Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Lemondott tisztségérôl Szondy Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) csíki szervezetének elnöke, aki azt állítja, hogy Szász Jenô MPSZ- elnök megsértette ôt.

Szondy pénteken, sajtótájékoztatón bejelentette, hogy lemondott a csíki MPSZ elnöki tisztségérôl, mivel Szász Jenô azt mondta, nem bízik benne, miután Szondy jelezte részvételi szándákát az RMDSZ elôválasztásain.

Szondy Zoltán elmondta, egyszerû MPSZ-tagként nyújtotta be jelöltségét az RMDSZ- elôválasztásokra, egyébként a csíki RMDSZ mind az MPSZ, mind pedig az SZNT tagjai számára lehetôvé tette, hogy részt vegyenek az elôválasztásokon.

A csíki MPSZ exelnöke kifejtette, még nem döntött arról, hogy részt vesz-e még az RMDSZ- elôválasztá-sokon, de erre vonatkozó döntését hétfôig meg kell hoznia.

Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke elmondta, az Országos Elôválasztási Bizottság megvizsgálta Szondy dossziéját és megállapította, hogy indulhat az október 10-i elôválasztásokon.

- Óriási tétje van az ôszi parlamenti választásoknak: a Vajdaság példája azt mutatja számunkra, hogy parlamenti képviselet nélkül a nemzeti közösségeket érintô kedvezô folyamatok bármikor visszafordíthatók - jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök pénteken, a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó vezetôivel folytatott marosvásárhelyi megbeszélésén. A Szövetségi Elnöki Irodában lezajlott hagyományos beszélgetésen a magyar sajtó helyzetérôl, a szövetség és a média együttmûködésérôl, valamint az ôszi parlamenti és államelnöki választásokkal kapcsolatos kérdésekrôl esett szó.

A határon túli magyarok támogatásáról szólva a szövetségi elnök aggasztónak nevezte azokat a jövô évi magyarországi költségvetés-tervezetrôl szóló elôrejelzéseket, amelyek szerint csökkenne a határon túli magyarok támogatása, de hozzátette, a jövô évre tervezett összegek a megszorításokkal együtt is meghaladják az idei támogatások mértékét, ugyanis a magyarul tanuló diákoknak szánt oktatási nevelési támogatások már beépültek a jövô évi költségvetésbe, és ezek jelentôs módon növelik a támogatások összegét.

Az RMDSZ elnöke elmondta, ez ügyben, csütörtökön tárgyalást folytatott Kiss Péter kancelláriaminiszterrel, Hiller Istvánnal, a kulturális tárca vezetôjével, valamint Draskovics Tibor pénzügyminiszterrel, akiktôl garanciát kapott arra, hogy növelik többek között a Sapientia Tudományegyetemnek, az Illyés Közalapítványnak, valamint a határon túli magyar könyvkiadás és kultúra támogatására szánt összegeket.

Leszögezte: határozott véleménye, hogy nem a határon túli szervezetek tiszte megmondani, Magyarország milyen összegekkel támogassa a magyar kisebbségeket, ám fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a már megkezdett programok esetében egyfajta költségvetési stabilitást kell teremteni, és nem kellene kiszolgáltatni ezeket a mûködô programokat mindenfajta költségvetési hullámzásnak. Az RMDSZ államfôjelöltje ugyanakkor elmondta, Magyarországon is egyre határozottabban merül fel annak az igénye, hogy a magyar állam a költségvetés egy bizonyos hányadát fordítsa a határon túliak támogatására, amely összeg a költségvetések függvényében nôhet vagy csökkenhet. A választások fontosságára utalva Markó Béla úgy látja, egy továbbra is erôs parlamenti jelenlét nélkül az eddig elért eredmények, a beindult pozitív folyamatok rövid idôn belül megfordíthatók lennének. Kifejtette, rendkívül nagy eredmény az, hogy Kolozsvárt mára már sikerült megszabadítani Gheorghe Funartól, ám kétség nem férhet ahhoz, hogy ma is
"számos Funar" várja az alkalmas idôt a visszatérésre - figyelmeztetett.

Úgy vélte, Romániában sok van, ám lehet, hogy Magyarországon is akad olyan politikai erô, amely az RMDSZ meggyengítésére, parlamentbôl való kiesésére törekszik, hiszen számításaik szerint ezáltal nô az erdélyi magyar közösség kiszolgáltatottsága. - Az ôszi választásokon nincs alternatíva: vagy bekerül az RMDSZ a parlamentbe, vagy nem kerül be senki, és akkor ennek súlyos következményei lesznek. Ezért most nekünk egy célunk lehet: egy erôs, hatékony, egységes parlamenti képviselet létrehozása - szögezte le az RMDSZ elnöke.

Az ülésen elhangzott, szükség van a romániai magyar sajtó aktív hozzájárulására az RMDSZ által szervezett nyitott elôválasztások népszerûsítéséhez, valamint a választási kampány sikeres lebonyolításához. A tanácskozás résztvevôi ugyanakkor számos kérdést vetettek fel a határon túli magyar sajtó támogatásával, az RMDSZ és a magyar sajtó együttmûködésének további lehetôségeivel kapcsolatban is.

Aktuális

Tiltakoznak a Marosvásárhelyi 15-ös Számú Általános Iskolába járó hatodikos gyermekek szülei. Felháborodásuk jogos, hisz valami olyant, ami nehezen alakult ki, nehezen forrott össze, az idei tanévben újra szét akarnak bombázni. Úgy, hogy sem a szülôk, sem a gyerekek és az érintett pedagógusok véleményét sem vették figyelembe. A 15-ös iskola két hatodik osztálya az iskolaösszevonásnak esett áldozatul. Mivel a Kövesdombon mûködô másik tanintézettel alkotnak szeptembertôl egyetlen oktatásügyi egységet, a gyerekek létszámát a két iskolában mûködô magyar tagozatos diákok összesítése alapján számították ki. Ez az egyik hatodik osztály felszámolását eredményezte. Csakhogy ami a papírok fölött döntést hozóknak puszta számadat, az a valóságban élô közösséget alkotó gyerekek csoportját jelenti, akiknek elômenetele, további sorsának alakulása forog kockán. A döntés alapján az iskolakezdést követôen a 15-ös iskola két osztályát egy "karámba" terelték. Mivel nem vált be az elképezelés, hogy a gyerekek egy része boldogan megy át a 17-esbe, a 37-es létszámú osztály megrostálása érdekében a verbális erôszakhoz folyamodtak, eltanácsolva a távolabbi körzetekben lakókat. A várt eredményt ez sem hozta meg, s az osztályban továbbra is 34-en vannak. A szülôk pedig megelégelték a hercehurcát. Egyrészt azért, mert ötödik osztályban már egyszer hasonlóan jártak el velük. A két negyedik osztály diákjait egy felmérés alapján intenzív angol és informatika osztályba sorolva kavarták össze. Az egy év alatt nehezen újraformálódó két közösséget akarják most újra szétbontani, amibe ezúttal nem egyeznek bele. Véleményük szerint a szakosodást, amit ötödik osztályban elkezdtek, folytatni kell. Az állandó stresszhelyzetet pedig meg kell szüntetni. Ragaszkodnak mindkét osztályhoz, hisz a VI. C-ben például kilencesen felül volt az osztályátlag. A gyerekek nem sakkfigurák, amit egyesek kényük-kedvük szerint tologathatnak. Ahhoz, hogy megbízhatóságot, szavahihetôséget követeljenek tôlük, ezt a szellemet, ezt a légkört kellene az oktatásügynek is biztosítania számukra. A szülôk hétfôn a tanfelügyelôségen szeretnék jobb belátásra bírni a megyei vezetôket. Ha nem sikerül, nem engedik iskolába a gyerekeket, s ha ez sem lesz elég, hogy felhívják a figyelemet az önkényes döntésekre, nemzetközi szerveknél, szervezeteknél próbálnak majd érvényt szerezni igazuknak.

Gyors reagálás Markó Béla aggodalmaira

A magyar kormány 2005-ben az ideinél magasabb összegû költségvetési támogatást nyújt a határokon túl élô magyarok számára. Ez összhangban van a kormány nemzetpolitikai célkitûzéseivel, amely alapján a jövôben is kiemelt fontosságú nemzeti ügynek tekinti az államhatárainkon kívül élô magyarság szülôföldjén való boldogulásának elôsegítését, helyzetének javítását - anyagi eszközökkel is - olvasható Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára csütörtöki közleményében.

A magyar kormány a határon túli kisebbségeket érintô fontos ügyekben, így a költségvetési támogatások kérdésében is figyelembe veszi szervezeteik és választott képviselôik véleményét, s ezek ismeretében felelôsen dönt. Markó Bélának, az RMDSZ elnökének a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô, a kulturális, valamint a pénzügyminiszterekkel folytatott egyeztetésein a határon túli magyarság részére biztosított, megnövelt összegû támogatások tervezett elosztásáról, az egyes tételek arányáról esett szó. A miniszterek biztosították az RMDSZ elnökét arról, hogy a magyar kormány alkotmányos és morális kötelezettségével összhangban továbbra is kiemelten és aktívan támogatja a határon túli honfitársaik nemzeti, nyelvi és kulturális önazonosságának megôrzését, kisebbségi önrendelkezési lehetôségeik szélesítését és erôsítését. A kormány a megbeszéléseken elhangzottak figyelembe vételével hozza meg döntését a költségvetés határon túli magyarsággal kapcsolatos tervezetérôl - pontosít az államtitkársági közlemény.

Keményen bírálta a tervezett verespataki ciántechnológiás aranykitermelés tervét Adrian Nastase kormányfô.

A Ziua és a Curierul National felfigyelt arra, hogy Adrian Nastase egy gyulafehérvári rádióállomás mûsorában élesen elítélte a városban székhellyel rendelkezô Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román cég tervét a verespataki aranykincs kitermelésére.

Nastase úgy fogalmazott: nem támogatja a tervet, mert egyszerûen nem hisz benne. Azt is erôsen kétli, hogy a kitermelés valóban gazdagítja majd az országot. "Csak mese, hogy Verespatak majd kihúzza a szegénységbôl Romániát. Persze, az arany fontos, csakhogy ez az arany máshova vándorol. Elviszik az aranyat és itt hagyják a ciánt" - mondta Nastase.

A miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy a verespataki koncessziós szerzôdést nem az ô kabinetjének kormányzása, hanem még az elôzô kormány idején írták alá. "Amikor mi (a Szociáldemokrata Párt - PSD) kerültünk kormányra, a szerzôdés már alá volt írva, és a projekt már beindult. De amióta mi vagyunk kormányon, nagyon világosan fejtettük ki álláspontunkat, nevezetesen, hogy ellenezzük a projektet" - idézte a sajtó Nastasét. A Ziua "Nastase és a magyarok ellenzik a verespataki projektet" címmel ismertette Nastase rádiónyilatkozatát és az MTI egy korábbi tudósítása alapján számolt be Persányi Miklós magyar környezetvédelmi miniszter fenntartásairól, amelyeket a magyar országgyûlés környezetvédelmi bizottsága elôtt fejtett ki a verespataki projekttel kapcsolatban.

A Curierul National is a Nastase-nyilatkozattal egyidejûleg ismertette a magyar miniszter parlamenti kijelentéseit, kiemelve, hogy Magyarországon aggodalmat váltott ki az RMGC elképzelése.

Az újvidéki Magyar Szó címû napilap szerint még egy képviselôvel bôvült a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakciója a vajdasági parlamentben, miután kiderült, hogy a párt kishegyesi jelöltje, Hallgató Sándor egyéni körzetben már az elsô fordulóban bekerült a parlamentbe.

Szerdán és csütörtökön a tájékoztatási eszközök többsége azt közölte, hogy Kishegyesen meg kell ismételni a többségi elv szerint, egyéni körzetben tartott tartományi választást,mert nyomdahiba miatt Dejan Radovanovic radikális jelölt elôneve a szavazólapon Nenadként szerepelt.

A Magyar Szó viszont pénteken arról adott hírt, hogy a választást mégsem kell megismételni, mert a községi választási bizottság elutasította a radikálisok megjegyzését azzal az indoklással, hogy az elírás szemmel láthatóan nem befolyásolta a választások eredményét, és erre a döntésre a törvényes határidôn belül a radikálisok részérôl nem is érkezett fellebbezés.

Hallgató Sándor - aki a VMSZ és a Demokrata Párt közös jelöltjeként indult - csütörtökön megkapta a választási bizottságtól a végzést arról, hogy 55,4 százalékos szavazattöbbséggel az elsô fordulóban tartományi képviselôvé választották.

A lap információit pénteken megerôsítették az MTI-nek a VMSZ szabadkai központi irodájában. Hallgató az egyetlen olyan jelölt az egész Vajdaságban, aki egyéni körzetben már az elsô fordulóban bekerült a parlamentbe. Ezzel hatról hétre bôvült a VMSZ képviselôinek száma.

Az elsô forduló után a VMSZ-nek pártlistáról hat képviselôje jutott be a parlamentben, és mind a tizenegy egyéni jelöltje továbbjutott a második fordulóba.

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ az évek folyamán a közösségünk szempontjából fontos tevékenységek mellett többször felhívta magára a közvélemény figyelmét az intézmény vezetôinek kinevezése, illetve menesztése kapcsán. Újabb fejlemény, hogy Nagy Gábor a 2002-ben kinevezett, majd menesztett igazgató munkaügyi pert nyert a bíróságon az Erdélyi Református Egyházkerülettel szemben. Elmondása szerint mégsem foglalhatja el állását és Pap Géza püspök utasítására ôrzô- védô szolgálatot alkalmaztak, hogy ne juthasson be az épületbe. Az egyház világi alkalmazottai jogainak érvényesítése érdekében Nagy Gábor szakszervezet létrehozását kezdeményezte.

"Soha nem indokolták meg, miért menesztettek"

Nagy Gábor, aki szerkesztôségünkben keresett fel, elmondta, 2002 szeptembere óta tölti be a Bod Péter Diakóniai Központ gazdasági igazgatói állását. Hat hónapos próbaidôre alkalmazták, de csupán három hónapot dolgozhatott zavartalanul. Ekkor módosították a mûködési statútumot, aminek következtében megszûnt a lelkész-igazgatói és a gazdasági igazgatói állás, s létrejött egy igazgatói funkció, amelyet egy alapszabályzat- kiegészítô irat szentesít. 2002. december 12- én az EREK igazgatótanácsi ülésén megvádolták, hogy rosszul vezeti az intézetet, s kineveztek egy háromtagú vizsgáló bizottságot, amely 2003. január elsejétôl augusztusig végezte munkáját. Hogy ezt követôen született-e jelentés, nem tudja. Októberben azonban az igazgatótanács arról döntött, hogy menesztik. Telefonon értesítették: egy óra áll a rendelkezésére, hogy átadja az intézményt! Sem a vizsgáló bizottság, sem az igazgatótanács nem indokolta meg a mai napig, hogy miért. A menesztett igazgató bíróságon támadta meg a döntést. A munkatörvénykönyv szerint az igazgatókat maximum 45 napos próbaidôre alkalmazhatják, ennek lejárta után az eredeti szerzôdés véglegesnek tekinthetô. Nagy Gábort a 45 nap lejárta után senki sem értesítette, hogy nem felel meg az elvárásoknak, következésképpen szerzôdése érvényes volt - állítja. A püspökség az ellenkezô véleményt képviseli: nem volt érvényes munkaszerzôdése, s nem voltak kötelesek a 15 napos felmondási határidôt betartani.

A bírósági kereset benyújtása után (decemberben) az igazgatótanács arról határozott, hogy Nagy Gábort mégis visszaveszik, aki a pert visszavonta. Idén májusban az igazgatótanács újabb statútumváltoztatást eszközölt: összevonták az igazgatói állást és a nôvérképzô fôiskola tanulmányi igazgatói állását. Ekkor dr. Ábrám Zoltánt három hónapos próbaidôre igazgatónak választották, Nagy Gábort pedig ismét felszólították, hogy 30 napon belül hagyja el az intézetet.

Ekkor Nagy Gábor a helyzet jogi ellentmondásaira hívta fel Pap Géza püspök figyelmét, s közölte, újból az igazságszolgáltató szervekhez fordul. Három tárgyalás után, 2004. szeptember 21- én született bírósági döntés, amely helyet adott a felperes keresetének. Nagy Gábor közölte a bírósági határozatot dr. Ábrám Zoltán jelenlegi igazgatóval, aki kételkedett ennek tartalmában és közölte: ameddig a püspökség nem intézkedik, nem engedi be az intézetbe.

Nagy Gábor a bírósági határozat birtokában mégis bement dolgozni. A püspökség azonban faxon értesítette Ábrámot, alkalmazzon ôrzô-védô szolgálatot, hogy az ôrök ne engedjék be az épületbe!

Érdekérvényesítés szakszervezettel

- Jogaimnak érvényt szeretnék szerezni. Az elszenvedett igazságtalanságok után emelt fôvel akarok távozni erkölcsi és anyagi kártérítést követôen! - nyilatkozta Nagy, aki megtette az elsô lépéseket egy, az egyház világi alkalmazottait tömörítô szakszervezet létrehozására. Erre - szerinte - azért lenne szükség, mert az egyház nyitásával egyidejûleg sok világi alkalmazottat foglalkoztatnak, s nekik a világi törvények szerint kell munkaszerzôdést kötni. Úgy mint: túlóra fizetése, ebédjegyek, szabadságnapok biztosítása, alkalmazási feltételek stb.

A püspökség fellebbezni fog

Pap Géza püspököt az EREK álláspontjáról kérdeztük:

- A szakszervezet létrehozása egyedi kezdeményezés, engem ennek gondolati háttere érdekel. Hogy is született ez a gondolat? Ha valaki a testületi döntéseket, határozatokat sérelmezi, akkor vagdalkozik. A haragból, gyûlöletbôl született elképzelések eleve elvetélnek: nagy port kavarnak, de nem életképes gondolatok. A közvéleménynek tudnia kell, mi az igazság, hiszen Nagy Gábor szabálytalanságok sorozatát követte el.

Amikor a két igazgatói állást összevontuk, felszólítottuk Nagy Gábort, adja át az intézetet. Ekkor ô hirtelen betegszabadságra ment. A püspökség kérte, mutassa be a beteglapját, nem tette meg. A Bod Péter Diakóniai Házban a bizottság megjelent, viszont Nagy Gábor távol maradt. Ekkor a bizottság egy olyan szerzôdést talált, amelyben az intézmény gépkocsijának használatára a volt igazgató hároméves szerzôdést kötött. A szerzôdést mint bérbeadó és mint bérlô is aláírta. Az intézmény alkalmazottainak életbiztosítást kötött, természetesen a Bod Péter számlájára! De nem sorolom a törvénytelenségeket. Nem lehet azzal a szándékkal szakszervezetet létrehozni, hogy az alkalmazottak törvénytelenségét leplezzék.

- Nagy Gábor a bíróságon megnyerte a pert, mi a szándéka a püspökségnek?

- Alapfokon nyert, ez még nem végleges határozat, s a püspökség törvényes határidôn belül megfellebbezi a döntést. Egy biztos: Nagy Gábort az igazgatótanács nem tekinti az intézmény vezetôjének. A Bod Péter Diakóniai Központban folyamatos gondok voltak, mivel a két igazgató sohasem tudott megférni egymás mellett, ezért született az a döntés, hogy egy igazgató lesz, s ezt az állást jelenleg dr. Ábrám Zoltán tölti be, aki pályázat útján került a ház élére.

Megnyílt a Teleki-Bolyai Könyvtár tudományos ülésszaka

Péntek délelôtt a kétnapos tudományos konferencia elsô megnyilvánulásaként nyílt meg a Teleki Téka kiállítótermében a tárlat, amelyen a könyvtár tulajdonát képezô, felbecsülhetetlen értékû ôsnyomtatványokat láthatja az érdeklôdô tárlatlátogató.

A kiállítást Kimpián Annamária mûvészettörténész, a könyvtár munkatársa, szervezô nyitotta meg. Elmondta, a kiállított hatvanhét könyvbôl 52 darab az eredeti Teleki-gyûjteménybôl való, tíz darab a volt marosvásárhelyi Református Kollégium egykori könyvtárából, négy pedig a mikházi ferences rendi kolostor gyûjteményébôl. A legutóbbi darab Teleki Andor ajándéka, 2003-ban került a könyvtár tulajdonába. A kiállítás elrendezése a könyvek eredetének földrajzi-területi szempontjait veszi figyelembe, az Olaszországból származó kiadványok vannak többségben: a legrégebbi könyv, Galeotto Marzio Liber de Homine címû mûve is onnan származik, Bolognában, 1475 körül jelent meg. Külön tárlóba helyezték el Pelbartus de Themeswar, azaz Temesvári Pelbárt munkáit: a legjelentôsebb magyar ferences rendi prédikátor négyszáz éve halt meg, mûveit nagyon sokszor kiadták. A szervezô elmondta, ôsnyomtatványoknak az 1455-1500 között megjelent, nyomtatott kiadványokat nevezik.

