Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

A terroristák az újságírók megölésével fenyegetôznek

Három újságíró iraki elrablói négy napot adtak, hogy Románia kivonja csapatait a közel- keleti országból, s ezzel megmentse a túszok életét – közölte pénteken az al- Dzsazíra katari hírtelevízió.

Az arab mûsorvezetô által ismertetett szöveg szerint ha nem teljesítik a túszejtôk követeléseit, azok végeznek foglyaikkal. A hírtévé által sugárzott videofelvételen látható volt a három román fogoly.

A Prima TV magánkézben lévô televízió 32 éves újságírónôjét, Marie-Jeanne Iont és 30 éves operatôrét, Sorin Miscocit, valamint a 37 éves Ovidiu Ohanesiant, a Romania Libera napilap munkatársát akkor rabolták el március 28-án, amikor Traian Basescu román elnök látogatást tett Irakban és Afganisztánban.

Az elmúlt évben több mint 150 külföldi állampolgárt ejtettek túszul Irakban. Legtöbbjüket tárgyalások után vagy váltságdíj fejében elengedték, egyharmadukat viszont megölték a túszejtôk.

Tegnap ülésezett az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa. A tanácskozás napirendjén a szövetségi elnök politikai tájékoztatója mellett a TKT állandó bizottságának megújítása szerepelt. Két elnökjelölt indult: Borbély László és Benedek Imre. Borbély 24, Benedek Imre 48 szavazatot kapott. A következô két évben tehát Benedek vezeti a Területi Képviselôk Tanácsát. Két alelnököt választottak Nagy András ésSzakács János személyében. A TKT titkára Bán Mózes és Török Gáspár lesz.

Átbillentek a holtponton autópálya ügyben

Markó Béla politikai tájékoztatójában a 120 napos kormányzás eredményei között a tulajdontörvények módosítását említette, amelyet egy hónap múlva felelôsségvállalással fogadtat el a kormány. Ugyanakkor bejelentette, hogy "átbillentek a holtponton autópálya ügyben", a munka megy tovább, igaz, kevesebb pénzzel. Fontos pillanatnak nevezte az EU csatlakozási szerzôdés aláírását, ami azt jelenti, hogy "ha nem jön közbe semmi" 2007 januárban Románia az EU teljes jogú tagja lesz, de azt is jelenti, hogy "csak akkor lehet akkortól EU-tag, ha keményen teljesít igazságügyben, korrupció elleni harcban, versenyképességben". Figyelmeztetett, hogy az európai országokban bôvítésellenes álláspont érezhetô, a 10 ország csatlakozása "megfeküdte az EU gyomrát", a "bôvítési dilemma él az EU-ban, éppen ezért, ha valaki elôre hozott választást akar provokálni, annak számolnia kell a halasztással".

"Döcögnek a kinevezések"

Kelemen Atilla megyei elnök elmondta, hogy lezárultak a tárgyalások a megyei tisztségek leosztásáról. Az RMDSZ a 38%-os jelenlét mellett 48%-ot kapott, és bár egyelôre "döcögnek a kinevezések", a megye magyarságának "van annyi tartaléka", hogy minden posztot lefedjenek.

Ugyanakkor bejelentette, hogy van a szervezetnek "szép, kellemes és funkcionális" székháza, s megköszönte mindenkinek a segítségét.

Olyan TKT-vezetôre van szükség, aki több idôt szán a városra és a megyére

nyilatkozta Benedek István, a városi tanács RMDSZ frakciójának vezetôje, és olyan TKT-ra, amely össze tud gyûlni, meg tud beszélni dolgokat, különben nem lesz eredmény. Ezzel szemben Borbély László úgy látta, a TKT ellátta feladatát és ezután is ellátja.

Tegyenek feljelentést az ügyészségen!

Frunda György szerint csak akkor lesz eredményes munka itt, ha "közös nevezôre tudják hozni a megyei, illetve a városi tanácsot". Véleménye szerint nem használják ki a jogi lehetôségeket a polgármester törvényszegéseivel szemben. Felkérte a megyei és a városi tanácsot, tegyenek feljelentést az ügyészségen, illetve a helyi tanács olyan határozatokat hozzon, amelyekkel a polgármester nem tud visszaélni. Felrótta, hogy a megyei tanács "nem szinkronizál az elnökkel", hogy a városi tanácsban "egy-kettô mindig másként szavaz".

A testület megválasztotta a TKT állandó bizottságát. Elnök Benedek Imre lett, aki "kikezdhetetlen, független rátermettségét" ajánlotta fel. A Népújságnak elmondta, hogy számított a sikerre. Meggyôzôdése, jelentette ki, hogy alkalmas a funkcióra, és azt szeretné, hogy a TKT legyen Maros megye parlamentje, használják testületeiket a problémák megoldására.

A több mint 24 órája tartó bôséges esôzés nem befolyásolta Maros megyében a folyóvizek szintjének emelkedését. Fokt Calin, a Megyei Vízügyi Igazgatóság sajtószóvivôje elmondta: - tegnap az Országos Vízügyi és Meteorológiai Ügynökség krízis- és sürgôsségi helyzetet rendelt el Arad és Hunyad megyében, Maros megyével kapcsolatban semmiféle veszélyrôl nem tájékoztattak. A szomszédos megyék településein már havazik: Maroshévízen a hóréteg vastagsága 2, Gyergyóalfaluban 3 centi volt. A tegnaptól Kolozs, Temes, Arad és Hunyad megyékben is havazni kezdett. Az elôjelzés szerint április 24-ig, vasárnapig erôteljes lehûlés várható, talajfagy és dér lesz. Ezzel szemben a lehulló esô mennyisége lényegesen csökken.

- Továbbra sem fenyegeti árvíz Maros megyét - összegzett Fokt Calin.

Aktuális

Szinte elfeledkeztünk már az új lejrôl, a március 1-je óta kifüggesztett kétszeres árat gyakorlatilag már észre sem vesszük a címkéken, csak amolyan fura, ám nehezen felfogható appendixként. Hogy a denomináció mégis az ajtón kopogtató valóság, arra a nemzeti bank újabb akciója, az új - immár "nullátlanított" - bankjegyek nyilvános ismertetése emlékeztetett ismét, két hónappal a pénznem tényleges bevezetése elôtt.

Szükség volt ismét a közvélemény figyelmének felkeltésére, hisz a valóság az, hogy a kissé elnyújtott denominációs folyamat hosszú, eseménytelen idôszaka nem kedvez a figyelem mértéke megôrzésének, így a július 1-jei átmenet a vállalhatónál kevésbé felkészült társadalmat talált volna. Az ismeretek hiánya pedig ellenôrizhetetlen rémhírek terjesztésének táptalaja.

Az új lej bevezetésérôl szóló minden híradás viszont, ellenkezôleg, megerôsíti a bizalmat az új pénzben, amely - láthattuk a bemutatott mintadarabokon - tulajdonképpen nem is olyan új. A régitôl többségében csak a nullák hiányában különbözô címletek is a folytonosságra utalnak, jelzik, hogy pusztán technikai - ám számos elônnyel és megtakarítással járó - változtatásról van szó.

A bankjegyek méretei meghatározásakor a monetáris szakemberek viszont már a jövôre is gondoltak, hisz az új lej címleteinek méretei megegyeznek az eurócímletek méreteivel, így az euróra való áttérés távlatában egy újabb átmenet költségei (bankautomaták beállításai) lényegesen csökkenthetôk. Érdekes módon az érmék méretei esetében ez már nem igaz, éppen azért, hogy ne legyenek használhatók Európa automatáiban.

Az újtól való irracionális félelem ellenére a lej denominációjára (a folyamat hiányosságai ellenére, mint például a 2 és 20 banis érmék, illetve 2 és 20 lejes bankjegyek hiánya) szükség volt, nem csupán azért, mert a fölösleges nullák nagyon megnehezítették a könyvelést, s fôleg az idôsek számára a pontos értékmeghatározást, nem csupán azért, mert a Romániához hasonló inflációs folyamatokon átesett környezô országok mindegyike - s mindegyike sikeresen! - végrehajtotta már ezt a mûveletet, de talán nem elhanyagolható érv az sem, hogy mára, Törökország tavalyi reformja után (beleértve Afrika és Ázsia legszegényebb államait is), Románia a világ legkisebb értékû
egységnyi nemzeti valutájával "büszkélkedhet".

Való igaz, milliomosi státusunkról nem lesz könnyû leszokni, s igen nehéz lesz hozzáidomulni a néhány száz lejt kitevô fizetésekhez is, ám a várható deflációs hatás talán kárpótol, aki pedig ragaszkodik régi bankjegyekben szerzett megtakarításaihoz, azt nyugtassuk meg: a nemzeti bank javasolta, hogy határidô nélkül beválthatók legyenek a régi címletek, a forgalmi értékük 2006. december 31-i megszûnése után is.

Bár a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusát megelôzôen az elemzôk valódi megújulás helyett csupán egyfajta "kozmetikázásról", "kirakat- átrendezésrôl" beszéltek, a csütörtök késô éjszakai szavazás sokaknak szerzett meglepetést. Ugyanis Mircea Geoana, a szenátus külügyi bizottságának elnöke nagy szavazattöbbséggel legyôzte politikai vetélytársát, Ion Iliescu volt államfôt.

A csütörtökön kezdôdött kétnapos tisztújító kongresszus kezdetekor, amelyen több mint 1500 küldött vett részt, az egyetlen esélyesnek Ion Iliescu, a párt alapítója látszott. Késôbb azonban, miután Mircea Geoana elmondta kampánybeszédét, amelyben egyebek között arra kérte Iliescut
"vonuljon vissza", mivel a PSD-nek meg kell szabadulnia a múlt terhes örökségétôl, modernizálódnia, demokratizálódnia kell, megváltozott a hangulat, és a volt külügyminiszter fölényes gyôzelmet aratott.

Így a szavazás során Mircea Geoana 964, Ion Iliescu pedig mindössze 530 szavazatot szerzett.

Az ügyvezetô elnöki funkcióért ketten indultak: Adrian Nastase volt miniszterelnök és Sorin Oprescu szenátor. Adrian Nastase kongresszusi beszámolójában vázolta az eltelt négy év sikereit és sikertelenségeit, majd kampánybeszédében sikerült megggyôznie a küldötteket, hogy rá adják a voksukat. A szavazáson Adrian Nastase 1018, ellenlábasa, Sorin Oprescu 433 szavazatot kapott. A párt fôtitkára Miron Mitrea volt szállításügyi miniszter lett. Alelnökök: Ioan Rus, Titus Corlatean, Dan Nica, Mihai Tanasescu, Mircea Pascu, Nicolae Vacaroiu, Ilie Sârbu, Valer Dorneanu, Corina Cretu, Eugenia Gojic, Rovana Plumb.

