Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Fesztivált fesztivál követ Marosvásárhelyen, még ha jóval kisebb hírveréssel is, mint a nemzetközi film- és színházi szemlék napjai. Zajlik a Musica Sacra egyházzenei fesztivál (igaz, mindenféle fesztiváljelleget nélkülözve...), e hónap nyolcadikán pedig mindeddig ismeretlen, teljesen új szemle kezdôdik: az Unidrama, a 74 Színház szervezésében, amely teret enged könyvbemutatóknak, dzsessz- és klasszikus zenei koncerteknek, kiállításoknak, rádiószínháznak, valamint a fô témakörnek – az egyszereplôs színházi produkcióknak. Mindeddig semmi gond, tradíció a marosvásárhelyi fesztiválozás. A különbözô kérdések sorozata azonban megkérdôjelezhetetlenül fölmerül, amint megtudjuk, hogy a fesztivál színhelyéül a várat választották a szervezôk. Aki nemrég ellátogatott e nemes célból épült, mára igen szomorú sorsú építménybe, abban az említett kérdéssorozatbeli gondolatmenet igencsak szerteágazódik. Amint a kapubástyán belépünk, disznóól jellegû dagonya fogad – jobbra a régészeti ásatások emléke tátong, balra egy félresikerült, antiszínházi elôadás megrongált és röhejes díszlete meredezik ottfelejtett nézôterével együtt. A toronyiránt vezetô ösvény bal oldalán a katonai izémizé mellett szemétkupacok, jobboldalt a nyáron kocsmaként funkcionáló faépítmény váza, korhadó padlója és bárpultja díszeleg, mögötte két kiszuperált, rozsdás hûtôszekrény. Ha a vártemplom felé vesszük utunkat, elôször bakancs, majd terepjáró után kiáltunk, akkora mocsár fogad a kerítés és a rémfilmekbe illô raktárépület között. A Noé utáni krosszpályához méltó "út" szélén régészeti ásatások nyomai – azért nyomok, mert a feltárt részeket látni nemigen lehet a belehajigált szeméttôl (ez lenne a leendô régészeti park...). A volt katonai istálló állaga no comment, szemben idiótasárga színpad virít, jobbra, a templomkert mellett vándormutatványosok lakóautói sorakoznak, összehajtogatott körhintáikkal, ízléstelen festéssel, miközben mellettük egy lassan, de biztosan rohadó Trabant néz vakon a nagyvilágba. A falak alá már szerelmeskedni sem sunnyog az emberfia. A "minden natyon szép...", Ferenc Jóska-i megállapítás csupán a hátsó kaputól a gondnoki épületig terjedô, igen kis részre érvényes (az is tele van elôre gyártott fakalibával). Bizony, olyan várunk van nekünk, mint a farsangi bohócruha. Amikor hülyéskedni kell, miccset tömni a vinnyogó plebejushad képébe, akkor jól fölcicomázzuk, teleaggatjuk mindenféle villogó mütyürrel, majd amikor lejárnak az "ünnepek", visszaakasztjuk a szekrénybe, hadd rágják a bürokrácia, a korlátoltság, az emberi bunkóság és hontalanság molylepkéi. Színházi fesztivál? Ugyan kit érdekel? Majd, ha jön a Hússütô, a Sörárus, a Mánélé, elôvesszük megint. Ha pedig leomlik, építünk egy újat. Közpénzekbôl, bizánci stílusban.

A háromórás látogatásra Bukarestbe érkezett Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter katonai bázisok romániai telepítésérôl írt alá megállapodást Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel. Ezt megelôzôen az amerikai diplomácia vezetôje a Cotroceni-palotában megbeszélést folytatott Traian Basescu államelnökkel, és sajtótájékoztatót tartott a hazai és a külföldi médiának.

Pillanatok alatt katasztrofális kimenetelû szerencsétlenség keletkezett a tegnap délelôtt a vásárhelyi Hadsereg téri piacon. Reggel jöttek a munkások, bevezetni az áramot. A tetôn dolgoztak, s elhelyezték az elsô fémoszlopot, amelyre a neonégôt szándékoztak szerelni, majd a második hegesztéséhez kezdtek. Akkor pattant ki a szikra s hullt rá a mûanyag tetôzetre.

Megszokott hétköznapi tevékenységüket végezték a tegnap a Hadsereg téri piac 506 asztalánál dolgozó árusok. A polietilén tetôzet alatt, a betonasztalok mögött ruhákat, lábbeliket, háztartási cikkeket, játékokat, piperecikkeket árultak a magáncégek. Az árusok között a nemsokára bevezetésre kerülô új illeték volt a téma.

A piacigazgatóság évrôl évre emeli a helyfoglalási díjat, az idéntôl közel 1,5 millió lejt kell fizessenek egy asztalért. A vállalkozók már rettegve gondoltak arra, hogy január elsejétôl négyzetméterre számolja a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alárendeltségébe tartozó igazgatóság az illetéket. "Oda jutottunk, hogy többet fizetünk, mint a Luxorban és a Romartában helyet foglaló cégek" – panaszolja Borz Maria. A 6 éve a piacon áruló asszony szerencsésnek nevezheti magát, hiszen asztala a tûztôl távolabb volt. Az oltáshoz használt víz azonban az áruját használhatatlanná tette.

– Éveken keresztül hidegben, sárban, világítás nélkül voltunk kénytelenek nyomorogni. Mindenért fizetni kell, a vécéhasználatért alkalmanként 5000 lejt vesznek el – mondja Muresan Alexandru.

– A szikra azonnal átfúrta magát a mûanyagon, s csak azt láttam, hogy a középsô tetô beesett, s két csizmába hull a lángoló mûanyag – meséli az átélt borzalmakat Zsigmond Imola. A fiatalasszony kormos, remegô kézzel maszatolja könnyeit az arcán. Tíz éve nyitotta vállalkozását a piacon. "Terhesen, nagy hassal álltam, s árultam, mert hittem abban, hogy tisztességes munkából meg lehet élni. Soha nem panaszkodtam, eltûrtem azt is, hogy nincs világítás, fûtés, s még a vécézésért is fizetni kell. Most mindenem odaveszett. Még a kasszagépem is ott maradt, az összes cégirat, már arra sem volt idô, hogy az asztalfiókból kikapjuk a mai bevételt, két alkalmazottam alig tudott kimenekülni. 600 millió lejen felüli a károm. Próbáltam menteni, de nem lehetett. Pillanatok alatt ránk zúdult az égô tetôzet, sûrû füst vett körül, fulladoztunk, nem lehetett látni a kijáratot" – sír a fiatalasszony. A tûzoltók ügyetlenkedését látva maga húzta, bontotta végig a földön a tûzoltótömlôt, remélve, valami csak megmarad a maga és családja számára a mindennapi betevôt jelentô javakból.

Vaidean Ana reszket az átélt sokktól. "Rám hullott a tetôzet. A mellettem levô asszony haja, kabátja már lángolt, úgy szaladt" – meséli könnyeivel küszködve. A tûz a beszterceiek ágymatracára hullt, a szivacsot lehetetlen volt kioltani. Percek alatt olvadtak össze a mûanyag szálas ruhák, próbabábuk, kasszagépek.

Kétségbeesett emberek, akiknek egyetlen megélhetési forrása pillanatok alatt vált korommá, hívták a tûzoltókat. "Félórás késéssel érkeztek, egyetlen autóval jöttek. Három gyerek ugrott le a tûzoltókocsiról, egyetlen szakember sem volt közöttük. Még vizük sem volt, a piacnak viszont nincs oltáshoz alkalmas vízcsapja. Az illemhelyrôl 12 milliméteres tömlôt vezettek ki, azon folydogált az ujjnyi vastagságú víz. Akkor kértek erôsítést, s jött a többi autó" – meséli Téglás Katalin. A tûzoltók gázálarc nélkül érkeztek, úgy mentek a toxikus füstbe, s szaladtak ki onnan fuldokolva. Közben mindenfelôl permetszórók robbantak, repültek a magasba, az emberek haja, kabátja pörkölôdött. "Amikor a tömlôbôl kilövellt a vízsugár, az oltást irányító tiszt nadrágjára spriccelt. Az egyenruhás szörnyen káromkodva ordított a kiskatonára, hogy miért nem vigyáz jobban. Majdnem meglincselte a tömeg, akinek az élete, munkája, megélhetése veszett oda" – mondja a több mint 200 millió lejes kárt szenvedett Katalin.

A nagy zûrzavarban elôkerül a piacigazgatóság igazgatója, Vasile Filimon. Elsô kérdésünk: – hol a tûzoltó- felszerelés, miért nem tudtak az itt dolgozók, az irodai személyzet közbelépni a félórás idegölô, hiábavaló várakozás helyett. Filimon motyog, magyarázkodik, Dorin Florea polgármester rátrafál, hogy alapos ankét során kiderítik és felelôsségre vonják a szerencsétlenség okozóit. Majd Filimon Costea Victor tûzoltófelelôshöz irányít, hogy ô megmutatja, vannak az elôírásnak megfelelô tûzoltókészülékek. A közvécé mellett, drótháló ketrecbe zárva néhány árva készülék. "Most verték le a lakatot, mielôtt a sajtó érkezett. Nem tudni, hol a kulcs" – kiáltják az emberek. Nem tágítunk, kérjük, a tûzoltófelelôs bizonyítsa be, hogy valóban használhatók a készülékek. Nem vállalja. "Megpróbáltunk oltani velük, de üresek" – hallatszik a felbôszült tömegbôl. Tûzcsapnak pedig az egész piactéren nyoma sincs, az illetékesek közül senki nem gondolt arra, hogy azzal is fel kell szerelni egy olyan teret, ahol kizárólag gyúlékony anyagokat árulnak.

