|
LVII. évfolyam 83. (15959.) sz. |
2005. április 12., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk nepujsag@e- nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 150 Ft/szó, 200 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A Romániai Municípiumok Föderációjának (RMF) elnöki tisztségét is betöltô Dorin Florea szerint "nem normális" a földgázbérlet bevezetése. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak 16 milliárd lejt kell fizetnie gázbérlet címen, ami a városvezetô szerint egyenlô az egyévi közvilágítási díjjal. Florea szerint az RMF jogi kifogást fog emelni a vonatkozó rendelet ellen.
A polgármester szerint egy olyan döntésben, amely a helyi közigazgatási egységeket érinti, mindenképpen konzultálni kellett volna a Közigazgatási Minisztériummal valamint a RMF-fel, de például a földgázbérlet április 1-jei hatállyal való bevezetésérôl senkivel nem konzultált a kormány.
Milyen alapon vezeti be a Distrigaz új tulajdonosa, a monopolhelyzetben levô Ruhrgas a bérletet? - tette fel a kérdést ingerülten a Dorin Florea. A fogyasztó (mind jogi, mind magánszemély) ugyanis ha használja a gázt, ha nem, egy bizonyos, az eddigi fogyasztása alapján kiszámolt összeget fizet majd bérlet címen. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal esetében ez 16 milliárd lejt tesz ki, ami mellett természetesen a hivatal (és az önkormányzatnak alárendelt intézmények) által elhasznált földgáz ellenértékét is törleszteni kell. Florea szerint a 16 milliárd lejes bérletet nem vették figyelembe a költségvetés kidolgozásakor, és az összeg közel annyi, mint az egyévi közvilágítási díj. A Népújság kérdésére, hogy ezek után mit szándékoznak tenni és honnan vonják el a pénzt a gázbérlet kifizetésére, a polgármester kijelentette: a Romániai Municípiumok Föderációjának jogászai már tanulmányozzák a jogi eljárás lehetôségét. A városvezetô reménykedik, hogy a bérlet bevezetésérôl szóló rendelkezést hatálytalanítják, de ha mindenképpen fizetni kell, márpedig a közintézmények nem maradhatnak földgázszolgáltatás nélkül, akkor csakis a városfejlesztési, beruházási programoktól vonhatják el a pénzt. Például az 1918. December 1. út (volt Hosszú utca) felújításától, a városbejárattól a központig.
Florea azzal is fenyegetôzik, hogy a Ruhrgas részére a maga során a földgázbérleti díjjal egyenértékû gázvezeték-használati díjat vezet be. Erre egyébként már történt próbálkozás, amikor 3 évvel korábban a polgármester pert indított a fenti használati díj bevezetésére nemcsak a Distrigaz, hanem az Electrica részére is. A pert a két vállalat fellebbezésére felfüggesztették.
A megyei tanácsot vádolja a polgármester
A polgárôrséget a törvény szerint április 1-jétôl fel kellett volna számolni, gyakorlatilag ez nem történt meg - jelentette ki Dorin Florea, aki szerint furcsa módon még mindig mûködik a polgárôrség, a megyei tanács keretében nem alakult meg egy hasonló intézmény és mégis, a megyei önkormányzat illetve a polgárôrség által kifejtett nyomásra a polgármesteri hivatal elvesztett több, jelentôs intézmények biztonsági felügyeletére vonatkozó szerzôdést, miközben a "megyei tanács kiszúrta a hivatal szemét 6 helyiség átengedésével a közösségi rendôrség számára, de csak 4 hónapig".
A polgármester ezek után nem volt hajlandó többet mondani arról, hogy ki milyen nyomást fejtett ki, és mely szerzôdéseket vesztett el az immár az önkormányzat hatáskörébe tartozó közösségi rendôrség. Errôl Filip Viorel ezredes, a közösségi rendôrség ügyvezetô igazgatója tájékoztatott. Elmondta, hogy a közösségi rendôrség megalakulása után úgy gondolták, ellátják a közintézmények, különbözô cégek székhelyeinek ôrzését is, errôl szerzôdéseket kötöttek vagy újítottak fel kiegészítô iratokkal. A szerzôdések összértéke mintegy 24 milliárd lej. Az ezredes szerint az történt, hogy március végén átiratot kaptak a polgárôrségtôl, amelyben arra hivatkoznak, hogy a március 28-i 23-as kormányrendelet lehetôvé teszi a megyei önkormányzat keretében egy, a polgárôrséghez hasonló intézmény létesítését, és az intézmények felügyeletét ez fogja ellátni. Az átirat eredményeképpen több intézménnyel (például a Kincstárral, Román Fejlesztési Bankkal, Megyei Könyvtárral, Nyugdíjpénztárral) megkötött szerzôdéstôl elesett a polgármesteri hivatal, ami legalább 20 milliárd lejes kiesést jelent.
A kormányátalakítás jelenleg nem képvisel prioritást, a folyamat részleteit menet közben ismertetik, közölte hétfôn Calin Popescu Tariceanu kormányfô - jelenti a Mediafax.
A miniszterelnök azt követôen nyilatkozik a kérdésrôl, hogy Bogdan Olteanu parlamenti kapcsolattartással megbízott miniszter közölte, május-júniusban, a parlamenti ülésszak végéig kormányátalakításra kerül sor a minisztériumok számának csökkentése és fôosztályok összevonása révén.
"Nem mondhatok részleteket, mivel ez a folyamat jelenleg nem képez prioritást. Ahogy a tervezet halad elôre, többet beszélhetünk róla, de most nem tudok errôl semmi érdemlegeset mondani" - közölte Tariceanu. Az országos sajtóban megjelent híresztelések szerint a kormányátalakítás Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt is érintheti, ám ez tulajdonképpen a teljes kabinet lemondását, vagy bizalmatlansági indítvány révén történô menesztését jelentené.
Markó Béla kormányfôhelyettes, az RMDSZ elnöke hétfôn, sajtótájékoztatón kijelentette, a kormányátalakítást "idôsze-rûtlennek, de szükségesnek" tartja, de errôl a kérdésrôl nem tárgyalt a koalíció tagjaival. "Kormányátalakítások idônként mindenhol vannak, nem tudom, idôszerû-e most errôl beszélnünk. Talán kicsit késôbb" - mondta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke hozzátette, a jelenlegi, átvett kormányzati struktúra korrekcióra szorul, de erre nincs "égetôen" szükség. "Valóban, ez a struktúra több szempontból következetlen, és korábbi miniszterek személyéhez kapcsolódó érdekek nyomait hordozza. Egyértelmû, hogy át kell gondolnunk a kormány szerkezetét, de nem vagyok meggyôzôdve, hogy ezzel sietnünk kellene. De elôbb vagy utóbb meg kell tennünk" - jelentette ki Markó. Az RMDSZ elnöke példaként a Szállításügyi, Építkezési és Turisztikai Minisztériumot említette, amelynek illetékességi körébe szerinte túl sok terület tartozik, ugyanakkor egy miniszter és egy megbízott miniszter vezeti.
Markó azt is elmondta, hogy az elôre hozott választásokról sem tárgyalt a koalíciós pártok képviselôivel. "Az utóbbi idôszakban nem beszéltünk az elôre hozott választásokról. Azt hiszem, a koalíciós pártok néhány héttel korábban kifejtették álláspontjukat, a koalíció tagjai pedig úgy értékelték, hogy jelenleg nem merül fel az elôre hozott választások kérdése."
Markó Béla újból hangsúlyozta, hogy a parlamenti többség több "fegyelemmel és szervezettséggel" érhetô el.
Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetôje hétfôn kijelentette, az EU-hoz történô csatlakozás nem csupán "tejet és mézet" jelent, ez a folyamat problémákat eredményez a nemzetgazdaság több területén.
"A tavalyig nagyon sok szó esett a csatlakozás hasznáról. A csatlakozás valamiféle tejjel- mézzel folyó integrációként jelent meg" - fogalmazott Scheele egy, Románia európai integrációjának hozadékáról és áráról szóló megbeszélésen. Az EB-delegáció vezetôje hozzátette, a csatlakozás nem minden állampolgár számára lesz feltétlenül pozitív mozzanat.
Jonathan Scheele szerint a romániai piac EU felé történô megnyitása 2007 január 1-én "több cég számára jelent majd problémát".
"Romániának alkalmazkodnia kell az EU közös kereskedelmi politikájához, ez pedig sok esetben alacsonyabb belsô tarifákat jelent. Nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy Románia külkereskedelmének szerkezete sokat változik a következô idôszakban, ugyanakkor a versenyszférának elônytelen elemei is vannak" - mondta az EB-delegáció vezetôje.
Scheele kifejtette, az EU-ban nem léteznek minimálárak, mint Romániában az elektromos energia esetében. Ezt a gyakorlatot a csatlakozással meg kell szüntetni, tette hozzá.
A 2007-re tervezett EU-csatlakozásig a teljes konvertibilitás elérése jegyében hétfôtôl szabad a külföldiek számára Romániában a lejbetétek piaca. A felszabadítást eredetileg tavalyra tervezték, de az infláció miatt elhalasztották. Február végén a külföldi valuta vásárlását szabadították fel a romániai vállalkozók számára, márciusban pedig a külföldieket is beengedték a bankközi devizapiacra.
A legújabb intézkedés nyomán várható, hogy a román piacon is megkezdôdik a külföldi befektetôk úgynevezett konvergenciajátéka az EU-csatlakozásra készülve. Ezt valószínûsíti, hogy a román GDP továbbra is igen gyorsan nô - az idei várakozás 5,5 százalékos GDP-többletre szól a tavalyi, 8,3 százalékos ütem után -, ellene szól viszont, hogy az infláció nagyobb a tervezettnél, ellenben a központi bank mégis ütemesen csökkenti a kamatot, nem utolsó sorban azért, hogy jóelôre elvegye a kedvet a lej túlzott felértékelésétôl.
