Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nem tudom, hogy nemzeti sajátosság-e, de a magyaroknál szokás kultuszt kanyarítani a szomorú történelmi események köré. Talán egyedül március 15. a kivétel (noha az akkori lelkesedést másfél év után bizony igen kegyetlen megtorlás követte), egyébként a magyar ünnepnapok szinte mind szomorú dátumokra emlékeznek, elég csak a trianoni évfordulóhoz az utóbbi néhány évben kanyarított kultuszt, az aradi tizenhármak vértanúságának gyásznapját, vagy az ötvenhatos eseményekre való emlékezést emlegetni. Alig tizenhat évvel azután szinte senki sem emlékezik arra a napra, amikor népköztársaságból pluralista demokráciává változott Magyarország, ám a nemzet nagy bukásainak napjait örökre emlékezetünkbe égetjük.

A tragédiák évfordulóihoz való szinte morbid vonzódást legújabban december 5. "megünnepelésének" ötlete igazolja. A sikertelen (ám eredményében a legkevésbé sem meglepô) magyarországi népszavazás kapcsán apokaliptikus jóslatokat megfogalmazók egy évvel a történtek után immár gyertyás lelki önsanyargatásra hívnák a nemzet fiait, a "magyarság végleges megosztottságát szentesítô nap" évfordulóján.

Az ötlet akár nevetséges is lehetne, ha nem volna annyira tragikus. No nem az évforduló maga, amely nem a végeredményében, hanem annak tanulságában járulhat hozzá a magyarság nemzeti öntudatának építéséhez, hanem az a képtelen ötlet, hogy ünneppé lehetne nemesíteni egy – amúgy igen kicsinyes – magyar belpolitikai affér évfordulóját, amelynek a külhoni magyarság nem valós tárgya, csupán témája volt.

Egy évvel a népszavazás után legfeljebb arra emlékezhetünk, illetve kaphatjuk fel rá a fejünket, hogy még mindig vannak, akik képtelenek feldolgozni az akkori eredményt, akik nem tudnak tovább lépni s inkább a hogyan továbbra összpontosítani, hanem a konfliktusos állapotok buta fenntartásán fáradoznak. Ami a legérthetetlenebb azonban, az Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének álláspontja, ami azt mutatja, hogy semmit sem tanult elôzô évi kudarcából. Patrubány ugyanis újabb népszavazás kikényszerítésére készül, azt is megkockáztatva, hogy ezzel végleg, vagy legalábbis hosszú további évekre lejáratja a kettôs állampolgárság intézményének ötletét, amely épp a tavaly kierôltetett népszavazás, illetve az ún. nép-nemzeti oldal dacos, kompromisszumra, mások meggyôzôdésének, érveinek elfogadására képtelen magatartása miatt vált mára gyakorlatilag megvalósíthatatlan álommá.

A mindig felhördülni készeknek pedig egy gondolat Révész Bélától: Nagyot érezni mindig könnyebb, mint szembenézni a gondolkodás fáradalmával.

A Fidesz elnöke szerint a rendszerváltoztatás eredményeként a határon túli magyarságot hosszú idô után nyíltan vállalható lett: "nyíltan kimondhattuk: együvé tartozunk".

Kiemelte: szembe kell néznünk az elmúlt tizenöt év tanulságaival, szembe kell nézni a ténnyel, hogy rossz helyen kerestük a megoldást, mert mindig magunkon kívül kerestük. Nincs olyan erôs törvény vagy határozat, ami képes lenne kívülrôl megoldani ezt a kérdést – tette hozzá. "A megoldás nem kívül van, hanem belül, a szívünkben, és úgy hívják: tisztelet" – jegyezte meg Orbán Viktor.

Elmondta, hogy a tisztelet a szívünkben képes megteremteni az összefogást, és akkor a tizenöt éves vitákat egyetértés válthatja fel.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök válaszában úgy fogalmazott: nem jó az, ha mindannyiunk közös nemzeti érzelmeivel népszavazáson kívánnak visszaélni, és az sem jó, hogyha azok, akik a közös nemzeti megegyezésrôl beszélnek, felállítják a magyar parlamentet.

Véleménye szerint aki keresi a megegyezés lehetôségét, az nem felállást diktál, hanem kezet nyújt. "Az nem egyszerûen a határon túli magyarokért kéri közösen, hogy álljunk fel, hanem apáinkért és anyáinkért, gyermekeinkért és a nyugdíjasokért, mindazokért, akik ma aluljárókban alszanak és mindazokért, akik dolgoznak határon belül és határon túl az egész magyar nemzetért (...)" – tette hozzá. Hangsúlyozta: belátás, nyugalom, egymás kölcsönös tisztelete kell.

A miniszterelnök úgy fogalmazott Orbán Viktor szavaira: "ha már valakit tisztelni kell, akkor tiszteljük azt az istenadta népet határon belül és határon kívül, aki ebbôl a fajta álságos politikából, tavaly bebizonyította, nem kér".

Hétfôn ismét fogadta az 1989. December 21. Mártírváros Egyesület képviselôit Csegzi Sándor alpolgármestert, aki azt követôen ült ismét tárgyalóasztalhoz a forradalmárokkal, hogy a helyi tanács szerdára halasztotta azt a határozattervezetet, amiben rendezték volna igényeiket. Ezek elsôsorban a 2004-ben kibocsátott 341-es számú törvény alapján díjmentes terület és helyiségbérlésre vonatkoznak. Mivel a hétfôi találkozó után – a forradalmárok szerint – továbbra se találtak megoldást kéréseikre, folytatják az éhségsztrájkot. Egyesek állapota kezd kritikussá válni.

Csegzi Sándor elmondta, Berghian Alexandru, Ilcu Vasile és Farcas Alexandru kezdett éhségsztrájkba, velük és a szervezet elnökével Császár W. Zoltánnal egyeztették álláspontjukat. Az elsô kérés egy az 1989-es forradalmárok új emlékmûvének a felállítására vonatkozott. Erre két évvel ezelôtt a polgármesteri hivatal pályázatot hirdetett meg. Több alkotó mûve közül 13 tagú zsûri kiválasztotta az általuk jónak tartottat, ez azonban nem tetszett a forradalmároknak.

Az akkori egyezség alapján Császár W. Zoltán azt is megígérte, hogy pénzt szerez a kivitelezésre, a polgármesteri hivatal pedig elkészíti a talapzatot és rendbe teszi a szobor környékét. Azóta a forradalmárok által ígért pénznek nyoma veszett. Ilyen körülmények között abban egyeztek meg, hogy a hivatal veszi kézbe az ügyet, s megtesz mindent annak érdekében, hogy jövô decemberig felállítsák az emlékmûvet. A továbbiakban a forradalmárok kérték, hogy a városháza homlokzatára is helyezzék ki három nyelven a Mártírváros-plakettet. Ezt elsôsorban a megyei tanács kell elfogadja, a polgármesteri hivatal minden további nélkül kibocsátja az erre vonatkozó városrendezési engedélyt. A forradalmárszervezet vezetôi azt is javasolták, hogy a város címerébe is kerüljön be a Mártírváros felirat. Ez is meghaladja a hivatal hatáskörét, hiszen csak hosszabb folyamat nyomán, az országos heraldikai bizottság engedélyezésével lehet megváltoztatni bármely romániai település már elfogadott címerét. Ha a forradalmárok akarják, tehetnek ilyen jellegû javaslatot, de az ügyet nem a hivatal kell rendezze.

Egy másik igény az volt, hogy a polgármesteri hivatal támogassa a megemlékezô rendezvényeket. Ezzel kapcsolatban azonban, amint a hivatal illetékesei elmondták, az volt a tapasztalat, hogy mind a három forradalmárszervezet igényelt pénzt, s aztán maguk között nem tudták elosztani a támogatást. Természetesen a hivatal támogatja a rendezvényeket, azt is megígérte az alpolgármester, hogy kérésüknek eleget téve a hivatal épületében egy emléksarkot is berendeznek.

Az éhségsztrájk tulajdonképpeni oka azonban nem ez. A 2004-ben kibocsátott 341-es számú törvény alapján többen díjmentesen földterületet és kereskedelmi tevékenységek kifejtésére alkalmas helyiséget igényeltek. A forradalmárok elôjogaira vonatkozó 42-es törvény alapján, a lehetôségekhez mérten, a hivatal a rendelkezésére álló lakás, illetve helyiségalap 10 %-át köteles biztosítani az említetteknek. A marosvásárhelyi lakásgazdálkodási hivatal nyilvántartásában eddig 249 ilyen helyiség szerepelt, ebbôl 28-at juttattak a forradalmároknak. Az eltulajdonított javak visszaszolgáltatására vonatkozó törvények megjelenése után a 249 helyiségbôl 130-at visszaigényeltek, s emellett több helyiség jogtulajdona is vita tárgya. Feltehetôen a visszaigénylési határidô lejárta, illetve a perek lezárása után, mindössze 80 ilyen önkormányzati tulajdonban levô helyiséggel marad a hivatal. Ebben az esetben is, ha már 8-an használnak ilyent, akkor a hivatal teljesítette a kötelességét. Ami a földterületet illeti, mivel Marosvásárhelynek nincsen bérbe adandó parcellája, korábban a megyei tanács Zágorban ajánlott fel termôterületeket – az érintettek közül azonban ezt is visszautasították.

Az éhségsztrájkolók közül a legkritikusabb állapotba Berghian Aurel került, aki elutasította folyadék fogyasztását is – tájékoztatott az alpolgármester. Ô a prefektúra épületével szemben levô rövidáru üzletet bérli díjmentesen. Áruforgalma meghaladja a 2 milliárd lejt. Mivel az épületet visszakérte a volt tulajdonos, az üzletet el kell költöztetni. A polgármesteri hivatal több helyiséget és megoldást is ajánlott, hogy tovább folytassa kereskedelmi tevékenységét, azonban Berghian Aurel egyikkel se volt megelégedve. Felmerül egy jogi kérdés is. Minek alapján kezeljék a Berghian ügyet preferenciálisan? Ha neki új üzlethelyiséget utal ki a tanács, akkor méltánytalanul jár el társaival. A tanács szerdai ülésén – az elôzô folytatásaként – napirendre tûzi az erre vonatkozó határozattervezetet, s a városatyákkal közösen próbálnak megoldást találni a minél kilátástalanabbnak tûnô gond rendezésére.

