Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A repülôtér igazgatója nem teljesítette ígéretét - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Lokodi Edit megyei tanácselnök. Hozzátette: az általa kitûzött augusztus 1-jei határidô a munkálatok hivatalos, jegyzôkönyvben rögzített átvételére vonatkozott, nem pedig nyitott kapuk címen megrendezett eseményre.

- A vidrátszegi repülôtér kapui állandó jelleggel nyitottak számomra, az igazgatónak adott határidô nem errôl szólt. Nem szakaszosan avatjuk fel a repülôteret, hanem egyszer és hivatalosan. Ezért nem fogadtam el a meghívást - mondta Lokodi Edit a Népújság kérdésére. A tanácselnököt hétfôn Nyitott kapuk a repülôtéren címszó alatt hívták meg Vidrátszegre "szemrevételezni" az építkezést. Lokodi Edit hozzátette, örül, hogy az utasfluxus problémamentes, hogy a maratoni munkálatok végéhez értek, de továbbra is várja, hogy Stefan Runcan igazgató mikor kerít sort a hivatalos átadásra. A sajtótájékoztatón jelen levô Moldovan Nicolae, az építkezési munkálatok irányítója, miután elmagyarázta a sajtó képviselôinek, hogy mit jelent a munkálatok hivatalos átvétele-átadása, a jegyzôkönyv készítése, ami a törvényes rendelkezések értelmében 1-30 nap alatt történik meg, valamint kifejtette, hogy a munkálatokat 2001-ben elkezdô cég komolytalannak bizonyult, kijelentette: kis hibák mindig adódnak, hiszen komplex munkálatokról van szó. A törvény szerint az átadástól számított 90 napon belül kell kiküszöbölni ezeket. Kérdésünkre, hogy ha a munkálatok átvétele nem történt meg, mire alapozza azt a kijelentését, miszerint az utasterminál mûködôképes, Moldovan Nicolae kijelentette: ô ismeri a helyzetet, a munkálatok minôségét, és mûszakilag igenis meri állítani, hogy mûködôképes a terminál. Már az is figyelemre méltó, mondta, hogy szombaton 150 személy haladt át az utasterminálon, és a szokásos 2-3 óra helyett mindössze félórányit tartott az iratok ellenôrzése, illetve a vámvizsgálat. A megyei tanácselnök újságírói kérdésre elmondta, hogy ha igény van rá, a testület elé terjeszt egy, a repülôtér keretében létesítendô gazdasági központ finanszírozására vonatkozó tervezetet, amirôl a tanácsosok döntenek majd.

51 milliárd lej az árvízkárok kijavítására

Bár a megyei önkormányzat mintegy 400 milliárd (régi) lejt igényelt a kormánytól az árvízkárok kijavítására, ebbôl pedig 328 milliárdot az utak és hidak rendbetételére, csupán 51,6 milliárdot utaltak ki. A pénz felhasználásáról kormányhatározat rendelkezik, mely szerint az összeg nem fordítható az árvízkárosultak házainak felújítására, a kivitelezôk kiválasztásához pedig nem szükséges versenytárgyalást kiírni, a pénz elosztását végzô megyei önkormányzat pedig ajánlatokat kér cégektôl. A kérdésre, hogy milyen kritériumok alapján bíznak meg valamely vállalatot a munkálatok kivitelezésével, Lokodi Edit kijelentette: tárgyalni fognak és a legelônyösebb árat ajánló vállalkozó (akár többen is lehetnek) kapja meg a munkát. Fratean Alexandru alelnök szerint az utak és hidak javítását augusztus 15-tôl kezdik meg, októberig szeretnék befejezni.

A pénznél maradva, a hô-energiatámogatás címén 10 (!) milliárd lejt kapott a megyei tanács, az adósságok pedig 170 milliárdra rúgnak. A 10 milliárdot Marosvásárhely kapja - mondta a tanács elnöke.

Aktuális

Miniszterek jönnek, mennek, a gondok maradnak. Minden egyéb híresztelés ellenére a tárcavezetôk is. Akár hírbe hozzák ôket, akár nem. Fô a pozíció s mindaz, ami ezzel jár. A hatalmát folyamatosan erôsítô, az erejét minduntalan fitogtató államfô legújabban arra figyelmeztette Tariceanuékat, hogy egyes kormánytagok bizonyos gazdasági érdekcsoportok befolyása alá kerültek. És a demokraták nyomásától is inog a koalíció. De bár már a menesztendôk neve is közszájon forog, a kormányátalakítást szorgalmazó politikai huzavona még sokáig elhúzódhat. Most csak annyi biztos, hogy a mûvelôdési tárca vezetôje lemondott. Gesztusát többféleképpen, elismerôen és kritikusan is kommentálták. A lényeg, hogy távozásával aligha javul a kulturális élet anyagi, szervezési háttere. Jelenlétével se haladtunk elôre. A nagy garral beharangozott reformterveibôl nem lett semmi, más, fennen hangoztatott elképzelései se körvonalazódtak a gyakorlatban. Szép reményeket fûztek Mona Musca miniszterségéhez, csalódást okozott. Nem mindenkinek persze, voltak akik tekintélyes összegekhez juthattak miniszterkedése idején. Filmes projektjeikkel például olyanok, mint C.V. Tudor vagy Sergiu Nicolaescu. Hangzatos nevek, nem? Különben ha már itt tartunk, azt is megemlíthetjük, hogy kiderült, a miniszterasszony minket, magyarokat különösebben nem kedvel. Ô lett az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének egyik legfôbb ellenzôje. És a Trianon-film körüli cirkusz is állítólag az ô jelzésére robbant ki. Erre fogunk emlékezni. Ô maga a tegnap arra panaszkodott a sajtóban, hogy Markó Béla miatt nem tudta véghezvinni a reformot. Szóval úgy megy, ahogy jött, nagyjából úgy hagyja utódjára a tárcát, ahogy találta. Szegényen, zûrzavarban, kilátástalan helyzetben. De annyi téren deficites ez az ország, hogy a mûvelôdés pénztelensége zavarja a lakosság döntô hányadát a legkevésbé. Nyilván a klientúra itt is, továbbra is jól jár. A tárca meghatározó emberei se panaszkodhatnak majd. Noha van egy potenciáls veszélyforrás: a kísértéseknek nem könnyû ellenállni. Mostanság derült ki, hogy az egykori énekes miniszter kihasználva tisztségét, bizony megzenésített egy egész vagyonnyit a maga számára. Haszonnal fordíthatták volna például a marosvásárhelyi Nemzeti Színház siralmas állapotú épületének felújítására. Tudjuk, ilyen rendeltetéssel elkülönítettek ugyan a közelmúltban milliárdokat az állami költségvetésbôl, de még igen sokra lesz szükség, hogy eredeti szintjén állíthassák helyre a korábban méltán híres létesítményt. Mint Kárp György gazdasági igazgatótól megtudtuk, tova ôszire számítanak arra, hogy a munkálatok egyáltalán elkezdôdhetnek, s hogy mi lesz azután, az még a jövô titka.

Egyébként újdonság, hogy a liberális párt vezetése megnevezte Musca utáni jelöltjét. Szintén zenész. Semmi vész, ezt csak úgy mondom. Adrian Iorgulescu személyében zeneszerzô a tárca várományosa. Amennyiben vonzónak találja a feladatot. Miniszternek egy komponista se rossz. Ennek bizonyára a zenészkollégák örülnek olyan megfontolásból, hogy hátha feléjük húz majd a szíve. A filharmóniákra, egyéb zenei intézményekre is igencsak ráfér a komolyabb támogatás. De ne jósolgassunk, nevek mindegyre feltûnnek. Itt is, ott is meg-megjelenik egy-egy újabb lista. Ahogy ezt az egész vircsaftot ismerem, nem csodálkoznék, ha köztük lenne egy, két, hár... négy manelista.

Markó Béla kormányfôhelyettes kedden azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy Mona Musca exminiszter "nem értette meg a reformok és a decentralizáció értelmét a kultúra területén".

A kulturális, oktatási és EU-integrációs területek koordinációjáért felelôs kormányfôhelyettes elmondta, "ízléstelennek" tartja egy korábbi kormányzati kolléga tevékenységének elemzését, de hozzátette, ô és Mona Musca több dologban nem értett egyet.

"Köztünk igen komoly nézeteltérések voltak a kultúrával kapcsolatos reformok megközelítése kapcsán. A miniszter asszony nem értette meg a reformok és a decentralizáció értelmét a kultúra területén" - mondta Markó.

A kormányfôhelyettes példaként az exminiszternek azt a tervét említette, amely szerint a megyei kulturális igazgatóságok megszûnnének, helyettük nyolc regionális központ jönne létre. Ezt a kezdeményezést Markó nem támogatta. Markó Béla hozzáfûzte, a korábbi miniszternek több más kezdeményezését sem támogatta.

A kormányfôhelyettes elmondta, reméli, hogy Mona Musca utódjával sikerül jobban együttmûködnie.

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, az NLP elnöke a párt vezetôségének hétfô esti ülése után közölte, hogy az új mûvelôdési és kultuszminiszter Adrian Iorgulescu, a Zeneszerzôk Szövetségének elnöke lesz.

Puskás Bálint Kovászna megyei RMDSZ-szenátor kedden, sajtótájékoztatón kijelentette, az elôrehozott választások elkerülhetetlenek, mivel a demokraták és a liberálisok között nincs "megállapodás, a választások azonban nem fogják megoldani "a politikai egyensúlyvesztést".

"Nem látom, hogyan lehetne elkerülni az elôrehozott választásokat. Továbbra is fenntartom három héttel korábbi álláspontomat, hogy nem kerülhetjük el az elôrehozott választásokat, mivel nincs megállapodás a koalícióban, a demokraták és a liberálisok között", mondta Puskás.

A szenátor közölte, az RMDSZ továbbra is támogatja a kormányzati stabilitás biztosításának gondolatát.

"Véleményem szerint az elôrehozott választások nem fogják megoldani a politikai egyensúlyvesztés problémáját. Ez továbbra is fennmarad, mivel senki nem tud kényelmes abszolút többséget szerezni" - mondta az RMDSZ- szenátor.

Puskás szerint a Nagy-Románia Párt lenne az egyetlen alakulat, amelynek kedveznének az elôrehozott választások.

"Az egyetlen párt, amely néhány százalékkal többet szerezne, az az NRP, mivel a jelenlegi helyzetben, amikor árvizek vannak és az ország különbözô problémákkal szembesül, a demagógia kedvezô fogadtatásra talál" - mondta Puskás.

