Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Marosvásárhely legforgalmasabb közlekedési csomópontjában, a Gyôzelem téren közel húsz éve uralkodik az ideiglenesség. Már a kommunizmus benzinínséges idejében rájöttek, hogy az egyszerû, lámpás útkeresztezôdés nem tudja lebonyolítani a város két fô irányának összefutó forgalmát, s annak átszervezését tervezték. A kidolgozott elképzelés már akkor sem felelt meg a valós elvárásoknak, a rászánt összegbôl viszont nem csupán a gyalogosforgalom föld alá irányítását, de a többszintes gépkocsiforgalmat is meg lehetett volna oldani, mégsem lett semmi belôle. Közbeszóltak a politikai változások, Marosvásárhely a központi pénzforrás mostohagyermekévé vált, s maradt a város szívében éktelenkedô gödörrel.

Hogy a rendszerváltás után eltelt közel tizenöt esztendôben egyik városvezetés sem volt képes valós megoldást találni a Gyôzelem tér gondjára, az mára közhely. Az utóbbi idôben azonban egyre furcsább dolgok történnek, s a Gyôzelem téri gödör immár nem csupán az alján megállapodott poshadt állóvíz miatt kezd bûzleni.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Dorin Florea polgármester már elsô mandátuma kezdetén kijelentette, haszonbérbe kell adni a területet, hogy a bérlô fejezze be a munkálatokat a terület kiaknázásából származó haszon fejében. Nos, az azóta eltelt több mint négy év alatt gyakorlatilag annyi történt, hogy ismét átszervezték (még elviselhetetlenebbé tették) a környék forgalmát, s pontosan az újabb választások elôtt, egy kotrógép kiemelt néhány köbméternyi földet. Néhány hónap óta azonban senki sem dolgozik az aluljárón.

Persze, tudjuk a hivatal válaszát, hogy azért cselekedtek: megtalálták a haszonbérlôt, szerzôdést kötöttek, átdolgozták a közlekedési gondok enyhítésére eredetileg is alkalmatlan közlekedésrendezési tervet, egy még rosszabbra és alkalmatlanabbra. Ezt kötötték - jól adagolt idôzítéssel - a közvélemény orrára.

Úgy tûnik, mindeddig az sem zavart senkit, hogy a folyamatos ígérgetések és határidôk ellenére tulajdonképpen semmi sem történt. Mostanra azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy valaki alaposan félretájékoztat, s az is valószínûnek tûnik, hogy nem érdek nélkül. Mivel magyarázható másképpen, hogy maga a hivatal képviselôje cáfolta a hivatal másik képviselôje által néhány hónappal korábban kiadott információkat, mi magyarázza, hogy maguk a városi tanácsosok, akiknek a szavazatától függ a terület sorsa, nem kaptak kielégítô információt a téren zajló ügyködésrôl?

És vajon miért jut hirtelen eszembe a panama szó?

Veteránautó-rali (harmincas években készült autók) egyik állomása volt Segesvár. Boldog békeidôk fennmaradt tanúinak krómsminkje csillogott az ódon falak közé besütô napsugárban és nagyanyáink korát idézô, örökifjú formák bája varázsolta el a szeretô, értô (és nem csak) nézôsereget. Az eseményrôl egy késôbbi lapszámban tudósítunk, elôzetesként annyit: megfordult a szászok építette városban, többek között az egykori, világverô verseny-Bentley, Jaguar SS, és egy Bugatti (!) is...

Csütörtökön a bukaresti II. kerületi bíróság érdemben elutasította a Nagy Románia Párt másfél évvel ezelôtti beadványát, amelyben az RMDSZ-t állam-ellenes tevékenységgel vádolta és a betiltását követelte.

Frunda György szenátor, az RMDSZ jogi képviselôje a Népújságnak elmondta, hogy az ítélet nem végleges, 15 napon belül megfellebbezhetô.

Tegnap a Parasztpárt (PNTCD) és a Népi Akció (AP) helyi vezetôi közös sajtótájékoztatón jelentették be a címben említett kezdeményezést, amelyet Eugen Crisan, a PNTCD ügyvivôje szerint a két párt mellett a Keresztény Néppárt és a Kereszténydemokrata Mozgalom is felkarol.

Remélik, folytatta, hogy csatlakozik majd hozzájuk a Románia Újjáépítéséért Szövetség (URR), a Magyar Polgári Szövetség, a Német Demokrata Fórum, a Keresztény Roma Szövetség, az Alfa Kartell szakszervezet, az AFDPR és mások.

A megyei szövetséget két társelnök és egy 9 tagú végrehajtó büró irányítja.

Az egyik társelnök, Nicolae Havrilet (AP) szerint, a PNT jövô héten dönt az ügyben. Havrilet kijelentette: Romániában mindent szubvencionálnak, a szántóföldeket, a fûtést, a béreket (élelmiszerjegyekkel), az iskolatej-programot, s mindezt a választási gyôzelemért. Ez azt jelenti, hogy a hatalom semmibe veszi az állampolgárokat, beavatkozik a családi költségvetésbe és mindenbe. Még a viagrát is szubvencionálják, mondta. Véleménye szerint a hatalom megszegi a jogállam három alapvetô szabadságjogát: a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a gazdasági esélyegyenlôséget. Romániában kétfajta irányzat uralkodik, mondta a kormánypártra, illetve a liberálisokra utalva. Az egyik az agyoncentralizált kommunista, a másik a centralizálás felé hajló fanarióta.

Egyébként, az SZDP-n és az NRP-n kívül bárkivel el tudnák képzelni magukat... akár a kormányban is.

Tegnap délben a PSD-PUR Nemzeti Szövetség közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megyeszinten is megalakult a szövetség állandó bürója. Ez a két párt négy-négy tagjából áll. Ovidiu Natea és Marian Cornaciu, pár nappal korábbi nyilatkozataikkal szöges ellentétben, a legnagyobb egyetértést mutatták, és arról tájékoztattak, hogy megbeszélték, hogyan fognak együttmûködni a jövôben.

Lapunk kérdése: mibôl gondolják, ezúttal menni fog, hiszen volt már együttmûködési szerzôdésük, amely teljesen mûködésképtelennek bizonyult, és egy héttel ezelôtt Natea hallani sem akart azzal a párttal való együttmûködésrôl, amely szerinte "sofôröstül belefér egy Daciába"? Ráadásul, mint mondta, ha megyeszinten rájuk tukmálják a PUR-t, az "komplikációt" okoz a PSD-nek.

Marian Cornaciu szerint az elôzô protokollum amolyan "meg nem valósult házasság" volt, Ovidiu Natea pedig kitérô válaszokat adott, hogy majd megoldják a problémát...