Dorin Florea polgármester a helyszínen nyilatkozik. A villanyvezetési munkálatokat a vásárhelyi Bocicor Kft. nyerte a hivatal által szervezett versenytárgyaláson. A tegnap délelôtt elkezdtek dolgozni, s mindenféle védelmi intézkedés nélkül hegesztettek. "A cég felel a károkért, szigorú ankétot indítunk" – ígérte a polgármester. A hatalmas kárt okozó cég tulajdonosát a tûz kezdetekor még látni lehetett a téren, ám amint nôtt a károsultak dühe, felszívódott. A kárvallottak semmiképpen sem értik, hogy a tûz kirobbanása után miért nem szakították meg az áramellátást. "Amikor fél óra múlva kijöttek a tûzoltók, ôk nyitották fel az elosztódobozt s kapcsolták ki az áramot" – mondják az emberek. Már minden elcsitult, amikor Ciprian Dobre prefektus is megjelenik a helyszínen. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a piactéren nincs vízcsap, nem mûködnek a tûzoltó készülékek. "A Megyei Katasztrófa-védelmi Felügyelôség kivizsgálást indít az ügyben, amelynek célja kideríteni, milyen elôírásokat szegett meg a piacigazgatóság" – nyilatkozza.

A kárvallottak a polgármestertôl remélnek választ: ki fizeti meg a kárt? Irataik, kasszakönyvek, kasszagépek, pénzük veszett a lángok közé, még azt sem tudják igazolni, hogy mennyi áru volt a pulton a szerencsétlenség pillanatában. Az sem elhanyagolható tény, hogy bár ôket kötelezték arra, hogy minden hónapban idôben fizessék a helyfoglalási illetéket, garanciát viszont a piacigazgatóság nem biztosított. Elmondásuk szerint több tíz milliárd lejes anyagi kár keletkezett.

December 6-án 11.27 órakor értesítették a vásárhelyi tûzoltóságot, hogy a Hadsereg téri piacon tûz ütött ki. A tûzoltósági jegyzôkönyvben lapzártáig mindössze az szerepelt, hogy a négy tûzoltóautó 11.33 órakor a helyszínre érkezett. A többi adatra várni kell, mondja az ügyeletes tiszt. Várunk, mivel a tûzoltóság jelentése és a helyszínen jelen levô több száz személy egybehangzó nyilatkozata között óriási ellentmondás van...

A pusztító tûz hétköznap délelôtt történt. Emberéletben nem esett kár, de hatalmas anyagi veszteségek keletkeztek, több száz ember munkahelye szûnt meg, sokan maradtak javak, áru, pénz, remény nélkül a téli ünnepek elôtt. Elgondolni is borzalmas, mi történt volna, ha a szerencsétlenség vasárnap következik be, amikor túlzsúfolt a piac.

Bár a megyei egyeztetô bizottság döntése úgy szólt, hogy minden iskola maga dönti el, hogyan tanítják meg a háromhetes sztrájk idején elmaradt tananyagot, a marosvásárhelyi közép- és általános iskolák egy-egy egyezségben szögezték le a pótlás módját és idejét. Ennek lényege, hogy a megyeközpont iskoláiban negyvenperces órákat és öt-, illetve tízperces szüneteket tartanak, s ily módon február végéig, amikor a tantárgyversenyek megkezdôdnek, napirenden lesznek a tananyaggal.

Pénteken 17 közép- és szakközépiskola igazgatói kérelmezték a megyei fôtanfelügyelô jóváhagyását azzal kapcsolatosan, hogy a tanfelügyelôség illetve a szakminisztérium ajánlásait figyelembe véve december 5-tôl negyvenperces órákat tartsanak tízperces szünetekkel megszakítva. A tanulók napi programja 7.00 órától kezdôdik és 14.30 percig tart, ami azt jelenti, hogy mindennap két vagy három tanórát sikerül pótolni. Az iskolák kötelessége kifüggeszteni a programot, miután a diákok és szülôk képviselôi is egyetértenek a pótlás módjával. Az órákat feltüntetik a jelenléti naplóban, a tanárok pedig írásban is vállalnak felelôsséget.

A marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum diákjai annak örvendenek, hogy nem kell szombaton iskolába járni, és ahogy Szekeres Andrea XI. D osztályos tanuló elmondta, a negyven perces órák során jól haladnak, magyarból például tegnap már két leckét sikerült átvenni.

A Bolyai Farkas líceum lapunknak nyilatkozó pedagógusai szokatlannak tartják az iramot, hisz tegnap kezdték el a 40 perces órákat, az órarendet viszont úgy állították össze, hogy az alaptantárgyakból két óra következik egymás után, ami nagyobb teret biztosít a tanárnak arra, hogy gazdálkodjon az idejével.

Az általános iskolák igazgatói kedden délelôtt a tanfelügyelôségen folytattak eszmecserét arról, hogy mi is lenne a legjobb megoldás. A negyvenperces órák gyakorlata nem újdonság néhány tanintézetben, ahol évekig három váltásban dolgoztak, s az igazgatók véleménye szerint ez az okatási mód nem befolyásolta a diákok felkészültségét. Ezért döntöttek a csökkentett idôtartamú órák mellett. Az egyeztetésre pedig amiatt volt szükség, mivel vannak pedagógusok, akik több iskolában is tanítanak, így nem mindegy, hogy elérnek-e az óráikra vagy sem. Vita volt a szünetek hosszúságáról, hisz vannak iskolák, ahol két épületben folyik a tanítás, s a gyerekek és pedagógusok nem érnek át öt perc alatt a másik épületbe. Másutt a szülôk kérték a tízperces szüneteket, ezért ennek eldöntését a protokollumban az iskolákra bízták. Azt viszont leszögezték, hogy az elsô váltás 8-14.30 között, a második 12-18.40 között lesz iskolában. Ezzel a változattal sikerült elkerülni, hogy szombaton is órákat tartsanak, amivel sem a szülôk, sem a diákok többsége nem értett volna egyet.

Andrássy Árpád, a marosvásárhelyi 7-es számú iskola igazgatója szerint, a szülôi bizottságok elnökeivel, a katedravezetôkkel és az osztályvezetô pedagógusokkal közösen döntötték el, hogy negyvenperces órákat, ötperces szüneteket és tízperces nagyszünetet tartanak. Véleménye szerint ésszerû döntésrôl van szó, mivel a gyerekeknek joguk van a szombati szabadnaphoz és a szünidôkbôl sem kell elvenni napokat.

Fülöp Barna aligazgató szerint a megyeszékhelyi 2-es számú általános iskolában másképpen gondolkoztak: az elemi osztályok kivételével, ahol szintén 40 perces órákat tartanak, az V–VII.-ben hetente három, a VIII. osztályban hetente négy pluszórát tartanak, mivel nincsenek üres osztálytermek a déli idôszakban. Egyes tantárgyakból, mint például a sport nem kötelezô módon szombaton pótolnak.

A vidéki iskolákban különféle megoldásokról határoztak. Az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpontban az óvodától egészen a XII. osztályig szombatonként negyvenperces órák során hozzák be a lemaradást. Ezzel mind a diákszövetség, mind a szülôk egyetértettek, hogy a napi pluszórákkal ne terheljék a diákokat.

Mezôpaniton naponta tartanak pluszórákat legkésôbb délután négy óráig, és szombatonként is tanítanak, amíg sikerül behozni a lemaradást.

A kép változatos, ki-ki a saját elgondolása szerint határozott, az eredmények pedig az év végén tükrözik majd, hogy sikerült-e, amire a pedagógusok a hosszúra nyúlt sztrájk után vállalkoztak.

Idén a megyeszékhelyi Népi Egyetem – Marosvásárhelyrôl kilépve – Szászrégenben, Marosszentkirályon, Dicsôszentmártonban, Marosszentgyörgyön és Petelén is jelen lesz rendezvényeivel. Az immár hatodik alkalommal megszervezett Permanens nevelés hete keretében a fiatalok és felnôttek oktatását, szakképzését elvállaló egyesületek, szervezetek, alapítványok mutatják be ajánlataikat. Az egész hetes rendezvénysorozat programját a tegnapi megnyitón Berdj Asgian professzor és Olariu Marioara tevékenységirányító ismertette.

A hivatalos megnyitón Csegzi Sándor alpolgármester és Markó Enikô mûvelôdésügyi szakfelügyelô kiemelte: ma már nem lehet megelégedni azzal az ismeretanyaggal, amelyet a középiskolában, egyetemen sajátítunk fel, folyamatosan képeznünk kell magunkat. A tanulás, szakképzés mindennapi életünk része kell legyen. Az Európai Unióban is csak az a szakember állja meg a helyét, aki folyamatosan fejlôdik.

A fiatalok és felnôttek oktatását, szakképzését felvállaló marosvásárhelyi Népi Egyetem december 10-ig tartó rendezvényei közül kiemeljük: ma 12 órakor Kocsis Róbert Az Európai Unió és a fiatalok címmel tart elôadást az egyetem székházában; 15 órától a néprajz és népmûvészet korszerûsítésérôl Asztalos Enikô tanárnô értekezik, s elôadása után népi iparmûvészeti kiállítás tekinthetô meg; csütörtökön 16 órától A fogamzás és a szülés címmel hangzik el elôadás a marosvásárhelyi várban levô Szabók bástyájában, ugyanaznap 18 órától a munkanélkülieknek adnak tanácsokat az egyetem székházában. Szintén a Permanens nevelés hete keretében Dicsôszentmártonban, a Kis-Küküllô Alapítvány támogatásával számítógép- kezelôi tanfolyamot tartanak azoknak az idôs személyeknek, akiknek gyerekeik, unokáik külföldön vannak. A képzés célja: megtanítani az érdeklôdôket az internethasználatra. Csütörtökön Szászrégenben a DIO Házban dr. Makkai Gergely A környezetszennyezôdés hatásai az évszakokra és az idôjárásra címmel tart elôadást. December 10-én, szombaton 13 órától, szintén a DIO Házban 15 Kovászna megyei fiatalt fogadnak, akiknek bemutatják a Felsô-Maros mentét.

