Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Tegnap Luxemburgban Románia és Bulgária aláírta a csatlakozási szerzôdést az Európai Unióval. Az esemény közel egy évtizedes folyamat eredménye. Románia - szemben Bulgáriával, amely csupán 7 személyes küldöttséggel képviseltette magát az aláíráson - népes, kb. 60 személybôl álló delegációval volt jelen. A küldöttségben Traian Basescu államfô és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök mellett részt vett Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Razvan Ungureanu külügyminiszter, illetve a kabinet több más tagja. A ceremóniára meghívták Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államelnököket is.

Az aláírási ceremónia itteni idô szerint este hatkor kezdôdött a "Nagy Ház" himnuszával. Ezt követôen a bulgáriai "Titokzatos bolgár hangok" elnevezésû kórus elôadásában meghallgatták az európai himnuszt, majd a románok kultúrmûsora következett. Calin Popescu Tariceanu Schengenben leleplezte a csatlakozási szerzôdés emlékére készült "27 csemete ültetését ábrázoló" emlékplakettet. A kormány határozattal 1 milliárd lejt utalt ki az aláírás örömére szervezett "Romániai napok Luxemburgban" elnevezésû kultúrmûsorra.

A szerzôdés aláírása azt jelenti, hogy Románia csatlakozási folyamata "egyenesbe" került, és minden esély megvan arra, hogy 2007. január elsején az Európai Unió teljes jogú tagjává váljék. Tariceanu szerint: - A csatlakozási szerzôdés aláírása azt jelenti, hogy nem vagyunk többé másodrangú ország. A legjobb bizonyítéka annak, hogy teljesítettük a vállalásainkat és gyakorlatba ültettük a reformokat. Bebizonyítottuk, hogy az állampolgárok bízhatnak Románia jövôjében, és büszkék lehetnek országukra. 2007. január 1-jén csatlakozunk az Európai Unióhoz, ez az én miniszterelnöki vállalásom. Nem lesz könnyû, mert véghez kell vinnünk azokat a reformokat, amelyeket tizenöt éven át halasztottunk. De nem lesz lehetetlen - jelentette ki Tariceanu kormányfô.

Markó Béla államminiszter a Népújságnak kijelentette: - Fontos pillanat volt a csatlakozási szerzôdés aláírása. Ez azt jelenti, hogy ha nem jön közbe semmi, 2007. január 1- jén Románia benne lesz az Európai Unióban. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a teljes jogú tagság csak akkor lesz lehetséges, ha Románia keményen teljesít az igazságügy, korrupció elleni harc, versenyképesség terén. Nagyon keményen kell dolgoznunk, mert látható volt, mennyire nem voltak eldöntöttek a dolgok április 13. elôtt. Kimondottan bôvítésellenes hangulat uralkodott az európai országok egy részében, úgy látszik, a 10 ország tavalyi csatlakozása "megfeküdte az EU gyomrát". Tehát, a bôvítési dilemma él az Európai Unióban, következésképp Románia akkor fog bemenni az EU-ba, ha teljesíti, amit elvárnak tôle. Nem lesz sétalovaglás, nehéz munka vár a kormányra, kemény monitorizálás következik. Az októberi országjelentés lesz az elsô próbakô. A munka nehéz volt eddig is, de az igazán neheze ezután következik.

Az aláírási ceremóniára meghívták az Európa Tanács vezetôségét is. A küldöttségben jelen volt Frunda György szenátor, az ET monitorizáló bizottságának elnöke. Felszólalásában az RMDSZ-szenátor elmondta: - Románia életében ez az utóbbi 15 év legfontosabb pillanata. Fontos volt a NATO- társulási szerzôdés is, mert az katonai biztonságot garantált az országnak. Ez azonban többet jelent gazdasági, társadalmi, igazságszolgáltatási, mezôgazdasági és más téren. A mai aktussal elismerik, hogy Románia Európához tartozik. Nagyon fontos nekünk, romániai magyaroknak, mert az EU-ban nem leszünk már kitéve a szélsôséges pártok zaklatásának, annak, hogy jogainkat nem tartják tiszteletben. Románia többé nem teheti meg, amit megtett a '90-es években, vagy a marosvásárhelyi márciusi események után, amikor csak magyarokat és cigányokat ítéltek el. Ezután az igazságszolgáltatás "igazságos" kell legyen. Ezért fontos ez az aláírás, mert építeni lehet rá. De a neheze ezután következik, mert a román kormány és a parlament be kell tartsa azt, amit ma aláírt. Új intézményeket kell létrehoznia, módosítania kell a törvényeket és jóhiszemûen kell azokat alkalmaznia. Ez a kezdete a valós decentralizációnak. Azt a 11 milliárd eurót, amit az Unió Bulgáriának és Romániának kiutal a felkészülésre, a következô idôszakban intézményekre, mentalitásváltásra, az EU-s normák alkalmazására kell felhasználni ahhoz, hogy 2007. január 1-je a reális csatlakozást meghozza. Csak rajtunk múlik, ezt az esélyt nem szabad elszalasztani.

A szerzôdés aláírásával Románia EU-jelölt országból csatlakozó országgá vált. Ez azt jelenti, hogy megfigyelôként részt vesz az uniós intézmények tevékenységében, az Európai Tanácsban, az Európai Unió Tanácsában, illetve az Európai Bizottság munkacsoportjaiban. Ugyanakkor azonnal ki kell jelölnie azt a 35 parlamenti képviselôt, akik megfigyelôként jelen lesznek már az Európai Parlament ôszi ülésszakán.

A kormányszóvivô emlékeztetett, hogy Románia esetében magyar kezdeményezésre született olyan védzáradék, amely szigorú követelményeket fogalmaz meg a csatlakozással összefüggésben.

Közölte: Budapest örül Bulgária és Románia csatlakozási lehetôségének. Hozzátette, hogy Magyarország következetesen kiáll az integráció folytatása mellett, de fontosnak tartja, hogy a csatlakozni kívánó országok csak megfelelô követelmények teljesítése esetén lehessenek tagjai a közösségnek.

Megerôsítette, hogy Magyarország kész tapasztalataival segíteni a csatlakozás elôtt állókat.

Somogyi Ferenc külügyminiszter az aláírás kapcsán egyebek között azt hangsúlyozta: Magyarországnak alapvetô érdeke, hogy szomszédjai – a csatlakozási kritériumokat teljesítve – az EU tagjai legyenek.

Aktuális

Tegnap Luxemburgban aláírták Románia csatlakozási szerzôdését az Európai Unióhoz. A eseményt országszerte megünnepelték, s teljes joggal, hisz tizenöt éve várjuk már azt, amirôl ama decemberi lázas napokban álmodtunk: nálunk is minden olyan lesz, mint Nyugaton! No persze, a tényleges betagozódásig még legalább valamivel több mint másfél évet várni kell, de most már - még az oly sokat hangoztatott védelmi kitétel alkalmazása és a tényleges csatlakozási dátum kitolása esetén is - nincs visszaút. Románia biztosan az Európai Unió tagja lesz!

A kelet-európai szocialista államok sorából a legsötétebb diktatúrán átesett országban talán nem meglepô, hogy a lakosság elsöprô többsége nyilatkozott úgy, hogy kívánja a csatlakozást, arányában sokkal többen, mint a szomszédos államokban. Tegyük hozzá azonban, hogy ennek a páratlan lelkesedésnek nem feltétlenül az ismeretekre alapozott, józan várakozás az oka, hanem inkább az ország népének belenevelt gondoskodási igényébôl származó csodavárási hajlama. Az emberek életük valamiféle azonnali jobbra fordulását várják az uniótól, anélkül hogy ennek érdekében bármiféle erôfeszítést tenniük kellene.

Csupán az utóbbi idôszakban kezdtek el a különbözô fórumokon beszélni az uniós csatlakozás költségeirôl, az európai elvárásokról, a távlati jó érdekében rövid távon magunkra vállalt áldozatokról. Az Európai Uniónak nevezett véd- és dacszövetség ugyanis távolról sem valami jutalmakat osztogató jóságos atyuska, hanem egy olyan közös érdekek érvényesítésén dolgozó államszövetség, amely elvárja a tagoktól, hogy minden erejükkel hozzájáruljanak a közös fejlôdéshez.

Éppen ezért a most aláírt szerzôdés távolról sem egy út vége, legfeljebb a EU-csúcs felé haladtunkban a viszonylag enyhén lejtôs szakaszé, az igazi kapaszkodó pedig csak most kezdôdik. Romániának másfél éve van arra, hogy mindazokat a követelményeket teljesítse, amelyeket oly sokáig elhanyagolt, s többnyire éppen azért, mert a legnehezebben teljesíthetô európai követelményekrôl van szó. Igazi férfimunka következik tehát, amely politikai- társadalmi szolidaritást követel.

Ami pedig a lakosság felkészítését illeti, ideje tudatosítani, hogy az uniós tagság nem jelent azonnal európai életszínvonalat, csupán lehetôséget a felzárkózás megkezdésére. Minden bizonnyal nem lesz népszerû, hogy az árak szintje néhány kulcstermék (különösen az energiahordozók) esetében nôni fog, mint ahogy sokaknak fog nehezére esni alkalmazkodni számos - a meggyökeresedett szokásoknak ellentmondó - mezôgazdasági, környezetvédelmi stb. követelményhez. A vállalkozóknak pedig hirtelen egy több száz milliós piac versenyében kell helytállniuk.

Azzal is tisztában kell lennünk azonban, hogy ez az egyetlen esély a százados elmaradottság leküzdésére, a kártékony mentalitások megváltoztatására. Ez pedig megéri - meg kell érje! - az áldozatot.