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke hétfôn kijelentette, pártja nem ért egyet a kisebbségi törvénnyel, amennyiben a Velencei Bizottság javaslatai mellett újabb módosításokat nem iktatnak be a tervezet szövegébe. Ugyanakkor a képviselôház jogi bizottsága kérte, hogy a törvénytervezetrôl szóló jelentést december 22-ig nyújthassa be, mivel az elôzô, december 7-i határidôre nem sikerült volna elkészíteni a dokumentumot, amely a plenáris vitához szükséges.

Emil Boc nyilatkozatára reagálva Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnökhelyettes kijelentette: "Amennyiben a koalíció egyes vezetôi nem támogatják a kormányprogram bizonyos kitételeit, lépjenek ki a koalícióból.

A szövetségi elnök ugyanakkor emlékeztetett, hogy nemrég a koalíció pártelnökei -köztük Emil Boc is- aláírtak egy megállapodást, amelyben a kisebbségi törvénytervezet kormány által elfogadott változatának támogatására kötelezték el magukat. "Két kérdés merül fel: Emil Boc vagy úgy írta alá az egyezményt, hogy elôzôleg nem olvasta el törvényt, vagy megtagadja saját kézjegyét. Nem hiszem, hogy valakinek is jó az, ha Romániában a pártelnökök nem tartják be szavukat, nem vállalják saját aláírásukat" – nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök. Véleménye szerint Emil Boc eddigi magatartását a Gusa-féle ellenzék nyilatkozatai határozták meg.

Ami a demokrata pártelnök észrevételeit illeti, Markó Béla felhívta Emil Boc figyelmét arra, hogy az Autonómia Tanácsok nem rendelkeznek vétó-joggal, hanem a kulturális, oktatási intézmények döntéseit illetôen a Tanácsok véleményezését kötelezô módon kell figyelembe venni.

A szövetségi elnök nem ért egyet azzal a módosító javaslattal sem, amely az állampolgárok jogainak védelmére vonatkozó kritérium kiiktatását tenné lehetôvé. "A kisebbségi törvénytervezet elôírásai kizárólag a Romániában élô állampolgárokra vonatkozik, és nem azokra akik nem rendelkeznek román állampolgársággal" – pontosított Markó Béla.

Ami pedig a tervezetben szereplô, a nemzeti kisebbségek számarányára vonatkozó "jelentôs arány" kifejezést illeti, a szövetségi elnök jelezte Emil Bocnak, hogy a Velencei Bizottság javaslatait figyelembe véve, a kisebbségi törvénytervezetet módosították, jelenleg a 20%-os arány szerepel.

Markó Béla szövetségi elnök elégedetlenségének adott annak kapcsán is, hogy tegnap a képviselôház december 22-re halasztotta a bizottsági jelentés határidejét, ami azt jelenti, hogy már csak a jövô évben kerül sor a tervezet parlamenti vitájára.

A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) összehívásának kérdését csak a határon túli magyarok képviselôivel folytatott decemberi szakértôi megbeszéléseket követôen érdemes felvetni – közölte a kormányszóvivô hétfôn az MTI-vel a Fidesz elnökség hét végi sürgetésére reagálva.

"A Máért összehívásának akkor van igazi értelme, ha lezárultak az azzal kapcsolatos szakmai elôkészítô munkák. Maga az értekezlet (...) betetôzése egy folyamatnak (...), a Máért-et szakmai egyeztetések elôzik meg – mondta Batiz András.

A szóvivô tájékoztatása szerint vannak olyan, egyenlôre nyitott kérdések, melyekben a kormány a határon túli magyarok képviselôinek álláspontjára vár. Ezek között említette az alkotmánymódosítás ügyét. E kérdésben, mint mondta, decemberben szakértôi szintû egyeztetések várhatók.

"A Máért összehívásáról addig beszélni nem igazán van értelme (...), nem idôpontot kell mondani, hanem feladatot elvégezni" – szögezte le.

Utalt arra, hogy a kormány november 30-án fogadta el a határon túli magyarok közjogi státuszáról szóló elôterjesztést, azzal a céllal, hogy az alaptörvény szövege a jelenleginél határozottabban fejezze ki a határon túli magyarok nemzethez tartozását.

A Fidesz elnöksége vasárnap közleményben szólította fel Gyurcsány Ferenc kormányfôt, hogy hívja össze a Máért-et, és a határon túli magyarság érdekében kezdjenek neki a konszenzus kialakításának.

Az ellenzéki párt vezetô testületének állásfoglalása szerint a népszavazás szomorúságot okozott közel három millió magyarnak a szomszédságban. Mint írták: a fájdalmat nem lehet úgy orvosolni, hogy "egymás után hozzuk létre a bizottságokat, nevezünk el minden intézményt Szülôföldnek a média elôtt, beszélünk folyamatosan még nem létezô vízumról és útlevélrôl, mert ezek pótcselekvések".

Egyházzene, egyházi zene, vallásos tematikájú mûvek – megannyi régi mester hitének vallomásai (vagy megrendelésre írt mestermûvei). A marosvásárhelyi Musica Sacra Fesztivál repertoárjának darabjai is ugyanakkor – idén immár tizenhatodik éve. Tegnap kezdôdött, csütörtökön ér véget: a négynapos egyházzenei szemle tizenhatodik koncertsorozata több helyszínen zajlik, a mûfajon belül változatos, ám rendhagyónak-kiemelkedônek kevésbé mondható mûsorkínálattal (koncertsorozat, ezenkívül semmi egyé: kiegészítô rendezvények, kiállítások, filmvetítések, ismeretterjesztô és az egyházi zene világába kalauzoló elôadások – a szokványos és elvárt, minimális fesztiválkellékek).

Hétfôn a Tudor negyedbeli ortodox katedrálisban koncertezett a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara Vasile Cazan vezényletével (karvezetô asszisztens Sikó Szidónia), ahol egyházi kórusmûveket adtak elô – Palestrinát, Lassust, Csajkovszkijt, Dimát, Bentoiut és Mandicevskit.

Ma este hét órakor kezdôdik a második koncert, kórusmûvek lesznek hallhatók orgonakísérettel a Kultúrpalota nagytermében. Énekel a Musica Humana nôi kar, vezényel és orgonán játszik Csíky Csaba, zongorán kísér Móriczi Magda. Szólistaként fellép Jánosi Kinga, Vass Annamária és Polgári Bernadett, közremûködik Móriczi Miklós tenor és Márton Zsolt basszus. Mûsoron többek között Liszt, Legrant, Palestrina, Tartini, Cascioli, Schubert, Bartolucci, de hallhatjuk Kodály Zoltán Magyar miséjét is a palotában.

A szerdai nap a kamarazene jegyében zajlik, a Consort Együttes (Mihaela Maxim szoprán, Béres Melinda – hegedû, Gheorghe Musat – trombita és Horváth Zoltán – orgona) lép fel, ôk Scarlatti-, Vivaldi-, Corelli-, Bach-, Händel- és Clarke-mûveket adnak elô szintén este héttôl, ugyancsak a nagyteremben.

A zárókoncertre csütörtökön, december nyolcadikán kerül sor este héttôl. A hagyományosan vokálszimfonikus hangversenyen Florentin Mihaescu vezényel, fellép Horea Haplea (zongora), Alfredo Pascu (tenor), Gheorghe Rosu (basszus), és természetesen a filharmónia zenekara, illetve vegyes kara. Szünet elôtt Beethoven ötödik, Esz-dúr zongoraversenyét, az Imperialt játssza a zenekar, majd Puccini Messa di Gloriájával zárul a tizenhatodik Musica Sacra Fesztivál.

Városunk egykor patinás vendéglôk és kávéházak városa volt, polgárainak életében pedig fontos szerepet játszottak a kedélyes asztaltársasági beszélgetések. A hagyományok és a mai igények találkozásának is tekinthetô, hogy a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület, a marosvásárhelyi nyilvánosság újabb fórumának létrehozása céljából beszélgetéseket kezdeményez kulturális és közéleti témákról. Az új fórum a város egykori vendéglôiben és kávéházaiban kialakult asztaltársaságok találkozásainak, illetve a kultúrán és közéleten elmélkedô európai kávéházi beszélgetéseknek a szellemében mûködik majd. A beszélgetések formája az elôzetesen megállapított témákhoz kapcsolódó tájékozott véleménycsere. Beszélgetésre ugyanis akkor kerül sor, amikor van lélegzetvételnyi idô a gondolkodásra, s a gondolkodás is éppen akkor jut lélegzethez, amikor beszélgetünk. Beszélgetni annyit jelent, mint elidôzni a gondolatoknál, számba venni a gondolkodás és az egymásra figyelés tartalékait: átadni magunkat a szó és a hallgatás értelmének.

A nyilvános beszélgetés a közös/közösségi térbe kihelyezett gondolkodás, amely a téma keretén belül alkalmat ad a szabad be és kilépésre, a gondolatok csendes formálódására és a vélemények vitában való ellenôrzésére. A beszélgetô ember mind-azonáltal magánemberként van jelen a beszélgetés nyilvános terében, ahova semmi más nem köti, mint a témában való érdekeltsége. Éppen abban áll a beszélgetés eseményének varázsa, hogy senki sem szakmája, megszerzett társadalmi vagy hivatali pozíciója szerint vesz részt benne, hanem csupán saját maga és társai kíváncsiságának engedve. Csakis a kitûzött téma és a jelenlévôk körében megnyilvánuló közérdeklôdés az, ami egy mondanivalót legitimálhat, és ugyanez szab határt is a megnyilatkozásoknak.

A Bethlen Gábor Társaság elsô nyilvános beszélgetésének témája: Közszellem: erkölcsök, törvények, ízlések (Montesquieu öröksége). A szervezôk mindenkit szeretettel várnak pénteken, december 9én 18 órától a Pálffy-házba (Bolyai utca 12/A). Teáról és vitaindítókról gondoskodnak, de a beszélgetéshez számítanak valamennyi résztvevô saját mondanivalójára is.

