Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Új szelek fújnak a földgázszolgáltatás terén. Az alapvetô közszolgáltatók között elsôként a Distrigaz Nord került magánkézbe, a német Ruhrgas - az európai földgázpiac vezetô cége - vette át az államtól a többségi tulajdont. Ha pedig érvényes marad a menetrend, hamarosan a villamos energiát is magántársaság szolgáltatja majd, s elôbb-utóbb annak az idônek is el kell érkeznie, amikor a távhôszolgáltatás és a vízszolgáltatás sem marad a köztulajdonban.

Az állami kereskedelmi társaságok gyakorlatilag (néhány kevésbé kelendô cég kivételével) lezárult privatizációja vegyes tapasztalatokat mutat. Számos pozitív példa van arra, hogy miként lehet államilag veszteséggel mûködtetett társaságot nyereségessé változtatni, ám a közvélemény elé inkább a negatív példák kerülnek, azok az esetek, amikor az újdonsült tulajdonos maximálisan kiszipolyozta friss tulajdonát, majd veszteségesnek nyilvánítva azt, bezárta a gyárat (lásd a legfrissebb példát, az Azomureï esetét, elôbb a fotó- , majd a vegyi üzemmel). Ilyen körülmények között nem kis aggodalmat kelthet egy közszolgáltató privatizációja, tekintve hogy a fogyasztók általában egyetlen szállítónak kiszolgáltatott helyzetben vannak. A vészharangot kongatók felhozzák a többi volt szocialista állam tapasztalatát is, ahol a szolgáltatók privatizációja áremelkedéshez vezetett.

Nos, ami az utóbbi érvet illeti, a helyzet azért ennél sokkal összetettebb, hisz a közszolgáltatások árai Romániában állami tulajdon mellett is az egeket ostromolják, s minden bizonnyal a drágulás oka külföldön sem elsôsorban a privatizációban keresendô. Marad azonban az aggodalom, ami a szolgáltatás folytonosságának biztonságát illeti.

Való igaz, hogy az állami tulajdon némi garanciát jelentett arra nézve, hogy senki sem zárja el a csapokat. Azt azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy a több tízmilliárdos körbetartozások nem tarthatók fent a végtelenségig, a feltétlenül szükséges korszerûsítési beruházások nem valósíthatók meg a szegényes állami költségvetésbôl, a mesterségesen felduzzasztott személyzet pedig nem teszi lehetôvé a hatékonyságot sem a mûködésben.

A magánosítás tehát kikerülhetetlen, alapvetô követelmény azonban, hogy olyan cég legyen a vásárló, amely komolyságával már bizonyított, szilárd pénzügyi alapokon áll, s a Ruhrgas, úgy tûnik, ilyen. A Distrigaz Nord új többségi tulajdonosa német módszerességgel állt neki a munkának, a szerkezeti felépítés átszervezésén, beruházási programon, ugyanakkor viszont a követelések behajtásának hatékonyabbá tételén is dolgozik. Az utóbbira vonatkozóan pedig nyilvánvaló, hogy magáncégként nem engedheti meg magának, hogy kvázi meghitelezze az államot, még akkor sem, ha az állam éppen a lakossági távhôszolgáltató Energomur képében jelenik meg.

Így tehát Marosvásárhely tömbházlakóinak tulajdonképpen ez jelentheti a legnagyobb aggodalmat, ami a Distrigaz privatizációját illeti. Egy magáncég ugyanis politikai nyomással sem kötelezhetô, hogy megtartson egy rosszul fizetô ügyfelet, ugyanakkor az Energomur állami berendezkedéssel továbbra sem képes hatékonyan fellépni saját adósaival szemben, s ma illúziónak tûnik, hogy képes lesz törleszteni a gázszolgáltatóval szemben fennálló tetemes adósságát.

Lesz vajon, ki feloldja ezt a dilemmát, avagy dideregni fogunk az idén télen?

Augusztus 10-én bírósági végrehajtó járt Hadréven, hogy az 1993. szeptemberi tragikus eseményekért felelôsnek talált személyektôl behajtsa a romák javára megítélt kártérítést. Mivel a fizetésre kötelezetteknek nem volt amibôl kifizetni a megállapított 2,2 milliárd lejt, Huruba Eugen végrehajtó zárolta ingó és ingatlan javaikat. A különös eljárás nyilvánvalóan felzaklatta a kedélyeket, országos palémiát váltott ki, s felrémlik az újabb etnikai konfliktus veszélye.

Cabulea Ioan-Nicolae rendôr fôbiztos elrendelte, hogy a közbiztonság fenntartására azonnali hatállyal csendôrôrsöt létesítsenek. Pantea Gheorghe, Maroskece polgármestere lapunknak elmondta, a Hadrév központjában levô mûvelôdési otthonban egy termet rendeztek be, telefonkészülékkel látták el, s itt mûködik a csendôrôrs. Tíz csendôr biztosít állandó jellegû ügyeletet, ketten délelôtt, négyen délután, s ugyancsak négyen éjszaka járôröznek a falu utcáin. Ezenkívül a kecei rendôrôrs alkalmazottai is naponta járôröznek Hadréven.

Huruba Eugen végrehajtó elmondta, a zárolás óta egyetlen személy sem jelentkezett ludasi irodájában a kártérítés kifizetésére. A polgári perrendtartás elôírásai szerint a törvényes határidô lejárta után felértékelik a javakat, majd árverésen értékesítik azokat. A törvény értelmében az ingó javakra a zárolást követôen leghamarabb két hét múlva, de legkésôbb 2 hónapon belül szervezhetnek árverést, míg az ingatlan javak esetében az elsô licitet legkevesebb 30 nap múlva szervezhetik.

A jog és méltányosság elighanem köszönô viszonyban sincs egymással ebben az ügyben. Ha ugyanis annak idején a hatóságok nem söprik szônyeg alá a lassan elkezdôdô ellentéteket a hadrévi romák és a lakosság többi része között, akkor ma nincs újra robbanással fenyegetô "Hadrévi-ügy". Ezért méltánytalan milliárdos nagyságrendû büntetéssel sújtani egyeseket, miközben ôk maguk is nyilvánvalóan áldozatok. Aligha hiheti valaki, hogy vagyonuk elárverezésével megoldódik a konfliktus. Bár ilyen egyszerû lenne a romániai "roma- késelés".

(MTI/AFP/dpa) - Tizenhárom személy meghalt, negyvenhat megsérült hétfôn Irak területén merényletekben és tûzharcokban.

Három iraki polgári személy és a merénylô vesztette életét a hétfôre virradó éjszakán a Mahávilban elkövetett robbantásos merényletben. További négy személy megsérült - közölték a helyi kórház orvosai. A merénylô a helyi kormányzat épülete elôtt hozta mûködésbe a testére erôsített robbanószerkezetet a Bagdadtól 80 kilométernyire délre fekvô városban.

Fegyveres támadás ért a nyílt utcán két iraki katonát Bagdad al-Amiríja negyedében; az egyik meghalt, a másik megsebesült a golyózáporban.

A Bagdadtól északra fekvô Baakúbában három iraki katonát lôttek agyon fegyveres támadók egy közúti ellenôrzôpontnál. További három katona megsebesült a támadásban. Ismeretlen fegyveres támadók megölték a Baakúbától 20 kilométernyire északra fekvô Hálesz település tanácsának egyik tagját és a tanácstag sofôrjét.

Három civil meghalt, hat további megsebesült a Bagdadtól 180 kilométernyire északra fekvô Tikrítben egy házi készítésû pokolgép robbanása következtében.

Aknagránát csapódott be az iraki ideiglenes kormány belügyminisztériumának épülete közelében, Bagdad központjában. Tizenhét személy, köztük öt rendôr megsérült. Nem ismeretes, kik és honnan lôtték ki az aknagránátot.

Tizenöt iraki megsérült az iraki fôváros, Bagdad kereskedelmi negyedében, a negyed egyik népszerû étterme közelében egy robbantásos merénylet következtében. Öngyilkos merénylô motorkerékpárral egy utcai tévériport forgatását figyelô nézelôdôk közé hajtott, és felrobbantotta a testére erôsített robbanószerkezetet. A merénylôn kívül nem volt halálos áldozata ennek a támadásnak.

Valószínûleg az volt a megtámadott civilek "bûne" a merénylôk szemében, hogy az amerikai pénzen mûködô al-Hurra televízió készülô riportját figyelték érdeklôdéssel. A tévé munkatársai éppen interjút készítettek a körzet néhány rendôrével; az is lehetséges, hogy a támadás tulajdonképpeni célpontjai a rendôrök voltak. A sérültek között van hat rendôr, a tévé operatôre s annak az étteremnek a tulajdonosa, amely elôtt az interjú készült.

(MTI/AP/Reuters) - Tüntetô telepesek akadályozták meg hétfôn Neve Dekalimban a legnagyobb Gázai övezetbeli zsidó település evakuálását.

Csak a hátsó bejáraton tudtak bevonulni az izraeli katonák Neve Dekalimba, hogy kiosszák a kiürítésre vonatkozó parancsokat, miután a telepesek élô emberi lánccal és gumiabroncsok felgyújtásával torlaszolták el a kolónia fôkapuját.

A katonai egységek nem tettek kísérletet a blokád áttörésére, ezért választották a hátsó kaput, de ott is hamarosan körülvették ôket a tüntetô telepesek, akik a katonákat és a rendôröket hangosbeszélôkön keresztül parancsmegtagadásra szólították fel. A rendfenntartó erôk ugyan a helyszínre vittek egy vízágyút, de végül visszavonultak, elkerülve az erôszakos konfrontációt. Ezt követôen az izraeli hatóságok úgy döntöttek: felfüggesztik a kiürítési parancsok kiosztását Neve Dekalimban.

Az izraeli rendôrség szóvivôje emlékeztetett arra, hogy a telepeseknek szerdáig kell elhagyniuk a kolóniát önszántukból, ellenkezô esetben kényszerítô eszközökhöz folyamodnak velük szemben.

