Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az egészségügy mai, drámainak mondható helyzetének javítására az egészségügyi miniszter tegnap egy sor reformintézkedést jelentett be.

Minekutána a kórházakban leírhatatlan állapotok uralkodnak, a gyógyszerellátást még mindig nem tudták úgy megoldani, hogy a betegek bármikor és civilizált módon hozzájussanak orvosságaikhoz, az egészségügyi biztosításokból befolyt összeget nem tudni hogyan használják fel, és az állami biztosító monopolhelyzetben van, az egészségügyi intézményekben eluralkodó kalmárszellemrôl már nem is beszélve, az illetékesek sokadikszor úgy döntöttek, meg kell reformálni a rendszert.

Úgy tervezik, hogy törvénycsomagot készítenek elô, másrészt adminisztratív intézkedésekkel szándékoznak a kórházigazgatókat büntetni és a gyógyszerkibocsátási módszertanon is változtatnának.

Az elsô esetben az orvosi rendelôket magánosítanák, amitôl a beruházások növekedésére számítanak, aztán leszögeznék, melyek azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyeket az állami biztosítási rendszerbôl fedeznének, jogszabályt dolgoznának ki a magán egészségügyi biztosításokra, és új kórházi törvénynek is szükségét érzik, a kórházak finanszírozásának javítása végett.

Meglehet, szükség van ezekre az intézkedésekre, bár - mint látható - ez is pénz és nem betegközpontú szemléletre épül.

A magán egészségügyi biztosítók általi finanszírozási lehetôségeket eddig - vonatkozó jogszabály híján - figyelmen kívül hagyták. Azt is pontosítani kell, hogy kinek milyen egészségügyi szolgáltatásokra van joga a befizetett pénzéért. Úgy ahogy ez más országokban is történik. Ami az adminisztratív intézkedéseket illeti viszont, ezekre meglehetôs szkepticizmussal lehet csak tekinteni. Ellenôrizni fogják azokat a kórházakat, amelyek túllépték a költségvetést, drasztikusan megbüntetik a kórházigazgatókat, ellenôrzik a lebonyolított versenytárgyalásokat, büntetôeljárást kezdeményeznek a csalással szerzôdésekhez jutott cégek ellen, módosítják a gyógyszerkibocsátás módszertanát. Ez a forgatókönyv is ismerôs már, lejátszották. Tegyük hozzá, eredménytelenül.

Sok dolga lesz a minisztériumnak. A kórházak szinte kivétel nélkül többet költöttek a megengedettnél, az igazgatóknak gyakran nem maradt más lehetôségük, mint választani két rossz közül: vagy túllépik a büdzsét, vagy a betegek szenvednek. A licitek felülvizsgálata, bár szükséges - hiszen a csalásokra fôként ezáltal derülhet fény - nehéz helyzetbe hozza a kórházakat, amelyek a szerzôdések felfüggesztése miatt ismét gyógyszer- és fogyóanyaghiánnyal küszködnek majd. A gyógyszerkibocsátás módszertanának módosításáról nem sokat tudunk meg. Tény, hogy nem mûködik a rendszernek nevezett káosz. Elég az átkosbeli idôkre emlékeztetô patikák elôtti sorokat felidézni. Meddig tart ez így?!

Az akcióterv gyakorlatba ültetését az április-szeptember közötti idôszakra tervezik. Meglehetôsen gyorstalpalásszerûnek tûnik az egész, mert a hirtelenjében összehordott reformcsomagot aligha lehet néhány hónap alatt végrehajtani. Ez immár a sokadik, de mindeddig eredménytelen reformkísérlet miért lenne most másként?! Avagy csupán porhintésnek szánták a fokozódó általános elégedetlenséget leszerelendô?

Tegnap Marosvásárhelyen járt Stelian Dborobantu, a Romániai Iparosok Országos Szövetségének (UGIR) vezérigazgatója, aki tárgyalásokat folytatott a megyei kereskedelmi kamara vezetôségével és találkozott Dorin Florea polgármesterrel is. Ez alkalommal megalakították a Megyei Finanszírozási Üzletközpontot (Centru Judetean de Finantari si Afaceri), amelynek célja megkönnyíteni a megyénkben beruházni kívánókkal a kapcsolatot.

A polgármesteri hivatal protokolltermében rögtönzött sajtótájékoztatón a vezérigazgató elmondta, hogy tudomása szerint Romániában 126.000 fizetésképtelen cég van, az egy fôre esô nemzeti bruttó termelés 2,3-szer kisebb, a gazdasági mutatók pedig ennyivel jobbak a szomszéd országban, mint nálunk. Stelian Dorobantu a gazdasági visszaesést azzal magyarázza, hogy az állam önkényesen beleszól a gazdaságba, s ezek az intervenciók többnyire elhamarkodott politikai döntések. Ezért szükséges, hogy a szakma, illetve az érdekelt felek összefogjanak, s olyan szervezetekké alakuljanak, amelyek egyenrangú partnerei lehetnek a mindenkori kormánynak. Az UGIR hozzájárult a társadalmi dialógus törvényének kidolgozásához, s olyan fontos kiegészítést ért el, hogy ennek következtében minden megyében megalakulhatnak az ún. gazdasági társadalmi tanácsok, ahol a társadalmi dialógusban résztvevô felek között folyamatossá válik a kapcsolat.

Az UGIR síkra száll a hazai termékek védelméért is. Stelian Dorobantu elmondta, egy jól mûködô gazdaságban a piacra 85%-ban hazai termék kerül, a többi importáru. Nálunk jelenleg ez az arány 62 %, ez is az ország gazdaságának gyengeségére utal. Ezért szükség lenne szerinte a hazai termékek törvényes védelmére, s mindezt annak ellenére fenntartja, hogy ez ellentmond az EU elôírásainak. A vezérigazgató azt is kifogásolta, hogy George Copos államminiszter vállalkozóként politizál, s emiatt az üzleti érdeket az állami ügyekkel keveri.

A létrehozott központ, illetve az UGIR célja, hogy vidéken is felügyeljen a gazdasági törvények betartására, s hozzásegítse az érdekelteket, hogy beruházzanak, fejlesszék vállalkozásaikat. S ezt csakis úgy lehet elérni, hogy összefognak a kereskedelmi kamarákkal és a helyi közigazgatási egységekkel. Megyénkben az UGIR, a kereskedelmi kamara, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Petru Maior Egyetem együttmûködésével létesítették az említett központot, amelynek egyelôre nincs székhelye.

Dorin Florea polgármester kifejtette, a városnak több fejlesztési terve is, van, ilyen az általa kezdeményezett ipari park, amelyet a sportrepülôtér helyén szeretne megvalósítani. Megemlítette a marosszentgyörgyi lôtér helyére tervezett lakónegyedet is, amelyeknek a kivitelezése azért marad el, mert az ötletet nem támogatja a politikum, nincs aki lobbizzon.

Általános sztrájkba kezdenek a hétfôre virradó éjszakán a postai dolgozók a társaság vezetôségével folytatott tárgyalások sikertelensége nyomán. A postai szakszervezetek 16 százalékos béremelést kértek a tárgyalásokon, nyilatkozta a Mediafaxnak Mariana Kniesner, az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) alelnöke. Kniesner elmondta, az általános sztrájk tíz munkanapig tart. A Román Posta szakszervezetei úgy döntöttek, hogy a figyelmeztetô sztrájk kihagyásával egybôl általános munkabeszüntetést szerveznek.

A szakszervezeti vezetô reméli, hogy a tiltakozás nyomán a Román Posta vezetôsége teljesíti a sztrájkolók béremelési kéréseit.

Mariana Kneisner szerint a postai alkalmazottak nettó átlagbére 4,5 millió lej, a Román Posta idei költségvetése pedig csupán 3 százalékos, vagyis alkalmazottanként mintegy 10.000 lejes béremelést tesz lehetôvé. A Román Posta egyike a költségvetési monitorizáció alatt álló társaságoknak, ez pedig 4 százalékra korlátozza az idei béremelés szintjét.

Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter tegnap, a megyei tanács üléstermében a megye képviselôivel, szenátoraival, tanácsosaival és polgármestereivel, a megyei tanács vezetésével és a prefektúra képviselôivel tartott megbeszélésen kijelentette, az utak állapota rémes, valóságos kaland autózni Romániában, így az infrastruktúra- fejlesztés prioritást jelent a szaktárcának.

A miniszter - bevallása szerint -, Szovátáról jövet maga is tapasztalta, hogy milyen rémes az utak állapota, hasonló az 1992-es évhez. A gondot a pénzhiány jelenti, hiszen a szaktárca szûkös, a tavalyihoz képest 60 százalékos költségvetéssel rendelkezik. Borbély László ezek után részletesen érintette azokat a területeket, amelyek a hatáskörébe tartoznak. Kitért az Országos Lakásügynökség (ANL) alapjaiból építendô, fiataloknak szánt tömbházakra, valamint a szociális lakások ügyére. A megyében idén 3 tömbházat, összesen 75 lakást építenek ANL-alapokból, 26 milliárd lej értékben (de tervezik a szubvenció megszüntetését), a fiataloknak szánt 102 lakásra 92 milliárd lej áll rendelkezésre. A szociális lakásokra mindössze 25 milliárd lej jut országos viszonylatban, ezért egy új típusú szociálislakás-projekt kidolgozását tervezik, amit a május 11-17. közötti, bukaresti Constructexpo kiállításon mutatnak be.

A sporttermek kapcsán kijelentette, hogy az eddigieknél nagyobb, több férôhelyes termeket építenek, amelyek nem egyetlen iskolához tartoznak majd, hanem 3-4 tanintézményt szolgálnának ki. Borbély László elmondta, leállíttatta a volt miniszterelnök, Adrian Nastase községében, Cornuban a 2,2 millió euró értékû sportterem építését, hiszen ennyi pénzbôl akár öt termet is építhetnek. A minisztérium ugyanakkor kisebb tornatermek építését is tervezi a következô években. Folytatják a vidéki vízellátási programot, erre a célra 90 millió dollár áll rendelkezésre, viszont a Sapard-programokkal egyelôre leálltak, elfogyott a pénz.