A magyar költségvetési megszorítások a határon túliakat is érintik

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nehezményezi, hogy a 2005- ös magyarországi költségvetés tervezete szerint csökkentenék a határon túli magyarok támogatását.

A romániai magyar érdekvédelmi szervezet elnöke pénteken Kolozsváron beszélt errôl. Elmondta: egyelôre nem kaptak megnyugtató információkat Budapestrôl, és úgy tûnik, hogy csökkenni fog a határon túli magyarokat támogató magyarországi közalapítványok költségvetése, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mûködtetésére szánt összeg is. Markó Béla szerint egyes programok esetében a csökkenés eléri az ötven százalékot.

Markó rámutatott: a magyar kormány dönti el, hogy mit támogat és mit nem, de az elindított programok és a támogatott intézmények esetében menet közben derül ki, hogy nincs perspektívájuk. Tudomása szerint a jövô évi költségvetésben ugyanolyan kicsi összeget terveztek a határon túli magyarok támogatására, mint amekkorát az idei költségvetési megszorítás után fordítottak erre a célra.

Az RMDSZ elnöke elmondta: azt kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölttôl, hogy vizsgálják meg a kérdést, és térjenek vissza legalább a 2003 végén tervezett költségvetési összegekhez. "Ez mostanig nem látszik megoldottnak, de nagyon remélem, hogy sikerül eleget tenni kérésünknek" - tette hozzá Markó.

A szövetség elnöke a tájékoztatón érintette a magyar oktatási minisztérium részérôl a magyarul oktató egyetemi tanárokra vonatkozó ösztöndíjrendszer kérdését. Az idén elôször folyósítandó, havi tízezer forintnak megfelelô összeget az oktatók októbertôl kezdve tíz hónapon keresztül, a tanév során vehetik igénybe. A támogatás körülbelül 500 oktatót érint, akik a romániai állami egyetemeken tanítanak. A pénzügyi segítséget az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványon keresztül folyósítják. Markó Béla úgy vélte: ez a támogatás is hozzájárul ahhoz, hogy a romániai magyarok a szülôföldjükön is boldogulhassanak.

A sajtótájékoztatón jelen volt Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke is, aki elmondta: az oktatási-nevelési támogatást a jogosultaknak eddig csak a 60 százaléka kapta kézhez. Hozzátette: a többi családnak október végéig tervezik kifizetni a gyermekenként járó 20 ezer forintot.

Nincs megegyezés a Fekete-tenger megosztása ügyében

Hivatalosan felkérte Románia csütörtökön a hágai Nemzetközi Bíróságot (ICJ), hogy döntse el területi vitáját Ukrajnával a Fekete-tenger kontinentális talapzatának megosztásáról, amely kérdés lehûtötte a két szomszédország kapcsolatait.

"Az ICJ igénybevétele, amit az Európai Unió is ösztönöz, méltányos megoldást szavatol, olyat, amely megfelel nemzeti érdekeinknek - mondta újságíróknak Bogdan Aurescu külügyi államtitkár. - A kétoldalú tárgyalások több mint húsz fordulója ellenére a felek álláspontja nemigen közeledett, kompromisszumos megoldás immár nem tûnik lehetségesnek." Az ukrán külügyminisztérium szóvivôje, Markian Lubkivszkij kormánya sajnálkozását fejezte ki a román lépés miatt, amely ukrán megítélés szerint politikai jellegû. Ukrajna szerint még nem merültek ki a vita kétoldalú párbeszéddel való megoldásának lehetôségei, de Ukrajna kész a nemzetközi bíróság elôtt is megvédeni álláspontját.

Beadványában a bukaresti kormány elsôsorban azt kéri a Nemzetközi Bíróságtól, hogy "állapítsa meg a Földközi-tenger és a kizárólagos gazdasági övezetek kontinentális talapzatának megosztását Románia és Ukrajna között a nemzetközi jognak megfelelôen", beleértve azét az övezetét is, amelyet Kijev a kis Kígyó-sziget körül akar létesíteni. Ez nem pusztán elvi kérdés: a kontinentális talapzat megosztása "biztosítani fogja Románia hozzáférését a Fekete-tenger mélyén rejlô szénhidrogénmezôkhöz" - hangsúlyozta Iulian Buga hágai román nagykövet, aki a kérelmet a bíróság elé terjesztette.

Az említett mezôk fôként a Kígyó- sziget körül összpontosulnak, amely 1948-ig Romániához tartozott, ám akkor egy egyszerû "jegyzôkönyv" alapján átengedte azt a Szovjetuniónak.

A román hatóságok - anélkül, hogy kétségbe vonnák a 17 hektáros lakatlan sziget Ukrajnához tartozását - felróják Kijevnek, hogy meg akarja változtatni annak jogi státusát, "saját gazdasági élettel rendelkezô szigetnek" állítva azt be, amely így jogosult a kizárólagos gazdasági övezet státusára.

A Kígyó-szigetrôl, amely Románia szerint csak egy "szikla minden vízforrás és növényzet nélkül", már Moszkvával is folytak tárgyalások 1987-ig.

A Európai Bizottság nagy figyelemmel kíséri a Verespatakon tervezett aranybányával kapcsolatos fejleményeket - közölte a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) az MTI-vel pénteken annak kapcsán, hogy megérkezett a minisztériumba Margot Wallströmnek, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelôs biztosának levele.

A környezetvédelmi minisztérium tájékoztatása szerint a levél annak nyomán született, hogy Persányi Miklós a nyáron személyesen hívta fel EU illetékes vezetôjének figyelmét a projekt környezetvédelmi kockázataira. A KVM közleménye emlékeztet arra, hogy Persányi Miklós júniusban látogatott el Verespatakra, és a helyszínen tájékozódott az ottani aranybánya- beruházással kapcsolatos tervekrôl. Romániai útja és a román illetékesekkel folytatott megbeszélése után a miniszter - a WHO budapesti konferenciáján - személyesen tájékoztatta Margot Wallström asszonyt a Verespatakon tapasztaltakról.

Tekintettel arra, hogy a bányában olyan technológiát terveznek alkalmazni, amely egy katasztrófahelyzetben súlyosan szennyezhetné a Tisza romániai vízgyûjtô területét, a tervek nyilvánosságra kerülésének pillanatától kezdve a magyar fél aggodalmát hangoztatta a beruházással kapcsolatban. Ezt az aggodalmat tükrözi a biztos asszony levele is, amely szerint egy ilyen projekt esetében "feladatunk és érdekünk maximális figyelmet szentelni a környezet védelmének, az emberek életének" - tudatja a közlemény.

A biztos kitér a levélben arra, hogy ezt a kérdést többször megvitatták a román hatóságokkal, akik közölték, hogy az EU jogszabályoknak eleget tevô, teljes körû környezetvédelmi hatáselemzést (EIA) készítenek, és a projekttel kapcsolatos végsô döntés meghozatalára csak azt követôen kerül sor, amikor ez az elemzés befejezôdik - írja közleményében a KVM.

