Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Általános postássztrájk

A postai alkalmazottak a hétfôre virradó éjszakán általános sztrájkot kezdtek, miután a Román Posta Országos Társaság vezetôségével folytatott tárgyalások eredménytelenül értek véget. A postai szakszervezetek 16 százalékos béremelést kértek a tárgyalásokon. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök azonban közölte a Román Posta személyzetével, hogy idén mindössze 4 százalékos béremelést kaphatnak, követeléseik ellenkeznek a hatályos törvényekkel.

A munkát a postahivatalokban, illetve a levél- és küldeményközvetítô állomásokon szüntették be hétfôre virradóan. A több erdélyi megyét ellátó postai gépkocsik is a brassói tranzitállomáson maradtak, így a tegnap feladott leveleket, egyéb küldeményeket nem juttatták el a címzettekhez. Ehhez hasonlóan az újságokat elszállították ugyan a nyomdákból, azonban a sztrájk miatt a lapokat nem kézbesítették az elôfizetôknek. A postahivatalok ajtaján az ügyfeleket a "sztrájk" felirat fogadta, senkit, még a sajtót sem engedték be egyetlen helyiségbe se. Reggel többen álltak tanácstalanul a postahivatalok bejárata elôtt, napközben is hasonló volt a helyzet. Az általános sztrájkot a Posta és Távközlési Szakszervezetek Szövetsége hirdette meg amiatt, hogy nem tudott megegyezni a Román Posta Országos Társaság vezetôségével. A lapunkhoz eljuttatott sajtóközlemény szerint az elôzô tárgyalások alatt két pontban sikerült egyezségre jutni. Az országos kollektív munkaszerzôdés alapján 3-5 éves régiséggel rendelkezô alkalmazottak 5%-os pótlékot kaphatnak, és a társaság keretében az idén a legalacsonyabb bérek 2005. május elsejétôl elérik a 3,3 millió lejt. A tárgyalások az utolsó ponton akadtak meg, ami az alapfizetések 16 százalékos növelésére vonatkozik, ezt azért nem lehetett elérni, mert a Román Posta a 866/2001-es és a 393/2004-es kormányrendeleteknek megfelelôen a Nemzetközi Valutaalap által monitorizált állami gazdasági társaságok jegyzékére került. A nemzetközi pénzintézettel korábban megkötött szerzôdés alapján az idén csak 4%-os fizetésemelést eszközölhetnek. A miniszterelnök ezt a béremelést is "je-lentôs pénzügyi erôfeszítésként" említette.

Tariceanu hétfôn délelôtt a Román Posta alkalmazottainak követeléseit elfogadhatatlannak minôsítette, mivel szerinte ellenkeznek a hatályos törvényekkel, ennek ellenére a kormány hajlandó tárgyalni a sztrájkolókkal. A tárgyalások lebonyolítására létrejött egy tárcaközi bizottság, amelynek tagjai a távközlési, munkaügyi szaktárca államtitkára, valamint a miniszterelnöki hivatal egyik államtanácsosa.

A szakszervezeti vezetôk szerint több mint 9000 postai alkalmazott havi fizetése kevesebb mint 3,3 millió lej, 23.000 alkalmazott bruttó fizetése pedig kevesebb mint 5 millió lej.

Iacob Emilia, a Megyei Postaigazgatóság vezetôje lapunknak elmondta, az Adrian Nastase által vezetett elôzô kormány általa ismeretlen okok miatt tette a Román Posta Országos Társaságot a Nemzetközi Valutaalap monitorizálta listára. Ezt szerinte alaptalanul tették, hiszen, bár a posta állami vállalat, nem közpénzen tartják fenn, mi több, évi 700 - 800 milliárd lej profitot is termelnek, nem tartoznak az államnak és nincsenek adósságaik más cégek felé sem. 2001-tôl kérték, hogy töröljék a céget az ominózus listáról, de nem tették meg. Az idén a tárgyalásokat márciusban megkezdték. Ekkor meghosszabbították az országos kollektív munkaszerzôdést, azonban az említett követelések közül az alapfizetés 16 százalékos emelésében nem tudtak megegyezni a munkáltatókkal. S mindezen erôfeszítések ellenére az alkalmazottak nagy részének az országos átlagfizetés alatt volt a javadalmazása. Országos szinten 35.000 alkalmazottja van a Román Posta társaságnak, közülük mintegy 29.000-en szakszervezeti tagok. Megyénkben több mint 1000 alkalmazott dolgozik, mindannyian sztrájkba léptek.

Tekintettel arra, hogy a sztrájk gazdasági és társadalmi gondokat is okozhat, hiszen nem kézbesítik a nyugdíjakat, a gyerektámogatásokat, a munkanélküli-segélyeket, valamint egyéb szociális juttatásokat, a kereskedelmi és magánküldeményeket sem juttatják el a címzetthez, a Román Posta vezetôsége bíróságon kérte az általános sztrájk beszüntetését, mivel állításuk szerint a követeléseket csak egy jogszabály eltörlésével lehet teljesíteni. A vezetôség biztosítja az ügyfeleket, hogy országos szinten megalakult egy krízist kezelô bizottság, amely felügyeli a posta és a kliensek javainak megôrzését. Iacob Emilia megerôsítette, hogy megyénkben is tárgyaltak a csendôrökkel, akik a sztrájk idején a postahivatalok körül megerôsített járôrszolgálatot teljesítenek.

Nagy Zsolt hírközlési és információtechnológiai miniszter lapunknak elmondta, minisztériuma, valamint a pénzügyminisztérium, a munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium, valamint a posta képviselôi tárgyalásokat folytatnak a konfliktus feloldására. A kormány olyan kompenzálási csomagot ajánlott, amellyel különbözô juttatások formájában elérhetik a szakszervezet által követelt fizetésemelést, azonban ezt az ajánlatot egyelôre az alkalmazottak képviselôi elutasították. A bukaresti bíróságnak is döntenie kell a sztrájk jogosságáról. A Nemzetközi Valutaalap listájával kapcsolatosan a miniszter elmondta, ameddig a Román Postának több mint 35.000 alkalmazottja van, addig a társaság nem kerülhet le a jegyzékrôl. Csak akkor lehet több mint 4%-os alapfizetés-emelést adni, ha jelentôsen csökkentik az alkalmazottak számát.

- Nagyon figyelmes és mély elemzésre van szükség, amely figyelembe veszi a társaság gazdasági teljesítményét és a román gazdaság helyzetét általában. Valamiképpen találunk megoldást - mondta hétfôn Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, aki kérte a sztrájkolókat, hogy térjenek vissza munkájukhoz, ne bénítsák le a nyugdíjkézbesítést és a postai szolgáltatásokat.

Tegnap szerkesztôségünkben is sûrûn szólt a telefon. Lapunk elôfizetôi reklamáltak, hogy a postás nem vitte ki otthonaikba a Népújságot és más sajtótermékeket. Sajnáljuk, de egyelôre nem találtunk megoldást a helyzetre. Reméljük, hogy mihamarabb oldódik a konfliktus, s önök is hiánytalanul megkapják a lapot.

Több szaktárca lényegesen kevesebb pénzt kap a következô napokban történô költségvetés-kiegészítés nyomán, mivel bizonyos gazdasági megszorításokkal kell szembenézni - közölte Calin Popescu Tariceanu kormányfô egy szemináriumon.

A miniszterelnök elmondta, 2004-ben a mezôgazdaság jó teljesítménye következtében rendkívüli, a GDP 8 százalékát is meghaladó gazdasági növekedést regisztráltak, ugyanakkor a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladta a GDP 7,7 százalékát. - Ez az aggasztó helyzet bizonyos kiigazításokra kötelez bennünket, amelyek az idei költségvetési deficit csökkenésében tükrözôdnek majd - mondta Tariceanu. A kormányfô ugyanakkor elmondta, a kutatási-fejlesztési ágazat több pénzt kap a költségvetés- kiegészítés nyomán.

A SAPARD Iroda kedden ellenôrizni kezd több, a közút-, ivóvíz- és szennyvízhálózatok korszerûsítésére indított projektet, az elvégzett munkálatok minôségét, valamint a beszerzési eljárások elôírásainak tiszteletben tartását - áll az intézmény közleményében.

A SAPARD Iroda ellenôrzô csoportjai mintegy hatvan tervezetet vizsgálnak meg. Az ellenôrzô csoportoknak tagja lesz egy-egy pénzügyi, illetve mûszaki szakértô, valamint a regionális SAPARD Iroda egy szakértôje.

A közlemény szerint az ellenôrök megvizsgálják az elvégzett munkálatokat, az utak minôségét, a használat és az idôjárás okozta hibákat, ugyanakkor ellenôrzik a tervezetek jóváhagyásait és dokumentációját is.

Az ellenôrzés eredményeit negyedéves jelentésekben teszik közzé.

Az Európai Parlament döntése Románia európai uniós felvételérôl rendkívül fontos és pozitív üzenet mindannyiunk számára. Ez ugyanakkor figyelmeztetô jelzés arra is, hogy egy rendkívül nehéz idôszak következik, amelyben szolidáris cselekvésre van szükség az uniós feltételek teljesítése érdekében - jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes hétvégi temesvári sajtótájékoztatóján.

Az RMDSZ elnöke a következô idôszak teendôirôl szólva kifejtette, az RMDSZ jelenleg a kisebbségi törvény kormány, illetve a törvényhozás általi elfogadásán, valamint az elkobzott javak visszaszolgáltatását célzó jogszabályok módosításán dolgozik, de rendkívül fontosnak tartja a decentralizáció folytatását és az erdélyi régiók infrastrukturális fejlesztését célzó beruházások elindítását is.

Temesvári látogatása során a szövetségi elnök megbeszélést folytatott Gheorghe Ciuhanduval, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével is. A találkozón a két szervezet együttmûködésének további lehetôségeit tekintették át.

Közel egy éve több száz fiatal mondott végsô búcsút a középiskola, az egyetem padjainak, s legtöbben sikeres vizsgák után lezártnak tekintették tanulmányaikat. Pár hetes, bô hónapos nyári szünidô után megpróbáltak elhelyezkedni, munkát vállalni. Ha végiglapozzuk az újságok álláshirdetéseit, elsétálunk a megyei munkaügyi hivatalhoz, s áttekintjük az üres állások jegyzékét, úgy tûnik, van választék, ha nem is bô. Ankétunkban arra kerestük a választ, hogy az elmúlt hónapok alatt elhelyezkedett fiatalok mennyire elégedettek elsô munkahelyükkel, elsô keresetükkel, s milyen nehézségekkel találkoztak álláskeresés közben? A fiatalok mellett Carmen Vamanuval, a munkaügyi felügyelôség vezetôjével a munkavállaló kötelezettségeirôl és az ellenôrzések során tapasztalt, a fiatalokat is érintô törvénysértésekrôl beszélgettünk.