Ugyanakkor izraeli katonai illetékesek azt állították, hogy egyes településeken, mint a Gázai övezet északi részén fekvô Niszanitban és Alei Szinaiban, valamint a ciszjordániai Ganimban és Kadimban sikerült kiosztani a lakosságnak a kitelepítési parancsokat. Az ugyancsak ciszjordániai Szanurban és Homesben viszont a közösségek vezetôi kapják meg a hivatalos írásokat, mivel a szélsôséges telepesek elbarikádozták magukat, hogy ellenálljanak a kitelepítésnek. A Jediót Ahronót címû népszerû izraeli napilap internetes kiadása szerint a szanuri telepesek eltorlaszolták a kolónia bejáratát.

Közben a palesztin rendôrség bejelentette, hogy a Palesztin Hatóság leromboltatta hétfôn azt a két házat, amelyeket "bizonyos befolyásos személyek" építtettek illegálisan a Hatóság tulajdonában lévô területeken. Errôl Mahmúd Abbász palesztin elnök már júliusban rendeletet hozott.

(MTI) - A világ országai közül Vietnamban él a legnagyobb létszámú, magyarul beszélô, nem magyar közösség, bár ezt Magyarországon nem sokan tudják.

A hozzávetôleg háromezres csoport tagjai - akik, amint arról az MTI tudósítója meggyôzôdhetett, felettébb közvetlenek, s igen jó kedélyûek - azok közül kerültek ki, akiket a vietnami kormány küldött kelet-európai országok egyetemeire tanulni.

A hanoi magyar nagykövet által a Gyurcsány Ferenc kormányfô vezette delegáció tiszteletére rendezett fogadáson megjelent "magyar vietnamiak" legidôsebbje 1965-tôl 1971-ig, legfiatalabbika pedig 1979 és 1985 között tanult Magyarországon. Az ország különbözô egyetemeire - jellemzôen a budapesti Mûszaki Egyetemre, vagy a gödöllôi Agrártudományi Egyetemre - érkezô ázsiaiak túlnyomó része egy év nyelvi elôkészítô után vághatott neki tanulmányainak.

Vietnamba hazatérve sokan magas pozícióba jutottak, nemegy közülük a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja lett. Egy volt katonai attasé, kutatóintézeti igazgató, a vietnami-magyar baráti társaság elnöke, Nguyen The Quang pedig a magyarországi fôpolgármester-helyettesi tisztséggel egyenértékû beosztást tölt be: ô a hanoi Népi Bizottság elnökhelyettese.

Azt leszámítva, hogy a közösséghez tartozók legtöbbje majdnem minden magyar szöveget megért, a nyelvtudás szintje meglehetôsen nagy szórást mutat: volt, aki csak angolul akart nyilatkozni, de olyan is akadt, aki maga tolmácsolt a fogadáson megjelent vietnamiak és magyarok között. Az egyik - magyarul is folyékonyan nyilatkozó - interjúalany elmondta, ma is rendszeresen olvassa a magyar újságokat az interneten, s nagyon hiányzik neki a magyar mentalitás, a magyar zene, a magyar tánc, s szívesen enne ismét magyar ételeket.

Arra a kérdésre, hogy a gondtalan egyetemi évek óta megfordultak-e Magyarországon, s ha igen, hány alkalommal, szintén igen eltérô válaszok érkeztek. Az egyik végletet az a férfi jelentette, aki töredelmesen bevallotta, hogy bár "tervezi", azóta nem jutott el újra Magyarországra, hogy 20 évvel ezelôtt lediplomázott. A másik véglet a vietnami-magyar baráti társaság elnökének esete, aki 1971-es diplomaosztója óta annyiszor járt Budapesten, - utoljára tavaly év végén - hogy a látogatások pontos számát sem tudta megmondani. A legizgalmasabb környezetben azonban az a kutatóintézeti igazgató nosztalgiázhatott, aki, miután 1981-ben kézhez kapta diplomáját, egyetlen alkalommal, 1989-ben tért vissza Magyarországra, s az út éppen egybeesett a szocialista rendszer leváltásával.

Tegnap délben több órán át tartó tárgyaláson vettek részt a kormány és az országos privatizációs ügynökség, valamint a marosvásárhelyi Azomures vegyipari kombinát többségi tulajdonosainak képviselôi annak kapcsán, hogy a tulajdonos bejelentette az üzem mûködésének beszüntetését. Korábban a Maros Megyei Tanács és a prefektúra is kérte a kormány közbelépését, tekintettel a várható szociális feszültségekre, amennyiben a mintegy 3000 alkalmazott az utcára kerül.

Mint a tárgyalásokon részt vevô Borbély László középítkezési és területrendezési megbízott miniszter számolt be lapunknak a történtekrôl, a megbeszélések végkicsengéseként a tulajdonos beleegyezett abba, hogy amennyiben a szakszervezetek lemondanak a 9,5%-os béremelési követelésükrôl, tovább mûködtetik az üzemet. Ennek kapcsán mára tervezik a privatizációs hatóság és a szakszervezeti tömb vezetôi, valamint a marosvásárhelyi szakszervezeti vezetôk találkozóját, hogy megvitassák a patronátus ajánlatát.

Borbély László közölte, hogy nincs lehetôség arra, hogy a földgázat preferenciális áron számlázzák a kombinát számára, ez ugyanis állami támogatásnak minôsülne, ami ellentmond az Európai Unió versenykövetelményeinek. A miniszter szerint ezzel az Azomures tulajdonosai is tökéletesen tisztában vannak. Legfeljebb arra van lehetôség, hogy az üzem közvetlen orosz importból próbálja meg beszerezni, nemzetközi nagykereskedelmi áron a földgázt.

A mostani döntéssel beigazolódni látszik tehát az a szakszervezeti felvetés, hogy a döntés csupán zsarolási szándékkal született meg, s arra hivatott, hogy a béremelési követelésektôl az alkalmazottak elálljanak. Mindezt alátámasztja, hogy noha az üzem bezárásának szándékát nyilvánosságra hozták, az Azomures mind a mai napig nem nyújtott be a munkaügyi felügyelôséghez a kollektív elbocsátások menetrendjére vonatkozó elképzelést, holott erre ilyen esetben törvény kötelezi az alkalmazót.

A LIDER - az Emberi Jogok Tiszteletben Tartásáért Egyesület értesült azokról a súlyos problémákról, amelyekkel a hadrévi helyi közösség küszködik. Tekintettel arra, hogy a hadrévi interetnikai problémák nem kívánt fejleményekhez vezethetnek, az APDO LIDER felhívást intéz az összes, Hadrév-ügyben érintett félhez, hogy mindent tegyenek meg a konfliktus párbeszéd útján történô feloldása érdekében.

Az APDO LIDER felkéri Maros megye prefektusát, Ciprian Dobrét, a Maros Megyei Tanács elnökét, Lokodi editet, Maroskece község polgármesterét, Pantea Gheorghét, a Pro Európa Ligát, a Maros Megyei Csendôrséget, a megye parlamenti képviselôit és szenátorait, az érintett felek valamint a média képviselôit egy nyílt beszélgetésen való részvételre, hogy megtalálják a konfliktus feloldásához szükséges megoldásokat.

Figyelembe véve az ezelôtt 12 évvel történteket illetve a jelenlegi feszült hangulatot Hadréven, úgy véljük, hogy az érintettek és érdekeltek mindenikének felelôssége hogy részt vegyen egy nyílt párbeszédben a konfliktus megszüntetése érdekében.

A megbeszélésre 2005. augusztus 18-án 17 órai kezdettel kerül sor Marosvásárhelyen, a Bolyai utca 18. szám alatti sajtóklubban.

Cornel Briscaru jogász,az APDO-LIDER elnöke

Magyar levelek

Tartom magam ahhoz, hogy ne a futballról szóljon ez az írás. Hozzáértôk többet láttak és látnak abból, ami nekem sem tetszik. Egy híres csapat eljött Budapestre, ne kételkedjünk, jótékonysági céllal, de nem ingyen, és ahogy ilyenkor lenni szokott, betyárosan izzadtak, miközben lötyögtek a pályán, de szemmel láthatóan a felhajtás nem esett nehezükre, mikor annak rendje és módja szerint mutogatták magukat. Hogy mi mindent tudnak tenni avval a fránya labdával; mert hát mégsem tûnhetett amolyan pótcselekvésnek a dolog, ugyebár. Ha nem a gyôzelem volt fontos, megtehették, udvariaskodtak, kicsit játszadoztak velünk, kedvükre és kedvünkre. S nyertek.

Azért jusson eszünkbe, volt másként valamikor. Negyven esztendeje még tôlünk rettegett a világ; húsz esztendeje még maradt bennünk szándék, hogy akármit ellenünk mégsem lehet; ma viszont letettünk mindenrôl. Ma háromgólos vereség után is a helytállásunkat méltatjuk. Idáig jutottunk; már csak a mások tudását csodáljuk. Odaveszett a remény, hogy egyszer még sikeres lehet a magyar labdarúgás. A jelen betemeti a múltat, itthon. Idegenben pedig nem felejtenek. Eljött hát hozzánk a Real Madrid (amely inkább hasonlít egy világválogatotthoz), hogy csapata egykori magyarja elôtt fejet hajtson és a bajban mellé álljon...

A világ dicsôsége már csak ilyen, sajnos: mulandó. Azon a fájdalmas ötvennégyes kisikláson az ellenünk gyôztes németek gólvágója elfelejtett emberként süllyedt az alkoholizmus mélyére, hajléktalanként még az aranyérmét is elitta. A mi Puskás Ferencünk pedig beteg. A kapusok réme, a ballábas sváb, a száguldó ôrnagy és mindenki Öcsije, az élô legenda ma állandó orvosi kezelésre szorul; állapota nem javul, nem romlik, ellenben visszafordíthatatlan évek óta. Nem ismer senkit, reggel felkel, este elalszik, napközben táplálékot vesz magához. Csak ennyi. Nem tudja, hol él, mi történik körülötte. A tévében nézi, nézi, hogy rúgják a labdát, és szemében alig van érzelem. Amikor jobb napja virrad, a kórház kertjében passzolgat ápolójával ô is, már megszokásból, addig, amíg hagyják.