Több mint hetven marosvásárhelyi újságíró vonult fel tegnap Marosvásárhely fôterén, az iraki túszdráma áldozataival való együttérzés jeleként. A közigazgatási palota elôtt nyílt levelet adtak át a prefektusnak, amelyben felkérték az államelnököt, a kormányt és a parlamentet, tegyenek meg mindent az Irakban elrabolt három újságíró megmentéséért.

Ugyanakkor meggyôzôdésüket fejezték ki, hogy a hatóságok meghozzák a legbölcsebb döntést az elôzmény nélküli válság megoldása érdekében. "Szolidarizálunk Marie- Jeanne Ion, Sorin Miscoci és Ovidiu Ohanesian kollégáinkkal, akik azért váltak a terroristák áldozataivá, mert tisztességgel akarták végezni munkájukat. Gondolni sem akarunk arra, hogy ez a válság tragikus véget érhet, és nem fogadunk el más lehetôséget, mint hogy kollégáink épségben hazatérnek".

Raed Arafat, a SMURD vezetôje, aki szintén csatlakozott az újságírók akciójához, reményének adott hangot, hogy a drámának végül is szerencsés befejezése lesz. "Együtt érzek az újságírókkal, a túszok családjával és remélem, minél hamarabb kiszabadulnak. Újságírókról van szó, akik a munkájukat végezték ott. Remélem, a túszejtôk is megértik ezt és elengedik ôket. Minden normálisan gondolkodó ember abszurdumnak tekinti a történteket, és csak remélni merem, hogy minél elôbb hazaengedik ôket" - nyilatkozta Arafat.

Ciprian Dobre prefektus, miután átvette a nyílt levelet és szintén aláírta az újságírók petícióját, arra kérte a sajtó képviselôit, bízzanak a hatóságokban, az elnökségben. - Ez a legdrámaibb pillanat, mióta Románia csatlakozott az iraki rendfenntartó erôkhöz - mondta. Ugyanakkor, jelentette ki, azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy állam nem engedhet terrorista csoportok zsarolásának, még akkor sem, ha nehéz megtenni".

"Én is aláírtam az újságírók tiltakozását. Arra gondoltam, sok idô telt el azóta, hogy az újságírókat a túszejtôk elrabolták. Átérzem félelmüket és együtt érzek velük. A megyei tanács a kormányfôtitkársághoz fordul, hogy tegyenek meg mindent az újságírók mielôbbi kiszabadításáért" - nyilatkozta Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke.

Marie-Jeanne Iont, Sorin Miscoci-ot, a Prima Televízió és Ovidiu Ohanesiant, a România libera munkatársát március 28-án rabolták el Irakban, ugyanaznap, amikor Traian Basescu meglátogatta az Irakban és Afganisztánban állomásozó román katonákat.

Az emberrablók pénteken az Al-Dzsazira televízió útján figyelmeztették a román hatóságokat: amennyiben négy napon belül (azaz máig sz. m.) nem vonják ki a román katonákat Irakból, a három bukaresti újságírót kivégzik.

A katari arab nyelvû televízió hírmûsorában sugárzott felvétel után az újságírók kiszabadítására létrehozott válságstáb ülésérôl kiadott közleménybôl megtudhattuk, hogy a válságstáb bizonyítékot kért az emberrablóktól arra, hogy a fogságukban levô újságírók életben vannak, illetve hogy a kapcsolatközvetítô személy valóban annak a csoportnak a képviselôje, amely az újságírókat fogva tartja. A közlemény szerint a felvétel "megfelel azoknak a bizonyítéktípusoknak, amelyeket ilyen helyzetekben kérnek", és "biztosítja az érintett családokat és a közvéleményt, hogy az állam illetékes szervei és intézményei mindent megtesznek az emberrablók fogságában levô újságírók kiszabadításáért és épségben történô hazahozásáért".

Az emberrablók által megszabott határidô ma jár le.

Cabulea Ioan-Nicolae rendôrfôbiztos a Maros Megyei Rendôr-felügyelôség új parancsnoka. Az új parancsnok a Közigazgatási és Belügyminisztérium rendeletével április 22-tôl tölti be tisztségét.

Tisztségbe iktatására szombaton került sor, Dan Valentin Fatuloiu rendôrkvesztor, az Országos Rendôr- fôkapitányság parancsnoka jelenlétében.

Cabulea Ioan-Nicole 1956-ban a Fehér megyei Nagylupsán született, nôs, két gyerek apja. 1978-ban fejezte be tanulmányait a Bukaresti Rendôrtiszti Iskolában, majd jogot végzett, a büntetôjog doktorandusza, 1996-ban elvégezte a Rendôrfônökök Kollégiumát Nagy- Britanniában. Pályafutását a gyulafehérvári rendôrségen tisztként kezdte, majd a kudzsiri, fehéregyházi városi rendôrség vezetôje, a Fehér Megyei Rendôr- felügyelôség és a Gorj Megyei Rendôr- felügyelôség vezetôje, a Hunyad Megyei Rendôr- felügyelôség helyettes vezetôje, az új tisztségbe való kinevezéséig a Fehér Megyei Szállítási Rendôrség vezetôje.

Nem mindennapos történet, hogy egy kis, viszonylag zárt faluközösség a pár éve odaköltözött, jövevényként emlegetett személyt, aki ráadásul nô, tanácsossá válasszon. Ritka eset a küküllôpócsfalviaké, akik Schuszter Klárának szavaztak bizalmat a tavalyi helyhatósági választásokon. A tanácsos és férje, Hans 1996-ban nyaralónak szánták a Vámosgálfavához tartozó kis településen vásárolt épületet, de az évek során családi házzá alakították, s most otthonukként tartják számon. Az energikus, a szó pozitív értelmében törtetô asszonyt sokan irigyelték, voltak, akik rosszallóan nézték, amit a családjáért és a választott otthonának helyet adó településért tett. A segítôkészsége, merész tervei, tettei azonban többet nyomtak a latban. Az elsô mandátumát töltô küküllôpócsfalvi tanácsossal az eddigi eredményekrôl és a tervekrôl beszélgettünk.

Az elmúlt fél évben lassan, kis léptekkel történt a változás a 83 családot számláló településen. Vámosgálfalva és Szôkefalva után októbertôl Küküllôpócsfalváról is elhordják a háztartási szemetet. Igaz, még így is vannak olyanok, akik nem tudnak lemondani régi szokásaikról és a Küküllô holt ágába hordják a hulladékot, de a legtöbben zsákokban tárolják, s elszállíttatják. Egy hónappal késôbb beindult a rendszeres buszjárat. A Dicsôszentmártonból induló autóbusz végállomása tulajdonképpen Szászcsávás, de hajnali hatkor és délután 16 órakor érinti Küküllô- pócsfalvát is. Nyáron jelentôsen lecsökken az utaslétszám, sokan kerékpárral mennek dolgozni, vagy elgyalogolnak a megyei útig, ezért volt szükség a szászcsávási ki(be)térôre.

- A legfontosabb tervünk az ivóvíz bevezetése. Mint ismeretes, a községközpontban már lefektették a vezetékeket, s beindították a szolgáltatást. A falu bejáratánál levô régi istállókat, gabonatárolót és a központban levô üzletet, a polgármesteri hivatal engedélyével értékesítjük, s ebbôl a pénzbôl szeretnénk megoldani a vízbevezetést. Ha meglesz az alap vezetékekre, szerelésekre, akkor közmunkával megáshatnánk a sáncokat, s sikerülne megfelelô ivóvizet biztosítani a helybélieknek is. Emellett szeretnénk az új kultúrotthon környékét is rendbe tenni. A korszerû épületet hozzáépítették egy régebbihez, s mivel a vállalkozó nem végzett pontos munkát, a toldásnál beázik az épület. A polgármesteri hivatal vezetôitôl ígéretet kaptunk, hogy ezt kijavítják, s pénzt utalnak át a konyha átépítésére is. A beázás ellenére használjuk a kultúrotthont. Húsvétban a nemrég alakult, nyolc fiatalból álló színjátszó csoport elôadta Hunyadi András A virágok nem hervadnak el címû darabját. A teltházas elôadás mellett a fiatalok a kultúrban levô pinpongasztalt is szeretettel használják. Amikor felszereltük az asztalt, voltak, akik rosszallóan fogadták, de szerintem fontos, hogy a fiatalok ne a kocsmában gyûljenek össze, s legyen valami szórakozási lehetôségük, ha nem más, legalább a pingpong - véli Schuszter Klára, aki arról is beszámol, hogy idén nyáron elsô alkalommal szerveznek falutalálkozót.

Jó adag nyitottságra volt szükségük a küküllôpócsfalviaknak, hogy elfogadják, befogadják a Schuszter családot. A képviselôi megbízással felhatalmazott Klára megpróbál megfelelni az elvárásoknak. Az, hogy kellôképpen rászolgál-e a helybéliek bizalmára csak ezután derül ki. Ám a nagy szavak mellé társított cselekedetek biztatóak.

Hétfôi sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea polgármester bemutatott egy olyan nyílt levelet, amelyet az elkövetkezendô napokban eljuttat román és magyar nyelven a város lakóihoz. Ebben nyilvánosságra hozza mindazokat a városfejlesztési terveket, amelyeket a jövôben megvalósítana a polgármesteri hivatal.

