Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Eörsi Mátyás nyári kolozsvári látogatását követôen, amelyet "nem" feliratú táblákkal felfegyverzett fiatalok tüntetése tett "emlékezetessé", az eset megismétlôdött: a helyszín ezúttal Nagyvárad volt, a "nem" feliratú táblácskák pedig Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke ellen lendültek a magasba.

Attól eltekintve, hogy az újabb tüntetés a mûveletlenség mellett immár fantáziátlanságról is tanúskodik, a forró fejû erdélyi ifjú "ellenzék" tagjai részérôl, ezúttal Kuncze Gáborban emberükre találtak. A tapasztalt politikust nem lehetett még a felszólalása alatti bekiabálásokkal sem kizökkenteni nyugalmából. Mi több, Kuncze erkölcsi fölényét erôsítette azzal, hogy amikor a tiltakozásért minden bizonnyal szégyenkezô házigazdák megpróbáltak erélyesebbnek mutatkozni a tüntetésnek nevezett magamutogatók produkciójával szemben, ô maga csillapította le ôket, mondván: mindenkinek joga van a véleményéhez.

Nos, ez volt talán az egész nagyváradi lakossági fórum leglényegesebb momentuma, hisz ez az, amit a teljes magyar közéleti paletta (az anyaországban és annak határain túl) illene megszívlelni. Igen, mindenkinek joga van a véleményéhez, miközben a mai magyar politika (mi több, a kisebbségi magyar politika is) egyáltalán nem a vélemények különbözôségének csatájáról, hanem arról szól, hogy miként (nem) sikerül elfogadni a másságot.

Ezúttal sem Kuncze Gábor és az általa vezetett SZDSZ ideológiája csapott össze valamiféle ennek ellentmondó elképzeléssel (hisz semmiféle ellenérv nem hangzott el), csupán egy viselkedni tudó politikus és az illemtanórákról hiányzott "magyar ifjak" (hogy politikai titulatúrájukból idézzünk) találkoztak.

Kuncze Gáborral persze lehet egyetérteni, érveit meghallgatni, illetve lehet azokkal vitába szállni. Nagyváradon lakossági fórumról lévén szó, lehet (lehetett volna) neki akár igen kényelmetlen kérdéseket is feltenni. Lehetett volna érvekkel lebontani azt, amit az SZDSZ politikája képvisel, lehetett volna civilizált módon hatni arra, hogy a kettôs állampolgárság kérdésében az álláspontok közeledjenek egymáshoz. "A zifjak" azonban nem ezt tették, inkább választották – magyarországi importból – a hangoskodást, a gorombáskodást, a nem elsôsorban Kuncze Gábor, hanem a civilizált politikai vitakultúra iránti tisztelet teljes hiányát.

Az efféle "nem" táblás tüntetések, vagy politikus nôk hervadt virágokkal fogadása egy bizonyos réteg számára minden bizonnyal hatásos lehet, s egész biztosan lesznek olyanok, aki magukban ujjonganak, hogy na most aztán a magunkét "jól megaszontuk". A gond az, hogy az efféle magatartás egy szikrányit sem hozza közelebb a mindenki által óhajtott megoldásokat.

Andreea Ciuca, a Maros Megyei Törvényszék volt elnöke tegnap sajtótájékoztatón kommentálta azokat a híradásokat, miszerint az Országos Korrupcióellenes Részleg (DNA) újabb bûnügyi eljárást indított ellene, ám errôl hivatalosan elmulasztották ôt értesíteni és az ellene felhozott vádakat sem ismertették. Ciuca a sajtóból értesült a történtekrôl, és szerinte a legújabb bûnügyi dossziéban szereplô vádak jórészt ugyanazok, amelyeket az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) fogalmazott meg, de amelyek alól a Legfelsôbb Semmítôszék és Bíróság kétéves pereskedés után felmentette. A felfüggesztett bíró úgy véli, a PNA-ból DNA-vá alakult intézmény módszerei nem változtak, az újabb vádemelés "logikátlan".

"Logikátlan", mivel a legújabb vádak nagyrészt azonosak azokkal, amelyek a PNA által összeállított dossziéban szerepelnek, amelyben a Legfelsôbb Semmítôszék és Bíróság 15 bírája 2005. június 13- án Andreea Ciuca javára döntött. A PNA fellebbezett az ítélet ellen, de a dossziét a törvényes 20 nap helyett több mint 90 nap után küldte vissza a Bíróságra, meggátolva ezáltal a fellebbezési per letárgyalását és az ítélet véglegessé nyilvánítását. Ciuca szerint gyakorlatilag egyetlen bûnügyi dossziéról van szó, a 2003/P/210- esrôl, amelynek egy része a Legfelsôbb Semmítôszékhez és Bírósághoz került, másik részét azonban a PNA visszatartotta, 499-es szám alatt. A 210-es egyes iratai a 499-es dossziéban is megjelentek, majd ez utóbbit – különös módon – a 2205/P/45-ös szám alatt iktatták be a DNA területi egységénél.

A volt törvényszéki elnök magyarázatot vár arra, hogy miként "tûnt el" a 499-es dosszié, amelynek alapján két éve tart a bûnügyi eljárás, továbbá, hogy miként lehet újrajegyeztetni egy dossziét a folyamatban levô bûnügyi eljárás idején, annál is inkább, mivel az elôzô a fôvárosi, míg az utóbbi a marosvásárhelyi korrupcióellenes ügyészséghez tartozik, és végül azt is kérte, hogy közöljék vele a 45-ös dossziéban szereplô vádakat, hogy megfelelôen felkészülhessen a védekezésre. Válasz helyett a sajtóból tudta meg december 15-én, hogy újabb pert indít ellene a DNA. "Váratlan és logikátlan a DNA eljárása, amivel elismeri Suhan, Vizitiu és Amarie korrupcióellenes fôügyészek munkáját. Ezek után nem értek semmit. Vagy a fenti három fôügyész volt inkompetens és nem elég hatékony (amit alátámaszt a Legfelsôbb Semmítôszék és Bíróság ítélete), és az igazságügyi miniszter jogosan kérte visszahívásukat, vagy pedig rendkívül jól és törvénytisztelô módon dolgoztak, aminek következtében a DNA elismeri munkájukat!" – jelentette ki Ciuca.

A bírónô úgy véli, hogy a per folytatásának egyik magyarázata az idôhúzás, mivel a nehéz a felelôsségvállalás egy olyan perben, amit a PNA elvesztett és amelynek költségei a jelenlegi árfolyam szerint meghaladják a 2,5 milliárd lejt, másrészt pedig az, hogy a lehetô leghosszabb idôn át gátolják a volt törvényszéki elnököt szakmája gyakorlásában. "Nem adom fel a harcot, és semmi sem gátol meg abban, hogy közvélemény tudomására hozzam, mily módon folytatta le a bûnvádi eljárást ellenem a PNA" – jelentette ki tegnap Andreea Ciuca.

A marosvásárhelyi tanács mai soros ülésének egyik fontos témája a közszállítási díjak módosítása. Legutóbb 2004. november 15-én emelte a tanács a buszjegyek árát. Most arra hivatkozva javasolják az utazási díjak emelését, hogy azóta jelentôsen növekedett az üzemanyagok ára, illetve azóta számos olyan beruházás volt, mint például az új autóbuszok vásárlása.

A határozattervezet indoklásában a közszállítási vállalat meg növekedett kiadásai között említik még a személyzet javadalmazásának a kiigazítását, a közköltségeket, illetve a cserealkatrészek árát. 2006-ban összesen 15,82%-kal nôttek a vállalat kiadásai. Mindezek fedezésére és a jövôre várható egyéb költségnövekedések kompenzálásaként egy jegy árát 13.000 (1,3)-rôl 15.000 (1,5) lejre emelnék, a bérletek díja 18,45 %-kal lesz több 2006. január elsejétôl. Ezek szerint az összes vonalra a napijegy ára 3,5-rôl 4,5 új lejre nô, ugyanígy egy vonalra havonta 39 helyett 45, míg két vonalra 50 helyett 58 lejt kell fizetni. Az összes vonalra a havi bérlet 58 helyett 65 lej lesz. Amint említettük, lesznek kedvezményes jegyek is többek között, tehát ezekrôl dönt mai ülésén megyeszékhelyünk tanácsa.

Készülnek, illetve nem készülnek karácsonyi mûsorral a megye kulturális intézményei? – kérdezgettük magunktól, illetve ezen intézmények képviselôitôl a minap. Újra hagyománnyá vált-e az ünnepi repertoár, ahogyan az egykor volt Marosvásárhelyen és Erdély-szerte a színházak, zenekarok, filharmóniák háza táján? A körkérdés csupán ennyibôl állt, a válaszok változatosak voltak. A Nemzeti Színházban a program a feje tetejére állt a kisterem körüli gondok miatt. Felújítás alatt az emeleti terem, így elôadásokat kellett számûzni onnan, lévén momentán használhatatlan. Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár elmondta, e tény igencsak megkavarta az ünnepi repertoárt.

Fehér Csabától megtudtuk: az Ariel Színház a Betlehemes Játék címû elôadását ajánlja a karácsonyi ünnepek alkalmával, a téli szünet elôtt utoljára december 22-én láthatjuk a bábjátékot délután hat órától az Ariel Színházban.

A 74 Színház nem készül karácsonyi mûsorral ez évben, ahogyan a Yorick Stúdió és a Scena Színház társulata sem. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia azonban igen. Vasile Cazan igazgató tájékoztatott: december 25- én kerül sor a hagyományos karácsonyi koncertre, amelyen ez évben kórusmûveket és fúvósmuzsikát hallhatunk. Az igazgató vezényletével a Laudate Domini énekkar és a Camerata Brass fúvószenekar lép fel az ünnepi koncerten, amelyen az ünnephez illô tematikájú mûveket énekelnek-játszanak.