Az útjavításokhoz érve, Borbély László elsôként hangsúlyozta, hogy az útkövezésre 430.000 dollár áll rendelkezésre, a polgármesterek pedig gondoskodjanak a tervekrôl, hogy a munkálatok beindulhassanak. Az Országos Útigazgatóság brassói vezérigazgatója azt hangoztatta, hogy az idén rendelkezésre álló 185 milliárd lej csak a javításokra elég, pontosabban útfoltozásra, semmiképpen sem a teljes újjáépítésre. Eszerint foltozni fogják a 13A jelzésû országutat, Balavásár és Csíkszereda között. Borbély László érthetetlennek nevezte a helyzetet, mivel Szováta fontos turisztikai város, a turisták száma viszont éppen a rossz utak miatt egyre csökken. Péter Ferenc, Szováta polgármestere kérte, a nyáron sorra kerülô nemzetközi turisztikai konferencia megszervezéséig tegyék rendbe az utat, Lokodi Edit megyei tanácselnök pedig a júniusban tartandó repülôterek regionális konferenciájára utalva hangsúlyozta, ha az utat nem újítják fel legalább Parajdig, "szégyenben maradunk", "az elkövetkezô 5 évben egy turista sem teszi ide a lábát!". Válaszában Borbély László kijelentette, hogy a szóban forgó út elkészül, ez prioritás. "Pénz egyelôre nagyon kevés van, de e héten tárgyaltam a miniszterelnökkel. Mindenki tudja, hogy ez prioritás és meg kell oldani. A következô hónapban megpróbáljuk elérni, hogy ne csak útfoltozást végezzenek, hanem újítsák fel az utat". Kelemen Atilla parlamenti képviselô az elkészült utak karbantartásának szükségességét hangsúlyozta, míg Balogh József megyei tanácsos kérdése az úthasználati díjból befolyt összegre vonatkozott. Azt szerette volna tudni, mennyi pénz gyûl össze a megyében és mennyi jut vissza a leosztással?

A miniszter a továbbiakban érthetetlennek nevezte a hôenergia-támogatások elosztási rendszerét, ami egy kiderítetlen kritériumrendszer szerint történik. Ugyanis senkitôl nem kapott eddig magyarázatot arra, hogy Marosvásárhely miért kapott csupán 26 milliárd lejt, míg Botosani például több mint 200-at. Dorin Floreát is megkérdezte volna, azonban Marosvsáárhely polgármestere nem volt jelen. Makfalva polgármestere, Zsigmond Vencel a földgázbérlet bevezetésére tért ki, szerinte emiatt a jövôben még több szubvenciót kell majd az államnak kifizetnie a lakosságnak, ráadásul Makfalván a gázvezetékek nem a gázszolgáltató tulajdonát képezik! Borbély László a délután folyamán ellátogatott a 20-as általános iskolánál építendô sportteremhez valamint a megye területén megkezdett más építkezésekhez.

XV. EME Tudományos Ülésszak

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- és Gyógyszertudományi Szakosztálya az 1990-es újraindítása óta aktív szakcsoportokat tudhat köreiben, amelyek rangos rendezvényeket szerveznek, széles körû tevékenységet folytatnak - hangoztatta dr. Kovács Dezsô, az EME Orvos- és Gyógyszertudományi Szakosztályának elnöke a XV. Tudományos Ülésszak ünnepélyes megnyitóján a Nemzeti Színház nagytermében, amelyet megtisztelt jelenlétével Egyed Ákos, az EME elnöke, Balla Árpád, dr. Klara Brânzaniuc és dr. Nagy Örs, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettesei, dr. Péter Mihály, az EME Orvosi és Gyógyszerészeti Szakosztályának alelnöke, valamint a szervezôbizottság elnöke, dr. Sipos Emese.

A tudományos orvosi ülésszaknak Marosvásárhely harmadik alkalommal ad otthont, nem véletlen a helyszínválasztás, mivel a MOGYE idén ünnepli fennállásának hatvanadik évét. Az április 14-16. között zajló XV. Tudományos Ülésszakra az idén közel hatszáz egyetemi tanár, orvos, gyógyszerész és egyetemi hallgató jelentkezett. Csütörtökön a Nemzeti Színházban és a Continental Szállóban belgyógyászati, sebészeti, labordiagnosztikai, fogorvostudományi és gyógyszerészeti témakörökben tartottak továbbképzôket.

Dr. Kovács Dezsô a csütörtöki ünnepélyes megnyitón értékelte az általa vezetett szakosztály tevékenységét. Az elnök a szakmai színvonal emelésének fontosságát emelte ki, beszámolt arról, hogy könyvtárukat sikerül fokozatosan bôvíteni. A szakosztály által mûködtetett orvosi szaklapot akkreditálták, negyedévenként jelenik meg és lehetôséget ad a jelentôs tudományos munkák bemutatására. Idén két díjat is létrehoztak. Az egyiket Lencsés Györgyrôl nevezték el, aki a Teleki Tékában ôrzött Ars Medica címû kódexével az elsô magyar nyelvû, átfogó orvostudományi könyvét alkotta meg. A díjat évente adják át azon orvosoknak, gyógyszerészeknek, akik a magyar és egyetemes tudomány számára kimagasló eredményt mutatnak fel. Az elsô Lencsés György-díjat dr. Vizi E. Szilveszternek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének ítélték oda, a díjat dr. Brassai Zoltán egyetemi tanár vette át. A szakosztály által létrehozott másik díjat dr. Csôgör Lajosról, az orvosi egyetem elsô rektoráról nevezték el. A kitüntetést a tanév végén a Vártemplomban tartandó ökumenikus istentisztelet keretében adják át a legkiválóbb teljesítményû végzôs diáknak. Dr. Egyed Ákos a kétszáz éve született Mikó Imre szellemét idézte, aki az Erdélyi Múzeum Egyesületet alapította. Dr. Péter Mihály az 1577-ben elkészült Ars Medica "életútjának" viharos történetét ecsetelte. Az ezer oldalas kódex a medicina minden ágát felöleli, magyar nyelven íródott (a diagnózisok latin nyelvû megfogalmazásától eltekintve). Ízelítôül, a közönség nem kis örömére, a majd félezer éves könyv magyar orvosi szakkifejezéseibôl idézett.

A konferencia második napján dr. Feszt György egyetemi tanár a marosvásárhelyi magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzés hatvan évére tekintett vissza. A gyógyszergyártó cégek bemutatkozása mellett dr. Vereczkey László fôkutató Budapestrôl, dr. Spielman András, a New York-i University College of Dentistry professzora és dr. Kun Imre egyetemi tanár tartottak elôadást a színház nagytermében.

A tudományos szimpózium ma a kardiológia, szemészet, fül- orr-gégegyógyászat, kórélettan, gyógyszertan, ideggyógyászat, sebészet, urológia, patológia és onkológia szekcióülésekkel folytatódik. A rendezvény díjait a záróülésen osztják ki.

Hétfôn, 2005. április 18-án du. 6 órakor a Mûvelôdési Palota kistermében közös hangversenyre kerül sor az oskarshamni (Svédország) zeneiskola diákjaival. Mûsoron: J. S. Bach és a vendégek dzsesszelôadása. Elôadók: Annina Gabriella Savolainen, Emma Marina Sofie Erlandsson, Moldovan Cristian (XII. oszt.). Kedden, április 19-én du. 5 órakor Czirják László tanár oboaosztálya szerepel a római katolikus plébánia Deus Providebit Tanulmányi Házában - zongorán kísér Elekes Alice tanárnô. Szerdán, április 20-án este 7 órakor a Mûvelôdési Palota nagytermében a líceum zenekarának kíséretében - Szônyi Zoltán tanár vezényletével - fellépnek: Moldovan Cristian (XII. oszt.), Popa Vlad (XI.), Docolin Dan (XI.), Ambrus László (X.), Pintea Floriana (XI.), Pop Cosmina (XI.), Olaru Roxandra (XII.), László Cristina (X. oszt.). Az elôadást a Bukaresti Rádió élôben közvetíti. A belépés minden elôadásra díjtalan. Szeretettel várják az érdeklôdôket!

Tizedik alkalommal szervezik meg a Marosszentgyörgyi Napokat. Április 18-án, hétfôn 18 órakor a községi könyvtárban Maros-szentgyörgyi felekezetek és személyiségek címmel tudományos ülésszakot tartanak. Mûsorvezetô: Moldován Irén tanárnô.

Kedden 16 órakor a mûvelôdési otthonban az általános iskola tanulói lépnek fel: a Kristályhangok gyerekkórus, a Rózsabimbó csoport, irodalmi összeállítás, modern és néptáncokat, szavalatokat láthat, hallhat a közönség. 19 órától a könyvtárban Vasile Muresan Szentgyörgyi templomok címû festészeti kiállítását nyitják meg, valamint bemutatják Nagy László Nevetni kell címû könyvét.

Szerdán 18 órakor a kultúrházban a református egyház estjére kerül sor. Fellép a Reménység kórus.

Csütörtökön 12 órakor a vásárhelyi öregotthont és a község betegeit látogatják meg. 19 órakor a mûvelôdési házban a római katolikus egyház estjét tartják, fellép a Te Deum egyesített kórus. Megnyitóbeszédet Baricz Lajos lelkész mond, majd a Kolping család kamarakórusa, a Jubilate együttes lép fel. A programban színdarabok, jelenetek is szerepelnek.

Pénteken 18 órakor a mûvelôdési házban kórusfesztivál lesz. Szombaton 12 órakor a római katolikus templomban szentmisére várják a helybelieket, 19 órától a kultúrházban színházi elôadást tekinthetnek meg az érdeklôdôk.

Az egész hetes rendezvény sporteseményeket is magába foglal. A sportteremben és a minifutballpályán kézilabda-, kosárlabda- és futball-mérkôzések zajlanak.

Jegyzet

Nosztalgia. Bizonyára sokan a marosvásárhelyiek közül felidézik még a hajdani Maros vendéglô hangulatát. A múlté már az ott készített, utánozhatatlan fatányéros, a vargabéles vagy amirôl most beszélünk, a Melba jellegzetes íze. Mintha a Maros megszûnésével kifogytak volna a jó szakácsok, cukrászok, mintha az új generációs szakmabelieknek nem lenne érdeke a jellegzetes ízek lekoppintása, s a megmásíthatatlan receptek betûrôl betûre való betartása. Igaz, a fortélyok, szakácsfogások szakmai titkok, s aki tudja, nemigen osztja meg mással. A konkurencia, míg a világ világ, marad.