A tegnap reggel fél 10-kor mintegy kétszáz varrónô vonult le a marosvásárhelyi Manpel Rt. földszinti halljába, megtagadva a munkát. Elégedetlenségük oka, hogy a júliusi fizetést mindössze 80 százalékban adták ki, valamint már hat hónapja nem kaptak étkezési jegyet, mi több, a vezetôség szerint ezután már nem is fognak.

- Spontán sztrájkról van szó, amelyen a Manpel bôr- és kesztyûgyár kesztyûvarró részlegének kétszáz alkalmazottja vesz részt. Annak ellenére, hogy a ruharészleg 130 alkalmazottja is hasonló helyzetben van, ôk úgy határoztak, nem szüntetik be a munkát - nyilatkozta Gliga Alexandru, a Bôrmunkások Szakszervezetének

vezetôje. Az elégedetlen alkalmazottakat, akárcsak a sajtó képviselôit, nem fogadta Ágoston Margit, a gyár ideiglenes igazgatója. Az elôbbieket azért, mert "gyûlésben" van, utóbbiakat azért, mert a gyár magánterület, s azt enged be, akit akar. Bereczki János igazgató szeptember 3-án egészségi okokra hivatkozva lemondott. Gliga elmondta, egy héttel korábban ugyancsak spontánsztrájk volt a bôrgyárban, akkor a kollektív munkaszerzôdés meghosszabbítását követelték.

- A vezetôség mindig azzal takaródzik, hogy "nehéz idôket élünk", "meg kell menteni a gyárat". De minket, a munkásokat, ki ment meg? Ha pedig nem dolgozunk, nincs termelés, nincs bevétel, s ugyancsak az alkalmazottakon csattan az ostor, hiszen nincs mibôl kifizetni a béreket. Az idén 400.000 pár kesztyûre érkezett megrendelés Oroszországból, Angliából és az északi államokból. Ha teljes kapacitással dolgoznánk, évi 700.000 párat is elô tudnánk állítani. Viszont rendkívül nagyok a gyár adósságai. Több mint 40 milliárd lejes tartozást halmoztunk fel a hitelezô bankokkal, szállítókkal szemben, ide sorolhatók a ki nem fizetett bérek is. Van olyan bankhitel, amit 1997 óta nem törlesztettünk - taglalja a gondokat Gliga Alexandru.

A 200 tiltakozó fizetésének egyenlítésére mintegy 300 millió lejre lenne szükség, vélekedett a szakszervezeti vezetô.

A hallban tiltakozó alkalmazottak közül sajtónyilatkozatban senki nem merte vállalni a nevét. - "Hónapok óta nem fizették az egészségbiztosítást és az egyéb járulékokat, így munkanélküli segélyre sem jogosultunk. 18 éve dolgozom itt, s akárhányszor követeltem jogaimat, a válasz az volt: vedd a táskád és menj. A múlt héten azt ígérte az igazgatónô, ha megvarrjuk a 8000 pár kesztyût, kiadja a fizetésünket. Túlóráztunk, haza is vittünk munkát, a szavát azonban nem tartotta be" - meséli egyik alkalmazott. "Se tûzoltónk, se takarítónô, se ivóvizünk. Az emelet csupa piszok, otthonról hozzuk a vizet kávét készíteni, inni" - mesélik egymás szavába vágva az elégedetlen varrónôk. "A tavaly 6 millió lejes fizetésünk volt, most alig kapunk 2,3-3 millió lejt. S azt is csak úgy, hogy havonta 2-3 napot sztrájkolunk. Mert sztrájk nélkül nincs fizetés" - mondja egy másik. Azt is elmondják, hogy bár a gyárban orvosi rendelô mûködik, még az injekcióstût is meg kellett vásárolniuk.

A tegnap a munkaprogram 14 órakor járt le, a varrónôk ezt sztrájkkal töltötték. A kesztyûrészleg alkalmazottai eltökéltek: addig nem veszik fel újra a munkát, míg kéréseik nem teljesülnek.

A régi városháza épületének ügyében szelídebb hangokat üt meg a Maros megyei prefektúra. Ovidiu Natea fôispán a hét elején levelet küldött a megyei tanács elnökének, Lokodi Editnek, amelyben kijelenti
"nem látja akadályát annak, hogy a városháza épületének adminisztrálása közösen, állami pénzalapokból történjen".

Mint már írtunk róla, a megyei tanács és a prefektúra között nemrégiben vita kerekedett annak kapcsán, hogy melyik intézmény adminisztrálja a városháza épületét, amelyben jelenleg mindkettô mûködik. A régi városháza ügye a megyei közgyûlés elé került augusztus végén, amikor is a képviselôk úgy vélték: feltétlenül megoldást kell találni arra, hogy kire hárul az elkövetkezendôkben az ügykezelési jog és ezzel együtt a beruházások finanszírozása. A testület elé terjesztett tájékoztató szerint a közmûszolgáltatásokkal való szerzôdéseket eddig kizárólag a megyei tanács kötötte meg, a prefektúra pedig utólag utalta át a rá esô költségeket. Ami az ingatlan javítását és a beruházásokat illeti, a kiadásokat az elmúlt években teljes mértékben a megyei önkormányzat állta, (amely az épület 68 százalékát használja), ami 1990 óta, jelenlegi árfolyamon számolva közel 61 milliárd lejre rúg. Miután egy tavaly szeptemberben megjelent kormányhatározat semmissé nyilvánította a két intézmény közös adminisztrálási jogáról szóló rendelkezést, és elôírta, hogy az országos érdekeltségû ingatlanok (mint a városháza is) a Közigazgatási- és Belügyminisztérium ügykezelésében maradnak, a prefektúra kérte a szükséges adatokat az épület átadási-átvételi jegyzôkönyvének kitöltéséhez. A megyei tanácselnök ennek ellenére ragaszkodott ahhoz a törvényes megoldáshoz, amely lehetôvé teszi, hogy adott esetben a két intézmény közös ügykezelésében legyen a közigazgatási intézmény. Úgy tûnik, a fentieket a prefektus is belátta, hiszen a Lokodi Editnek küldött levélben, amelyben
"mesterségesen keltett problémának" nevezi a városháza ügyét, "pontot akar tenni" a nézeteltérésekre. Miután felsorolja az összes vonatkozó törvényt és rendelelet, kijelenti, nem látja akadályát annak, hogy a városháza adminisztrálása közösen történjék, hiszen mind a megyei tanács, mind a prefektúra bevételeit az állami költségvetésbôl biztosítják, amibôl finanszírozni lehet a szükséges javításokat, beruházásokat. A prefektus továbbá kijelenti, hogy a 2005-ös évi állami költségvetés-tervezet véglegesítése elôtt a megyei tanács tájékoztassa a fôispáni hivatalt a szükséges karbantartási, -javítási, és - konszolidálási munkálatokról, melyeket közösen elemez majd a két intézmény vezetôje, külön-külön biztosítva a rá esô pénzösszeget.

