fôvezeték. Az eredeti tervek szerint a vizet a községközpont a maroscsapói vízüzemtôl kapta volna, s a fôvezeték Ugráig ért volna. Utólag megváltoztak az elképzelések, miszerint ugyanezen forrásból Szentpált, Búzásbesenyôt és Kerelôt is ellátják. A vízhálózat kiépítése érdekében nagyobb hozamú fôvezetékre volt szükség. A beruházásra a tavaly 1,2 milliárd lejt juttatott a megyei tanács, az idénre, a munkálatok befejezésére további 5 milliárd lejt ígértek.
A jövô héten a németországi Augsburgba utazik Meghesan Ioan polgármester, ahonnan egy fogászati rendelô létesítéséhez szükséges felszerelést hoz. A községközponthoz tartozó mezôújfalui Mariana Blank költô Németországba ment férjhez, az ô utánajárása eredményeként egy nyugdíjba vonult fogorvos teljes rendelôfelszerelését a Maros menti településnek adományozta. A polgármester elmondása szerint két fogászati széket és a hozzá tartozó mûszereket, valamint két röntgengépet hoz Ugrára. A novemberben átadott új orvosi rendelô épületében, a földszinten már kialakították azt a két helyiséget, amelyekben a rendelôt létesítik. A teljesen felszerelt és ellátott rendelôt veheti bérbe a fogorvos, akinek jelentkezésére vár a polgármesteri hivatal. A rendelô megnyitásával hiányt pótolnak, hiszen a községben nincs fogorvosi rendelô.
A január 27-i kormányülésen módosították a korábban kibocsátott, úthasználatra vonatkozó kormányrendelet azon cikkelyeit, amellyel kötelezôvé teszik a gépkocsik súlyának mérését, s ennek megfelelô díj fizetését. Az új elôírás szerint 30-tól 40 millió lejig büntethetik azt a szállító céget vagy magánszemélyt, aki/amely a különleges engedély kiváltásakor nem tartja be a tömegre és a jármû méreteire vonatkozó elôírásokat. Amennyiben az érintett a megengedettnél nagyobb súlyt vagy a rakfelület megengedett szélességét meghaladó árut szállít különleges engedély nélkül, 50-60 millió lej közötti büntetéssel, 30-tól 40 millióig bírságolják azokat, akik elutasítják az ellenôrzést, nem engedik, hogy megmérjék a gépkocsikat. Ha engedélyezett szállítást végeznek ugyan, de meghaladják a megszabott, tengelyre esô tömeget, akkor 60-80 millió lejre bírságolhatók. A rendelet újdonsága, hogy amennyiben a büntetést 48 órán belül kifizetik, akkor a törvény által megszabott legkisebb összeg felét kell törleszteni, ennek feltétele a különleges szállítási engedély kiváltása is.
A korábbi rendelkezés szigorítását az indokolja, hogy egyre több olyan gépkocsi közlekedik a közutakon, amelyek rakománya meghaladja a megengedett súlyt vagy a méreteket, ugyanakkor ellenôrzéskor a gépkocsivezetôk elutasítják a mérést. Eddig ebben az esetben a büntetés kevesebb volt, mint a különleges engedély kiváltásának díja. Ezenkívül nagyon sok esetben a kiállított jegyzôkönyvet visszavonták a törvényszéken - áll a szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközleményben.
A decemberi közköltségek kifüggesztése után néhány felháborodott olvasónk betelefonált, s arra panaszkodott, hogy ô pár száz ezer lejjel többet fizet a hôenergiáért, mint szomszédasszonya, kolléganôje, aki azonos felületû lakásban lakik. Ha ugyanakkora a lakás, ugyanolyan építôanyagból készült, és ugyanannyi lakója van, akkor honnan adódnak a különbségek? - tették fel a kérdést elsô felindulásukban. Az érintettek azt mulasztották el leellenôrizni, hogy a lépcsôházba bejövô hôenergia- mennyiség is azonos-e? Ugyanis az alapvetô árbeli különbségek onnan adódnak, hogy egyik lépcsôházba kevesebb vagy több hôenergia érkezik be. A szóban forgó órák ma már pontosan mérik a mennyiséget, s az óra mellé felszerelt csappal szabályozni lehet a fûtést. Azt is jó tudni, hogy a hôenergiát jelenleg még egységes áron szolgáltatják mindenkinek, így azonos mennyiség esetén magától értetôdô, hogy azonos az ár.
Természetesen a lakók által elfogyasztott hôenergia-mennyiséget számos tényezô befolyásolja. Például az, hogy a lépcsôházi családok közül hányan szereltettek egyéni hôközpontot. Köztudott, ha minél többen részesülnek a központi fûtésbôl, annál alacsonyabb az egy fôre esô költség. Fontos ugyanakkor a lépcsôházi nyílászárók minôsége, a falak hôszigetelése vagy ennek hiánya. Mert a központosított fûtésrendszeren maradt lakók nemcsak saját helyiségeiket, hanem akarva-akaratlanul a lépcsôházat és szomszédaikat is fûtik. Különösen nagy a hôveszteség akkor, ha az ajtók, ablakok nincsenek megfelelôen szigetelve, ha a falak nem minôségi alapanyagból készültek.
Mindezek felsorolása azért fontos, hogy még mielôtt megpróbálnánk valakit okolni azért, mert a közköltségek nem egyformák, próbáljuk meg kideríteni okát, s ha lehet, kiküszöbölni azt.
A szlovák vádakat elutasítva Duray az MKP kulturális önkormányzatiságot elmélyítô törekvéseirôl azt mondta, hogy azok semmiképpen sem minôsíthetôk autonómia- törekvéseknek, és az ilyen autonómia szóba sem jöhet Szlovákiában, ahol ennek megvalósításához az alkotmány módosításával kellene megteremteni a feltételeteket, márpedig az idevágó módosításnak tudvalevôen nincsenek meg a parlamenti feltételei.
Vitapartnere, Dusan Caplovic, az ellenzéki Smer képviselôje azzal vádaskodott, hogy Duray mindaddig nem marad nyugton, amíg nem Budapestet tudhatja ismét e térség fôvárosának. "Ön hosszú távon tekint a jövôbe és azzal az eshetôséggel számol, hogy ha úgy fél évszázad múltán az Európai Unió valamilyen okból összeomlana, akkor maguk magyarok ismét kikiálthatnák a történelmi Magyarországot."
Duray határozottan visszautasította a gyanakvó véleményt és ismételten azt mondta, hogy az MKP-nek ugyanúgy nincsenek ilyen céljai, mint ahogy autonómia- teremtô törekvései sem.
Azzal kapcsolatosan, vajon a magyar párt a jelenlegi és az elôzô választási idôszakhoz hasonlóan, ott lesz-e ismét Szlovákia következô kormányában, Duray úgy vélekedett, hogy az döntôen annak függvénye lesz, hogyan értékelik majd az MKP kétciklusos kormányzati pozícióját a párt választói, a szlovákiai magyarok. "Biztos azonban, hogy a nemzetközi szervezeteknek az 1998-as és a 2002-es választások elôtt kifejtett politikai nyomására a 2006-os választásokon már nem lehet számítani" - utalt Duray arra a körülményre, hogy az uniós csatlakozás megelôzô idôszakban a nemzetközi szervezetek még érdekeltek voltak a szlovákiai magyarok kormányzati részvételében, a csatlakozás után azonban ennek már korántsem olyan nagy a jelentôsége.
(MTI/AP) Megfelelt a nemzetközi normáknak az iraki választás - közölte az iraki választást ellenôrzô nemzetközi szakértôi csoport vezetôje.
A kanadai Jean-Pierre Kingsley úgy vélekedett, hogy az elôzményeket ismerve igazán ígéretes folyamatnak tûnt az iraki voksolás lebonyolítása. "Az iraki választás megfelelt a nemzetközi követelményeknek" - tette hozzá.
Kingsley elmondta, hogy a testület rövidesen jelentésbe foglalja megállapításait, amelyben bírálatok is megfogalmazódnak majd bizonyos jogértelmezési- jogalkalmazási félreértésekrôl, illetve "néhány dologról". A szakértô nem részletezte kijelentését.
A 12 választási megfigyelôi szervezet küldötteibôl álló nemzetközi csoport egy hónapja a jordániai Ammánban tevékenykedik, feladata elsôsorban az iraki választási bizottság munkájának segítése, a választási törvény végrehajtásának és a rendezésnek a felügyelete volt. A testület néhány szakértôje Irakban is jelen volt, ôk a helyi választási bizottságok, pártok és civil szervezetek munkáját segítették.