De azért a Melba receptjét mégiscsak tudni illenék. Merthogy ez neves desszert, amelyet elôször 1896-ban Párizsban készítettek, s azóta így ismeri a világ. Már aki ismeri. Miért mondom ezt? Azért, mert Marosvásárhelyen például, Melbaként több cukrászköltemény fut, amelyeknek semmi köze az eredetihez. Nem beszélve arról, hogy ezek a költemények holmi pótlókból, mûtejszínbôl, agyontartósított gyümökcsökbôl, vegyszerízû állományjavítókkal, emulgeátorokkal, szintetikus aromával dúsított, habosított mûfagyikból, hókuszpókuszokból készülnek, amelyekért ráadásul pimaszul sok pénzt elkérnek.

De kinek a tiszteletére és hogyan is készült az eredeti Melba? Helen Porter Mitchell - mûvésznevén Nellie Melba - melbourni születésû operaénekesnô Párizsban turnézott, s az egyik híres szálló konyháján Auguste Escoffier, a szakácsok császára ezzel a különleges desszerttel kedveskedett neki. Innen a név. E finomság receptjét vette kezébe 1972-ben László József, a Maros vendéglô egykori szakácsa is, aki évtizedekig sikerrel készítette a desszertet. S ha valaki kíváncsi rá, íme a hozzávalók: két fél barack (kompótból), 75 gramm vaníliafagylalt, 4 evôkanál tejszínhab, 20 ml vaníliaszörp, 4 evôkanál málnapüré és 40 g mandulahasáb. Mindezt pezsgôspohárban, az elôírásoknak megfelelôen, mutatósan kell tálalni. S máris összefut a nyál a szánkban!

Hát ehhez képest, amit ma felszolgálnak, az minden, csak Melba nem. A pohárban nincs keresnivalója sem piskótának, sem csokiöntetnek, esernyônek aztán végképp nem!

Már csak néhány nap, s a Szent Péter-bazilika loggiájáról felhangzik a "habemus papam!" hagyományos latin bejelentés a katolikus egyház új uralkodójáról, amelynek megválasztását elôzôleg a Sixtus-kápolna kéményébôl felszálló fehér füst és - most elôször - harangzúgás is jelzi majd.

A pápaság kétezer éves intézménye során mindig is alapvetô kérdés volt, ki vezeti az egyházat. Így nem csoda, hogy a történelem során minden befolyást bevetettek a pápai trónra vágyakozók és támogatóik. Pénzt, családi kapcsolatokat, intrikákat, politikai befolyást nem kímélve, valóságos kampány folyt, akárcsak a mai demokrácia egy-egy választási hadjáratában. A hajba kapó bíborosok perlekedése esetenként jó ideig eltartott, s innen ered a konklávé kifejezés is (kulcsra zárva), hiszen a fôpapokat a türelmetlen hívek bezárták a kápolnába, s addig nem engedték ki ôket, amíg egyezségre nem jutottak Michelangelo freskói, a 20 méter és 70 centiméter magasban lévô gyönyörû boltozat alatt. A Sixtus-kápolnát 1999- ben restaurálták legutóbb. Nem véletlen tehát, hogy a múlt században a pápák igyekeztek megóvni az egyház tekintélyét, s egyre inkább titkosították a konklávékat, hogy szemérmesen elfedjék a gyakran nem éppen tiszta alkuk, gyilkos intrikák eredményeként megszületett döntés körülményeit. Figyelemre méltó tény az is, hogy a kardinálisok most már a konklávé április 18-i kezdete elôtt tíz nappal nyilatkozási tilalmat rendeltek el, még inkább korlátozva saját magukat.

Az április 2-án elhunyt II. János Pál pápa 1996. február 22-i Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciójával rögzítette a pápaválasztás ma érvényes, a modern kor követelményeihez igazított szabályait, a VI. Pál pápa által megszabott iránynak megfelelôen. Eszerint továbbra is csak a 80 év alatti kardinálisok a választók - számuk maximum 120 lehet, jelenleg pedig 117 (de közülük ketten már biztosan nem lesznek jelen súlyos betegségük miatt) -, s a választást a vatikáni Sixtus-kápolnában tartják. Fontos változtatást hajtott végre a konklávén Karol Wojtyla azzal, hogy a választás kizárólag szavazással történhet (korábban közfelkiáltás és megegyezés is lehetséges volt), és kétharmados többség szükséges. Ámbár 30 kudarccal végzôdô szavazási forduló után a választók egyezséget köthetnek arról, hogy az 50 százalék plusz egy szavazat is elegendô Szent Péter trónja örökösének megválasztásához, s ekkor már csak két jelölt közül lehet választani.

Április 18-án a konklávét délelôtti mise vezeti fel a Szent Péter-bazilikában. A katolikus egyház pápaválasztó "hercegei" e hétfôi nap délutánján, a választási esküt követôen csak egy szavazati fordulót tartanak a Sixtus-kápolnában, majd délelôttönként és délutánonként is kettôt-kettôt. Az elsô szünnapra csak három napnyi szavazás után, vagyis a kilencedik fordulót követôen van lehetôségük, de ezt követôen már minden hét forduló után következhet egy szabadnap.

Románia 2012-2014-ben szeretne csatlakozni az euróövezethez, miután a hazai árak felzárkóznak az euróövezet országainak árszínvonalához, és csökkennek a jövedelemkülönbségek az uniós jövedelmekhez képest. Románia euróövezeti csatlakozásáig 8-10 év telik el - jelentette ki Mugur Isarescu a román központi bank kormányzója. Még ha az euróövezeti csatlakozásig becsült idô különbözô is az egyes országok számára, a következtetés az, hogy a valós konvergencia folyamata nehéz és hosszú, akár évekig is eltart - még a legfejlettebb jelöltországok számára is - idézte a Curentul címû lap. Az Európai Unióba 2007-ben belépést remélô Románia jegybanki kormányzója tavaly ôsszel a reális céldátumot az euró bevezetésére 2011-2013 között határozta meg. Románia az idei GDP arányos államháztartási hiányt 0,7 százalékra kívánja mérsékelni az eredetileg tervezett 1,5 százalékról és a tavalyi 1,2 százalékról. A kormány szerint az idei gazdaságnövekedés nagyobb lesz az IMF által várt 5,3 százaléknál, és úgy véli, hogy a nemzetközi szervezet feleslegesen aggódik a költségvetési bevételek alakulása kapcsán. Ez utóbbi véleményét alátámasztandó rámutatott arra, hogy az elmúlt hónapokban az adóbevételek 12 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit.

Földünk el tud tartani 10 milliárd embert? Hiszen akik most gyerekek, még megérhetik, hogy ennyi lesz idôs korukra az emberiség összlétszáma.

Földi létünk globális problémái jórészt abból fakadnak, hogy gyorsuló ütemben szaporodik az emberiség. Ezért szükségszerû a tömegek nélkülözése, nyomora, a természetpusztítás. Úrrá lett a világon a kíméletlen versenyszellem és ki ne tapasztalná, milyen gyakran vagyunk könyörtelenek egymással?

Minden biológus tudja, hogy egy faj túlszaporodása elsôsorban magára a fajra nézve tragikus jelenség. Ezért ilyen esetben, az utóbbi kétszáz évtôl eltekintve, mindig maga a természet állította vissza a kívánatos egyensúlyt. A túlszaporodott fajt járványok tizedelték, vagy az ellenségeinek száma nôtt meg olyan mértékben, hogy elvégezte ugyanazt, amit a betegségek tettek a fajjal. Az ember viszont maga gondoskodott arról, hogy ne lépje túl az emberiség eltarthatóságának a határát, vagyis önmaga gondoskodott a létszámának korlátozásáról. Háborúkkal, vagy születésszabályozással - s ha valaki azt mondja erre, hogy az ember születésénél fogva kegyetlen, gondolja végig azt is: mi lenne mindnyájunkkal, ilyen beavatkozások nélkül?

Az emberiségnek közel százezer évre volt szüksége ahhoz, hogy - alig kétszáz évvel ezelôtt - a létszáma elérje az egymilliárdot. Aztán hirtelen gyorsulni kezdett a népesség növekedése. A második milliárdhoz már csak százötven év kellett. Az utolsó száz évben pedig négymilliárddal gyarapodtunk. A következô négymilliárdhoz már az elkövetkezô ötven év is elég lesz.

Ha a népszaporodás és a szegénység összefüggését is nézzük, ezek a tények bizony rémisztôk! Az emberiség gazdag és iskolázott hatodában nincs természetes népszaporulat, a szegények és iskolázatlanok között viszont annál több gyermek születik. Az ember jellemzôje lenne: minél reménytelenebb a jövôje, annál szaporább?

Az elmúlt harminc év legnagyobb vívmánya, hogy a világ legnépesebb országának, Kínának a vezetôi erôszakkal visszafogták a népszaporulatot. Ezen hiába botránkoznak meg a jóléti államok lakói, ahol erre már nincs szükség. "Okos" közgazdászaik sopánkodnak, hogy elöregedik a társadalom, nem lesz, aki az öregekrôl gondoskodik. Addig azonban nem jutnak el, hogy mi lesz az emberiség négyötödével, ahol sokszorta többen születnek, mint akik számára marad élettér. Mi lenne a kínai gazdasági csodával, ha az elmúlt harminc évben közel ötszázmillióval többen születtek volna? Mi lesz azzal a következô ötven évben világra jövô négymilliárd szegénnyel, aki reménytelen jövôbe fog születni?

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) pár napja módosító javaslatokat nyújtott be a nemzetbiztonsági törvényhez. Cozmin Gusa, a PIN elnöke tegnap Marosvásárhelyen elmondta, azért jöttek a módosítással, mert "az Elnöki Hivatal illegalitásban" van, és ezzel akarnak segíteni Basescunak, hogy úgymond megszûnjön ez az illegális állapot.

