Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az általános de különösen a középfokú magyar tannyelvû oktatás egyik legnagyobb gondját a hiányzó valamint a rossz minôségû, sôt esetenként használhatatlan tankönyvek jelentik. Bár sokak szerint a tanár szerepe a döntô a tananyag átadásában, tagadhatatlan, hogy a tartalmilag jól átgondolt, levegôsen megszerkesztett és esztétikai szempontból is tetszetôsen kivitelezett tankönyvek elengedhetetlenül szükségesek. Ennek ellenére egyes középiskolákban szinte üres táskával járnak iskolába a tanulók. A könyvek egy része hiányzik, az alternatív tankönyvek fordítása pedig sok esetben olyan rossz, hogy biológiából vagy földrajzból például ki sem osztották a megrendelt példányokat. És vannak magyar pedagógusok által fordított könyvek is, amelyek a fogalmak használata és különösen a nyelvhelyesség terén hibákkal tarkítottak. Holott a kisebbségi magyar diáknak, aki fokozottabb mértékben ki van téve a nyelvromlás veszélyének, minden szempontból kifogástalan könyvet kellene a kezébe adni. Ezt szolgálná a magyar nyelvû tankönyvek kiadására létrejött Ábel Kiadó, amelyet azonban az elôállítási költségek versenyében a kis példányszámok miatt a nagy román kiadók általában leköröztek.

A jelenlegi nagy "tankönyv-mizériában" reménységre adhat okot az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium április 25-i rendelete, amely azért született, hogy rendezze a kisebbségi diákok tankönyvellátását. A frissen aláírt dokumentum értelmében a tankönyveket három forrásból lehet biztosítani, egyrészt a fordítások révén, másrészt a kisebbségi szerzôk által és a kisebbségek anyaországában kiadott könyvek átvételével (az Országos Tankönyvtanács jóváhagyása alapján). A minisztérium ugyanakkor vállalja, hogy a kötelezô oktatás terén magyar nyelven is minden címbôl két alternatív változatot biztosít, a többi nemzetiség számára pedig legalább egyet. A könyvek beszerzésére az államkasszából biztosítják a szükséges összegeket. Mindenképpen figyelemre méltó a rendeletnek az a cikkelye, amely szerint a románból fordított tankönyvek esetében kötelezô lesz a Kisebbségi Fôigazgatóság jóváhagyása, amely a Romániai Magyar Pedagógusszövetség szakvéleménye alapján történik. A rendelet elôírásainak megszegése esetén a tankönyveket be lehet vonni forgalomból. Végül hadd idézzük a hetedik cikkelyt is, amelynek értelmében minden tanév kezdetére a kisebbségi diákok számára is biztosítani fogják a szükséges tankönyveket. Úgy legyen!

Tegnap reggel kilenc órakor kellett volna átadja a megyei RMDSZ a Braila utcai székházat tulajdonosának, Hankó Györgynek. A jelzett órában a székházban Hankó Györgyöt, Csép Andreát, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnökét, és Gergely Ádám jogászt találta a szép számban kivonult sajtó. Ez utóbbi irritáltan tessékelte ki az újságírókat azzal, hogy úgymond magánper folyik, és amíg nem fejezik be a tárgyalásokat...

Az épület elôtt Hankó György szóvivôje elmondta, hogy az államosított ingatlant, amelyben a megyei RMDSZ székháza volt tegnapig, két éve, 2003. április 1-jén kapta vissza a Hankó család. Ez alatt az idô alatt az RMDSZ nem hagyta el az épületet, de lakbért sem fizetett a tulajdonosnak. Az adósság mára eléri a 2 milliárd lejt. A tulajdonos szerint megegyeztek a felek, hogy elengedi a lakbérhátralékot, ennek fejében nem fizeti ki azt a 100 millió lejes összeget, amelyet a javításokért állapított meg a bíróság.

Miután befejezték a tárgyalásokat, Csép Andrea és Gergely Ádám elviharzott, szemmel láthatóan idegesítette ôket az újságírók jelenléte.

Hankó György a sajtónak nyilatkozva vandalizmusnak nevezte, ami történt. Mint mondta, az RMDSZ-esek, mielôtt elhagyták az épületet, kitépték a falból a villanykapcsolókat és a dugaszokat, leszerelték a vécékagylókat, a csapokat, és az ajtókilincseket, úgy akarták átadni neki a házat. Amikor figyelmeztetett, hogy nem így szól az egyezség, azt a választ kapta: örüljön, hogy nem szedték fel a parkettát is.

Hankó és a megyei RMDSZ végül abban egyezett meg, hogy visszaszerelik a vécéket és amit leszereltek, ennek fejében a tulajdonos is eláll a követeléseitôl. Mindezt jegyzôkönyvbe foglalták, ezek után a tulajdonos megkapta az ingatlan kulcsait. Tény, hogy megspórolhatták volna az effajta nyilvánosságot.

Csütörtökön 8 és 9 óra között az Iskolai Táborok Maros Megyei Ügynökségének adminisztrátora elzárta az épületben bérlôként jelen levô Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôségéhez vezetô bejáratot, arra hivatkozva, hogy utóbbi közintézmény január óta nem törlesztette a rá esô közköltséget. A Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôségének vezetôje, Dorin Suciu szerint a történtek minôsíthetetlenek, hiszen közintézményekrôl van szó. Az esetrôl Dorin Suciu a prefektúrát is értesítette, kérve, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a történtekkel kapcsolatban.

A prefektúrához intézett levélben a fôfelügyelô kijelenti, hogy a Táborügynökség (az épület tulajdonosa - szerk. megj.) a valóságnak nem megfelelô és törvénytelen számlákat bocsátott ki, amelyek nem egyeznek a felek által megkötött és 2005. május 25-ig érvényben levô szerzôdés elôírásaival. A számlák ugyanis az idôközben a Táborügynökség által egyoldalúan megnövelt bérleti díjat és közmûdíjat együttesen tartalmazzák.

A két közintézmény között érvényben levô szerzôdés szerint a Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôsége havonta 403.200 lejt fizet összesen a 6 szobából álló székhelyért valamint a közmûdíjakat (víz, gáz, villany stb). A Táborügynökség márciusi áriratában közölte a felügyelôség vezetôjével, hogy az új bérleti díjat szobánként 4 millió lejben állapítja meg, ami 24 millió lejt (!) jelent havonta, plusz a közköltségek, amit azonban a Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôsége nem tud kifizetni. Tárgyalások után az összeget felére csökkentették, ám ezt még jóvá kell hagynia a Hátrányos Helyzetûek Országos Felügyelôségének is. Ennek ellenére a Táborügynökség a kibocsátott számlákon az új bérleti díjat jelölte meg valamint a közköltségeket, együtt. Ennek kifizetését utasította el Dorin Suciu, aki szerint a havi 12 millió lejes bérleti díj is túl magas a megyei tanács egy tavalyi határozatában szereplô díjakhoz viszonyítva. Suciu a 2004. decemberi 55- ös számú megyei tanácsi határozatra hivatkozik, mely megállapítja a havi, négyzetméterre esô bérleti díjakat a megye köz- és magánvagyonát képezô, nem lakás rendeltetésû ingatlanok esetében, és amely a szóban forgó ingatlanokat adminisztráló kereskedelmi egységek, önálló ügyvitelû vállalatok vagy közintézmények számára kötelezô. Márpedig ez a díj, ha a legdrágábbat veszik alapul, a központi zónában 2.500 lej négyzetméterenként.

Dorin Suciu a megye prefektusának támogatását kérte egy új székhely kiutalására, arra az esetre, ha a Táborügynökség továbbra is fenntartja a 2 millió lejes bérleti díj bevezetését május 25-tôl.

A Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôségénél történt incidenssel kapcsolatban Ormenisan Petru, az Iskolai Táborok Maros Megyei Ügynökségének adminisztrátora kijelentette, 4 hónapja nem fizetett a felügyelôség közmûdíjat, ami rosszhiszemûségnek tudható be, és ôk csak egy "lakatocskát" tettek a bejárati rácsajtóra. A továbbiakban az intézmény igazgatójához utasított, mondván, hogy ô felsôbb utasításra cselekedett. Rus Iuliana, az Iskolai Táborok Maros Megyei Ügynökségének igazgatója megkeresésünkre elmondta, hogy az épület a Táborügynökség tulajdonát képezi és semmi köze a megye köz- vagy magánvagyonához, a bérleti díjakat pedig az igazgatótanács állapítja meg.

- Márciusban tárgyalni hívtuk a felügyelôség képviselôjét, közöltük vele, hogy a bérleti díjat szobánként 4 millió lejre emeljük. Mivel ôk is végeztek különféle beruházásokat, megállapodtunk abban, hogy felére csökkentjük az összeget. A számlákon valóban a teljes összeg szerepel, de külön megjelöltük a bérleti díj valamint a közmûszolgáltatás ellenértékét, bármely könyvelô tudja, hogy ezt külön-külön is törlesztheti. A Táborügynökség önfenntartó intézmény, a költségeink nagyok, ezért vagyunk kénytelenek megemelni a bérleti díjat. (Mellesleg a Megyei Tanfelügyelôség, amelynek szintén a Táborügynökség ad otthont, egy protokollum értelmében nem fizet bérleti díjat és nem is helyezték kilátásba az egyezmény módosítását - szerk. megj.) Egyébként is nem akadályoztuk meg a Hátrányos Helyzetûek Maros Megyei Regionális Felügyelôségének alkalmazottait abban, hogy bejussanak munkahelyükre, hiszen még van másik két bejárat a felügyelôséghez. Ha pedig nekik nem felel meg az új bérleti díj, nem zavar, ha elköltöznek, többen is kérvényezték a helyiségek bérbevétel-ét - mondta Rus Iuliana.

"Szívedbôl, lelkedbôl tiszteld az apádat,

s anyád fájdalmát soha el ne feledd.

Gondolj arra, hogy általuk létezel;

hogy hálálod meg, amit veled tettek?" (Sir. 7,27- 28.)

