Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Pánikban van a román sajtó egy része. Az ok, hogy magyar nemzetiségû igazgatók kerülnek egyes, állítólag stratégiai fontosságú intézmények élére, mint például a medgyesi gázkitermelô vállalat vagy legutóbb a jellegzetesen Román Vizek nevet viselô vízügyi igazgatóság. A pánik nem véletlen, hisz az elsôt illetôen olyan intézményrôl van szó, ahol évtizedeken át gondosan ügyeltek arra, hogy még segédmunkásnak se alkalmazzanak magyar nemzetiségû személyt. A rendszerváltás 15 éve alatt persze nem csak a gázvállalatnál mûködött az efféle szelekció, vannak marosvásárhelyi intézmények is, amelynek vezetôsége egyáltalán nem tükrözte, hogy milyen összetételû lakosságot szolgálnak ki. A pénzügy és a bankrendszer, ahol köztudottan jók a fizetések, a bevehetetlen "várak" közé tartozott, s a híresztelések szerint csak kemény valutával sikerült egy-két kitartó magyar fiatalnak állást vásárolnia. És még nem szóltunk a rendfenntartó szervekrôl. De említhetnénk néhány marosvásárhelyi klinikát is, ahol nem lehet magyar szót hallani, mivel éveken át a fô szempont a jelentkezô nemzetisége volt. A megyeközpont iskolái, óvodái élére is fokozatosan román pedagógusok kerültek, s a tanfelügyelôség egyes korifeusai a román diáktöbbség elérése érdekében a tanintézmények összevonásától sem riadtak vissza. A mûvelôdési intézmények, a könyvtár, múzeum esetében például, abszolút természetesnek tûnt, hogy román igazgató irányításával mûködnek. Ami azzal járt, hogy csak egy "apró" példát említsünk, hogy a néprajzi múzeumban éveken át nagyítóval kellett keresni a magyar népi kultúrára vonatkozó emlékeket. A megyeközpont lakosságának felét, vagy megyei szinten közel felét jelentô magyarság számára az örökös aligazgatói, a megtûrt és a döntéshozatalból általában kifelejtett, leszavazott, de a munkába befogott helyettesi funkció jutott. A tényen sajnos nem változtattak a rendszerváltás évei sem, olyannyira, hogy a helyi magyarság is kezdte megszokni már, hogy többre nem is aspirálhat. Még akkor sem, ha szakmailag és emberileg képes lenne erre. Persze elôfordul az is, hogy a magyar igazgató nem tud eleget tenni a követelményeknek, ugyanis jobbára gyanakvó közegben kell elfogadtatnia magát, és azt sem teheti meg, hogy a törvényesség útjáról letérjen, miközben a sajtóban is jobban ki van téve a bírálatoknak. Ennek ellenére éppen ideje volt megtörni már a varázsgyûrût, hisz egyes vezetôk bebizonyították, hogy lehet. Hogy kifullad a sajtó egy részének össztüze, és egy idô után, ha jól végzi a dolgát, a normális mederbe terelôdnek körülötte a dolgok. Ahogy az sem lesz tragédia, ha egy magyar "hajós" kezébe kerül a kormánykerék a Székelyföldön eredô "román" vizek élén. Egy fecske persze nem csinál tavaszt. A normalitásig még hosszú az út, különösen, ha az ilyenszerû elôléptetésekben eljárók esélye is gyenge.

Traian Basescu államfô egy szerdán, a Radio MIX-en sugárzott interjúban kijelentette, hogy a romániai hatóságok kapcsolatban vannak a három román újságírót fogva tartó iraki csoporttal, és hangsúlyozta, a riporterek kiszabadítása nehéz folyamat, ezért elhúzódhat.

"A hírszerzô szolgálatok nagyon rövid idôn belül összegyûjtötték az újságírókat fogva tartó csoporttal való kapcsolatfelvételhez vezetô információkat" - mondta Basescu. Hozzátette, türelemre van szükség, de bízik abban, hogy az ügy kedvezôen ér véget. Az államfô azt is elmondta, "a sajtó félretájékoztatása ebben az ügyben a forradalom idején fennálló helyzethez hasonlítható". Basescu szerint a sajtó félretájékoztatása "rendkívüli problémákat" okozott a hatóságok számára. Hozzátette, a félretájékoztató romániai és iraki személyek kiléte ismeretes, nevüket az ügy megoldása után nyilvánosságra hozzák. Traian Basescu kifejtette, a titkosszolgálatok "idôben és régóta", dokumentumokkal tájékoztattak a Hayssam-hálózatról, de "a politikum hét évig nem lépett" ez ügyben.

A Gyergyószéken közel 200 autótulajdonos részvételével lezajlott tüntetés is bizonyítja, hogy a székelyföldi utak katasztrofális állapota érzékenyen érinti a vidéken élôket. A résztvevôk és minden Székelyföldön élô nevében követelik a székelyföldi úthálózat rehabilitációját és a vidék gazdasági diszkriminációjának megszüntetését - adja hírül a Magyar Polgári Szövetség gyergyószéki elnöksége. Köszönik a média képviselôinek, hogy jelen voltak, követték és tudósítanak az eseményekrôl. Köszönik a rendôrségnek és a csendôrségnek, hogy a tüntetés idején biztosították a rendet és vigyáztak a közlekedés biztonságára.

A Nagy Könyv mozgalom keretében megyeszerte zajlik a szavazás, melynek lényege, hogy az olvasók megnevezzék kedvenc magyar és külföldi regényüket. A szavazólapos szavazás - könyvesboltokban, könyvtárakban, iskolákban - április 15-én zárul, míg az internetes szavazók április 23-ig adhatják le voksukat a www.anagykonyv.hu oldalon. Az olvasók szavazatai alapján alakul ki a száz legnépszerûbb regényt tartalmazó lista, amelyet szintén április 23-án közölnek a sajtóban. A következô szakaszban már csak ez a száz mû vesz részt az év végig tartó A Nagy Könyv játékban. A százból szintén szavazás alapján választják ki a legkedveltebbeket, ezekbôl 30 perces kisfilm is készül. A játékot Erdély-szerte a Bernády György Alapítvány bonyolítja le - tájékoztatott Szepessy Elôd.

Kedd délutántól újabb turisztikai iroda várja ügyfeleit Marosvásárhelyen. A Târgului (Sáros) utca 3. szám alatt elsôsorban Görögországba szerveznek kirándulásokat, de kérésre bárhova utaztatják az érdeklôdôket.

Az irodát Hajdú Zoltán gernyeszegi tanár vezeti, aki korábban idegenvezetéssel is foglalkozott. Így került kapcsolatba a magyarországi Mráz Lászlónéval, a Goldentours vezetôjével, akinek korábban voltak kapcsolatai Ilkiosz Jorgiosz görögországi turisztikai irodavezetôvel. Hármuk szövetkezésébôl született az új turisztikai cég, az Euro Best Travel.

- Már januárban indulhattunk volna, azonban a romániai bürokrácia miatt csak most nyithattuk meg irodánkat - mondta lapunknak Hajdú Zoltán.

Ilkiosz Jorgiosz kifejtette, hogy több évtizede turisztikában dolgozik, így a vállalkozás biztos háttere a szakmai tudás és a széles körû kapcsolatok. Elsôsorban Görögországba, de Európa fôvárosaiba is szerveznek kirándulásokat, s ami újdonság: belföldi ajánlataik is vannak, köztük tengerparti üdülés is.

- Nagyon fontos, hogy minden utunk Marosvásárhelyrôl indul, ide is hozzuk vissza a turistákat, nem kell külön elutazni Budapestre vagy máshova. Szervezett csoportoknak kedvezményeket is kínálunk. Mi több, iskoláknak és egyházaknak is ajánlunk tanulmányutakat, de szervezhetünk görögországi edzôtáborokat is. Mráz Ágnes elmondta, megmutatják ügyfeleiknek a helyszíneket, a szálláslehetôségeket, s igyekeznek igényeiknek megfelelôen igazítani a kínálatot. Szórólapokat, de akár kisfilmet is ajánlanak az érdeklôdôknek, hogy otthon is elemezzék a kínálataikat. Ezenkívül túraszervezôket, idegenvezetôket is foglalkoztatnak az általuk, vagy az érdeklôdôk kívánsága szerint összeállított kirándulásokra. Elsôsorban a közepes keresetûeket, fiatalokat, diákokat várják majd, akiknek minôségi üdültetési lehetôséget, útvonalakat szerveznek.

(X)

Marosvásárhelyen ülésezett két napig a hat belsô-erdélyi megyét felölelô 7-es Számú Középfejlesztési Régió és a régiót alkotó hat megye vezetôsége. A munkálatok során elemezték a tavalyi tevékenységet, s a régióban tapasztalható népességcsökkenés jelenségét. Ennek azért van jelentôsége - mondta el Lokodi Edit megyei tanácselnök -, mert a gazdasági fejlesztés tervezése szempontjából fontos ismerni a demográfiai helyzet várható alakulását, fontos tudni, hol érdemes infrastrukturális befektetéseket eszközölni, és hol nem. Szó volt továbbá két jelentôsebb európai alapokat célzó beruházásra vonatkozó pályázat elôzetes elbírálásáról is, az erre vonatkozó adatok azonban, míg a pályázási folyamat le nem zárul, nem nyilvánosak.

A találkozó során megvitatták a németországi Brandenburg régióval kötött ikerszerzôdést, amelynek célja a brandenburgi tapasztalatok és modell gyakorlatba ültetése a középrégióban is. A hat megye tanácselnöke ennek az ikerszerzôdésnek a keretében május folyamán ellátogat Brandenburg régió központjába, Potsdamba, bepillant a közigazgatási intézmények munkájába, ipari parkokat keres fel, gazdasági és turisztikai szakemberekkel tanácskozik.

A résztvevôk abban is megegyeztek, hogy június utolsó hetében Szovátán Nemzetközi Turisztikai Konferenciát szerveznek, amelyen a meghívott neves bel- és külföldi turisztikai szakember a régió turisztikai fejlesztésének tárgykörét vitatja meg.