A szenátor úgy véli, Calin Popescu Tariceanu kormányfô "bátran és helyesen" járt el, amikor visszavonta lemondását.

A kormány teljes ellenôrzést akar szerezni a helyi Daewoo Motor vállalata fölött, hogy új stratégiai befektetô révén újraindíthassa a csôdbe jutott vállalatot. Ezt Codrut Seres gazdasági miniszter közölte kedden.

Seres szerint a kormány ajánlatot tett a Daewoo Motors hitelezôinek a Daewoo Automobil Romania 51 százalékának felvásárlásáról. A kormány tulajdonában van a fennmaradó 49 százalék. Részleteket a miniszter az ajánlatról nem közölt, de a KPGM auditor cég becslése szerint a gyártelep értéke 70 millió euró.

Amikor a General Motors több Daewoo vállalatot megszerzett és létrehozta a GM Daewoo Auto & Techology nevû vállalatot, akkor ebbôl az üzletbôl a romániai vállalatot kihagyták. A román vezetés azóta keres olyan partner autóipari céget, amelynek segítéségével a gyárat fenntarthatná és ezzel 3 ezer állást menthetne meg.

Seres szerint az elképzelés az, hogy a kormány könnyebben találna új külföldi partnert, ha a vállalat felett teljes tulajdont szerezne. Seres közölte, hogy formális tárgyalásokba egyetlen gyártóval sem léptek eddig, egyben cáfolta a lapértesüléseket, miszerint elôrehaladott tárgyalások folynának a GM-mel és a Ford Motors- szal.

A román Daewoo gyár évi 200 ezer autó és 300 ezer autómotor, illetve sebességváltó kapacitású, ám a vállalat sohasem adott el évi 25 ezer autónál, illetve 70 ezer motornál, sebességváltónál többet. Az idei év elsô felében 13 ezer autó került ki a gyárból.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) ezentúl a biztonságra és a terrorizmusellenes intézkedésekre helyezi a hangsúlyt tevékenységében - mondta Dimitrij Rupel szlovén külügyminiszter, a szervezet soros elnöke.

Az EBESZ eddig a gazdasági együttmûködés és a demokrácia elômozdítását tartotta központi feladatának, nagy szerepet játszott a választások ellenôrzésében. Most elôtérbe kerül a terrorizmus súlyos problémája, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk - mondta Rupel, hozzátéve azonban, hogy az EBESZ fenntartja eddigi tevékenységeit is. Hangsúlyozta: a súlypont áthelyezése nem jelenti azt, hogy az EBESZ vetélkedni akarna az ENSZ-szel és a NATO-val a biztonság kérdéseiben. Nem is törekedhet erre, hiszen az egyik leggyengébb nemzetközi szervezet; éves költségvetése csak mintegy 160 millió eurót tesz ki. Foglalkozhat viszont azzal a "nyilvánvaló ellentmondással", amely egyfelôl az emberi és polgári jogok biztosításának követelménye, másfelôl a terrorizmus elleni harccal együtt járó korlátozások között feszül. Ezen ellentmondás megoldása lehet a jövôben a szervezet legfôbb feladata - vélekedett a soros EBESZ-elnök. Rupel abból az alkalomból beszélt Helsinkiben az EBESZ elôtt álló feladatokról, hogy a szervezet most ünnepli a létrejöttét megalapozó helsinki egyezmények 30. évfordulóját.

A finn fôvárosban rendezett nemzetközi ünnepi szemináriumon Tarja Halonen finn elnök asszony hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak saját érdekében mindent meg kell tennie az EBESZ erôsítéséért. Minden EU-tagállamnak létérdeke ugyanis, hogy stabilitás és demokratikus fejlôdés jellemezze az integrációs szervezettel szomszédos országokat, márpedig az EBESZ sokat tett ezért eddig is, és tehet ezután is - fejtegette.

Kelet-Európában egyre inkább nô az igény a magánvagyonok kezelése iránt, mert a térségben - s elsôsorban Oroszországban - folyamatosan növekszik a gazdagok száma - állapította meg kedden közzétett elemzésében a brit Scorpio Partnership tanácsadó cég.

A tanulmány szerint az orosz multimilliomosok 300-350 milliárd dollárnyi likvid vagyonnal rendelkeznek, Lengyelországban 73 milliárddal, Csehországban 38 milliárddal, Magyarországon 35 milliárddal.

A nemzetközi pénzintézetek arra számítanak, hogy a szóbanforgó négy országban a jövôben növekedni fog az igény a magánvagyonok kezelése iránt, s ezért már most jelentôs beruházásokat terveznek ebben az üzletágban.

A Scorpio megállapításai szerint Kelet- Európában kisebb a magánvagyonok koncentrációja, mint a fejlett nyugati gazdaságokban: Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban a magánvagyonok többsége az 1-5 millió dolláros kategóriában van, míg Oroszországban több a vagyonos ember, és nagyobb vagyon is összpontosul egy-egy kézben. A vagyonosok általában a fiatal vállalkozók, az újgazdagok körébôl kerülnek ki.

Az elemzés kitér arra is, hogy Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban az 1 millió dollárnál kisebb vagyonnal rendelkezô ügyfeleket célozzák meg.

Frunda György szenátort, az Európa Tanács monitoring-bizottságának elnökét, a jogi bizottság tagját bízták meg pár évvel ezelôtt, hogy jelentést készítsen a nemzetrôl. A jelentést az RMDSZ szenátora elkészítette: 35 nemzet képviselôjének, szakértôk, politikusok véleményét kérte ki. A 2004. június 7-i berlini konferencián arra a következtetésre jutottak, hogy szinte lehetetlen egységesen elfogadható meghatározást találni. Frunda Györggyel a részletekrôl beszélgettünk.

- Hogyan született a jelentés ötlete?

- Mint az olvasók is tudják, pár évvel ezelôtt, holland szocialista kollégám, Erik Jurgens, jelentést írt a magyar státustörvényrôl. A törvény megvitatásakor kikértük a Velencei Bizottság véleményét. Akkor éles vitám volt Jurgens úrral, aki bizottsági ülésen azt mondta, hogy neki Frunda román és Tabajdi Csaba magyar, mert véleménye szerint a nemzetet annak függvényében kell meghatározni, hogy melyik országban él. Ennek margóján indult a vita közöttünk, ami különben a több tíz éves német-francia vitának az utóhangja. Vagyis, hogy azt vallják, "egy ország, egy nemzet", mint a franciák, vagy azt, hogy nemzetrészek lehetnek országhatárokon kívül is, akik kulturális szempontból, a hagyományok szempontjából, sokszor vallási szempontból is az anyanemzet részei.

Mivel a Jurgens-jelentés nem a nemzetrôl szólt, hanem a státustörvényrôl, és módosításokat javasolt, amelyeket el is fogadott a plénum, javasoltam, írjanak egy jelentést a nemzetrôl. Erik Jurgens saját magát jelölte meg raportôrként. Mivel úgy gondoltam, és a státustörvény vitája alkalmából többen észrevettük, hogy Jurgens már nem az az objektív személy, akit addig ismertünk, részrehajló és nem tudja megérteni, átfogni a kisebbségi kérdéseket, engem is jelöltek a kollégáim. A jogi bizottság pedig 2003-ban engem választott meg jelentéstevônek. Azért, hogy naprakész anyagokat kapjunk, 2004-ben Münchenben szerveztünk egy meghallgatást, ahová meghívtunk három ismert nemzetközi jogászt, akik az évek során foglalkoztak a nemzet kérdésével: Kovács Pétert, a miskolci egyetem elôadótanárát, Stephane Jerr-Capst, a nancyi egyetem professzorát, és Stanko Micket, Horvátország volt magyarországi nagykövetét, a Velencei Bizottság tagját. Ezzel párhuzamosan kérdôívet küldtem el a tagországoknak, amelyben arra összpontosítottam, hogy vannak-e alkotmányos elôírások a nemzettel, a néppel, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan vagy nincsenek, melyek ezek között az összefüggések, elismerik-e a nemzeti kisebbségek létét, milyen jogokat biztosítanak ezeknek, mennyire engedik meg a nemzeti közösségek kapcsolatát az anyaországgal, illetve elismerik-e a kollektív jogokat és az Európai Bíróság hatáskörét, döntéseit.

- Tehát komoly konzultáció elôzte meg a jelentést.

- Elsô hallásra soknak tûnhet, még sokkal több probléma volt, de ezek azok, amelyeket fontosnak tartok és amelyekkel az emberek nap mint nap találkoznak. Vagy, hogy miként oldják meg az anyanyelv-használatot a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, más területeken, hogy oldják meg az oktatás kérdését, van-e anyanyelvû oktatás, ha igen, milyen szintig mennek el. Tehát átfogó képet akartam kapni az európai nemzeti kisebbségekrôl. Mert a célom az, hogy a jövôben, ha a jelentésemet elfogadják, ne európai modellekrôl beszéljünk, hanem minimális európai standardokról. Mert most Románia azt mondja, hogy a román megoldás a követendô és a legjobb, Magyarország ugyanezt mondja, de akár tragikomikus helyzetek is kialakulhatnak: a franciák nem ismerik el a nemzeti kisebbségek létét, vagy a törökök azt mondják, ôk oldják meg a legjobban a kisebbségi kérdést. A francia azt mondja, hogy az egyéni jogokat biztosítják, otthon meg mindenki beszélhet és imádkozhat az anyanyelvén vagy a maga vallása szerint.

- De egyébként aki Franciaországban él, mind francia...

- Ezért is készítettem elô ennyire a jelentést. A bizottsági viták bizonyították - három ilyen vita volt az utóbbi félévben -, hogy mennyire kellett ez, mert, akárha Romániában lettünk volna, az Európa Tanács jogi bizottságában is, ahol közel 80 tag van, érzôdött az érzelmi hozzáállás.

- Mi a jelentés lényege?