A PIN elnöke emlékeztetett az államfô másfél hónappal ezelôtti nyilatkozatára, amely során a korrupciót nemzetbiztonsági problémának nevezte.

Basescu nyilatkozatát cáfolja az a tény, mondta, hogy az igazságügy-minisztériumban a SIPA tagjai meg mindig vezetô tisztségeket töltenek be. Ilyen egyetlen NATO- tagországban sem létezik, Romániát kivéve. Ezért javasolják, hogy az említett titkosszolgálatot vonják ki a minisztériumból. Példaként Ureche (volt szekus) tábornokot említette, akinek, mint mondta, a szerepe tagadhatatlan a Ioan Petru Culianu meggyilkolásában. Azonkívül, jelentette ki, ha a titkosszolgálatok képviselôi az igazságügy-minisztériumban vannak, el lehet képzelni, hogyan szereznek információkat ügyészekrôl, bírákról vagy a börtönökbôl. Kijelentette, bár támogatják Monica Macoveit, nem értik, miért nem szabadult meg már az elején a SIPA-tól.

- jelentette ki a továbbiakban, amikor az Omar Hajsszan szíriai üzletember letartóztatása körüli visszásságokról szólt. Szerinte Omar Hajsszant állítólag már 1983 óta, vagyis több mint 20 éve figyelik a titkosszolgálatok. Errôl Iliescunak természetesen tudomása volt, jelentette ki, és Basescu is tudott róla, hiszen 2005 januárja óta együttmûködik Iliescuval. Bizonyítja az is, hogy bár a kampányban fennen hangoztatta, hogy ha megnyeri a választásokat, két napon belül meneszti a kulcspozíciókból azokat, akik a politikai rendôrség tagjai voltak, nem tett semmit. Sôt, másfél hónappal ezelôtt kitüntette Omar Hajsszant. Ugyanakkor felemlegette az államelnök pár nappal ezelôtti nyilatkozatát, amely szerint vannak olyan ügyészek, akik elôre figyelmeztetik a bûnözôket, ne jelenjenek meg a PNA-nál, mert le akarják tartóztatni ôket. Azonban egy ilyen súlyos kijelentés nyomán sem történik semmi.

A maffióta szervezetek és a román titkosszolgálatok között okkult viszonyok vannak, állapította meg. Ezért "színháznak" nevezte Traian Basescunak a korrupció elleni meghirdetett hadjáratát.

Viharosnak ígérkezik a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei konferenciája. A párton belüli - generációs meg másfajta - ellentétek már a választást megelôzô idôszakban láthatóan kiélezôdtek, és a mai ülésen csúcsosodnak. 490 küldött fog szavazni a megyei elnök személyérôl, illetve a 175 tagú választmányról. A többi tisztségrôl - elsô alelnök, alelnökök (9), fôtitkár stb. - már a választmány dönt.

A megyei elnöki funkcióért három jelölt indul: Ovidiu Natea (jelenlegi elnök), Lucian Savu (a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság volt vezérigazgatója) és Pavel Todoran képviselô, a városi szervezet elnöke. Az elsô alelnöki tisztség jelöltjei: Oproiescu Florin, Alexandru Fratean, Groza Emil. Fôtitkárjelöltek: Precup Valentin, Timar Liviu. Tizennyolcan méretkeznek meg a kilenc alelnöki székért.

A tegnapi sajtótájékoztatón is érezhetô volt a feszültség a jelöltek, fôleg Ovidiu Natea és Lucian Savu között. A kérdésre, hogy miért indul a választáson, holott korábban azt nyilatkozta, nem vállal még egy mandátumot, Ovidiu Natea kijelentette: a vidéki polgármesterek kívánságának tesz eleget.

"Tíz évig a párt üdvöskéje voltam"

Lucian Savu a PSD fiatalabb generációját képviseli. Korábban a városi szervezet elnöke és a megyei szervezet elsô alelnöke volt. Miután a közpénzügyi igazgatóság vezérigazgatója lett, a 161-es, az összeférhetetlenségrôl szóló törvény értelmében, lemondott a PSD-ben viselt tisztségeirôl. A kormányváltást követôen lemondott az igazgatói funkcióról, és úgy gondolja, automatikusan visszanyerte pártfunkcióit. Natea eléggé irritáltan reagált erre a kijelentésre, hogy, miután alkalmazkodott a 161-es törvény elôírásaihoz, "egyszerû taggá" vált, és szerinte az is maradt, mert a megyei végrehajtó büró mást választott a helyébe.

Lucian Savu azonban, mint mondta, megunta, hogy a párt üdvöskéje legyen, hogy mindig azt hallja, hogy "szép fiú vagy, jó fiú vagy", és csak ígéretekkel maradt. Mint mondta, harcot indított, bizonyos dolgokat meg akar változtatni a pártban, ezért indul az elnöki tisztségért. "Már most kijelentem, magamra szavazok. Egy szavazatom már van" - mondta félig viccesen, félig komolyan.

A délelôtt 11 órakor kezdôdô konferencián jelen lesz Adrian Nastase, a PSD elnöke és Miron Mitrea elsô alelnök.

58 gazdasági egység 519 munkahelyet ajánlott a tegnap szervezett általános állásbörzén, amelyet a megye hat városában tartottak. A megyében pillanatnyilag 12.534 munkanélkülit tartanak nyilván.

Kicsinek bizonyult Marosvásárhelyen a Grand Szálloda bingóterme, ahol a délelôtt folyamán érdeklôdôk, munkahelykeresôk százai próbáltak szerencsét. Annak ellenére, hogy 228 céget kértek fel, vegyenek részt a börzén, itt harminc munkáltató jelent meg s ajánlott 291 munkahelyet. A szervezô Munkaerô-foglalkoztatási Ügynökség vezetôsége pozitívnak ítéli, hogy egyre több olyan munkahelyet ajánlanak, amelynek betöltése felsôfokú végzettséget igényel. A tegnap 15 munkahelyet kínáltak egyetemet végzett személyeknek (a nyilvántartás szerint a megyében 216 felsôfokú végzettségû személy részesül munkanélküli-segélyben): mérnökök, szövegszerkesztôk, számítógépes adatbázis-kezelôk, rendszergazdák, informatikusok. A tavalyi általános állásbörzén a kínált munkahelyek 30 százalékát a konfekcióvarrók tették ki, ezek száma mostanra a harmadára csökkent.

Dicsôszentmártonban három cég jelentkezett, hat állást ajánlva: biztonsági ôr, lakatos, árukezelô, kômûves szakmákban. Szovátán egyetlen cég jött el a tízbôl, hét szakképzetlen munkást és hat asztalost keresve. Marosludason (ahol továbbra is a legnagyobb a munkanélküliség) a 29 cégbôl kettô jelent meg a börzén, 21 állást kínált: mezôgazdasági mérnök, személyzeti felügyelô, árukezelô, szerszámgéplakatos, ôr, traktorista munkakörbe. Szászrégenben elsôsorban a textil- és faiparba kerestek munkásokat, az építôiparban szakképzetlen munkaerôre volt szükség. Segesváron 11 munkáltató 85 munkahelyet kínált.

A tegnapi börze ajánlatai iránt 729 személy érdeklôdött, közülük 31-et azonnal alkalmaztak. 233 személyt utólagos beszélgetésre hívtak vissza. A következô állásbörzére május 13-án kerül sor, amikor roma személyeknek ajánlanak munkahelyeket.

Száztizenöt éve, 1890. április 19-én halt meg Budapesten Orbán Balázs néprajzi gyûjtô, történetíró, politikus, akit az utókor a "legnagyobb székelyként" tart számon.

1829. február 3-án született az Udvarhely megyei Lengyelfalván bárói családból. Nemesi címét sohasem használta, puritán, egyszerû életet élt. Az anekdota szerint amikor megkérdezték tôle, hogy miért harmadosztályon utazik a vonaton, azt felelte: "Mert negyedosztály nincs."

Egy, a török szultán által alkalmazott felvidéki német bányamérnök és egy dúsgazdag görög nô házasságából született édesanyja Kassán nevelkedett. Miután a Konstantinápolyban dolgozó apa egy tengeri viharban meghalt, a kislányt diáktársának szülei, Orbán Pálék vették magukhoz Lengyelfalvára, ahol a "szegény báró" fia, Orbán János huszárkapitány beleszeretett és feleségül vette. Öt gyermekük született, a második volt Orbán Balázs. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult, de az utolsó két osztályt már nem végezte el, mert szüleivel 1846-ban Konstantinápolyba indultak, hogy nagyanyja nekik építtetett palotájába költözzenek. Mire Törökországba értek, az idôs hölgy meghalt, a nagy örökségbôl - pereskedés után - nekik alig jutott, így nehezen boldogultak az idegen világban.

Orbán Balázs még húszéves sem volt, amikor nagy utazást tett a Közel-Keleten: bejárta Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot, Arábiát. Részben beutazta a Balkánt is. Lejegyezte a régészeti, történelmi, néprajzi emlékeket, tapasztalatait 1861-ben Utazás Keleten címû hatkötetes könyvében írta meg.

Amikor Athénban értesült a magyar szabadságharc kirobbanásáról, Konstantinápolyban saját pénzén 150 fôs szabadcsapatot szervezett, de mire elérték az Al-Dunát, Világosnál megtörtént a fegyverletétel. Orbán ezután a török birodalomba özönlô emigránsok egyik fô segítôje lett, egy ideig Kossuth környezetében élt, s meghiúsított egy merényletkísérletet. Az osztrákok kiadatási kérelme elôl 1852-ben Londonba menekült, itt minden idejét a British Museumban és könyvtárakban töltötte, gyûjtötte, rendszerezte a közel-keleti utazásával kapcsolatos anyagokat. Két év után átköltözött Jersey, majd Guernsey szigetére, ahol mély barátságot kötött Victor Hugóval, akinek lánya csaknem a felesége lett. (Hugo fiaitól tanulta meg a fényképezést, s így vált késôbb a fotografálás egyik hazai úttörôjévé.) Innen 1855-ben utazott vissza szüleihez Konstantinápolyba, s 1859 végén - kihasználva a politikai enyhülés adta lehetôséget - hazatért sohasem feledett szülôföldjére. Hivatalt vállalt: 1861-tôl Udvarhelyszék ideiglenes fôjegyzôje, 1867-tôl Kolozsvár fôjegyzôje volt, majd visszavonult, és 1868- tól Pesten élt.