Az ülésszak elôadói tegnap délben kezdték meg értekezéseiket. Az elôadássorozat ma délelôtt folytatódik, majd a vendégek segesvári tanulmányi kiránduláson vesznek részt.

Biztosan élményt jelent majd az ötszáz éves könyveket nézegetni, elmélkedni azon, vajon hol voltak eddig az Amerika Kolumbusz általi felfedezésekor kinyomtatott kiadványok, és vajon ki volt az a valaki, aki egykor, talán évszázadokkal ezelôtt, gyöngybetûkkel jegyzetelt a megsárgult lapszélekre.

Érdekkonfliktus a Manpelnél

Egy héttel korábban a Manpel Bôr- és Kesztyûgyár alkalmazottai megtagadták a munkát, mivel hat hónapja nem kaptak étkezési jegyet, s a júliusi fizetéseiket is csak részlegesen vehették át. A Bôrmunkások Szakszervezete tárgyalásokat kezdeményezett a gyár vezetôségével az alkalmazottak jogainak érdekében.

- Szerdán találkoztunk a Manpel Rt. vezetôségével, s elhatároztuk, hogy pénteken délben újabb tárgyalásokat folytatunk a kollektív munkaszerzôdés felújítása érdekében - nyilatkozta Gliga Alexandru szakszervezeti vezetô. Ennek eredményeként csütörtöktôl az alkalmazottak újra dolgoznak. A szakszervezet ez alkalommal a bérek emelését is kérte, valamint a kifizetetlen bérek törlesztését. A tegnapi tárgyalásra a gyár vezetôsége egy ügyvédet hívatott a munkajogban szakosodott bukaresti Volonciu ügyvédi irodától. - Az ügyvéd jelenlétével kétségtelenül minket szeretnének megtorpanásra kényszeríteni, valamint megpróbálnak lebeszélni arról, hogy tovább igényeljük a minket megilletô étkezési jegyeket - mondta Gliga.

A szakszervezeti vezetô kifejtette, a tegnapi egyeztetés eredményeitôl függetlenül hétfôn a Maros Megyei Törvényszéknél beperelik a gyár vezetôségét. - A munkakonfliktusokra vonatkozó 1999. évi 168-as számú törvény értelmében, ha a munkaszerzôdésben megjelölt egyes jogokat megszegik, a munkavállalóknak joguk van bírósági úton érvényt szerezni követeléseiknek. A konfliktus kirobbantása óta mindössze a júliusi bérekbôl fennmaradt 20 százalékot fizették ki, valamint az irodai és a karbantartó személyzet júliusi juttatásaként 1.300.000 lejt folyósítottak. Többen, köztük jómagam is, tiltakozásként megtagadtuk annak átvételét. 350 aláírást gyûjtöttünk, amelyet hétfôn benyújtunk a törvényszékre, s kérjük a jogi úton való igazságtételt - fejtette ki Gliga Alexandru. A munkakonfliktusokat az ügyészség sürgôsségi rendszerben orvosolja, így tíz napon belül határozat születik az ügyben. - Nem látok egyéb lehetôséget, mint jogi úton megoldani a konfliktust - összegezett a szakszervezeti vezetô.

Rossz hírek környékeznek bennünket. Szélsôségesek és radikálisok, hôzöngô ultranacionalisták szervezkednek, törnek elôre a választásokon, utcára vonulnak és falfirkákkal fenyegetôznek, temetôket gyaláznak meg, emlékmûveket rombolnak le, de ártatlan emberek megverésétôl, az országból való kiûzetésétôl sem riadnak vissza. Mindez napjainkban történik, abban az Európában, ahol százmilliók reménykednek, hogy földrészükön soha többé nem lesz háború.

De gyûlölködés lehet? Kinek kell ez? Milyen érdekeket szolgál az ellenségeskedés szítása? És még meddig lehet tömegekkel elhitetni, hogy - minden logikával ellentétben - az új generációk felelôsek az elôzôek tetteiért? Valljuk inkább azt, hogy a múltat nem feledve, végre kezet kell nyújtanunk egymásnak, a megbékélés, az összefogás, egy jobb világ megteremtésének reményét kifejezve. Ám ahhoz, hogy mindenki megértse, miért létszükséglet mérsékelnünk rosszra vezetô indulatainkat, emlékezzünk ez évben is 1944. szeptember 26-ra, Szárazajtára, Sütô András szövegrészletével.

Másnap került sor az ítélethirdetésre és a kivégzésre. Újból megszólalt a fazék és a kikiáltó ember: "A foglyok hozzátartozói vonuljanak mindannyian az iskola udvarára!" Aki a faluból megpróbált kimenekülni, megtérítették a fegyveresek. A könnyebb tájékozódás végett minden gárdista egy-egy román parasztot vett maga mellé. Gecse Bélának utánalôttek, fölbukott és meghalt percek alatt. Málnási Józsefet gyomorlövéssel marasztalták helyben. Azután ôt is, a halottat is elszállították az iskola udvarára. Az udvar végében kút, a közelében téglafal. A fôútról belépve, jobb oldalt találjuk a fáskamrát, ahová az emberek egy részét bezárták éjszakára. Az ôrnagy parancsára géppuskás ôrök kerültek az iskola tornácára, az udvar három oldalára és meglepetésre felkészülten a falu fôutcájára is. A téglafallal szemben sorakozott fel a kivégzôosztag. Akkor Olteanu Gavril nekikészülôdött, hogy ítéletet hirdessen. A kút káváján ülve elôször megbízható embereit vette számba. Köztük volt a vérbosszú magyar asszonya is. Mellette román férje és annak román rokonsága.

- Kutya magyarok! Ide hallgassatok! - mondta magyarul Oltean Gavril, aki állítólag szászrégeni volt, s 1940-ig román királyi vadászmester, a bécsi döntés után pedig bosszúszomjas menekült, mint oly sokan az észak-erdélyi románok közül. A kutya magyarok lélegzeni sem mertek a várakozásban. Úristen! Mit közöl velük az ôrnagy?

- Vezessétek elô a bûnösöket! Fegyveresei a fáskamrából és az iskolából kilökdösték a megkötözött, ingre vetkôztetett férfiakat és asszonyokat. Kinek-kinek felolvastatott a "bûne" s ítélete.

Román férjének oldalán, az ôrnagy mellett viasz arcával, égô szemmel állt mozdulatlanul az "övéitôl" megbántott asszony. Az elégtétel óráját élte, amelyre régóta vágyott, s amelyet bizonyára álmában sem gondolt ilyen hatalmas-kegyetlennek. Nem gondolhatta, hogy személyes megbántottságának és bosszúvágyának patakját évszázadok, román-magyar összecsapások, háborúk, területelcsatolások és mítoszok indulatai duzzasztják vérhabos áradattá.

A teljesen zsírszegény diéta rontja memóriánkat, ingerlékenységet okoz, s ráadásul a kívánt súlycsökkentést sem mindig érjük el - véli Udo Erasmus kanadai dietológus.

Míg 1990-ben az Egyesült Államokban 2 millió Alzheimer-beteget tartottak nyilván, ma már több mint 4 milliót. A kilencvenes évek elején mintegy 900 ezerre becsülték a hiperaktív, koncentrálási nehézséggel küzdô amerikai gyerekek számát, napjainkra számuk megötszörözôdött, s elérte a 4,5 milliót. Mindezt Udo Erasmus olyan diéták rovására írja, amelyek a zsírbevitel csökkentését vagy étrendünkbôl való teljes kiiktatását szorgalmazza.

A kanadai szakértô szerint nem csupán arról van szó, hogy a csökkentett zsírbevitel rontja az emlékezô- és mentális képességeinket, koordinációs zavarokat és ingerlékenységet idéz elô, a probléma ennél súlyosabb, hiszen a megfelelô zsírsavak hiánya visszahat minden egyes szervünkre, amelyek idôvel képtelenné válnak a normális mûködésre.

A hasznos zsírsavak bevitele nemcsak fokozza agyunk ellenálló képességét olyan betegségekkel szemben, mint az Alzheimer-kór, de javítja kedélyünket, s növeli IQ-nkat is.

Erasmus doktor mindezek fényében azt javasolja, hogy len-, napraforgó- és szezámmagolaj keverékével dúsítsuk étrendünket. Ezzel nemcsak mentális képességeinket javítjuk, de sokkal hamarább megszabadulhatunk súlyfeleslegünktôl, mintha teljesen zsírszegény diétán senyvednénk.

A megszokott "hús-vér" nôk mellett félmeztelen videojátékhôsök is pózolnak majd a Playboy erotikus magazin októberi számában.

Az ötoldalas melléklet elsô oldalának esztétikáját a videojátékok világában félig ember, félig vámpír, BloodRayne nevet viselô karakter félmeztelen képe adja meg. A második oldalt a Leisure Suit Larry címû játék egyik bombázójának, Luba Liciousnek teljes alakos aktja foglalja majd el. A mûnyuszikról életrajzot és méreteket is közöl a lap, akárcsak a többi modell esetében.

A melléklet nem titkolt célja a videojátékok népszerûsítése a felnôttek körében - hangsúlyozta Scott Alexander, a Playboy egyik szerkesztôje. Alexander szerint az erotikus töltetû képek felkelthetik a magazin érettebb olvasóinak érdeklôdését a videojátékok iránt, amelyek a tinédzserkorúakon kívül az idôsebb korosztályoknak is remek kikapcsolódási lehetôséget kínálnak.

Pénteken hajnalban megszületett az egyik TATU-lány, Júlia Volkova kislánya - a csöppség 3100 grammos súllyal látta meg a napvilágot.

A fájások éjjel egy körül kezdôdtek. A vajúdás nehéz óráiban az orvosok többször felajánlották az énekesnonek a császármetszés lehetôségét, mivel nem bíztak abban, hogy a gyerek természetes úton, komplikációk nélkül megszülethet. Júlia azonban visszautasította a mûtétet, s neki lett igaza - háromnegyed ötkor világra jött a kislány - olvasható az Utro orosz nyelvû honlapon.

Pável, a boldog apa, a nehéz órákat a szülészet folyosóján töltötte. Szemmel láthatóan igen ideges volt, s állandóan kérdéseivel bombázta a kórházi személyzetet.