Az Alpha Transilvana Alapítvány december 8-10. között önkéntesi képzést szervez civil szervezetek számára a British Executive Services Overseas képviselôjének, James McNeishnek a részvételével. A képzés témája: miként toborozhatók és ösztönözhetôk az önkéntesek; hogyan értékesíthetjük a legjobban munkájukat; miként tarthatók meg csapatunkban; valamint példák az önkéntesek menedzsmentjére. A tanfolyamra legfeljebb húsz személyt várnak, akiket a jelentkezés sorrendjében fogadnak. Egy szervezetet legfeljebb két fô képviselhet, a részvétel ingyenes. Felvilágosításért hívják a 0265/257.057-es telefonszám 110-es mellékállomását, jelentkezni az Alpha Transilvana Alapítvány Vrancea utca 1. szám alatti székhelyén, vagy a centruresurse@alphatransilvana.ro e-mail címen, illetve a 0265/257-542-es faxszámon lehet, Nicoleta Valcanhoz intézve a jelentkezési ívet.

Karácsonyi ikebanák, szárazvirág- kompozíciók, vidám díszpárnák, kis ékszerek várják a vásárlókat és nézelôdôket a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány székhelyén (Tudor negyed, Vrancea utca 1. szám). Az alapítvány Atrium központjában foglalkoztatott sérült fiatalok hagyományos kiállítását tegnap délután nyitották meg, s december 20-ig látogatható. Laura Pop programmenedzser szerint a szellemi és/vagy mozgássérült fiatalok nagy örömmel készültek az eladással egybekötött tárlatra, s képességeik szerint készítettek egyszerûbb vagy bonyolultabb ajándékokat. Az érdekes, szemet gyönyörködtetô és hasznos ajándékokat bemutató kiállítás hétköznapokon 8.30-16 óra között látogatható.

Jegyzet

Nemrég tyúkölô napot tartottunk. Tavaly és tavalyelôtt több tíz szárnyasunktól szabadítottak meg a szemfüles tolvajok, akiknek nyomát azóta is bottal üthetjük. Úgy döntöttünk, hogy idén, a hideg hónapokban a mélyhûtôben teleltetjük ki a jó húsban levô tyúkokat. Pár nap múlva kiderült, okosan döntöttünk. 0 fok alá süllyedt a hômérséklet, s elfogytak a mezôrôl begyûjthetô termények, így a házak tájára szorultak az enyves kezû személyek. Ezúttal nem tyúkokat vittek (egyelôre) el, hanem egy nyári konyhát törtek fel, szerszámokat, ruhákat loptak. Egész élet alatt összegyûjtött, gyakran használt szerszámok valódi értékét csak azt tudja felmérni, aki nap mint nap használja ôket. A tulajdonosok már reggel értesítették a rendôröket, akik kiszálltak ugyan a helyszínre, de a terepszemlén kívül nem sokat tettek. Mivel a tulajdonosok senkire sem gyanakodtak, elintézék annyival az ügyet, hogy ha megtudunk valamit, értesítjük önöket. Holott segítségül hívhatták volna vásárhelyi társaikat, akik a nyomozókutyával megvizsgálhatták volna a friss nyomokat. S kis szerencsével megtalálták volna a tetteseket, s az ellopott javakat. De nem tették, hiszen ez azt jelentette volna, hogy ôk maguk nem képesek hatékonyan dolgozni, segítségre szorulnak.

Minden télen legalább két tucat gazdaságból tûnnek el a tyúkok, termények, újabban a szerszámoknak, ruháknak is nagy keletje van. Voltak ugyan ijesztgetésre használt rajtaütésszerû ellenôrzések, ideiglenesen letartóztatnak pár gyanúsítottat, de csak ennyi. Dacára, hogy közel egy éve parancsnokváltás volt a szóban forgó településen, s az új vezetô szóban többször megígérte, hogy változni fog a helyzet, nagyobb lesz a közbiztonság, nyugodtabb éjszakákra számíthatunk.

Egy év elteltével még mindig az ígéret beváltására várnak a nyárádmenti település lakói. Várakozás közben újabb, nagyobb lakatokat vásárolnak, a házban tartják a szerszámokat, ruhákat, szabadon engedik a kutyákat, sôt ugatósabb házôrzôk beszerzésén gondolkoznak.

Kíváncsi vagyok, hogy az év végi rendôrségi összesítôben milyen lesz az aránya a megoldott s megoldatlan ügyeknek. Vagy a nyomozás folytatódik, az ügy napirenden rubrikában jól elférnek az egyszerû adófizetô polgárokat károsító kisebb-nagyobb bûncselekmények?

MTI) Kasza József szerint egy esztendeje történelmi lehetôség adódott, hogy az anyaország a rendszerváltás után – alaposan megkésve – végre rendezze a határon túli magyarság magyarországi közjogi státusát, és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke egy évvel a kettôs állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás után is azon a véleményen van, hogy ezt ideje lenne megtenni.

("A népszavazás eredményét tudjuk, ahogyan azt is, hogy a határon túli magyar közösségek mély csalódottsággal vették tudomásul mind az eredményt, mind a magyar kormány riogatós, kirekesztô szociáldemagóg kampányát. A népszavazás mindenrôl szólt, csak a valóságról nem. Emiatt a határon túli magyarok a mai napig idegenrendészeti kérdésként szerepelnek a különbözô anyaországi állami struktúrákban és a jogi meghatározásokban" – olvasható Kasza József hétfôi állásfoglalásában, amely szerint az egységesülô Európa éppen ellenkezôleg, a népek, a nemzetek összefogását, az azonos elbírálást mutatja az esély- és a jogegyenlôség területén.

A legbefolyásosabb délvidéki magyar párt elnöke rámutat arra, hogy ma egy litván, észt, spanyol vagy olasz állampolgár lényegi megkötések nélkül vállalhat munkát, taníttathatja gyermekét Magyarországon, a délvidéki és kárpátaljai magyarságnak ahhoz is vízum kell, hogy egyáltalán beléphessen területére. "Márpedig ez – szigorúan nézve az alkotmány betûjét – alkotmányellenes" – szögezi le Kasza, aki szerint egy év elmúltával is csupán "ködös körvonalait" lehet látni a helyzet megoldásának, s az anyaországi politikai elit nem is törekszik a kérdés tartós és megnyugtató rendezésére.

"Mert megítélésünk szerint a készülôdô alkotmánymódosítás ezer sebbôl vérzik..." – írja Kasza, aki szerint a január elejétôl életbe lépô nemzeti vízum sem az, aminek indult. A pártelnök arra figyelmeztet, hogy 2007-ben, a schengeni rendszerhez való csatlakozáskor érvényét veszti a mostani, aránylag enyhe vízumpolitika, a délvidéki magyarság többsége pedig nem tud majd eleget tenni a legszigorúbb schengeni megkötéseknek.

Kivonultak a bagdadi tárgyalóterembôl hétfôn Szaddám Huszein védôi, miután a volt iraki diktátor perének vezetô bírája nem volt hajlandó helyt adni tiltakozásuknak.

Az al-Irakíja tv-csatorna szerint Szaddám Huszein fô védôje, Halíl Dulaimi a tárgyalás kezdetekor rögtön megkérdôjelezte a bíróság törvényes voltát. A védôk csapatában részt vevô Ramsey Clark volt amerikai igazságügy- miniszter és Nadzsíb Nuaimi volt katari igazságügy- miniszter egy írásos nyilatkozatot akartak felolvasni, amelyben szintén kétségbe vonják a törvényszék legitimitását, és szót emelnek a védelem tagjainak nyújtott biztonság hiányosságai ellen.

Clark mindössze két percet kért, Rizkar Mohammed Amín, a különleges törvényszék elnöke azonban ragaszkodott hozzá, hogy beadványukat írásban tegyék meg, és nem adott nekik szót, arra hivatkozva, hogy erre csak a fô védô jogosult. Nuaimi szerint jogsértô az ügyvédek kéréseinek megtagadása, s követelte, hogy a törvényszék elôbb saját legitimitásának kérdését vizsgálja meg. Ezt követôen a védôk testületileg kivonultak a tárgyalóterembôl.

Az incidensre maga Szaddám Huszein is felállt, és kijelentette: a bíróságot az amerikai megszállók nevezték ki, s az ô törvényüket hajtja végre. "Éljen soká az arab állam" – kiáltotta a bukott diktátor, de sem ô, sem pedig szintén vádlott féltestvére, Barzán at-Tikríti nem kapott szót. Amikor a bíró figyelmeztette az ügyvédeket, hogy kivonulásuk esetén a törvényszék új védôket rendel ki, Szaddám Huszein közölte: "Elutasítom a bíróság által kinevezett ügyvédeket."

Ezt követôen a tárgyalást másfél órára felfüggesztették, majd közép- európai idô szerint a déli órákban folytatták a tanúk kihallgatásával. A szünetben az egyik védô felajánlotta, hogy megpróbálja kollégáit visszavinni a tárgyalóterembe. Végül a védôcsapat ismét elfoglalta a helyét azzal a feltétellel, hogy szót kapnak. Clark ezt követôen "abszurdnak" nevezte azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket Szaddám Huszein védôi, illetve azok családtagjai kaptak, emlékeztetve arra, hogy a per október 19-i kezdete óta két védôt is megöltek. A volt amerikai igazságügy- miniszter úgy vélekedett, hogy ha nem garantálják a védelem biztonságát, összeomlik az iraki igazságszolgáltatási rendszer, míg Nuaimi ismét a törvényszék legitimitását vetette fel.

A Blic címû belgrádi napilap arról ír hétfôn, hogy Wisner az American Insurance Group (AIG) nevû biztosítótársaság alelnöke, a szóban forgó vállalat pedig nagyon tevékeny Koszovóban. A tartományi ENSZ-kormányzat jóvoltából az AIG kizárólagos jogot kapott a gépkocsi-biztosításban, s a társaság ráadásul 320 millió dolláros pénzalapot hozott létre a tartományban, és "a torta egy része" koszovói vállalatoknak jutott.

