Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A jelek szerint a hagyományos és az utóbbi években sikknek számító kutya-, cicakozmetika után újabb "voge" kap szárnyra: a kormánykozmetika. Mert ami hétfôn történt, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetô kormány- átalakításnak, csak kozmetikázásnak. A kozmetika pedig, nyílt titok, nem szünteti meg a hibákat, csak, jó esetben, egy idôre elkendôzi esetleg.

Nos, négy miniszter ment, négy másik jött. Az államfô pedig, a szabályoknak megfelelôen, "beiktatta" ôket. És itt derült ki, hogy csak és csakis kozmetikázásról volt szó. Ugyanis Basescu a frissen felkent pénzügyminisztertôl például azt várja el, hogy "legalább olyan eredményeket érjen el, mint menesztett elôdje". A logika szabályai szerint ez azt jelenti, hogy a volt pénzügyminiszter jól dolgozott. Akkor pedig, nem tudni, mi értelme volt a menesztésének. Ugyanez a helyzet Gheorghe Seculici-csal, aki igaz ugyan, hogy - önmaga számára is meglepetésképpen - úgy csöppent a miniszterelnök-helyettesi székbe, hogy az elnök "meghívta" a komáját, de Markó Béla szerint jó munkát végzett. Akkor vajon miért kellett mennie? Bizonyára azért, mert másnak kellett a konc. Nevezetesen Adriean Videanu üzlettársának. Az egészségügyi tárcát elvállalni - tekintve az egészségügy helyzetét - egyenesen vakmerôség, mert lehet valaki bármennyire jó közgazdász, nehezen hihetô, hogy megtalálja az egészségügyi kátyúból kivezetô utat. S. Vladescuról egyelôre annyit tudni, hogy a kormányfô "intim" barátja. Hogy ez mit jelent, kiderül a késôbbiekben. Ami az integrációs minisztert illeti, nem emelhetünk kifogást, mert e fontos tárca vezetôje annyira halovány volt, mint a néger fenekén a gyöngyházgomb. Igaz, az új miniszterrôl is azt tudni leginkább, hogy Basescu védence. Illetve, hogy a minisztersége idején épített sztráda fél év alatt kátyúmezôvé vált. Tekintve, hogy vízügyi szakember, meglehet, jobb munkát végzett volna a környezetvédelmi tárca élén, mint Sulfina Barbu, aki csúfosan leszerepelt az árvízhelyzet kezelése során, amikor ahelyett, hogy szakszerûen intézkedett volna, a sajtót és magát az úristent tette felelôssé, és mégsem mozdították el a miniszteri bársonyszékbôl.

Mindent egybevetve, olyanra sikerült a kozmetikázás, amilyet egy kocsmában lehet elvégezni. Ugyanis, a vendéglôi fehér asztalnál osztotta ki Basescu, Tariceanu, Boc és Videanu a lapokat. A legfontosabb feltétel pedig az volt, hogy mennyire szoros szálak fûzik azokhoz, akik a paklit kavarják.

Ha nem lenne komoly a tét - az európai integráció -, amelyrôl a kártyakeverés közben teljesen megfeledkeznek a kavarók, akkor mi is legyintenénk egyet. Csakhogy a tét óriási és nemigen hagyhatjuk szó nélkül, ha az uniós csatlakozás elúszik bizonyos politikusok gôgje, bosszúvágya vagy ambíciója miatt. Ezért vártuk volna el, hogy kozmetikázás helyett komoly, a közvélemény által is elismert szakembereket nevezzenek ki, igazi teljesítmény szerint, nem pedig amolyan komasági alapon.

- Cáfolta az egyik magyar napilap által elindított kémtörténetben játszott állítólagos szerepét a hírbe hozott Szatmári-házaspár; a férj kedden úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy feltehetôen a magyar belpolitikai csatározások miatt keverték nevüket az ügybe.

"Úgy látom, hogy most kezdôdik Magyarországon a választási kampány. Mi mellékszereplôk vagyunk, az ellenzéki lap, amely elindította az ügyet, valójában a kormányt támadja" - fogalmazott Szatmári Tibor.

A Magyar Nemzet címû napilap hétfôn írt arról, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) tavaly kiszorított az országból egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozott.

A cikk szerint a házaspár nôtagja, Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál dolgozott, és itt "intim kapcsolatba került" a hivatal azóta már leköszönt vezetôjével, valamint "ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével".

A lap azt közölte, hogy a házaspár a közelmúltban elhagyta az országot, a történtekrôl pedig a polgári titkosszolgálatok éves beszámolójakor a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tudomást szerzett.

Szatmári Tibor, aki feleségével együtt jelenleg is Magyarországon él, úgy fogalmazott, hogy a Magyar Nemzet írása több részigazságra alapuló rágalom. Felesége szignója valóban Sz. I., valóban dolgozott a HTMH-nál, amelynek legutolsó elnöke valóban leköszönt posztjáról. Az is igaz, hogy felesége korábban munkakapcsolatban állt a magyar kormány egyik volt, illetve egyik jelenleg is hivatalában lévô miniszterével.

Az összes többi, esetleg rájuk vonatkozó állítás rágalom - hangsúlyozta.

Hozzátette, hogy ôt vagy feleségét a cikk megjelenése elôtt nem keresték a laptól. A cikk közlése után felhívta a szerkesztôséget, de ott nem voltak hajlandók megerôsíteni, hogy az írás róluk szólna.

Nyomatékkal hangsúlyozta: semmi jelét nem tapasztalta annak, hogy ôt és feleségét "kiszorítani" próbálták volna Magyarországról.

"Sôt egy hónappal ezelôtt kaptam meg a letelepedési engedélyt" - tette hozzá.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) január elsejétôl bontotta fel munkaszerzôdését Szatmári Tiborral, akinek a nevét a magyarországi sajtó egy kémbotránnyal hozta összefüggésbe.

Az MTI azt kérdezte Takács Csabától, az RMDSZ ügyvezetô elnökétôl, hogy a szervezet valóban megszakította-e kapcsolatait Szatmári Tiborral, akirôl a magyar sajtó egy része tudni véli, hogy egy kémbotrányba keveredett romániai magyar házaspár férfi tagja. (Szatmári egy ideig az RMDSZ képviselôjeként volt jelen Budapesten).

"Nem szakítottunk meg semmit!" - szögezte le Takács Csaba, közölve: "Szatmári Tibornak felbontottam a munkaszerzôdését január elsejétôl, mert nem tartottam igényt többé a munkájára". Az MTI kérdésére Takács azzal indokolta ezt a lepést, hogy az illetô a Communitas Alapítvány alkalmazottja volt, és Magyarországon tartózkodva ezzt a munkát nem tudta ellátni

A román titkosszolgálatok nem kívánták kommentálni a helyi sajtónak a magyarországi kémbotránnyal kapcsolatos híreket, amelyeknek egy romániai magyar házaspár volt a fôszereplôje.

A Gandul megkérdezte a három legnagyobb román titkosszolgálat képviselôit, mit tudnak errôl a témáról. A román (belsô) hírszerzô szolgálat (SRI) azt mondta a lapnak, hogy a szabályok értelmében nem nyilatkozhatnak újságokban megjelent hírekrôl. De az illetékesek azt is hozzáfûzték, hogy a lap "nem a megfelelô hivatalhoz fordult" ez ügyben.

Ennek nyomán a Gandul a külföldi hírszerzô szolgálatot (SIE)is megkérdezte. Meg nem nevezett illetékese egyenesen képtelenségnek, "lázálomnak" minôsítette a Magyar Nemzetben megjelenteket. Az illetékes emlékeztetett a magyar sajtó által terjesztett korábbi információra is, amely szerint a román titkosszolgálatok rendkívül aktívak magyar földön. Éppen ellenkezôleg - mondta az illetô - nagyon is jó a kapcsolat a két ország azonos profilú szervezetei között.

A Cotidianul csak rövid tudósítást adott az ügyrôl azzal a címmel: "Egyes magyarok Románia számára kémkednek".

Az Evenimentul Zilei - bulvár jellegû lap lévén - elsô oldalon nagy betûs címben írta: "A romániai Mata Hari". Ezzel utalt az említett házaspár nôi tagjáról szóló sajtóinformációra, amely szerint a hölgynek intim kapcsolata volt magyarországi kormányzati tisztségviselôkkel. A lap ugyancsak bukaresti hivatalos forrásoknál érdeklôdött, de nem jutott sokra. Radu Timofte, a SRI vezetôje mérgesen azt mondta: "Nem támaszkodom újsághírekre, azokhoz nem fûzök kommentárt". Hasonlóképpen hárította el a lap kérdését Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter, akárcsak a SIE illetékese.

Tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetôsége látta vendégül az ország közismert orvosi egyetemeinek (Bukarest, Kolozsvár, Craiova, Iasi ) rektorait, akik közül csak a temesvári rektor hiányzott (igazoltan), jelen volt viszont az aradi orvosi egyetem képviselôje. A megbeszélésen részt vett Sorin Oprescu szenátor, a Carol Davila Egyetem profeSszora, a még érvényben levô kórháztörvény egyik megalkotója, Dan Sabau, a szebeni egyetem sebészprofesszora, aki a szenátus egészségügyi bizottságát vezeti, valamint Székely Ervin, az egészségügyi tárca államtitkára. A megbeszélés tárgyát az új kórháztörvény-tervezet képezte, amelyet a 2003. évi 270-es jogszabály módosítására dolgoztak ki.

A megbeszélés végén a jelenlevôk nyílt levelet intéztek a parlamenthez valamint Románia elnökéhez, hogy felhívják a figyelmet: a kórháztörvény tervezett módosítása milyen károkat okozhat a romániai orvosképzésnek - mondotta Popa Florian egyetemi tanár, a bukaresti orvosi egyetem rektora, a Rektorok Szövetségének alelnöke. A rektorok a tervezet ellen foglaltak állást, és azt javasolják a szaktárcának, hogy szervezzen egy közös találkozót, amelynek során a civil szervezetek, a betegek védelmét ellátó egyesületek, az orvosi kollégium, az asszisztensek rendje valamint az ágazati szakszervezetek képviselôivel együtt véleményt mondhatnak a kórháztörvény módosításáról. Az új jogszabály csak bonyolítja a rendszer gazdasági válságát azzal, hogy válságba sodorja a hagyományos orvosképzést is. - Véleményünk szerint a rektorok által megfogalmazott figyelmeztetés egy olyan törvény megalkotásához vezethet, amely az orvosi ellátás javítását szolgálja, kedvezô mûszaki és tudományos feltételeket teremtve a kórházakban.