- Például az, hogy beviszi a 8. pontba a pozitív diszkriminációt. A nemzeti közösségeknek pont azért, mert számbeli kisebbségben élnek, nem lehet másként esélyegyenlôséget biztosítani, csak ha a pozitív diszkriminációt alkalmazzák. Elsô hallásra lehet, ellentmondásnak tûnik, de például az a tény, hogy Romániában 18 nemzeti közösség képviselteti magát a parlamentben, a pozitív diszkriminációnak köszönhetô. Ugyancsak pozitív diszkrimináció az is, hogy azok a kisebbségek, melyek a lakosság 20%-át teszik ki, a közigazgatásban használhatják anyanyelvüket. A másik, hogy be kell vinni a Kisebbségi Keretegyezményt mint jogi eszközt az Európai Bíróság eszköztárába, hogy mind a 46 tagország számára kötelezôvé váljék. A harmadik, hogy a kisebbségek megmaradásához egyik fô alapelv az, hogy az az ország, amelynek a területén laknak, biztosítsa kollektív és egyéni jogaikat. Egy másik, hogy a kisebbségek sorsát befolyásolhatják az anyaországgal való kapcsolatok, anélkül, hogy az anyaországi döntések az illetô állam szuverenitását érintenék, és végül, a lényeg: a jövôben nem modellekrôl, hanem európai standardokról kell beszélni.

- Hogyan viszonyultak a jelentéshez a bizottságbeli kollégák?

- Három csoportba lehetne ôket sorolni: egyesek, akik nagyon hangosak és állandóan szót kérnek, akik nemhogy meg akarnák semmisíteni a jelentést már ebben a fázisban, bár ilyen próbálkozás is van, de megpróbálják a lényegétôl megfosztani. Van egy szûkebb csoport, akik támogatnak engem, és vannak kollégák, akik szavazással mutatják ki, hogy kivel értenek egyet.

Sajnos, az elsô csoportban ott van Adrian Severin kollégám is, aki Romániában és a parlamentben arról volt ismert, hogy támogatja a nemzeti kisebbségek jogait. Párizsban pedig, akárcsak Erik Jurgens, azzal vádolt meg engem, hogy ez a jelentés nem a nemzetrôl szól, hanem a nemzeti kisebbségekrôl, és én ezzel módosítani akarom Erik Jurgensnek a jelentését.

- Mit válaszoltál erre a felvetésre?

- Azt, hogy igen, én sokat beszélek a nemzeti kisebbségekrôl, mert szerintem nincs szükség most a nemzet újabb megnevezésére. Jók a klasszikus megnevezések - francia, német -, plusz az úgynevezett polgári nemzet, amely divatos mostanában, és pragmatikus is, mert az mondja, hogy a civil társadalmak a fontosak, nem az etnikaiak.

- Vagyis?

- Megpróbálja az etnicitásnak, a nemzetiségnek a fogát koptatni, hogy ne legyen olyan erôs a nemzettudat, hogy a nemzetek ne támadják egymást. Ezek elfogadhatók és nem szükséges egy új megnevezés. Az én jelentésemnek nem az a célja, hogy egy új tudományos megnevezést próbáljak kitalálni, hanem kiemelni, hogy egy új értékelés szerint kell megítélni a nemzeteket. Azért, hogy a nemzetek közötti ellentéteket konfliktusokat megelôzzük, fontos, hogy a nemzetek megismerjék egymást, toleránsak legyenek egymással, minden nemzet ugyanazokat a demokratikus alapelveket vallja, és próbáljuk meg egyformán kezelni a nemzeti közösségek, nemzeti kisebbségek kérdését. Azért beszélek a nemzeti kisebbségekrôl, mert a nemzeti kisebbség, akár a francia, a német vagy a civil megnevezését fogadom el, valamely nemzet része. Vagy annak, amely ország területén él, vagy egy anyanemzet része, de mindenképpen egy nemzethez tartozik. És az elmúlt század bebizonyította, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak orvoslása, illetve szûkítése vezetett háborúkhoz. Ezt kell a jövôben elkerülni. Ezért beszélek többet a nemzeti kisebbségekrôl, ezért mondom el azt, hogy elsôsorban annak az országnak a kötelessége, hogy biztosítsa a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait, amelyik ország területén az illetô nemzeti kisebbségek, közösségek élnek.

- Hazai és külföldi ellenzôi ennek a felfogásnak arról beszélnek, hogy egyrészt kisebbségek a megfelelô kifejezés, másfelôl pedig - amirôl az elején beszéltél - azt hangoztatják, hogy az európai és nemzetközi dokumentumok sem ismerik el a kollektív jogokat, kizárólag a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogairól beszélnek. Valóban így van ez?

- Nincs, és ez is benne van a jelentésben. Igaz, egy ideig csak egyéni jogokról beszéltek az európai dokumentumok. Utána volt egy átmeneti periódus, amikor nem nevezték meg, hogy az adott jogok kollektívek-e vagy egyéniek. Aztán egy harmadik fázisban azt mondták, hogy az egyéni jogokat lehet kollektíven, csoportosan is gyakorolni, és végül a Kisebbségi Keretegyezmény már kollektív jogokról beszél, és az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlata egyértelmûen kimondja, hogy a nemzeti közösségeknek kollektív és egyéni jogok járnak.

- Említetted, hogy vannak a jogi bizottságban olyanok, akik a lényegétôl akarják ezt a jelentést megfosztani. Kik ezek Erik Jurgensen és Severinen kívül?

- Róluk van szó. Mindketten azt mondták, hogy írjam teljesen újra ezt a jelentést, mert nem arról szól, amirôl kellene.

- Ezek szerint Severin Bálványoson egyet mond, Párizsban meg mást...

- Ô volt az egyetlen, aki írásos észrevételt tett és a kozmopolita nemzetrôl beszélt.

- Mit jelent ez a fogalom? A kozmopolita az, aki nem az otthoni értékeket vallja magáénak, hanem a külföldet majmolja?

- Van egy ilyen megközelítése is, ez a legrosszabb, de van egy másik, ami azt jelenti, hogy valaki, több nyelvet, több kultúrát ismer. A Severin-féle megközelítést én sem értem egészen, de ô azt mondta, hogy a kozmopolita azt jelenti, hogy európai nemzet. Ô a kozmopolita nemzetet amolyan páneurópai nemzetnek képzeli el, ahol mindenki európai állampolgár és az európai nemzet tagja, ahol az etnikai, nyelvi, vallási küszöbök meg fognak szûnni és akkor mindannyian európaiak leszünk.

- Ez így szépen hangzik, csak épp annyira utópia, mint pár évszázaddal korábban a Morus Tamásé volt.

- Véleményem szerint is utópia, nincs reális alapja. Én támogatom az európaiságot, azt, hogy mindannyian európai állampolgárok legyünk, de ezen belül, meggyôzôdésem, hogy minden európai nemzetnek megvan a saját helye és szerepe. Épp az a lényeg, hogy mindenki kisebbségben lesz, senki nem tud úgymond "magas lóról" dönteni azért, mert ô többségi nemzethez tartozik.

- A jelentést elfogadták a bizottságban?

- Sajnos, ez még csak egy javaslat, nem elfogadott jelentés. Ez azt jelenti, hogy még el kell fogadja a bizottság, utána el kell fogadja a plénum. Én például azt javasolom, hogy a Kisebbségi Keretegyezmény váljék az Európai Bíróság jogi eszközévé. Azt is javasolom, hogy a Kisebbségi Keretegyezményt tovább kell fejleszteni és el kell fogadni egy mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez. Mert az Európai Emberjogi Egyezmény kötelezô minden tagországra, és az Európai Bíróságnak fontos jogi eszköze. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, akkor az Európai Bíróság kötelezô módon kisebbségi ügyeket is meg fog oldani, és akkor mindenik egyénileg és közösségként fordulhat ehhez a bírósághoz.

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Szabó Loránd, a megyei önkormányzat útügyi szakemberének kíséretében Mikefalva községben Szilágyi Sándor polgármester társaságában felmérte a Kis-Küküllô áradása által okozott kárt. A híd és az út megrongálódott állapota immár 10 éve okoz közlekedési gondokat a szászcsávásiak számára, mivel a medrébôl kilépô folyó szinte minden évben elönti és járhatatlanná teszi az utat. "Tarthatatlan ez az állapot, hiszen Szászcsávás nagy település, ahol az utóbbi években jelentôsen fellendült az idegenforgalom is. Az idei áradások alkalmával a falut ugyan nem érte a kiöntô folyó, viszont úgy ellehetetlenítette a közlekedést, hogy sem a mentô, sem a kenyérszállító autó nem tudott bemenni a faluba. Márpedig Szászcsávás kulturális és bortermelôi hagyományaira alapozva a településnek komoly fejlôdési távlatai nyílnak, amit föltétlenül támogatni kell. Sürgôsen meg kell javítani az utat, majd el kell kezdeni a folyómeder rendezését és fel kell újítani a hidat. Kértem a megyei önkormányzat elnökét, hogy az árvízká-rokra leosztott támogatásokból kezdjék el a híd és az út rehabilitációját, illetve a magam részérôl mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a várakozási listán lévô Mikefalva községet prioritásként kezelje a SAPARD-ügynökség" - mondta Kelemen Atilla.

Továbbá áttekintették a Mikefalvi Polgármesteri Hivatal elôkészített projektjeit - a DC76-os számú désfalvi út és a DC75-ös szászcsávási út rehabilitációs terveit, valamint a polgármesteri hivatal székházának a tatarozására és korszerûsítésére vonatkozó projektet. Az RMDSZ megyei elnöke ígéretet tett, hogy az illetékes hatóságoknál közbenjár az elkészített tervek támogatása érdekében.

Szilágyi Sándor a helyszínen mutatta meg a szeptemberre tervezett szarvasmarha-kiállítás helyét, valamint segítséget kért a parlamenti mezôgazdasági szakbizottság elnöki tisztségét betöltô Kelemen Atillától, hogy karolja fel a kezdeményezést. "Mikefalva megérdemli, hogy a Kis- Küküllô menti térség szarvasmarha- kiállításának a házigazdája legyen. Megítélésem szerint nagyszerû helyszínt tudnak biztosítani a rendezvény számára. Kihasználva a helyszíni szemle lehetôségét, elmondtam Szilágyi polgármesternek, hogy milyen technikai szempontokat kell figyelembe venni az elôkészítésnél, és meg vagyok gyôzôdve róla, hogy szeptemberre ezeket meg is fogják oldani, és Mikefalva egy rangos szakmai kiállításnak lesz a házigazdája. A szarvasmarha-tartásnak komoly jövôje van Erdélyben, s éppen ezért fontosnak tartom az ilyen kiállításokat, hiszen csak úgy lesz az ágazat a lehetôségek nyertese, ha komoly minôséget tud elôállítani.
Márpedig ezek a kiállítások pontosan a minôségi tenyésztés népszerû- sítését szolgálják"- mondta Kelemen Atilla.