A napsütötte udvaron, a nyíló virágok között tíz kisgyerek játszik. Körülöttük gondoskodó felnôttek. Természetes? Igen. De az érintett kiskorúak csak most barátkoznak az új élettel. A népes árvaházból két hete költöztek ki Mezôcsávásra (a tegnap bemutatott), két családi jellegû otthonba. Mint beszámoltunk róla, a megyei tanács fennhatósága alá tartozó gyermekjogvédelmi igazgatóság fokozatosan számolja fel a nagyméretû, mamut árvaházakat, s az ezekben élô árva és elhagyott gyerekeket pótszülôkhöz, vagy családi jellegû házakba helyezik. Tegnap délelôtt a Trébely utcai árvaház egyik szárnyában kialakított otthont, valamint a Mezôcsáváson megvásárolt két kertes házat avatták fel.

A gyermekjogvédelmi igazgatóság Phare- pályázaton nyerte a szellemi és/vagy testi fogyatékkal született árva gyermekeknek otthont adó nagyméretû elhelyezési központ átalakításához szükséges pénzt. A terv kivitelezése nyomán 15 halmozottan sérült kisgyerek maradt a Trébely utcában, míg 36-ot Mezôcsávásra költöztettek. Eredeti tervek szerint hivatásos pótszülôkhöz szerették volna helyezni a 12 éven aluli, fogyatékkal élô gyerekeket, de senki nem vállalta el ôket. A tegnap bemutatott házakban két oktató-nevelô, pszichológus, orvos felügyeli a gyerekek fejlôdését.

Az idegen látogatóktól kissé megszeppent gyerekek pár percen belül már kedélyesen csevegtek a vendégekkel. Mi itt nyári táborban vagyunk, vakációzunk, és nem akarunk visszamenni a régi helyre - mondja egyikük.

- A családi jellegû otthonok kialakításakor két fontos szempontot tartottunk szem elôtt: a település legyen közel a városhoz, hogy szakembereink könnyen és gyorsan tudják megközelíteni ôket. A másik szempont anyagi indíttatású volt, hiszen vidéken elérhetô áron tudtunk megfelelô, udvaros házat vásárolni - mondja Domby Károly gyermekjogvédelmi igazgató. - Tapasztalataink azt mutatják, hogy a családi körülmények között élô fogyatékos gyerekek gyorsabban fejlôdnek, s egy részük képes lesz beilleszkedni a helyi közösségbe. A kisegítô személyzetet a községbôl alkalmaztuk, s gyerekeik máris meglátogatták a kiköltözött árvákat - számolt be az igazgató.

- Csak az érti meg, hogy miért fontos a mamut intézményeket felszámolni s kis családi otthonokban nevelni a gyerekeket, aki rendszeresen figyelemmel követi fejlôdésüket, s aki a helyszínen, az otthonokat meglátogatva saját szemével látja a kialakult új "családot" - véli Groza Emil, a megyei tanács alelnöke.

Anyanyelvünk

Téli estéken sokszor gondolkodtam el elôször a sorsomon. Ki vagyok, mi vagyok? Miért itt élek éppen, miért nem másutt? S a térképet böngészgetve estérôl estére ízlelgettem a falvak szép nevét. Hegygas, Nemesgulács, Salföld, Köveskál, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Vándornyalak, Rezi, Vállus… Milyen szép helységnevek ezek! Egy részük biztosan honfoglaláskori, más részük talán szláv örökség vagy még régebbi. Mindegy nekem. E nevek zenéjét, hangsúlyát a levegôvel szívtam magamba. Nekem ez mind magyar név, mind-mind a hazát jelenti. Azokban az években, mikor én iskolába jártam, egyetlen szó sem esett a hazáról. A haza és a hazafiság szinte gyanús dolognak tûnt az elöljáróink szemében. Nem is gondoltunk rá soha. Talán így eshetett, hogy csak késôn, ezeken a Balaton-parti téli éjszakákon, a helységneveket ízlelgetve döbbentem rá, hogy magyar vagyok. Hecsedliteát szürcsölgetve mormoltam a neveket. Mindszentkálla, Szentbékkálla, s éreztem, hogy ezeket a neveket nem tudom kívülállóként kiejteni, nem maradok olyan fesztelen, mint amikor azt mondom, hogy Los Angeles. Megértettem, hogy ezeknek a helységneveknek a hangzása s a helységekben élô emberek sorsa nekem nem közömbös. A hazaszeretet fiatal lelkekben, a kezdetek idején egész biztosan érzelmi állapot. Az értelem aztán késôbb mindent a helyére tesz, s a hazaszeretetet is tudatos fénybe emeli, emelheti. Az értelem kiemeli a tettek helyét, irányát, idejét, s bizony, e tettek nélkül az egész nagy érzelem üres marad, tartalmatlan. Ezeken a furcsa, széldöngette, süvöltözô téli éjszakákon eszméltem rá, hogy egy meghatározott közösségbe tartozom. Mormoltam a falvak nevét, átugrottam a szomszédos járásokba, megyékbe. S azok is megragadtak, bent tartottak az érzelmi körben. Ha azt mondom, Iszkáz vagy Karakó, az éppen annyira megtartónak látszik, mint Örvényes, Csopak vagy Dörgicse. Azóta is esküszöm ezekre a varázsszavakra, varázsnevekre. Szépek, meghatároznak. Éppen úgy, mint a táj, a hegyek magassága, a víz mélysége, az éghajlat s a földrajzi szélesség.

Bertha Bulcsú Balatoni cikke nyomán

Az elsô tisztelgôk fôként lengyelek voltak, sok fiatal zarándok az éjszakát hálózsákban töltötte a bazilikánál, hogy minél elôbb bejuthasson a sírhoz. A sor reggel hét órára közel ezer fôre nôtt, s mind több zarándok érkezik.

A sírlátogatókat ezúttal szigorú biztonsági ellenôrzésnek vetik alá, fémdetektoros kapukon kell átjutniuk, s még virág sem vihetô be: a Vatikánban attól tartanak, hogy a gyászolók által hozott csokrok és koszorúk teljesen elborítanák az egyszerû márvány síremléket, amelyen a volt pápa neve, születésének és halálának dátuma szerepel. Akárcsak a ravatalnál, a sírnál is csak rövid tisztelgésre van idô, nem szabad megállni, imádkozni, a biztonságiak gyors mozgásra ösztökélik a kisebb csoportokban az altemplomba beengedett zarándokokat, hogy minél többen kereshessék fel II. János Pál sírját.

S ha virágokat tilos is bevinni az altemplomba, az ANSA hírügynökség szerint a Vatikán figyelmesen két kosárkát is elhelyezett a pápa nyughelyénél az adományok fogadására, így ennek érdekében meg lehet állni, valamivel több idôt töltve a sírnál.

Szerda reggel fél nyolcra a gyors sírlátogatási rend nyomán teljesen elfogyott a sor, de változatlanul érkeznek zarándokok a vatikáni altemplom bejáratához.

A Japán és szomszédai közti feszültséget kiváltó, kritikusai szerint "revizionista" iskolai történelemkönyvet alig egy maroknyi iskolában használják majd.

A Japánban és külföldön is támadott könyv egyike a 13-15 évesek számára készült, és csak egyike az oktatásban használható nyolc történelemkönyvnek. A japán könyvesboltokban jelenleg is kapható - és bestsellerré vált - kiadvány 2006. áprilisától lesz használható az oktatásban. A könyvet az iskolák 0,1 százaléka rendelte meg.

Mostani verziója már javított kiadása egy 2001- ben megjelent és akkor is nagy vihart kavart könyvnek. A tankönyv 2001-ben leginkább Kínában és a két Koreában váltott ki heves tiltakozást. Szerzôje egy jobboldali beállítottságú történészcsoport, akik szerint Japán túlságosan "mazochista" módon viszonyul saját történelméhez. A hazai bírálat jórészt a baloldali és a pacifista körökbôl érkezik.

A mûvel szemben hangoztatott kifogások között szerepel, hogy a japán birodalom Ázsia egy részét érintô katonai megszállására egy alkalommal sem használja az "invázió" kifejezést, s az 1937-es nankingi (Nanjing) mészárlást csupán egy "incindesnek" minôsíti. Kínai történészek szerint a japánok 300 ezer embert öltek meg a kínai Nanking város megszállása alatt. Egyes japán történészek vitatják ezt a számot, és kétségbe vonják a fotók és az esetrôl tanúskodó kínai tanúvallomások hitelességét.

A könyv azokról a koreai "vigasztaló hölgyekrôl" sem tesz említést, akiket szexuális rabszolgaságra kényszerítettek japán katonai bordélyokban. A könyv úgy foglal állást, hogy "nincs olyan ország, amely ne követett volna el gyilkosságokat és erôszakcselekményeket polgári lakosság terhére", és elismeri, hogy a japán hadsereg is követett el "jogtalan gyilkosságokat és visszaéléseket". Olyan belpolitikai közegben jelent meg, amikor a japán jobboldal egyes vezetô személyiségei egyre nyíltabban hangoztatott nacionalizmussal reagáltak Szöul és Peking ismétlôdô, bocsánatkérésre vonatkozó követeléseire.

A világhírû kolumbiai festôt a hírhedt iraki börtönben, Abu Graibban amerikai katonák által végrehajtott fogolybántalmazások és -meg-alázások ihlették szokatlan témájú új, 50 darabból álló olajkép- és vázlatsorozatának megalkotására.

Botero a békés környezetben megfestett dundi alakjairól híres, az iraki börtönben történt "barbárság" azonban mélyen felháborította, fôleg mert - mint mondta - soha nem gondolta volna, hogy egy olyan civilizált ország, mint az Egyesült Államok, a kínzást alkalmazza.

Az egyik rajzon három mezítelen, megkötözött és csuklyás iraki fogoly látható eleven emberi gúlaként. A képen az egyetlen szín a foglyokból kiömlô vér vöröse. Egy másik festményen egy amerikai katona véres gumibotot lenget egy félmeztelen, kiszolgáltatott iraki fejénél.