A tanácskozáson arra a következtetésre jutottak, hogy a törvénytervezet megalkotói nem vették figyelembe az egészségüggyel kapcsolatos alaptörvényeket sem, ami ellentmondásokhoz vezethet.

Az új miniszter kinevezésével kapcsolatosan Florian Popa elmondta, hogy egy pénzügyi szakember segíthet az ágazat gazdasági helyzetének a javításában, ezt azonban csak a szakemberekkel való együttmûködés alapján teheti meg.

Lényeges az egészségügyi rendszer finanszírozása, de nem fontosabb, mint az egészségügyi ellátás minôsége - vélekedett.

A nyílt levél függelékében valamennyi jelen levô rektor kifejti a törvénytervezet egyéb elôírásaival kapcsolatos véleményét - tette hozzá.

Kérdésünkre Sorin Oprescu szenátor elmondta, hogy az érvényben levô 2003-as kórháztörvényt nem párttársai, hanem a ma kormányon levô ellenzék segítségével sikerült elfogadtatni, továbbá, hogy a jogszabály fontos lépés volt a központosítás lebontásában. A törvény javítható, de a módosítások célja a haladás kellene legyen. A jelenlegi tervezet viszont nem vesz tudomást az egyetemekrôl, az egyetemi tanárok pedig délután kellene dolgozzanak, amit elfogadhatatlannak nevezett. Ugyanakkor kifejtette, hogy a képviselôkben lesz annyi tisztánlátás, hogy a jó irányba módosítják a sok vitát kavaró jogszabály-tervezetet.

Az ülésen jelen levô Székely Ervin államtitkár kérdésünkre kijelentette: a konkrét javaslatokat továbbítja a minisztériumnak, hogy olyan kompromisszumos megoldást találjanak, amely kiküszöböli a túlzásokat, ugyanakkor lehetôvé teszi az egészségügyi menedzsereknek, hogy kórházat vezessenek.

Az Azomures török tulajdonosa, a Transworld Fertilizers Holding tavaly megvásárolta a konstancai Chimpex, kikötôi szállítás lebonyolítására szakosodott céget. A jelek szerint a török tulajdonos nemcsak az Azomures szakszervezetével nem tud egyetértésre jutni, hanem a Chimpex szakszervezetével sem.

A konstancai vállalat alkalmazottai múlt csütörtöktôl léptek sztrájkba. A teljes munkabeszüntetés a Chimpex szakszervezeti vezetôje, Florin Coman szerint naponta milliárdos nagyságrendû veszteséget jelent a vállalatnak, de a sztrájk elkerülhetetlen volt, hiszen nem tudtak megegyezni a tulajdonossal a kollektív munkaszerzôdés újratárgyalásakor. A Chimpex szakszervezete 5 százalékos béremelést kért, valamint az elbocsátások esetén végkielégítésként fizetendô összegek rögzítését (régiségtôl függôen 3500, 6000 illetve 8000 eurót), amit a tulajdonos nem hajlandó elfogadni. Florin Coman szerint a májusban megkezdett tárgyalásokon a tulajdonosok nem jelentek meg, csupán képviselôjüket küldték el. "A Chimpex tulajdonosait azóta sem láttuk, sôt, a sztrájk kezdete óta sem. Ami az Azomuressel történik, arról az a véleményem, hogy a török tulajdonos a kormányt akarja sarokba szorítani, hogy bizonyos kedvezményeket kicsikarjon. Ez a módszer a Chimpexnél nem fog menni, hiszen ez egy közterületen levô kikötôi szállítást lebonyolító vállalat, ami mindig müködni fog. A tulajdonos legfeljebb a raktárait zárhatja be. Ez nem egy török butik!" - jelentette ki a Népújságnak Florin Coman.

A konstancai vállalatnál történtekkel kapcsolatban a marosvásárhelyi kombinát Alternativa 2002 szakszervezete a Chimpex vezetésének küldött levelében "aggodalmát" fejezte ki amiatt, hogy nem hajlandók "építô és becsületes" párbeszédet folytatni az alkalmazottakkal, "ez pedig a marosvásárhelyi Azomures kombinátra is kihat". A Chimpex szakszervezetéhez eljuttatott közleményben az Alternativa 2002 kijelenti: szolidaritást vállal a konstancai vállalat sztrájkoló alkalmazottaival, és az a tény, hogy a közös tulajdonos olyan jogok biztosításától zárkózik el, amelyeket az ágazati szerzôdések rögzítenek, arra enged következtetni, hogy a közös tulajdonos úgy viselkedik, mint "állam az államban". A török tulajdonos párbeszédet elutasító magatartásából az Alternativa 2002 elnöksége azt a következtetést vonja le, miszerint "a tulajdonos a romániai mûtrágyatermelési tevékenységet szándékozza aláaknázni".

Turisztikai övezetté alakul a Bözödi-tó partja. Bár a közmûvesítés még hiányzik, évrôl évre újabb nyaralók, villák épülnek. Ezzel nem is lenne gond, azonban némelyek fittyet hánynak a tó körüli terület beépítésére vonatkozó rendszabályoknak. Nem tudni milyen engedély alapján magas drótkerítéssel körbevett nyaralók épültek közvetlenül a tó partjára. Ami egyrészt azért szabálytalan és veszélyes, mert a tó szintjét a nagy esôzések akalmával egészen a gát felsô határáig emelhetik, ami azt jelenti, hogy a part menti nyaralók víz alá kerülnek. Másrészt szabálytalan a part mentére kerítéseket építeni - tájékoztatott Dávid Csaba, a vízügyi igazgatóság vezetôje. Mindez azonban a tó környékét birtokba vevô nyaralótulajdonosokat láthatóan nem zavarja. Ilyen szempontból a helyhatóságok is határozottabban kellene fellépjenek, hogy a tó körüli építkezések során betartsák az érvényben levô elôírásokat.

Immár kétszer kérvényezték a görgényüvegcsûri magyar tanácsosok a népszavazás kiírását Üvegcsûr és két tanya leválása érdekében. Kis Tibor görgényszentimrei alpolgármester véleménye szerint a polgármesterváltás újabb reményeket ad a közel kétezres létszámú, nagy többségében magyar falu lakóinak. Az alpolgármester a lehetséges községházát is megmutatta: a valamikori áramfejlesztô, volt szövetkezeti épületben sok a tennivaló, de megfelel egy kisebb polgármesteri hivatalnak.

- Az elôzô négy évben a Görgényüvegcsûrt képviselô négy magyar tanácsos kétszer kezdeményezte a referendum kiírását, de a polgármester és 11 tanácsos ellenezte azt. Tudni kell, hogy körülbelül százmillió lejre van szükség a népszavazás lebonyolítására, ezt a helyi költségvetésbôl kell biztosítani - tájékoztat Kis Tibor alpolgármester. - Görgényüvegcsûrt a községközponttól több mint tíz kilométeres távolság választja el. A falu lakói, amint az a házakon, az egész településen látszik, szorgos, dolgos emberek. Sokan kômûvesként dolgoznak, adójukból pedig fôként a községközpont épül. Az elôzô két sikertelen próbálkozás ellenére fontolgatjuk, hogy hamarosan újra kezdeményezzük a referendum kiírását. Úgy vélem, hogy ezúttal a község vezetôje, Boar Laurentiu polgármester is kiáll kérésünk mellett, s így talán a román tanácsosok közül is támogatnak. Ha sikerülne is kiírnunk a népszavazást, a neheze még hátra lenne, hiszen a község összlakosságának több mint fele bele kell egyezzen a különválásba. Egyelôre mi még csak a fontolgatás idôszakában vagyunk, de már tudjuk, hogy siker esetén hova rendeznénk be a polgármesteri hivatalt. A görgényüvegcsûri központtól nem messze levô, volt áramfejlesztô épületbe, amely közmunkával épült, s sokáig a szövetkezet használta. Az épületet jelenleg körbenôtte a gaz, ablakainak egy része ki van törve, de szükség esetén viszonylag rövid idôn belül fel lehetne újítani, használhatóvá lehetne tenni. A görgényüvegcsûri magyar tanácsosokkal együtt úgy gondolom, hogy a falu lakóinak többet tudnánk biztosítani, ha önálló közigazgatási egységgé válnánk, a magunk urai lehetnénk - vélekedik Kis Tibor alpolgármester.

A fejleményekre visszatérünk.

Rögtön azután, hogy letértünk a fôútról, elkezdôdött. A problémák, szitkozódások, kesergések és dührohamok hosszú sora váltotta egymást szünet nélkül amaz ominózus napsütötte- felhôárnyékolta délutánon. Hetvenes- nyolcvanas-kilencvenes tempó, jó idô és jó társaság, a régi barátok viszontlátásának öröme, az esti koncertekre való várakozás jellegzetes hangulata lebegett a ki-kiderülô ég alatt, a csekély forgalom is megengedte a tempósabb közlekedést. Tartottuk a kilencvenet, az ember gondolatai ilyenkor elkószálnak, reflexbôl vezet és örvend az életnek, az arcába fújó szélnek, a gyönyörû tájaknak, amelyek mellett elsuhan. Mikor: bumm! és aztán megint bumm! - bele az elsô kráterbe -, a motor fara táncolni kezd, a fizika összes ereje igyekszik megkavarni-megcsavarni a vasat, a teleszkópok összeülnek, kirúgják magukat, majd megint összeülnek, hiszen gödör gödröt követ, a széles hátsó kerék beáll az aszfaltba örökített traktornyomba, a hosszú elsô villa, kormányostól és a rá kötözött sátrastól együtt belô oldalra, hogy csak gyôzzed tartani, miközben a többezres fordulatszámmal forgó, borítatlan kardántengely jókorákat koppan a hátsó villán. Sûrûn kérem a bocsánatot a vastól, miközben a Nagy Motoristen imáját mormolom (Ki téged benzinnel, olajjal ellátott, annak neve legyen áldott, itt ne hagyjál öreg, mert felgyújtalak!), lassítok, de az sem egyszerû, igyekszem kibillenteni a négyszáz kilós gépet a keréknyomból, miközben majdnem az aszfaltra kenem magam. Autós emberkék jobbról- balról elôznek, nem értik, miért kell itt lassítani, egy különösen lovagias példány elém húz és gúnyos vigyorral befékez, hiszen az "úgyis csak egy bicikli", nem számít, hogy hatötvenes és majdnem kisautónyi súlya van. Aztán amikor meglátja, hogy egynél jóval több motor megy egymás után és barátaim észrevették a dolgot, felgyorsít, sietve távozik.

