Ha ügy. Vagy úgy ügy, ahogyan bô fantáziával napról napra, lapról lapra elrágódnak rajta. Új, érdemi, egyáltalán komolyan vehetô információ szinte semmi, csak a pipettával csepegtetett újabb és újabb sejtetések, mint hol erre, hol arra mutató aprócska, de bûzlô potyadékok. Hosszan el lehet szórakoztatni vele a közvéleményt, ki-ki rábámulhat, mint borjú az új kapura, vagy ejnye-bejnyézhet, hogy lám, mik meg nem történnek manapság kicsinyke magyar-magyar világunkban.

Annyi bizonyos: akik nem tudják, hogy miben és mennyiben kémügy a Szatmári házaspár "sztorija", csak kombinálnak, akik viszont biztosan tudják, beszédes hallgatásba burkolóznak. A magyar titokügyesek a titokkal ügyeskednek, a román titkosszolgálatok az ügy komolytalanságára utaló vállvonogatást folytatnak. Így aztán szabad a gazda, intimpisták görgetik erre-arra nehezen összeálló gondolatfoszlányaikat. A kitartásból persze egyszer csak összeállhat az egyelôre képlékeny massza, s kiderül, ügy-e az ügy. Hanem addig a kombinátorok szabad képzettársításai ízlés, netán pártpreferenciák szerint lassan beférkôznek a köztudatba. S ebben a sejtetésekben gazdag történetben ez a legveszélyesebb. Terjeszti, erôsíti ugyanis a nehezen, vagy sehogyan sem kivédhetô bizalmatlanságot a külhonból Magyarországon érvényesülni akarók iránt. A bizalmat nehéz megszerezni, de könnyû elveszíteni. A közkedveltség, a testvérmítosz okkal vagy ok nélkül amúgy is foszladozóban. Az elmúlt 15 esztendôben az újra "egymásra találás" közvetlen tapasztalatának politikai, gazdasági, köznapi hordaléka miatt sem felhôtlen a kapcsolat. Mostanság inkább a mostohatestvéri, barátságtalanságokkal teli viszony kezd eluralkodni. S így nem is kell nagyon erôltetni, hogy a létezô vagy nem létezô kém-ügy széles árnyékot vessen a tegnap kitelepedettekre, a ma kitelepülôkre s a holnapiakra. Mit lehet azt tudni! - gondolhatja az óvatos munkaadó, midôn külhoni kopogtat be hozzá. A közkeletû "románból" pedig egy árnyalatnyival "románabb" lesz, különösen, ha nem olcsó munkaerejével, hanem szellemi képességeivel próbálja meg hasznossá tenni magát. "Mit lehet azt tudni!" - s hiába mondja az önhibáján kívül gyanú alá esô, hogy ô jószerivel még azzal sincs tisztában, hogy hol mi titok és mi nem az. A bizalmatlansággal szemben hatástalan. A gyanú lassan ható, de biztos méreg.

A Magyar Nemzet újságírói ködösítenek és mossák a kezüket. Ôk "csak" az égbôl pottyant információkat eregetik szabadjára. Teszik, de nem tudják?

Feltehetôen (itt is, ott is) fôbenjárónak hitt állami érdekek miatt marad el az ügy tisztázása, egyértelmûvé tétele. Úgy tûnik, hogy a "magas érdekek" a bizalom megromlásának következményeinél jobban nyomnak a latban. Megéri? S ha igen, kinek?

Makkai János

Markó Béla, az RMDSZ elnöke jelezte, hogy részt vesz azon a szeptember 5-i budapesti fórumon, amelyen a magyar miniszterelnök a nemzeti felelôsség kérdéseirôl és a határon túli magyarok közjogi státusával kapcsolatos kérdésekrôl kíván egyeztetni a határon túli magyar szervezetek vezetôivel.

Az MTI érdeklôdésére az RMDSZ elnöke elmondta: jelezték neki, sôt, az idôponttal kapcsolatosan is megkérdezték, hogy szeptember 5-én lenne egy ilyen megbeszélés. "Én jeleztem, hogy részt veszek" - mondta a politikus, hozzáfûzve, hogy egyelôre nem kapott semmiféle írásos javaslatot vagy dokumentációt azzal kapcsolatosan, amit ô is a sajtóból tud. Vagyis arról, hogy e fórumon valamiféle, a kettôs állampolgársággal kapcsolatos megoldásról is tárgyalnának.

"Én szívesen részt veszek minden olyan megbeszélésen, ahol konkrét megoldásokat keresünk erre a problémára. De nem tudok egyelôre nyilatkozni a javaslatról" - hangoztatta Markó, emlékeztetve, hogy az RMDSZ vezetôi, kormányzati tisztségviselôi ezekben a napokban a Székelyudvarhely környéki árvíz következményeinek a felmérésével voltak elfoglalva. "Remélem azonban, hogy a következô napokban én is hozzájutok valamiféle írásos dokumentumhoz ezzel a javaslattal kapcsolatosan" - fûzte hozzá az RMDSZ-elnök.

Arra a kérdésre, hogy milyen konkrét javaslatokkal állna elô a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete a szeptember 5-i találkozón, Markó elmondta: "Ha már erre a beszélgetésre sor kerül, a Szülôföld program késlekedését mindenképpen föl fogjuk vetni". E késlekedés hatása ugyanis jelentôs mértékben érzôdik a romániai magyarság körében. E támogatásra szükség lenne, akárcsak azokra a gazdaságserkentô eszközökre is, amelyek általában a Szülôföld programban benne vannak - mondta az MTI-nek Markó Béla.

Traian Basescu államfô pénteken Hargita megyében felkereste az árvíz sújtotta vidékeket, és úgy nyilatkozott, hogy Románia még nincs felkészülve a klímaváltozásra. Az elnök szerint az árvízvédelmi rendszert a legkisebb patakokra is ki kell terjeszteni.

Basescu helikoptere pénteken reggel Székelyudvarhelyen landolt, majd Farkaslakára utazott, ahol kilenc személy halt meg az árvizek során, számol be a Mediafax tudósítója.

Az államfô találkozott a megyei és helyi hatóságokkal, majd Farkaslakán elbeszélgetett a helyiekkel, bement a házaika, bátorítva a lakosságot.

"Intézkedéseket kell hoznunk, függetlenül attól , mennyibe kerül, ide kell összpontosítanunk az erôforrásokat", nyilatkozta az újságíróknak az államfô.

"A kormánynak egyenlôen kell kezelnie minden érintett vidéket" - fejtette ki az államelnök.

Meghatottan nyilatkozott a Hargita megyei lakosok szolidaritásáról, arról, ahogyan egymást segítették, és arról, hogy nem vártak feltétlenül arra, hogy a katonák távolítsák el az iszapot házaikból.

"Erôs emberek, és megható, hogy nem a kormánytól jövô segélyekbe - ami pedig biztosan fog jönni - vetik bizalmukat" - hangsúlyozta Basescu.

Farkaslakáról az államfô Malomfalvára látogatott, hogy felmérje az ottani helyzetet is.

Az elmúlt 48 órában Hargita megyében 14-en vesztették életüket az árvizekben, miután csütörtökön Malomfalva közelében egy újabb holttestet találtak a hatóságok.

A marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinátot mégsem zárja be a török tulajdonos, aki elfogadta az Alternativa 2002 szakszervezet béremelési követeléseit. Tegnap errôl szóbeli megegyezés született - jelentette ki sajtótájékoztatón a Népújság kérdésére Vasile Nistor, a kormány Szociális Párbeszéd Hivatalát vezetô államtitkár. A béremelés azonban nem azonnali, hanem decemberig, szakaszonként valósulna meg. Az államtitkár nem zárta ki azt a lehetôséget sem, hogy földgázár-emelkedés esetén a munkakonfliktus kiújul.

Tegnap több mint 6 órás, az Azomures tulajdonosaival és a szakszervezet képviselôivel lefolytatott tárgyalások után Vasile Nistor államtitkár és Ciprian Dobre prefektus közös sajtótájékoztatón jelentette be, sikerült feloldani a konfliktust egy olyan ügyben, amely mintegy húszezer embert érint Marosvásárhelyen. Kormányszinten a szociális párbeszéd irányításáért felelôs államtitkár, a tárgyalásokon közvetítô szerepet játszó Vasile Nistor elmondta, tisztában volt vele, hogy egyik fél sem fogja elfogadni a kompromisszumot, de végül is "sikerült meggyôznie a tulajdonost" és a "feszültség feloldódott". A megegyezésrôl szóló iratot várhatóan a jövô héten írják alá, miután Vasile Nistor megbeszéléseket folytat még a konstancai Chimpex kikötôszállításra szakosodott vállalat szakszervezetével valamint a vállalat tulajdonosaival, hiszen ott is sztrájkolnak az alkalmazottak. A Chimpex tulajdonosai ugyanazok, akik az Azomurest megvásárolták. A marosvásárhelyi kombinát esetében az egyezség azt jelenti, hogy a patronátus elfogadta a szakszervezet 9,5 százalékos béremelési követeléseit, amit azonban szakaszosan hajtanak végre: valószínûleg szeptembertôl 2-3 százalékos fizetésemelésre kerül sor, majd decemberig a különbözetet is megkapják az alkalmazottak, feltéve, hogy a kombinát nyereséget könyvel el. A Népújság kérdésére az államtitkár kijelentette, hogy a kombinát tulajdonosai elálltak a vállalat bezárására vonatkozó szándékuktól, és ezen a konstancai céggel történô tárgyalások sem változtatnak. Ellenben nem zárható ki a konfliktus kiújulása, ha a szakszervezet vezetése nem tudja meggyôzni az alkalmazottakat, illetve a tulajdonosok az igazgatótanácsot az egyezség betartásáról. Újságírói kérdésre, hogy veszteség esetén elesik-e az alku, az államtitkár kijelentette: jelenleg 5,4 millió eurós nyeresége van a kombinátnak, így nem valószínû, hogy veszteséges lenne az év további részében. A konfliktust Vasile Nistor "a patronátus és a szakszervezet közötti kommunikációs zavarnak" nevezte, és kijelentette: a tulajdonosok magatartása másrészt annak a félelemnek tudható be, miszerint "valakiknek érdeke az Azomurest visszajuttatni állami tulajdonba." A törvényt be fogjuk tartani, és ha a tulajdonos tiszteletben tartja a privatizációs szerzôdés elôírásait, nincs mitôl tartania - hangsúlyozta az államtitkár. Kérdésünkre, hogy a kombinát bezárása 20.000 embert érint, az általa okozott környezetszennyezés viszont a város és környékének egész lakosságát, nem volna-e okosabb dolog leállítani a vállalat tevékenységét, még ha ez pillanatnyilag szociális konfliktusokhoz is vezetne, Vasile Nistor kifejtette: elsôsorban az emberek megélhetése, a családok jövedelmének biztosítása az, amit figyelembe kell vennie, de természetesen azt is fel kell mérni a jövôben, hogy mit jelent a vállalat környezetszennyezés szempontjából. Ami pedig a környezetvédelmi beruházásokat illeti, amelyeket 2007- ig eszközölni kell, az államtitkár biztosított: a szociális konfliktus feloldása után nem maradnak el az ellenôrzések sem.