Jelenleg a Maros Megyei Munkaügyi Igazgatóságnál kifüggesztett jegyzék szerint megyeszerte 368 üres állást ajánlanak, nagy részüket textiliparban, építészetben és kereskedelemben. Az érvényben levô törvények értelmében azok a munkaadók, akik frissen végzetteket alkalmaznak, s három évig munkát biztosítanak számukra, 12 hónapig állami támogatásban részesülnek. A szakiskolát és ipariskolát végzett fiatalok után havonta egy, az országos minimálbérnek (3.100.000 lej) megfelelô összeget folyósítanak a munkáltatónak. Líceumot és posztliceális iskolát végzettek esetében az összeg 1,2, míg egyetemet végzettek esetében 1,5 minimálbérnek felel meg. Kérdésünkre Ramona Jurian, a megyei igazgatóság sajtószóvivôje elmondta: pillanatnyilag a igazgatóság nyilvántartásában 412 olyan cég szerepel, amely jogosult a fent említett támogatásra. Az érintett kereskedelmi társaságok az elmúlt egy év alatt 722, 2004-ben végzett fiatalt alkalmaztak. A hivatal adataiból az is kiderül, hogy 2004 nyarán 1550 végzôs jelentkezett. A törvény által elôírt 60 napos kifutási határidô után 606-an igényeltek munkanélküli-segélyt, a többieknek vagy sikerült elhelyezkedniük, vagy elhagyták az országot.

Megegyezés szerint

K. Kati egy Tudor negyedbeli virágüzletben dolgozott. Egy hete mondott fel. Tavaly végzett a kereskedelmi líceum könyvelôség szakán, s késô ôszig megpróbált a szakmájában elôkönyvelôként elhelyezkedni.

- Bárhova mentem, az egyik feltétel a tapasztalat volt. De hát csak akkor végeztem, nem volt mikor és hol tapasztalatot szereznem. Mikor láttam, hogy telnek a hetek, s én még mindig lógok a levegôben, elhatároztam, hogy elvállalok bármit, csak legyen egy kis pénzem. Az otthonom közelében találtam egy virágüzletet, s bár sok ismerôsöm mondta, hogy a virág és az élelmiszerüzletek a legrosszabb munkahelyek, elvállaltam. Arról volt szó, hogy három hét próbaidô, s utána megegyezünk a fizetésben. Szeretem a virágokat, gyorsan megtanultam csokrokat kötni, könyv is volt, abból is lehetett ötleteket lesni. A fônökkel megegyeztünk, hogy az eladás függvényében kapom a fizetést, de nem kevesebbet, mint havi 2.500.000 lejt. Van olyan ismerôsöm, aki ennyi pénzért ki sem mozdul otthonról, de én ezt nem engedhetem meg magamnak. A munkakönyvet nem emlegettem, egyrészt, mert féltem, hogy mással helyettesít, másrészt, mert kíváncsi voltam, hogyan alakul a helyzetem. A kezdeti megegyezés ellenére novemberben csak 1.700.000 lejt kaptam egész hónapra, januárban és februárban csak 2.000.000 lejt. Igaz, hogy voltak olyan napok, amikor csak 250.000-300.000 lejre árultam, de ez nem az én hibám. Márciusban csak veszekedtünk, munkakönyvrôl hallani sem akart, április elsejétôl felmondtam. Meguntam a sok hazugságot, elmarasztalást, a kiszolgáltatottságot. Most egy könyvelô mellett inaskodom, egyelôre ingyen - meséli Kati, akivel a munkaügyi igazgatóság állásjegyzéke elôtt találkoztam.

Kati volt osztálytársainak közel egynegyede egyetemen folytatta tanulmányait, nagy részük azonban Magyarországon, Németországban dadusként, eladóként, pincérként dolgozik.

Kezdetnek jó

Sûrûn olvashatjuk a feliratot: eladót keresünk. A pult mögött két fiatal lány unatkozik. A hirdetéssel kapcsolatban jöttem - mondom, s mivel választ nem kapok, felteszem a kérdést: van üres eladói állás? Igen - mondják vontatottan, majd kis szünet után megtudom: egyikük jövô hétfôtôl egyik város melletti nagyáruházban fog dolgozni, helyette alkalmaznak valakit. Mennyit fizetnek? Milyen a munkaprogram? - kérdem, hiszen megbízhatóbb források, mint az üzletvezetô vagy tulajdonos. A munkakönyvbe minimálbér van beírva, de mivel szombaton is dolgozunk, vagyis heti 48 órát, kézbe kapjuk a 3.500.000 lejt. Áruátvételkor túlórázni kell, ha a pénztárnál hiány van, levonják. Ahhoz képest, hogy milyen helyek vannak, ez egy jó hely - mondják felváltva, s azt is megtudom, hogy már második éve, a középiskola elvégzése óta dolgoznak ott. Ha ilyen jó hely, akkor miért megy el egyikük? - kérdek vissza. Nem kapok választ.

Ebbôl nem lehet megélni

A fent említett, elfogadhatónak minôsíthetô helyzet nem jellemzô azonban az élelmiszerüzletek, áruházak nagy többségére. Az Egyesülés negyedben egyszerre két-három élelmiszerüzletbe keresnek eladót. Két helyen kérdeztünk rá az ajánlatra: két váltásban kell dolgozni, reggel 6.30 órakor kezdôdik, este 22 utánig tart a program, minden harmadik vasárnap szabad, munkakönyvet csak három hét próbaidô után biztosítanak, az alapfizetés: 3.100.000 - tíz ebédjegy. Ebbôl nem lehet megélni - szól hozzám az egyik pénztárosnô, s ameddig az üzletfelelôst várom, azt is megtudom, hogy a fiatal eladók két-három havonta váltják egymást. Akinek nincs családja, s nincs erre rászorulva, nem marad - véli.

Szerencsések is vannak

Az egyetem után itthon maradt, s informatikusként, tervezôként, részlegvezetôként dolgozó fiatalok közül vannak olyanok, akiknek fizetése megközelíti vagy meghaladja a tízmillió lejt. Jó ismerôsöm a mûszaki egyetem elvégzése után fél évig külföldön dolgozott, majd hazajött, s a nyugati cég itt megalakuló leányvállalatánál dolgozik, ugyanazért a fizetésért.

Egyetem utáni robotolás

Minimálbérért dolgoznak az orvosi egyetemet végzett rezidensek is. Neve közlését nem vállaló fiatal bevallása szerint havi fizetése csak a lakbérre, a közköltségre és a buszbérletre elég. A szüleitôl kapott ebédjegyekkel és zsebpénzzel kerekíti fel keresetét.

- Ha délutánjaim szabadok lennének, akkor vállalnék gyógyszerforgalmazást vagy valami hasonlót, de a zsúfolt program miatt nem lehet. A szabadidô hiánya mellett az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sürgôsségi osztályokon ledolgozott éjszakai ügyeletek kifacsarnak bennünket - mondja, s a hogyan tovább kérdésre lemondóan legyint.

Megtévesztik a felügyelôket

A munkaügyi felügyelôséghez bejegyzett munkaszerzôdések 60 százalékában minimálbér van feltüntetve. Carmen Vamanu fôfelügyelô véleménye szerint az érintettek több mint fele valóban csak minimálbérnek megfelelô összeget kap kézhez, a másik fele azonban jóval többet, de a különbözetre nem adózik.

- Az alkalmazottak nagy többsége, fiatalok és idôsek egyaránt csak a mának élnek. Tájékozatlanság és félelem miatt elnézik, hogy szerzôdés, munkakönyv nélkül dolgoztatják ôket, s csak akkor jönnek reklamálni, amikor már túl késô: vagy elvesztették állásukat, vagy munkabalesetet szenvedtek, s ráébredtek, hogy nincs egészségügyi biztosításuk. Többször megtörtént, hogy a cégnél végzett helyszíni ellenôrzéskor, az iratok átvizsgálásakor az építészetben dolgozó szakmunkás vagy a bolti eladó azt nyilatkozta, hogy csak két-három napja dolgozik ott, s azért nincs munkakönyve. Egy hónap múlva, mikor kidobták s még fizetést sem kapott, eljött hozzánk panaszkodni. A legtöbb munkakönyv nélküli személy a kereskedelemben, textiliparban és az építkezésben dolgozik, nagy részük fiatal.

Kecsegtetés

A munkatelepeken sok szakképzetlen munkást alkalmaznak. Az alkalmazás csak jelképesen érthetô, inkább a dolgoztatás szó a megfelelô. Tavasszal s fôként a nyári vakációban, amikor az építészetben sok a megrendelés, több száz személyt foglalkoztatnak munkakönyv nélkül. A fiataloknak megfelel, hogy napi tízórás robotolásért havonta 3.500.000, esetleg 5.000.000 lejt is hazavisznek, az idôsebbek kényszerbôl dolgoznak munkakönyv nélkül. Ha munkakönyvet kérsz kevesebb pénzt kapsz, ellenkezô esetben megkapod azt is, amit adóra, biztosításra kellene fizetned - hangzik leggyakrabban.

Mulasztás

A varrodákban, készruha-mûhelyekben is gyakoriak a visszaélések. Nemrég egy terhes fiatalasszony jelentkezett a munkaügyi felügyelôségen, s jelentette, hogy csak miután teherbe esett, derült ki, hogy az ígérettel ellentétben nem egy éve, hanem csak két hónapja van munkakönyve. Bár másfél éve dolgozik a varrodában, nem volt hivatalosan bejegyezve, így nem jogosult a gyermeknevelési támogatásra. A helyszíni ellenôrzés során a 30 alkalmazottnak ugyan volt munkakönyve, de kiderült, hogy kb 50%-uknak nem volt pontosan kitöltve. Az állapotos fiatalasszonynak a cég eme mulasztása nagyon sokba került.

Carmen Vamanu fôfelügyelô véleménye szerint csak akkor lehet hatékonyan felszámolni a munkaadók visszaéléseit, csökkenteni az alkalmazottak kiszolgáltatottságát, ha a munkavállalók ismerik jogaikat s szóvá teszik a jogsértést.