Reggel Júliát és a csöppséget átvitték a szülôszobáról a kórterembe. Az újdonsült kismama különszobát kapott, s alighogy birtokba vette "rezidenciáját", mobiljához kapott, hogy megossza családjával és barátaival az örömhírt.

Tûsarkalatos pert nyert egy ügyvéd az Egyesült Államokban: sikerült megkérdôjeleztetnie, hogy igen magas tûsarkú cipôben "józan" eredményt produkál-e az autóvezetôk tesztelése.

Az ügyvéd természetesen egy hölgyet védett, akirôl úgy vélték a kocsiját megállító rendôrök, hogy esetleg nem színjózan. Ezért kiszállították, és elvégeztették vele a szokásos gyakorlatsort. Egyebek közt "tyúklépésben" járatták - nyílegyenesen kellett egy vonalon végigmennie -, fél lábon kellett állnia. Utóbbi "szintideje" 30 másodperc, ám a nô csak 16-ig bírt megállni a lábán, és végül a rendôrök ittas vezetés címén feljelentették.

"A 16 másodperces eredményt is remeknek kell elkönyvelnünk, tekintettel arra, hogy védencem csaknem 9 centiméter magas sarkú cipôben teljesítette" - érvelt az ügyvéd. Hozzátette, hogy
általában is alapvetôen tisztességtelen ilyen cipôkben lévô személyektôl elvárni, hogy hibát-
lanul teljesítsék a józansági mozgástesztet.

Az érvelés elôtt meghajolt az ügyet tárgyaló bíró, a rendôrségi teszt eredményét semmisnek nyilvánította és ejtette a vádat.

Az ügyvéd feltehetôen rengeteg megbízást kap a jövôben a szebbik nemtôl, és a magas sarkú cipôk is keresettebbek lehetnek.

I. rész

Az utóbbi évtizedek természetgyógyászati szaklapjaiban egyre többet olvashattunk az aromaterápiával kapcsolatban. Ennek ellenére laikusok körében még mindig sok a félreértés, sokan a homeopátiával, a gyógyteás kezelésekkel tévesztik össze. Szükséges tehát ennek az alternatív gyógymódnak a részletes bemutatása.

Aromaterápia alatt növényi aromás illóolajok alkalmazását értjük, a fizikai és szellemi erônlét elérése és megtartása érdekében. Olyan gyógymód, amely az egész testet és életmódot figyelembe veszi, és célja nem csupán a tünet, hanem az azt kiváltó ok - a probléma gyökerének - kezelése (holisztikus szemlélet). Egyesíti magában a gyógynövények és hagyományos kezelés elônyeit, ugyanakkor az egyik legkellemesebb kezelés, mivel az olajokat általában masszázs segítségével használják (lásd késôbb).

Történelme is különösen érdekes. Hivatalosan még mindig az ókori egyiptomiakat tartják az aromaterápia felfedezôinek, annak ellenére, hogy egyre több adat szól amellett, hogy az eljárást ôk is átvették. Tény azonban, hogy i. e. 4500-ban már alkalmazták. Az idôk folyamán annyira tökéletesítették, hogy az egészség- és szépségápolásban nélkülözhetetlen volt. Kleopátra olajokkal kapcsolatos ismereteit Antonius elcsábítására használta fel. (Bizonyos olajok, mint például a jázmin és rózsa kellemes hangulatot segítenek elô, ugyanakkor nemi vágyat gerjesztô hatásukról ismertek.) Az egyiptomiak az olajakat balzsamozásnál is felhasználták, amely rendkívül hatékonynak bizonyult, a feltárt múmiák több ezer év után is meglepôen jô állapotban maradtak. És végül olyan parfümöket gyártottak, amelyek ma is megállnák helyüket.

Európában elôször a görögök, majd a rómaiak vették át. Hippokratész, akit az orvostudományok atyjának tekintünk, azt vallja, hogy a legbiztosabb út az egészséghez a naponta vett aromás fürdô és illatos masszázs. A görögök vallották, hogy a legjobb recept az egészégre édes illatokkal táplálni az agyat. Rómában a növényi illatos olajokat többre tartották, mint ma. Vendégségbe illô volt illatszert vinni ajándékba. Használták a gyógyításban és betegségmegelôzésben (pestisjárvány esetében), és nagyon jól ismerték az olajoknak az érzékekre kifejtett hatását. Néró állítólag olyan csôrendszerrel szerelte fel lakhelyét, amelyen keresztül illatok permetezésével a vendégei hangulatát képes volt befolyásolni. Hamar divattá vált nyilvános fürdôkbe menni, ahol az illatos fürdôt masszázs követte. Az ókori világ fürdôfôvárosa Róma lett.

Indiában ásatások alkalmával elôkerült egy i.e. 3000-bôl származó tartály, amelyet minden valószínûség szerint illóolajok lepárlására használtak. Kínában is használtak növényi olajokat, írásos mûvek i. e 2700-tól említést tesznek illóolajokról. A ókori Kína területén feltételezhetôen több mint 300 aromaterápiában alkalmazható növény volt ismeretes.

Az illóolajok lepárlásának módszerét Avicenna (Ibn Szina, 980 és 1037 között Közép-Keleten élt orvos és filozófus) írta le részletesen. A medicina szabályai címû könyve sok, ma is jól alkalmazható tanácsot nyújt az aromaterápia, masszázs, böjt, gyógynövények alkalmazása terén.

Visszatérve Európára, a középkorban a pestisjárványok idején ismét próbálkoztak aromaterápiás kezelésekkel (nem sok eredménnyel, érdemes megjegyezni azonban, hogy azok az orvosok és illatárusok, akik növényi olajokkal foglalkoztak, kevésbé betegedtek meg). Az 1500-as években az olaszok kidolgozzák az illatszergyártást, és egyre több írott mû jelenik meg a témakörrel kapcsolatban. 1887- ben kezdik kutatni az illóolajok baktériumölô hatását, majd 1920-tól újra kezdik tanulmányozni a pszichoterápiás alkalmazási lehetôségeket. Az aromaterápia szó Rene Gattefossétól ered. (A modern aromaterápia atyja könyvében - Aromatherapie - amely 1928-ban jelent meg, és késôbbi munkáiban külön kiemeli az olajok fertôtlenítô hatását). A múlt századból feltétlenül meg kell említeni még Albert Couvner, dr. Jean Valnet, Marguerite Maury, Robert Tisserand és Cathy Hopkins munkásságát.

1985-ben megalakul az Aromaterapeuták Nemzetközi Szövetsége (ANSZ), amely a tudományos és szakmai koordinálást biztosítja.

P. Buzogány Árpád

Erôs derekú, mosolygós nô volt Elek egyetlen álma.

Kortyolt a sörbôl, kezébe vette a cigarettásdobozt. A túlsó, széles járdát nézte, ahol végeérhetetlen sorban vonultak a nôk a készruhagyár felé. Többségük fiatal volt, lenge öltözékben: rövidnadrágban, arasznyi szoknyában és kivágott vagy rövid blúzban, derekuk meztelen bôrébôl több ujjnyi is kilátszott. Vagy fehér nadrágban, ami alatt aprócska bugyit viseltek. Egy-egynek combjára simította a szél a bô szoknyát.

Táskáját az asztalról letette az üres székre, közelebb húzta a hamuzót.

Egyszer látott egy ilyen nôt, hónapokkal ezelôtt, még kora tavasszal. Akkor is piacnap utazott be a városba, ráérôsen sétált a kirakatok elôtt, villanykörtét és elemeket keresett. Ismerôssel találkozott, sört ittak egy zajos kocsmában, aztán a piac felé kerültek. Fekete haja volt a lánynak, piros nadrág feszült rajta, egy üzlet ajtaja elôtt állott. Jól megnézte magának, aztán amikor bementek, utánuk jött, ô volt az eladó. Jó ideig beszélgettek, kérdezôsködtek, mintha ismerték volna egymást, és a lány mindenre meg tudott válaszolni, jó kacagósan.

Háromnegyed kettô, most jönnek a legtöbben. Egyiket- másikat követte a szemével, amíg eltûnt a vendéglônél a kanyarban. Jó hideg a sör, éppen ilyen kellett, mert a napernyô alatt is érzôdött a forróság. Ölébe vette a táskát, mellénye belsô zsebébôl pénzt húzott elô, nadrágzsebébe dugta. Egyetlen asztalnál ültek a teraszon, vékonyka lányok, hangosan nevetgéltek. A kiszolgálónô kijött, kicserélte a hamuzót, Elek minden mozdulatát figyelte. Amikor a másik asztaltól jött vissza, megállt elôtte és megkérdezte, hozhat-e még valamit.

- Most nem - nézett a szemébe, a lány mosolyogva bólintott, füle mögé simította a haját és elment.

Mozdulatlanul ült sokáig, aztán hátradôlt és kinyújtotta a lábát. Egy szôke nôt nézett, ahogy billegve ment, összeölelkezve egy magas, nyurga férfival. A blúz csupán melltartóját födte, barna melleinek fele kilátszott, szûk nadrágja ráfeszült combjaira. Ha az enyém lenne, akkor is így járna? Hogy nézne ki otthon, az utcán, vagy a mezôn? Ez annál finomabb teremtés, minthogy "szénázni" járjon…

Jót húzott a sörbôl és rágyújtott. Mire a cigaretta elfogyott, megüresedett az üveg is. Felállt, még egyszer szétnézett, és bement, hogy fizessen.

Az utcán, a falak tövében még jobban érzôdött a meleg. Ráérôsen nézelôdött, zsebébôl elôkotorta a papírt és megállt. Elégedetten nyugtázta, hogy ami fel van írva, mindent elintézett. A fôtér felé került, és szûk utcába tért be. Megnézhetné azt az üzletet még egyszer, kitelik az idejébôl. Így is számította, hogy mikor mindennel végez, akkor megy arra.