Csapatban fogok dolgozni

Mircea Geoana 47 éves, 1996-2000 között Románia washingtoni nagykövete volt, 2000-2004 között az ország külügyminiszteri tisztségét töltötte be. A tavaly júniusi helyhatósági választásokon a PSD színeiben indult Bukarest fôpolgármesteri székéért, de az elsô fordulóban veszített Traian Basescuval szemben. A novemberi parlamenti választásokon szenátor lett, jelenleg a szenátus külügyi bizottságának elnöke. Székfoglaló beszédében csapatmunkát ígért, illetve azt, hogy tevékenysége az emberek tiszteletén fog alapulni.

Erdélyi magyar egyházvezetôkkel találkozott pénteken, Kolozsváron Németh Zsolt. A magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy Romániában nem biztosítják az alapvetô feltételeket ahhoz, hogy a történelmi magyar egyházak teljesíthessék feladatukat.

Pénteken, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Németh kifejtette, továbbra is problémák vannak az egyházi javak visszaszolgáltatása és a felekezeti oktatás fejlesztése kapcsán.

"További 2.500 elkobzott ingatlan vár visszaszolgáltatásra. Az ingatlanok 12 százaléka esetében megvan a formális visszaszolgáltatási döntés, de a tényleges visszaszolgáltatás csak az esetek 1 százalékában történt meg" - mondta Németh.

A magyarországi politikus szerint a visszaszolgáltatás túl lassan folyik, és sok akadályt kellene elhárítani.

"A javak visszaszolgáltatása és a felekezeti oktatás a demokrácia feltételei. Románia még 1993-ban megígérte - amikor az Európa Tanács tagja lett -, hogy rendezi az ilyen helyzeteket. Pénzügyi megfontolásokra hivatkoznak, de más közép- európai országok, Magyarország, Lengyelország, Csehország találtak megoldást. Azt hiszem, Romániában is megszûnnek az akadályok" - fejtette ki az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke.

Egy héttel ismét elhalasztotta a kisebbségi törvénytervezet elfogadását a kormány.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta, hogy az igazságügyi és a mûvelôdési miniszternek továbbra is kifogásai voltak a kisebbségi törvénytervezettel szemben, ezért további egyeztetések végett egy héttel ismét halasztani kellett annak elfogadását. Ezzel egyidejûleg a kormány véleményt fog kérni a Velencei Bizottságtól és az EBESZ kisebbségi fôbiztosától is a törvénytervezetrôl. Ettôl a véleményezéstôl azonban nem függ a törvénytervezet kormány általi jóváhagyása - hangsúlyozta a miniszterelnök- helyettes, leszögezve: "Nem kapcsoljuk össze ezt a két kérdést". Az említett miniszterek a kisebbségek által választott kulturális autonómiatanácsok bizonyos hatásköreit vitatják, és általában kifogásuk van azzal kapcsolatosan, hogy ezek a testületek döntési lehetôséget kapnának az anyanyelvû oktatási és mûvelôdési intézményekkel összefüggô kérdésekben. "A hatáskörök jellegérôl folyik tehát a vita" - mondta a miniszterelnök-helyettes.

Az RMDSZ folytatja a további egyeztetést az igazságügyi és a mûvelôdési miniszterrel - mondta Markó Béla.

Az Európai Unió humanitárius segítségnyújtásra fordított forrásainak növelését szorgalmazta a Budapesten tárgyaló Louis Michel, az unió fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásért felelôs biztosa pénteken.

Louis Michel - aki korábban Belgium külügyminisztere volt - sajtótájékoztatóján elmondta, hogy körbejárja az uniós tagállamok fôvárosait, ahol politikai vezetôkön kívül a segítségnyújtásban érdekelt civil szervezetek képviselôivel is találkozik. Azért ment Magyarországra, hogy rábeszélje a magyar kormányt: fogadja el a 2010-ig kitûzött célokat és mostantól fokozatosan növelje a magyar forrásból fejlesztésre, a humanitárius segítségnyújtásra fordított összegeket.

Kérése az volt, hogy 2010-ig az ország nemzeti össztermékének 0,17 százalékáig emelje meg ezeket a hozzájárulásokat. A régi uniós tagországoktól 0,15 százalékos emelést kért, míg az újaktól 0,17 százalékost.

Louis Michel közölte: mindeddig egyetlen tagállam sem mondott nemet kérésére, visszautasítással nem találkozott, sôt a többség igent mondott.

Mint mondta, szeptemberben New Yorkban ülnek újra össze és áttekintik, hogy félidôben mit sikerült végrehajtani.

Közölte, hogy az eddigi jelentések szerint úgy tûnik, hogy jó úton járnak, csak Afrika vonatkozásában beszélhetnek lemaradásról.

Elmondta, hogy a világ összes segélyprogramjának az 56 százalékát az Európai Unió valósítja meg, ezek 40 százaléka a tagországok nemzeti költségvetésébôl származik.

Ezt az összeget eredményesebben lehetne felhasználni, ha az uniós segélyprogramok és a tagállamok programjait jobban összehangolnák. Azt ajánlotta a külügyminiszternek, hogy a magyar segélyprogramok szerkezetét igazítsák jobban a többi tagországéhoz, hogy egy struktúra alapján mûködjenek.

A biztos figyelmeztetett arra, hogy naponta 30 ezer gyermek hal meg a világon, felük olyan betegségben, amelyet képes gyógyítani az orvostudomány. Közölte, hogy minden negyedik ember nem jut ivóvízhez és 114 millió gyermek nem tud általános iskolába járni. Mint mondta, a kérés, amit elôterjeszt az uniós országoknak, "nevetséges" ezekhez a kockázatokhoz képest.

Tegnap 7-9 óra között országszerte 421 szerelvényt nem indítottak ki az állomásról, 200 pedig menet közben állt le. Megyénk területén a Gyergyószentmiklósról induló személyvonat a marosvásárhelyi kisállomásig jutott el. A szerelvény a nagyállomásra 7.10-kor kellett volna érkezzen. Így 7.26-kor nem folytathatta útját Székelykocsárd fele. A sztrájk ideje alatt az utasok megértést tanúsítottak a vasutasok iránt, türelmesen vártak, míg elindították a járatokat. A marosvásárhelyi állomásról 9 óra után menetrend szerint indulhatott a személyvonat Brassó felé.

Megyénkben a Vasúti Infrastruktúra, Kereskedelmi és Szerelvénykezelô Szabad Szakszervezetek Szövetségéhez tartozók közül 532-en léptek sztrájkba a megadott idôpontban. Nem tiltakoztak a mozdonyvezetôk és a vasúti berendezéseket mûködtetô társaság Elcatel nevû szakszerveze-téhez tartozók. Amint Florea Marinel a marosvásárhelyi szakszervezet elnöke elmondta: az állomások hangosbemondón már a tegnaptól értesítették az utasokat arról, hogy sztrájk lesz, és mindenhova jól látható helyen kifüggesztették a feliratokat, s kérték az utasok megértését. A munkakonfliktus kirobbantását a szakszervezetek országos tanácsán, április 14- én döntötték el. A figyelmeztetô sztrájk oka elsôsorban az, hogy a kollektív munkaszerzôdést még mindig nem sikerült megkötni. Az alkalmazottak kérték a Román Vasúti Társaság vezetôségét, hogy tartsa be a 2004. december 14-i 2346-os kormányrendelet elôírásait, amiben azt ígérték, hogy az alapbért az országos minimálbérhez igazítják, ami 3 millió 100 ezer lej. A vasutasok jelenlegi alapbesorolása 2 millió 800 ezer lej, így gyakorlatilag 10,7 %-os kiigazítást kérnek. Emellett azt is követelik, hogy minden alkalmazottnak adjanak ebédjegyet, ugyanakkor jobb munkakörülményeket is szeretnének. Ez utóbbival kapcsolatban a marosvásárhelyi szakszervezet sztrájkôrségének tagjai elmondták, az elôzô években átszervezés történt, s így csak megyénkben 2003-ban 465, 2004-ben pedig 371 alkalmazott távozott a vasúttól, s 2005-re is újabb elbocsátásokat terveznek. Ez azt jelenti, hogy több feladatkört vontak össze, s a vasutasok állítása szerint ez némelyiküket annyira megterheli, hogy veszélyeztetik a közlekedésbiztonságot is.

Florea Marinel lapunknak elmondta, a figyelmeztetô sztrájkot követôen, remélik, hogy a Román Vasúti Társaság betartja ígéretét és megadja azt, amit egyébként már írásban elfogadtak. Mindeddig a minisztérium azon az állásponton volt, hogy a vasúti társaság is a Világbank által monitorizált társaságok közé tartozik, ezért nem lehet emelni az alkalmazottak alapbérét. Mi több, a társaság veszteséges, így nincs honnan a szükséges pénzösszeget elôteremteni. A szakszervezet ezzel szemben fenntartja azt a jogot, hogy a munkakonfliktust továbbra is nyitottnak tekintse. Amennyiben a figyelmeztetô sztrájkot követôen a felek nem ülnek tárgyalóasztalhoz, a szakszervezetek országos tanácsa az általános sztrájk idôpontját is kijelölheti.

Befejezték a pályajavításokat

Öt napig tartott az a vasúti pályajavítási munkálat, ami miatt a szerelvények nem közlekedhettek Marosvásárhely és Kerelôszentpál között. Marin Robert mérnök, a Román Vasúti Társaság marosvásárhelyi karbantartó részlegének vezetôje lapunknak elmondta, azért kellett leállítani a közlekedést, mert felszedték a síneket és a töltést az alapokig megerôsítették. Mintegy 150 méteren a vizenyôs talaj miatt megcsúszhatott volna a töltés, így csak nagyobb munkálatokkal tudták elhárítani az esetleges veszélyt. Ez idôszak alatt az utasokat a megvásárolt jegy alapján vonatpótló autóbuszok szállították a marosvásárhelyi nagyállomásról Kerelôszentpálra. Az Ady Endre nemzetközi gyorsvonat pedig Budapestrôl csak Kolozsvárig s vissza közlekedett.