George Bush amerikai elnök egyenesen átütô sikernek nevezte az iraki választásokat vasárnap délutáni rövid nyilatkozatában.
Az irakiak a nagy veszélyek ellenére jelentôs számban tettek hitet a demokrácia mellett és elutasították a terroristák antidemokratikus ideológiáját - jelentette ki az elnök, és méltatta az irakiak bátorságát. A világ a választásokkal a szabadság hangját hallotta megszólalni a Közel-Kelet szívébôl - mondta az elnök a Fehér Házban négy órával az urnák lezárása után.
A terroristák és lázadók továbbra is folytatják hadjáratukat a demokrácia ellen, de Amerika támogatni fogja az iraki népet az ellenük vívott harcában. Folytatódik az iraki biztonsági erôk kiképzése és az irakiak átvehetik a felelôsséget saját biztonságukért - hangoztatta az elnök és hozzátette: az irakiak meg tudnak felelni a kihívásoknak. Az iraki nép a szabad és békés jövôt választotta és az Egyesült Államok elkötelezettsége a történelmi jelentôségû választás után is folytatódik. Az irakiaknak tovább kell haladniuk a demokrácia útján - mondta az elnök és szavait az irakiakhoz intézve kijelentette: Az amerikaiak nevében szeretnék gratulálni ehhez a nagy és történelmi jelentôségû teljesítményhez.
"Sajnos számos jelentés hivatkozik elferdített tényekre, sôt hazugságokra is. Ez némelykor szórakoztató olvasmánynak tûnhet, de sok európaiban kelti azt a benyomást, hogy az EU ôrült eurokraták tömegébôl áll" - olvasható a honlapon.
Helyreigazításokat közölt az internetes honlap olyan állítólagos Európai Unió-s szabályozásokról, hogy például ingyen Viagrát juttatnak az EU tisztviselôinek, vagy hogy új vibrátorokat csak úgy lehet vásárolni, ha visszaszolgáltatják a régieket - ez a két hír dán lapokban látott napvilágot -, hogy a francia autók rendszámtábláit kötelezô EU- táblákra cserélni, és hogy kötelezô feltüntetni a felhasznált anyagokat, ha iskolai és egyházi ünnepségekre magánszemélyek készítenek süteményeket.
Kétségtelenül a brit sajtóé az a kétes érdem, hogy a legtöbb valótlan jelentést terjeszti az Európai Unióról. A nevezett honlap eddigi 45 helyreigazítása közül kettô a francia és három a dán médiára, az összes többi pedig a brit sajtóra vonatkozik. Az EU éber sajtóirodája nemcsak az amúgy is Európa-ellenes brit bulvársajtóban fedezett fel tendenciózus ferdítéseket, hanem az olyan tekintélyes orgánumokban is, mint a BBC, a Financial Times és a The Guardian.
A Financial Times például ezt jelentette 2003. december 19-i számában: "Az EU rendelkezései a görbe banán és a hajlott uborka végét jelentik. Zöldségkereskedôknek az áru nagyságáról, hosszáról, színérôl és tulajdonságairól szóló egész sor rendelkezést kell betartaniuk". Ezzel szemben az EU sajtóirodája a következô helyreigazítást tette közzé honlapján: "A tagállamok felkérésére a Bizottság minôségi szabványokat dolgozott ki banánokra és azokat 1994- ben elfogadták. Ezek a gyümölcs megítélésének elôsegítésére szolgálnak". Hosszas technikai leírás után pedig ez olvasható a honlapon: "Az uborkának nem kell egyenesnek lenni".
Végül némileg ingerülten "teljes képtelenségnek" minôsíti a honlap azt az állítólagos EU rendelkezést, hogy hegymászók a jövôben kötél helyett állványzatot kötelesek használni.
Hosszas egyezkedés után végre sikerült kialakítani a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szerkezeti felépítését. A halasztást az okozta, hogy Dorin Florea polgármester a két alpolgármesternek kinevezésük után két hónappal sem akart feladatokat osztani. Aláírási joguk továbbra sincs. A szerkezeti felépítéssel egy idôben elfogadták a fizetési besorolást is.
Az új szerkezeti felépítés szerint a polgármesteri hivatalban 203 alkalmazott dolgozik. Mivel az anyakönyvi hivatalt összevonták a most létesített közösségi lakosság-nyilvántartóval, így 11 hely megüresedett. Ezekkel a különbözô osztályok munkakörét szélesítik majd. Két belsô auditálót, egy fôfelügyelôi állást a humán erôforrások osztályára, négy helyet létesítenek az adóhivatalban, egyet a könyvelôségen, míg három személyt várnak majd a jogi-végrehajtói osztályra. A megválasztott elöljárókon (polgármester, alpolgármester) kívül a hivatalban 24 személy vezetô beosztásban, míg a 169 beosztotti szerepkörben dolgozik. A polgármester közvetlen irányítása alá tartozik a városrendezési, a gazdasági és az európai integrációs, valamint a kommunikációs és humánerôforrás- igazgatóságok, ezenkívül a belsô Audit, az ellenôrzô testület és lakótársulásokkal való kapcsolattartó, illetve beruházási osztály is. Csegzi Sándor alpolgármester felel a szociális, kulturális tevékenységért, a hivatal vagyonát felügyelô osztályért, ezen belül az egészségügy, kultúra, tanügy, a vallási, az engedélyeket kibocsátó és a gazdasági tevékenységet felügyelô, a lakásügyi, sport és ifjúsági aligazgatóságokért. Csegzi Sándorhoz tartozik még az állatkert és a Somostetô, a közszolgáltató cégek és az óvodák közigazgatása. Bárczi Gyôzô hatáskörébe kerültek a közterületkezelô, a parkokkal és zöldövezetekkel foglalkozó, a társadalomvédelmi aligazgatóságok, valamint a közösségi rendôrség. Ezenkívül ô koordinálja a polgármesteri hivatal részérôl az Aquaserv, az Energomur és a Helyi Közszállítási Rt. tevékenységét is. Cioban Maria jegyzô felel a jogügyi aligazgatóságért, a gyámhatóságért, közigazgatási bíróságért, a mezôgazdasági nyilvántartásért, valamint a helyi tanácsosokkal kapcsolatot tartó ügyosztályért és az új lakosság-nyilvántartó hivatalért. A fizetési besorolás szerint Dorin Florea polgármester alapbére 28.805.000, az alpolgármestereké 24.913.000, a jegyzôé pedig 20.214.000 lej. Megválasztott elöljáróink nem kapnak vezetôi pótlékot. A különbözô igazgatókat 8-10 millió lej között javadalmazzák, nekik már jár az 50%-os vezetôi bérkiegészítés.
A csütörtöki ülésen a tanácsosok elfogadták, hogy a közigazgatási törvénynek megfelelôen havi juttatásuk a polgármester fizetésének az 5%-a legyen. Ezért részt kell venniük havonta egy soros tanács- és 1-2 szakbizottsági gyûlésen is. Az új fizetési besorolás szerint az idén mintegy 500.000 lejjel nôtt a tanácsosok járuléka a tavalyihoz viszonyítva.
Cristinel Glodeanu, a csíkszeredai Kájoni János Gazdasági Középiskola tanára azzal vádolja Ráduly Róbertet, a város polgármesterét, hogy nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy az egyik helybéli vegyes tannyelvû iskola élére ne nevezzenek ki román nemzetiségû aligazgatót.
Glodeanu hétfôn emlékeztetôt küldött az oktatásügyi szaktárcának, a Hargita Megyei Tanfelügyelôségnek, a prefektúrának, valamint a Belügyminisztériumnak, amelyben közli, hogy a múlt héten ôt javasolták a Kájoni János középiskola aligazgatói tisztségébe.
