Az RMDSZ Maros megyei szervezete folytatja az aláírásgyûjtést Markó Béla szövetségi elnök államelnök- jelöltségének támogatására. Marosvásárhelyen az RMDSZ megyei székházában (Braila u. 9.) hétköznap 9-17 óra között, a városi szervezet székházában (Dózsa György u. 9., földszint) 9-14 óra között, a Bernády Házban (Horea u. 6.) 8-14 óra között, valamint a Maros megyei MADISZ székházában (Dózsa György u. 9., második emelet, 81-es számú iroda) 10-14 óra között, a megye többi településén a helyi RMDSZ-székházakban lehet aláírni az erre a célra kiállított típusnyomtatványt.

Érdekes indoklást fogalmazott meg a minap a képviselôház állandó bürójának titkára, Tudor Mohora, amikor az alsóház vezetése arról határozott, hogy a honatyák már szerdától hazamehetnek. Ez azt jelenti, hogy hétfô délutántól szerdáig vannak a parlamentben. Amikor a sajtó felvetette, hogy amúgy sem sokat dolgoztak egyesek, de legalább ott voltak, a politikus azt mondta, hogy szerinte a képviselôház vezetésének döntése "indokolt", ugyanis "nem mindegyik szakbizottságnak van dolga". És meg is magyarázta, hogy ha valaki esetleg nem értette volna: semmi értelme "formálisan" azt mondani, hogy "bizonyos bizottságok dolgoznak", ha azoknak "amúgy sincs semmi tennivalójuk.

Nos, ezek után érthetetlen egyes politikusok felháborodása, amikor a tévékamerák elkapják, amint éppen telefonálnak, újságot olvasnak, szundikálnak vagy - ilyent is láttunk - az orrukban vájkálnak unalmukban egy-egy ülés alatt, és ha az újságírók megkérdezik, mirôl tárgyaltak vagy akár szavaztak, fogalmuk sincs a dolgokról. (Én magam is megtapasztaltam, hogy egy képviselô, aki évek óta ugyanannak a szakbizottságnak a tagja, nem tudott válaszolni "szakmába vágó" kérdésre, de még az ügyre vonatkozó kormányhatározattól sem tudott semmit mondani!)

Mohora, észbe kapva, hogy talán túllôtt a célon, viccel próbálta elütni a dolgot. Egy anekdotát mondott el arról, hogy állítólag a kommunizmus idején Grigore Moisil akadémikust egyszer a pártbizottság elé citálták, mert nem ült, úgymond, nyolc órát az irodában. Az akadémikus erre azt válaszolta: "úgy látszik, maguknak az ülepemre, nem a fejemre van szükségük". Ha csupa Moisil ülne a parlamentben…

Tudjuk, hogy bár még nem kezdôdött el hivatalosan a választási kampány, a pártok, politikusok hónapok óta kampányban érzik magukat. És bizony sokan akadnak, akik nem nagyon tudnak elszámolni, hogyan sáfárkodtak az elmúlt négy esztendôben a választók bizalmával és nem utolsósorban a pénzével. Mert a képviselôi/szenátori fizetést, a különbözô juttatásokat, a luxusszállodákat, ingyenes utazásokat, külföldi kiruccanásokat mind-mind az adófizetô polgárok zsebébôl vették ki. Nem csoda, hogy olyan nagy a tülekedés a parlamenti helyekért, pártszínektôl függetlenül. Csomagolhatják akármilyen szlogenbe, a történet - minden tiszteletünk a kivételeknek - az anyagi elônyökrôl és nem utolsósorban a mentelmi jogról szól. Bizonyára komoly erôfeszítésébe kerül egyeseknek meggyôzni a választókat, hogy ismét szavazzanak bizalmat nekik. Mondta is valaki, hogy azzal kellene bizonyítaniuk inkább, hogy aktívan részt vesznek a törvényhozási munkában, hiszen van még jó pár fontos törvény, amelyet még ebben a mandátumban el kellene fogadni. Cinizmusra vall azonban, hogy már nem is mímelik a munkát, hanem azt mondják, minek üljenek ott, ha amúgy sincs semmi dolguk. Se fej, se ülep.

Szeptember 27-én reggel 8 órától új székhelyen fogadja ügyfeleit a lakosság- nyilvántartó ügyosztály. A volt Bancorex épületében a földszinten a lakosság- nyilvántartás és az útlevélosztály, míg az emeleten a gépkocsi-nyilvántartás és a hajtási jogosítványok ügyosztálya mûködik.

- A legcsúnyább és a legrosszabb körülmények között mûködô szolgáltatásból a legjobb körülmények között történô szolgáltatássá vált a lakosság-nyilvántartás - mondta a tegnapi megnyitón Ovidiu Natea prefektus. Cotoara Vasile rendôrkvesztor, a Megyei Rendôr-felügyelôség parancsnoka szerint hét éve tart a huzavona a költözéssel kapcsolatosan. Két hónappal ezelôtt kormányhatározattal a Bancorex, majd a Közpénzügyi Igazgatóság székhelyeként szolgáló épület az állam tulajdonába került vissza, s ennek adminisztrátora a Közigazgatási és Belügyminisztérium, illetve a Megyei Rendôr- felügyelôség. Ezzel egy idôben a Belügyminisztérium 3,7 milliárd lejt ígért a volt banképület korszerûsítésére és átszervezésére, ám ebbôl még semmit sem utaltak át. "Önerôbôl tettük mûködôképessé a helyiséget" - nyilatkozta Cioban Dorin helyettes rendôrbiztos, a lakosság- nyilvántartó ügyosztály vezetôje. Egy hét alatt ürítették ki a régi székhelyet, költöztették át a mûszaki felszereléseket, hogy hétfôtôl új székházban fogadhassák a polgárokat.