Az alakok többsége a Boterótól megszokott dundi figura, de sok köztük a kigyúrt testépítô is. Az alkotó elmondása szerint a képeket nem annyira a kínzásokról készült és az egész világsajtót bejárt fotók, mint inkább a verbális beszámolók ihlették. Botero célja az Abu Graib-sorozattal, hogy belevésse a történteket a világ tudatába. Emlékeztetett arra, hogy ma már senki sem tudna a guernicai szörnyûségekrôl Picasso világhíres festménye nélkül. Az iraki "börtöncsendéletek" láthatók lesznek a mûvész nagyszabású gyûjteményes kiállításán, amely június 16-án nyílik Rómában, majd továbbvándorol Németországba.

A 73 éves festôtôl nem ezek az elsô erôszak-ábrázolások: a Kolumbiában folyó vérontást már hat évvel ezelôtt elkezdte megörökíteni festményein, mondván, nem teheti meg többé, hogy ne vegyen tudomást mûvészetében a szülôhazájában dúló példátlan erôszakról.

Az egyik képen, amely ma is látható szülôvárosa, Medellín múzeumában, Pablo Escobar drogbáró látható, amint rendôrök lelövik egy háztetôkön zajló lövöldözésben. Tavalyi bogotái kiállításának fô témája pedig a 40 éve tartó kolumbiai gerillaháború volt.

Megszavazták az Európai Parlament képviselôi szerdán, hogy Románia és Bulgária csatlakozzon az Európai Unióhoz, továbbá április 25- én aláírják a csatlakozási szerzôdéseket a két országgal.

A 497 igen, 93 nem szavazattal, 71 tartózkodás mellett (Románia), illetve 522 igen, 70 nem szavazattal, 69 tartózkodás mellett (Bulgária) elfogadott határozat mindazonáltal figyelmezteti a két országot, hogy a felkészülésben nem szabad megtorpanniuk és vállalt kötelezettségeiket teljesíteniük kell, különben 2007 legelején esedékes belépésük egy év halasztást szenvedhet.

Néppárti, liberális és zöld képviselôk az utolsó pillanatban költségvetési problémákra hivatkozva megkísérelték ôszre halasztatni a szavazást, de egy rögtönzött EP-EU-elnökség egyeztetésnek köszönhetôen erre végül nem került sor. A problémát az okozta, hogy a csatlakozási szerzôdésben a 2007 utáni idôszakra vonatkozóan szerepelnek olyan összegek, amelyekrôl az EU- intézmények között még nem született megállapodás - Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az EU kormányfôi tanácsának elnöke azonban írásban biztosította a parlamentet, hogy a képviselôtestület jóváhagyása nélkül ez ügyben sem születnek költségvetési döntések.

Bekerült a parlamenti határozatok szövegébe az is - szintén a tanáccsal, illetve az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetés nyomán -, hogy a parlament hatásköre nem ért véget a támogató szavazással, hanem a képviselôk továbbra is figyelhetik a két ország felkészülését, és befolyásolhatják az azzal kapcsolatban a belépés tényleges pillanatáig hozandó uniós döntéseket.

A szavazás nyomán immár bizonyossá vált, hogy április 25-én Luxembourgban aláírják a csatlakozási szerzôdést az EU és Bulgária, illetve az EU és Románia között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyéves belépéshalasztást lehetôvé tevô záradékot ne léptesse életbe az EU, ha erre okot lát. A parlamentet különösen környezetvédelmi, illetve a korrupcióval és a sajtószabadsággal kapcsolatos gondok aggasztják.

A helyszínen tartózkodó Kelemen Atilla, a romániai parlamenti csoport RMDSZ-es tagja lapunknak elmondta, hogy a román küldöttség kedden találkozott a parlamenti csoportokkal, a Néppárttal, a liberálisokkal, a zöldekkel.

A néppárti csoport a szavazás elôestéjén, a késô esti órákban még úgy döntött, hogy Románia felvétele ellen szavaznak. Ezt három perccel a szavazás elôtt változtatták meg, és végül is igent mondtak Románia csatlakozására.

Az RMDSZ-képviselô szerint a keddi találkozókon kiderült, hogy többségben voltak azok, akik Románia 2007. január elsejei felvételét sürgették, bár nagyon hosszas vitákat folytattak a képviselôk. Ugyanakkor fenntartás volt érzékelhetô a németek és osztrákok részérôl, akik, úgymond, félnek az esetleg Európát elárasztó román munkaerôtôl. Ez sok hozzászólás során felmerült.

Az elmúlt tizenöt évben az RMDSZ kiemelt célkitûzése volt Románia európai és euroatlanti integrációja.

Meggyôzôdésünk szerint az Európai Unióhoz történô csatlakozás az ország gazdasági és politikai felemelkedésének, a teljes értékû demokrácia megteremtésének elsôrendû feltétele.

A romániai magyar közösségnek szintén alapvetô érdeke, hogy Románia mihamarabb beilleszkedjék az Európai Unióba, hiszen ezáltal új lehetôségek nyílnak a magyar közösség számára. Nekünk, magyaroknak rendkívül fontos, hogy Románia és Magyarország ugyanazon politikai-gazdasági intézményekhez tartozzék, és ezáltal a két ország minél közelebb kerüljön egymáshoz, hiszen a csatlakozás révén a magyar közösségek határok nélkül, akadálytalanul együtt lehetnek majd az Európai Unióban.

Az integráció útján döntô pillanat a mai, amikor az Európai Parlament megszavazta Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, és ezáltal, véleményünk szerint, visszafordíthatatlanná vált az integráció útja Románia számára is.

Az RMDSZ üdvözli az Európai Parlament döntését, és a továbbiakban is mindent meg fogunk tenni azért, hogy Románia teljesítse a csatlakozási szerzôdésben foglalt feltételeket, és ezáltal valóban sor kerüljön 2007 januárjában az ország belépésére a közös Európába.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke

Bukarest, 2005. április 13.

A kereskedelmi társaságok számára az e-Business több százezres nagyságrendû világpiachoz való hozzáférést tesz lehetôvé. Romániában a lakosság 24 százaléka használja hetente legalább egyszer a világhálót, de így is jelentôs a lemaradás, hiszen ehhez képest az Európai Unió ugyanezen mutatója 45 százalék. Elképzelésünk szerint 2008-ra Románia is eléri az Uniós internethasználat átlagos értékét - mondta Nagy Zsolt távközlési és információs-technológiai miniszter kedden az "e-Business Románia 2005" konferencia megnyitóján. A miniszter ugyanakkor rámutatott: az e- Business fejlôdését annak három pillérének - internethez való hozzáférés kiterjesztése, elektronikus aláírás és postai szolgáltatások - megerôsítésével lehet elérni.

A Távközlési és Információs- technológiai Minisztérium vezetôje három kísérleti projektet is bemutatott, amelyek révén a minisztérium a romániai szélessávhasználat fejlôdéséhez kíván hozzájárulni. Az egyik ilyen projekt a City Net, amely a "digitális városok", azaz a 200.000 lakost meghaladó települések esetén az önkormányzat és kereskedelmi társaságok szolgáltatásait magában foglaló hálózaton alapuló "városok" létrehozását jelenti. Egy másik kísérleti projekt a Power Line Communications (PLC) technológia gyakorlatba ültetésére irányul, amely technológia a vidéki települések számára alternatív kommunikációs lehetôségeket kínál, csökkentve ezáltal a város és vidék közötti, e téren tapasztalható különbségeket. Nagy Zsolt egy harmadik, a Tudáson alapuló gazdaság címet viselô kísérleti projektrôl is szót ejtett, amelynek célja a lakosság számára a digitális formában tárolt információhoz való hozzáférés biztosítása, valamint az IT&C területéhez kapcsolódó ismeretek terjesztése a helyi lakosság szintjén a helyi közösségek elektronikus hálózatának segítségével.

Az elektronikus kereskedelem fejlôdése természetesen alárendelt az adattovábbítás és elektronikus úton való fizetés biztonságának. Jelen pillanatban Romániában két, az elektronikus aláírás területén képesített szolgáltató mûködik, ezen szolgáltatók kötelessége továbbítani minden, a biztonsági eljárásokra és a használati tanúsítványokra vonatkozó információt az illetékes szabályozó és felügyelô hatóság felé.

Az immár 5. alkalommal megszervezett konferencián jelen voltak az IT&C területén tevékenységüket kifejtô intézmények, a bankszektor, kereskedelmi társaságok, valamint virtuális üzletek képviselôi.

Kommentár

Igazán nem szokásunk más megyék "belügyeibe" avatkozni, olykor azonban elkerülhetetlen. Olvasom ugyanis a hírt, hogy törvényszéki döntéssel próbálják kötelezni a sepsiszentgyörgyi tanácsot, hogy vonja vissza a tavaly átadott Pro Urbe-díjakat, mert a díjazottak között nem szerepelt román nemzetiségû személy. Ez pedig, a Kovászna Megyei Törvényszék szerint "hátrányos megkülönböztetésnek számít". Vagyis a háromszéki törvényszéki észkombájnok szerint törvénysértô megkülönböztetés, ha történetesen csupán magyarokat tisztel meg a tanácsi testület a szóban forgó címmel.

De nem csak a jogtudorok észjárása kísérti az abszurdumot. Az ügy ugyanis úgy került az instanciára, hogy a prefektúra megtámadta a városi tanács határozatát amiatt, hogy három díjazásra méltó magyar nemzetiségû személyt talált, és visszautasította a román tanácstagok által javasolt személy díjazását. A megyei törvényszék pedig helyt adott a prefektúra "feljelentésének" és a határozat értelmében most arra kötelezné a sepsiszentgyörgyi városi tanácsot, vonja vissza a határozatát, és "természetesen" a díjakat.

Románia nem szûkölködik abszurditásokban, de erôsen pihent agyúnak kell lenniük azoknak, akik szakmai presztízsükkel sem törôdve képesek magukat ennyire nevetségessé tenni.