A vidrátszegi ipari park mögötti szakaszon nyolc munkagép és több mint 50 munkás dolgozott, hogy idejében végezzék el a munkálatokat. A helyszínen egy hónapig még sebességkorlátozás lesz. A mérnök a megyénkbeli vasúti sínek állapotáról elmondta, sok helyen kellene még fôjavítást végezzenek, de pénzhiány miatt csak a karbantartási munkálatokkal tudják mûködôképes állapotban tartani a vonalakat. Több helyen ezért van sebességkorlátozás. Legközelebb nagyobb munka a marosbogáti állomás elôtti és utáni Maros-híd megerôsítése lesz. De csak akkor dolgoznak majd a lejárt szavatosságú híd megerôsítésén, ha erre lesz pénz - mondta lapunknak a karbantartó részlegvezetô, aki azt is hozzáfûzte, a nagyobb beruházást igénylô munkát a vasúti társaságból kivált magáncégek végzik, ôk kizárólag csak a pályaellenôrzô és -karbantartó munkálatokat vállalják el.

Mint arról már korábban írtunk, hamarosan bemutatók sorozatával lepi meg a marosvásárhelyi, nem szokványos színházi nyelvet igénylô közönséget a várbeli 74Színház.

A szerda délelôtti, bástyabeli sajtótájékoztatón az elsô premierrôl esett szó: mint hallottuk, szerencsére sok fiatal színész igyekszik "megmozdítani" a rég megszokott kerékvágás szerint mûködô, annak nyomán haladó honi színházmûvészetet, és egy ilyen kezdeményezés eredménye a Teatrul Miscat színházi csoportosulás is, amely hamarosan, a 74Színházzal együttmûködve bemutatja a Hazard címû elôadást. A felvállalt irány szerinti, kortárs drámaírók mûveit színpadra vivô produkciók sorában a Hazárd alapjául Victor Haim Hazárdkeringô címû darabja szolgált, amelyet Mihai Ardelean rendezésében mutat be Anca Loghin és Rares Budileanu. A rendezô elmondta, egy modern angyal történetét mesélik el a parányi színpadon, amelyen minden munka, épp a tér intimitásának okán: öröm. A közel tízmillió lejes, önerôbôl létrehozott költségvetésbôl játsszák el az említett angyalról szóló "szubjektív víziót". A díszleteket és jelmezeket Oana Novicov tervezte, a zenei hát-térért Zénó Apostolache, a Zakusca együttes frontembere felel.

Az elôadásra április 24-én, vasárnap este 8 órától kerül sor a mészárosok bástyájának színháztermében.

A 74Színház minden érdeklôdôt szeretettel vár.

Jegyzet

Nem kis felháborodást keltett a megyeszékhelyen, hogy elôzetes értesítés nélkül naponta több tíz kábeltévé- elôfizetôt csatoltak le a rendszerrôl. Voltak olyanok, akik délután, munka után döbbentek rá, hogy a kora esti híreket már nem tudják megnézni, meghallgatni. Az új rendszer (nem küldenek számlát, sem értesítést) elsô áldozatai közül néhányan megpróbáltak a szolgáltató pénztárainál vagy a megyei fogyasztóvédôknél reklamálni, panaszt emelni, s így megszabadulni a 107.000 lejes visszakötési díjtól. Sikertelenül. Ez alkalommal a fogyasztóvédôk a megyei piacon egyeduralomnak örvendô, így kénye-kedve szerint eljáró szolgáltatónak adtak igazat. Nincs olyan jogszabály, mely alapján arra lehessen kényszeríteni a kábeltelevíziós társaságot, hogy számlát küldjön az elôfizetôknek. S egyébként is a társaság saját csatornáján közzétette a figyelmeztetést.

Egy dolgot felejtettek el a fogyasztóvédôk: az elôfizetôk legalább felét nem érdeklik a szóban forgó adón közzétett hírek, reklámok, így egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán kapcsolnak rá. S ha naponta odakapcsolnának is, lehet, hogy éppen abban a tíz percben, amelyet erre az adóra szánnak, más hirdetés, más közlemény fut. S vannak részben megtévesztô adatok is, mint például az, hogy az alapbérlet árának közzétételekor nem tüntették fel, hogy áremelésrôl van szó, hanem csak leközölték az új árat. Az újdonság, az árváltozás kiemelésének elmulasztása miatt történt meg szintén számos fogyasztóval, hogy csak a pénztárnál tudta meg, hogy egy euróval többet kell törlesztenie az alapbérletért.

Ezen közismert, s bosszantó tények újragondolása után jogosan merül fel a kérdés: honnan ered a címbôl kiérezhetô halvány optimizmus? Hát... A jó hír az, hogy lehet, már májusban, de júniusban biztos, hogy kézhez kapjuk a kábeltelevíziós számlát. A fogyasztóvédô igazgató által közölt hírt tegnap megerôsítette a szolgáltató helyi kirendeltségének igazgatója is. A fôvárosi, az egész országot behálózó szolgáltatót egyébként a fogyasztóvédô hatóság által indított per eredményeképpen kötelezik a számlák kiállítására, kézbesítésére.

A kitartás és következetesség meghozta eredményét.

A közvélemény szemében Albert Einstein elsôsorban elméleti fizikus volt, hiszen a tudománynak ezen a területén végzett munkásságával érdemelte ki a fizikai Nobel-díjat. Kevésbé ismert, hogy az 50 éve elhunyt tudós számos mûszaki találmánnyal is gazdagította az emberiséget.

Elsô pillantásra ellentmondás látszik feszülni az átfogó matematikai ismereteket és bonyolult számításokat igénylô fizikusi pálya és a gyakorlati érzéket, problémamegoldó képességet kívánó feltaláló lénye között. Pedig Einstein utóbbi adottságot is szinte a bölcsôben kapta felmenôitôl.

Apja és nagybátyja, Hermann és Jakob Einstein ugyanis közös tulajdonosai voltak a müncheni "J.Einstein & Cie." villamossági készülékeket gyártó üzemnek. A cég profilját világításra, erôátvitelre és elektrolízisre szolgáló "delej-gépek" gyártása képezte (ezeket ma villamos forgógépeknek nevezi a technika). Az Einstein-papa vállalata szállította azokat a villamos ívlámpákat is, amelyek 1886-ban elôször borították elektromos fénybe a müncheni Theresienwiesén rendezett Oktoberfest sörfesztivált.

Egyik találmánya megalkotására egy tragikus baleset ösztönözte Albertet. 1925 végén az újságból értesült arról, hogy egy berlini család mind az öt tagját megölte a meghibásodott hûtôgépbôl éjszaka kiáramló mérgezô hûtôközeg, a metilklorid. Csaknem húsz évvel fiatalabb kollégájával, a magyar Szilárd Leóval összefogva Einstein olyan hûtôkészüléket konstruált, amely hegesztés révén teljesen zárt rendszerû, így meggátolja a hûtôgáz kiszivárgását a környezetbe.

A két fizikus másik találmánya is a hûtéstechnikához kötôdik: az általuk tervezett gépben a szokványos dugattyú helyett folyékony fém mozgott a hûtôszekrény csöveiben. A villamos áram által átjárt nátrium-kálium ötvözet, amelyre mágneses erôtér hatott, mintegy folyékony dugattyúként végezte a hûtôgáz sûrítését. A találmány hasznosítására Einstein és Szilárd a berlini AEG céggel kötött szerzôdést. Kettejük együttmûködése (akkor még Szilárd is Berlinben lakott) összesen 27 német "birodalmi szabadalmat" eredményezett.

Közismert, hogy a relativitáselmélet megalkotója a zürichi mûszaki egyetem elvégzése után a berni szabadalmi hivatalban dolgozott elôadóként. 1902-1909 között kellô tapasztalatra tett szert ezen a téren, így késôbb független mûszaki szakértôként vett részt szabadalmi jogviták eldöntésében. Egy ilyen eset kapcsán a pörgettyûs tájoló német feltalálója, egy kieli gyáros keveredett perbe egy amerikai feltalálóval, aki hasonló elven mûködô iránytûket adott el a német haditengerészetnek. Einstein szakvéleménye alapján a bíróság végül megtiltotta a készülék gyártását az amerikai félnek, amely ráadásul tetemes kártérítést is köteles volt fizetni.

A szabadalmi tevékenység ugyan hírnévhez nem juttatta Einsteint - viszont szép bevételt hozott a "konyhára". A kieli gyárossal utóbb baráti viszonyba került fizikus hozzájárult a pörgettyûs tájoló továbbfejlesztéséhez, ami szabadalmat és évi 4200 dollár járadékot biztosított neki. A különbözô hûtôaggregátok hasznosítási jogának eladásából Einstein és Szilárd 1929-1933 között évi 10-10 ezer birodalmi márka javadalmat húzott az AEG konszerntôl.

Páncélozott pápamobilt készítene a német Volkswagen cég az új, német nemzetiségû pápa, XVI. Benedek részére az ifjúsági világnapok alkalmából, amelyekre augusztusban Németországban kerül sor.

A hírt elôször a Bild Zeitung jelentette, majd a cég egyik szóvivôje megerôsítette: "Ha a pápa óhajtja, elkészítjük a különleges jármûvet. Elvben egy terepjáró Touareg vagy egy Phaeton típusú személyautó lehet a kiindulópont inkább, mint egy (kis) Polo."

Az idén Kölnben sorra kerülô ifjúsági világnapok egyik fô támogatója a Volkswagen, amely a szervezôknek már eddig is mintegy száz jármûvet ajánlott fel a rendezvény idôtartamára.

II. János Pál páncélozott pápamobilját - amelyen átlátszó golyóálló üvegbôl készült kabinban mutatkozhatott a hívôk elôtt a nagy egyházi rendezvényeken - a Mercedes cég készítette.

A pápamobilnak becézett különleges jármû használatát az elôzô pápa ellen 1981 májusában elkövetett merénylet után vezette be a Vatikán.