Cristinel Glodeanu szerint aznap este Ráduly Róbert polgármester nyomást gyakorolt Zayzon Sámuel iskolaigazgatóra és Kálmán Ungvári Zsófia megyei fôtanfelügyelôre, "hogy térjenek vissza döntésükre egy román nemzetiségû személy iskolai aligazgatóvá történô kinevezésével kapcsolatban". A tanár közölte, másnap az iskola igazgatója konzultált a tanfelügyelôség vezetésével és összehívta a tanintézmény igazgatótanácsát, amelynek ülésén a tagok "már nem támogatták azt, hogy az aligazgatói posztot egy román nemzetiségû személy foglalja el, és nem szavazták meg Zayzon Sámuel ezzel kapcsolatban korábban tett javaslatát". Néhány nap múlva a tanári tanács ülésén szavazással döntöttek arról, hogy az aligazgatói tisztséget Negru Réka töltse be, akit Glodeanu szerint Ráduly Annamária, a polgármester felesége támogatott.
Ráduly Róbert hétfôn azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy a polgármesterrel is konzultálni kellett volna az aligazgató kinevezésérôl, mivel a hatályos törvények szerint az iskolai funkciókba való kinevezések a polgármester jóváhagyásával történnek. Ráduly elmondta, vele nem konzultáltak és egyebet nem tett, mint hogy kérte az igazgatót a törvények tiszteletben tartására. "Véleményem szerint a szóban forgó tisztségre nem is lett vona szükség" - mondta a polgármester. Hozzátette, azt megelôzôen, hogy javasolták volna az aligazgatói tisztség betöltésére, Cristinel Glodeanu ellen szankciót foganatosított az iskola igazgatótanácsa, mivel a választási kampány idején nem tartotta meg óráit.
Glodeanu a Hargita megyei tanács tagja, ahol az SZDP-t képviseli.
Az ember nem bújhat ki bôrébôl. Ott folytatom, ahol legutolsó levelemet abbahagytam. Muszáj, mert valaki úgy látja, hogy akkori következtetésem igaztalan. A magyarnak áldozatkészsége, odaadása és adakozókedve nem fordítható visszájára. Csak azért, mert egy elhamarkodott népszavazáson "az ajtó elôtt kuncsorgót nem másnak, hanem annak nézte, ami". A szavakat pontosan jegyzem, és nem feltétlenül azért, hogy belemagyarázhassam, amit a sértôdésem diktálna. Pedig hosszú annak sora. Értem én (s gondolom más is), és nem kételkedem, miért ócsárolnak. Helyben vagyunk. (De megígérem, ez az utolsó alkalom, hogy szólok róla.) Ha valaki érintve van és kénytelen elviselni az alázatot, akkor miért ne gyanakodna? Csak a részvétlenséget látja, amikor hátat fordítanak neki és bezárkóznak elôtte. Az ellenkezôje persze nem kötelezô, mint ahogyan a kárpótlás sem idôszerû. A határon túli magyar megvan nélküle. Eddig is megvolt úgy, ahogy. Jogunk annyi, amennyi. De tisztázzuk jó elôre, ne szokásunk kuncsorogni. Megeshet, érzelmes nyavalygónak nézik az embert, ha netán túlságosan mélyre esik benne a józanság, holott még így sem sikerül neki a végére járni annak, ami fölötte rosszul esik. Tapasztalása így is elfogadhatatlan. És nem tudja hová tenni, ha önmegvetésre szocializálódik ez a nép. Vajon miért? És vajon ki érti ezt?
Kérdésben a felelet. Van magyar, aki aligha tud a többi magyarról; vagy, ha néha eszébe jut valami, azt felejtetik vele, mivel nem is kellene tudni.
Messze innen, a világ végén, valahol Afrikában van egy ország, Malawi. Népe, mint Magyarországé, szám szerint. De szegény. És elviselhetetlenül az... Nézem a tévében a toprongyos fekete gyermekeket, az éhezôket, a beteges felnôtteket, akiknek az életbôl csupán annyi jut (amíg jut), hogy az erdô utolsó fáját is kivághatják, addig fosztják a folyót, amíg abban egyetlen hal sem marad. Kényszerítve vannak, egyéb lehetôség nincs, felélik a jövôt.
Magyar szeretetszolgálatok napszámosai járják a vidéket; segítenek, amivel tudnak, ahogyan lehet. Apró lelkek százait etetik, iskolákat építenek. Csepp a tengerben, de ez is valami. Együttérzés az elesettekkel. Televízióban a téma nem tabu, és nem is hivalkodás szólni róla. Csak rabul ejtette elmesélôjét. Dicsekedne is, meg nem is. Valami zavarja. És valódi kérdéseire valódi választ szeretne. Kíváncsiságból, ha nem másért. Miért van az, hogy ide, vagy más, isten háta mögötti helyekre több jut (négyszer annyi), mint oda, ami sokkal közelebb lenne. Természetesen nem holmi szégyen viszi a magyart Malawiba. Szó se róla. Ha olyan nincs az angolnak, aki gyarmatosítóként a baloldali közlekedést meg a nyomort hagyta hátra a szerencsétleneknek, akkor miért a magyar érezné adósnak magát. Az indok egyszerû, még ha sajnálatos is. Nem a segíteni akarás, mert abban nincs hiba. Magyarnak a szemében a mezôségi táj, a csángóknak földje, s még Kárpátalja sem egzotikus eléggé. S ami nem vonzó, nem is fontos, elhanyagolható. Nem és nem. Így mondja az, aki összegyûjtött dollárezresekkel vásárol a bajbajutottaknak. Kinek az érvelés nem elég, magára vessen. Ennyi a dolog lényege; s nincs más, ami kézenfekvô. De ha volna, akkor is egyre megy.
Nem csodálkozunk, nem irigykedünk, természetesen. Itt ma a szociális érzékenységrôl illik beszélni; ennek van divatja. Önelégültségnek jobb módja mintha nem is lenne. Hiszen valamikor a finom gulyások kondérmelegében csupán a megelégedettségre nevelt nemzettôl nemigen telik sokkal többre. Ad abszurdum, itt sem nyerô, aki a Trianon szót szájára veszi. Otthon tiltanák, itt meg egyre kevesebb, akinek fáj, pedig nem tehet róla; aki óvatoskodik s oda se figyelne a múltra, mert minek, ha unja már, és úgy kalkulál, tôle csak várnak valamit miatta. Ôk azok, akik elhitetik magukkal, hogy bennük és bennünk immár semmi sem közös; eltûnt vagy nem is volt. Ôk azok, akik egy magánrádióban mindennap kibeszélik, ami a szívükön. Hogy miért nem azonosulnak a határon túl akárkivel. Magyarázzák a bizonyítványukat. Sokat nem válogatnak, igaz, kételkednek inkább. Magyar az ott, egyáltalán? S ha az, akkor kik azok a magyarul beszélô cigányok egymilliónyian Erdélyben? Ez kicsit sok, nemde? Még szerencse, hogy nem hallható határoknak másik oldalán az otromba duma. Nem is azért emlegetem, hogy otthon ilyesmiért harag legyen. Semmi értelme hamis szerepjátszókra neheztelni. A kérdés politikai vonatkozásaitól kellene legfôképpen eltekinteni. (Ha lehetne.) Itt és mindenhol, ahol magyar él. S még az erkölcsre sem kellene hivatkozni. Nem akarhatjuk valakinek a lelkiismeretét megvásárolni; venni nem érdemes, mert úgy túlontúl olcsó lenne. És nekünk nem is hiányzik. Mi voltunk, s e nélkül is megvagyunk. Tudjuk jól, csak mi tehetünk magunkért. Nem vagyunk szépek, rajtunk különlegesen eltérô semmi. Azért idegen földrészekre kell menni. Adakozni...
Mit eszik a szajkó? Honnan kapta a nevét a vörösbegy vagy a citromsármány? Hogyan készíthetünk madáretetôt, és miért van ezekre szükség? Hogyan ismerhetjük fel a különféle madárfajokat? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a választ a marosvásárhelyi 14-es Öko Napközi Otthonban január 28-án, pénteken szervezett Madarászoviban, amelyen a kis óvodások és az óvónôk mellett a Milvus Csoport - Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviselôi vettek részt.