Lokodi Edit a Népújságnak elmondta, szeretné, ha az épületet restaurálhatnák, ha megôrizhetné eredeti arculatát, és örül annak, ha ebbôl az erôfeszítésbôl a prefektúra is kiveszi részét.

Csütörtöki sajtótájékoztatóján Haller István, a Pro Európa Liga (PEL) emberjogi irodájának vezetôje kijelentette, hogy több nemkormányzati szervezet kérte a a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumtól annak tisztázását, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kapott-e környezetvédelmi engedélyt a tervezett kerülôútra. A kapott válasz negatív, így a liga képviselôi szerint ezt az utat, a jelenlegi változatok szerint, nem építtetheti meg a városi önkormányzat.

A sajtóban megjelent ellentmondásos cikkek késztették az Alpha Transilvana Alapítványt, a Pro Biciclo Urbo Egyesületet, a Pro Európa Ligát és a Rhododendron Egyesületet arra, hogy az illetékes minisztériumtól kérje a helyzet tisztázását. A szóban forgó nem- kormányzati szervezetek az elmúlt idôszakban többször is felhívták a figyelmet arra, hogy a polgármesteri hivatal által tervezett kerülôút megépítése (a három változat mindenikét külön tárgyalva) a környezetre nézve milyen káros következményekkel járna.

A szaktárca válasza: a bukaresti ICAS által a három változatra készített hatástanulmányból egyértelmûen kiderül: a terelôút megépítése, bármelyik változat szerint, indokolatlan. A döntés következtében a megyei környezetvédelmi felügyelôség nem bocsátotta ki az építés megkezdéséhez elengedhetetlen környezetvédelmi engedélyt.

A PEL a fentiek alapján úgy értelmezi, hogy a polgármesteri hivatal nem készíttetheti el a kerülôutat, csak ha újabb változatokat vesz tervbe és újra végigjárja az építkezéshez szükséges procedúrákat. Haller István szerint nem politikai okokból utasították el a környezetvédelmi engedély kibocsátását, hanem kompetens személyek által végzett mûszaki elemzések következtében, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a civil szervezetek helyesen becsülték fel egy ilyen projekt környezetkárosító hatásait. Sajnálattal vette tudomásul, hogy a polgármesteri hivatal nem vette idejében figyelembe a civil szervezetek véleményét, így fölöslegesen költöttek el jelentôs összegeket különbözô tanulmányokra.

- A csendôrök önszántukból fizették ki egyenruháikat, adakoztak a csendôrségi klub építésére, a két szobor felállítására, valamint különbözô humanitárius célokra - jelentette ki a tegnap sajtótájékoztató keretében Dorobantu Constantin vezérôrnagy, a Területi Csendôrparancsnokság parancsnoka.

Mint ismeretes, a Pro Európa Ligához több panasz érkezett, melyben a csendôrség alkalmazottai rendellenességekre hívják fel a figyelmet. A tegnap a vezérôrnagy elismerte, három századost vontak felelôsségre, mivel házaik építésénél csendôrkatonákat dolgoztattak. "Az egyik százados esetében azonban nem beszélhetünk szabálysértésrôl, mivel kiderült, a kiskatona unokaöccse, s nem munkaidôben dolgozott, s nem is egyenruhában volt" - hallhatta a sajtó a magyarázatot. Elgondolkoztató viszont a vezérôrnagy egyik kijelentése: "Megkérdeztük az alkalmazott ôrmesterektôl: akarjátok, hogy legyen egy biztos, jól fizetett állásotok? Akkor fizessétek ki az egyenruhátokat! S valamennyien a vásárlás mellett döntöttek."

- Nem úgy hangzik ez, mint egy falnak állítás: vagy fizetsz, vagy repülsz? - tette fel lapunk a kérdést.

- Mindenféle anyagi nehézség és a költségvetés hiányossága ellenére semmiképpen sem engedhetem meg, hogy a csendôrök ne megfelelô egyenruhában járôrözzenek. A választás tehát méltányos volt - válaszolta Dorobantu Constantin.

Gulácsy Irén sajnos ma már nem tartozik a közismert írók közé, fôleg a mai fiatalok számára ismeretlen, noha a múlt század '20-as - '30- as éveinek egyik legkedveltebb és legolvasottabb szerzôje volt, fôként történelmi regényeivel. Életérôl keveset tudunk, de az közismert, hogy - fôleg fiatalon - szenvedésekkel teli élete volt.

1894. szeptember 9-én született a Szeged melletti Lázárföld-pusztán. Tizenhat évesen ment férjhez unokabátyjához, Pálffy Jenôhöz, aki akkor uradalmi mérnök egy Esterházy-birtokon a Hanságban. Itt éltek az elsô világháború kitöréséig, amikor Nagyváradra költöztek, mert férje közben a káptalannál nyer mérnöki állást.

A fiatal Gulácsy itt kezd el írni, elôször csak novellákat, ezekre figyel fel Tabéry Géza, aki 1919-ben közölte a váradi Magyar Szóban elsô novelláját: Félre az útból címmel. Hamarosan a Nagyvárad c. lap belsô munkatársa lett. Rengeteget dolgozott, visszhangos sikereket ért el színdarabjaival (a Napáldozattal 1924-ben megnyerte a kolozsvári színház drámapályázatát). Hamarosan megjelentek elsô regényei is: a Förgeteg (1925) és a Hamuesô. Utóbbi volt az Erdélyi Szépmíves Céh elsô kiadott regénye, Kós Károly illusztrációival, Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is.

Gulácsy mindkét regényében emberi, társadalmi konfliktusokat mutat be, amelyek a kisebbségi élet körülményei között alakulnak. Regényei, valamint a Ragyogó Kovács István címû novellagyûjteménye sikerének köszönhette, hogy 1926-ban ô is meghívást kapott Kemény Jánostól az elsô Helikon- találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk.

A ’'20-as évek közepén kezdtek jelentkezni élete késôbbi nagy tragédiájának elsô jelei - férje betegsége.

Benedek Elek nemcsak a gyermekeknek, de a fiatal íróknak is apai barátja volt, egyengette útjukat, tanácsolta, bátorította ôket és enyhíteni igyekezett mindennapi gondjaikon. Egyik kedvenc "lánya" Gulácsy Irén volt, és Irénke kihez menekülhetett volna gondjaival máshoz, mint a
"Drága jó Atyuskám"-hoz. 1926 szeptemberében tudósította egyik levelében Elek apót, hogy "...szegény Jenôkénk is második hónapja ágyban fekvô beteg", s ugyanabban a hónapban második levél is érkezett: "...Jenô állapota aggasztó. Nehéz órákat élek és komorakat (...) Légy velem gondolatban, ez erôt fog adni nekem is elviselni az egyre nehezebb életet".