Fehér nadrágos, sötét hajú nô lépett le a járdáról mellette, az autók megálltak. Ô is elindult, és a nô járását figyelte. Erôs derekú, vállai csupaszok, tompora aprókat rezzen minden lépésére. Elek megállt a túlsó járdán, utána nézett, aztán elindult, bár az üzlet másik irányban volt. Néhány lépéssel járt elôtte a nô, de a szûk járdán mindegyre eltakarta valaki. Kissé gyorsított, hogy közelebb érjen, de az arca egyáltalán nem látszott. Valami melegség járta át, ahogy csípôje mozdulását, melegbarna bôrét bámulta. A nô nyugodt léptekkel haladt, Elek a járda szélén ment, hogy az arcát megpillanthassa. Rövid, dús haja eltakarta az arcát. Ha melléje ér, talán akkor… Elrestellte magát, amikor arra gondolt, hogyan bámuljon az arcába? Pedig nagyon kíváncsi volt. Látszott, hogy fiatal, izmos hátára ráfeszült a blúz, de nagyon jó lenne tudni, milyen az arca. Látott még csinos testû nôket, akik úgy néztek ki, hogy nem tudta volna elképzelni maga mellett, hogy mindig azt a szigorú arcot lássa…

Egyetlen nô volt az életében, akit ugyanígy tudott bámulni, erôs combú, kemény derekú, hosszú, vékony ujjaival ahogy hozzáért, már attól bizsergett a bôre. Hideg, szürke szemével élesen tudott nézni, de az ajkbiggyesztéstôl hamar lefonnyadt a kedve. Ha azt ne látta volna rajta olyan gyakran, talán még most is csak ô volna, akire gondolni érdemes. Furcsa szerelem volt, nôtt meg fogyott, hogy mennyire volt metszô a nézése, mert a legnagyobb jókedvet is egy perc alatt a semmibe fújta.

Figyelte a nôt, és ahogy egy kirakat felé fordult, nyakán, baloldalt anyajegyet vett észre. Egy sem ér fel ezzel, akiket ma látott! Zavartan követte, ha valaki megkérdezné, hogy miért, nem is tudná megmondani.

A nô megállt, hajától csupán az orra hegye és barna arcbôrébôl egy villanásnyi látszott. Ahogy az autó elhaladt, átment az úton, kissé gyorsabban, mint eddig, aztán belépett egy üzletbe. Elek lassított, nem nézett utána, már úgy sem látná. Nagy kísértést érzett, hogy megálljon, és megvárja, amíg kijön. Csak egy percre lássa, mert így olyannak tûnt, mint a kirakatok formás bábui, nincsen saját arca, csupán egy tökéletes test, akit olyan jó volt nézni…

Könyvesüzletet látott, bement a nyitott ajtón. A pénztárgépnél kövérkés, fiatal nô állt. Elek köszönt, és elindult a polcok közé. Szemével nem tudta átfogni a sok könyvet, a polcra mindegyikbôl csak egyet tettek ki. Elôször a szemével válogatott, aztán rájött, egy-egy részen olyan könyvek vannak, amik ôt nem érdeklik. Egyet-egyet levett, beleforgatott. Azt nézte, van-e bennük párbeszéd. Mert az az igazi, ahol valaki nem leírja, hogy ki mit gondol, hanem ott vannak a beszélgetések, a gondolatok, ahogyan kimondják az emberek.

Nem tudta, mennyi idô telt el, annyira belefeledkezett. Közben jöttek-mentek az emberek, nagyon halkan szólt a zene. Egy könyvet kétszer is megnézett, furcsa és mégis ismerôs volt a borítója, szokatlan ábrák voltak rajta, mégis úgy látszott, mintha virágok lennének; piros, kék meg más színûek. Amikor másodszor is kezébe vette, belelapozott. versek voltak benne, egyik rövid sorú, másik egészen hosszú, de még olyan is, ahol a sorok mintha össze lennének keverve, ahogy egyiket elolvasta, utána a másik nem abból folytatódott. Azt írta a borítón, csupa kisbetûvel: aki majd eltûnsz elôlem. Alatta pedig: szerelmes versek.

Végigforgatott még hármat-négyet, mindegyiket aszerint választotta ki, mi volt a borítóján. Aztán újból visszatért ahhoz az elsôhöz, annak a címe is tetszik, mintha kitervezte volna valaki, nagyon talált a mai napra.

Amikor kifizette és kilépett az ajtón, nem tette bele a táskába. Kezében szorította, rá- ránézett, és elindult az állomás felé.

"A jövô egy remélt töviskorona"

Aki hazátlannak született, akit még a Kárpátok óvó-védô karja sem védett, annak a haza mindenhol fellelhetô: népmesében, köztereken, ismerôs szempárokban és legfôképpen a nyelvben, az ôrizett és visszahódított kincsben. Iancu Laura versei ennek a titkos kincsnek és a Magyarfaluból Csíkszeredán át Budapestre vezetô fizikai és szellemi peregrinációnak a gyümölcsei. Hivalkodás és pátosz nélkül, természetességgel vallanak arról, ami minden emberi teremtményben közös: az egyediségrôl és egyedülvalóságról. Sztoikus, bölcs belenyugvás és meleg, nôies szeretet árad e versekbôl; néha átüt rajtuk a moldvai verôfény, és néha megdiderget a Duna-part hûvöse. (György Attila) * Néhány fáradhatatlan néprajzi gyûjtô és rejtélyes ösvényeken járó szociológus, pár elszánt pap jelezte, hogy mindennek dacára él a magyar tudat a Kárpátok gallérján kívül, itt is, ott is felbukkan még a nyelvemlékszerû magyar beszéd és Istenhez ott is magyarul szólnak az ottaniak. Tudni lehetett Lakatos Demeter munkásságáról, Duma István Andrásról, ami már elég volt a bizonyossághoz: hátha mégis megmaradnak a csángók. Iancu Laura 1992-tôl kezdôdôen találta meg a biztos utat a magyar kultúra felé, egyike az elsô középiskolásoknak, akik Erdélybe jöttek tanulni, majd Budapestre került, ahol azokat a stúdiumokat hallgatta (kommunikáció, pedagógia, néprajz és teológia), amelyeket szûkebb hazájában a leginkább hasznosíthat. Egyelôre még csak a Moldvai Magyarság munkatársaként írja leveleit haza, még csak népi imádságokat és meséket gyûjtött a legöregebb adatközlôktôl, de közben az is kiderült róla, hogy (csak úgy mellékesen) költô. Nem tartozik egyetlen generációs csoportosuláshoz sem; a verseszmény, amelyet követ, nem divatos, nem holmi üres formában csilingelô trendi életérzések visszatükrözését rejti, hanem igazán mélyrôl jövô és tiszta líra. Úgy mûveli a szabad verset, hogy benne a szó és a gondolat, a saját mondandó végig szuverén; s a vers szövetén átvilágító, határozott erôként jelen levô is marad. Istenes versek, magányversek, szerelmes versek és magyarság-versek - mindezek, külön-külön és együtt itt e könyvben. Finom, nôies, de ugyanakkor határozott és szép versbeszéddel van dolgunk, amelynek (minden bizonnyal) késôbbi folytatása is emlékezetessé válik az olvasóban. Érdemes megjegyezni ezt a nevet és ezeket a versemlékekben hordozott sorslenyomatokat. (Simó Márton) * "1978-ban születtem a moldvai Magyarfaluban. 1992 második születésem esztendeje: Csíkszeredába kerültem. Azóta másképp történnek a más dolgok. A közös keresztet olykor egyedül vontatom. A legsúlyosabb szálka bennem a múlt. A jövô egy remélt töviskorona, amit, talán ha fölállítanak a Hegyen: fejemre akasztanak. Budapest a tudomány hona nekem. Szolgálója voltam és maradtam a pedagógia, a kommunikáció, a teológia és a néprajz-bölcseletnek." (A szerzô önvallomása) * A verseket Iancu Laura: Pár csángó szó címû kötetébôl válogattuk (Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2004.)

b.d.

Úgy félek, Uram,

Hogy elfáradsz.

Megbillent

Szikrát lehelt,

Mi van Isten megett?

Lefolytam, mint a kiköpött

Csepp

A tengerbôl,

S repesve lesem,

Mi jöhet Isten mögül.

Gyenge vagyok,

S ezt híven tudom,

S kérdem, erôvel kérdem,

Mi van Isten hátoldalán;

Mert van - kell lennie

Az isten szónak Istene.

Mint fogalmak zárdája

Lebegsz a temetôk felett

Kô lehelte pára és forma vagy

Keret

Végtelen határt ölelô mosoly

Ha láthatóvá válsz

Tenyeremen az éden hamva vagy

Gyöngy

Évek fordulója

És út vagyok messziséged honába

Szemhatáron

Köd lustul

Alszik még a hajnal

Krisztusarc

Verejtékezik

Miért jövél el új napom?

A Hold arcán más vagy

Egy és szükségtelen

Midôn eloszlik benned

Jövôm

Játéka maradsz az égnek

Szeretlek

Bujdosik bennem

Isten és tatár

Harcmezô a lényed

Létemnek odúja maradtál

Megérkeztél mint a magány

A múlt század negyvenes éveitôl kiteljesedô jeles marosvásárhelyi mûvésznemzedék szerénységben utolérhetetlen képviselôje, a késôbbi nagy öregek érdemteljes csoportjának kiválósága volt, a hôskor, az Aurel Ciupe, majd Bordi András vezette egykori híres városi festôiskola egyik utolsó hírmondója, hosszú évtizedeken át szívbéli Vásárhelyünk közkedvelt alkotója. Szerette városát, mégis megmaradt örök bedeinek. Mikor már csak álmaiban térhetett vissza oda, akkor is szüntelenül szülôfaluja mesésen festôi világát festette, amely számára mindennél kedvesebbnek bizonyult. Joggal nevezték tehát a Nyárádmente festôjének. A hagyományôrzô falu, a székely porták jellegzetes, színes univerzumát, embereit, szokásait örökítette meg képein, a valóságot kissé átpoetizálva, érzékeny lelki szûrôjén átgyúrva álmodta karakteres kompozíciókba. Lényegre törô, naiv bájú, érzelemdús életképeit, csendéleteit, a szépséges és egyedi erdélyi tájat megörökítô akvarelljeit és olajmunkáit, kitûnô portréit szerették a mûvészetkedvelôk, becsülték a pályatársak. Realista-naturalista és szimbolista- szürrealista ciklusait 1939-es elsô kiállítási jelentkezésétôl közel egy esztendeje bekövetkezett haláláig számos közös és egyéni tárlaton láthatták, csodálhatták meg tisztelôi. Festményeinek sokan örülhettek, megannyi hazai és külhoni otthonba, közgyûjteménybe vitték be rokonszenves egyénisége mûvészi lenyomatát, lelki gazdagsága tehetséggel megcsillantott értékeit, áldozatvállaló nôiségét, közvetlen, meleg emberségét. Egy letûnt kor, egy olyan idôszak bûvöletében élt, amikor - mint mondta - "még büszkék voltak a székelyek." Képein ezzel a nehéz, de bûvös, immár inkább csak emléknyomokban fellelhetô költôi valósággal találkozhatunk, amelyet mindenkor képes felfényesíteni, megszépíteni az alkotót bevallottan is eltöltô nosztalgia. Ragályos ez az érzés, a nézôt is megfertôzi. Vágy ébredhet benne a valamikori falusi lét boldog tisztasága iránt, amely Józsa Nemes Irén alkotásaiból feléje sugárzik. S ami talán mindezeknél lényegesebb: átjárja az a szeretet, amelyben ezek a szívet, szemet megkapó festmények fogantak.