Tegnap délben daruval emelték a helyére Szôkefalván azt a hidat, amely összeköti a település két utcáját. Mint Végh József polgármestertôl megtudtuk, a május végi, június eleji bôséges esôzések során megrongálódott a szôkefalvi Tag utcában levô kisméretû beton gyalogátjáró. A használhatatlanná vált átjáró miatt két utca lakói csak a fôútra kikerülve tudták megközelíteni a falu többi részét. A vasúti vagonból átalakított, tegnap elhelyezett hídon mától nemcsak a gyalogosok, hanem a gépjármûvek is közlekedhetnek. A híd elkészítésére, elhelyezésére a vámosgálfalvi tanács támogatást kért a megye vezetôségétôl, azonban nemleges választ kapott, így a közel másfél milliárd lejes beruházást a helyi költségvetésbôl állják. A Vámosgálfalvi Polgármesteri Hivatal tervei között szerepel a községközponti Bede-patakon keresztül egy híd építése, erre azonban elôreláhatólag csak jövôben kerül sor.

Javában folynak a munkálatok a községközponti Fogarasi Sámuel Általános Iskolánál is. A polgármester tájékoztatása szerint új mellékhelyiséget építenek diákoknak, tanároknak, s új épületrész készül a könyvtárnak is. Az eddigi könyvtár kicsinek bizonyult, így a község vezetôsége, a magyarországi testvértelepülések - nagyhegyesiek és csepeliek - támogatásával új helyiség építését hagyta jóvá. A munkálatokat tanévkezdésig befejezik.

A nagysármási tanács idénre 1,8 milliárd lejt különített el a város és a hozzá tartozó települések tanintézményeinek javítására. Ioan Mocean polgármester a Népújságnak elmondta, a javításokhoz a nyár elején hozzáfogtak, és a munkálatok háromnegyedét elvégezték már. Befejezték a Nagysármáson levô két óvoda valamint az általános iskola festését, a folyó javításokat, a Bánffy-tanyai és kissármási általános iskola és óvoda higienizálását. Holland adományból sikerült új bútorzattal ellátni a városi iskolaközpontot, ezt a szükségletek szerint osztják szét az I-VIII. osztályban és az óvodában. Jelenleg Báldon dolgoznak az iskola felújításán, következik Csehtelke, a nagysármási líceum bentlakása és az étkezde. A 2005-2006-os tanévet jó körülmények között kezdik majd a diákok - biztosított a polgármester.

A tanítómester hiányában szervezték meg idén a szovátai Teleki Oktatási Központban a faragótábort, amelyet Bandi Dezsô iparmûvész oly sokáig irányított. Nyolc évvel ezelôtt fogott vésôt és kalapácsot az elsô csoport, hogy Dezsô bácsi keze alatt ôsi motívumokat, a mondavilág jelképes alakjait formálják ki a kemény fába. Székely Lajos csittszentiváni tanár, Bandi Dezsô tanítványa vállalta fel, hogy továbbviszi a stafétát.

Székely Lajos a Népújságnak kifejtette: mindannyiunknak pótolhatatlan veszteséget jelent Dezsô bácsi halála, de felelôsséget is ró azokra, akik abban segítettünk neki, hogy életmûvét kiteljesítsük a népoktatásban, hagyományaink ápolásában. Akik évtizedekig mellette voltak, a népi mesterségek mellett szerénységet, kitartást, önzetlenséget és áldozatkészséget tanulhattak tôle, hiszen fáradhatatlanul járta a falvakat, hogy tanuljon, de leginkább, hogy taníthasson. Etéd, Ákosfalva, Csittszentiván, Mezôpanit és Marosvásárhely fiatal faragászai nem maradnak árván. Továbbra is lesz Szovátán tábor. A szervezôk pedig megtesznek mindent azért, hogy legyen faanyag, szerszám.

Márton Zoltán, a Teleki Oktatási Központ vezetôje, elmondta lapunknak: A közeljövôben minél több olyan kézmûvessel, népmûvésszel szeretnénk felvenni a kapcsolatot, akit Bandi Dezsô bácsi indított el a pályán, irányított vagy tanított. Az általa kezdeményezett mozgalmat folytatni szeretnénk, hogy tudás, értékeink ismerete és tisztelete ne váljon poros múzeumi portékává, hanem ugyanúgy éljen tovább, mint ahogyan ô szerette volna mindig.

A faragómûhelyek mintájára szorgalmazni szeretnénk más kézmûvesmûhelyek újraindítását falvainkban, és ahogy a faragótábor alkotói már nyolcadik éve helyet, házat kaptak a Teleki Oktatási Központban, felajánljuk ezt a lehetôséget másoknak is. Az anyagiak elôteremtése nem lesz kis feladat, de meggyôzôdésünk, hogy a Bandi Dezsô által elindított mozgalom továbbfolytatásáért lesznek, akik áldozatot hoznak majd - mondta Márton Zoltán.

Bandi Dezsô volt tanítványai és azok jelentkezését várják, akik szeretnének segíteni munkája folytatásában, a Teleki Oktatási Központban, vagy írjanak a donci@tok.ro, vagy az eva@tok.ro elektronikus postacímekre.

A belsô munkálatokkal folytatódik a csókfalvi unitárius templom felújítása. A Kis- Küküllô mente egyik legimpozánsabb unitárius templomának külsô javítását még a múlt évben kezdték el - tájékoztatott Lázár Levente helybeli lelkész.

- Felújultak a falak, a tetôszerkezet, a toronygomb, s megtaláltuk a 200 éves feliratot is, ami most eredeti formájában látható.

A templom belsejében az átnedvesedett vakolatot verték le, és ott jártunkkor éppen a visszavakoláson dolgoztak a székelykeresztúri Andrea Kft. munkásai. Mihály Ferenc szovátai restaurátor irányításával a bejárati ajtót, az úrasztalát, a szószékkoronát és a festett padokat is felújítják, az orgonajavítás pedig jövôre marad.

A belsô javítások 60 százalékát megyei forrásból származó összegbôl végzik, s a saját alapból 100 millió lejt fordítanak az 1798-ban épült mûemlék templom felújítására - mondotta Lázár Levente.

A marosvásárhelyi Aquaserv ÖV. értesíti a fogyasztókat, hogy augusztus 30-án, kedden 8.30 - 15 óra között vízhálózat-bekötési munkálatok miatt szünetel az ivóvíz- szolgáltatás a marosvásárhelyi Március 8. és Duzilor utcákban. A vezetékek üzembe helyezése után a víz lerakódásokat tartalmaz és elszínezôdik, de háztartási célokra megfelelô.

A villanyáram-szolgáltató vállalat marosvásárhelyi kirendeltsége értesíti a fogyasztókat, hogy augusztus 30-án, kedden 8 - 16 óra között karbantartási munkálatok miatt nem lesz villanyáram Bárdoson és Galambodon.

Augusztus 25-én délben a marosvásárhelyi Dózsa György utcában P. Vendel 31 éves gépkocsivezetô Opel Kadett autójával az átjárón elgázolta és súlyosan megsebesítette F. Maria 60 éves ádámosi nyugdíjast, aki szabályosan akart átkelni az úttesten.

2004-hez viszonyítva 2005-ben megnôttek Románia esélyei, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz , értékelte pénteken Kolozsváron Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetôje, számol be a Mediafax tudósítója.

"A csatlakozási szerzôdés tavaly még nem volt aláírva, és 2004 novemberében a tárgyalások még nem voltak lezárva. Most már van egy aláírt szerzôdés, amely elôírja a csatlakozást" - mondotta Scheele sajtótájékoztatóján.

Szerinte Románia 2005. szeptember 30-án, az országjelentés elkészítési idôpontjáig még nem lesz kész, de készen kell állnia a csatlakozásra 2006. december 31-re.

"Voltak pozitív elemek a tavalyi évhez képest, de még vannak problémák. A mi feladatunk, hogy az országjelentés által készítsünk egy elôrejelzést arról, hogy Románia 2006 végére készen áll-e a csatlakozásra. Senki nem szólhat a csatlakozás ellen, ha Románia teljesíti a csatlakozási feltételeket" - tette hozzá Scheele.

Az Európai Bizottság küldöttségének vezetôje két napig tartózkodott Kolozs megyében, ahol több olyan projektet is megtekintett, amelyek európai finanszírozással készültek.

Az EB romániai küldöttségének vezetôje, Jonathan Scheele úgy véli, "változott valami" Romániában az utóbbi idôben a korrupcióellenes harcot illetôen. Mint mondta, az Országos Korrupcióellenes Ügyészségre (PNA) és az igazságszolgáltatás reformjára gondol, de további elôrelépésekre van szükség.

"Evidens, hogy változott valami. Morar úr (Daniel Morar, a PNA új elnöke - szerk. megj.) be kell bizonyítsa, hogyan lehet elôrelépni. De nem csupán a PNA feladata a korrupcióellenes küzdelem, hanem a szolgáltatások és ügyészek szintjén is erôs akaratra van szükség" - fejtette ki Scheele.

Hozzátette, az igazságszolgáltatási reform alkalmazásának eredményére vár, még akkor is, ha ezt a jogszabálycsomagot nem az igazságügyi miniszter által óhajtott formában fogadták el.

Szerinte a korrupcióellenes harc egy hosszú távú folyamat.

"Rómát sem egyetlen éjszaka alatt építették fel, de elôrelépéseket akarunk látni" - mondta Scheele.