Ha valaki valamilyen szakmát szívvel-lélekkel ápol, azt mondjuk róla: hivatása van. A hivatásnál nincs idény, záróra, szabadság - az egész élet állandó készenlét a szolgálatra. Szoktunk papi, orvosi, tanítói-nevelôi hivatásról beszélni. És van egy másfajta hivatás, melyrôl ritkán esik szó: a szülôi, és ma különösképpen kihangsúlyozhatjuk az édesanyai hivatást. Mert ha valamirôl el lehet mondani, hogy hivatás, akkor mindenekelôtt az édesanyai hivatásról állíthatjuk ezt a legteljesebben.

Attól a pillanattól, hogy a nô szíve alatt megfogamzott az új élet, már édesanyává vált. Ezt az új életet hûségesen hordja, szenvedve szüli, testébôl táplálja, féltôn neveli, vigyázón vezeti addig, amíg gyereke megtalálja a helyét az életben. És azután is, utolsó leheletéig.

Az édesanya számára nincsen soha túl korán vagy nagyon késôn. Állandó készenlét az élete, hogy gyermekei, családja szolgálatára álljon. Megfeledkezik önmagáról, miközben minden gondolata gyerekei körül kering. Mintha életében szó szerint beteljesedne gyermekeivel kapcsolatban, amit Keresztelô Szent János mondott önmagáról: "Neki növekednie kell, nekem kisebbednem." (Jn. 3,30.)

Az édesanya az, aki emberi életünket - egyáltalán az életet - elindította és elfogadhatóvá tette számunkra. Ô az, aki pótolhatatlan. Természetesen szükséges az édesapa is, mert így párosan nevezzük ôket szülôknek. De igazából az édesanya pótolhatatlan. Tôle tanultuk meg, mi a szeretet, a nevetés, és tôle tanultunk beszélni is. Nem véletlen, hogy az édesanyától tanult nyelvet épp anyanyelvnek nevezzük, és a földet, melyen elindult és kibontakozott életünk, szülôföld vagy anyaföld névvel jelöljük.

És az sem véletlen, hogy - különösen idegenbe szakadt gyermekek esetében - a szülôi ház addig rendelkezik igazán haza vonzó varázzsal, amíg a szülôk otthon vannak, ameddig az édesanya hazavárja gyermekeit. Hisz ô az a lelki kötelék, aki megállítja gyerekei száguldását a tûnô idôben és hazavárja ôket; ô az a bôséges, kiapadhatatlan forrás, akinek szeretetébôl szüntelenül lehet meríteni. Mert az édesanyai szeretet kiapadhatatlan.

Május elsô vasárnapján különösképpen köszöntjük az édesanyákat. Gondolataink egyszerûek, szavaink szürkék. Ezért nyílik a természetben minden a kissé megkésett tavaszban, hogy segítségünkre siessen és így méltóbban köszönthessük az édesanyákat.

Erôsítsd meg, Istenünk, az édesanyákat édesanyai hivatásukban. Áldd meg a még hajadonokat, hogy kellô idôben igent mondhassanak az életre, és a termékenység áldásával új életet hozzanak a világra. Növeld bennük a kiapadhatatlan szeretetet, hogy árasztani tudják mindig, számolgatás nélkül. Teljesítsd be álmukat, amellyel gyermekeikre igent mondtak.

Két hete tért haza ötvennapos japáni turnéjáról a Romafest cigányegyüttes, amelynek tagjait négyszáz versenyzôbôl válogatták ki. A sárpataki, szászrégeni, szászcsávási és Kolozs megyei romák pergô tánctudásukkal, megmozgató zenéjükkel kápráztatták el a marosvásárhelyi közönséget csütörtökön a Nemzeti Színház nagytermében.

Az együttes az 1999-tôl Gernyeszegen, majd 2003-tól Marosvásárhelyen a Maros Mûvészegyüttes közremûködésével, az NPO Romafest-Japán Alapítvány támogatásával évente szervezett Romafest Országos Cigányfesztivál-sorozat eredményeként született - hangoztatta Gyôrfi Zoltán, a csoport vezetôje és menedzsere. A színház nagytermében bemutatott tánc- és dalcsokor a nemrég véget ért, óriási közönségsikernek örvendô japáni turné "utóelôadása". A fesztivál kezdeményezôje és támogatója Masunaga Tetsuo Japánból, aki huszonhét éve aktív része a népi kultúréletnek Romániában. A japán támogató néptáncgyûjtôként kezdte aktivitását, elsôsorban a kelet-európai népi kultúra iránt érdeklôdött. Elsôként a Maros Mûvészegyüttes látogathatott el az ázsiai szigetországba, de a mûkedvelô segítségével Nagybányáról, valamint Macedóniából, Litvániából, Magyarországról, Csehországból is bemutathatták az együttesek tánc- és dalkultúrájukat. Masunaga Tetsuo Szlovákiában megkapta a legnagyobb állami kitüntetést a szlovák, majd a múlt év végén a Magyar Lovagrend Érdemkeresztjét a magyar kultúra szolgálatáért tett tevékenységéért. A Romafest együttes értékét bizonyítják az Európa-szerte testvéregyüttesekkel kialakított kapcsolatok is, mint a Macedóniai Állami Népi Együttes, a Tanec, a csehországi Ondras, a szlovákiai Szluk, a litvániai Lietuva és a magyarországi Budapest Táncegyüttes.

A fesztivál díjazottai tehetséges, nagyszerû fiatalok, akikkel érdemes foglalkozni - emelte ki Gyôrfi Zoltán. A világhírû szászcsávási zenekar leszármazottai nemcsak "örökölt" hegedûmûvészetüket hozták el a vásárhelyi színpadra, hanem tánctudásukkal is versenyre keltek. Jakab Attila a Maros Mûvészegyüttessel kísérte a közönség sorait is megmozgató táncmutatványokat, a sárpataki, szászrégeni, almási, kolozsvári, besei és marosvásárhelyi táncosok talpa alá valót biztosítva.

(MTI) Közös pályázatot nyújt be a Túr folyó rehabilitációs terveinek elkészítésére az Európai Unió Interreg programjához a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megyei önkormányzat - közölte Gazda László, a nyírségi helyhatóság elnöke pénteken az MTI-vel.

A rehabilitáció lényege, hogy a Túr térsége a kontinens egyik idegenforgalmi látványosságává váljék - mondta az önkormányzati vezetô a tervezésrôl folytatott nyíregyházi egyeztetést követôen.

Hozzátette: az unió Interreg alapjától a tervezésre 500 ezer eurót, mintegy 120 millió forintot szeretne a két önkormányzat támogatásként kapni. A rehabilitáció a Túr 70 kilométeres magyar és 43 kilométeres romániai szakaszát végig érintené, rendbe tennék a folyómedret, a folyóágy és az árvízvédelmi mûvek közötti hullámteret, a partot, a part menti ligeteket, illetve az ott található idegenforgalmi helyeket, s ahhoz kapcsolódóan kiépítenék a teljes szolgáltatói infrastruktúrát.

Gazda László közölte: a két térségi önkormányzat a folyó menti települések helyhatóságaival összefogva valósítaná meg a beruházásokat, s ahhoz a saját fejlesztési keretek mellett uniós és nemzeti forrásokat, valamint vállalkozói tôkét is bevonnának.

A szabolcsi elnök megjegyezte: a tervek elkészítése után válik majd véglegessé, hogy milyen projektek lesznek a Túr völgye turizmusának fellendítésére.

A folyó magyar szakasza mentén, Túristvándiban található például egy ma is mûködô vízimalom, amelyet 1700-as években építettek. A három vízikerék ôrlôköveket hajt, amelyek egykor a környék gazdálkodóinak gabonaterményeit ôrölték lisztté.

Tiszakóród közelében pedig egy bukógát van a folyón, amelyen vízesés- szerûen hullik alá a Túr, hogy néhány méternyire a Tiszába torkolljon.

(MTI) Egyévnyi teljes értékû közös munka után nincs már értelme annak, hogy az Európai Uniót emlegetve különbséget tegyenek annak régi és új tagjai között - hangsúlyozta a tavalyi EU-bôvítés egyéves évfordulója alkalmából pénteken Brüsszelben kiadott közleményében José Manuel Durao Barroso (képünkön), az Európai Bizottság elnöke.

A bôvítés máris segített megerôsíteni Európában a politikai és gazdasági stabilitást, a demokráciát és az emberi jogokat - mutatott rá. A szélesedés új életminôséget, nagyobb befolyást, új eredményeket hozott az EU-nak. A tagországok tanulnak egymás tapasztalataiból, kultúrájából, képességeibôl, kezdik megismerni az európai közösség új realitásait - emelte ki Barroso. A brüsszeli uniós testület pénteken átfogó áttekintést adott ki az egyéves tagság konkrét eredményeirôl, és ebben megállapította, hogy jóllehet a régi és az új tagok még mindig komoly politikai és gazdasági kihívásokkal néznek szembe, a bôvítés óta eltelt idôszakban mutatkozó irányvonalak "nagyon pozitívak".

Az új tagországok gazdasága a régiek átlagának több mint kétszeresével növekszik, idén átlagosan több mint 4 százalékkal. Az agrárkifizetésekkel kevesebb probléma volt, mint gondolták, tavaly a tíz új országban átlagosan 50 százalékkal emelkedett a gazdák átlagjövedelme. Valamennyi új tagország nettó haszonélvezôje volt az EU- költségvetésnek tavaly: tízen összesen 3,2 milliárd euróval járultak a közös büdzséhez, míg onnan közel 6 milliárd eurót kaptak vissza. Megugrott az idegenforgalom, nagyobb méretû lett a diákok, fiatalok, nyelvtanulók mozgása az új tagországokból és oda.

Condoleezza Rice (képünkön) amerikai külügyminiszter nem tartja meglepônek, hogy a világon tavaly megháromszorozódott a terrorcselekmények száma és nem egy támadásnak amerikaiak voltak a célpontjai Irakban, Afganisztánban, Szaúd- Arábiában, Egyiptomban és a Gázai övezetben.

"Nem meglepetés, hogy a terroristák ránk is vadásznak külföldön, hiszen mi közvetlenül felvesszük velük a harcot" - jelentette ki Rice külügyminiszter csütörtökön az NBC televíziónak adott interjújában.