A tárlat Szepessy László gyûjteményébôl válogatott képei a marosvásárhelyi Bernády Házban láthatók október 1-23. között. A megnyitóra jövô pénteken 17 órai kezdettel kerül sor.

Nagy Miklós Kund

Simonyi Imre, a hányatott sorsú gyulai költô 1920. szeptember 14-én, Simonyi-falván született. A tehetôs Annabringek s a feltörekvô Szmolák sarja. Az úri világban nyárspolgár, a világmegváltó kommunista érában magyar polgár (citoyen). Örökös ellenzéki. Ez az attitûd adja nagyon sokszor kezébe a tollat. Publicisztikáját olvasva (in Gyulai Kis Újság, Gyulai Hirlap) prózaíróként is jeles. Közéleti kiállásai közmondásosan példásak, precedenst teremtôk. Ha életében semmi mást nem tett volna azon kívül, hogy megfogalmazza ellenzékinek titulált mondandóját versben avagy prózában, és azokat fórumra juttatja, szerzôi esten színházban, író-olvasó találkozón falun, városon, mûvelôdési házakban. Ha csupán végigvonul a gyulai plázán öltönyben, nyakkendôvel, és ezzel borsot tör a pártközpont urainak orra alá, már akkor is, minimum poeta major az akkori viszonyok között. Udvartartása fenséges, ha a körülötte elôforduló értelmiségi ifjakra gondolok. Majdhogynem iskolát, költôiskolát teremtett azzal, ahogy ír, öltözik, viselkedik. Ne feledjük,triptichonja legalább elvtárspukkasztó. Márai (neve) mindennapos kiselôadásain. Filmszínészként is megállta a helyét. S ami a legtöbb, ember volt, s kiváló mindenkor, a mindennapokon. Akkor is, amikor elítélte a zsidóüldözést, akkor is, amikor a proletárdiktatúra ellen érvelt vezércikkben, versben. Csibra István monográfia- kísérletében tételesen bizonyítja, felmutatja életmûvének értékeit. Életében nem kényeztették díjakkal, sem ösztöndíjakkal. Élt, ahogy tudott egyszemélyes börtönében. Idônként hazavágyott. Dancs László szerint halála pillanatáig tervezte hazautazását. Tavaly óta az ô emlékét is ôrzi a Simonyiak Háza. Az idén már (a zerindi példát követve) az ô nevét viseli a simonyifalvi iskola. Névadó 2004.szeptember 12-én, vasárnap volt.

Hevesi Mónár József

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Michel Tremblay: Bingó! Bingó!

Bingóznak a sógornôk! Hogy kinek, minek a sógornôi? Nem tudjuk... habár mindannyiunké lehetnének. Történetük és annak elôadásmódja feljogosítja erre a játszókat, közönséget egyaránt. Magunkra (és kis gonoszsággal környezetünkre) ismerünk a színpadi világ láttán, örök emberi hülyeségeinket nevetjük kiskölyök módjára, bosszankodunk vagy csámcsogunk a nyelvezeten és elmélázunk Michel Tremblay kitûnô emberismerô, karakterformáló képességén.

A szerzô a huszadik század közepén írta a darabot, tematikája nem véletlenszerû: apa nélkül, nôk között nevelkedett, majd’ minden este betoppant egy-két nagynéni, barátnô. Darabja láttán nem lehettek túl kellemes emlékek ezen látogatások... De ne siessünk ennyire elôre.

Maga a történet egyszerû: Germaine Lauzon (Farkas Ibolya) egymillió darab, (érték)tárgyakra beváltható bélyeget nyer. Áthívja testvéreit, barátnéit nyalózsúrra, azaz bélyegeket füzetekbe ragasztó estére. Sorra érkeznek a meghívottak, köztük az irigykedô Marie- Ange Bruilette (Biluska Annamária), az egyszerû, de harapós nyelvû Rose Uimet (László Zsuzsa), az épp teherben lévô Gabrielle Jodoin (Somody Hajnal), a csípôficamos Des-Neiges Verette (Fodor Piroska), Yvette Longpré (Balázs Éva), majd Thérese Dubuc (Fülöp Bea) is, ütôdött, mozgásképtelen, 93 éves anyósával (Olivine Dubuc: Mende Gaby). Természetesen betoppan a katolikus nôegylet vezetôje, az ájtatos, 17 mûtéten átesett Rhéauna Bibeau (Mózes Erzsébet) kettôs életvitelt folytató barátnôjével, Angeline Sauvé-val (Szabó Mária). Jelen van az álszemérmes, pipiskedô sznob, Lisette de Courval (Kilyén Ilka). Ott téblálbol Germaine Lauzon lánya, Linda (Nagy Dorottya) és barátnôi (Lise Paquette: Darabont Mikold, Ginette Ménard: Szabadi Nóra). Mindennek a tetejébe pedig beállít a családból kitagadott legkisebb testvér, az utcalánnyá lett Pierette Guérin (Berekméri Katus). És kezdôdik a buli, a móka, a hiszti, a pletyka, jön masszívan kígyó a békával. Rengeteg kitérô, szálszövés és kanyar után pedig, amikor a nagymama hülye vigyorral az arcán szórni kezdi az ellopott bélyegeket (amelyekkel Thérese Dubuc tömte meg), kiderül: Pierette-en és Angeline-en kívül mindegyik sógornô táskája tele értékjegyes füzetekkel, Germaine mindenét ellopták.

Eddig a sztori. Az azonban, ahogy meg van írva, felemelô. A szerzô semmit sem bízott a véletlenre. Precíz karakterformálásokat látunk, és lassan változik a figurákról alkotott véleményünk. Míg az elsô tíz percben nem többek egyszerû, ízlésben és jómodorban nagy hiányt szenvedô alsó- középosztálybeli, külvárosi asszonyoknál, ahogy halad elôre a történet, úgy tudjuk meg magánéletük legrejtettebb titkait: Angeline kettôs életmódját, az egykori eminens tanuló Pierette történetét, Lise kilátástalan helyzetû terhességét, Lisette de Courval tragédiáját, Des-Neiges Verette szerelmét, és a pletykás, nevetséges, rosszindulatú maszk mögül lassan elôbukkan az Ember. Ezek a mélyrétegek emelik el az elôadást a puszta paródia, a könnyed nevettetés szintjérôl, és mutatják meg: ítélkezni könnyû, amíg nem sejtjük az arcok mögötti, oly sokszor szomorú múltat. De ez természetesen nem mentesít az elkövetett vétkek alól: kitûnôen parodizál az elôadás, nagy fricska a képmutatók, az álszentek, álszemérmesek orrára, az elôítéletek és kispolgári allûrök vitriolos tárgyalója az író. Csupán a megvetettek nem lopnak a bélyegekbôl, a nôegyletes matróna képes megtagadni több évtizede ismert barátnôjét, mert az szombatonként egy bárba jár nevetni: a kicsinyesség, szûklátókör, elvek és allûrök gyilkos és hiteles paródiáját látjuk a színpadon. A kettôsség jellemzi az elôadást: a lélek és múlt megrázó mélységeire épül a jelen tragikomikus valósága, a habzsolás, irigykedés, semmitmondó pletykálás szenvedélyes élvezete egy értékválságban tengôdô világban, ahol a nippek, nejlonfüggönyök, aranyrózsás, piros konyhabútorok és krómozott sótartó izék jelentik az élet értelmét, elérendô célját. Gabrielle Jodoin ki akarja vetetni fiát a kollégiumból, mert az ott ,,mindenféle marhaságot’’ tanul, már az ebédnél is latinul beszél, Rose pedig mindenre esküszik, hogy kivágná a lányát az ablakon, ha az
,,büdös kurva’’ módjára teherbe ejtetten jönne haza egy hajnalon.

Az elôadás minôségi módon tárja elénk e szomorú valóságot. Az élettöredékeket ricsaj és humor szakítja meg, biztosítva a folytonos hullámzást, tragikomikus partok felé sodorva a produkciót (a nagymama például elôszeretettel hajigálja a földre a festményeket, rámával együtt - ameddig fejbe nem verik az ezüsttálcával), a rendezô, Bokor Péter jól eltalálta az adagolást - sem a humor, sem a dráma nem nyomja el egymást, habár végig pengeélen táncol az elôadás, amelynek drámai minôségét sem egyszerû ezért megállapítani. Jó komédiát látunk, komoly és mély pillanatokkal, tragikomédiához azonban túl parodisztikus. De ez nem baj, a jól megcsinált többértelmûség sohasem vezet rosszra, meghagyja a döntés, elmélkedés lehetôségét, és ebben épp ez a kettôs szint járul leginkább segítségünkre. Érezhetô a szándékos, klisékre és közhelyekre való törekvés, a pallérozatlan nyelvezet ereje (és hitelessége), az amerikai (kanadai) konzumkultúrán azonban egyetemességével jócskán túlmutat darab és elôadás egyaránt.

Vannak azonban csiszolnivalók. Az örökös technikai bakikon kívül néhol igen megül az elôadás, és csak hosszas lustálkodás után hajlandó felébredni, fôleg a szünet után. Vannak részek, amelyeknek hosszúsága nem áll egyenes arányban a jelentôséggel. Erôltetettnek hatnak a sógornôk által együttesen mondott ,,kórusok’’, csakúgy, mint a lányok rap-betétje. Érésre van szüksége a produkciónak, akkor valószínûleg a nem szándékolt ritmustörések is eltûnnek. Hiteltelen alakítást nem láthattunk, a szerepek teljes embert követelnek, nincsenek fô- és mellékszereplôk, ez pedig láthatóan jótékonyan hatott a játszókra: az egymástól teljesen elütô, ,,kókadt mennyországukban’’ mégis hasonlító figurák, a vaskos nyelvi humor (nagyon jó a magyarra átdolgozott szöveg) jó szórakozást biztosítanak, miközben a mondanivaló megérinti, elgondolkoztatja az arra fogékony nézôt, aki bizony kénytelen szembenézni önmagával. Nem úgy, mint madame Lauzon, aki az utolsó jelenetben, a kihúnyó fényben is képzeletbeli égbôl aláhulló bélyegei után kapkodva sem képes észrevenni: azok lopták meg, akikben bízott, azok rabolták ki, akiket testvéreinek nevezett, és csak a kitagadott Pierette áll még mindig mellette: a társadalom peremére szorult örömlány, az egyetlen, igazi, szeretô testvér.