Mert nehéz, nagyon nehéz lett az élete ennek a harminckét éves fiatalasszonynak. "Délelôtt - írja Benedek Elek -, miután férjét felöltöztette, tolókocsin a hálószobából a dolgozó ebédlôbe tolta, onnét a díványra emelte, olvasnivalóval ellátta, a háztartási dolgát elintézte, regényt vagy színmûvet írt délig. Ebéd után siet a redakcióba: itt szerzi meg kettôjük mindennapiját s a nappali ápolónô fizetését. Hangsúlyozom: a nappaliét, mert éjjel ô az ápolónô. Bizony mondom: az ô szerelme, az ô türelmessége, az ô gyöngédsége, az ô panasztalan önfeláldozása nem e világból való."

A csodával határos, hogy ebben a lelkiállapotban meg tudta írni a Fekete vôlegényeket, leghíresebb és legolvasottabb mûvét. Önfeláldozása és munkabírása tényleg nem e világból való volt.

A Fekete vôlegényekkel kapcsolatban (nálunk is megjelent 1985-ben a Kriterion kiadásában), az irodalomtörténészek tudni vélik, hogy "Gulácsy komolyan vette regényírói feladatát. Részletes elôtanulmányokat végez. Több mint húsz (!) kötetnyi jegyzetanyag tanúsítja szorgalmát, s ezt a korra vonatkozó történelmi szakirodalomból való hatalmas ismeretanyagot mind beötvözte regényébe."

Közben súlyosbodott férje egészségi állapota. Októberben ment a másik szomorú levél: "Néhány napja kispajtás állapota megint rosszabb. Minden szabad idômet az ágya mellett töltöm..." (Vajon mikor volt szabad ideje és mennyi?) És 1926 karácsonya elôtt: "Bizony az én Fájvirágom állapota a hat hónapi nyári ágyban fekvés után nagyon rosszra fordult. E hónap elején felvette az utolsó szentséget is. Erre mintha csuda történt volna: megjavult az állapota, és mi már-már reménykedni kezdtünk. Tartott ez az örömteljes állapot mostanáig. De öt napja a betegség megint rosszra fordult, állandóan magas lázak vannak, és úgy látszik, valami komplikáció esete forog fenn. Vesével, tüdôvel, vagy mind a kettôvel, még nem lehet megállapítani".

Beköszönt az 1927-es év. Már nagyon közel a vég, s a bátor asszony teljesen összeroppan: "Én már csak imádkozni és sírni, rettegni tudok. Egész idegrendszerem fel van dúlva, és azt hiszem, sohasem is jön rendbe többet. Valami elszakadt, megpattant bennem." Február elején az orvosok még 3-4 hónapot jósoltak, de aztán hirtelen romlott a beteg állapota, morfiummámorban feküdt, az "orvosi konzílium szerint Fájvirágom napjai most már meg vannak számlálva. Emberi számítás szerint két héten belül elveszítjük ôt." És valóban, február 25-én Pálffy Jenô elhunyt.

A nagy tragédia után Gulácsy egy darabig még Nagyváradon élt, aztán átköltözik Kolozsvárra (itt jelent meg 1928-ban az Átal a Tiszán elbeszéléskötete), hogy aztán Magyarországra települjön ki.

Nem sokkal férje halála után, 1928. április 29- én került sor Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság-beli székfoglalójára, amelyet Móra Ferenccel egyszerre tartott meg a tiszteletükre rendezett mûsoron. Hazatérte után Gulácsy meleg hangú levélben köszöni meg Sényi László fôtitkárnak: "Ritka ünnepnapjai voltak az eltöltött napok életemnek, olyanok, aminôkbôl csak egy is: busás kárpótlás minden volt és leendô borús napomért." Év végén részt vesz Budapesten a Helikon-írók estélyén a Zeneakadémia nagytermében, Kemény János, Makkai Sándor, Bánffy Miklós, Berde Mária, Szentimrei Jenô, Tamási Áron, Olosz Lajos, Kós Károly, Bárd Oszkár, Tabéry Géza, Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László mellett.

Az európai és magyarországi történelmi regények divatja alól Gulácsy sem vonhatta ki magát és különben is vonzódott a történelmi témákhoz, amire származása (ôrmezei és gulácsi nemesi elôneve) is feljogosította.

Magyarországon is folytatta történelmi regényeinek sorozatát: Pax vobis (Budapest 1928), A kállói kapitány (Budapest 1933), Nagy Lajos (Budapest 1941), Jezabel (Budapest 1941), de ezek a regényei már inkább csak regényes korraj-zok, mégis az akkori olvasóközönség kedvence lett és "azért van nagyon sok olvasója, mert érdekfeszítôen, szórakoztatóan tud regélni korunk nagy gyermekeinek királyokról és hadvezérekrôl, nagyurak körüli intrikákról" - olvasható egy méltatásban.

Gulácsy Irén, a Helikon egyik nagyasszonya, tragikus körülmények között halt meg 1945. január 2- án Budapest ostrománál. Lakását bombatámadás érte.

Adamovits Sándor

Lázáry René Sándor

Arczom tiéd… Kigyúl tükörbe tûnt idôm,

Ha czéda nyár-varázs parázslik vágyak ôszén.

Szerelmek hamva hull hajamra szürkitôn -

Hozzád képest puhább, fehérlôbb s lágy a kôszén,

Melylyel mûvész-kezem vázolja lényeged…

Kemény vagy, éj-setét s kegyetlen, mint a bánat.

Szumátra vadjaként szived lapulva támad -

Szép, párduczos szemed villogtat fényeket.

(1877 októberében, vagy novemberében)

Álmodj csak egy sort… Ébredés után,

Ha kell, ha nem, már kettô lesz belôle.

Mihez kezdj véle?… Forgatod, bután

Babrálgatod - csak fejben, egyelôre,

Páris fölött, míg párás délután

Árnyéka leng a ferde háztetôre,

S az "ihlet" is gyors záporként fut, ám

Dallá sosem lesz! Nyughass hát, te dôre!

Hisz nem tudod: miképp kezdjed, s hogyan zárd

Majd versedet… Künn cserfel egy veréb,

Nap süt megint, ragyog párkány, vizes cserép,

S nagy fény alatt ropogva ring a mansarde -

(Páris, 1884. június 12-én)

Álmomban ördögök görgettek döndülô, hatalmas, nyöszörgô hordókat.

Angyali vigyorral döngették dongáik, miközben valakik hörögtek.