A kulturális intézmények karácsonyi mûsorkínálata ezzel véget ér, aki azonban otthonán kívül is ünnepelni szeretne, megteheti: a különbözô felekezetek templomai, gyülekezetei mind- mind ünnepi mûsorokkal, elôadásokkal, koncertekkel várják a karácsonyt.

Szombaton, kora reggel indult a kis csapat Nyárádtôrôl, hogy örömöt szerezzen a holtmarosi öregotthon lakóinak. A nieuwegeini (Hollandia) Het Anker (Horgony) nevet viselô református gyülekezet évek óta támogatja a holtmarosi szociális intézetet. Immár második éve a nyárádtôi fiatalok állítják össze és viszik el a karácsonyi ajándékcsomagokat.

A vásárhelyi enyhe idô ellenére a holtmarosi vonatállomáson erôs hófúvás fogadta a fiatalokat. Pár perces hógolyócsata után bemelegedve siettek az öregotthonba. A kis ajándékcsomagok kiosztása elôtt az intézet klubjában magyar és román karácsonyi dalokat énekeltek, két nyelven kívántak áldott ünnepeket és boldog új évet. Míg tavaly a második ének közben a lányok hangja elhalkult és csak a szipogásuk hallatszott, idén sikerült végigénekelniük a mûsorba vett dalokat. Ez alkalommal csak az idôs hallgatók szeme lett fényesebb, amikor együtt dúdolták a Csendes éj, szentséges éj dallamát. Az édességeket, tésztát, meleg zoknit, gyümölcsöt tartalmazó csomagot személyesen nyújtották át az új épületszárnyban lakóknak is. Az ágyban fekvôknek az ügyeletes gondozók adták át a szeretetcsomagokat. A nézeteltérések elkerülése végett az otthon minden alkalmazottjának készült csomag.

Hazaindulás elôtt, pár percre a nyárádtôiek benéztek a Tulipán gyermekotthonba is. A református egyház által mûködtetett gyermekotthon kis lakói már ismerôsként köszöntötték a vendégeket, elénekelték a nemrég tanult karácsonyi dalokat.

Ki kapott többet ettôl a látogatástól? – merült fel a kérdés a piszkos vonaton hazafelé zötykölôdô fiatalokban. Az öregotthonba kényszerült idôs személyek, akik pár percig hallgathatták az ismerôs, talán szép emlékeket idézô karácsonyi dalokat, s egy kézfogással köszönték meg a kis ajándékokat? Vagy a fiatalok, akik pár napig, hétig jobban tudják értékelni a családot, az otthon melegét?

Az 1948 után illegálisan elkobzott tulajdont visszaszolgáltató törvény értelmében a Gyôzelem tér 35. szám alatti ingatlant a volt tulajdonosok visszakapták, ezért a FNI kárvallottjai Maros megyei egyesületének új székház után kellett néznie. Az egyesület a következôkben a méhészek egyesületének 1918. December 1. úti székházában tevékenykedik (méhész szaküzlet). Az egyesület által indított per folytatódik, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságon folyó ügy tárgyalásának következô határideje 2006. január 17. A tagok hétfôn és szerdán 15-17 óra között igényelhetnek felvilágosítást az új székhelyen, vagy telefonon este hét óra után a 260-832-es számon.

Tegnap a Distrigaz gázszolgáltató vállalat Cuza Voda utcai pénztárainál (a Szakszervezetek Házában) óriási sor kígyózott. A helyzet azért is volt meglepô, mivel itt nemigen látni a régmúlt idôkre jellemzô tömeget. Mint kiderült, az emberek az elmaradt illetve a novemberi gázszámláikat szerették volna egyenlíteni, ám az ügyintézés csigalassúsággal haladt. Radu Petre, a vállalat marosvásárhelyi kirendeltségének vezetôje szerint nagyon sok esetben a novemberi fogyasztás törlesztéséhez a Szociális, Szolidaritási és Családügyi Igazgatóság által kibocsátott értékjegyek adatai nem egyeznek a gázszolgáltató adatbázisában szereplô információkkal. Sokan kaptak értékjegyet, mondta, akik nem is kérelmeztek, vagy nem jogosultak a segélyre, vagy a támogatás összege helytelen. Ezért van az, hogy minden ilyen esetben 5-10 perc szükséges ahhoz, hogy a pénztáros kijavítsa a számítógépben levô adatokat. Valakik valószínûleg nem megfelelôen végezték a fogyasztókra vonatkozó adatgyûjtést. Radu Petre szerint arra nincs lehetôsége a vállalatnak, hogy növelje a pénzbeszedôk számát, esetleg a pénztár munkaprogramját szabhatják hosszabbra. Tény, hogy a hivatalnoki kétbalkezesség, felületesség miatt az állampolgár szenved.

Jegyzet

Ki ne emlékezne azokra az idôkre, amikor már októberben félô volt kimenni az utcára, mert vásott kölykök a legváratlanabb pillanatban dobták a gyanútlan járókelôk elé a petárdát, pukkanót? Hatalmasat robbant, büdös füstöt árasztott. Az áldozat ijedtségén pedig jót nevettek.

Aztán törvények, kormányrendeletek születtek a petárdák használatának szabályozására, a törvénytelenül importáltak visszaszorítására és a törvényszegôk szigorú büntetésére. A rendôrség pedig folyamatosan gyártotta a közleményeket, a robbanószerekkel foglalkozó osztály vezetôje kimerítô sajtótájékoztatón taglalta az elkobzott petárdák mennyiségét, a kirótt büntetések nagyságát. Hittük, reméltük, hogy végre csendesek, valóban meghittek lesznek a téli ünnepek. Minô naivság. Még november elején jártunk, amikor egy hétköznapi szürkületben a Testvériség utcában petárda robbant. Elôbb gumiabroncs- robbanásnak vélik a megdöbbent járókelôk, ám másodpercek után újabb bumm. S aztán még több. Eljött a december is, Mikulás. Középkorú nô készítette iskolába tizenéves gyerekeit. Az ablakból utánuk néz. Látja, a szemközti tömbház egyik emeleti ablaka nyílik, s a kihajoló fiatal meggyújtja a petárdát, s gyerekei felé hajítja. Az anya figyelmeztetô kiáltását elnyeli a hangos robaj. A gyerekek sírva fakadnak, másnap csak anyjuk kíséretében hagyják el a tömbházat.

Az általános iskolában délután is folyik tanítás. Öt órakor már sötét telepszik az udvarra. Tinédzserek jelennek meg, fiúk, lányok. Vidám visongásukat robbanás töri meg. Egymás után durrannak a petárdák, pukkanók, a fiatalok határtalan örömére. A tanintézetbôl kiszaladó kapust semmibe veszik, szemébe nevetnek, s továbbállnak. A közeli tömbház elôtt gyülekeznek, a babakocsi- feljáró és betonkönyöklô kitûnô kellékei szórakozásuknak. A petárdák a földszinti ablakok alatt robbannak, egyik a párkányra sikeredik. Kisgyerek sír fel a lakásban, teljes a suhancok sikerélménye.

Meddig még?

Kasza József a Dnevnik címû újvidéki napilapban hétfôn megjelent nyilatkozatában beszél errôl.

– A javasolt szöveggel nem tudtunk egyetérteni, mert pontosabb megfogalmazást kérünk, amely világosan meghatározza az anyaország nagyobb gondoskodását a határain kívül élô magyarokról. Nevezetesen, nem elég, hogy Magyarország – ahogyan javasolják – "érezzen felelôsséget" a határon kívül élô magyarokért, hanem fel kell vállalni a felelôsséget helyzetükért más országokban. Tehát cselekedni kell, nemcsak konstatálni valamit – szögezi le Kasza.

A lap kérdésében megemlíti a pártelnöknek, hogy "a magyar politikai vezetés egy része azon az állásponton van, miszerint valamilyen komolyabb megfogalmazás a másik ország belügyeibe való beavatkozásként értelmezhetô". – Ôk mentségként hozzák fel, valójában pedig ez pont a nemzettársaik helyzete iránti felelôsség elkerülését jelenti – mondja a VMSZ elnöke.

Kasza szerint nagy kárt okoz három kisebb délvidéki magyar párt – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a vajdasági Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – azzal, hogy mindenáron össze akarja kötni a vajdasági magyarok helyzetét Koszovó végleges státusának kérdésével.

– Bölcselkedésük és politizálásuk, a koszovói kérdéskörrel való erôszakos összekapcsolás nagy kárt okoz a vajdasági magyaroknak. Sehogyan, egyáltalán sehogyan nem lehet összekötni a vajdasági magyarok helyzetét a Koszovó jövôjérôl szóló tárgyalásokkal. Egyszerûen más dolog a Koszovóról folytatandó tárgyalások, és egészen más lesz a Vajdaságról, ezen belül a Szerbiában és a Vajdaságban élô magyarokról szóló tárgyalás – szögezi le a pártelnök.

A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke megjegyzi, hogy elôször is tisztázni kell, kik is valójában e "hírhedt érdekvédelmi triumvirátus" tagjai. Az MPSZ nincs is bejegyezve pártként. A VMDK-ra utalva Kasza megjegyzi, hogy ez a párt nem tudott összegyûjteni elegendô támogató aláírást a választáson való részvételhez sem, most pedig együttmûködik a szerb radikálisokkal. A VMDP-ra célozva Kasza József szól arról, hogy e párt tevékenysége közlemények írására korlátozódik, ereje pedig kimerül egy tartományi képviselôben.

(MTI) Az idô elôtti visszavonulás Irakból George Bush amerikai elnök szerint az Egyesült Államok szavahihetôségét csorbítaná a világon, noha a lázadók már kezdik érezni az amerikai és iraki erôk szorítását, és a csütörtöki választással az alkotmányos demokrácia bontakozik ki a Közel-Kelet szívében.