Rövid szünet után minden kezdôdik elölrôl, a visszafele út pedig még nagyobb káosz: sötétben, csepergô esôben, nedves úton, a vízzel teli gödröket a párás silden keresztül észrevenni pedig lehetetlen küldetés. A gép valahogy kibírta: legalább ezt a túrát. Elvinném egyszer motorozni az illetékeseket erre az útszakaszra. Hogy legalább egyszer az életben átéljék a hazai utak halálközeli élményét. Autóból mindez észrevehetetlen. És hogy életveszélyes, az bizony nem duma. Csak éppen - kit érdekel?

(MTI) - Erdélyben van elég hely a párbeszédre - reagált Markó Béla, az RMDSZ vezetôje hétfôn Aradon a Duna Televízió elnökének arra a felvetésére, hogy a politikus augusztus végén, szeptember elején élô adásban beszélgessen az erdélyi magyarságot érintô kérdésekrôl Tôkés Lászlóval.

"Erdélyben van elég hely ahhoz, hogy találkozzunk. Nem kell elmennünk máshová azért, hogy párbeszédet folytassunk, s fôleg nem kell színházat csinálni ebbôl a párbeszédbôl" - mondta az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI-nek.

A politikus elmondta, Cselényi László Duna tv-elnök meghívását megkapta, de úgy érezte, a kezdeményezésnek némileg színházi jellege van.

"Ez nem színház, hanem nagyon komoly kérdés, hogy az erdélyi magyar személyiségek tudnak-e egymással párbeszédet folytatni, meg tudják-e beszélni közös dolgaikat" - hangsúlyozta a legnagyobb romániai magyar párt vezetôje.

Markó Béla úgy véli, erre a párbeszédre megvan a lehetôség.

Tôkés László hétfôi hódmezôvásárhelyi sajtótájékoztatóján kijelentette, olyan autonómiacsomagra lenne szükség, amelyet a magyar kormány támogatásával egységesen tudnának képviselni az erdélyi magyar politikai pártok, civil szervezetek és az egyházak.

Ezzel kapcsolatban Markó Béla kifejtette, az RMDSZ-nek nagyon pontos elképzelései vannak az autonómiával kapcsolatban és arról, hogy miként kell azt megvalósítani.

A politikus ugyanakkor kiemelte, az elkövetkezô munkában azonban az erdélyi magyar társadalom minél szélesebb rétegének részt kell vennie.

A kormányfô közölte, olyan megoldást keresnek, "amelyet elfogad itthon valamennyi tízmillió, elfogadja a határon túl élôk túlnyomó többsége, (és)beilleszkedik a magyar (...) és az európai jogrendbe".

Arra a kérdésre, várható-e az ügyben megoldás a jövô évi választásokig, azt mondta: "olyan gyorsan oldjuk meg, amilyen gyorsan csak lehetséges".

Gyurcsány Ferenc utalt a köztársasági elnök augusztus 20-án, a Parlament elôtt elmondott beszédére. Sólyom László akkor arról beszélt, hogy a határon túli magyarok állampolgárságának ügye fájdalmasan félresiklott, és az államfô ezért megoldást sürgetett.

A kormányfô szerint az ehhez hasonló "nagy nemzeti ügyekben" sem az egyszerû többség, sem pedig az erôvel való ügydöntés "nem jó tanácsadó".

Álláspontja szerint a határon túli magyarok közjogi státuszának kérdésében türelemre, bölcsességre és egyezségre van szükség, bár, mint mondta, lehet, hogy ez sok idôt vesz igénybe.

Sólyom László augusztus 20-án közreadott gondolataira utalva azt mondta, azt egy nagyon izgalmas, iránymutató, államférfihez méltó, kiegyensúlyozott beszédnek látta.

Nican-Újvárosban eddig mintegy 350 ideiglenes házat építettek, amelyek félúton vannak a lakókocsik és a villák között, és 120 továbbit építenek egy olyan területen, amely három hónappal ezelôtt még dinnyeföld volt. A Gázai övezettôl 16 kilométerre északra fekvô külváros elsô látásra kevésbé különbözik a világ más nagy városainak külterületeitôl.

Annak ellenére, hogy sürgôsen kellett a kitelepítetteknek megépíteni, a tábor semmiben nem emlékeztet azokra, amelyek évek óta több százezer palesztin menekültnek adnak otthont a Gázai övezetben. A telepesek akár két évet is eltölthetnek itt, ezalatt eldönthetik, hogy mit csinálnak a jövôben és hol.

"Korábbi házunk háromszor ekkora volt. Kétszáz négyzetméteres volt, nagy kerttel. Nagyon sok mindent el kellett adnunk, mert nem fértünk volna el" - panaszkodik a 21 éves Szarit Drori, aki néhány órával a kormány által meghatározott idôpont, kedd éjfél elôtt elôtt hagyta Bedolah kolóniát. Gazdálkodó apja és a család többi tagja egy szállodába költözött arra az idôre, míg házuk teljesen kész lesz. Szarit Bedolahban született, és a kitelepítést úgy élte meg, mintha az egész világ a fejükre omlott volna. Szerencsére sok régi szomszéd is Nicanba került.

Nican, amely tengerparti nemzeti park határában terül el, és ahová már 140 család beköltözött, része annak a kompenzációnak, amelyet az izraeli kormány felajánlott a Gázai övezet 8000 zsidó telepesének. A mustárszínû lakókocsik mindegyike légkondicionált, parkolóval, konyhával és fürdôszobával felszerelt.

A Gázából evakuált 1700 család mindegyikének 500 ezer dolláros kárpótlást adnak. Akik ellenálltak a kitelepítési parancsoknak, azoknak kevesebb jut. De sok új nicani lakó már pénteken arra panaszkodott, hogy ez a kompenzáció kevés lesz. "Néhány év alatt megkerestük volna ezt az összeget - mondta Szarit, aki ôsszel kezdi meg pszichológiai tanulmányait - De most apámnak nincs jövedelme, új házat kell vennünk, és három testvéremnek is tanulnia kell". Saj Megides, egy 26 éves paradicsomtermelô, akinek a katonák segítettek a kiköltözésben, megjegyzi, hogy csak a gazdálkodáshoz ért, és nem kapott segítséget a kormánytól, hogy új munkát találjon.

"Úgy érzem, elárultak. Az arabok nevetnek rajtunk, és a miniszterelnök fütyül rá" - folytatta. Ariel Saront, aki egykor a telepesek bajnokának számított, ma átkozzák a kivonulás elrendelése miatt. "Amit hat ezer palesztin bombának nem sikerült a házam megtenni, azt a kormány megcsinálta."

Natali Semoni, aki Niszanit településrôl érkezett, mindenórás harmadik gyermekével. Ô már hetekkel ezelôtt Nicanba költözött, mert attól félt, hogy éppen akkor fog szülni, amikor nem lesz fedél a feje felett. Most már megkönnyebbült, de nem bírja látni a televízióban közölt felvételeket az evakuációról. A ciszjordániai Gadidból érkezett Amir Cohen 21 éves katona, még mielôtt kicsomagolt volna, elültette azokat a fákat, amelyeket korábbi lakhelyérôl hozott. "Hoztunk olajfákat is, mint a béke szimbólumát. Remélem, hogy ez az egész végül békéhez vezet, mert nem akarom, hogy bárki más elveszítse otthonát" - mondta.

Mintegy 350 személy vett részt hétfôn este az aradi román-magyar megbékélés parkjának avatóján, amelyet a tulajdonképpeni elrendezés után egy évvel avattak, ezalatt készült el a Diadalív, az erdélyi 1848-as forradalmárok szimbóluma.

Az eseményen részt vett Markó Béla kormányfôhelyettes, aki a romániai magyar közösséget képviselte, az Európai Unió romániai delegációjának helyettes vezetôje, Onno Simons, Ioan Onisei, a mûvelôdési és vallásügyi minisztérium államtitkára, Cseh Áron magyar fôkonzul, Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója, valamint az Arad testvérvárosait, Gyulát és a vajdasági Zrejanint képviselô küldöttségek.

A kormány-átalakítás meg egyéb zûrzavarok miatt csak államtitkári képviseletre futotta a mai román vezetéstôl. Nem szenteltek különösebb figyelmet a sokat hangoztatott megbékélésnek. Igaz, korábban éppen az RMDSZ mai koalíciós partnerei fanyalogtak vagy egyenesen ellenezték a Szabadság-szobor felállítását. Így aztán a román kormány magyar miniszterelnök-helyettesére marad, hogy a Megbékélési Park román "hozzájárulását" is felavassa. Még Adrian Nastasét sem hívták meg - talán félreértelmezhetô lett volna -, pedig hozzájárulása nélkül ma nem állna a Szabadság-szobor.

- A magyar és a román népnek stratégiai partnerségre van szüksége, ennek fontos szimbóluma Arad és a Megbékélési Park - jelentette ki az RMDSZ elnök, egyben rámutatva, a park létrehozásával nem zárult la a megbékélési folyamat, de kétségtelenül fontos állomás ebben a történelmi fontosságú folyamatban. Az RMDSZ elnöke beszédében kitért arra, tíz-tizenöt évvel ezelôtt sokak számára elképzelhetetlen lett volna, hogy a román kormány és a romániai magyarság nevében egy személy ugyanazokat a gondolatokat fogalmazza meg egy ünnepségen.

Bár a két nemzet együttélése tekintetében még vannak megoldatlan kérdések, sikerült együtt elindulni a megoldás útján, és máris vannak közös céljaink - hangsúlyozta a politikus. - A történelem sokszor szembeállított minket, magyarokat és románokat, és ma is sok történelmi eseményt különféleképpen értelmezünk, de a két nemzet mára már képes arra, hogy tisztelje egymás múltját, történelmét, képes elfogadni azt, hogy Erdélyben mindkét nemzetnek, mindkét történelemnek helye van - szögezte le Markó Béla.

Traian Basescu államfô figyelmeztette hétfô este az öt új tárcavezetô beiktatása alkalmából a gazdasági és ipari minisztert, abbéli reményének adva hangot, hogy ennél a minisztériumnál is lehet jobb dolgokat tenni.