"Ha a koszovói albánok választhatnának, jobbat nem találnának. Ha a koszovói státustárgyalásokat bokszmeccshez hasonlítanánk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Szerbia egy, vagy talán két törött karral vállalja a meccset" – idéz a Blic névtelenül nyilatkozó washingtoni forrásokat. A Reuters hírügynökség a minap szivárogtatta ki, hogy a nyugalmazott diplomatát – aki Indiában és Egyiptomban volt nagykövet – kérte fel arra a washingtoni kormányzat, hogy különmegbízottjaként segédkezzen a Koszovó jövôbeni jogállásról folytatandó tárgyalásokon. Frank Wisner állítólag elfogadta a jelölést, de ezt egyelôre nem hozzák nyilvánosságra.

A Blic rávilágít arra is, hogy Wisner idestova negyven éve igen közeli kapcsolatokat ápol Richard Holbrooke- kal, Washington egykori balkáni békealkuszával és volt ENSZ-nagykövetével, akit a koszovói függetlenség legfôbb amerikai szószólójaként ismernek Belgrádban. Ismeretségük még arra az idôre nyúlik vissza, amikor mindketten Vietnamban kezdték diplomáciai pályafutásukat. Holbrooke "Véget vetni a háborúnak" címû könyvében beismeri, hogy Wisner volt a legfôbb tanácsadója a balkáni válság rendezése idején.

Belgrád számára nem lehet örömteli hír Wisner jelölése, amint az sem fogadták egyöntetû lelkesedéssel Szerbiában, hogy Kofi Annak fôtitkár a státustárgyalások lebonyolítására Martti Ahtisaari volt finn elnököt nevezte ki, aki oszlopos tagja a Koszovó önállósodásáért kardoskodó Nemzetközi Válságcsoportnak.

A kettôs állampolgárságról kezdeményezett tavaly december 5-iki népszavazás elsô évfordulóján, a Szent Korona elôtt tett ünnepélyes esküt a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tisztikarának huszonkét tagja hétfôn, a magyar Országházban.

Patrubány Miklós elnök az MTI-nek vasárnap elmondta, hogy ezzel a gesztussal szeretné az MVSZ a magyar társadalomnak egyértelmûvé tenni a legszentebb magyar történelmi hagyományok iránti hûségét, a magyar nemzet egységének újbóli megteremtése melletti rendületlen eltökéltségét és a magyar nemzet iránti "szolgálatra való szegôdöttségét".

Az eskü – amelyben az esküt tevôk vállalják, hogy mint az MVSZ tisztségviselôi, a világ magyarságának egységét, érdekét, erôsödését és gyarapodását szolgálják – annak megerôsítése volt, amelyet a világszövetség minden tisztségviselôje megválasztásakor tesz egy tavalyi közgyûlési döntés értelmében. A rövid ünnepségen elhangzott: "Isten segedelmével és a csíksomlyói Szûzanya oltalmával cselekedve" az MVSZ tavaly december 5-én "a magyar nemzet egységének helyreállítására indította népünket"; "a magyar nemzet és állam fô hatalmát, a Szent Korona jelképezi és egyben megszemélyesíti, mint a fô hatalom alanya".

Patrubány Miklós elnök a rendezvény után újságíróknak elmondta, hogy a világszövetség a magyar nemzet egységének helyreállításáról nem mond le, amíg azt meg nem valósítja.

Notesz

Ismét közhírré kell tennem: megrögzött gyalogos vagyok. S nagy hagyománya van nálam a közlekedés eme népszerû, egészséges, sok évezredes múltra visszatekintô módozatának. Ifjúkoromban, a második világháború vége felé jórészt gyalogmenetben tettem meg az utat a máramarosi hegyektôl, a Prislop-hágótól egészen a Brünn és Prága közötti térségig. Igaz: nem jószántamból, nem fütyörészô turistaként: kegyetlenül hajszoltak a hadi körülmények, éjjel és nappal, esôben és hóban, ritkán pihenve, gyakran éhezve – sorsverte bajtársaimmal együtt. Aztán, jóval késôbb, egyszer a Bucsin-tetôre is felgyalogoltam Parajdról, immáron békés kirándulóként, annak a fôvárosi szépasszonynak a társaságában, aki ismerkedni óhajtott a székely fenyôk rengetegével.

Most csak azért említem itt futólag gyalogos mivoltom egy-két élményét, hogy jelezzem: van némi jogalapom felszólalni a gyalogjáró emberiség védelmében. Hogy kellô illetékességgel írhassam le: a gyalogos is ember. Az bizony. Minden ellenkezô jelenkori jelenség, kórtünet dacára.

De voltaképp mire alapozom észrevételeimet azt illetôen, hogy olykor – nem ritkán – mifelénk, ezeken a tájakon (is) a gyalogos emberfia legjobb esetben afféle másodosztályú, mellékes élôlénynek tekintik? Olyannak, aki (ami) nem fontos. Megrögzött helyi gyalogosként leginkább a külvárosi járdáink állapotának ismeretében merem ezt kijelenteni.

Persze, persze: nem fôtéri vagy fôtér közeli kockakövekre gondolok. Hanem a fôtértôl kissé távolabb esô utcákra.

Két esztendôvel ezelôtt városunkban örvendetesen felújították a Szabadság utat: az autók és egyéb jármûvek számára újraaszfaltozták. De elfelejtették megtenni ugyanezt az itteni járdákkal is. Ezek feltúrva ott maradtak – egészen az idei nyárig. Mikor is szépen rendbe hozták, kikockakövezték – felerészben. Az elfelejtett, mellôzött járdaszakaszon változatlanul közveszélyes a közlekedés. Gübôk, lyukak között egyensúlyozva, tócsákban tapicskolva próbáljuk mi, gyalogosok, elkerülni a veszélyeket. A bokaficamot. Pedig hát, ugyebár, a Szabadság út vége felé igyekvô gyalogos is ember.

Vagy nézzük a környékbeli mellékutcák járdáit. De ne csak nézzük: ködös hajnalon, halovány – vagy teljességgel hiányzó – világítás mellett próbáljunk végigmenni például a Hadsereg tértôl a vasútállomásig. Nyaktörô vállalkozás…

Akárki, akármikor ajándékozta meg vele az emberiséget: remek találmány a járda. Ami eredendôen és félreérthetetlenül a gyalogosok javát kellene hogy szolgálja. Minálunk azonban – és nem csak itt – a járdák egyre inkább a gépkocsik parkolóhelyeivé vedlenek. Ilyenképpen akadályozzák a gyalogosközlekedést. (Azt, hogy civilizáltan meg kellene oldani a parkolási gondokat, nem csak én mondom.)

Némelykor megfordulok a központ közeli Tusnád utcában; ennek sarkán székel az ország leggazdagabb emberének bankja. Nem, egyáltalán nem a banképület bejáratát keresem, hanem a közeli szerkesztôségét. A járdán azonban lehetetlen végigmenni, mert keresztben és hosszában ott sorakoznak rajta az elegáns gépkocsik. Kisajátították a járdát (is). Sokfelé. Bekövetkezett a járdák járhatatlansága.

A kisemmizett gyalogjárók önkéntes szószólójaként ismétlem: mi is emberek vagyunk. Odafent és idelent gondoljanak ránk azok, akik sorsunk alakulásának útjait egyengetik.

Hogy manapság is, Marosvásárhely városában is igaz és vonzó legyen Móricz Zsigmond egykori mondása: "Gyalogolni jó".

Kommentár

Ne szólj szám, nem fáj fejem, tartja a közmondás. Egy másik egy bizonyos korsóról szól, amely addig járt a kútra, amíg… Van azonban egy harmadik közmondás is, hogy az okos ember tanul a hibáiból.

A mi szeretett, matrózból lett államelnökünkre azonban nem érvényesek a bölcs népi mondások. Ugyanis ha végiggondoljuk a beiktatásától eltelt idôszakot, tapasztaljuk, hogy nem tanult semmit, és a szájára sem igen tud lakatot tenni. Így aztán hibát hibára halmoz.

Az elsô hibát akkor követte el, amikor a megválasztását követô napokban a Bukarest–London–New York "tengelyrôl" beszélt, amivel felbosszantotta Románia korábbi "barátait", fôleg Franciaországot. Aztán akkor is bakot lôtt, amikor "kikezdett" Putyinnal és Oroszországgal, kioktatva a Dnyeszteren túli területek rendezését illetôen, amelyben magának "a mediátor" szerepét osztotta ki.

Az eredmény – ha addig lettek volna kételyeink Franciaország reakciója felôl – világossá vált elnökünk legutóbbi látogatása során, amikor Jacques Chirac fogadta ugyan, mert így kívánja a nemzetközi diplomácia, azonban, a tete a tete után, rövid úton kitette szûrét, és a szokásos közös sajtótájékoztatón már nem vett részt. Hagyta, hogy Basescu mondjon, amit akar. És mondott is. Ezúttal, mint egy igazi világhadvezér, a koszovói helyzetet "oldotta meg". Nem is akárhogy, hanem úgy, hogy – amint kijelentette – meg kell adni az albán kisebbségnek a területi autonómiát. Az egy dolog, hogy a szerbek nem ugráltak a plafonig az örömtôl a "megoldás" hallatán. Azonban a hajóskapitánynak itthon gyûlt meg igazándibôl a fonnivalója. És nem akárkivel, hanem a székelyekkel. Illetve a Székely Nemzeti Tanáccsal, amely évek óta szorgalmazza az úgynevezett háromszintû autonómia bevezetését, különös tekintettel a Székelyföldre, amelynek területi-közigazgatási autonómiát követel.