Az igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó törvénycsomagot július 18-án fogadta el az Alkotmánybíróság, miután közel két héttel korábban visszaküldte a parlament elé, hogy módosítsák, elismerve így az SZDP és NRP által emelt kifogások jogosultságát. Ez a döntés arra késztette Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnököt, hogy bejelentse lemondását, határozottan bírálva az alkotmánybírák döntését. A parlament módosította az alkotmányellenes passzusokat, végül az NLP és DP is megszavazta a törvénycsomag végsô formáját.

Az új doktrína, azaz a "harmadik út" más, mint a szociáldemokrácia vagy a liberalizmus, éspedig "ordoliberalizmus", a kiegyensúlyozottság és a pragmatizmus útja. Így jellemezte a májusban bejegyzett Republikánus Párt elnöke, Gheorghe Dinu az általa vezetett formációt.

A független államelnökjelöltként ismert ügyvéd tegnap Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatón mutatta be pártját és a megyei szervezet vezetôségét.

Megtudhattuk, hogy a doktrínájuk a japán paternalizmus elvén alapul, például a romastratégia esetében, de nem csak, azt is, hogy minden "törvényesen bejegyzett párt" felé nyitottak, ideológiára való tekintet nélkül hajlandók szövetségre lépni, ha "hatékony" programmal rendelkeznek. Gazdasági szempontból a világ összes országával hajlandók együttmûködni. Ugyanakkor kijelentette, hogy olyan neves személyiségek támogatják a republikánus elveit, mint (az egyébként demokrata) Bill Clinton, vagy (szociáldemokrata) Gerhard Schröder.

Visszahozná a halálbüntetést

Az elnök a "harmadik utat" nevezte a negyedik hatalomnak, és kérdezés nélkül is véleményt mondott a legkülönbözôbb témákról. Például, véleménye szerint a "legsürgôsebben" vissza kell hívni Irakból a román katonákat, fôleg, miután több jelentôs állam megtette. Azzal az összeggel, amit Románia éppen a minap engedett el Irak adósságából, a saját katonáival is fenntarthatja a rendet, mondta ki a pártelnök. Ugyanakkor, mondta, visszaállítaná a halálbüntetést terrorcselekmények esetén, mert egy öngyilkos merénylô amúgy is meghalna, akkor meg minek hagyni, hogy másokat is megöljön.

Gh. Dinu szerint az összes parlamenti párt és az államfô is teljes ellenôrzést kíván a titkosszolgálatok felett, holott, ha, mint mondják, csak a terrorizmus elleni harc okán tennék, elég lenne, ha a titkosszolgálatok antiterro szakaszai lennének politikailag alárendelve. Így azonban egy lépésre vagyunk a diktatúrától, jelentette ki, hivatkozva saját titkosszolgálati tapasztalatára. Egyébként, mondta, "Traian Basescu sose volt informátor", de "aki akar, olvashat a sorok között", s rájön a lényegre, amikor azt mondja, hogy "a nagykövetek álcázott titkosszolgálati tisztek voltak", Basescu pedig egy bizonyos terület "követe" volt.

Érdekes véleménye volt a kisebbségi jogokról is. Mindenekelôtt arra hívta fel a figyelmet, hogy "az Alkotmány 13. cikkelye szerint a hivatalos állami nyelv a román", és ezt kellene szerinte használni "az állami intézményekben".

Megtudtuk azt is, hogy 36 ezer tagjuk van (Maros megyében 600, elnök Osváth Pál); hogy 2008-ban megnyerik a választásokat; hogy még egyszer indul az elnökválasztáson (2004-ben 1,09% szavazatarányt ért el); és négy év alatt meghonosítja Romániában a jogállamiságot.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezetô elnökét, Adrian Nastasét pénteken két és fél órán át hallgatták ki az SZDP állandó bizottságának tulajdonított jegyzôkönyvek kapcsán, ô azt állította, nem léteznek ilyen feljegyzések. Az ügyészek a múlt héten újrakezdték a kihallgatásokat az SZDP-jegyzôkönyvek ügyében, amikor is a Legfelsôbb Törvényszék elôtt megjelent Cosmin Gusa, volt szociáldemokrata fôtitkár.

A korrupcióellenes ügyészek kihallgatták már Dan Matei Agathont, Dorina Mihailescut, Florin Georgescut és Serban Mihailescut, majd az Alkotmánybíróság májusi döntése nyomán a Legfelsôbb Törvényszék hatáskörébe került át az ügy.A közeljövôben mindenkit kihallgatnak, akiknek a neve megjelenik a jegyzôkönyvekben - tudósít a Mediafax.

Lemond tetemes vagyonáról és csatlakozik afrikai törzséhez egy brit antikvárius, akit véneik tanácsába fogadtak a kenyai maszájok - jelentette a South Gloucestershire címû brit lap.

Graham Pendrill az elsô fehér ember, akit tagjainak sorába fogadott a kenyai törzs. A férfi már elôzôleg az Oxfam brit jótékonysági szervezetnek adományozta teljes ruhatárát és most arra készül, hogy Bristol közelében lévô, mintegy 1,2 millió font sterling értékû luxusingatlanát eladva egy kenyai kunyhóba költözzön át.

A történet úgy kezdôdött, hogy a milliomos egy afrikai útja során közvetítônek ajánlkozott két törzs vitájában, és szolgálatai fejében az egyik törzs véneinek tanácsába fogadta. Megismertették a dél-kenyai nomád pásztorharcosok szokásaival, ezeknek megfelelôen bikavizeletet kellett innia és tiszteletére feláldoztak egy tehenet is - a körülmetéléstôl, ami általában része a rituálénak, megkímélték.

A ceremónia után a Siparo törzsi nevet kapta, ami azt jelenti: derék.

Az 57 éves antikvárius a lap szerint az év végén készül végleg átköltözni Kenyába törzséhez, de az Almondsbury nevû településen, ahol luxusvillája áll, már most is csak maszáj öltözékben jár. "Az emberek excentrikusnak nevezhetnek, ha úgy gondolják, de ez nem zavar. Kenyában a maszáj viseletet hordtam, és amióta visszatértem ide, régi európai öltözékemet bizarrnak érzem" - mondta el a brit lapnak az elsô fehér maszáj.

Valóságos kanosszajárásra kényszerülhet egy orvos az Egyesült Államokban, mert megmondta egy betegének, hogy kövér és fogynia kéne.

Az érzékeny páciens egy hölgy, aki "súlyos testi sértésként" élte meg a diagnózist és hivatalosan panaszt tett az orvos ellen. Az ügy az államügyészséghez került, amely azt javasolta az orvosnak, ismerje el, hogy hibázott, és végezzen el egy tanfolyamot, amelyen megtanulhatja, miként kell bánni a betegekkel.

Az orvos ezt egyelôre elutasítja.

"Én csupán megmondtam egy kövér nônek, hogy elhízott, és normális szavakkal felhívtam a figyelmét arra, milyen veszélyes ez az egészségére, és hogy jó lenne, ha leadna a súlyából" - mondja az orvos, akinek egyébként védelmére kelt több túlsúlyos, ám kevésbé szenzitív lelkületû betege.

"Ami igazán dühít, hogy a doktor úr csupán megmondta az igazságot. Hogy lehet valakit megbüntetni ilyesmiért?!" - háborgott egyik páciense, aki bevallotta, hogy elôször ô is dühös volt az orvosra, amikor az szembesítette túlsúlyával, ám aztán lehiggadt, ráeszmélt, hogy valójában önmagára haragszik, és azóta már bô 60 kilót fogyott.

Egy 80 éves nagymama buktatott le egy kábítószeres bandát Brazíliában, titokban készített filmfelvételek segítségével.

Az Extra címû lap jelentése szerint a Rio de Janeiro egyik szegénynegyedében lakó nagymama lakásának ablakából két éven át rendszeresen készített videofelvételeket a hátsó udvarban gyülekezô bandáról. Miután a rendôrségnek 22 videokazettát adott át, rajta 33 óra hosszú felvétellel, 15 bandatagot letartóztattak, s köztük két rendôrt is.

A felvételeken jól látható, amint 6-16 év közötti gyerekek marihuánát, kokaint és cracket fogyasztanak és árulnak. Egyesek közülük géppisztollyal felfegyverkezve mászkáltak. A sajtó által Dona Victoriának nevezett idôs asszony elmondta, hogy megdöbbentette és elkeserítette a rendôrség tétlensége, ezért vette elô a kamerát.

A felvételek terhelôek még további hét rendôrtisztviselôre, akik valószínûleg együttmûködhettek a drogkereskedôkkel.

Százhatvan éve, 1845. augusztus 27-én született Pesten Lechner Ödön építész, a szecesszió kiemelkedô képviselôje.

Jómódú polgárcsaládból származott, ügyvéd apjának téglagyára is volt, így korán megismerhette az építôanyagokat. 1865-tôl a József Ipartanodában (a késôbbi Mûegyetemen) Skalnitzky Antal tanítványa volt, majd a berlini építészeti akadémián képezte magát. Itt lett a klasszicizmus híve s került kapcsolatba Pártos Gyulával és Hauszmann Alajossal. 1868-ban társult Pártossal, akivel 1896-ig dolgozott együtt. 1875-78 közt Clément Parent párizsi irodájában reneszánsz kastélyok helyreállításán dolgozott, ezután egy idôre a francia reneszánsz híve lett. Huszka József hatására a keleti, indiai és perzsa stílusokat is tanulmányozta, ezek révén jutott el egy magyar stílus igényéhez.

Hazatérése után Pártossal több pályázaton nyertek: a szegedi Városházát, a budapesti Drexler-palotát (MÁV Nyugdíjintézet, késôbb Állami Balett Intézet) és több pesti bérházat is építettek eklektikus stílusban (Thonet-palota, Váci utca 11.). Lechner 1889-ben Angliában tett tanulmányutat Zsolnay Vilmossal. Barátságuk és ottani tapasztalatai - a Kensington Múzeum kerámiagyûjteménye és vidéki angol kastélyok megismerése, az angol koloniális,
"indus stílus" - segítették egyéni kifejezésmódjához.

Saját mûvészi alkata keleties, romantikus, színes ornamentikájú, de fegyelmezetten komponált épületeket eredményezett. E stílus leglátványosabb eredményei Pártossal közösen a kecskeméti Városháza, az Iparmûvészeti Múzeum, továbbá a Magyar Állami Földtani Intézet és a Hold utcai Postatakarékpénztár. Ez utóbbi a századforduló magyaros ízlésének legjellegzetesebb példája, mégis, újszerûségét mutatja, hogy Lechner ezután több állami megbízást nem kapott, mesteriskoláját sem engedélyezték, s követôinek alkotásai (pl. a Korb-Giergl-féle Zeneakadémia) is csak redukálva valósulhattak meg. Az is jellemzô, hogy az Iparmûvészeti Múzeumot a cigánykirály palotájának csúfolták. Hatása mégis továbbterjedt, a stílus elfogadott lett, Komor Marcell, Jakab Dezsô és mások révén.