A polgármester törvénymódosító javaslatot szeretne tenni, amelyet levélben közöl majd a szenátussal és a képviselôházzal, s elképzeléseit hamarosan a Municípiumok Föderációjának is tudomására hozza. Dorin Florea az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 10-es törvényt módosítaná, mivel az említett jogszabály elsôsorban a helyi közigazgatási egységeket érinti. Ezért a polgármester elhalasztaná a törvény alkalmazását, ameddig nem leltározzák fel teljes mértékben a visszaszolgáltatásra kijelölt ingatlanokat. Javasolni fogja, hogy az épületek rendeltetésének a megváltoztatási határidejét 5 évrôl 12-re módosítsák. Ez elsôsorban az iskolákra vonatkozna, hiszen csak akkor kellene a rendeltetésüket megváltoztatni, miután egy teljes ciklus végez és több nem iratkozik be az oktatási intézménybe. Ugyancsak ezzel kapcsolatban indítványozza, hogy hozzanak létre egy országos iskolaépítési alapot, amibôl azok a polgármesteri hivatalok, amelyek le kellett mondjanak iskolákról, újakat építhetnének helyükbe. Harmadsorban pedig a polgármesteri hivatalok is vissza kellene kapják azokat az épületeket és földterületeket, amelyeket különbözô minisztériumok használnak. A városvezetô többek között megemlítette a sportrepülôteret és a lovardát is. A három visszaszolgáltatott egyházi oktatási intézmény - a jelenlegi Bolyai, Unirea és a Mûvészeti Líceum - összesen 40.000 négyzetméter felületet jelent, amit - a polgármester véleménye szerint -, ha elvesznek, újra kell építeni. Három hasonló iskola megépítése hozzávetôleges számítások szerint 17 millió euróba kerülne.

- Nem elég egyszerû politikai nyilatkozatot tenni arról, hogy teljes egészében visszaszolgáltatják az elkobzott ingatlanokat. Ennek meg kell vizsgálni minden vetületét, s a felelôsséget is kell vállalni a következményekért - jelentette ki Florea, majd hozzáfûzte: - nincs könyörület senkivel szemben, amikor a város vagyonát kell megvédenem.

A polgármesteri hivatal folytatná a lovarda mellett félig elkészült sportkomplexum építését. Az ingatlant évekkel ezelôtt a város igényelte a gázkitermelô vállalattól azért, hogy befejezhessék az építkezést, azonban ehhez kormányrendeletre van szükség, ami mindeddig elmaradt. Itt is szeretnék tisztázni a tulajdonjogot, hiszen a terület valamikor a városé volt, azt az állam átadta a Mezôgazdasági Minisztériumnak, jelenleg a Fajlótenyésztô Országos Ügynökség használja. Bizonytalanná vált az épületek sorsa is, hiszen amennyiben a gázkitermelô és szolgáltató vállalatot privatizálják, akkor az új tulajdonosnak már nem lesz érdeke egy sportkomplexum megépítése. A város szeretne egy olyan nagyszabású tervet megvalósítani, amely alapján itt egy olimpiai központ lenne, városi parkkal, vízi sportok ûzéséhez alkalmas csónakázóval stb. Az anyagiakról egyelôre nem esett szó.

Újságírói kérdésre Florea elmondta, ha tisztázódik a tulajdonjog, akkor megkapják a lehetôséget arra, hogy finanszírozókat találjanak. Ez lehet a Közmunkaügyi Minisztérium, a Román Olimpiai Bizottság és a különbözô országos sport szakföderációk. Sajnos - mondta a polgármester - ehhez hasonló okok miatt nem tudják fejleszteni a fedett uszodát. Az uszoda épülete körüli terület és a melléképületek a Seracom cég tulajdonában vannak, s nem akarnak róluk lemondani. Pedig ide is egy wellness- központot lehetne létesíteni - mondta a polgármester, aki azzal zárta a sajtótájékoztatót, hogy vannak olyan tanácsosok, akik állandóan gátolják a városfejlesztési terveket, de a lakosság bevonásával úgyis véghez viszi majd az akaratát, hiszen azért választották polgármesternek, hogy megvalósítsa az elképzeléseit.

XVI. Benedek pápa megerôsítette hétfôn, hogy az ökumenikus párbeszéd híve a keresztény egyház egysége érdekében, s elkötelezett a más nagy vallásokkal folytatott helyi és nemzetközi dialógus mellett.

Az új pápa az apostoli palota Kelemen termében fogadta a vasárnapi beiktatási szertartáson részt vevô egyházi küldöttségeket, a keresztény és más vallások képviselôit. Külön kifejezte köszönetét az ortodox és más keresztény egyházaknak azért a közelségért és megértésért, amelyet a pápaváltás idôszakában tanúsítottak, s úgy vélte, ezt az utat folytatni kell "a teljes közösségért".

A katolikus egyházfô más nagy egyházak képviselôihez szólva jelezte, hogy szándékában áll " tovább építeni a barátság hídjait", s külön is kitért az iszlámra, hangsúlyozva: nagyra értékeli a muzulmánok és keresztények között helyi és nemzetközi szinten kibontakozó párbeszédet. Mint mondta, különösképpen hálás azért, hogy a muzulmán közösség is képviseltette magát a vasárnapi beiktatási ceremónián.

"Világunkban gyakori az erôszak, gyakoriak a háborúk, szüntelenül imádkoznunk kell a békéért. Minden embernek kötelessége békére törekedni, de a vallásosaknak különösen, bármilyen valláshoz tartozzanak is. A keresztény és muzulmán vallási vezetôk találkozói elômozdítják a párbeszédet, és értékesen hozzájárulnak a béke szilárd alapokra helyezéséhez" - mondta a katolikus egyházfô.

XVI. Benedek hétfôn délben a beiktatásra Rómába érkezett német zarándokok nagy csoportját - közel ötezer hívôt - is fogadta, immár a VI. Pál teremben. A hatalmas ünnepléssel kezdôdött, szívélyes találkozón a német bíborosból lett új pápa arra is emlékeztetett, hogy "bajor maradt, habár 23 éve él már Rómában", s egyben honfitársai támogatását és megértését kérte egyházfôi szolgálatához.

A testület határozatban mondta ki: megbízza a párt kerületi, járási és helyi szervezeteinek elnökségeit, hogy tisztségviselôiktôl és majdani képviselôjelöltjeiktôl, így a legközelebb ôsszel esedékes megyei önkormányzati választásokon indítandó jelöltektôl kérjék be a Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN) által kiadott dokumentumokat, amelyekbôl hitelesen megállapítható, hogy ki mûködött együtt tudatosan az 1989 elôtti államrendôrséggel. A határozat rendelkezése szerint ha valamely helyi szervezet elnökének, vagy járási, kerületi, országos tanács testületi tagjának neve szerepel az államrendôrséggel együttmûködô ügynökök névjegyzékének valamelyik tudatos együttmûködést tanúsító kategóriájában, az érintett személynek minden párttisztségérôl le kell mondania. Ha ezt önként nem teszi meg, tisztsége ügyében az ôt megválasztó szervezet szintjén hivatottak dönteni.

Azok, akiknek neve csak a tudatos együttmûködônek nem minôsülô államrendôrségi bizalmiak, vagy az ügynöki tevékenységre kiszemeltek kategóriájában szerepel, az erre vonatkozó dokumentumokat szintén kötelesek bemutatni, de ennek nincsenek visszahívással vagy lemondással járó következményei.

A párt mindenkori jelölôlistáit a jövôben a választott képviselôk múltbeli és jelenkori feddhetetlenségét tanúsító bizonylatok, így az egykori és a jelenkori titkosszolgálatokkal való együttmûködési viszonyt is teljes bizonyossággal kizáró becsületbeli nyilatkozatok ismeretében kívánja összeállítani - határozta el az MKP országos tanácsa.

Az eddigi ismeretek szerint az MKP tisztségviselôinek soraiban mindössze néhány olyan személy van, aki a szombati határozat rendelkezéseit követve kénytelen lesz lemondani a tisztségérôl. Ezt az MKP elsô alelnöke és európai parlamenti képviselôje, Duka Zólyomi Árpád néhány hete, az ügynöklisták internetes közzétételét követôen már megtette: pártbeli tisztségeirôl lemondott, ellenben EP-képviselôi posztját megtartotta.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének Londonban kiadott közleménye szerint a telepesek az utóbbi hetekben több alkalommal is mérgezô kemikáliát terítettek szét három, Hebrontól délre fekvô palesztin falu, Tuváni, Umm Faggara és Harrúba határában.

A vizsgálatok, amelyeket a ciszjordániai Bir Zeit egyetem és az izraeli természetvédelmi hatóság is elvégzett, egy fluortartalmú, Izraelben is betiltott méreganyagot, valamint egy rágcsálóirtásra használt alvadásgátló szert mutattak ki.

A vegyszerek számos juhot és egyéb haszonállatot megmérgeztek, ezek közül több el is hullott - áll az AI felhívásában.

A palesztin gazdák kénytelenek voltak állataikat vesztegzár alá venni, és sem az állatok húsát, sem tejét, sem az abból készült sajtféléket nem tudják használni, vagyis gyakorlatilag megélhetési forrásaiktól estek el az Amnesty International szerint.

A jelentés szerint elôször március 22-én fedezték fel a földekre szórt mérget Tuváni határában, s azóta több más földterületet is megmérgeztek a térségben.

Ennek elôzményeként az egyik helyi izraeli telep biztonsági ôre figyelmeztette a palesztinokat, hogy a település közelében ne legeltessék állataikat, s ha önszántukból nem engedelmeskednek, majd ô és a telepesek "megtalálják a módját" a legeltetés felszámolásának - áll az Amnesty International jelentésében.

Az emberi jogi szervezet szerint az utóbbi idôben elszaporodtak a palesztin gazdálkodók elleni támadások és fenyegetések ebben és más ciszjordániai térségben, megakadályozva a termelôket földjeik használatában. A helyi izraeli telepesek a palesztinok mellett külföldi békeaktivisták, valamint emberi jogi tisztviselôk, köztük az AI munkatársai ellen is több alkalommal fizikai erôszakot alkalmaztak, az izraeli rendôrség azonban nem indított vizsgálatot, az elkövetôk büntetlenséget élveznek - áll a Londonban kiadott felhívásban.