Gondolom, nem vagyunk híján valamiféle nemzeti közmegegyezésnek, hogy neki kijár a gondoskodás, a kórházi ellátás, ahogyan a helyzet kívánja. Egyetérthetünk abban, hogy a költségeket minek felszámolni. Elvileg nyilvánvaló, mert a kezelést azért valakinek fizetni kell. Mondják, így történhetett, ami történt vasárnap este a stadionban. Csakhogy a helyzet csalóka. A spanyolok elhihették, hogy a náluk még ma is népszerû Panchoért játszottak, hogy a mérkôzés bevételét csakis ô kapja. De hiába a felelôs urak megható szava a mérkôzés elôtt, hogy ami a császáré, a császáré. Vajha így lenne. A hetek óta vitatott, cifrázott valóság bizony más. És ki tudja mióta zavaros. Sunyi magánérdekre és méltatlan csalafintaságra derült fény. A beteg családjának mindössze egy dedikált bôrlabdát ígértek, amit egy kereskedelmi televízióban elárvereznének késôbb. Holott az üzlet több száz milliós haszonnal jár. Mindenféle költekezés után is nyolc nullával számolhat a rejtélyes nyerô. Már aki. Egyébként eléggé furcsa, hogy amikor titkolni nem lehet és tagadni sem, hogy a jótékonykodás valójában csak álca, a csend sûrûjébôl kiszól(hat) a milliárdos. Pótol még tízmilliót, a kezelésre, vagy esetleg többet. Vagy, tegyük hozzá, semennyit, ha már alkudni lehet.

Persze, szentségtörônek lenni nem hála kérdése. Van úgy, muszáj vállalni. Minek mellébeszélni, ki sokat markol, gyanús. Vasárnap este a magyar játékosok mezén jól mutatott Puskás Ferenc neve. Illusztrációnak megtette - és ürügynek. Krónikások írhatnak megannyi szépet a játékról, áradozhatnak, mert a kulisszák takarnak, és aligha látszik, hogy a biznisz mi felett csôszködött. Makacs a tény, amíg emlékszünk erre a futballzsenire, és hivatkozhatunk cselekedeteire, addig pénz van benne; ami már régen nem az övé. Nincs másként. Amikor kiárusítjuk az emléktárgyakat is, mindenki mindent visz, még az illetéktelen is. Ami bajnak éppen elég. Nyilvánvaló, aki a spekulálásnak mestere, huncutja. Hadd ügyködjön, ha van mivel, nyerjen, gazdagodjon, akár kilencven perc alatt; kísértse szerencséjét. De vajon azért unalmas és élettelen a magyar labdarúgás, mert akik üzletelnek körülötte, azokat csak a pénz hajtja, és eszük ágában sincs egyébbel törôdni? A kérdés költôi és fölösleges; válaszolni nem fogok. Hogy miért, eléggé világos. Még akkor is, ha ezen a vasárnap estén az Öcsi bácsi nevét viselô stadionban maga a játék, a hangulat valami mást igazolt.

Ui. Szinte késô bánat, a napokban a politika is ráérezhetett, hogy nem feltétlenül tisztázott körülményt rejteget az esemény. Helyrehozandó (inkább) saját mulasztását, sietôsen magas állami kitüntetésben részesítette Puskás Ferencet. Szomorú, hogy ô már az ilyesmit nem értékelheti. Mint annyi mindent.

Harmincöt Greenpeace-aktivista több vízi jármûvel hétfôn a cernavodai atomerômûhöz hajózott a Duna-Fekete-tenger csatornán és transzparensekkel kérte a beruházások beszüntetését.

A Greenpeace hétfôi közleménye szerint az aktivisták gumicsónakokkal hajóztak a nukleáris létesítmény közelébe, "Cernavoda. 100.000 év nukleáris hulladék" feliratú transzparensekkel.

Cernavodai rendôrségi források azonban azt nyilatkozták a Mediafaxnak, hogy a környezetvédôk nem jutottak el az atomerômûig, megállították és megbüntették ôket, mivel engedély nélkül hajóztak a csatornán.

"Engedélyt kértek ahhoz, hogy fotókiállítást rendezzenek a nukleáris energia használata ellen tiltakozva. Ehelyett jóváhagyás nélkül csónakjaikkal behajóztak a csatornára. Minden bizonnyal büntetésre számíthatnak" - nyilatkozták az idézett források.

A Greenpeace azt kérte, hogy a cernavodai atomerômûnél állítsák le a beruházásokat. A környezetvédôk szerint a kormánynak nagyobb érdeklôdést kellene mutatnia az energetikai hatékonyság és a regenerálódó energiák iránt.

"Románia 50 százalékkal több energiát fogyaszt és közel ötször több szén-dioxidot termel, mint az európai átlag" - fejti ki Jurrien Westerhof kampányszervezô a Greenpeace közleményében.

A környezetvédôk szerint Románia nem oldotta meg a nukleáris hulladékok tárolásának kérdését.

"Cernavoda jelenleg 90 tonna nukleáris hulladékot termel évente. A kettes számú reaktor beindítása után ez a mennyiség a kétszeresére emelkedik. A rendkívül veszélyes hulladékokat az erômûn belül tárolják, és senki nem tudja, mi lesz vele a következô százezer év során. A hulladékokból évente 200 kg plutónium is származik, ez 40 bomba gyártására elegendô" - áll a közleményben.

Winkler Gyula kereskedelmi miniszter hétfôn kijelentette, az RMDSZ úgy döntött, hogy támogatja két tárca nélküli miniszterének kinevezését szaktárcavezetôkké.

Winkler elmondta, errôl az RMDSZ operatív tanácsának ülésén született döntés.

"Az operatív tanács hétfôi ülésén elemezte az RMDSZ-es miniszterek munkáját, és arra a következtetésre jutott, hogy tevékenységük megfelelô, de javítani lehetne a médiával való kapcsolaton és a kommunikáción. Kormányátalakítás esetén az RMDSZ fenntartja miniszterei támogatását és azt is támogatja, hogy a két tárca nélküli minisztert, azaz engem és Borbély Lászlót szaktárcavezetôvé nevezzenek ki" - mondta Winkler Gyula.

Az RMDSZ operatív tanácsa hétfôn elemezte a kormánykoalíció mûködését és a szövetség prioritásait az ôszi parlamenti idôszakban.

Az országos vízbevezetési program részeként Marosmagyaró községbe is kiépítették az vízhálózatot és utcai csapokat szereltek fel. Palkó Erzsébet magyarói olvasónk pénteken az utcai csapok leszerelésére panaszkodott, azt kifogásolva, hogy azok a lakók, akiknek nem volt lehetôségük bevezetni az ivóvizet, ezután is az egészségtelen, sós kútvizet kell használják. Olvasónk azt is elmondta, hogy július 26-án számolták fel a csapokat, holott hónap végéig kifizette a tanács által kiszabott díjat. Palkó Erzsébet szerint míg a községközpont utcáinak nagy részében a kapuk elôtt van a fôvezeték, s így a lakóknak 4.700.000 lejbe kerül a bekötés, a Malom utcaiaknak 11 millió lejt kellene fizetniük azért, hogy az udvaron, házban használható legyen a vezetékes víz.

A panaszra válaszolva Dali Zoltán alpolgármester elmondta: a helyi tanács határozatot fogadott el, melynek értelmében a község lakói személyenként havonta 25.000 régi lejjel kell hozzájáruljanak az utcai csapoknál elfogyasztott víz díjának törlesztéséhez. A határozat közzététele ellenére havonta csupán 20-25 személy törlesztette a kirótt díjat, így a havi 60 millió lejes számlát sorozatosan a hivatalnak kellett törlesztenie. A tarthatatlan helyzetre a megoldást az a tanácsi határozat hozta, mely alapján az utcai csapokat leszerelték, megszüntetve ezzel a szolgáltatás ezen formáját. A határozatot július 26-án léptették életbe, így igaz, hogy négy napi vízhasználattól fosztották meg azokat, akik törlesztették a júliusi díjat.

Kérdésünkre Dali Zoltán elmondta, hogy jelenleg a községközpontban a közel 700 családból 250 család vezette be az ivóvizet, s elôreláthatólag az év végéig újabb száz házban használják majd a vezetékes vizet. A község második vezetôje megcáfolta Palkó Erzsébet azon felvetését, mely szerint a Malom utcai alapnak nem 4.700.000 lejt, hanem többet kell fizetniük a vízvezetésért. Mint elmondta, az eredeti tervben a szóban forgó utcába nem volt betervezve a vízvezeték, így a polgármesteri hivatal 30 millió lejért a vasúti sín alatt átvitette a fôvezetéket, s újabb 30 milliót fizetett azért, hogy a teljes utcán végigvezesse a csövet. A hivatal által végzett befektetés ellenére a lakók 4.700.000 lejért csatlakozhatnak a rendszerhez - nyilatkozta Dali Zoltán alpolgármester.

Július 30. és augusztus 6. között a Marosvásárhely - Zalaegerszeg Baráti Társaság jóvoltából 33 marosvásárhelyi és 8 nyárádselyei gyerek Egerváron nyaralhatott, s részt vehetett a Zalaegerszegen szervezett kézmûves táborban. A rendezvényt pedagógusok kezdeményezték, s olyan gazdag programot állítottak össze, amelybôl nem hiányzott a különbözô hagyományos mesterségek elsajátítása, de volt skanzenlátogatás, szórakozási lehetôség a vízi parkban. A tábor résztvevôi meglátogatták a zalaegerszegi finnugor múzeumot és operettelôadást is megtekinthettek. A romániai gyerekeken kívül még 26 zalaegerszegi is jelen lehetett a táborban, így alkalom volt a közvetlen kapcsolatok, barátságok kialakítására, ami tulajdonképpen a két város közötti baráti kapcsolat mozgatórugója. S hogy ezt az önkormányzat is komolyan gondolja, bizonyítja az a tény is, hogy a vendégeket fogadta Zalaegerszeg polgármestere és az önkormányzati képviselôk, valamint a baráti társaság tagjai is. E kezdeményezésnek lesz folytatása: jövôre a szovátai Teleki Oktatási Központ látja majd vendégül a magyarországiakat, ahol hasonló tevékenységeket terveznek, s természetesen kirándulás is lesz a környékre - tájékoztatott Gyôrffy Éva óvónô, a Garabonciás Alapítvány és a tábor vezetôje.