A bumerángeffektus

Az ankét készítése során tapasztaltak megerôsítették a mindennapi beszélgetések során szerzett információkat: a frissen végzettek s itthon maradottak nagy részének sikerül már az elsô hónapokban elhelyezkedniük, de kevesen elégedettek a munkakörülményekkel és a fizetéssel. Vagyis nem azt kapják, amire számítanak. A munkaadók visszaélnek a fiatalok kiszolgáltatott helyzetével, s igyekeznek majdhogynem éhbérért mindent kisajtolni belôlük. A jelek szerint azonban nem számolnak az efféle embertelen eljárás mellékhatásaival. Azzal például, hogy aki a munkahelyén nemz érzi jól magát, s kiszolgáltatottságában kénytelen elviselni a munkaadó visszaéléseit, maga sem lesz megbízható, a jó üzletmenetben érdekelt munkaerô. A kérdés így az, hogy a munkaadóknak hosszú távon megéri-e, hogy a munkakörülmények, a rossz fizetés miatt elégedetlen alkalmazottjaik legyenek? Rövid távon nyereséges lehet munkakönyv, adó- és biztosítási kötelezettség nélkül dolgoztatni. Az a cég azonban, ahol rendszeresen cserélôdnek az alkalmazottak, ahol az elégedetlen alkalmazottak csak tessék- lássék módon, figyelmetlenül dolgoznak, s megkárosítják a tulajdonosokat, nem lehet hosszú életû, nyereséges. A bumerángeffektus itt is érvényesül. A vállalkozó pedig, aki az embertelen bánásmódjával híresült el - a gazemberkedésnek gyorsan híre megy - jobb, ha lehúzza a rolót.

Aktuális

Az utóbbi hónapban kétszer is Szovátán akadt dolgom, így személyesen is megtapasztalhattam a Balavásár-Szováta közötti útszakasz - fogalmazzunk finoman - enyhén megrongálódott állapotát. Ugyancsak a közelmúltban Csíkszeredába is el kellett utaznom, s mert a Szováta- Székelyud-varhely szakaszról még elrettentôbb hírek érkeztek, inkább Héjjasfalva- Székelykeresztúr felé vettem az irányt. Ez az út sem bizonyult azonban a legsimábbnak, s a Hargitán átvezetô gödröket ebben a változatban sem kerülhettem ki. Mit lehet ilyen körülmények között hozzáfûzni ahhoz az információhoz, hogy Marosvásárhely felôl Gyergyószentmiklóst a legbiztonságosabban ezen a kerülô útvonalon lehet megközelíteni, mert a Maros völgyében, vagy a Bucsinon keresztül képtelenség a tengelytörés kockáztatása nélkül eljutni a Gyergyói- medencébe? (Ismerôseim mondták: emiatt vonattal utaznak Gyergyószentmiklósra - noha autóval jóval kényelmesebb és olcsóbb lenne.)

A Székelyföldet behálózó utak állapota egyre aktuálisabb téma, különösen amióta az új kormányt beiktatták, hisz most már az RMDSZ-tôl, Borbély László megbízott minisztertôl lehet számon kérni, mit tesznek azért, hogy a vidék lakói ne kényszerüljenek lemondani gépjármûveik használatáról. Ezért váltott ki visszhangot az a nagyobb székely városokban szervezett tüntetés, amely éppen erre a gondra próbálta ráirányítani a figyelmet. Épeszû ember természetesen nem mondhat ellent az akció alapgondolatának, azonban a dolgok ennél valamivel összetettebbek.

Nem titok, a korábbi kormányzat számára a Székelyföld útjai - s ismét finoman fogalmazunk - nem képeztek prioritást. Hogy célzatosan, s az RMDSZ- szel kötött megállapodást számos esetben áthágva, a régió ellen irányuló politika folyt, talán semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Csíkszeredát a Gyimeseken keresztül Moldvával összekötô országút tökéletes állapota élesen kontrasztál azzal, amit Hargita megye székhelyé-nek elérése után tapasztalni lehet. Ezért lenne fontos, hogy mindez most - az RMDSZ hatására is - megváltozzon, ám egyrészt a leköszönô kormány a kampányban túlköltekezte magát (no, nem ezen a vidéken!), s hatalmas ûrt hagyott maga mögött a költségvetésben, másrészt az utakra szánt pénzt kezelô Dobre miniszter kevésbé lelkesedik a régióért (lásd az autósztráda kapcsán megfogalmazott álláspontját is), s vonakodik attól is, hogy a szûkös költségvetés kiegészítésére hitelek felvételével kötelezze el a minisztérium költségvetését.

Az egyszerû autóst azonban, akit ráadásul az idéntôl matricavásárlásra is kényszerítettek, a legkevésbé sem érdeklik a háttérben zajló egyezkedések (miért is érdekelnék?), s igen nehezen nyugszik bele, hogy hiába várja a munkagépek megjelenését a legrosszabb szakaszokon. Éppen ezért az RMDSZ kormánytisztviselôinek is a felelôssége, hogy a javításokhoz szükséges kölcsön felvétele minél hamarabb megtörténjen, s láthatóvá váljék ennek eredménye az utakon. A volt kormány - eléggé el nem ítélhetô - politikája és cselekedetei ugyanis nem képeznek mentséget arra, hogy a mostani ennyit késlekedik.

Kína Japánt hibáztatja a két ország diplomáciai konfliktusáért, és ezért bocsánatkérést követel Tokiótól.

"A kialakult helyzetért a felelôsség a japán felet terheli" - jelentette ki Vu Ta-vej (Wu Dawei) kínai külügyminiszter-helyettes hétfôi pekingi sajtóértekezletén, két nappal azután, hogy mintegy húszezer ember tüntetett Sanghajban (Shanghai) Japán ellen, betörte a japán konzulátus ablakait, megrongált autókat. Vasárnap ismét több tízezren ember tüntettek legalább hat kínai városban. A múlt héten tüntetôk a pekingi japán nagykövetség ablakait is betörték.

Vu szerint Japán "nem megfelelôen kezelt bizonyos történelmi kérdéseket", amivel a tisztségviselô nyilvánvalóan azokra az új japáni iskolai tankönyvekre utalt, amelyek bírálóik szerint elkendôzik a japán hadsereg által Kína második világháborús megszállásakor elkövetett atrocitásokat. "Nem nekünk kell bocsánatot kérnünk, hanem Japánnak. Súlyos nehézségek vannak a kínai-japán kapcsolatokban, a legsúlyosabbak azóta, hogy a két ország 1972-ben normalizálta kapcsolatait" - jelentette ki a külügyminiszter-helyettes.

Koidzumi Dzsunicsiro japán kormányfô hétfôn újságírókkal közölte, hogy a Tokió és Peking között keletkezett feszültség csökkentésére szeretne egy kétoldalú találkozót Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnökkel a pénteken kezdôdô jakartai Afrika-Ázsia-csúcson. A kormányfô jelezte, hogy ha az elnök elvben beleegyezik a találkozóba, akkor ô nem ragaszkodik feltétlenül Peking bocsánatkéréséhez és kártérítéséhez.

RMPSZ- küldöttgyûlés

Mintegy kétmillió forinttal csökkent az idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) tizenkét éven át rendszeresen folyósított alaptámogatása - jelentette ki a hétvégén Szovátán az MTI-nek Lászlófy Pál, a szakmai szervezet elnöke.

Az RMPSZ szombaton tartotta Szovátán, a Teleki Oktatási Központban 14. küldöttgyûlését. A pedagógusszervezet elnöke azt is elmondta az MTI helyi munkatárásnak: reményei szerint a Sulinet-program és a szórványóvoda-program csak ideiglenesen szünetel. Az elmúlt években 30 erdélyi magyar középiskola kapott korszerû számítógép- hálózatot és internet-elôfizetést a Sulinet- program keretében, illetve 30, a szórványvidéken mûködô óvodát sikerült korszerûen felszerelni, az óvodáskorú gyermekek szülei számára vonzóvá tenni az intézményeket.

Lászlófy Pál beszámolt arról is, hogy az erdélyi magyar pedagógusok továbbképzését szolgáló Bolyai Nyári Akadémia tavalyi 31 tanfolyamán 930 hallgató vett részt, ebbôl 835 Erdélybôl, 95 a Kárpát-medence magyarlakta területeirôl.

"Bár az új magyar költségvetési megszorítások megnehezítették az elôkészítô munkát, az idén is megszervezzük az akadémia tanfolyamait, illetve folytatjuk módszertani központjainkban is az elkezdett munkát" - mondta a szervezet elnöke, megjegyezve, hogy tavaly az évközi továbbképzôkön mintegy 3500 pedagógus vett részt.

Lászlófy Pál tájékoztatta a küldöttgyûlést a szervezet tavalyi munkájáról, az infrastrukturális beruházások helyzetérôl, a továbbképzô tanfolyamokról. "Alapvetô célunk az anyanyelvû nevelés és oktatás megóvása, továbbfejlesztése, az óvodai neveléstôl egészen a felsôfokú képzésig" - hangsúlyozta.

A szombati küldöttgyûlésen Hegyeli Attila, a szervezet csángó oktatási programjának vezetôje elmondta: a mostani tanévben tizenkét moldvai faluban folyik magyar nyelvoktatás. Tíz faluban az állami iskolában tanulhatják a magyar nyelvet választott tantárgyként a gyermekek, mintegy 460-an részesülve ebben az oktatási formában. Emellett továbbra is mûködik az iskolán kívüli magyar nyelvoktatás, mintegy 400 gyermek részvételével. Hegyeli becslése szerint 25 falura lehetne kiterjeszteni a programot.

Az RMPSZ megyei szervezetei és tagjai azzal támogathatják a leghatékonyabban az említett oktatási programot, ha segítenek olyan tanárok toborzásában, akik vállalják a csángóföldi falvakban való oktatást - hangsúlyozta beszámolójában Hegyeli Attila. Emlékeztette a résztvevôket, hogy pünkösdkor ünnepélyes alapkôletétellel kezdôdik a moldvai magyar középiskola építése Böjte Csaba Ferences szerzetes hathatós közremûkö- désével.

Szili Katalinból jó köztársasági elnök lesz - fogalmazott Hiller István, a Magyar Szocialista Párt elnöke a Magyar Televízió vasárnap esti mûsorában.

A szocialista pártelnök jó választásnak nevezte Szili Katalin jelölését az államfôi posztra, mert - mint mondta - a házelnök ismert és elismert az emberek körében, olyan politikus, akinek minden pártból vannak támogatói.