A fölszinten kapott helyet a lakosság-nyilvántartás és az útlevélosztály. Bal oldalon naponta 8-16 óra között tájékoztatási iroda mûködik, ahol bárkit útbaigazítanak. Ugyanitt készítik a számítógépes fényképet. Jobb oldalon veszik át az útlevél kiállításához szükséges iratokat, s a szomszédos ablakocskáknál adják ki a kész iratokat. Ugyanitt CEC- és postakirendeltség nyílt, így az ügyfelek helyben kifizethetik a szolgáltatások ellenértékét, illetve megvásárolhatják a szükséges okmánybélyegeket. Az elsô emeleten a gépkocsi-nyilvántartás és a hajtási jogosítványok ügyosztálya mûködik. A helyiségben ASIROM-biztosító kirendeltséget nyitottak. Ugyancsak az elsô emeleti irodájában Cioban Dorin hetente két alkalommal ügyfélfogadást tart. A második és harmadik emelet az ügyfelek elôtt le van zárva, itt a logisztikai helyiségek és felszerelések kaptak helyet. A Kogalniceanu utcai régi székhelyen az idegenrendészeti iroda maradt.

Vitathatatlan, szép környezetben fogadja az ügyfeleket a lakosság-nyilvántartó ügyosztály. A tevékenység hatékonysága ezután dôl el, hiszen a személyzet számát és a technikai felszerelést illetôen semmiféle változás nem történt. "A meglévô számítógépek és alkalmazottak kétszeresére lenne szükségünk ahhoz, hogy valóban zökkenômentesen folytathassuk tevékenységünket, ám erre egyelôre nincs lehetôség" - fogalmazta meg a biztos. Kijelentette viszont, hogy ezután legtöbb 20 napon belül készülnek el az útlevelek. Sürgôsségi rendszerben is kiváltható az útlevél, ebben az esetben 3 nap alatt készül el, s 100.000 lejes sürgôsségi illetéket kell fizetni. A lakosság-nyilvántartási ügyosztály központjának telefonszáma: 218-366.

Reginald Rose Tizenkét dühös ember címû bûnügyi története szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának mûsorán a 2004/2005-ös évad második bemutatójaként. Rose zseniális darabja tulajdonképpen egy egyszerû bírósági ügy, melyben egy fiatal vádlott sorsáról kell döntenie a tizenkét esküdtnek, ám a döntéshozatal során mindegyikük sajátságos problémákkal szembesül, melyek folyamatosan ébren tartják a játék feszültségét. A szereposztásban Henn János, László Csaba, Kárp György, Nagy István, Zayzon Zsolt, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba, Szélyes Ferenc, Makra Lajos Szentgyörgyi-díjas, Györffy András, Csergôffy László, Harsányi Zsolt és Bodolai Balázs színmûvészeket láthatjuk viszont. Díszlet, jelmez: Langmár András, rendezô-asszisztens: Harsányi Zsolt. Az elôadás rendezôje Gali László Jászai-díjas. A bemutató ma este fél 8-tól lesz a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében. Következô elôadás: 2004. szeptember 30, csütörtök este fél 8. A kistermi elôadásokra a bérletek nem érvényesek.

Október 1-jén 17 órakor, a Bernády Házban Józsa Nemes Irén (1918-2003) marosvásárhelyi festômûvész alkotásaiból nyílik emlékkiállítás. A Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány által szervezett kiállítást Marosi Barna és Nagy Miklós Kund nyitja meg. A Nyárád mente festôjének tartott mûvész munkáiban a hagyományôrzô falu, a székely porták jellegzetes, színes univerzumát, embereit, szokásait örökítette meg. Lényegre törô, naiv bájú, érzelemdús képeit, csendéleteit, szépséges és egyedi erdélyi tájat megörökítô akvarelljeit, olajmunkáit, kitûnô portréit szerették a mûvészetkedvelôk, becsülték a pályatársak. Az október 23-ig megtekinthetô kiállítás nyitónapján fellép Györffy András színmûvész, Seres Antal gordonkamûvész, és Székely Levente hegedûmûvész.

Jegyzet

…az nagyot nem érdemel - ez a közmondás jutott eszembe az alábbi két kis történet kapcsán. Egyik városközeli, szegény település óvodájába látogatott egy segítôkész külföldi férfi. Miután felmérte a terepet, s elbeszélgetett az óvónôvel, úgy döntött, hogy többek között egy villanyárammal mûködô fûtôtestet vásárol a kisgyerekek számára. Megtudta ugyanis, hogy a községi polgármesteri hivatal csak az óvoda egyik termében biztosítja a meleget. Az elsô teremben, ahol a gyerekek átöltöznek télen jéghideg van. Kellemetlen meglepetésben volt része, amikor a polgármester visszautasította ajánlatát. Alacsony a gyermeklétszám, így nem fûtünk még egy helyiséget - mondta.

Egy Maros partján fekvô kis település óvodájában kongott a játéktár. Nem volt se fajáték, se labda, se kifestôs könyv, semmi, amivel az amúgy szép számú gyermeksereg figyelmét le lehetett volna kötni. A frissen kikerült óvónô, találkozva volt osztálytársaival, elmesélte az áldatlan helyzetet. Egyikük, aki jelenleg egy marosvásárhelyi óvodában dolgozik, egyik nap nagy zsák játékot hozott. A megyeszékhelyi iskolában átválogatták a játékokat, s ki akarták dobni azokat, amelyek kopottak, repedtek voltak. Ezeket gyûjtötte össze, s hozta el, emlékezve pályatársa kérésére. Nagy volt mind a gyerekek, mind az óvónô öröme, amikor megkapták a nem remélt ajándékot. Igaz, kicsit kopottak voltak, de erre senki nem figyelt.