A külügyminisztérium idei jelentése a terrorizmusról nem tartalmaz statisztikát, ilyen adatokat a nemrég létrehozott Országos Terrorizmusellenes Központ tett közzé, amelyek szerint tavaly 650 jelentôs terrorcselekményt követtek el a világon, amelyek következtében 1900 személy vesztette életét és mintegy hétezren sebesültek meg. A 2003-ban elkövetett terrorcselekmények számát 208-ban, a halálos áldozatok számát 625-ben adta meg tavaly a külügyminisztérium.

Az amerikai külügyminisztérium idei jelentése megállapítja, hogy az al-Kaida terrorhálózat központi irányítású szervezetbôl terrorcsoportok laza szövetségévé vált. A csoportok helyi szinten mûködnek, technikailag kevésbé felkészültek, de továbbra is "halálos fenyegetést jelentenek" az Egyesült Államokra nézve. A jelentés szerint Irán volt tavaly a terrorizmus legjelentôsebb állami támogatója. A terrorizmus pártolásával vádolja a jelentés továbbá Kubát, Líbiát, Észak- Koreát, Szudánt és Szíriát. Irak lekerült ezeknek az országoknak a listájáról, de a közép-keleti országot Washington továbbra is a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem központi frontszakaszának tekinti.

Újabb merénylethullám söpört végig Bagdadon és térségében péntek reggel. Kilenc, autóba rejtett pokolgép robbanása legkevesebb 22 embert ölt meg, többségükben iraki rendôröket, illetve nemzeti gárdistákat - közölte az iraki rendôrség.

Bagdadban hat merénylet történt péntek reggel és délelôtt, tizennégy ember halt meg, legalább ötvenhét ember megsérült. A közép-iraki el-Madáin városban három robbantás öt halottat követelt, tizennégy embert pedig megsebesített. Helyi idô szerint nyolc óra körül négy helyszínen robbant fel autóba rejtett pokolgép. Az iraki fôváros szunniták lakta Adamíja negyedében egy étterem elôtt, valamint az út mentén egy iraki rendôrjárôr elhaladásakor lépett mûködésbe robbanószerkezet.

Az újabb merényletek egy nappal azután történtek, hogy az iraki alkotmányozó nemzetgyûlés bizalmat szavazott az ország történelmében több mint ötven éve elsô, demokratikus választások eredményeként megalakult kormányának. Ibrahím al-Dzsaafari miniszterelnök kormánya azonban nem teljes, hiszen öt posztra - köztük a kulcsfontosságú olajipari és védelmi tárca élére - csak ügyvezetô jelleggel neveztek ki minisztert.

(MTI) Egy szlovák történész-kutató szerint ostoba kérdésre ostoba válaszok hangzanak el, amikor a magyar-szlovák kapcsolatok tárgykörében körében rendszeres idôközönként felmerül a "Benes-dekrétumok közös nevezôje" és az a kérdés: semmissé kell-e nyilvánítani vagy sem a dekrétumokat?

Stefan Sutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) társadalomtudományi intézetének kutatója a Národná Obroda nevû pozsonyi lapban csütörtökön megjelent írásában igyekszik láthatóvá tenni azokat a történelmi tényeket és összefüggéseket, amelyek - jóllehet még csak félmúltnak - számítanak, a szlovák köztudatban nincsenek, vagy alig vannak jelen. A szlovákiai magyarok meghurcoltatását javarészt törvényesítô és a kollektív bûnösség elve alapján ítélkezô Benes-dekrétumok felemlegetésére a szlovák politikusok kitartó merevséggel reagálnak, elzárkóznak a dekrétumok maradék hatályának semmissé nyilvánításától.

- Talán hasznos lenne legalább a szlovák és a szlovákiai magyar pártok politikusai számára egy olyan kollokviumot tartani, amelynek hallgatójaként, legalább rövid ideig képesek lennének odafigyelni arra, amit az adott kérdésrôl a kutatásaikra alapozó történészektôl hallhatnának, és egyszersmind eszmét is cserélnének velük - írja a szlovák történész. Sutaj szerint a magyar-szlovák viszony huszadik századi eseményeiben oly sok a kölcsönös sérelem, hogy sem a magyar, sem a szlovák történészeknek nem kell megerôltetniük magukat ahhoz, hogy könnyû kézzel esetek garmadáját gyûjtsék egybe.

- Felejtsék el a Benes-dekrétumokat... Nincs mit semmissé nyilvánítani. Elegendô kimondani, néven nevezni a magyarok és a szlovákok viszonyában esett sérelmeket. Az egyesülô Európa már közös történelmet fog írni, és itt az ideje, hogy elkezdjünk felkészülni rá. Felkészülni azzal, hogy nevén nevezzük a vitás ügyeket, hogy a történészek által keressük a körvonalazódó közös szlovák-magyar történelemhez vezetô univerzális utakat - írja a "huszadik század kölcsönös sérelmeinek megbocsátását, a bûnök áldozatainak jelképes kárpótlását mindkét fél részérôl" sürgetô szlovák történész a Národná Obroda csütörtöki számában.

A karrierre vágyó nôk, akik nem figyelnek biológiai órájukra - mert inkább a tanulmányokra és a munkára koncentrálnak mielôtt családot alapítanak -, nincsenek elkésve: az ideális kor az anyaságra nem 20 és 25 év között van, mint ahogyan az a közhiedelemben él, hanem a 34. életév. Legalábbis ezt állapította meg egy brit tudományos tanulmány, amely a tekintélyes Health and Social Behaviour címû szaklapban jelent meg.

John Mirowski professzor és csapata 3000 olyan nô klinikai lapját vizsgálta meg, akinek legalább egy gyermeke volt. Ennek alapján megállapították, hogy a nôk egészségügyi problémái 22 éves kortól fokozatosan csökkennek és a legegészségesebb állapotba éppen 34 éves korra kerülnek. Innentôl ismét romlik állapotuk.

"Egy nô, aki 34 évesen szüli elsô gyermekét - állítja a tudós - egészségi állapot szempontjából 14 évvel fiatalabb annál a nônél, aki elôször 18 évesen szült.

Természetesen nem mindenkit gyôz meg Mirowski tézise. Cecilia Pyper, az oxfordi egyetem nôgyógyász docense arra hívja fel a figyelmet, hogy a nôk 35 éves koruk után kevésbé termékenyek.

"Egy nônek, aki elôször 34 éves korában szült, valószínûleg nem lesz még egy gyermeke 37-38 éves kora elôtt, és ebben a korban nehéz teherbe esni. Véleményem szerint lehet várni 30 éves korig az elsô gyermekkel, de jobb ennél tovább nem halogatni, hogy ha esetleg problémák adódnak, még lehessen mesterséges megtermékenyítéshez folyamodni" - mondta a La Repubblica címû olasz napilapnak.

Melanie Every, a modern házasélettel foglalkozó brit királyi kollégium szóvivôje azt tételezi fel, hogy a kutatás eredményei inkább "gazdasági jellegû egészségrôl" tanúskodnak, mint az ideális szülô korról: "Az úgynevezett karriernôk, akik elhalasztják a gyerekszülést, általában magasabb fizetéssel, magasabb végzettséggel rendelkeznek, jobbak a lakáskörülményeik, éppen ezért elônyt kovácsolnak abból, hogy egy kicsit idôsebbek" - vélekedett.

A jelentés szerzôje alapvetôen egyetért kritikusaival, de fenntartja, hogy jobb várni addig, amíg a nô élete egyensúlyba jön, amikor számos problémát kizárhat életébôl. És ahhoz az állításához is ragaszkodik, hogy fizikailag 34 év az ideális szülô kor a nôknek. "Egy 34 éves nônek már nem kell megrémülnie, ha teherbe esik. Azok a társadalmi és gazdasági elônyök, amelyek a szülésnek egy érettebb korba való elhalasztásával járnak, kompenzálják az öregedést".

A statisztikák erôsítik Mirowski szavait: egy nemzedékkel ezelôtt a brit nôk elsô gyermeküket átlagosan 24 éves korban szülték, ma már 29 évnél tartanak. 2003-ban minden ezer gyermekbôl 96-nak volt 25 és 29 év közötti az anyja, és 95-nek 30 és 34 év közötti. A Daily Mirror címû brit napilap meg is találta az "ideális anyát": Kate Cambridge 34 évesen szült egy szép kisfiút: "Fizikai szempontból minden nagyon jól ment, mert nagyon komolyan vettem a terhességemet. És pszichológiai szempontból még jobb volt. Barátnôim, akik húszévesen vállaltak gyereket, még ma is emlékeznek, mennyire nehéz volt lemondani az esti szórakozásról, a bulikról, a cigarettáról, az italról. Nekem pedig semmi lemondással nem járt mindez" - vallja Kate.

Az az alkalmazott, aki szép és magas, karriert csinál és többet keres, mint csúnya és alacsony kollégája. Errôl tudhatott valamit már Arisztotelész is, aki megmondta: a szépség valamennyi között a legjobb ajánlólevél. A legújabb kori megerôsítése azonban az amerikai Szövetségi Takarékbank (FRB) két munkatársától származik, akik közgazdászok, pénzügyi szakemberek, vállalkozók bevonásával készítettek egy felmérést, amelybôl kiderült: az Egyesült Államokban a szépek és magasak 5 százalékkal többet keresnek, mint az átlag, a csúnyák pedig 9 százalékkal kevesebbet.

A szépséget ugyan nehéz mérni, de a magasság ebben az összefüggésben pontos paraméter: míg az átlagamerikai 177 cm, a nagy cégek vezetô állású munkatársainak egyharmada 188 cm magas - írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.

Egy menedzseriskola tanára a jelenséget azzal magyarázza, hogy a közhit szerint a szép ember általában magabiztosabb és ezt az érzést átviszi a munkatársaira is. A vonzó emberrel szívesebben tárgyalnak az ügyfelek.

Az FRB két munkatársa elôtt hasonló közvélemény-kutatást végzett az amerikai munkavállalók szövetsége, az ELA, szintén amerikai alkalmazottak között. A megkérdezettek 33 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a külsônek, a fizikumnak nagy hatása van a karrierre. A másik, hogy 33 százalék szerint a csúnyáknak és kicsiknek szövetségi védelmet kellene élvezniük a zaklatások miatt. Ezt kiterjesztenék egyébként a túlsúlyosokra is. Joggal, hisz például a kövér nôk 17 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az átlag.