Neve érdekes kiállításai, tudománynépszerûsítô írásai, a marosvásárhelyi céhek történetérôl írt tanulmánya, a székely iparmûvészeti múzeumról írt könyve alapján vált ismertté. Legutóbb arról tudósíthattunk, hogy legdédelgetettebb elképzelése is megvalósult: 2005. április 29-én a Marosvásárhelyi Bíróságon bejegyezték a Ráth Károly Közgyûjtemény Alapítványt, amelynek célja egy marosvásárhelyi magyar múzeum létrehozása, illetve a hajdani Székelyföldi Iparmúzeum visszaállítása.

- Hogyan lettél történész, muzeológus, hol, mikor született meg benned ez a pályakép? - indítottuk a beszélgetést, miután a múlt század kezdetének éveit megelevenítô kiállításon újra rácsodálkoztunk a hajdani Marosvásárhely békebeli hangulatára.

- Nagymamám meséi, legendái, majd kiváló történelemtanárnôm hatására ötödikes koromban döntöttem el tudatosan, hogy a történelmet választom. Felsôbányán végeztem az általános iskolát és ott is érettségiztem. E gazdag bányászhagyományokkal rendelkezô városnak akkoriban színvonalas líceuma volt.

Mivel édesapám korai halála miatt édesanyám egyedül nevelte három gyermekét, Marosvásárhelyre jöttem a Pedagógiai Fôiskolára. Itt élt ugyanis a nagynéném és korábban nagymamám is, akiket osztályidegen elemekként 1949-ben telepítettek ide. Történelem- földrajz szakot végeztem, majd a Máramaros megyei Sugatagra helyeztek ki tanárnak. Még abban az évben beiratkoztam a kolozsvári egyetemre, amit a tanítással párhuzamosan végeztem el.

- Hogyan kanyarodott vissza az utad Marosvásárhelyre?

- Megismertem a leendô férjem, s házasságkötésünket követôen két évig a 2-es számú általános iskolában tanítottam. A marosvásárhelyi múzeum 1979-ben hirdetett meg egy középkorral foglalkozó történészi állást, amire sikeresen vizsgáztam. Valójában mindig arra vágytam, hogy múzeumban dolgozzam, mivel a gyûjtés, a konzerválás, a restaurálás és a kiállítások szervezése érdekelt. Úgy tûnt, hogy 1979-ben valóra vált életem nagy álma, csak akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent. Abban a pillanatban ugyanis azt jelentette, hogy a megadott hazafias témákat penzumszerûen fel kellett vállalni, és e témákról elôadást kell tartani a különbözô iskolákban. Rettenetesen utáltam, és nem is csináltam soha, arra hivatkozva, hogy az én kutatási területem a középkori város- és céhtörténet.

- E témában mivel volt módod foglalkozni?

- Az egyetlen voltam, aki megengedtem magamnak, hogy muzeológushoz méltó munkát végezzek. 1982-ben kezdtem el az addig felleltározatlan történelmi levéltári anyag rendszerezését. Álszerénység nélkül mondhatom, hogy ez volt a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeum elsô, tudományosan, a muzeotechnikai elôírások szerint rendezett raktára pontos nyilvántartással és leíró kartonokkal. Szórakozásból, kedvtelésbôl a rendezés közben felfedezett anyagokkal kapcsolatosan egy-egy témáról ismeretterjesztô cikkeket írtam, s a különbözô lapokban meg is jelentettem. Közben sikerült olyan kutatási témát választani - céhtörténet, kézmûvességtörténet -, amibe nem köthetett bele senki.

- Ez akkoriban "szûz" területnek számított.

- Teljesen feldolgozatlan volt, e témával nem foglalkozott senki. A két világháború közötti Fodor István-féle Krónikás füzetekben jelentek meg céhekre vonatkozó adatok, de ô csak annyit tett, hogy végigjárta az akkor még mûködô marosvásárhelyi ipartársulatokat és közzétette (rengeteg hibával) a leltáraikban, tulajdonukban lévô dokumentumokat.

- A céhekrôl emlékezetes kiállítást láthattunk, mi lett az anyaggal?

- Idôszakos kiállítás volt, amelyet lebontottunk. A marosvásárhelyi múzeum anyaga raktáron van, a többi pedig visszakerült a tizenegy múzeumhoz. A kiállításnak én voltam a szervezôje, divatos szóval kurátora, ami azt jelentette, hogy végigjártam a múzeumokat, kiválogattam, kölcsönkértem és ideszállítottam az anyagot, elkészítettem a forgatókönyvet, megírtam az eligazító füzetet. Kiállítás-rendezési szempontból ez volt az elsô áttörô sikerem. A múzeumba ekkor vezettem be a kétnyelvûséget. Nem egynyelvû szöveget tettem a tárgyak alá, ahogy az addig szokásos volt, hanem számokat. A magyarázatokról listát készítettem, amit anyanyelvük szerint adtunk a látogatók kezébe.

- Mi volt számodra a legérdekesebb ebbôl a céhes világból?

- Elsôsorban az lepett meg, hogy milyen gazdag anyag van Marosvásárhelyen, és mai napig is csodálom azt a pontos szervezettséget, amelyet - nyilván szász közvetítéssel - vett át a magyar kultúra, és amelybe rengeteg sajátosságot is belevitt. Ahhoz, hogy az ember kulturáltan, civilizáltan éljen, feltétlenül szükség van a szabályokra, és mindig ez kapott meg a céhes társadalomban. A helyi mesterek igazán élték ezt az életet.

- A céhes korszak nem érdemelne-e meg egy állandó kiállítást?

- De igen. Csak sajnos, helyszûke miatt az ma elképzelhetetlen. 1979 elôtt a régészeti és a középkori részleg, amely a legrégebbi idôktôl 1848-ig mutatta be a megye és az ország történetét, a volt Baross Gábor (Horea) utcában, az újkori és a jelenkori részleg, amelynek fô tematikája a munkásmozgalom volt, a Tholdalagi-házban mûködött. A két kiállítást 1979-ben egyesítették, s a Kultúrpalota jobb szárnyában az elsô, második és harmadik emeleten rendezték be.

1990 után a múzeum az elsô emeletet átadta a palotaigazgatóságnak és a Filharmóniának, a másodikon négy-öt évvel ezelôtt megnyitották a régészeti osztály állandó kiállítását, amely a 11. századig követi a megye történelmét. A tervek szerint a kiállítást a középkor és az újkor történetével a harmadik emeleten folytattuk volna. 2000-ben viszont, amikor a múzeum elvesztette a Horea utca 2. szám alatti raktárait, s az anyagot át kellett hozni a harmadik emeletre, még a reménye is megszûnt a középkort és az újkort bemutató állandó kiállításnak.

- Nem túl nagy luxus a város leglátogatottabb épületének egy részét raktárnak használni, miközben arról panaszkodunk, hogy nem igazán mûködik a turizmus megyeközpontunkban?

- Kegyetlen dolog. Arról nem is beszélve, hogy a megtervezetlen, kutyafuttában lebonyolított költözés után öt évvel máig is rendezetlenek a történelmi múzeum raktárai. Gyakorlatilag nem lehet hasznosítani az anyagot, és sajnos, remény sincs, hogy valamikor megoldódik a raktárak kérdése.

- Szükség volt-e arra, hogy a Horea utcai épületben természetrajzi múzeumot rendezzenek be? Látogatják-e a turisták? Kívülrôl ugyanis teljesen kihaltnak tûnik az épület.

- A tanító nénik elviszik a gyerekeket, s valójában a természetrajzot tanuló I-IV. osztályosoknak való a kiállítás. Azt a gyönyörû szép, történelmi csengésû épületet kár erre a célra használni. A döntést 1979-ben a megyei pártbizottság hozta, s azóta eszébe sem jutott senkinek, hogy változtasson.

- Turisztikai, várostörténeti szempontból nincs kihasználva a Tholdalagi-palota sem.

- Néprajzi múzeum van egy gyönyörû barokk épületben, ahol kézmûipari, esetleg kultúrtörténeti kiállítást lehetne rendezni, vagy értékesíteni a porcelán-, üveg-, fajanszgyûjteményt. Gazdag a néprajzi múzeum anyaga, de nem abban az épületben kellene mûködtetni. Egy néprajzi múzeumnak térre van szüksége, ahol kombinált kiállítást lehet rendezni, hisz a gyûjteményükben vannak templomok, épületelemek, amelyeket nincs hol kiállítani. Egy telekkel rendelkezô különálló épületet kellene megvásárolni, amelyben a múzeum mûködne, az udvarán, a parkjában pedig egy skanzen.

A múzeumot nyomasztó helyszükséglet feloldására két éve terv készült egy új épületrôl. A természetrajzi múzeum és a tûzoltóság közé beszorított épület megvalósíthatósági tanulmányára temérdek pénzt fizetett ki a megyei tanács, a terv azonban a költségek miatt nem fog soha megvalósulni. Ahelyett sokkal olcsóbban egy szép épületet lehetett volna építeni az állatkert szomszédságában, amely a természetrajzi múzeumnak adna helyet, ahol a gyerekek egy kellemes napot tölthetnének. A Horea utcai épületben pedig vissza lehetett volna állítani az iparmûvészeti vagy egy történelmi múzeumot a késô középkor, az újkor és a jelenkor történetérôl.

- A Kultúrpalota viszont érdekes kiállításoknak biztosíthatna helyet, amelyek vonzzák a látogatókat.

- Ahogy volt is több idôszakos kiállítás a Kultúrpalota harmadik emeleti kiállítótermeiben, mint például az erdélyi üvegmûvesség története a 17-19. században, a Ruhák és ékszerek a 17-19. századi Erdélyben vagy a kerámia-, fajansz-, -porcelánkiállítás.

- Milyen esélye van annak, hogy Marosvásárhelynek a várban legyen egy korszerû, szép történelmi múzeuma?

- A vár a városi tanács, a múzeum a megyei tanács fennhatósága alá tartozik, s a két testület között állandó a vita. A várban még Fodor Imre idejében kaptunk egy bástyát, ahol a várostörténeti kiállítást berendezhettük. Egyébként szégyen is lett volna, hogy egy olyan helyen, mint a marosvásárhelyi vár, csak sörözôhelyek fogadják a látogatókat.

Az egészet újra át kellene gondolni, és a múzeumokat a turisztikai szempontokat is figyelembe véve átrendezni, mivel a mai napig sincs egy egységes elképzelés...