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Michel Tremblay: Sógornôk (Bingó! Bingó!). Rendezte: Bokor Péter m.v., dramaturg: Fekete István m.v., díszlet-jelmez: Labancz Klára, színpadi mozgás: Maria Bokor m.v., zene: André Gagnon (Kanada). Ügyelô: Vajda György, súgó: Demeter Márta. Bokor Péter román fordítása alapján marosvásárhelyi színpadra alkalmazta Nagy István.

Nagy Botond

A moldvai csángó közösségbôl kiemelkedett sokoldalú tehetségrôl, a Budapesten keramikusi diplomát szerzett Petrás Máriáról népdalestjei, kazettái, kiállításai kapcsán adtunk már híreket. Munkáiból is reprodukáltunk már a Múzsában. Az év elsô felében a Vármegye Galériában rendezett nagy sikerû egyéni tárlatának katalógusából mutattunk be képeket. Ma is ezt tesszük annak kapcsán is, hogy a mûvésznônek Leányfaluban nyílt meg a napokban újabb kiállítása. 1997 óta már több mint száz ilyen bemutatkozása volt Magyarországon, Olaszországban, Franciaországban, Kanadában. Budapesten négy, az anyaország különbözô településein és a határon túl tíz köztéri munkája is látható.

Petrás Máriáról elsô önálló jelentkezésekor a jeles szobrász, Szervátiusz Tibor írt ajánló sorokat. Ebbôl a szövegbôl idézünk most: "Induló mûvész, aki a mûvészet sok virága közül az iparmûvészetet választotta magának. Keramikus, de nem kancsókat, tálakat korongol, hanem a szobrászathoz közelítve, a robbiákhoz hasonló módon kompozíciókat, figurális alkotásokat készít nagy méretekben is. Színezése kifinomult, nemes patinával átitatott, s mondanivalója a szülôföldbôl táplálkozó mély vallásosság és tiszta emberség. Piéták, madonnák, változatok a csángó hitvilágra és életre." Ezt tükrözik a mellékletünkbe válogatott munkái is.

Erôss Attila

Ahol a hegyek aranyat vajúdnak,

ahol a fenyves hôsökrôl regél,

s szilaj patakok bûvös csobogása

egy szimfónia kincsével felér;

ahol a mezôk kenyeret ringatnak,

ahol a pipacs mint kiontott vér,

s az ôsi várrom mindegyre megkérdi:

Miért nem terem felétek egy vezér?

Ahol az embert bankszámlával mérik,

ahol nem sírnak egy-két pofonért,

s térdig hajolnak, ha azt úgy kívánják,

és el is adnak harminc pénzekért.

Ahol nem csendül se kacaj, se ének,

ahol igaznak nem jár menedék,

hiába éltek itt sok büszke népek,

elkorcsosult már minden nemzedék.

Ahol egy század bûne megrontotta

emberségünket, mit Isten adott,

egyszer talán még lesz erônk is hozzá,

hogy megszüljünk egy józan holnapot.

2004

Kitekintô

A kortárs mûvészet nemcsak az avantgárd köldöknézést, a hajtépô ökörködést jelenti, de a merész és provokatív lépéseknek is megvan a maguk szerepe, hiszen valamilyen módon a klasszikus kultúrára is kihatnak - hangsúlyozta Kovalik Balázs, a 13. Budapesti Ôszi Fesztivál mûvészeti vezetôje.

Szavai szerint Magyarországon ugyan még nem túl népszerû a kortárs mûvészet, de idôvel feltétlenül nô az ázsiója. Tavaly tízezer látogató volt kíváncsi a fesztivál rendezvényeire, az idén már tizenkétezres nézôseregre számítanak.

"Lehet, hogy ez nem túl sok, de 2002-ben mindössze 2,5-3 ezer nézôt vonzott ez a fesztivál. Nagyon sokat jelentett a tavalyi arculatváltás. A közönséghez szóltunk, és az emberek felfedezték maguknak ezt a fesztivált, amelyet teljesen új színvilág, hangulat, programok jellemeztek. Közérthetôen kell szólnunk a nézôkhöz, hiszen a kultúra nem más, mint kommunikáció, ezért nagyon fontos, hogyan tálaljuk" - hangsúlyozta Kovalik Balázs.

A Budapesti Ôszi Fesztivált, amely Magyarország legnagyobb kortárs mûvészeti seregszemléje, az idén október 15-24. között rendezik meg. A programjában csaknem száz különbözô rendezvény szerepel, köztük számos újdonság is. A fesztivált körülbelül 100 millió forintból rendezik meg.

Bemutatják a tavaly meghirdetett szoborpályázat 10 nyertes alkotását - lesz köztük foszforeszkáló rózsaszín gomba, kolduló automata a metrófeljárónál,
térelválasztó a Moszkva téren. Mind közül azonban a legérdekesebbnek Assisi Szent Ferenc, a madarak védôszentjének szobra ígérkezik, amelyet a Ferenciek terén állítanak fel. Ez egy allegorikus alkotás, hiszen a magvakból készült szobrot a szervezôk reményei szerint a fesztivál ideje alatt elfogyasztják a szent védencei, a madarak.

A fesztivál külön érdekessége lesz a Design7 - a 19 eseménybôl álló rendezvénysorozat bemutatja a legújabb hazai és külföldi formatervezési trendeket. A Design7 keretében ismerkedhetnek meg az érdeklôdôk a "21. századi dandy - brit férfidivat-kiállítás" anyagával. A British Council által rendezett kiállítás, amely október 17-29. között látogatható az Erzsébet téri Gödör Klubban, a brit férfiak öltözködési "rítusait" mutatja be.

Budapest vendégei lesznek az európai kortárs zenei élet legfoglalkoztatottabb mûvészei, olyanok mint Michel van der Aa és Olga Neuwirth, az Assasello Vonósnégyes és a Klangforum Wien, vagy az amerikai Sex Mob együttes.

A táncszínházi bemutatók közül figyelmet érdemel az izraeli Batsheva együttes, amely a Mamoot címû kompozíciót hozta el a budapestieknek. Elôször mutatkozik be a magyar fôvárosban a japán kortárs táncos, Saburo Teshigawara.

A budapesti ôszi seregszemle hagyományához tartozik, hogy a rendezvényen belül kisebb fesztiválokat is rendeznek. Az idén háromnapos ütôhangszeres fesztivál lesz az Új Színházban. A házigazda Amadinda együttesen kívül fiatal, magyar ütôhangszeresek adnak koncertet.

A fesztivál záróeseménye a Zeneakadémián lesz, ahol a Danubia Szimfonikus Zenekart Sir Peter Maxwell Davies vezényli, akit korunk egyik legjelentôsebb zeneszerzôjének tartanak.

Killár Katalin

Csak nem félni viharban, lavinában.

Csak megülni éles kövön vagy langyos ágyban.

Csak nem látni homályos tükrök táborában.

Csak hallani a fényt, ahogy a fák közt surran.

Csak okos lovacskákkal lassan lépegetni.

Csak tó körüli sásban nyugton elmerülni.

Csak naplementét soha többé elképzelni.

Csak csendes szívvel aknamezôt megkerülni.

Csak mosolyogni halál-holló híreire.

Csak rakosgatni emlékeket télidôre.

Csak felsuhanni bágyadt fényû fellegekre.

Csak nem gondolni semmikre, semmilyenekre.

Ha becsukom az ablakot,

kint marad ami

betolulhat minden résbe.

Ha kinyitom,

ki mondja meg

mi maradt volna bent belôle?

Nagy Székely Ildikó

Idô-faló óralapok közt,

üvegpohárban ázik lelkem,

rózsafüzér meg reggel kéne-

kellnél, porosan perceg csendem…

Csillagot fognék délebédre,

húslevesembe fúlt a nap,

ezeregy holdtól megkísértve

marcangolom az árnyakat

Fényes szikével fejti lelkem

torzsáit lelkiismeret.

Isa pur s homu vagyok kedden,

hétfôn még szûzi rettenet

Eléd sompolygok nagyidôben

Uram, bennem már nincs hited?

Fogaim közt, mint kutya kölykét,

hurcolom még igéidet.

*

Szép vagyok néha, láthatatlan,

vigyorgok bárgyún, s táncolok,

felhôket ások önmagamban,

s boldogan kicsit nem vagyok.

Könyvajánló

Olyan életmûvész és szerepjátszó, aki állítólag mûvein csak tehetséggel, az életén viszont lángésszel munkálkodott. Ha van titka, azt talán a költô-gyermek-bolond hármassággal lehetne jellemezni, mintegy a mûvészetté emelt infantilizmus embere. Illyés Gyula a húszas évek elején így jellemezte: "Apolló és egy finom kis úri óvodás benyomását keltette. fennkölt volt és gyermekes, már az elsô tekintetre." Nos, ez az úri óvodás, akinek egész munkássága a gyermekkor titkai körül forgott, 1955-ben a Francia Akadémia halhatatlana lett; amúgy meg ötven éven keresztül ô volt Párizs mûvészeti életének legfrissebb, legszínesebb mulattatója, csodálatos szellemi mozgékonyságával olykor híve, máskor elôfutára vagy bohóca kora új mozgalmainak. Vitatták maradandóságát, bár nem tartották jelentéktelennek, elismerték szórakoztató tehetségét, s azt, amit egykor Voltaire-rôl: valamennyi mûfajban jelentékeny volt, bár egyikben sem a legelsô. Mûvész volt-e vagy csak bûvész?

Kapcsolatba került a színház világával, felajánlkozására Gyagilev azt a nevezetes mondatot mondta, hogy: "Étonne-moi!" - vagyis képesszen el… és a Szergej Gyagilev vezette Orosz Balett rendelt nála mûvet. Erik Satie zenéjével írta a Parade (1917, Paradé); Darius Milhaud muzsikájára a le Boeuf sur le toit (1920, Ökör a háztetôn) címû balettet, de írt késôbb librettót Honeggernek, illetve a francia "Hatok"-nak (Les Mariés de la Tour Eiffel (1924, Az Eiffel- torony mátkapárja), Sztravinszkijnak is. Elképzelhetô a Satie-Picasso-Cocteau-együttmûködés eredménye, a parádés balettet nevezetessé tevô botrány… Cocteau mûveit (kezdeti stílusa új romantikussága után) ez idôtôl általában a gyagilevi felszólítás hatotta át.