A jelölt parlamenti megválasztásában bízó Hiller István jelezte: szeretné, ha Szili Katalin támogatásáról meg tudnák gyôzni az SZDSZ-es képviselôket, mint ahogy szívesen fogadják más országgyûlési frakciók honatyáinak támogatását is.

A pártelnök egyetértett azzal a véleménnyel, hogy az államfôjelöléssel összefüggô huzavona nem vetett jó fényt az MSZP-re, de kiállt a nyílt jelölési folyamat helyessége mellett.

Közölte: a történteknek nem lesznek kihatásai pártja és az SZDSZ koalíciós és parlamenti együttmûködésére.

Orbán Viktor volt kormányfô lehetséges megoldásnak tartja, hogy Mádl Ferenc maradjon az államfô, az MSZP szerint mielôtt a pártelnök ismertette volna a Fidesz köz-társaságielnök- választással kapcsolatos legújabb álláspontját, a pártnak érdemes lett volna eldöntenie: mit akar valójában.

Az MDF elnöke közölte: nevekrôl nem a nyilvánosság útján, hanem a tárgyalások során szeretnének egyetértésre jutni, az SZDSZ ügyvivôje pedig találgatásnak nevezte a Mádl Ferenc újabb államfôi jelölésérôl szóló nyilatkozatokat, emlékeztetve arra, hogy a köztársasági elnök korábban határozottan kijelentette: csak egy ciklusra vállalta a megbízatást.

"Nevekrôl nem a nyilvánosság útján, hanem a tárgyalások során szeretnénk egyetértésre jutni" - mondta Dávid Ibolya, az MDF elnöke az MTI-nek.

Mádl Ferenc köztársasági elnök nem gondolkodik újrajelölésérôl a köztársasági elnöki posztra, mert, mint az MTI-nek hétfôn elmondta, "nem lát olyan kényszerítô körülményt", ami miatt korábbi elhatározásán változtatnia kellene. Az államfô kijelentette, az elnöki megbízatást egy ciklusra fogadta el.

Julija Timosenko ukrán kormányfô az orosz fekete- tengeri flotta krími állomásoztatásának meghosszabbítása mellett foglalt állást egy interjúban, amely hétfôn jelent meg a Profil címû orosz hetilapban.

Az orosz flottának a krími Szevasztopolban való állomásoztatásáról szóló szerzôdésnek az orosz olaj- és gázárak csökkentése fejében történô meghosszabbításával kapcsolatos álláspontját firtató kérdésre az ukrán kormányfô kijelentette: "Kétségkívül elfogadnám".

"Ami az orosz csapatok szevasztopoli állomásozását illeti, egy ország mindig nyújthat szolgáltatásokat egy másiknak a szokásos kereskedelmi feltételek között" - hangsúlyozta Timosenko asszony.

A kormányfô nyilatkozata ellentmond Borisz Taraszjuk külügyminiszter álláspontjának, aki a múlt héten azt közölte, hogy Kijev nem kívánja a 2017- ben lejáró szerzôdést meghosszabbítani. Taraszjuk a döntést azzal indokolta, hogy az oroszok rendszeresen megsértik a szerzôdést, míg Ukrajna a dokumentumban foglalt minden kötelességének eleget tesz.

Az orosz fekete-tengeri flotta szevasztopoli jelenlétét a flottamegosztást lezáró, Moszkva és Kijev között 1997-ben 20 évi idôtartamra aláírt szerzôdés szabályozza. Oroszország idén 12 millió dollárt köteles fizetni a Krím-félsziget délnyugati részén található kikötôben lévô katonai létesítményei bérleti díja fejében.

A Vatikán informatikai szakemberek hadát vetette be az elmúlt napokban, hogy biztosítsa a pápaválasztás titkosságát, de csekély a remény, hogy a törekvést siker koronázza, mert a sajtó, de még inkább a nagyhatalmak számára fontos, hogy elsôként tudják meg, ki foglalja majd el a pápai trónt - erre ezúttal a CNN amerikai hírtelevízió hívta fel a figyelmet.

A biztonságiak a pápai állam egész területén, különösképpen az egyházfôt választó konklávé helyszínét, a sixtusi kápolnát napokig kutatták, titkos lehallgató-készülékeket, elrejtett mobiltelefonokat keresve, s a pápaválasztás egész ideje alatt állandó riadókészültségben vannak.

Szakértôk arra számítanak, hogy hírszerzôk a legújabb technológiák felhasználásával, lézeres poloskával, vagy mûholdas megfigyeléssel próbálják kitudni, mi folyik a legszigorúbban elzárt teremben. Az ûrben keringô mûholdakról a Föld szinte minden négyzetcentiméternyi területét ki lehet kémlelni, lézeres berendezések segítségével pedig az épületeken belül folyó beszéd is lehallgatható egészen nagy távolságról is, alighanem annak ellenére is, hogy a szakemberek megpróbálták leárnyékolni az egész kápolnát és a bíborosok szálláshelyét is.

Andrea Margeletti, külpolitikai szakértô, a római Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa szinte biztosnak tartja, hogy a világ hírszerzô ügynökségei mindent bevetnek, nem csak a mûholdakat használják majd fel, hanem kémrepülôgépeket is vezényelnek Róma környékére.

Miriam Tompozzi római magánnyomozó a CNN-nek adott interjúban nem zárta ki azt sem, hogy egyesek a kémkedés klasszikus eszközeit vetik majd be, és mint valami James Bond filmben, például öngyújtóba rejtett kamerát, vagy tollnak álcázott mikrofont csempésznek a konklávéra.

Megfigyelôk utalnak arra, hogy a legújabb technológiák veszélyeire éppen a nemrég elhunyt II. János Pál pápa hívta fel a figyelmet, aki vonatkozó apostoli konstitúciójában megtiltotta bármiféle elektronikus eszköz használatát a konklávén. Az elhunyt egyházfô egyébként az új technika lelkes használója volt, sok fényképen látszik, amint laptopján dolgozik, kiterjedt levelezését nagyrészt e-mailben bonyolította, üzeneteit pedig sms-ben küldte el.

"Nehéz, de megtisztelô szenvedést" vett a vállára Ovidiu Natea, amikor szombaton, a Szociáldemokrata Párt megyei konferenciáján elsöprô többséggel (235 igen a 363 érvényes szavazatból) szavaztak rá a küldöttek. Azonban már a székfoglaló beszédében meglepetéssel szolgált: bejelentette, csak ôszig vállalja a tisztséget, addig a pártnak új "vezért" kell keresnie. Ellenjelöltjeire, Pavel Todoranra és Lucian Savura mindössze 88-an, illetve 40-en adták a voksukat.

A tanácskozáson, amelyen több mint 400 küldött vett részt, jelen volt a párt elnöke, Adrian Nastase és Miron Mitrea alelnök.

"A jelenlegi kormányt a tehetetlenségi erô viszi elôre"

Adrian Nastase a PSD "röntgenképét" mutatta be a küldötteknek, amelynek lényege az volt, hogy bár az általa vezetett kormányzat sikeres volt, mégis elveszítette a parlamenti választásokat és az államelnök-választást. A vereség ellenére, a Maros megyei eredményeket, tekintve a megye "különleges" voltát sikeresnek nevezte.

Véleménye szerint az idén nincs szükség elôre hozott választásokra. A kormány ugyanis magától erodálódik, bizonyítják a felmérések: a kormányzás elsô három hónapja után a kezdeti 66%-ról 48%-ra esett a népszerûségük. Ilyen még a Demokratikus Konvenció (CDR) idején sem történt. Akkor 57%- ról mindössze 53%-ra esett vissza a kormány népszerûsége. Ugyanakkor kijelentette, hogy a DA Szövetség "dekonstrukciós" projektekkel áll elô, a beruházások, licitek, építkezések leálltak, egyelôre még az a tehetetlenségi erô viszi elôre, amely a tavalyi 8,3 százalékos (Európában a legnagyobb) gazdasági növekedés eredménye.

Sikersztori

Ovidiu Natea beszámolójában a 2003. június 6- tól 2005. április 15-ig terjedô idôszakról beszélt, amikor a szervezet "humán forrásai" megerôsödtek. 2003 júniusa óta a tagság létszáma 4250-rôl 6560-ra nôtt, a fiatalok száma 1052-rôl 2753-ra, a nôké 1104-rôl 2005-re. A pártnak 81 mûködô területi szervezete van. 2000- ben 22 polgármesteri székhez jutottak "sok izgalom árán", a 2004-es helyhatósági választásokon 46 polgármestert szereztek, plusz még öt függetlent, aki azóta beiratkozott a PSD-be. Mivel az RMDSZ- nek csak 37 polgármestere van, a PSD - jelentette ki - Maros megye legfontosabb politikai szervezete.

Ugyanakkor visszautasította az anyagi helyzetérôl szóló sajtóvádakat. Elmondta, hogy a Nutrimurnál nincs egyetlen részvénye sem. A mezôgazdasági minisztériumból pedig, a spekulációk ellenére, nem menekült el, nem is rúgták ki, hanem azért jött haza, mert a prefektúrát
választotta. Azt a vádat is visszautasította, hogy a "kék szemûekkel" (szekuritáté, sz. m.) valaha is együttmûködött volna.

"Nem vagyok trójai faló"

- jelentette ki Lucian Savu, akit a konferenciát megelôzô idôszakban ért az a vád, amely szerint állítólag a "Natea embere", illetve, hogy csak "kamu", hogy ellenjelöltként kívánt indulni a megyei elnöki tisztségért.

Meg kell szabadulni a "vénemberektôl" (babalici), a "dinoszauruszoktól" és a "Natea gáskájától" mondta egyebek között. Bár, tette hozzá, neki személyesen "semmi baja" Nateával, nem tetszik, hogy léha társaság veszi körül, a fiatalok pedig labdába sem rúghatnak tôlük. "Három virág még nem hoz tavaszt", mondta, a három kivételesen sikeres fiatalra - Cristian Georgescura, Szamcsek Mihaelára és Dragos Popára - utalva.

Ellenjelöltjérôl, Pavel Todoran képviselôrôl úgy vélte, Bukarestbôl nem lehet egy szervezetet vezetni: "telefonon nem lehet, mert mi történik, ha nincs jel", de "a faxból is elfogyhat a toner"...