A tanácskozásra érkezett több mint 300 szakembert, és a professzorrá valamint elôadótanárrá elôléptetett jobbára fiatal kollégákat Sabau George egyetemi tanár, a Romániai Röntgenorvosok Országos Társaságának elnöke köszöntötte. A bukaresti professzor jelentôs sikerként könyvelte el az Észak-amerikai Röntgenorvosok Társaságától kapott segítséget, ami az elsô napon megszervezett képzés során lehetôvé tette a bepillantást a szakma olyan rejtelmeibe, amit saját erôbôl, önállóan nem tudtak volna megvalósítani. Az elnök a társaság tiszteletbeli tagságát jelentô diplomát nyújtotta át Copotoiu Constantin professzornak, a MOGYE rektorának. Az idén megjelentetett röntgen és képalkotási szakkönyvéért Sabau professzor, valamint a könyv társszerzôje, Dragomir Hrumuzescu díjat vehetett át.

A megnyitó a kongresszus díszvendégeként Marosvásárhelyre érkezett Philip Palmer professzor díszdoktorrá avatásával folytatódott. A szakma világhírû tudósa által a rendszerváltás nyomán a romániai kórházak röntgenrészlegeinek helyzetérôl készült jelentés nyomán indult meg a változás ezen a területen és kezdtek érkezni a külföldi segítségek. A MOGYE díszdoktori oklevelét átvevô Palmer professzor rendkívül gazdag életmûvét, amelyben a fejlôdô afrikai országok megsegítése is fontos szerepet kapott, az egyetem rektora ismertette. Köszönôszavaiban az amerikai professzor az 1990 óta bekövetkezett kedvezô változásokat emelte ki, majd kitért a kisvárosi kórházakban folyó tevékenység jelentôségére. Minden páciens fontos, és ha ezt elfelejtjük, nem tekinthetjük magunkat orvosnak - fejezte be beszédét a kiváló szakember. A kongresszus munkálatai, amelyet 183 tudományos dolgozattal neveztek be a részvevôk, ma ér véget.

450 millió forint szabadult fel a szakképzési alapból, ezt az összeget az Oktatási Minisztérium (OM) a határon túli oktatásra fordítja, amibôl a felvidéki magyar egyetem mellett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) támogatják - jelentette ki Csíkszeredában Szabados Tamás államtitkár.

Kétnapos moldvai körútja tapasztalatait összegzô sajtótájékoztatóján az OM politikai államtitkára elmondta: a 11 moldvai településen mûködô iskolán kívüli magyar nyelvû foglalkozásokat vezetô 22 pedagógus szép eredményeket ért el, így az OM továbbra is fontosnak tartja munkájuk támogatását. Viszont nem tartotta megvalósíthatónak az iskolán kívüli oktatási program kiterjesztését további 20-25 csángó településre. E helyett inkább a már mûködô oktatás erôsítését vélte célszerûbb megoldásnak. Mint mondta, az igazi cél az lenne, hogy az állami oktatás keretében minél több iskolában elindulhasson az órarend szerinti oktatás, hiszen ezt lehetne igazán tömegessé tenni.

Szabados Tamás beszámolt arról is, hogy meglátogatta a Csíkszeredában tanuló moldvai csángómagyar gyermekek kollégiumát is. Ennek kapcsán elmondta: pénzforrásokat kellene találni az intézmény felújítására és korszerûsítésére, hogy valóan második otthona lehessen a diákoknak. A politikai államtitkár fontosnak mondta, hogy a csángók magyar nyelvû oktatását a közülük kikerült tanerôk végezzék.

- Nincs sok vesztegetni való idônk, hiszen fennáll a nyelv vesztés veszélye - hangsúlyozta Szabados Tamás.

Az OM politikai államtitkára négy napos romániai látogatása során találkozott Kötô Józseffel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség oktatási alelnökével, két napon át pedig Moldvában mérte fel az iskolán kívüli magyar oktatási program lebonyolítását, hatásait.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, és Kötô József oktatási és egyházügyi ügyvezetô alelnök szombaton, a Párbeszéd a jövôért címû konzultáció-sorozat keretében a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és tagszervezetei képviselôivel, majd dr. Szabó Árpád unitárius püspökkel találkozott.

A közelmúltban bejegyeztetett Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) célja, az állami magyar nyelvû felsôoktatás erôs szakmai háttérének létrehozása, a kutatás támogatása, a kutatás strukturális fejlesztése, a háttérintézmény-rendszer mûködésének biztosítása révén - hangzott el a nap elsô megbeszélésén. Az intézet és tagszervezetei ugyanakkor nagy hangsúlyt kívánnak fektetni az anyanyelvükön tanuló egyetemisták versenyképes felkészítésére a Romániában is hamarosan gyakorlattá váló háromlépcsôs felsôoktatási rendszerbôl és az EU csatlakozásból következô lehetôségek kihasználására.

Markó Béla egyetértett az ismertetett célokkal és elképzelésekkel, és biztosította az KMEI képviselôit, hogy az RMDSZ támogatni fogja a tevékenységükhöz szükséges anyagi fedezet biztosítását román és magyar költségvetési forrásokból.

Az Unitárius Püspökségen sorra került második szombati találkozón dr. Szabó Árpád püspök, Markó Béla és Kötô József áttekintették az egyházi ingatlanok visszajuttatásának helyzetét. Egyetértettek abban, hogy a folyamatot fel kell gyorsítani, és ezen belül rövidíteni kell az egyházi ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló határozatok meghozatala és a tényleges tulajdonba adás közötti idôszakot.

A felekezeti oktatást szabályozó jogszabállyal kapcsolatban a szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ célja, hogy érvényre juttassa a magyar történelmi egyházakkal közösen kialakított elvárásokat, többek között azt, hogy az egyházaknak minél átfogóbb felügyeleti hatásköre és beleszólási joga legyen az alapvetô kérdésekben,

Az egész erdélyi magyar társadalom jövôjének alakulását döntôen befolyásolja a következô négy évben, hogy az RMDSZ erôs, hatékony parlamenti képviselete révén érvényesíteni tudja annak érdekeit - hangsúlyozta a megbeszélésen Markó Béla.