Utalva az újonnan beiktatott tárcavezetôkre, elmondta, nem bizakodhatnak a könyörületességben részérôl, miután hat hónapon át könyörületességet mutatott a kormány felé, majd elmondta, túl sok olyan részlet van a kormányprogramban, amelyek még elôkészítési stádiumban sincsenek.

Röviden ismertette a négy miniszter leváltásának okait, mondván, egy közgazdász az egészségügynél "sokkal jobb megoldás lehet", mivel egy rendszeren kívüli személy a már létezô erôforrások jobb kihasználását hozhatja.

A pénzügyminisztériummal kapcsolatosan az államfô azt tanácsolta az új tárcavezetônek, Sebastian Vladescunak, tartsa legalább elôdje szintjét, ugyanakkor abbéli bizalmának adott hangot, hogy mûködôképesebbé tudja majd tenni a tárcát.

Az új integrációs miniszterrôl nyilatkozó Basescu mosolyt keltett az arcokon, amikor azt mondta, Ene Dingánál jobb minisztert nem volt nehéz találni.

Végül megköszönte Tariceanu bátorságát, hogy meghozta a kormányátalakítás döntését, és következetesen kitartott a kormányprogram betartása mellett.

Basescu beszéde elôtt az öt új miniszter letette hivatali esküjét, kezet fogtak az államfôvel és a miniszterelnökkel egyaránt.

Tegnap délután a marosvásárhelyi várban hivatalosan is megnyílt a Bolyai Alkotótábor. Ötödszörre grafikusok és szobrászok, hazaiak és magyarországiak a mûvésztelep vendégei. A municípiumi polgármesteri hivatal és az Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság szervezte tábor évrôl évre más mûfajok, irányzatok képviselôit gyûjtötte egybe, ami közös volt az eddigi összejöveteleken, az a minôségre, a valós értékteremtésre való törekvés, amely a névadó matematikus, Bolyai János és ugyancsak tudós édesapja közismert igényességében gyökerezik. Egész munkásságukban nyomon követhetô, hogy ôk mindenben, amivel foglalkoztak, a lehetô legjobbat kívánták nyújtani. És ehhez az igényhez az eddigi táborozások részvevôi programszerûen is igyekeztek igazodni. Ezt a házigazda, Csegzi Sándor alpolgármester, az EMT marosvásárhelyi testületének elnöke és szervezô társai oly módon is próbálták elmélyíteni, hogy a Bolyai-univerzumról és ennek sokágú szellemi vetületeirôl szakemberek beszélgettek a mûvészekkel. Így lesz az idén is az augusztus 22 - szeptember 4. közti idôszakban. Csatlós Levente, Csorvási Szabó Attila, Hintea Marius, Kiss Ármánd Zoltán, Kiss Gellért Gyôzô, Major Gizella, ifj. Molnár Dénes, Gheorghe Muresan, Nemes István, Pokorny Attila, Sánta Csaba, Sipos Loránd, Szôcs Zoltán és Tiotiu Epimanonda a nap folyamán alkotói terveik kivitelezésén dolgoznak, de esténként eszmecseréken is részt vesznek a tudomány és a mûvészetelmélet olyan képviselôivel, mint dr. Kiss Elemér, dr. Weszely Tibor, Gheorghe Vida, Spielmann Mihály. Kíváncsian várjuk, ez alkalommal majd milyen eredménnyel zárul a kéthetes mûvészi munkálkodás. Errôl a szeptember elsején délután 6 órakor nyíló zárókiállításon formálhatunk képet magunknak. A tárlat hagyományos helyén, az egykori katonai pékség épületében levô Várgalériában lesz látható, ott, ahol tegnap a nyitóünnepség is lezajlott. Akik az alkotási folyamat menetébe, a mûhelytitkokba is be szeretnének tekinteni, naponta délután 4-tôl 6-ig megtehetik.

Kívánjunk hát jó munkát, töretlen alkotókedvet a táborozóknak.

Kárpát-medencei diákok körútja

- A Bolyai oktatási intézmények tavaszi, marosvásárhelyi találkozóján született meg az ötlet, hogy a nyári vakációban, a kapcsolatot ápolandó, kerékpárral felkeresünk minden testvérintézményt - mondta a Népújságnak Jakab Barna, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum sporttanára, abból az alkalomból, hogy a tervezett kerékpárútra csütörtökön indul a csapat.

Már az iskolaév végén kidolgozták az útvonalat és felhívást intéztek azokhoz a bolyais diákokhoz, akik vállalták a hosszú és fárasztó kerékpározást. Többen jelentkeztek, mint amennyi hely volt, ezért is több felkészítô túrát szerveztek. Eddig Erdélyben összesen 700 km-t karikáztak, s kialakult a végsô összeállítás. Kilenc diák kerékpározik majd, az egyik vállalta, hogy fényképeket és filmfelvételeket készít, illetve tartja a kapcsolatot a médiával. Ezenkívül lesz öt felnôtt, akik kísérôkocsival szakasszisztenciát is nyújtanak. Csütörtökön reggel a Transervice járata - támogatásként - Nagyváradra szállítja a Bolyai-túrára vállalkozókat, innen kezdôdik tulajdonképpen a kerékpártúra. A határátlépés után Debrecen - Nyíregyháza - Szerencs - Salgótarján - Budapest - Ócsa - Kecskemét - Érd - Tatabánya - Mosonmagyaróvár - Szombathely - Nagykanizsa - Budapest útvonalon járják be Magyarországot. Mindenhol Bolyai oktatási intézményeket érintenek, ez lehet óvoda, gimnázium, s köztük van a Bolyai János Katonai Mûszaki Fôiskola is, ahol a vendéglátók megszervezik a zárórendezvényt. A polgármesteri hivatalnak, a Sands cégnek, a Népújságnak és természetesen a Bolyai líceumnak köszönhetôen minden állomáson ajándékcsomagot is átnyújtanak majd. Ebbe nemcsak a marosvásárhelyi iskoláról kerül ismertetô, hanem a városról és a megyérôl is, így a kapcsolattartáson kívül a túra egyik célja a város turisztikai potenciáljának a népszerûsítése. Debrecenben csatlakoznak hozzájuk a vajdaságbeli zentaiak és a kárpátaljai aknaszlatinaiak is, így igazi Kárpát-medencei megmozdulást kezdeményeztek a vásárhelyi bolyaisok.

A szállást és az étkeztetést a vendéglátó iskolák, illetve magyarországi támogatók vállalták. XI. és XII. osztályos diákok vesznek részt a túrán, így várhatóan fizikailag se lesz gond, bírják majd a körutat - mondta a sporttanár, aki azt is elárulta, reklámfilmmel is készültek, s azt tervezik, hogy jövôre megismétlik ezt az utat, de úgy, hogy akkor mindenhonnan várnak majd kerékpározókat.

A XIX. században a festészetben egy idôben dívott a romantikus és a történelmi irányzat. A kor mûvészei közül sokan a hôsi múlt lelkesítô példáiból választották témáikat. A millennium idôszaka hatványozottan kérte a történelmi tárgyú alkotásokat, úgyannyira, hogy a következô évszázad elsô éveiben is készültek történelmi tárgyú képek.

A Budapesten megjelenô Mûemlékvédelem címû közéleti folyóirat 1999. évi 4. számának mellékletében Ócsvár Rezsô egyik festményének színes reprodukciója vonta magára a figyelmemet. A kép A Czinka Panna festôje, Ócsvár Rezsô 1877-1968 címû könyv borítólapját díszíti. A könyv szerzôje Vizy László, Ócsvár Rezsô unokája, aki kötetében ismerteti tanára és festômestere, Ócsvár Rezsô figyelemre méltó munkásságát, aki többek között II. Rákóczi Ferenc fejedelem muzsikusát festette meg nagyméretû képén.

Vizy László festômûvész- építész a magyar és francia mûemlékekrôl készített képeinek kiállításai révén ismert. Mûvészeti adottságai jelen vannak mind festészeti, mind építészeti munkásságában. Vizy László az elsô világháború utáni években született, mint mûépítész a mûemlék- és örökségvédelem területén dolgozott és dolgozik.

Nem lesz érdektelen összevetni Ócsvár Rezsô képét Stettka Gyula festômûvész egyik olajfestményével, és a Nagy Sándor rajza után készített színesüveg-festménnyel, Róth Miksa üvegfestô alkotásával, mely a marosvásárhelyi Közmûvelôdési Ház kis hangversenytermének egyik ablakán látható. Mindhárom festmény a Hej, Rákóczi, Bercsényi kuruc dalnak a hangulatát adja vissza, Rákóczit, illetve Bercsényi Miklóst - a fejedelem legodaadóbb hívét - ábrázolja.

Ócsvár Rezsô képén a fejedelem elmélázó tekintettel nézi és hallgatja Czinka Panna elbûvölô muzsikáját. Czinka Pannát elsô ízben Ócsvár Rezsô festette meg. Ez a kép a család tulajdonában volt és csak a Vizy László által 1999-ben rendezett emlékkiállításon került a közönség elé, illetve kötete révén vált ismertté.

Stettka Gyula (1855-1925) olajfestményén az asztalnál ülô, mulatozó Bercsényi minden bizonnyal a zene hangjára emeli magasba boroskancsóját.

Róth Miksa (1865-1944) közmûvelôdési házbeli üvegfestményén Bercsényi a térdére könyökölve támasztja meg fejét, csüggedten hallgatja Czinka Panna muzsikálását. Róth Miksa a historizmus és a szecesszió nagy mûvésze volt, aki Magyarország legrangosabb középületeinek díszítését, többek között a marosvásárhelyi Közmûvelôdési Ház mozaik- és üvegfestményeit készítette. A marosvásárhelyi üvegfestményeit 1913-ban részben Nagy Sándor, részben Thoroczkai Wigand Ede kartonjai után készítette. Jelen sorok írójának alkalma volt látni Budapesten, az Iparmûvészeti Múzeum kiállításán, 2003-ban, a mûvészek által készített kartonokat is.

Mindhárom mûvész - természetesen Nagy Sándor is - a Hej, Rákóczi, Bercsényi címû képét más és más beállításban, elgondolással festette meg.

Mit tud a krónika Czinka Pannáról?

Czinka Panna Czinka Sándor unokája volt. A krónika szerint Czinka Sándor Rákóczi Ferenc lengyelországi jaroszlói uradalmában, kastélyában hegedült zenekarával, mikor Rákóczi vendégül látta Péter orosz cárt. A cigányzenekar magyar nótáinak hangjára a vendégek táncra perdültek. A krónika szerint Rákóczi a palotást Bercsényi feleségével táncolta.