Remélhetôleg szeptemberre fejezik be a roma családok számára a Hidegvölgyben elkezdett lakások építését-tájékoztattak a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal beruházási osztályán.

Az építkezést a Fehér megyei Consellina Kft. végzi. A 10 család számára készülô ház 10 egyszobás lakrészbôl áll, egy elkészítése 550 millió régi lejbe kerül.

A segesvári tömbházak környékén játszott a 2 éves B. Roxana, akit pénteken délután egy Dacia személyautó gázolt el. Dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója elmondta, a szombaton végzett boncolás során kiderült, a kislány halálát májszakadás okozta. A személygépkocsi hátra tolatott, elütötte a gyereket, akit a segesvári kórházba szállítottak. Állapota súlyosnak bizonyult, ezért mentôvel Marosvásárhelyre szállították. Útban, a mentôben hunyt el a kisgyerek.

Az állami költségvetés iránti tartozások megszüntetése céljából, a megyei közpénzügyi fôigazgatóság a hatáskörébe tartozó gazdasági egységek segítségét kéri a saját kimutatásai és a cégek könyvelése között mutatkozó eltérések tisztázása érdekében. Hogy könnyebbé váljon a közpénzügy és az adófizetôk kapcsolattartása, internetes levelezés bevezetését célozzák. Ennek érdekében felkérnek minden olyan adófizetôt, amely a megyei fôigazgatóság hatáskörébe tartozik, s amely elfogadja az internetes kapcsolattartásra vonatkozó ajánlatot, közölje e- mail címét az adminisztrátor aláírásával és pecséttel ellátott átiratban, a közpénzügyi fôigazgatógág Marosvásárhely Dózsa György utca 1-3. szám alatti székházában mûködô adófizetôi nyilvántartó osztállyal legkésôbb augusztus 27-éig.

Az adófizetôi lap interneten keresztüli átküldése utáni 15 napos határidôn belül az adófizetônek lehetôsége nyílik jelezni, hogy egyetért a kiszámított befizetendô összeggel, vagy tisztázás céljából felkeresi a fôigazgatóság adófizetôi nyilvgántartó osztályát. A válasz elmaradása az adófizetôi lapon szereplô értékek hallgatólagos elfogadásának számít.

Huszonhét Setra és Steyer autóbusz foglalja el - hiába - a helyi közszállítási társulás parkolójának egy részét. Az 1998-ban egy ír lízingcégen keresztül vásárolt 1980-82 között gyártott buszok ki vannak vonva a forgalomból, így nem lehet utasszállításra használni ôket. A legutóbbi tanácsülésen határozat született, melynek értelmében a szakminisztériumtól kérik, hogy tegye lehetôvé a gépjármûvek használatát. Fekete Hajnaltól, a társulás sajtószóvivôjétôl a forgalomból kivont autóbuszokról s az utánpótlásról érdeklôdtünk.

- Az ír lízingcég felszámolódott, így a részleteket a társulás nem törlesztette. Jelenleg a szóban forgó 27 autóbuszt Románia területén elhagyott javaknak nyilvánították, s a jelenlegi törvényes elôírások értelmében nincs lehetôségünk beiratni a forgalomba s használni ôket. A helyi tanács legutóbbi ülésén egy kérést hagytak jóvá, amelyet a közpénzügyi minisztériumhoz intéztek. Azt igényelték, hogy az elkobzott illetve más módon az állam tulajdonába kerülô javakra vonatkozó törvény alapján a minisztérium ingyen adja a helyi közszállítási társulásnak a szóban forgó 27 autóbuszt. Erre a kérésre választ még nem kaptunk - számolt be Fekete Hajnal, akitôl azt is megtudtuk, hogy a fent említett jármûvek pótlása érdekében a társulás már öt új autóbuszt vásárolt. A már használt sárga jármûvek mellett, maximum két hónapon belül újabb húsz személyszállító szolgálja ki a marosvásárhelyi utazóközönséget. A nemrég tartott versenytárgyaláson kiválasztották, de még nem nevezték meg a jármûveket leszállító céget. A napokban ez megtörténik, s akkor már csak a szerzôdés megkötése és a közszállítási eszközök átvétele marad hátra - számolt be a sajtószóvivô.

Kiállítással ért véget a harmadik mezôbergenyei alkotótábor. Az ezerháromszáz lakost számláló falu nyolcszáz lelkes magyar közössége, a Domahidi Béla lelkész vezette református gyülekezet és a mezôpaniti önkormányzat jóvoltából szervezhette meg az örökmozgó Ôsz Zoltán tanár az idei találkozást, nyolctagú családját is "hadrendbe" állítva.

A gyülekezeti ház kínált korszerû otthont, konyháján a feleség, Éva asszony volt a fôszakács, Judit és Kati lányai a segítôi, Péter veje, Zoltán fia, unokái - Rita és Helén - a felszolgálók. Vasárnap istentisztelettel zárult az egyhetes együttlét. Az igét a szomszédos Csittszentiván szülötte, Puskás Ferenc negyedéves teológus hirdette. A mûvészek két-két alkotásukat ajándékozták a közösségnek. Istentisztelet után a gyülekezeti teremben Ôsz Zoltán köszöntötte a népes közönséget, majd ifj. Molnár Dénes méltatta a kiállítók - Bálint Zsigmond fotómûvész Czirjék Lajos, Hintea Máriusz, Fábián Margit, Gyenes Tibor, (a még középiskolás) Horváth K. Szilárd, Iszlai Irma, Király Péter, Sajgó Ilona és Ôsz P. Zoltán festôk - alkotásait, zömükben a táj és a falu ihlette akvarelleket, valamint Sándor László és Székely Lajos faragványait. Az alkotók nevében Bálint Zsigmond fotómûvész beszélt. Közelebb kerültünk az emberekhez, mondotta, már a második napon köszönô viszonyba kerültünk a bergenyeiekkel. A falu megnyílt a mûvészek elôtt.

Mi a hozama az ilyen táboroknak? Néhai Molnár Dénes kezdeményezte a mezôpaniti, csittszentiváni, bergenyei táborokat, mert jól tudta, hogy a mûvészet átnyúlik az éveken, áthidalja a századokat, kaput nyit az ég felé. Ha lesz a falunak állandó tárlata, vonzóbbá válik a távolról érkezô látogatók elôtt is, és manapság, a faluturizmus vonzásában ez nem elhanyagolható szempont.

Az alkotótábor anyagi támogatói: Mezôpanit polgármesteri hivatala, önkormányzata, a bergenyei református egyházközség, a paniti Therezia tejfeldolgozó üzem (igazgatója Bartha Márton), Nagy Árpád, Barabási Lôrinc vállalkozók, Mihály Andor tanácsos és családja, Iszlai István és családja. A szervezôk ezúton is köszönik a segítséget. A mûvészek pedig új élményekkel gazdagodva térhettek vissza otthonaikba.

Meglepetést jelent a tárlatnézônek a Marosvásárhelyrôl elszármazott bálványosváraljai református lelkész bemutatkozó fametszet-kiállítása a helyi unitárius egyház gyûléstermében.

Szabó László fametszetképeivel is az Urat szolgálja. Képein elragadóan mutatja be Erdély csodálatosan szép templomait, mûemlékeit és fenyôfás hegyoldalait. Kis és nagy táblaképein, emléklapjain, ex librisein festôi környezetben ismerhetô fel valamennyi városi és falusi templom vagy kastély, melyeknek rajzolatát, azok építészeti vonásait, épületek stílusát szépen adja vissza. A bemutatott mûemlék épületek napfényes és árnyékos részei, a jó képkivágás révén, hûen tükrözik vissza az építmény mûemlék értékét. Valamennyi metszet az alkotó kifogástalan rajztudásáról és biztos metszôkészségérôl tesz tanúbizonyságot. Az alkotó képkivágásainál az épületek jellegzetes részének bemutatására és festôi környezetbe való helyezésére törekedett.

Szabó László bemutatkozó szép és értékes kiállításának megtekintését nem szabad elmulasztani.

"Gyorsan múlik az idô, mintha repülnénk, de a szeretô és megváltó Isten hajlékunk volt és marad nemzedékrôl nemzedékre!" Hálaadási ünnepségre és falutalálkozóra készül a Kis-Küküllô menti falu: százhetven éve, a templom szentelésekor szólalt meg elôször - Erdélyben egyedülálló hangzású - dalárdája. A szervezôk nevében Bíró József lelkész elmondta: szombaton, augusztus 20-án tíz órakor kezdôdik az ünnepi istentisztelet a református templomban. Igét hirdet Székely András balavásári lelkész, küküllôi esperes. A házigazdák mellett énekelnek Bonyha, Küküllôdombó, Nagyernye és a magyarországi Kercaszomor kórusai. Istentisztelet után az egykori felekezeti iskolában nyílik meg a csávási születésû Pálosi Ferenc fotómûvész kiállítása. Este a kultúrházban a talpalávalót a híres szászcsávási muzsikások húzzák. Vasárnap 11 órakor kezdôdik az istentisztelet, amelyen a távolból hazatértek kedvéért egy héttel korábban szolgáltatják ki az újkenyéri úrvacsorát. Prédikál a csávási születésû Ozsváth Imre, Kercaszomor gyülekezetének lelkésze.

Csávásra várják a megyei tanács elnök asszonyát, a megye alprefektusát, az RMDSZ megyei és országos vezetôit, Magyarországról pedig többek között Boros Imre volt mezôgazdasági minisztert is.

Az idei másabb volt, mint a megelôzô éviek. Ezt állapíthattuk meg már a vásárnyitó elôtt, szemrevételezve a standokat. S ugyanezt tapasztaltuk a rendezvény során is. A 23 kiállító fazekas mellett jelen volt 2 taplász, valamint a népmûvészet különbözô ágazatainak (fafaragás, szövés, kalapkötô, bôrdíszmûves, kosárfonó stb.) 14 képviselôje.