Az is bosszantó, hogy az a turista, aki eljön Marosvásárhelyre és meglátogatja a Kultúrpalotát, nem tudja, hogy ott egy történelmi múzeum mûködik. A képtárról nem is beszélve. Sokkal nagyobb reklámra lenne szüksége a múzeumnak, amelynek a népszerûsítése ötlettelen. Ennyi anyagból sokkal több kiállítást lehetne fenntartani. Ezzel szemben 1990 óta egyik csapás a másik után érte a múzeumot; területet, kiállítófelületeket, raktárakat veszített, gyakorlatilag szétzilálódott.

- Évek óta hiányolom, hogy Bernády Györgynek legalább egy emlékszobája sincs a Kultúrpalotában. A Bernády-anyagból érdekes kiállítást lehetne szervezni.

- Valóban sikeres lenne, hisz az ô elvitathatatlan érdeme, hogy létezik Marosvásárhelyen ez az építészeti csoda. A múzeumban rengeteg Bernády-anyag van. Egy rendkívül mozgalmas, érdekes idôszakról van szó, amit eddig érdemtelenül elhanyagoltunk. Jelenleg a múzeumban lévô Bernády- anyagot rendszerezem, s a kor tanulmányozásával foglalkozom.

- Szívügyednek tekinted a hajdani székely iparmûvészeti múzeumot is, olyannyira, hogy könyvet is írtál róla.

- A raktárak rendezése, költöztetése során többször került a kezembe olyan tárgy, ami ugyan nem volt beleltározva, de rajta volt a régi címke, miszerint a Székelyföldi Iparmúzeum gyûjteménye. Amikor a múzeumhoz kerültem, már tudtam, hogy a volt Székelyföldi Iparmúzeum épületében dolgozom, ami érdekelt és izgatott. Mindig felháborított, hogy a marosvásárhelyi múzeum évfordulós ünnepségén a megalapítás éveként 1935-öt jelölik meg, amikor az elsô régészeti és néprajzi kiállítás megnyílt a Kultúrpalotában. Igazságtalannak tartottam, hogy szinte akarattal, tudatosan hallgattak egy létezô, mûködô múzeumról. Régi kollégáimtól úgy értesültem, hogy a gyûjteménybôl nem maradt meg semmi. Ezzel szemben a leltározás során csodálkozva láttam, hogy vannak olyan tárgyak, amelyeken rajta van a Székelyföldi Iparmúzeum címkéje. Ezeket elkülönítettem, majd 2002-ben, amikor a kerámia-, fajansz- és porcelánkiállításra készültem, volt alkalmam a kolozsvári múzeum raktáraiba betekinteni. Ott fedeztem fel nagyon sok olyan kerámia- és fajanszemléket, amelyeken ugyanaz a címke jelent meg. 2002-ben kezdtem el a katalógus összeállítását, majd elkészült a könyv is. Gyönyörû téma volt, szívesen dolgoztam, hisz az 1886. június 27-én megnyílt marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum a bécsi és a budapesti után a harmadik volt a Monarchiában.

- Ismereteim szerint Bónis Johanna vezetésével a marosvásárhelyi múzeum jó kapcsolatok ápol határon túli intézményekkel.

- Több magyarországi múzeumról van szó. A legrégebbi a kecskeméti múzeummal kialakított kapcsolatunk. A baráti kör megalakulását követôen az elsô csoporttal látogattam el a partnertelepülésre, ahol megkerestem a Bács-Kiskun Megyei Múzeum igazgatóságát, amit több hivatalos látogatás követett mindkét irányban, és van egy közös kutatói programunk is a néprajz területén (Magyarlapád községben), amirôl közös tudományos konferencia zajlott Kecskeméten. Jó kapcsolatot tartunk fenn a zalaegerszegi és a nyíregyházi megyei múzeumokkal. Ez utóbbi két intézménnyel is közös kutatási tervünk van. Sárospatakon 2000-ben egy gyönyörû kiállításon vettünk részt (Lorántffy Zsuzsanna, Erdély és Patak fejedelemasszonya) a marosvásárhelyi múzeum tulajdonában levô tárgyakkal. 2003-ban a sárospatakiak hoztak el egy Rákóczi-kiállítást, amelynek a kapubástya adott helyet.

- Nemrég tudósíthattunk a nagy tervrôl, egy erdélyi, marosvásárhelyi magyar múzeum létrehozásáról.

- Meggyôzôdésünk szerint nagy szükség van erre, sokat dolgoztunk, hogy a Ráth Károly Alapítvány létrejöjjön, amivel gyakorlatilag a törvényes keretet teremtettük meg a mûködés megkezdésére. Egy igazi múzeumi intézményt szeretnénk gyûjteménnyel, alosztályokkal, kiállítással és minden más jellemzô tevékenységgel.

- Volt-e visszhangja az anyaggyûjtésre vonatkozó felhívásnak?

- Sokan keresnek telefonon, s személyesen is megtekinthettem azokat a gyûjteményeket, amelyeket tulajdonosaik méltónak tartanak arra, hogy egy ilyen múzeumba bekerüljenek. Felmérjük a lehetôségeket, és reméljük, hogy át is tudjuk majd venni, mivel sok érdekes néprajzi, történelmi és iparmûvészeti anyagról van szó, de jelen pillanatban talán ennél is fontosabb, hogy megtörtént az elsô lépés. Szeretnénk az ügynek minél nagyobb nyilvánosságot, megnyerni a hazai és külföldi közvéleményt, és fôleg minél több fiatal történészt, néprajzost bevonni a munkába.

Magyarsáros

Pénteken napszentület táján nyitották meg a Magyarsárosi Kulturális Napok rendezvénysorozatot. A polgármesteri hivatal, az unitárius és az ortodox egyház vállalta a szervezést. Ioan Aldea bogácsi polgármester megnyitója után Lukácsi Tóth Alpár diák szavalta el Wass Albert: Üzenet haza címû versét, majd a színjátszók következtek a Piroska piros kalapja címû darabbal, melyet Popa Ilike diák tanított be, a szereplôk pedig Szikszai Emese, Léva Henrietta, Udvari Orsolya, Tóth Csilla voltak. Tóth Csilla elénekelte az egyik legnépszerûbb részletet (Kell még egy szó) a Honfoglalás címû rockoperából. Második színdarab következett, a Leánykérés, és ezt is Popa Ilike tanította be, szereplôi Sándor Zsuzsika, Kolozsvári Alida, Balázs Zoltán, Kendi Róbert voltak. Bandi Zsuzsánna Kicsi falum címû versét Mátyás Áron mondta el. Következett a dicsôszentmártoni Dance Art Club moderntánc-együttes mûsora, majd népdalcsokor az iskolások elôadásában, énekelt Balázs Noémi, Balázs Csaba, Kendi Ágota és Tóth Csilla. A napot diszkó zárta.

Szombaton tapsolhatott az udvari kertben felállított szabadtéri színpad népes közönsége a vajdaszentiványi és a jobbágytelki táncosoknak. Mezô Palkó István táncosai falujuk táncrendjét mutatták be, négy jobbágytelki pár pedig, Balla Antal vezetésével, a pompás jobbágytelki táncot. Következett a helyi ifjúsági zenekar mûsora (Székely Szabolcs, Czerán János Levente), Bandi Zsuzsánna magyarsárosi népköltô versmondása, az iskolások népdal- és néptánc mûsora, a bogácsi Scheiber's Roma együttes, diszkó és tûzijáték. Mivel csaknem minden mûsor csúszott, nagyon késôn ért véget a szombat.

Vasárnap az istentiszteletek után ismét a szabadtéri színpadnál gyülekezett a közönség. Díszokleveleket, emléklapokat osztottak. Mátyás József gondnok, Székely-Varga Zsiga kebli tanácsos, Tóth Gyula tanító, Szikszai Csaba kovács, Zima Ferenc sáromberki üzletember, Czerán József gázmester és Orbók Ferenc dicsôszentmártoni mérnök vehették kézbe a köszönô dokumentumokat. A balázsfalvi gyermek- és felnôtt román népi együttes lépett fel, ôket követte Alina Pinca népdalénekesnô, majd a Zo Lee együttes (Tóth Zoltán medgyesi könnyûzene- énekes) mûsora.

Volt lacikonyha, sörmérés lépten-nyomon, kolbászfüst és a bóvliárusok sátraiból mindenféle "szuvenír". Nem tudhatjuk, ez kell-e a magyarsárosi magyaroknak és nem magyaroknak. Úgy tûnik, a rendezvény átcsapott valamiféle olcsó és nem éppen jóízû vásári komédiába. Ez talán "látványos", de a szubkultúrát propagálja. Nem hinném, hogy a falu népének erre volna szüksége. Azt is hallottam, hogy mint szén alatt a parázs, ellentétek izzanak a magyarok képviselôi, az elöljárók között. Ezeket közösen kell megoldaniuk, nem kötelezô minden keresztet kitenni a házra. Nem muszáj exponálni szellemi nyomorúságunkat. Okos egyezségeket jobb kötni, védve a mûvelôdés színvonalát. Minden jóérzésû embernek a sarkára kell állnia. Bízom benne, hogy a sárosiaknak van annyi tapasztalatuk, bölcsességük, hogy a következô kulturális napokat nem a nájmarkti politól ellesett "forgatókönyv" szerint rendezik (mitôl százas egy ilyen hacacáré?!), hanem - a vendégjogot tisztelve - ízléses, tartásos, magasabb színvonalú mûsorokkal, kevesebb importszeméttel tisztelik meg, elsôsorban önnönmagukat. Jó volna, ha tanácsosaik részt vennének valamelyik (nem magyarországi) település hasonló ünnepén. Hadd lássák, miként szerveznek mások... Tanulni nem szégyen, hanem dicsôség. (Végezetül köszönöm Kozma Albert lelkész úrnak, hogy bokros teendôi között segített kijutnom Magyarsárosra is.)