A Madarászóvoda vagy -iskola a nyugati országokban már jó néhány éve gyökeret eresztett, a Milvus tájainkon is meg szeretné honosítani ezt a programot, melynek célja - tudtuk meg Daróczi Szilárdtól -, hogy már egész kicsi korban tudatosítsák a gyerekekben a természeti értékeket, védelmük és megôrzésük fontosságát, hogy megismertessék a vidékünkön honos madárfajokat. A játékos madártani ismertetôvel a Milvus már ellátogatott néhány kiskorú- elszállásolási központba, illetve a nagyernyei, régeni és a marosvásárhelyi 7-es óvodába, meghívásra más tanintézményekben is szerepelnének. Kelemen Katalin szerint, aki ugyancsak az egyesület tagja, már gyerekkorban fontos a természet- és madárvédelem iránti érdeklôdés, érzékenység kialakítása. Akik ilyen szellemben nevelkedtek, felnôttként is nyitottak és fogékonyak lesznek környezetünk szépségei iránt. - Amatôr kis madárbarátokat szeretnénk nevelni - hangoztatta Vincze Csilla óvónô, a program egyik kezdeményezôje. Az óvodai foglalkozások során felvételrôl madárhangokat, -éneket hallgattak, sôt a szülôkkel együtt kirándulásokon is részt vettek.
A decemberben szervezett karácsonyi kiállítás sikeresen zárult - vonta le a következtetést Balázs Gizella, a napközi otthon igazgatónôje. A begyûlt pénzbôl jegyzik be a Zöld Óvoda Egyesületet, mely által a továbbiakban pályázni tudnának az udvar, a termek elrendezésére. A környezetvédelmi akciók során a napközi óvodásai zöld köpenybe bújnak, az óvónôk zöld sálat hordanak.
A 14-es Öko Napközi Otthon és a Milvus között kezdôdô együttmûködés révén több alkalommal szervezne tevékenységeket az óvodásoknak. Ezek során a kicsik megtanulják, hogyan kell odút készíteni, hogyan kell gondoskodni a madarakról a különféle évszakokban, és közös madármegfigyeléseket is folytatnának.
Ki lehetett az, aki elsôként foglalkozott városunk történelmével? Elsôként, módszeresen, tudományos-kutatói szemlélettel, komolyan és szorgalmasan? Orbán Balázsról tudunk, ám ô sem dolgozott forrásanyag nélkül, legalábbis nem minden esetben. Marosvásárhely elsô leírásai, múltja kutatásának elsô mozzanatai valamivel régebbre nyúlnak vissza, fény rájuk azonban nem túl rég derült. Errôl hallhattunk a múlt héten, a Belvárosi szerdák januári rendezvényén.
Két meghívott neve szerepelt a meghívón, és ez a két meghívott, rendhagyó módon interjústílusban, kérdezz-felelek módján értekezett az egykori Marosvásárhelyrôl, és annak helytörténészérôl, Benkô Károlyról. Elôadásuk címe: Helytörténész Marosvásárhelyrôl (kétszáz éve született Benkô Károly). A zsúfolásig telt teremben Pál-Antal Sándort kérdezte Spielmann Mihály. A kétszáz éves évforduló (pontosabban január 28-a) adta az alkalmat: Pál-Antal Sándor a Mentor Kiadóval egyetemben 2001-ben, az Erdély emlékezete sorozatban adta ki Benkô Károly Marosvásárhely Szabad Királyi Város leírása 1862-ben címû könyvét. Elôször, hisz százötven éven keresztül a mû csak kézirat formájában létezett. Az 1600- as évektôl kezdôdôen nyerhetünk betekintést az akkori Vásárhely mindennapjaiba, olvashatunk a fejedelemválasztásról, az adókivetésekrôl, a mondén eseményekrôl, de akár a sáskajárásokról is. Máig hiteles kútfô és forrásanyag.
Az érdekesnek bizonyuló estén betekinthettünk egy egykor jelentôs, mára azonban a feledés homályába veszett, visszavonultságában is kalandos élettel és életmûvel. A kétszáz éve született Benkô Károly volt marosszéki levéltáros, majd járási segédtisztviselô ezután Csíkban dolgozott, 1861- tôl ismét levéltáros. A kérdésre, hogy miképp vált Marosszék elsô történetírójává, Pál-Antal Sándor elmondta, hogy rendkívülien szerény, visszavonuló típusként leginkább a múlt fele orientálódott. Nagy munkát szeretett volna megvalósítani, elsôként az Erdélyi történelmi életrajz címû lexikont írta meg. Ezután, csíkszeredai tevékenykedése alatt fogott bele abba a munkába, amely utódjának, Orbán Balázsnak sikerült igazán. Csíkban gyûjtötte a Marosszék ismertetése címû kétkötetes mû elsô kötetét. Mindezt az önkényuralom ideje alatt. Kiadás céljából a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, az akadémiának azonban nem volt pénze. Egy év alatt összeállította Marosvásárhely leírását. Megegyeztek, hogy ezt a város kiadja, az írót pedig a könyv utáni bevételbôl kifizetik. Benkô azonban ezt már nem érhette meg, a város vezetôsége pedig elfelejtette ígéretét. Orbán Balázsnak azonban mégis nagy segítséget nyújtott a Benkô- gyûjtések anyaga, hiszen az író- helytörténész nagyon szorgalmas, aprólékos, tudós típus volt. Visszahúzódó természete, szerénysége, a falusi környezet, ahova rögtön házassága után költözött, azonban nagy akadályt jelentett az úton. Nem kapcsolódott bele a reformkor hozta újításokba, stílusa nehézkes, nem olvasmányos, inkább adatközlô, adatleíró jellegû. Hatalmas adatgyûjteménye volt, de halála után e gyûjtemény darabjainak nyoma veszett. Egyedüli örökség a napvilágra került kötet. A rendezvényen természetesen szó esett a további helytörténeti íráspróbálkozásokról, a magyar-, illetve a román nyelvû, hasonló jellegû munkákról, az egykori történészekrôl is.
A Belvárosi szerdák következô estjén, február hónap utolsó szerdáján pedig Sárkány Kiss Endre biológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára tart elôadást Verespatak, avagy mi folyik el folyóinkon? címmel. A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Mit kellene tennünk, hogy Erdôszentgyörgy igazán méltó legyen a városi ranghoz? Hogyan járulhatnánk hozzá mi, mindannyian, erdôszentgyörgyiek? (...) Rosszak az utcáink, kitakarítatlanok a sáncaink, rendetlenek a portáink, perelünk a szomszéddal, mert a barázda "elköltözött", gyerekeink nincs, hol játsszanak, mert tönkretesszük környezetünket... (Hegyi László alpolgármester) * Még most is szemem elôtt lebeg a kép: édesanyám remegô kézzel tartja orrom elé az én féltve rejtegetett himnuszomat. - Mi ez? - kiáltott rám, de nem várt válaszra, már kaptam is az elsô nyaklevest. - Nesze neked Himnusz, adok neked Himnuszt! Hova akarsz te minket juttatni? (Joó Ilona) * Tóth Zoltán elsô erdélyi útját zarándoklatnak tekinti szülôföldjére, Erdôszentgyörgyre és munkálkodásának fô színhelyére, Marosvásárhelyre. "Tudatosult bennem, hogy gyökereim mélyebbrôl származnak, mint azt gondoltam valaha." (Kovrig Magdolna) * Az egyik tizenegyedikesem hiányos tudását padtársa papírjáról szerette volna kiegészíteni, csakhogy nem látta jól a lapot. Így szegény Csongor (Vörösmarty hôse) arra jött rá, hogy "a szerelem állati boldogságát csak Tünde lényében találhatja meg". (Csonta Réka) * Erdôszentgyörgyön 2004-ben 39 pár mondta ki a boldogító igent, négy párral több, mint az elôzô esztendôben. A szülészeten 211 kisbaba jött világra, 72-vel több, mint 2003-ban. Tavaly 15-tel többen hunytak el, összesen 86-an. * Az RMDSZ február 5- én, szombaton 20 órától a mûvelôdési otthonban szervezi farsangi bálját. Jó zene, vidám hangulat, meglepetések várják a város és a környék lakóit. Meghívottak: Lokodi Edit-Emôke, Markó Béla, Borbély László, Frunda György, Kelemen Atilla, Kerekes Károly és még sokan mások. * ERDÔSZENT- GYÖRGYI FIGYELÔ, 2005. január.
Talán kevesen ismerik azt a tényt, hogy a 19. századi Magyarország tanintézetei közül a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjainak soraiból emelkedtek ki az akkori idôk talán legjelentôsebb magyar matematikusai. Elég ha csak Bolyai Jánosra vagy Vályi Gyulára gondolunk. Mindkettô matematikussá válásánál ebben az iskolában tanító nagy professzornak, Bolyai Farkasnak a hatása érezhetô. Bolyai Jánosról, Farkas fiáról, akire az apa hatása döntô volt, már sok szó esett a 2002-es Bolyai-év alkalmával, így szóljunk most a másik matematikai zsenirôl, Vályi Gyuláról.