Látható volt, hogy önmagában az akupresszúra (pontmasszázs) egyes esetekben megelôzheti a gyerekkori szempanaszok megjelenését, de ugyanakkor azt is tudni kell róla, hogy a már fennálló fénytörési zavarok alternatív kezelésére is kiválóan alkalmas. A módszer felnôtteknek is ajánlott mind megelôzés, mind kezelés céljából. Azonban sajnálatos, hogy nálunk nem terjedt el. Ez a megállapítás érvényes a többi alternatív szemgyógyászati eljárásra is. Tegyük hozzá, hogy a szemproblémák természetes úton való gyógyítása - és ami még fontosabb, megelôzése - a nyugati orvoslásban és a laikusok számára egy évtizede még szinte teljesen lehetetlennek tûnt, annak ellenére, hogy a látásjavító szemtorna már közel százéves, valamint a szemmasszázst és a szemjógát ôsidôk óta alkalmazták Kína, Tibet és India népei. Ugyanakkor a szembetegségek - különösen a fénytörési zavarok - az utóbbi években egyre emelkedôbb arányban jelentkeztek, amelynek legfôbb oka a fokozottabb megterhelésben, a televízió és a számítógép fokozott használatában keresendô. A hosszú órákat számítógép elôtt eltöltô személyek jelentôs hányadánál jelentkeznek látási zavarok. A felmérések megdöbbentôek (Berkeley Kalifornia Egyetem). A szakemberek szerint a fenti tünetek a számítógépet használó felnôttek 70%-át érinti, míg a gyerekek esetében ez az arány 25-30%. Az úgynevezett ,,computer vision syndroma" (szindróma-tünetegyüttest jelent) már most komoly fejtörést jelent a szemorvosoknak. Jellemzôi a szemszárazság, elmosódott látóképesség, fényérzékenység, fejfájás, amelyek elôre jelzik a rövidlátás megjelenését.

Az Amerikai Szemésztársaság szerint a fenti arányok ellenére a gyerekek hosszú távon fokozottabban fognak szemproblémákkal küzdeni.

Ennek okai: ma már egyre kisebb korban ülnek le a számítógép elé a gyerekek, nem érezvén szükségét a szünetnek, órákig ülnek a számítógép elôtt. A szemproblémák nem tudatosulnak bennük, illetve ezeket hajlamosak ignorálni (gyakran elôfordul az is, hogy a gyerek félve attól, hogy a szülôk eltiltják a számítógéptôl, eltitkolja a már jelentkezô panaszokat). Javasolják a rendszeres szemvizsgálatot, amelyet már az óvodáskor elôtt el kell végezni. A számítógépezô személyek tartsanak pihenô perceket rendszeresen és végezzenek el pár másodpercet igénylô szemgyakorlatot. A gyakorlat lényege: a hüvelykujjat és a középsô ujjat oldalt, az orrtôhöz helyezzük, míg a mutatóujj a szemöldökök között helyezkedik el. Az ujjakat enyhe nyomással egymáshoz közelítve illetve távolítva mozgatjuk. Ezután a mutatóujjat a homlokon fölfelé, majd eredeti helye felé visszafelé mozgatjuk, úgy, hogy kellemes simító, masszírozó hatást érjünk el. Ha kínzó szemszárazság, fényérzékenység lép fel, forduljunk azonnal szemész szakorvoshoz.

Amennyiben orvosunk javasolja, ez utóbbi tünetek esetében este alkalmazhatunk kamillateás külsô szemborogatást 5-10 percig.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a túlzott számítógép-használat nem csak a szemnek árt, hanem az idegrendszernek is, az agymûködési folyamatokat alaposan befolyásolva. Súlyosabb esetekben akár "szá- mítógép-függôség" is kialakulhat, amely gyakran kórházi kezelést igényel. Tény, hogy az arra hajlamos személyek gyakran beleeshetnek az amúgy csodálatos virtuális világ csapdáiba. A számítógépfüggô személy (internetfüggôség) akár heti 60, sôt még több órát is eltölthet a gépen böngészéssel, csevegéssel, vagy rafinált számítógépes játékokkal bíbelôdve, internetszükségletük olyan erôs lehet, hogy egyenesen egészségüket veszélyeztetik, nem beszélve a szenvedély oltárán feláldozott munkáról, karrierrôl és családi életrôl.

Következik: Szemjóga- és szemtorna-gyakorlatok.

(Folytatjuk)

Rózsa Dániel, mûvésznevén Dany-R tehetsége, a zene és ének iránti fogékonysága már kiskorában megmutatkozott. Mindkettôt édesanyjától örökölte, aki ugyancsak sikereket ért el az énekesi pályán. A latino, a dance, a popzene és a blues azok a zenei mûfajok, amelyeket szívesen hallgat, mûvel. A mindennapos életbôl vett témákról, a szerelemrôl, a csalódásról, a boldogságról, a sikerrôl, a szórakozásról, az egymás iránti ragaszkodásról, a hûségrôl énekel.

Az elsô, Dancsissimo 8-as válogatásalbumon megjelent számát Soha nem szerettél címmel Mc Badi írta. Dani úgy érzi, hogy ezt a dalt az ô egyéniségére szabták. A latino-clubos stílusú szám az elôadó örömére az erdélyi City-Mix 10 toplista harmadik helyén is szerepelt.

A Népmûvészeti Fôiskola harmadéves canto szakosa, aki az éneklés mellett ôrzô-védô is, a Kolozsváron megszervezett Popstars tehetségkutató versenyen ötszáz versenyzô közül ötödikként végzett. Jelenleg egyéni lemez kiadását tervezi, amin angol számok is fognak szerepelni.

Beszélgetés a József Attila-díjas Láng Zsolttal

- Fuccsregény, Perényi szabadulása, A pálcikaember élete, Bestiárium Transylvaniae, A szomszéd nô, Berlinév... Néhány a marosvásárhelyi Látó szerkesztôje, Láng Zsolt könyvei közül, melyek széles olvasótábort, több elismerést, rangos díjat, ösztöndíjat biztosítottak számára. 2005. március 15. alkalmából a József Attila- díjat is átvehette Budapesten. Interjúnk kiindulópontja is a kitüntetés.

- Valószínûleg a véletlennek is szerepe van abban, hogy éppen az idén kaptad meg a József Attila-díjat, de feltételezésem szerint az is felötlött benned, milyen szerencsés és jólesô egybeesése a dolgoknak, hogy az elismerésre a díj névadójának születési centenáriumán került sor. Mint többször is nyilvánosan kijelentetted, a költôt, akire mostanában számos rendezvényen emlékeztünk, te is igen nagyra tartod.

- Elôször is, el kell mondanom, hogy engem feszélyeznek a díjak, meg mindaz, ami körülöttük zajlik, de udvariatlanság olyasmit visszautasítani, amit szívesen adnak. Különben is, Etelka nagyanyám azt mondta: ha adnak, vedd el, ha ütnek, fuss el! Ami pedig József Attilát illeti, természetesen sokat jelent nekem. Éppen mostanában olvastam el a levelezését, és a legmegdöbbentôbb az volt, mennyire ôszinte és ártatlan ember volt. Hihetetlenül ôszinte. Aki ismerte az ártatlanság pokoli kínjait.

- Érdekes, hogy ezeket az erényeit hangsúlyozod, az ôszinteséget például. Az író, a költô nem csak ôszinte lehet?

- Nem. Vannak hazug írók is, akik hazug könyveket írnak. És vannak hazudósak is. Hasonlítsuk csak össze József Attila levelezését a Kosztolányiéval. Ha valamirôl beszámolt, azt Kosztolányi nyolc levélben nyolcféleképpen mesélte el. Ha ítéletet mondott valakirôl vagy valamirôl, véleményét a címzett függvényében változtatta. Dicsérte Juhász Gyulát Osvátnak, szapulta Babitsnak. Amivel persze nem azt mondom, hogy Kosztolányi rosszabb költô volna. Inkább így jelezném, mennyire kivételes tulajdonság ôszintének lenni mindenáron. Kosztolányi emberi, József Attila... talán gyermeki.

- Az ôszinteséget elég gyakran megkérdôjelezik az emberek. Manapság különösen gyakori ez a jelenség. Egyesek majd azt is biztosan furcsállják, amikor az interjút olvassák, hogy a díj kapcsán most nem lelkendezel. Kicsit megfordítom tehát a kérdést. Az eltelt évek során sok díjjal jutalmazták munkásságodat, rosszul esett volna, ha nem kapsz egyet se?

- Nem. De nem nekem való szerep ezt elmagyarázni. Talán a József Attila példája segítségemre lehet. Az igazi nagyság mindig botrányos, ezért díjazatlan. Botrányos, ha valaki mást mond vagy csinál, mint a bejáratott. Az igaz, hogy József Attila fiatalon halt meg, de igazán kaphatott volna komoly elismerést, például ott volt a nagy Baumgarten-díj, amit ô nem kapott meg, pedig végtelenül rá volt szorulva. De ez sem igazán jó érvelés, mert van, amikor épp annak adnak díjat, aki valamiért kirí a sorból, lásd például a mostanában kiosztott Nobel-díjakat.

- Szóval nem késztet számvetésre egy ilyen különleges alkalom, egy ilyen jelentôs díj átvétele, amit akár teherként is felfoghat a kitüntetett, elvégre általa mindenben magasabbra helyezték a mércét?

- Én legfeljebb azt számolgattam mostanság, hogy miket szeretnék írni a közeljövôben. Egy ilyen díj nem határkô, elôtte vagy utána sem gondolkodtam, gondolkodom másképp az írásról. A dolgokat ki kell hordani, ami idôbe telik. Persze, anélkül is lehet írni, de nem érdemes. A kihordatlan mû torzszülött. Mivel többnyire regényeket írok, ezért nekem a "közeljövô" nem napokat, heteket vagy hónapokat jelent.

- Legutóbb, miután hazatértél Berlinbôl, ahol ösztöndíjasként tartózkodtál egy évig, a Múzsa olvasói számára folytatott beszélgetésünk során a Berlinévrôl mint készülô könyvedrôl mondtál egyet s mást. A kötet azóta megjelent, kedvezô fogadtatása volt. Az a tapasztalat már a múlté?

- Nem a múlté, mert az idén lát napvilágot az Itthonév, ami valamiképpen a folytatása. Hozzátartozik a Berlinévhez. Ugyanakkor pedig a múlté, mert már az Itthonév is elkészült, nyomtatásra vár. Amin most dolgozom, az a Bestiárium Transylvaniae utolsó könyve lesz. A címe: A föld állatai. Lassan három éve dolgozom rajta, szeretném az idén befejezni. Tulajdonképpen most zajlik az írás munkája, mással nem is nagyon tudok foglalkozni.

- Apropó, regény... Teljében a Nagy könyv- akció. Sok-sok rendezvényt kínál az érdeklôdôknek. Ezekkel párhuzamosan rengeteg eseményt tûzött mûsorára a József Attila- év is, és még sok mindent sorolhatnék, ami azt a képzetet kelti az emberben, hogy offenzívában van az irodalom. Te is így érzed?