Elemzôk szerint rövid távon pár milliárd dollár beáramlása várható a román pénzpiacra. A nagyobb roham azután várható, hogy a kormánykötvények piacát is megnyitják a külföldiek számára, ami ugyancsak június végéig várható.
Örömhír: folytatják a Gyôzelem téri aluljáró építési munkálatait! Úgy rémlik, Marosvásárhely lakosainak ez már akkora öröm, hogy a közhangulat javítása érdekében az utóbbi 15 évben néhányszor bedobták a köztudatba, hadd lelkesedjen mindannyiszor a város szívében tátongó gödröket kerülgetô városi polgár!
Felnôtt lassan egy generáció, amely azt hiheti, hogy egy - lehetôleg kiterjedt méretû - központi építôtelep minden valamirevaló város velejárója, s amely nem is tudja lassan Marosvásárhelyt elképzelni az aluljárót övezô s a városképet sajátos módon domborító (választások idején viszont - nemde? - kiváló szolgálatot tevô) fémpalánkok nélkül.
S hogy idôközben a tervezôk se unatkozzanak (s legyen miért fizetni ôket) néhány alkalommal a kivitelezési tervet is átdolgozták, hisz az mégsem lehet, hogy a közpénzt csak úgy, minden elképzelés nélkül szórják!
No de hát ne siránkozzunk, hisz öt évvel azután, hogy a frissen megválasztott Dorin Florea polgármester megígérte egy éven belül a beruházás átadását, s több mint tizenöt éve, hogy elôdjei több ízbeni nekiveselkedéseinek leginkább egy hatalmas tátongó gödör lett a látható eredménye, mégiscsak lesz valami a dologból. Augusztus 15-éig - isa felejim! - (hogy mely esztendôben, arról hallgat a fáma) befejezik ugyanis a telefonpalota felôli lejárót, s jöhet az útkeresztezôdés ismételt rendbetétele, a "forgalmi rend átgondolása", mindez csekély 20 milliárdocskáért.
Aki volt katona, egészen bizonyosan emlékezik még az olyan feladatokra, amikor árkot ásattak ki a bakával, majd másnap, mint szükségtelent, betömették. A kényszermunkatáborokról szóló híradások és visszaemlékezések is tele vannak történetekkel kôrakások elszállításáról, majd visszahordásáról. Noha a marosvásárhelyi aluljáró nem kényszermunka (legfeljebb egyesek kényszerképzete), mégis valami hasonlóra emlékeztet. Talán még tudják, hogy mekkora botrányt okozott az ún. zöld tömbház melletti mély gödör kiásása, amikor hónapokig kellett bizonygatni, hogy ez nem veszélyezteti az épület stabilitását. Mindez azonban már a múlté, hisz a gödröt azóta jelentôs részt betömték, a beleölt milliárdokkal együtt. S míg az egész építkezés elkezdésének legfontosabb hozadékaként (s az eredeti terv központi témájaként) a keresztezôdés forgalmának folyamatossá tétele, a villanyrendôrök kiküszöbölése szerepelt, most arról vitatkoznak, hogy hogyan helyezzék el az új rendszerben ismét - közpénzbôl származó szép summáért (vajon kinek a zsebét dagasztja majd?) - a jelzôlámpákat.
Miközben pedig átsétálunk a csupán egy- két évi használatra szánt, ideiglenesen deszkákból összerótt (tizenegynéhány éve viszont minden esztendôben újra és újra, természetesen szintén közpénzbôl arra a maradék kis idôre kijavított) gyaloghídon, szeretettel gondolunk mindazokra, akik Marosvásárhely érdekében éjt nappallá téve építik - no nem a szocializmust, hisz arról már lekéstek, de legalább az aluljárót. S az ô érdemük lesz, ha bekerülünk a Rekordok Könyvébe, a leghosszabb ideig épülô, s a legtöbb pénzt fölöslegesen felemésztô hasonló létesítmény birtokosaiként.
Turisztikai látványosságnak ez sem kutya!
(MTI) Meg kell nyitni a kassai kormányprogram és a Benes- dekrétumok kérdését, és ha a feltárás folyamatában kiderül, hogy Szlovákia, vagy Magyarország sérelmet okozott volna a másik nemzet kisebbségének, akkor itt az ideje a bocsánatkérésnek - vélekedett vasárnap az egyik szlovák kereskedelmi televízióban Bugár Béla (képünkön).
A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökét, a szlovák parlament alelnökét a televízió annak kapcsán kérdezte, hogy a múlt héten Révkomáromban megemlékeztek a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztásának és üldöztetésének utat nyitó kassai kormányprogram - majd az ebbôl eredô és végrehajtáshoz törvényi kereteket teremtô Benes- dekrétumok - aláírásának 60. évfordulójáról.
A szlovákiai magyar közösség életében súlyos történelmi traumát okozó, egyes rendelkezésben máig ható dokumentumok aláírásának szomorú évfordulóján a révkomáromi rendezvény résztvevôi - így Bugár Béla is - nyilatkozatban rögzítették, hogy Szlovákia demokratikusan választott rendszerváltás utáni parlamentje már évekkel ezelôtt fejet hajtott a zsidók és a nemetek kárpótlása elôtt, a magyaroknak azonban még adós ezzel, "ezért minimumként ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség jelképes, egyszeri kárpótlásához."
Vasárnapi megnyilatkozásában Bugár a "kölcsönös megkövetés" intézményét vetette fel, azonban hangsúlyosan hozzátette: ha kiderülne, hogy Magyarországnak is lenne miért megkövetnie a szlovákokat, akkor tegye meg. Azt azonban senki se várja el a szlovákiai magyaroktól, hogy lezártnak tekintsenek és töröljenek az emlékezetükbôl egy olyan - a kassai kormányprogram és a Benes-dekrétumok jegyében megélt - idôszakot, melynek során több százezer magyarnak azért kellett bûnhôdnie az egykori Csehszlovákiában, mert magyar volt.
Bugár visszautasította a vádakat, miszerint a kérdés ismételt felvetésével pártja a megyei önkormányzatok új képviselôtestületeinek felállítását célzó, rövidesen esedékes megyei választások kampányát indította volna el.
Az MKP elnökének véleményére szinte azonnal reagált a magyarellenes kirohanásairól elhíresült zsolnai (Zilina) polgármester, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, aki a két szlovák hírügynökség, a TASR és a SITA jelentése szerint azt mondta, hogy "a szlovákok nem hagyják magukat belerángatni a hamis bûntudatba." Slota szerint a magyarok kassai kormányprogramból és a Benes- dekrétumokból eredô sérelmeit "össze sem lehet hasonlítani azzal a sokéves népirtással és asszimilációval, amit különféle magyar rezsimek és kormányok a szlovák nemzet ellen elkövetettek" az idôk során. - Bugár jobban tenné, ha a magyarok szlovákellenes kegyetlenkedései miatt naponta parázzsal teli forró hamut szórna a fejére. Bugár megnyilvánulásai azt bizonyítják: a magyar közösség még csak hajlandóságot sem mutat aziránt, hogy beismerje a szlovákok elleni népirtását, hogy ezért vezekeljen és bocsánatot kérjen - így Slota.
II. János Pál pápa pénteki temetése és az április 18-ra kitûzött pápaválasztó konklávé között a bíborosok számára úgynevezett "elôkonklávé" nyílik, egyfajta intenzív vita idôszaka, amely alatt megrajzolhatják az új pápa ideális portréját.
"Most ismerkedünk a játékszabályokkal" - közölték a felelôsség súlyától kissé megrettent bíborosok, miközben a tömegeknek az elhunyt pápa elôtti tiszteletadása azt látszik sugalmazni, hogy hasonló utódot szeretnének. Amire a 116 bíboros - a 117., a Fülöp-szigeteki Jaime Sin betegsége miatt nem utazik Rómába - megkezdi a konklávét, kongregációkon (gyûléseken), kisebb bizottságokban és számos folyosói beszélgetésen már átfésülték a témát.
A múlt hétfô óta tartott öt elsô kongregáció lehetôvé tette a már Rómába érkezett bíborosok részére (csütörtökön száznegyvenen voltak, pápaválasztók és 80 évnél idôsebbek együttesen), hogy tanulmányozzák a megadott szövegekben lefektetett szabályokat. Valamennyi egy célt szolgált: a konszenzust. A pápa nem lehet egy csoport embere.
A politikától eltérôen az egyház világa kizárja a választási kampányt, a jelöléseket és - legalábbis hivatalosan - a lobbicsoportokat. A konklávékon uralkodó teljes titoktartás eredeti célja az volt, hogy távol tartsa a bíborosokat az európai államok mohóságától.
Az elsô XX. századi pápát, X. Piust négy nap alatt választották meg 1903. augusztus 4-én, de a konklávé elején Ferenc József osztrák császár megvétózta Mariano Rampolla bíboros megválasztását.
Napjainkban - ha a vatikáni forrásoknak hinni lehet - a nyomás még félelmetesebb és alattomosabb: a bíborosoknak ôrizkedniük kell "a világi befolyás játékától", a modern vélemények formálóinak mondott médiától, de "az egyházon belüli ideológiai nyomástól" is. Az elsô, igen prózai nehézség igen hamar felmerült az elsô kongregációkon: hogyan értsék meg egymást? A latint ma már nem használják tárgyalásokon, az olasz a domináns nyelv, de valamennyi fôpap nem beszéli tökéletesen. Egyesek jobban szeretnek anyanyelvükön beszélni, attól tartva, hogy nem érti meg mindenki ôket.
A kongregációk közötti szabad idôben az elôzô konklávék idején a bíborosok rendszerint "nyelvi" vagy "kontinentális" felosztás szerint csoportosultak. Ez a gyakorlat vélhetôen most is fennmarad.