Czinka Panna 1711-ben született a Somogy vármegyei Sajógömörön (meghalt 1772-ben). Rozsnyón tanult hegedülni, 14 éves korában férjhez ment egy jól játszó zenészhez, s férjével és két sógorával, majd fiaival zenekart alakított, melynek játéka országszerte ismert volt. Kezdetben Czinka Panna volt a prímás, férje a nagybôgôs, sógorai a kontrások.

A köztudatban úgy él, hogy Czinka Panna Rákóczi Ferenc zenésze, prímása volt. Ezt a tévhitet Vizy László tanulmányában, könyvében tévesnek véli, mert Czinka Panna a szatmári békekötés (1707. április 5.) után, 1711-ben született, és Rákóczi akkor Lengyelországban volt. Erre vall a panaszos ének szövege:

Hej! Hajh, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi

Magyar vitézek nemes vezéri,

Hová lettek, hová mentek válogatott vitézi.

A szöveg Pálóczi Horváth Ádám kézirata szerint. Ez a kuruc dal ma is él a nemzetben. Czinka Panna hegedûjátékát több író magasztalta. Kodály Zoltán 1946-1948-ban daljátékot írt róla, Czinka Panna címmel Ökrös Bálint (1829-1889) ismertette Czinka Panna legendáját. Költeményt és színdarabot írt Czinka Panna személyével kapcsolatban. A Czinka Panna címû színmûvet a kolozsvári színházban mutatták be 1887-ben.

Czinka Panna festôje, Ócsvár Rezsô Szomolnokon született 1877-ben, meghalt 1968-ban Budapesten. Gimnáziumi tanár és festômûvészként ismert személy. A Cimbora címû gyermekújság részére képmellékleteket is készített. Számos neves magyarországi mûemlék épületérôl festett akvarell-, illetve olajképet. Történelmi tárgyú képeket is festett, sok kiállításon vett részt.

Vizy László kötetével rendezte és emlékkiállítással felszínre hozta Ócsvár Rezsô rég elfelejtett mûvét, és több mint fél évszázados mûvészi munkásságát.

Az elôbbiek szerint látható, hogy a Közmûvelôdési Ház kistermének ablakában lévô és ismertetett üvegfestmény mûvészi értéke miként sorolható a magyar festômûvészet alkotásai közé.

Interjú Bill kapitánnyal

Mint az utólag hivatalosan is megerôsíttetett, rengeteg ember fordult meg az idei Félszigeten, legtöbbjük pedig a koncertekre, a fellépô bandák sokaságára volt kíváncsi. Minden stílus kedvelôje megtalálta a maga zenéjének híres vagy kevésbé híres képviselôjét valamelyik színpadon. A diszkósok mellett pedig legjobban a rockerek jártak, hiszen egymást követték a minôségi rock- és metálbandák koncertjei. Az pedig köztudott, hogy a jó rocker nem veti meg a blues zenét sem (sôt, olykor a rocknál is jobban kedveli eme "legminôségibb" könnyûzenei dzsessz-származékot), így Deák Bill Gyula és együttese ismét értô, érzô és ôrjöngô közönségnek mesélhetett a Három óra húszról vagy a Zöld csillagról. A sikeres koncert után, villáminterjú erejéig beszélgettünk a Deák Bill Blues Band frontemberével.

- Szeretsz Erdélyben játszani?

- Nagyon. Mindig eljövök Magyarországról, amikor koncertezni hívnak. Jól érzem magam az itteni testvéreimmel, érzem, hogy szeretnek engem és a zenémet. Boldog vagyok, amikor idejövök. Ma is Szerbiából jöttünk, ott is játszottunk, pihenés nélkül álltunk fel a színpadra. Úgy érzem, jól játszottunk, szerették a gyerekek a bulit.

- Hogy talált rád a blues?

- Mint azt tudjátok, tizenegy éves koromban elvesztettem a lábamat...

- Orvosi mûhiba.

- Igen. És mindig focista szerettem volna lenni, játszottam a Fradi ificsapatában. De elvesztettem a lábamat. Hát így. Hogy miért éppen a blues? Szerinted egy kôbányai lakótelepen, miután gyerekként ilyesmi történik veled, mi más találhatna rád?

- Lesz-e új album a Bill kapitány bluescirkusza után?

- Jövô évben, ha minden jól alakul, kijön egy új album, amin mi is játszani fogunk, de errôl többet még nem mondhatok.

- Végezetül egy személyes jellegû kérdés. Ha kívánhatnál valamit, bármit, és tudnád, hogy biztosan teljesülni fog, mit kívánnál?

- Azt, hogy éledjen föl az édesanyám, mert nagyon szerettem ôt.

nagyboti

Túra- és élménybeszámoló

Péntek délben indultunk útnak Székelyudvarhelyre. Három motor, mindhárom chopper, a stílustisztaság kedvéért. Az E60-as út Balavásárig kitûnô, a letérôtôl azonban Udvarhelyig, majd Zeteváraljáig átkoztuk a felelôsöket a gödrök, keréknyomok, aszfaltbeszakadások miatt. Mert ami autóval úgy-ahogy kibírható, motorral hatvanas- hetvenes tempó fölött életveszélyes. Túlzás nélkül az (magyarországi barátom verte oda magát a tavaly egy gödör okán ezerötszáz köbcentis, bô háromszázötven kilós gépével úgy, hogy az álla szó szerint leszakadt).

Estére érkeztünk meg a székelyudvarhelyi Daimler MC motorostalálkozójára, ami már hagyomány a vásárhelyi kétkerekûsek körében, hiszen évek óta vissza-visszajárunk. És nem csalódtunk ez évben sem, hiszen amint elôkerültek a sörök és a finom, kétszer fôzött háziszôttes, a zenekarok is elkezdték pengetni ama bizonyos húrokat. Elsôként az idehaza jól ismert Defender, majd az udvarhelyi Shadows zenekar melegített be klasszikus nehéz fém muzsikájával, majd az egyik sztárvendég, a legendás TRB, azaz a Tunyogi Rock Band lépett színpadra, ezúttal Tunyogi Péterrel a frontvonalon, ôket pedig a veteránok körében szintén nem ismeretlen P. Box követte. A buli messze a hajnalba nyúlt, másnap enyhén másnaposan ébredezô sereg özönlötte el a sörsátrakat - kávé- és lángosfogyasztás céljából. A folyamatosan érkezô belföldi és külföldi vendégek harsány nevetése költötte föl véglegesen a maradék lustálkodó díszpéldányokat, hiszen a vetélkedôk ez évben is igazán mulatságosra sikeredtek. A hagyományos versenyek (hordógörgetô, lassúsági) után a sörivóverseny mozgatta meg az arcizmokat: a két versenyzô ifjút egymáshoz kötötték egy hosszú kötéllel, kétoldalt helyezték el a sörösüvegeket, aki elérte ôket, az nyert. Ehhez természetesen a másikat el kellett húznia a középvonalig. A húzótechnikák sajátos és sokszínû volta keveredett fûtépéssel, négykézlábmászással, majd euforikus vigyorral a végén. A gumidobóversenyre szintén sokan beneveztek, délben pedig ingyengulyással látta vendégül a szervezô klub a mulatozásban megfáradt sereget. Délután ki-ki a maga belátása szerint tevékenykedett, a lustábbja leheveredett a sátrak közé adomázni, a serényebbje sorba állt kajáért, a fanatikusabbja pedig túrázni ment a festôi szépségû völgybe, amelynek minden kilométerén leállította és megfújatta egy-egy kevésbé festôi szépségû rendôr. Az est (és talán az egész találkozó) legjobb buliját azonban a kolozsvári Knock Outnak köszönheti a díszes publikum. A banda ezúttal új taggal, egy billentyûs sráccal lépett a ringbe, aki olykor hegedült, olykor gitározott is. A saját repertoár egy része után áttértek a finom AC/DC muzsikára, a három szólógitárral lenyomott Whole Lotta Rosie pedig frenetikus hangulatot varázsolt a küzdôtérre, nemkülönben az ôsi Twisted Sister-számok hangulata és nosztalgiája. A koncertek közti tûzijáték minôsége és idôtartama pedig felülmúlta bármelyik Vásárhelyi Napokét.

Vasárnap reggel serényen szedelôzködtek a legények. Volt, aki Magyarhonba indult, volt, aki Itáliába, többen a Felvidékre, egyesek a Brit Királyságba. Mi Marosvásárhelyre, Csíkszereda, Gyergyó, és a Bucsin érintésével. Jövôre újra ott leszünk, és az, akinek (még) nincs motorkerékpárja, de szereti a háromnapos, felhôtlen hangulatú bulikat, szintén megpróbálhatja. Nem fog csalódni, ahogy nem csalódott az a három generációnyi látogató sem, aki végigbulizta az augusztus 12-i hétvégét. Olyan ezren- ezerkétszázan lehettünk...

nboti

Tíz ország fiataljai mutatták be kulturális kincseiket, értékeiket, hagyományaikat a Félsziget Civil falujának keretében. A világ szinte minden zegébôl-zugából érkeztek Kanadától Szingapúrig, Indiától Angliáig, Magyarországról, Hongkongból. Legtöbbjük már közel harmadik hónapja tartózkodik Romániában, ugyanis az árvíz rombolta vidékeken bekapcsolódtak a segélyakciókba.

A 21 éves Ajit Sharma az indiai Jaipurból látogatott ide. A közgazdaságot és közigazgatást tanuló fiú országunkat szépnek látja, eddig Segesvárról hallott a legtöbbet, és most végre eljuthatott a középkori hangulatú városba. Úgy érzi, hogy India, mely a hagyományairól igen híres volt valaha, egyre inkább eltávolodik gyökereitôl, és a pénz utáni hajsza válik uralkodóvá. Ezen kellene változtatni.

A Mexikóvárosból érkezett 23 éves, politikatudományt és közigazgatást tanuló Marco Antonio azért jött ide, hogy a bajba jutott embereken segíthessen. Itthon érzi magát, annak ellenére, hogy itt sok minden másképp mûködik. Egy dolog viszont szerinte hasonló: a gondolkodásmód, a másokon való segíteni akarás.

Maise Ho Hongkongban egyetemista. Itt-tartózkodása óta sok ismerôsre tett szert, úgy látja, hogy az európai országokban az emberek intenzívebben fejezik ki érzelmeiket. Diszkriminációval nem találkozott, sôt sokan állították meg és érdeklôdtek országa kultúrájáról.