Nem véletlenül. Amint arról Ambrus Lajos, a Firtos Mûvelôdési Egylet elnöke tájékoztatott, szándékuk szerint ez a vásár az igazi népmûvészeti értékek fóruma kell legyen, annál is inkább, mert az utóbbi évek során mintha megkopott volna annak hírneve, sok sallang is belevegyült a vásárba. Éppen ezért, már az elôkészületek során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy igazi értékek kerüljenek bemutatásra. De jó ötletnek bizonyult a kör tágítása is, azaz a különbözô népmûvészeti tárgyak bemutatása. Annak pedig csak örvendeni lehet, hogy ott helyben megtekinthették a látogatók egyik vagy másik tárgy
"munkafolyamatát" is. Ambrus Lajos szerint egy fordulatváltásról van szó, s majd a jövô eldönti, hogy jó úton haladnak-e. A kezdet mindenképp ígéretesnek bizonyult...

A kétnapos rendezvény programja is másabb forgatókönyv szerint zajlott: sokkal több vonzó, érdekes mûsorszámot láthattunk, hallhattunk (Páll Ágoston a korondi fazekasságról, Máté Károly pedig a tapló útjáról beszélt igen hangulatos stílusban), volt vetélkedô, tombola stb. Szombat este a kiskunfélegyházi koncert-fúvószenekar mutatott be színvonalas mûsort. Egyébként jelen voltak Korond testvértelepüléseinek - Kiskunfélegyháza, Nagyrábé, Szabadegyháza és Palóz - küldöttségei is.

Vasárnap délben az istentiszteletet követôen megható eseményre került sor: felavatták a marosvásárhelyi Bandi Dezsô, a korondi népmûvészet nagy barátja, a korondi fafaragók oktatója emlékének állított kopjafát.

Nem minden arany, ami fénylik - tartja a népi mondás. Parafrazálva: nem minden autentikus érték, ami kerámia. Sok azokban az üzletekben a tömegáru - ahogy találóan jegyezte meg Katona Mihály, a község polgármestere. Bízzunk abban, hogy az árcsói vásár a jövôben vízválasztó lesz...

Hecser Zoltán (Hargita Népe)

A Középkori Fesztivál után Segesvár újabb jelentôs rendezvény színhelye lesz: pénteken kezdôdik az V. ProEtnica Fesztivál, a különbözô romániai nemzeti közösségek bemutatkozása. A szervezôk szerint a kulturális rendezvényekkel folytatni kívánják a hagyományt, idén pedig 21 nemzeti kisebbség képviselôit hívták meg.

A fesztivál elsô napján, 17.30-18 óra között a Vár téren kerül sor a kisebbségek parádéjára, amit a hivatalos megnyitó követ. A felvonuló kisebbségek között ott lesznek a magyarok, csehek, görögök, szászok, törökök, lipovánok képviselôi. A Cipészek Bástyája és a katolikus templom közötti parkban 16-19 óra között bábszínház lesz, az elôadásokat a bukaresti Petre Tutea Kulturális Központ szervezte.

Szombaton a rendezvények 10 órakor folytatódnak a Vár téren, népzenével, elôadásokkal jelentkeznek a kisebbségek, este 9 órától a Poetica ProEtnica elôadásait láthatják a nézôk, majd 21.40 tôl az IBZ Band, a Fanfara 10 prajini és a HARA együttesek lépnek fel. Az elôadásokkal párhuzamosan a polgármesteri hivatal a Nemzetközi Tanulmányok Intézettel közösen konferenciákat szervez, ahol az érdeklôdôk elôadásokat hallhatnak a romániai kisebbségekrôl, illetve a közép-európai kisebbségek helyzetérôl a csatlakozást követôen. A Cipészek Bástyája és a katolikus templom közötti parkban 11 és 14 valamint 16-19 óra között bábszínházi elôadásokat tartanak, a Kolostor téren a kisebbségek hagyományos táncait is megtanítják az érdeklôdôknek, és nem maradnak el a képzômûvészeti-, sajtótermék- és könyvkiállítások sem.

A rendezvény vasárnap éjfélkor tûzijátékkal zárul, de ezt megelôzôen újabb elôadásokra, koncertekre kerül sor, a polgármesteri hivatalban konferenciát tartanak A romániai magyar és zsidó közösségek a kommunista rendszer idején címmel, a Cipészek Bástyája és a katolikus templom közötti parkban bábszínház lesz, a Kolostor téren pedig interaktív színpad, hagyományos táncokkal.

A Keresztelô Szent János Plébániatemplom karzatán fogadalmi képeket, értékes ötvösmûveket, szobrokat, liturgikus könyveket és tárgyakat magába foglaló tárlat nyílt. A kiállítás hétfôn, kedden, szerdán 10- 14, szombaton 11-16 és vasárnap 12.30-14 óra között látogatható.

Molnár Tünde orgonamûvész negyedik nyári orgonahangversenyét hallgathatják meg az érdeklôdôk csütörtökön este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében. Mûsoron: J. Pachelbel 3 Toccatája, Bach Két korálelôjátéka, c-moll Fantázia és fúga címû alkotása, Hans Peter Türk- és C. Franck-mûvek.

- Szegény évünk van s mégis sok mindent sikerült tennünk a község infrastruktúrájának, a középületek arculatának javítása érdekében - mondja Simon István polgármester.

Április 21-én tartották Kerelôn a falunapokat, ez alkalommal a kormány 11 milliárd lejt ígért útjavításra. A beharangozott határidôre elkészült a fôút és Kerelô közötti 3,5 kilométeres út kövezése, kiásták az árkokat is. A munkálatok összértéke 2,56 milliárd lej . A kormány csak 2 milliárd lejt folyósított, így - a tervekkel ellentétben nem jutott pénz a polgármesteri hivatal elôtti 1250 méter aszfaltút korszerûsítésére.

A Szentpált Bánddal összekötô út valamikor megyei rangú volt, ám öt évvel ezelôtt a megyei tanács átadta a községnek, s azóta a szentpáli önkormányzatnak kell gondoskodnia róla. A héten tárgyalnak az aszfaltgyárral, amely 50 tonna aszfaltot ígért. A kátyúzás után kétréteges aszfaltot húznak a több mint 1 kilométeres útszakaszra. A helyi költségvetésbôl 250 millió lejt különítettek el erre a célra.

Az árvíz után öt napig folyamatosan dolgoztak a búzásbesenyôi utak feljavításán. - Újraköveztük a búzásbesenyôi utat, de szükség lenne a Besenyô és Somostelke közötti út 1,5 kilométeres szakaszának lekövezésére. A Mikefalva községhez tartozó település V- VIII. osztályos tanulói Besenyôben tanulnak, s ha az ôszig nem sikerül járhatóvá tenni az utat, az iskolabusz nem juthat ki - tudtuk meg a polgármestertôl.

- A szûkös költségvetés miatt a polgármesteri hivatal évente egy-egy közintézményt tesz rendbe. 2000-ben a magyardellôi mûvelôdési otthon beomlott tetôzetét javították ki, ezt követte a községközponti, marosszentmargitai kultúrházak rendbetétele.

A legnagyobb beruházást Kerelôn végezték, ahol a régi mûvelôdési otthont bôvítették és felújították. A kultúrház korábban az 1960-as években épült iskola egyik termében mûködött. A polgármesteri hivatal kezdeményezésére a négy tantermes iskolából kiköltöztették az óvodát és egy osztályt, amelyeknek külön tanintézetet építettek. A munkálatok során kivették a közfalakat, s így létesítették a 24x14 méteres nagytermet, a 4 méteres színpadot, majd raktárat, konyhát és elôteret építettek. A beruházás összértéke 1,2 milliárd lej, amelyet a helyi költségvetésbôl fedeztek.

Márciusban fogtak hozzá a búzásbesenyôi mûvelôdési otthon meszeléséhez. Akkor derült ki, a villanyvezeték nem biztonságos, bármelyik pillanatban rövidzárlat miatt tûz keletkezhet. Kicserélték a hálózatot, s a helyiségeket új padlóval látták el. A munkálatokkal június végére készültek el.

- Pár évvel ezelôtt az iskolaépületek tetôzete megroggyant. Nagy összegeket fordítottak a javításra, majd a következô években a belsô felújítást végeztük el. Tavaly a búzásbesenyôi 220 éves iskolába központi fûtést szereltek, az idén a szentpáli új iskola a soros. Phare-alapokból 650 millió lejt szánnak a munkálatokra, s a tervek szerint a tanévkezdésig be is fejezik. A 14 termes, emeletes épületben eddig csempekályhával fûtöttek, a gázszámlák egyenlítése az önkormányzatra hárult. Téli idôszakban a községben levô öt iskola fûtésére 70- 80 millió lejt fizettek. A központi fûtéssel remélhetôen kevesebb lesz majd a kiadás.

Az 1990-es évek után rohamosan romlott a szentpáli kastély állapota. Mára már csak romok maradtak, a tetôzetet, nyílászárókat, téglákat romboló kezek hordták szét. A valamikori épületet a helyi tanács és a heraldikai bizottság által jóváhagyott községi címer örökíti át az utókornak. A címerjavaslatot az országos szakbizottság egy-két héten belül bírálja felül. A címer felsô részében a kastély, középen a Maros, alsó felében felfele törô fehér csíkok a fejlôdést ábrázolják, míg a búzakalász a környék fôfoglalkozását jelképezi.

A tervek szerint a Solel-Boneh cég 2006 májusára lefekteti a vízvezetékeket. A települést a csapói vízüzem látja el, jelenleg Marosugrán építik a szivattyúházat, majd innen a vezeték ellátja Szentpált, Búzásbesenyôt és Kerelôt. A fôvezeték hossza 39,8 kilométer. Simon István elmondta, a malom udvarára építenek egy tisztítóállomást, mivel az elôírások szerint az 5 kilométernél nagyobb távolságot megtevô vizet újra kell kezelni. A fôvezeték felépítése után bárki rácsatlakozhat, s tiszta, minôségi vizet fogyaszthat a község három települése.