Köztudott, hogy évek óta folyik az autonómiaháború. A székelyek, illetve a magukat önkényesen a székelyek szószólóinak kinevezett személyek kitartóan követelik az ilyen-olyan szintû autonómiákat. Törvénytervezetet, autonómia-programot készítettek, amelyeket sorozatosan visszautasítottak az egymást követô kormányok akár "kommunista" akár, "demokrata" érzelmû- színezetû volt, hadakoztak az RMDSZ-szel, hogy nem akarja nekik kiharcolni a kiharcolhatatlant, autonómia- konferenciákat tartottak, amelyeken a nemzetközi példákat mutatták be, szervezeteket alakítottak (Székely Nemzeti Tanács, Magyar Polgári Szövetség, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács), amelyek mind ugyanazt akarják, de mégsem tudnak békességben megegyezni/kiegyezni, nem férnek meg egymással az autonómia ernyôje alatt (sem). Aztán haragudtak – na nem nagyon, de azért haragudtak – a romániai magyarságra is, mert minden ellenkezô propagandájuk, felhívásaik, fáradozásaik ellenére is az RMDSZ-re adták a voksukat a különbözô választásokon.

A harcot azonban nem adták fel. És amikor már semmi esélyük sem lett volna, mert az európai uniós integrációval okafogyottá vált volna küszködésük, jön az elnök, illetve megy az elnök Párizsba és kikiáltja, úgymond, a koszovói területi autonómiát. Naná, hogy azonnal ráharaptak a székelyek, és különbözô fórumokon, a közvélemény és a sajtó nyilvánossága elôtt dicsérték az államfô eszét, hogy ilyen jól megoldotta a "keleti kérdést", és követelték, hogy most már itthon, itt és most is hasonló módon támogassa a Székelyföld területi autonómiáját. No és ettôl gyûlt meg az elnök fonnivalója, mert immár hetek óta ettôl harsog a sajtó, ô meg nem gyôzi magyarázni a bizonyítványát, hogy az nem éppen úgy van, és, hogy a "koszovói modell" nem alkalmazható Romániára. Ám a székelyek kitartóan dicsérik, és ugyanolyan kitartóan szorgalmazzák: tessék csak itt is megadni az autonómiát. Legkitartóbb a Székely Nemzeti Tanács nem tudni mitôl székely elnöke, aki úgy kapaszkodik az államfô könnyelmûen elejtett nyilatkozatába, ahogy a buldog szorítja a foga közé kaparintott koncot. Ettôl pedig az elnök ideges. Olyannira, hogy a múlt hét végén egyenesen "politikai túlkapásnak/visszaélésnek" nevezte az általa javasolt "koszovói megoldás" és a székelyföldi autonómia közötti párhuzamot. A Székely Nemzeti Tanács elnökét spekulánsnak nevezte, aki "a Románia által, a koszovói vagy a transznisztriai helyzet rendezésére hozott javaslatokat" akarja "kispekulálni". Mert az elnöki logika szerint ami jó a Dnyeszteren túli területeknek, vagy Koszovónak, az itthon "politikai visszaélésnek" minôsül. Logikus.

Nos, bizonyára nem ér hamar véget az autonómiaháború az elnök és a székelyek között. Bár "megoldás" valószínûleg sose születik. Csak azt remélhetjük, hogy az elnök végre tanul valamit, s rájön, hogy jobb, ha nem buzgólkodik a mások dolgát megoldani, ha nem akarja, hogy itthon fájjon a feje.

Pille – mint könnyû, apró, lebegô dolog, olyan piheféle, amely száll a levegôben. És pille, mint könnyed, néhol mégis súlyos, vidám és nehéz, szép, de szomorú dallamok csokorba gyûjtött, majd átdolgozott változata, koncert és színházi elôadás, szakmai tudás magas fokon, telt házas közönség, jó hangulat, katarzis. A csíkszeredai Role régi ismerôs a minôségi rockzene és blues kedvelôinek táborában, törzsvendégei a motorostalálkozók koncertcsapatainak, felléptek diákfesztiválokon, nyári egyetemeken. Elismerést és hírnevet szereztek. Feldolgozásokat írtak, a Born to be Wildtól a repülô bálnáig, Janis Joplintól az AC/DC-ig mindent játszanak, ami elfoglalta helyét a minôségi rockzene örök pantheonjában. Nemrég azonban olyan fába vágták fejszéiket (avagy gitárjaikat), amire senki sem gondolt volna – rockballadát írtak, amolyan rockoperafélét, amelynek alapjául csángó népdalok szolgáltak: életre hívásukhoz pedig szinte dzseszzes létszámú big bandre volt szükség.

A marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Ifjak meghívására szerda délután az Ariel Színházban lépett fel a Role és mutatta be Marosvásárhelyen az említett balladát. Címe: Pille.

Teljes telt ház zsibongott a teremben, amikor színre léptek a legények és leányok – rövid intro után földübörgött a Zene, a rockra hangszerelt ôsi magyar és csángó dallamvilág azonnal megigézte a közönséget. A csángó dalok gyönyörû dallamvezetése, az ütôsök szinte törzsi jellegû ritmusvilága, a torzított gitárhangok és kiváló vokál rituálészerû hangulatot varázsolt a terembe, amelynek sámánisztikus jellegét tovább fokozta a háttérbeli, kerek kivetítôn pörgetett film: régi táncfelvételek, farsangjelenetek, különbözô fafaragványok és sámánhitre utaló régi babonák jelei, jegyei.

Gyönyörû és sajátos bulit nyomott a Role az Ariel Színházban. A hol szomorú, hol vérpezsdítô, rockzenébe ágyazott dallamok, változtatások nélkül színre vitt és jól meghatározott koncepció szerint szerkesztett szövegvilág, a számos háttérvokál teljesen egyedi elôadást eredményezett. Egy órás folk-rock mûsort, amely stílust eddig csupán dalokban alkalmaztak, rockoperaszerû produkcióban nem. És rockopera sem, hiszen nincsenek szereplôk, nincsen történet. "Csupán" egy órányi csángó népzene, tematikusan összefûzve, elegyítve rockzenével, tíznél több fôs zenekar, telt ház, lelkesedés és Hangulat. Kell-e több ennél?

A Vályi Gyula Matematikai Társaság 2005. oktober 1- jén, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum dísztermében tartotta a Vályi Gyula-emlékév záróülését.

Marosvásárhelynek Vályi Gyulánál nincs nagyobb tudós szülötte. Ennek ellenére, Vályi Gyulának sem Marosvásárhelyen, ahol született és 12 éven át diákja volt a Református Kollégiumnak, sem Kolozsváron, ahol egyetemi tanárként élt, alkotott és nyugszik, nincs szobor, tér, utca vagy iskola, mely megörökítené a nevét.

Ha nem tiszteljük neves elôdeinket, nincs amibe gyökeret ereszthetne a jövônk. Múltunk az az alap, amire építenünk kell itthon maradt gyermekeink és unokáink jövôjét.

Vályi Gyula születésének 150. évfordulóját nem csak megemlékezô gyûlésekkel, hanem a kiváló tudós és professzor, a nemes lelkû ember nagyságának kijáró tisztelettel akartuk megünnepelni, abban a tudatban, hogy tettünk valamit városunk e neves személyisége emlékének, nevének fennmaradásáért.

Ezért nyilvánítottuk a 2004. október 1 – 2005. október 1. közötti idôszakot Vályi Gyula- emlékévvé.

Az emlékév tevékenységeit egy elôzetes terv szerint szerveztük.

– 2004. szeptember 30-án tartottuk az emlékév és a Vályi Gyula-matematikakör megnyitóját a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskolában. 2004. október 9. és 2005. május 22. között mûködött a Vályi Gyula- matematikakör minden szombaton 8-tól 10 óráig, a marosvásárhelyi és környéki V – VIII. osztályos tanulók részvételével, a marosvásárhelyi 7-es és 14-es sz. általános iskolákban.

2004. november 12-14-én rész vettünk a Kolozsváron rendezett Vályi Gyula-emlékkonferencián, ahol tájékoztatót tartottunk a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységérôl és megkoszorúztuk Vályi Gyula sírját a Házsongárdi temetôben.

– 2004. november 19 – 21. között szerveztük a XI. Vályi Gyula matematika emlékversenyt a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskolában, amelyen összesen 294 tanuló versenyzett különbözô erdélyi iskolákból.

A háromnapos rendezvényen volt matematikaverseny (195 versenyzôvel), vetélkedô: Vályi Gyula élete és munkássága témával (13 vendégcsapat és 6 helyi csapat – összesen 77 tanuló versenyzett) és logikaverseny (22 tanulóval). Kiemelkedô eredményt értek el a marosvásárhelyi Vályi Gyula- körös tanulókon kívül a csíkszeredai, kecskeméti, kézdivásárhelyi, kolozsvári, medgyesi, nagyváradi, szatmárnémeti és szászrégeni tanulók is.

Vályi Gyula születésének 150. évfordulóján, 2005. január 25-én emlékünnepélyt tartottunk a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, az egykori Református Kollégiumban.

Az emlékünnepély elsô részében lelepleztük a Vályi Gyulaemléktáblát a régi Református Kollégium – amelyben Vályi Gyula tanult – épületének a falán.

A történelminek nevezhetô esemény jelentôségét növelte az a tény, hogy halála óta, vagyis 91 éve ez az elsô alkalom, amikor városunk e neves szülötte nevét ilyen módon megörökítettük.

A 60cm x 80cm-es dombormûves bronztáblát a Vályi Gyula Matematikai Társaság készítette. Kivitelezôi: Hunyadi László, Kiss Levente és Balogh József. Támogatók voltak: Kelemen György az Aages Kft. részérôl, a Bolyai Farkas Líceum, a Református Kollégium, a matematika szakos tanárok egy része, Simon János és dr. Sebestyén Dénes.

Az emlékünnepély második részében, az emlékkonferencián Vályi Gyula életérôl és tevékenységérôl hangzottak el méltató elôadások, majd beszámoló a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységérôl, amit a diákok rövid mûsora zárt.

2005. május 22-én zártuk a köri tevékenységeket és Vályi Gyula emléktáblájánál díjaztuk a legjobb eredményt elért diákokat, majd koszorút helyeztünk el az emléktáblánál.