"Natea kivételes eredményeket ért el"

Pavel Todoran, a megyei elnöki funkció harmadik jelöltje szinte dicshimnuszokat zengett Ovidiu Natea "kivételes eredményeirôl", viszont úgy gondolta, vagy legalábbis azt mondta, megválasztása esetén ô még jobb eredményeket érhetne el. Ennek ellenére mindössze 88 szavazatot kapott.

Szemtanúk szerint a választások eredményét jóval az eredményhirdetés elôtt lehetett tudni. Savu Lucian már a szavazatszámlálás közben, a folyosón gratulált Nateának, és megkérdezte: "Remélem, nem jutok én is a Vasluian sorsára?" Mire Natea röviden válaszolt: "Tôled függ!" (Olvasóinkat emlékeztetni szeretnénk a Ioan Vasluian- ügyre, amelyrôl írtunk annak idején. A megyei tanács volt alelnökétôl azért vonta meg a párt a támogatást, mert nem értett egyet azzal, hogy a PSD Dorin Floreát támogassa a tavalyi helyhatósági választásokon.)

A választásokon gyôztes Ovidiu Natea bejelentése, miszerint csak ôszig hajlandó vállalni az elnökséget, meglepetésként érte a küldötteket. Elsô alelnök Alexandru Petru Fratean (a megyei tanács egyik alelnöke) lett, titkár Liviu Timar. Ezenkívül 9 alelnököt, egy kincstárnokot és 177 tagú megyei tanácsot választottak.

Két szóban talán így foglalhatjuk össze a Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea által hétfôn tartott szokásos sajtótájékoztató lényegét. A csapongó tematikájú tájékoztatón a folyópart tisztításától a gáz áráig több téma is elhangzott.

Intézkedjen a vízügy

A tavaszi nagytakarításban eddig 2000 köbméter szemetet gyûjtöttek össze a városból, s csak a volt November 7 negyed környékén dolgoztak. A város viszont nem tud mit kezdeni a patakok, illetve a Maros partján található szeméttel. Itt a vízügyi igazgatóság kell takarítson, a hivatal megtenné ugyan, mint ahogy minden évben, például azt, hogy kipucolták a Poklos-patak medrét, azonban pénzhiány miatt erre az idén nem kerül sor.

Felújítják a Somostetôt

Nemsokára hozzáfognak a Somostetô felé vezetô utca rehabilitálásához, s a sétányokat is átépítik. Jelenleg a polgármesteri hivatal szakosztályán dolgoznak a terven. Az elképzelés szerint gépkocsival csak egy irányba lehet majd közlekedni az állatkertig, ahol nagyobb parkolót képeznek ki. A másik oldalon csak gyalogosok járhatnak majd. Több fabódét helyeznek ki, mivel több éve nem mûködik a vendéglô, s így nincs egyetlen szolgáltató egység sem az ott megfordulók számára.

Viták
a Belvedere negyed körül

Dorin Florea polgármester elmondta, reményei szerint az idén megkezdik a Hidegvölgy szomszédságába tervezett Belvedere lakópark építését. A polgármesteri hivatal szándékai szerint kiépítené az infrastruktúrát, kivéve az utcákat, amelyeket a házakkal együtt a majdani versenytárgyalást megnyerô cég dolga lesz elkészíteni. A nyilvános licitet azonban el kellett halasztani, mert mint mondta, az egyik tanácsos szerint - akinek a nevét nem árulta el - a feladatfüzetet módosítani kellett úgy, hogy olyan feltételeket írjanak bele, amik bizonyos gyengébb cégeknek is megfelelnek. Így tulajdonképpen a tanács kérte a halasztást.

Népújság: - Tudomásunk szerint a polgármesteri hivatal az építkezési jogot a Contrascom Benta cégnek szánta, ezért állítottak olyan feltételeket, amelyeket csak ez a vállalkozó teljesített volna?

Dorin Florea: - Szó nincs ilyesmirôl, hiszen 7 cég vásárolta meg a feladatfüzetet, köztük külföldi vállalkozók is voltak. Végül csak két cég, a Contrascom Benta és az Izorep maradt versenyben. A tanácsosok valószínûleg azért akarták módosítani a feltételeket, hogy valami szegény rokon is részt vehessen a megmérettetésben.

Helyiség nélkül a közösségi rendôrség

Továbbra is székhely nélkül van a közösségi rendôrség. A megyei tanács által kényszerbôl átadott helyiség nem felel meg az új intézménynek, ezért a polgármester felszólított több intézményt, hogy szorítsanak helyet a közösségi rendôrségnek, de mindeddig nem találtak megoldást.

Tárgyalásra készülnek a "némettel"

A polgármesteri hivatal és a helyi tanács közösen egy olyan szakbizottságot alakított, amely elôkészíti a Romgaz földgázszolgáltató vállalat vezetôségéhez címzett beadványt. Dorin Florea ezáltal szeretné elsôsorban ismertetni a hôenergia- termelés körüli gondokat, az új gázbérlet okozta többletkiadásokat, valamint arra is kérnék majd a szolgáltatókat, hogy a gázvezetékeket adják át a városnak. A "német" meg kell ismerje az országunkbeli valóságot, s csak ennek tudatában hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek a cég javát szolgálják, elsôsorban azonban a lakosság érdekeit kell szem elôtt tartaniuk - vélte Dorin Florea hét eleji szokásos sajtótájékoztatóján.

Egy korábbi sajtókonferencián az Alternativa 2002 elnöke kijelentette, hogy várhatóan április 16- án döntés születik az Azomures kombinát további sorsáról. Dandarau Maria érdeklôdésünkre tegnap elmondta, hogy egyelôre nincs szó a vállalat bezárásáról, hiszen a földgázárral kapcsolatos tárgyalások a kombinát vezetése és a kormány képviselôi között nem zárultak le. A szakszervezeti elnök hangsúlyozta, semmilyen információja nincs azzal kapcsolatban, hogy beszüntetnék a munkát, ellenkezôleg, az alkalmazottak dolgoznak, a vállalat a külföldi szerzôdéseknek eleget tesz, tehát "nem úgy néz ki, hogy veszteséges lenne a termelés".

Dandarau Maria szerint mind a prefektus, mind Eugen Nicolaescu parlameti képviselô ismeri a kombinát problémáját, a vállalat vezetése mellett maga a szakszervezet is Bukarestbe készül a jövô héten, az Iparügyi Minisztériumba, további tárgyalásokra.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum elôtti vasárnapi zsoltáros felvonuláson több mint ezerötszázan tiltakoztak a helyi táblabíróság döntése ellen, mely szerint az iskolaépület visszaszolgáltatása a református egyháznak jogtalan volt. A per a Legfelsôbb Semmítôszéken és Bíróságon még folyamatban van, a civil társadalom fellépése a visszaszolgáltatás érdekében azonban politikai szempontból jelzésértékû: a folyamatot fel kell gyorsítani - jelentette ki a Népújság kérdésére Markó Attila, a Restitúciós Bizottság alelnöke.

A Restitúciós Bizottság tavaly szeptemberben, a 2002. évi 501-es, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény alapján szolgáltatta vissza az épületet korábbi jogos tulajdonosának, a református egyháznak, hasonlóképpen járt el az Unirea Nemzeti Kollégiummal és a Mûvészeti Líceummal a katolikus egyház esetében. E határozatokat fellebbezte meg Dorin Florea polgármester a helyi tanács nevében, és a Mûvészeti Líceum kivételével a pert meg is nyerte. A bíróság arra a jogszabályra alapozta döntését, hogy az állami tulajdonban levô tanintézmények nem idegeníthetôk el az oktatásügyi miniszter engedélye nélkül, márpedig a táblabírósági döntés indoklása szerint a visszaszolgáltatás is elidegenítésnek tekinthetô.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság ítéletét mind az egyházak, mind a Restitúciós Bizottság megfellebbezték a Legfelsôbb Semmítôszéken és Bíróságon még februárban, azóta azonban nem került sor újabb tárgyalásra.

A vasárnapi zsoltáros felvonuláson a Bolyai ügyét támogatók mellett számos közéleti személyiség vett részt, ám a tiltakozók között nem volt jelen Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója és egyben városi tanácsos, és az önkormányzati képviselôk közül többen távolmaradtak a református egyház által kezdeményezett rendezvényrôl.

Bálint István lapunknak kijelentette, hogy halaszthatatlan ügyek miatt el kellett utaznia a városból, emiatt nem tudott részt venni a felvonuláson. Ami a líceum hangosító-berendezésének használatát illeti, amelynek jóváhagyását egyesek szerint megtagadta volna a szervezôktôl, elmondta, ezzel kapcsolatban nem tárgyalt a kezdeményezôkkel, mivel az elôzetes megegyezés szerint sem a Bolyai líceum tanárai, sem pedig a diákjai nem vállalnak szerepet a szervezésben. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az egyházak követelése jogos és támogatja azt.

Dr. Benedek István, a városi tanács RMDSZ- frakciójának vezetôje szerint "több megyei és városi önkormányzati képviselô is ott volt", és még többen eljöttek volna, "ha a felvonulást jobban mediatizálják". Benedek István kijelentette, hogy a kérdést törvényes úton kell rendezni, a bíróságon, másrészt az egyháznak jogos a tiltakozása, a civil társadalomnak kötelessége támogatni a restitúciós folyamatot. Hozzátette: mivel a polgármester a tanács nevében, de annak tudta nélkül fellebbezte meg a Restitúciós Bizottság döntését, tegnap beadvánnyal fordult a megye prefektusához, amelyben Dorin Florea törvénytelen eljárásmódját ismerteti.

A per lezárulta után a bírák szakmailag felelôsségre vonhatók

Markó Attila, a Restitúciós Bizottság alelnöke a Népújság megkeresésére kijelentette: tudomása van a vasárnapi felvonulásról, és "egy ilyen tüntetés csakis az ellen irányulhat, aki akadályozni próbálja a visszaszolgáltatást". A Restitúciós Bizottság azon túl, hogy a Legfelsôbb Semmítôszéken és Bíróságon fellebbezett a Bolyai és az Unirea ügyében, értesítette magát az igazságügyi minisztert a Marosvásárhelyi Táblabíróság bírájának - Markó Attila szerint "szakmailag megalapozatlan, felületes és valószínûleg politikai nyomásra született" - döntésérôl. Markó Attila kezdeményezte a bíró fegyelmi-szakmai felelôsségre vonását.

A Restitúciós Bizottság alelnöke a vasárnapi békés tiltakozás kapcsán kijelentette, hogy a civil társadalom elégedetlenségének adott hangot, a Marosvásárhelyen megszervezett akció pedig "politikai szempontból jelzésértékû: a folyamatot fel kell gyorsítani, nem kell hagyni, hogy egy polgármester kénye-kedve szerint járjon el a restitúciós ügyekben".