A bíborosok felvilágosítására két fôpapot bíztak meg az egyház problémáival foglalkozó prédikációk megírására: az egyiket Raniero Cantalamessa atya, a pápai egykori bizalmasa tartja április 14-én, a másikat pedig a konklávé elsô napján a Sixtus- kápolnában Tomas Spidlik lengyel bíboros.
(MTI) A világtörténelemben elsô ízben felfegyverzett robotok jelennek majd meg egy konfliktusban, ami hosszabb távon megváltoztatja a hadmûvészetet, a háborúk megvívásának szabályait.
Mint egy Brüsszelben is kapható tudományos kiadványban olvasható, az amerikai haderô még áprilisban 18 darab Swords típusú robotot vet be Irakban: ezek mindössze 1 méteres, lánctalpas eszközök, amelyeket infravörös és hagyományos kamerákkal, valamint - s ez a nagy újdonság - géppuskával fegyvereznek fel. Robotok ugyan már eddig is dolgoztak a harcmezôkön (fontos szerepet játszva például az aknamentesítésben, illetve gyanús eszközök felrobbantásában), de ezek mind fegyvertelenek voltak. A Swords viszont géppuskájával percenként 750 lövést tud majd leadni, méghozzá pontosabban, mint a világ legjobb mesterlövészei: míg ez utóbbiak 300 méteres távolságból legfeljebb egy focilabdát tudnak eltalálni, a robot - köszönhetôen annak, hogy tökéletesen stabil, s érzéketlen a stresszre - akár egy pénzdarabot is.
A beszámolók szerint a Swords sokkal nagyobb teljesítményre képes, mint az ember. Négy kamerájával teljes környezetét figyelemmel tudja tartani, méghozzá állandóan, éjjel- nappal. Ugyanolyan sebességgel tud haladni, mint egy ember (óránként 5-6 kilométer), ugyanakkor nem fél sem szögesdróttól, sem aknáktól vagy mesterlövészektôl. Nem ismeri azokat az érzéseket (félelem, fáradtság), amelyek a "hagyományos" harcosokat a csatamezôn hatalmukba kerítik, befolyásolva hatékonyságukat. Így tehát tökéletesen helyettesítheti az embereket olyan feladatoknál, ahol azok állandó életveszélynek vannak kitéve: például az iraki városokban, az átkelôhelyeknél, ahol bármikor felbukkanhat egy öngyilkos merénylô...
Egy-egy ilyen robot 230 ezer dollárba kerül. Ez a többi amerikai haditechnikai eszköz árához képest nem túl nagy összeg, s ráadásul az összes illetékes egyetért abban, hogy egy katona élete sokkal többet ér, mint bármilyen felszerelési tárgy. Hogy ennyi elônyös tulajdonság ellenére mégis csak most jelenik meg a hadszíntereken, annak két oka van: egyrészt az eddigi kísérleti robotok nagyon nehézkesek voltak, inkább nehezítették, mint segítették a hadviselést. Másrészt pedig a katonai vezetôk idegenkedtek alkalmazásától, tudván, hogy a robotok teljesen átalakítják majd a háborúk menetét - s nem csupán katonai szempontból: mivel alkalmazása nagyon lecsökkenti majd az emberveszteség veszélyét, a politikusok valószínûleg könnyebben döntenek a katonai beavatkozások mellett...
A Swords csak az elsô lépés egy folyamatban, a szakértôk máris továbbfejlesztésén dolgoznak. A most megjelenô robot munkáját ugyanis két tényezô korlátozza. Elôször is akkumulátora csak négy órát bír ki, utána fel kell tölteni. Másodszor pedig egyelôre nem képes önállóan mûködni, hanem csak távirányítással: legfeljebb 800 méterre távolodhat el kezelôjétôl, aki a biztonságos fedezékbôl figyeli a roboton lévô kamerák adását, s adja ki az utasításokat. Ez utóbbi fejlesztési irány azonban egy alapvetô filozófiai kérdést vet fel: bekövetkezhet-e olyan helyzet, hogy a robot önállóan döntsön a lövés leadásáról?
A 6819 nyolcadik osztályos diáknak kínálnak választási lehetôséget az e héten nyitva tartó "líceumbörzén", amelynek helyszíne a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola sportterme a Tudor negyedi Pandúrok útján. A rendezvényt tegnap délelôtt a megyei tanfelügyelôség vezetôsége, illetve a prefektúra, valamint a helyhatóságok képviselôinek jelenlétében nyitották meg.
A tájékozottság fontosságát emelte ki nyitóbeszédében Luca Alexandru fôtanfelügyelô-helyettes, Neagu Nicolae, a tanfelügyelôség igazgatója pedig arra hívta fel a diákok mellett a pedagógusok és fôleg a szülôk figyelmét is, hogy az informálódás a középiskolák bemutatkozóján egy félóra-óra alatt megvalósítható. Hogy a bemutatkozó tanintézmények kínálatát valamennyien megtekinthessék, egy grafikon szerint osztották be az általános iskolák végzôseit.
A korábbi évekhez képest a "kiállítás" veszített látványosságából, a tájékozódást szolgáló szórólapok viszont színesebbek és gazdagabbak lettek. Értékelnünk kell, hogy a román és magyar osztályokkal mûködô szakközépiskolák közül egyesek kétnyelvû vagy külön magyar szórólapot is kínálnak az érdeklôdôknek, mint például a Constantin Brâncusi vagy a Ion Vlasiu Iskolaközpont. Néhol a pannókon is megjelennek a kétnyelvû információk, de vannak iskolák, amelyek ezt nem tekintették fontosnak.
Az elméleti és szakképzés kínálata a román tagozaton továbbra is sokkal gazdagabb, és újdonságot is többet ígérnek a magyar osztályokhoz képest. Ennek ellenére néhányról érdemes említést tennünk.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban az idén ôsszel eggyel kevesebb osztály indul. A kéttannyelvû (német- magyar) osztály helyett a humán érdeklôdésû diákok az intenzív nyelvtanulást biztosító német-olasz osztályt választhatják.
A Református Kollégiumban az ôsztôl a református osztály mellett egy kéttannyelvû angol osztályba is felvételit hirdetnek. Az Unirea Nemzeti Kollégiumban a természettudomány szakos osztály mellett újdonságként kéttannyelvû társadalomtudományok-angol osztályt indítanak.
Az Elektromaros Iskolaközpont kínálata egy magyar tannyelvû intenzív informatikaosztállyal bôvül, Erdôszentgyörgyön viszont lemondtak a matematika-informatika szakról, s a líceumi képzésben egy természettudományok osztály marad, az ipari iskola kínálata viszont továbbra is sokrétû. A szovátai iskolaközpontban turisztika szakos líceumi osztályba hirdetnek felvételit a matematika-informatika szak mellett, az ipari iskolában pedig elkezdôdik az erdészképzés magyar nyelven. Az igazgató tájékoztatása szerint csökkentett óraszámú filológiaosztályt is indítanak. A Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban újra próbálkoznak, hogy mind a zene mind pedig a képzômûvészet szakon egy teljes osztályt indítsanak, a Sincai Iskolaközpontban az ipari iskolai osztályok száma (autószerelô, elektrotechnikus) a jelentkezôk arányának függvényében alakul.
Az iskolák kínálata mellett a látogatók a pannókról, vagy a számítógépen megtekinthetô összeállítások, illetve a szolgálatot teljesítô diákok révén betekinthetnek az iskolák életébe, és a bejutással kapcsolatos információkról is tájékozódhatnak.
A Kecskeméti Baráti Kör jóvoltából Magyar Gábor szegedi tanár a marosvásárhelyi Szentjánosbogár Napközi Otthonban a mozgáskottamódszer nevet viselô, három- hét évesekre alkalmazható mozgás- és személyiségfejlesztô programról tartott ismertetôt tegnap megyénk magyar óvónôinek. Ma pedig a román óvónôknek mutatja be a módszer alapjait, lényegét.
A Szentjánosbogár Napközi Otthon testvéróvodai kapcsolatot kötött nemrég a kecskeméti Forradalom utcai óvodával, amely ajándékként megvásárolta a marosvásárhelyi tanintézménynek a mozgáskottamódszerhez szükséges eszközöket - tájékoztatta lapunkat Kovács Júlia, az óvónôkért felelôs tanfelügyelô. 2004 szeptemberében Magyar Gábor a Tanítók Házában már tartott egy rövid ízelítôt a fent említett módszerrôl, mostani látogatása során a humorral és játékossággal átszôtt elméleti bemutató mellett videoprojektoros vetítéssel és a mozgáskottamódszerrôl készült film révén népszerûsítette a programot, amelyet a Soros Alapítvány segítségével fejlesztettek ki. A gyermekközpontú módszertani kutatások legújabb eredményeként egy tervszerû és hatékony eszközt kínál a pedagógusoknak, amely a kisgyermekkor testi és lelki sajátosságaihoz alkalmazkodva játékos módon fejleszti a gyermekek testi és értelmi képességeit. A mozgáskottamódszer egy olyan program, amely tornaterem híján a csoportszobák átrendezésével is alkalmas arra, hogy a mozgás és a sport a mindennapok meghatározó élményévé váljon. Átlépve a hagyományos sportági mozgásoktatás korlátain, nem csupán a mozgások térbeli és idôbeli szerkezetére, a teljesítményre koncentrál. A gondolati mozgásminták tervszerû kialakítását, az érzelmi azonosulást a módszer során használt eszközök szín- és formagazdagsága, cél szerinti variálhatósága, a vizuálisan követhetô mozgáskotta biztosítja. A nyuszik, mókusok, lábnyomatok, cintányérozó bohócok által kottaszerûen megjelenített mozgásfeladatok egymásra építésével, gyakorlásával - mint élvezetes játékok füzérével - észrevétlenül fejlôdik a gyermekek figyelme, önfegyelme, stabil ismereteket szereznek a környezetükrôl, testükrôl, felfedezik a teret és idôt.