A marosvásárhelyi Szabadság úton hétfô este hosszú, fehér szakállú, nagy pocakú, óriási puttonyú öregúr tûnt fel jó néhány fiatal kíséretében a járókelôk, öregek és kisgyerekek ámulatára. A kis csapat – a Rotaract Club Téka tagjai és a vidám Mikulás – a Pál atya vezette egyik családi jellegû árvaházba tartott, ahol a kisgyerekek nagy izgalommal várták a kedves öregurat, az ajándékokat.

A gyümölcsöket, édességeket, üdítôket, kifestôsöket, gyurmákat, írószereket verssel, énekekkel köszönték meg az ajándékozottak, és a jó hangulatba belefértek a Mikuláshoz intézett agyafúrt kérdések is. Bár sok gyerek a vallatásnál elárulta, hogy bizony az év folyamán nem viselkedett rendesen, rosszalkodott, virgácsot mégsem kapott senki. A Mikulás és "krampuszai" még további két árvaház gyerekeit is meglepték, de a csomagokból jutott a sárpataki árva gyerekeknek is.

A Szent Erzsébet árvaházzal nem ez az elsô közös akció – tudtuk meg Magyary Emôke projektvezetôtôl. Június elsején, gyermeknap alkalmából az állatkertbe látogattak együtt a gyerekek és a Rotaract fiataljai, és a karácsonyi ünnepekre is újabb meglepetéseket tartogatnak.

A gyulakutai hôerômû egykori munkásszállójában kapott helyet az az otthoni beteggondozó központ, mely a Kis-Küküllô Térségi Társulás, a régió polgármesteri hivatalainak és a Caritas összefogásában több száz millió lejes beruházással jöhetett létre.

Az épület 2003-ban a helyi polgármesteri hivatal birtokába került, de már 1998 óta nem használták, nem újították fel. 2004 végén az önkormányzat átadta a kistérségi társulásnak egy otthoni beteggondozó és szociális továbbképzô központ létesítésére. Az idén sikerült felújítani és korszerûsíteni az épület földszinti részének nyolc termét, folyosóját valamint tetôzetét. Az emeleti rész renoválása után egy szociális továbbképzô központnak is otthont adna.

Az otthoni beteggondozó központ kórházi utókezelést biztosít, beteg, idôs, egyedülálló személyeket, rászorulókat segít. Gyulakuta községbôl mintegy hatvan személy részesül a szolgáltatásban – tudtuk meg továbbá Gál Sándor polgármestertôl.

Jegyzet

Tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy közel 50 évvel ezelôtti igazságtalan döntést orvosoljon az ország. Az 1989 utáni posztkommunista kormányok áldemokráciájában nehezen oldódtak fel a letûnt rezsim görcsei. Az államosítás által egyszerûen egyik napról a másikra elvett földeket, épületeket nem igazán akarták visszaszolgáltatni. Többé-kevésbé megalapozott kifogásokkal érveltek: megváltozott a helyzet, földcserék történtek, az épületekben közintézmények üzemelnek, nincs ahova elköltöztetni az ottlakókat. Mindemellett azonban politikai, elvi döntésrôl van szó, amelyet – az Európai Unió nem kis nyomására – az újabb kormánynak kellett meghoznia, illetve végrehajtania. A koalíciós a kormányzat vállalta fel ezt a lépést, amely a hatalmon levô Demokrata Pártot, a D.A. Szövetség egyik összetevôjét is reprezentálja. Ennek legújabb üdvöskéje a parasztpártiból átvedlett, PSD által támogatott, függetlenként újabb mandátumot nyert városatya, a minap a PD megyei szervezetének elnökévé avanzsált Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. Erre gondolva, a városvezetô a legutóbbi sajtótájékoztatóján igencsak meglepô, bár nála semmiképp se szokatlan véleménynek adott hangot. Agyamentnek nevezte azokat a magyarokat, akik visszaigényelték többek között a Bolyai iskola, a mûvészeti líceum és az Unirea kollégium épületét. Mint ismeretes, a Bolyai líceum tulajdonjogi visszaigénylését a polgármesteri hivatal és a helyi tanács nevében megóvta a közigazgatási bíróságon. Az ügy a legfelsôbb bíróságig jutott, ahonnan visszaküldték helyi döntésre. Mindezt annak ellenére tette, hogy az ügyben bárkivel is konzultált volna a helyi tanácsból. Az említett oktatási intézmények mellett vita tárgyát képezi a közösségi rendôrség Rózsák terén levô székhelye is, amelyet a mészárosok céhe igényelt vissza. Ez ügyben a polgármester kijelentette: anakronisztikus középkori múltidézés a céhek újraalakulása. Azt sem értette, milyen címen nevezik magukat a beszüntetett céhek jogutódának azok, akik most ilyen igényekkel állnak elô. Véleménye szerint a város tartja el a céheket, támogatja a cégeket, az egyházakat és az iskolákat. Nem hagyhatjuk elkótyavetyélni a város vagyonát! – vélte a polgármester, aki azért sem akarja az említett oktatási intézményeket visszaszolgáltatni volt tulajdonosaiknak, a református, illetve a katolikus egyháznak, mert akkor el kell költöztetni a diákokat, s csakis az adófizetô polgárok pénzén kell újabb iskolákat építeni – mondotta. Mindamellett, hogy Dorin Florea álláspontja ellentmond az újdonsült pártja által vallott doktrínáknak, történelmi, várostörténeti ismeretei is igencsak hiányosak. A polgármester nem tudja, hogy a város legszebb épülete, a Kultúrpalota közadakozásból épült fel, a visszaigényelt céhépületeket pedig a megbecsült szakmai szervezetek pénzén húzták fel és tartották el. Több egyház pedig jelentôsen hozzájárult, akár Bernády György idejében is ahhoz, hogy a várost korszerûsítsék. A restitutio in integrumot ellenzô polgármester azt a közelmúltat idézi fel, amelyet a népakarat törölt el 1989- ben. A tanácsi határozatokat figyelmen kívül hagyó Dorin Florea despotikus vezetôi stílusa is az egypártrendszerre emlékeztet. Vajon kinek az érdekeit védi a politikai pályán újabb kalandokra ácsingózó brassói doktor?

Traian Basescu államfô kedden fogadta Szvetozár Marovicsot, Szerbia és Montenegró elnökét, akivel a koszovói helyzet rendezésére tett román javaslatot vitatta meg.

A találkozó után a szerb államfô elmondta, országa nem kíván egyoldalú megoldást Koszovó kapcsán. "Nem akarunk olyan megoldást, amely által valaki legyôz valakit, inkább kompromisszumos, tartós megoldást szeretnénk. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megoldással a probléma rendezése nagyon is lehetséges" – mondta Marovics. A szerb elnök kifejtette, a koszovói helyzet rendezése során tiszteletben kell tartani a nemzetközi standardokat, és nem szabad nyerniük azoknak, akik kizárólag egyoldalú változatot akarnak. "Nem akarunk olyan megoldást, amely csak a szerbeknek jó, az albánoknak pedig nem. Olyan megoldásra van szükségünk, amely megerôsíti, hogy a saját határokkal rendelkezô Szerbia-Montenegró demokratikus állam" – tette hozzá Marovics.

Traian Basescu elmondta, Románia Koszovóval kapcsolatos álláspontja egyértelmû: "a már ismertetett elvek szerinti autonómia, anélkül, hogy a provinciát államként ismernék el, és amelyet egy ENSZ-fôbiztos képviselne a nemzetközi intézményekben".

A román államfô szerint Koszovó önálló államként való elismerése fokozná a szerb szélsôségességet. "Mind a szerbeknek, mind pedig az albánoknak meg kell érteniük, hogy Európa nem a szélsôséges megoldások kontinense. A Koszovó kapcsán születô kompromisszum elutasításának negatív következményei lennének a provincia lakóinak életére nézve" – tette hozzá Basescu, aki szerint a középutas megoldás lehetôvé teszi, hogy a térség egésze az európai standardok felé fejlôdjön.

Az Európai Parlament fôbb frakcióinak vezetôi biztosították Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, hogy Románia Bulgáriával együtt része marad az EU bôvítési hullámának, annak ellenére, hogy az unió tagállamai körében a bôvítésre kevésbé kedvezô hangulat alakult ki. Tariceanu kedden Brüsszelben találkozott az EP szocialista, kereszténydemokrata és liberális frakcióinak vezetôivel, hogy ismertesse Románia csatlakozási felkészülésének helyzetét. A miniszterelnököt biztosították arról, hogy a Románia és Bulgária uniós csatlakozásával kapcsolatos döntés már megszületett, megváltoztatása pedig csökkentené az Európai Parlament hitelét – jelenti a Mediafax.

(MTI/AFP/AP/EFE) Nem jutott közös nevezôre kedden sem az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet (EBESZ) Szlovéniában tartott külügyminiszteri konferenciája, így egymás után immár a harmadik évben nem adtak ki átfogó politikai nyilatkozatot róla.

A teljes egyetértést az akadályozta meg, hogy Moszkva nem volt hajlandó elfogadni egy olyan szöveget, amelyben megemlítik, hogy nincs elôrelépés az orosz csapatok kivonásában Moldovából, noha ezt megígérte az EBESZ 1999-es isztambuli csúcstalálkozóján. Ugyancsak akadályt képezett, hogy nem fejezôdött be a csapatkivonás Grúziából, bár az értekezleten haladást állapítottak meg ebben.

A külügyminiszterek több fontos dokumentumot is elfogadtak, így egy "útitervet" az EBESZ Moszkva által is követelt megreformálásának 2006-ra szóló teendôirôl, és magyar közbenjárással kedd reggelre megszületett a kompromisszum a határbiztonsági és határrendészeti koncepcióról, amit Berecz Marianne magyar EBESZ-nagykövet hozott tetô alá.

E koncepció értelmében kiterjesztik a határrendészeti együttmûködést a kormányokétól eltérô szintekre, így régiókra és intézményekre is. Szó van benne a határrendészeti képzésrôl, az együttmûködés fokozásáról a határokon mûködô szervezetek között, s rögzíti az illegális határátlépôk jogait is – mondta el az MTI-nek telefonon Polgár Viktor külügyi szóvivô.