A Megyei Tanfelügyelôségen folytatódott tegnap a marosvásárhelyi 15-ös iskolában kirobbant elégedetlenség. A panaszukkal a tanfelügyelôség vezetôségéhez folyamodó szülôk a múlt rendszer rossz pillanataira emlékeztetô fogadtatásban részesültek. A megbeszélésen nem volt jelen Albertini Zoltán, aki a magyar tagozatok munkájáért felel. Nem tudni, hogy az épületben tartózkodó fôtanfelügyelô-helyettes jelenlétét miért nem tartották fontosnak.

Amint már beszámoltunk a történtekrôl, az elégedetlenséget az váltotta ki, hogy a 15-ös és 17-es iskolák egyesítésével összevonták az elôbbi tanintézetben mûködô két hatodik osztályt, megszüntetve ezzel az intenzív angol oktatást, amire felmérô teszt alapján sorolták be a gyerekeket, továbbá az informatika szakos osztályt is. Tették mindezt a tanév elsô napjait követôen, anélkül hogy elôzetesen megbeszélést folytattak volna a szülôkkel. Másrészt még a padok számát illetôen sincs az iskolának olyan terme, ahol az összeterelt gyerekek elfértek volna. A szülôk sérelme, hogy az I-IV. osztályban kialakult gyerekközösségeket már egyszer összekeverték, továbbá, hogy az iskolából megpróbálták elutasítani azokat, akik messzebb laktak, vagy valamilyen okból könnyebb volt hatni rájuk. Azt is sérelmezik, hogy egy olyan osztályközösséget akarnak felborítani, ahol a gyerekek évi általánosa kilencesen felüli volt. A felajánlott lehetôséggel, hogy egyes gyerekeket átírassanak a 17-es iskolába, a szülôk azért sem óhajtanak élni, mivel ott délután folyik az oktatás, míg a 15-ösben csak egy váltás mûködik. Ezenkívül az a véleményük, hogy az egyévi intenzív oktatást sem lehet csak így egyszerûen beszüntetni, és fölösleges izgalmaknak, valamint az ellenségeskedés légkörének kitenni a gyerekeket.

- A tegnap reggeli megbeszélésen, ahonnan kitessékelték a sajtót, a szülôk szerint Somesan Stefan fôtanfelügyelô végig emelt hangnemben beszélt, becsmérlôen szólt arról, hogy "csordában" jelentek meg, és azt hiszik, hogy a 90-es évek szellemében cselekedhetnek. Adott pillanatban a csendôrséggel is fenyegette ôket, majd a törvényre hivatkozott, amely szerinte nem teszi lehetôvé, hogy létszám alatti osztályt finanszírozzon a tanfelügyelôség. Az is elhangzott, hogy az egyesített iskola ilyen természetû konfliktusaiba nem szólnak bele, továbbá, hogy ha engedélyezik az osztályt, megyei szinten lesznek kénytelen felszámolni egy másikat. A törvény elôírásain nem lehet változtatni, s akinek nem tetszik, vigye a gyerekét magániskolába - vetette oda a szülôknek. A késôbbiekben az is elhangzott, hogy az írásban benyújtott kérésre 30 napon belül köteles választ adni. Miután a központi iskola igazgatóját is telefonon rendre utasította, délutánra egy megbeszélést ígért - tudtuk meg a szülôktôl. A megbeszélésen többek között felmerült, hogy a 17-es iskolában tanuló diákok szüleit nem tájékoztatták arról, hogy esetleg onnan mehetnének át gyerekek a 15- ösbe, ahol délelôtt járnának iskolába.

Kérdésünkre a fôtanfelügyelô a megbeszélést követôen a következôket nyilatkozta:

- Ma reggel egy csoport szülô tüntetni jött a tanfelügyelôségre, összetévesztve 2000-et az 1990- es évekkel, hogy egy olyan probléma megoldását kérjék, ami nem a tanfelügyelôségre tartozik, mivel szigorúan egy iskolai egység (a volt 15-ös és 17-es iskolák) belsô szervezését és vezetését érinti…

- Beadványuk szerint helyben nem oldották meg a kérésüket?

- Telefonon beszéltem az iskola vezetôségével, és felhívtam a figyelmüket, hogy az intézmény keretei között rendezzék a vitát. Ugyanakkor egy ülést javasoltam valamennyi osztály szülôi bizottságának képviselôivel, amelyen személyesen is részt veszek, és tisztázzuk a tanfelügyelôség valamint a tanintézmény illetékességét. A szóban forgó osztály az elmúlt évben törvénytelenül mûködött, és ezért az igazgatónô fizetni fog. Én nem dobhatom ki a pénzt, hogy egy másik iskolában emiatt a portást kelljen elküldeni... Marosvásárhelyen, ahol állandó a gyerekek száma, nem engedhetem meg, hogy 16 tanulóért fizessem a tanárokat, amit vidéken amúgy is muszáj megtennem... A 15-ös sohasem volt egy elismert iskola, és ott kétszer többe került egy gyerek fenntartása, mint másutt... A szülôktôl arról értesültem, hogy négy tanterem üresen áll, ami ellentétben van minden elôírással. Szándékunk az, hogy minden osztály egy váltásban mûködjön, s nem engedhetem meg azt a luxust, hogy délelôtt kihasználatlan maradjanak a tantermek, mivel az iskola a gyerekért és nem a tanszemélyzetért van.