Visszafogottabb mûvei Zala György mûteremvillája Budapesten és a szegedi Deutsch-ház homlokzata. A gyönyörû kôbányai Szent László- plébániatemplom több tervvariánson át jutott az elsô, bizáncias elképzelésektôl a megépült bazilikális, keresztházas, egy fô- és két kísérôtoronnyal díszített, gótizáló végleges változatig. Utolsó megvalósult alkotása a pozsonyi Katolikus Fôgimnázium s a mellette álló Kék templom, Erzsébet királyné emléktemploma. Fontos mûve a nagybecskereki (ma: Zrenjanin, Szerbia) városháza s az Ernst Múzeum homlokzata és elôcsarnoka is.

Lechner egyedül és másokkal együtt rengeteget dolgozott, több mint 30 pályázaton vett részt, s többnyire nyert vagy díjat kapott. 26 épülete valósult meg, ezeket anyaghasználati és szerkezeti újítások jellemzik. Formavilága egyéni, gazdag és újszerû, legkarakteresebb, iskolateremtô építészünknek tartják, aki egy sajátos magyar nemzeti stílus megteremtéséért fáradozva népi elemekkel gazdagította mûvészetét. Szecessziójának fô jegyei a pécsi Zsolnay-gyárban készült színes majolika-, pirogránit- és eozindíszek. Modern épületszerkezeteivel, festôi tércsoportosításával a korszerû építészeti törekvések európai rangú képviselôjének tekintik.

Rengeteg tanítványa és követôje volt, ôk azonban inkább formai, mint tartalmi megoldásait vették át. Lechner a korszerû építészet egyik kezdeményezôje volt Magyarországon, a népmûvészet formavilágát a magas építészet, a monumentalitás szférájába emelte, elveit írásaiban is kifejtette. 1914. június 10-én Budapesten halt meg. Szobra az Iparmûvészeti Múzeum - a magyar szecesszió egyik legszebb épülete - elôtt áll. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el a magyar építészetet megújító munkáját.

A szecesszió elválást, elszakadást jelent, a múlttal való szakítás igényét a technikai fejlôdés és a társadalmi változások hozták létre. Az építészet, a többi mûvészethez hasonlóan, elfordult a múlt felületi, külsôségekre építô másolásától, s fôleg stilizált formákat alkalmazott, de tartalmilag, a tér- és tömegalakításban nem tudott újat teremteni. Lechner mûvészete e téren is többet nyújt a szecesszió átlagos alkotásainál.

Szép madár, de van egy nagyon káros szokása: mindent ellop, ami a csôre ügyébe kerül és amivel elbír. Ezt a zeneszerzô Rossini híres nyitánya és a magyar szólás egyaránt megerôsíti: a szarka bizony született tolvaj.

Jellegzetes cserregô hangjáról és fekete- fehér tollruhájáról mindenki ismeri a szarkát. Manapság egyre többet találkozhatunk vele, egyrészt, mert jól alkalmazkodott a városi életmódhoz, másrészt, mert ilyenkor, a költési szezon végén a szülôk és a már anyányi fiókák együtt portyáznak, táplálék után járva.

Fekete, ék formájú farka épp olyan hosszú, mint a teste. Színe fénylô, zöldes-vöröses színbe játszó fekete, hasa és válla fehér. Szeme barna, csôre és lába fekete. Hazája Európa, Ázsia, továbbá Afrika északi vidékei. Országunkban mindenütt megél, különösen erdôkben, faültetvényekben, falvak, majorok és udvarok környékén szeret tartózkodni, de a városi betonrengetegben is feltalálja magát.

Rovarokkal, gyümölcsökkel, magvakkal táplálkozik, elfogja a mezei pockot, de sajnos elrabolja a fiatal madárfiókákat és kiissza a fácántojásokat is. A tetemeket sem veti meg. Gyakran megdézsmálja a háziállatok eledelét, gyakorta rájár a kutya és a macska eledelére. Ha nem vigyázunk, berepül a nyitott ablakon, és akár az akváriumból, a szemünk láttára lopja el kedvenc halunkat. A tavi aranyhalak, valamint a napozni kitett ékszer- és görögteknôsök sincsenek biztonságban tôle. Ha állatainkat napoztatjuk, erre mindenképpen gondoljunk, és szúnyoghálóval alaposan fedjük le a terráriumot.

A szarkapár tartósan együtt él, és ha nem túl hideg a tél, kitart a költôterületén. A két szülô márciusban, a nagy fák tetején kezdi építeni nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás. Az ágakból készült fészket agyaggal tapasztják ki. Öt-nyolc, zöld színû, barnán pontozott tojásából 17-18 nap alatt kelnek ki a fiókák, és 22-27 napig maradnak a fészekben.

Fogságban felnevelve és tartva könnyen megszelídül. A háznál bohókás magaviseletével sok mulatságot okoz, sôt egyes hangokat is megtanul. Rossz szokása, hogy fényes tárgyakat szeret elcsenni. E tulajdonsága közmondássá is vált. Ám nemcsak tolvajokat jellemezhetünk a nevével, szüntelenül hallható hangja miatt a szarka a fecsegés és csacskaság jelképe is.

Dr. S. A.

Az augusztus 23-i heves esôzések következtében hatalmas, a híradások szerint egyes helyeken három métert is meghaladó árhullám árasztotta el Székelyudvarhelyt és környékét. Néhány óra leforgása alatt több mint 100 liter esô esett négyzetméterenként. A rendkívüli gyorsasággal lezúduló vízmennyiség mindent vitt, amit útjában talált: embert, állatot, házat, autót, követ, betont, fát. A katasztrófa utáni gyorsmérleg eredménye: 13 halott (csak Farkaslaka településein kilenc ember vesztette életét az árban), 5 eltûnt személy (köztük egyik Caritas-munkatársunk négyéves kislánya), számos elárasztott település (Székelyudvarhely, Galambfalva, Malomfalva, Székelyszentlélek, Farkaslaka, Korond, Boldogfalva, Bögöz, Oroszhegy, Décsfalva, Siménfalva, Hodgya), 1566 elöntött ház, fertôzött ivóvíz, mintegy 1000 hektár elárasztott termôföld, elmosott utak, hidak (13 nagyobb és 17 kisebb), tönkretett elektromos és gázhálózatok, alámosott vasúti pályák.

A gyulafehérvári Caritas szervezet mintegy 400 millió lej értékû gyorssegélyt juttatott el az elárasztott udvarhelyszéki területekre, amely tartós élelmiszereket, illetve tisztító- és fertôtlenítôszereket tartalmazó csomagokból állt. A csomagokat az udvarhelyi régió beteggondozó szolgálatának munkatársai és a Caritas önkéntesei osztották szét az árvízkárosultak között A szentkirályi és borszéki ásványvíz-palackozók által felajánlott ivóvíz kiosztásában is segédkeznek a Caritas önkéntesei. Az írországi Caritas részérôl érkezô 10 tonna húskonzervszállítmányt a farkaslaki plébániai Caritas önkéntesei révén osztják ki a rászorulóknak.

A kölföldi partnerszervezetek, köztük a magyarországi és a linzi Caritas szervezet szolidaritásáról biztosította a hargitai árvízkárosultakat.

A Romániai Caritas Konföderáció katasztrófavédelmi programja már lépéseket tett anyagi erôforrásai átcsoportosítására a leginkább érintettek és rászorulók támogatása érdekében. Jelenleg folyamatban van a károk pontos felmérése, hogy a segítség a legrászorultabbakhoz juthasson el. A kárfelmérést követôen a bánsági és a moldvai helyzethez hasonlóan komplex rehabilitációs program készül.

További információk: 0745-260-960 (Bányász József, a gyulafehérvári Caritas katasztrófavédelmi biztosa)

Marosvécsnek három irodalomtörténeti szimbóluma van: az elsô maga a várkastély, mely egyben a Helikon emblémája; második: a kastélyparkban álló kôasztal, amit 1935-ben, a jubileumi X. találkozón adtak át az írók Kemény Jánosnak és feleségének, s habár Kuncz Aladár emlékére állították, ma az írói közösséget is jelképezi; harmadik: a házigazda - Kemény János - síremléke az évszázados tölgyek alatt.

A három szimbólum közül most a kôasztalról szólunk bôvebben.

70 éve, 1935. június 30-án, az említett találkozó "utolsó napjának délutánján, a környezô falvak lakóinak jelenlétében irodalmi ünnepélyt tartottak, melynek keretében Makkai Sándor átadta Kemény Jánosnak és feleségének a Helikon ajándékát, Kós Károly hatalmas kôasztalát (ô tervezte, vistai kôfaragók vistai homokkôbôl faragták ki - szerk.), amelynek felirata Kuncz Aladár emlékét örökíti meg. Kemény János meghatott beszédben köszönte meg a nagy mûvészi értékû emléket, amelyet nemcsak a maga nevében, hanem a vendéglátó kastélyt körülvevô egész község nevében vett át."

Hogy miért került az asztal a parkba és nem a várudvarra, azzal magyarázható, hogy a legtöbb írótalálkozó megbeszélései - szép idô esetén - itt zajlottak. Idôs vécsi ember, Bélteki Mihály bácsi, aki belsô inasként évekig dolgozott a kastélyban, mesélte, hogy ilyenkor nagy, fonott karosszékeket és fapadokat vittek ki a parkba. A székeken fôleg a nôk és az idôsebb urak, a fiatalabbak padokon ültek kecskelábú asztalok körül. Egy másik emlékezô, Cserbár Zsuzsika néni mesélte:
"Emlékszem még, hogy egész az elején, ahogy odakerültem, tették a parkba Kuncz Aladár emlékére az asztalt, azt a nagy kôasztalt, ami mai napig ott van. Aznap délután pedig nagy ünnepséget tartottak, ahol nemcsak a vendég urak és hölgyek szórakoztak, hanem a falusi nép is jelen volt és mulatott."