- A polgármesteri tisztség betöltése pillanatától fô törekvésem beruházók, cégek idevonzása, hogy a község lakói számára munkahelyeket teremtsünk, s az önkormányzat is bevételre tehet szert - mondta Simon István polgármester. Tavaly novemberben Magyarországon ismerte meg a HAAS német cég képviselôjét, aki februárban járt Romániában felmérni a piacot könnyûszerkezetû építkezési anyagok gyártására szakosodott gyár megépítése céljával. Áprilisban azzal a szándékkal tért vissza, hogy Erdélyben létesíti a gyárat. - Szerencsém volt, hogy az RMDSZ teljes mértékû támogatását élveztem, s segíthettem a németet, hogy ne ütközzön a bürokráciába" - mondta a polgármester. Jelenleg Németországban, Csehországban, Franciaországban és Írországban mûködtet gyárat a Haas.

A cégvezetô Szentpálon 700 millió lejért 30 hektár földet vásárolt. Tavaly a föld hektáronkénti ára alig 50 millió lej volt. Az eddigi beruházás eléri a 10 milliárd lejt, a teljes beruházás értéke 25 millió euró lesz A tervek szerint ôsszel elôkészítik a terepet, s jövôre már beindulhat a termelés. Számítások szerint 1600-1800 munkahely létesül ezáltal.

- A gyárban látom Szentpál jövôjét. Ittjártakor a német cég képviselôje megígérte, hogy más befektetôket is ide irányít. Nemrég újabb cég jelentkezett, hogy a létesülô gyárral szembeni oldalon 8 hektár földet vásároljon meg, ahova alumíniumfelniket gyártó üzemet létesítene. Ez újabb 1000 munkahelyet jelent a községnek - reménykedik a polgármester.

Decembertôl újra mûködik a községközpont és a 82 családot számláló Magyardellô között a Maroson közlekedô komp (felvételünkön). A régit tavaly májusban az ár használhatatlanná rongálta, ezért a kormány különleges alapból 1,350 milliárd régi lejt szánt az új üzembe helyezésére. A komp 15 tonnát bír el, míg a régin alig héttonnás jármûvek mehettek át.

A hagyományokhoz híven augusztus 28-án a szentpáli roma közösség ünneplôbe öltözik. A héten már nekifogtak a házak kimeszeléséhez, lefestik a kerítéseket, valamint új ruhákat vásárolnak. A külföldön dolgozó romák is mind hazajönnek a szentpáli cigányság legnagyobb ünnepére, a dinnyevásárra.

32 tonna gabona gyûlt össze Kerelôszentpálon, amelyet az óteleki árvízkárosultaknak juttattak. A kukoricát, búzát és árpát, valamint a malomtól kapott 50 zsák takarmánylisztet az újvári hivatal raktárába szállították, s innen juttatták a rászorultaknak.

Búzásbesenyô lakossága mezôgazdaságból él. Az idéntôl megszûnt a törökbúza-támogatás, az árvízkor 420 hektár termôföld került víz alá, az emberek azonban nem kaptak kártérítést. Kifizetôdô-e a gazdálkodás? - kérdeztük.

Kovács Szabolcs, 25 éves: - Három éve testvéremmel közösen foglalkozunk földmûveléssel. 6 hektáron búzát, 5 hektáron zabot és árpát termesztünk. Kombájnt, tárcsát, vetôgépet, traktort vásároltunk, a végzettségem mezôgépész. A tavaly nagyon jó volt a kukoricatermés, de nem tudtam eladni. Sertést tartunk, azzal etetjük fel a gabonát, reméljük, legalább annak lesz majd ára.

Aszalós Anna, 52 éves: - Ha kiszámítok mindent, kiderül, veszteséges a földmûvelés. Drága a vetômag, a megmunkálás, az üzemanyag, a növényvédô szerek. A gabonának pedig nincs ára. Nyolc hektáron termesztünk törökbúzát, búzát, árpát, zabot. Nyolc sertést vásároltunk, azokat hizlaljuk a kukoricával, hátha el tudjuk adni. Az idén nagyon gyenge lesz a törökbúzatermés, 80 áron csak burján van. A télen a búza kilójáért 5000 lejt adtak, az idén a malomban 3700 lejért veszik át. Három éve az oltyánok a kukorica vékájáért 100.000 lejt adtak, most a piacon 40- 50.000 lejt fizetnek. Már hat éve dolgozzuk a földet, az utóbbi években azonban kezdett veszteségessé válni.

Kakasi Dalma, 40 éves: - Férjemmel 10 hektár földet mûvelünk meg. Volt öt fejôstehenünk, naponta 100 liter tejet vittünk a csarnokba, onnan is jött pénz. Az árvíz után azonban eladtuk, mert egy borjú odaveszett. Apósom is 10 hektár földet mûvel, most adott el 17 tonna tavalyi búzát, egy hónap múlva fizették ki, s a megállapodott áron alul, azzal mentegetôzve, hogy idôközben esett a búza ára. A liszt és a kenyér ezzel szemben egyre drágul. S drágul az üzemanyag, a növényvédô szerek, a megmunkálás. A tavaly egy hektár föld learatása 1,8 millió lej volt, az idén 3 milliót kérnek el. A tavaly a törökbúza vékájáért 120.000 lejt fizettek, a múlt héten a dicsôi piacon 50.000-et adtak érte. A tavaly a búzáért 7000 lejt is kaptunk, az idén 3600-ra zuhant az ára.

Márton István, 24 éves: - A család földjét és bérbe vett területet mûvelek saját gépekkel. Öt éve foglalkozom földmûveléssel, a tavaly óta azonban már veszteséges. Ha jól összeszámolom, egy hektár terület teljes megmunkálása 20 millió lejre rúg. Az idén az árvíz is áthúzta a számításokat, a megmûvelt öt hektárból egyen nem lesz jó a termés.

Márton László, 42 éves: - Kétezer véka kukoricám van a kasban, s nem tudom eladni. Gondoltunk arra, hogy disznót tartsunk, de az sem kifizetôdô. 10 hektár földet mûvelünk meg saját gépeinkkel, immár 15 éve. Két éve veszteséges a gazdálkodás, megvonták az állami támogatást, útadó fizetésére köteleznek, a termésnek nincs ára.

A marosvásárhelyi unitárius hívek több mint négyezer lelket számláló közössége évtizedek óta tervezi, hogy Bolyai téri temploma mellé még egyet építsen. A terv hosszú éveken át álom maradt - a diktatúra idején csak suttogva beszéltünk elképzelésünkrôl.

Végre 1999 tavaszán a városi tanács megfelelô helyet utalt ki a Kövesdombon. Az 1999. február 14- én tartott közgyûlésen a gyülekezet tagjai egyemberként, nagy lelkesedéssel megszavazták a második unitárius egyházközség létrehozásának, temploma felépítésének tervét.

Merész vállalkozás volt, hiszen a templom felépítése 14 milliárd lejbe kerül, s az egyházközség kevés pénzzel rendelkezett. De az erôs akarat, a lelkesedés többet nyomott a latban, mint a szerény anyagi körülmények. A terveket tett követte, a templom alapkövét 1999 novemberében fôtisztelendô dr. Szabó Árpád püspök úr helyezte el, szentelte meg a templom helyét.

Az egyházközség anyagi támogatása mindenekelôtt a hívek adományaiból, az Egyetemes Unitárius Egyháztól, a magyar és a román kormányoktól, az amerikai és holland testvérgyülekezetektôl, valamint a helyi városi tanácstól származik. Sikerült megkezdeni az építkezést, az épületkomplexum fedél alá került - ajtók, ablakok a helyükön vannak.

Az egyházközség vezetôsége máris megtette a szükséges lépéseket az új gyülekezet létrehozására. A hívek türelmetlenül várják az építkezés befejezését, de még körülbelül hatmilliárd (régi) lejre volna szükség.

A gyülekezet kívánságára 2005. július 10-én megtartottuk épülô templomunkban az elsô istentiszteletet. A hiányzó bútorzatot akként pótoltuk, hogy a régi templomból vittünk padokat, a közelben lakó hívek pedig hoztak magukkal egy-egy széket. A szószéket egy asztal és egy szék helyettesíti, a harangozást pedig magnóról játszottuk be.

Az elsô istentiszteleten az imát Kecskés Csaba lelkész, az igét Nagy László lelkész-esperes úr hirdette. (I. Mózes, 1-6.)

Megható volt, amint a gyülekezet tagjai jóval a templomozás elôtt buzgón igyekeztek az Isten házába, hogy helyhez jussanak. Egyik kezükben énekeskönyvvel, másikban egy-egy székkel jöttek mosolyogva.

Az ideiglenes ülôhelyek így is kevésnek bizonyultak, mivel több mint 250 személy jelent meg. Sokan hallgatták végig lábon állva az istentiszteletet. Az arcokról, a szemekrôl a boldog megelégedés örömét lehetett leolvasni. Szemükben örömkönny csillogott, úgy szorítottak egymással kezet. Meglepôen sokan jöttek más felekezetû hívek: római katolikusok, reformátusok, evangélikusok. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy korunk meggyötört, sokat szenvedett emberének szüksége van Isten igéjére, az imádságra, szüksége van a templomra.

Azóta is minden vasárnap délután 5 órai kezdettel istentiszteletet tartunk, és ez így lesz mindaddig, amíg a templom teljesen elkészül. Akkor majd vezetôséget választ az új gyülekezet, és megkezdi önálló életét.

Van olyan vélemény, hogy mihamarabb önállósuljon az új közösség. A józan ész azt sugallja: a gyülekezet maradjon egységben mindaddig, amíg a terv, az álom maradéktalanul meg nem valósul.

Hogy mindig mosolyogva áldhassuk Istenünket.