A közös közleménybe szánt több mint húsz bekezdés közül csak kettôben nem tudtak megállapodni a felek. A nézetkülönbségek a magyar értékelés szerint az EBESZ mûködési hatékonyságának az erôsítését érintik, s egyetértés van abban, hogy az EBESZ-re szükség van. Aggodalomra okot adó kérdésként Somogyi a moldovai helyzetet említette, de ez is "befagyott konfliktus", és az EBESZ hatása érzôdik abban, hogy hosszabb ideje nyugvóponton van.

Az ENSZ után az EBESZ a legnagyobb biztonságpolitikai szervezet, 55 tagállama és 11 partnerországa van, eltérô kultúrájú és társadalmi berendezkedésû országok ezek, s ezért nagyon kemény feladat konszenzust teremteni közöttük. A tanácskozás eredményességét az mutatja, hogy melyek azok a pontok, amelyekben sikerült közös álláspontra jutni – mondta a külügyi szóvivô.

A vádirat szerint 1982-ben egy Huszein elleni elvetélt merényletkísérlet után a diktátor pribékjei a Bagdadtól 60 kilométernyire északra fekvô Dudzsail falu 600 síita lakóját hurcolták az iraki titkosszolgálat egyik bagdadi börtönébe. Száznegyvenhárman sohasem tértek vissza. Az ügyészek azt igyekeznek bizonyítani, hogy Szaddám Huszein rendelte el a dudzsailiak elhurcolását, megkínzását és megölését bosszúból a faluban ellene megkísérelt merényletért.

Az elsô személy, aki a korábbi tanúkkal szemben nem függöny mögül válaszolt a bíróság kérdéseire, a Dudzsailból származó, 38 éves Ahmed Hasszán és a síita Iszlám Dava Párt egyik ismert tagja. Elmondta, hogy a támadás után családjával együtt elfogták és vallatták. Ôt az iraki hírszerzés bagdadi fôhadiszállására szállították, amelyet akkoriban Barazan Ibrahim at- Tikríti, Szaddám Huszein féltestvére irányított, aki egyike a mostani per emberiesség elleni bûntettekkel vádolt nyolc vádlottjának.

Ahmed Hasszán könnyeivel küszködve felidézte: fogva tartása idején egy szobában emberi húsdarálót látott, amelybôl vér folyt és alatta emberi hajszálak hevertek. Testvérét elektrosokkal vallatták 77 éves apjuk szeme láttára. A foglyok közül egy embert lábon lôttek, másoknak karját és lábát törték.

Testvérével együtt négy évig voltak börtönben, néhány lépésre egymástól, de sohasem láthatták egymást.

A tanú meghallgatását követôen Szaddám Huszein kapott szót, aki elmondta: tudatában van annak, hogy vádlott-társaival együtt ki is végezhetik, de nem fél a haláltól. A kivégzés manapság olcsóbb Irakban, mint egy pár cipô. Ennek a pernek a közvélemény szempontjából van jelentôsége – tette hozzá. A volt iraki diktátor végezetül azt kérte a bíróságtól, hogy független orvosszakértôk vizsgálják meg a tanút.

Kommentár

Rettenetesen haragszik. Több okból kifolyólag is. Egyrészt haragszik a kormányzatra, mert az "inkom- petenciája" miatt elveszíthetünk egy csomó uniós pénzt, amit annak idején, mondja, a PSD "negocsiált" az országnak. Emellett haragszik az államelnökre, haragszik az RMDSZ-re a kisebbségi törvénytervezet, illetve, ahogy a pészédé nevezi, a Székelyföld "enklavizálása" miatt. Mostanában pedig rettenetesen haragszik az Európai Parlamentre, mert szerinte "erôsen" kötik az ebet a karóhoz éppen a sokat pocskondiázott kisebbségi törvény okán. Mint nyilatkozta, a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását feltételül szabják Románia európai uniós csatlakozásához.

Titus Corlatean, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, tagja a román európai parlamenti megfigyelô csoportnak. Úgyhogy valóban úgymond elsôkézbôl kapja az információkat. Attól háborodott fel a legjobban, hogy nemrég az Európai Parlament külügyi bizottsága függeléket fogadott el Pierre Moscovici jelentéséhez, amelyben arra szólítják fel a román hatóságokat, hogy hozzanak kiegészítô intézkedéseket a magyar kisebbség védelmének biztosítására, amelynek összhangban kell lennie a szubszidiaritás és az úgynevezett "self-governance" elvével. Corlatean véleménye szerint szándékosan félremagyarázzák a "self-governance" elvét, amely az európai normák szerint kizárólag a helyi közigazgatási autonómiát jelenti. A haragos képviselô azt állítja, hogy az Európai Parlamentben rettenetesen erôs a magyar lobbi, annyira, hogy sikerült meggyôzniük kollégáik nagy részét is, hogy a fenti kifejezés tulajdonképpen "etnikai alapú politikai autonómiát" jelent. Ebbôl azt a következtetést vonta le, hogy ily módon próbálják meg Románia 2007-es uniós csatlakozását megtorpedózni, azaz "az etnikai alapú politikai autonómiához" kötni. "Ez egy olyan dolog, amelyet európai argumentumok segítségével utasítunk vissza, mert az európai jogi eszközök, amikor self-governance-ról beszélnek, akkor kizárólag a helyi közigazgatási autonómiára gondolnak". Magvas megfogalmazás, ugye?

A haragos alelnök azt is az Európai Parlament szemére veti, hogy tavaly, amikor Románia lezárta a csatlakozási fejezeteket, "nem vállalta, hogy elfogad egy ilyen törvényt". Ez a "manôver" Corlateant "arra az idôre emlékezteti, amikor megpróbálták hasonló forgatókönyvekkel késleltetni vagy újabb és újabb feltételekhez kötni Románia csatlakozását az Európa Tanácshoz". Csak annak örül, jelentette ki, hogy mégis van egy olyan "többség" az Európai Parlamentben, amely továbbra is támogatja Románia csatlakozását, anélkül, hogy ennek a törvénytervezetnek az elfogadását szabnák meg feltételül.

A fenti kirohanást követôen, hétfôn egy rádiómûsorban újra felült kedvenc vesszôparipájára és arról szónokolt, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek helyzete "megfelel az európai standardoknak", és egyetlen gond a romakérdés. Arról pedig sosem volt szó, hogy Romániának el kellene fogadnia egy, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt. Ráadásul, jelentette ki, Európában ismeretlen fogalom a kulturális autonómia, még a Kisebbségi Keretegyezményben sem szerepel.

Szóval haragos a PSD alelnöke, és arról beszél, hogy nincs semmi szükség a kisebbségi törvényre, még akkor sem, ha azt esetleg az Európai Unió igényli és a csatlakozási feltételek egyikeként állapítja meg. Csak arra szeretnénk figyelmeztetni ôt is meg a többi, a kisebbségi törvény ellen acsarkodót, kezdve Gusától Pavelescuig vagy Funarig, sôt Bocig, hogy talán inkább azért kellene haragudniuk, hogy az ország nem teljesíti a többi feltételt. Mert, ha valóban csúszik a 2007-es dátum, akkor annak elsôsorban az oka az lesz, hogy még mindig virágzik a korrupció nálunk (bár az igazságügy-miniszter saját bevallása szerint "mindent megtett" ennek visszaszorítása érdekében azzal, hogy leváltotta a PNA vezetôjét), hogy burjánzik a bürokrácia, hogy rendezetlen a romakérdés, hogy… Ezek után már csak hab a tortán a kisebbségi törvény. Be kellene látniuk a pészédéseknek, pineseknek, a nagy- romániásoknak, de még a demokratáknak is, hogy nem babra megy a játék. Haragudni lehet, de a feltételeket az EU szigorúan veszi, és tetszik-nem tetszik, teljesíteni kell azokat, még akkor is, ha púp a hátukon – mint most példának okáért – a kisebbségi törvénytervezet.

A kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája az európai keretek közötti szülôföldön való boldogulást szorgalmazza – mondta Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal államtitkára az Országgyûlés külügyi bizottságának adott keddi tájékoztatójában.

Elmondta: Magyarország uniós csatlakozása európai kereteket adott a határokon túli magyarokkal való kapcsolat erôsítésére, ezért számukra is könnyebbé válhat a szülôföldön való boldogulás. A nemzeti szolidaritást a Nemzeti Alapból származó 108 millió forintos támogatás mellett az a 750 millió forint szolgálja, amellyel a kormány a Szülôföld programból történt átcsoportosítással a határon túli kis- és középvállalkozásokat kívánja támogatni. A magyar-magyar együttmûködést most már európai keretek között, az unió és a nemzeti fejlesztési tervek összehangolásával, a határon túli magyar érdekek figyelembe vételével kell összehangolni. Autópályákat, vasutakat európai tervekbe illesztve kell építeni. Jó példa a szomszédos országok kormányainak a bevonása ezekbe a tervekbe: a magyar-román közös kormányülés után hamarosan magyar-osztrák és magyar-horvát is lesz.

Szabó Vilmos szerint a magyar-magyar párbeszédet ki kellene vonni a magyarországi választási csatározások szövegkörnyezetébôl – különösen az olyan jellegû kérdéseket mint például a kettôs állampolgárság. Erre eurokonform megoldásokat kell keresni. Budapest nem szeretné meghatározni, mi történjen a Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban vagy bárhol, ahol érvényesíteni kell a nemzetpolitikát, de a szomszédságpolitikát is. Az olyan kérdésekben, mint az autonómia vagy bármely státuskérdés, a magyarigazolvány, mindig ki kell kérni a többségi nemzet és az illetô ország kormányának véleményét, figyelembe venni érdekeit.

Az államtitkár úgy vélekedett, nincs esély a Máért összehívására, egy veszekedôs értekezlet pedig senkinek sem kell. Reagálva az egy évvel ezelôtti népszavazás most különösen élô visszhangjaira, az államtitkár hangsúlyozta, a kormány nem keltett illúziókat, mert egy felelôtlen kezdeményezést nem lehetett felelôtlenül támogatni.