2005. október 1-jén a Vályi Gyula-emlékév ünnepélyes záróülésén dr. Weszely Tibor, a Vályi Gyula életét és tevékenységét bemutató könyv szerzôje elôadást tartott, melyben kiemelte Vályi Gyula rendkívüli tehetségét, szorgalmát, család- és hazaszeretetét, világhírû eredményeit a kutatómunkában. Vályi Gyula volt a kolozsvári tudományegyetem elsô erdélyi tudós professzora, akit, doktori tézise alapján, 26 évesen "bölcsész tudorrá" azaz a matematikatudományok doktorává avattak, és tevékenysége elismeréseként 36 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjává választottak. A tanár- és tudósképzésben Vályi Gyula a kolozsvári egyetem egyik legnagyobb hatású professzora volt. Vályi Gyulának köszönhetô a Bolyai-kultusz kialakulása Kolozsváron.

Horváth Gabriella, Tôkés András és Simon János, a neves matematikus méltatása mellett, értékelték a Vályi Gyula Matematikai Társaság szerepvállalását Vályi Gyula emlékének ápolásában, a tanulók körében végzett tehetségkutatásban és tehetségápolásban.

Sebestyén Júlia az emlékév tevékenységeit értékelve kiemelte, hogy legfontosabb megvalósításnak az emléktábla állítását tartja, s bár nem sikerült elkészíttetni a mellszobrot, de ezt a célt továbbra is napirenden tartjuk.

Az ünnepélyen, az emlékév három nem tervszerûsített tevékenységét emelték még ki: a Vályi Gyula matematikaköri tanulók egy része tanulmányi táborban vett részt Járában, a Marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola VIII. osztályos tanulói meghívták a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium VIII. osztályos tanulóit egy vetélkedôre, melynek témája: Vályi Gyula valamint Bányai Júlia élete és munkássága, valamint hogy a 13-as számú Általános Iskola VI. osztályos tanulói a tanév utolsó matematikaóráját a Vályi Gyula-emléktábla elôtt tartották.

A záróülés utolsó részében köszönetet mondtak minden támogatónak, akiknek segítsége nélkül nem lett volna lehetséges a Vályi Gyula nevét népszerûsítô tevékenységek, versenyek megrendezése.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének marosvásárhelyi szervezete és a Vályi Gyula Matematikai Társaság kitüntette a matematikakörökben tevékenykedô tanárokat.

2005. november 25-26-án Marosvásárhelyen lezajlottak a XUU. Vályi Gyula-emlékverseny rendezvényei is.

Olvastam egy sztorit a metró tehenérôl. Elôjött a kanyarból, a szerelvény hirtelen megállt, a tehén komótosan elment, nem tudni, hová, mert a mozdonyvezetô képzeletében jött elô, a derék szaki elment a pszichiáterhez, és arra kérte, segítse hozzá még néhány hasonló látomáshoz, mert nagyon unalmas a mûszak abban a vacak alagútban.

Komzsik István, egykori marosvásárhelyi rádiós regélt egyszer a repülô tehénrôl, amely egy hétig repül, egy hétig nem repül. Most éppen nem repül. Ennek modern változata a rapelô tehén a neten.

Ebben a konzumidiótákat sorozatban gyártó világban a gyerekek és a fiatalok, de már magunk, idôsebbek is, a környezeti ingerek javát nem a valódi világból, hanem a tévébôl kapjuk, reklámok, hirdetések, jól bevált technikák alapján, ezek kitörlik, kiölik az ember normális védekezôképességét, és valami homogén massszává gyúrják a tömegeket, amelyeket aztán rendkívül könnyen lehet kezelni-terelni. Hagyd a közéletet, a politikát, a kultúrát, az irodalmat, az identitástudatot, a szakrális, spirituális kérdéseket, inkább ülj az internet elé, nézz tévét, a problémákat megoldják a nagy testvérek, a fejed fölött. Ez a globalizáció, a világ újrafelosztása, új piacok kijelölése, satöbbi. Ömlik a könnyen fogyasztható bóvli, megszokottá válik az erôszak, az öldöklés, a halál, arra tanítják az embert, hogy rekessze ki magából a közösséget, a családot, csak önmagával törôdjék, követendô mintává teszik a magányos, a szingli életformát.

Milkává lilázzák az emberiséget.

Belôlem még nem veszett ki teljesen a közösségi érzés, gondoltam, trebdi leszek, felültem a reklámnak, és még augusztus elején szerzôdést kötöttem egy szolgáltató céggel, amely vállalta, hogy ingyenesen köti be a telefont és az internetet. Most rögtön nem tudja ugyan, de hamarosan sorra kerülök. Aláírtam, kaptam egy telefonkészüléket, hónom alá csaptam, mint Mózsi a dipláját, és vártam. Hogy repül- e a tehén. Hogy rapel-e. Éppen nem repült, nem rapelt. Vártam tehát. Türelmemtôl megkergülne az új-zélandi birka is, pedig annak nyájösztöne sincsen. Végül két nappal december elseje elôtt megtörtént a csoda, két ifjú hozott egy mûszert, bekábelezték, de attól még semmi sem indult meg, csak néhány apró pislogóval lett több a lakásban. Szerencsére a tévé mûködött tovább.

Viszont én most már határozottan elszántam magam az individuális globalizációra, és megkértem valakit, segítsen szegény számítógépemen. Szerzett egy másik szerkentyût, amivel immár mehet a menet. Vagyis legalább az internethez, levelesládámhoz hozzáférhetek. Telefonvonal, megmondták, csak december vége felé lesz. Ádom istenemet, hogy – ellentétben több, nálam hiszékenyebb sorstársammal – nem jelentkeztem ki azonnal, még augusztusban a Romtelecomtól, most tárcsázhatnám a magasságot, a balkonon keresztül.

A cég azonban továbbra is szabotálja idiótasági kezdeményezésemet. Egyszerûen nem engedi behülyülnöm. Betelefonálásra a "központ" kapcsolást ígért, negyven perc múlva, de már több napja semmi. Azt írja ki a masina, hogy nikszvájsz, ki ide kattintasz, hagyj fel minden reménnyel.

Többen mondják: náluk is ez a helyzet. Van olyan óra, mikor megy a net, de leginkább nem repül. Rebesgetik: a cég túllôtt önnön mûszaki lehetôségén, leterhelte magát, új tulajok jöttek, a hozzáértô szakikat elküldték, tejfölösszájúakat vettek föl, azok meg tömegbaltázást játszanak a vonalakkal. Ebben a suttogó propagandában az a szép, hogy ez a termôtalaja a netfolklórnak. Lehet zvonérozni és röszpündákozni, hiszen a cég, úgy tûnik, nem félti a jó hírét, a rönoméját – hallgat, mint a csuka. Jobb helyeken, volt gyerekszobás netszolgáltatók háza táján hasonló helyzetben minden elérhetô (mûködô!) kommunikációs eszköz (rádió, tévé, sajtó) útján értesítik a tisztelt felhasználókat (vagyis az átvert "klienseket") a helyzetrôl, kitalálnak valami jópofa hadovát, majd elnézést, sôt bocsánatot kérve, újabb és újabb határidôt tûznek ki, és akkor megint nem számít, ha nem csinálnak semmit, mert munkalátszata van. Ez a mi "gazdánk", úgy látszik, már "full", megszedte magát, eleget tarolt, nem kell több "fogyasztó".

Örökzöld hitû rászedettek a fogyasztóvédôket riasztgatják, állítólag. Ám a helyzet továbbra is olyan, mint mikor a vegyipari kombinátból megint rápipáltatnak egy bazi ammóniákfelhôt a városra, aztán a média közli, hogy a légszennyezettség foka nem haladja meg a megengedett értékeket. Ilyen ködben tévelyeg a netezôk bizonyos része.

Akiket attól az elemi jogától foszt meg ez a cég, hogy konzumidiótává avanzsálódjanak. A pimaszság csimborasszója: idiótaként kezel, mielôtt még komplett azzá váltunk volna. Vagy a szerzôdés aláírásakor máris elnyertük ezt a minôséget?

Azt hiszem, igen. Maradunk a suttogó propagandával. Marslakók vették birtokukba a várost. A cirkusz tehene azért nem akar az istennek se felszállni. Se rapelni.

Esztendôváltás közeledtével számvetést készítünk, mit sikerült idén elérni, mit szeretnénk megvalósítani a jövôben. Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere elsôsorban azokat a gondokat említette, amelyek évek óta gyötrik a város polgárait, ám mindennek dacára mégis bizakodó.

– A legnagyobb problémánk, hogy a település közmûvesítésének (vízvezeték- és szennycsatorna-hálózat) elsô szakaszára megpályázott SAPARD-támogatástól elestünk a várossá válás miatt. Idén tavaszig reménykedtünk parlamenti képviselôinkkel együtt, hogy a pénzösszeget megkapjuk, sajnos nem lehetséges. Így hát június 6-án a Nyárádmente kistérség tíz községe aláírta a 16. számú határozatát, amely alapján Nyárádszeredától, Nyárádtôig elindult egy egész Nyárádmentét átfogó közmûvesítési terv. Ehhez társultunk szeptember 29-én a 120-as határozattal, amelyben elfogadjuk az Aquaservet a terv egyetlen kivitelezôjeként. A Vízügyi és Környezetvédelmi minisztérium mûszaki fejlesztési alapjaiból pályázzuk meg a munkálatok elvégzéshez szükséges pénzösszegeket. Nyárádszereda (plusz Andrásfalva és Szentanna) teljes víz- és szennyvízcsatorna-hálózatának, szennyvíztisztító állomásának felépítésére vonatkozik. Emellett ezeknek a munkálatoknak az elkezdésével párhuzamosan történhet a vízhálózat és csatornarendszer kiépítése. E hónapban versenytárgyalást hirdetünk a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, mivel 2006-ban indulna a program. Ha a tanulmányt elfogadják a pályázat keretében, akkor 2007-ben elkészíthetjük a kivitelezési tervet és hozzáláthatnánk a munkálatok elkezdéséhez.

A még községszintû, elsô szakaszra vonatkozó tanulmányok elkészítése 1,5 milliárd lejbe került. Ebben a víztisztító állomás kivitelezési terve annyira korszerû, hogy bármikor beilleszthetô az egész Nyárádmentét átfogó vízellátási és csatornázási tervbe. Némi elégtétel, hogy a gát alatti vízküszöb elkészült, így a vízellátáshoz szükséges forrás megvan.