Az abszurd helyzet azonban sok mindent megmagyaráz. Példának okáért azt, hogy minálunk még nagyon gyermekcipôben jár a demokrácia és a hatalmi ágak szétválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége sem valósult meg, bármilyen buzgón bizonygatják ezt éppen a napokban Brüsszelben meg Strasbourgban lobbizó diplomaták, és amit mind a mai napig nehezményez az Európai Unió.

Másfelôl azt is világossá teszi, hogy egyes helyeken a prefektusok, ahelyett hogy a törvényességre ügyelnének, maguk járnak elöl a törvényszegésben. Mert a sepsiszentgyörgyi eset azt mutatja, hogy Horia Grama (volt prefektus)hatalmával visszaélve, "diszkriminációs maszlaggal" eteti a lakosságot. A törvényszék pedig szolgai módon segít neki ebben a ténykedésében. Sôt, hatáskörét túllépve, átveszi a Diszkriminációs Tanács szerepét és hatáskörét.

Amire bizony odafigyelhetne az igazság(os)ság bajnokának kikiáltott Monica Macovei is, és rájuk szólhatna - ahogy megfenyegette például a Legfelsôbb Ügyészséget vagy a Legfelsôbb Bírói Tanácsot -, hogy foglalkozzanak a maguk dolgával.

Végül, ha már úgymond diszkriminációról beszélünk, felháborodhattak volna például a helyi romák is, hogy ôket kihagyták a díjazásból, vagy pert indíthattak volna mindazok a kisebbségek, akik Sepsiszentgyörgyön élnek. Hiszen ôk is "lemaradtak" egy díjról, "diszkriminálták" ôket. S mi van akkor, ha a tanács adott esetben mondjuk, egyetlen személyt talál érdemesnek a kitüntetô címre? Az netán majd úgy felelhet meg az elfogult prefektusi meg bírói eljárásnak, ha vegyes házasságból született? Ilyenformán ezt is megérhetjük!

Egyébként az 1997-ben alapított Pro Urbe-díjat a városi tanács a Szent György-napok alkalmával szokta kiosztani olyan, 70 év feletti sepsiszentgyörgyi polgároknak, akik Széchenyi szavaival "pénz és taps nélkül" tettek a városért és a közösségért. Ami a román nemzetiségû tanácsosok által javasolt személy elutasítását illeti, nem felelt meg a feltételeknek, mivel "nem a köz javára végzett önkéntes munkában, hanem fizetett alkalmazottként szerzett állítólagos érdemeket". Ami nem mellékes körülmény.

Az "ügy", mármint az ilyenszerû megtiszteltetések osztogatása körüli vita mifelénk sem ismeretlen. Szerencsére a sepsiszentgyörgyihez hasonló abszurditásig még nem fajult, mert a döntések jobbára a "kiegyensúlyozottság" jegyében születnek, a frakciók közötti háttéralkuk nyomán. Ez a békességes eljárás sem mondható azonban egészségesnek, hiszen a valóban értéket hordozó megbecsülés nem mérhetô semmiféle nemzetiségi patikamérlegen. Amúgy azt emelhet egy közösség a megbecsülés piedesztáljára, aki elsôsorban bölcsességével vívja ki a köz tiszteletét. A Népújság ezért szorgalmazta évrôl évre, hogy változtassanak a procedúrán, s azok jelöljenek új díjazottakat, akik bölcsességét, teljesítményét közmegbecsülés övezi, pártállástól, nemzetiségtôl függetlenül. Ez adna ugyanis rangot, tartós patinát a díjnak.

Szárazság van. A porkoncentráció, mint mondják, mégsem magas (nincs forgószél). Utcánkban viszont, hiába mennék át, életemet kockáztatva a reggeli forgalomban, a másik oldalra, másfél-két méteres minitornádó jelzi: seprik a vásárhelyi utcát. Akik a munkát végzik, rikító formaruhát hordanak, de mindenki tudja: nem a köztisztasági cég dolgozói, hanem közbûntényesek, a helyi börtön lakói. Messzirôl feltûnnek, önkéntelenül egy másik porfelhôt juttatva eszembe, mikor tavasszal a transzhumancia törvénye szerint a juhnyájak megindulnak távoli havasok harmatos pázsitjai, tágas legelôi felé. Elöl megy az öreg juhász, ösmeri az utat. Kezében hatalmas botja, vállán kozsókja. Itt is van elöl járó, földig érô bunda helyett szürke dzsekit visel, és ott van nála "az ugató bot" is: a csípôpuski. A nyáj csendesen poroszkál, a hosszú seprûk belekaszálnak itt-ott a hétvége meggyûlt gazába-szemetébe, terelik valamerre, aztán társ-báránykák jönnek, akik kupacolják, felszedik, kocsira hordják. Jámbor teremtmények, nem zavarják a vizet, mert csöpp sincsen. Locsolásról húsvétkor hallott a város, locsolóautó volna ugyan, de át fogják alakítani mozgóbudivá.

Vannak kísérô bojtárok is, ezek a járda szélérôl figyelik a nyájat, nehogy valamelyikük félrefaljon; korszerû botjaikon nincs cifra faragás, ám annál fájóbb, ha odavágnak. A nyájat kísérô kutyáknak is adódik megfelelôje a barna ruhás alsmasszerek személyében; nem dolgoznak, hanem felügyelik társaikat; akiket egyébként velük együtt szintén felügyelnek a hivatásos smasszerek.

Így megy ez.

A sort az öregjuhász zárja - itt a rangidôs ôr sétál ráérôsen. A munka minôsége aligha érdekli, a port is megszokhatta, kollégáival együtt úgy áll, hogy kívül kerüljön a szürke felhôn, egyikük cigarettázik, a másik csokit majszol. Dolce vita.

Visszatartom lélegzetem, míg elhaladok, elhaladnak. Falumban azt mondták az ilyen munkára: nagyolás. Mint mikor valaki kaszáláskor csak a virágját vágja. Ha jönne utánuk még két csapat, azoknak is maradna munka.

A számadó juhászok közben ülnek a városházának nevezett díszes esztenában, és arról tanácskoznak, mit lehetne tenni, hogy még tisztább, még szebb, még pompásabb legyen a város. A fô számadó juhász arról áradozik: megpályázza a "Cuki muni- cípium, szuperstramm bürger-meister" elnevezésû európályázatot...

(Valamit kifelejtettem: a nyájakkal, a juhok között, ott botorkádznak a málhahordó szamarak is, igénytelen, szárazságot, hideget, vihart, port békésen tûrô, szelíd teremtményei az Úrnak. Most jövök rá: ennek is van analógiája. Mi vagyunk azok, kedves olvasóm, vásárhelyi adófizetô polgár, te meg én és a többiek. Agyunkat borítja a hazugság pora, de idônként kitátjuk a szánkat, és határozottan azt mondjuk: IÁ! Aztán elmegyünk szavazni, és négy évig megint csend van. És por meg közbûntények, --ényesek.)

Bölöni Domokos

Hangversenyre készülôdve, a rendezgetés- rendszerezés indíttatásával kerültem újra Chopin-mûvek közé. Zongoraközelben, hangzó felvételek és korabeli írott dokumentumok társaságában ismételten szembetaláltam magam az ellentmondással: a lengyel alkotó esetében az opus számok nem segítenek, sôt néha teljesen feleslegesek, akár megtévesztôek a tájékozódásban. Hisz a korai, de a szerzô életében kiadatlan mûvek az utolsó sorszámokat kapták, vagy a megalkotás és a kiadás közti idôbeli különbség miatt a kronológia teljesen megzavarodott. S mindez úgy jutott eszembe, hogy a hamarosan elközelgô, április 17-i és 19-i Bogányi- koncertek anyagát vizsgálva zömmel magas opus-számmal katalogizált mûveket találtam. Hogy milyen súllyal, jelentôséggel bír ez? Hát mondhatom, a kíváncsiság enyhítésére szolgál: egyes élethelyzetek és nagyszerû mûvészi megnyilvánulások kapcsolatának titkát rejtegetik talán... De cinkos kárörömmel szemlélném, ha valaki arra vállalkozna, hogy egy ismeretlen alkotást elhelyezzen a chopini életmûben. Ezt alátámasztandó, a félszáznál több mazurkáról Batta András írja: "Nem találunk két olyan mûvet, amelyben a zeneszerzô ismételné önmagát. Chopin tökéletességre törekedett. A mûvek minôségén nem érezhetô meg, hogy melyik korábbi és melyik késôbbi, semmiféle stílusjegy sem utal arra, hogy érettebb vagy kevésbé érett kompozícióról beszélhetünk."

Készül már a h-moll Scherzo - olvasom az 1832-es évnél Chopin életének krónikájában -, a négy scherzo közül az elsô, melyben nem található meg a scherzók pajkos, forgatagos humora. Ellenkezôleg, "súlyos pörölycsapások csattognak és az alvilág sötét erôi viaskodnak". Majd 1839-ben egy levélbôl értesülünk arról, hogy egyebek mellett Chopin egy cisz-moll Scherzót is komponált, melyet "a kolostor poétikus hangulatának és egy hajszolt, beteg, szerelmes lélek vergôdésének ellentéte" hat át, a középrészben pedig "angyali énekszó és csilingelô harangszó elevenedik meg".

Készül már a h moll Scherzo - parafrazálom dr. Nádor Tamást, az említett krónika íróját - , és nemsokára megérkezik hozzánk! Bogányi Gergely zongoramûvész hozza, és nem is árván, sok más remekmû társaságában, hogy mint mindeddig valahányszor, oly megejtôen szép elôadásával rajtuk keresztül ajándékozza nekünk önmagát.