Hazatérése után döbbent rá arra, hogy szülôföldjét, népét az ország lakosainak nagy része nem ismeri. Hatalmas munkába kezdett: darócruhát öltött, 1862 és 1868 között gyalog, szekéren, lóháton bejárta a Székelyföldet, több mint ötszáz faluban fordult meg. Leírta, amit látott, hallott, tapasztalt, amit régi írásokban fellelhetett. "Megvallatott minden írásos nyomot és elébe került élô embert", rajzolt, és több mint húszkilós masinával fényképezett (a kötetek fametszetei képei alapján készültek). Így állt össze hat év alatt fômûve, A Székelyföld leírása, történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból, amely hat nagyformátumú kötetben hat év alatt jelent meg. Hatalmas és pontos anyaggyûjtése, a régi épületek, szobrok, írásos emlékek, ötvös- és textilmunkák, szokások, földrajzi és személynevek, visszaemlékezések leírása nélkülözhetetlen és gyakran egyedüli forrása a néprajznak és a történettudománynak. Ide sorolható a további tízéves munka alapján megírt, 1889-ben kiadott Torda város és környéke is. Enciklopédikus mûveivel pótolhatatlan értéket mentett meg az enyészettôl.

Történelemfelfogásában a hun-székely leszármazási elmélet tükrözôdik, a nemzetiségekrôl a tisztelet, testvériség hangján szól.

Pesten, bérelt szobájában készültek a kötetek, ahol szerény élelmét megosztotta székely diákokkal. Nem változtatott sokat életén az sem, hogy 1871-ben függetlenség párti programmal országgyûlési képviselônek választották. Tíz év után éppen székely választói buktatták meg Keresztúron a kormánypárt jelöltjével szemben, ettôl kezdve haláláig a berettyóújfalui választókerület ellenzéki képviselôje volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1887. május 13-án levelezô tagjává választotta; a következô évben megjelent A székelyek származásáról és intézményeirôl címû könyve. Nem sokkal halála elôtt Turinban (Torinóban) járt Kossuthnál, majd a párizsi világkiállításon és Victor Hugo sírjánál tartott beszédet. Évekig gyûjtött vagyonát a súlyos gondokkal küzdô székelykeresztúri unitárius gimnáziumnak adományozta, úgy állítva be, mintha a pénzt találta volna.

Budapesten halt meg 1890. április 19-én. Agglegényként élt, örökösének a magyar népet nevezte meg, végrendeletében a kimûvelt emberrôl mint eszményrôl szól. (Ô maga öt idegen nyelven beszélt folyékonyan, de németül Világos után nem volt hajlandó megszólalni.) Családi birtokán, Szejkefürdôn temették el, hét gyönyörûen faragott székely-kapun át megközelíthetô sírját két kopjafa díszíti.

Baczonyi László

12. Oleander, babérrózsa. Nerium oleander. (Olejánder)

Szórványosan termesztett, mérgezô dísznövény. Cseberben nevelik, télen a szobában, nyáron a szabadban tartják. A népi gyógyászatban régóta használják. Leveles hajtását szeszbe áztatták, s a reumás testrészt ezzel mosták, borogatták. Mézzel és citrommal összekeverve jó érelmeszesedés ellen. "Erôst ké vigyázni vélle, me mérgezô". Régebb a gyökerét magzatelhajtásra használták, sokszor végzetes következményekkel.

13. Ricinus. Ricinus communis. (Csodafa, csudafa)

Vidékünkön csupán egy-két helyen termesztik mint dísznövényt, de ismerik. A gyógyszertárakban megvásárolható ricinusolajat hashajtóként régóta használják. "A pántikagelesztát (galandférget) éhajcsa, de écce meg ké enni száz darab tökmagot, osztán le ké nyeni égy kálán ricinust. Mocsok égy portéka, ojan es van, hogy kihánnya, de jó." Aki a haját ricinussal kezeli, bekeni, majd megmossa, a haja megerôsödik, megtömöttödik és nem hull.

14. Fehér akác. Robinia pseudoacacia. (Akác, akácfa, ákácfa)

Néhol díszfának ültetik, de vadon is bôven van belôle. Régóta használt gyógynövény. A magas vérnyomásban szenvedôk a levelébôl fôznek teát. Az akácvirág a fekete bodza (Sambucus nigra) virággal összefôzve jó szamárköhögés ellen. Az akácvirág teája a "fojlást" megszünteti. A levelének a teája megállítja a hasmenést. "Nannyóék ezelôtt az akácvirágot palacsintába tették, e finom es vót, de most már nem csinálják." Virágfürtjeit a gyermekek eszik. Szárított leveleitôl a tyúkok télen jól tojnak.

15. Rózsafajok. Rosa sp.

A legelterjedtebb kerti virág. Mindenki szereti, sok fajtáját, kultúrválto-zatát termesztik. Vidékünkön termesztenek törperózsát (bokorrózsát), magas törzsû rózsát és futórózsát egyaránt. A megszárított és összemorzsolt rózsaszirmot égési sebre hintették. Régebb a piros rózsa szirmait megfôzték, a levét kiszorították, s benne fonalat festettek piros színûre. Az így festett anyag jól tartotta a színét.

16. Rozmaring. Rosmarinus officinalis. (Rozmarint, rozsmaring, rozsmalint, rozsmarint, rozsmarin)

Valamikor gyakori cserepes szobavirág volt, ma már eltûnôben van. A népi gyógyászat régóta számon tartja. Teája jó gyomorfájás ellen, de mérgezô hatása miatt óvatosan kell bánni vele. "Öntudatos epilepszija" (!) esetén (nem olyan súlyos, mint aki el szokott ájulni) nemes szôlôbôl készített borba 3 darab arasznyi hosszú rozmaringszálat öt napig áztattak, majd ebbôl minden étkezés elôtt ittak egy pálinkáspohárral. A leveles-virágos szárat tiszta pálinkába áztatták, s a lével a gyulladásos szemet borogatták. Sóváradon a virágos hajtásokat vízben megfôzték, és szíverôsítôként itták. Korondon a szeszbe áztatott rozmaringot összevegyítették a fehér liliom megérett porzójával, s a fájós szemhéjat ezzel mosták. Javítja a látást. Sóváradon almaleves ízesítésére használták.

(Folytatjuk)

Gub Jenô

1995 szilveszter estéje. Az Atlanti-óceánhoz közeli Latche-ban vacsorához hívta barátait és néhány volt munkatársát a ház 80-ik életévében járó ura, aki súlyos beteg, gyomorrákban szenved; nagyon fáradt, tudja, hogy nincs sok hátra, most talán utolsó alkalom: lenyel nem kevesebb, mint harminc osztrigát, s utána úgy tûnt, szendereg a heverôn. Nemsokára azonban elhangzik: "Ortolane" - és ekkor fellélegzik halkan az asztaltársaság, tehát következik a fogások fogása. A háziúr is megélénkül, és újból asztalhoz ül.

Ortolane: egy veréb nagyságú madárnak a neve, magyarul kerti sármány, lat. neve: Emberiza hortulana L. és ebbôl a szigorúan védett madár(ka)fajból, amely a franciák ínyenc falatai közé tartozik, tizenkettôt szerzett a mai vacsorához, ígérete szerint, a szocialista párt jelen lévô elnöke, Henri Emmanuelli.

A felszolgált tányérok mindegyikén saját vérében úszik a kis madár, kopasztás után csontostól és egész belsôstôl együtt, roston sütve, és kezdetét veheti a ceremónia: a madarat egészben falják be, úgy hogy csak a feje látszik ki a szájból. Utána pedig, a bevett szokásnak megfelelôen egy fehér kendôt terít mindenki a saját fejére, azzal a céllal, hogy a könnyen elpárolgó aromákból nehogy valami is kárba vesszen. És így, egy-egy fehér kendô alatt rágja, ropogtatja a madarat az asztaltársaság. Miután egy madár megmaradt, azt is elfogyasztja a ház ura. Ez a két madárka lesz az utolsó ételféle, amit elfogyasztott: ettôl kezdve elutasít mindenféle táplálékot, és nyolc nap múlva meg is fog halni Párizsban ... a köztársaság volt elnöke, François Mitterand (1916. okt. 26 - 1996. jan. 8)

Igen, a háziúr, a volt köztársasági elnök közismert ínyenc,2 elôszeretettel fogyasztotta a törvény által ugyan védett madarat; nyilván az elnöknek kijárt az, ami másnak nem. Nem is érezhette magát rossz társaságban, ha arra gondolunk, hogy nemcsak a Napkirály, hanem X. Leó pápa is odavolt érte, vagy III. Sándor orosz cár is magára vette egy párizsi út fáradalmait ezen ínyencségért.

A volt köztársasági elnök nevezetes szilveszteri vacsorája elôtt már 15 évvel védetté nyilvánított madár létszámának folyamatos csökkenését mindmáig nem sikerült megállítani. A helyzet javulásával nyilván nem is lehet számolni mindaddig, amíg egy híres fôszakács így nyilatkozik: "...ha csak ötszáz madár lenne is a világon, ötvenet meg lehet enni."

A védett madarak listájára helyezés azonnali eredménye az lett, hogy manapság ennek a madárkának darabonkénti feketepiaci árfolyama 100-150 euró között van. És nyilván meg is fizetik. Minden tiltott gyümölcs iránt ugrásszerûen fokozódik a kereslet, ami az árakat józan ésszel nem magyarázható szintre emeli. Amerikai mesterszakácsok elfecsegték, hogy 1997 karácsony estéjén Bordeaux- ban , a világ legjobb 120 szakácsának egyik összejövetelén, ahol az entrée fejenként 3 000 euró volt -, az est fénypontjaként ortolanét szolgáltak fel, amit 120 fehér kendô alatt rágtak, majszoltak az elit szakácsok; egy "fekete mise"-szerû szertartás, akár egy évvel elôtte a halál kapujában álló volt elnök rendezésében.