Ebben igazat adhatunk a fôtanfelügyelônek, de sajnos, a valóságban nem így történik. Kérdésünkre a 17-es iskola aligazgatója (a volt igazgatónô), Bruslea Maria azt válaszolta, hogy a szülôket azért nem értesítették az elmúlt évben, mivel arra számítottak, hogy sikerül feltölteni a létszámot. Érdeklôdésünkre, hogy ugyanott a román osztályok miért mûködhetnek 17-es diákkal, azt a felelet kaptuk, hogy a két iskolában járó gyerekek összlétszáma lehetôvé teszi a két osztály fenntartását.

Adorjáni Gizella magyar szakos tanárnô szerint a 20-as létszámú VI. C-ben 17 gyereknek volt 9-10-es közötti átlaga, és sajnálja, hogy a nehezen kialakult osztályközösséget most megbolygatják. Az ideiglenesség nem tesz jót a gyerekeknek, akiknek még nem töltötték ki az ellenôrzô könyvecskéjét, nincs napló, és a gyerekpénz-utalványokat sem lehet kiállítani. Mivel nem kezdô osztályokról van szó, meg kellett volna tartani a két hatodikat - vélekedik a tanárnô, aki szerint a diákokat sem kellett volna eltanácsolni.

Albertini Zoltán helyettes fôtanfelügyelô szerint az ô segítségét nem kérte senki, és hivatalosan nem értesült a konfliktusról. Elmondta továbbá, hogy megyei szinten folyamatosan csökken a magyar gyerekek száma, s a 101.000-bôl már a harminc-ezret sem érik el.

Mindez nem lehet mentség arra, hogy akár egy osztályközösséggel is olyan módon járjanak el, ahogy azt a marosvásárhelyi volt 15-ös iskolában tették, s ami a magyar tagozatok fokozatos leépítésének szándékát tükrözi.

A tanfelügyelôségen megjelent "csordát" illetôen pedig hadd mondjuk el, hogy jól öltözött, értelmes, okos, a gyerekeik érdekét szem elôtt tartó adófizetô polgárokról van szó, akik tudják, hogy számukra a legfontosabb "befektetés" forog kockán, és nem mondanak le arról, ami véleményük szerint gyerekeiket megilleti. Ugyanakkor elvárják, hogy tisztelettel viseltessenek irányukban. Nem úgy, ahogy a tanfelügyelôség vezetôsége, majd késôbb az Építészeti Iskolaközpont portása lépett fel ellenük, aki valószínû felsôbb utasításra szintén a csendôrséggel fenyegetôzött, ha nem hagyják el a tanfelügyelôséggel közös udvarú tanintézmény területét.

Mikor lesz magyar helységnévtábla?

A címben szereplô kérdésre Chindris Ovidiu alpolgármester nem tudott pontos választ adni. Hangsúlyozta: Dicsôszentmártonban a magyar lakosság aránya nem éri el a 20 százalékot, ennek ellenére a város vezetôsége tárgyalásokat folytat a helyi RMDSZ-tanácsosokkal a kérdés megoldása érdekében. Pontos idôpontról egyelôre nem lehet beszélni. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a helyi vonatállomáshoz megérkezett a magyar nyelvû tábla, de ezt a város vezetôségének utasítására nem helyezték ki, az alpolgármester elutasítóan azt válaszolta: nem tud a dologról.

Miért engedte el a helyi tanács a Bicapa vállalat 4 milliárd 600 millió lejes adósságát? - érdeklôdtünk az alpolgármestertôl. (A legutóbbi tanácsülésen csak a három RMDSZ-es tanácsos szavazott a köztartozás eltörlése ellen). Chindris Ovidiu szerint a 2002-ig felhalmozott adósságot a 137-es törvény alapján törölték el. Az intézkedésre azért volt szükség, mert ellenkezô esetben nem lehetett volna folytatni a privatizálási folyamatot. A Bicapának a 2002-tôl jelen pillanatig felhalmozott tartozását újra felosztják.

- A tanácsosok nagy része megértette, hogy amennyiben nem töröljük el ezt a nagy adósságot, megakadályozzuk, hogy a gyár, vagy legalább annak egy- két részlege újrainduljon - nyilatkozta az alpolgármester. - A Bicapával kapcsolatosan tudni kell még, hogy a jelenlegi vezetôség megígérte, hogy október 12-ig kifizeti a kereskedelmi bankkal szembeni tartozásait. Ez azért fontos, mert így a bank lehetôvé teszi, hogy a vállalat tulajdonában levô, de nem termelésre használt ingatlanokat (strand, sportpálya) értékesítsék. Véleményem szerint lehetséges a Bicapa újraindítása, új munkahelyek teremtése - zárja válaszát az alpolgármester.

Az új munkahelyek létesítése kapcsán megtudtuk, hogy augusztus végétôl egy ventilátorokat készítô kisüzem nyílt, ahol jelenleg harminc alkalmazott dolgozik. Ugyanakkor megkezdték annak a francia fafeldolgozó üzemnek az építését, amelyet tervek szerint 2005 májusában nyitnak meg.

A helyi unitárius egyház visszakapta a valamikori felekezeti iskola épületét, amelyben jelenleg a házasságkötô terem, a pénzügyi igazgatóság és a polgárôrök székelnek. Mint Nagy Endre unitárius lelkész- esperestôl megtudtuk, öt évig jelképes összegért kell bérbe adniuk az épületet. Az érvényben levô rendelkezések értelmében négyzetméterenként 5.000 lej díjat igényelhetnek, ami azt jelenti, hogy az emeletes épületért havonta 3.000.000 lejt kapnak. A helyi tanács hozzáállása pozitív volt, a hivatal titkára segítette az egyházat a dokumentáció összeállításában, s a bérleti díj kapcsán sem volt ellenvetésük. A polgárôrség vezetôsége is elfogadta a bérleti szerzôdésben foglaltakat, hozzátéve: elôreláthatólag év végéig el fognak költözni az épületbôl.