Ördögök röhögtek gurítván, s én is csak röhögtem rettentô örömmel.

Mellettem egy csuklyás árnyék állt… Mintha a nagy Dante lett volna Andrea

Orcagna (vagy Giotto?) festményén, s Santa Maria Novella freskóján…

És akkor érczesen zengett el, s fölöttem tágasan terült szét ûr-szózat!

Egy verssor visszhangzott: "Viszik a húsbankárt kipotyog a lelke szaraczén."

(Maros-Vásárhelyt, 1899. november 29-rôl 30-ra virradólag álmodtam volt.)

A fenti szókapcsolat valójában olaszul olvasható Albert László kiállítási katalógusa címoldalán. A marosvásárhelyi festômûvész Simboliche metamorfosi címû egyéni tárlata ez év áprilisában, májusában váltotta ki a bolognai nézôk, illetve mindazok elismerését, akik az olaszországi város Baraccano múzeumában megfordulva láthatták festményeit. Hogy miért most írunk róla? Egyszerûen azért, mert a festô a napokban juttatta el szerkesztôségünknek a szép kivitelezésû színes kiadványt. A kiállítás kurátora Monica Miretti mûkritikus volt, ô mutatta be átfogó méltató írásában a tárlatlátogatóknak Albert László munkásságát és a mindannyiunkat körülvevô mikro- és makrovilág szépségét megcsillantó festészetét. A mûvész bemutatkozását több intézmény és magánszemély összefogása tette lehetôvé, a kiállítás fôszervezôje a Bolognai Olasz-Magyar Kulturális Egyesület volt. Az alkotó két év múlva tölti 80. életévét, akkor bizonyára nagyobb kiállítással lép honi közönsége elé. Addig is idézzük fel magunkban természeti képeinek szuggesztív együttesét a katalógusban reprodukált festmények egyikével, a Gyöngyökkel.

Hosszú, kitartást igénylô folyamat végén formálódik szimbólum értékû mûtárggyá a köznapi használati cikk. Szilágyi László kiállításán a közönség is jól át tudja gondolni, az ötlettôl a szoborig hogyan történik az átlényegülés, miképpen alakul, telítôdik értékekkel az alkotás. Vegyük például a Bernády Ház tetôtéri galériájában látható egyéni tárlat egyik nézôcsalogató darabját, a Vincent címû üvegmunkát. A fiatal mûvész, akinek sajátos technikájú, ragasztott üvegszobraira friss végzettként rendezett bemutatkozó kiállítása kapcsán két évvel ezelôtt hívtuk fel a figyelmet, a jellegzetes formájú, jól ismert fapapucsból indult ki. Annak látványa szinte mindenkinek a hollandokat juttatja eszébe. Ha rájuk kívánt emlékeztetni, a kiállító a "talált tárgy", a ready made irányzatot követve, egyszerûen egy fapapucsot is elhelyezhetett volna az állványon. Ô azonban az üveg elkötelezettjeként természetesen nem elégedett meg ennyivel. Jól bevált egyéni leleményét alkalmazva, heteken át illesztgette egymáshoz az üvegdarabokat, mígnem létrejött a fapapucs hû üvegmása, ez azonban már nem sorozatban gyártott használati cikk, hanem jelentéshordozó egyedi alkotás, mely elindítja a fantáziát, s az üveg fénytörô, színváltó tulajdonságait is felmutatva gyönyörködteti a szemlélôt. A szobor metaforaértékét a szellemes címadás is hangsúlyozza. A Vincent név Van Goghra emlékeztet, a vele összefüggô emlékeink, ismereteink is hozzáadódnak a látványhoz, az alkotás öröme és kínkeserve is felötlik bennünk, és még több minden, mesemotívumok például, amikre az üvegcipô fogalma miatt gondolhatunk. Van, aki végigsimítja a papucsot, érezni akarja az üveglapok élét, kiszögelléseit, és riadtan kapja el a kezét. A szobrász bevallotta, hogy fel is próbálta. Igen, ad absurdum, formája, nagysága szerint akár hordani is lehetne a papucsot, de ki tenne ilyen képtelenséget? Mint ahogy a Churchill címmel kitüntetett teáskannába is tölthetnénk vizet, és így tovább. A címadás logikája nyilván hasonló volt ez esetben is, mint az elôbbiben. A teázásról az angolok, tovább menve a nagy államférfi képzete ugrik be és mindaz, amit ô képvisel. A tárgy itt is minôségileg felértékelôdött. Idôzzünk még egy gondolat erejéig a címeknél. Szilágyi szellemes, ötletes, jó címadó. Kevesen mondhatják el ezt magukról. A telefon a Bell nevet kapta, az óriás dugóhúzó áttételesen Bacchus lesz, a pszeudoszféra Bolyai János torz emléke, a háromágú gyertyatartó Fényfa, a repedezett, átlyukasztott többrétegû üvegfelület A szerelem kapuja. Az üvegmunkák szépségét a tudatosan beállított világítás külön kiemeli. A fény és megtört csóvái, sugarai játékára a mûvész olykor tükrökkel is rádupláz. A forgástest, a Tórusz úgy válik egésszé, hogy a körív negyedét formázó valós idom többi részét az üveghenger mögé és alá helyezett tükör virtuálisan tükrözi vissza. Az üveg Országalma tükörképét is ily módon varázsolja a tárlatlátogatók elé.

A múlt ôsszel az aradi és a szalontai mûvészetkedvelôk is örülhettek Szilágyi László munkáinak. Az ottaniak elismerését is növelte annak tudata, hogy az ifjú szobrász egyike volt azoknak, akik a Szabadság-emlékmû felújításán fáradoztak. Akik most városában, Marosvásárhelyen láthatták ismét alkotásait, joggal hiszik, hogy még gyakran hallat magáról, annál is inkább, mivel jól átgondoltan, elôre megtervezve halad elôre pályáján. Mint mondta, tárgyait a jövôben élôlények megformálására kívánja váltani. Kíváncsian várjuk idôtálló üvegvilága új népességét.

N. M. K.

A célszerû, szabatos és Felemás Korlátnok - csak korlátolt értelemben volt tehát látnok. A továbbiakban c. sz. F. K. kiváló alanya lehetett volna mindenféle analíziseknek, a matematikaitól sem vonva meg bizalmunkat, ha erre felkértek volna. De nem, nem kértek fel.

Megmagyarázhatatlan, de elfogadható módon kerülte ki a T. Ház figyelmét kiváló képességünk, melynél fogva barátjává fogadott a legnehezebb idôkben. Nem volt mibôl választani, már ami az idôket illeti. De neki megadatott az a kegy, hogy kiválaszthatott egy hegyet, egészen pontosan egy havast, ahol korlátolt körülmények között, korlátolt engedélyek birtokában mégiscsak látnokká lett. Felemás volt, célszerû és szabatos. De ez már csak magától értetôdik, hiszen azokban az idôkben (embert próbáló, szakítószilárdságot ostromló idôk) csak az egészen felemásak lehettek sikeresek, népszerûek és nettek.