Avarkeszi Dezsô kormány megbízott méltatta az állampolgársági törvény módosításának jelentôségét, amelynek eredményeként január elsejétôl bevezetik a nemzeti vízumot.

Elmondta, elkészült egy alkotmánymódosítást szorgalmazó munkaanyag, amelynek négy sarkalatos pontja van. Erôteljesebb formában hangsúlyozza Magyarország felelôségét a határon túli magyar közösségek fejlesztéséért. Hangsúlyozza, hogy a határon túli magyarok részei a magyar nemzetnek. Kollektív jogaikat az országon belül törvény szintjén rögzítik, határon túl pedig konkrét formáit kell meghatározni a támogatásuknak. Végül törvényerejûre kellene emelni a magyar- magyar párbeszéd, illetve Magyarország és a határon túli szervezetek együttmûködésének szabályait.

Mind a magyar parlamenti pártok, mind a határon túli szervezetek eltérô módon reagáltak a kezdeményezésre, ezért további egyeztetések várhatók. A külügyi bizottság ülésén a határon túli magyar szervezetek és pártok képviselôi röviden beszámoltak tevékenységeikrôl, a szülôföldjükön végbemenô politikai folyamatokról, és élénken, különbözôképpen reagáltak a magyar kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájára.

A kormánykoalíció vezetôi hétfôn este úgy döntöttek, hogy a liberálisok és a demokraták vegyes bizottságot hoznak létre, amely a Velencei Bizottság ajánlásai alapján kidolgozza a D.A. Szövetség módosítási javaslatait a kisebbségi törvény kapcsán.

Cristian Radulescu DP-képviselô a koalíció vezetôségének ülése után elmondta, a kormánypártok vezetôi megállapodtak a törvénytervezet támogatásáról, valamint arról, hogy a tervezetben szerepeljenek a Velencei Bizottság ajánlásai.

"Az RMDSZ által már megfogalmazott módosítások tartalmazzák a Velencei Bizottság ajánlásainak jó részét, de azt hiszem, ugyanazon ajánlások alapján további módosítások dolgozhatók ki. Ezért létrejön egy NLP-DP vegyes bizottság, amely megfogalmazza ezeket a kiegészítéseket" – mondta Radulescu.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette, a DP eltérô álláspontja a törvénytervezet kapcsán "felbo-ríthatja a koalíciós vezetôk eddigi megállapodását".

"Várjuk a DP álláspontját és indokait, illetve véleményét az RMDSZ által kidolgozott módosítások kapcsán" – mondta Markó. Elismerte, haragszik a koalíciós partnerekre, mivel "a normális politikai életben az adott szó nagyon fontos".

"A koalíciós pártok elnökei megállapodtak abban, hogy támogatják a kisebbségi törvényt a kormány által elfogadott formában, tudomásom szerint azóta ez nem változott. Úgy gondolom, hogy a koalíció képviselôinek képesnek kell lenniük megakadályozni a törvény kapcsán esetleg kialakuló feszültségeket" – fejtette ki az RMDSZ elnöke.

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke szerint Romániának nem kellene nem létezô jogok gyakorlóterévé válnia, és nem kellene olyan kisebbségi törvényt elfogadnia, amely fennebb helyezi a standardokat.

Boc kedden sajtótájékoztatón elmondta, a törvény elfogadási módjának visszhangja lesz Európában.

Hozzátette, nem érti, hogy Markó Béla RMDSZ- elnök miért haragszik, mivel a koalícióban megállapodtak abban, hogy módosításokat dolgoznak ki a Velencei Bizottság jelentése alapján.

Hétfôig a Konzervatív Párt is megfogalmazza saját módosítási javaslatait a Velencei Bizottság ajánlásai alapján.

A Magyar Televízió vezetôinek szeptemberi erdélyi útján fogalmazódott meg az ötlet, hogy könyvgyûjtéssel segítsék azokat a településeket, ahol az árvizek nyomán a helyi könyvtárak is kárt szenvedtek. A szeptember 19-30. között sugárzott felhívásra a nézôk és a könyvkiadók segítôkészen reagáltak. Egy teljes kamiont töltött meg az 1720 doboznyi könyv, melynek darabszáma meghaladta az 55 ezret. A szállítmány tegnap indult útjára. A Magyar Televízió képviselôi pénteken adják át a könyveket a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vezetôinek. A MÚRE már korábban elvállalta az akció védnökségét, így tevékenysége biztosíték arra, hogy a könyvek rendeltetési helyükre, a sokat szenvedett településekre jussanak.

A székelyudvarhelyi Berecz Edgárnak mondhatni gyors egymásutánban jelentek meg konyhamûvészettel kapcsolatos könyvei. Utoljára Boszorkánykonyha címen adta ki A rafinált ízlésû ínyencek könyvét, amint az alcímben fogalmaz.

Aki sokat jár, az sokat lát és hall, és ez a szerzôre különösen érvényes, még ha többnyire a konyhában töltötte is napjait Japánban, Nyugat-Európában. Az elôszóban kapunk magyarázatot a cím választására: "Utazásaim során rengeteg, számunkra furcsa ételt láttam és volt szerencsém megkóstolni. Ezek közül válogattam ki azokat, amelyeknek már az említésétôl is sok ember libabôrös lesz nálunkfelé." Nézzük csak, hogy akiknek nincs lehetôségük személyesen megtapasztalni a kuriózumokat, mit meríthetnek ebbôl a könyvbôl?

A nyersanyaguk szerint fejezetekre tagolt leírások (italok, zöldségfélék, levesek, húsételek stb.) közül ismertnek számít a halacskás ital, kaviár, szarvasgomba, spárga, teknôcleves, piranha, angolna, fugu vagy gömbhal, kutya- és macskasült, ám ki kóstolta már a kígyólikôrt, birkatepertôt, embriós kacsatojást? Hasonló ínyencség (lehet) a sült bél, cápauszonyleves, verébpecsenye, kajmánfarok meg a varjúpörkölt is.

A szerzô gasztronómiai kalandregénynek nevezi munkáját, és el kell ismernünk, ez nem túlzás. Ám azt is megjegyzi, meg kell tanulnunk tisztelni a kultúrák és hagyományok közti különbséget.

Nemcsak a táncolók sorában zajlott le a nemzedékcsere, mint azt a Maros Mûvészegyüttes új bemutatója kapcsán írtam, hanem a közönség is örvendetesen megfiatalodott, a rajongók zömmel a kortársak soraiból verbuválódnak. Ezt tapasztalhattuk a Háromszék Táncegyüttes Advent címû (2003-as) mûsorának újabb felpörgetésén, a hétfôi elôadáson: telt ház várta a színpadi csodát, amelynek "baljós" elôjeleirôl már a kezdés elôtt gondoskodtak az alakoskodók, az elôcsarnokban maszkuráztak, táncoltak-muzsikáltak, pap "gyóntatta" a piruló leányocskákat- menyecskéket, a hangulat jó elôre megteremtôdött, a ráhangolódás a régi rítusokból fakadó, egykor élô, mára csak ritkán felbukkanó napfordulós, fényváró bûvölésekre, a kereszténységben sajátosan továbbélô népszokásokra megtörtént, a betlehemezés, a regölés, a rituális jelleg mellett tág teret kapott a parodisztikus, lírikus vonulat is, a vérbô humor. A karácsonyi- újévi vigasságok mûvészi keretbe ágyazva ötvözôdtek pompás színpadi táncjátékká, a csángó hagyományoktól Erdély több jelentôs táncvidéke hagyományainak felvillanásáig. Mindezt illô keretbe fogta a Kisjézus születése, a betlehemi áhítat, a karácsony gyertyás atmoszférája. A közönség szûnni nem akaró tapssal jutalmazta a virtuozitás határát súroló teljesítményt. (A mûsort összeállították: Ivácson László, Orza Calin, Molnár Szabolcs)

Péntek volt, nem tizenharmadika, mégis baljós. Marosvásárhelyen zuhogott, vártam volna a földrengést is, átéltem kettôt, úgy tudok rettegni, hogy belehalnék, ha elmozdulna a csillár, péntek volt, nem tizenharmadika, Székelykálban még zuhogott, a Sepsiszentgyörgyöt "megcélzó" maxitaxi hôsiesen dacolt a város forgalmával, szinte minden rendes kapuban megállt, bennfentes utasok szálltak föl, a Kisállomásnál aztán tengelytörésig dugultunk, mégis sikerült továbbsurranni, könnyû eset vagyok, mindég a leghátsó helyet foglalom el, ott nem bántanak, ülnek mellém beszélôs emberek, néha bólogatok, de lehet, hogy már alszom, ôket az nem zavarja, több szálon futó mesék fonódhatnak így össze, alig vettem észre, hogy már nem esik, hanem havaz.

Székelykáltól fölfele tette ezt velünk a természet.

Mire leszálltam Nyárádköszvényesen, akkora lett a tél, hogy jöhetett a karácsony. Havazott, mintha kormányrendelésre. Az iskola helyét nem is találtam, Csíki András szólított meg a kultúrközeli kis csehóban, hogy nem magam vagyok-é magam. Csíki András annak elôtte, hogy plébános bátyja mellett gadasági feladatokat vállalt volna, a dicsôszentmártoni népszínház egyik színésze volt. Azokról a szép idôkrôl beszélgetve caplattunk a latyakban föl, templom és iskola felé. András meg sem próbálkozik a mûkedvelô színjátszás élesztésével, nem ez a szabott szerepe itt. De a diákok tudnak egyet s mást, Bege Kinga Mária tanárnô ügyesen készítette elô Ráduly János fogadtatását a szerzôtôl gyûjtött dalok, balladák bemutatásával. Úgy áll még mindég a népviselet ezeken a gyermekeken, mintha belenôttek volna. Holott már csak ünnepek vagy szereplések alkalmával öltik magukra. Amikor Ráduly elolvassa azt a mesét, amely minden találkozón tapsot vált ki, a Mihók, a bugyuta címû zseniális népi történetet, megjegyzi: évekkel ezelôtt egy korábbi nemzedék mulatott a sztorin. Amikor színpadra írtam a mesét, 1993-ban, a kedves magyartanárnô ötödikes volt...