- Az irodalom nem, inkább az irodalmi közélet. Nyugati hatásnak tûnik, az üzlet betört az irodalomba, errefelé is kiderült, hogy van benne üzlet.

- Nem feltétlenül az írónak.

- Eddig és nálunk: nem. Egy nyugati író meg tud élni az írásból, ha van kiadója, kétévente egy kötet tisztes megélhetést biztosít számára. Nyilván nem a nagyon felkapott írókról beszélek, az más káposzta, ott a tisztes már gazdagságot jelent.

- És régiónkban? Itt mi változott?

- Valami változás biztos van. Magyarországon már kezdenek létrejönni hasonló struktúrák, elsôsorban a könyv elôállítása, eladása, forgalmazása körül. Budapesten például egy többemeletes könyváruház nyílt nemrég. Hasonlóak vannak Berlinben, Párizsban, Rómában, New Yorkban is. Talán erre halad a világ. Azt viszont nem tudom, hogy mindez Erdélybe begyûrûzik-e. Tény, hogy miközben az erdélyi olvasók a magyarországiak egyötödét teszik ki, messze nagyobb arányban vásárolják a kortárs költôk, írók könyveit. Nem csupán az erdélyiekét. De persze azokét a leginkább. Vannak tehát olvasók Erdélyben, ez elég biztató lehet. Az én könyveimbôl itthon nem keveset vásároltak.

- Érdekes, nem gondoltam, hogy az írók figyelemmel követik, hány könyvük fogyott el a könyvesüzletekbôl. Kivéve persze, ha a kötetük felkerül a sikerlistára.

- A kiadó értesít, mennyi fogyott. Ma már a kiadó is rákényszerül az ilyenfajta folyamatos nyilvántartásra. Lehet, hogy nálunk még nem általános, de ennek a szerkezetnek így kell mûködnie. Az író havonta megkapja a kiadótól az érte-sítôjét.

- És az elvárásaid általában egybecsengenek a keresletben megnyilvánuló valósággal? Vagyis azoknak a könyveidnek van közönségsikere, amelyektôl ilyesmit is reméltél?

- Az, hogy miként fogynak a kötetek, nem feltétlenül a könyvtôl függ. Legalább olyan mértékben mástól is. Például attól, hogy a könyv mikor jelenik meg, hogyan és hol mutatják be, meg más effélék. Valami kicsi dolog elmozdul, megindít valami nagyobbat, olykor egy egész lavinát, és ha nincs egy ilyen kicsi elmozdulás, akkor lehet, hogy a legjobb könyv se fogy. Persze, a közönségsiker sem mutatkozik meg azonnal. Szerintem a regények tíz-húszezres-százezres olvasótábora az idô függvénye. A kôszívû ember fiait ma sokkal többen olvassák, mint megjelenésekor. Ez így mûködik. Egy jó regény nem avul el, sôt, egyre ragyogóbbá válik, és minél fényesebben ragyog, annál többen érdeklôdnek iránta. Egy jó regény fölött "nem jár el az olvasó". Azt csak sejtjük, vagy részben tudjuk, hogy kik az érdeklôdôk, kik olvasnak regényt manapság, a statisztikák szerint fôként a fiatalok és a nyugdíjasok, inkább a nôk, mint a férfiak, erdélyiek többen, mint magyarországiak. De lehet, holnap már a virágkorukban lévô férfiak fogják a könyveket falni. Így vagy úgy, de van remény.

- A felsoroltak közül kikre számítsz? Kiknek írod a könyveidet, például a Bestiáriumot?

- Ezen soha nem gondolkoztam. De Weöres jut eszembe. Ôt is megkérdezték, hogy kinek szánja a verseit. Erre azt mondta, hogy egyetlen embert ismer, azt pedig úgy hívják, Jézus, ô neki írja a verseket. Ennek a lényege, hogy mindenkiben van egy ember, annak kell írni. Én is egy embernek írok. Az "egy" számnév, nem határozatlan névelô. Ma reggel is neki írtam, és fogok még este is, meg holnap, meg ezen a héten, mert különben sose érek a végére.

N.M.K.

Lapozó

Minden fûszál ott lángolt énekemben, / lángoltam én is, amíg énekeltem (Bogdán László) * - Én is mindig olvastam az elején - mondta Valika, a legszebb büféslány, valahányszor Fakusz a nyugalmas délelôttökön beült egy kávéra, és egy nyitott könyvbe dugta az ujját. - Azután jön a keresztrejtvény, majd a tévé. Egy év múlva te is csak ülsz majd, mint én, és nézed a semmit, reggeltôl estig, meg estétôl reggelig. (Vida Gábor) * s kirándulnánk egy éven át / Mohácsra, Pestre, Ózdra - / "este egymáshoz öltözünk" / vár ránk a Cosa Nostra. (Farkas Wellmann Éva) * A lengyel mûvészet és irodalom, a színház, a film, a zene talán azért lett ilyen nagyszabású, mert ez az agyonmosott mentalitások ellenpólusa. A hatalom zsargonja alkotásra inspirál. (Gulyás Miklós) * Volt egy nô, úgy hívták, Adrian. / Barna folt bûzlött a vádliján: / "Ó, én szegény lüke! / Mért lettem táglikú?..." - / bajban volt nagyon a lyuk mián. (Lövétei Lázár László) * Ha nem volna Miatyánk, az ember soha nem kérné, hogy szabadíts meg a gonosztól. (Selyem Zsuzsa) * Szóval, akkor ma nem ütöttem le két szárnyast. Könnyebben száll most a Föld? (Báthori Csaba) * Így tett a leányka. Megigazgatta / szoknyácskáját, hátradobta copfocskáját, és a lovag / ropta vígan egy öntudatos parasztlánnyal. / Három arany volt egy menet, de egyet / a lány öntudatból elengedett. (Bánki Éva) * Egyszer részegen azt mesélte, hogy fotóriporter korában fényképezôgépének egyetlen kattintásával gyilkos erôket szabadított a világra. Másnap aztán, amikor rákérdeztem, hogy hol és mikor történt az, amirôl beszélt, letagadta az egészet. (Szakács István Péter) * Fénycsillámok pásztázta barna ár, / hulláma törik hídtalapzaton. / Lassan porlasztja, hiába kemény. / Örök idô. Pulzusát hallgatom. (Zakariás István) * Rövid tétovázás után odaléptem, s balta fokával teljes erôvel lesújtottam a fejére. Azt az értetlen, csodálkozó, szemrehányó tekintetet, mellyel halálában rám nézett, sosem fogom elfelejteni! Sem azt a hangot, amellyel a lelkét kilehelte. Alávaló gyilkosnak éreztem magam, tehetetlen dühömben sírva fakadtam. (Zsidó Ferenc) * "csillagos ég, merre van a magyar hazám, / merre sirat engem az édesanyám?" - ez / a dal, ez a harmadik út? Bibó István / ott jár ezen az úton, ott keresd, / megismered, kicsit hajlott hátú, / szemüveges, kezében bôrönd, / most épp Bartók teli bôröndjét Ô viszi. (Pintér Lajos) * Nem vágni pofákat semmire. Csak hallgatni, lüktetni, illatozni. Nem sajnálni várni, lassítva figyelni, mi moccan, mi szuszog. Karokat lágyan szét, vénából szegfûbors, fahéj és szerecsendió párálljék. Sáfrány, gyömbér az elomló nyakon. Szantál és feketebors minden egyes szeplôbôl. Csukló bársonyán tömjén, horgasínban fekete ribizli. Napraforgó és cédrus elegye a bokákon. Ahonnét elindulsz. (Gergely Edit) * Szél-ûzött // ringy-rongy köntöse száll, kuksol a vén csacsin / Megváltónk. Saruja leffeg. Arany sugár / fénylik arca körül. Látja-e bárki is? (Szepesi Attila) * Uram, ha egyszer fiam születik / Adj neki harcos verekedô öklöt, / Ne ilyen sima játszó kezeket / Amit a sorsom átoknak örökölt. / Heverô urak öröke e kéz; / Szereti az aranyat, a selymet.../ Átkos örökség, halavány kezem, / Óh be utállak, óh be szeretlek. (Dutka Ákos 1881-1972) * LÁTÓ, 2005. március.

B.D.

Tíz év kánikulai forróság után tegnap (csütörtökön - sz. megj.) esôs, hûvös idôben folytak a budapesti könyvfesztivál utolsó elôkészületei. Az idô azonban most sem hagyta cserben a könyveseket, mert mire a megnyitóra került sor, még a nap is kisütött. A kongresszusi központban a Kaláka Együttes és Sebestyén Márta koncertjével vette kezdetét a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Bozóki András kulturális miniszter meleg szavakkal méltatta az orosz díszvendégeket és Paulo Coelhót. A népszerû brazil író a zsúfolásig megtelt Bartók Teremben elmondta, hogy új könyve több európai országban is megjelent, de csak hozzánk látogat el. A pódiumbeszélgetést követôen Popper Péter méltatta Coelh munkásságát, majd Demszky Gábor fôpolgármester átadta a Budapest-nagydíjat az írónak - olvasható az ÚjKönyvPiac.hu honlapon.

Spiró György Fogság címû regénye, Paulo Coelho, a világ jelenleg legolvasottabb írójának új mûve, valamint Gabriel Garcia Márquez új könyve meghatározza a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál légkörét - mondta Zentai Péter László, a fesztivál igazgatója szerdán, egy nappal az esemény kezdete elôtt tartott sajtótájékoztatón.

Az igazgató szerint Spiró György regénye az idei év irodalmi szenzációjának ígérkezik. Kiemelte, hogy a fesztiválon debütál magyarul Paulo Coelho új mûve, a Zahir, valamint a Nobel-díjas Gabriel Garcia Márquez "váratlan" új regénye, a Bánatos kurváim emlékezete.

A Budapest Kongresszusi Központban csütörtöktôl vasárnapig tartó könyvfesztiválon - amely idén is a kortárs igényes irodalomról, elsôsorban Magyarország és Európa ünnepelt és újonnan bemutatkozó alkotóiról szól - Paulo Coelho és Oroszország a díszvendég.

A brazil író Magyarországon a napokban megjelent Zahir címû, önéletrajzi ihletésû regénye máris a sikerlisták élére ugrott.