A Gyôr melletti Mosonmagyaróvár Kossuth Lajos Gimnáziumát és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumot már több mint egy évtizedes testvériskolai kapcsolat köti össze. A magyarországi diákok és kísérô tanáraik júliusban látogattak Marosvásárhelyre, míg tizenkilenc bolyais diák augusztus elején utazhatott egyhetes táborba.

A magyarországi gimnázium a Duna mentén fekvô Szigetközben szervezi meg évente nyári szabadidôs táborát, ahol nemcsak az iskolájuk, hanem az erdélyi tanintézmény és a pozsonyi Duna utcai gimnázium diákjait is vendégül látják. Az idei táborban igen színes programról gondoskodtak a kossuthos tanárok, bár az esôs idô sok tervezett tevékenységnek tett keresztbe.

A tábort médiadélután nyitotta meg, ahol a helyi rádió szerkesztôje avatta be a diákokat a sajtó rejtelmeibe. Az ismerkedési estet a tábornyitó buli tette oldottabbá. A második napot a sportolásnak szentelték: a röplabdázás, asztaliteniszezés mellett a sakkot is ki lehetett próbálni. A bolyais X. H fiújai gyôzedelmeskedtek az erdélyi-magyar labdarúgó-mérkôzésen. A jánossomorjai baseballcsapat bemutatkozója is sikeres volt. A görög és ír táncokat a tábortûz lángja mellett gitárkísérettel dalok fûszerezték. A kézmûvesnapon a fiúk is kipróbálták kézügyességüket. Gyöngyöt fûztek, szalvétatechnikával díszített tárgyak készültek, batikoltak - az alkotásokat a tábor utolsó napján kiállították. Az íjászat a sötétedés és az egyre esôsebbé váló idô ellenére sokakat vonzott. A helyi mentôállomás gyakorlati bemutatót tartott. A vízitúrát az esô a tervezett idôpontról másnapra mosta el, helyette a táborozók szellemi vetélkedôn mérték össze tudásukat.

A táborzáró napon a lovagolni vágyók részesültek kellemes meglepetésben, és ekkor díjazták a különféle vetélkedôk nyerteseit.

Az autóriasztókat szerelô roma vajda

Félsziget fesztiválon a számos neves zenekar koncertj mellett hasizommozgató produkciókkal is elôrukkoltak a szervezôk. A humor kedvelôit a tikkasztó hôség elôl menekülve karikatúra- kiállítással, viccmondóversennyel, szórakoztató elôadásokkal várták az egyik víkendtelepi villába, ahol rövid mûsora után a Kolozsváron megszervezett erdélyi humorfesztivál gyôztesét kaptuk mikrofonvégre. A kényes selyemfiúból - a produkció kedvéért - hamar romavajdává átvedlett Csók Zsolttal beszélgettünk:

- Szerinted milyennek kell egy igazán jó humoristának lennie?

- A humorista mindig a közönségnek játszik. Hiába vannak jó poénjai, ha a publikum nem reagál rájuk, ezért szerintem az a jó humorista, aki a szövegeit a közönséghez alkalmazza.

- Mióta foglalkozol színjátszással?

- 1997 óta: négy évig egy középiskolai diákszínjátszó csoport tagjaként tevékenykedtem. Írtam abszurd drámát, késôbb több országos díjat is szereztem. A Szomszédnéni Produkciós Iroda tagja voltam két évig.

- Létezik olyan, hogy speciális erdélyi humor?

- Igen, és ezt a Szomszédnéni képviseli.

- És ezen túl?

- Van, de giccsessé, elcsépeltté vált. A roma és székely bácsis poénok mára háttérbe szorulnak. Az abszurd humorral viszont érdemes foglalkozni.

- Te ennek ellenére egy romás produkcióval nyerted meg a legjobb erdélyi humorista címet...

- A színpadon álltam, fogalmam sem volt, mit fogok bemutatni. Improvizáltam. És bejött. Én soha nem tanultam profi szinten a színészkedést. Régészetet végeztem, de jelenleg autóriasztókat szerelek.

Dr. Túry Ferenc pszichiáter, pszichológus- pszichoterapeuta 1975-ben Debrecenben végezte az orvosi egyetemet, majd ugyanott az Ideg- és Elmegyógyászati Klinikán helyezkedett el. 1988-ban pszichológusi diplomát szerzett. 1990-ben Miskolcra került, a Megyei Kórház I. Pszichiátriai Osztályának élére, 2001- tôl a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense. Miskolcon él.

- Az evészavarokkal: a kóros soványsággal járó anorexiával, illetve a túlevésekkel, zabálási rohamokkal és az önhánytatással járó bulimiával másfél-két évtizede foglalkozom. A nyolcvanas évek végén Magyarországon még nem sokat tudtak e zavarokról. A bulimia egyáltalán nem volt ismert, holott leírása már egy-két évtizede elterjedt a szakirodalomban. Bár ilyen betegek Magyarországon is megjelentek, akkoriban még nem ismerték fel, hogy egy önálló kórképrôl van szó. Ekkor kezdtem el foglalkozni az evészavarokkal, és amikor Debrecen után 1990-ben Miskolcra kerültem (2001-ig dolgoztam ott egy általános pszichiátriai osztály élén), kialakítottunk egy evészavar-részleget, amelyen 11 év alatt több mint 300 beteget kezeltünk.

- Ismereteim szerint egy adott élerkorra jellemzô kórképrôl van szó.

- Az anorexia általában a fiatalok betegsége, 13-16 éves kor között kezdôdik, a bulimia egy-két évvel késôbb. Az evészavarok a fiatal nôk két-három százalékánál jelentkeznek, fôleg a nyugati országokban, bár ebbôl a szempontból Közép-Európa is annak számít. Korábban azt hitték, hogy kizárólag a nyugati civilizáció betegségérôl van szó, aztán kiderült, hogy Kelet-Európában is elôfordul, s Magyarországon a bulimia ugyanolyan gyakori, mint nyugaton.

- Ha jól meggondoljuk, kell egy bizonyos civilizációs szint ahhoz, hogy ezek a betegségek nagyobb gyakorisággal elôforduljanak.

- Mindenképpen kell, hisz olyan helyeken, ahol szegénység van, mint például Szomáliában, a soványság az éhezés következménye. Az evészavarok az etnikumtól is függenek, feketék között alig fordulnak elô, a fehérek között jóval gyakoribbak. Igazából civilizációs betegségeknek is lehet tekinteni. Társadalmi-kulturális hátterük nagyon erôs, s akkor jelentkeznek, ha vissza lehet élni, manipulálni lehet az étellel. A betegek többsége a felsô középosztálybeliek közül kerül ki, és bizonyos foglalkozású személyeknél gyakoribbak ezek a zavarok: manökenek, táncosnôk, sportolók, férfiak esetében pedig a zsokék. A betegség kialakulását igen nagy mértékben befolyásolja a Barbie baba-effektus, miszerint a nôknek manapság kötelezôen karcsúnak, soványnak kell lenniük, mivel ez a társadalmilag elfogadott ideál. A médiumokban karcsú nôkkel reklámoznak mindent. Teltebb nôket alig találunk, holott érdemes lenne a nôi szépség széles spektrumát bemutatni, a karcsútól a teltkarcsún át egészen a molettig, hogy az emberek számára elfogadható legyen a többféle nôideál. A jelenlegi túlhajtott karcsúság- eszménykép nem szolgálja a másik nem kielégítését, a férfiaknak ugyanis ez már nem tetszik. A nôk azonban szeretnének karcsúbbak lenni, mint amilyennek a férfiak látni szeretnék ôket. Emiatt "túlhajtják" a karcsúságot, mintha egyfajta verseny lenne, s már nem tudják megfékezni ezt az öngerjesztô mechanizmust. Pedig a férfiak a teltebb lányokat is kedvelik. Gondoljunk csak arra, hogy a prostituáltak között légiesen könnyed és karcsú nôk nincsenek. Ott kellenek a nôies formák, mivel a szexualitás eladásáról van szó.

A kultúrába bekerült Barbie baba-effektus a férfiakra kevésbé vonatkozik, mivel ôk az atléta- (Swarzenegger) eszménykép felé hajlanak. Az utóbbi idôben azonban közöttük is kezd elterjedni a karcsúságideál. A duzzadó izomzatú, szôrös, vastag lábikrával jellemezhetô férfiak helyett könnyû, kicsit nôies, karcsú fiúkat látunk a kifutókon. Amibôl egy holland kollégám szerint az következik, hogy 2050-re várhatóan eltûnik a most még meglelhetô nemi különbség, az erôs nôi túlsúly (jelenleg tízszer gyakoribb) az evészavarokban.

- Mindenkiben él egy törekvés, hogy megfeleljen a korszerûségnek, ami az emberek többségénél mégsem vezet a betegséghez. Milyen egyéniség, milyen hatások kellenek ahhoz, hogy kialakuljon az anorexia?

- A karcsúságideál elterjedése csak egy kockázati tényezô.

Ahhoz, hogy betegséggé alakuljon, az is kell, hogy az élet más területén egyensúlyzavara legyen az illetônek. Egyfajta érzékenyítô tényezôre van szükség, amihez hozzájárul, hogy elégedetlen a testével, s a szexualitást nehezen tudja elfogadni, ami gyakran elôforduló félelem a tizenévesekben. Továbbá rájönnek arra, hogy az evés megtagadása manipulációs eszköz lehet a családban, amivel képesek a szülôket befolyásolni. A szülôk ugyanis halálra rémülnek attól, ha a gyerekük folyamatosan visszautasítja az ételt, s a gyerek a család "fókuszába" kerül, azaz "a farok kezdi el csóválni a kutyát". A gyerek eljuthat oda, hogy a nagyon kemény szülôi terrorral szemben, azzal, hogy kihányja az ételt, azt bizonyítja, hogy nem normális, tehát nem érdemes megverni, hisz beteg. Innen kezdve medikalizálódik a kérdés, ez jelenti a kulcspontot. Amikor a szülô rájön, hogy már nem tudja befolyásolni a gyermekét, elfogadja, hogy betegségrôl van szó. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szülôi terror kell az anorexiához, de a családi tényezôk rendkívül fontosak. Ezért a gyógyításban a családterápia rendkívül hatékony eszköze lehet az evészavarok kezelésének.