Vályi Gyula 1855. január 25-én, Marosvásárhelyen született. Gyula édesanyja, Dósa Ráchel, a marosvásárhelyi Református Kollégium elsô jogi professzorának, Dósa Gergelynek volt a lánya, akinek másik gyermeke, Dósa Elek - vagyis Vályi Gyula nagybátyja - az akkori Erdély legnagyobb jogtudósa volt. A családi hagyomány elevenen ápolta az 1514-ben kivégzett nagyhírû parasztlázadás vezérének, Dózsa Györgynek az emlékét, aki (családtörténeti tudományos kutatások alapján is), egyik ôsük volt. Az édesapa, Vályi Károly, hosszú éveken át Marosvásárhely egyik törvényszéki bírája, valamint a város református egyházközségének kurátora.
Vályi Gyula még négyéves sincs, amikor egy esés következtében jobb lába eltörik, és a hibás orvosi kezelés miatt élete végéig sétabot használatára kényszerül. 1861 ôszén szülei beíratják a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, melynek tizenkét éven át, megszakítás nélkül diákja. A vézna gyermek rendkívüli tehetsége és szorgalma hamar kitûnik. "Az elemi és gimnáziumi osztályokban - írja Réthy Mór - egyaránt minden tárgyból kitûnô elômenetelt tanúsított, és tanárai, közöttük Mentovich Ferenc, a matematika és fizika lelkes és tudós professzora is róla a legnagyobb csodálattal beszéltek".
Sajnos, a gimnáziumi évei alatt, újabb egészségi bántalom éri: ekkor jelentkeznek az egyre súlyosbodó szembetegségének elsô tünetei. Eleinte az hátráltatja, hogy naponta csak néhány órát tanulhat, de idôvel ez oly súlyossá válik, hogy sokszor hetekre be kell szüntetnie minden írást és olvasást igénylô tevékenységet.
Ahogy közeleg a kollégiumi tanulmányok befejezésének idôpontja, mind gyakrabban kerül szóba a továbbtanulás kérdése. A döntési eredményre némi magyarázattal szolgálnak Réthy Mór akadémikus visszaemlékezéseibôl az alábbi sorok:
"Az 1877. évi nagy szünidô idején Borszékre utazva, Marosvásárhelyt Vályit szülôi házában felkeresvén, atyja és anyja engemet hálájukkal elhalmoztak ... Soha el nem felejtem azt a puritán, egyenes lelkû, kedves párt, és még ma is elôttem áll az öreg Vályi, amint lelkes szavakkal beszél volt tanáráról, Bolyai Farkasról, és mutatva a Tentamen-példányt a mester dedikációjával. Abból a lelkesen elmondott néhány szóból vált elôttem világossá, hogy Vályi Gyula miért választotta éppen a matematikai tudományok mûvelését élete céljává."
Ugyanis 1873 ôszén Vályi Gyula beiratkozik az azelôtti évben alapított kolozsvári tudományegyetem matematika és természettudományi karára. Magának az egyetemnek a megválasztásánál kétségtelenül az is közrejátszott , hogy a nála 11 évvel idôsebb testvérbátyját, Vályi Gábort, már az egyetem alapítási évében meghívták a jog- és államtudományi kar statisztikaprofesszorának. Az egyetemen fôleg Martin Lajos és Réthy Mór elôadásai hatottak rá, de tanárai között ott találjuk Brassai Sámuelt is, aki az 1872-1883 közötti idôszakban az elemi mennyiségtant tanítja. 1877-ben befejezi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, és ezt követôen Martin Lajos valamint Réthy Mór közbenjárása révén, az egyetem rendelkezésére álló néhány külföldi tanulmányi ösztöndíj egyikét neki ítélik oda. Így kerül Vályi az akkori idôk egyik legjelentôsebb tudományos centrumába, Berlinbe. Kínzó szembetegsége ellenére kedvenc professzora, Karl Weierstrass elôadásait oly csodálatosan dolgozta fel, hogy amikor a nagy német matematikus halála után a Berlini Akadémia elhatározta elôadásainak kiadatását, a Vályi által készített jegyzeteket is felhasználták. A kétéves ösztöndíj lejártával 1880 tavaszán Vályi visszatér Erdélybe, és bekapcsolódik volt professzorának, Martin Lajosnak a kutatási témájába, aki a legjobb hajócsavar- és szélkerék-elméletével kapcsolatban már több tanulmányt jelentetett meg. Ennek a mûszaki kérdésnek a vizsgálata végül is egy komoly matematikai probléma megoldása elé állítja ôt, amely a parciális differenciálegyenletek elméletének továbbfejlesztését teszi szükségessé. Ez képezi tárgyát az 1880- ban elkészült doktori disszertációjának. Tudományos jelentôsége miatt ezt késôbb még kétszer kiadták: 1906-ban, majd 1910-ben német fordításban, mely fordítást a külföldi érdeklôdés tette szükségessé. Itt fôleg W. Kapteyn holland matematikusra gondolunk, aki behatóan foglalkozott a Vályi által megkezdett gondolatok továbbfejlesztésével.
A doktori címet is megszerzô Vályi Gyulát 1881 májusában a kolozsvári tudományegyetem matematika és természettudományi karának vezetôsége magántanárrá nyilvánítja, s így azon év ôszétôl megkezdheti mûködését az egyetemen. Ahogy telnek az évek, szakelôadásainak témaköre rendkívül kiszélesedik. Kurzusainak anyagai kiterjednek a függvénytan, algebra, trigonometria, analitikus mértan, felületelmélet, számelmélet, elektromosságtan, fénytan szakterületeire. Ezenkívül, ô volt az, aki a Bolyai János Appendixérôl tartott kollégiumai révén, a legzseniálisabb magyar matematikus szülôvárosának egyetemét a Bolyai-kultusz fellegvárává tette. Volt diákjainak visszaemlékezései szerint rendkívül érthetôen és szépen adott elô. Sohasem használt írásos segédeszközt, mindig szabadon adott elô, melyre máskülönben gyenge látása is kényszerítette. Ez is egyik bizonyítéka rendkívül magas és alapos tudásának. Elôadásainak anyagába mesteri ügyességgel tudta beépíteni kora legújabb eredményeit és gondolatait, melyeket ô vagy kortársai fedeztek fel. Az általa elôadott tárgyak és témák sokoldalúsága tudományos vizsgálataiban is tükrözôdik. Eredeti kutatásai kiterjednek a parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, elemi matematika valamint a számelmélet területeire. Legtöbb dolgozatának témája a projektív geometria tárgykö-réhez tartozik. Sajnos, ilyen vonatkozású munkáira a matematikatörténészek kevésbé figyeltek fel, holott ezek alapján úgy tûnik, hogy Vályi Gyula személyében a legnagyobb magyar projektív geométert tisztelhetjük. Tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1891-ben a levelezô tagjai közé választotta.
(Folytatjuk)
Merész terveket szônek Karácsonfalva község vezetôi. Két iskolaépületet szeretnének újraépíteni; használhatóvá akarják tenni a Dózsa György-Ákosfalva közötti, a községet is érintô földutat; turisztikai övezetté akarják alakítani a fent említett út mentén levô, a Nyárád és az erdô közötti területet; zöldségfeldolgozó üzemet készülnek létrehozni. A nagylélegzetû tervek mellett napirenden van a községi utak javítása, s a mindennapi teendôk elvégzése is. A lehetôségekrôl és tervekrôl Szaló Antal alpolgármesterrel beszélgettünk.
- Helyi erôbôl, a többé-kevésbé rendszeresen befolyó adókból és illetékekbôl nem tudunk nagyot lépni. Csak arra jut, hogy a községi utakat rendbe tegyük, épületeinket fenntartsuk. Nemrég vásároltunk egy földkotró gépet, amellyel márciusban nekifogunk a sáncok kitakarításának. A 280 millió lejt érô munkagéppel szeretnénk a mezei útjainkat is rendbe tenni, hogy a termôföldekre igyekvô gazdák nyugodtan használhassák azokat. Több pályázatot fogunk összeállítani az elkövetkezô hónapokban. Az utaknál maradva elmondhatom: kértük, hogy a Dózsa György-Ákosfalva közötti 7 kilométernyi földút besorolását módosítsák, legyen községi út. Az Újfalut, Fintaházát, Somosdot, Kisgörgényt és a vajai tetôt összekötô út korszerûsítésére, lekövezésére nagy szükség van. Önerôbôl nem tudjuk ezt a befektetést kieszközölni, így az érintett polgármesteri hivatalokkal közösen fogunk pályázni. Ha megvalósul, akkor a mezôgazdasági gépekkel nem a fôúton, hanem ezen fognak közlekedni. Szeretnénk a fent említett útszakasz mentén egy kirándulóhelyet kialakítani. A Nyárád partja és az erdô közötti szép terület alkalmas erre a célra.