Az orosz kultúra képviselôi is nagy figyelemnek örvendenek a fesztiválon, hiszen "az oroszok ma már a nappaliban vannak" (utalás a Tizedes meg a többiek címû 1965-ös magyar filmvígjáték szállóigévé vált mondatára, az oroszok már a spájzban vannak).

Szvák Gyula, a magyar-orosz kulturális évad fôkurátora arról beszélt, hogy egy sor kiváló orosz író a fesztivál vendége, akik a mai orosz kultúra méltó képviselôi, majd mindegyikük új könyvvel jelentkezik. Budapestre látogat többek között Viktor Jerofejev, Pjotr Vajl, Vlagyimir Vojnovics és Tatyjana Tolsztaja.

Nyina Litvinyec, az orosz sajtó és tömegkommunikációs szövetségi ügynökség könyvkiadói fôosztályvezetôje, aki egykor az Inosztrannaja lityeratura orosz folyóirat munkatársaként járt elôször Budapesten, úgy érzékelte, az utóbbi másfél évtized hatalmas politikai változásai lefékezték a korábbi kiterjedt orosz-magyar kulturális párbeszédet. Reméli, hogy az orosz díszvendégség új fordításokra, további orosz mûvek magyarországi megjelentetésére ösztönzi majd a kiadókat.

Elmondta, hogy Európában növekvô érdeklôdéssel fordulnak az orosz irodalom felé, az utóbbi két évben - Frankfurt, Varsó és Párizs után - a budapesti a negyedik olyan könyvfórum, ahol Oroszország kiemelt kiállítóként vesz részt.

Ismertetése szerint Oroszországban ma évente 90 ezer könyv jelenik meg, ebbôl a hatalmas kínálatból a legérdekesebb és magyar vonatkozású kiadványokat igyekeztek összeválogatni a fesztiválra, ahol különbözô tematikus bemutatókkal várják az érdeklôdôket.

Külön blokkot szentelnek a II. világháború befejezésének 60. évfordulója alkalmából kiadott könyveknek, és önálló részleget kaptak az oroszországi útikalauzok, térképek, múzeumismertetôk, valamint az oroszországi népek konyhamûvészetét bemutató kiadványok.

Külön érdekesség, hogy az európai elsôkönyvesek fesztiváljára több mint hetven tehetséges pályakezdô prózaíró érkezik a magyar fôvárosba.

A könyves seregszemlén 550 magyar és külföldi kiadó 45 ezer kötetet állít ki, ötven külföldi, többségében európai író fogadta el a meghívást a budapesti rendezvényre. A fesztiválon összesen több mint 300 újdonságot kínálnak, ezek ismertetésére idén is külön katalógust állítottak össze a szervezôk.

A rendezvényen jelen vannak az erdélyi irodalom és könyvszakma képviselôi is. A mai program szerint délben a Kongresszusi Központban zajlik a csíkszeredai Pallas- Akadémia Könyvkiadó bemutatkozása. Moderátor: Kozma Mária. Résztvevôk: Marosi Ildikó, Sebestyén Mihály, Egyed Ákos, Egyed Péter, Pomogáts Béla és Kiss Klára szerkesztô. Délután lesz Reményik Sándor Összes versei címû kötetének bemutatója. Résztvevôk: Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó igazgatója, Tarr Kálmán, a Kálvin Kiadó igazgatója, Giovanni Kornél elôadómûvész (Luther Kiadó). A Magvetô fiatal szerzôinek bemutatkozásán részt vesz a marosvásárhelyi Vida Gábor is (Fakusz három magányossága).

Az Országos Idegennyelvû Könyvtár mint a nemzetiségi-etnikai kérdéskör szakkönyvtára tizenegyedik alkalommal rendez átfogó kiállítást; a Magyarországon élô tizenhárom nemzeti és nyelvi kisebbség kulturális intézményrendszerét, tankönyveit, könyvtári és iskolahálózatát, sajtóját mutatja be standján.

Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) elnöke arról tájékoztatott, hogy A nagy könyv olvasásnépszerûsítô mozgalom hét-nyolc programmal jelentkezik a fesztiválon. A fórum keretében hirdetik ki Magyarország száz-száz legkedveltebb külföldi, illetve magyar regényét.

Valahogy úgy van vele az ember, hogy szereti a biztos dolgokat, pontokat. Jó tudni például, hogy van egy kedves város, amelynek jól ismerjük és kedveljük ezt meg azt az utcáját vagy épületét, s ha felkeressük, várakozásainkban sosem csal meg. Vagy van egy ember, aki azonnal eszünkbe jut, mihelyt elhangzik vagy szembeötlik a helység neve, és kellemes érzéssel könyveljük el, hogy ilyen vagy olyan tekintetben feltétlenül számíthatunk rá. Így lehetünk Segesvárral és festô grafikusával, Sz. Kovács Gézával is. Negyven éve került oda, miután elvégezte a kolozsvári képzômûvészeti fôiskolát, azóta tanítja rajzra az újabb és újabb nemzedékeket, készíti rendületlenül ihletett metszeteit, rajzait, pasztellképeit. Ilyen tekintetben is a bizonyosságot képviseli. Emelkedettebb szóval a hûséget. Hû városához, immár hatvanhét esztendeje hûséges szülôfalujához, a Székelyudvarhely melletti Székelyszentkirályhoz, nevéhez is annak kezdôbetûjét kölcsönözte, és elveihez, elképzeléseihez híven töretlenül kitartott az alkotás, a mûvészet mellett is. Nemcsak a szépteremtés igézetében, hanem a szolgálni akarás szándékával is. Mindezt a marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt kiállítása is tükrözi.

A segesvári mûvész öt éve mutatott be válogatást munkáiból ugyanitt. Akárcsak akkor, a múlt csütörtöki tárlatnyitón is sokan voltak kíváncsiak a képeire. A helybeliek mellett Segesvárról, Székely-keresztúrról, Dicsôszentmártonból, Szászrégenbôl érkezett mûvészetkedvelôk is gyarapították a nézôk számát, akik a festmények és grafikák mellett Kilyén Ilka mûvésznô szépen csengô népdalainak köszönhetôen többletélményt is kaptak. Az az érzelmi és hangulati telítettség, amely a mély átéléssel elôadott csángó dalok egyik jellemzôje, a falakon látott közel félszáz mûben is fellelhetô. Különbözô formában és mûvészi átlényegítésben. Ez a válogatás szempontjairól is árulkodik. Sz. Kovács Géza ugyanis szorgalmas alkotó, folyamatosan dolgozik, a legfrissebb keltezésû munkáival is megtölthette volna a termeket. Ô azonban régebbi képeket is elhozott, különbözô alkotói periódusaiból is felmutat néhány sajátos grafikát, festményt, beszédesen szemléltetve, hogy a realitás primér látványa az, ami a legerôteljesebben hat rá, de a pályáján mindegyre jelentkezô mûvészi elvonatkoztatás, az absztrahálás állomásait, különféle fokozatait is érzékelteti.

A falu, a szûkebb pátria táji, természeti jelenségei és a népi, közösségi, hagyományôrzô értékek késztetik megszólalásra, a "nagy romlás" okozta trauma, a veszendôbe menô kincsek féltése ülteti a rajzlap elé. És nem titkolja érzelmeit. Néha balladai tömörséggel és erôvel, gyakrabban lírai szelídséggel, képi sziporkákkal mondja, amit meggyôzôdése szerint kortársainak közvetítenie, az utódoknak átmentenie kell. Sajátos festôi naplót vezet. Nyomon követhetjük, merre járt, mit vett észre az utóbbi idôben, hol érezte jól magát, hol nyomasztották a tapasztaltak. Képein a Segesvár környéki erdôk, dombok éppúgy jelen vannak, mint a Homoród vagy a Kis- Küküllô menti ôsi települések, a romantikus szépségû Torockó a Székelykôvel, esetleg a Tisza-part Szolnok közelében és így tovább. Virágbontó tavaszban, rozsdás ôszben, kékbe játszó téli napon. Több a színes kép, mostanság a színkavalkád van nagyobb hatással a mûvészre, de a fekete-fehér ütköztetésével, harmonizálásával is színesen, árnyaltan tud beszélni. Különösen megragadóak azok a tusrajzok, amelyek a népmûvészeti motívumok, a népi építészeti elemek leegyszerûsített formáiból állnak össze új, egységes kompozíciókká. És van a tárlaton a formabontásnak egy másik stációja, amit egy sorozat négy összetartozó darabja képvisel. Meditatív állapotot sugalló kavargó színvilág, amelyben a síkok, formák egymásra csúsznak, eltûnnek, egybeolvadnak a határvonalak, lelki, belsô tájjá változik a szem kínálta látványosság. Talán ezek a kiállítás figyelemre legméltóbb képei. De lehet szubjektív az értékítélet. Döntse el mindenki maga.

N.M.K.

Napló

Egyidôs vagyok az Utunkkal, 1946-ban születtem, nem sokkal a lap elsô száma után. 1974-ben "debütáltam" a lap egyik nyári számában. Küldeményeimet Hornyák József válaszolta meg. Azóta sem olvastam apróbb betûvel írt s rövidebb leveleket. Talányosan fejezte ki magát: mindig utólag jöttem rá, mit is akar tôlem. Leghosszabb üzenete tizenhárom sornyi, akkor már tegezôdtünk, 1981 tavaszán jártak Korondon Bálint Tiborral és a Tibor feleségével, Julikával. Író-olvasó találkozó az iskolában, pillanatok alatt magával ragadta a gyermekeket Bálint Tibor. Hornyák ritkán és keveset szólt, akkor tudtam meg, nagyot hall, ezért csaknem suttogva beszél, attól tart, hogy az ilyen emberek "bûnébe" esve kiabálni fog. A korondi kiruccanást többször is felemlegették, ugyanis két orvos barátunk, dr. Tamás László és dr. Nagy László szívességének köszönhetôen kitûnô békacomb-lakomában részesültek a vendégek. Ott aludtak nálam, a híd alatti bérelt lakásban, a Korond-patakának kis Niagaráját hallgatva poharazgattunk, majd Julika és Tibor végigénekelték a református énekeskönyvet, én természetesen velük tartottam, Tamás doki pedig boldogan tercelt hozzá. Reggel visszautaztak Kolozsvárra, és azt hiszem, elvárták volna, hogy évente ismételjük meg a "békabulit", de valahogy nem jött össze. Érdekes módon, az nem idegesített, hogy a zubogó tavaszban bárányflekkent sütünk a cseredombi borvízforrásnál Ambrus Lajosékkal és a Firtos irodalmi kör tagjaival ("Pezsegô-díjat" osztva a versvetélkedô gyôzteseinek), a békanyúzástól viszont - pedig ettem a combból s nagyon finomnak találtam - rettenetesen viszolyogtam. Pedig nem vettem részt benne.