Ez a nagy értékû irodalmi emlék szabadon áll a tölgyek alatt, és mivel puha kôbôl faragták, durva kezek mély bevésésekkel szentségteleníthették meg. Kemény János új síremlékének felállítása alkalmával vaskerítést emeltek köré. Az asztallapon a szintén Kós tervezte s a vécsi kastélyt ábrázoló Helikon-embléma már alig látható. A bekerítés alkalmával valamennyire sikerült restaurálni és a kevésbé mély bevéséseket eltüntetni.

A ma már irodalomtörténeti eseménynek számító ünnepségrôl több helikoni író emlékezett meg. Ligeti Ernô írja a Független Újságban: "Kuncz most kôasztalt kapott a tölgy alatt. Formás, ízléses alkotás, Kós tervezte, s mialatt mi tanácskoztunk a park más részében, a kôfaragó még fúrt, reszelt rajta. A kastély kisasszonykái zöld levelekkel díszítették fel a lapját, négy sarkából úgy kívánkozott le a levélsor, mint valami örök folyondár."

Dsida Jenô Kuncz Aladár kôasztala címû, lírai hangú írásával emlékezik nagyrabecsült írótársáról és a tiszteletére állított asztalról:

"Négy éve már, hogy döbbenten állunk a váratlan halál elôtt, mely elszólította közülünk Kuncz Aladárt, aki nagyszerû képességei által és a sors akaratából vezére lett az írótoll erdélyi katonáinak. Pár nappal ezelôtt váratlanul találkoztam Vele.

Egyedül üldögéltem a marosvécsi park százados tölgyei alatt, a nemesen egyszerû kôasztal mellett, melyet most állított fel a baráti és irodalmi kegyelet. Szépen domborodó, sima faragású felirat hirdeti az asztal egyik oldalán, hogy az impozáns kôalkotmány nemcsak kerti dísz, hanem oltár is, melyrôl illatos áldozati füst száll magasra, láthatatlanul: az erdélyi irodalom legélôbb halottjának, Kuncz Aladárnak emlékezetére.

Egyedül üldögéltem a mozdulatlan lombú, terebélyes tölgyfák alatt. Alkonyodott, a nyugati ég narancsvörös, az Istenszéke sötétkék volt a messzeségben, s a roppant csend édesen szállt meg, mint mennyei varázslat. A madarak már elhallgattak, de a tücskök még nem zendítettek rá esti zenéjükre.

Akkor odajött hozzám Kuncz Aladár. Szinte hallottam, amint csikorognak léptei a park kavicsos útján. Leült mellém a festett padra, nézte a kôasztalt, és gondolataimban olvasva válaszolt rejtett kérdéseimre:

- Az ember nem ülhet le antik szépségeket idézô kôemlékek mellé, hogy nyáron lombsuhogásban és ôsszel levelek hullásában bánkódjék, karjára hajtott fejjel, jóvá nem tehetô dolgokon. Ez a kôasztal csak a kivételes és ünnepi pillanatok számára készült, hogy olyankor emléketekbe idézzétek a halott barátot. A hétköznapok törvénye a munka, s amíg testileg is közöttetek voltam, én is ezt a törvényt követtem. Nem magamnak kívánok emléket, hanem a gondolatnak, amelyért éltem és dolgoztam.

Megértettem a csöndes alkonyi intést. A nagy halottak nem azt akarják, hogy tíz körömmel kaparják a földet utánuk, hogy sirassák, hanem hogy igyekezzenek pótolni ôket. És ezért rendjén van az, hogy az élet halad a maga útján, a kávéházi, szerkesztôségi székben mások ülnek és nem némul el a kacagás.

De a kôasztal melletti találkozó felelôsségteljes pillanat. Akkor emlékeznünk kell, be kell számolnunk Kuncz Aladárnak: mit mûveltünk gazdag örökségével."

Végezetül pár szóban idézzük Kemény Auguszta Huszár Sándorhoz írt levelének egy részét: "Engem közvetlenül csak annyiból érint, hogy élettársam sírja mellett a csendre vágyom és nagyon szeretném még megérni azt a pillanatot is, amikor nem temetni, hanem teremteni gyûlnek össze ismét az írók a Kuncz Aladár és Kemény János emlékére emelt kövek körül... Remélem, sohasem lesz szólásmondás abból, amit most tehetetlenségemben mondanom kell: ígérni és felejteni is tudunk!

A család kérése volt, hogy férjemet a Kuncz Aladár emlékasztal mellé temessék, és ne az ôsök közé, a rideg templomi kriptába, merthogy így a Helikonhoz s a havashoz is közelebb feküdve, nyugodtabb és hozzá méltóbb pihenésre talál..."

2000 tavaszán báró Kemény János fia, Miklós, édesapja emlékére, irodalomszervezô munkásságának, szellemi hagyatékának és a helikoni íróközösség örökségének ápolására létrehozta a Helikon - Kemény János Alapítványt. Az eltelt öt év alatt több rendezvény színhelye volt a vécsi kastélypark. Ilyen volt Kemény János halálának 30., születésének 100. évfordulója és a helikonista írók leszármazottainak már két találkozója. Az emlékezô ünnepségeken a volt házigazda síremlékével párhuzamosan a kegyelet virágait helyezték el a résztvevôk a kôasztalra, tisztelegve a néhai ötvenöt vendég emléke elôtt. Az alapítvány legfôbb céljai között szerepel a Helikoni Írók Emlékparkjának létrehozása, ami sajnos, anyagiak hiányában, még várat magára. Ezért tekintjük a kôasztalt - egyelôre - mementónak.

Adamovits Sándor

- Mi, a túlélôk, akaratlanul is rombolunk, megváltoztatjuk az utcák kövezetét, átfestjük a házak falát, újabb, csillogóbb, nagyobb cégtáblát teszünk ki a bolt fölé, kiütünk egy közfalat, ajtót vágunk, rést falazunk, és jobban szigetelô üvegtáblákkal védjük szobánkat a kihûléstôl. Szívünket és elménket e könyv védi ugyanazon veszélytôl. A felejtés futóhomokjától - olvassuk a szerkesztô Ajánlásában. A Csepreghyek - apa és fia, András és Henrik - újabb képes levelezôlapos kötete a Kis-Küküllô menti városkába vezeti olvasóját. "Ha ráfogom a nagyítót e képekre - mondja Sebestyén Mihály, aki számára nem idegen ez a (Jókai szavaival) dicsônek se dicsô, szentnek se szent, s Mártonnak is csak Marci- Dicsôszentmárton -, beléphetek a fényképekbe: végigsétálok a Sándor János úton, épp vonatérkezésre nyitok be az indóházba, szorongok, vajon pontosan érkeznek-e ismerôseim. Kicsit nyugtalankodtam, ugyanis megduzzadt a folyó a tegnapi záportól, de talán mégsem lesz árvíz. Vizesen csillog a frissen szônyegezett járda, a Vármegyeház ablakai fellángolnak a lenyugvó nap visszfényében."

Csepreghy András családja dicsôszentmártoni, maga is onnan származik, így hát személyes emlékei kötik csaknem minden gyûjtött vagy kölcsönkapott képhez. Gyermekkori (háborús) emlékeit gyakran mesélte el fiának, bejárták az egykori színhelyeket, még közelebb hozva a lélekhez a szûkebb pátriát. Emlékezése és várostörténeti vázlata (Adalékok Dicsôszentmárton újkori és jelenkori történetéhez) szakmailag pontos, a lényegre összpontosító, egyben olvasmányos és élvezetes, a második fejezet pedig (Adalékok a dicsôszentmártoni képeslapkiadás történetéhez, 1899-1944) párját ritkító, hézagpótló dolgozat. "A képeslapkiadás aranykorában, 1899-1912 között Dicsôszentmárton, bár megyeszékhely volt, csak nagyközség maradt. A 19. század második felében gr. Bethlen Gábor, majd gr. Sándor János és br. Kemény Ákos fôispánsága idején gyors fejlôdésnek indult - olvassuk. - 1912-ben Dicsôszentmárton már igen tetszetôs hely lehetett, s minden létesítménye megvolt ahhoz, hogy elnyerje a városi rangot. A képeslapkiadás nem kullogott a városiasodás nyomában, hanem híven tükrözte az urbanizáció városképben megörökített folyamatát. A történész, aki a városról ír, lehet néha szubjektív, pártállása vagy nemzetisége szerint láttatja és kommentálja a tényeket. A képeslapok gyûjteménye azonban maga a megörökített történelem, s kevés kivételtôl eltekintve csak a valóságot mutatja be.

Következik mintegy száz képeslap hû reprodukciója, közöttük nem egy családi vonatkozású, a feladó(k) soraival. Tapasztalataim súgják: a település lakosságának hetven százaléka ebbôl a könyvbôl tanulhatná meg városa hiteles történetét. Bár a szerzôk gondoskodtak rövid román és angol nyelvû kivonatról is, üdvös volna, ha teljes román nyelvû változatát mihamarabb a többségi lakosság részére is hozzáférhetôvé tenné az önkormányzat.

A könyvet a Dicsôszentmártoni Kulturális Napokon mutatja be szerkesztôje, a szerzôk és a remélhetôleg minél nagyobb számú érdeklôdô jelenlétében, a magyar mûvelôdési központban, az ôsz elején. (Csepreghy András-Csepreghy Henrik: Dicsôszentmárton régi arca. A hajdani Dicsôszentmárton régi képes levelezôlapokon. Szerkesztette Sebestyén Mihály. Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2005. A szöveget Vida Erika gondozta. A borítót András Gabriella tervezte. Számítógépes tördelés: Biblia Attila. Képfeldolgozás: Master Druck, Marosvásárhely.)

b.d.

1912-ben egy alig tizennyolc éves magyar könyvügynök, André Kertész, megtakarított pénzébôl megvásárolja elsô fényképezôgépét. A kamera elkíséri két esztendôvel késôbb a frontra is, majd a húszas évek közepén Párizsba. Több mint tíz esztendôt tölt itt, a szokatlant várva és keresve. Témái nyomában bebarangolja a fény városát és korábban nem látott látószögbôl, a vártnak ellentmondó kompozícióban - a képmezôbôl gyakran kihagyva a modellek fejét vagy lábát - dolgozza fel élményeit.