Az elnök vasárnap esti beszédében ismét leszögezte, hogy Amerika nem vonul ki Irakból, amíg a munkát el nem végzi, noha vannak, akik a kihívások láttán úgy vélik, hogy a háborút elvesztette, és már egy napot vagy egy fabatkát sem érdemes áldozni rá.

"Én nem hiszem ezt. Katonai vezetôink sem. A katonáink sem hiszik, hogy Amerika vereséget szenvedett volna, noha ôk viselik a terhet és hozzák meg az áldozatokat. Még a terroristák sem hiszik ezt. Üzenetváltásaikból tudjuk, úgy érzik, szorul a hurok, és félnek a demokratikus Irak felemelkedésétôl" – mondta az elnök. Hozzátette, hogy a defetizmust nem igazolják a tények, Amerika nem csak megnyerheti a háborút, hanem a legjobb úton halad afelé, hogy meg is nyerje.

Az amerikaiaknak, mint hangoztatta, tudniuk kell, milyen következményei lennének az idô elôtti kivonulásnak. "Ha dolgavégezetlenül távoznánk, cserben hagynánk iraki barátainkat és ezzel azt üzennénk a világnak, hogy Amerikában nem lehet megbízni, mert nem tartja meg az adott szavát. Irakot kiszolgáltatnánk az ellenünk fenekedô ellenségnek, amitôl a nemzetközi terrorizmus vérszemet kapna és még veszélyesebbé válna, mint valaha is volt" – figyelmeztetett.

Bush elnök méltatta a csütörtöki iraki választást, amelyen tízmillió iraki vett részt. Hangsúlyozta, hogy a szavazás ugyan még nem szünteti meg az erôszakot, de "valami újnak, az alkotmányos demokráciának a kezdetét jelenti a Közel-Kelet szívében és azt is mutatja, hogy Amerikának a világ egyik fontos térségében egyre erôsödô szövetségese van a terrorizmus elleni harcban".

Bush elnök emlékeztetett egy irakira, aki a szavazásnál bíborszínû tintába mártott ujját távozáskor a levegôbe tartotta és kijelentette, hogy az tüske a terroristák szemében.

Az elnök most beszélt elôször a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájából azóta, hogy ugyanott 2003. március 20-án bejelentette az Irak elleni invázió elindítását.

Irakban 2156 amerikai katona halt meg az invázió kezdete óta. A veszteségek, a folytatódó erôszak, a háború költségei megtépázták az elnök népszerûségi mutatóit. Az elnök a közvélemény meggyôzése végett négy beszédet mondott Irakról az utóbbi idôben.

A Gallup múlt heti felmérése szerint az amerikaiak 58 százaléka nem hisz abban, hogy az elnöknek világos terve lenne a háború megnyerésére, noha december 14- én, legutóbbi Irakkal foglalkozó beszédében 14-szer használta a gyôzelem szót.

Az AP-Ipsos legutóbbi felmérése szerint ugyanakkor a megkérdezettek 57 százaléka úgy véli, hogy az amerikai katonáknak Irak stabilizálásáig maradniuk kell az országban.

A beszéd olyan idôben hangzott el, amikor a felbolydult kongresszus azon vitázik, hogy az elnök túllépte-e a hatáskörét azzal, hogy a terrorizmus elleni harcban titokban engedélyezte amerikai állampolgárok nemzetközi telefonhívásainak a lehallgatását.

A nettó befizetô tagállamoknak ugyan nem sikerült az uniós összjövedelem mértéknek 1 százaléka alatt tartaniuk a büdzsé éves nagyságát, de valamennyien kedvezményekkel álltak fel az asztaltól. Közülük az elnöklô Nagy-Britannia ugyan a hét évre vonatkozóan több mint 10 milliárd eurót engedett egyedülálló uniós visszatérítésébôl, de a visszajáró összeg 2007-tôl még így is magasabb lesz a tavalyi 5,3 milliárd eurónál. Hollandia évi egymilliárd euróval, Ausztria 600 millióval, Németország 300 millióval, Svédország 150 millióval fizet kevesebbet ezentúl a büdzsébe. Franciaország megtarthatta magas agrártámogatásait, Luxemburg vidékfejlesztési többletpénzhez jutott. Valamennyi nettó befizetô nyert a végelszámolásnál az elmaradottabb régióinak járó támogatások növekedésével is.

A megállapodás nagy nyertesei egészen bizonyosan a tavaly csatlakozott új, illetve a 2007-ben belépô tagállamok (Bulgária és Románia). Közülük is különösen a legkeményebben harcolók, Lengyelország és Magyarország volt elégedett az eredménnyel. Lengyelország az uniós támogatások legnagyobb kedvezményezettje lesz, az összes támogatások mintegy ötödét szerezte meg. Magyarország 22,6 milliárd eurós támogatása, illetve a megállapodásban szereplô kedvezô szabályozási változások – a kormány nyilatkozatai szerint – még a korábbi reményeket is túlszárnyalják. De pozitív eredménnyel zárt az elôzô javaslatokhoz képest a többi új tagország: Málta és Ciprus, a balti államok, Csehország, Szlovákia és Szlovénia is. Szlovákia, Litvánia és Bulgária összesen 1,4 milliárd euróban részesednek régebbi típusú atomerômûveik leállításának segítésére is.

A tavalyi bôvítést megelôzôen leginkább kedvezményezett államok – Spanyolország, Portugália, Görögország, Írország – ugyancsak többé- kevésbé elégedetten álltak fel a tárgyalóasztaltól. Spanyolország az utolsó tárgyalásokon 2 milliárd eurós többlettámogatást harcolt ki technológiai fejlesztéseinek segítésére. Olaszország 1,9 milliárd eurónyi pluszpénzt ért el kutatási és fejlesztési terveinek segítésére. Portugália összesen 22,5 milliárd eurós támogatással zárta le a tárgyalásokat, Írország a vidékfejlesztési támogatások növekedésén nyert többletet.

A többi tagállam nagyjából megôrizte korábbi költségvetési pozícióját, illetve itt-ott javított azon. Belgium például egyik kevésbé fejlett régiójának szerzett nagyobb támogatást, Dánia az agrártámogatások egyik fontos haszonélvezôje maradt, Finnország pedig a vidékfejlesztésre összesen 3,6 milliárd euróval megnövelt támogatás egyik vezetô haszonélvezôje lett.

Az uniós intézmények megfogalmazta céloktól ugyan az összjövedelem 1,045 százalékára rúgó éves bontású, összesen 862,36 milliárd eurós költségvetés jelentôsen elmarad, ám az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Durao Barroso máris értésre adta, hogy a végrehajtó testület támogatja az elfogadott megállapodást, mert az jelentôs mértékû szolidaritásról tesz tanúbizonyságot. Az Európai Parlament a kiinduló, az összjövedelemnek csupán az 1,03 százalékát kitevô eredeti javaslatot vétóval fenyegette ugyan, ám korántsem biztos, hogy – késôbb kialakítandó – álláspontja a jelentôsen feljavított végsô megállapodásra is ugyanaz marad: az elfogadott változások ugyanis csupa pozitívumot tartalmaznak a parlamenti követelésekhez képest és számos olyan elemet, amelyet az EP korábban szükségesnek vélt vissza- vagy beilleszteni a költségvetésbe.

Az elmúlt tizenöt esztendô legjobb kormányának minôsítette a mostanit a liberális-demokrata pártkoalíció mérlegkészítô gyûlésén Traian Basescu, kilépve államfôi szerepébôl, aki ugyanakkor ostorozta is e két pártot széthúzó magatartásuk miatt.

Az államelnök a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) által alkotott Igazságosság és Igazság (D.A.) elnevezésû pártszövetség egy éves mérlegét megvonó hétvégi ülésén nem fukarkodott a dicséretekkel, noha év közben folyamatosan tûz alatt tartotta bírálataival Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt. Ezúttal azonban nagyra értékelte, hogy ez a kormány szerinte jelentôs sikereket ért el a korrupció megfékezése, a gazdaság fejlôdése és az integrációs folyamat kezelése terén.

A demokrata párt színeiben egy évvel ezelôtt államfôi székbe jutott Basescu azonban gondoskodott arról is, hogy a két párt politikusai el ne bízzák magukat, ezért több okot is talált szigorú "megdorgálásukra". Például azért ostorozta ôket, mert a két párt nem tart össze megfelelôen, hiúsági kérdésként kezelnek olyan ügyeket, amelyeknek az összefogást kellene szolgálniuk. Emlékeztette a D.A. politikusait: amikor a liberálisok és a demokraták az együttmûködés útjára léptek, az egyesülést jelölték meg végcélnak. Az államelnök arra biztatta ôket, hogy tartsák meg a választási kampányban tett ígéreteiket, ellenkezô esetben a komolytalanság látszatát kelthetik.

Külön fejezte ki rosszallását az államfô a liberális és demokrata parlamenti frakciók munkájáról. Nehezményezte, hogy e pártok honatyái komolytalanul viselkednek a parlamentben. Ennek kapcsán jelentette ki az államfô, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bizonyult a legkomolyabb koalíciós partnernek.

Tariceanu miniszterelnök beszédében olyan megállapítást tett, miszerint "léteztek olyan törekvések", amelyek az ország stabilitását célzó politikai projektet ki akarják billenteni. Hozzáfûzte: nem akar most felelôsöket keresni. A kormányfô maga is egységre szólította föl a D.A. szövetséget, tagadva, hogy az államfôi hivatal és a miniszterelnöki székhely között bármilyen rivalizálás létezne.

A kormányzat egyéves mérlegének megvonására szervezett rendezvény minden volt, csak a várakozások és eredmények tárgyilagos összevetése, elemzése nem. Ehelyett bôben adagolták a demagógiát a minden idôk legjobb kormányáról. Sûrû kirohanásokat intéztek, ízléshatáron belül és túl, már-már fóbiásan, a Szociáldemokrata Párt ellen.