- Ismerek olyan négyéves gyereket, aki gyakran visszahányja az ételt, ez jellemzô lehet erre a korra vagy az evészavarok már ilyen korán megnyilvánulhatnak?

- Kérôdzésnek, ruginizációnak hívják, ami nem azt jelenti, hogy késôbb bulimiás lesz, de a kockázata nagyobb. Sokféle probléma adódhat: vannak gyerekek, akik meszet, földet vagy más emészthetetlen anyagokat esznek. Egyes gyerekek, fiatalok, s akár felnôttek is spontán módon hánynak, ha izgatottak. Ezt pszichogén hányásnak nevezzük, ami közel áll a bulimiához. Az evészavaroknak sokféle változata van....

- Kanyarodjunk egy kicsit a férfiak felé…

- A testideállal kapcsolatosan 12 évvel ezelôtt, 1993- ban írtak le egy új kórképet, ami fordítottja a nôi anorexiának. Az izomdysmorphiáról van szó. Az érintett férfiak az izomzat alakjával elégedetlenek, véznának találják magukat. A testépítôk szenvedélyszerûen ûzik a body buildinget és anabolikus szteroidokat szednek, aminek életveszélyes következményei lehetnek. A kórkép másik neve a fordított anorexia, mivel ezek a férfiak nem kövérnek tartják magukat, hanem nagyon soványnak. Nem mernek strandra járni, mert félnek, hogy kinevetik ôket, holott 110 kilósak és 50-es bicepszük van. Ez egy újfajta kórkép, ami azt jelzi, hogy a társadalmi, a testideál-változások milyen könnyen képesek befolyásolni a betegségek gyakoriságát, kialakulását. 50 évvel ezelôtt nem volt olyan, aki megveszekedetten ûzte volna a testépítést, s közben azt mondta volna, hogy ô vézna. Ez egy új keletû dolog, évtizedeken belül megjelennek újabb altípusok, ami azt mutatja, hogy a társadalmi-kulturális hatások nagyon fontosak.

- Hogyan lehet ezeket a zavarokat gyógyítani?

- Az evészavarok komplex betegségek, nem csak biológiai, nem csak társadalmi és nem csak pszichológiai alapon magyarázhatók, hanem mind a három terület jelen van. Ebbôl kiindulva érdemes foglalkozni a biológiai eltérésekkel, például a depresszióra való hajlammal. Sok evészavaros beteg ugyanis depresszióra hajlamos, különösen a bulimiások. Gyakori az öngyilkossági kísérlet is, ami a betegek egynegyedénél fordul elô.

A pszichológiai tényezôkrôl elmondhatjuk, hogy az egyéni érzékenység kapcsán nagyon fontos a szexualitás. Az ezzel kapcsolatos feszültségeknek jelentôs szerepe lehet az evészavarok kialakulásában. Az anorexia például a szexualitás elutasítását jelenti: ne érdeklôdjenek irántam a fiúk, mert az számomra veszélyes. Volt olyan lány, aki 13 éves korában leszorította növekvô melleit egy hevederrel, hogy ne fejlôdjenek, mert nem akarta. A bulimiásoknál gyakori, hogy valamilyen szexuális bántalmazás, visszaélés után alakulnak ki a tünetek, ami a betegek egyharmadára, egynegyedére jellemzô.

A családon belüli feszültségek nagyon gyakran tünetekben képezôdnek le. A jellegzetes családi szerkezet: a mama túlvédô, túlaggódó, az apa pedig a periférián van. Például a vezérigazgató apa este késôn jár haza, hivatali ügyekben órákat telefonál, nem ér rá a családra. Ezt kompenzálandó a mama túlaggódó lesz, mindenben ellenôrzi a gyereket, aki önállóbb szeretne lenne. Egy tizenéves lánynak zavaró, ha a mama szabja meg, hogy mit egyen, mit vegyen fel. Emiatt az önállóság kitüntetett terepe az evés lesz a gyerek számára. Ha rájön, hogy képes befolyást gyakorolnia azzal, hogy mennyit és mit nem eszik, kiderül, hogy ô kormányozza a mamát, és nem fordítva. Az anyai túlvédéssel szembeni tiltakozásnak lehet a jele az evéssel szembeni dac.

A harmadik okot a társadalmi körülmények, elvárások, a karcsúságideál jelenti.

Így a terápia során célszerû mind a három területet megcélozni. De ezek között vannak különbségek. A biológiai terápiák kevésbé ismertek, az étvágygerjesztôknek pedig semmi értelmük nincs, csak az ellenállást fokozzák. A betegek ugyanis szándékosan nem esznek, s ha étvágygerjesztôkkel még jobban próbálják felpiszkálni az étvágyukat, akkor még nagyobb ellenállás keletkezik bennük, mivel megtanulták legyôzni azt. Nagyon gyakori orvosi tévedés, hogy az anorexiát érvágygerjesztôkkel kell kezelni, ami majdnem mûhiba.

A bulimiák kezelésében a depresszióellenes szerek sokat segíthetnek, az anorexiában viszont nincs értelmük, hasznuk. Nyilván az volna a legegyszerûbb, ha mindkettôt gyógyszerekkel lehetne befolyásolni: beadom a gyógyszert és meghízik a beteg, s nem kell "nyomni a szöveget". Általában azonban pszichoterápiára van szükség. Ennek többféle módszere van: a klasszikus pszichoanalízisen alapuló módszerek, a pszichodinamikus, a beszélgetésen alapuló terápiák, amelyek a pszichoanalízisbôl sarjadtak ki, nagyon hatékonyak lehetnek annak feldolgozásában, hogy a szexualitás nyûgjei hogyan befolyásolták a beteget.

A viselkedésterápiák szintén hatékonyak lehetnek, mert az evéstünetek kifejezett viselkedésváltozással járnak, az evési viselkedés is markánsan változik. A bulimiásokat meg lehet tanítani, szoktatni, hogy késôbb hányjanak, s a gyomruk megszokja a teltségérzést.

Nagyon fontos a családterápia. Ha befolyásolni lehet azokat a mechanizmusokat, amelyek az evés megtagadásához vezetnek, ha az anya nagyobb önállóságot szavaz a gyereknek, az apa pedig jobban részt tud venni a család életében, akkor nagyon sok változás következhet be. Tapasztalataim alapján a családterápia a legfontosabb eszköz az evészavarok kezelésében. Fergeteges változásokat hozhat, olyanokat, amelyek gyógyszertôl nem várhatók.

Vannak csoportterápiák, önsegítô csoportok, kommunikáció-fejlesztô csoportok, ami azért fontos, mert az evészavaros betegek rosszabbul kommunikálnak, mint az átlag, nem tudják hitelesen kifejezni az érzéseiket, nem tudnak nemet mondani, nem tudják megvédeni az érdeküket. Kicsit ez olyan, mint a színiiskola, amikor helyzetgyakorlatokkal magabiztos viselkedésre tanítjuk ôket. Jó játék, szeretik a betegek, sokat tud segíteni. A gyerek nem harcol a túlvédô anyával, mivel megtanulja ôszintén, agressziómentesen kifejezni, amit szeretne.

Vannak hipnózissal, relaxációs módszerekkel foglalkozó csoportok, ami a bulimiásokon segíthet. Vannak újabban önsegítô csoportok is, amelyek önszervezôdôek, egymáson próbálnak segíteni, az anonim alkoholisták szervezetéhez hasonlóan. Ugyanez az önsegítô mozgalom egyénileg is mûködik, vannak önsegítô kalauzok, amelyek egyes programokat adnak a betegek kezébe, hogy házifeladat-szerûen betartsák. Néhány hónapja én is írtam egyet, az Anorexia, bulimia családsegítô kalauzt*, amelyben megtalálhatók azok a családsegítô játékok, változtatások, amelyek sokat segíthetnek az evészavaros betegeken, illetve családjaikon. Ezek inkább játékszabályok, mint például, hogy az érintett családokban csak a konyhában tárolják az ételt, az étkezési idô pedig nem haladhatja meg a 30 percet. A szülôk ne azzal törôdjenek, hogy mennyit eszik a beteg, ami végeláthatatlan veszekedések forrása, hanem azzal, hogy mennyi a testsúlya. Ez azt jelenti, hogy a betegre bízzuk a súlynövekedés felelôsségét. Ezeket a tanácsokat a családok tudják hasznosítani, és kevesebb találkozásra van szükség a kezelôorvossal.

Mindenesetre ne feledjük, hogy a betegség nem csupán szenvedés, hanem személyiségérlelô kaland is. És ha ennek a nehéz idôszaknak a végére sikerült változást elérni, jogosan lehet büszke magára az egész család.

Lötyögi Pityu

A meccs végén ezt mondta az edzô bácsi: - Fiúk, fel a fejjel! Gondoljatok arra, hogy ha ti nem lennétek, ôk sem nyerhettek volna...

Ráduly János

Jött,

elôviharzott

a soklábú esô,

s a százlábú

- félelmében -

behúzódott rejtekhelyére.

Onnan számolgatta

az esô lábait:

... tízmillió,

tízmillió-egy,

tízmillió-kettô,

tízmillió-három...

Sár, sár, tenger sár,

csupa sár, ki benne jár,

sárrá válik egész állig,

egészen a fejbúbjáig.

Belecuppan a kutya,

hû, de sáros a buta,

belehuppan a malac,

- te oktondi, ott maradsz! -,

belekottyan dundi réce,

sárdíszes lesz minden része,

belegázol a tehén,

sárhurka lóg a tején,

beleugrik a boci,

kormosítja a locsi,

beleröpül pipés lúd,

sárliba lesz, jaj, de rút!,

Hugicám is, kócos Sára,

betipeg, litty-lötty, a sárba.

Készül Sára sárvára,

sárt hordunk a nagyvásárra.

Sár, sár, tenger sár,

nyakig sáros, ki ott jár.

Bemasíroz egy kis srác:

"- Ciki-cuki itt a tánc!"

(Legcukibb, hol mély a sánc.)

Sár, sár, tenger sár,

vesszôkarddal a kis srác

benne kalóztáncot jár...

És a sár, és a sár liccs-loccs-zenét muzsikál.

Kajcsa Jenô

Kovács András Ferenc

Nôsül a sül, nôsül a sül,

nôsül a sül, ni de büszke:

légbe döföl, dús taraján

égre mered föl a tüske!

Házasodik! Jó urasan

csap csuda állati lagzit,

s már ezután megszelidül:

senkire meg se haragszik.