A marosvásárhelyi Tudor negyedben járok. Az iskolaépület kívülrôl csendes, a belépô nem is gondolná, hogy odabent mégiscsak pörögnek az események. A volt 14-es iskolában nem állt meg az élet. A tanári szobában vidám kis csapat, az iskola pedagógusainak egy kis csoportja beszélget. Érdekes és sokatmondó a gesztus, ahogy nyomatékkal látják el identitásukat: "mi, a volt 14-es iskola pedagógusai...", hiszen a 10-es általános iskolával való összevonás után Dacia Gimnázium a hivatalos elnevezése az intézménynek. Gesztus, mely utal a múltra, a belsô szokásokra, hagyományokra. A különösen jó hangulat azzal magyarázható, hogy nemrég tértek vissza egy egyhetes nyári táborból. Peterlicean Magdolna aligazgatónô kiváló szervezôi képességeinek köszönhetô, hogy egyazon csapatba tud verbuválni tanító nénit, tanárt, néptáncoktatót és kosáredzô kollégát, román tagozatos, illetve magyar tagozatos tanulót, néptáncost, illetve kosárlabdázni vágyót. Szerinte nagyon fontosak az iskolán kívüli tevékenységek, a nyári táboroztatások, hiszen nagyszerûen kiegészíthetik az egész évi nevelést. Hihetetlenül följavulnak a gyerekekkel illetve szülôkkel való kapcsolatok is ugyanakkor. A 90-es évek elején kialakult magyarországi testvériskolai kapcsolat eredményeként sok táborozást szerveztek a zempléni hegyekben, ahol nagyon sok tapasztalatot szerzett. Sajnos a szülôk nem bírták az anyagi megterhelést, ezért idôvel elmaradoztak a magyarországi táborozások. Egyszerûbb megoldást kellett keresni. Peterlicean Magdolna testnevelô tanárnô a 80-as évek elején Marosmagyarón tanított. Az ott töltött évek nem múltak el nyomtalanul, hisz nagyon jó viszonyt alakított ki a református lelkész házaspárral, a marosmagyarói emberekkel. Lengyel Ildikó néptáncoktatóval való kapcsolata is innen eredeztethetô, aki jelenleg év közben néptáncot oktat a volt 14-es iskolában, az elemi osztályokban. Hát így történt, hogy egy 30 fôs gyereksereg júliusban Maros-magyarón táborozott a református egyház ifjúsági házában, a Nimród Házban. Szabó Tibor, a Marosvásárhelyi Kosárklub edzôje az iskola tornatermében benti, a domboldalakon pedig kinti edzéseket tartott a 13 fôs kosárcsapatnak. Lengyel Ildikó a Nimród Ház ebédlôjében tartotta a néptánc- foglalkozásokat. Szerinte az egész évi munka eredményével vetekszik az itt elért haladás. Molnár Hajnal és Simon Kerekes Csilla tanító nénik a kézmûvesfoglalkozásokról gondoskodtak. Volt gyöngyfûzés, gipszöntés, batikolás, fafestés, és nem utolsósorban magyarói keresztszemesvarrás. A tartalmas és bô program kiegészült toronylátogatással, Maros-parti sétákkal. Meghívott vendégek is érkeztek: Vincellér Gábor lelkész a falu történetérôl mesélt, Ördög Pista bácsi pedig a magyarói lakodalmasokról. E csodálatos hét utolsó kicsúcsosodó eseménye pedig az volt, hogy három nagyon kedves magyarói néni kürtôskalácsot sütött az udvaron a táborlakók nagy örömére. Peterlicean aligazgató néni már a jövô évi tábor idôpontját is leszögezte, és hogy kiket fog hozni, már az is jól látható, hiszen a táborban jelen lévô negyedikeseket "már az enyémek"-nek nevezi. Ritka szerencsés helyzetben lehetnek a volt 14-es iskola volt negyedikesei, hogy egy ilyen táborozás alatt már elôre megismerhetik az oszit. Mondhatni, ez az ideális módja annak, hogy hogyan kell fogadni az ötödikbe érkezô gyereket. Már délután van, uborkaszezon, de az öt pedagógus közül egyik sem siet haza. Átnézik a fotókat, és elemeznek, értékelnek. A két tanító néni újabb kézimunkaötletekrôl beszél. Szabó Tibor és Peterlicean tanárnô az üres pályát szemlélik oly módon, mintha az tele lenne szaladgáló gyerekkel.

Idén ötödik alkalommal nyitották meg a Hungarológiai Nyári Egyetemet Szegeden a múlt hét végén, a Szegedi Tudományegyetem Hungarológia és Közép-Európa Tanulmányok Nemzetközi Oktatási Központjának rendezésében.

Az augusztus 26-ig tartó kurzusra harminckilenc külföldi hallgató érkezett - Ausztriából, Dániából, Finnországból, Franciaországból, Hollandiából, Japánból, Kanadából, Lengyelországból, Litvániából, Nagy-Britanniából, Németországból, Olaszországból, Spanyolországból, Svédországból, Szlovákiából, és az Amerikai Egyesült Államokból - közölte az MTI-vel Szônyi György, a SZTE BTK Hungarológia és Közép- Európa Tanulmányok Tanszékközi Programjának igazgatója. A kurzus során délelôttönként, magyar nyelvi órákon vesznek részt a diákok, s tudásukhoz mérten három szinten, kezdô, középhaladó és haladó csoportokban sajátítják el a magyar nyelvet.

Délutánonként a magyar kultúrával és történelemmel kapcsolatos órákat hallgatnak a fiatalok. Bár a képzés munkanyelve az angol, ezeket az elôadásokat magyarul is megtartják az oktatók.

Olyan témákról szólnak ezek az elôadások, mint a magyar történelem közép- kelet-európai kontextusban, a magyar irodalom, Magyarország természet- és társadalomföldrajza, a magyar építészet története, a magyar film története, a magyar zene és Európa, a rendszerváltás Magyarországon, a magyar folklór Erdélyben, etnicitás és vallás a Kárpát-medencében, illetve a magyar nyelv kontaktus- és szociolingvisztikai megközelítése.

Az érettségi fáradalmain túl a végzôs diákok - és nemcsak - a felvételiken adhattak számot újból ismereteikrôl. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karain ôsszel is lehet még próbálkozni, ugyanis a kommunikáció szakot kivéve, maradtak még üres, tandíjköteles helyek. Hollanda Dénest, a marosvásárhelyi karok dékánját az idei felvételirôl, a tervekrôl kérdeztük.

- Hogyan értékelné az idei felvételit? Hány jelentkezô volt a különféle szakokra?

- Az idei felvételi vizsgák az elmúlt évekhez hasonlóan zajlottak, azzal a különbséggel, hogy a jelentkezôk száma alacsonyabb volt. Ennek egyik fô oka, hogy az egyetemeken meghirdetett helyek száma az idén nagyobb volt, mint az érettségizô diákok létszáma. A humán szakokra (a kommunikáció és közkapcsolatok, valamint a pedagógia szakokra) 128-an iratkoztak be 80 helyre, zömük a kommunikáció szakot írta be elsô opcióként. Az informatika és mûszaki - mechatronika, számítástechnika és automatizálás - szakokra 152-en iratkoztak 180 helyre. A számítástechnika szakon volt túljelentkezés. A kertészmérnökin 23-an jelentkeztek 30 helyre, viszont csak tizenöten jutottak be a tandíjmentes helyekre. A felvételi vizsga után minden szakon beteltek a tandíjmentes helyek, a kommunikáció szakon a tandíjas helyek is. Az el nem foglalt tandíjköteles helyek száma a különbözô szakokon az alábbiak szerint oszlik meg: pedagógia 24, informatika 20, mechatronika 24, számítástechnika 5, automatizálás 15. Ez év szeptemberében felvételi vizsgát tartunk mindjárt az ôszi érettségi után az el nem foglalt helyek betöltésére.

- Mi lehet az alacsony jelentkezési arány oka a mûszaki karon?

- Elsôsorban a kevesebb érettségizô diáknak tulajdonítható, meg annak, hogy mi felvételi vizsgát tartottunk, míg a mûszaki egyetemek nagy része dosszié alapján vette fel a hallgatókat. A szakok megszüntetése eszünkbe sem jutott, inkább új szakok indításán gondolkodunk.

- Mi a kommunikáció szak sikerének titka?

- Ha figyelembe vesszük, hogy a humán szakokon a 128 jelentkezôbôl 56-an jutottak be, míg a mûszaki szakokon 152 jelentkezôbôl 116-an felvételiztek sikeresen, nem nagyon beszélhetünk a humán szakok áttörô sikerérôl, még akkor sem, ha a kommunikáció szakon beteltek mind a tandíjas, mind a tandíjmentes helyek.

- Mi jelent a bolognai folyamat az egyetem számára?

- A bolognai folyamat következtében egy évvel lerövidül az oktatási évek száma minden szakon az alapképzés ideje alatt. Reméljük, hogy a szakok akkreditálása után meg tudjuk szerezni a magiszteri képzés jogát és ennek következtében egyenrangúak leszünk a román egyetemekkel.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 3-tól 6 éves képzési idôszakú fôiskolai és egyetemi szakjaira lehetett az idén jelentkezni. A hároméves fôiskolai szakokra felvételi vizsgát nem tartottak, csupán a középiskolai négy év átlagát és az érettségi médiát vették figyelembe.

Az általános orvosi és fogorvosi karokra, amellett hogy 10-10%-ot tett ki a líceumi négy év és az érettségi átlaga, a felvételi összeredményének döntô részét - mintegy nyolcvan százalékát - egy teszt adta. A felvételizôk a tizenegyedikes biológiából, szerves kémiából vagy fizikából adhattak számot ismereteikrôl.

Az általános orvosi karon 240 (137 a román és 103 a magyar tagozaton) tandíjmentes és 100 (57-43) tandíjköteles helyre lehetett felvételizni. A magyar tagozaton a legjobb bejutási médiával Lukács Melinda rendelkezik, akinek a 9,88-as érettségi médiáját és 9,91-es négy év átlagát a 10-es tesztje emelte fel, így jutott be elsôként 9,98-as átlaggal. A legutolsó bejutó a magyar tagozatra 9,30-as felvételi médiával rendelkezik ezen a karon.

A fogorvosi karon a magyar felvételizôknek 24 hely állt a rendelkezésére a tandíjmentes helyeken és 19 a fizetéses helyeken. A román tagozaton ez 26-21 arányban oszlott meg. Száva Dániel Tamás jutott be elsôként 9,90-es médiával, utolsóként 9,33-as médiával lehetett bekerülni ingyenes helyre.

A gyógyszerészeti kar 5 éves képzésére a magyar tagozaton 26-an juthattak be állami és 21-en a tandíjköteles helyekre. A felvételi nyolcvan százalékát a szerves kémiából írt teszt eredménye adta. 9,93-mal Láng Edina Gabrielláé az elsô hely, az utolsó bejutó 9,01-es médiával került be az egyetemre.

Felvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyar középiskolások magyarországi kortársaikkal együtt bôvítik kulturális ismereteiket, csiszolják anyanyelvtudásukat a hétfôn Gyôrött megnyílt nemzetközi anyanyelvi táborban - mondta az MTI-nek a szervezô Radnóti Irodalmi Társaság (RIT) elnöke.