Rövid idôn belül már másodszor jut a közvélemény tudomására, hogy egészségügyi intézményeinkben akad, nem is egy olyan orvos (?), aki a hozzá forduló beteg panaszainak megoldása helyett, annak nyelvtudását firtatja, áthágván a jó érzés és az orvosi hivatás legelemibb szabályait is. Joggal tételezhetô fel, hogy ez a két eset csak a jéghegy csúcsa. Vajon hányszor ismétlôdtek – ismétlôdhettek – meg hasonló szégyenteljes események? Az elsô említett "nyelvészkedés" egy urológiai szakrendelésen történt (s még akadt egy Franciaországba elszármazott levélíró, aki éppen ezt az esetet találta a legalkalmasabbnak arra, hogy a többségi nyelv ismeretének beilleszkedési elônyeit ecsetelje – amire mostanság, pont a franciául kitûnôen beszélô arab honfitársai cáfoltak rá, de csattanósan, ami persze nem azt jelenti, hogy nem elônyös "többségiül" tudni). A másik eset szenvedô alanya egy, a SMURD segítségét kérô beteg volt. Ez annál is inkább meglepô, mert egyrészt sürgôsségi ellátásra szakosodott egységben történt, ahol a beteg sorsa perceken múlhat, s nincs (nem kéne legyen) idô mellékes kérdésekkel foglalkozni, másrészt az intézmény vezetôje, a marosvásárhelyi – méltán országos hírnévnek örvendô – sürgôsségi szolgálat megszervezése során, már szembesülhetett, finoman fogalmazva, az idegenekkel, kisebbségekkel szemben meg-megnyilvánuló türelem hiányának egyes jeleivel. Alig hihetô, hogy az az Arafat doktor, aki beosztottjai körében elismerésre méltó határozottsággal oldotta meg a csúszópénzek kérdését, ne lenne képes intézményében a "nyelvi problémák" végére is pontot tenni.

Elképesztô, hogy egészségügyi hálózatunkban létez(het)nek olyan erkölcstelen és gyáva alakok, akik a kiszolgáltatott, esetleg pont az élet és halál mezsgyéjén küszködô beteggel szemben nyilvánítják ki a mássággal szembeni idegenkedésüket. Erkölcstelenek, mert áthágják a – sokat emlegetett – hippokratészi eskübe sûrített orvosetikai követelményeket, gyávák, mert egy náluk gyengébb, visszavágni nem képes, tehetetlen emberrel szemben merik "adni a nagyot". Szégyen, hogy ilyen "kollégák"(?) vannak, akik nem tudják, nem érzik át, hogy az bizonyos dr. rövidítés, ami megelôz egy nevet, mi mindenre kötelez.

Vajon mit szól mindezekhez az Orvosi Kollégium etikai bizottsága?

Újjáépített házakat adott át, felújított hidakat és utakat tekintett meg hétfôn Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, valamint Borbély László területrendezéssel és középítkezéssel megbízott miniszter az udvarhelyszéki árvízkárosult településeken. A szövetség vezetôi Farkaslakán, Malomfalván, Kobátfalván és Siménfalván tartott többórás helyszíni szemlét, mely során az augusztusi súlyos áradások nyomán kormánytámogatásból végzett felújítások jelenlegi állásáról tájékozódott.

A kormány képviselôit többek között Dézsi Zoltán alprefektus, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, Asztalos Ferenc és Antal István képviselôk, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal vezetôje is elkísérte.

Példaértékû az udvarhelyszékiek szolidaritása, ahogyan az itt élôk egy emberként, hatékonyan léptek fel az árvízkárok helyreállításában. A gyors segítségben az RMDSZ, de a kormány is jól teljesített: az árvizek után mintegy 227 milliárd lej értékû kormánytámogatás érkezett az érintett településekre – jelentette ki Markó Béla a látogatás során. A politikusok elsôként Farkaslakán tekintették meg az elkészült házakat, több helyen be is térve az újonnan befejezett lakásokba.

A szövetségi elnök úgy értékelte, a helyi közösségek összefogásának hatására a kormány is nagyfokú szolidaritást tanúsított: az RMDSZ közbenjárására ugyanis a kabinet gyors és hatékony támogatást nyújtott a károsult iskolák, mûvelôdési házak és templomok felújítására, valamint a bajbajutottak megsegítésére. Az RMDSZ maga is azonnal adománygyûjtésbe kezdett: ennek nyomán több száz millió lej értékû adomány érkezett a településekre, karácsonyra pedig további adományt küld a rászoruló családoknak. A szövetség elnöke méltatta a helyi önkormányzatok, a polgármesterek, a helyi és területi RMDSZ-szervezetek, valamint a szövetség képviselôinek és szenátorainak tevékenységét, és külön köszönetet mondott Borbély Lászlónak a székelyföldi árvízkárok teljes értékû helyreállításáért végzett munkájáért.

A középítkezéssel megbízott miniszter bejelentette, az általa vezetett tárca további 6 milliárdot utal ki az érintett falvaknak, a helyi infrastruktúra újjáépítésében jelentôs elôrelépést hoz majd az a program is, amely a kisebb hidak felújítására irányul. Mint mondta, az erre vonatkozó határozatot várhatóan jövô héten fogadja el a kormány, a beruházások kezdeti értéke pedig mintegy 300 milliárd régi lej lesz.

A látogatás során a helyi és országos politikusok megtekintették a siménfalvi református templomot is, amelyben jelenleg is zajlanak a felújítási munkálatok. A helyi önkormányzatok maguk is elégedettek az eredménnyel: Demény Gábor farkaslaki polgármester elmondta, a kormány által nyújtott anyagi segítségbôl nemcsak a házak felújítására, hanem az egyébként is rossz állapotú infrastruktúra helyreállítására is futotta.

A település elsô írásos említése 500. évfordulójának ünneplésére, valamint az I. és a II. világháborúban elesett hôsök emlékmûvének leleplezésére került sor szombaton Jedd központjában.

Elôzmény, hogy az I. és a II. világháború között készült régi emlékmû tetején az országzászló lengett. Az emlékmû mellett négy darabból álló kopjafát helyeztek el, az egész emlékegyüttest körbekerítették. A második világháború végén a zászlórudat leverték, majd 1989 nyarán az emlékmûvet ledöntötték és beásták a földbe. Az idén augusztusban Jedd község tanácsa határozattal hagyta jóvá az eredetivel megegyezô emlékmû felállítását. A falu központjában elhelyezett alkotás Újfalvi Sándor marosszentannai kôfaragó munkája, a 68 kilós turulmadarat Beszterce megyébôl rendelték. A beruházás értéke 250 millió régi lej, amelybôl 76 milliót a helyi költségvetésbôl álltak, a többi támogatásokból került ki.

– Elérkezett a pillanat, amikor a kommunista rezsim igazságtalanságait próbáljuk jóvátenni. A mai napon leleplezzük azt az emlékmûvet, amely pontosan a régi helyén áll, megôrizve hajdani méreteit és formáit – mutatott rá románul és magyarul mondott köszöntôbeszédében Tatar Vasile polgármester. Az I. világháborúban a falu 17, a 60 éve véget ért II. világégésben 24 polgára vesztette életét.

Baciut Nicolae, a Megyei Kultúr-, Kultusz- és Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatója felszólalásában kiemelte: "A történelem folyamán a sas különbözô értelmezéseket nyert. Mindannyian magunkénak érezhetjük egy jelentését. A kiterjesztett szárnyú sas a jobb, bôségesebb és örömtelibb élet kezdetének jelképe." Szabó Antal, a megyei tanács RMDSZ-tanácsosa a tanács és az RMDSZ megyei szervezetének nevében gratulált a kezdeményezéshez. Molnár János veterán katona háborús emlékeirôl mesélt, majd Csernáczky Zsigmond ny. tanító beszélt a település fejlôdésérôl, az építkezésekrôl.

Márton Csaba református lelkész szabadtéri istentisztelete után Kolozsvári Szilárd történelemtanár vázolta, milyen következményekkel járt az elsô és a második világháború a község életében.

Az emlékmûre nem vésték fel az elesettek neveit. Az I. világháború hôseinek névsorát a református templom falán emléktábla örökíti meg.

A következôkben a kegyelet koszorúit helyezték el az emlékmûnél a Jeddi Polgármesteri Hivatal, a háborús veteránok, a helyi tanács és az RMDSZ, az Erdélyi Vitéz Rend és a Jeddi Református Egyházközség képviselôi, majd kitüntették a jelen levô háborús veteránokat. Délután a mûvelôdési otthonban az iskolások alkalomhoz illô mûsort adtak elô a nagyszámú közönségnek.

Bolyai János születésnapján

Bolyai Jánosra emlékeztek születésének 203. évfordulóján, s a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének rendezvényén átadták a legjobb kémikusnak járó Bodor Alapítvány- díjat.

Az ember akkor ember, ha összes választási lehetôségei közül a legnehezebbet választja – hangzott el a mûsort vezetô Sebestyén Aba színmûvész elôadásában, aki a hangulatot Kocsis István A tér címû monodrámájának részletével teremtette meg. Az élet minôségének fontosságáról beszélt a ünnepségen jelen levô diákoknak Csegzi Sándor alpolgármester, majd a tanárok kórusa aratott megérdemelt sikert. Részletek hangzottak el Bolyai János jegyzeteibôl, A megválaszolatlan kérdéseket Birtalan Teréz tizedikes tanuló, az El nem mondott sírbeszédet Kecskés Csaba unitárius lelkész, öregdiák adta elô, a Mandics György által szerkesztett színpadi jelenetet a XI.E-s tanulók, Buksa Éva Mária történelmi színjátékának részletét XII-es diákok játszották el, s fellépett az Apolló táncegyüttes valamint a Református Kollégium néptánccsoportja.