Az ô hatására választja élethivatásául a fényképezést a Brassóban született (1899) és hosszas útkeresés után Párizsban letelepedett Brassai (eredeti nevén: Halász Gyula), akit Berlin után 1924 februárjától találunk itt. Cikkeinek illusztrációit egyelôre csak egy nôi fényképész, majd André Kertész készíti el. Csak az 1930-as év tavaszán vásárolja meg 2500 frankért elsô Leica gépét. Igen fontos fordulat életében, többek között André Breton, Paul Eluard, Salvador Dali, Max Ernst, Giaccometti, Matisse, Miro, Le Corbusier és Picasso ismeretsége és barátsága, akiknek jelentôs szerepük volt mûvészi látásmódjának kialakításában.

Éjszakáit rendre a Montparnasse negyedben tölti. Ismerkedik, sôt megbarátkozik a párizsi éjszaka furcsa alakjaival, fényképein bepillantást engedve életükbe, egy, a nappalokban élô ember számára ismeretlen világba. Rájön, a fényképezôgép alkalmas arra, hogy megörökítse az éjszakai Párizsnak mindazt a szépségét, amelybe bohém élete során szenvedélyesen beleszeretett. Mindezt annak dacára, hogy amikor Picasso felkeresi és megszemléli rajzait, így szól: "Maga rajzolónak született, … miért nem folytatja? Sóbányával cserélte fel aranybányáját!"

De az 1932-ben megjelent Párizsi éjszakák címû albuma, amihez a híres író, Paul Morand ír elôszót, már híressé tette, képei szenzációnak számítottak, oly ritka volt a vállalkozás - éjnek éjszakáján fényképezni -, oly tökéletes és meglepô volt az eredmény.

Az alvilág és az éjszaka után a "felsô" világot kezdi fotografálni, ami második fotóalbumának, az Intim Párizsnak lesz a témája.

Késôbbi munkáit, riportfelvételeit három albumban gyûjtötte össze: Mária története, melynek fotói saját írásait illusztrálják (1949), a második Henri Miller kísérôszövegével indul, megelevenítve a nappali Párizs figuráit, jeleneteit, Párizs szeme címmel (1952). Az 1954-ben megjelenô harmadik album címe Az ünneplô Sevilla, tulajdonképpen egy nagyszabású fotószvit, amit összességében és tematikus kapcsolataiban kell átélni és értékelni.

Brassai elsônek testesítette meg a mûvészi szemlélettel dolgozó fotóriporter típusát. Fotói megtalálhatók a világ nagy múzeumainak féltve ôrzött kincsei között, Tokiótól New Yorkig.

Most, a magyar fotográfia napja alkalmából - fôleg nekünk, erdélyieknek - illik megemlékeznünk a patetikus, önmagát és a mûvészi lét új lehetôségeit keresô Brassairól. A kor kihívása különös élességgel vetôdött fel a XX. század képzômûvészetében: van-e kiút abból a dilemmából, amely a tehetséget arra kényszeríti, hogy áruvá váló mûvészi tárgyat gyártson, vagy az ipari civilizáció futószalagján névtelen szerzôje legyen a szépség mindennapi formáinak?

A választ majd a történelem adja meg.

Török Gáspár, EFIAP fotómûvész

- Tessék mondani, ki gyûlöl itt annyira engem? Ki akarja halálomat? Nem ártottam senkinek, mindenkinek megadom a tisztességet, elôre köszönök a gyermekeknek is... És tessék, nézze B. úr, mi van az ajtóm elôtt!... Hát kinek érdeke az, hogy lehetetlenné tegyen engem itt, mikor még alig volna hátra pár évem?

B. úr hümmögött egy kicsit, fejét csóválta, elvégre ô csak egyik lakója a tömbháznak, nem házbizalmi, sem körzeti megbízott, nem ügyvéd, sem polgárjogi harcos. A H. néni ajtaja elôtt több lírai fröccsentésben bûzlött valami echte városi ürüléklé, ahogy az egy mûvelt panelhez illik. Nyomolvasók a liftig követték volna a merénylôt, onnan már nem lehet tudni, merre ment a büdös vödör. - Kedves H. néni - mondta végül -, az én falumban, anno dacumál, az volt a szokás, hogy ha valaki leszerokszolta a ház elejét, mindig volt eltakarítója. A dolog nem felejtôdött el, s mikor végül kifeslett, a vétkes orra bennefelejtôdött az istálló hídlásában, vagy bicska felejtôdött a bordái között. De mivel a 21. században élünk, kedves H. néni - fejezte be vigasztaló beszédét -, maga csak abban reménykedhet, hogy egyszer majd az Isten megveri a gonosz merénylôt.

A Teremtô nem avatkozik apró s jelentéktelen dolgokba. H. néni végigpanaszkodta a blokk negyvenöt lakását, kárnak/sz-nak nem került gazdája, befogott orral sirültek el ajtaja elôtt a lakók, sosem derült ki a különös ürgeöntés - oka.

B. úr felesége több évvel késôbb egy reggelen leliftezett, hogy tartósítót vásároljon az uborkaeltevéshez, a férj zuhany alatt idôzvén arra készült, hogy ha szerencsésen beér munkahelyére - ma sem üti el semmi -, ír valami tököset a helyi napilap hétvégi mellékletébe, téma az utcán, miután kiveti az árvíz, hulla, állattetem, tökrészegek. Azon merengett a vízrózsa alatt, hogy jövôre töltené a hatvanat, ha megérné, írhatna valami f... mûvet, regényt vagy mítoszt, valami meghatározhatatlan mûfajú szövegbozótot, amit aztán minden sznob honorálna, amikor megjött asszonya, és erôteljesen verte az ajtót. Orrát fogva sírta: valaki odarottyantott fél vödörnyi bûzfröccsöt a küszöb elé.

És hát valóban, azaz tényleg. Istenem, az idôk változnak, merengett B. - ez a szag sem az a szag már. Ez valami elkenôdött, semmit-evô, joghurtzabás élôlény lébenszarumja.

- Na szia, drágám. - Megcsókolta feleségét, otthagyva a kétség örvényének kellôs közepén.

Beért a szerkbe, írt kábé ennyit, mint most, leadta, hazaszólt: - Na, mizújs? (Mert H. néni "meglocsolása" óta radikalizálódott a tömbház közvéleménye; ma már gyorsan kiderít és szankcionál mindenfajta lépcsôházi devianciát.)

Felesége azonban nem tudott semmi jót mondani. Így a ház új titokkal gyarapszik, B.-ék maradnak a közgyanúval: ki vannak utálva. A szarlét valaki felmosta vagy szétmángálta. Felszáradt. Nincs már, de roppant büdi.

bdomokos

Lehajtott fej

furcsa érzés

nem pillantok

fel az égre -

nyár zsírjában

kalász pezseg

s kibomlik

egy felhô férce

bohó idill

székely Éden -

a csend vérzik

gondban caplat

ne várjátok

elfogy árnyam

mire lassan

hazabaktat...

Fülöp Kálmán

Egy hûséges amerikai magyar, Pénzes Gyula emlékére

Gyuszámnak

Hull a könnyem

éjjel - nappal,

hull a fájdalom

levele,

elhagysz - elhagysz

édes Társam -

Isten hozzád!

Isten velem!

Péterffy Gyöngyi

Még az ókorból ered az a mondás, hogy az óriások (küklopszok) vállára felhágó gyerek távolabb lát, mint az, aki a hátán hordozza látó terhét. A távolba látás - nemcsak képletesen, hanem térben és idôben - valóban csudálatos képesség, ugyanis nagy távolságokat köthet össze, gombolyíthat egy helyre. Akár földrajzi, akár történelmi értelemben beszélünk egymástól messze álló dolgokról.

Az itt kiállított képek régen és mostanság készültek. Egykor, az erdélyi fényképzés kezdetén, jobbára a 19. században és a tegnap, a 21. hosszúnak és boldogabbnak ígérkezô század legelején. Egy fiatalember, tanult fotográfus, ifj. Fekete Zsolt nem a régiek vállára akar felhágni - holott tudása, tudománya, szeme, érzékei, tanulmányai révén erre is lehetôsége nyílnék -, hanem melléjük akar állni. A témaválasztás tekintetében.

Azt fényképezi, amit azok, Orbán Balázs és Veres Ferenc kolozsvári mester szemeltek ki és örökítettek meg. Ahogyan ôk látták száz-százötven évvel ezelôtt. Elfogadja az ô látószögüket. Melléjük áll, de tulajdonképpen helyettük állítja fel az állványát (vagy kézbôl dolgozik? - kérdezi a kiállítást megnyitó, ugyanis nem lehet jelen a látvány levételekor -, miként a közönség is a végeredmény megszemlélésére gyûlt egybe), rácsavarozza a gépet és a lencserendszeren át feltárul az a táj, ami még magán viseli az elôzô fényképezés varázsát, újdonságát, történetiségét. Megérinti valami abból a réges-régi keresgélésbôl, ami Orbán bárót és Verest is meglepte-legyintette. Éppen úgy, mint a mûfordító, belemélyedve az átültetés kínjaiba, részesévé válik egy másik emberi személy alkotói mechanizmusainak, ötletszületésének, egy másik ember észjárásának, esztétikai fogódzkodóinak. Már-már sejti, mit érezhetett az elôd, amíg meglelte az általa helyesnek, egyetlen elfogadhatónak nyilvánított látószöget: a tájkép talppontját, naplementét, hegyoldalt, kastélyt, déli verôfényt, reggeli pillanatot. Miközben minden változik, romlik, porlad, megmásul, ô, Fekete Zsolt visszakozásra kényszeríti a legutolérhetetlenebbet, az idôt. Hogy az ismétlés illúziója tökéletes legyen.

Ez a történelem átszelésének, megsemmisítésének egyik kísérlete. Kudarcra van ítélve, hiszen soha nem fogjuk ugyanazt a látványt kapni, ha száz-százötven évente járunk vissza a régi helyszínekre. Megváltozik a növényzet: kivágják a fákat, belepi a gaz az egykor nyüzsgô teret, lebontják, elhordják életünk színhelyeit, régi családok értékes otthonait, a történelem folyton úgy teremt rendet, hogy közben egyre jobban összekuszálja a viszonyokat. Az idô rendmániás, de minél inkább igyekszik egyszerûsíteni, annál több fájdalmat és veszteséget okoz.

És olykor feltûnik egy-egy masinás figura, egy tudós, egy kutató, egy vándorfényképész, aki az idô megállítására, rögzítésére tesz kísérletet. Ez az, ami egyelôre sikerül neki, nekünk. Tanúságot hoz, bizonyítékot, kordokumentumot: ilyen volt, ilyenné lett, ez volt, ezzé vált, látjátok, feleim szümtükkel, masinátokkal?