A mûködésének tizedik évébe lépett Napsugár Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttest mûködtetô Marosszék Alapítvány szervezésében tartják április 15-én, pénteken 17 órai kezdettel a marosvásárhelyi Nyári kert szabadtéri színpadán az V. Nemzetközi Néptánctalálkozót. Ez a rendezvény hagyományosan az egy nappal késôbb sorra kerülô Erdôcsinádi Gyöngykoszorút "elôjátéka". Idén is gazdag a mûsorkínálat, anyaországi vendégegyüttesek jönnek el: a Miklós Táncegyüttes és a Bethlen Gábor Református Általános Iskola mozgásmûvészeti tagozatának gyerekcsoportja Törökszentmiklósról, az Öröm Néptáncmûhely Ürömbôl, a Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Mûvészeti Iskola gyerekcsoportja Marcaliból, a Pendelyes Kulturális Egyesület és a Petôfi Sándor Általános Iskola gyerekcsoportja Sopronból. A házigazdák képviseletében fellépnek a Napsugár együttes különbözô korcsoportjai, a Tökmagok, az Ifjak, az Elsô generáció táncosai - és a mûsort a Maros Mûvészegyüttes zárja.

Csütörtöki kimenô

Avagy, ahogyan Moritca és Omárka elképzelte az emberrablást és a váltságdíj kihegedülését. Mert ugye három román újságírót vagy tévéficánkolót egyszer csak Bagdad mahalájában elrablanak a gaz terroristák és foguk között kezdik tartani. Harapdálják ôket, az egyik, a különben is túlságosan rokonszenves békaszájú fejére fátylat is csavarnak, hogy hitelesebb legyen az össznemzeti átverés. És melléjük rendelnek egy olajos képû piláfzabálót, aki akár a Matache-piac környékén is csellenghetne, ha Piedone volt piacfelügyelô, bukaresti óriás éppen nem rugdossa ülepen, mert illegális bódékat húzogat föl, ahol tavalyelôtti brágát lehet kapni nem is túl brágán.

A minisztérium titoktart, fontoskodva tárgyalásokat ad elô, a tévéadókon elkeseredett szócséplés és hülyeségaratás folyik esténként, valahol már gyertyát is gyújtottak a lelki üdvükért, miközben ôk, az elragadott szabinnôk és szabin levô férfiak ülnek- üldögélnek valamelyik al- és fôdzsessziroda televíziós kamerái elôtt és magukban imádkoznak a 4 vagy 8 millió dollárért, amit adjon Allah vagy akárki más a román kormányból, de adjon, ugyanis abból - ha hihetünk az összgügyei híradók sejtetésének - az áldozatok is részesülnek.

Aztán kiderül, hogy a kormány fizetésképtelen, a titkosszolgálatok végre észre térnek, bevillan nekik, hogy a fôellenség nem Sepsiszentgyörgyön vagy Szászudvarhelyen keresendô, hanem az Öröm Városában, ahol öröm szír kalmárnak lenni, mert a (lebuktatott) kormányzat befogadta régecskén pártjába a közel-keleti maffiozókat, jobban mondva arab olaj- és kenôpénz-mágnásokat. A szociáldemokrácia internacionalizmusa töretlen.

És az egyik kalifa ötlete a tévésekre szabott kalitka. Ugyanis, ha belegondolunk, elfog a nevetés: milyen médiamédium az, aki nem tud tájékozódni, nincs szimata; akinek nem tûnik fel, hogy Bagdad külvárosa mégsem a fôtér, hiszen még Bukurestiben is felismerhetô, mikor vagyunk a Palota téren s midôn egy elnyûtt blokkgettóban.

Mindent összevetve, nem tudjuk, valóban Bagdadban dolgoztak vagy a fôvárosban szélhámoztak "az elrablottak". Jó kis mulatságnak, szép pénzszerzô cselnek indult az önelrablás. A többi a bíróság dolga.

A perköltségek fedezésére pedig javasoljuk, hogy mindazok, aki hitték és hirdették, hogy ezúttal Románia aktív iraki szerepvállalását ellenzô csoportok játszották az elrablás fôszerepét, ajánlják fel adójuk egy százalékát.

Idén július 27-29. között szervezik meg a középkori fesztivált, a Küküllô menti város rangossá vált, turisták ezreit vonzó rendezvényét. 1992-tôl kezdôdôen évente sor kerül a fesztiválra, amelynek egyik célja felhívni a figyelmet a középkori vár megôrzésének és restaurálásának szükségességére.

Idén a rendezvényt a Középkori szokások és hiedelmek címszó alatt szervezi meg a polgármesteri hivatal. Sorin Savu alpolgármester szerint remélik, hogy az eddigieknél sikeresebb lesz a rendezvény, amelynek költségvetését mintegy 50.000 euróra becsülik. A tervezett programban többek közt színházi elôadások szerepelnek a középkorban írt vagy e kor problémáit elemzô darabokból, középkori zene, orgonakoncertek, kórusok, középkori és modern táncok, utcai, kosztümös felvonulások, konferenciák, kézmûvesek kiállításai, filmvetítések, festészeti, grafikai kiállítások, versenyek, középkori táncoktatás.

Az idei Szent György-nap eseménye lesz Erdôszentgyörgy monográfiájának a megjelenése. A Kis- Küküllô menti település az ötvenes években (1950-1961 között) rajonközpont is volt, de városi rangot egy éve kapott, és ki tudja, mikor válik igazán várossá. De mindig is a térség gazdasági-kulturális központja volt, szerepe csak fokozódhat a jövôben. A hét székely szék - Orbai-, Sepsi-, Kézdi-, Csík-, Udvarhely-, Marosszék és Aranyosszék - közül Erdôszentgyörgy Marosszék délkeleti részén feküdt. Kezdetben megôrizte a székely faluközösségekre jellemzó önállóságát, élén a bíró állott. A XVI. századtól mindinkább a birtokos nemesség befolyása alá került. 1783-ban a Habsburg felvilágosult abszolutizmus megszünteti a székely és szász székeket, és Erdélyben 11 vármegyét hoz létre. Erdôszentgyörgy Maros-Torda vármegye szovátai járásához tartozott 1849-ig, majd a forradalom leverése után az Udvarhelyi Katonai Körzet a makfalvi alkörzetéhez. 1861 után a helységet újból Marosszékhez csatolták 1876-ig, amikor Erdôszentgyörgy a nyárádszeredai járáshoz, Maros-Torda vármegyéhez tartozik, 1919-ig. 1921-tôl Maros megye nyárádszeredai járásának része. 1925-tôl járási központ Udvarhely megyében. 1940 és 1945 között visszatér Maros-Torda vármegyéhez, majd 1945-1948 között ismét Udvarhely megyéhez csapják. 1949-ben újjáalakul Erdôszentgyörgy járás Maros megyében. 1950-tôl, a közigazgatás kommunista átszervezésétôl Erdôszentgyörgy a Maros Magyar Autonóm Tartomány rajoni központja 1960. december 31-ig, amikor felszámolják az adminisztrációs felosztást, és visszatér a községi státushoz. Ez tart 2003-ig, amikor városi rangot nyer. 1968-tól Bözöd és Bözödújfalu is Erdôszentgyörgyhöz tartozik.

Ebbôl is látható, milyen zaklatott története- történelme van Erdôszentgyörgynek (is). A kutató számára minden bizonnyal rendkívül nehéz, ugyanakkor izgalmas feladat, szép kihívás: megírni ezt a történetet, méghozzá úgy, hogy mind a szakember, mind az átlagolvasó, a tudományos igénnyel közelítô helytörténész és a lokálpatrióta meg a tájat felfedezô turista egyaránt örömét lelje benne.

Erdôszentgyörgy monográfiája ilyen. A várost magyarok, románok, romák lakják (1945 elôtt zsidók is), református, unitárius, római katolikus és ortodox vallású emberek, 2002-ben 5484 lakosa volt, abból 4149 magyar, 1088 román, 3 német és 244 roma. A 2004-ben készült "falukönyv" mára a város könyvévé lépett elô, olyan tanulmány, amelyet alapmunkaként kell kezelni az elkövetkezôkben, hiszen adatai az évek során folyamatosan gazdagodnak, részkutatások teszik teljesebbé anyagát, újabb és újabb kiadásai már bizonyára pompásabb köntösben és méltó példányszámban jutnak el a helybeliekhez és az ide látogató érdeklôdôkhöz.

A monográfus nem idegen, hiszen Bartos Miklós immár régóta erdôszentgyörgyinek számít. Egy másik Kis-Küküllô menti település, Abosfalva szülötte. Történelem szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen, ott tanulta meg a levéltári kutatást, és haszonnal kamatoztatta azt. 1972-1990 között a közeli Havadon, utána Erdôszentgyörgyön mûködik, volt tanár, községi könyvtáros, kultúrigazgató, iskolaigazgató. Írt dolgozatot a jobbágytelki szalmafonásról, részt vett a Havadról készült monográfia munkálataiban (annak mindkét kötetében szerepel tanulmánnyal), hosszú évek óta kutatja Erdôszentgyörgy és környéke múltját, regisztrálja jelenét. Most beérett munkája gyümölcse.

A monográfia az általános jellemzôk után a tárgyi és írásos emlékeket veszi számba, foglalkozik a társadalmi rétegzôdéssel, a népesség alakulásával, a gazdasági helyzettel, közoktatással, egészségüggyel, mûvelôdéssel, vallással, sportélettel, közigazgatással. Megismerhetjük a város jelentôsebb épületeit is, templomait, a Rhédey- kastélyt, majd életrajzi adatokat találunk az innen elszármazott, itt élt jelentôsebb személyekrôl. Leghíresebb persze Rhédey Claudia (1812-1841) grófnô, VI. György király nagyanyja. II. Erzsébet királynô magyarországi látogatásakor mondta: 17 százalékban az ô ereiben magyar vér folyik - nos, ez a vér Erdôszentgyörgyrôl származik. Bodor Péter (1788-1849) a zseniális ezermester feltaláló, a híres vásárhelyi muzsikáló kút, számos templomi orgona építôje is itt született. Ide való volt Kiss János altábornagy (1883-1944), a Bajcsy- Zsilinszky Endre vezette németellenes fegyveres ellenállási mozgalom tagja, ô dolgozta ki a budapesti felkelés tervét, emiatt elítélték és kivégezték. Több képzômûvész vallotta/vallja szülôhelyének Erdôszentgyörgyöt, például az arcképfestô Turi Jobbágy Károly (1835-1862), a kortársak közül itt kettôt említek, Székely Józsefet és Datu Victort. Kevesen tudják, hogy a közíró Mikó Ervin is itt látta meg a napot 1919-ben, csak úgy, mint a március 26- án hatvanadik évét betöltött Györffi Kálmán író. És igen, ez a táj adta a szociológus, történész, író Bözödi Györgyöt (1913-1989), a Székely bánja szerzôjét, akinek emléke még elevenen él azokban, akik személyesen is ismerték "Jakab urat". (Bartos Miklós: Erdôszentgyörgy)

A csángómagyar nyelvû iskola megépítésének támogatására szervezett EMKE-rendezvényrôl szóló egyik tudósítás olvasása után némi döbbenetet éreztem.