A Bolyai-szellem kivételes erejének meggyôzô jele, hogy Bodor Miklós, a Floridai Egyetem Gyógyszerészeti Karának tanszékvezetô egyetemi tanára, aki a gyógyszertervezés és gyógyszerkutatás mellett az elméleti szerves kémia korszerû kérdéseinek kutatásával foglalkozik, Tôkés Béla marosvásárhelyi egyetemi tanár felvetése nyomán családi alapítványt hozott létre, hogy Bolyai János "iskoláját" támogassa. A Bodor Alapítvány nagydíjával minden évben azt a diákot tüntetik ki, aki kimagasló eredményeket ér el a kémia elméleti és gyakorlati elsajátításában. Ezt a díjat az idén Márton Attila XII-es diák vehette át a Bolyai líceum dísztermében megtartott december 15-i ünnepségen.

Szeretettel köszöntöm kedves karácsonyt ünneplô testvéreimet!

Pál apostol Isten karácsonyi kinyilatkoztatását így mondja el: "Amikor eljött az idô teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levôket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk." (Gal. 4,4-5.) Ez arról szól, hogy karácsonykor Isten maga jött, hogy Megváltónk legyen. Ez örömhírt elôször angyalok adták tudtul, de azóta emberekre van bízva, pásztorokra és bölcsekre, egyszerû és tanult emberekre, mireánk.

A karácsonyi kinyilatkoztatásnak idejérôl, módjáról és céljáról szól az ige. Mikor történt ez? "Amikor az idônek teljessége eljött". Ebben minden benne van. Benne van az a történelmi korszak, amit Lukács megpróbál olyan hûen behatárolni. Benne van fôképp az összeírásról szóló rendelet, amely során Mária és József a Dávid városába, Betlehembe kellett felutazzon. Mintha csak véletlenül történt volna minden... Talán még bosszankodtak is, hogy milyen rosszkor jött ez: Máriának eljöttek szülésének napjai... De hát ennek így kellett történnie: ekkor jött el "az idô teljessége". A prófécia szerint Betlehemben, a Dávid városában kellett megszületnie. Az idô teljessége akkor volt, amikor Európát a rómaiak uralták. Az összeírás az "egész földre" vonatkozott. A zavaros vallásos felfogás megkívánta, hogy egy új rend vegye kezdetét. A rómaiak békét és határok nélküli birodalmat, a görögök fejlett kultúrát, nyelvet adományoztak a világnak. Így utazhatott Pál apostol szabadon, országokon és világrészeken át, hirdetve az evangéliumot mindenütt – még útlevélre és vízumra sem volt szüksége! Ez volt az idônek teljessége. Nem a régi sumér vagy akkád birodalomban, a perzsa, az asszír, a babiloni birodalomban, vagy az inkák és a maják birodalmában, hanem a római birodalomban. Ütött az Isten órája. Kibocsátotta Isten az ô Fiát!

Hogyan? Az ige így szól: "asszony-tól született". A mindenség Ura, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akinek kezébe esni rettenetes dolog, emberi formát vett fel, megszületett, mint kis gyermek. Hogy ez mit jelent, ezt nem tudjuk elmondani. Sok módszert használt már az Úr a kijelentésben, de most úgy szólott, mint még soha: egészen hozzáférhetôen, érthetôn. Isten karácsonykor olyan nyelvet használt, amelyet megérthettünk. Nem úgy jelentette ki magát, mint Egyiptomnak, ahol csak a tizedik csapás után értették meg, hogy Ô az Úr. Nem úgy szólott, mint a Sinai hegynél, ahol Mózes is megijedt és remegett. Nem úgy, mint a Kármel hegyén, ahol a nép rémülten borult arcra, kiáltva, hogy "az Úr az Isten"! Szólott Isten sok rendben és sokféleképpen hajdan a próféták által, de sohasem szólott még úgy, mint az ô Fia által. "Kibocsátotta Isten az ô Fiát", nem egy Ézsaiást, Illést vagy Dánielt küldött az Isten, hanem az ô Fiát, hogy szabadítónk lehessen.

Épp ez a csodálatos, hogy ezt azért történt, "hogy a törvény alatt levôket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk". Nem tudott az ember feljutni Istenhez, de tudott Isten leszállni, törvény alatt valóvá lenni, hogy a törvény alatt valókat megváltsa. Az újjászületés folytán törvényét gyermekei szívébe írja, amely immár nem kívülrôl, hanem belülrôl irányít. A Biblia arról beszél, hogy egy napon visszajön ítéletet tartani. Meghalni jött, a mi bûneinkért. Azért jött, hogy életét adja váltságul. Azért jött, hogy kijelentse magát nekünk. De lesz egy nap, amikor Isten kibocsátja az ô Fiát másodszor is, hogy ítéljen eleveneket és holtakat. Most: "velünk az Isten"! Épp ezért ezen a karácsonyon hódoljunk meg elôtte és fogadjuk úgy Ôt, mint Urunkat és Megváltónkat!

Áldott karácsonyi ünnepet kívánok!

Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke

Az elsô ideiglenes színpadot a marosvásárhelyi Kárpátok sétányon állították fel. A hat tehetséges fiatal elsô elôadását közel száz nézô elôtt mutatta be, a közönség viszont évrôl évre duzzadt. Ezt az egyre inkább hanyatló rendszer nem nézte jó szemmel. Néhány évi csend után, újból sikerült hamvaiból feltámasztani a csapatot, új tagokkal, új sikerekkel. A Hahota színtárulat mára képes zsúfolásig megtölteni a Kultúrpalotát, a falvak, városok mûvelôdési otthonait. Az alapító taggal, Puskás Gyôzôvel a társulat két évtizedes munkásságáról beszélgettünk.

– 1985 nyarán alakult a Hahota, akkor én már nagy színházrajongóként minden verset megtanultam az iskolában, és éreztem, hogy van valami bennem, amivel mosolyt tudnék csalogatni az emberek arcára. Gondoltam, ki kellene ezt próbálni, olyan hosszú nyári vakációval rendelkeztünk akkoriban, az embernek a fürdésen és napozáson kívül nem volt mit tennie. Magam köré gyûjtöttem néhány tettre kész, tehetséges fiatalt, akiket már ismertem. Hatan kezdtük el a próbákat, kisebb jeleneteket szereztem be. Felállítottunk egy ideiglenes színpadot.

– Kik bábáskodtak a Hahota születésénél?

– Tinédzserek voltunk mind, én voltam a legnagyobb, tizenegyedikesként. Én rendeztem a darabokat, kis függönyöket húztunk ki két tölgyfa között, ez volt az ideiglenes színpad és az árvízvédelmi töltés a Maros-parton szolgált ülôhelyül a közönségnek. Közben nagyon sok színházi elôadást is megnéztem, ami nagy segítséget jelentett, hiszen akkor játszták minden idôk legsikeresebb kabaré- elôadásait. 1985. augusztus 8-án volt az elsô elôadásunk a Kárpátok sétányon, elôször két tömbház lakói, ismerôsök nézték meg. Mindenki arra ösztökélt, hogy ezt folytatni kell, és akkor mi is felbuzdultunk. A következô elôadásunkat szeptember 10- én mutattuk be, erre már sokkal jobban felkészültünk. Az 1930-as években kiadott Színházi Élet címû szaklapból is ihletôdtem, itt valóságos klasszikus bohózatokat találtam, többek közt Rejtô Jenô Ôrszem címû mûvét, amit ugyancsak elôadtunk. Arra vigyáztunk, hogy politikai kicsengése ne legyen a jeleneteknek, így fôleg kávéházi jeleneteket vittünk színre, többek közt Rejtôtôl, Lôrincz Miklóstól, a magyar kabaréirodalom remekei közül válogattunk. Egyre többen vettek részt elôadásainkon, és akkor eldöntöttük, hogy ’86-ban nyári évadot tartunk. Májustól szeptemberig kéthetenként léptünk fel. Egyre többen álltak mellénk. Egészen 1988 május 9-ig mûködtünk, éppen egy maratoni elôadásra készültünk. Hat egyenruhás és egy civil szekus várt minket.

– Miért jelenthetett szálkát a rendszer szemében a társulat?

– Az említett elôadást hatszáz magyar ember nézte végig. ’88-ban már annyira feszült volt a hangulat, hogy már azt sem nézték jó szemmel, ha hatszáz román összegyûlt. Nem volt semmi rendszerellenes a jelenetekben, de minden valószínûség szerint feljelentettek. Csak a közönség nyomására tudtuk lejátszani szekuritátés felügyelettel az elôadásunkat. Május 10-én betiltották a Hahota mûködését.

– Mégis lett folytatás...

– ’90-ben megpróbáltunk újraindulni, de akkor a márciusi események tették tönkre az elôadást. Akkor szertefoszlott minden reményem. 1991 januárjában mégiscsak megpróbáltuk feléleszteni a társulatot, a régi emberekbôl már csak ketten voltunk, sok új tagot toboroztunk. Könnyû volt, mert mindenki tele volt lelkesedéssel. Márciusban a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában szerepeltünk újból, akkor bohózatokat vittünk színre Csak az jön, aki bírja címmel. 14 évvel ezelôtt többek közt az Ôrszem is mûsoron volt. Évadonként több bemutatónk volt, többek közt Marc Camuletti Leszállás Párizsban, Robert Thomas Egérfogó a nászágyban, Woody Allentôl a Játszd újra, amellyel a Hahota a legnagyobb sikert aratta a húsz év alatt, 102 elôadást ért meg. Mindenféle díjat elvittünk, mind alakítási, mind elôadási díjakat. Gondolkodtunk ennek újbóli színrevitelén, de ehhez sok fiatal, csinos, tehetséges lányra lenne szükségünk. Nagy Istvánnal komoly vígjátékokat vittünk színre.

– Hogy látod, hogyan változott a közönség igénye a humor iránt?

– A kezdetekben talán még nagyobb szükség volt ránk, most már bejön a képbe az anyagi körülmény. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy megvegyenek egy színházjegyet. A televízió is befolyásoló tényezô. Persze, a tévé soha nem fogja pótolni a színházat.

– Miért jó az embereket megnevettetni?