- A pénzügyôrség vezetôsége visszautasította a bérleti szerzôdés aláírását. Elsô alkalommal arra hivatkoztak, hogy nem használják az egyik mellékhelyiséget. Majd azzal utasították vissza az aláírást, hogy a megyei igazgatósághoz kell felküldenünk azt. Azt is el kell mondanom, hogy nemcsak hogy nem írták alá a szerzôdést és nem akarnak bérleti díjat fizetni (a rájuk esô rész körülbelül havi 400.000 lej), hanem fenyegetô hangnemet használtak. Méltatlankodtak, hogy ôk biztos nem fizetnek a helyiségekért, s azt mondták, hogy amennyiben továbbra is a szerzôdés aláírását szorgalmazom, meglátogatnak, s ellenôrzik az egyház pénzügyeit - nyilatkozta Nagy Endre unitárius lelkész.

A távlati tervekrôl annyit: az apadó egyházközségnek nincs lehetôsége újraindítani a felekezeti oktatást, így valószínû, hogy méltányos bérleti díj fejében továbbra is bérbe adják majd a visszakapott tulajdont.

A használatból kiiktatott kazánházak és hôközpontok felszerelésének értékesítése; a helyi közszállítási szolgáltatás eladása; a szemétszállítás átszervezése; 13 kilométernyi vízvezeték- rendszer kicserélése - íme néhány terv, amelyet a helyi közüzem felszínen tartása érdekében dolgoztak ki. A közüzem tevékenységérôl Ani Vasile igazgatóval beszélgettünk.

Kibérelhetôk a kazánházak

Hét kazánház felszerelését értékesíti a következô hetekben a helyi közüzem. A szolgáltatást már évek óta felfüggesztették, így a rendelkezéssel a berendezések további elavulását, a helyiségek kiüresítését, újrahasznosítását célozzák meg. Ani Vasile szerint van igény a kazánházak épületére. Egy vállalkozó jelezte, hogy kibérelné, s pékséget rendezne be. Ugyanakkor a Vasile Moldovan Gimnázium mellett levô kiürült helyiséget sportteremmé lehetne alakítani a helyi tanács támogatásával.

Túladnának a veszteséges szolgáltatásokon

A helyi közszállítási szolgáltatás eladása érdekében már két alkalommal hirdettek versenytárgyalást, eredménytelenül. Hamarosan újabb tárgyalást szerveznek, amelyen részt vesz a közüzem vezetôsége és az egyetlen jelentkezô cég. A közüzem megfelelô áron szeretné értékesíteni a gépkocsiparkot, a javítómûhelyt és az üzemanyagtöltô állomást. Míg az ár alkudható, az eladás módosíthatatlan feltétele: az új szolgáltatónak vállalnia kell, hogy négy mikrobusszal és négy autóbusszal szolgálja ki a város utazóközönségét. A közüzem vezetôsége tervezi a szemételszállítási szolgáltatás eladását is. Elôreláthatólag októberben tartják a versenytárgyalást.

80.000 köbméteres vízhiány

Az ivóvíz árának emelése kapcsán a közüzem igazgatója elmondta: A fogyasztók közel 20 százalékának (legnagyobb részük magánházban élô) nincs vízórája. Ezen fogyasztók átalánydíjat fizetnek, a helyi tanácsi határozat értelmében személyenként 8,4 köbméter vizet havonta. Tudni kell azt, hogy a kisebb-nagyobb kerttel rendelkezô fogyasztók egész nyáron öntöznek, télen pedig csorgatják az udvaron levô csapot, hogy ne fagyjon be. A vízveszteséghez hozzájárul az is, hogy az egész város vezetékrendszere nagyon elavult, legalább harminc kilométernyit ki kellene cserélni. A fent említett okok miatt havonta 200.000 köbméter vizet állítunk elô és szállítunk a fogyasztókhoz, de csupán 120.000 köbméternyit számlázunk. SAMTID-pályázatot állítottunk össze, s visszajelzések szerint megkapjuk a támogatást. Amennyiben megadják a kért összeget, 13 kilométernyi vezetékrendszert tudunk kicserélni, s 1.000 vízórát felszerelni. Reméljük, hogy ez csak a kezdet lesz, s ezzel a befektetéssel sikerül visszaszorítani a vízveszteséget.

A tanévnyitó küszöbén derült ki, hogy a Constantin Brâncusi Iskolaközpontban csak román tannyelvû szakiskolai osztályokat akarnak indítani. Mint Kakassy Sándortól megtudtuk, az iskola vezetôsége a megyei tanfelügyelôségen azt jelentette, hogy a beiratkozott 17 magyar diák román nyelven akar továbbtanulni. A területi RMDSZ-elnök közbenjárására szeptember 15-tôl az érintett 17 diák magyar szakosztályban tanulhat. Míg elôzô tanévben autószerelô-osztály indult, idén fafeldolgozó képesítést biztosítanak a tanulóknak. A képzést azért változtatták meg, mert 2005 májusától egy francia fafeldolgozó üzem nyitja meg kapuit a város határában, így a frissen végzett asztalosok, bútorkészítôk könnyebben elhelyezkedhetnek.

A helybéli Magyar Közmûvelôdési Központ külsô tatarozásával készülnek az október 9-én borversennyel nyitó magyar kulturális napokra. A felújítási munkálatok során, az Omega Kft. segítségével kicserélik az ablakokat, s a színpadot is rendbe teszik. Mint Kakassy Sándortól, a volt zsinagógát használó Kis-Küküllô Alapítvány vezetôjétôl megtudtuk, az idei kulturális napok hivatalos megnyitóját október 10- én tartják, a hajdúszoboszlói testvértelepülés képviselôinek jelenlétében. A programot még nem véglegesítették, de a szervezô szerint lesz képzômûvészeti kiállítás, könyvbemutató, hangverseny, nótaest és színházi elôadás.