- A törvény kötelez arra, hogy a város érdekeit védjem - mondta Dorin Florea polgármester a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum visszaszolgáltatása ellen benyújtott keresetet kommentálva. A polgármester kifejtette, a város vezetôsége mindvégig támogatta az egyházakat, korrektül járt el velük, így nem számított arra, hogy tüntetést szerveznek ellene, bár ezt mindenkinek jogában áll megtenni. Florea szerint a Restitúciós Bizottság olyan döntést hozott, amiben senkinek nem kérték ki a véleményét. A visszaszolgáltatáshoz szükség lett volna a tanügyminisztérium engedélyére, ez nincs meg, így jogtalan a visszaszolgáltatási igény. A polgármester elmondta, az Alkotmány 120. cikkelye alapján tette meg a szükséges lépést, s városgazdaként az utolsó szalmaszálig meg kell óvnia a város vagyonát, hiszen eddig egyetlen törvény se döntött egyértelmûen az egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáról - mondta. Tudomása szerint a kormány egy különleges törvénytervezetet készít ezzel kapcsolatosan, addig elhamarkodott minden ilyen döntés. Amennyiben a törvényszék mégis úgy dönt, hogy visszaszolgáltatják az egyházaknak az iskolákat, akkor inkább kárpótolják ôket. Ha visszaadják az ingatlant, akkor az illetékes minisztériumból azonnal pénzt követelnek új iskolák építésére. Mert 5 évig megmaradhatnak oktatási intézményként, de ezután a tulajdonos akár szállodává is alakíthatja az épületeket, s akkor mi lesz az ott tanuló diákokkal? - tette fel a kérdést a polgármester, aki azt is elmondta, nem a magyar iskola és egyházak ellen van, mi több, a dialógus híve, azonban nem hagyhatja, hogy elhamarkodott döntés szülessen, amibôl a város veszít. Mert a visszaszolgáltatás után miként magyarázhatja meg majd a több ezer diáknak és szülônek, hogy iskola nélkül maradtak?

A diktatúra évtizedeiben tûzzel-vassal irtották a tradíciókat, a konzervativizmusban a reakciós, maradi, rendszerellenes, osztályellenség-ideológiát látták és láttatták, hiszen csak az angol törvényhozás tradicionalizmusa hasonlítható az egykori, erdélyi törvénykezéshez. Ugyanakkor ez a tradicionalizmus biztosította nálunk is a folytonosságot, az értékek átmentését. És ennek irodalma (is) van, a regényirodalom mellett egy olyan írásbeli megnyilatkozási mód, amelyet ma már, sajnos, kevesen ismernek: és ez az emlékirat-irodalom - hangzott el a Castellum Alapítvány Irodalmi Estek Sorozatának nyolcadik rendezvényén Marosvásárhelyen múlt pén-teken, amelyen Tóth Zsombor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének adjunktusa tartott elôadást az erdélyi magyar emlékírókról és -irodalomról.

A rendezvényre meghívott irodalomtörténészek közt más kolozsvári nevekkel - dr. Gábor Csilla, Luffy Katalin - is találkozhattunk.

Az elôadó elsôsorban kontextusaiban vizsgálta az elemezendô szövegeket, amelyek egyedisége abban rejlett, hogy a szerzôk, a fôúri réteg képviselôi, legtöbbször a megírt események valódi fôszereplôi, alakítói is voltak. Így természetes, hogy igen fontos a történelmi kontextus, az erdélyi aranykor utáni romlás okai, a szerencsétlen lengyel hadjárat. Ugyanakkor picit ellentmondás is emlékirat-irodalomról beszélni, hiszen úgy történtek a dolgok, ahogyan leírták ôket és ahol a legbanálisabb kijelentés is óriási erôvel, hatalommal bírt. Természetesen a mûfajnak is megvoltak a maga ismérvei, szabályai: ezek szerint az igazán jó elbeszélés rövid, érthetô, valósághû. A történelmi tényeket mûvészi úton továbbították, ezért az emlékirat-irodalom önmagában kiforrott, egységes irodalom, nem a regény elôzménye, mint azt sokan hiszik. Ebben a korban születik meg az intimitás, a magánélet jelenléte, fontossága. Gróf Bethlen Miklós például, aki legalább akkora író volt, mint Kertész Imre, mindenrôl beszámol: a legfontosabb döntésektôl az angol nyilvánosházi élményekig. Nagyszerûen tudtak élni és írni is. Ugyanakkor az események hiánya is bájos említést kap: "Itt semmi érdekes nem történt."

Kár, hogy nem olvassák már ôket - mondta az elôadó, és ennek oka a rossz, regényorientált irodalmi kanonizáltág. Holott az emlékiratok természetessége, bája, sajátos humora, pikáns történetei és a tény, hogy az országot irányítók, a legelsô kezek írták ôket, az erdélyi magyar irodalom legfelsô szintjére emelte már régen az írókat és mûveket egyaránt.

A jó hangulatú irodalmi est kerekasztal- beszélgetéssel folytatódott, majd Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke jutalmazta a közönség soraiból könyvvel azokat, akik az elhangzott elôadás szövegébôl feltett kérdéseire helyesen válaszoltak.

...és reméljük, nem utoljára. Mert örvendetes esemény az, hogy hetek óta megcsappant a szappanoperák nézettsége, és az iskolás gyerekek közt beszédtéma a József Attila-versenyek, emlékmûsorok anyaga; hogy a millecentenárium óta ekkora közös élményben nem volt része hétfelé szakadt népünknek, mint a József Attila-centenáriumon. Hogy szülôk, tanárok, barátok visszafojtott izgalommal hallgatják naponta a kis falusi iskolák osztálytermeiben vagy a kultúra felszentelt otthonaiban nagy költônk mába hangzó üzenetét - ez már egyenesen balzsam tévelygô lelkeinknek.

A vers másként csendül, másnak zendül a hivatásos mûvészek és másként a gyermekek ajkán, de létjogosultsága van mindaddig, amíg a szívükig hatol. Még nem jutottunk el "a rend gyönyörû képességéhez", még összezavarodott világunkban vannak kétszülôs, kulcsos, árva gyermekek, kudarcokkal küzdô "eltanácsolt" fiatalok, akik arra vágynak, hogy a sors nyisson elôttük teret, mielôtt még beleolvadnának meghasonlott környezetükbe. Nagy költônktôl nem mintát, receptet várnak, de hitet és biztatást, segítséget az útkeresésben. S a gyermekszájból felhangzó:

"Ha féltem is helyemet megálltam, születtem, elvegyültem és kiváltam" - hitelesebb, mint bármely fogadalom. Az izgalomtól kifényesült gyermekarcok, homlokok mögött jobban megmutatkozik az értelem a szavalás perceiben, mint leckefelmondáskor. A felnôttes érettséggel kiválasztott vers többet elárul kibontakozó személyiségükrôl, mint az akadozó, sokszor félreértett szavaik. A versmondás ôszinte megmutatkozás.

Marosszentgyörgyön április 13-án a római katolikus plébánia és az iskolások Szôcs Kálmán Irodalmi Köre szervezte szavalóverseny ilyen izgalmas kitárulkozás volt.

Újfalvi Karola az önként vállalt feladat sikeres teljesítése után önbizalomban megerôsödve vallja: "Én érzem a verset." Gábor Szabolcs a közönség elôtt teljes hitelességgel bizonyítja ugyanezt. A végzôs Deák Csilla a költô szavaival követel helyet magának az életben: "embernek születtem én". Seprôdi Csilla felvillantotta elôadói tehetségét. Kántor Klára játékos, derûs Altatója valóságos ringatás volt. Szabó Szidónia és Sófalvi Csilla érett versmondása, Grekuj Andrea tiszta artikulációja mércét állított az ötven szavalónak, és élményt nyújtott az ôket meghitt együttlétben végighallgató közönségnek.

Ám akadtak olyanok is, akik ezt a mércét meghaladták, a verseny díjazottjai: Suciu Renáta (I. díj), Kovács Klementina (II. díj), Lukács Hunor (III. díj), Gábor Áron (dicséret) az I.-IV. osztályosok között, Iszlai Brigitta (I. díj), Iszlai Antónia (II. díj), Tolvaly Orsolya (III. díj), Gábos József (dicséret) az V.-VII. osztályosok között.

Köszönet a tartalmas együttlétért a szervezôknek: Moldován Irén, Jakab Ilona, Magyari Zsuzsanna tanároknak.

Mûvészetkedvelô orvosok találkozója

Az EME jubileumi rendezvénysorozata kapcsán egykori amatôr színjátszók, világbajnok vívó, elsôdíjas íjászok, irodalmi kör vezetôi, zenészek, táncos lábú orvosok, egyetemi tanárok gyûltek össze pénteken a Bernády Házban megszervezett találkozón. Az emlékidézés hívta ôket össze a nosztalgiázásra a Marosvásárhelyi Egyetemi Népi Együttesrôl, a Communitas Önképzôkörrôl, a Háry Jánosról és Csehov Medvéjérôl.

Elsôként dr. Bocskay István fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte miért menekül olyan sok orvos a mûvészetekbe: ôk azok, akik élet-halál között mozognak, és a fizikai és szellemi megerôltetésbôl kell az oldódás, a kikapcsolódás. Dr. Bocskay István arra a régi egyetemi színjátszó körre emlékezett, amelyet profi színészek irányítottak, köztük Técsy Zsuzsa és Andrási Márton. A színészkedés mellett orvos- zenészként is ért el sikereket, ugyanis a Román Televízió meghívására a bukaresti Atheneumban játszhatott Vivaldit. Kodály Zoltán Háry Jánosa egy részletének meghallgatása után, amelyet a Marosvásárhelyi Rádió szalagtárának köszönhetôen élvezhettek a jelenlevôk, dr. Seres Sturm Magdolnával nosztalgiázhattak a találkozó résztvevôi, aki bár a darabban csak egy egyszerûbb szerepet kapott, mégis szívesen emlékezett vissza az elôadás nagy sikerére, a tapsra. Tóth Erzsébet énekesnô is csatlakozott a nosztalgiázók sorához: éppen akkor végezte a színi akadémiát, amikor Marosvásárhelyen az orvostanhallgatók a Háry Jánosra készültek. Az egyetemisták lelkesedéssel, szívbôl színészkedtek, az akkor még kezdô színmûvésznô is elvállalt a darabban egy szerepet. A Háry Jánost a Marosvásárhelyi Filharmónia kísérte, nagy sikernek örvendett, és talán éppen ez volt az oka, hogy a tizedik elôadás után be is szüntették.