Bálint Tiborral aztán Kolozsvárott találkoztam, többnyire a Sirály (de son vrai nom: Pescarus) nevû csehóban, annak is a "talpas" részén, elmaradhatatlan cekkerével karján járta a piacot, tartott szép szüneteket, s itta vörösborát, én éppen továbbképzô tanfolyamon vettem (volna) részt (ha el nem tekergek), barátkoztunk, barátkozgattunk, örült, hogy "közönségre" lelt bennem, legtöbbször egyik-másik szintén-lógós kollégám is hozzánk csapódott, egy délelôttön tíz és kettô között kilenc deci vöröset ittunk meg élénk társalgás közben, a magas asztal mellett (lábon !), a görcs csak éjjeli egy és hajnali négy között fogta el a horgasinamat, Tibibôl ömlött a mese és a kisebbségi panasz, lényege: nem hagyják, hogy megírja normáját a Napsugárnál, de egyébként is marják, piszkálják, nem férnek el tôle - "ezek"!

Legszebb emlékem Bálint Tiborról: riporterkedô beszélgetése édesanyámmal. A békacombos látogatáskor anyám még nálunk volt, még nem jött rá a "gólyamehetnék", máskor április elején már fészkelôdött, titokban csomagolt, míg egyszer csak hír nélkül elment a parajdi busszal, onnan vonattal Bonyhára, ahol átszállt a "truskulicának" becézett közjárgányra, s fel Dányánba. Várta a "birtok", valami négy hektárnyi föld, a veteményes meg a kis gyümölcsös, és fôleg a tavaszi szabadság. Visszavágyott mindenkori magányába.

Tibor azonnal "fölfedezte" magának mint lehetséges "adatközlôt" talán. Látta rajta:
"sült" falusi, de mindjárt az elsô mondatok után döbbenten tapasztalta, hogy az anyám "irodalmi nyelven" beszél. (Otthon úgy csúfolták: urizál.) Sokat olvasott lánykorában, Beniczkyné Bajza Lenkétôl Ohnet Györgyig mindent, amit a ponyva kínált, s a pesti lapok, a pap s a papné újságjai meg a Tolnai Világlapja éves példányai az elôkelô világból eléömlesztettek, és igen, ismerte Petôfit és Aranyt, Tamásit és még Kovács Györgyöt is, nyolcadikos korom óta járattuk az Elôrét, az Utunkat. (A tartományi lapot nem, mert abban rosszat írtak a falunkról.)

Anyám persze olvasta Bálint Tibor nagy sikerû regényét, melynek árából anyagilag is helyrerázódott a család.

Édesanyám akkoriban már nem emlékezett mindenre és mindenkire. Bálint Tibornak rendkívül megörvendett, kedvenc írójának tartotta, és ezt közölte is azonnal. Csak a kötet címét nem szerette. Ezért magában, ott bent: átkeresztelte. És azt mondta kipirulva a szerzônek: - Nekem is megvan a
Síró oroszlán!

Julika dôlt el a kacagástól. Tibi is nevetett, bár kissé erôltetetten. Anyám elmagyarázta: mikor kislány korában Pesten járt, az állatkertben kis híján szembefosta ôt egy majom. Szerencséjére Berta nagynénit találta telibe, amiért ô végül is hálás a rusnya teremtménynek, ugyanis Berta néni ridegen bánt vele, nem íratta be a nôvérképzôbe, amely az érvényesülés csimborasszójának tûnt elôtte, az anyám ott, Pesterzsébeten szerette volna megtalálni álmai lovagját, egy aranykeretes szemüveget viselô, aranykeresetû orvos személyében, aki bár mérget kever dúsgazdag páciensei teájába, alapjában véve tisztességes ember, ezt számos francia és német regénnyel tudta alátámasztani. De A síró oroszlán az egészen más, az éppen olyan, mondta, mint az én életem.

Mert nekem sem sikerült az életemben semmi.

Ennél a résznél diszkréten magukra hagytam ôket, Tibort és az anyámat, mert én már ismertem az életének minden variánsát, a kolozsvári író bizonyára egy pompás szintézist kap, amit majd beépít valamelyik novellájába. Mert az anyám élete nem regény, legfeljebb folytatásos sztori, mindig más-más állomáson, melyet meg-megszakítanak az elrobogó szerelvények…És azzal végzôdik, hogy az ellenôr megbírságolja, majd az elsô tyúkszaros megállóban leparancsolja a vonatról.

Egyetlen Bálint Tibor-szövegben sem leltem nyomát annak a meghitt beszélgetésnek.

Tibor megkapta irodalmi díját, aztán ottfelejtette magát az udvaron, saját udvarán, télvíz idején. Melege volt, bent képzelte magát, kigombolkozott. Kihûlt.

Hornyák a már említett (egyetlen) "hosszú" levelében arról tudósít, hogy elolvasta (egyik) novellámat az Igaz Szóban, "élvezetes, jó, nem lehet ellene kifogás és - mégis: talán már említettem is itt-ott; ha megtalálnád a kulcsot - persze, hogy fejtörés is és a Múzsának is van hozzá köze -, ha módját lelnéd, hogy valamitôl, valami által egy ici-picit jelentôsebbé válna! Mondom: szép, jó. De ha sikerülne! Ott állnál egybôl ország-világ elôtt, hiszen amit te csinálsz, a hangod, képzelô erôd olyan kevesünknek adatott meg. Kicsi kis erôfeszítés! Magadért és ezért a kedves olvasó táborért."

"Továbbfékezô" tanfolyamaink egyikén Varga Sándor marosvásárhelyi barátommal és pennás társammal (Kibédi Varga Sándor néven ír a magyarországi sajtóban) szívszorongva bár, de beütöttük magunkat az Utunkhoz. Sándor korábban megbeszélte Hornyák Józseffel a dolgot, nem kellett sokat szemetelnünk a lap voltaképpeni szerkesztôségi szobájában, ahonnan két kisebb kamrára nyílt rálátás, az egyikben Szabó Gyula diktálta novelláját vagy regényét a szaporán pötyögô gépíró hölgynek, a másik sufniban Kocsis István drámaíró enpluszsokadik sakkpartiját játszotta Molnos Lajos költôvel, körülöttük sertepertélt egy-két másik szerkesztô, velünk szóba állt Bágyoni Szabó István és Mózes Attila. Aztán "Hornyák elvtárs" máris jött értünk, és átvezetett másik fertályára a bejárónak, ahol a fôsz. és a helyettese, Szilágyi István székelt, illetve pipázott.

Létay Lajos magas embernek tûnt. Amikor évek múltán egyszer futólag láttam, döbbenten hôköltem hátra: hogy lehet ennyire összemenni… Aztán, alig két éve itt, Marosvásárhelyen olvasott fel kései szerelmes lírájából egy Miklóssy Gábor-tárlaton, ott már rendben valónak tûnt kora és termete.

De akkor nagynak tûnt, mint általában a fôszerkesztôk. Jöjjenek csak, mondta kedvesen, de az arcán látszott, nem ide figyel, ki tudja, hol kering, melyik Aranyos-völgyi rét fölött, a tekintete. - Én, ôszintén szólva azt hittem - nevetett kicsit, amitôl bennem megfagyott a vér -, hogy magukat voltaképpen Hornyák elvtárs találta ki…Hogy minél több karcolatot tudjon közölni az Utunkban!

"Hornyák elvtárs" nem ismerte a tréfát, közölte Létayval, hogy íme, itt vagyunk, ez a Varga, ez meg a Bölöni, tanárok, az egyik vásárhelyi, a másik korondi, most is hoztak valami fél vagonnyi írást, nagyon szorgalmasak, bár még van fejlôdni valójuk.

Azt hiszem, kávét is kaptunk, vagy nem, mindenesetre Létay örült, hogy mégsem vagyunk merô fikció, bár éppen úgy írunk, mint "Hornyák elvtárs", satöbbi…Mielôtt eszünkbe juthatott volna, hogy kikérjük magunknak, már kint is voltunk, Hornyák is búcsúzott, hiába, sok a dolga, és nem iszik, azt hiszem, a közeli Muskátli vendéglôben rogytunk asztalhoz, amelyben K. Jakab Antal szokott poharazni (így mesélték), amely elôtt egyszer rám köszönt Tamás Gáspár Miklós, fényes nappal, pedig nem ismertük azelôttrôl egymást. Erre sokáig büszke voltam.

Hornyák József olyan rövideket írt, hogy Bajor Andor egyik szilveszteri Ütünkjében hírül adta: egy ázsiai elefántcsontfaragó fél rizsszemre véste Hornyák József legújabb karcolatát.

"Hornyák József 1920-ban született Gilvácson. Nyomdászként kezdte a pályát, majd napi- és irodalmi lapok szerkesztôjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Az erdélyi magyar irodalomban a kisprózai mûfajok legkövetkezetesebb mûvelôje. Válogatott mûveit három kötetben jelenteti meg a PONT Kiadó."

Ez az elsô kötet hátsó borítóján áll. A Pont Kiadót Szávai Ilona és Szávai Géza alapította és vezeti. Bizonyára Géza írta a további ismertetô szöveget: "A rövid lélegzetû prózai mûfajok kitartó mûvelôje Hornyák József - már vagy fél évszázada. Tucatnyi kötete jelent meg Erdélyben, az irodalmi lapokban folyamatosan jelen volt: kisprózái jelentették az olvasók számára a színt, a pár sornyi ’pillanat’ káprázatát. Hornyák József írásait - még ha regényeire gondolunk, akkor is - bátran nevezhetjük prózai miniatúráknak. Jellegzetes, letisztult és végletekig csiszolt stílusú ’miniatürizált’ prózarajzolatai az emberi érzések, gesztusok, történések döbbenetesen hiteles kelet- európai freskóját vetítik elénk."

Tudtam, nagyon beteg. A kilencvenes évektôl még láttam egy-két írását itt-ott, a kolozsvári Helikonban (az Utunk utódlapjában), Szávaiék jóvoltából hozzájutottam az elsô kötethez: Évek, ôrangyalok. Válogatott írások. Elsô kötet, Pont Kiadó Budapest, 2001 - a többirôl nem tudok.