Ami a marosvásárhelyi, illetve maros megyei magyarság érdeklôdését a csángó ügy iránt, segítôkészségét az ottani testvéreink helyzetének megjavítása érdekében illeti, hadd közöljek egypár dolgot, ami lehet, nem köztudott tény.

Talán a legfontosabb az, hogy igenis van élô kapcsolat megyei községeink, városaink és a moldvai falvak lakói között. Bizonyítja ezt az, hogy 1990 óta - azelôtt nem lehetett - 1381 gyermek vett részt Maros megyei településen szervezett nyári tanulótáborban. Ezekben a táborokban került sor elôször a magyar nyelv, írás, olvasás tanítására, ha rövid 2 hét alatt is, de a gyermekeket fogékonnyá sikerült tenni a magyar nyelv tanulására, elsajátítására. Talán érdemes kiemelni a régeni római katolikus plébániát, az erdôcsinádi Szucsáki Alapítványt, a maros- keresztúri és marosszentgyörgyi római katolikus plébániákat, ahol hosszú évek során 40-50 gyermek vesz részt a nyári táborokban. De volt tábor Jobbágyfalván, Bonyhán, Backamadarason, Mezôpanitban, Erdôszentgyörgyön, Nyárád- magyaróson, Márkodon, Selyében, Deményházán, Csittszentiványon, Holtmaroson. A helyi közösségek, lelkészek, tanárok, programszervezôk, ének- és tánctanítók, felvigyázók és nem utolsósorban a finom ételeket elkészítô konyhai személyzet önkéntes és szíves munkája tette lehetôvé azt, hogy nem egy gyermek szemében könnyekkel búcsúzott a tábortól.

Marosvásárhelyi orvosok nem egy esetben ingyen kezelték Moldvából érkezett testvéreinket. Sok család és szervezet adományozott könyveket a hazatérô gyermekeknek, illetve a Klézse-Szeret Alapítvány könyvtárának. Az emlékezetes árvíz alkalmával több teherautó élelmet, ruhát stb. vittünk a károsult csángómagyar és más nemzetiségû moldvai testvéreinknek segélyképpen (Külsô-rekecsiny, Berendfalva, Csíkfalva, Pusztina, Klézse, Somoska stb.). A backamadarasi fogadó családok csoportos látogatást szerveztek a moldvaiakkal való kapcsolat elmélyítése végett.

Lehet, hogy ezeknek az akcióknak nem volt különleges hírverésben részük, noha nem egy esetben tudósított az eseményekrôl a rádió, a helyi sajtó. Ezért gondolom, hogy mielôtt egy ilyen sommás ítéletet közölne bárki a sajtóban, legalább az RMDSZ-tôl megkérdezhetné az adatközlô, hogy mi is a helyzet. Hiszen elsôsorban az RMDSZ feladata, hogy a moldvai magyarság helyzetével foglalkozzon, s amennyiben lehetôség van rá, azonnal segítsen.

Az EMKE-nek csak gratulálhatunk, hogy felkarolta a helyi rádió kezdeményezését, s sikerült 25 millió lejt összegyûjteni. Vajon, ha a fent felsorolt községek lakóihoz fordulnánk, nem lenne még eredményesebb a gyûjtés, s akkor nemcsak Marosvásárhely, hanem Maros megye is ott szerepelhetne egyik rekecsinyi iskolaterem fölött.

Czellecz Jenô, a csángóbizottság nevében

Elsôsorban azt szeretném leszögezni, nem vagyok beteg és még reklamáló típus sem. Csupán csak ismerem a jogaimat, amelyet számtalanszor sárba taposnak. Ennek ellenére én harcolok értük, élek alkotmányos jogaimmal.

Kevesen vannak, akiknek van bátorságuk és erejük harcolni, ugyanis az embereket megfélemlítik, nem mernek mozdulni, reményvesztettek és nem hisznek abban, hogy valamit is megoldhatnak. Lehet, én sem járok több sikerrel, de legalább felhívom a figyelmet és jelzem, hogy én is itt vagyok, véleményemet figyelembe kell venni.

És most szóljak a gondjaimról, gondjainkról. Amióta üzembe helyezték a forgalmi lámpát a marosvásárhelyi 1989. December. 22 úton, az Unic útkeresztezôdésnél, a környék lakói nagyobb zajártalomnak vannak kitéve. A Szászrégen felôl Marosvásárhelyre beáramló nehézgépjármû-forgalom itt halad át. A lámpa piros jelzésére - természetesen - megállnak, majd óriási zajjal, robajjal egyszerre indulnak. A nagy kapacitású - általában rossz mûszaki állapotú és régi - tehergépkocsik egy idôben keletkezô burrogása nagyon megemeli a zajszintet, ami elviselhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy milyen nagyfokú a légköri szennyezésük, amely igencsak káros hatású egészségi állapotunkra.

Tudomásom szerint ez az út municípiumi és országút. Ügykezelôségük leveszi a "hasznot" a mi idegeink és egészségünk rovására. Nem lehetséges, hogy mi, a sokak és ostobák, kompromisszumot tegyünk.

A terelôutakról egyelôre még csak beszélünk, igaz, hogy idestova már 40 éve. Tehetetlen a mindenkori városvezetés, ha ezt a létfontosságú város- és forgalomrendezési tervet nem tudták megvalósítani.

Visszatérve a villanyrendôrre. Múlt év decemberében kezdték mûködtetni. A forgalomrendészettôl senki sem szállt ki a helyszínre felmérni, hogy mi is történik itt, pedig ez a pokollal egyenlô. A gépkocsik tülkölnek, forgalmi dugó keletkezik, s a nagy zajban az itt parkoló gépkocsik riasztóberendezései is beindulnak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a környékbeli kocsmák sem zárnak be 22 órakor (ahogy ez természetes lenne), az utca tele van koldusokkal, akik lépten-nyomon a járókelôkre rontanak egy kis pénz reményében.

Mellékelem a Környezetvédelmi Felügyelôség által végzett méréseket, amelyekbôl kiderül, hogy a mérések alkalmával délelôtt egy fél óra alatt (például 10-10.30 óra között) 524 személygépkocsi, 162 kisbusz, 9 autóbusz és 35 kamion halad át az útkeresztezôdésnél, a zajszint pedig 72 dB körüli.

Végül felteszek egy kérdést a városvezetésnek: nekem s az ottlakóknak saját lakásunkban nincs jogunk a pihenéshez? Továbbá javasoljuk, hogy szüntessék be a stoplámpa mûködését, vagy oldják meg a forgalom elterelését.

Nicu Ileana, Marosvásárhely

Van egy égetô dolog, ami nem csak nekem fáj, hanem az egész városnak, azaz Szászrégennek. Arról van szó, hogy van egy szép kórházunk, az udvaron létesítettek egy orr-, fül- és gégekórházat szalonokkal, valamikor mûtöttek Rád doktor úrral az élen. Sajnos, most ez a részleg nem mûködik. Nincs a megyében egy orvos, aki állandó jelleggel itt tartózkodna. Jelenleg jár fel egy orvos 2-3 órára, ha van valami komoly eset, és azzal megy vissza Marosvásárhelyre. De én és többen kérdezzük: ha sürgôsségi eset van, komolyabb baj van, akkor mi történik? Meg lehet halni?

Leírom az én esetemet, ami csak egy a sok közül, és átnézhetik, min mentem keresztül. Hatvannyolc éves vagyok, s éltem eleget - gondolhatja bárki -, de ha egy fiatalabbal történik meg, mit érez az a beteg, s a hozzátartozói. Megakadt egy darab száraz kolbász a nyelôcsövemben, a feleségem hívta a mentôt, vigyenek orr-, fül- és gégeklinikára, ide, Régenbe. A fiam is jött velem - hazahívattuk a munkából. Jött a mentô, felvittek a kórházba. Ott adtak egy perfúziót. Kérdeztem, miért nem visznek át a fül-orr-gégészetre? Mire azt felelték, ott nincs már orvos, aki segíthetne nekem, aki kivehetné a kolbászt. A perfúzióval a karomban, légzési zavarral - alig tudtam szuszogni - be kellett szállítsanak marosvásárhelyre, az ORL-re. Így telt el körülbelül 3 óra. Most ismét megkérdem: miért nincs állandó fül-orr- gégészeti ügyelet Szászrégenben? Régen volt, s milyen sok emberen segítettek. Isten ôrizze meg azt a szászrégenit vagy környékbelit, akinek a légcsövébe megy az étel! Még az sincs, aki elsôsegélyt nyújtson! Vásárhelyig nyugodtan meghalhat a beteg. Akinek szerencséje van, mint nekem, túléli. Akinek nincs, annak vége. Ismét visszakanyarodom oda, ahonnan elindultam, régebb az orr-, fül- és gégészeten operáltak, mandulát, polipot távolítottak el, kezeltek. Ahogy a fogász, belgyógyász fel tud jönni Régenbe, miért nem tud feljönni a orr-, fül- és gége szakorvos is?