Bár természetesen rengeteg kivétel van, a kicsik és csúnyák között is vannak szép számmal, akik feljutnak a csúcsra, a fenti tények egy tendenciát mutatnak, amely, mint ahogy egy nagy vállalat humánerôforrás-tanácsadója mondta: "Ha egy állás elnyerésének kritériumai a külsôn alapulnak, a foglalkoztatás világa károsodik. Sok tehetséges ember van, aki sokat nyújthat, ha nincs is 180 cm magas."

Brad Pitt és Angelina Jolie amerikai filmszínészeket választotta 2005 szépének a People címû amerikai magazin.

A listán Jolie-n és Pitten kívül három sztárpár, köztük a német Heidi Klum és barátja, Seal énekes neve is szerepel.

A világ ötven legszebb emberérôl pénteken megjelenô különkiadás címlapjára immár harmadik alkalommal az Oscar-díjas Julia Roberts került, aki tavaly novemberben ikreknek adott életet. Az ô nevét egyébként immár kilencedszer tartalmazza a lista, jóllehet akadnak, akik igencsak idegenkednek az ô szépségétôl, bécsi kapu méretû szájától. (Egy színész kollégája például kifejezetten kellemetlennek találta, hogy egy filmben csókolóznia kellett Robertsszel.)

Jamie Foxx és Hilary Swank idei Oscar-díjasok szintén rajta vannak a jegyzéken, akárcsak Jennifer Lopez, Alicia Keys és Usher énekesek.

Második alkalommal találhatjuk a felsorolásban Oprah Winfrey 51 éves talk-shaw házigazdasszonyt, aki a megjelenéssel egy idôben rögtön el is árulta a magazinnak a maga szépségreceptjét, amely - mint elmondta - a tudatos táplálkozás, az energikus testedzés és a saját testtel való elégedettség kombinációja.

Valószínûleg nálunk még kevesen hallottak eddig a noniról, viszont egyre több földrészen népszerû már évek óta, különösen hazájában tartják nagy becsben.

A noni (Morinda Citrifolia) Délkelet-Ázsiában, valamint a Csendes-óceáni szigetvilágban honos trópusi gyümölcs.

Története a civilizáció kezdetéig nyúlik vissza, ugyanis Polinéziában, Kínában, Indiában több mint 2000 éve használják a gyógyításban.

A polinéziai gyógyítók, a kahunák a növény minden részét (levelét, virágját, magját, gyökerét, kérgét, de fôként gyümölcsét) használták különbözô egészségügyi problémákra.

Rendkívüli gyógyító hatása miatt a vándorló lakossággal együtt került a Csendes- óceán más területeire is, mint Tahiti, Hawaii- szigetek, Malajzia.

Hogyan is néz ki a noni?

A noni örökzöld, bokorszerû fácska, magassága elérheti a 10 métert, folyamatosan terem, évente akár 14-szer is szüretelhetô.

Burgonya nagyságú gyümölcse gömbölyû, rücskös felületû, héja viaszos, színe érettségi fokától függ. Önmagában rendkívül rossz ízû és szagú, bár ennek ellenére, a modern élelmezéstechnológiai eljárásoknak köszönhetôen, több mint 5 éve áll fogyasztható állapotban az emberek rendelkezésére világszerte. A világ összes nonitermésének 95%-át gyümölcslé, (juice) formájában forgalmazzák.

Egyre növekvô népszerûsége annak a sok kedvezô tapasztalatnak köszönhetô, amit az emberek elújságoltak egymásnak, ösztönös segítô szándékuk sugallatának engedve.

Olyan gyümölcslérôl van szó, amely semmilyen mesterséges tartósítószert nem tartalmaz, a noni mellett csupán áfonya, szeder, vörös szôlô, természetes alapanyagok vannak, s mivel folyadék, a benne levô tápanyagok rendkívül jól felszívódnak.

Hogyan is hat a noni a szervezetre?

A csodagyümölcsként emlegetett tahiti noni normalizálja az abnormálisan mûködô sejteket azáltal, hogy egy nagyon lényeges biokémiai vegyülettel, a proxeroninnal látja el azokat. A sejtek ezt a vegyületet xeronin nevû alkaloiddá alakítják.

A xeronin sejtekre gyakorolt hatása legtöbb esetben azt eredményezi, hogy az ember jobban érzi magát.

A proxeronin a civilizált nyugati világ lakosságának táplálékában nem található meg a szükséges mennyiségben a környezeti ártalmak, mûtrágyázás, termôföld elszegényedése miatt, ezért a szervezetbe való bevitelérôl gondoskodni kell.

Különösen stressz vagy betegség alatt van szüksége a szervezetnek proxeroninra, mivel ez serkenti a "boldogsághormonokat".

A noni gyümölcslé nem gyógyszer, hanem természetes alapanyagú, cukor nélküli gyógyhatású növénykivonat, melynek hihetetlennek tûnô pozitív élettani hatásai vannak az emberi szervrendszerekre, amilyen az immunrendszer, emésztési, keringési rendszer és anyagcsere. Amerikai és japán kutatók szerint a tahiti noni több mint 100-féle különbözô egészségügyi probléma megoldásában bevált: fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentô, vírusölô, antibakteriális, hangulatjavító hatása van, regenerálja a bôrt és a hajat. Ezenkívül jótékony hatással van a vérnyomás szabályozására, cukorbetegség, vesebetegség, nôi bajok, daganatos betegségek kezelésére, asztma és egyéb légzési panaszok, AIDS és más immunbetegségek, rákos tünetek, valamint akut és krónikus fájdalmak enyhítésére.

Többek között a noni sikeresen alkalmazható drog-, alkohol- vagy nikotinelvonási tünetek esetén is.

Kísérletek bizonyítják, hogy a noni gyümölcs kivonatának nagy adagja hatásában megfelel a morfiumszulfát 70%-ának, és ennek ellenére még függôséget sem alakít ki. Egyre népszerûbb a sportolók körében is, mivel a Tahiti Noni Juice nem tartalmaz szteroidokat, sem egyéb veszélyes anyagot, hivatásos sportolók is használhatják biztonságosan.

Igazi enzim- és proteinbomba, visszajelzések alapján minden nonifogyasztó hosszabb-rövidebb idô után kedvezô hatásokat észlel egészségi állapotában. Mindezekrôl számos megbízható forrásanyagból tájékozódhatunk, így pl. dr. Neil Solomon The Noni Phenomenon, Petendi Zsolt Egy varázslatos növény: a Noni vagy Sütô Gyöngyi A noni gyógyszertanilag aktív összetevôi címû munkájából.

A noni gyümölcslé valóban a természet ideális válasza a modern kor emberének egészségügyi problémáira, sôt egyre többen használják azt egészségük megôrzése érdekében is.