Útjavítás, városrendészeti terv

A demeterfalvi út felújítására vonatkozó tanulmányt a város vezetése benyújtotta, remélik, hogy 2006-ban kapnak is rá pénzt. A Nyárádsárd–Székelymoson út korszerûsítésének (kövezés, hidak, sáncok javítása) befejezése napok kérdése. Ez a 3 km-es útjavítás Moson falu által a Román Fejlesztési Alaptól pályázaton nyert 2 milliárd lejes összegbôl valósult meg.

Hamarosan véglegesítik a városrendészeti tervet. A novemberi tanácsülésen megvitatták az észrevételeket, javaslatokat. Összesen 380 hektár területen végezhetnek majd közmûvesítést, telkesítést, beépítést. Ötven lakrészes állami tömbház tanulmányát terjesztették elô, várják a jóváhagyást a kivitelezési terv elkészítése érdekében.

Szabadidô- és szórakoztató parkot létesítenek

Nyárádszereda határában elkezdôdött a gát alatti új és a Pala mart alatti régi meder által körülhatárolt szabadidô- és szórakoztató park kialakítása. Az ehhez vezetô út sáncolása és javítása folyamatban van. A napokban a betongyûrûket is beépítik.

A kérések beadásának határideje november 30-a volt

A mezôgazdasági és erdôterületek visszaigénylését szabályozó 247-es törvény alapján kérvényezhetô volt a jogtulajdon rendezése, az esetleges hibák, kihágások jóvátétele. A polgármesteri hivatalban összesen 255 kérést iktattak, amelyek alapján 1029 hektár területet (ebbôl erdô 399 ha) igényelnek vissza a volt tulajdonosok, illetve örökösök. A helyi földosztó bizottságnak eddig 166,6 ha erdôterületet sikerült tisztáznia. Az erdôterületekre vonatkozó kérések jóváhagyása gyorsabban halad, mint a mezôgazdasági területeké, ez utóbbiak esetében 136 kérésbôl még egyet sem sikerült jóváhagyni. Nagy Zsigmond jegyzô szerint ennek két alapvetô oka van: – a területeket még nem sikerült azonosítani és az iratcsomók többsége hiányos volt. Az már most egyértelmû, hogy Nyárádszeredában nem rendelkeznek tartalék mezôgazdasági területekkel. Ezért várható, hogy a 247-es törvény is (a 18- as számú törvény több százezer törvényszéki pert idézett elô az országban) pereket fog eredményezni, mert eme törvénycsomag több cikkelyét sem fogják egységesen értelmezni. – Amennyiben nem rendelkezünk elegendô területtel, marad a kárpótlás. Végül felhívom az érdekeltek figyelmét, hogy a helyesen összeállított iratcsomó iktatásától számítva 45 napon belül kell orvosolnunk a kéréseket – mondotta Nagy Zsigmond jegyzô.

Szerencs város polgármesteri hivatalának küldöttsége legelôször 2004 februárjában látogatott Nyárádszeredába a Bocskai-napok alkalmából. Akkor vetôdött fel a testvérvárosi kapcsolatok kialakításának gondolata. Egy évvel késôbb, 2005. április 20-án, Szerencsen a két önkormányzat képviselôi aláírták a testvérvárosi kapcsolatról készült szerzôdést. Négy pontban fogalmazták meg céljaikat (a két ország közötti béke, a tolerancia, az egységes Európához való tartozás gondolatának erôsítése; a települések lakossága kapcsolatfelvételének, kapcsolattartásának támogatása, a közös értékek megismerése; tapasztalatcserék szervezése iskolák, intézmények, gazdasági egységek, sportegyesületek között; minden olyan kezdeményezés megvalósítása, amely a két város polgárai számára kölcsönös elônyöket eredményez.)

Szerencs város polgármesteri hivatala Nyárádszereda önkormányzatának a testvérvárosi szerzôdés aláírása után adományt adott át, 36.266 RON értékben. Az összegbôl korszerû számítógépes hangosító berendezést vásároltak a mûvelôdési otthon nagytermébe; ugyanott felújították a központifûtés-rendszert; 400 széket javítottak meg; a zuhanyozókba bevezették a hideg és meleg vizet; e héten kerül sor az elôcsarnok és a nagyterem világításának felújítására. A fennmaradó összeget további korszerûsítésekre és egy szabadtéri színpad létesítésére használják fel. A felsorolt megvalósítások révén a mûvelôdési hajlék valóban korszerûvé, sokféle rendeltetésnek megfelelôvé válik. Dászkel László polgármester rendelkezésünkre bocsátotta azt a meghívót is, amelyet november 21-én kelteztek Szerencsen. A meghívóból idézünk: "Örömmel értesítjük, hogy a Bocskai Emlékbizottság úgy döntött, hogy Nyárádszereda Város Önkormányzatát Bocskai-emlékplakett elismerésben részesíti kiemelkedô szerepvállalásáért Bocskai István fejedelem és a személyéhez kapcsolódó történelmi események emlékének ápolásában, megôrzésében. Az emlékplakett átadására a Rákoczi-vár színháztermében 2005. december 9-én, pénteken 14 órától kerül sor…"

Idén is karácsonyfa fog díszelegni a központi parkban. A Kádár Gyöngyi kultúrigazgató által ismertetett program szerint december 4-én nyitották meg a mûvelôdési otthon kiállítótermében az adventi virágkötészeti kiállítást a Corvinus Egyetem nyárádszeredai kihelyezett kertészeti tagozata hallgatóinak munkáiból; december 6-án, Mikulás napján a mûvelôdési otthonban a Háromszék Táncegyüttes Advent c. elôadására kerül sor délután és este, az elôadások után összesen 600 napközis és I–IV. osztályos gyereknek oszt ajándékcsomagot az önkormányzat Mikulása; december 18-án a Maros Mûvészegyüttes A víz szalad, a kô marad c. elôadása tekinthetô meg; december 21-én a marosvásárhelyi Ariel bábszínház bérletes elôadására várják a közönséget; december 26-án a Bocskai Dalkör és meghívottjainak karácsonyi koncertjére kerül sor; december 27-én a Hahota társulat szilveszteri kabarémûsorán szórakozhatnak a nyárádszeredaiak. Az ünnepségsorozat megszervezésére, az ajándékcsomagokra a helybeli önkormányzat 60 millió lejt különített el.

Borbély Mihály alpolgármester: – A polgármesteri hivatal karbantartó csoportja az iskolák javításán dolgozott. A külsô falakat újravakolták, lefestették. A piac adminisztrációs épületénél is elvégeztük a munkálatok 95%-át. Bevezettettük a vizet, a gázat, a csatornarendszer is elkészült,a legkorszerûbb normáknak megfelel. Úgy vélem, hogy még ez évben átadjuk az épületet rendeltetésének. És ha épületeknél tartunk, említsük meg a hivatalunkét is, amelyen a belsô átalakításokat végezzük, s létrehozunk célirányos irodákat, ahol a legrövidebb idôn belül eleget tehetünk a polgárok kéréseinek. A régi sportcsarnok melléképületeiben hamarosan új mellékhelyiségeket, mosdókat adunk használatba. Az új sportcsarnok mellékhelyiségei pénzhiány miatt még nem mûködnek, egyelôre egy kutat ástunk mellette, amelybôl a vizet biztosítjuk, viszont a csatornázás kissé eltolódik.

Nagyon régi gondunk volt a felemás közvilágítás, s emiatt a közbiztonság hiánya. Ebben az évben a négy fôutcán és a központhoz közelebbi utcákban sikerült minden oszlopra takarékos világítótesteket szerelni. Több mint nyolc kilométeres útszakasz mentén javítottuk fel a közvilágítást. Köszönettel tartozunk Bajcsi Géza simontornyai vállalkozónak, akitôl a helyi önkormányzat 150 világítótestet vásárolt termelôi áron, s aki még 25-öt ajándékba adott a településnek. A régi égôket a mellékutcákba szereljük fel, és ha még marad, a környezô falvakba is juttatunk. Automata kapcsolókat helyezünk üzembe, amelyek, ahogy alkonyodik, bekapcsolják, virradatkor pedig kikapcsolják a közvilágítást. Ezután nem fog megtörténni, hogy takarékosság miatt éjszaka szünetel a közvilágítás. A városhoz tartozó falvakban a korszerûsítés a jövôre marad.

A nyárádszeredai piac nemcsak a város, hanem a Nyárádmente egyik legnagyobb kereskedelmi tere. Néhány hónapja betiltották az élô szárnyasok és sertések értékesítését a madárinfluenza miatt. Dr. Butyurka Péter állatorvos szerint Nyárád-szeredában különleges helyzet állt elô, mivel pestisgócot fedeztek fel a településen. Az utolsó beteg állatot novemberben (összesen 34-et) pusztították el, azóta nem fordult elô új eset, de a törvények szerint a november utáni három hónapban, február végéig, zárolták az állatpiacot. A piac hiányában miként alakulnak majd az árak, s készül-e ön sertésvágásra az ünnepek elôtt?

Máthé Károly, Nyárádszereda: – A decemberi disznóvágási szokások idén kissé megváltoznak. Mivel a piacról ki vannak tiltva az élô sertések, mindenki megkeresi a gazdát, s otthon nála vásárolja meg. Az itteni lakosok megszokták, hogy ellenôriztetik a húst az állatorvossal. A piac hiányában úgy vélem, hogy az árak 50-55.000 lej körül mozognak kilogrammonként, élôsúlyban. Én nem tartok sertést otthon, de az idén nem is vásárolok élô disznót, holott minden ünnep elôtti vágásnak van egy rituáléja. Az üzletben megvásárolom a szükséges húst, mert hát valljam be: ez sokkal biztonságosabb, nyugodtabbak vagyunk otthon.

Balogh Lehel, Demeterfalva: – A téli ünnepek mindenképpen a disznóvágással kezdôdnek, ez minálunk már évszázados hagyomány. Mi nem tartottunk az idén disznót, de vásárolni fogunk, elsôsorban ismerôstôl, és természtesen odafigyelünk majd az egészségügyi papírokra, a fülszámra, hogy nyugodtabban tudjuk feldolgozni. Mikroszkópos vizsgálatra is elvisszük a húst a Trichinella- fertôzés elkerülése érdekében. Az árról annyit tudok, hogy mifelénk a 100-150 kg-os disznó kilogrammonkénti ára élôsúlyban 60 ezer lej.