(Ha már az ínyencségeknél tartunk, megemlítendô, hogy: 1 kg elsô osztályú szarvasgomba ára 15 000-30 000 euró között ingadozik. És meg is vásárolják, persze nem saját használatra, hanem többcsillagos vendéglôk beszerzôi, hogy fizetôképes kuncsaftjaik igényeit kielégíthessék.)

*

Az elmondottak okán el lehet gondolkozni. Különösen azon, ahogyan a gourmet-konyhafônökök akár az utolsó, netán a legutolsó védett állatból is elkészítenék az ínyencek falatát. Ennek a menünek asztronómiai ára lesz mind a vendéglôi asztalnál, mind a szóban forgó ország ökorendszerében. Azt is tudhatjuk azonban, hogy mindig volt és lesz is vadász, aki meggondolás nélkül a jövôben is kilövi bármely vadféle legutolsó példányát is. Így lôtték ki Erdélyben, lelkiismeret-furdalás nélkül, az utolsó bölényt 1762. október 8- án a Borgói-havason.

Nyugodtan ki kell mondanunk, hogy az ember önzô, és a pillanatnyi haszon reménye kikapcsolja a józan mérlegelés legcsekélyebb esélyét is. S ha netán még mindig lennének lelkiismeretük kínozta vagy csak irányította példányok is közöttünk, akkor azok kezében nincs annyi pénz vagy olyan fegyver, ami biztosítaná a szükséges nyomatékot. Márpedig sem pénz, sem fegyverek nélkül még a béke sem biztosítható.

Aki mindezt eddig nem vette volna észre, nagyon szórakozott lehetett.

*

Évekkel ezelôtt, látva a francia konyhamûvészetet testközelbôl, feltettem magamnak a kérdést, vajon hogyan jött létre? A válasz pediglen a következôképpen hangzik: amikor a nagy francia forradalom idején az uraság szélnek kellett engedje a konyhai személyzetét, ezek tehát munka nélkül maradva úgy keresték meg a kenyerüket, hogy kifôzdéket nyitottak, ahol tovább folytatták azt, amihez értettek, tehát fôztek, éspedig úgy, mint az uraknak, de most az egyszerû népnek. Így jutott el a kastélyokban gyakorolt sütés-fôzés mûvészete az egyszerû polgárok közé. Vagy ha úgy tetszik, ez volt a konyhamûvészet demokratizálása. A felsorolt ínyencségek azonban nem a köznép zsebének valók, a mindenféle demokratizálás(ok) ellenére sem.

Dr. Szôcs Károly

1 Markus Frenzel: Schwarze Messe für Feinschmecker. FAZ Sonntagszeitung, 27. 02. 2005. 62 old. - felhasználásával;

2 Aki a hálón utánanéz az ortolanénak, olvashatja ott is, hogy a volt elnök ínyencfalatai közé tartozott ez a madár.

Sütô András köszöntése

Illyés Gyula sokszor figyelmeztetett bennünket arra, hogy történelemmé csak az válik, bármennyire megtörténjen is valami a valóságban, amit megírnak. Szerinte tehát fölösleges minden igyekezet, amely a mai irodalmat a gondolkodás hátsó tartományaiban akarja láttatni. Mondván: szerepét már rég átvette a tudomány és a politika. Hatalmas nyûgöktôl szabadulhat meg az irodalom: a nemzeti és emberiségnyi terhek hurcolásától. A tudomány realistább, a politika cselekvôbb; az irodalom elôtt új és más tér nyílik, nyelvi játék és kombináció lehet - csemegéztetésére a játékra és rejtvényfejtésre kiszikkadt agyaknak és lelkeknek.

Illyés világosan megmondta, hogy ez nem így van. Szinte mindegy, mennyien hallgatnak rá, mennyien kábulnak bele a divatokba, mennyien lesik az önjárató szalonok kitüntetéseit, mit mondanak némelyek a sorsvállaló irodalom elavulásáról, a tény tény, az igazság igazság marad: a jelenkor is csak akkor válik történelemmé, ha valaki az irodalom metaforáiba fonja; azonosul velünk, a közösséggel, a nemzet sorsával.

A legélôbb példa áll elôttünk. A szétszaggatott magyarság, Trianon és Erdély fájdalmának sok évtizedes elhallgatása és elhallgattatása után akkor tört meg a csend, amikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján megjelent Sütô András reményt is csillantó prózai dokumentumkölteménye, az Anyám könnyû álmot ígér, amelyet - az író mai szóhasználatával - mindmáig a múlt hazajáró lelkiismeretének tekinthetünk. Nemcsak a szándékosan elrontott magyarországi közvélemény, hanem a világ is akkor döbbent rá az amúgy szeme elôtt zajló tragédiára. A legmodernebbkori fenyegetettség gyalázatosságára, a nemzeti és emberi kiszolgáltatottság nem finomuló kínjaira. Illyés, Németh László, Csoóri Sándor, Czine Mihály és mások bátor és konok felszólalásai akkor erôsödtek meg a hitelesség pecsétjével. A közvélemény számára ekkor vált átélhetô élménnyé, ami addig csak elméleti tudás volt vagy az odautazók napi tapasztalata. Erdélyt Sütô András rajzolta vissza a nemzet és a világ térképére. Ô mondta el a múltnak és a jelennek azt a részét, amit Tamási Áronék, Kós Károlyék és a többiek már nem mondhattak.

Voltak értô elemzôk, akik A puszták népének új hangját ismerték fel, mások Tamási örökségének folytatását köszöntötték. Mára egyre világosabban látszik, hogy a sok nemes hatás egy összetéveszthetetlenül egyedi életmûbe oltódott be. A hatások és rokonságok nem stilárisak, nem módszerbeliek, hanem gondolkodásbeliek és erkölcsiek. Sütô András annak az irodalomnak a történetét írta-írja tovább, amely elválaszthatatlan magyarságunknak a lényegétôl. Azt írja, ami bennünk ember és magyar.

Tamási a székely Ábelbôl nemzeti jelképet teremtett, Sütô András pedig megteremtette a nemzetiségi regényt, amelynek - erre a csodálatos ösztönzésre - megszülettek a felvidéki és délvidéki testvérei is. Alányomott helyzetben világítótoronynak lenni - ennél nagyobb teljesítményt nem ismerünk. Az irodalom teljességének birtoklására se nagyon találunk valóban értékes mai példát. Ebben az életmûben minden abban a mûfajban szólal meg, amelyikbe való. Vers is van - a drámákhoz illesztve. De a robbanást a drámák ekrazitja okozza. Ezek ugyanis megfellebbezhetetlen válaszok a téboly romániai dühöngésére. Nemcsak érvrendszerben megfellebbezhetetlenek, hanem mûvészi maradandóságukban is. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel nyugodtabb idôkben beilleszkedik majd abba a sorba, ahol Katona József, Vörösmarty, Madách kezdi a névsort. Az Advent a Hargitán nemcsak a színpadon, hanem az országok közötti viszonyban is mutatta a rab létezés tarthatatlanságát. A Nemzeti Színház elsô sorában egy üres szék, rajta a szívünknek kedves szalaggal átkötött koszorú, és a szerzô sehol...

A mai világ már a publicisztikában merül el. Azt hiszi, fontosat mond, kikerülhetetlen érvénnyel. Sütô András a gondolkodásnak talán legszebb és legmagasztosabb mûfaját választotta, az esszét. A Nagyenyedi fügevirág, a Perzsák, a minden mûfajból kinövô Engedjétek hozzám jönni a szavakat, az Erdélyi változatlanságok, a Fülesek és fejszések között vagy a Heródes napjainak írásai fontosabbak lesznek, mint a történelemkönyvek. Mert nemcsak adatok tárházai. Az élet lüktet bennük.

Sütô András számára az irodalom minden tekintetben életet is jelent. Életben tartást. Egy közösségét, és egy közösség értékeinek megtartását. A szülôhazától megfosztott Tamási Áront ô hozta vissza az erdélyi irodalomba. Báró Kemény Jánost nemcsak íróságában, hanem emberi létezésében is védelmezte. Miképpen azokat az erdélyi ötvenhatosokat is, akik börtönnel vagy anélkül a remény perifériájára szorultak.

A kolozsvári színház százhetvenötödik évfordulóján - más változatban a nagyenyedi kollégium ünnepén - Sütô András felrajzolt egy rettenetes képet, amely késôbb még rettenetesebben következett be a valóságban. Az igazság képviseletérôl szólva kiáltotta: "Mondom! Azért is mondom! Csak azért is! Ha másként nem: fogam kiköpve, véres nyálamat nyelve: magamban. Magamnak és mindazoknak, akik bennem laknak; a bennem lakó nyelvkárosultaknak.". És alig telt el több mint egy évtized, már benne a sajátos romániai rendszerváltozásban, a gyilkos szándékú merénylet is bekövetkezett. Fél szeme világát adta, hogy végre tisztán láthassanak azok is, akiknek az önként vállalt vakság a legkényelmesebb.

El kell itt mondanom valamit, ami nem ide illik. Egy alig olvasott erdélyi hetilapocskában ma is feszülnek a bokaharapdáló indulatok Sütô András ellen. Nagyjából olyan érvekkel és olyan tudatlansággal, amit az utóbbi idôben Magyarországról szokás exportálni a nemzet tökéletes és végletes ketté- vagy szanaszét-szakítására. Önmagában nincs jelentôsége. A magunkra vigyázásban azonban igen. Az értéknek meg kell adni azt, ami az értéké!

Budának ezen a magaslatán testi valójukban nemigen járnak már királyok és fejedelmek. Jó, ha otthonuknak érezhetik a szellem fejedelmei.

Illyés Gyula a hetvenes évek elején a magyar irodalom legnagyobb vigaszának nevezte Sütô Andrást. A helyzet, lám, változatlan.

Pálfy G. István

(Elhangzott a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje átadási ünnepségén, 2005. április 7-én, a Magyar Köztársaság elnökének hivatalában, a Sándor-palotában.)

Köszönjük Neked és a sorsnak, hogy megengedte, hogy személyesen köszönthessünk. Aggódtunk egészségedért március idusán, és örülünk, hogy ma kifejezhetjük a Magyar Köztársaság tiszteletét, megbecsülését és szeretetét.

Hazánk fiaként köszöntünk, akinél a lélek, a nyelv és az életmû harmóniáját hite és magyarsága szôtte különleges, téphetetlen szövetté.