Szeptembertôl átlagosan hat százalékkal emelték a helyi közüzem által biztosított ivóvíz árát. A helyi tanácsi határozat által is szentesített rendelkezést a villamos energia árának növekedésével magyarázzák. Idén másodszor emelik az ivóvíz árát a Küküllô menti településen. Mi a véleményük az újabb drágításról - kérdeztük a város lakóit?

Szigeti Botond: Amikor megvásároltuk a vízórát, azt ígérték, hogy csak annyit kell fizetnünk, amennyit fogyasztunk. Ennek ellenére most a lépcsôházi óra által mért, s különbségként jelentkezô mennyiséget is elosztják, s azt is nekünk kell törleszteni. Az újabb drágítással nem értek egyet, hiszen a víz minôsége eddig is rossz volt, s sokan nem tudták kifizetni az alacsonyabb árat sem. Gond az is, hogy az illetékesek, valahányszor kérdezünk valamit a víz minôségével, a vízfogyasztással kapcsolatban, mindent kimagyaráznak, csakhogy nekik legyen igazuk.

Bratian Nicolae: 10 hónapig nem voltunk itthon, így még nem vagyunk tisztában az új vízárakkal. Annyit azonban elmondhatok, hogy Dicsô-szentmártonban rossz minôségû ivóvizet biztosítanak a lakosságnak. Munkám során számos helyen megfordultam, s majdnem mindenhol jó minôségû, egészséges vizet ittam. Például Onesti-en, ahol több évig éltem, tiszta, ízletes víz folyik a csapból.

Festeu Filon: Javításokra, vezetékcserére hivatkozva gyakran elveszik a vizet. Nem vagyok elégedett a víz minôségével. Az áremelés akkor lenne indokolt, ha javítanának a víz és a szolgáltatás minôségén is. A közüzem vezetôsége tudja, hogy csakis tôlük függünk, csak tôlük kaphatunk ivóvizet, ezért kihasználja ezt a helyzetet, és folyamatosan drágít. Magyarázatot mindig találnak az újabb áremelésre.

Tóth Sándor: Ma reggel a kávénk sem volt olyan fekete és zavaros, mint a csapból folyó víz. S ez nem egyedi eset. Állítólag a javítások és az elavult vezetékrendszer miatt elszínezôdött, zavaros a víz. Megértenénk, ha csak ritkán és rövid ideig lenne így, de nálunk már megszokottá vált. Azonkívül a tömbházunkban havonta minden családra 3-4 köbméternyivel több vizet számláznak. Most akarjuk ellenôriztetni a lépcsôházi vízórát, hátha kicserélik, s akkor nem lesz ilyen nagy különbség az elfogyasztott és a kifizetett vízmennyiség között.

Lukács István: A téli fogyasztást még jobban megterheli az ivóvíz árának emelése. Azonkívül a víznek rossz az íze, s zavaros is. Ha egy üveget megtöltünk vízzel, két nap múlva jól látszik az alján a lerakódás. Ha drágítanak, akkor legalább biztosítsanak jó minôségû vizet!

Megoldódni látszik a múlt rendszerben elkobzott nemesfémek visszaszolgáltatásának ügye, amely nem egy családban tragédiák forrását képezte. Volt, akitôl nehezebb idôre eltett, féltett ékszereit erôszakos eljárással, házkutatás nyomán kobozták el, s az érintetteket börtönbüntetéssel sújtották, ami egyeseknek az életébe került.

Az ügyben a Mugur Isarescu vezette kormány hozott sürgôsségi rendeletet, majd a parlament által elfogadott 2002-es évi 261-es törvény rendelkezett az elkobzott nemesfémek visszaszolgáltatásáról. Mivel ez utóbbi nem követte a sürgôsségi kormányrendelet elôírásait, a bíróságok különbözôképpen jártak el.

- Honnan eredt a félreértés? - tettük fel a kérdést Kerekes Károlynak.

- A sürgôsségi kormányrendelet kimondja, hogy abban az esetben áll fenn a visszaszolgáltatás lehetôsége, ha az értéktárgyakat a hatályban levô (1946-1990 között) jogszabályok alapján vették el. Ezzel szemben a parlament által elfogadott 2002. évi 261-es törvény szerint a volt tulajdonosok a kommunista rendszer alatt elkobzott azon nemesfém tárgyakat kaphatják vissza, amelyeket a hatóságok az akkor hatályos jogszabályok áthágásával koboztak el.

Elkobzott nemesfém tárgyaik visszaszerzése érdekében 150.000-en fordultak a bíróságokhoz, s a Nemzeti Bank értékelése szerint hétezer kilónyi aranyról lenne szó. A 261-es törvény azonban csak a kérelmezôk 8-9 százalékát érinti, mivel szerepel benne az kitétel, hogy a jogosultságról akkor lehet szó, ha visszaélés alapján történt az ékszerek eltulajdonítása. Holott maga a törvény jelent visszaélést, mivel a tulajdonhoz való jogot korlátozza.

Helyenként a bíróságok elfogadták a Nemzeti Bank következetes álláspontját, hogy a jelenlegi jogszabály alapján nem lehet visszaadni az értéktárgyakat, Marosvásárhelyen vagy Szászrégenben viszont a kérelmezôknek adtak igazat arra hivatkozva, hogy alkotmányellenes volt a jogszabály, amely alapján az értéktárgyakat be kellett szolgáltatni. Mivel nem volt egységes a bírói gyakorlat, s fennállt a valószínûsége a Legfelsôbb Bíróság elutasító döntésének, a helyzet orvoslása érdekében nyújtottuk be Vida Gyula képviselô kollégámmal azt a törvénytervezetet, amely kimondaná, hogy a vagyontárgyakat mindazoknak vissza lehessen szolgáltatni, akiktôl az akkor hatályos jogszabályok alapján kobozták el.