A Vízügyi és Hajózási Igazgatóságok (WSD) északi egységének kimutatása szerint a német tengerparton 1539-ben, Travemündében épült a ma álló, legrégebbi világítótorony. Jóllehet a legújabbat csak 2002-ben helyezték üzembe Hamburg közelében, már jó ideje a mûholdak jelzik a világûrbôl az utat sportolók motorcsónakjainak és szuper tartályhajóknak egyaránt. Emellett rádióadások is segítik az úton lévô hajók navigálását.

A változtatás mellett szól, hogy egy torony karbantartása mintegy 15 000 euróba kerül évente. Ezért számos híres, sürgôs szanálásra szoruló világítótorony mûködtetésének megszüntetését tervezik. Felmerült például, hogy étteremmé vagy szállodává alakítják át Kiel világítótornyát. Leállítanak a tervek szerint több úgynevezett fényhajót is, amelyek a világítótornyok szerepét töltik be egyes öbölben.

Helgoland szigeten beérik azzal, hogy csökkentik a teljesítményt és vele az áramfogyasztást: a kibocsátott fény az eddigi 20 tengeri mérföld helyett csak nyolc mérföldre lesz látható.

A WSD siet hangsúlyozni, hogy a hajózás biztonsága nagyobb súllyal esik latba, mint a takarékosság elve. A szakértôk hozzátették: különösen a sporthajók számára fontosak a világítótornyok.

Szakmabeliek azonban így is vegyes érzelmekkel fogadják a WSD terveit. Felhívják a figyelmet arra, hogy egy-egy mûhold átmeneti kiesése nyomán több mérföldes különbség keletkezhet a kijelzett és a tényleges pozíció között. Ennek azért van különös jelentôsége, mert a használt mûholdak többsége az amerikai hadseregé, amely háború esetén elôzetes figyelmeztetés nélkül lezárhatja a mûholdakat a civil felhasználók elôtt. Felteszik szakértôk azt a kérdést is, hogy mi történik, ha a hajó fedélzete borul "fekete fénybe" - így nevezik az áramkiesést, amikor a matrózokat nem segíti többé világítótorony a tájékozódásban. Ha viszont a hajón van áramszünet, a matrózoknak csak egyetlen reménye lehet, nevezetesen, hogy "egy tengerész valahogy mindig elboldogul".

Az európai uniós csatlakozási szerzôdés aláírását néhány órával megelôzôen a prefektúra szemináriumot szervezett Románia elôcsatlakozási politikája Maros megye szemszögébôl címmel, amelyen a megyei önkormányzat és a fôispáni hivatal vezetôi mellett a dekoncentrált intézmények képviselôi vettek részt. Ciprian Dobre prefektus az 1990 utáni idôszak egyik legfontosabb eseményének nevezte a csatlakozási szerzôdés aláírását, amely azt jelenti, hogy "belépünk a hatékonyság korszakába".

A prefektus szerint az integráció küszöbén Maros megye esetében beszélhetünk erôs és gyenge pontokról, hiányosságokról, de egy biztos: a megyének egy olyan ún. branddel (védjeggyel) kell rendelkeznie, amely "meghatározza, egyedivé teszi". Mint ahogy Tokajról a híres tokaji bor, vagy Torinóról a Fiat-üzemek jutnak eszünkbe, Maros megyének is elô kell állnia egy brand-del. "Az a tény, hogy ma (tegnap - sz. megj.) aláírta Románia a csatlakozási szerzôdést, azt jelenti, hogy teljesítette az összes eddigi, az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségét" - jelentette ki Ciprian Dobre.

Hozzátette, különösképpen fontos a hazai intézményrendszernek az európaihoz való igazítása, az integrációval kapcsolatos információk népszerûsítése. Az információknak el kell jutniuk a polgárokhoz, ami nem lesz könnyû. Ennek két vetülete van a prefektus szerint: a városokban és vidéken népszerûsíteni kell a csatlakozás következményeivel kapcsolatos ismereteket, utóbbi lesz a nehezebb.

Az elôcsatlakozási prioritásokat illetôen a prefektus a mezôgazdaságot, az ifjúság problémáit és a környezetvédelmet nevezte meg. Az elsô esetben úgy vélte, hogy mentôöv lehet a megye részére az ökológiai gazdálkodás, amit Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság vezetôje is megerôsített, az ifjúsággal kapcsolatos kérdéseknél utalt a Card 26 elnevezésû kártya bevezetésének szükségességére, amely a 26 éven aluli fiatalok számára biztosítana kedvezményeket ("az egyetemista-változatot" is figyelembe veszik), a környezetvédelemmel kapcsolatban pedig azokat a stratégiákat említette, amelyeket már kidolgoztak.

Lokodi Edit megyei tanácselnök szerint fontos pillanat a csatlakozási szerzôdés aláírása, és reményét fejezte ki, hogy nem kerül sor a csatlakozás elhalasztására. Kijelentette: Maros megyének már van védjegye, hiszen van régi történelme, gazdag kultúrája, gasztronómiai kultúrája, és a tolerancia jellemzi, annak ellenére, hogy "1990-ben valakik azt akarták, hogy visszalépjünk a történelemben". Ezek az események a mai napig is éreztetik hatásukat, a befektetôk részérôl visszafogottság tapasztalható a megyei beruházásokat illetôen. A multikulturalitás fontosságát hangsúlyozta Haller István, a Pro Európa Liga képviseletében, Alexandru Fratean megyei tanácsi alelenök az infrastruktúra fejlesztésének szükségességét emelte ki. A felszólalók közt volt Györffy Júlia a Mozgássérültek Egyesületének képviseletében, aki a prefektustól azt kérdezte: - A szociális problémák nem jelentenek prioritást? - Hiszen ezekrôl egy szó sem esett. Mi is emberek vagyunk, azt szeretnénk, ha az európai integráció számunkra is valami jobbat jelentene!

A prefektus elmondta, a szociális gondok éppolyan fontosak, mint a többi, de a különféle egyesületek, civil szervezetek részérôl nem érkeztek ilyen jellegû projektek. Ha lesznek, támogatni fogja ezeket.

Kovács András karnagy arról, hogy

"A zene nem magánosok kedvtelése, hanem igazi erôforrás, amelyet minden mûvelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni" - e kodályi gondolat szellemében szervezte meg a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium a IV. Fehérvári Országos Ifjúsági Énekkari Találkozót.

- Amelyen marosvásárhelyiek is részt vehettek...

- Nagy örömünkre, az anyagi nehézségek ellenére, támogatóink és vendéglátóink segítségével kórusunk, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar is részt vehetett e nagyszabású és színvonalas rendezvényen. Igyekezetünknek köszönhetôen - április 15-én, pénteken hajnali 5 órakor indultunk - már részt vehettünk az esti ünnepélyes megnyitón. A Sziget utcai általános iskola tornatermében tizenegy kórus hallgatta meg Kneifel Imre igazgató karnagy megnyitóbeszédét, majd Boldizs Kálmánné alpolgármester köszöntôjét. A tornatermet benépesítô több mint négyszáz dalos lelkesen tapsolt Horváth Martina diáklány Maros menti népdalcsokrának, majd az Ágas-bogas Együttes vérpezsdítô táncának. A kórusok rövid bemutatkozás után elôadtak egy-egy mûvet. A megszólaló együttesek és vezetôik hírneve számomra már jelezte a várhatóan magas színvonalat. Bevallom, kissé félve gondoltam a szombati megmérettetésre, arra, hogy jobbára kezdô fiataljaim miként állnak majd helyt e rangos mezônyben. Hiszen Magyarország fôbb zeneiskolai kórusmûhelyei képviseltették magukat. Sorban bemutatkozott a kecskeméti Kodály Iskola Kamarakórusa (karvezetô Durányik László), a pestszentlôrinci Vörösmarty Gimnázium Leánykara (Kabdebó Sándor), a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar (Kovács András), a székesfehérvári Kodály Leánykar (Feke Mariann), a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Vegyes Kara (Kertész Attila és Várkonyi András), a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium Kamara Vegyes Kara (Mikó Gyöngyi), a debreceni Ady Endre Gimnázium Leánykara (Kiss Csaba), a székesfehérvári Kodály Gimnázium Vegyes Kara (Kneifel Imre), a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium Leánykara (Borsosné Puskás Bernadett), a kecskeméti Kodály Iskola Clarus Fiúkara (Hainfart Márta) és a székesfehérvári Pausa Kamarakórus, Borbás Károly vezetésével. A megnyitóünnepség zárószámaként Kneifel Imre karnagy vezetésével négyszáz torokból csendült fel Berzsenyi - Kodály: A magyarokhoz címû kánonja.

- Hogyan zajlott a verseny?

- Szombaton délelôtt beéneklés és akusztikai próba után, 10 órakor kezdôdött a fesztiválhangverseny a Barátság Háza színháztermében. A kéttagú zsûri szorgalmasan jegyzetelt, hozzáértô, nagy szakmai tekintélynek örvendô karnagyok tisztelték meg jelenlétükkel az eseményt: Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyes Karának vezetôje és Csík Miklós, a KÓTA elnökségi tagja, a ZeneSzó szerkesztôbizottságának elnöke. A várakozásnak megfelelôen igen magas színvonalú és változatos mûsorokat hallhattunk. Kiemelném a Pestszentlôrinci Leánykar Bartók-Kodály mûveibôl összeállított mûsorát, a Kecskeméti Kamarakórus színes, változatos, a madrigáltól a spirituáléig terjedô mûsorát, a ritkaságnak számító debreceni fiú vegyeskórus, a Clarus üde hangzását. Egyébként minden együttes tudásának maximumát adta e nem verseny jellegû fesztiválkoncerten. Nagy örömömre már az elsô mû megszólalásakor éreztem, hogy az én kis csapatom (hiszen csak 28-an voltunk) sem fog lesodródni, legjobb tudását nyújtotta. A vastaps nem hagyott alább, ezért ráadásszámot is énekeltünk.