A többi csak óhaj, sóhaj, vendéghaj.

Legföljebb.

Fönn-fönn a csillagos ég határán, ahol a látomások eggyé forrnak a megérzésekkel, a sejtés hullámaival, az éjszakai Tirrén-tengerrel és az átmenetekkel.

Átmenni a szomszédba egy pohár lisztért, egy gyûszûnyi gyömbérért, két tojást szorongatni a hónunk alatt, míg átmegyünk a Tirrén-tenger fölé kivont sodronykötélen, közben jobbra és balra sem pillantani, hiszen akkor látni kellene, hogy szép számban gyûlt össze alattunk a tömeg. Csónakok, bárkák, lélekvesztôk, az ám: elvesztôdött lelkek, sajkák, dereglyék, félbevágott fregattok, melegszívû cirkálók, tutajforgács, Atilla flottillája. Az emberek fölfelé tekingetnek, nyújtogatják a nyakukat, meg sem próbálnak védekezni a permetezô köd vagy hûvös október végi esô ellen.

Be vagyunk nekik harangozva. Rólunk írtak már hetek óta a lapok utolsó oldalán; ahogy közeledett az idô, a mi felemás idônk, úgy araszoltunk elôbbre a hírek kaptatóján. Egyre fontosabbak lettünk, mintha a világegyetem velünk akart volna jóvátenni valami homályt, foltot, kisebb botlást, aggályok nélkül letudható vétket.

Akkor szaladtunk át a szomszédba, s nyitva maradt mögöttünk az ajtó. A felfelé haladó görkorcsolyázó szomszéd gyerekek és a lefelé tartó aktatáskás villanyleolvasók könnyûszerrel megpillanthatták a falra felvitt festményeinket, feliratainkat, a jósjeleket, amelyekkel olykor nálunk kérkedett - igaz csak szerény mosollyal a szája szegletében - c. sz. F. K.

Fenn lépdeltünk a sodrony tetején, nem siettünk, de nem is késleltettük a mutatványt. Tudtuk, az embereknek joguk van látni bennünket. Ezért eveztek ki a nyílt vizekre. A reflektorok fényében tulajdonképpen jól éreztük magunkat, holott korábban, régebben, még gyermekkorunkban, az iskolában, egészen szabatosan a tornaórán képtelenek lettünk volna (voltunk is) szabatosan használatba venni a felemás korlátot; a nagy lengôkereket különben is csak Palladio tudta megröpülni, de ô akkor már hét éve a nyomdászegyesületben tornászott.

Mi nem másztunk kötélre, fára, a falra talán igen, amikor hülyeségeket mondtak nekünk, elôttünk, a társaságunkban. Azt elég sokan változatos mennyiségben ejtettek ki a szájukon. Afféle gyalázatos balítéleteket, féligazságokat, nyakatekert okoskodásokat és kásahegyeket kellett meghallgatnunk, elszenvednünk. Ilyenkor csak jólneveltségbôl nem hágtuk meg a rendelkezésünkre álló falakat.

Bôven fogtak körül falak. Azt hiszem (gondolom), be voltunk falazva mások elôítéletei közé, a saját jól felfogott felemás korlátoltságunk szabott határt mindennek. Kivéve a képzeletnek. Azzal viszont nem lehetett érvényesülni. Nem abban az idôben.

Máskor, másokkal. Más okból.

Hallottuk az emberek morajlását, elért hozzánk a találgatások izgalma, zûrzavara, a hullámok hangját, amint a hajók, gôzösök, uszályok, vízi jármûvek falához csapódtak, tisztán kivehettük. Velence csatornaszagát éreztük az orrunkban, noha több száz tengeri mérfölddel nyugatabbra vonták ki a sodronyt, elég magasan ahhoz, hogy ne csapja le a régi gôzösök magas és karcsú kéményét, ne akadjon bele a Queen Mary vagy a King Edvard the Seventh hadihajó orrába, esetleg tatjába.

Tatjána és Anyegin is odahozatták magukat. (De ennek a továbbiakban semmilyen hatása sem lesz a kölcsönzésre.) Ugyanis a szomszéd küszöbén álltunk meg, a havas leheletét hoztuk magunkkal, a mögöttünk felírt jósjelek nagy-nagy örömöket vetítettek elôre. Szerencsére senki sem volt otthon.

Megszagoltuk a ruhánkat, miként volt szeretôink is tették, mielôtt beléptek volna lakásunkba: vajon nem hoznak magukkal hagyma és burgonya, sütemény, pecsenye vagy mosogatólé alapú konyhanyomokat, szagemlékeket, de csak Velence csatornáinak szabatos rothadásillata, az elmúlás poétikai szublimációja, a nagy luxushajók szalonáramlata lengett körül, a pipadohány illatát észleltük magunkon. Csöppet sem néztünk ki ágrólszakadtan, topisan, ahogyan ma mondanák.

Ugyan ki mondhatta volna nekünk, mikor senki sem nyitott ajtót csengetésünkre. Fenn állottunk a sodronykötélen magányosan és meghatódottan, elszántan és szomorkásan, ámbátor a gubernátor fogadásán megígértük mindenkinek, hogy alkalomadtán magunkkal hozzuk, meghívjuk a társaság kedvéért c. sz. F. K.-t is.

A kormányzó liberális demokrata külön is fogadott bennünket, hintót küldött értünk, ezúttal ugyanis a Palazzo Rucellaiban szálltunk meg, közel Firenze fôteréhez. Az Il Duomo az ablakunktól éjjelente karnyújtásnyira lehetett, a kupola a keret négyszö-gében kecsesen lebegett, és mi gondolatban már gyakoroltunk: képzeletünk húrjaiból erôs kötelet fontunk, azon sétáltunk föl és alá, mintha mindez a legtermészetesebb lenne. Az elme erre igent mondana.

Egyszer felcipeltettük a londinerrel a poggyászokat, adtunk egy kevés borravalót, de dolgunk végeztével nem vitetjük le az elôcsarnokba, nem tesszük be a Termini poggyászmegôrzôjébe, hanem azon a kötélen át távozunk a Dóm irányába. Aláereszkedünk. Csak arra kell tekintettel lennünk, hogy lehetôleg ne a hívek és a hivatásos bámészok érzékenységét
sértsük meg, midôn kecsesen, kiegyensúlyozott lelkiállapotban, józan fölénnyel, testre feszülô ébenszínû tornaruhában aláereszkedünk, és tweed zakónkat átvetve vállunkon távozunk. Arra, hol a Tirrén-tengert sejtjük. (A tengert sejteni illik - költôi közhely.)