Gál Lajos, Szászrégen

A Bibliofil könyvesboltban már hónapok óta mûködik a meseolvasó sarok. Mindig akad néhány gyerek, aki szívesen bejön egy órácskára ide, a könyvespolcok közé, mesét hallgatni, rajzolgatni. Várja ôket a boltos néni, meg a foglalkozásokat vezetô óvó néni, tanító néni. Jó dolog ide beugrani egy órára, bizony! És praktikus is lehet, mert azalatt anyu, apu nyugodtan elintézhet egy- két dolgot a fôtéren.

Az elmúlt hétvégén egy egész csapatra való kisiskolás gyûlt össze a könyvesboltban. A kuckó zsúfolásig telt, hisz ünnepi alkalom volt ez. Az Erdélyi Magyar Könyvklub megszervezte a magyar költészet napjának ünnepét. "Reméljük, hogy ezen alkalom is lehetôséget ad arra, hogy közelebb kerülj a versek varázslatos világához. Légy te is »kertész«, értékek teremtôje és hordozója." - üzenték a gyerekeknek a szervezôk.

Akik már százig is el tudnak számolni, azoknak könnyû volt megérteni azt, hogy a huszadik század nagy magyar költôje, József Attila (némelyek szerint a legnagyobb) épp most lett volna százéves, és április 11-én, a költô születésnapján ünneplik a magyar költészet napját is.

Elôször közösen keresték a választ a kérdésekre: Mi a költészet? Ki a költô? Csak úgy ömlött a sok okos és jó magyarázat: "Ahogy a pék, kenyeret süt, a szabó ruhát varr, a kômûves házat épít, úgy a költô verset ír. Csak a költôk tudnak verset írni, mert csak ôk tudják úgy összerakni a szavakat, hogy az verssé változzon." És hogy mi a vers? - erre is találtak választ a gyerekek. Érdekes, hogy szinte ugyanazt válaszolták, mint Kányádi Sándor történetében a hajdani kisfiú: "A vers az, amit mondani kell."

Közösen megtanulták József Attila Altató címû versét. A gyanútlanul belépô vásárlók, akik a polcok között kutakodva, egy-egy könyvbe merítkezve gyönyörködtek a rendhagyó ünneplésben, talán ôk is a gyerekekkel együtt suttogták az álomba ringató verssorokat:

"A villamos is aluszik,

s míg szendereg a robogás,

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs."

De nem lett volna igazi az ünnep versmondás nélkül. A Mûvészeti Líceum elsôsei úgy döntöttek, hogy kedvenc verseiket szavalják el a boltban, a belépô vásárló bácsik, nénik nagy-nagy ámulatára. Rímtelen gyermekverseket szavaltak, Lovas Ágnes Kire hasonlítok címû kötetébôl, mely versek "költôi" akár ôk is lehettek volna. Csuda mókás versek voltak, mert gyerek szemszögbôl ábrázolták a világot, mint például ez is:

"Ha nagy leszek, akkor körhintás leszek,

és egész nap a körhintalovon csücsülök.

Vagy fagylaltos leszek,

és egész nap fagylaltot nyalogatok.

De egyelôre még csak kisgyerek vagyok,

és egész nap azon gondolkodom,

hogy mi leszek, ha nagy leszek..."

Nemes Csilla

Részt vettem a szovátai körzeti RMDSZ- gyûlésen, itt szóvá tettem javaslatomat és panaszomat az erdészeti hivatallal kapcsolatban. Ezek a következôk:

Vannak olyan területek, amelyek a kollektivizálás elôtt szôlôsök, gyümölcsösök voltak. Ezeket a területeket megyei határozattal (445/1979-es számú törvény) átadták az erdészeti hivatalnak, mert hasznavehetetlennek nyilvánították azokat. Az erdészet arra hivatkozik, hogy ôk ezeken a területeken befektetéseket hajtottak végre. Ez nem minden területre igaz. Én 2000-ben, személyesen Libe mérnökkel a Daniel parcellán terepszemlén voltam, a falut képviseltem, tanácsosként.

Azóta sem történt semmi, csak a huzavona folytatódik. Javaslom, tartsunk újabb terepszemlét. A 2004. október 4-i román nyelvû Hivatalos Közlönyben újabb törvény jelent meg, amelyben kárpótlásról van szó. Mi, ha lehet, a területünkhöz ragaszkodunk. Ez több mint 20 tulajdonos óhaja. A másik javaslatunk és óhajunk, hogy ezt az ügyet tárgyalják meg a parlamentben is. Javasoljuk, hogy az RMDSZ képviselje álláspontunkat, mely szerint a vissza nem igényelt erdôterületeket, azokat, amelyekre az utódok nem tartanak igényt, vagy utódok sincsenek, hogy visszaköveteljék, adják a polgármesteri hivatalok tulajdonába. Ezt arra alapozzuk, hogy itt az államnak soha nem volt erdeje.

A szovátai gyûlésen a megyei küldött javasolta, hogy írásban is ismertessem panaszomat, ezt most nyilvánosság elôtt is megteszem.

Pécsi Ferenc, Kibéd

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

(Folytatás április 7-i lapszámunkból)

Nem lehetséges tehát, hogy a birtoklevéllel rendelkezô tulajdonos mint eladó a közjegyzôtôl bármilyen szerzôdés megszerkesztését és hitelesítését kérje elôzetes betáblázás nélkül, vagyis érvényes telekkönyvi kivonat nélkül. A betáblázási díjszabásokat a 2004. december 30-i Hivatalos Közlönyben közzétett 2004. évi 456- os közigazgatási és belügyminiszteri rendelet tartalmazza. A rendelet a birtoklevél elsô betáblázásánál díjszabás- mentességet ír elô, ha a birtoklevél címzettje kéri a betáblázást, mert az abban szereplô valamelyik vagy mindegyik parcelláját el akarja adni, maga a betáblázás ingyenes lesz, és csak a földmérônek kell majd a kataszteri dokumentáció elkészítéséért fizetni. Erre a rendeletben megadott ingyenesség nem terjed ki.

Románia Hivatalos Közlönyének I. részében, az 1998. február 23-i 84. számúban találjuk az igazságügyi miniszter 1997. évi 237-es sz. elôírását a telekkönyvek szervezésérôl és mûködésérôl. Itt eljárási szabályok vannak rögzítve, az 129. szakasz pedig kimondja: a kataszteri és ingatlan-nyilvántartási mûveleteknek valamennyi megye területén történô lezárásáig a telekkönyvi rendszerû helységekben az 1938. évi 115. sz. törvényrendelet elôírta telekkönyv-vezetési eljárási szabályokat alkalmazzák, azokban a helységekben pedig, amelyekben az átírásoknak és bejegyzéseknek a Polgári Törvénykönyvben és a Polgári Perrendtartási Törvénykönyvben szabályozott rendszere van hatályban, ezeket kell alkalmazni.

Az ország egyes területein, így Erdélyben továbbra is hatályban maradtak az 1938. évi 115-ös számú törvényrendelet elôírásai (kizárólag a belterületekre vonatkozóan), amelyeket ezután is - az általános/új kataszteri ingatlan- nyilvántartási rendszer bevezetéséig a régi vagy a meglévô telekkönyvi rendszer szerint kell nyilvántartani. Ha viszont az ingatlant hozzácsatolás vagy leválasztás éri, ehhez nem nyúlnak hozzá, ha e mûveletek nyomán tulajdonváltás következik be, már ideiglenes betáblázást kell eszközölni. De ideiglenes betáblázásra és a kataszteri dokumentáció elkészítésére van szükség, ha a telekre épületet kívánnak bejegyeztetni, nemkülönben abban az esetben is, amikor a betáblázást a következô jogcímek valamelyike alapján kívánják végrehajtani: az 1990. évi 15. sz. törvény és az 1991. évi 834. sz. kormányhatározat (a régi állami vállalatoknak kereskedelmi társaságokká történô átszervezésérôl szóló jogszabályegyüttes), aztán az 1991. évi 18., az 1997. évi 169. és a 2000. évi 1. sz. törvény, majd pedig az 1995. évi 112. sz. törvény és a 2001. évi 10. sz. törvény (a jóvátételi törvények) alapján.

Elôfordulhat, hogy egy terület telekkönyvi tulajdonosa azt felparcellázza eladás céljából, leválasztva az ingatlanról, megtartja a telekkönyv és helyrajzi számát az épületekre és az udvarra vonatkozólag, ellenben a leválasztott és eladott terület, a kert tulajdonosa már csak ideiglenes betáblázással fog rendelkezni, ilyen jellegû tulajdonlapot fog kapni, ahol már új kataszteri számot kap a régi helyrajzi szám feltüntetése mellett.

Az is elôfordulhat, hogy a telekkönyvben szereplô tulajdonos építményeit szeretné bevezetni, feltüntetni a telekkönyvben. Ma már ezt is csak kész kataszteri dokumentáció alapján teheti meg. Elôírás az, hogy minden olyan esetben, amikor a tulajdonjogot a fentebb felsorolt szabályok alapján ismerték el vagy adták vissza, a betáblázás csak ideiglenes jellegû lehet, és a régi telekkönyvet le kell zárni. Így lassan a régi telekkönyvi rendszer helyét a 7. kataszteri törvényre épülô új rendszer veszi át.

Mellau György

Ahogy elolvad a hó, a természetjáró ember kirándulás közben már meresztgeti a szemét, hátha megjelenik valamelyik kora tavaszi gomba, és hazaérve meglepi a családot egy fôzetre való friss gombával. Kémleli a fák törzsét, reménykedve, hogy valamelyiken ott díszleg a pisztricgomba, esetleg egy sárga gévagomba-telep. Számít arra is, hogy a galagonyabokrok tövén már kibújt a tövisalja gomba. Szintén áprilisban jelennek meg a kucsmagombák is. Ezek a különleges alakú és ízletes gombák sajnos elég ritkán fordulnak elô (például a Bekecsen, a bekecsalji dombokon és a Vajdakuta környéki erdôkben. Április végén, május elején jelenik meg egyik legszebb tavaszi gombánk, a májusi pereszke erdôszéleken, bokrosokban, általában csoportosan. A szerencsés gombász ilyenkor szép gombazsákmánnyal térhet haza. Kertekben, utak mentén, parkokban a tavaszi napsütés hatására bújik elô a gyapjas tintagomba, többnyire csoportosan. A gombákat nem ismerô és nem értékelô embertársaink legtöbbször eltapossák, felrúgják. Éppen ezért a következôkben errôl a gombáról kaphat tájékoztatót a kedves olvasó.

Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)

Kora tavasztól késô ôszig termô, közepes termetû, jóízû, ehetô gomba. Kalapja fiatalon hengeres alakú, hordószerû, felülete gyapjas, pelyhes, fehér színû, a csúcson sárgás. Késôbb a kalap kibomlik, behasadozik, szétterül. Lemezei eleinte fehérek, halvány rózsaszínûek, majd megfeketednek, vizenyôsek lesznek, elfolyósodnak. Tönkje fehér, karcsú, alul gumós. Felsô részén többnyire fejletlen, elmozdítható gyûrû van.

Étkezésre csak a fiatal, még nem feketedô lemezû gombát ajánlatos használni. Puha húsa tojásosan vagy levesnek kitûnô. Keverékgombaként minden más ételnek felhasználható. Hátránya, hogy nem áll, és így szedés után hamar el kell készíteni. Szárításra, tartósításra nem alkalmas.

Hengeres alakja, pelyhes, gyapjas, pikkelyes kalapja minden ártalmas gombától megkülönbözteti.

Rokonai közül megemlítjük a kerti tintagombát és a ráncos tintagombát, amelyek szintén ehetôk, de sem étkezés elôtt, sem utána nem szabad alkoholt fogyasztani. Összetéveszthetôségük miatt kezdô gombász ezeket ne szedje.

Málnási András

Hogy állnak a nyugdíjátszámításokkal?

D. B. marosvásárhelyi nyugdíjas olvasónk tette fel a kérdést, hogy állnak a nyugdíjátszámításokkal és mikorra várható az átszámított nyugdíjak folyósítása? A kérdésre Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatója válaszolt.

- Maros megyében erre a periódusra körülbelül 34.000 nyugdíjat kell átszámítani. Jelenleg az 1980- 1990 között nyugállományba vonult személyek nyugdíjainak átszámítása folyik, körülbelül a munka felénél tartunk. Az átszámított nyugdíjakat egyelôre nem folyósítjuk, mert erre még nem jelent meg semmilyen rendelkezés. A nyugdíjasok elôre láthatólag júliusra várhatják a megemelt nyugdíjakat.

Nem nyitnak újabb pénztárakat

A. G. marosvásárhelyi olvasónk nehezményezte, hogy a volt November 7 negyedben, a Kornisán vagy a Somostetô környékén nincs sem a gázszolgáltatónak, sem a villanyáram-szolgáltatónak pénztára. Így az itt-lakóknak, többnyire öregeknek, messzire kell menni fizetni.

Hulpus Claudiu, az Electrica villanyáram- szolgáltató vállalat szóvivôje tájékoztatott, hogy az öt megyét kiszolgáló cég egyetlen városban sem nyitott 3 kasszát úgy, ahogy Marosvásárhelyen tették. Itt a központi épületben (Calarasilor u.), a Tudorban és Kövesdombon mûködik pénztár. Egyelôre a cégnek nincs szándéka újabb pénztárat nyitni. Azonban új vonalkódos számlázási módszert szeretnének bevezetni, amely egyszerûsíti a fizetést és lehetôvé teszi, hogy nagyobb áruházakban is fizetni lehessen.

Jelenleg folyik a tavaszi nagytakarítás, az emberek a kertekben gyûjtik össze a száraz növényzetet. A marosvásárhelyi tanács 2002. évi 224-es számú határozatának 6. cikkelye elôírja, hogy a tulajdonosi társulások zöldövezetérôl összegyûjtött növényi hulladékokat külön raktározzák, s 48 órán belül el kell szállítani. Tilos a város területén összegyûjtött bármiféle hulladék vagy növényi maradvány elégetése. Az elôírást megszegôket 3 millió lejes pénzbírsággal sújtják.

A tûzvédelemre vonatkozó 1998. évi 678-as számú kormányhatározatba foglalták a kihágásnak minôsülô cselekedeteket, a pénzbírságok mértékét a 2002-es évi 786-os kormányhatározat határozza meg. Az elôírások értelmében erdô közelében tilos nyílt tüzet rakni, ha fennáll a veszély, hogy a tûz átterjed a közelben levô erdôre. Az elôírást megszegô személyt 800.000+1.000.000 lejes pénzbírsággal sújtják. Ha a nyílt tüzet tiltó jelzéssel ellátott helyen szeles idôben, illetve éjszaka rakták, a szabálysértôt 1,5 milliótól 2 millió lejig terjedô pénzbírság kifizetésére kötelezhetik. A tiltó táblával ellátott helyen való dohányzásért a büntetés 500-800.000 lej.

Nagy Annamária

A képviselôház hétfôi plenáris ülésén, az illetékes szakbizottsághoz való többszöri visszaküldés után jóváhagyták az építkezési munkálatok engedélyezésére vonatkozó törvény módosítását, amelynek alapvetô célja e folyamat leegyszerûsítése az engedély-kibocsátási kompetenciák decentralizációja, az állampolgárhoz legközelebb álló szintre való áthelyezése által. Az RMDSZ módosító javaslatait Seres Dénes és Antal István képviselôk nyújtották be. Ennek megfelelôen mindazokat az engedélyeket, amelyeket eddig a megyei tanács bocsátott ki, ezután a polgármesteri hivatal bocsátja ki.

Megemlítjük, hogy mûemlékek esetében szükséges a megyei fôépítész, illetve a kulturális ügynökség véleményezése. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy a községek külterületén építendô, 100 m2-t meg nem haladó melléképületekhez, valamint gazdasági épületekhez szükséges engedélyeket a polgármesteri hivatal bocsátja ki, ez alapvetôen a vidéki lakosság érdekét szolgálja. A 100 m2-t meghaladó építkezésekhez viszont megyei tanácsi engedély szükséges.

Kiemeljük továbbá, hogy az építkezésre szánt területért a felelôsség teljes mértékben az igénylôt terheli, arra vonatkozóan, hogy ennek helyzete jogilag tisztázott- e vagy sem. A régi szabályozással ellentétben ugyanis a bíróság hivatalból nem függeszti fel az építkezést.

…a Bulevárd (a Vár utca) mentén. Ezen a csendes, elôkelô városrészen, a Vártól északra alakult ki II. József uralkodása alatt a Németváros, ahová a XVIII. század végén német tisztviselôket telepítettek. Itt nyitották meg (ma már nem azonosítható helyen) az elsô német iskolát. A Bernády-korszakban itt épült fel a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Fôgimnázium (1903-1905) és a Gróf Széchenyi István Felsôkereskedelmi Iskola (1908-1912).

Az 1910-es városrendezéskor a várfal mellett az 1625- ben ásott 10 m széles és 8 m mély árkot betömték, s a Vár utcában sétányt hoztak létre, ahová Bernády György dupla fasort ültettetett a Rákóczi-lépcsôtôl egészen a Klastrom és Hunyadi János (ma Mihai Viteazul) utca sarkáig.

A ’30-as években a Bulevárd közkedvelt sétánya lett a városnak, ahol meghatározott napokon a katonai helyôrség rezesbandája szolgáltatta esténként a térzenét.

A II. világháború idején és után a fôtér lett a marosvásárhelyiek kedvelt sétálóutcája, s így a Bulevárdot egyre kevesebben látogatták. Csak az 1997-es Vásárhelyi Napok idején keresték fel újra tömegesen. A város vezetôi is felfigyeltek erre, és 2002-ben teljesen felújították, padokkal és világítótestekkel szerelték fel ezt a régen közkedvelt sétányt.

A Petru Maior Egyetem bejárata elôtt, a Mészárosok bástyájának szomszédságában áll Kôrösi Csoma Sándor (1784-1842), a magyar ôshaza kutatójának a szobra. Alkotója Dabóczi Mihály szobrászmûvész. Az 1943-ban a Kádárok bástyája mellett felállított, s a háború idején megrongálódott szobrot Kulcsár Béla szobrászmûvész restaurálta, majd 1962-ben a mai helyén, a Mészárosok bástyája elôtt újra leleplezték.

A Bulevárd alsó részén, a lépcsôsorral szemben, 2004-tôl II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobrát találjuk, melyet Mányoki Ádám Rákóczi-képe alapján Pokornyi Attila szobrászmûvész alkotott. E szobor felállításával régi adósságot törlesztett a város. Az 1919-ben az Arany János és Kossuth Lajos utca találkozásánál lévô parkból eltávolított, majd összetört Rákóczi-szobor helyett új szobor hirdeti a szabadság eszméit idôtlen idôkig.

Fodor Sándor (S.)

Túraajánlat

Úgy tûnik, mifelénk már végérvényesen megjött a tavasz, és e hét végén osztályunk a Bekecsre túrázik: két vagy négy keréken. Aki még vágyik egy kis hó után, avagy erônlétét szeretné ellenôrizni, az megteheti azt a túrát, melyet múlt héten járt végig Csányi László útitársunk. Tehát ezennel ô kalauzol a Radnai- havasokban.

Nyáron gyakran látogatják a Keleti- Kárpátok eme legmagasabb hegyeit, húsz fô gerincén több 2000 m feletti csúcs van, köztük a Keleti-Kárpátok két legmagasabb csúcsa, a Nagykövecses (Pietrosu, 2303 m) és az Ünôkô (Ineu, 2279 m). Ez alkalommal a Puzdra-csúcs volt a cél (2189 m). Nem jelzett utakon kellett haladni, hisz igazán vad természetet ezektôl távolabb lehet látni.

Indulás Borsafüredtôl (itt 845 m magasan van jó szálláslehetôség is), fel a Cimpoioasa völgyén. Ez egy nagyon látványos gleccservölgy, kb. 6 óra alatt lehet felérni a gerincre, a Tejnyeregbe. A Kis- és Nagy Tejcsúcs (2172 m, V, Laptelui Mare) érintése után jutunk fel a