Dr. Pongrácz Antal vívóként Teheránban világbajnoki címet szerzett, az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy kölcsönkért vívófelszerelésben indult a "harcba", de mivel ez sem felelt meg a biztonsági szabályzatoknak, még egy törülközôt is a nyaka köré kellett tekernie. Az orvosi egyetem vívószakosztálya 1945-ben alakult meg, edzôje három év múlva Kakucs András lett. 1950-tôl az egyetemisták már országos bajnokságokon is részt vettek. Dr. Kerekes Medárd az íjászszakosztály (amely Romániában az elsôk közé számított) megalapítására emlékezett, annak nehézségeire. Az egykori íjász országos bajnok szeretettel gondolt az atléta és gerelyvetô Demeter Andrásra és Szántai János vívóra. Kodály Zoltán Kállai kettôsének részlete vezette be dr. Kolumbán Pál nosztalgiázását a Marosvásárhelyi Egyetemi Népi Együttesrôl, az orvosi zenei napokról. Hangfelvételen az egészségügyi szakszervezet zenekarának tagjait szólaltatta meg Kovács István, aki arra kereste a választ, hogy miért zenél olyan sok orvos. Késôbb született egy irodalmi kör (éppen amikor a legtöbb ilyen jellegû kört beszüntették), dr. Ábrám Zoltán vezette, aki magára vállalta a diáklap magyar oldalának a szerkesztését is. A Communitas Önképzôkör 1986 novemberében indult, kéthetente tartottak találkozókat, a legviharosabbnak az számított, amelynek Cs. Gyímesi Éva volt a meghívottja. Az évek során csökkent az érdeklôdés a kör iránt. Videoklubot indítottunk be, A mû születése címmel mûvészeket hívtunk meg rendezvényünkre - hangoztatta dr. Márton Réka, aki késôbb átvette az önképzôkör irányítását. A színjátszás igazi élményt jelentett számomra - fogalmazta meg dr. Sisak István, aki körorvosként - elkerülve Marosvásárhelyrôl - sem maradt ki a színjátszó csoportból. A szépirodalommal sikert aratott orvosok közt szót kapott dr. Nagy Attila, akinek ötödik verseskötete készül a nyomdában. Az elsô magyar nyelvû egyetemi rádióadás az önképzôkör nevéhez fûzôdik. Nagy Attila két versével lepte meg a közönséget.

A szép emlékek hosszú sora önkéntelenül kivált egy kérdést: az egykori orvostanhallgatók Marosvásárhely kulturális életében aktív szerepet töltöttek be. Hová tûnt a korábbi lendület, lelkesedés? Miért uralkodott el az érdektelenség?

Paulo Coelho lesz a csütörtökön megnyíló XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége; a brazil író önéletrajzi ihletésû új mûve, A zahir magyarul múlt pénteken látott napvilágot az Athenaeum 2000 Kiadó gondozásában.

A Budapest Kongresszusi Központban április 21. és 24. között megrendezendô könyvfesztivál idén is a kortárs igényes irodalomról, elsôsorban Magyarország és Európa ünnepelt, valamint újonnan bemutatkozó alkotóiról szól; "kulcsszava" az olvasáskultúra fejlesztése lesz. A Budapest Nagydíjat az 1947-ben született író veheti majd át Demszky Gábor fôpolgármestertôl a fesztivál nyitónapján.

Paulo Coelho a világ "leg-divatosabb" írói közé tartozik; mûvei 140 országban, 59 nyelven, 56 millió példányban fogytak el; Az alkimista címû, Magyarországon 2000-ben megjelent regénye hosszú ideig a sikerlisták élén állt.

A szerzô legújabb regénye, A zahir - amely csaknem negyven nyelven jelenik meg ebben a hónapban világszerte - egy szerelemkeresô íróról szól, akit felesége tízévi házasság után búcsú nélkül elhagy. Paulo Coelho új mûve nemcsak a tôle megszokott bölcsességrôl tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a szerzô életébe, feltárja féltve ôrzött titkait. Olyan közel engedi magához olvasóit, mint még soha - olvasható az Athenaeum ismertetôjében.

Idén hozta forgalomba a kiadó három CD-n Az alkimista hangoskönyvét. A regényt, amely Paulo Coelho számára meghozta a nemzetközi hírnevet, 206 percben Kulka János olvassa fel. A filozofikus mesét, egy andalúz pásztorfiú meseelemekkel átszôtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry A kis hercegéhez hasonlítják.

Elôzô, Tizenegy perc címû mûve 2003-ben nemzetközi bestseller volt. Magyarul, az Athenaeum gondozásában megjelent mûvei: Veronika meg akar halni (2001), Az ördög és Prym kisasszony (2002), Az alkimista (2002), A Piedra folyó partján ültem és sírtam (2003), Tizenegy perc (2004).

A magyarországi Kocséron az elmúlt hét végén tartották meg a VIII. nemzetközi teremlabdarúgó-kupát. Ennek hagyományos résztvevôi egy-egy csapat a Kárpát-medence országaiból, Délvidékrôl, Felvidékrôl, Kárpátaljáról, Erdélybôl, valamint a magyarországi Örkény, a Magyar Televízió és házigazdaként Kocsér csapata.

A marosvásárhelyi csapat hagyományos módon az idén is jól szerepelt az erôs mezônyben: a csoportmérkôzések után a negyedik helyet érték el a tornán.

Az évek során változó összetételû csapatban ezúttal Szepessy László (csapatkapitány), ifj. Varró Gyula, Dendea Silviu, Farkas Gábor, Takács János, Kovács Zsolt, Schneider László és Varró Gyula lépett pályára (edzô Deák Gyula).

A rendezvény szervezôi elmondták: a Kocsér-kupa célja a hagyományôrzés, valamint a magyarországi és határon túli közösségek sportbaráti kapcsolatainak ápolása.

Jegyzet

A helyzet groteszk, külsô szemlélô számára egyenesen komikus.

...Összepréselt emberhalmaz, konzervdobozszerû állapotban. A kép elsôsorban annak ismerôs, akinek azon szerencse jutott osztályrészül, hogy vidéki közszolgálati jármûvön utazhat nap mint nap. Egyszerû hétköznapi e jelenet, olyannyira, hogy az emberek már egészen megszokták a kényelmetlenkedést, vagy túlságosan fáradtak ahhoz, hogy észrevegyék. Kicsit olyan ez, mint a hosszúra nyúlt sorban állás - megalázó.

Ki okolható emiatt? Az utas, aki nem akar ítéletnapig várni a következô járatra, így kénytelen- kelletlen vállalja a gyúródással járó gyûrôdést, vagy a gépjármûvezetô, akinek mindegy, csak fizessenek?

Azért csak úgy, zárójelben megjegyzendô, lehetne több maxitaxi csúcsforgalomban. De a korlátozott körülmények még nem jelentik feltétlenül az emberiesség mellôzését.

Tisztes, ôszes halántékú bácsik, nénik nyomorognak fél lábon egyensúlyozva, gondolatban azon morfondírozva, kibírják-e a néha cirkuszi mutatványnak is beillô, artistamozdulatban való maradást... megmaradást.

Ha "testközelbôl" figyeljük ezen egyszerû hétköznapi jelenetet, már nem is annyira komikus, sôt, mondhatnók, szomorú.

Miért? Az emberek közönyösek egymás iránt.

Talán közhelyszámba megy már, de a helyzet mégis változatlan.

Fiatal kamaszok tespednek bántó kényelmességgel, alattomban sandítva hirtelen egyensúlyt vesztett szomszédjukra.

Az vajmi keveset számít, hogy az illetô idôs vagy beteg.

Részvétrôl szó sincs.

Hisz ma már nem "trendy", sôt, némelyeknek egyenesen derogál.

A következtetés egyértelmû - illembôl elégtelen.

No, de nemcsak kamaszfigyelmetlenség ez, meglett férfiak sem tülekednek lovagias gesztust gyakorolni.

Nincs rá törvény, de íratlan szabályok is léteznek.

A tiszteletadás nem gyengeség, ellenkezôleg. Erény.

1989 decemberében örültünk, hogy megbukott a kommunista diktatúra, a gyûlölt Ceausescu-rendszer. Örömünk sajnos nem tartott sokáig, a kommunista diktatúrát felváltotta egy majdnem olyan kegyetlen, elnyomó diktatúra, a tôke, a pénz, a kapitalizmus diktatúrája. Ez a diktatúra nem ismer sem istent, sem embert. Istene a pénz, a tôke, amiért képes mindent és mindenkit eltiporni, letaposni, aki akadályozza tervei megvalósításában, hogy mind nagyobb és nagyobb vagyonra tegyen szert.

Így tûntek el apránként a régebben közösségi tulajdont képezô KISZ- üdülôk, pionírtáborok, a szakszervezetek tulajdonát képezô szállodák és nyaralók, az RKP tulajdonát képezô óriási vagyon, farmok, vadászházak és jutottak szinte bagóért befolyásos politikusok és pártfogóik tulajdonába "privatizáció" néven. De ugyanez a helyzet azokkal a gyárakkal, amelyeket szüleink és mi, mai öregek verejtékes munkával, napi 8-10-12 órai munkával és sok esetben heti 7 napon át dolgozva építettünk fel, azért, hogy most "privatizálva" ebek harmincadjára kerüljenek. Nagy részüket felszámolták mint nem "rentábilisokat", a még használható gépeket, felszereléseket szétlopkodták, a többit ócskavasként adták el. Különben ugyanez történt a halászhajóinkkal is, minek következtében a halkonzerveket is drágán, külföldrôl kell megvennünk. Így jól jár az importáló, de rosszul járunk mi, fogyasztók. Ennek a privatizációnak a következtében nagyon sokan lettek munkanélküliek, akik egy része külföldön keres megélhetést, hogy családjának tudja biztosítani a fennmaradást. Nemrég dicsekedtek a tévében, hogy több mint 2 millió román dolgozik külföldön és milyen jól jön az államnak az általuk a bankba letett összeg után járó adó!