A zsûri hozzáállását mintaszerûnek éreztem, mindannyian tanulhattunk a nagy tapasztalatú kollégák tanácsaiból, megállapításaiból. Szakmai hozzáértés, tapintat, jobbítási szándék érzôdött mindkét szakember értékelôjébôl.

- Hogyan folytatódott a nap?

- Ebéd után a kórusok templomokban hangversenyeztek. Mi a szép és nagyon jó akusztikájú Szent Imre- templomban mutattuk be egyházzenei mûsorunkat, majd a templomból kijövet a fôtéri Országalma talapzatára felállva énekeltünk az ott sétálóknak. Este a záróünnepség keretében a zsûri kiosztotta a díjakat. Kellemes meglepetésünkre kórusunk két oklevelet is kapott: egyet "a kiváló kórushangzásért és a mûvészi elôadásért", a zsûri különdíját pedig (az oklevél és a szép herendi váza mellett egy nagy kosár csokit) a "magyar népdalkórusok ízes, hangulatos elôadásáért". Nagy volt az öröm, és így nagyobb a kedv a tánchoz, hiszen hangolt már a Tilinkó együttes, húzta a talpalávalót, indult a táncház, ropta az ifjúság éjfélig.

Vasárnap délelôtt a református templomban istentiszteleten vettünk részt, egy igen megható és szép ünnepség keretében. Az egyházi iskola másodikos tanulói fogadták iskolájukba az óvoda nagycsoportosait. Meglepett a kicsinyek tiszta, szép éneklése, az óvodások és a kisiskolások nívós mûsora. Kodályt, megint csak az ô szavait, tanácsait juttatta eszembe, hogy a zenei oktatást ebben a zsenge korban kell kezdeni, és ilyen színvonalon. A végén még egy meglepetés: az óvó nénik, tantestület és szülôk kis kórust formálva kétszólamú egyházi énekeket adtak elô. Az ünnepséget a mi rövid mûsorunk zárta.

Nagyon jó hangulatban, élményekkel és új barátokkal gazdagodva köszöntünk el vendéglátóinktól, két kalauzunktól, "háziasszonyunktól", akik a három nap alatt velünk voltak, vigyáztak ránk és irányítottak. Köszönet a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium vezetôjének, Kneifel Imre igazgató úrnak és a tantestületnek a meghívásért, a vendégszeretetért, a mintaszerû szervezésért, az anyagi segítségért. Bízom benne, hogy e három felejthetetlen, kórusmuzsikával átitatott nap együttesünket a továbbiakban motiváló erôként fogja munkára ösztönözni.

A mûfaji sokszínûség és a színházi kínálat gyarapítása érdekében áprilisban operaest is szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mûsorán. Az elôadáson fellép Moldován Róbert bariton és Dana Pacurar szoprán. Zongorán kísér Kolcsár Péter.

Moldován Róbert bariton Marosvásárhely szülötte. Tanulmányait Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémia canto-opera szakán végezte, Gheorghe Mogosan egyetemi adjunktus osztályában. Jelenleg ugyanitt doctorandus, disszertációját Verdi I. Trilógiája alapján, a zenei lírai tudományokban írja. Zenetanárként is tevékenykedik, ugyanakkor gyakran koncertezik. Fellépett Kolozsváron, Nagyváradon, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Részt vett nemzetközi cantoversenyeken, melyek közül kiemelendô a Haricleea Darclèe Nemzetközi Cantoverseny - Braila 2003, valamint a Franciesco Vinias Nemzetközi Cantoverseny - Barcelona 2004, ahol meghívást kapott a milanói Giuseppe Verdi Conservatorium mesterkurzusára. Büszke arra, hogy David Ohanesian mester tanítványa, aki jelenleg is mentora az énekesi pályán.

A marosvásárhelyi koncert elsô részében Giuseppe Verdi La Traviata címû operájának II. felvonását adják elô, míg a második részben népszerû áriák szerepelnek Verdi, Mozart, Csajkovszkij, Bizet és Löewe mûveibôl.

Az elôadásra 2005. április 29-én, pénteken este 7 órától kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.

Minden út Marosvásárhelyre vezet!

Európai koncertekhez méltó, hatalmas színpaddal, grandiózus fénytechnikával és pirotechnikai látványosságokkal teli produkciót ígér az Omega május 21-ére, Marosvásárhelyre. Az együttes az RMDSZ meghívására május 19- én érkezik a Székelyföld fôvárosába, ahol sajtótájékoztatón vesznek részt. Utána május 20-án ellátogatnak Csíkszeredára, Székelyudvarhelyre, Gyergyószentmiklósra, ahol dedikálással egybekötött közönségtalálkozókat tartanak.

A látogatás csúcspontja kétségtelenül a marosvásárhelyi koncert lesz. Erdély-szerte máris nagy érdeklôdés övezi a május 21-i koncertet: elôzménytelensége mellett ugyanis, a Mol, az OTP és az RMDSZ jóvoltából a megaprodukció ingyenes lesz. Az Omega együttes ezt gesztusértékûnek ítéli és tiszteletdíj nélkül, ingyen vállalta a fellépést.

Az Omega már a ’70-es évek óta nagyon szeretett volna Erdélyben koncertezni, ezt azonban az akkori, elsôsorban politikai állapotok nem tették lehetôvé, ez így csak az együttes megalakulásának 45. évfordulóján vált lehetôvé. Többször is szerepeltek romániai turnén, de vagy Brassónál, vagy Temesvárnál tovább a helyi hatóságok nem engedték az Omegát. Az utolsó temesvári koncert után ugyanis a hatóságok közölték, hogy az együttes nem kívánatos a jövôben Romániában. Ezért kiemelten fontos része a 2005-ös Csillagok útján turnénak Erdély. Kóbor János, az együttes énekese elmondta, már ennek elôkészítése és a mai lehetôségek felmérése miatt töltött az év elején csaknem egy hetet Erdélyben és határozta el, hogy 2005-ben mindenképpen lesz erdélyi koncert. Erre az RMDSZ-szel kötött megállapodás nyomán nyílt lehetôség, az érdekvédelmi szervezet ugyanis vállalta a marosvásárhelyi koncert megszervezését és lebonyolítását.

Az együttes frontembere leszögezte, az Omega együttes megalkuvások nélküli, az európai nagyvárosokban vagy a Népstadionban megszokott színvonalú koncertre készül. A produkcióra több tízezer embert várnak.

Akik ellátogattak, hallhattak dzsesszt, oboára írt mûveket, barokk kori zenét, huszadik századi zongoraszonátát és misét is - természetesen nem ebben a sorrendben, nem egy alkalommal, ám egy, igen fontos tényezôhöz kötôdôen: mindannyi esetében az elôadók diákok, középiskolai tanulók voltak. A dolog nem meglepô: a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum ez évben koncertsorozattal lepte meg a vásárhelyi zenekedvelô közönséget, egyrészt annak szórakoztatására, másrészt diákjai tudását megmutatandó, bizonyítandó. Ennek okán pedig három, "mûvészetis" koncertnek adott otthont ezen a héten Marosvásárhely.

Az elsôre az elmúlt hét hétfô délutánján hat órakor került sor a Kultúrpalota kistermében, érdekessége a vendégelôadók jelenléte volt. Az intézmény svédországi, oskarshamni testvériskolájának öt diákból és három tanárból álló küldöttsége Vásárhelyen tartózkodott, és ebbôl az alkalomból adták elô a mûsor elsô részében Johann Sebastian Bach hegedûre írt kettôs versenyét. A szólisták egyike vásárhelyi, a másik oskarshamni volt, kísért a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum zenekara, Szônyi Zoltán vezényletével. A hangverseny második részében a svédországi vendégek dzsesszkoncertjét hallhatta az azért igen lelkesedô, visszatapsoló, telt házas közönség.

Kedd délután mifelénk szokatlan, ám annál érdekesebb zenei megnyilvánulásra került sor: Czirják László oboamûvész és tanár szervezett osztályaudíciót a Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Miháy Termében. Az oboa szakos diákok mûsorának elôadói a legkisebbektôl az iskola padjait rég otthagyókig terjedtek: a legkisebb kezdôk nyitása után, kor szerint léptek "színpadra" az elôadók, majd a jelenlegi, oboa szakos egyetemisták, szintén Czirják László egykori tanítványai zárták a sort és mûsort. A hangulatos és szokatlan koncertet tematizálta annak összeállítója, a különbözô zenei formák szerinti tömböket alkotva ezzel.

Csütörtök este, a rendezvénysorozat záróakkordjaként a Mûvészeti Líceum immár hagyományos, 12. rádióhangversenye hangzott el a Kultúrpalota nagytermében - a koncertet június táján közvetíti majd a Bukaresti Rádió. A mûsoron túlnyomórészt barokk kori szerzôk neve szerepelt, de Vivaldi, Bach és Haydn mellett hallhattunk Mozart- és Enescu-darabot is. A mûsor utolsó mûveként elhangzó Haydn Missa Brevisén a líceum kórusa is színpadra lépett, a vokálszimfonikus mû pedig hangulatában is miseként zárta a minôségi koncertet, idei koncertsorozatot.

Tánc-, labdarúgás-, atlétika-, úszás-, karaté-, sakkvetélkedôk országos és nemzetközi bajnokai álltak a színpadon a Marosvásárhelyi Sportlíceum által április 20-án a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban szervezett rendezvényen. A tanintézmény sok tehetséges diákja több díjjal, éremmel és kupával is büszkélkedhet.