Már benyújtottunk egy pályázatot a községközponti romatelep felé vezetô két utca lebetonozásához szükséges összeg elnyerése érdekében. Az Iskola és Mezô utcáról van szó, egyelôre nem kaptunk választ. Szintén pályázat útján szeretnénk pénzhez jutni a káposztásszentmiklósi és somosdi iskola újraépítéséhez. Káposztásszentmiklóson több mint 70 éves az I- IV. osztálynak helyet adó iskolaépület, s lassan alkalmatlan lesz az oktatásra. Somosdon jelenleg egyik osztály a helyi kultúrotthonban kialakított teremben mûködik. Szükség van itt is egy korszerû iskolaépületre, amelyben az I-VIII. oszályos diákok tanulhatnak. Mindkét új iskolaépület tervével pályázni fogunk.
Szeretnénk egy zöldségfeldolgozó üzemet beindítani. A Nyárádmentén termelt zöldségeket nem lehet nagy tételben értékesíteni, ezért még mindig a piacolás az egyetlen értékesítési lehetôség. A zöldségfeldolgozó üzem tervét holland befektetôknek is eljuttattuk, s reméljük, fognak támogatni. Amennyiben nem változtatják meg az autópálya nyomvonalát, a községünket is érinteni fogja. A helyi polgármesteri hivatal tulajdonában van egy 24 hektáros terület, amelyet elôreláthatólag fel fog vásárolni az állam az autópálya építése érdekében. Ha ez megtörténik, akkor ezt az összeget a zöldségfeldolgozó üzem beindítására fordítjuk. Ez nagyon fontos lenne mind a helybélieknek, mind az egész Nyárádmente számára.
Valószínû, hogy ezen nagylélegzetû terveket nem sikerül idén megvalósítani, de a kivitelezésüknek mindenképpen nekifogunk - vélekedett az alpolgármester.
10.742.428.000 lejbôl gazdálkodott az elmúlt évben a helyi tanács - tájékoztatott Ferenczi György polgármester. Ebbôl az összegbôl 1,8 milliárd lejt tett ki a község saját bevétele. 3,9 milliárd a tanügyben dolgozók bérét képezte, és 757 milliót fordítottak a községben levô tanintézetek mûködtetésére. Szociális segélyre (54 személy számára) 166,4 milliót, rokkantgondozói fizetésre 435,6 milliót fizettek ki. A közvilágítás költségei 340 milliót tettek ki, út- és hídépítésre 1,5 milliárdot fordítottak. A tanács által alkalmazott ôröknek 199 milliót fizettek ki, a mûvelôdési házak javítására és felszerelésére 279 milliót, a hivatal fenntartására (fizetések, anyagi költségek) 1,9 milliárd lejt fizettek ki. A közbirtokossági erdôbôl származó jövedelmet az elmúlt év során a szakszerû újratelepítésre kellett fordítani - tette hozzá Ferenczi György.
Doina Dumitraschievici 32 éve teljesít családorvosi szolgálatot a községben. 1700 betege közül vannak olyanok is, akiknek nincs egészségbiztosításuk. Ennek ellenére az orvosnô fogadja ôket, hiszen legtöbben csak sürgôsségi esetben fordulnak hozzá. A községközpontban dolgozó három családorvos, a közeli Dózsa György községi családorvosokkal közösen állandó ügyeletet biztosít, immár ötödik éve.
- Karácsonfalva kiöregedô község, ahol sokkal nagyobb a temetések, mint a születések száma. Különösebb gondjaink a roma lakossággal vannak, hiszen ôk nem tartják be az általános szabályokat, például nem hozzák oltásra csecsemôiket, s ha meglátogatjuk ôket, arra sem méltatnak, hogy abbahagyják a cigarettázást. 2004-ben a helyi gyógyszertárban folyamatosan ki lehetett váltani az ingyenes és ártámogatott gyógyszereket, reméljük, ezzel az idén sem lesz gondunk. A rendelô fenntartása hónapról hónapra nehezebb, de eddig még mindig sikerült törleszteni a költségeket. Országos szinten kiszámították, ahhoz, hogy minden rendelô problémamentesen mûködhessék, betegenként 26.000 lejt kellene fizessen a biztosító. Jelenleg egy személy után 10.000 lejt kapunk. Személy szerint az éjszakai ügyeletek elvállalásával sikerül szinten maradni - nyilatkozta az orvosnô.
Kíváncsi emuk fogadnak Káposztásszentmiklóson a Tóth család udvarában. Tóth Csaba nyolc hónappal ezelôtt Magyarországról hozta a négy, strucchoz hasonlító állatot, darabjukért 2.500.000 lejt fizetett. A mulatságos állatok jelenleg a havas udvaron, a szôlôlugas mellett töltik a napot. Búza- és kukorciadarát, sárgarépát, zöldséget esznek, s úgy tûnik, jól bírják a telet.
- Berében láttam elsô alkalommal emukat, s úgy döntöttem, én is megpróbálkozom a tenyésztésükkel. Szakkönyv alapján neveljük ôket, s eddig azt tapasztaltuk, hogy alkalmazkodnak az itteni éghajlati feltételekhez. Másfél év után lesznek nemzôképesek, s csak akkor derül ki, hogy melyik hím, s melyik nôstény. Egyelôre annyit tudunk, hogy a húsuk és bôrük is értékes, s jó ára van a tojásuknak is. Itt, Romániában még nem alakult ki az értékesítési piac, nincsen vágóhíd. Arad megyében nagy strucctenyészetek vannak, s azok tulajdonosai tervezik egy vágóhíd beindítását. Úgy gondolom, hogy mire az én emuim teljesen kifejlôdnek, addig megtaláljuk az értékesítésük módját is - összegzett a fiatal gazda.
Szathmári Júlia, a Karácsonfalvi Általános Iskola ötödik osztályos tanulója elsô díjat nyert az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont által meghirdett fogalmazás- vetélkedôn, a legszebb karácsonyi történettel. Idôszerû elbeszélés, érett, szép gondolatok - értékelte a zsûri az írást, amelynek szerzôjétôl a fogalmazás megszületésének körülményeirôl érdeklôdtünk.
Az értelmes tekintetû ötödikes lányka elmondta, hogy magyar szakos tanára, Antall Sándor sorolt fel ötleteket, ô pedig egy valós esemény alapján választott. Elismerte, hogy a tanár bácsi segített a javításban is. Ugyanakkor elmondta, hogy nagyon jó érzés volt elsônek lenni, majd hozzátette, hogy az anyanyelvi tantárgyverseny körzeti szakaszán 9,25-ös általánost ért el, s hét osztálytársával továbbjutottak az olimpia megyei szakaszára.
- Büszkék vagyunk az ötödik osztályra, amelybe ügyes, szorgalmas gyerekek járnak, szeretnek olvasni, szépen fogalmaznak, és jó szellemû versengés alakult ki közöttük - erôsítette meg az iskola igazgatónôje valamint a magyar szakos tanár.
Júliától pedig megtudtuk, hogy nagyon szeret olvasni. Szabad idejében, ahogy befejezi a tanulást, kezébe veszi a könyvet. A mesék és mondák mellett eddig hat regényt olvasott el, legutóbb az Egri csillagokat, mesét is írt már, s legkedvesebb tantárgya a magyar.
(bodolai)
A karácsonfalvi 2-es számú, vagyis a káposztásszentmiklósi óvodában naponta 41 kisgyerek játszik, tanul. Az óvoda régi épületében nem volt mellékhelyiség, így a kisgyerekeknek hidegben is az 50 méterre levô fatákolmányt kellett használniuk. A helyi református egyház holland testvérgyülekezetének képviselôi felvállalták, hogy fedezik az óvoda épületének kibôvítésével és egy korszerû mellékhelyiség kialakításával járó költségeket.