Mi nagy koloncot jelentünk a kormánynak, nem tudja, hogy mit kezdjen annyi öreg és beteg nyugdíjassal, de felfedezte a nadrágszíj-politikát. Addig emeli a gáz, villany árát, amíg a lakosság már nem tudja fizetni, akkor egyszerûen elzárja a csapokat. Ha még így is túlélik a hideg teleket a fûtetlen lakásokban (hiába, nagyon rezisztens nép lettünk), akkor elzárják a vízcsapokat is, hátha a higiénia hiánya csak megtizedeli ezeket a konok öregeket és betegeket, akik csak azért sem akarnak meghalni. Hogy ez sem sikerült, bevezették az egészségügy átszervezését, aminek következtében kedvezményes gyógyszert alig-alig adnak, meg kell fizetni a laborvizsgálatokat és minden beavatkozást, annak ellenére, hogy évtizedeken át fizettük a nyugdíjalapot és betegsegélyzôt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a diktatórikus Ceausescu- rendszer nem csinált ilyent. A betegellátás ingyenes volt! Ezt csak a 15 évi demokrácia kormányai az általunk választott honatyák hathatós támogatásával tudták végrehajtani, persze a dolgozó nép érdekében!

Így jutottunk el ahhoz az egyáltalán nem kedvezô helyzethez, hogy januárban 6,039 millió nyugdíjas volt Romániában (az összlakosság 22%-a), az átlag nettó nyugdíj pedig 2,173 millió lej volt (kb. 66 euró). Ebben persze benne van a nagy pártfunkcionáriusok nyugdíja, ügyészség stb. alkalmazottainak az átlagnál jóval magasabb nyugdíja. Így az átlag romániai polgár nyugdíja nem lehet több, mint kb. 50 euró. Vajon mit szólna egy nyugati polgár, aki sokkal jobb körülmények között dolgozott, mint egy romániai és nyugdíjba menetelekor kiszúrnák a szemét havi 50 euróval. Ennyibôl ugyan nem tudna a Csendes- óceáni szigeteken nyaralni.

Szeretném látni azt az állami hivatalt, amely bebizonyítja, hogy 2,173 millió lejbôl a nyugdíjas ki tudja fizetni a közköltségeket, tud naponta háromszor megközelítôleg rendesen étkezni és meg tudja venni a havi gyógyszereit. Itt még nem beszélek arról, hogy esetleg fogprotézisre, netalán csípôprotézisre, hallókészülékre is lehet szüksége egy nyugdíjasnak. Ezeket mibôl fizeti ki az a nyomorult öreg? A fiatalokra nem számíthat, azok talán még rosszabbul élnek.

Januárban a nettó átlagfizetés 7,233 millió lej volt, én igaz, nem sokkal találkoztam ilyen fizetéssel. Ezzel szemben a honatyák jövedelme ennek a 7-8- szorosa, és még ez sem elég. Kell protokoll-lakás, autó, mobiltelefon, modern terepjáró stb. Mindezt a költségvetés terhére, tehát a mi zsebünkre, Nem tudom, nem kellene-e felajánlani havi nyugdíjunk 1%-át (kb. 2 liter tej) a parlamentnek új autókra, terepjárókra.

Illô volna a választási jelszót "Éljetek jobban" átváltoztatni az "Éljünk jobban" jelszóra, mert önök tényleg jobban élnek, szemben a lakosság 80%-ával, akik sokkal rosszabbul élnek, mint 1990-ben.

Kíváncsi vagyok, a kormány hogyan fogja az inflációs rátát 7-8%-ra lenyomni, figyelembe véve az energiahordozók árának állandó emelését. Talán bevezeti a "puha inflációt", levág egy zérót és lesz a 70%-ból 7%-os infláció? Vagy pedig a ceruza mindent elbír és úgysem tudja senki sem ellenôrizni a számítást. Egy nyugati kapitalista szerint ô csak azt a statisztikát hiszi el, amit ô hamisít.

Jól kell vigyáznunk az EU-val, mert ez sem fenékig tejfel. Nem fognak adni semmit csak a mi szép szemünkért és nem fognak lemondani a jelenlegi jólétükrôl, csak hogy nekünk is jobb életünk legyen. Itt már fôleg nem rólunk van szó, hanem unokáinkról, a jövô nemzedékrôl. Nem tudjuk, hogy a kormány milyen ígéretekkel csalta ki a strassbourgi "igen" szavazatot. Nem akarjuk, hogy majd néhány év múlva unokáink szemünkre vessék - mint tették az elvesztett háborúért és a kommunista uralomért -, mondván, a költô szavaival élve, hogy "Anyám, én nem ilyen EU-t akartam".

Ollender Gyula, nyugdíjas közgazdász

Reagálok az április 6-i cikkre. Elôször is gratulálok a bátor levélírónak, aki meg merte írni az igazságot, ami az érettségizô diákok utolsó évét illeti. Az én gyermekem is ilyen iskolában végzett tavaly, ahol ezeket az ajándékokat kapták az aligazgatók és az igazgató, amit a levélíró felsorolt. Azt is tudom, hogy voltak olyan szülôk, akiknek nagyon kevés jövedelmük van, de azért minden hónapban küldték az osztálypénzt, ha villanyra és gázra nem is maradt. És most hallom, hogy újra milyen értékes dolgokat igényelnek a végzôsöktôl. Azt ajánlom a tizenkettedikeseknek, hogy ha az aligazgatónak szüksége van, és meg is rendelte azt a bizonyos természetrajzi atlaszt, hát fizesse is ki, mert neki bôven futja, elégedjenek meg egy-egy csokor virággal, meg egy jó bankettel.

Kérdezi a levélíró, hogy miért nem lázadnak fel a diákok és a szülôk? Nekem például van még egy középiskolás gyermekem, és ha lázadni kezdek, akkor majd rajta ûznek bosszút. Lehet, hogy mire ô végez, akkor már toronyórát kérnek láncostól. Olyat is hallottam, hogy ha megtudják, hogy az idén kitôl indult az információ, azt ki fogják rúgni az iskolából. Hát igen, aki meg meri mondani az igazat, azt meg kell büntetni. És végül, köszönöm a szerkesztôségnek, hogy pár bekezdô sorral "illusztrálták" a cikket. Bátorság fiatalok, merjétek mindig megmondani az igazat, mert a jövô a tietek!

Kérem, tisztelt szerkesztôség, hogy a nevemet hagyják el, mert, ahogy írtam, van még egy középiskolás gyermekem és biztos vagyok, hogy bosszút állnának rajta.

Szerk. megj. Ebben a témában kivételt teszünk és a levelek aláíróinak nevét nem közöljük, bizalmas információként kezeljük. A téma azonban valós, s a pedagógustársadalom elsôrendû érdeke, hogy az oktatás ne váljon még ilyen módon sem üzletté. A nevelés nem üzlet, s az igazi nevelô sem válhat hivatásának rombolójává bármekkora kísértésnek is legyen kitéve az elfajulni látszó hagyomány folytán.

Nem lehet biztosra tudni, hogy a kolozsvári incidenseknek valóban etnikai jellegük volt-e, egy azonban biztos: hasonló esetek hallatán összerándul az erdélyi magyar ember gyomra, egyszerûen azért, mert keserû tapasztalatai vannak e téren. Nemcsak az elmúlt évtized történéseiben, hanem a demokráciának nevezett utóbbi tizenöt évben is. Nekünk az új rendszer is úgy mutatkozott be, hogy az 1989 decemberi események lázában elkövetett túlkapások és önbíráskodások esetében furamód csak a magyar nemzetiségû elkövetôk kaptak példás büntetést. A többieknek megkegyelmeztek. Lásd a kézdivásár-helyi kölcsönös adok- kapokért csak magyarokat és cigányokat büntettek. Ezekbôl a dolgokból valahogy mindig mi jövünk ki rosszul.

Ezért keltenek aggodalmat a kolozsvári esethez hasonlóak, még akkor is, ha azt mondjuk, nem kell hisztériát kelteni, van amúgy is elég gondjuk az embereknek. A politikának s a sajtónak viszont lépnie kell, mert ez a dolga.

Különösen, ha egy Európai Unióba igyekvô országról van szó, ahol állítólag a kisebbségi kérdés jó úton van.

Igen érdekes az anyaország kormánypártjainak hozzáállása, és kincstári optimizmusa e kérdésben. csakhogy innen egészen másként látszik a kérdés, mint Budapestrôl! Nekünk egészen mások a tapasztalataink, s az ilyen esetek megint oda vezetnek, hogy fiataljaink egy része veszi a batyuját… Akkor meg a budapesti illetékesek azt mondják majd: maradjatok otthon, itt sokba kerültök nekünk. Megszólal a kérdésben régi barátunk, Eörsi Mátyás képviselô úr is, aki szerint a politikának csak akkor kell lépnie, ha a hasonló esetek jelenséggé válnak. Azt nem mondta, hogy hány magyart kell felpofozzanak, hogy "jelenségrôl" beszélhessünk. Bezzeg, amikor odaát egy kisebbséget valamilyen sérelem ér (primitív személyiségûnek nevezik, kilakoltatják, netán azt mondják róla, hogy hazudik), rögtön falanxba állnak a szolgálatos kisebbségvédôk, köztük Eörsi és Bársony úr is.

Szólni kell tehát mindenkinek, aki illetékes, sajtónak, RMDSZ-nek, anyaországi politikai elitnek, nem az ellentétek szításáért, hanem azért, hogy az erdélyi magyar emberek otthon érezhessék magukat a szülôföldjükön, egyenlônek érezzék magukat. Ne az legyen a jövôkép, hogy mikor és hova fogunk kivándorolni, hanem az itthon- maradásra tudjanak tervezni.

El kellene már érni azt, hogy az átlagember is úgy érezze, új szelek fújnak nálunk is. Ha igaz, hogy ez az ország megérett az uniós tagságra, a mindennapi életben is tapasztalni kellene. Mi, gondolom, elég megértést tanúsítunk mások iránt, hogy úgy mondjam, elég rendesen viselkedünk.

Gábor Attila

2005. április 13-án különleges tavasztündérek látogattak el a marosvásárhelyi 15-ös mapközibe. Izgalommal várta mindenki ezt a napot, hiszen nem akármilyen tündérvárás volt. 22 felsôvárosi nagycsoportos óvodás a 3-as, 5-ös, 13-as óvodákból és a 11-es, 15-ös, 19-es, Bôrgyár, Napsugár napközikbôl sok szép tavaszidézô költeményt adtak elô mûvészi szinten. Versengés volt a javából, hiszen mindenki alaposan hozzájárult a nap sikeréhez. A nagymamák, anyukák díszes tündérjelmezt varrtak, óv&oacut