Megint Kölcsey Ferenc gondolata jut eszembe, mint három éve, amikor Sopronban szép születésnapodat ünnepeltük: nemzeti tudat dolgában azok járnak a helyes úton, "akik büszkén tekintenek idegenre, s hálát mondanak az égnek, amely ôket magyarnak születni engedé".

Azt hiszem - továbbgondolva a Kölcsey-igazságot, hálát mondhatunk az égnek, hogy Sütô Andrást magyarnak születni engedé.

Fájdalmat és szenvedést hozott ez a magyarság. De erôt adott ez a nemzettudat, mert szilárdan a szülôföldhöz kötôdött és a humánum szellemisége táplálta.

Az évezred küszöbén szeretnénk bizalommal szemlélni a Kárpát-medencei magyarság egységének jövôjét. Talán nem is megalapozatlanul. E reményteli bizalom köszönhetô Sütô Andrásnak is, mély hitének és erkölcsi erejének, életútjának és életmûvének.

Köszönet érte!

Kedves András! Az állami elismerés csak dadogás a Te szavaidhoz, cselekedeteidhez, sorsodhoz képest. Szeretetünkkel megsokszorozva nyújtjuk át a Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét és kívánunk Neked alkotó, nyugalmas éveket. A Gondviselô vigyázzon Rád.

Trózner Erkel Sarolta emlékére

Amikor öt évvel ezelôtt megtudtam, hogy Sári néni kórházban van és állapota súlyos, szorongva gondoltam arra, hogy mi történne, ha ô már nem lenne köztünk. Mi történne velünk nélküle itt, ahova a sors hozott kelet-európai szülôföldünkrôl? Magunkra maradunk, ha ô nincs köztünk, ha nincs az a tudat, hogy bármilyen kérdéssel, problémával úgy fordulhatunk hozzá, hogy tanácsától, véleményétôl meggazdagodva tehetjük le a telefonkagylót, vagy búcsúzhatunk el tôle akár Marosvásárhelyen, akár a németországi Ambergben. Öt évvel ezelôtt Ambergben kellett örökre elbúcsúzniuk Sári nénitôl azoknak, akik nem messze éltek ettôl a várostól, amely második otthonává vált. Magam is ezek közé tartoztam. Koporsója elôtt állva megrohantak az emlékek: tanítványa voltam a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban, tôle kaptam a döntô ösztönzést arra, hogy életpályámat a zongorán való zenélésnek szenteljem.

Mi volt az, amivel lépéseinket igazgatta, a zenemûvészet kompromisszumoktól mentes szolgálatára nevelt minket, amivel a Szépet szeretni tanított bennünket? Lehet, hogy egy, ma már elavultnak tûnô fogalmat kell használnom: lenyûgözô egyéniségének kisugárzása. Erô áradt belôle mindenekelôtt, amely véleményének, elgondolásának olyan szuggesztivitást adott, hogy ellentmondásra még csak gondolni sem lehetett. És mégis: ennek a szuggesztivitásnak termékenyítô ereje volt. Továbbgondolkodásra buzdított, fantáziánkat gyújtotta fel úgy, hogy egyszerre csak önálló gondolataink támadtak, amelyek kikívánkoztak belôlünk, megnyilatkozni akartak. Így akartuk megérteni és közvetíteni a zenemûvek mondanivalóját. Igen, Sári néni bontakoztatta ki bennünk a tehetséget, ô vezetett minket arra az útra, amelyre rátalálni nehéz, de amelyen továbbhaladni talán még nehezebb… Csodálatra méltó módon ô sohasem az erôfeszítésre nevelt minket. Ugyanakkor felvillantotta bennünk a munka szeretetét, az ihletett zenélés iránti vágyat, amelyért meg kellett és meg kell küzdenünk.

Hogyan tanított Sári néni? Csak ritkán ült le mellénk a zongora elé. Tette ezt akkor, amikor a mû korrekt olvasását ellenôrizte. Ezen a stádiumon hamar túl kellett jutnunk: a mondanivaló megérzése, megvilágítása volt a türelmetlenül várt feladat. Ilyenkor már magunkra hagyott a zongoránál. Íróasztalától vagy a tanteremben fel s alá járva táplálta, szította bennünk a tüzet. "Égjen alattad a szék, Péter!" - buzdított Enescu Bourrée-jának tanulásakor. Ugyanakkor óvott a boldogan magára talált fiatal temperamentum túl heves kitöréseitôl Beethoven C-dúr zongoraversenyében, vagy akár Brahms g-moll rapszódiájában. A nagy egyensúlyról és nemes egyszerûségrôl úgy beszélt, mint távoli célról, amelyet a fiatal, rügyeit bontó tehetségnek egyszer el kell érnie. Szította bennünk a tüzet, de mindig emlékeztetett arra, hogy a mû megszólalása a fontos, nem pedig az elôadó temperamentumának korlátlan kitörése. "Hallgasd magad!" - ez is egy sokszor ismételt útmutatása volt. Azt hiszem, ezt kiterjeszthetjük mind belsô, mind külsô világunkra. Hallgassuk belsô hangjainkat, amelyekkel a külvilág zajában megtaláljuk a szépet, meghalljuk a zenét. Erre törekedve maradunk az ô tanítványai, járulunk hozzá ahhoz, hogy emléke tovább éljen.

Grossmann Péter, Németország

Kovács András Ferenc Szabad a vendég címû szonettjének 9. sora pontosan így szól: Ládd, verset írni léha marhaság. A teljes költemény a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó szép ünnepi kötete, a Szabadvendég hátsó borítóján olvasható. Mellékletünkbe is beemeljük. Abban a reményben természetesen, hogy olvasóinkat kíváncsivá tesszük a múlt héten a Múzsában már beharangozott könyvre, és elolvassák a centenáriumi szonettkoszorút. Az maga a címben kiugrasztott szkeptikus gondolat cáfolata. De ellentmond a versírás hiábavalóságának mindaz, ami mostanság József Attila megidézése kapcsán szûkebb-tágabb régiónkban történt. A legfontosabb jubileumi eseményekrôl igyekeztünk tájékoztatni az érdeklôdôket, akik a népes rendezvények tanúsága szerint is szerencsére sokan vannak. A száz éve született József Attila - a ma is létezô szûklátókörûek és elfogult fanyalgók dacára - közkedvelt, megbecsült, joggal nagyra tartott egyénisége a magyar és az egyetemes lírának. Megihleti a kortárs alkotókat, akik közül számosan tekintik mesterüknek. Így született jó néhány nagyszerû új vers és más mûfajú írás. Mint a Kovács András Ferencé, aki József Attila Légy ostoba címû költeményére építette nagyívû, kiváló lírai alkotását. A vendégszonettet egy hete közöltük.

Mesteri vállalkozásán a tavalyi év végén s az idei január elején több hónapig dolgozott, hallhattuk a szerzôtôl hétfôn a Pallas-Akadémia-találkozón a marosvásárhelyi Bernády Házban. De nem ez volt az est fô témája. A kiadó fôszerkesztôjével, Kozma Máriával dialogizálva elsôsorban a teljes József Attila-i életmûnek, a kivételes egyéniségû zseninek szentelte a figyelmet, ehhez fûzôdô legbelsôbb indíttatásairól, érzelmeirôl vallott megkapó ôszinteséggel. Gyéresi Júlia színmûvésznô mélyen átélt, a hallgatóságot hamar bûvkörébe vonó, közvetlen egyszerûségével is magával ragadó, koncentrált József Attila-versmûsora után, akárcsak két nappal korábban a Látó Irodalmi Színpadán, KAF kedvenc József Attila-költeményeibôl is felolvasott. Majd a halhatatlan elôd ihletésére írt saját verseibôl is elmondott egypárat. Többek közt a szonettkoszorúhoz hasonló rendhagyó teljesítményt, a Medáliák Kovács András Ferenc-féle változatát. Ennek bemutatására nincs terünk, ma a KAF-líra egy másik szép, ide illô példáját tesszük közzé.

N. M. K.

Kovács András Ferenc

"Kínában lóg a mandarin,

Gyilkolt ma is a kokain."

(József Attila: Biztató)

Kínában lóg a mandarin

Hiába nóta mantra rím

Fityeg a szufla fennakad

Hiába nóta mantra rím

Kínjában égi padmalyon

Düböng a légi vadmajom

Fityeg a szufla fennakad

Düböng a légi vadmajom

Gyilkolt ma is a kokain

Nem élünk ritka tokajin

Fityeg a szufla fennakad

Nem élünk ritka tokajin

Aki szegény az légszegény

Foszló remény a férc egén

Fityeg a szufla fennakad

Foszló remény a férc egén

Foszlány a nóta mantra rím

Rosszlányok csókja mandarin

Fityeg a szufla fennakad

Kifogy a szó s a sanda rím

"úgy hívták: Többé-itt-ne- lássam."

(József Attila: József Attila)

1. Álmodban mintha hattyút fojtogatnál -

2. Friss, kapzsi gôg nyüzsög, dühödt kufárhad,

3. Hajtás, magasles, spontán díszvadászat,

4. Kacagtatván a bámész népeket.

5. Csillagzatoknak ôrült törmeléke

6. A nincstelen fény vándor rózsabokra,

7. S valóság hûl a vendég képzeletre -

8. A mindenség is bomlott, lágy iszap.

9. Ládd, verset írni léha marhaság,

10. Ha lenge hús bizsergô fényre szült,

11. S a névtelenség ajtót nyit nevedben.

12. Hát összehordasz már hetet-havat,

13. Bolond - elosztó vendégségbe tévedt,

14. Meghívottként hívatlan, hívhatatlan.

(Marosvásárhely, 2005. március 11-én)

Korabeli fényképek reprodukciói, kéziratrészletek, családi dokumentumok sokasága Pesten, a Károlyi-palotában, a Petôfi Irodalmi Múzeum kiállítási termének falain: ezekben az ünneplô napokban a 100 éve született nagy magyar költôre, József Attilára emlékeztet itt minden fotó, minden betû. Arra, hogy a Hazám, A Dunánál, az Eszmélet, a Flóra-versek poétája rövid életének meghitt pillanataiban Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsô és Illyés Gyula, meg korának több más kiválósága társaságában volt jelen a közélet színterein vagy meghitt baráti összejöveteleken. Hogy - például - 1937 januárjában Thomas Mann-nal közösen lépett közönség elé a Magyar Színházban egy irodalmi esten - ahol azonban a cenzúra tiltása következtében nem olvashatta fel erre az alkalomra írt, azóta sokat idézett versét (Thomas Mann üdvözlése); a költemény német fordítását a szünetben nyújtotta át a jeles vendégnek. Ekkor és itt kérdezte "borzadva" a magyar költô: "honnan uszulnak ránk új ordas eszmék" - s szólt így a versben befejezésként: "Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen, / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait".