Papp Izabella

Lapozó

szótlan havatlan advent hasztalan / havaznék egyre fényt tavasztalan / talan s telen ki lettem én teletlen / ha hullhatatlan ringok életemben // ki halhatatlan minthogy élhetetlen (Kovács András Ferenc) * Az Óda egyértelmû. Ha egyetlen verset kellene megneveznem, akkor az a vers az Óda volna. Mindig is az marad. Mert ez volt az elsô. Világosságot derített arra, hogy a vers olyan, mint az igazság, megérthetô, nem csupán leírható, mint a valóság. Az Óda a vers csodájának megélése: magyartanárom, aki a padra ülve szavalja, a sziklán ülô költôvel azonos, és az esztétával, akinek tankönyvbeli elemzését közvetíti. (Láng Zsolt) * Szép nagy sakktábla van az üveg alatt, egymással szemben fölállítva a két rend bábu. Csakhogy mindkét csapat fehér. És a négyzetek is mind fehérek. Fölkavaróbb ez a fehérség minden oppozíciónál. (Selyem Zsuzsa) * József Attila dinamikus költészete még ma is, változatlanul, azzal hat, hogy fölrajzolja a személyes és társadalmi erôk mélyen ellentmondásos szövedékét. Költôi sokrétûsége nélkül csupán egy felvilágosító utópia lehetséges hírnöke volna. (Báthori Csaba) * mint a / fehér // abroszra / hullott // cigaretta-/ parázs // lyukat / hagyott // a hold / az éjszakán (Simonffy József) * Az angol (amerikai, ausztrál), amikor beteszi a lábát Svédországba, anyanyelvével, szép kiejtésével, elegáns viselkedésével elámítja, az irigységtôl elsárgítja a bennszülöttet. Az "angol" akármilyen badarságokat beszélhet, mert olyan szépen mondja. (Gulyás Miklós) * meglestelek a tus alatt / meddig a test a hús a hab / a test a test amelyen átal / a lélek ismerszik önmagával (Vári Csaba) * A kispad alól váratlanul felkapták mind egyszerre a gitárokat, dobot, citerát, balalajkát, szájharmonikát, a fene ismeri ki magát a sok csutora között, felpattantak a kispadra, és rákezdtek a Bessa me muchos-ra, amelyet a közönség is ismert, azonnal felkapott, a Besszammeg mucsok apádat kezdetû magyar változatban. Harsogott a stadion. (Sebestyén Mihály) * Délután felhörög / a varrógép, / bôr hangja sikít, / a tû nyomán vércseppek (Gyulai Levente) * Van cigány értelmiség, számuk növekvôben. Tudjuk, hogy az írástudókkal az árulás is megjelenik, ám nélkülük nem megy. Annyi a vigasztaló, hogy a cigány kultúrát se széthordani, se megfertôzni nem lehet, lévén hogy az megjárta már a nyomor minden mélységét és magasságát. És persze, van politika is, jobb- és baloldali. Ilyen politikai bal-jobbal cigány embert ugratni legalább olyan erkölcstelen, mint akasztott ember házában kötéllel kereskedni. (Váradi B. László) * Majd, talán egy másik létben, / Ízem leszel, s én neked a bors. (Józsa Enikô) * A kép alsó szélén egypár odavetett apró betû is állt. Elôször azt hittem, aláírás. Valójában azonban ez állt ott: "Szörny." Semmi több. Csak ez a szó. (Gernot Wolfram) * Egymásra néz a két fal, / Két élet, két ránc. / Elcsendesül odakint / A falevéltánc. (Váradi Nagy Pál) * Ahogy átvetette a lábát a nyergen, látta Karolát, amint sietve belép a személyzeti bejáró ajtaján, erre eszébe jutott, hogy Lora asszonynak megígérte, hogy szól, ha megérkezik a lány, terpeszállásban, lába között a biciklivel felszólt maroktelefonján Lora asszonynak, aki, miután letette a kagylót, átgörgette magát egy monitorokkal zsúfolt szobába, és néhány kapcsolgatás után felfedezte a lépcsôkön fölfele igyekvô lányt fehér ingben, derekán a vörös felöltô, ami szinte egyetlen ponttá mosta össze a képernyôn, és észrevett egy árnyékot is, amint a lépcsôfordulón befordul, a következô monitoron a lány már rohant, az aktákat is eldobta, Lora asszony felhúzta szemöldökét, az árny megint megjelent, nagydarab, eltorzult fickó, Lora asszony hátradôlt székében, és kikereste a legideálisabb beállításokat. (Szabó Róbert Csaba) * Mintha szíven ütötték vagy döfték volna. Csak pár pillanatig volt magánkívül. "Milyen lesz, amikor a világ nélkül maradok, a hegyek, a ködpára, a széltôl borzolt víztükör, a csillagok s fiam mosolya nélkül?" (Lászlóffy Csaba) * George Lakoff és Marko Johnson a kognitív nyelvészetben ma már alapmûnek számító Metaforákkal élünk (Lakoff-Johnson 1980) címû közös könyvük után a Philosophy in the Flesh-ben metaforaelméletükhöz a neurális hálózatok és az evolúciós pszichológia felôl általános elméleti keretet dolgoznak ki, s az ez által megalapozott elemzést kiterjesztik olyan filozófiai kérdés-csomópontokban elhelyezkedô fogalmakra, mint az idô, az okozatiság, az én, az ész vagy az erkölcs. (Gagyi Ágnes) * A párttagok száma gyorsan növekedett, 1965-re, a IX. pártkongresszusra meghaladta az egymilliót, 1972-ben Ceausescu arról számol be az országos pártkonferencián, hogy június 30-án meghaladta számuk a 2 230 000-et. 46 százalékuk munkás, 24 százalékuk paraszt, 23 százalékuk értelmiségi és tisztviselô. Nyolc százalékuk magyar nemzetiségû - ez mintegy 178 000 fô. (Gagyi József) * Ligeti elsôsorban arról írt, amit ismert és tudott: a Gutenberg-galaxisról. Meg- és átélte a kort, minden szellemi rezdülésénél ott volt, vagy közelrôl, elsô kézbôl értesült róla, szavahihetôsége tehát garantált, véleményével lehet egyet nem érteni, de ez nem jelenti azt, hogy az ábrázolt kor vagy történés nem hiteles. (Kuti Márta) * A szerkesztôi utószó Anavi Ádám helyét keresi, abban, amit a kortárs erdélyi irodalom kánonjának lehetne nevezni. Szócikkeket, recenziókat idéz, a 95 esztendôs költô életrajzát, irodalmi díjait, irodalmi kapcsolatait tekinti át. Olyan kötet ez tehát, mely elszámolásként, az életmû reprezentációs kivonatolásaként olvasható. (Keszeg Anna) * Adorjáni Zoltán, a gyakorló lelkipásztor ma már nem egy gyülekezet választott lelkésze, de ez a hivatás sem halványult az évek során. S mint tanárnak, úgy lelkipásztornak sem lekezelôen vagy szájbarágóan oktató: amikor tanít is, azt érzékelteti a tanítvánnyal, s prédikáláskor a padban ülô hívôvel, hogy együtt haladnak egy mindkét fél számára titkokat, felfedeznivalókat rejtô úton, s együtt csodálkoznak rá a kanyarok nyomán feltárulkozó látványra. (Bodó Márta) * Nincsenek profik és amatôrök: író az, aki ír. (Vida Gábor) * A múlt, fôképp egy író esetében aligha jelenhet meg másképp, mint ahogy megjelenik a fehér papíron. (Végh Tamás) * Életünknek egy órája megér / annyit, hogy hiányába belehaljak! (Orbán Ottó) * LÁTÓ, 2005 április

B. D.

Pethô László

- József Attila Medáliák címû versét magyarázva, "befejezve" -

Akár egy befejezetlen szimfónia, olyan ez a versciklus. Itt csak a 12. rész négy sorát idézzük, és az általam elképzelt befejezô részt, ha egyáltalán egy verset négy sorral be lehet fejezni… Különben a Medáliák 1928-ban íródott.

Medáliák

12.

"Az eltaposott orrú fekete,

a sárga, kinek kékebb az ege,

a rézbôrû, kin megfagyott a vér

és lidércként rugodozó fehér"

Ez hát a jövônk, emberek -

úgy nézhetô, mintha bent

az elszakadó húr kintebb már

egy kettészelt arcú elefánt…

Tisztelettel, természetesen József Attilára gondolva, ezt a verset nem kell magyarázni (hülyeség). Ez egy szürrealista alkotás, mely úgy zseniális, ahogy van. Ha Salvador Dali kezébe kerülhetett volna, csodálatos rajzok, grafikák, illusztrációk születhettek volna… De így is lehetne társítani Salvador Dali sok mûvét ehhez a verscsokorhoz, vagy talán Bartók Béla Mikrokozmoszához…

A befejezô négy verssor pedig azért nem született meg, mert szerintem József Attila úgy érezhette, minekutána az állatként kezdôdô látomáson keresztül ("Elefánt voltam, jámbor és szegény") eljut a világ megismerhetôségének lehetetlenségéig, és rájön, hogy tulajdonképpen: "virág volt a vers, almavirág", s a cselédlány könnyétôl, a borostyánkôbe fagyott ügyészen keresztül, még mindig "huszonhárom király sétál", ("jáspiskorona fejükben"), akkor az ember(iségrôl) a bôr színe szerinti tagozódásának felsorolásán túl már nincs mit mondania…

Én úgy éreztem, hogy még a fentebb leírt négy sort (az általam írtat), hozzá lehet tenni, nem mint befejezést, hanem hogy visszakanyarodjunk a vers kezdetéhez, és a 12×8 verssort tekintsük egy költôzseni világ feletti, alatti, benne és (saját sorsát is beleértve) azon kívüli (tudathasadásos?) állapotának, szavakban megfogalmazott "valóságának". Ettôl lesz teljesebb, elpusztíthatatlan, vagy éppen pusztuló(bb) a végesen végtelen, általunk (még) érzékelhetô világ.

A Filmtett 51. számának tematikus részét a film és divat kapcsolatának szentelték. Palotai János filmesztéta az infantilizált nézôrôl beszél annak kapcsán, hogy miképpen lehet valamibôl teljesen érthetetlenül közönségfilm? Az is kiderül, hogyan születik a Top Gun-dzseki, az Amelie-frizura, valamint a Mátrix-kabát, de szó esik a filmelmélet és a nôi szabók kapcsolatáról is. Megtudhatjuk továbbá, hogy mitôl van ekkora sikere a távol-keleti filmeknek az európai mozikban és fesztiválokon.

A filmkészítésbe bevezetô sorozat elsô állomása Bertóti Attila animáció-kurzusa, amelynek elsô része a mozgó gifekrôl és a Flash-formátum elônyeirôl szól. Egy másik sorozat pedig éppen utolsó részéhez érkezik: a magyar 20-ak utolsó rendezôje, Keleti Márton kerül terítékre.

A jubileumi, ötvenedik lapszám kapcsán megejtett középiskolai Filmtett-vetélekedô beszámolóját is elolvashatják az érintettek és az érdeklôdôk (az ünneplésnek még nincs vége: május 19-22. közt kerül sor az ötéves jubileumi Filmtettfesztre).

A Sundance és a berlini fesztivál beszámolói után pedig A belsô tengerrôl, a Hitler végnapjairól szóló Bukásól, a Csodálatos Júliáról és a Sorstalanságról olvashatnak kritikát, az A la Carte rovat pedig a Millió dolláros bébi, a Közelebb (Closer), Az operaház fantomja, és a Sky Kapitány és a világ holnapután címû filmekkel foglalkozik.

S akinek még ez sem elég, az exkluzív interjút olvashat az erdélyi filmklubokban sikereket arató Abbas Kiarostamival és Ken Loachcsal.

1989. szeptember. Nagymama szuszogása vékony szeletekre osztja az éjszakát. Az öreg zsalugáterek alatt az utcai fények mint hosszú, sápadt tolvajok surrannak a lakásba. Olyan a ház, mint a sült gesztenye héja: kemény és meleg; bár kívülrôl már kaparássza az idô. Holnap elköltözünk.

*

A kopottbarna ruhásszekrény marad utoljára. Szinte hozzánôtt a falakhoz, alig lehet elszakítani pókháló-gyökereitôl. Mégis kicipelik valahogy, szét kell szedni ahhoz, hogy kiférjen az ajtón. A bútorok idôtlen, szinte ijesztô hûsége ez. A zsúfolásig megrakott teherszállító végre kifordul a zöld kapun.

Üres a ház, csak mi maradtunk még nagymamámmal meg egy kifli az ablakpárkányon. Egymás után törünk belôle, lassan, szertartásosan. Úgy faljuk, mint az utolsó vacsorát, ôszintén és bizonytalanul. Lényünk egymáshoz kulcsolódik. Nem is halljuk, hogy újra megáll az autó az ablak elôtt.

*

Lassan haladunk az új lakás felé. Nagymama a combnyaktörés óta nehezen mozog, egy széket tesz maga elé, aztán utánalép, mint a járni tanuló kisgyerek. Villany még nincs a tömbházban, csak egy felhô mögül szûrôdik ide valami halvány fényígéret. Anyám gyertyát gyújt, most leginkább egy titkos körmenetre emlékeztetünk.

Elnyel a blokk, mielôtt valaki lefülelne. Hideg van és festékszag. Bútoraink idegenül meredeznek a sötétben.

Nehezen jön az álom. Lélegzetvisszafojtva várom az ismerôs szuszogást. Megnyugszom tôle, befelé fordulok. Megszûnik minden látszat, illúzió. Otthon vagyok.