– Mindenki gondokkal küszködik, ha nem anyagiakkal, akkor más gondokkal. Ez felôrli a hétköznapokat. Az embernek idônként szüksége van két órára, amikor kikapcsolódhat, önfeledten szórakozhat, éppen az emberi butaságon. Sokan azt mondják, hogy a kabaré egy nagyon könnyû mûfaj, de én úgy tartom, hogy ebbôl igenis lehet tanulni.

– Sok díjat szereztetek a húsz év alatt...

– Sepsiszentgyörgyön az országos és nemzetközi nem hivatásos színházak fesztiválján többször is díjat hoztunk, közönségdíjat, elôadás-, fôszerep- díjat. Balassagyarmaton az I love you produkciónkkal különdíjat kaptunk. A díjazott elôadásaink a Woody Allen Játszd újra címû darabja, Robert Thomas Egérfogó a nászágyban, az I love you produkciónk. Én a klasszikus bohózatokat is szeretem a mai napig, mert úgy írták meg ôket, hogy minden idôben, bárhol, bárkinek elôadhatók, nincs kötve egy helyhez, egy politikai rendszerhez. És éppen ezért örökzöldek, hiszen az emberi butaság kultúrtörténetét jelenítik meg.

– Hogyan állt össze a mostani kabarétok programja?

– Két teljesen új jelenettel jelentkezünk. Mégpedig Nóti Károly Lepsénynél még megvolt, Lôrincz Miklós A marabu címû darabokkal, és emellett színre kerül az Ôrszem Rejtôtôl és a Torreádor Lôrincz Miklóstól. November elsejétôl próbálunk, hetente négyszer.

– Jelenleg mekkora a társulat?

– A társulat teljesen kicserélôdött. Sokan eltávoztak az országból, hivatalos színészek is játszanak. Székely M. Éva, Csergôffy László színmûvészek, Cseke Péter bábszínész, Kelemen Barna, Cseke Erzsébet, Nagy György Borbála szerepelnek a szilveszteri kabaréban. Sokat segített az évek folyamán rendezésben Nagy István, Nagy József, Gáspárik Attila, Kozsik József.

– Hányadik elôadásánál tart a csoport?

– 1991 óta 938 egész estét betöltô elôadást tartottunk, míg 85-88 között huszonhetet.

– Hová látogattok el a szilveszteri kabarétokkal?

– Erdély-szerte tervezünk fellépéseket, régebb kijártunk falvakba, községekbe, ahol óriási szeretettel fogadnak. Most inkább a városokat célozzuk meg: Brassó, Csíkszereda, Kézdivásárhely vagy Szováta, Marosludas.

Modern irodák új bútorzattal, megfelelô technikai felszereltséggel, kellemes légkör fogad a Székelyhodosi Polgármesteri Hivatal épületébe lépve. Az ôsz folyamán négy község összefogásával nyertek pályázatot – tudjuk meg Orbán Sándor polgármestertôl. Bere, Nyárádmagyarós, Nyárádremete és Székelyhodos közösen pályáztak, így új bútorzatot, két számítógépet, egy faxot és egy nyomtatót szerezhettek be. A pályázat összértéke több mint ötezer euróra rúgott. Jól kell tudni gazdálkodni, hogy a kevésbôl is jusson, hogy a kiadásainkat is fedezhessük – vallja a község vezetôje.

Az utak állapota télen

A megyei utakon a hóeltakarítást a nyárádszeredai útügy, míg a községi utakét a Holdagromex Rt. végzi megegyezés alapján. A 153/A megyei utat Székelyhodosig újraaszfaltozták, viszont Székelyhodos és Nádasd között igen rossz állapotok uralkodnak. A községhez harminc kilométer út tartozik, csak kövezett út létezik. Az ehedi bekötôút – amely két és fél kilométer – javítására, lekövezésére készül egy terv. A tanács a szükséges 3-4 milliárd lejt kormánytámogatásból kívánja elôteremteni.

Nagyméretû átalakítás alatt az iszlói kultúrotthon

Az 1950-es években készült el az iszlói kultúrotthon, melynek korszerûsítését szeptemberben kezdték el és a munkálatok jelenleg is folynak. A helyi tanács hatszáztízmillió lejt különített el a tetôjavításra, a konyha megépítésére, a vízbevezetésre, a padlócserére és a festésre-meszelésre. Tavaly az ehedi kultúrotthonon végeztek fôjavításokat, jövôben a jobbágytelkire kerül sor, mely a község legjobban kihasznált mûvelôdési otthona.

Tanintézmények a hidegre felkészülten

A téli tüzelôanyagot már a tavaly sikerült megvásárolni, de a költségvetésbôl még elkülönített a tanács százmillió lejt.

A jobbágytelki iskola nyolcvanas években bevezetett központifûtés-rendszerét a téli vakációban szeretnék kicserélni egy hatékonyabbra. A korszerûsítési tervek elkészültek. A munkálatok, az új kazán, a csôrendszer, a fûtôtestek nyolcszázharmincmillió lejbe kerülnek, erre a célra a helyi tanács idén kétszázmilliót tudott fordítani.

Karácsonyi ajándékok

Ottjártunkkor már elkezdôdött az ajándékozás idôszaka. A holland Jan, aki több éve Jobbágytelkén él, éppen osztogatta a tulipánok földjérôl érkezett csomagokat.

Az ajándékozás azonban ezzel még nem ér véget: a tanács a hagyományokhoz híven az idén is meglepi a hetven éven felüli személyeket, mintegy kétszázötven élelmiszercsomagot osztanak ki az ünnep közeledtén.

A tervek szerint már karácsony elôtt fel fog lobbanni az elsô láng – tudtuk meg Orbán Sándor polgármestertôl. A községben 1416 személy él, vagyis mintegy hétszáz család. A kezdetben a gázbevezetésre feliratkozott négyszázharminc háztartás mára kétszázra csökkent.

Bár a gáz bevezetésének a folyamata a községben 1991-ben elkezdôdött, a minisztériumi engedély csak 1997-ben érkezett. Akkor készültek el a tulajdonképpeni belsô rajzok, tervek. A külsô utcai, faluközti vezetékek lefektetése 1999-ben indult be, a munkával a pénz függvényében haladtak – tette hozzá a polgármester. A négy falu lakóitól mintegy négymilliárd lej gyûlt össze. Idén a helyi tanács kétmilliárd lej kormánytámogatást szerzett, tavaly a megyei tanácstól kilencszázmillió lejt utaltak át erre a célra. A tanács három éve hatszázmillió lejt különített el. Gázzal fûtenek majd a községhez tartozó közintézményekben, az iskolákban, kultúrotthonokban.

Annak a családnak, mely utólag akar rácsatlakozni a gázvezetékre, huszonnyolcmillió lejt kell fizetnie.

Székelyhodoson három családorvos látja el a betegeket. A községközpontba hetente háromszor jár ki Nyárádszeredából dr. Tôkés Endre családorvos, viszont vannak betegei Iszlóban, Eheden és Jobbágytelkén is. Dr. Hegedûs Ella Pókából az ehediekat és az iszlóiakat látja el, míg Ehedrôl a csíkfalvi dr. Nyárádi Enikôhöz is iratkoztak. A jobbágytelki orvosi központban fogorvos rendel hetente kétszer, és ebben az épületben a tervek szerint létesülne a közeljövôben egy gyógyszerárusító központ is.

A község már a kilencvenes évek eleje óta gyümölcsözô külföldi kapcsolatokat ápol. A nyár folyamán francia és olasz gyerekek táboroztak itt. Az Osztrák Nôk Egyesülete három éve segíti a községet. A kezdetekben Ehedre, tavaly Székelyhodosra, míg az idén Jobbágytelkére és Iszlóba vittek értékes adományokat, mely új ruhákat és lábbeliket tartalmazott. Idén harmincezer euró értékben csomagokat hoztak, ebbôl nem csak a község lakóinak jutott, hanem a backamadarasi öregek házába és a marosvécsi kórházotthonba is.

Javában folyik a munka látogatásunkkor: a fonásra váró szalmaszálak, már elkészült díszek társaságában találjuk Orbán Veronikát, aki a tavaly óta foglalkozik komolyabban a szalmadísz-készítéssel.

Az angyalkák, napok, csillagok zöme saját technika és ötletek szerint készül, de a Szolnokhoz közeli Öcsödön is sokat tanult a szalmafonás mesterségérôl. Több mint huszonöt modellt varázsolnak az ügyes kezek a szalmából és kukoricaháncsból, és a munkába besegít az édesanya, a férj és sokszor a gyerekek is. A szalmafonáshoz egy speciális búzát vetnek, amit cékásnak, csurdénak neveznek errefelé.

A fonók a téli estéken még mindig összegyûjtik a jó hangulatra vágyó jobbágytelkieket. A kalapfonást, a bordakötést szinte mindenki ismeri, ehhez nem kell nagy tudás, csak türelem – avatnak be a jobbágytelkiek. Azt is elmondják, hogy advent tájékán még a csúf maszkura öltöztetésének volt hagyománya a vidéken.

Harmincnyolc éve nem fejlôdtek ilyen rosszul a sertések – vallja Simó Albert gazda, akinek istállójában négy közepes tejhozamú fejôstehén és két borjú várja az etetést. Van olyan is köztük, mely naponta huszonöt liter tejet ad, de az átlag tejhozam 15-20 liter, a tej foka 4-4,2 között mozog.

Öt disznója van, melyeket júniusban Székelyhodoson vásárolt, és most érték el csak a hetven- nyolcvan kilogrammot. Jobban megéri a szarvasmarhát tenyészteni, mint a sertést tartani, hiszen legelô van bôven. Takarmány is akadt, bár az idén a termésben a vadak nagy károkat okoztak, mindent feltúrtak. Hiában vigyázott a termésre két hónapon keresztül, egy nap nem ment ki ôrködni, akkor okozták a legnagyobb károkat.