Fehérek közt egy európai volt Ô is, mint a nagy német pályatárs, akihez méltó partnerként szólhatott soraival. És azóta is így szól szüntelenül mihozzánk: mindenkori és bárhol élô magyarokhoz, szétkiáltván az életmû magaslatáról: "édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hûséges fiad!"

*

A kiállításon látható az a nevezetes fénykép is, mely a fiatal József Attilát és barátját, az ugyancsak ifjú Illyés Gyulát mutatja egy csillebérci kirándulás miliôjében, 1931 tavaszán. Dokumentumértékû felvétel ez: a huszadik század magyar irodalmának két leendô meghatározó egyénisége - egymással szemben, tele fiatalos önbizalommal. Mint akik tudják: nem akármilyen sors vár rájuk. S nem akármilyen rang jut számukra osztályrészül - kiérdemelten - a korabeli magyar szellemiség mezején.

Barátságuk és késôbbi elhidegülésük története eléggé ismeretes. De vannak fehér foltjai és a szélesebb nyilvánosság elôtt még ma is kevésbé tisztázott vonatkozásai is ennek a férfiúi viszonynak. Illyés Gyuláné sz. Kozmutza Flóra annak idején könyvet írt József Attila utolsó hónapjairól; a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1987-ben - s ez a kötet most újból megjelent. József Attila szerelmi lírája utolsó ciklusának, a Flóra-verseknek az emberi hátterérôl, keletkezési körülményeirôl, a költô betegségének tragikus végkifejletérôl vall írásában a legilletékesebb koronatanú - tények, dokumentumok feltárásával, személyes hitelességgel.

Illyés Gyuláné még férje életében, 1962 júniusában elhatározta, hogy egyelôre csupán leánya számára megírja szerelmük történetét. "Bármennyire félek és irtózom attól, hogy legtitkoltabb érzelmi életem nyilvánosságra kerüljön, mégis le kell írnom - olvasható a könyv bevezetôjében. - Fôleg azért, mert régi mendemondák, vádak, rágalmak még ma is keringenek körülöttünk. Családom van, ôket is érinti." Flóra asszony okkal látta fontosnak az egykoron történtek megvilágítását. Ezt a célt szolgálják az itt közölt levelek is: 45 olyan József Attila-levél olvasható a kötetben, melyeknek jó ideig csak a létezésérôl tudhatott az utókor. Ezek a levelek 1937. április 18-a és december 3-a között íródtak s jutottak el aztán a címzetthez. A költô életének zaklatott végnapjaiban…

Flóra 1937. február 20-án ismerkedett meg József Attilával egyik volt egyetemi társa lakásán. A költôt Sándor Kálmán vitte magával a baráti összejövetelre, azért, hogy Flóra készítsen vele pszichológiai tesztet. A "versrajongó" ifjú hölgy ekkor ilyennek látta a költôt: "Egész megjelenésében, már az elsô rápillantásra is érezhetô volt valami megkapó, egyéni, eredeti. (Rokonszenvet ébresztô?) Engem elsô látásra, külsôre, ösztönösen a magas, erôs, medveszerû férfiak vonzottak. Ô éppen nem volt az. Oly sokan leírták már középmagas, nyurga, egyenes tartású termetét, az erôsebben lejtô vállal, hosszú nyakát, a kidomborodó ádámcsutkával. Boltozatos, egyenletesen domború, magas homloka volt, fölötte dús, egy kicsit göndören, mereven álló gesztenyeszín haja, szépen metszett álla, középen egy kis gödörrel. A szeme megindító: nagy dióbarna és diómetszésû, tûnôdô, révedezô, egy kicsit nyugtalan tekintettel. A két szeme közt szokatlanul erôs redô. A hangja mély, férfias, meleg, nagyon szuggesztív." Hamisíthatatlanul lányos megfigyelés nyomán született, pontos, alapos, hiteles portré; betûkkel ábrázolt fotónak is beillik…

És idézem az utolsó találkozás leírásának lényegét: "Vasárnap hajnalban leutaztam hozzájuk, november 28-án (…) Utólag tudtam meg Attila nôvérétôl, hogy Attila a napok nagy részét fekve töltötte, gyakran fel sem kelt, és sokat sírt. Érkezésem reggelén felöltözött, megborotválkozott. Az állomáson várt. Szomorú volt és hallgatag (…) Átadott két verset: a Karóval jöttél… és az Íme, hát megleltem hazámat… címût, kéziratban. Ezeket akkor írta, amikor érkezésemrôl értesítettem, hogy lássam, dolgozik, ír - mondta (…)"

És az utolsó, 1937. december 3-án írt levél - Balatonszárszóról Budapestre: "Kedves Flóra! - Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges, és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. »Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!« - ezt Kosztolányi írta. - Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belôlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tôlük, csak elvettem egyet. - Attila. - Ui. Kérem, vasárnap ne jöjjön."

December 4-én reggel Ignotus Pál telefonon értesítette Flórát: "József Attila tegnap vonat elé vette magát". Így igaz? Vagy pedig tényleg végzetes baleset történt? Akárhogyan is: halhatatlan Ô - mindörökké.

Nagy Pál

Beszélgetés Dobre-Kóthay Judit Jászai- díjas díszlettervezôvel

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezôje az idei március 15-i ünnepségek alkalmával vehette át a Magyar Köztársaság rangos kitüntetését. A bukaresti képzômûvészeti akadémia végzettjeként három évtizede van a pályán, sikeres, gazdag díszlet- és jelmeztervezô tevékenység nyomán teljesedett ki az elismerés ilyen jelentôs díjjá. Munkásságának fontosabb állomásai: Nagyszeben, Marosvásárhely, Kolozsvár, majd ismét Vásárhely. Közben sokat utazva, számos más város társulatainál dolgozik vendégként. Jelenleg is érdekes feladatok, újabb izgalmas kihívások várják. Minderrôl szó lesz az alábbi beszélgetésben.

- Az erdélyi színházmûvészet képviselôit nem kényeztették el rangos magyarországi díjakkal. Az utóbbi idôben kezdték el adogatni nekik is a kitüntetéseket, ezért is hatványozott jelentôségû, ha valamelyiküket ilyen megtiszteltetés éri. S ha a Jászai Mari-díjat nem színész, hanem történetesen egy díszlettervezô kapja, arra még inkább felfigyel az ember. Úgy véli, ez valamilyen szemléletbeli változást jelez, az erdélyi szakma eddigieknél nagyobb megbecsülését?

- Nem tudom, mit mondjak. Nem ez az elsô elismerésem, amit Magyarországon kaptam, bár kétségtelenül ez a legrangosabb. Több olyan hazai kollégám van, színészek, rendezôk, akik többszörösen díjazottak magyar területen. A Jászai-díj eddigi, ilyen értelemben vett kiosztásáról nincs elég információm, tehát nem tudok hozzászólni. Másfelôl az tény, hogy kevesebb a Jászai-díjas tervezô, mint ahány színész és rendezô birtokosa e rangos kitüntetésnek. Ez különösen növeli számomra a díj amúgy is rendkívüli értékét. Egyébként megjegyezném, hogy a díjkiosztók gondolatmenetét egyáltalán nem jellemezte az az elavult szemlélet, amely felparcellázva az alkotómunkát, egyfajta hierarchiát állít fel fontosabbnak és kevésbé fontosnak tartott színházi tevékenységekbôl. Mi több, az ünnepségen különbözô munkaérdemrendeket is osztottak, arra érdemes súgóknak, ügyelôknek. Mindez azt bizonyítja, hogy nem hagyták figyelmen kívül a színházi munka egyik alapjellemzôjét, ti. a "team" fogalmát.

- Persze, a határon túli mûvészek esetében az is szükséges, hogy az anyaországiak is lássák, amit csinálnak. Ön szerencsés helyzetben van, hiszen azokból az elôadásokból, amelyekben dolgozott, elég sokat bemutattak Budapesten is.

- Ez igaz. A turnék folyamatosak, még 1990 óta. Léteznek fesztiválok, gyakran megfordulunk azokon is. Ezenkívül jó néhány magyarországi színházi szakértô jár át rendszeresen Erdélybe, hogy végignézze a magyar társulatok legújabb produkcióit. Szóval nem ismeretlen a tevékenységünk. Ráadásul dolgoztam Magyarországon is: Budapesten és Debrecenben többször, aztán Székesfehérváron, Zsámbékon, Gyulán.

- Itthon is szinte mindenik hazai magyar társulatnál dolgozott.

- Azért van, amelyik kimaradt. Temesváron nem dolgoztam még és Váradra sem jutottam el.

- Szívesen vállal máshol feladatot?

- Igen. Vagy a darab vonz, amit felajánlanak, vagy olyan rendezôvel találkozhatom, akivel élvezet közremûködni. Elôfordul, hogy a társulat miatt vállalom el a munkát. De az igazi mégiscsak az, amikor mindhárom összejön! Különben egymás megismerése, na meg a kommunikáció szakmánk egyik lényeges pontja.

- Van kedvenc helye, ahova elôszeretettel megy? A jelek szerint Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy az.

- Tizenhárom évig voltam a Kolozsvári Magyar Színház alkalmazottja. Sokat dolgoztunk együtt Tompa Gáborral, szép emlékeim vannak közös munkáinkról és sokat is tanultam tôle. Tavaly hazajöttem, mert a családom itt él. Az elsô itthoni elôadás, amit láttam, a Boldogtalanok volt, amit öröm volt végignézni és jólesô érzés, hogy ilyen kollégák közé kerültem: más szóval a j&oac