Nagy Székely Ildikó

Látogatóban a 70 éves Bálint Károly szobrászmûvésznél

Akárhányszor lépek a szobába, mindannyiszor azonnal megigéz a szobrok klasszikus szépsége. Nyulánk, kecses, üde lányalakok, nôiségük teljében pompázó, nemes vonású asszonyok rendkívüli mûgonddal megmunkált márvány, fa, terrakotta szobormása vesz körül. A kisebb-nagyobb plasztikák ellenállhatatlanul vonzzák magukra a tekintetet és arra késztetik a látogatót, hogy végig is simítsa ôket, a finom vonalú, csiszolt felületek tapintásával is gyarapítsa az élményt, a mûélvezetet. A kiállítóteremben ezt valószínûleg nem tennénk meg, a mûvész otthonában szinte magától értetôdô. Sôt, Bálint Károly mintha kimondatlanul is egyenesen biztatna ilyesmire. Látható örömmel könyveli el a hatást, amit ezek a masszív tömbbôl rengeteg munkával kifaragott vagy hosszas lelki vajúdás után megmintázott, légiesen harmonikusnak álmodott alakok a szemlélôre kifejtenek. Mi több, bevallja, hogy számára is mindegyre képes újdonsággal szolgálni a látvány. Mert a fényviszonyoktól függôen a nap minden szakában más és más a szobor, a hangulatától, gondolataitól, érzelmeitôl is függ, hogy milyen húrokat pendít meg benne, milyen emlékeket elevenít fel. S ez nyilván az alkotóra éppúgy érvényes, mint a mûhöz kevésbé kötôdô nézôre. De minket most a szobrász érdekel. Bálint Károly tegnap töltötte a hetvenedik életévét, négy és fél évtizede van a pályán. A marosvásárhelyi otthonukban külön világot kreáló tucatnyi plasztika mintegy tizede annak a gazdag egyedi szoboregyüttesnek, amelyet 1960, a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola elvégzése óta létrehozott, jogos elismerést szerezve általuk szerte az országban és külföldön is sokfelé.

Sokan tudják, a szobrász nehezen válik meg munkáitól, ragaszkodik hozzájuk, amin nincs mit csodálkozni, hiszen önkínzásig menô, ahogyan a tökéletesség határait ostromolva dolgozik, nem kímélve energiát, idôt, tudást, fáradságot. Akkor se tette, amikor 43 éven át tanított és csak kevés szabadidejében szobrászkodhatott, és most se, amikor már kizárólag az alkotásnak élhetne. Nem elírás a feltételes mód, a diktatórikus múlt rendszerben rengeteg volt a béklyó, a megkötés, de a jelen se kedvez az alkotóknak. Tanári kisnyugdíjból nehéz a megélhetés, annál drágább a szobrászathoz nélkülözhetetlen anyag és minden egyéb. Nagy a közömbösség, az érdektelenség a mûvészetek iránt, az újgazdagok között alig találni mûgyûjtôt, annál több a bürokratikus intézkedés, a hivatalnoki korlátoltság, ha a mûvészekkel kapcsolatos ügyek merülnek fel. A családi örökségbôl visszakapott kevéske földet, kertet is idejében meg kellene dolgozni, a Nyárádmenti szülôfalut, az ottani mûtermet is minél gyakrabban felkeresni, csak hát olyan az út, mintha szétbombázták volna, széthull tôle az öreg kocsi. Ilyesmirôl folyik a születésnapi találkozón a beszélgetés. Persze, az önkéntelenül feltörô panaszt hamar elûzi a mûvész optimizmusa s a riporteri kérdés, amely minduntalan visszatéríti a dialógust az alkotói problémák medrébe. Ott pedig Bálint Károly otthon van, szenvedélyesen magyaráz, akárha egykor tanítványainak.

Az a szépségeszmény, amit a régi nagy mesterek, az egykor volt korok kiválóságai vallottak, mûveltek, s amelybôl ô is a meggyôzôdését, mûvészi hitvallását merítette, kontrasztban áll torz jelenünk groteszk valóságával, ez azonban ha olykor el is keseríti, nem töri le alkotókedvét, fiatalos lendülettel faragja a márványkövet ma is. A Bolyai téri mûteremben egy olyan anya és kisfia kompozíció van születôben, amelynek elsô változata évtizedekkel ezelôtt készült, és a család egyik kedvence lett. Ha ugyanazt, ugyanúgy akarná a tömbbôl elôvarázsolni, mint annak idején, amikor ugyanannyi tehetséggel, de természetesen a mostaninál kevesebb tudással, tapasztalattal alkotta meg a szobrot, aligha sikerülne. Azóta nagyon sok dolog történt vele, velünk mindannyiunkkal, ennek a lenyomata is rajta lesz a mai kompozíción, ez kétségtelen. Mint ahogy az idô múltával mindent kissé másképp látunk, mint azelôtt. A mûvész ezzel is tisztában van, s ha mûveivel - köztéri szobrokkal, kisplasztikákkal egyaránt - némiképp az idôtlenséget vagyis az örökkévalóságot próbálja is megcélozni, üzenetét elsôsorban a kortársainak szeretné eljuttatni.

Nemrég festményekkel rukkolt elô, a Bolyai-Gauss Információs Központban lepte meg közönségét alkotómûvészetének ezzel az eddig ismeretlen arculatával. Immár ezek is ott vannak a blokklakás nappalijában, és a kollégák festményeivel egyetemben a szobrokkal jól harmonizálnak. Szeptemberre tervezi az elérhetô összegyûjtött munkáinak a bemutatását a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Várjuk a tárlatot. Addig is ezúton közvetítjük számára hívei születésnapi jókívánságait.

N. M. K.

Baráti szívesség folytán jutottam hozzá a minap egy vaskos kiadványhoz; a címoldalán ez olvasható: A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról. Maga a kötet összeállítója, szerkesztôje, Beke György ajándékozott meg vele, amikor felkerestem budapesti otthonában, hogy szót váltsunk és eszmét cseréljünk itthoni-otthoni dolgainkról, irodalomról, közügyekrôl, egyebekrôl, mint megannyiszor az elmúlt idôk során. (Új könyvekre már többnyire csak így tehetek szert; a boltokban legfönnebb alkalmi látogató lehetek. Aminek egyetlen oka van, de azt nem is említem…)

Pomogáts Béla nemrég, tavaly októberben volt 70 éves, s a hû pályatárs, Beke György ebbôl az alkalomból gyûjtötte egybe - méltó köszöntésként - a róla eddig megjelent írások java részét. Nem keveset. (A közel négyszáz oldal terjedelmû kötet a budapesti Közdok Kiadónál jelent meg.)

Születésnapi köszöntôjében Juhász Ferenc, a költô, "a haza közalkalmazottjának" nevezi barátját, a fáradhatatlan irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervezô mindenest; Beke pedig az összeállítás bevezetôjében azt mondja, hogy Pomogáts Bélát "töretlen érdeklôdése és sikeres munkálkodása jogán akár erdélyinek is tekinthetjük". Nincsen ebben semmi túlzás…

Irodalmunk, kultúránk szolgálatában Pomogáts Béla 1968-tól - amikor Pesten az Akadémiai Kiadó megjelentette elsô könyvét, Kuncz Aladárról szóló monográfiáját - 2004-ig nem kevesebb mint 66 önálló kötettel szerzett magának megbecsülést, elismert rangot a modern magyar irodalom értékeinek tudatosítása révén, s ezenkívül (ha jól számolom) 45 olyan kiadványt tarthatunk számon, melyek szerkesztése, sajtó alá rendelése az ô nevéhez fûzôdik.

Mindenképpen osztatlan ámulatra és bámulatra késztetô, hatalmas teljesítmény ez! És gondoljuk hozzá gyakori utazásait a Kárpát-medence legkülönbözôbb tájain, Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytôl Lendváig, Kassától Kolozsvárig, szüntelen jelenlétét a szellemi élet színterein, fórumain! Megalapozottan lehet Pomogáts Béláról a legmesszebbmenô elismerés hangján beszélni - úgy, ahogyan ennek a kötetnek a szerzôi, többek között Rónay László és Láng Gusztáv, Bata Imre és Grézsa Ferenc, Határ Gyôzô és Szabó Zoltán, Kántor Lajos és Szekér Endre, Bertha Zoltán és Füzi László, Görömbei András és Tüskés Tibor, Gáll Ernô és Monostori Imre, Cseke Péter és Bányai János méltatja kiterjedt munkásságát.

Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötôdésû. Már indulása elôrevetítette az erdélyi irodalom iránti szenvedélyes érdeklôdésének távlatait. Meggyôzô bizonyságként címeket említek a kötet végén található bibliográfia adatai közül: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidô az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Mûértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülô hidak (1998), Leletmentés (2000), Mûhely Erdélyben (2001), "Transsylvan hôsköltemény" (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hûségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetôn (2004), Erdélyi autonómia - európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tetô alá hozott gyûjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenô: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirô József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövôje (Beke Györggyel; 1991), Sütô András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör elôtt. In memoriam Dsida Jenô (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idôk küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)…

Bizony: az erdélyi magyar irodalom legilletékesebb, legátfogóbb ismerôjének, értékelôjének is nevezhetjük Pomogáts Bélát! Mindamellett az említetteken kívül a modern magyar irodalom olyan kiválóságairól írt monográfiákat, elemzô tanulmányokat, mint Radnóti Miklós, Déry Tibor, Faludy György, Juhász Ferenc; hogy az erdélyi magyar irodalommal együtt rendszeresen számon tartotta, számon tartja az elszakított területek - Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja - és a nyugati emigráció szellemi életének jelenségeit is. Ebben a vonatkozásban különösképpen találó Beke György fogalmazása, amikor így összegez: "Két jó társával, Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla újkori magyar irodalmunk alapítója lett". Mert ôk - együtt - nem csak vallották, de tudatosították is, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai…

Nagy Pál

Versmondó-találkozó Magyarországon

Anyám fekete rózsa címmel nemzetközi vers- és prózamondó-találkozó kezdôdött csütörtökön Veresegyházán.

Dániel Kornél, a rendezvény fôszervezôje az MTI-nek elmondta: a nyelv és kultúra ápolására 15. éve meghirdetett vetélkedôre az anyaországból és a határon túlról 1.200-an jelentkeztek, s közülük most a 89 legtehetségesebb méretteti meg magát. Négy kategóriában - gyermek, ifjúsági, felnôtt és 65 éven felüli szépkorú - állhatnak a pódiumra a magukat megmérettetni kívánó amatôr versenyzôk. A döntôbe jutottak hozzávetôleg 40 százaléka a versmondás határon túli kedvelôi közül került ki: számukra elôzetesen Csíkszeredában, Szabadkán, Léván tartottak elôversenyeket.