Késôbb az izmusokkal szakítva a klasszikus antikvitásból keresett témát, egy egyénien hôstelenített Antigonét írt-rendezett és tervezte jelmezeit 1923-ban. Három évvel késôbb bemutatták Orphée (Orpheusz) címû tragédiáját, majd 1928-ban az Oedipe roi-t (Oidipusz király). Az újító Cocteau felfedezte a klasszikus drámát, s a lényegábrázolás kísérletével ösztönözte a modern színházat is a tragédia szellemének feltámasztására.

1929-ben mindössze három hét alatt megírta egyik legértékesebb mûvét, a Rettenetes gyerekek / Vásott kölykök / Veszedelmes Éden címmel magyarra fordított Enfants terribles regényt vagy nagy novellát, amelynek Márai Sándor is lelkes olvasója volt. Ugyan nem volt prózaíró, hôseiben nem tudott eltávolodni önmagától, de ez tehetségének igazi színterén, a gyermekkor titkainak témakörében remek prózát eredményezett, ahogy a Les Parents terribles (1938, Rettenetes szülôk) nagyszerû háromfelvonásos drámát. Az elôbbi "legköltôibb mûbôl", a Paul és Elisabeth árva kamasz testvérpár életébôl készített 1950-ben forgatókönyvet, és maga mondta el a film kísérôszövegét (de hát játszott ô színpadon vagy filmben is, pl. Musett szerepét egy Guitry-filmben).

Érdekes ember volt a bohóc-akadémikus, aki költészetében mindig fenntartott valamit az avantgárdos ifjúságból, és ezt terjesztette ki (a szimbólumokkal olykor túlterhelt) filmjeire, balettjaira is. A csodagyereknek indult poéta öregen is leleményes maradt és hû kedvenc jelszavához: "Elôbb találni, aztán keresni." Bûvészügyességû szerepjátszása ("Hazugság vagyok, amely mindig igazat mond") bizonyára nem a legmélyebb, de az egyik legszínesebb képét adja korának.

Kartonrendôrök Hargita megyei országutak mentén

Rendôröket és rendôrautókat ábrázoló ééletnagyságú kartonmaketteket helyeztek el több Hargita megyei országút mentén, a sofôrök elôvigyázatosságának fokozása érdekében. Radu Moldovan Hargita megyei rendôrparancsnok sajtótájékoztatón elmondta, a "kartonrendôröket" a megyén áthaladó országutak olyan szakaszai mentén helyezik el, ahol halálos és súlyos sérülésekkel járó közúti balesetek történtek. A rendôrbiztosokat és rendôrautókat ábrázoló figurák a remények szerint hozzájárulnak a súlyos közúti balesetek megelôzéséhez. "Egyelôre 10-15 makettet helyezünk el, félév alatt legalább ötven ilyen kartonfigura áll majd az utak mentén", - mondta a Hargita Megyei Rendôrfelügyelôség parancsnoka. Hozzátette, a makettek közelében igazi rendôrök is szolgálatot teljesítenek majd és radarral figyelik a közúti forgalmat.

C.V. Tudor több megfigyelôt kért az EBESZ-tôl a választásokra

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke kérte a parlamenti és államfôválasztások megfigyelésének kérdését mérlegelô EBESZ-misszót, hogy ajánlja több nemzetközi megfigyelôi csoport Romániába küldését a választási folyamat figyelemmel követésére. Közleménye szerint az NRP elnöke ennek kapcsán megbeszélést folytatott Stephen Nash brit, Vadim Zdanovics orosz és Stefan Krause német nagykövettel, akik tagjai az EBESZ demokratikus intézményekkel és az emberi jogokkal foglalkozó irodája missziójának - ez a testület elemzi a választások megfigyelésének szükségességét. Az NRP sajtóirodája szerint a nemzetközi megfigyelôk jelenléte lehetetlenné tenné "az Iliescu-Nastase-rezsim által a választások meghamisítására felépített ördögi mechanizmus" mûködését.

Megsebesítették az ukrán miniszterelnököt

Megtámadták és megsebesítették pénteken Viktor Janukovics ukrán miniszterelnököt, elnökjelöltet Ivano-Frankivszkban; a kormányfôt kórházba szállították. Janukovicsot egy éles fémtárggyal sebezték meg, amikor megérkezett a Kárpátok-melléki Egyetemre. A támadásról több részletet egyelôre nem hoztak nyilvánosságra.

Újabb nyolc embert raboltak el Irakban

Két egyiptomi állampolgárt raboltak el ismeretlen fegyveresek péntekre virradóra Bagdadban - jelentette be az iraki belügyminisztérium. A tárca névtelenséget kérô illetékesének közlése szerint a két mérnököt, akik az Iraqna mobiltelefon- szolgáltató alkalmazásában dolgoztak, irodájukból hurcolták el. Közben ismertté vált, hogy az Iraqna távközlési cég további hat alkalmazottját rabolták el Irakban, Fallúdzsa közelében. A cég egy megnevezni nem kívánó külföldi alkalmazottja elmondta, munkatársait még szerdán rabolták el ismeretlenek. Az alkalmazottak nemzetiségérôl nem adott felvilágosítást a francia hírügynökségnek.

Magyar jelentéstevô a filmgyártásról az Európai Parlamentben

Az Európai Parlament kulturális bizottsága Hegyi Gyula (MSZP) magyar képviselôt bízta meg azzal, hogy készítsen jelentést az európai filmgyártás állami támogatásáról, valamint a filmarchiválásról. Hegyi Gyula emellett a szocialista frakció filmügyekben illetékes felelôse is lett. A megbízatás elnyerése után Hegyi Gyula újságíróknak elmondta: ahhoz, hogy a filmmûvészet fennmaradjon, Európában szükség van az állami támogatásra, valamint arra, hogy az általános gazdasági törvények és elôírások alól a mûvészetnek ez az ága mentességet kapjon.

Végsô helyére került Pozsony épülô hídja

Végsô helyére, a pillérre került csütörtök este Pozsony épülô, ötödik hídja, amelynek 231 méter hosszú és 32 méter széles acélszerkezete szárazföldön, a Duna bal partján épült meg, majd az ötezer tonnánál nehezebb félkörívet, mint egy ajtót, a Duna fölött "rányitották" a túlsó parthoz közeli pillérre. A technológiát a világon eddig csak néhány lényegesen kisebb szerkezet esetében alkalmazták. A híd bal parti vége egy hatalmas forgószerkezeten épült meg. A szerkezet elfordítása alapos elôkészületek után vasárnap reggel kezdôdött, alkonyatig pedig a test elérte a túlsó parttól mintegy harminc méternyire megépült pillért, de a pillérre csak csütörtökön este tudták ráhelyezni.

Oroszország új fejlesztésû interkontinentális rakétát próbált ki

Sikeres kísérleti fellövést hajtott végre új fejlesztésû interkontinentális ballisztikus rakétával az orosz hadsereg. Az Interfax hírügynökség katonai hírekre szakosodott hírszolgálatának jelentése szerint a szilárd hajtóanyagú Bulava (Buzogány) rakétát a Fehér-tengeren hajózó Dmitrij Donszkoj atom- tengeralattjáró fedélzetérôl lôtték fel, és a rakéta a - közelebbrôl meg nem jelölt - célpontként kijelölt körzetben csapódott be. A rakétafellövést magas rangú tisztek, köztük Vlagyimir Kurojedov tengernagy, az orosz hadiflotta parancsnoka is megtekintette - tette hozzá a hírügynökség. Szergej Ivanov védelmi miniszter hétfôn jelentette be, hogy az orosz fegyveres erôk ismét interkontinentális rakétákat próbálnak majd ki. Szeptemberben már végrehajtottak két sikeres rakétaindítást.

Orvosi világpremier Belgiumban

A világon elsôként petefészekszövet- beültetéssel született gyermek csütörtök este egy brüsszeli kórházban. A Szent Lukács- kórház orvosai egy rákbetegségen átesett, és emiatt a változás - terméketlenség - korába a szokásosnál hamarabb lépett, ma 34 éves asszonyt segítettek újra termékenységhez mélyhûtött szövetek beültetésével. Saját, lefagyasztott szöveteinek visszaültetésérôl volt szó - az anyag eltávolítását 1997-ben javasolták a szakorvosok a hölgynek, miután nyirokcsomó-daganatot találtak testében, és kemo-, illetve sugárterápia alá kellett vetni. Az asszony betegségébôl teljesen felépülve, tavaly jelentkezett orvosainál azzal a kéréssel, hogy gyermeket szeretne, és ezt követôen ültették vissza a mintegy hat évvel korábban eltávolított és fagyasztással konzervált szöveteket - jelentette a belga hírügynökség.

Nem mûködnek a BCR-bankautomaták

Szeptember 25-én, szombaton 22 órától legkésôbb szeptember 27-én, hétfôn 14 óráig nem használhatók a Román Kereskedelmi Bank pénzautomatái. Mint Corneliu Cojocaru, a BCR sajtószóvivôje elmondta, a fent említett idôszakban új számítógépes programokat szerelnek fel, amelyek lehetôséget biztosítanak a bank szolgáltatásainak kiszélesítésére. Az esetleges kellemetlenségekért az ügyfelek elnézését kérik.

Tanévkezdés a marosvásárhelyi egyetemeken

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karán az idei tanév szeptember 27-én, hétfôn kezdôdik. Az ünnepi megnyitót a Keresztelô Szent János katolikus templomban tartják délelôtt 10 órától, ökumenikus istentisztelet keretében. Hollanda Dénes, az egyetem dékánja 11 órától találkozik az elsôéves egyetemistákkal. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hétfôn a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban tartja a hivatalos egyetemi évnyitót. A Színmûvészeti, a Petru Maior és a Dimitrie Cantemir Egyetemen csak október elsején kezdôdik a tanév.

Derûs öregkort mindenkinek

A marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány figyelemfelkeltô kampányt szervezett, amelynek célja felhívni a közvélemény figyelmét az idôs emberek gondjaira. A rendezvénysorozat részeként hétfôn 12 órától az alapítvány székhelyén kerekasztal-beszélgetést tartanak nemkormányzati szervezetek r&ea