Boldog a sül, délceg a sül,

ejsze, dalolni se restell...

Ugrik a vén mókus, ihaj,

járja a nyuszt is a nyesttel!

Vadmalac, ôz, vidra s a borz

ropja, csuhajja, a csárdást!

Róka koma s nyúlszívû nép

nyalja az ünnepi mártást.

Nôsül a sül, nôsül a sül,

szép idejét odahagyja...

Lagzija tart: tombol a víg

állatok apraja-nagyja!

Egyszer rég összeültek a madarak, hogy válasszanak királyt maguknak. Arra határoztak, hogy az lesz a király, aki a levegôben a legmagasabbra száll fel, kukba.

Azt mondta a sas dicsekedve:

- Meglátjátok, én leszek a legelsô.

Épp a közelben volt a kicsi ökörszem, s ahogy a sasmadár megreppentette magát, hát az ökörszem odabújt a szárnya alá, belekapaszkodott a tollújába.

Szállt a sasmadár, ment végtelen s végtelen felfelé, egyszer elfáradott. Érezte, magasabbra nem juthat. Akkor az ökörszem kibújt a szárnya alól, vette tovább az útját, s a sasmadár fölé emelkedett.

Így lett az ökörszem a madarak királya.

Volt egyszer két nyúl, testvérek voltak. Aztán az történt, hogy az egyik nyúl összeveszett a farkassal. Azt mondta a farkas:

- Én megfoglak, s rögtön megeszlek!

Hát a két nyúl nem vette tréfára a dolgot. Elmentek, az egyik bebújt egy fa mögé, távolabb a másik egy másik fa mögé.

Mikor a farkas odaért, az elsô nyúl futásnak eredt. Megérkeztek a testvéréhez, ott ketten helyet cseréltek, tovább a másik nyúl szaladt. Ugyi, jó pihent volt, bírták a lábai.

A farkas úgy elfáradott, hogy erôsen.

- Hogy létezik - mondta -, hogy a nyulat nem tudtam megfogni, hát ilyesmi sohasem történt az életben.

Ráduly János gyûjtése

Lázár Ervin

A cirkusz fény. Visszafojtott lélegzet. Villanó röppenés. Az én cirkuszomban félhomály van. Ázottnagykabát-szag és a kihûlt tûzhely hidege lengi be. A manézs padlata ugyanaz, mint a nézôtéré: döngölt föld. Egy földes cselédszobában vagyunk ugyanis, valamikor "az idôk kezdetén", Alsórácegrespusztán. A közönség laza félkört alkot, többnyire állnak, de néhány öreg széket is hozott magával. A félkör gyújtópontjában ott áll ô maga: a tûznyelô.

Kora délután érkezett, gyalog, Sárszentlôrinc felôl. A hátán lottyadt batyu. A kutyák idegennek kijáró harcias ugatásba kezdtek. Jött a Kissarok felôl, és még nem lehetett tudni, koldus-e, kujtorgó-e. Valamit tárgyalt az intézô úrral, aztán odajött hozzánk, gyerekekhez. Szorongva- kíváncsian néztük, ahogy minden idegent, súlyos volt, rejtelmes. "Mondjátok meg mindenkinek, hogy este cirkuszi elôadás lesz az üres szobában." Ez a kopott ember? Ezzel a rissz-rossz batyuval? Cirkusz? De azért mintha fények szikráztak volna föl az arcán, avítt ruhájában is finom aranyszálak csillantak. "A bácsi cirkuszos?" "Tûznyelô vagyok" - mondta.

Estefelé gyülekezni kezdett a nép az üres szobában. Pénz hiányában tojással, szalonnával is lehetett fizetni.

Aztán, ahogy mondtam, ott állt a figyelem félkaréjában a tûznyelô. Elnyûtt kabátja helyett most egy aranyszegélyû köpenyt viselt, mellén virágforma díszek. Batyuját a tûzhely vaslapjára helyezte, s szertartásosan, mintha minden óvatlan mozdulat az életébe kerülhetne, fura tárgyakat rakosgatott maga elé. A szobában csodaváró csend; a petróleumlámpa fényében átlényegültek a tárgyak, a tûznyelô hatalmas árnyéka óriássá nôtt a fehér falon.

Na, most kezdôdik!

De nem, a tûznyelô szigorúan Kobrák Mihályra néz. "Maga nem fizette ki a belépti díjat." Az öreg zavartan tekergeti a nyakát. "Én-e? Hiszen két tojást adtam magának, mindenki láthatta. Igaz, Mariska?" A tûznyelô hirtelen az öreghez lép, és két tojást emel ki a zsebébôl. Feszült csend. "De hiszen a maga zsebe tele van tojással!" És gyors ütemben még hetet kivesz belôle. Felszabadult sóhaj. Ja, ez már a mutatvány! Az öreg is megkönnyebbül, elneveti magát. "Most tojtam ûket" - mondja. Nevetés, kiabálás, taps. A tûznyelô a helyzet magaslatán: varázsol, eltüntet, kivesz, betesz. "Ott van a másik kezibe!" - kiabál Kránicz Manci. A tûznyelô lassan, megszégyenülten emeli a másik öklét. Kinyitja. Nincs benne semmi. Azannya!

Aztán szúrós csend, a tûznyelô mint semmirevaló kacatokat zsákjába dobja a bûvészszerszámokat. Tégelyeket vesz elô, üvegcséket. Egy vaspálcát, a végére kócot teker. A lámpához lép, lecsavarja, a lángocska éppen hogy csak kilátszik a rézkupakból, a szoba megtelik rejtelmekkel. Mintha dobok peregnének. A tûznyelô királyi mozdulattal leveti köpenyét, megfeszíti az izmait, alkarján férfias tetoválások. És kiröppen a szájából a láng. A tûzcsóva lobog, mint egy táltos sörénye, fölcsap a mennyezetig, aztán kihuny, megint elôtör. Jajok, jujok és húhák. A csóva pörög, örvénylik, ágakra szakad. A tûznyelô nagyokat szusszan, melle mint a kovácsfújtató. Az arca zsírosan izzik a fényben. Egyszerre arkangyal és egyszerre ördög.

Aztán ott ülünk a fénytôl elvakulva, mintha teljes sötétségben.

A tehénistállóban kapott szállást, ott aludt alomszalmán. Másnap jókor reggel hátára akasztotta a batyuját, és elindult Felsôrácegres, ahogy mi mondtuk, "Fôsô" felé. Hosszúkat lépett, súlyosakat, mintha a bakancsa sarkával be akarná szakítani a földet. Megkerülte a magtárt, egy-két percre eltûnt mögötte, aztán újra megláttuk a Paphegyen kanyargó gyalogúton. Egyre kisebbedett. A hátából szomorúság sugárzott.

Azóta nagyon sokszor voltam cirkuszban. Fényesekben, kopottakban. Láttam a kínaiak káprázatos bambuszrudas mutatványait, kötéltáncosokat, a hírhedett Kiót, nôket a nyakukban anakondával, Akszt Lászlót, ahogy a sarkával kapja el a trapézt, gömbön egyensúlyozó elefántot, motorozó medvét, tányérpörgetôket, erômûvészeket. De elég volt az artistalány harisnyáján egy fölfutott szem, egy leszakadt fodor, az állatszelídítô botjának aranybojtjából kivillanó bökôs acélhegy, egy parancsot megtagadó kutya, egy hálóba zuhanó légtornász, máris ôt keresem. Hol van? Nézem a kötélhúzó embereket, a világítókat, az emelvénycipelôket, a függönyhúzókat. Valahol ott kell lennie. "Odanézz - mondom a fiamnak -, ott van!" "Kicsoda?" "A tûznyelô. Ott, ô fogja a kötelet." A fiam most már pontosan tudja, ki az a tûznyelô. Mintha maga is látta volna, ahogy jött a Kissarok felôl. Látta a tetoválásait, a mennyezet felé robbanó tûzcsóvát, látja, ahogy az az ember reggel lesöpri magáról a ruhájára akadt szalmaszálakat. Talán az is látja, ahogy elmegy a Paphegyen át.

Legutóbb egy kisvárosban ô szólt: "Papa, odanézz! A tûznyelô!" Lomha városszéli tér hevert elôttünk, egy elbontott mutatványosbódé lomjai között egy ember matatott. Deszkaszálakat, fura szerkezeteket, drótokat rakodott egy aprócska, háromkerekû autóra. Megindultunk feléje, de akkor hirtelen beült a vezetôfülkébe, és elhajtott. Az autócska nagyokat zöttyent a hepehupás földúton, könnyed porfelhô lebegett utána. Egyre kisebbedett.

Maros megye részére összesen 63,1 milliárd lejt utaltak ki a kormány sürgôsségi pénzalapjaiból. A pénz elosztásáról a megyei katasztrófavédelmi bizottság tegnap, a tanácsülést megelôzôen döntött. A testület kinevezte néhány közintézmény vezetôjét, és jóváhagyta az együttmûködési egyezményt két fesztivál szervezôivel. A rövidnek ígérkezô ülés végül három órán át tartott, a tanácsosok egy része ugyanis valósággal "kiszerepelte" magát.

A 63,1 milliárd lej gyorssegély elosztásáról a megyei katasztrófavédelmi bizottság tegnap, közvetlenül a tanácsülés elôtt hozott végleges döntést, ami jó néhány képviselôt felháborított. Például Amza Constantin ingerülten jelentette be: egy nappal korábban a tanácsi szakbizottságban egyféleképpen döntöttek, másnap pedig másféle elosztást látnak viszont. Akkor meg mi értelme szavazni? - tette fel a kérdést. Szalkay József szerint is kellemetlen, hogy két és fél órai tanácskozás után módosított elosztást kapjanak kézhez. Javasolta, hogy a jövôben hasonló esetekben elôször a katasztrófavédelmi bizottság határozzon, csak azután kerüljön a tervezet a tanácsi szakbizottság elé. Suciu Victor pénzszórásnak nevezte, hogy miközben Mezôbándnak útkövezésre utaltak ki pénzt, a község vezetôje díszkôvel rakta ki a központot. Ilyesminek nem szabadna megtörténnie - mondta.

Lokodi Edit tanácselnök elmondta, hogy a 63 milliárd lejt nem a polgármesteri hivatalok kapják, hanem a megyei tanács köti meg a szerzôdéseket a legsürgôsebb javítási munkálatokra. Mindenik ajánlatot egy bizottság elemzi majd, és személye