Székely-Benczédi Endre hosszú penitencia után szólalt meg, nyúlt újra tollhoz, verseit egyaránt élvezhetik felnôttek, gyermekek. Felesége, Éva asszony vezeti új kocsijukat, a költô: úr, nem siet, nem fizet, nem csodálkozik – és nem is vezet... A mi korunkban már nem jó a szemünk, hanyatlanak reflexeink. No, a találkozóról jövet Bock Gyula igazgató úr Szovátára fuvarozza Rádulyt, magam pedig felkérezkedem a Benczédi Éva furgonettjére. Aj, de jól furikázunk, még egy farkast sem látunk. De a világ nem egyszerû. A deményházi tetôn, Kál felé jövet, amint kikurkálódunk a kanyarból, megpördül a kocsi, száznyolcvan fokos szögben nézünk szembe a halállal. A magas mart ment meg, óvón felfogja a gépet, csak a jobb hátsó kerék (éppen alattam) pukkan ki.

Nem tudjuk, élünk-e, vagy már odafent nyögünk. Éva asszony fakó arccal regisztrálja, hogy mindhárman megúsztuk, Endre báró bajuszába motyog valamit, aztán úgy szállunk ki, mint a diktátor a tábból, reszketve s féloldalasan.

Jótét lelkek ezen az útszakaszon is vannak. Két- három kocsi is megáll, egyikôjük továbbhajt, látva, hogy nincs kórházba való anyag, a többi azonnal odalép, az autót méregetik, nem szövegelnek sokat, hanem cselekednek. Gyorsan fel a hóláncot, aztán vontatózsinórt, és egy kis segítséggel már kint is vagyunk a sáncból. Az úrvezetônek és társának arra is van gondja, hogy finom ablaktörlô anyaggal lásson el bennünket. Remetei lakos, ôt is Endrének hívják, és nagyon fiatal. Hálálkodva búcsúzunk.

Éva asszony attól kezdve olyan biztonsággal vezet, mintha ûrhajós volna. Szentmárton, Csíkfalva, letérô balra, be az utcába, be az udvarra, be a garázsba. Normán felül hull a hó, mindenfelé télapókat sejtünk. Hajszálpontosan parkolunk, aztán kiengedjük a felhalmozódott idegességet: mesélünk arról, amit megúsztunk, a halálról. Hol a boldogság mostanában, barátságos, meleg szobában, pipaszó (ez Endre úrnak a cigarettájából eregél), kávé, tea, szíverôsítô mellett. Éva telefonál. Telefonálna, de nem lát, mert nincs kéznél a szemüvege. Kölcsönösen vetik egymásra férjével a holvant, hová lett a pápaszem. Endre tanár úr odáig vetemedik, hogy anyagice is bizonyítani akarná: nem ôrajta csuklott félre az okuláré, föllebbenti kötött mellénye elejét – és muramista, ott a szemüveg, szára beleakadt a gyapjúkötésû matériába. Semmi baja.

Endre kissé leforrázva, Éva inkább diadallal, mindketten örülnek. Én lefagyok. Aztán ôk is.

A deményházi tetôrôl úgyszólván látás nélkül hozta haza a kocsit. Velünk!

Istenem, mi lett volna, ha odafent, mikor kibuktunk a kanyarból – lát is?

A megyei tanácstól kapott pénzösszegbôl folytatják a többrendeltetésû emeletes épület felszerelését a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskola udvarán. Mint Végh József polgármestertôl megtudtuk, elkészültek a tervrajzok a küküllôpócsfalvi vízhálózatról és a napokban újabb tervrajzokat rendelnek meg a vámosgálfalvi kultúrotthon korszerûsítésére.

A Fogarasi Sámuel Általános Iskola udvarán már pirosban áll az az emeletes épületrész, amelynek földszintjén korszerû mellékhelyiségeket készítenek, az emeletén pedig a könyvtár kap helyet. A magyarországi testvértelepülésektôl kapott 480 millió lej mellett a helyi költségvetésbôl 220 millió lejt fordítottak a munkálatokra. A megyei tanács által biztosított összegbôl termopán ablakokat szerelnek, megvásárolják és felszerelik a központifûtés-rendszer kellékeit. Az emésztôgödröt már kiásták. A polgármester véleménye szerint megtörténhet, hogy az idén, az alacsony hômérséklet miatt nem tudnak csempézni. Amennyiben az ablakok és a központi fûtés felszerelése után erre mód nyílik, akkor sikerül befejezni a mellékhelyiségeket.

Bár már kész van a küküllôpócsfalvi vízhálózat tervrajza, a munkálatokat csak a jövô tavasszal kezdik el. Szintén jövô év elején fognak hozzá a községközponti kultúrotthon korszerûsítéséhez. A tervrajzokat most készítik el, s ezek alapján átalakítják a konyhát, termopán ablakokkal és ajtókkal látják el a nagyméretû, közösségi alkalmakkor jól kihasznált épületet.

Kós Károly építészeti tevékenysége mellett mint iparmûvész, etnográfus, grafikus, mûtörténész és irodalmár jelentôs életmûvet hagyott hátra.

Temesváron született 1883. december 16-án.

A budapesti mûegyetemi évei alatt a Fiatalok csoportjának tagja és vezetôje volt. Építészmérnöki diplomája megszerzése után neves építészek irodájában dolgozott s párhuzamosan szak- és irodalmi lapokban jelentek meg írásai. Az elsô világháború után Erdélyben maradt, s építészeti munkái mellett a magyar kulturális szellemi élet vezetô személyiségévé vált. Az építômûvész Kós Károly a XX. század elején humanista politikát folytatott, akkor, amikor Európa és a mûvészeti világ forrongásban élt, a mûvészeti élet terén a szecesszió dívott.

Kora nagy építômûvészét, Lechner Ödönt az eklektika építészete nem elégítette ki, új építészeti formákkal, díszítôelemekkel próbálkozott, magyar nemzeti jellegû motívumokat használt fel, monumentális épületeit betétmezôs pártázatos homlokzatokkal tervezte és kivitelezték. Lechner Ödön a magyar és a keleti népmûvészetbôl (indus, iszlám, török) vett át díszítôelemeket. Példaként Lechner Ödön követôi közül Komor Marcell és Jakab Dezsô építômûvészek tervezte marosvásárhelyi Városházát és a Kultúrpalotát említem meg.

Lechner Ödön építômûvész kortársai és alkotómûvészei, rövid idô alatt sok, hasonló szellemben tervezett köz- és magánépület elkészülte után, bírálva azokat, közös nevezôre jutva, nemzeti építészeti formanyelvrôl beszéltek.

Kós Károly értékelte Lechner Ödön építészetét, de levonta kísérletezéseinek tanulságait, elhatárolta magát tôle. Kárhoztatta a hanyatlásba hajló díszítéseit, véleménye szerint a nemzeti stílus szülôje, elindítója a középkor építészete lehet. Kós Károly nem a múltba való visszafordulásra gondolt, hanem arra, hogy a magyar építô- és alkotómûvészet a meglévô alapokra támaszkodva haladjon tovább. Jobbnak látta, ha a magyar nép középkori mûvészetét használják fel, mintsem idegen népekét. Kós Károly a stílusformát a népnél kereste és a népmûvészet forrását a középkor mûvészetében találta meg. Kós Károly szerint a magyar alkotóknak keresni kell azt az utat, mely a mûvészetet nemzetivé teszi. Ô a népi ihletésû építészet mellett állott, a teendôit szociális felelôsségérzete jellemezte. Mûvészetével a középkor fénykorából ihletôdött és hozta létre építészeti és grafikai alkotásait.

Kós Károly tudatában volt annak a felelôsségérzetnek, amellyel népének, az erdélyi magyarságnak tartozott. Életmûve utat mutat mindazoknak, akik megértették és megértik szellemi gondolkozását.

Most, amikor Kós Károly születésének 122. évfordulójához érkeztünk, tisztelettel és elismeréssel adózunk emlékének.

Csata Ernô

Osszad-osszad

fénykalácsod,

mézzel kevert

tejbe mártsad.

Manna legyen,

égbôl hulló,

elesettnek

reményt hozó.

Osszad egyre,

meg ne szûnjön,

alkonyban is

szépnek tûnjön.

Osszad annak,

aki kéri,

s aki mindig

megígéri,

hogy szívébe

elülteti,

s ha megnô a

fénypalánta,

szeretetet

éhezônek

továbbadja.

Páll Lajos versei

Párban jár a setét holló

ilyenkor télen,

estefelé átrepülnek

a szürke égen,

alig szólnak egymáshoz,

amint suhognak,

se híre, se nyoma

a jobb napoknak.

Elérik az erdôt,

s a szél utánuk

pörgeti a leveleket,

s nem talál rájuk.

Jóska bácsi

erdôn vágta,

Antal bácsi

kifaragta,

Dénes bácsi

hazahozta,

Zsuzsi néni

fon vele,

hogy mesél a

kereke.

Árpi, a kôtörô kapott

egy akkora kôdarabot,

hogy hét napig ásta körbe,

magát hétszámra gyötörte,

hétágra sütött a napja,

nem volt, ki szekerét rakja,

heten ígérték, segítnek,

heten bizony rá nem értek,

hét ökör után szekere

hétszögû kôvel volt tele,

hét út mellett, hét kôrakás,

volt hetedhét kiszámolás,

terjedt a hír a faluban,

Árpinak hétördöge van.

Négy feneke nincs a dobnak,

csak kettô, csak kettô,

ezért szûkül három napra

minden mese-esztendô.

Elsô napon, aki dolgos,

házhoz vizet, tûzhöz fát hoz,

harmadnapra várhatja, várhatja,

sárkánnyal kél birokra, birokra.