Negyven diák részvételével az idén már 22. alkalommal rendezik meg a tábort, amelynek célja változatlan: a programok a nemzettudat erôsítését, az anyanyelv ápolását szolgálják - közölte Szabó József.

Ennek szellemében hangzanak el elôadások a magyarság ezeréves történetérôl, a Szent Korona jelképrendszerérôl, mai szerepérôl. A diákok a kereszténység és a magyarság kapcsolatáról, továbbá a média és a valóság viszonyrendszerérôl a téma szakértôinek irányításával folytatnak beszélgetéseket, míg anyanyelvismereteiket nyelvi játékokkal teszik próbára - ismertette a RIT elnöke.

Elmondta, hogy a nemzeti irodalmat a száz éve született József Attila és a 200 évvel ezelôtt meghalt Csokonai Vitéz Mihály képviseli a programban; verseikkel emlékeznek meg a magyar költészet két kiválóságáról.

Szabó József hozzátette: a tíznapos program lehetôséget ad arra is, hogy ízelítôt kapjanak a népi kismesterségekbôl, a magyarság táncaiból és a magyar népdalkincsbôl.

A rendezvényhez támogatást nyújtott a Rákóczi Szövetség, a Mobilitas Ifjúsági Szolgálat és az Anyanyelvápolók Szövetsége - közölte az elnök.

Ez a matematikailag hibás egyenlôtlenség volt a Maros megyei Magyar Polgári Szövetség által megálmodott, megszervezett és kivitelezett munka- illetve nyaralótábor vezérgondolata. Szervezetünk bízott abban, hogy a nagyon nagy létszámú, de az adományozók anyagi lehetôsége által behatárolt anyagi és más természetû adomány szeretetbe csomagolva sokkal inkább válhat gyógyírrá mind a lakóházak bontásába belekeseredett óteleki falusi embereknek, mind a bontási munkálatokban segédkezni nem képes kisiskolások számára.

Szeretetturizmus volt ez a javából! Még akkor is, ha néha egy-egy gyerek elpityeredett azon gondolaton, hogy inkább aludna otthon szalmán, csak már láthassa a szüleit.

Jó érzés volt tapasztalni a több mint két hónapig tartó adomány- és felajánlásgyûjtés során, hogy milyen jó szívvel járultak hozzá a kispénzû emberek is a pontosan megfogalmazott cél elérésének sikeréhez. Gabona, méz, krumpli, liszt, paszuly, hagyma, ruhák mellé gyûltek a 10, 100 és nem ritka esetben az 500 ezer lejesek is. Senkitôl nem kellett kérni, valóban adományoztak. Adományoztak úgy a gyülekezetekben, utcán, az MPSZ székházában, mint Zalaegerszegen és Csurgón. Több mint 60 millió lej gyûlt össze anélkül, hogy valaki a gyûjtôk közül koldusnak érezte volna magát.

A június 9-i jótékonysági koncertre is majd minden jegy elkelt, sôt sokan el is jöttek. Dacoltak a Medárd- napi idôjárással, hogy meghallgathassák az ingyenesen fellépô együttesek mûsorát és a szervezôkbe új erôt öntsenek. Köszönet a fellépô együttesek tagjainak, a hangosítást ingyen felvállaló Mammoth Stage csapatának és Marosvásárhely polgármesteri hivatalának.

Az óteleki munkatáborban részt vevô szovátaiaknak és a közéjük beilleszkedô bolyais diáknak, nem igazán voltak szállásgondjaik, hisz ôk is az iskolában aludtak, mint sokan a helybéliek közül, sôt unatkozni sem volt idejük. Csak az sajnálták, hogy haza kellett jönniük, pedig munka maradt bôven.

A diáktábor résztvevôinek is került fedél a fejük fölé Erdôcsinádon, a református gyülekezet és a tiszteletes úr jóvoltából. A gyermekek ellátásáról és szórakoztatásáról már a megyei Magyar Polgári Szövetség lelkes tagjainak kellett gondoskodniuk. Szívesen tették és hozzáértôen. De nem tudták volna megoldani, ha magukra maradtak volna, ha nem ajánlották volna fel segítségüket oly sokan, kulturális, civil-társadalmi szervezetek és magánszemélyek. Egy adott pillanatban már a bôség zavarával küzdött a programot szervezô csoportunk. De ezt a zavart is feloldotta a nyár és a vakációs hangulat. Ennek ellenére maradtak elegen az ajánlkozók közül, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden napra jutott bôségesen szórakoztató és tartalmas tevékenység. Az óteleki csoport kéthetes itt tartózkodását színezte a szovátai és parajdi kirándulás, ahol a Teleki Oktatási Központ és a Sóbánya vezetôségének a vendégei voltak, illetve Marosvásárhely felfedezése a református öregotthon vendégeiként.

Az Erdôcsinádon eltöltött napokon a szervezô MPSZ-tagokon kívül foglalkozásokat vezettek: a Garabonciás Egyesület, Kozsik József színmûvész, sapientiás diákok,a Rákóczi Szövetség, Baricz Lajos plébános, költô, Kárp György színmûvész, az Outward Bound Alapítvány. A foglalkozások szüneteiben arra is jutott idejük, hogy elfogyaszthassák a majd mindennapra kijutó Marosvásárhelyrôl küldött tízórainak valót, a kalácsot, kürtöst, gyümölcsöt, csokoládét, hûsítôt, vagy a faluból elôkerülô almát illetve egy helybéli család meghívására a kertben felszolgált bôséges vacsorát.

A diáktábor különlegességét jelentette az a nagy érdeklôdés, amivel a sajtó, rádió és televíziós riporterek körülvették a táborozókat. Akarva, nem akarva, mindenkinek többször kellett nyilatkoznia mint amihez hozzá volt szokva. Nyilatkozott ott diák, kísérô tanár, a tiszteletes úr és programot vezetô személy is. Mindenki, akinek nem volt rálátása az egészre, csak a részekre. Csupán a szervezôket nem kérdezte senki. Ezért is alakulhatott ki az újságírókban, tehát az újságolvasókban is az a hibás képzet, hogy az MPSZ nem szervezte, hanem támogatta a segélyakciót.

Ennek ellenére köszönettel tartozik a Magyar Polgári Szövetség szervezôbizottsága mindenkinek, aki figyelmével, szeretetével, támogatásával és munkájával hozzájárult a kitûzött cél megvalósításához. Isten áldását kérjük további áldozatos munkájukhoz. Az óteleki árvízkárosultaknak pedig azt kívánjuk, hogy az árvíz csapása minél hamarabb váljon csupán egy rossz emlékké.

Tôkés András, a szervezô bizottság elnöke

Sokak örömére vagy bánatára vasárnap este véget ért a harmadik marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál, amelynek lakói közül naponta kétezren vették igénybe a Víkendtelep szolgáltatásait. Az elmúlt hét végén a látogatók száma meghaladta a telep befogadóképességét, ahol egy nap leforgása alatt körülbelül 20.000 személy fordult meg.

A kánikula hatására, az elmelegedett emberek meggondolatlanul ugráltak az úszómedencékbe, anélkül, hogy elôbb lezuhanyoztak volna a medencétôl kb. 2 m távolságra felállított zuhanyzóknál, így a víz már szombaton elviselhetetlenül piszkossá vált. Volt, akit ez nem zavart, de amúgy sem lett volna mit tenni ellene, mivel a medencéket csak hétfôn tisztítják és ugyanakkor cserélik a vizet is. Ezúttal a hétfôi nagytakarítási nap kissé elnyúlt, sôt kedden délelôtt is dolgoztak még a karbantartók. A fûben elszórt cigarettacsikkeket vederszámra hordták el, a szemét szállításához pedig több teherautóra volt szükség.

A csónakázóban hétfôn reggel egy mûhóból készûlt absztrakt alkotás elemei lebegtek, amit délután a fesztivál szervezôi eltakarítottak, valamint a számos plakátot is.

A víkendtelepi sörözôkben és kocsmákban a megszokottnál jóval nagyobb volt a bevétel. Az ételek és italok elfogyasztása után az üres tasakokat, dobozokat és mûanyag poharakat inkább a letaposott fûre és a járdára dobálták, mintsem a szemeteskukákba.

Kedden délben a telep már többé- kevésbé visszanyerte eredeti, tiszta arcát, a megmaradt, felfrissített füvet és bokrokat lenyírták, a szemetet eltakarították, a vizet kicserélték, a virágokat megöntôzték, így kicsit barátságosabban várja látogatóit.

Csíkfalva községnek öt testvértelepülése van. A kapcsolatok, találkozások eredményességét bizonyítják a szépülô, korszerûsödô iskolák, mondja Balogh István polgármester.

A belgiumi Holsbeek településsel 1991-tôl tart a kapcsolat. A belgák ezer márkát adományoztak, amelybôl tíz számítógépet vásároltak, s informatikalabort szereltek fel a községközponti iskolában. A kapcsolat '95-ben megszûnt, az idén a csíkfalviak kérésére felújították. Az idén július közepén négytagú küldöttség érkezett a községbe, belsô vízvezeték kiépítése, mellékhelyiség létesítése és központi fûtés bevezetése céljával.

A franciaországi Bourgogne településsel Nyárádszentmártonnak van kapcsolata. Hozzájárulásukkal a szentmártoni iskola elôtti hidat megjavították, felújították és körbekerítették a mûvelôdési otthont, amelyet egy raktárhelyiséggel is megtoldottak. Hat évvel ezelôtt közmûvesítették az óvodát és iskolát. Az idén épületet szándékoznak vásárolni, amelyet korszerûen felszerelt vendégházzá alakítanak át.

Svájccal a búzaházi és csíkfalvi református egyházközségek tartják a kapcsolatot, s ennek eredményeként évente szeretetcsomagokat oszthatnak ki a rászorulóknak.

A magyarországi Rábakecöllel 2002-ben a Gödöllôn tartott magyar polgármesterek világtalálkozóján létesült a kapcsolat. A polgármester véleménye szerint ez a legeredményesebb, hiszen számítógépeket és tankönyveket hoztak a Nyárád menti községnek, de hangsúlyt fektetnek az önkormányzatok közötti együttmûködésre is.