Óriási, áldozatokkal teli munka áll a fellépések, szereplések hátterében, a diákok szívvel-lélekkel átadták magukat a zene dallamainak. Sándor Mihaela testnevelô tanárnô és Iordache Julieta koreográfus tanítványai ír zenére mutatták be tánctudásukat, a közönséget viszont tapsra lendítették a klasszikus-, sport- és ritmikustánc- szereplések is. A moderntánc-csoport kánkánjával a Moulin Rouge hangulatát varázsolta a színpadra, a tangó után latin ritmusra ropták. Páncél Rudolf fiú tornacsapata a harmadik díjat hozhatta haza az iskolai sportklubok országos vetélkedôjérôl: a mozgékony fiatalok az Ifjúsági Házban is ízelítôt adtak hajlékonyságukból. Az iskola futballistái különleges mutatványokkal próbálkoztak, edzôjük Fazakas Árpád és Szántó János. Graur Cristian tanítványai közül is sokan értek el szép eredményeket: a hatodik osztályos Kádár Attila terepfutásban, a hetedikes Deák Károly rúdugrásban és ötpróbában ügyeskedett. A karatévetélkedô megyei szakaszán harmadik helyen végzett a nyolcadikos Jakab Zsuzsa, míg Peres Zsuzsa terepfutásban a megyei versenyen második díjat szerzett.

A diákok bemutatkozója után a közönség megismerkedhetett a két, jövô tanévben induló elsô osztály tanítóival, akik a betûk csodálatos világába és számországba kalauzolják azokat a jelenlegi óvodásokat, akik szeretnek tornászni, mozogni.

A görög katolikus egyház 2002-ben nagy fába vágta a fejszéjét. Ekkor a templom és papilak közelében átvették a volt hôközpont épületeit és szociális központ kialakításába kezdtek. A program kezdeményezôje és kivitelezôje Rusu Sorin lelkész, aki teljesen új mentalitással vállalta fel a rászorulók megsegítését. Partnere ebben a helyi önkormányzat is, amely szerzôdés alapján havi fix összeggel járul hozzá a szociális tevékenység finanszírozásához.

50-en ebédelnek az ingyenkonyhán

Több mint két éve modern, nyugat-európai színvonalú konyha, étkezô mûködik a szociális központban. Eleinte vonakodva, szégyenkezve, ma már tömegesen jelentkeznek a rászorulók az ingyenkonyhán. Jelenleg 50 személy, többnyire családok ebédelnek itt. Személyenként fél kenyeret, levest, második fogást kapnak. Az élelmiszer biztosításához havi 1000 euróval járul hozzá a polgármesteri hivatal, az alkalmazottak fizetéséhez és az épület fenntartásához, ami 35 millió lej körül van, csupán 5 millió lejt biztosít a városvezetés.

200 idôs, beteg részesül gondozásban

A szociális központban 2003. december elsejétôl kezdte meg munkáját a Caritas orvosi rendelô és az otthoni betegápoló központ. Kétmilliárd lejes beruházással korszerû rendelôket, betegápolókat, kezelôt alakítottak ki. De a munka java részét terepen, a betegek lakásán végzik. Négy szociális asszisztens, 2 orvosi asszisztens és egy szociális gondozó látja el a teendôket. Kétszáz idôs, ágyhoz kötött és krónikus beteg, mozgásképtelen, cukorbeteg és hozzátartozó nélküli személy számíthat segítségükre. - A központot németországi minta alapján hoztuk létre, itt tanultam meg, hogyan kell mûködnie egy ilyen intézménynek. Nyilvántartásba vettük a szolgáltatásunkra igényt tartó személyeket és az otthoni beteggondozás be is indult. Szándékunk, hogy július elsejétôl átvegyük a polgármesteri hivatalban Phare- támogatással újonnan létrejött szociális központot. Erre azért volna szükség, hogy az átkerülô munkaerôvel 24 órás szolgálatot biztosíthassunk - mondta Rusu Sorin lelkész.

Óvoda - mûvészeti profillal

A központ legújabb létesítménye a Piticot óvoda. Mivel a jelenlegi törvények nem teszik lehetôvé a felekezeti oktatást ezen a szinten, mûvészeti profillal mûködtetik. A változás után sok szép óvodai termet rendeztek be, de ez egyedülálló a megyében. Nem csak az épület, a berendezés olyan, hogy még a külföldiek is beismerték, lekörözték ôket, hanem az oktatás minôsége is rendkívüli. Nem csoda hát, hogy egyre több szülô szeretné ide íratni gyerekét. A két román tagozatos csoportba 40 kisgyerek jár, de ennél sokkal több volt a jelentkezô. A gyerekeket - szintén nyugati mintára - gépkocsival viszik óvodába, ennek díja 200.000 lej. A tízórait helyben kapják a gyerekek, ezért a szülônek csupán 10 ezer lejt kell fizetnie. Ha a szülôk igénylik, a napköziseknek 35 ezer lejért ebédet is adnak. A segédanyagokra - amelyek a legjobb minôségûek -, a szülôknek nem kell költeniük.

- Ha minden jól megy, újabb épületrészt - roncsot - veszünk át, és idén bôvíteni fogjuk az óvodát - jegyezte meg a lelkész.

De ezenkívül idén még beindul az ifjúsági klub, a gyógytornaterem, a saját, állandó jelleggel mûködô laboratórium, az idôs személyek nappali központja és a szociális tevékenységet koordináló iroda is. A létesítményeknek helyet adó épületek átalakítása jó ütemben folyik.

A görög katolikus lelkész lelkesedése, munkabírása, szociális érzékenysége és segítôkészsége határtalan és mindenekelôtt követendô példa. Ezért teszik fel sokan a kérdést: mit nyer belôle? - Személy szerint semmit. Az emberek képtelenek megérteni, hogy ha nem fûzôdik érdekem hozzá, miért csinálom. Pedig meg kell érteniük, mindez az én Istenhez fûzôdô viszonyom eredménye - mondta.

Többször írtunk arról, hogy a körülbelül 50 ezer lakost kiszolgáló városi kórház nem egy épületben, hanem 8, a település különbözô övezetében elszórtan található ingatlanban mûködik, amelyek messze vannak egymástól. De nem is ez a legfôbb baj, hanem az, hogy az épületek állaga évrôl évre romlik, javításuk sok pénzbe kerül, s még csak kilátásban sincs, hogy új, korszerû kórház építésérôl álmodjanak. Megoldásra azonban volna mód.

A városi kórház hat osztállyal mûködik. Az egyes klinikák közötti távolság fél kilométertôl 7 kilométerig terjed, s az orvosi ellátást nehezíti, hogy nagy távolságra van a sürgôsségi osztály, a járóbeteg-rendelô, a kórházi konyha, a laboratórium, a kórházi gyógyszertár, mosoda, valamint a hulladékégetô. Mindez ahhoz vezet, hogy a betegnek, orvosnak egyik klinikáról a másikra kell vándorolnia.

A városi kórház jelenlegi helyzetérôl dr. Maior Ioannal, a kórház igazgatójával beszélgettünk, aki elmondta, hogy a város Marosvásárhely felôli bejáratánál egy 1941-ben épített ingatlanban 1967 óta mûködik sebészet, ami 2,5 kilométerre van a járóbeteg- rendelôtôl. Itt mûködik a sürgôsségi osztály is. A belgyógyászat viszont a régi központban található, ez 1921-ben szintén más rendeltetéssel épült. Mindkét épület salétromos, elavult, jelentôs összegeket kell költeni karbantartásukra, s még így sem felelnek meg az elvárosoknak, a korszerû ellátásnak.

A kórházigazgatóság javasolta, hogy az amúgy is felszámolás alatt álló 5-ös számú elhelyezési központot engedjék át az egészségügynek, ami teljes egészében megfelelne a célnak. Így egy épületben lenne a sürgôsségi osztály, a sebészet, az intenzív osztály, a röntgen, a laboratórium, a konyha. Az épület átalakítása nem igényelne jelentôsebb kiadást.

- Ha a megyei tanács beleegyezne az árvaház átadásába, a kórházegyesítéssel a helyi közösséget szolgálnák, az orvosi ellátást javítanánk - mondta Maior doktor.

- De addig is, amíg eldôl az árvaház sorsa, az épületeket javítani kell. Mire telik idén?

- Ahhoz képest, hogy 2,9 milliárd lejt igényeltünk, összesen csak 450 millió lejt kaptunk a helyi költségvetésbôl. Ebbôl 150 millió lejt fordítunk a fizioterápia tetôjavítására, 200-at a szülészet- nôgyógyászat fûtési berendezésének felújítására és 100 milliót a mosoda felújítására. A régi kazánokat mindenütt ki kell cserélni. A poliklinika felújítására 500 millió lejt kértünk, semmit sem utaltak ki. Pedig igazán ráférne a teljes javítás.

- Tavaly a japán nagykövetség több orvosi mûszert juttatott a kórháznak. Érkeznek-e újabb segélyek?

- Én a pályázatokat megírom, de amióta eldôlt, hogy csatlakozunk az EU-hoz, leálltak a segélyek is. A sebészet kapott egy új sterilizálót, amelynek értéke 760 millió lej. A svájci kormány által támogatott újszülöttosztály rehabilitációs program keretében 34.000 euró értékû inkubátort, pulzométert, újjáélesztôt, oxigénsátrakat kaptunk. További ígéretünk van arra, hogy felújítják a meglévô röntgenkészülékünket, amelynek értéke 2 milliárd lej.

- Kisvárosról lévén szó, vannak-e megfelelô orvosok, szakemberek?

- 37 orvos és 133 asszisztens dolgozik itt. Köztudott, hogy a magyar orvosok elmentek, Magyarországon, vagy még távolabb vállaltak munkát. Az itt megüresedett helyeket 5 moldáviai orvos töltötte be. Két altatóorvosra van még szükség, kettô jelentkezett is. Remélem, betöltik az állásokat.

- A laborvizsgálatokat, fizioterápiás kezeléseket az ambuláns betegeknek nem számolja el a pénztár. Milyen megértést tanúsítottak a betegek, amikor szembesülnek a helyzettel?