S mikor mind a kilenc fejét

jó tövébôl levágta,

egy egész zsák sárkányfejjel

tér szép Erdélyországba.

Tüzet rakott három ember,

nagy tüzet,

égô galagonyabokor

üzenget.

Szeptember elfutott,

október elbújt,

november most köddel oldja,

amit tud, amit tud.

Két kibédi népmese

Nekem közeli rokonom volt Seprôdi Sándor. Elbizakodott ember hírében állt, feszt dicsekedett, hogy erôsen éber, éjszakánként minden moccanást meghall. S megjárja magát az udvaron.

Nahát, elgondolták a jó barátai:

– Semmi baj, kijátszunk veled, Seprôdi Sándor.

Hát egyszer összekoppantak valami társaságba, ott volt Sándor bá is. Valami port tettek a poharába, hogy jól részegedjen meg. Fél óra múlva nagy nehezen hazaevickélt, lefeküdt. A barátai is léptek utána, ajtó, minden nyitva volt. Megfogták a barátok az ágyat, ugyi, többen voltak, s kivitték az ajtón.

– Na, merre vigyük?

Azt mondta a legokosabbik:

– Vigyük ki a piactér közepébe, ott a hétalvót rábízzuk az éjjeliôrre.

Úgy is lett, Dósa G. Lajos volt az éjjeliôr, odaállt az ágy mellé a kétágú villával. Mondta:

– Nyugodjál csendesen, Seprôdi Sándor, mert én vigyázok rád.

Aztán kivirradt, az emberek mentek a mezôre. Valaki elfutott hozzánk, s mondta édesapámnak:

– Menj, Józsi, mert bátyád ágyastól, mindenestôl a piactér közepén van.

Apám troppba futott, felébresztette Sándor bát, s hazavezette. De nekünk feladta a leckét:

– Látjátok, így jár, aki elbizakodik. Az ember maradjon szerény, azt mindenki megbecsüli.

A régi idôkben sok ellenség tört a vidékünkre. Muszáj volt az embereknek rejtôzködni, hogy mentsék az életüket.

Csombod vára lakói alagutat ástak a Kis- Küküllô felé. Úgy gondolták, ha kell, azon keresztül vizet vihetnek a várba, reggelenként pedig a récéket, libákat kihajtják a folyópartra.

Egyszer aztán nagy erôvel jöttek a tatárok. A csombodiak meghúzták a vészharangot, s a várbeliek felkészültek a védelemre. Nagy harc lett, sok tatár meghalt, de végül bejutottak a várba. Túlerôben voltak.

A várbeliek leereszkedtek az alagúton, s a Küküllô partján elszéledtek a bokros, ciheres helyeken. Kijutottak az erdôbe. Ott vészelték át a tatárjárást.

Ráduly János gyûjtése

Egy király legnagyobbik fia föltette magában: most már megházasodik, eljött az ideje. A király okos ember hírében állott, soha senkit meg nem bántott, tisztelte mindenki. A szegényeken is megesett a szíve!

– Apám, házasodni akarok, és szeretném hallani a véleményed!

– Jól van! Nem ellenzem. De keress valami pénzt, hogy megházasodhass. Tudd meg, nem jó mások után élni, ha egészséges vagy.

– Tudom, apám. Hogyne tudnám.

– Rendben. Akkor jövô szombaton estefelé gyere hozzám, és meséld el, hogyan szereztél pénzt.

A királyfi bánatosan indult útnak. Hogyan dolgozhatna, ha semmihez sem ért? Anyjához fordult, elmondta: dolgoznia kell, ha nôsülni akar.

– Hadd el, adok én neked pénzt, majd megmutatod, hogy te is tudsz dolgozni. Egy hétig csavaroghatsz, amerre kedved tartja, aztán szombaton alkonyattájban jöjj vissza, adom a pénzt, mutasd meg az apádnak.

Szombat este két aranylírát adott a fiának.

A király az udvaron üldögélt és pipázott. A fiú boldogan közelített a pénzzel.

– Hol dolgoztál meg ezért? – kérdezte az apja.

– Hát! Napszámos voltam a kômûveseknél, velük dolgoztam, mit gondolsz!

A király elkérte a pénzt, hogy majd megolvassa, de oda se nézve egy tóba vetette, és így szólt: – Menj, és dolgozz ezért a pénzért!

A fiú egy árva szót sem szólt, azonnal anyjához szaladt, és elmesélte a dolgot. A királyné megnyugtatta, arra tanítva, tegyen úgy, mint az elôzô héten. Lesz pénz megint.

A fiú csak sétált, tekergett, mindene megvolt mégis. A lakodalom járt az eszében: milyen szépek lesznek, micsoda lakomát csapnak! Szombaton estefelé nyújtja a pénzt királyi apjának, de az ismét arról faggatta, hol járt, mit dolgozott. Aztán ismét a tóba hajította a pénzt, de a fiú arcán most sem látott semmi szomorúságot. Az persze rohant ismét anyjához panaszkodni.

Akkor a királyné így szólt.

– Eredj és dolgozz! Úgy látszik, apád tudja, hogy nem tettél semmit az aranylírákért.

Egész héten át a kômûveseknél kínlódott. Látta, milyen nehéz a munka. A kômûvesek megfizették. Harmadik héten, szombaton estefelé elindult az okos királyhoz. Az megintcsak elkérte a keresetet, hadd lám, mennyit kapott a fia. Markába fogta, s a tóba akarta dobni, mint az elôzô szombatokon is tette, ám a fia elébe ugrott: – Várj, apám! Én dolgoztam meg ezért a pénzért. Nem a tied, én szenvedtem érte!

– Na fiam, most immár házasodhatsz. Tudsz dolgozni, magad is megszerzed a betevôre valót, gondtalan életet biztosíthatsz a családodnak – fejezte be a király.

(Az Erdélyi örmény népmesék címû kötetbôl. Fordította Bán Péter)

– Hová, hová, Pityukám? És mi történt veled, hogy ilyen magas a homlokod? Hol szerezted ezeket a csúnya sebeket? Háborúsdit játszottatok talán?

– Ó, dehogy. Mérgemben vertem a falba, a pedagógussztrájk alatt, hogy miért nem járhatok iskolába! Most megyek a doktor nénihez, hátha kapok egy kis külön betegszabit...

Európa kulcsszerepet játszik a naprendszer kutatásában, szondái keringenek a Hold, a Mars, a Szaturnusz körül, két másik kutató berendezése útban van a Vénusz és egy üstökös felé, egy szondája leszállt a Titánra, és szemét a világegyetem határaira szögezi.

"Ez a naprendszer európai kutatásának varázslatos korszaka" – mondta az AFP-nek Marcello Coradini, aki az Európai Ûrügynökségen (ESA) belül a naprendszert kutató missziókat hangolja össze. Az ESA 17 tagállama hétfôn és kedden Berlinben tanácskozott az európai ûrkutatás jövendô terveirôl.

Jelenleg 17 olyan európai szonda és más berendezés van az ûrben – egyesek közülük amerikai vagy kínai mesterséges holdakon –, amely a mi naprendszerünket vizsgálja, vagy még azon túl is kutatja az ûrt, és hihetetlen mennyiségû adatot gyûjt be.

A Mars Express legutóbb felderítette, hogy vízjég található a Mars északi sarkán, és hogy a bolygó felszínének egy részét nem sokkal létrejötte elôtt nagy mennyiségû víz borította.

A Titánon, a Szaturnusz holdján leszállt Huygens szonda kiderítette, hogy ezt az égitestet narancsszínû köd burkolja, s hogy szivacsos talaját szerves részecskék alkotják.

Európa a Szaturnusz térségébe is eljutott a bolygó körül keringô Cassini szondával, és kutatóberendezést indított a Vénusz felé (Venus Express). A Rosetta szondát tízéves utazásra indította el a Csurjumov-Geraszimenko üstökössel tervezett randevúra, és a Hold körül kering SMART-1 nevû ûreszköze.

A felsorolásba illik a Nap megfigyelésére szolgáló Ulysses és SOHO, a napszélnek a Földre gyakorolt hatását tanulmányozó Cluster mesterséges hold, a kínai Double Star fedélzetén keringô európai mûszeregyüttes is.

Európa részt vesz a Hubble ûrteleszkóp mûködtetésében is, így hozzájárult annak megerôsítéséhez, hogy a világegyetem gyors ütemben tágul, továbbá az Integral programban, amely a pulzárok tanulmányozását célozza.

"Mindez 20 év munkájának és az erôforrások optimális felhasználásának az eredménye" – hangoztatta Coradini, aláhúzva, hogy ez azért is fontos, mivel az ESA rendelkezésére álló erôforrások az amerikai Ûrhajózási Hivatal, a NASA költségvetésének alig egytizedét érik el.

Ismét meredeken emelkedik az áruházi lopások és a zsebtolvajlások száma Ausztriában a karácsonyi ünnepek közeledtével, és a sajtó is egyre gyakrabban foglalkozik ezzel a problémakörrel.

Az Ö3 osztrák rádióadó kommentátora szerint manapság szinte már mindent visznek az áruházi és bolti tolvajok, ami "kicsi és értékes", borotvapengétôl a laptopig (?), illatszertôl az italokig. A tettesek némelyike fóliával "bélelt" táskába süllyeszti zsákmányát, hogy az elektronikus lopásgátlók ne riasszanak a kijáratoknál. Egyre elterjedtebb Ausztriában a csoportos áruházi tolvajlás, amikor két tettestárs csak arra ügyel, hogy harmadik társuk "tevékenységét" eltakarja az alkalmazottak, illetve a pásztázó biztonsági kamerák elôl.

A bécsi belügyminisztérium összesítései szerint 2004-ben közel 21 300 áruházi és bolti tolvajt lepleztek le Ausztriában. A tettesek között többségben voltak az osztrák állampolgárok (12 424), a külföldiek között pedig a grúzok (1738). A Der Standard címû liberális napilap múlt pénteki számában ismertette a külföldi bolti szarkák nemzetek szerinti rangsorát, amelyen magyarok nem szerepelnek. A grúzok után a délszlávok, majd az oroszok, a románok, a lengyelek, a bosnyákok, a törökök és a németek(!) következnek a szégyenlistán. Németországból például tavaly 289 áruházi és bolti tolvajt lepleztek le Ausztriában.