Crisan Nicolae, Moson: – A faluban nagyon sokan tartanak disznót. A legtöbben családi fogyasztásra vágják le, a baj az, hogy ha többet tartanak, nincs ahol eladják. Várniuk kell a vásárlóra. Én például hatot tartok, hármat levágok a négy család számára. A gazdaságomban lévô disznó mindenikének megvan az egészségügyi bizonyítványa, tudom, honnan származnak, ezenkívül elvégeztetjük az állatorvossal a szokásos vizsgálatokat is. Ez természetes. A piac engem nem nagyon érdekel, mert egyet sem akarok eladni, sem vásárolni. Hogy mibe került a tartásuk? Ha úgy igaz, hogy élôsúlyban 55 ezer lejért adták kilogrammonként, akkor számításaim szerint nekem megérte hat disznót tartani.

Ardelean Cristina, Kislôrinc: – Mi otthon minden évben tartunk sertést. Már nem is tudom, mikor vásároltunk a piacról. Nem követjük a piaci árakat, mert nem adunk el, de nem is vásárolunk. Már idôsek vagyunk, hozzászoktunk, hogy saját disznónkat vágjuk le és dolgozzuk fel, ahogy mi szeretjük. Az nyilvánvaló, hogy megvizsgáltatjuk állatorvossal, mert hallani, hogy betegségek fenyegetik a majorságot, most a disznókat is, megjelent a pestis Szeredában, Mosonban. A téli ünnepeket nem tudjuk elképzelni disznóvágás nélkül.

Labdarúgó A-osztály

Hétfôi sportmellékletünkben az utolsó ôszi forduló eredményei csak részben jelenhettek meg, hisz a rangsor szempontjából leglényegesebb találkozókat vasárnap este, lapzárta után játszották. Ezeken dôlt el ugyanis, hogy mely csapat várhatja az élrôl a tavaszi idényt. Nagy meglepetésnek könyvelhetô el, hogy a sereghajtó FC Vaslui ellen a Steaua saját pályán nem volt képes gyôzni, így átengedte az elsô helyet annak a Dinamónak, amely igen nehezen, az utolsó percekben szerzett találattal gyôzte le a Poli Temesvárt.

Az ôszi idény azonban még így sem ért véget, mert a Rapid – Jiul találkozót december 10- ére, szombatra halasztották, így a tabella csak utána véglegesítôdik.

Íme a hétfôi lapból hiányzó két eredmény: Steaua – FC Vaslui 2-2; Dinamo – Poli Temesvár 1-0. A tabella felsô hányada: 1. Dinamo 32 p. 2. Steaua 31 p. 3. National 27 p. 4. Poli Temesvár 26 p. 5. CFR Kolozsvár 26 p. 6. FC Arges 25 p.

Huszonnyolc magyar – 14 férfi és 14 nôi – versenyzô elônevezését fogadta el a februári torinói téli olimpia szervezôbizottsága (TOROC) az Európai Olimpiai Bizottságok (EOC) dublini közgyûlésén.

A részvételi lehetôséget egyelôre csak Sebestyén Júlia (fotó) és Tóth László mûkorcsolyázók, a Hoffman Nóra–Elek Attila jégtáncpáros, Tóth Ágota gyorskorcsolyázó és Tagscherer Imre sílövô, valamint négy rövidpályás gyorskorcsolyázó szerezte meg. Utóbbi sportágban a nôi váltó elsôszámú tartalék. Az ötkarikás játékok indulási jogára pályázókra egészen a január 30-i végleges nevezési határidôig komoly erôpróbák várnak.

A magyar részvételt tekintve amennyiben a remények valóra válnak, és sikerül 28 kvótát szerezni, úgy elôfordulhat, hogy a sportolókat három olimpiai faluban szállásolják el. A jeges sportok képviselôi Torinóban, a sízôk és biatlonosok Sestrierében, míg a hódeszkások, bobosok és szánkósok Bardonecchiában laknak majd. Az utóbbi két település közel 100 km-re fekszik Torinótól.

Torino 2006

Két és fél hónappal a torinói téli olimpia rajtja elôtt félmillió jegy talált gazdára, összesen 43 millió euró értékben.

A szervezôbizottság (TOROC) nem lehet maradéktalanul elégedett az eladási statisztikával, ugyanis a tervek szerint a belépôk 83 százalékát ekkorra már értékesíteni kellett volna, jelenleg azonban csupán 60 százaléknál tartanak.

Az 500 ezerbôl 350 ezer jegyért külföldrôl jelentkeztek. A legnagyobb közönséget a jégkorong vonzza (144 ezer darab), de a gyorskorcsolya (54 ezer) és a mûkorcsolya (46 ezer) is a népszerûbb események közé tartozik. Az alpesi síre eddig 42 ezer, a sífutásra pedig 32 ezer belépôt adtak el. Valentino Castellani TOROC-elnök abban bízik, hogy a hazai nézôk között nyomban kitör a vásárlási láz, amint december 8- án megérkezik az olimpiai láng Olaszországba.

Víkendtelepi City’us bajnokság, 6. forduló: Chelsea – PSG Como 0-6; Torino – Lecce 3-0; Tomy’s – Piramida 5-2; Black and White – Arsenal 4-1. Az Aleea állt. Állás: 1. Aleea, Torino 15-15 p. 3. Black and White 10 p.

Víkendtelepi oldboys bajnokság, 8. forduló: Leeds – Hertha 3-2; Atlantic – Bastia 0-0; Torpi – 007 1-5; Monaco – Jetsystem 2-2; Estudiantes – Como TFK 0-5; Ajax Ronifel X – Nike 1-1; elmaradt mérkôzésen: Ajax Ronifel X – Bastia 0-1. Állás: 1. Como TFK 19 p. 2. Nike, Ajax Ronifel X 16-16 p.

Kövesdombi bajnokság, 11. forduló: Como – Vicenza 0-0; Steaua – Pandurii 6-3; Dinamo – Inter 1-2; C. Sharp – Craiova 3-0; Juventus – Brazilia 5-0; Valencia – Speranta 3-2. A Transaldea állt. Állás: 1. Valencia 33 p. 2. Pandurii, Inter 20-20 p.

Tudor I bajnokság, 3. forduló: Roma – Boca Juniors 2-3; Daneuro – UTA 2-4; Lazio – Villarreal 8-4; Sampdoria – Reggina 2-15; Pet Chicken – Rimotin 0-2; Juventus – Focus 2-3. A Barcelona állt.

Sportlíceumi bajnokság, osztályozó: Dragon Star – Dâmbul 4-1; Aleea – Sanlacta 1-2; Sanlacta – Dragon Star 4-0; Dâmbul – Aleea 2-10; Sanlacta – Dâmbul 3-0; Dragon Star – Aleea 3-5. A Sanlacta és az Aleea részt vehet a január 15-én kezdôdô bajnokságban.

Meggyesfalvi bajnokság, 2. forduló: Deportivo – Sportul 2-2; Route 66 – Verona 4-1; Barcelona – Valentino 3-9; Rapid – Steaua 4-1; Dinamo – Anaconda 5-1. A Fepa állt. Állás: 1. Route 66, Dinamo 6-6 p.

Maroskeresztúri bajnokság, 4. forduló: Foresta – Dinamo 0-5; Speranta – Oldboys 2-3; Metachim – Barcelona 5-2; Craiova – Ajax 0-3; Flamingo – Juventus 3-2; Chelsea – Steaua 3- 7. Állás: 1. Ajax, Dinamo 12-12 p. 3. Flamingo 9 p.

Marosszentgyörgyi bajnokság, 5. forduló: Ajax – Valencia 5-8; Barcelona – Fortuna 4-6; Inter – Milan 4-4; Atletico – Roma 6-4; Parma – FTC 7-0. A Mozaic állt. Állás: 1. Inter 13 p. 2. Milan, Fortuna 10-10 p.

Marosszentkirályi bajnokság, 1. forduló: Parma – ASR 4-2; Liverpool – Dinamo 2-1; Energomur – Ajax 3-4; Boca Juniors – Feyenoord 0-4; XXL – Steaua 2-7; Lyon – Inter 2-4. A Bayer állt.

Nagyernyei bajnokság, 9. forduló: Ajax – Bastia 0- 2; Boca Juniors – Juventus 3-4; Valencia – Bacchus 6-5; Bayer – Liverpool 5-7; Manchester – Regat 4-1. Állás: 1. Valencia 24 p. 2. Manchester, Bastia 21-21 p.

Ioan Paus

Az alsócsernátoni (Kovászna megye) IKE és IKA ifjúsági egyesületek amatôr ifjúsági sakkversenyt rendeznek december 10-én az alsócsernátoni IKE-házban. A délelôtt 10 órától kezdôdô versenyre minden 30 év alatti, minôsítés nélküli amatôr sakkozót várnak. Jelentkezni Vargha Gáspárnál lehet személyesen a helyszínen vagy a gasparandras@yahoo.com internetes címen.

A két alsócsernátoni szervezet ugyanakkor sítábort is szervez december 16-18. között Komandón. Kérésre a szervezôk felszerelést is biztosítanak, egy hétvégére a részvétel 30 lej. A helyek száma korlátozott (maximum 20 fô), ezért a jelentkezéseket idôrendi sorrendben veszik figyelembe. Jelentkezni december 12-ig az istvan magori@yahoo.com, kocsiszo@freemail.hu e-mail címeken lehet.

December 9-én délután 16 órától, a Constantin Brâncusi Kollégium (építészeti líceum) dísztermében ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a marosvásárhelyi sportiskola, mai nevén Iskolás Sportklub. Az ünnepség szervezôi ezúton is szeretettel meghívnak mindenkit, aki valaha az intézményben tevékenykedett, akár edzô-tanárként, akár sportolóként.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mögötti gyerekklinika a hajdani laktanyá