A mozgáskottához szükséges alapkészlet négy-ötszáz eurónak megfelelô forintba kerül, a tárgyak csúszásgátlók, biztonságosak. Magyarországon már elterjedt ez a mozgásmódszer, Kalocsán szinte minden óvodában alkalmazzák, még a zalaegerszegi és berettyóújfalusi óvónôk is támogatják a programot.
A mozgásprogram három-hét évesek körében használható, viszont a hét-nyolc éves elsô-másodikosoknál is lehet alkalmazni nehezített formában. A program átláthatósága végett maximum tizenöt- húsz fôs csoportok fejleszthetik magukat ezzel a módszerrel.
Angyali arccal feküdt a kiságyban. Két napja jött a világra, a környezete zaja még nem zavarta, csak álmában rezdültek meg arcizmai. Szobatársa már nem tûrte ilyen békésen váratlan látogatásunkat, a halk beszéd hallatán éktelen sírásba fogott. Azonban nem termett ott a szeretô-aggódó édesanya, aki karjába vegye, újabb álomba ringassa, csitítgassa, homlokára meleg csókot nyomjon.
A segesvári kórház szülészeti osztályán két csecsemôtôl vált meg édesanyja a hét folyamán. A szôke kislánynak öt testvére van még odahaza, a harminchét éves szülô viszont úgy döntött, másra bízza gyermekét. Az álmából felzavart csecsemô a termékeny anya kilencedik gyerekeként került az elhagyott gyerekek szobájába.
Csak jobb itt a soruk - véli a gondjukat viselô asszisztensnô. Olyan nap is volt már, hogy egyszerre tizenkét elhagyott csecsemôt pelenkáztak, etettek. Bár mára valamelyest javult a helyzet a ’90-es évek elejéhez képest, azért még most is sok anyuka dönt úgy, hogy lemond gyerekérôl. Közben eljönnek, meglátogatják itthagyott csecsemôjüket, akinek, ha szerencséje van, gondos pótszülôk otthonában nevelkedhet fel, megismerheti a szeretô család melegét.
Sajnálkozásunkra a nôvérke csak annyit mond: bele lehet szokni ebbe az érzésbe. Szívfájdalommal tekintettek eleinte az elhagyott kicsikre, de egy idô után az ember megedzôdik. A felelôtlen, meggondolatlan terhességvállalás következményeként elhagyott csecsemôk látványát másképp nem lehet elviselni!
Szombaton újraegyesült a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt. Az országos gyûlés résztvevôi a párt támogatásáról biztatták Romániát integrációs törekvéseikben.
A gyûlésen Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is részt vett. A többi határon túli magyar szervezetet Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és Tomka György, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke képviselte.
Az RMDSZ elnöke felszólalásában kiemelte, hogy "a semmittevô magyarkodás és a csak Magyarország határáig tekintô rövidlátás között van egy harmadik alternatíva, egy józan, céltudatos magyarságpolitika". Mint mondta, a '90-es évek elején egy ilyen magyarságpolitikára kaptak biztatást az MDF-tôl és Antall Józseftôl, és az RMDSZ azt szeretné, ha a jövôben is egyre erôsödô támasza lenne a Magyar Demokrata Fórum. "Nekünk, erdélyi magyaroknak nagy szükségünk van Antall József befogadó magyarságvíziójára, nagy szükségünk van a Magyar Demokrata Fórum vezetô politikusainak felelôs gondolkodására, nagy szükségünk van Dávid Ibolya elnök asszony Szabadság-szobor szabadító konokságára" - jelentette ki. Hozzátette: "Otthont kell teremtenünk a határon túli magyaroknak odahaza Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, mindenütt, ahol születtek és élnek. És itthont kell nekik teremteni Magyarországon, valamiképpen korrigálni kell az elrontott népszavazást".
A miniszterelnök-helyettes szerint ehhez nemzeti szolidaritásra van szükség, pártoskodó önzés és korteskedô demagógia nélkül. Mert Erdély a tavaly leckét kapott megosztásból is, szolidaritásból is, azonban "hál’istennek a magyarság megint bölcsebbnek bizonyult, mint egynéhány önjelölt vezetôje".
Végül megállapította: sok a teendô határokon innen és túl, egyszerre kell erôsíteni a nemzetet magyarságában és európaiságában, és nem szabad engedni, hogy ez a két minôség a jövôben szembekerüljön egymással. Együttmûködô magyarságra van szükségünk a következô években, mondta, reményének adva hangot, hogy közösen el tudják ezt érni.
Mostanában egymást túllicitálják a politikai formációk a nagyotmondásban. Mindenki külön és sok esetben különféleképpen nyilatkozik, mint akár legközelebbi párttársai, lett légyen koalícióban vagy "magányos farkas" (lásd Cozmin Gusa, Lavinia Sandru és társaik). A legutóbbi "ügy", amelynek kapcsán - Ion Iliescu kivételével - a pártok törik kezüket- lábukat abbéli igyekezetükben, hogy minél demokratikusabbaknak látsszanak, az úgynevezett átvilágításról, vagyis a politikai élet tisztaságáról szóló törvény.
A nagyobbik kormánypárt szóvivôje sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyetértenek a politikai élet tisztaságáról szóló törvény szükségességével, mert "a Nemzeti Liberális Pártot foglalkoztatja a politikai osztály és általában a politikai élet tisztasága". Úgy gondolják, sürgôsen el kell fogadni egy ilyen törvényt. Az "indoklásból" kiderült, azért sietnek annyira a tervezet parlament elé terjesztésével, mert tudták, hogy "több párt is készült erre a lépésre". Ugyanakkor kijelentette, hogy "közvitára van szükség", mert szerinte "a román társadalom nincs felkészülve erre", erre utal az "Iliescu és a hozzá hasonlók" elutasítása, sommázta az indoklást a liberális képviselô. Azt is hozzátette, hogy nincs szükség több ilyen törvényre, és persze, az a legjobb, amit a liberálisok készítettek.
Csakhogy egy kissé elkéstek, mert pár nappal korábban, a Demokrata Pártból nemrég kitessékelt, azóta új pártba tömörült renitens fiatalok, Cozmin Gusaval az élen, ugyancsak törvénytervezetet készítettek a fenti témáról, és siettek a közvélemény tudomására hozni. Az ô törvényük neve "Antinómenklatúra", és az a lényege, hogy - legalábbis egy idôre - tiltsák meg a volt kommunista nómenklatúra tagjainak, hogy közméltóságot töltsenek be. Minderre, természetesen, azért van szükség, hogy végre "a normalitás útjára" lépjen a román társadalom.
A volt kormánypárt, a PSD is a névre szóló szavazás bevezetését szorgalmazza az utóbbi idôben, pontosan azért, hogy kompromittált és a közvélemény által elutasított személyek ne juthassanak be a parlamentbe.
Nos, mindez nagyon jó és szép, csakhogy a különbözô szervezetek "indoklásait" figyelve könnyen rájöhetünk, hogy a tét nem igazán a politikai élet tisztaságának a megvalósítása, hanem az, hogy melyik formáció viheti el a kezdeményezônek járó babért. Errôl szól ugyanis a vita: mindegyik párt magának vindikálja az ötletet. Errôl aztán szövegelhetnek heteken keresztül, mondhatnak nagyokat és még nagyobbakat. Jó alkalom arra is, hogy a politikai ellenfelek lejárassák egymást, és szédítsék a választókat, akiknek így akarják elterelni a figyelmét az egyre növekvô adóterhekrôl, az egyre kilátástalanabb holnapról (mert jövôre már nemigen gondol a lakosság számottevô hányada, csak a holnapi napot próbálja túlélni).
Másfelôl elég késôn ébredtek fel, mert már jó tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, s azóta a jó öreg "nómenklaturisták" mélyen beágyazták magukat a köz- és a politikai életbe. Az sem mellékes, hogy az Iliescu korabeliek nem mind olyan "ellenállók", mint a volt államfô, jó részük azóta már az örök vadászmezôkön szervezi a kommunizmust, azok közül pedig, akik az antinómenklaturisták listáján szerepelnek, nem biztos, hogy "nómenklaturisták" voltak, már a koruk miatt sem.
Ami azonban a legfontosabb, hogy miközben mindenki magának követeli az elsôbbséget a politikai élet tisztaságának ötletéért, a legtöbbjük megfeledkezik arról, hogy ezeket a követeléseket már jóval elôttük megfogalmazták azok, akik valóban a kommunista diktatúra, majd az úgynevezett "forradalom" áldozatai voltak. A Temesvári Nyilatkozat 8. pontja éppen errôl szól. Sem a liberálisok, sem a "kez- deményezôk" (PIN) nem találták fel a spanyolviaszt.
Persze, lehet álvitákat folytatni, nyilatkozni, egymással versengeni nem létezô elsôbbségért. Csak azt ne higgyék, hogy a választópolgárok lenyelik a békát. Mindenki tudja, hogy mi az a Temesvári Nyilatkozat, azt is, hogy mikor született, és lassan azt is megértik, mennyit érnek a nagyotmondó politikusok. Azt várnák - ezt egyébként több felmérés eredménye is igazolja -, hogy inkább az emberek mindennapjaival foglalkozzak, nem a luxusabbnál luxusabb adóterhek kiagyalásán, hanem ama bizonyos kampányszlogen megvalósításán ügyködnének: "Sa traiti bine!"
Utazgató ember vagyok; vonatra ülök gyakran, kellô türelemmel (a hagyományos erdélyi tolerancia tudatában) viselem el a honi távolsági autóbuszokon való közlekedés gyötrelmeit, és örömmel ülök bele, ha olykor alkalom adódik, az unokám kényelmes kiskocsijába. Nemrég, a március végi hóolvadás teljében ez utóbbi jármûvel keltünk útra Vásárhelytôl Gyergyószentmiklós felé. Rokoni temetésre igyekeztünk.