- A hollandiai, weinschoteni testvérgyülekezet képviselôi felajánlották, hogy támogatják egyik olyan tervünket, amely az egész helyi közösség érdekeit szolgálja - mondja Adorjáni Éva tiszteletes asszony, óvónô. - Feltérképeztük a szükségleteket, s úgy döntöttünk, hogy az óvoda mellékhelyiségének megépítésére kérünk támogatást. A munkálatokban sokat segített a Karácsonfalvi Polgármesteri Hivatal. Reméljük, hogy az elkövetkezô idôben az iskolában is hasonló méretû befektetést eszközölhetünk - mondja a lelkész felesége.
718 NEM, 335 IGEN - az adatok szerint eredménytelenül zárult a lakosság megkérdezése Nyárádkarácsonban és az 1968-ban erôszakkal beleolvasztott három faluban, Folyfalván, Káposztásszentmiklóson és Csibán. A négy falu lakóinak többsége a saját és egyben közös múltunk egy darabjáról mondott le a pillanatnyi kellemetlenségek okán. Holott az igazolványcseréket jól szervezett módon és erre a célra gyûjtött támogatások alapján könnyen le lehetett volna bonyolítani. A véleményeket a szavazás napján gyûjtöttük:
Adorján István káposztásszentmiklósi református lelkész: Ezer éves település 800 éves templomában szolgálok, és a hivatalos ügyek rendezésekor magyarázkodnom kell, hogy a "Nicolesti" ma miért lett "Craciunesti". Pedig ha nem ôrizzük meg a múltunkat, akkor jövônk sincs. Nem tehetünk arról, hogy elvették tôlünk a faluneveket, de szégyen az, ha már nekünk sem kellenek, és lemondunk azokról. Mert a névvel együtt a múltunkat is megtagadjuk .
Imreh Márton tanácsos: Ha most nem sikerül a három falu önállóságát és nevét visszaszerezni, akkor nem tudom, nyílik-e még lehetôségünk erre. Ezt az alkalmat nem lenne szabad elszalasztani, hisz múltja és jelene alapján is Káposztásszentmiklós megérdemli a nevét.
Tróznai Ibolya: A kislányom, amikor elmondta a középiskolában, hogy Káposztásszentmiklósról érkezett, az osztálytársai kikacagták, amibe szó szerint belebetegedtünk. Ha a falunk neve teljesen kikerül a köztudatból, akkor ilyen viszonyulásra számíthatunk, ezért a mi családunk igennel szavazott.
Sárkány Erika: Nem látom semmi értelmét annak, hogy a régi faluneveket visszaadják. Nekem ez így is jól van. Aki ismeri a környéket, meg tudja különböztetni a településeket, aki nem ismeri, annak teljesen mindegy, ha azt mondom, hogy Karácsonfalván lakom, ahol az iskolát kijártam.
Tóth Imre gazdálkodó: Nagyapám itt született, és bár volt lehetôségem elmenni, én is maradtam. Miközben máshol önállósulnak a falvak, mi arra sem vagyunk képesek, hogy ôseinktôl örökölt nevünket s Káposztásszent-miklós önállóságát megtartsuk, csak azért, mert ki kell cserélni az iratokat. Ha nincs falu, akkor támogatást sem lehet kérni, s fejleszteni sem lehet, ezt a lehetôséget tettük most kockára…
Borzás Jolán: Egyszer megállt kapunk elôtt egy mérges gépkocsivezetô, aki a helyi üzletbe szállított árut, s megkérdezte: Hol van Csiba? Mert csak mi tudjuk, hogy melyik háztól kezdôdik és hol ér véget Csiba. Ha kiteszik a táblát, nem fog sokat változtatni a helyzeten. Igaz, hogy jó lenne, ha visszaadnák a település nevét, de nagyon sok utánajárást vonna maga után. Ki kellene cseréljük a személyi iratainkat, változnak a házszámok, s sok gondunk lenne. Nem is tudom, mi lenne a legjobb megoldás...
Annyi hozzászólásom lett volna több alkalommal, de elhatároztam, nem teszem. Most viszont úgy érzem, szólnom kell.
A múlt év decemberi népszavazás egy életre szóló fájdalmat és csalódást váltott ki belôlünk, hogy az édesanyának nem kellenek (nem hiányoznak) elszakított gyermekei: Erdély, a Bánság, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja.
Köszönjük annak az 1,5 millió magyar testvérünknek, akik tudtak, mertek igennel szavazni. Kiábrándultunk viszont azokból, akik nem mertek vagy nem akartak igennel szavazni. Vérzik a régi, feltépett sebünk.
Romániában bozgornak neveznek egyesek, ami azt jelenti, hogy "hazátlan". Mennyiszer hallottuk, különösen a Ceausescu-féle "aranykorszakban", hogy Erdély ôsi román föld, és hogy illene meghúznunk magunkat, mert román kenyeret eszünk stb. Régebb is és most is elgondolkozom: Istenem, gyökereink mélyek, több mint 1000 évre tekintenek vissza. A híres székely határôrség hosszú idôkön át védte a határt, hogy nyugaton békésebben, csendesebben élhessenek. Egy utolsó reménységünk még mindig volt. A lelki elégtétel lehetôsége. Decemberben reméltük, nekünk is, mint más kisebbségben élô nemzetnek megváltozik a sorsunk. Az anyaország élni fog az adott lehetôséggel, biztosítani fogja a kettôs állampolgárságot. Rá kellett jönnünk, hogy féltik munkahelyüket, nyugdíjukat, kenyerüket!
Mi nem kenyerüket akartuk kettévágni, sem a nyugdíjukat csökkenteni, hanem azt a hazát akartuk magunkévá tenni, amely hazához mi is tartoztunk, amely haza valamikor méltó volt a kulturált Európához.
Még mindig merünk bízni és reménykedni.
Székely himnuszunk második versszakában ezt tanultuk:
…Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha;
Keserves múltunk - évezredes balsors,
Tatár s török dúlt, labanc rabigát
Jussunk e honban, magyar-Székelyföldön,
Elegünk van az ígérgetésekbôl: nemzetpolgár, nemzeti vízum és egyebek. Nekünk, hazátlanoknak (bozgoroknak) lelki kárpótlásra, kettôs állampolgárságra lett volna szükségünk.
"Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi dolgunk és nem is kevés!"
Makkai Endre, Backamadaras
Évek óta vágyom arra, hogy kipróbálhassam a sziklamászást. Valami ellenállhatatlan erô vonz a tûhegyes gerincekhez, égbe szökô sziklatornyokhoz, meredek falakhoz. A Királykô, Bucsecs, Fogaras jelzetlen útjain már többször tapasztaltam a sziklamászás gyönyörét, Ausztriában fél évet jártam mesterséges mászófalra, de mindez nem volt elég. Mindenáron bele akartam kóstolni az igazi mászásba is.
Erre a kôközi Erôss Zsolt-féle táborban adódott lehetôségem, ahol a fiúk egybôl bedobtak a mély vízbe. V- és V+ nehézségû falakon másztam felsô biztosítással, én, aki akkor látott életében elôször élesben sziklán való futamozást. Csak úgy szörnyülködtem, mennyire nehéz, úgy éreztem, se fogás, se lépés, mégis megtaláltam a szikla réseit, amelyeken felfele tudtam haladni. Teljesen más volt, mint amit teremben megszoktam, minden kis bütyköt magam kellett megkeressek, néha úgy látszott, a semmin állok, máskor meg olyan lehetetlen pozícióba kerültem, muszáj volt továbblépni, még akkor is, ha úgy tûnt, képtelenség megtalálni a következô fogást. Óriási sikerélmény volt felérni, minden kellemetlenség elfelejtôdött. Csak ez volt bennem: "Hurrá! Megcsináltam! Kemény vagyok! Sikerült! Legyôztem!" Utána újra és újra falon voltam, már elsô nap tudtam, ez az, ami nekem kell. Régóta sejtettem, hogy élvezni fogom, de hogy ilyen eufórikus állapotba kerüljek, ennyire feldobjon - ezt magam sem hittem volna. Csodálatos dolog a sziklamászás! Nagy adag adrenalin termelôdik a szervezetben, s ez hihetetlen energiákat szabadít fel. Most már értem, hogyan válhat ez igazi szenvedéllyé. Fájtak az ujjbegyeim, összevissza karcoltam lábamat, másnapra iszonyú izomlázam lett - de semmi sem számított, csak újra mászhassak. Teljesen magával ragadott, fantasztikus élmény volt.