Nem kis dilemmát jelentett számunkra, hogy a kormány miképpen viszonyul a tervezethez, de apróbb módosításokat leszámítva, kedvezôen véleményezte. Kedden a szenátus jogi bizottsága tárgyalta. Az ülésen jelen volt a Nemzeti Bank két igazgatója is, akik kifejtették, hogy elvben egyetértenek a jogszabály módosításával. Kérésük az volt: az általunk javasolt határidô (2005. június 30.) egy évre tolódjon ki, hogy a bank kellôképpen tudjon felkészülni. Arra kérték továbbá a szakbizottságot, hogy halassza el a döntést addig, amíg a héten a Nemzeti Bank székházában megbeszéljük a részletkérdéseket. A szakbizottságban csupán egy szenátor, Petre Roman ellenezte a törvénymódosítást, mondván, hogy már legyen elég a kárpótlásból. Antonie Iorgovan szenátor, akitôl tartottunk, fenntartás nélkül támogatta a tervezetet, s néhány jobbító javaslatot is tett.

Mivel az érvényben levô törvény valójában nem érte el a célját, reménykedünk abban, hogy a kedvezô fogadtatás alapján még a mandátumunk befejezése elôtt megszületik az új jogszabály, amely helyreállítja az igazságot - mondta Kerekes Károly.

Manapság nem könnyû vállalkozónak lenni. A mezôgazdaságban, állattenyésztésben dolgozóknak meg pláne nem, hisz jól ismerjük az utóbbi másfél évtized történetét, ami egyben a falusi ember drámáját is jelenti. Szerencsére akadnak erôs akaratú, vállalkozó szellemû emberek, akik nem fogadják el a puszta tényállást, és dacolva a helyzettel, megpróbálnak (gyakran támogatás nélkül) európai szintû megélhetést biztosítani családjuknak. Téglás Miklós mikefalvi gazdálkodó, a Szarvasmarha-tenyésztôk Egyesületének (ASCRET) elnöke is azon kevesek közé tartozik, akik sorsukat saját kezükbe vették, és szinte a semmibôl hoztak létre sikeres vállalkozást.

- Életútja városon kezdôdött...

- 1954-ben születtem Medgyesen, 1973-ban érettségiztem a marosvásárhelyi Papiu líceumban. Ezután egy posztliceális kurzust végeztem, majd az Imatex vállalatnál voltam fémforgácsoló egészen 1991 januárjáig. Késôbb Magyarországon dolgoztam három évig, majd ismét Romániában egy magánvállalkozónál (a fémépítészetben), az egész országot bejárva.

- Hogyan történt a váltás?

- Úgy döntöttem, ha ez így megy tovább, jobb lesz, ha visszamegyek Magyarországra, vagy hazajövök és itthon folytatom. 1995 óta foglalkozom szarvasmarha- tenyésztéssel. Egy tehénnel kezdtük, bizonytalan feltételek között. Akkoriban még megvolt a társas gazdaság. Építettünk egy istállót, szép lassan gyarapodtunk, megvásároltuk a traktort, majd az utánfutót, a kaszagépet. Most már tizenhét tehenünk van. A nejem pedig zöldségtermesztéssel foglalkozik.

- Összesen hányan dolgoznak?

- Hárman vagyunk: az állatgondozó, a fiam és én. A munka nagy részét a fiammal együtt végezzük. Állatgondozót is kellett alkalmaznunk, ugyanis rengeteg a munka. A gondozás, a fejés, a takarítás, a fertôtlenítés komoly erôfeszítést jelent. Lassan meg kell szüntetnünk a kézi fejést, fejôgépet kell alkalmaznunk. Így a tej gyakorlatilag nem érintkezik az istálló levegôjével.

- Ez költségeket jelent...

- Mintegy 40-50 millió lejbôl, másodkézbôl megvásárolható a fejôgép. Hûtômedence beszerzésérôl a mi esetünkben szó sem lehet, szerencsére a tejgyár jóvoltából rendelkezésünkre áll. A fejôszobát is meg tudjuk oldani.

- Hogy szerezte meg a szükséges tapasztalatot?

- Az idôk során. Édesapámtól is sokat tanultam, de az idôk változtak, és egy állattenyésztô-tanfolyamot is el kellett végeznem. Végtelenül hasznos volt, hisz a takarmányozás, a gondozás, a betegségmegelôzés problémáiba betekintést adott.

- Egy ilyen vállalkozáshoz jó adag bátorság szükséges...

- Beláttam, hogy más termelési módszerrel nem érdemes foglalkoznunk, mert a nyereség minimális, gyakran pedig veszteség a vége. Élelemre, tejre, zöldségre azonban mindenkinek szüksége van, így ezt az utat véltem járhatónak. A Hochland céggel kötöttünk szerzôdést, amely felvásárolja a tejet. Az 1,8 százalékos zsírtartalmú tej literéért 6.000 lejt adnak, ami elég kevés. Újabban az is elhangzott, hogy a tejet esetleg proteintartalom szerint fizetik. Nálunk a táptakarmány még nincs annyira elterjedve, és nem is nagyon engedhetjük meg magunknak, ugyanis ilyen tejárak mellett a nyereség minimális.

- Minden vállalkozás elengedhetetlen feltétele a fejlesztés, a korszerûsítés...

- Igen, állandóan fejlesztenünk kell, s hogyha ennyire jutottunk, most már nem érdemes megállni. A követelményeknek eleget kell tennünk, egyetlen gond az, hogy nekünk négy-öt év alatt kell felfejlôdnünk oda, ahová a nyugat-európai negyven év alatt jutott el. Ha komolyan akarjuk, ezt az utat kell választanunk. Ha nem ezt tesszük, az lesz a sorsunk, mint a két-három tehénnel bajlódó gazdáknak, akik pedig ötven évvel ezelôtt is ugyanennyivel rendelkeztek. A kormánynak is rá kellene ébrednie erre a realitásra, ugyanis a "mikrofarmokat", amelyek száz lépéssel a két-há