- Kevés a pénz, kevés analízist végzünk. 65 milliárd lej helyett 52 milliárdot adott a pénztár. Így a szakorvos csak a legfontosabb és az indokolt laborvizsgálatokat írja fel. S mivel az emberek tudják, hogy a vizsgálatokért fizetni kell, nem nagyon jönnek, inkább elmennek a magánlaborba.

A marosludasi kerületi RMDSZ-szervezetnek új elnöke van Ferenczi Levente személyében. Mit várnak az új elnöktôl?

György Árpád mérnök- vállalkozó: Valahogy helyre kellene állítani a régi rendet, össze kellene fogni a marosludasi magyarságot, mert nagyon széthullott. Úgy érzem, aktiválni kellene a teljes választmányt, s a döntô dolgokba be kellene vonni a város teljes magyarságát, hogy mindenki kifejthesse a véleményét.

Szántó Gyöngyike asszisztensnô: Az Andrássy-telepen lakom, négy gyermek édesanyja vagyok. Gondolom, hogy az RMDSZ-vezetôsége minden megtesz, ami tôle telik. Azt szeretném, ha nem lenne széthúzás, s hogy ha mindenki megtalálná a helyét a szervezetben. Azt szeretném, ha az RMDSZ vezetôk arra is figyelnének, hogy több pénz jusson az óvodának, az iskolának, hogy jó körülmények között tanulhassanak a gyermekek.

Kodori Ildikó eladó: Tudják, hogy mire van szüksége a ludasi magyarságnak, s bízom abban, hogy mindent megtesz, ami a legjobb. Fôleg azok után, ami itt történt az RMDSZ-nél.

Fekete Irén nyugdíjas: Én már 76 éves, idôs asszony vagyok. RMDSZ-tag vagyok, fizetem a tagsági díjat is, de nem kapcsolódom be a tevékenységbe, csak a gyûlésekbe szoktam elmenni. Az új elnöktôl elvárom, hogy egyezzen jól a többi vezetôvel és a tagsággal. S ahogy eddig adtak, ezután is adjanak egy kis segélyt, ruhanemût, élelmiszert.

Kolozsvári Rozália nyugdíjas: Csak jót várok. Azt, hogy felkarolják a nyugdíjasokat, mert az 1,6 millió lejes nyugdíjból nagyon nehezen lehet megélni.

Czirmay Izabella tiszteletes asszony, kántor, pedagógus: Egyértelmû elvárásom, hogy itt, szórványban tartsák össze a magyarságot. Szeretnénk, ha az egyházzal továbbra is jó lenne az együttmûködés, s az egyház és az RMDSZ kölcsönösen segítenék egymást.

Az utóbbi idôben a legnagyobb örömömre nagyon sokat foglalkoznak a sajtó hasábjain a csángók megmentésével. Ennek a gondolata visszanyúlik sok-sok évtizedre.

Egy kis csapat közel fél évszázada történt tevékenységérôl szeretnék említeni néhány gondolatot.

Marosvásárhelyen két éven át mûködött a Tanítóképzô Pedagógiai Fôiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról, Szatmár, Várad, Udvarhely, Nagykároly, Szilágyság, Kolozsvár, Régen, Marosvásárhely vidékérôl verbuválódott össze - komoly felvételi vizsga eredményével - egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Az akkori hallgatók, tanárok 2 év után sem tudták igazán, hogy tanárokat vagy tanítókat képeznek.

Az I-VIII. osztályokban csaknem minden tantárgy tanítását gyakoroltuk. Nagyon zsúfolt, egész napos programmal dolgoztak velünk kitûnô mûveltséggel rendelkezô tanáraink. Módszertani ismeretek mellett mûvészettörténetet, zeneelméletet, gyakorlatot, más általános mûveltségi ismeretet tanítottak (oktattak) magas színvonalon.

Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpi bácsi, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója, a Hubesz házaspár és sorolhatnám tovább. Ôk gondoltak egy nagyot és felvállaltak egy kapcsolatot a csángóvidékkel, ahol talán éppen abban az idôben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg nekünk. 1957 húsvét vasárnapján a kis mûsorral ellátogattunk Lészpedre, Bakóba.

Találkoztunk a Bákóban románul tanuló tanítóképzôsökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt.

Felejthetetlen számomra az a jelenet, amikor népviseletben, magyar népdalokat énekelve vonultunk be Moldvába. Fényképfelvétel is bizonyítja az ottaniakkal a találkozást.

Hogy az emberek bizalmát elnyerjük, elôször a katolikus templomba vonultunk be, ami akkor nagyon nagy kockázat volt. Házakhoz szállásoltak el. Megmaradt emlékezetemben az a félelem és bizalmatlanság, amivel az ottani emberek fogadtak. Megbarátkozásunk után elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó.

Gazdag közös mûsorral végzôdött egyhetes kirándulásunk. A kapcsolat folytatásaként vezetôink visszahívták mûsorral a leszpédi asszonyokat. Szerepeltek Vásárhelyen a volt Electromures színpadán, Mezôpanitban.

A látogatás igazi célját diákfejjel alig fogtuk fel. Emlékezetem szerint csak annyit tudtunk, hogy csángóföldön 170.000 magyar él és emlékeztetnünk kell magyarságukra.

Késôbb, felnôttként fogtam fel igazán, hogy az akkori pártállamban milyen óriási kockázatot vállaltak tanáraink, útmutatóink. A lehetô legnagyobb elismeréssel gondolhatunk azokra a jeles személyiségekre, akik ekkora kockázatot vállaltak és a mostani kisebb-nagyobb, csángóknak szánt segítséget üdvözölni kötelességünk. Azok a dolgok, amiket ma vállalnak lelkes embereink, nem igazán kockázatosak, hanem inkább áldozatvállalások. Illesse ôket is ezért dicsôség.

Virginás Piroska ny. tanítónô, Marosvásárhely

Közeledik az ortodox vallásúak, húsvétja. Úgy néz ki, hogy szép szünnapunk lesz. Kinyíltak a virágbimbók, gyönyörûek a fák. Volt mit az Úr Jézus útjára teríteni. A nem ortodox virágvasárnapon és húsvétban nem volt virág, négy héttel ezelôtt kopár volt a természet.

A virágvasárnaphoz nemcsak virág tartozik, hanem az ostor is. János apostol azt írja az evangéliumos könyvében (2. rész 15. vers), hogy Jézus kötélbôl ostort font és kiûzte a templomból a kereskedôket, a pénzváltókat, állatokat árusítókat, az asztalokat pedig feldöntötte. Megtisztította a templomot. De jó volna egy ilyen ostoros Jézus ma is, csinálna rendet közöttünk is.

A tisztogatást az Ô anyaszentegyházában kellene kezdje. Fel kellene döntenie azokat az asztalokat, amelyeken a naptárat készítik, az olyan naptárokat kellene összetépnie, melyekben az ünnepeket különbözô dátumokra teszik. A Krisztus- félôk miért nem ünnepelnek egyszerre virágvasárnapot, húsvétot és a többi ünnepet? Egy Krisztusunk van, egyszer vonult be Jeruzsálembe, egyszer támadott fel. Milyen szép és áldásos lenne együtt emlékezni, együtt hódolni a Megváltó elôtt. A különbözô dátumok miatt összetörjük, zavarjuk egymás ünneplését és az ünnepek hangulatát.

Év elején - különbözô felekezetek papjai - ökumenikus imahetet tartunk, egymás szószékein prédikálunk. Meddig tart az ökumené? Virágvasárnapig, húsvétig, vagy még addig se? Szerintem egy nagy képmutatás mindez. Építjük a tetôzetet alap nélkül. Elhagytuk az alapot, pedig Isten elhelyezte azt szent fiában. Hogy oda visszatérjünk, kellene egy "ostoros Jézus".

Kellene egy ostoros Jézus abba az egészségügyi minisztériumba is, ahol újabb és újabb rendeletet írnak negyedévenként. De jó lenne, ha felborítaná azok asztalait, akik a sok táblázatot készítik: orvosokét és gyógyszerészekét. Így ôk a betegek helyett a táblázatokkal foglalkoznak s mire megtanulják, újak érkeznek, kezdhetik elölrôl.

Jó lenne, ha a tisztogató Jézus benézne a biztosítóházakhoz, majd megtekintené a 60-80 személybôl álló sorokat, s felsegítené azokat, akik összeroskadnak a fáradságtól a patikák elôtt. Az ostoros Jézus a mai pénzváltókkal, bankárokkal is kellene találkozzon, hogy kérdezze meg, miért szállítják lejjebb és lejjebb a kamatot, 13-14%- ról 9%-ra. Be kellene menjen a gázárak emelôihez, a villamos árammal foglalkozókhoz, a benzináremelôkhöz és még sok más helyre. De jó lenne egy ostoros Jézus, akinek szeme villámokat szórna! Mert a szelíd szavú, keresztet hordozó, kereszten vérzô Jézusra nem hallgatnak az emberek. Sôt, még a sírból kijövô, halált legyôzô, égi király köszöntését sem hallja a világ. Pedig így szól: Békesség néktek!

Bocsáss meg nekünk, Jézus! Bizony jövel, kegyelemmel vagy ostorral, ahogy jónak látod! Jöjj el hamar!

Balogh Károly ny. lp.