A Sapientia Egyetemmel a tavaly létesült a kapcsolat, melynek eredményeként a kommunikációs és kertészeti szakos hallgatók itt gyakorlatoztak. A népmûvészet és a helyi turizmus iránt érdeklôdtek, a Felsô-Nyárádmentét tanulmányozták. A polgármester kifejtette, együttmûködési szerzôdést írnak alá a Sapientiával, a Bolyai Tudományegyetemmel, az RMGE- vel, az unitárius egyházzal, hogy minél több tanulni vágyó diák tölthesse hasznosan a vakációt, gyakorlatozhasson a népmûvészet és néphagyományok szempontjából kifogyhatatlan "vadász-területen".

Augusztus 1-4-e között Marosvásárhely közterületein rovarirtást végeznek. A talajkezelés meleg és hideg permettel történik, valamint repülôbôl is permeteznek, jól meghatározott program szerint.

A rovarirtást az Egészségügyi Minisztérium által jóváhagyott K-OTHRINE termékkel végzi a ploiesti-i Coral Impex Kft. A toxicitás szempontjából III- as fokozatú szer természetesen lebomlik. Vizenyôs helyeken az ABATE szert használják a lárvák elpusztítására.

Hétfôn a Budai Nagy Antal, Tudor, Meggyesfalvi, Egyesülés lakónegyedekben és a 1989. December 22. úton végeztek talajkezelést. Kedden a Szabadság, 1848, Tudor negyedekben, a Kornisa és a Kárpátok sétányon dolgoztak. Ma a Tudor negyed, a Mocca környéke, a Somostetô, a Bodor Péter, a Savinesti sétányok és a városközpont szerepel a munkaprogramban. Csütörtökön ugyancsak a Tudor negyedben, valamint a Maros, a Poklos-patak és a Bodoni-patak partján rovartalanítanak.

A rovarirtás 6.30-9.30 és 18-21.30 óra között zajlik, abban az esetben, ha a levegô hômérséklete nem haladja meg a 25 C fokot, egész nap dolgoznak.

Jegyzet

Véget ért a Félsziget, véget ért a segesvári középkori fesztivál, a Tusványos, és még ki tudja hány, többnapos nyári program, városnapok, találkozók, találkozások. Az erdélyi nagy nyári bulik ideje ez évben lejárt, a jövôre, veletek... elhangzik jó pár helyen, majd egy évig annyiban marad. Egy-két hónapos ínséges idô következik, az a bizonyos hét száraz esztendô a szórakozásra, mûvelôdésre vágyók számára, amíg be nem indul az ôszi szezon, meg nem mozdul a kulturális élet, amely majd hozza saját, nagy fesztiváljait, a zenei napokat, a látványszínházi seregszemlét, az Alter-Native-ot, ahogy az elôzô években is. És miért ne hozná, hiszen van rá igény. Mindazok, akik kételkedtek, kételkednek ebben, elég ha egy pillantást vetettek a félszigeti kulturális események, történések nézôtáborára. Majd' mindegyiken telt ház, holott velük párhuzamosan humorfesztivál, sportvetélkedôk sorozata, Civil falu, internetsátor várta a résztvevôket. Mégis, az irodalmi hajó, a színház, a könyvbemutatók - arányaiban mérve - akkora közönséget hoztak, amely nem jellemzô az irodalmi vagy egyéb mûvelôdést szolgáló helyi rendezvények többségére. Amelyeken - mint tudjuk - fiatalokat csupán mutatóban találunk, úgy is ritkán. És ezért akár el is gondolkodhatnánk. Mert igaz, hogy fesztivál volt, igaz, hogy majd' ötvenezer emberrel számolhattunk egy viszonylag kis helyen, akik épp nem dolgoznak, van idejük, zömükben fiatalok, és így tovább, ám ezen emberek jó része kíváncsi volt arra, hogy éppen mit játszik a Lehetetlen Színház a Jazzben, vagy mit olvas fel Vida Gábor, Kukorelly Endre az irodalmi állóhajón. Közöttük pedig szép számban bukkantak föl vásárhelyi fiatalok is. Ôket miért nem lehet év közben, fesztiválon kívül is megszólítani? Hiszen van Marosvásárhelynek fiatal értelmiségi rétege. Nos, bizony meg lehet, amint azt a félszigeti és egyéb fesztiválrendezvények is igazolják. Csupán a módját kell megtalálni, a hirdetési- értelmi felületet, hiszen jó reklám nélkül semmi sem mûködik, lett légyen az bármilyen nívós rendezvény. Nem elég hírrovatban megjelentetni, aztán annyi. Sokan ismerjük a vásárhelyi irodalmi- mûvészeti estek törzsközönségét, amely nem a fiatal generációkhoz tartozik. Lesz-e akivel pótolni ôket majdanán? Lenne. Csak meg kéne/kellene szólítani. Hiszen a közönséget hívni, nem várni, illetve hatásosan hívni, majd hatásosan várni kell. Mert lenne, aki eljönne, lenne, aki hozzászólna, lenne, aki mondana jó dolgokat. Nem kéne mindezt elszalasztani. És fôleg nem akkor, amikor már túl késô.

Talán keresve sem találni olyan erdélyi magyarlakta vidéket, ahol ne csengene ismerôsen Bandi Dezsô neve. És nem csupán ismerôsen cseng, de tisztelet övezi e nevet, hiszen áldozatos munkájával sikerült kivívnia, hogy egy idôben említsék a legnevesebb magyar népmûvelôkkel. Élete javarészét az erdélyi magyar népmûvészet felélesztésének szentelte. Több faragókört is mûködtetett, többek között Marosvásárhelyen.

Tehetséges fiatalok zömét serkentette alkotásra, akik az ô irányítása alatt évente több alkalommal mérhették föl tudásukat és tehetségüket a különbözô faragótáborokban.

Ugyanakkor alkalmat nyújtott arra is, hogy a kisebbek "elleshessenek" néhány leleményes "fogást" a nagyoktól.

Micsoda öröm és lelkesedés volt, amikor elkészült egy-egy remekmû.

Senki sem érzett kudarcot, amikor Bandi Dezsô bácsi felhívta a figyelmet a "munka közben" itt-ott felbukkanó kisebb-nagyobb hibákra, arra, mit, hol lehetne illetve kellene kijavítani. Az alkotás élménye kicsit, nagyot a faragás rejtelmeibe való elmélyülés további izgalmaira ösztökélt.

A marosvásárhelyi faragókörbe Ákosfalváról is járt két fiatal.

A faragókör megszûntével, a 2004-es szovátai faragótáborban Bandi Dezsôben fogant az ötlet, hogy Ákosfalván is hasonló kör induljon a két ákosfalvi, Galambfalvi Zoltán és Papp Levente, illetve Magdás István, Stoica Anikó és Stoica Andrei marosvásárhelyi fiatalok irányításával.

2004 október elején a volt ákosfalvi adóhivatal egyik terme adott otthont a 10-15 fiatallal induló faragókörnek. A résztvevôk V-VIII. osztályosok, akik közül heten rendszeresen járnak. Ennek talán az az oka, hogy kicsi a terem és kevés a szerszám, melyek nagy része a Dezsô bácsié volt, de magyarországi személyektôl is kaptak támogatást vésôkre és faanyagra. Tüzelôfát az ákosfalvi iskola és a helyi plébános biztosított. Télen bizony nem kis áldozat volt a szervezôk részérôl fölkelni hajnalban, hogy a melegrôl gondoskodjanak. De mindenért kárpótolták ôket a csillogó gyerekszemek, amikor végre elkezdôdött a hétvégi faragás.

Mi lenne örömtelibb annál, amikor valaki ennyire lelkesedik azért, amit csinál?

És lelkesedésben nincs hiány, fôleg, amikor nem csak alkotóik örülhetnek elkészült munkájuknak, hanem kisebb-nagyobb kiállításokon más is lelkesedhet a szép látványban. A sikerélmények új és új alkotásokat eredményeznek.

Az alkotásvágy nem merül ki a kiállításokon, a tehetségesebbje késôbb a kenyerét is megszerezheti ezáltal.

Az újdonsült mesterek is éppolyan komolyan veszik a tanítást, mint egykor Dezsô bácsi.

Már a kezdôk is tudják, hogy faragni különleges élmény, hiszen a faragásnál elôbb meg kell legyen a koncepció, az elképzelés az egészen apró részletekig, s a kísérletezés munka közben felvillanó módosító ötlet kezdetben nem megengedett.

És az ákosfalvi faragókör gyerekeinek idén elsô alkalommal lehetôség nyílik arra, hogy a TOK (Teleki Oktatási Központ) valamint a csittszentiváni faragókör által szervezett faragótáborokban kedvükre alkossanak.

A fiatalok egy része tehát ma is érdeklôdik a néptánc iránt.Ezt példázzák a koronkai fiatalok is, akik 2004 februárjában saját kezdeményezésre megalakították a Gyöngyvirág néptáncegyüttest. Ez tulajdonképpen egy korábbi néptánccsoport újjászületését jelentette. 2000-ben már egyszer megalakult a szintén Gyöngyvirág nevet vislô koronkai néptáncegyüttes, amely 2 évig mûködött és melynek tagjai általános iskolás diákok voltak.

Az újraalakult csoport eleinte az elemi tánctudás elsajátítását tûzte ki célul, idôvel azonban nôttek az ígények, a szórakozás mellett fontossá vált a néptáncok minél szélesebb körben való megismerése, színpadra állítása, ezáltal hagyományaink felelevenítése és továbbadása.

A Barabás Levente és felesége Barabás Gyöngyi táncoktatók által vezetett együttes, jelenleg egy 10 párból álló haladó, illetve 5 párból álló kezdô csoportból áll.

Elsô próbálkozásként egy humoros farsangi színdarabot tanultak be, melynek sikere további tervekre, újabb táncok betanulására buzdította a táncosokat.

Amint azt a táncoktatóktól megtudtam, Koronkának nincs sajátos hagyománya, jellegzetes tánca, talán emiatt sem volt korábban a falunak néptáncegyüttese.

A csoport szívesen tanul bármilyen mûfajt, eddig a nyárádmenti, mezôségi valamint a Küküllômenti táncok elsajátításásra került sor.

Egyik legkedvencebb idôtöltésünk a tánctanulás, amelyet vidáman és jókedvvel teszünk - mondta Balázs Annamária, az együttes egyik tagja..

Elôadásokban nincs hiány, gyakran táncolnak bálokon és egyéb falurendezvényeken.

Szülôfalujukon kívül a koronkai fiatalok már felléptek Nyárádszeredában, Mezôcsáváson, Szentegyházán s 2004 szeptemberében, a Bánya-napok alkalm&aacu