Kilenc hektáron gazdálkodik, ebbôl öt a sajátja és négyet bérel. Csak saját használatra termel zabot, búzát, kukoricát, tritikálét.

Télen 50-100, nyáron akár 150 kenyér is sül Bereczki Levente kemencéjében. A családi vállalkozást 1999-ben indította Jobbágytelkén, és tervek közt szerepel a terjeszkedés, amelyet a gáz bevezetése csak segíthet.

Jelenleg csak a falu lakóit látja el a mindennapival, mely kovásszal, élesztôvel készül, de reményei szerint hamarosan az egész községben vásárolható lesz majd a Bereczki-módra készült kenyér.

Bereczki Levente nemcsak hogy tanulta a pékmesterséget, hanem örökölte is, ugyanis a szülei is szakmabeliek. A sütés hétfôtôl szombatig történik.

– Egyelôre nincs igény a változtatásokra – vallja. A magos, graham vagy barna kenyereknek itt nincs esélye a fehér kenyérrel szemben. Ünnepek közeledtén vagy rendelésre kalácsot is sütnek, melybôl nem maradhat ki a tej, a vaj.

December elején, a tél beálltakor elkezdôdik a disznóvágások idôszaka is. Az idei év viszont nem kedvezett a sertéstenyésztôknek. A jobbágytelkieket arról kérdeztük, hogy idén lesz-e disznóvágás, ha nem, miért, és a hússzükségleteiket az ünnepek idején hogyan oldják meg.

Balla Antal: – Az idén nem tartottunk sertést, mert nem csökkent a malacok ára. Elôzô években hármat-hatot is tenyésztettem, úgyhogy a faluban másnak is jutott belôle. Az idén kevés sertést tartottak a faluban, itt inkább borjút tenyésztenek. A disznóvágás, a tor egyre inkább megy ki divatból, régebb még nagy mulatsággal járt. Én Marosvásárhelyrôl szerzem be az ünnepekre a húst.

Balla Tibor: Az idén nagyon drágák voltak a malacok. A mezôgazdasággal sem éri meg foglalkozni, mert a vadállatok tönkreteszik a termést. Mi is inkább szarvasmarhát tartunk, jól jön a kis tejpénz.

Bereczki Csaba: – Két éve gazdálkodom komolyabban: három szarvasmarhát, egy lovat és két sertést tartok. Tavaly sem tudtunk karácsonyra disznót vágni. A malacokat két hete vásároltam a piacon hatmillió lejért. Úgyhogy húsvétkor vágunk disznót és karácsonykor lesz nagyböjt.

Simó Edit: – Disznót két éve vágtunk utoljára, viszont tyúkot minden héten legalább hármat. Jelenleg 8-9 szarvasmarhát tenyésztünk, és a zöldségtermesztéssel is komolyan foglalkozunk. A paradicsomot, paprikát és más zöldségeket a faluban adtuk el, de megtermett nálunk a dinnye és a szója is.

Orbán Kálmán: – Csak az idén négyszáz csirkénk volt, jelenleg van tizenegy pulykánk is, és két sertésünk: az egyik 140, a másik 120 kilogrammos. Az egyiket most karácsonyra levágjuk, a másikat csak januárban. A disznóvágás valamikor nagy mulatsággal járt, most csak öten leszünk és a gyermekek. A perzselés a tisztálék szalmából történik. A házi disznónak nem összehasonlítható az íze a boltival.

Daniela Muntean tekézô, a világbajnok román nôi válogatott, valamint a Világkupa-gyôztes marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros tagja lett az év sportolója Maros megyében. Noha az év legjobb sportolóinak díjazására csak szerdán kerül sor, a legjobb kilétére már a múlt héten fény derült, hisz Daniela Muntean vett részt Maros megye képviseletében a legjobb erdélyi sportolók Brassóban rendezett gáláján.

Teremlabdarúgás

Négy csapat vett részt a Nagy Miki emlékének szentelt teremlabdarúgó emléktornán pénteken és szombaton a marosvásárhelyi sportcsarnokban. A volt A- osztályos játékosok közül Ciorcerit és Fazakast is soraiban tudó Apollo öregfiúk hódították el a megyei sportigazgatóság által felajánlott serleget, miután az elôdöntôben 2-1-re legyôzták a víkendtelepi kispályás bajnokságban szereplô Ajaxot, majd a döntôben, 0-0 után, hétmétereseket követôen nyertek a néhány ifjabb volt labdarúgóval megerôsített vállalkozók csapatával szemben. A másik ágon a vállalkozók 3-1-re verték a Matricon öregfiúegyüttesét, a kisdöntôben pedig az Ajax 4-0-ra diadalmaskodott a Matricon ellen.

A torna ünnepélyes kezdôrúgását Gierling György, az ötvenes évek marosvásárhelyi csapatának labdarúgója végezte el.

Nôi kézilabda-vb

A román ezüst- és magyar bronzéremmel véget ért szentpétervári nôi kézilabda- világbajnokságon is kijelölték a sportág szakemberei posztonként a legjobb hetesfogatot. Románia és Magyarország nem csupán eredményeik révén tartoznak a világ legjobb csapatai közé, de játékosaik közül is bekerültek az all-star csapatba. Így például a vb legjobb kapusának Luminita Hutupant jelölték, a legjobb balszélsô pedig Valentina Ardean lett. A magyar csapatból Görbicz Anita került a legjobbak közé, ôt a legjobb irányítónak választották.

Íme a teljes all-star csapat. Kapus: Lumini¦a Hu¦upan; jobbszélsô: Szu Hi Vu (dél-koreai); jobb átlövô: Grit Jurack (német); irányító: Görbicz Anita; beállós: Ljudmila Bodnyeva (orosz); bal átlövô: Pearl van der Wissel (holland); balszélsô: Valentina Ardean.

Hasszán Musztafa, a Nemzetközi Kézilabda- szövetség (IHF) egyiptomi elnöke egyébként elégedetlenségét fejezte ki a szervezéssel kapcsolatosan, úgy vélte, csekély volt a hírverés, ez magyarázza az alcsony érdeklôdést. Megrökönyödéssel szólt arról, hogy nem is találkozott Szentpétervár polgármesterével az egész sorozat alatt. Noha jelezte érkezését, Vlagyimir Putyin orosz elnök végül nem vett részt a finálén, a helyi hivatalosságokat csupán a sportminiszter képviaselte, ott volt viszont Traian Basescu román elnök (ô adta át az ezüstérmeket is), illetve Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök.

Lothar Matthäus, a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitánya elégedett az amerikai túra tapasztalataival, mint ahogy a vasárnap késô esti, Antigua és Barbuda legjobbjai ellen 3-0-ra megnyert mérkôzésen látottakkal is.

"A hosszú utazás és a meleg ellenére ma a kezdetektôl fogva koncentráltan játszottak labdarúgóim. Megfelelôen álltak hozzá az újabb feladathoz. Tény, nem világklasszis csapat ellen küzdöttünk, de roppant módon megnehezítették a dolgunkat azzal, hogy nagyon deffenzív felfogásban léptek pályára. A második félidôben nagyobb különbségû gyôzelmet érhettünk volna el, de sem a szerencse, sem a játékvezetô nem állt mellénk. Gondolok itt a kapufára és a meg nem adott szabályos góljainkra" – értékelte a Miamiban lejátszott találkozót a német szakvezetô az MLSZ honlapján.

Matthäus azért véli hasznosnak az amerikai túrát, mert "élesben" láthatta a fiatalokat, s így már el tudja dönteni, közülük kik azok, akikre komolyabb feladatok megoldásakor is számíthat.

A szövetségi kapitány arra is magyarázatot adott, hogy vasárnap miért játszatta valamennyi futballistáját:

"Ma délután játéklehetôséggel szerettem volna meghálálni a fiatal labdarúgóknak a jelenlétet, és gondolom, ezzel egyúttal ismét témát szolgáltatok a hazai újságíróknak... Az emberi oldaláról közelítettem meg ezt a kérdést, és olyanok is pályára léphettek, akiknek még sokat kell tenniük ahhoz, hogy húzóemberekké váljanak, de karácsony elôtt úgy éreztem, kiérdemelték ezt az ajándékot."

A megyei tanács meghirdette kulturális pályázaton támogatást nyertünk egy háromnyelvû kiadványra, újságolja Borbély Emma, a Kis- Küküllô Térségi Társulás ügyvezetôje. Mielôtt a kiadványról szólnánk, megkértem, beszéljen a KKTT egyéb foglalatosságairól is. "2005-ös pályázatok: a tanulók ingázási költségeinek támogatása Székelyvécke és Szolokma településeken. 26 tanuló részesül belôle, támogató az Illyés Közalapítvány. Ugyancsak az IKA segített a kibédi óvodások részére szemléltetô eszközöket, játékokat beszerezni közel 400 euró értékben. Ide sorolom azt a segítséget is, amelynek folyományaképpen kiadhattuk a 2005. május 14–15-én Erdôszentgyörgyön szervezett, III. Környezetvédelmi Szimpózium elôadásainak anyagát, Környezetvédelmi füzetek III., címmel. Errôl a Népújság is beszámolt. Szociális programunk egyik alprogramja az otthoni beteggondozói és ápolói szolgálat beindítása a kistérségben. Ezt a szolgáltatást a Caritas végzi a körzetbôl alkalmazott 7 beteggondozóval. Széles körû társadalmi összefogással sikerült egy szociális és egészségügyi központot létrehoznunk Gyulakután. A helyi tanács egyik lerobbant épületét adta át húszévi használatra, javítás után benne helyet biztosítottunk az otthoni beteggondozónak, és szeretnénk az emeletén képzôközpontot is létrehozni. Ehhez még nagyon sok pénzre lesz szükség, de reméljük, sikerül. Az eddigi korszerûsítésben a megyei tanács, kistérségi tanácsok, polgármesterek, magáncégek, holland támogatók segítettek.