A bolti szarkák utólagos leleplezése eléggé nehézkes, hiszen a határokon átvizsgált autóbuszokban rendszerint nem akad gazdája a lopott cikkeknek, az osztrák nemzetiségû szarkák pedig könnyedén teszik pénzzé a zsákmányukat az ausztriai bolhapiacokon és a használtcikk-kereskedésekben.

A rendôrség ezért azt ajánlja, hogy az üzletekben szigorítsák az ellenôrzést, és a lefülelt szarkákat azonnal jelentsék fel.

Az idén Seattle büszkélkedhet a legmûveltebb amerikai város címével.

Az immár harmadszor végzett rangsorolásban 69, legalább negyedmilliós lélekszámú nagyváros szerepelt. Seattle-ben 2 millióan élnek.

A vizsgálat során figyelembe vették a helyi lapok példányszámát, a könyvesboltok, könyvtárak forgalmát, s az idén elsô alkalommal az internet használata is szerepet játszott a felmérésben.

Seattle-t a tavalyi aranyérmes Minneapolis követi, a bronzérem pedig Washingtonnak jutott. Az amerikai fôvárost a rangsorban Atlanta, San Francisco, Denver, Boston, Pittsburgh, Cincinnati és St. Paul követi. New Yorknak mindössze a harminckettedik hely jutott, a sereghajtók pedig a Texas állambeli El Paso és a kaliforniai Stocton lettek.

"Öngyógyító" autófestéket hoz forgalomba hamarosan a japán Nissan autógyár: az átlátszó kence regenerálja magát, mintegy begyógyítva az autók fényezésén esett "sebeket".

Valójában nem egészen festékrôl, hanem karcolásnak ellenálló védôrétegrôl (Scratch Guard Coat) van szó, amelynek egy víztaszító gyanta a fô komponense. A gépkocsikra felvitt újfajta védôréteg vastagsága ugyanolyan, mint a közönséges fényezésé. A "sebgyógyulás" idôtartama a fényezésen esett karcolás mélységétôl és a környezeti hômérséklettôl függôen 24 órától akár egy hétig is eltarthat, ám a hegesedés folyamata egy kis meleg víz segítségével felgyorsítható.

A Scratch Guard Coat három éven át védi hatékonyan a gépkocsikat. Az újfajta védôfesték a közeljövôben debütál Japánban. Az autógyár tervei szerint mindenekelôtt a lökhárítókat, tükröket vonják be, vagyis a gépkocsik leginkább "traumatizált" részeit óvják segítségével. Elsôként a Nissan X-Trail típusú terepjárói részesülnek az "öngyógyuló" fényezés áldásaiból.

Szexbútorokkal rukkolt ki egy holland iparmûvész – bár egyelôre inkább csak férfiak számára. Mario Philippona nôi aktokat, illetve testrészeket "olvaszt be" asztalokba, szekrényekbe, ajtókba. Egyebek közt készített háromlábú asztalt, amelynek hat lába van, mivel a három láb egy-egy pár nôi láb a föléjük tartozó farfaragvánnyal. A falábú nôk elôrehajolva alkotják az asztal lapját. Szekrényeit a tervezô keblekkel dobta fel, és zömmel mell-ékesek ajtói is. Ars poeticája szerint két szerelmét hozta össze mûvészetében: a nôi testet és a fát.

16 méter "magas" és csaknem 8 méter hosszú karácsonyi zoknit kötött egy arkansas-i diákcsoport, amivel Guinness-rekordot döntött. A korábbi ünnepi lábtyûcsúcsot is amerikaiak tartották, nevezetesen texasiak, de az ô zoknijuk csak 12 méter "magas" és alig 5 méter hosszú volt. Az új rekorder ajándékkapacitása 600 teddy mackó, 570 plüssállat, ezer játékkacsa, 423 Barbie baba, 380 egyéb baba, 682 könyv, 200 társasjáték, 163 legokészlet, 75 focilabda, 11 bicikli. Több nem fért bele. Az ajándékokat jótékonysági szervezetek között osztják szét, azok pedig rászoruló gyermekeknek adják.

Számítógépes trükkök tömkelegével újra életre kelt több évtizedes álmából King-Kong, a nyolcméteres, négytonnás óriásgorilla.

King-Kong történetét 1933-ban vitték vászonra elôször. A film nagy sikert aratott, generációk nôttek fel a tragikus sorsú gorilla meséjén, aki egy ôsi szigetrôl került New York Citybe.

A sztorit a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson dolgozta fel újra, aki A Gyûrûk Ura (The Lord of the Rings) trilógiával írta be magát a filmtörténetbe.

A rendezô újragondolta a tragikus "szépség és a szörnyeteg" mesét, s élénk akcióval, megrendítô emberséggel fûszerezte. A film, akárcsak az eredeti, a gazdasági válság idején játszódik.

Jackson már 1996-ban megírta a King-Kong forgatókönyvének elsô változatát, ám a filmmel várnia kellett, mert akkoriban több hasonló produkciót játszottak a mozikban. A várakozás évei alatt készítette el A Gyûrûk Urát. A hatalmas sikert hozó filmeposz után Jackson teljesen másképp közelítette meg az óriásmajom történetét, mint 1996-ban gondolta.

Az új King-Kongban több speciális effektust és furcsa lényt vonultat fel, mint az egész Gyûrûk Ura trilógiában. A rendezô Új-Zélandot szemelte ki az ôsi sziget helyszínéül, de rájött, ha igazán pokolbéli, elvadult dzsungelbe akarja elhelyezni a gorillát, akkor azt mesterségesen kell megteremtenie, a valóságban ilyet nem talál.

A film másik helyszíne, a harmincas évekbeli New York megjelenítése is komoly feladatot jelentett a filmes csapat számára. A mai New Yorkról készült képekrôl eltüntették az 1933 után emelt házakat, felhôkarcolókat. Mivel a régi fotók fekete-fehérek, azokat a színeket vették alapul, amelyek a máig fennmaradt épületeken láthatóak. Így építették újra az 1933-as New Yorkot.

A nôk új autójukban a parkolást segítô elektronikát és nagy rakodófelületet akarnak, a férfiak viszont inkább a sebességet rögzítô tempomatra és klímaberendezésre áhítoznak, de a jármûiparnak tekintettel kell lenni a nôk óhajaira is – hangozatták a szakértôk.

Minderrôl a mobile.de német autókereskedelmi internetes cég által a hét végén rendezett fórumon esett szó.

A jelen lévô szakértôk és az autóipar képviselôi egyetértettek abban, hogy a nôi autóvásárlók igényeire tekintettel kell lenni, s hogy különösen a munkába járó nôk növekvô rétegét kell potenciális vásárlóként számon tartani.

A nôk gyakrabban autóznak a városi forgalomban, bevásárolni járnak és a gyerekeket szállítják. Ennek megfelelôen nagyobb súlyt helyeznek a praktikus segédeszközökre, mint pl. a parkolást segítô elektronikus berendezés, a nagyobb rakodófelület, vagy az, hogy a csomagtartóba úgy lehessen berakni valamit, hogy azt ne kelljen átemelni egy magas farrészen.

Ami a jogosítványok számát illeti, az elôzô generációktól eltérôen már alig van különbség férfiak és nôk között: 35 éves kor alatt a nôk 93, a férfiak 95 százaléka rendelkezik autóvezetôi jogosítvánnyal Németországban – hangzott el a fórumon.

A különösen edzett utazóknak kínál különleges szállást idén a Zugspitze: a hegyen karácsonyig felépítik az Alpok legmagasabban lévô iglufaluját, benne bárral és konyhával, továbbá számos jégszoborral.

A 2700 méteres magasságban hóból épülô házakban egyszerre 50 vendéget tudnak fogadni, s a párok romantikus berendezésû iglulakosztályt is bérelhetnek.

Adrian Günter, a jégfalu üzemeltetôje úgy véli, hogy a hûvös magasban eltöltött éjszaka sokak számára gyermekkori álom beteljesülését jelenti majd, és ô csak tudja, hiszen Svájcban már négy iglufalut építtetett fel.

A különleges szálloda egyébként áprilisig várja a vendégeket, akkor ugyanis a napsütésben elolvad.

A falu felépítéséhez mintegy 3000 tonna hó szükséges. Az elsô eszkimó házikót a hét végén már felépítették, s a módszer csak annyiban tért el a hagyományostól, hogy a hótömböket elektromos fûrészekkel vágták méretre.

A többi iglu azonban már egy új szabadalom alapján épül: hatalmas léggömböt fújnak fel, s azt egy hómaró segítségével vastagon behavazzák: amikor a lufiból kiengedik a levegôt, az építmény megmarad.

Világító virágot kezdett árulni egy holland cég.

Megvakulni senki sem fog a rózsák és krizantémok fényétôl, de azért jól láthatóan világítanak zöldes fénnyel több órán át sötétben. Világosban ugyanakkor fehérek.

A csoda nem ördöngösség: a vállalat láthatatlan, illetve átlátszó szerrel permetezi be virágait, attól világítanak. A szer nem ártalmas sem a virágnak, sem az embernek. A világító virágok nagyjából másfélszer drágábbak a hagyományosaknál.

Sztrájkra készülnek a köztisztviselôk

A Helyi Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége (FNSAPL) csütörtökön dönt a figyelmeztetô, illetve általános sztrájk elkezdésének idôpontjáról, ha a kormány nem javasol olyan béremelést, amely ellensúlyozza az inflációt. Az FNSAPL ügyvezetô bizottsága december 8-án ülésezik a Cartel Alfa szakszervezeti szövetség székházában, hogy döntsön a figyelmeztetô sztrájk, majd az azt követô általános sztrájk idôpontjáról, áll a szövetség sajtóközleményében. "Az általános sztr&aac