A Maros völgyében, Déda után azonban egyre inkább érezhettük: szégyenszemre nem lehetünk ott idôben a koporsó mellett. Az országút elrettentô állapota miatt. Tetôzött a rémület Palotailvánál, Gödemesterházánál. Gödörbôl gödörbe billentünk a hatalmas lyukakkal, tócsákkal tarkított terepen; elôttünk-mögöttünk lépésben ballagó, egyensúlyozó kamionok - s bennünk a siralmas helyzet szülte aggodalom, hogy mi lesz ennek a vége. Hol és mikor lesz vége?
Persze, nem én mondom itt és most elôször, hogy a székelyföldi utak iszonyatosan elhanyagolt állapotban vannak. Hogy jószerivel amolyan útfélék csupán. S nem csak a Maros völgyében. Gyergyói barátaink figyelmeztettek: nehogy megkíséreljük a hazautazást Parajd felé, a Bucsinon át, vagy esetleg a Libánon. Ilyenkor (de nem csak ilyenkor, tél végén, tavasz kezdetén) Marosvásárhely irányából Gyergyót kisautóval, nagyobb veszély nélkül leginkább Csíkszereda felé lehet megközelíteni. És viszont.
A sokak által olyannyira áhított EU- csatlakozás virtuális küszöbén a Székelyföldön olyan útviszonyok uralkodnak, hogy megkerülhetetlen a kegyes honpolgári kérelem: a tiszteletre méltó ügyintézô urak odafönt (miniszterek, államtitkárok stb.) legyenek szívesek kis idôt szakítani a helyszínen való tájékozódásra! Szánjanak rá egy napot s autózzák végig - esetleg busszal - a Maros völgyét. Vágjanak neki a Bucsinnak. Zetelakának. S kocsikázzanak fel Szovátára is, a Medve-tó partjára, Kibéd és Makfalva érintésével. Utána tegyék vita tárgyává frissen szerzett élményeiket, kérdezgetvén egymástól: ezeken az erdélyi utakon miként lehet belépni Európába?
(Hogy ne is említsem a menet közben látható, riasztóan tarkálló, mindent elborító szeméthalmokat, a honi környezetszennyezés színes változatait.)
Az utaink, bizony, amolyan útfélék csupán, és a hargitai fenyvesek vendégcsalogató világa, a sóvidéki csinos motelek környéke ugyancsak emberhez méltó - európai színvonalú - gondozottságot kívánna. Hogy a nyugati(bb) égtájakról érkezô turista se tavasszal, se ôsszel ne legyen kénytelen visszafordulni, mielôtt még megérkezett volna. Ha már nem lesz nekünk észak-erdélyi autópályánk (amint hírlik), hát legalább a meglévô országútjaink legyenek járható állapotban. Közkívánat, hogy a székelyföldi adófizetôk pénzébôl jusson elegendô a székelyföldi utak gödreinek eltüntetésére is…
*
Szovátát is említettem az imént. Mert a rozoga autóbusz, melyen a napokban Parajd felé szekereztem, kerek fél órát állingált a Medve-tó közelében. Ami - gondoltam - épp elég idô ahhoz, hogy a pár lépésre lévô, Bucuresti nevû cukrászdában megigyak egy feketét. Betértem hát a Bucuresti-be s a világhírû székely fürdôhely központjában anyanyelvemen kértem egy kávét. "Ce doriti?" - bámult rám a pult mögött unatkozó fiatalember. Egyedüli vendég voltam a helyiségben. Merészen s a hely szellemének sugallatára hallgatva megújítottam kérelmemet. Ismét magyarul. "Cafea?" - szólt a fiú. Kávé - válaszoltam én. Íme: az erdélyi kétnyelvûség manapság nem ritkán tapasztalható térhódításának eme sajátos változása. Szovátán.
A Bucuresti cukrászda közelében magyar rendszámú autók parkoltak. Nem is egy, nem is kettô. A Nicolae Balcescut ábrázoló szobor tôszomszédságában. A szobor talapzatán piros- fehér-zöld koszorúk emlékeztettek március tizenötödikére. A kiskocsik tulajdonosai ide is elhozták koszorúikat. Miként Petôfihez is, a Danubius Szálló bejárata mellé.
Tûnôdöm: miként kérhetnek ôk egy kávét, ha belépnek a Bucuresti-be? Szovátán.
Május 19-én és 21-én Magyarország legendás rockzenekara, az Omega az RMDSZ meghívására Erdélyben koncertezik. Markó Béla miniszterelnök- helyettes, az RMDSZ elnöke április 9-én, Budapesten találkozott Kóbor Jánossal és Benkô Lászlóval, az Omega együttes tagjaival. A megbeszélésen, amelyen jelen volt Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója és Molnár Csaba, az együttes menedzsere, végleges megállapodást kötöttek a koncertek ügyében. A döntés értelmében az együttes május 19- én Csíkszeredában, a fôtéren, 21-én pedig a marosvásárhelyi stadionban tart ingyenes, szabadtéri koncertet. A több tízezer látogató számára több romániai jelenlétû magyar vállalat és az RMDSZ teszi lehetôvé a koncerteket.
Markó Béla kifejtette, kiemelt jelentôségûnek tartja a zenekar erdélyi fellépéseit, annál is inkább, mivel az Omega még soha nem lépett fel Románia magyarlakta területein. A szövetségi elnök bejelentette, a tavaly elkezdett, immár hagyománnyá váló koncertsorozatot folytatva az RMDSZ ezután minden évben szervez hasonló nagyságú és színvonalú produkciókat erdélyi helyszíneken.
Az Omega-koncertre százötvenezer embert várnak Erdély különbözô részeibôl és Magyarországról.
Kóbor János, az együttes frontembere kijelentette: biztos benne, hogy a májusi koncertek örökre emlékezetesek maradnak minden résztvevô számára. "Nagyon várjuk a találkozást" - tette hozzá.
Fábián Margit 1946. április 18-án született a Kovászna megyei Kálnokon. A Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban érettségizett 1967-ben, majd kirakatrendezôként dolgozott. 1996-tól tagja a Képzômûvészek Maros Megyei Szövetségének. A marosszent-györgyi római katolikus plébánia hittantermében rendezett tárlaton jelentkezett 1996-ban és 2004-ben, az Unirea Galériában pedig 2000-ben, 2002-ben és 2004-ben volt egyéni tárlata. Részt vesz a szovátai, kundi, bergenyei, sámsondi, mezômadarasi, dédai alkotótáborokban, munkáit kiállították Dicsôszentmártonban, Szászrégenben, Szatmárnémetiben és 2004 nyarán a magyarországi Monoron is.
Fábián Margit újabb tárlata szombaton nyílt meg a Szentgyörgy téri Unirea - Egyesülés teremben. Munkáiról Vasile Muresan, Ilarie Opris és Czirjék Lajos beszélt. A kiállítás április 22-ig tekinthetô meg.
Zrínyi Miklósra az idegen hódítóknál nagyobb veszedelmet jelentettek a nôk. A nagy törökverô velük szemben hamar csatát vesztett. Két feleségétôl tíz gyermeke született, három fiú és hét lány. A nagyok: Ilona, Kata és Dorica, a négy kisebb: Orsolya, Borbála, Margit és Magda. A kisasszonyok Batthyány Ferenc udvarába, Bánffy Kata keze alá kerültek, tôle megtanulhatták mindazt, amit abban az idôben egy fôrangú hölgynek tudnia kellett. Amíg ôk cseperedtek, elkészült a stafírung is. A Zrínyi- lányok ékszerei, drágakövekkel díszített ruhái egy vagyont értek, ehhez jött még az eljegyzés és az esküvô költsége. A vitéz édesapa halála, valamint az ezt követô nehéz idôk azonban sorra meghiúsították a pompás lakodalmakat. A lányok csendben, egyenként mentek férjhez, és okuk sem igen volt a mulatságra. Ilona férje hirtelen meghalt, Margit férje a törökök fogságába esett. Szegény felesége mindenét pénzzé tette, hogy kiváltsa, ám betegen tért haza, és nemsokára ô is elhunyt. Margitot kisemmizték, földönfutó lett. Doricának nyugodtabb élet jutott, de a boldogság ôt is elkerülte: két gyermekét rejtélyes betegség ragadta el. A hét lány közül Kata volt a legszerencsésebb. Tudomány- és mûvészetpártoló férje oldalán ô is kivette részét az emberbaráti tevékenységbôl. Kórházakat, iskolákat alapított, felkarolta a tehetséges gyermekeket, közben otthon nevelte az öt sajátját. A Felvidéken református templomokat építtetett, és szívvel-lélekkel támogatta a magyar iskolázás ügyét. Végül 1585 tavaszán, szülésben halt meg.
Amikor idáig ért, már zokogott Laknerné született Zámborszki Mária- Magdolna. Rendkívül meghatotta a Nôk Lapjában olvasott történet a Zrínyi-lányokról. Elhatározta, hogy ha végre sikerül a dolog és teherben marad, a kicsit Katalinnak keresztelteti. Ezért imádkozott, amikor csak tehette.
Könnyei közt bámulta a sorokat mélán, de megakadt a szeme az egyik jelzôn. Tisztára törülte arcát, s még egyszer megnézte azt a szót, meg a környezetét is. Igen, valóban az áll ott, ami áll.
- B...ki - futott ki a száján Laknerné született Zámborszki Mária-Magdolnának. - Baszki. Dehogy is lesz Katalin!
- Uram, bocsásd meg a vétkemet - suttogta aztán, és többször is bûntudatosan keresztet vetett, majd lustán továbblapozott.