Most írja Létay Lajos, hogy elment Hornyák József is. "Hát szegény Hornyák (most pár napja temettük el) igazán jól ’talált’ ki. Megérte. Írjad hát a kilencedik, tizedik s további könyveidet, Domi. S ha elolvasod majd, amit én írtam a Helikonban Hornyákot búcsúztatva, megdöbbensz (már ha igazam van!), hogy mennyire rokona vagy te a felfedezôdnek, kitalálódnak. Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy csak ott, akkor találkoztunk, amikor én még utunkos voltam, azóta soha! "

Bölöni Domokos

Hornyák József

(1920-2005.)

Booper egy afféle kicsi, most felkapaszkodni készülô város az Alacsony-Béld északi nyúlványán. Booperen az összes rendôröket mozgósították. Valami megátalkodott sötét figura - egy bandavezér? - betöri az ózlagokat, s megpocsékolja a közszemlére kirakott árut. Elôször a Sing utcai Általánost tette csúffá, másodszor a Cukros pultot. A Ferde Nézet melléknevet viselô hegycsuszamlásos fertályból. Az Azuga a Tímár negyedbôl sorrendben már a hetedik volt. Nyom nem maradt utána, de még csak nem is látta a tettest soha senki, s hogy aránytalanul kevés áru hiányzott, azt annak tulajdonították, hogy a közrend vigyázói idôben közbe tudtak lépni és megzavarták. Amikor a Posta oldali Mézbödön - a Piac hátterében árnyékba merülô rész - is megtette ismeretlen betörô ellen a feljelentést, a rendôrfônök titokban a legnagyobb éberségre adott utasítást. Megsokszorozták az utcai ôrszemeket; aratómunkásnak álcázva magát, szalmakalapos rendôr posztolt a fôtéri telefonnál a kenyérüzletnél. Tûzött a nap - Booperen már idôtlen ideje nem tapasztaltak ekkora hôséget - a forró kora délutánon, amikor nehéz valamit is csinálni, és mindenki a lehetô leghûvösebbre húzódik, a rendôr a szalmakalap-karima alól végigbámult az utcákon, melyek mintha kerékagyból ágaztak volna ki, sugár alakban távolódtak messzire. Micsoda megátalkodott, gondolta az ellenfelérôl a szalmakalapos. Lázba hozza és rettegésben tartja a várost meg a környékét. Zsebkendôjével végigtörölte a nyakát, ki- kiütközô verítéke csípett és pocsék érzéssel töltötte el. Ez maga a Fekete kéz!, gondolta a másikról, a fosztogatóról. A zavartságból, amiben Boopernek része volt, neki is jutott. Micsoda egy elvetemült! Homlokráncolással, anélkül, hogy a kezét használná, fején hátrább billentette a szalmakalapot, így több levegôhöz jutott. Elôbb csak gondolatban, mindjárt utána ténylegesen átment a kis kerek téren, s odaállt a fagylaltos elé. Vett egy tölcsérrel. Nyalogatva visszaôgyelgett az ôrhelyére. Benézett az elsô utcába, és nem akart hinni a szemének. Az átjáró udvarnál a kirakatüveg be volt nyomva a Bonbon üzleten: a kirakatbélés, akár a pelenkavég kifityegett. A legnagyobb pánik vett erôt az álcázott rendôrôrszemen. Rohant az üzlethez, és fia lélek sehol. Beszaladt az átjáróudvarba, azután azon végig, s ki a párhuzamos utcába. Az utcavégen Korzolla jött, a bolond, valamiket mind szemelgetett egy zacskóból.

A szalmakalapos már messzirôl rászólt:

Nem láttál valakit a Bonbonnál?

Ô nem látott, mondta a bolond. Senkit, rendôr bácsi. Piskótát evett, és pufarint szemelgetett.

Azt se tudod, ki járt ott?

Ô járt ott, mondta a bolond. Csak ô egyedül.

Hát persze, hogy te. Ha nem lett volna ez a kínos helyzet, a szalmakalapos nevet. De másvalaki kívüled?

Egyedül ô volt.

Jól van, Korzolla, a szalmakalapos leengedte a hangját. Szaladni akart tovább, de még hátrakérdezett:

Abból a zacskóból mit eszel?

Ô pufarint eszik meg piskótát.

Hát persze, hogy pufarint, mondta a szaladni készülô álcázott rendôr. Hol vetted a pufarint meg a piskótát?

A Bonbonban vette.

Nem te voltál az, aki benyomta az ózlagsarkot?

De ô volt, mondta a bolond.

De miért, te átokfajzat? Ezért a pufarinért?

A pufarinért meg a piskótáért, mondta a bolond.

A szalmakalapos hozzálépett, s Korzolla érdeklôdô szemlélôdése közepette csuklóját a magáéhoz kapcsolta karpereccel.

Mehetünk, mondta.

A bolond, mint egy érdekes társasjátékban, odaadással és készségesen indult el mellette.

Könyvajánló

Illés Andrea, a kötet szerzôje irodalmi szerkesztô - talán éppen foglalkozásából fakadóan egy kicsit másképp, az olvasók szempontjait jobban szem elôtt tartva dolgozza fel kiválasztott témáit. A Magyar kincsek, ereklyék címû könyv nem az elsô mûvelôdéstörténeti munkája. Mint szerzô 2001-ben mutatkozott be elôször, s társszerzôként írt Magyar történelmi városok címû albumát rögtön a könyvtárosok Fitz József-díjával jutalmazták. Ezt követte 2002-ben az elsô, immáron önálló mû: a Magyarország világörökségei.

Legújabb könyvében, a Magyar kincsek, ereklyékben a magyar kultúrkincs legkiemelkedôbb tárgyi emlékeit szedi csokorba, s általuk mutatja be kultúránk sokszínûségét, a történelem, a mûvelôdés, a mûvészet és az emberi sorsok sok érdekességet rejtô összefonódását.

Amikor múzeumi tárlók üvegfalai mögött kiállított arany- és ezüstremekeket, középkori kódexeket vagy éppen szép mívû fegyvereket csodálunk, bár korukról, lelôhelyükrôl a melléjük helyezett félmondatos kis információs táblák felvilágosítást nyújtanak - ám a kincsek igazi titkukat nem fedik fel elôttünk. Pedig izgalmas meglátásuk, évszázados, vagy éppen évezredes múltjuk bôvelkedik a rejtélyes kalandokban. Sorsuk van e tárgyaknak, és sorsuk Magyarország viharos történelmérôl, mûvelôdésünk, mûvészetünk gazdaságáról egyaránt vall.

Magyar kincsek, ereklyék címû könyvünkben történelmi felfedezôútra, idôbeli utazásra hívogatjuk az olvasókat - tartsanak velünk, s hallgassák meg, mirôl mesélnek tárgyi kultúránk még ma is meglévô emlékei. A hazai vagy határainkon túli templomokban, múzeumokban, könyvtárakban féltve vigyázott kincsek messze túlmutatnak mûvészi értékükön, s a magyarság históriájának nagy korszakait sûrítik magukba.

Koronázási és kultikus kincsek, írott emlékek és pompás ötvösremekek - egy kötetben. A közel 200 színes fotóval illusztrált könyv lapjain olyan tárgyak titkai elevenednek meg, mint például a Bécsben ôrzött Attila-kard, a koronázási palást, a Képes Krónika, a zárai Szent Simeon-ereklyeláda, a máriapócsi Madonna-szobor, vagy az európai gótikus ötvösmûvészet legszebb emléke, a Suki-kehely.

Módosítanák a kulturális intézetekre vonatkozó kétoldalú egyezményt

A kulturális intézményekre vonatkozó kétoldalú egyezményt szeretné módosítani Románia és Magyarország, hogy az egyezmény lehetôséget adjon mindkét ország kulturális intézetei számára fiókintézetek nyitására - mondta az MTI-nek Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára Bukarestben, ahol az ôszre tervezett román-magyar közös kormányülés elôkészítésérôl is tárgyalt.

A magyar tisztségviselô csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével, valamint Mona Musca kulturális és vallásügyi miniszterrel, Valentin Naomescu külügyi államtitkárral és Horia Roman Patapievici-csel, a budapesti Román Kulturális Intézet vezetôjével tárgyalt.

Kitelepítések az árvíz miatt

Temes megyében folytatódik Torontálkeresztes és Fény lakóinak kimenekítése az árvíz sújtotta térségbôl. A két településen több száz embert szigetelt el a világtól az áradat. A Temes megyei katasztrófavédelmi felügyelôség pénteken reggel arról tájékoztatott, hogy a két településen rekedt több száz embert csak csónakkal lehet kimenteni, mivel a térség legnagyobb része víz alatt van, és még a nagyobb gépjármûvek számára is megközelíthetetlen. Torontálkeresztes és Fény lakóinak kimentése a péntekre virradó éjszakán megszakadt az esô, a szél és a sötét miatt. A térségben állandó szolgálatot teljesít a csendôrség, a rendôrség és a tûzoltóság. Az utóbbi napokban mintegy száz Temes megyei települést öntött el az árvíz, mintegy kétezer személyt evakuáltak. Az áradat több ezer gazdaságot és több ezer hektárnyi termôföldet öntött el.

Nôtt a Rompetrol negyedéves adózott eredménye

A holland székhelyû Rompetrol Group NV, a második legnagyobb magánkézben lévô romániai olajipari cég csütörtökön azt közölte, hogy az elsô negyedévi adózott eredménye erôteljesen nôtt a termelékenység javulásának a hatására, illetve az üzemanyag árának az emelkedésére. A cég adózott eredménye 43 millió dollárra ugrott az egy évvel korábbi 3,9 millió dollárról. A Rompetrol Group legfontosabb egysége, a Fekete-tenger partján lévô Petromidia olajfeldolgozó hozta a legnagyobb nyereséget, 41 millió dollárt. A Rompetrol Group negyedéves bevétele 507 millió dollárra bôvült a tavalyi elsô negyedévi 319,7 millió dollárról. Dinu Patriciu, a Rompetrol Group vezérigazgatója a vártnál kedvezôbb vállalati eredményeket a Petromidia olajfeldolgozó termelékenységének a növekedésére vezette vissza, továbbá arra, hogy a cég egésze hatékonyabban mûködött, illetve a román üzemanyag piac liberalizálására.

A BA-CA két román bank iránt érdeklôdik

A Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) részt akar venni mindkét román bank, a CEC és a BCR privatizációjában,