Sokakat ejtett meg a fényképezés a 19. század derekán. Úgy tûnik, hogy az elsô között is legelsô éppen a vásárhelyi matematikus és kísérletezô Bolyai Farkas. Vásárhely, ahonnan e képek újraalkotója is jô, a legkorábbi erdélyi fényképészeti mûhelyek városa. Az arisztokrácia pedig - Miklósi Sikes Csaba kutatásai szerint - az a társadalmi csoport, amely a legtöbbet áldoz az új mûvészetre. Báró Apor Károly, a KZST jövendô alapítója, a Kemény família, a Bethlenek, Telekiek és Kornisok vásárolnak gépet, felszerelést, szenvedélyesen örökítik meg kortársaikat és környezetüket. A történelem segédeszközei általuk válnak nélkülözhetetlenekké, miközben mind többen lesznek a fotografálás mívelôivé. Orbán Balázs és Veres Ferenc ebbe az áramlatba illeszkedett bele, az egyikük amatôr, illusztrátor, a másikuk hivatásos, aki a maga korában a legismertebb. Olyan becsben tartatik, mint a korábbi századokban a nemesi udvarokat felkeresô vándorpiktorok. Versengnek értük az értôk és látványok. Riadoznak tôlük a babonások. Akik arcukat az ellopástól, boszorkányságtól féltik.

A fényképezés kezdete óta az a cél: megörökíteni az emberi ábrázatot és tájat, találmányt, ritkaságot, mindennnapi mindenfélét, hogy az utódok higgyenek nekünk: jót akartunk, a magunk gyarló módján. Nem rajtunk múlott, hogy a történelem sorra kibabrál a szereplôk zömével. Zsarnok menedzser.

Az egymás mellé tett képek, az ismétlés ezért nem lehet soha tökéletes. Nincs két egyforma pillanat, korszak, történés, arc. Minden mindenbôl ered és a másféle mindenség felé tart. Mi is.

Ifj. Fekete Zsolt képei nemcsak a Nagyok mellé állás tettei, hanem a helytállás képei is. Még itt vagyunk, mi már örökre a képek foglyai leszünk, így éltünk, ezt viseltük, így s ennyire futotta erônkbôl, fantáziánkból, látjátok, ezt építettük-romboltuk, ezt szerettük, ezek ôseitek, a mi jelenlétünk látható jelei.

Hogy látva lássuk mulandó örökségünket, öröklétünket.

Sebestyén Mihály

Alexandre Dumas minden bizonnyal a jelenkorban is az egyik legismertebb írók közé tartozik. Úgymond klasszikus mûve, A három testôr a szórakoztató regényirodalom legnépszerûbb darabjainak egyike, a kalandos, fordulatos történetet egyedülálló és kifinomultan humoros stílusban írta meg szerzônk. Ismertségét pedig a többszörös (és a legtöbb esetben minôségi) megfilmesítés fokozza, ha "kosztümös filmrôl" beszélünk, a testôrök és barátaik, a király udvartartása, a végtelen intrikák és lovagi becsületszó jut az eszünkbe. A színpadra alkalmazás ugyanakkor egy regény esetében jóval nehezebb a megfilmesítésnél, és sokkal nagyobbat lehet vele bukni is, hiszen színpadon nem beszélhet mellé az ember (és itt nem a "félre"-krôl van szó). Ezúttal színpadon láttuk az elévülhetetlen történetet.

Liviu Pancu rendezô három éve kezdte el színházi nyári táborát a marosvásárhelyi várban, a rendezvény hagyományosan egy-egy szabadtéri elôadással végzôdik. A Romeo si Júlia nyitotta a sort, majd jött a Fahrenheit 461, a tavaly a Hamlet, míg az idén a Dumas-féle Három testôr. És itt kezdôdnek a bonyodalmak.

A rendezô "szokatlan" színteret választott megrendezendô darabjának játszására. Ezúttal is a várban vitték színre a nyári tábori játékot, de nem a nagyszínpadon, hanem egy kisebben, a kapubástya mellett. A megváltozott színtér nem sugallt rosszat, hiszen a nagyszínpad grandomániája a Fahrenheit kivételével megölte mindegyik elôadást. Pancu egyszerû, sík színpadteret választott, a kellékeket szinte teljesen mellôzte, a díszlet egy pár lépcsôsoros kisebb emelvénybôl és a mögötte álló kétablakos, várfalat szimbolizáló díszletfalból állt. A színpad szélein két zászló, rajtuk kissé talán túlságosan nyilvánvalóan is liliom, illetve kereszt. Legnagyobbrészt ezen a téren folyt a játék, néhol megjelent egy-egy fej az ablakokban, néhol leheveredtek hôseink a fûre. A rendezô ez évben is több intézmény mûvészei közül válogatta ki színészeit: a színpadon szerepeltek: a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem diákja és idén végzett hallgatói (köztük Korpos András, Meszesi Oszkár és Balla Szabolcs) mint testôrök, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színmûvészei (Ion Ritiu, Csergôffy László, Elena Purea), de láthattuk Dan Radulescut, Kozsik Józsefet, Bányai Józsefet, Moldovan Thomast is a színpadon. Igencsak hagyományôrzô stílusban indult a játék. A rendezô igyekezett a jelmezeket, koreográfiát és nyelvezetet megfeleltetni a játszott kornak és ezen törekvés sokszor zavart okozott a játék folyamán. A legszembetûnôbb probléma a színpad és a játszók közötti ellentét folyamatos jelenléte volt. Az egyszerû, díszletmentes játéktér és a díszes, barokk kori ruházat paradoxona talán túlontúl is felhívta a figyelmet a játszókra, ami önmagában nem baj, ám így igencsak föltûnt a néhol száraz, néhol túljátszott, olcsó gegektôl és humorizálástól földuzzadt játékstílus, ami mellett a szövegbôl sem lehetett szinte semmit sem hallani. A játék legnagyobb része ide-oda rohangálásból állt, valószínûleg a feszültség ábrázolása végett, amikor nem futkorásztak, akkor harcoltak testôreink a fôgonosz bíboros vérszomjas zsoldosaival. E harc azonban siralmasnak bizonyult. Az még hagyján, hogy a kelléktárban vörössé rozsdálltak a használt tôrök, ám a koreográfiát jobban is meg lehetett volna választani. Ha már valósághû ábrázolásra törekszünk, akkor az legyen rendesen megcsinálva, nem mint egy kosztümös film csatajelenetének lassított változata, ahol ordítanak a levegôbe leadott pofsorozatok és a nyilván szándékos mellészúrás. Színházról lévén szó, mindez talán megbocsátható lenne, ha nem láttuk volna ötpercenként az egészet, az Amerikai nindzsából ismert ordítás-hasbarúgás-szúrás- gyôzelem dramaturgia jóízû kíséretével egyetemben. Ezenkívül az üres színpadon láthatóan nagy nehézségeket okozott a jelenetváltás kérdésének megoldása is, ahol Liviu Pancu a legôsibb és legegyszerûbb megoldást választotta. A jelenetvégeknél beálló ugyanolyan sötét és ugyanazon barokk ütemek (függetlenül a látott vagy éppen bekövetkezendô eseményektôl) dühítôvé váltak félóra múltával, mégsem változott a cukros happy endig. Az elôadás csúcsát azonban megkérdôjelezhetetlenül az a jelenet képviselte, amikor D’Artagnan barátunk (Meszesi Oszkár) angliai, lopott útlevele helyett esküvôi meghívót kézbesít a rend ôrének. A meghívón pedig a produkció ezúttal hercegi rangú rendezôjének és valós szerelmének neve áll, miszerint 2005-ben, Marosvásárhelyen lesz a lagzi, Erdély, flekken satöbbi. Ekkora, kétségbeesetten ordító geget e sorok írója még nem tapasztalt sehol, a díszes közönség viszont remekül szórakozott. Utána pedig nyugodtan folyt tovább a játék a barokk kor virágzásának idején.

Liviu Pancu elôadása bizony semmivel sem járult hozzá a színházszeretô ember kegyeinek elnyeréséhez. Olcsó komédiát láttunk, amelynek figurái commedia dell’artet idéztek, kimaradt azonban a commedia nyers vulgarizmusa (régi szép idôk...), a rendezô pedig nem tudta eldönteni produkciójának még a stílusát sem. A következetlen koncepció eredménye a színtér és szereplôk közötti ellentét, a játék hol durván realista, hol kísérleti, hol vásári komédia jellege, valamint a közönségszórakoztatásnak szánt, öncélú poénburjánzás, ami még unalmat sem, inkább érdeklôdést szült. Az iránti érdeklôdést, hogy hogyan lehetett ezt így megcsinálni?

A játszók közül csupán a színészhallgatónak és a két végzett színésznek, Korpos Andrásnak, Meszesi Oszkárnak és Balla Szabolcsnak jár elismerés. Ôk a mostoha körülmények és a nem anyanyelvükön való játszás nehézségei ellenére is képesek voltak élô, önálló, egyéniséggel rendelkezô figurát a színpadra vinni. A többi... néma csend. Illetve barokk zene.

Nagy Botond

RMDSZ-es decentralizációs törvényjavaslat

Az RMDSZ a decentralizációs törvény kapcsán azt javasolja, hogy egyes decentralizált szolgáltatások a minisztériumok hatáskörébôl kerüljenek át a megyei tanácsokhoz. Markó Béla RMDSZ-elnök pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, magyar közigazgatási szakértôk elemzései alapján a decentralizált intézmények, amelyeknek tevékenysége a közigazgatással kapcsolatos, át kellene kerüljenek a megyei tanácsok hatáskörébe, míg az ellenôrzô tevékenységet folytató intézmények a minisztériumok és a prefektúrák hatáskörében maradnának. "A megyei kulturális, mezôgazdasági, munkaügyi, egészségügyi stb. igazgatóságok a megyei tanácsok hatáskörébe kellene hogy kerüljenek, mivel közvetlenül a helyi közösségeket szolgálják. Helyi feladatok lesznek, a megyei tanácsok pedig jól ismerik a helyi problémákat" - magyarázta az RMDSZ-elnök. Hozzátette, ugyanakkor az ellenôrzô tevékenységek, mint a pénzügyôrség vagy a környezetvédelmi igazgatóság, a minisztériumok hatáskörében maradnának, mivel a törvények betartása a feladatuk.