A szociális program másik fontos fejezete a kistérség mozgássérült fiataljait hozzásegíteni, hogy teljes életet éljenek, hogy megtalálják helyüket a társadalomban, ne legyenek kirekesztve. Indulásnak kilenc fiatallal kezdjük a programot, ônekik számítógépeket biztosítunk (akinek nincs), szakképzést nyújtunk és internet- hozzáférést, annak révén állandó kapcsolatot tarthatnak egymással, a világgal, képezhetik, fejleszthetik magukat. Ennek összköltsége 15.000 RON, melybôl 8.400 RON-t a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) által meghirdetett Szülôföld-program biztosít, a többit pedig saját forrásból fedezzük. (Több intézmény segít, számítógép- adománnyal.) Szintén a HTMH-nál nyertünk támogatást egyesületünk számítástechnikai felszerelésére (számítógép, másoló, szkenner, digitális fényképezôgép). A PROMOD Kft. jóvoltából ruhákat adományozunk a rászorultaknak, ezeket karácsonyra az önkormányzatok és a beteggondozók osztják szét."

A háromnyelvû kis füzet címe: Kincseink a Kis- Küküllô kistérségben – Comorile Microregiunii Târnavei Mici – The Treasures of Kis-Küküllô Microregion, ajánlásában az áll, hogy célja megismertetni az olvasóval a kistérséget, amely a Bucsin- hegybôl eredô Kis-Küküllô folyó felsô és középsô szakasza körül elhelyezkedô, többségükben székely településekbôl áll. Az Erdélyi-medence keleti térségében, a vulkanikus eredetû Görgényi-havasok lábánál, festôi szépségû dombok közötti völgyekben meghúzódó városokat és falvakat foglal magába. Maros megye egyik legszebb kistérsége, 604,62 négyzetkilométernyi területe ötszáz-ezerszáz méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A Kis-Küküllô vonalán lefelé haladva Szováta város, Sóvárad, Kibéd, Makfalva községek, Erdôszentgyörgy város, Gyulakuta, Székelyvécke, Havad és Balavásár községek települései tartoznak hozzá. A térséget átszeli a Balázsfalva–Parajd vasútvonal és a DN-13A megyei út, ez összeköti Maros megyét Hargita megyével, és Balavásárnál érinti az E6-as nemzetközi mûutat.

Ezekben a falvakban és a két városkában összesen mintegy harmincötezer ember él. A füzet a felsorolás sorrendjében röviden taglalja mindeniket, magyarul, románul és angolul, kis színes fényképekkel illusztrálva anyagát. Megjelentetése azért is üdvös, mivel ez ideig jobbára csak Szovátát és Erdôszentgyörgyöt ismerték az odalátogatók. Holott ez a térség annyira színes és gazdag történelmi és kulturális hagyományokban, kincsekben, hogy megér egy nyarat akárkinek, aki szeretné fölfedezni magának Erdélynek ezt a kevésbé "beharangozott", reklámozott részét. (A füzet anyagát válogatta, szerkesztette Borbély Emma, angol és román nyelvû fordítás: Falka Roberts Réka, Király Katalin és Borbély Emma. A KKTT elérhetô minden város- és községközpontban, a polgármesteri hivatalokban, e-mail címe: szekelykapu@digicomm.ro)

Szokásos módon decemberben, de fôleg a karácsony elôtti héten ugrik meg a forgalom a postahivatalokban. Mindenkinek akad ügyes-bajos dolga, küld vagy vár valamit, jobban sürget az idô, s azt szeretnénk, ha gyors ügyintézésben volna részünk. Covaciu Ioant, a Maros Megyei Postahivatal fônökét arról kérdeztük, hogyan sikerül helytállni ebben a zsúfoltságban.

– Valóban nagy a zsúfoltság, ez nálunk ünnepek elôtt megszokott. Ennek ellenére igyekszünk jó és gyors szolgáltatást nyújtani. Arra kértem a postahivatalok vezetôit, úgy szervezzék meg a munkát, hogy lehetôleg kíméljék meg az ügyfeleket a hosszas sorállástól. Ezt segíti, hogy a városi hivatalokban a számítógépek hálózatba vannak kötve, ami jelentôsen gyorsítja az ügyintézést. Felmérést végeztek, s kiderült, hogy az ablakoknál való várakozási idô a minimális 1 perc 45 másodperctôl 3 percig tart. Az effektív ügyintézés 36 másodperctôl 3 percet vesz igénybe. Persze, ez a postai alkalmazott gyorsaságától, meg az ügyfél operativitásától is függ. Lévén, hogy a munka igen változatos – ajánlott levelet tesznek fel, telefonszámlát fizetnek, pénzt küldenek és vesznek át, gyereknevelési pótlékot vesznek fel stb. – nem csoda, hogy várakozni kell.

– A ma feladott üdvözletek, levelek karácsonyig elérnek-e a címzettekhez?

– Ha az idôjárási viszonyok nem szólnak bele, akkor elméletileg minden üdvözlet vagy levél az ország bármely pontjára 3 napon belül a címzetthez érkezik.

– Minden év végén, amikor megnô a külföldrôl érkezô csomagok forgalma, gondot jelent ezek átvétele, ugyanis Maros megyében csak a marosvásárhelyi 2-es postán és Segesváron van külföldi csomagkezelés. Mit tettek idén a "krónikus" helyzet javítása érdekében?

– Sajnos, a vámhivatallal kötött egyezménynek megfelelôen az említett hivatalokban hetente 3 alkalommal dolgozik vámos. Kedden és csütörtökön 8-15 óra között csomagkiadás, szerdán, szintén 8-15 óra között, pedig csomagátvétel van. A posta kérte, hogy a vámos munkaprogramját bôvítsék, de erre nem érkezett pozitív válasz, lévén, hogy a hét minden napjára nem tudnak munkaerôt biztosítani.

– Hogy állnak a nyugdíjak kézbesítésével?

– A nyugdíjak kézbesítése december 12- én kezdôdött és december 23-án ér véget, karácsonyig minden nyugdíjas megkapja a nyugdíját. Ha a postás nem találja otthon a nyugdíjast, akkor ezek a személyek december 27-29-e között vehetik át a járandóságukat.

– Ilyenkor a sajtó-elôfizetéseknél is nagyobb a forgalom, mit tesznek azért, hogy az újságolvasók "el ne mulasszák" a kiadványok elôfizetését?

– A postásokat mozgósítottuk, hogy minél több újságmegrendelôt toborozzanak, minél több elôfizetési szelvényt gyûjtsenek össze. Versenyt indítottunk. Minden újságelôfizetés egy szelvény, ezeket urnába helyezzük, majd sorsolunk. Minél több elôfizetése lesz egy postásnak, annál nagyobb az esélye a nyereményre. A tét nem kicsi, december 23-án 5 félsertést sorsolunk ki a postások között, amelyet a támogatók ajánlanak fel. Azok a postások, akik gyengén teljesítenek, fakanalat kapnak.

A karácsony Jézus születésének ünnepe. Jézus meghozta az igaz hit világát a keresztény ember számára.

A karácsony fokozatosan a családok bensôséges ünnepévé vált. Ekkor a távollevôk igyekeznek hazatérni. Remegve várják a pillanatot, amikor a rég otthagyott otthoni ajtót kinyithatják, szüleikkel, szeretteikkel találkozhatnak. Sokak karácsonyi estéje forró könnyekbe fullad. Sok fiatal elmenekült innen, jobb élet, meggazdagodás reményében. Lehet, egyeseknek teljesült az álma, jobb módban élnek, mint itthon. Lehet, hogy kezdetben még idônként hazalátogatnak, de ahogy telik az idô, szaporodnak gondjaik, elfoglaltságuk miatt egyre inkább eltávolodnak lélekben a szüleiktôl.

Nem egy ilyen esetet ismerek. A gyermekek messze külföldre távoztak. Több esztendô eltelte után sem látogattak haza. Ezek a szülôk, ahogy öregedtek, idegenek, esetleg jó szomszédok segítségére, könyörületére szorultak. Megkérdeztem tôlük: hogyan élik napjaikat? Sírunk, szomorkodunk – válaszolták könnyes szemmel. Olyan, idôközben megözvegyült, elöregedett aggastyánt is ismerek, akinek egyetlen gyermeke külföldön jó pozíciót ért el, de teljesen megfeledkezett szüleirôl. Halvány fogalma sincs, hogy a magára maradt édesapja szomorú magányában, tehetetlenségében kénytelen volt eladni lakását, minden holmiját, és bevonulni az aggmenházba.

Egyre inkább halványodik a karácsony családi jellege, a modern, globalizált, istentelen világban. A karácsonyi ünnep tájékán, a szentestén jusson eszünkbe, hogy áldás nekünk az, hogy meleg otthonban, jobb anyagi körülmények között ünnepelünk, sokan nyomorúságos körülmények között tengôdnek. Egy tibeti bölcs mondta: "Az örök világosság mindenkiben ég s ezért kár lenne a világ káprázatában ezt eloltani."

Karácsony táján, karácsony estéjén ezt az örök világosságot kellene bennünk feléleszteni, fellángoltatni, félretenni embertársainkkal szemben a közönyt, észrevenni a hajléktalanok, fázók, éhezôk szenvedéseit, és enyhíteni testi-lelki fájdalmaikon. Nem tudhatni, hogyan és mikor kerültek ebbe a helyzetbe, de azt sem, hogy kinek mit tartogat a sors, ki mikor kerül a társadalom perifériájára, mikor szorul irgalmasok támogatására.

Szomorú és kegyetlen a hajléktalanok sorsa. Nincsen rosszabb a sanyargató hidegnél. Nincsen hová menekülni elôle. Eszembe jut egy szomorú, vigasztalan esemény. Az orosz fogságban – a szögesdrótok között – 1944. karácsony éjszakáját a szabadban, zimankós, kegyetlen, fagyos hidegben töltött&uu