Én is ugyanolyan polgár vagyok, mint a többi. Annyi különbséggel, hogy állatbarát vagyok és kutyát tartok a házban. Ebben hasonlítok azon polgárokhoz, akik állatbarátok és kutyát tartanak a házban. És mint minden magamfajta polgár, én is naponta sétáltatom a kutyámat. Éppen ez volt egyik nap a probléma. Ugyanis a kutyám még nem tudja, hogy Románia teljes gôzzel igyekszik az Unióba, és a járda melletti zöldövezetre piszkolt. Az éppen arra igyekvô középkorú úrnak ez nagyon nem volt a tetszésére, így megszólított. A monológjából pillanatok alatt megtudtam, hogy a Hivatal dolgozója, mi több, egy magas hivatali állás betöltôje is. Elpanaszolta nekem, hogy betelt a pohár, elege van belôlünk, kutyásokból, és már azt sem tudja, milyen intézkedéseket hozzon, hogy ezt a jelenséget megszüntethesse. Kiderült, hogy ô is a Tudor negyedben lakik, és nap mint nap tanúja ilyen manôvereknek a tömbháza elôtti téren. Mivel románul nem tudott jól káromkodni, mondtam, folytathatja magyarul is. Így már sokkal könnyebben ment neki. Kevés egyetemista társam birtokolja a magyar nyelv ezen területét ilyen jól. Pedig annak, aki a Hivatalban dolgozik, mindkét nyelvet jól kellene beszélnie. Folytatódott a monológ, minek következtében megtudtam, hogy Nyugaton a gazdák nejlonzacskóba végeztetik el kedvencükkel a dolgukat, Párizsban például porszívózzák az ürüléket. Hogy miket meg nem tud az ember egy hivatali alkalmazottól...

De amint akkor is megkérdeztem, kérdezem most is, kedves uram: miért nem indulunk el "da capo al fine" módra ? Külföldön léteznek kutyasétáltató parkok és olyan parkok, ahol tiltótábla figyelmezteti az állatbarátokat arra, hogy ott tilos a sétáltatás. Mennyibe kerülne egy ilyen tábla elhelyezése ? Külföldön léteznek adók, amelyeket a kutyatulajdonosok befizetnek a Hivatalba, amibôl aztán a Hivatal nejlonzacskókat és kicsi lapátkákat helyez el a kutyasétáltató tereken. Ezeket Nyugaton azonban nem lopják el. Efelôl Vásárhelyen nem lennék biztos. Külföldön léteznek kutyapiszok- felszívó porszívók a bevásárlóközpontokban. Én maximum a 15 kilós orosz márkájú porszívónkat vonszolhatnám magam után, zacskóval a fejemen. Külföldön létezik büntetés arra, ha valaki magot köpköd az utcán, vagy ne adj isten cigarettacsikket dob el. Nálunk a részegekkel versenyeznek a kóbor kutyák, hogy melyiküknek jusson a tömbház sarka, amire biztonsági járôrök semmit sem szólnak, mert tele van a szájuk tökmaggal és tele szájjal biza nem illik beszélni...

Én elhiszem, hogy meghalt Mátyás és odaveszett az igazság, de pont az ô helyébe kerültek a hivatali beosztottak, akiknek ha nem is tartozik felelôsségkörükbe egy bizonyos dolog, mégis mozdítaniuk kellene valamit... az igazságért.

K. Sándor, Marosvásárhely

Olvasom, milyen találékonyak a gázosok, bevezetik a bérleti rendszert. De az is lehet, hogy megint az EU a hibás, mert így követeli. Én azt hiszem, nem így van, hanem jön a nyár. A sok kispénzû nyugdíjas megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy vége lesz a nagy gázszámlának és csak a fôzicskélésnél elhasznált gázt kell majd egy darabig fizetni. Csakhogy a gázas urakat nem lehet kicsi pénzzel jóllakatni, nekik nyáron is sok kell. A havi 160.000 lejes bérlet megfelel kéthavi nyári gázszámlának, erre még rászámítódik a havi gázfogyasztás, ami mondjuk 70.000 lej, és lám mindjárt elég csinos összeg kerekedik ki. Persze ez még a régi áron, a drágítás nincs rátéve. És arra is lehet számítani, hogy a bérleti díj csak most annyi amennyi, mert majd emelkedik az inflációval. Igyekeznek is hamar szerzôdést kötni, ami biztos, az biztos. Csakhogy miféle szerzôdés az, amit nem két fél közös megegyezés alapján ír alá, hanem az egyik fél rákényszeríti akaratát a kiszolgáltatott másikra. Megint arról van szó, hogy olyasmiért kell fizetni, amiért nem kapunk semmit, emlékezzünk csak: a közelmúltban volt még erre példa. Tehát mindenképpen megnyomorítják a kisnyugdíjast, hogy legalább a nyári hónapokban nehogy kisebb számlát fizessen. Ez a telhetetlenség netovábbja.

A nyugdíjátszámításból sincs semmi haszon, hiszen az csak a régi jó pártelvtársaknak növeli az amúgy is nagy nyugdíját, hiszen nekik volt jó nagy fizetésük a régi rendszerben. Aki nem volt a bandában, az várhatta a fizetésemelést, vagy ahogy a gyárban mondtuk, a kategóriát. Ha ezt jelenti választottjainknak a "sa traiti bine", akkor köszönjük, nem kérünk belôle. Mindennap nyilatkozat hangzik el a parlamentben meg az újságokban autópályaügyben, már a csapból is az folyik, hogy nem engedünk belôle stb., de egy képviselô sem áll fel, hogy álljon meg a menet uraim, mert a sok nyugdíjas élete el van lehetetlenítve. Nem azt mondom, hogy nem kell az autópálya, de élni is kéne valamibôl. Különben azon nem mi, hanem a pénzes urak furikáznak majd a sok száz milliós járgányaikkal. Az én részemrôl várhatják, amíg még egyszer rájuk szavazok, mert mindent megígérnek, amíg a polcra kerülnek, utána pedig súlyos amnézia telepedik rájuk. Talán egyetlen képviselô Kerekes Károly, aki a kisember dolgai miatt fel szokott szólalni a parlamentben, ezért az Ô figyelmét hívnám fel, nézze meg, meddig lehet még a húrt feszíteni.

Kucsera Jenô, Marosvásárhely

"Jó sorsom" úgy hozta, hogy a napokban néhány órát, mit órát, fél napot (!) kellett töltenem az új klinikán. Éljen az egészségügyi ellátás! Harmadik világi viszonyok, de EU-s csatlakozásról álmodozunk. Hadd ne részletezzem. Szóval töltöm az idôm az ortopédiai rendelô elôtti folyosón, és mit ad isten? Az itt várakozó, hordágyon, tolószéken hozott és egyéb, kéz- és lábtörött betegek között megjelenik egy kéregetô (!), végigjárja a fájdalomtól szenvedô betegeket: szemérmetlenül kéreget. Alig megy el az egyik, jön a másik. Hogy kerülnek ide? Látszólag mindenki a helyén. A kapus épp perel egy asszonysággal, aki sehogy sem akarja megérteni, hogy csak úgy nem jöhet be. Az emeletre felvivô lépcsônél is áll valaki. A lépcsôn közlekedni avatatlan személyeknek látszólag lehetetlen. Akkor hogy kerülnek ide a szemérmetlenül kéregetô koldusok?

Ja, nálunk semmi sem lehetetlen. Koldusvilág. Koldusország lettünk, koldusok országa. Legkelendôbb exportcikkeink a szép lányok mellett a koldusok… Még így is, hogy repülôgép- és autóbuszszámra toloncolják haza mindenünnen ôket.

Czirmay Szabó Sándor

Múlt szombaton Molnár Dénes nyitotta meg Osváth Zsolt grafikus kiállítását a marosszentgyörgyi római katolikus hittantermében. Az est folyamán A család címmel zenés irodalmi összeállítás hangzott el az egyházközségi énekkar, a Kolping kamarakórus és a Sz. Cecília együttes elôadásában. Verset mondott Palkó Réka, Józsa Tünde, Szekeres Erzsébet, Pataki Ágnes, Kilyén Dénes. Iszlai Adél és Szántó Árpád hegedûn, illetve gitáron játszott. A mûsort Simon Kinga és Pupp József tanár állították össze. A Kolping család huszadik rendezvénye volt ez, amelyre az egyházközség családként gyûlt össze.

(B. L.)

József Attila születésének századik évfordulóját ünnepeltük április 11- én. Marosvásárhelyen is számos rendezvényt szerveztek a költô tiszteletére. Számomra is sokat jelent költészete, s bevallom, megihletett József Attila gyermekkora. Gondolataimat papírra vetettem, mert úgy érzem, hogy én is fôhajtással tartozom neki.

Szánalommal gondolok arra a kis törékeny gyerekre, aki csak álmában lakott jól, s kopott kis ruhája lógott rajta, mert nem rá szabták. Anyja fáradt, munkás keze lágyan simogatta fejét, majd szorosan magához ölelte - többre nem jutott, drága gyermekem! Ilyenkor elmúlt az éhségérzete, az édesanyai csók feledtette vele. De most mégis ôt ünnepeljük.

Elekes Luka Júlia, Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Eugenio Pacelli bíboros 13. éve volt pápai nuncius a bajor fôvárosban, amikor 63. születésnapján, 1939. március 2-án pápává választották, felvéve a XII. Pius nevet. Azért esett rá a választás, mert alkalmas volt a Szentszék elôtt álló sürgôs feladatok megoldására: elôször is rendbe kellett hozni a zilált pénzügyi helyzetet; határozottan fel kellett lépni a bolsevizmus ellen; s végül ugyancsak számításba veendô a nemzetközi politikai helyzet, amire való tekintettel egy erôsen germanofil pápa felelt meg a legjobban. Pacelli bíboros germanofiliája a bajor fôvárosban töltött évek eredménye; azonkívül, hogy bajor apácák gondoskodtak róla, kanári madarai is német nevet viseltek.

Leggyorsabban a pénzügyi helyzet került reményt keltô helyzetbe azáltal, hogy ezzel a feladattal megbízott egy világi személyt, Bernardino Nogarát, aki azzal a ritkaságszámba menô képességgel rendelkezett, hogy bármire is tette kezét, az arannyá változott. 1942-ben megalapította a Vatikáni Bankot, amely mindmáig a Szék pénzügyi jólétét biztosítja. A KP befoly&