A vers- és prózamondásban a döntôbe jutott versenyzôk közül a legfiatalabb, a nyolcéves Nyul Dóra a szlovákiai Léváról érkezett - igaz, ô éppen koránál fogva meghívottként szerepel. A legidôsebb versenyzô a szerencsi Mihályi Jánosné, aki most töltötte be 83. évét, s eddig valamennyi Anyám fekete rózsa versmondó-találkozón részt vett, s több alkalommal díjat is nyert.

A vers- és prózamondók a XX. és XXI. századi költôk, írók mûveibôl választhattak olyan mûveket, amelyeknek elôadásában a leghitelesebbnek érzik magukat. Produkciójukat szigorú zsûri ítéli meg. Eredményhirdetésre szombaton kerül sor - hívta fel rá a figyelmet Dániel Kornél.

Igaz történet

(Részlet egy önéletírásból)

Van nekem egy régi fényképem. Hogy milyen régi? Legalább húsz évvel öregebb, mint én, pedig én is már a hetven körül járok.

Ez a kép dokumentum, mert akiket ábrázol, már régen nem élnek, csak bátyám és az én emlékezetemben még egy ideig. Ki tudja meddig?

Jelentôs kép ez. Apai nagyapámék családi képe. Készült valamikor a század elején. Közbül, az elsô sorban nagyapám, az öreg kurátor; középtermetû, pirospozsgás, barna, még mindig erejében lévô, tömör bajuszú, dús szemöldökû és hajú férfi. Háziszôttes, paraszti szabású vászoningben, bô, ráncos gatyában, csizmában, sok apró gombos, nyakig zárt fekete mellényben. Egyik kezében elmaradhatatlan pipája, másikban maga elé tartott fekete kalapja.

Fekete, beszédes szeme még most is úgy néz rám, mintha azt mondaná: Ügyelj, kölyök!

Mellette jobbról nagyanyám. Áldott emlékû, mindig zsörtölôdô, mindent megbocsátó nagyanyám. Itt még virágzó szemû szép asszonyiságának delén. Világos gesztenye haja engedelmesen simul a menyecskésen hátrakötött fekete (?), de mindenesetre sötét színû fejkendô alá. Meleg tekintetû kék szeme még itt is ölelô-szánó szeretettel ölel. Ô is ünneplôben van; fehér, háziszôttes, könyökön csak kissé alul érô, laza, buggyos ujjú ingben, sötét színû szoknyában, köténnyel, felül fekete apró gombos, zárt mellény, melybôl a nyaki résznél színesen buggyan elô a sokvirágos, barnás földû zsalikendô.

Baloldalt, nagyapám mellett öreganyám, nagyanyám édesanyja… A legrégebbi ôsöm, akit - legalább képrôl - ismertem, ismerek. Hogy ôelôtte kik voltak, unokáim után kik lesznek, arról én már nem tudok. Egyik vége a láncnak - amelynek én egy szeme vagyok a múltba vész, a másik a jövôbe.

Öreganyám, vagy mondjam úgy, öreg nagyanyám már kimondottan öregasszonyos viseletben. Fekete, hosszú ujjú blúzban, fekete szoknyában, fekete, elôrekötött fejkendôben van.

Mögöttük, a hátsó sorban az öt gyerek: Zsuzsi, Dani, Erzsi, Kalári, Ilona.

Az elsô három lány is már férjnél van. Öltözetük így asszonyos, nagyanyáméhoz hasonló, fehér háziszôttes, nyakban lazán zárt, gallértalan ing, lazán buggyos, könyökön alig alul érô ingujj (érdekessége, hogy az ingujj keresztbe van ráncolva, öt-hat hajtásban mángorolva), sötét szoknya, csizma, sötét színû kötény, de felül már világosabb színû, élénkebb virágos, nyakba, mellre keresztbe kötött zsalikendô, mellény nélkül. Fejükön különbözô színû, virágos, menyecskésen hátrakötött fejkendô.

A fiatalember ruházata: magas, zárt galléros háziszôttes ing, hosszú, keresztbe ráncolt, vagy inkább csak hajtogatott, mángorolt ujjal, amit kétgombos kézelô szorított a csuklóra. Az ingnyak is kétgombos, zárt. Ezen felül fekete, elöl a nyaknál kissé kihajtott gallérú, egysoros, pitykés mellény, alul csizmanadrág, az ünnepi fekete abaposztó- és csizma. Na meg munkanapokon a surc.

A bal szélen Ilona. Még lány. Hajadonfôvel. Haja hátrafésülve, középen elválasztva, hosszú kétágba fonva, hátára eresztve. Ruhája korának megfelelô fehér háziszôttes ing a szokásos laza, keresztbe hullámosított, könyökön kissé alul érô ujjakkal, fehér szoknya, fehér, csipkealjú kötény, sok apró gombos, sötét színû mellrevaló, mely alól a zsalikendô virágos sarka és rojtjai buggyannak ki a nyaknál és a vállaknál, valamint a csípôk felett. És csizma. Fekete csizma. Mert mindenki azt viselt, fekete csizmát. A különbség csak az volt, hogy a férfiak inkább kerek orrú, félkemény szárút, a nôk meg puha szárút, félmagas sarkút, a szárak tetején piros bôrszegéllyel. Na meg a csizmaorr is hegyesebb volt, mint a férfiaké. A nôk ruhaalja általában bô, sokráncú, elôtte kötény; asszonyoknak inkább sötét színû, lányoknak világos-színes és fôleg ünnepi fehér, lefelé széles hajtásokba ráncolva.

Ehhez jött télen a nôknek a hárászkendô, férfiaknak a nagyujjas, azaz a háromnegyedes, fél combig érô posztókabát.

Régebben, amikor a kép készült, hárász meg nagyujjas helyett a daróc meg a guba.

Mikor én gyermek voltam, már csak egy nagy gallérú daróc - durva posztó szûr - hányódott a ház körül; nagyapám használta derékalj helyett, télen bent a gyékényágyon, nyáron meg a pince földjén, ha - már dologképtelen lévén - le akart napközben dûlni egy-egy kicsit. De guba még volt három; egy kopott szürke, még apám is használta, ha nagy hidegben valahová hosszú útra ment. Még megvolt a ládába eltéve a nagyapámék két szép esküvôi gubája. A menyasszonyé, a nagyanyámé hófehér, a nagyapámé, a vôlegényé hollófekete. Csodaszépek voltak. Fénylô szôrû kisguba volt mind a kettô, derékig, farig érô… Sokért nem adnám, ha ma még meglennének.

Hát, látszólag ennyit mond ez a régi kép. De nekem, a legkisebb unokának, aki tudom, hogy a nagyapám pipájához még egy kostök-sallangos pipaszurkálós dohányzacskó is tartozott - nemegyszer látszottak ormói kopasz fejemen, ha már a szép szó sehogy sem használt - s aki még hallom áldott lelkû nagyanyám - vagy ahogy nálunk mondtuk: nanám - csodálkozó kérdését: - Hogy a zsigorába tudsz olyan rossz lenni, te fiú? - Nekem még többet is mond.

De most nem az én emlékeimet akarom itt sorolni; másra gondolok.

Nézem a képet. Dani, Erzsi, Kalári. Fiatalok, szépek. Még a harmincon innen valamennyi. És amellett, hogy testvérek, ráadásul egyszerre volt az esküvôjük.

Hármas lakodalom. Száz évben egy ha elôfordul egy- egy családban a mi falunkban. Az övék az volt, hármas lakodalom.

Orbán Károly

Marosvásárhely, 1985

A címbe emelt Horatius-idézet V. Szász István új verskötete, A lét magánya Prológusának mottója. Itt kellene keresnünk a szerzô lírai megnyilatkozásainak indíttatását? Valószínû, hogy itt is. Versírói szándékai a marosvásárhelyi Lyra Kiadó gondozásában megjelent többi félszáz költeményben körvonalazódnak. Ezek közül a mai Múzsában is közzéteszünk néhányat. Egyébként szokatlan a kiadói esemény, ugyanis V. Szásznak egyszerre két versesfüzete is napvilágot látott. A másik, a Háború a darvakkal, amely kinézésre is ikerpárja az elôbbinek, hiszen ugyanolyan puritán fekete- fehér és a szerzô saját fémdomborítását reprodukálja, alcímet is visel: Haiku-invázió Théba ellen. Divatos manapság ezt a régi keleti versformát használni, sokan írnak haikut. V. Szász István a mellékletünkben is bemutatott már egypárat ilyenszerû próbálkozásaiból, haiku- csoportosító invencióiból, a haikucsokrokból és -ciklusokból is. Érdekes módon a mottó ennek a kötetének a hátlapján olvasható: "Nézz rám! Vagyok a / jónak-rossznak tudója./ Magadra ismersz?" S hogy miért két könyv egy idôben? Ennek egyszerû lehet a magyarázata: a költô most kapott támogatót, akinek segítségével a verseit megjelentethette.