Kolozsvári projektek európai finanszírozással

Kolozsvár két nagy projektre is kaphat európai támogatást, a körgyûrûre és a környezetkímélô szeméttárolóra, jelentette ki pénteken Kolozsváron Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetôje. Scheele sajtótájékoztatóján elmondta, a körgyûrût Phare-programból lehetne támogatni, ennek értékérôl vagy arról, hogy mikorra esedékes nem nyilatkozott. A környezetkímélô szeméttárolót illetôen Scheele elmondta, ez EU-s finanszírozásra esélyes, amennyiben belefoglalják az országos környezetvédelmi stratégiába.

Torlódás a borsi és nagylaki határátkelôknél

A borsi határátkelônél az országból kilépni vágyók hosszú órákig várakoztak, számol be a Mediafax tudósítója. A borsi határátkelô csütörtökrôl péntekre virradóra kezdett zsúfolttá válni, amikor is négy kilométeresre nôtt a kilépni szándékozók sora. A pénteki nap elsô négy órájában több mint négy órán át kellett várakozniuk a kilépni vágyóknak, a személygépkocsik sora pedig mintegy egy kilométer hosszú volt. A nagylaki határátkelô illetékesei péntektôl több sávon bonyolítják a forgalmat, a kilépni vágyóknak pedig legkevesebb 40 percig kell várakozniuk. A kilépô sávok száma elérte a nyolcat az eddigi háromhoz viszonyítva, és több alkalmazottat is behívtak dolgozni, hogy csökkentsék ezáltal a várakozási idôt. Az aradi határrendészet közleménye szerint a nagylaki határátkelônél a hétvégén csúcsforgalomra számítanak, mivel a napokban ér véget a külföldön dolgozó román állampolgárok a szabadsága.

Per Hayssam ellen a Volvo-üzletért

Kihallgatták pénteken Omar Hayssam üzletembert a Volvo traktorok ügyében, ismertették vele a bûnvádi eljárás anyagát, a szíriai üzletember ellen pedig pert indítanak. Bírósági források szerint Hayssamot ebben az ügyben csütörtökön is kihallgatták, arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak nem megfelelô fordítások arabról románra. Ennek következtében a kihallgatást pénteken folytatták, amikor is jelen volt az a tolmács is, aki az ebben az ügyben kihallgatott személyek kihallgatásán is jelen volt. Adriana Cristescu ügyész - aki július végén Bagdadba látogatott - kihallgatta Mohammad Munafot és Adnan Khdipet (Hayssam feltételezett bûntársai az ügyben) a Volvo alkatrészek vásárlása kapcsán.

Újabb medvetámadások

A déli Kárpátokban medvék ismét embereket támadtak és sebesítettek meg. Moroieni településen egy férfi ki akarta menteni egy medve mancsaiból a disznaját,erre a medve üldözôbe vette a gazdát, és amikor az bemenekült elôle egy lakóépület lépcsôházába, oda is követte, és lábon harapta - jelentette a Mediafax. Egy nappal korábban élelmet keresô medvék Padina kirándulóhelyen feldúltak hét turistasátrat, de sebesülés nem történt. Egy hónappal korábban egy másik kirándulóhelyen szintén sátorozó turistákra támadtak medvék, és egy nônek hastájon sérülést okoztak. Idén nyáron két juhászt is medvetámadás ért már.

Tûz egy párizsi lakóházban, tizenhét halott

Tizenheten haltak meg egy párizsi lakóházban pénteken kora hajnalban keletkezett tûzvészben, az áldozatok többsége gyermek. A végleges mérleg szerint a halottak között 14 gyermek van. A három felnôtt áldozat egyike pedig egy állapotos nô. A sebesültek száma harminc. Két személy állapota válságos - közölte egy rendôrségi forrás. A tûz a francia fôváros XIII. kerületének egyik lakóházában tört ki, amelyben szinte kizárólag afrikaiak, elsôsorban Szenegálból és Maliból érkezett bevándorlók laktak, mintegy százharmincan. Ebbôl 100 volt a gyermekek száma. A tûz oka egyelôre nem ismeretes.

Tombol a Katrina hurrikán

Négy ember életét oltotta ki péntek hajnalig Floridában a Katrina hurrikán, amely az amerikai szövetségi állam déli részén tombol. A heves esôzéssel járó forgószél fákat csavart ki tövestôl, városok utcáit öntötte el, és 1,3 millió fogyasztót fosztott meg az áramszolgáltatástól. Miami-Dade megye területére például 38 centiméteres csapadék hullott, Key Biscayne-ben pedig több tucatnyi család kényszerült otthona elhagyására, mert a vízszint egy méteresre emelkedett. A hajnali órákban a hurrikán trópusi viharrá szelídült óránkénti 113 kilométeres széllökésekkel, de a meteorológusok szerint a Katrina ismét erôre kaphat, és a jövô hét elején újfent lecsaphat Floridára.

Fekete esztendô a repülésben

Az idén már többen vesztették életüket légi balesetekben, mint tavaly egész évben - jelentette a genfi székhelyû légi baleseteket regisztráló nemzetközi iroda (BAAA), de a szervezet hangsúlyozta azt is, hogy 2005 várhatóan ez egyik legkevesebb halálos áldozatokkal járó esztendô lesz.

Január elseje óta a legalább hat utast szállító repülôgépek közül százhúszat ért baleset, és összesen 840-en haltak meg. Tavaly 160 szerencsétlenség 766 ember életét követelte, és emiatt az elmúlt év bizonyult eddig a repülés történetében a legkevesebb ember életét kioltó esztendônek - jelentette ki Ronan Hubert, a BAAA vezetôje.

Kormánytámogatás infrastruktúra- fejlesztésre

Hamarosan elkezdôdhet a Görgényszentimre - Kásva - Görgényüvegcsûr közötti 7-es községi út javítása. A legutóbbi kormányülés döntése értelmében 3 milliárd régi lejt, azaz 300.000 új lejt szánnak az említett út rehabilitációjára. Az RMDSZ közbenjárásával ezt az összeget a költségvetés tartalékalapjából különítik el és utalják át a görgényszentimrei infrastruktúra fejlesztésére - áll a csütörtöki kormányhatározatban.

Augusztus 31-ig véglegesítik az ipari parkot

A megyei tanács erre külön kinevezett bizottsága augusztus 31-én veszi át a fôvállalkozó Geiger cégtôl a vidrátszegi ipari parkot. A létesítmény munkálatait tulajdonképpen július végén kellett volna véglegesíteni, azonban még akadt igazítanivaló. Többek között nem fejezték be a védôárkok kiásását, gond volt a villamossági berendezéssel, rendbe kellett tenni az adminisztrációs épület mellékhelyiségeit stb. A szakemberek a megyei tanács képviselôivel múlt pénteken helyszíneltek és a felek megállapodtak abban, hogy az említett hiányosságokat augusztus 31-ig ki kell küszöbölni. A hivatalos átadás valószínûleg szeptember közepén lesz.

Kiöntött a tompai patak

Szerdán reggel a kiadós esôzések következtében a tompai patak elöntötte a Nyárádszeredához tartozó hasonnevû falut, a környékbeli patakok pedig kárt okoztak Sárdon és Szentlôrincen is. A felmérés szerint 60 ház és 40 hektár földterület került víz alá, egy romaház pedig romba dôlt. Tegnap a polgármesteri hivatal illetékesei és a megyei közegészségügyi igazgatóság képviselôi a vizet szivattyúzták ki a pincékbôl és a kutakat fertôtlenítették. A hajlék nélkül maradt 14 személyt rokonoknál szállásolták el, a polgármesteri hivatal és a nagycsaládosok egyesülete pedig gyorssegélyben részesítette ôket: tegnap alapélelmiszereket és ruhanemût kaptak.

218 ANL-lakást igénylô Régenben

Az ANL lakásépítési program meghirdetésekor Szászrégenben 700-an nyújtottak be igénylési kérést a polgármesteri hivatalhoz. Idôközben megváltozott a kritériumrendszer. Az új követelményeknek csak 218 személy felelt meg, így ôk esélyesek arra, hogy állami alapból épített lakáshoz jussanak. Jelenleg a városban három, 54 lakrészes ANL-s tömbházlakást építenek, ezek közül az egyiket valószínûleg szeptember végén befejezik, így 18 család máris új lakásba költözhet.

Népmesetábor Szovátán

A szovátai Teleki Oktatási Központban augusztus 29- én és 30-án a budapesti Hagyományok Házának néprajz szakos munkatársai a Communitas Alapítvány támogatásával népmesetábort szerveznek, amelyen 25 óvó- és tanítónô vesz részt Erdélybôl. Hétfôn Agócs Gergely a hagyományôrzô mesemondókról beszél, délután Sándor Ildikó meseházi foglalkozást tart. Kedden Raffai Judit népmesekutató-múzeumpedagógus A népmese alkalmazása az oktatásban címmel értekezik, majd Dala Sára folklorista eredeti és feldolgozott népmeséket mond. Sándor Ildikó pedig a népmesekellékek készítését mutatja be a pedagógusoknak.

Külképviseleten az önkormányzati testület

A Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal képviselôi augusztus 17. és 20. között a magyarországi testvértelepülésre, Aszódra látogattak, ahol részt vettek a Szt. István-i ünnepségeken. Ezzel egy idôben a szintén nyárádszeredai Bocskai Dalkör tagjai a társult településeken, Simontornyán és Kisszékelyen léptek fel és ellátogattak Örkényre is. Mindkét küldöttség a gyerekek kölcsönös táboroztatási lehetôségérôl, a kapcsolatok bôvítésérôl is tárgyalt a vendéglátók önkormányzati képviselôivel.

Szarvasmarha-kiállítás Mezôbándon

A prefektúra, a megyei tanáccsal, a mezôgazdasági tanácsadó hivatallal, a mezôgazdasági igazgatósággal, illetve a szaporodásbiológiai hivatallal közösen, a helybéli polgármesteri hivatallal és az állattenyésztôk egyesületével együttmûködve ma szarvasmarha-kiállítást szervez Mezôbándon. A kiállítást 10 órakor nyitják meg, 10.30 - 12.30 óra között vonultatják fel a gazdák a szarvasmarhákat, a díjazás kb. 12.30 - 13.30 óra között lesz.

Gyógyulás szellemi úton

A marosvásárhelyi Bruno Gröning Baráti Kör találkozót tart ma 17 órától a marosvásárh