Következô napon már VII- nehézségû részeket is kipróbáltam, bár közben veszettül szidtam magamban kötéltársamat, miért kellett engem ilyen nehéz helyre hozzon. Azt viszont élveztem, mikor több kötélhosszas falakat másztunk meg. Állni a standban és csodálni a felettem tornyosuló, szebbnél szebb sziklaalakzatokat, bámulni a madarak merész röptét, a távoli apró kis embereket - nagyon jó érzés volt. Mintha megszûnt volna az idô. Csak engedtem rutinosan a kötelet s közben mintha beleolvadtam volna a természetbe. Mikor pedig én következtem, minden porcikámmal a mászásra koncentráltam, ekkor már nem volt senki, aki alulról mondhatná, mit s merre. Jó volt látni, hogy egyedül is képes vagyok rá, megtalálom a helyes fogást, és ha lassan is, de haladok. Háromszor is meggondoltam minden mozdulatot, tudtam, biztosan kell állnom, hisz ha esem, nincs kötél, ami fentrôl megtartson. Hihetetlen, milyen erôsen befolyásolja az embert a tudat, hogy alatta maradt a biztonságot nyújtó szeg. Csak nehezen tudtam úrrá lenni rettegésemen, minduntalan azt méricskéltem, mekkorát esnék, ha kicsúsznék. Mikor újra én voltam az elsô, már sokkal nyugodtabban, magabiztosabban haladtam. Fantasztikus dolog túllépni saját korlátainkon.
Egy kerek hétig nézegettem a Bagamérit - 4B nehézségû, az egyik leghosszabb út. Legmerészebb álmaimban se gondoltam volna, hogy belevágok, óriásinak tûnt. Utolsó nap viszont megcsináltam, ezzel mintegy megkoronázva eddigi élményeimet. Repültem a boldogságtól. Ekkor jegyeztem el magam egy életre a sziklamászással...
Kedves Annamária
Esôben, szélben, hóhullásban, fagyban állnak az öregek... Edzett korosztályok. Végigállták a nyolcvanas évek "porció" és "hátha adnak valamit" sorait. Hadd álljanak most is, ha kell nekik az ingyenes utazást biztosító igazolvány.
Az igazolvány ára harmincezer lej, néhány ezer a fénymásolás is - nyugdíjszelvény, személyi igazolvány - no meg a fénykép. Fényképet csináltatni kell, frisset.
Személyi igazolványuk már nagyon régen végleges. Az a kép, ha még meg is volna, nem lenne megfelelô. S ha valamilyen okból az igénylô ki is cserélte a személyi igazolványát új típusúra, akkor sem lehet fényképe, mert a mostani módszerrel készülô személyi igazolványoktól nem maradhatott. Tulajdonképpeni fénykép nem is készül. Ami készül, az digitális hókuszpókusz, és a fényképezôgépbôl egyenesen a számítógépbe, onnan az igazolványra kerül. Tehát fénykép nincs, csináltatása körülbelül 70 ezer lejbe kerül.
Eddig az ingyenes utazást biztosító igazolvány ára százezer lej körül van. Nesze neked, ingyenes utazás!... Néhány öreg le sem utazza ezt az összeget, hiszen 70, 80 és 90 éves emberekrôl van szó.
De gyártjuk a papírokat. Holott minden érintett fél már rendelkezik fényképes, át nem ruházható igazolvánnyal, azaz személyi igazolvánnyal, amely feljogosíthatná az ingyenes utazásra. (Ez egyszer így már mûködött!) Minek ez a hercehurca, szüleink, nagyszüleink többszörös megalázása?
Czirmay Szabó Sándor, Marosvásárhely
... szabálytalankodni, csúfolódni, kiabálni - mondják bosszankodva a kormánykeréknél ülôk és nemcsak ôk. Nem, nem mindnyájan fekete bárányok, vannak közöttük is illemtudó, szolgálatkész, kellemes személyek, akikkel öröm utazni.
A Tudor negyedbeli Daciánál sorakozó kocsik felé sántító, töréssel operált, iskolás fiú szeretne elmenni az iskolába. Egy-két taxis - kocsijuk rendszámát tudjuk - modortalan hangnemben visszautasítja. A gyerek hiába magyarázza, hogy nem vagánykodásból akar autózni, hanem azért, mert nehezen tud járni, a volánnál ülôk arra hivatkoztak, hogy túl rövid a távolság, és nem éri meg, hogy "kimozduljanak". Az idô telik, a diák fél, hogy elkésik, aztán akad valaki, aki elviszi, hiszen természetes, kötelessége, hogy a kliens kérését teljesítse. A következô nap újból kezdôdik a kunyerálás, izgalom, vajon elviszik-e vagy sem.
Kik a vesztesek? Csakis azok a cégek, amelyek kocsiját már elkerüli az ember, mert megjárta. Érdemes tehát arra is hangsúlyt fektetni, hogy az autók megfeleljenek a követelményeknek, de nem elhanyagolható a sofôrök megjelenése, viselkedése sem. Mert ha beülünk, fizetünk, és nem keveset!
S. Köpeczi Júlia
Kicsi falu Ikland, alig 15 km-re Marosvásárhelytôl. A két egymás mellé épített templom (unitárius és református) tornya már messzirôl látszik. Régebb, a két világháború között a mindennapi sok munka mellett komoly színjátszó csoportja is volt a falunak, amelyben fiatalok és idôsebbek egyaránt részt vettek, és még Molière- vagy Shakespeare-vígjátékot is betanultak.
Hosszú idô óta elôször mozdult meg a falu: kosaras farsangi bált szerveztünk a magyar kultúra napján. Fellépett a Cinige népi gyermekzenekar, kicsi énekesük, Ritiu Ilka Krisztina és édesanyja, Kilyén Ilka mûvésznô, akinek édesapja és felmenôi a mi falunk szülöttei.
Szívesen tapsoltunk nekik. Kitûnô volt a hangulat, reggelig roptuk a táncot, majd együtt nótázott a falu. Mindenki izgatottan várta a tombolát is.
A szépen fel- és kidíszített kosarak telis-tele voltak finomságokkal, nem hiányzott a hagyományos farsangi pánkó és kürtôskalács sem.
A mûvészi mûsor megszervezésében nyújtott segítségért a Maros megyei EMKÉ-t illeti a köszönet.
Most már jöhetnek a munkás hétköznapok!
Kilyén Attila tanító
Január 30-án, az esti szentmise után a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében népes közönség elôtt Moldován Irén tanárnô nyitotta meg Abonyi Mária amatôr festônô tárlatát. A húsz kép között tájképek és kompozíciók vannak. Az olajfestmények egy része sötét tónusú, de kedvenc színei közé tartozik a piros és a fehér. A tájképek magát a természetet hozzák közel, talán ennek köszönhetô a festô sikere. A kompozíciók mindegyikén megjelenik a nô. A bemutatón Simon Kinga tanárnô és tanítványai szórakoztatták a közönséget.
Felháborítónak tartom a Népújságban megjelent 2005. január 25- i írást, amely dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója által adott tájékoztatót tartalmazza, s amelyet N. A. szignált Fagyhalál a megyében címmel.
Ez a cikk, amit önök közöltek S. Clementinrôl, nem fedi a valóságot, mert édesapám 2005. január 20-án este 7 órakor hunyt el, de még mielôtt elhunyt volna, a rohammentô-szolgálattól értesítették a testvérét, S. J.-t, aki gyerekeivel együtt azonnal hozzásietett. Sajnos, már késô volt. Ott, a helyszínen átvették édesapám személyes dolgait.
Nem értem, miért kellett azt írni a január 25-i újságban, hogy senki sem jelentkezett a holttestért? Holott január 20-án este már az egész család tudott a történtekrôl, és pénteken reggel intézni szerettük volna a temetéssel kapcsolatos hivatalos ügyeket. De a klinika nem volt hajlandó átszállítani édesapámat az egyetemi boncterembe. Péntek délután fél 2-kor került át édesapám a boncterembe, de aznap nem foglalkoztak vele, így a boncolás csak hétfôn délelôtt történt meg. 11 órakor kaptuk kézhez a boncolási jelentést, s ezt követôen kezdtük el az ügyintézést. A koporsót még aznap kiszállították a Jeddi úti temetô ravatalozójába. A család minden tagja tudta, hogy édesapámat január 2