(nk)

V. Szász István versei

Szól a sípunk

dalra fakadt

egy törzs voltunk

hétbe szakadt

Sasvihar jött

szállt a tölgyre

hét ága volt

hétbe törte

Fújd a sípot

lélek fújjad

táncot járjon

rajta ujjad

Hét karjából

hétágú síp

csonka törzsén

gerlepár sírt

Száll a gerle

tölgy sípjára

hull a tolla

hét ágára

Fújd a sípot

lélek fújjad

míg a gerle

vért is hullat

Égnek könnye

úgy csorogjon

tölgy hét ága

összeforrjon

Hozzánk közel

tôlünk távol

föllebben a

hûvös fátyol

s egekre leng

ha feldereng

vízre hajló

zsenge barka

hócsipkézett

selymes arca

Háborúzik

nap s az éjjel

felségterét

osztja széjjel

sötét s tarka

árnyak harca

Földi mosoly

hívta létre

égi dallam

szállt le érte

csillag röppen

zeng a hangja

hóvirág

piciny harangja

Smaragd a tó a kert s a ház

Csiszolt opál ma fönn a lég

Szemed keretbe zárt topáz

S a láng rubin mi bennem ég

József Attila emlékére

A fáradt csend-madár

egy alvó sínre száll

s a csendfaló vonat

a csendre rátolat

s az némán felsikolt

mert emberarca volt

Lobban

a láng

égô

harag

perzsel

a tûz

szívbôl

fakad

bánatot

s bort

kortyol

a sors

Poroszló-

kék

kucsmás

az ég

s betyár

subán

s fagyban

kifent

balták

nyelén

kinô

a csend

Könyvajánló

Marlo Morgan

Az amerikai írónô elsô, ausztráliai bennszülöttek között töltött izgalmas kalandjainak leírása után (Vidd hírét az Igazaknak) második kötetében is ebbe a messzi, különös világba kalauzolja olvasóit. Morgan e mûvében is fájdalmas szeretettel ír Ausztrália ôslakóiról, akiket két évszázad módszeres diszkriminációja szinte emberi mivoltuktól is megfosztott. Regényének hôse egy ikerpár, akiket születésük után néhány órával örökre elválasztanak egymástól - a kislány egy ausztráliai árvaházba kerül, a kisfiút egy amerikai házaspár fogadja örökbe. Mindkettejük gyermekkora sivár, szeretet nélküli. A Beatrice nevet kapott lány felnövekedve egy szállodában cselédeskedik, de gondolataiban mindig ott motoszkál, mennyire szeretné megismerni ôseit és azok szokásait. Otthagyja munkahelyét, és elgyalogol a kietlen sivatagba, ahol találkozik egy bennszülött néptörzs maradványaival. Éveken át közöttük maradva megtanulja mindazt az évezredes bölcsességet, amelyet aztán jóval késôbb átadhat idôközben rossz útra, sôt börtönbe került és életfogytiglanra ítélt ikertestvérének. A lány a bennszülöttek jogaiért harcolván utánajár, hogy Amerikában elítélt fivérét - akirôl mellesleg soha nem tudja meg, milyen vérségi kapcsolat fûzi ôket össze - Ausztráliába hozathassa, hogy az övéi között lehessen. Feltárja elôtte az Örökkévalóság filozófiáját, amely reményt adhat minden elnyomottnak ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, és a célt, amelyért érdemes élni.

Részlet

Csillogott a tizennyolc éves, állapotos lány arca, ahogy a verejték végigszánkázott barna bôrén, majd lecsöpögött remegô álláról. Széttárt térdekkel kuporgott a parázsló fûréteg fölött, hogy a füst körülkígyózza a testét és behatolhasson a táguló szülôcsatornába. Fájó karjait kidomborodó hasához préselve, két kézzel markolta a földbe szúrt, vastag cöveket. A mély, ziháló légzés most mintha tompította volna a ritmikus fájást. Elsô szülése volt, nem olyan esemény, amelyet egyedül kellett volna átélnie.

Amikor fölnézett, hôhullámok fodrozódását látta a sivatag égetô forróságában. A barnásvörös föld és a barnáskék ég összemosódott a kígyóvonalak hullámzásában. A levegô még mindig nem hûlt, noha a nap már ereszkedni kezdett a szemhatárra. A vajúdó háta és hasa annyira nyilallott, hogy a szent hely irányába tett minden lépés egyre nehezebb lett. De a szülés fája sem tartogatott mást, mint fájdalmat és csalódást. A fa, amelyhez a lány igyekezett, meghalt. Nem voltak levelei, nem adott árnyékot, az élet semmilyen jele nem maradt a hosszú, szürke héjban, amelyet éhes, fehér hangyák rágtak üresre. A nap elôl csupán a kiszáradt patakmedret szegélyezô, roppant görgetegkövek kínáltak keskeny, oltalmazó árnyéksávot. Bele kellett fúrni a földbe egy hullott ágat. A fiatal anyák szülés közben mindig belekapaszkodtak valamibe. Fogták egy másik asszony kezét, vagy egy fatörzset simogattak, de neki nem volt semmije. A halott üreg a családi fa régi szívének és életvonalának helyén azt erôsítette meg, hogy a sors vagy a Mindenható Teremtô akaratából egyedül kell lennie az életadás percében. Szomorú volt, amiért a fa lelke elment. Vallásának az volt az egyik pillére, hogy a föld az érzések iskolája. Az ô népe sohasem titkolta vagy tagadta le az érzéseit. Felelôsek voltak azért, amit éreztek, és megtanulták fegyelmezni az érzelmekhez kapcsolódó cselekményeket.

A kormány tagjai a jövô héten nyújtják be vagyonnyilatkozataikat

A kormány tagjai a kabinet jövô heti ülésén benyújtják vagyonnyilatkozataikat, a kormány által javasolt formában, közölte Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormányfô ezt újságírói kérdésre válaszolva mondta azzal kapcsolatban, hogy a képviselôk kérték a dokumentumok benyújtási határidejének kitolását. "Nagyon egyszerû választ adok a képviselôknek: a jövô heti kormányülésre a kabinet minden tagja elkészíti és aláírja vagyonnyilatkozatát, a kormány által javasolt formában", mondta a miniszterelnök. A képviselôház jogi bizottsága szerdán közölte, hogy kérni fogja a kormánytól, hogy sürgôsségi rendelettel halassza el az új vagyonnyilatkozatok benyújtásának határidejét. A szakbizottság úgy döntött, hogy elhalasztja a vagyon- és érdeknyilatkozatok ûrlapjának módosításáról szóló 144/2005-ös kormányrendelet megvitatását. Máté András Levente RMDSZ- képviselô a testület szerdai ülésén kifejtette, ha a kormány nem hosszabbítja meg az új vagyonnyilatkozatok benyújtásának határidejét, akkor a sürgôsségi rendelet elôírásai április 9-tôl érvényesek. Máté hozzátette, az ûrlapok szerkezete nem megfelelô, és a szenátus által tett módosító javaslatok mellett foglalt állást.

Eladó a pápa volt autója - mennyeien megy

Eladó XVI. Benedek pápa volt autója, egy hatéves Volkswagen Golf, amely - az eladó szerint - mennyeien megy. Az autót jelenlegi tulajdonosa, egy 21 éves ifjú januárban vásárolta meg egy németországi autókereskedésben. Az interneten kínálja megvételre, a kikiáltási ár 9900 euró volt (2,5 millió forint), de már egy nap alatt egymillióra szökött fel (negyedmilliárd forintra). (Hogy aztán ez mennyire komoly, nem lehet biztosan tudni, mert az ilyen internetes árverések esetében elô-elôfordultak már humbug ajánlatok.) XVI. Benedek egyébként már bô húsz éve a Vatikánban él, és nem tudni, hogy vezet-e autót. Az internetes aukciós cég ugyanakkor közölte: ellenôrizte, hogy a kocsi volt - és egyben elsô - tulajdonosának neve valóban Joseph Ratzinger. A kocsi benzines, 2000 köbcentis hengerûrtartalmú és 75 ezer kilométert mutat órája. Az érdeklôdô vevôk között akadt, aki azt kérdezte, hogy fekete vagy fehér-e kipufogó füstje.

Egymilliárdba kerülne a Duna Televízió két újabb csatornája

A menedzsment számításai szerint 1-1,2 milliárd forintba kerülne évente a Duna Televízió tervezett két újabb csatornájának mûködtetése - értesült az MTI pénteken a közszolgálati médium vezetéséhez közel álló forrásból. Tájékoztatása szerint ezt részben belsô átcsoportosításokból, például az elbocsátások nyomán megtakarított bérekbôl, másrészt viszont költségvetési juttatásokból finanszírozná a televízió. A Duna Televízió február elején megválasztott elnöke a közelmúltban arról beszélt, hogy az Autonómia nevû csatorna a kisebbségek témakörét, a határon túli önszervezôdést állítja majd figyelme középpontjába, míg az Unió elnevezésû elsôsorban ifjúsági, oktató csatorna kíván lenni. A két új csatorna tervét bejelentve Cselényi László elnök szerdán annak a reményének adott hangot, hogy a Duna Televízió ugyanolyan "édes gyermeke a Magyar Köztársaságnak", mint az MTV, tehát éppen úgy számít közpénzre, mint a Magyar Televízió tervezett közéleti csatornája. A Magyar Televízió (MTV) belsô anyagaiban hol parlamenti, hol közéleti, hol hírcsatornaként, M3 vagy Demokrácia munkanéven szereplô csatorna éves költségét az MTI információi szerint körülbelül egymilliárd forintra becsülte az idei üzleti tervében az MTV menedzsmentje.

Öt gyerek béranyától

Ötös ikreket szült az egyesült államokbeli Phoenixben egy nô, aki béranyaságot vállalt egy gyermektelen házaspár megbízásából. Az öt fiú császármetszéssel, komplikációk nélkül, öt perc alatt jött a világra a terhesség 33. hetében. Valamennyien jól vannak. Az ABC televízió szerint 25 éves Teresa Anderson lehet az elsô béranya a világon, aki ötös ikreket hordott ki, noha a megrendelôk csak egyet akartak. Az orvosok egy a három arányban adtak esélyt annak, hogy Teresa Anderson méhében elhelyezett öt mesterségesen megtermékenyített petesejtbôl egyetlen egy életképesnek bizonyul. A béranya és a genetikai szülôk ugyancsak meglepôdtek, amikor az ultrahangos vizsgálat kimutatta az ötös ikreket.

Egymillió alkoholista Itáliában

Egymillió alkoholista él Itáliában, ahol átlagosan 11 éves korban néznek elôször a pohár fenekére, s 800 ezer 16 éven aluli fiatal fogyaszt rendszeresen alkoholtartalmú italt. Az olasz egészségügyi tárca ezeket az Európában egyedülállóan rossz adatokat közölve harangozta be a májusban kezdôdô alkoholellenes kampányát, amelyet azonban eleve nem néznek jó szemmel a bortermelôk - akik szerint e nedû Itália nemzeti kincse - és az italgyártók, jelentôs forgalmukat és hasznukat féltve. A Rómában kiadott jelszó - "Az ital nem játék, ésszel bánjunk vele!" - mérsékelt alkoholfogyasztásra inti a felnôtteket,