A hét vége legvisszhangosabb tévés eseménye minden kétséget kizáróan II. János Pál pápa temetése volt. Kétmilliós tömeg zarándokolt el az Örök Városba, s ki tudná pontosan, hányan követték képernyôn, kivetítôn, otthonaikban, tereken és templomokban a gyászszertartást. A Szentatya (hosszú szenvedését lezáró) halálával beteljesült egy nagy sors. A világ legnépszerûbb személyiségét, ha rajta áll, azonmód szentté avatta volna a nevét szeretettel skandáló végtisztességtevô tömeg. * A gyászt mioritikus tévéinkben itt-ott némileg "honosították", sok kerekasztalban kismillió zagyvaságot összehordva, vagy azzal, hogy obskurus alakok, akikrôl a kutya sem hallott, nyilatkozgattak Róla, áradoztak nagy-nagy szeretetükrôl, futballisták szerencsés góljaikat dedikálták Neki. * A második "médiaesemény" a walesi herceg házassága, esküvôi ceremóniájának élô közvetítése volt, az értelemszerûen nem keltett akkora visszhangot, visszafogottsága okán, és mert nem volt semmi botrány. * Nekünk, magyaroknak jutott egy harmadik, egy "bónusz": a száz éve született József Attila ünneplése. József Attila verseit - mondja egy mûsorszöveg - akármilyen életkorban vesszük elô, legbensôbb titkainkról szólnak. Magányról, szeretetlenségrôl, örömrôl és bánatról, a kitaszítottság és a szenvedés bugyrairól, a mindennapi megfáradásokról és felemelkedésekrôl. A költô zsenije teszi, hogy versei örök értékûek. * Ez bizony igaz. És a magyar társadalom ki is tesz magáért. A legapróbb településtôl Budapest székesfôvárosig, sôt azon túl is, egymást érik a költô emlékére szervezett rendezvények: állami díszelôadás, gálaest a Nemzeti Színházban, díszvendége a 95 éves Fejtô Ferenc, versmaraton az Új Színházban (J. A. minden verse), virrasztás, nappali zarándoklat a költô sírjánál, a Fiumei úti sírkertben, Brooks Geshoff, Némethonban élô amerikai festô J. A.-versek ihletésében született 40 festményének kiállítása a Szépmûvészeti Múzeumban, versbe öltözô Ráday utca (költészeti fesztivál a Ráday Könyvesházban), ünnepi elôadás a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Mindentudás Egyetemén. Bókay Antal irodalomtörténész értekezése József Attila üzenetérôl. Lényege: a költônek az a küldetése, hogy sorsmodellt, önértelmezési alapot adjon a kései utódoknak. * Vers- és prózamondó versenyek, mûveltségi vetélkedôk, irodalmi estek, emléktábla-avatás, koszorúzások, megemlékezések mindenfelé az országban és persze tájainkon is. Az erdélyi magyarság is szereti József Attilát, bár közvetlenül 1989 után némi tétovázást mutatott, a tôkét döntô József Attila, az öntudatos osztályharcos poéta képét betonozták tankönyveinkbe, mind kevesebb kisgyerek szavalta: "De szeretnék gazdag lenni..." Nem lehetett tudni, hogy most már megtartjuk ezt a "komonistát", vagy a kultúrház udvarán rakott könyvmáglyára kerülnek mûvei, az "Omagiu" piros kötetei mellé... Aztán mi is rájöttünk: hoppá, J.A. "egyike a legnagyobbaknak", hiszen a mindenséggel mérte magát. De tessék, rá se bagóznak. Holott ha a Mindenség venné a fáradságot, egybôl kiderülne, ki a legény a kozmikus gáton. * Most néhány napig csak úgy kapkodja fejét a(z erdélyi) magyar nézô; ha még tudna figyelni, ingyen s játszva végezhetné el a Taní-Tani Egyetemet. De nincs hozzászokva ily mérvû kultúr-dömpinghez, ekkora mûvelôdési tortahegyhez, csakhamar elunja, és kattint. "Megint az a József Attila", ásítja feleségének. * J. A. zseni volt. (Zsenikutatás - tízmillióból három, ez a 168 óra címû folyóirat egyik írásának a címe. Tessék kitalálni, mirôl szól.) A franciák azt mondják, minden ötödik gyermek lehetséges zseni, csak valahogy elkallódik. Nem talál táptalajt, elsorvad. Nem pattan ki belôle az isteni szikra. * J. A. zseni volt, és ô ezt tudta. Kortársai közül kevesen. Fejtô Ferenc meséli: Márai Sándor ezek közé tartozott. "1942 májusában, amikor József Attila hamvait a balatonszárszói temetôbôl, ahová annak idején búskomoran kísértem el, Budapestre hozták, és a Fiumei úti temetô díszsírhelyén hantolták el, a következôt írta róla: Irtózatos árat fizetett a nagyságért, de semmivel sem maradt adós. Alig vigasztal most más, mint hogy megmondhattam, hódoltam neki. * József Attila épp Bartók Bélától érkezett a szerkesztôségbe - folytatja Fejtô -, ahová a nagy zeneszerzô által írt cikkért ment. Ragyogott az arca, ahogy még sose láttam. Mi van veled, Attila? - kérdeztem. - Minek örülsz oly nagyon? - Képzeld csak, mit mondott nekem Bartók. Azt, hogy én az vagyok a magyar irodalomban, mint ô a magyar zenében. Úgy örült ennek a dicséretnek, mint egy gyermek a karácsonyi villamosnak. " * A százéves évfordulón azon tûnôdöm, hogy vajon miféle törvény mozgatja a világ irodalmát. Márai Sándor öt évvel született korábban. Csak 2000-re sikerült betörnie a nagy kultúrnépek piacaira. (Nem várta ki, 1989-ben meghúzta a ravaszt.) Életmûve folyamatosan jut be a nagy vérkeringésbe, és az író lassan, de biztosan az ôt méltán megilletô helyre kerül. Kapott posztumusz Kossuth-díjat és Magyar Mûvészeti Díjat is. Mert XX. századi magyar szépirodalmunk - világirodalmunk - egyik legfôbb alakja. * A zene a legnemzetközibb mûvészet, ugye. Bartók Bélát, a zene magyar óriását minden mûvelt ember ismeri. A költészet, mondják, univerzálisabb a prózánál. Akkor miért (ha késôn is, de elôbb) Márai, és még mindig nem (eléggé) József Attila?! * Egyébként pedig, nem ünneprontásképpen, csak hogy el ne higgyük magunkat, ide másolok valamit egy hírbôl: A Magyar Írószövetség Irodalmi intézményrendszer és finanszírozás címmel tartott tanácskozást szombaton. Ács Margit író, szerkesztô úgy vélekedett, hogy az irodalom intézményrendszere, a kiadók, a folyóiratok, a könyvtárak több mint egy évtizede "a túlélési küszöb körül egzisztálnak, a szegényesség, a napi gondokkal való küszködés már a szakma méltóságának a rovására megy". Az irodalom a rendszerváltozásig megôrizte presztízsét, 1990-tôl viszont tájékoztató-irányjelzô szimbolikus szerepe egy csapásra megszûnt, mert minden fórumon szabaddá vált a közügyekrôl, politikáról való beszéd. * Ez persze nem baj. De akkor mi legyen az irodalommal? Taníthat-e még, ahogy azt J.A. elgondolta. "Harminc-harmadik születésnapját már nem érte meg - zárja a zürichi Amman kiadónál megjelent J.A. - összes elé írt tanulmányát Fejtô Ferenc. - Ám egy hatalmas és gazdag életmûvet hagyott örökségül, és post mortem beteljesült jóslata, hogy egész népét fogja taní-tani, s nem középiskolás fokon." * Zelei Miklós szerint (Korunk, 2005/3) az eredmény nem túl rózsás. "De nagyszerû volna, ha a magyar társadalom és politikai elitje - határainkon innen és túl - elérné egy jó középiskola érettségizôinek színvonalát. * (J.A.- emlékmûsorok, gálák, DUNA TV, M2)
Hét végén Csíkszépvízen közgyûlést tartott a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, ahol a szaktársak megerôsítették: a szervezet egyre nagyobb szerepet vállal a közéletben. A 15 éves egyesület szaktekintélyt vívott ki magának a romániai társadalomban.
- Olyan szervezetet építettünk ki, amelynek mindeddig sikerült egybe tartania a romániai magyar újságíró-társadalmat. Minôségi mércét, mértéktartást jelent a szakmában a szervezethez való tartozás. Ugyanakkor igazi barátságok alakultak ki a kollégák között, határon innen és túl, ami még jobban megerôsíti az egymáshoz való tartozást - mondta a csíkszépvízi közgyûlés megnyitójaként Ambrus Attila, a MÚRE elnöke.
Az elmúlt idôszakban a MÚRE vezetôsége tárgyalásokat folytatott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével, s megegyeztek abban, hogy bármely romániai magyar újságíró tagja lehet a magyarországi szervezetnek is. Ezenkívül felvették a kapcsolatot a Román Sajtóklubbal, a protestáns újságírók szervezetével, s a MÚRE képviselete részt vett a Román Sajtóklub országos konvencióján.
Ezenkívül tárgyaltak a Magyar Rádió, illetve a Magyar Távirati Iroda vezetôségével is, hogy megkönnyítsék a határon átnyúló szakmai kapcsolatokat. Felmerült annak a gondolata is, hogy létrehozzák az újságíró- kamarát, mivel így rendezhetôk a szakszervezeti hatáskör alá tartozó gondok is.
Karácsonyi Zsigmond ügyvezetô elnök vázolta az idei költségvetést és a programtervezetet. Az idén, április 22-e és 24-e között, az RMDSZ-szel közösen médianapokat szerveznek Marosvásárhelyen, májusban Szegeden lesz a Közszolgálat kisebbségben címû rendezvény, amelyen a határon túli újságírók is jelen lesznek. Júniusban beszédtechnikai képzés lesz Kolozsváron, július elején Kalotaszegen diákújságíró-tábort szerveznek. Szeptember 1-3. között Gyergyószentmiklóson sajtó az EU-ban címmel lesz tanácskozás, míg 8-10- én több nemkormányzati szervezettel közösen a Civilek a médiában c. rendezvényre kerül sor.