Szilágyi Domokos

2005. június 6-án egy ismerôs, megbízható személy által eljött hozzám egy Iacob nevû festô, mivel festetni akartam. Telefonszáma 0747-937-015. Elvállalta 1 szoba, konyha, kis fürdô és elôszoba festését 3.000.000 lejért. Június 6-tól 20- áig jöttek ketten vagy egyedül egy-egy órát, kettôt naponta, de nem haladtak, mivel rosszul dolgozott, nem szedte le a régi falat, rákent és fújt, ami másik napra felpúposodott és újra szedhette le. Így elpocsékoltak 500.000 lejre glettet, festéket, budaiföldet, ragasztót.

16-án hozzá akart fogni a szobának is, de amikor láttam, hogy a falat vízzel lefújta, a parkett vízben úszott, nem engedtem, hogy hozzáfogjon, mondván, elôször fejezze be a konyhát, az elôszobákat és a kis fürdôt. Június 17- én, pénteken pénzt kért azzal, hogy a kisegítôje szombaton megy szórakozni és arra kell pénz. Adtam 1.000.000 lejt, többet akart, 1.700.000 lejt, de mondtam, hogy nincs több. Kértem, hogy siessenek a munkával, mivel június 28-tól beutalóm van Kovásznára a kórházba. Június 20-tól nem jött. Így tartott több mint 2 hónapig. Ha hívom telefonon, teszi, hogy nem hall semmit. Közben a lépcsôház festését is felvállalta 12.000.000 lejért. Két nap múlva küldött egy festôt, aki kifestette a lépcsôházat. Az is becsapott, mert behívtam, hogy segítsen rajtam, én kijavítgattam a hibákat és fújja le. Egyszer le is fújta, közben én befeküdtem a kórházba, odaadtam 500.000 lejt, hogy még egyszer lefújja, de sajnos, nem jött vissza, mivel befejezte a lépcsôházat, a szárítóból ellopott 5 kg olajfestéket és a tömbházfelelôs szônyegeit.

Mivel én ajánlottam a Iacob nevû festôt, most a tömbházfelelôs rajtam követeli, hogy ki volt, de a nevét sem tudom, mert úgy beszéltük meg, hogy kifizetésekor garanciát vállal írásban a munkáért, ahová feltüntetjük nevét, lakhelyét, telefonszámát, de mivel én kórházban voltam, a tömbházfelelôs kifizette és nem íratott semmi papírt.

Szeretném a pénzem visszakapni s az ellopott dolgokat is, és szeretném ezúton értesíteni az embereket, hogy ne essenek ilyen emberek áldozatául. Jelentettem a fogyasztóvédelemnél, segítséget remélve.

Bálint Erzsébet, Marosvásárhely

Még a Magyar Autonóm Tartomány idejében, itt Marosvásárhelyen, a Beruházási és Hitelbank tartományi központjában történt.

Augusztus 22. volt és másnap következett a nagy nemzeti ünnep, augusztus 23.

22-én szokták tartani a díszgyûlést - elôkészítôt - a nagy ünnepre. A gyûlésen, mely délben két órakor kezdôdött, mindannyian részt kellett vegyünk: vezetôség és az alkalmazottak.

Szerencsétlenségemre pont kettôkor jött a hivatalos küldönc a titkos postáért, melyet a Bukarestbe a Központi Beruházási Bankba kellett küldeni. Az anyagot, mely az építkezési vállalatok pénzügyi- gazdasági helyzetérôl szólt, én állítottam össze.

A gyûlés megkezdôdött. Mire én elkészültem a jelentéssel, elmúlt két óra. Így késve tudtam csak bemenni a gyûlésre. A vezetôség a fôasztalnál ült: a megyei fôigazgató, a helyettese, a városi bank igazgatója, a káderes, a bank pártitkára és a városi párt delegátusa.

Az egyik az igazgatók közül szóvá tette, hogy elkéstem, és ezzel szabotáltam augusztus 23-át. A városi pártdelegátus, aki ismert engem, sôt, magánemberként baráti viszonyban voltunk, úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a méltatlankodást.

Aznap éjszakai szolgálatban voltam, együtt a káderessel. Ôriztük a bankot és magunkat, hogy el ne lopjanak. Megjegyzem, ezért nem haragudtunk, mert úgy rendeztük, hogy egy jó kikapcsolódás sikerüljön belôle.

Idejében megérkezett a káderes elvtárs. Én már ott voltam. Hozott magával egy nagyocska csomagot. Nem mertem megkérdezni, ô sem kérdezett semmit sem tôlem. Hallgattuk a rádiót és csendesen vártuk, hogy teljen az idô. Egyszer csak csengetnek a kapun. Jött az ellenôrzés. Látván, hogy minden rendben van és ráadásul a bank káderese az egyik szolgálatos, azonnal távoztak is.

Ekkor a káderes elvtárs nekilátott kicsomagolni. Egy lemezjátszót és lemezeket tett az asztalra. Én is kezdtem kicsomagolni. Elôzôleg behoztam két poharat és egy tálcát. Majd kivettem egy táskából két üveg küküllômenti bort, finom házi kolbászt, sonkát és szalonnát.

No, káderes elvtárs, nem fogunk unatkozni - mondom.

Bár mindenki félt, tartott tôle, én igaz embert ismertem meg azon az éjszakán. Egy igazi székely volt. Isten nyugtassa Papp Antit.

Felrakott egy lemezt és megszólalt a nóta: Ott ahol zúg a négy folyó… Kibontottam az üveg bort és töltöttem. Mondom: káderes elvtárs, erre iszunk. Be is húztunk hamarosan egy jó pohárral.

Asztalt terítettem és nekiláttunk a falatozásnak. Ettünk, ittunk. Elfogyott az elsô üveg bor. Megnyitottam a másodikat is. Mikor már láttam, hogy jókedvében van, felkértem, hogy tegezôdjünk. Rám nézett és szabadkozott, mondván, hogy csak egy egyszerû ember, én meg osztályellenségnek tartott, de mégis különb vagyok nálánál. De székelyként rokonok vagyunk.

Egyszer csak azt mondja: "Árpi, megmutatom neked, hogy miket írtak rólad a kollégáid a káderdoszárodba. Arra kérlek csak, hogy tartsad titokban. Sajnos, én mostanában nem vagyok jól, úgy érzem, hogy meghalok. Megkérlek, te tartsad nekem a halotti beszédet. Te szoktad tartani az elhunyt banktisztviselôknek és többen sírva fakadtak." Megígértem, de tudtam, hogy mint "osztályharcost", hû párttagot, nem temetheti pap, hanem piros lepedôvel takarják le a koporsót.

Elmondta nekem, hogy ô istenhívô. A kisszobájukban a falon van egy Mária-kép Jézussal az ölében, mely alatt állandóan ég egy kis mécses.

Sajnos, nem tarthattam halotti beszédet, mert kommunista módra temették el.

Bartis Árpád, Marosvásárhely

Egy szó, egy fogalom ez - amelyet az 1972-ben kiadott Magyar értelmezô kéziszótár így határoz meg: "Elvet, módszert stb. ingadozás nélkül követô, illetve annak mindenben megfelelô magatartás". Hogy miért idéztem? Mert mindennapi életünkben állandó bosszúságot okoz ennek az elvnek, módszernek az állandó megsértése. Állami szerveink, intézményeink ugyanis csak egyben következetesek - a következetlenségben. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt túlzás így kimondani, de sok olyan intézkedés történt és történik az utóbbi idôben, amely a fenti állítást bizonyítja. Ezért merek kissé túlozni. Persze, szerénytelenség lenne arra gondolni, hogy valahol valaki meg is hallgat, de legalább elmondom, amit gondolok.

Politikusainkról a legjobb indulattal sem mondható el, hogy ingadozás nélkül követnének valamilyen "elvet". Bizonyítás nem szükséges.

És ebben, sajnos, követik ôket állami intézményeink, hivatalaink is. Ha valamilyen módszer, ügyintézés, eljárás beválik, azt következetesen el kell rontani. Csak néhány ezekbôl.

Néhány éve a villany- meg a gázszámlákat ki lehetett fizetni helyben, amikor a vállalat alkalmazottja hozta. Sok idôs vagy elfoglalt embernek jelentett könnyebbséget ez. Aki pedig valamilyen okból nem fizetett, az elintézte az illetô vállalatnál. Mivel a számlákat úgyis házhoz hozzák, nem látom okát e mód megszüntetésének.

Egy másik remek ügyintézés a gyógyszerek felírásának új módja. Mivel a régi mûködött, ahogy mûködött, el kellett rontani. Kíváncsi vagyok, mikor bukik meg, hogy aztán kitaláljanak egy másikat.

És íme egy teljes következetesség az útlevelekkel. Elveszik, de vissza is adják, kell meghívólevél, de csak egyeseknek - igazodj el, szegény halandó! Legjobban tesszük tehát, ha egyelôre itthon maradunk, amíg valami csak kialakul.

Csodálkozva tapasztalom, hogy a júliusi telefonszámla még mindig nem érkezett meg. Kiderül, hogy ezután Bukarest intézi. Vajon miért? Nem bíznak az itteni számítógépek szakértelmében?

Esetleg nekünk, fogyasztóknak akarnak kedvezni? Várom a fejleményeket, de a számlát nem, különösen, ha majd két hónapot kell egyszerre kifizetni. Abban azonban feltétlenül bízom, hogy majd alaposan és érthetôen megmagyarázzák. Szokás szerint!

Gondolataim sorát egy rövid történettel zárnám. Annak idején, amikor a mozgékony természetû unokám elsôs volt, a tanító bácsi következetesen kidobta az osztályból, mert úgymond zavarta az órát. Öcsi hamar rájött, hogy kint sokkal jobb. Ezért legközelebb, amikor a tanító bácsi üzente, hogy most már menjen be, visszaüzent, hogy a tanító bácsi menjen a … Ha egyszer kiküldött, miért hív be. Én is ezt üzenném azoknak, akik állandóan megnehezítik az életünket. A pontok helyére pedig mindenki gondolja azt, amit vérmérséklete vagy szókincse megenged.

Timár Katalin, Marosvásárhely

Hónapokkal ezelôtt megdicsértem néhány mikrobuszvezetôt, név szerint Nagy Istvánt és Bíró Leventét, akiket késôbb mások is elismeréssel emlegettek a Népújságban. Ellenben olyat is olvastam, hogy nem állt meg a kijelölt helyen a sofôr, mert látta a megállóban az öreg nyugdíjast. Ez velem is nemegyszer történt meg. Az ilyen viselkedés nemcsak neveletlenségrôl tanúskodik, hanem embertelenségrôl is. Van olyan, aki már ismeri, tudja, hogy igazolvánnyal utazom és mégis megáll, ha látja hogy közeledem a busz felé. Nem szabad általánosítani, vannak jóérzésû emberek is. Na, de nem errôl akartam írni, mert ez lassan-lassan csak kialakul.

A napokban láttam egy 4-es számú, sárga színû autóbuszt. Amellett, hogy szép és kényelmes, örvendetes volt az a tény, hogy nemcsak oldalt, hanem jó magasan elöl és hátul is díszelgett rajta egy hatalmas 4-es szám. Gondoltam, na végre valakinek eszébe jutott, hogy mennyire szükséges a hátsó szám, ha netán valaki egy álló buszt akar elérni és szalad utána. Ez tehát megoldásra vár, hogy minden jármû viselje a megfelelô számot, nem csupán elöl és oldalt, de hátul is. Nemegyszer megkérdeztem a buszvezetôt, hogy miért piros a szám az egyik 19-es buszon, a másikon meg fekete. Nem tudta megmagyarázni, csak mosolygott és azt felelte, hogy mindegy, nem számít az, hogy milyen színû. Hát szerintem nagyon is számít, jobban mondva ki lehetne használni bizonyos jelzésekre. Ehhez azonban egy kis akarat is kell. Például én a fôtéren áthaladó buszokat számoznám pirossal, ami fekete, az más útvonalon halad. És ebben az esetben nem lenne szükség az amúgy is zavaró "B" jelzésre. Például a 2-es a Papiu iskola felé megy, de a 2/B már nem (csak kerülôvel). Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy már ideje volna egy világos, egyszerû megoldást alkalmazni, mind a nagy, mind a kis autóbuszok esetében. Ehhez azonban szükség volna egy konzultációra az utazóközönséggel, egy jó megoldás kikristályosodásához, természetesen szakemberek bevonásával. Az ötletek egymást kiegészíthetik és még egy rossz elképzelés is rávezethet egy jó megoldásra.

Dávid F. István, Marosvásárhely

- ezzel a Tamási Áron-mottóval hívták össze a falutalálkozót, amelyre három kerek évforduló adott alkalmat: 500 éve írták le a falu nevét elôször, 200 éves a templom és 350 éves a református iskola. A szervezôk által kiküldött több mint 800 meghívóra nem csak a helybeliek válaszoltak, hanem az elszármazottak, a faluhoz kötôdôk, a holland, a klunderti és berghschenhoeki, az anyaországi - újpesti, csongrádi, balatonendrédi - vendégek és a hivatalosságok. A többórás rendezvénysorozat a templomban ünnepi istentisztelettel, könyvbemutatóval kezôdödött, majd megtartották az iskola névadóünnepségét és leleplezték a falu elsô emlékmûvét.

A reggeli órákban szokatlanul nagy volt a forgalom Nyárádkarácson és Somosd között. Azonban a frissen kövezett úton egyirányúvá vált a forgalom, valamennyien a színmagyar település felé tartottak. A templom ez alkalommal kicsinek bizonyult, sokan az árnyas templomkertben kaptak helyet, ahol hangszórók felállítására volt szükség. A kedves arcok között feltûnôen sok volt a fiatal, akik tetôtôl talpig ünneplôbe öltöztek e jeles napra.

Botos Csaba református lelkész nem csak szóban emlékezett a falu történetére, hanem azt egy 250 oldalas monográfiába foglalta. A kétéves munka gyümölcsét istentisztelet keretében ismertette az egybegyûltekkel. A nyárádmenti színmagyar falu nevét elôször 1497-ben Zomosként írták le. Azonban a falu sokkal korábbi alapítású, minden bizonnyal honfoglalás kori település. 1482-ben öntötték a falu elsô harangját, amely a legrégebbi a környéken. Népességérôl elôször 1567-ben írtak, akkor 16 kaput jegyeztek, s a Nyárádmentén csak Nyárádselye, Szengerice és Nyárádszereda volt nagyobb település. A legrégibb családnév a Székely, 1520 körül említik elôször. De 1602- ben már szó esik a Nagy, Ferenczi, Szilágyi és Veress családokról, 1614-ben a Sipos, Szász, Kiss családok, majd 1700-as évek közepétôl a Henterek és Dócziak neve bukkan fel. A monográfia tartalmaz minden, a falu-, egyház- és iskolaépítéssel kapcsolatos adatot. Szerepelnek benne az itt szolgáló lelkészek, tanítók, kántorok, orvosok, s azok neve, akik innen értelmiségiként kerültek ki. Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi húsz évben tizenegy lelkészt "adott" a falu. Az ô nevükben a Kolozsváron szolgáló Székely József szólt, és elmondta, hogy bár más környezetbe került, és már nem érzi a somosdi élet mindennapi zamatát, sokat köszönhet Somosdnak. Elsôsorban az iskola és templom közötti zárt világot, ami az alapként szolgált, másodsorban azt, amit itt a többi somosdival együtt megtanult: csak áldozatos munkával lehet megélni, az eredményért keményen meg kell dolgozni, s a kevésért, ami van, hálásnak kell lenni. Kétszáz éves templom

A szépen felújított templomban Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese hirdette az igét, aki alapigéül azt a 33-as zsoltár-verset választotta, amely a templom mellett álló kopjafán olvasható: Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr. A 200 éves templomban olyan pozitív kicsengésû prédikáció hangzott el, amely a mindenkori boldogságkeresés útját, a boldogság feltételét vázolta fel az egybegyûlteknek: boldogság ott van, ahol imádkoznak, ahol komolyan veszik Istent Somosd olyan falu, ahol Isten közelségét megtartották.

Henter György, a gyülekezet gondnoka köszöntôjében arra emlékeztetett, hogy a domb tövében épült 200 éves templom, melynek felújítását most fejezték be Kali Ellák tervei alapján, a két világháborúban és két, az 1912-es és 1970-es földcsuszamlás alkalmával került veszélybe. Az utolsó után több tonna, az ablakokig érô földtömeget kellett eltávolítani, hogy megmentsék a templomot. Sikerült, de a parókia megsemmisült és újat kellett építeni. A mostani templomjavításra az egyházmegye 10 millió lejt adományozott, a többit önerôbôl sikerült összegyûjteni.

A templomban szót kaptak a vendéggyülekezet lelkészei, Szabó Frigyes, az 1924-35 között itt szolgáló lelkész fia. A gyülekezet a Szôcs Imre kántor által vezetett kórust, a 26 tagú holland küldöttség énekkarát és a Gáspár Attila zilahi zenetanár irányította ifjúsági csoport éneklését, muzsikáját hallhatta.

A gyülekezet nem csak szellemiekkel gazdagodott, hanem anyagiakkal is, a holland testvérgyülekezettôl két úrvacsorai poharat kaptak ajándékba.

A jelenleg nyolcosztályos általános iskolaként mûködô tanintézményt 350 évvel ezelôtt református iskolaként alapították. Múltjáról és az idôk folyamán betöltött nemzedéknevelô szerepérôl többek között Ferenczi György, a település polgármestere, Gombos Magdolna iskolaigazgató és Kerekes Károly parlamenti képviselô beszélt. A Kovásznai Sándor (1730-1792) neve azért méltó az iskolához, mert ô - bár Fintaházán született - itt nevelkedett, tanulmányait Hollandiában folytatta és innen hazakerülve a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tudós tanárként oktatott. Olyan tanítványok kerültek ki keze alól, mint például a nyelvmûvelô Aranka György.

- Minden kicsi erdélyi falunak van legalább egy nagy szülöttje, akirôl iskolát lehet elnevezni. Mi büszkék vagyunk erre az örökségre - mondta beszédében Kovács Júlia tanfelügyelô, majd hivatalosan is bejelentették, hogy augusztus 14-étôl a somosdi általános iskola hivatalosan a Kovásznai Sándor nevét viseli.

A falu-templom-iskola hármas ünnepének utolsó mozzanataként felavatták azt az emlékmûvet, amely az iskola elôtti központi téren kapott helyet. Alkotója Miholcsa József szobrászmûvész. A hármas tagoltságú emlékmûre ugyancsak három plakett került, egy a falué, egy a templomé, egy az iskoláé. Ferenczi György Nyárádkarácson község polgármestere így fogalmazott: az emlékmû jelképértéke annak is, hogy Somosdon létezik még az összefogás ereje és valósága. Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke pedig hangsúlyozta, hogy ha a magyarlakta falvakban az embereknek kedvük van ünnepelni, amibôl erôt merítenek a hétköznapok munkájához, akkor az alapigét parafrazálva, boldog nép vagyunk, még akkor is, ha minden településnek megvannak a saját és sajátos gondjai.

A tûzô napon - kissé hosszúra sikeredett ünnepségen, - a helybeli dalárdát, az általános iskola kórusát, szavalatokat hallhattak még az ünneplôk, a polgármester emléklapokat osztott ki azoknak, akik valamivel hozzájárultak Somosd fejlôdéséhez, hírnevéhez, vagy akik szolgálatot vállaltak a falutalálkozó kivitelezésében.

A találkozás öröme a somosdi konyha ízei, a zamatos bor, a vendéglátók által kínált ebéd mellett teljesedett ki. A mûvelôdési otthonban kibeszélhették magukat a régi jó ismerôsök, barátok és késô estébe nyúlóan szórakozhattak.

Szombaton 10 órakor Csíkfalva határában 17 gazda 18 traktorával állt "startvonalhoz". A Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal, a községi polgármesteri hivatal, a Szarvasmarhatartók Nyárádmenti Egyesülete immár negyedszer szervezte meg a szántóversenyt.

A község polgármestere nyitotta meg a rendezvényt, köszöntve a "traktoristákat", Náznán Jenôt, a Megyei Mezô