A tanácskozáson bemutatták a Sarány István, a Hargita Népe munkatársa szerkesztésében, a Gyime-sekben a MURE által szervezett hagyományos riporttáborban készült riportokból összeállított kötetet. A vendég vajdasági újságírók egy humoros jelenetet is bemutattak. Csík-szépvízen találkoztak a sportújságírók is, akik abban egyeztek meg, hogy a romániai szakmédia képviselôivel szorosabbra fûzik a kapcsolatot, hogy a rangosabb országos és nemzetközi rendezvényekre is könnyebben eljuthassanak.
Sok írás jelent már meg az egészségügy gyalázatos helyzetével kapcsolatosan, a következôkben elmesélt történet azonban már a groteszk húrjait pengeti, hiszen a sírjunk vagy nevessünk kategórián már réges-rég túl vagyunk...
Történt ugyanis, hogy igen jó barátom édesapja rosszul lett egyik éjszaka. Az idôs úriember túl volt már egy agyvérzésen, félig lebénult, a mostani agyérgörcs okán sürgôsen be kellett szállítani a neurológiára. Csütörtök éjjel befektették, gyógyszerek, perfúzió ahogy kell, egészen - szombat reggelig. Amikor ismerôsöm szombat délben meglátogatta édesapját, ô perfúziót már nem kapott, hiszen amint kiderült: nincs, noha létfontosságú lett volna. Az öregúr teljesen lebénult a második agyérgörcs után, beszélni is alig tudott. A kórházban azonban szombat délre teljesen kifogytak a létfontosságú, ám banális szerbôl. Természetesen rohangálás ide-oda (no nem az ápolónôk rohantak...), gyógyszertárak és hasonlók, perfúzió sehol, mígnem a SMURD- nál (a megyei kórház udvarán, ugye) felebaráti szeretetbôl, ingyen adtak két életmentô darabot. Ezután, mint kiderült, Kolozsváron lehet perfúziót szerezni (éljen a honi feketegazdaság!), így barátunk Kolozsvárra száguldott, ahonnan csakugyan be tudtak szerezni - ismerôs útján - még egypár darabot. Amint hazaértek, derült ki, hogy a helyi, városvégi gyógyszergyárban kapható perfúzió, így a felírt recept alapján pár kilométernyi autózás árán végre nyugodtan megvásárolhatták (nem elfelejteni: a hozzátartozók) a hat darab perfúziót és a felírt gyógyszert, bagóért: százezer lejért. Mondhatnánk: így jártak ôk, hála barátunk jó kapcsolatainak és mozgékonyságának. De hogyan jártak azok a szintén súlyos állapotban befektetett betegek, akik nem jutottak hozzá életfontosságú gyógyszereikhez, táplálékadagjukhoz? Hiszen az egész osztályról (!) barátunk édesapja volt az egyetlen, aki perfúziós tûhöz és táplálékhoz jutott. És nem a kórház jóvoltából, hanem a hozzátartozók városközi, kétségbeesett rohangálásának következményeként. És azok után, hogy fizetünk mindenféle biztosítást, mások helyett, de beszerezzük a gyógyszereket, nonstop gyorshajtásban megjárjuk Kolozsvárt, lejárjuk a lábunkat egypár perfúziós szerért, azt mondja az ápolónô, hogy szerezzünk már vizeletzacskót is az elrepedt helyett, mert a kórháznak az sincs - ugyan mit is mondhatunk?
*Az összesített adatok szerint a megyében e tavaszon 118.000 hektárra terveztek tavaszi vetést; * a jelen idôszakig a terület 90%-án szántottak, boronáltak; * megyei szinten összesen 17.500 ha-on vetettek gabonát, takarmánynövényeket; * 45.000 hektáron végezték el a múlt év ôszén vetett kultúrák növényvédelmi munkálatait; * a gyümölcsösökben 3350 ha-on (75%) sikerült elvégezni a tavaszi munkálatokat.
A mezôgazdasági igazgatóság szakemberei szerint az ôszön elvetett kultúrák szépen fejlôdnek. A mezôgazdászok az utóbbi hetek, napok kedvezô idôjárását hatékonyan kihasználták, dolgoztak a hétvégeken is.
A gépekkel végzett munkálatok minôsége megfelel a mûszaki követelményeknek. A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság nyilvántartásai szerint a péntekig elvetett kultúrák a következôképpen oszlanak meg: tavaszi búza 214 ha, cukorrépa 2000 ha, zab 6000 ha, sörárpa 3.100 ha, takarmánynövények 1.100 ha, zöldségek 2.000 ha.
A megye vetômagszükséglete biztosított, kivéve a vetôburgonyát, 15.000 tonnára lenne szükség, ezzel szemben csupán 320 tonna áll a gazdák rendelkezésére. A forgalmazók a szükségletkülönbözetet Brassó, Hargita és Kovászna megyékbôl szándékoznak biztosítani.
A programba vett kukoricatermô területekre a vetômagigény 1.300 tonna, de a forgalmazók csupán 1.000 tonnával rendelkeznek. Félô, hogy ezt a mennyiséget sem vásárolják fel a gabonatermesztôk, mivel idéntôl mezôgazdasági értékjegyekkel kukorica-vetômag nem vásárolható.
A szakemberek felhívják a gabonatermesztôk figyelmét, hogy fôleg a déli fekvésû talajokon vízmegôrzô munkálatokat, boronálást, fogasolást végezzenek, és lehetôleg csökkentsék a mezôgazdasági gépek járatait a termôföldeken. És köztudott, hogy csak minôsített vetômagot érdemes használni, hiszen a bô termésnek ez az egyik alapfeltétele.
A prosztata rákos elváltozásának szûrése érdekében indult tegnaptól egészségügyi kampány megyeközpontunkban és Szászrégenben. Ennek során ingyenesen jelentkezhetnek vizsgálatra azok a 45 év fölötti férfiak, akik az alkalomra kiadott füzet illetve a Népújságban megjelenô kérdôív kitöltése során a megbetegedés tüneteit vélik felfedezni magukon.
Míg a prosztata-megnagyobbodás az ötven éven felüli felnôtt férfilakosság felét érinti, a dülmirigy rákos elváltozása két-négy százalékuknál fordul elô. Ha idejében felfedezik, a megfelelô gyógyszeres kezeléssel, vagy mûtéttel meg lehet hosszabbítani a páciens életét, és a teljes gyó-gyulás is lehetséges. A férfiak zöme azonban csak akkor fordul orvoshoz, amikor már késô. Ezt szeretnék megelôzni azzal a kampánnyal, amely április 11-tôl 23- ig tart.
A Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdióban tartott nyitórendezvényen dr. Boja M. Radu egyetemi tanár, az Urológiai Klinika vezetôje és dr.Mártha Orsolya urológus fôorvos beszélt a betegségrôl, valamint a korai felfedezés fontosságáról. A kampány hasznosságát hangsúlyozta Ciprian Dobre prefektus, valamint dr. Anca Florea családorvos, az Orvosi Kollégium megyei szervezetének alelnöke is.
A költséges komplex vizsgálatokat a kampány idején elôzetes programálás alapján végzik el a Korvin Mátyás téri MARMED rendelôben (250-344) valamint a régeni kórház Bucegi utca 22. szám alatti járóbeteg-rendelôjében (511-161).
A betegségrôl bôvebben holnapi egészségügyi összeállításunkban olvashatnak, ahol a kérdôívet is közöljük.
Az élet alapvetô kérdése nem az, hogy jónak vagy rossznak gondoljuk magunkat, hanem az, hogy van-e erônk a változásra.
Ezzel az idézettel kezdôdik Való Zénó elsô Hang-könyve, amely folytatása annak a 43 kötetes sorozatnak, amelyet a múlt évben elhunyt Dombi Ferenc lelkész indított el.
Való Zénó 1959. október 31-én született a Somogy megyei Marcaliban, majd 1968-tól Budapesten élt családjával. Alapfoglalkozása kômûves.
1994-ben az elsô Hang-könyv elolvasása után kapcsolatba lépett a szerzôvel, Dombi Ferenccel. Ateista gondolkodása e találkozással véget ért és a feleségével együtt visszavonhatatlanul elkötelezte magát Krisztus jó híre mellett.
2001 tavaszán lélekkeresztségben részesült. Az Égi béke a földön testvéri közösség prófétaiskolájában Isten lelke, aki nem személyválogató, de szerepeket kiosztó, arra rendelte Való Zénót, hogy továbbvivôje legyen a Hang-könyvek írásának, forgalmazásának.
Pappá szentelését belsô indíttatásra vállalta, azért, hogy még odaadóbban szolgálhasson Jézussal.
A találkozó 2005. április 13-án 17.30-kor lesz a Continental Szálló kék termében. Mindenkit szeretettel várunk. A belépés díjtalan.
A marosvásárhelyi Bokor Közösség
Tisztelt adófizetô honfitársaink!
A 2003. évi 571-es pénzügyi törvény alapján a magánszemélyek jövedelmi adójuk 1%- ával, amit idôközben 2%-ra módosítottak, támogathatnak alapítványokat, társaságokat.
Elhatározásukat munkaadójuknál is és a helyi pénzügynél is be kell jelenteni.
A Vályi Gyula Matematikai Társaság a marosvásárhelyi és környékbeli gyerekek ingyenes felkészítésével és városunk szülötte, a nagy matematikus, Vályi Gyula emlékének ápolásával foglalkozik. Ehhez kérjük támogatásukat.
A Vályi Gyula Matematikai Társaság IBAN-kódja:
RO94 PIRB 2800 7028 5800 1000, mely a marosvásárhelyi Piraeus Banknál van megnyitva.
Aki nem használja fel ezt a jogát, annak az adója ezen 1-2%-a is az államkasszába folyik be.
Köszönjük, ha úgy döntött, hogy a Vályi Gyula Matematikai Társaságot támogatja.
Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula Matematikai Társaság elnöke
Az EU-csatlakozás biztosította lehetôségek kihasználásához a mezôgazdasági termelôknek, állattenyésztôknek jobb minôségû munkát kell végezniük. Ebben az évben is számos gabonatermesztô tanul tovább, hogy elsajátítsák azokat az újabb ismereteket, amelyek alapján létrehozhatják a hatékonyan termelô kis és nagy üzemszerkezeteket. A gabonatermesztôk gyakorlati oktatása javarészt a bemutató-parcellákon zajlik. Ioan Cotutiu mérnökkel, a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal igazgatójával, a bemutató-parcellák hasznosságáról, hatékonyságáról beszélgettünk.
A hivatal szakembereinek szervezésében, a termôföld- tulajdonosok közremûködésével négy évvel ezelôtt sikerült alig néhány hektáron bemutató-parcellákat létesíteni. Örvendetes tény, hogy megyeszinten az évek során folyamatosan növekedett a bemutató-parcellák száma, területe. Az idén összesen 92 hektáron - 22 helységben - létesítenek ilyen parcellákat: több fajta búza, sörárpa, szemes- és silókukorica termesztését tapasztalják ki ezeken az erre vállalkozók. Ezek - nevezhetjük kísérleti parcelláknak is - létrehozásának célja a legújabb haszonnövényfajták, hibridek és az alkalmazandó technológiák alapos megismerése. Emellett kipróbálhatók a mezôgazdasági kutatás újdonságai, meg lehet gyôzôdni a más fajtákhoz viszonyított hozamkülönbségekrôl, a fajta talajhoz, éghajlathoz való alkalmazkodási képességeirôl.
A termesztés a bemutató-parcellákon is pénzt igényel, ezért a legapróbb részletekig menô alapossággal követik a gazdasági hatékonyságot is. Követik, mert a szóban forgó területeken a termesztés közösen történik a vetômag- elôállító, mûtrágya- és növényvédelmi vegyszergyártó cégek, kísérleti állomások képviselôivel.
A magágy-elôkészítéstôl kezdve idôszakonként találkoznak és közösen figyelik a növényfejlôdés szakaszait a betakarításig. Így sikerül felfedni azokat a lehetséges hibákat, amelyeket a termesztô követett el, de fény derülhet más jellegû hiányosságokra is, amelyekre közösen keresik a megoldásokat. Az MSZH ebben az évben a tordai Vetômagtermesztô Kísérleti és Fejlesztési Állomással, a szegedi Gabonatermesztési Közhasznú Társasággal, a Pioneer, a KWS, a Lim Agrin cégekkel mûködik együtt. A tordai kísérleti állomások és a cégek a különbözô nagyságú területekre a vetômagokat ingyen bocsátják a termesztôk rendelkezésére az alkalmazandó technológiai ajánlásokkal együtt. A termést a parcellákról a termesztôk szállítják haza. Betakarítás idején szervezik meg a szakemberek, meghívottak találkozóját a termesztés színhelyén, ahol a használt vetômagokat, az alkalmazott technológiát, az elvégzett növényvédelmi munkálatokat értékelik.
- A legutóbbi, összesen 15 hektárt kitevô kísérleti parcellákat (öt gazda tulajdona) szombaton Maros-magyarón vetették be jelenlétünkben. Örömmel állapítottuk meg, hogy nagyon sok gazda jelent meg. Ez utal arra is, hogy a gabona- és takarmánytermesztôk munkájukhoz való hozzáállásukban változás állott be, illetve következik. Például ma már hallani sem akarnak arról, hogy második szaporulatból használjanak vetômagot. Végül nyomatékosan felhívnám a gazdálkodók figyelmét, hogy a tanfolyamok elvégzésérôl szóló elismervényre nagy szükségük lesz, mert a pályázni szándékozóktól kérik, de fel kell mutatni a kisvállalkozások bejegyzésekor, bankhitelek igénylésekor is. Az általunk kiadott oklevelet a mezôgazdasági minisztérium elismeri - mondotta Cotutiu Ioan.
A segesvári tanács nemrég arról döntött, hogy elfogadja az Aquaserv Kht-t mint regionális vízszolgáltató vállalatot, és társul a SAMTID-programba, európai uniós összegre pályázva a víz- és a csatornahálózat felújítására. Ezt megelôzôen a segesvári közüzem, az ATT igazgatója, Emil Fabian lapunknak nyilatkozva ellenezte a társulást. A helyzet közben változott, errôl kérdeztük ismét az igazgatót.
- Az elsô alkalommal, amikor a SAMTID-ba való belépés ellen szavazott a városi tanács, a tanácsosok nem voltak megfelelôen tájékozottak. Nem lehetett tudni, melyik önkormányzat milyen arányban részesül az uniós hitelekbôl, és az sem volt egyértelmû, hogy ki dönt a beruházásokat illetôen. Az utóbbi esetben, mint megállapodtunk, a városi tanács fog határozni, ezért szavaztak a képviselôk az Aquaserv mellett a második nekifutás alkalmával - válaszol Fabian Emil. Az ATT igazgatója szerint az újonnan megalakult regionális vízszolgáltató, az Aquaserv vállalat részvényesi közgyûlésében a marosvásárhelyi Aquaserv 51 százalékot képvisel, de ami a legfontosabb, az európai uniós beruházásokra kapott pénzalap elosztásáról a határozatokat 66 százalékos többséggel hozzák meg.
Az igazgató, bár egy elôzô beszélgetésen komoly árdrágulást vetített elô, ezúttal csak annyit mondott, hogy eleinte nem várható drágítás, az árak az elkövetkezô 5 év leforgása alatt igazodnak az uniós követelményekhez.
Segesváron mintegy 50 kilométernyi csatornahálózat és 20 kilométernyi vízhálózat vár felújításra. Erre a célra várhatóan összesen 14,1 millió euró szükséges, amelybôl 5,5 milliót áldoznak a csatornavezetékek cseréjére.
Férfiak is igénylik a segítséget
A Veritas Alapítvány Floare de colt nevet viselô, a családon belüli erôszak áldozatainak megsegítését célzó közösségi programjának támogatására a Segesvári Polgármesteri Hivatal több mint hétszázmillió lejt ígért, ebbôl viszont semmit nem kapott meg, így mûködtetését teljes egészében az alapítványnak kell vállalnia. A program keretében évente kétszázötven esettel számolnak. Azok, akik a családon belüli erôszak áldozatai, sokszor nehezen vállalják problémájukat, ami talán annak köszönhetô, hogy még enyhe bizalmatlanság észlelhetô a programmal szemben.
A családon belüli erôszak felszámolására kidolgozott program mûködésének anyagi feltételeit adományokból, pályázatokból biztosítják. Az alapítvány pszichológiai és jogi tanácsadást biztosít, pszichológust és pszichoterapeutát foglalkoztat erre a célra. A bántalmazottaknak különféle rehabilitációs programokat indítanak, egyéni és csoportterápiás foglalkozásokon is kívánnak segíteni a rászorulókon. Petronia Popa programvezetô szerint erôsíteni szeretnék az áldozatok személyiségét, hogy függetlenítsék magukat, hogy saját lábukra állhassanak. Kissé meglepô tény, de a nôk mellett néha még olyan férfiak is fordulnak az alapítványhoz segítségért, akiket élettársuk, házastársuk bántalmazott. Olyan személyek keresik meg általában az alapítvány képviselôit, akik nem csak egyszeri erôszakos eset áldozatai, hanem akiket ismételten bántalmaznak, a programvezetô szerint ôk egy valóságos rémtörténet részesei.
Azonban az áldozatok csak kis hányada jut el oda, hogy testi sértés miatt feljelentést tegyen a rendôrségen bántalmazója ellen. A program céljának ismertetése érdekében önkéntesek segítségével kérdôíveket osztottak ki, míg az iskolákban felvilágosító tevékenységeket tartottak a családon belüli erôszak felszámolása érdekében.
(mészely)
A napokban kezdôdnek a Gaudeamus szórványkollégium új szárnyának építési munkálatai - tájékoztatott Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke. Az épület a tervek szerint 2006 végére készülne el, és az egykor virágzó segesvári magyar kulturális élet fellendítéséhez is teret adna.
A bentlakás jelenleg negyvenkilenc diáknak biztosít szállást, étkezést, közülük öten általános iskolások, negyvenketten középiskolások és ketten a Babes-Bolyai Tudományegyetem Segesvárra kihelyezett turisztika szakán tanulnak. A kollégium elsô új épületét 2003. május elsején avatták. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával elkészült ház konyhát, étkezdét, két tanári szállást és egy hálót foglal magában, az utóbbi szobában nyolc lányt szállásoltak el az idei tanévben. A kollégium régi épületében hat szoba várja haza bentlakóit.
Az újonnan épülô szárny tervei is már 2001-ben elkészültek, de felépítésére akkor nem volt anyagi fedezet. A ház építésének költségvetése kétszázezer euró, a Gaudeamus Alapítvány ígéretet kapott egy kilencvenezer eurós támogatásra egy németországi alapítványtól, míg az Illyés Alapítvány nyolcvanezer eurót szánna erre a célra. Egyelôre a konkrét, kézzelfogható összeg, amivel gazdálkodhatnak, az nyolcvankilencezer euró, ebbôl az év végére a földszintet és az elsô emeletet készítené el egy székelykeresztúri építkezési vállalat. A tervek szerint a földszinten egy 150-200 férôhelyes mûvelôdési vagy konferenciaterem létesülne, öltôzôvel és mozgatható színpaddal. Erre különösképpen szükség mutatkozik, emelte ki Farkas Miklós, mivel jelenleg Segesváron nincs egy olyan terem, ahol méltó helyet találnának a magyar vonatkozású rendezvényeknek. - A segesváriak elszoktak a kulturális élettôl, de vissza lehet ôket szoktatni! - vélekedik az alapítvány elnöke. A mûvelôdési terem az egész vidéket kiszolgálná, a környék nyolc-tízezer magyar ajkújának lehetne kulturális fészke. Felléphetne itt a Kikerics tánccsoport, az i