Várnak ránk a kikötôben álarcos emberek. Bérgyilkosok - kiáltanánk fel, ha nem tudnánk, hogy az a korszak, a tôrös operaházi ripacskodás ideje lejárt. Ma már sokkal körmönfontabb módszerek vannak.

Például valaki fellibben a drótkötélre két felhôkarcoló közé, amíg a felhôkarcolók állnak, épek és sértetlenek. Rudat hoz magával, asztalt, széket, pohár fehér bort. Lehetôleg félszáraz olasz rizlinget. Az illik az alkalomhoz, úgy hiszem. Mindig tartsunk egy palackkal odahaza. Mint nagyszüleink a fremdenburgi birtokukon.

Pépes Hugi feladja a köpenyünket. Itt is, ott is. Kívül csillagok, belül vérvörös, nehéz palást, mint a bûvészeké. Könnyedén elbírjuk. Benne, a titkos zsebekben elemek, kézikönyvek, elsôsegély. Pépes Hugi szerelmes belénk, természetesen nem viszonozzuk.

A felhôkarcolók fölött helikopteren húzott transzparens. Ismeretlen betûk. Talán hadrabbi nagyapánk el tudná olvasni, ô ugyanis rengeteg nyelvet, írást és titkosírást ismer, ezért is tanult harctéri rabbinak, mesélik. Momentán nem lehet vele érintkezésbe lépni, éppen tábori szertartást celebrál (jó szó ez egyáltalán?!!). Bemutatót tart, azt is éppen akkor rendezik meg, amikor a mi mutatványunkat. Ebben a városban vagy unalom didereg, máskor minden egymásra torlódik.

Azt hiszem, mégis a Tirrén-tenger fölött vagyunk. Európában sokkal magabiztosabban érezzük magunkat. Otthonosabban, ez a helyes kifejezés. Holott Európa rengeteg alkalommal vétett a társasági együttélés szabályai ellen. Kissé modortalan. Mit tehetünk, barátaim, ez a hazánk.

Mély meghajlás.

Nyitányként Nat King Cole.

Magyarul énekli a Bessamemuchos-t, és azt, hogy "lásd be, neked is van számos hibád, /csak én vagyok hibátlan, apám" - nem pontos az idézet, de ennek aligha lesz már jelentôsége, amikor minden szem reám szegezôdik. Villogó vakuk, kamerák, tévés haramiák.

Lenn hullámpergés. Az egész tenger egyetlen dobhártyává feszül.

Két napja jövök. Csak most értem el a végcélt. Érzem, tisztán érzem, hogy ez a végcél. Bemutatkozni. Megmutatni magunkat a tömegnek, holott szokott körülmények között ez c. sz. F. K. hívságai közé tartozik.

Na jó.

Ebbôl ennyit.

A túlsó parton mintha Egyiptom fényeit látnám. Felvilágosítanak, hogy az ott az egykori frank tengerpart, én csak ne akarjak mindjárt Egyiptomba menni. (Olyan a hangja, mint a polgármesteré, aki egyszer idegesen beszólt a kaposvári tévéstúdióba.) Emlékezzek, mondja Pépes Hugi, a szárnysegédem, hogy nekünk, zsidóknak egyáltalán nem volt jó buli Egyiptom.

Szardínia, az igen.

Szardíniák és korzikák húznak át az égen. Felettem madarak köröznek. Értem a csácsogásukat, csakhogy nem akarok senkit sem untatni vele, ha lefordítom. Mert értem, nem kétséges.

Talán éppen ezért vagyok itt.

Akkor viszont nem a mutatvány a végcél. Lehet, hogy a madarak hozzák a megoldást. Kilábalni a kölcsönökbôl, bevégezni a ragozást, elfojtani a gyertyalángot. Lefogyni. Új ruhákat csináltatni.

Ki tudja, mi a végcél?

Az összesereglettek, a hajósnépség és a parti ácsorgók, akik fölkérezkedtek a dereglyékre, tutajokra, szál deszkákra, a csiricsáré és komor naszádokra, odalenn a tenger tükrén türelmetlenkednek.

Felmérgelôdöm. Mi van, még itt sem lehet abbahagyni ezt az ostoba zsidózást. Ki mondja meg, mi jó nekem, neked, neki?!!

Megébredek. Váratlanul ébredek meg.

Fölöttem a csillagos ég, nem a plafon. Alattam a tenger.

Aligha nem a Tirrén-tenger.

Sebestyén Mihály

Libánon drágám

cédrusfák árnyán

fekete angyal

Senirnek gyöngye

húgom, jegyesem

olajjal kenve

Amána hegyén

meztelen keble

titka, szerelme

Salamon álma

Hermon tisztásán

lehull ruhája…

Akik Farkaslakára látogatnak, nemcsak a két cserefa elôtti "hattonnás hegyibeszéd" emlékmûnél tisztelegnek Tamási Áron írói nagysága elôtt, hanem felkeresik szülôházát is. Sûrûn kattannak a fényképezôgépek, aztán távozáskor még megkérdik: nincs-e valami tárgyi anyag, amit maradandó emlékként magukkal vihetnének. Képeslap, falufüzet akad talán a fôút standjain, de a szülôházból többnyire üres kézzel távoztak a zarándokok. Ez idáig. Mert akik mostanság kerekednek útra, hozzájuthatnak "a sógor emlékeihez", a legkisebb testvér, Erzsi férjének feljegyzéseihez. Sipos Ferenc Itthon - Farkaslakán címû könyvének anyagát Nagy Pál szerkesztette és elôszavazta: "Ahogy… olvasni kezdtem Sipos Ferenc gonddal letisztázott sorait, azonnal a Vadon nôtt gyöngyvirág jutott eszembe. Tamási Gáspár méltán híres-nevezetes farkaslaki visszaemlékezéseinek párjára ismertem benne. Mert Sipos Ferenc hangvétele ugyanazokat a villanatokat mutatja fel, mint amit Gáspár bácsi könyvének lapjain olyigen megcsodálhattunk s élvezhettünk. Mindjárt arra gondoltam: ez az írás is nyilvánosság elé kívánkozik. Itthoni látogatásai során Tamási Áron többnyire ôvele, Ferenc sógorral járta be a határt, a gyermekkori emlékek ösvényein. És a Szülôföldem zárófejezetében is ô az, vagyis Ferenc, aki a temetô felé menet nagy bokor virágot nyújt át az írónak - ezekkel a sokat idézett szavakkal: - Sógor urat üdvözli a tavasz!"

A kötet elsô része: Sétáim Tamási Áronnal. A második rész - Lajos mesél - harmadik személyben megírt anekdotikus történetei Sipos Ferenc önéletrajzi emlékeibôl táplálkoznak. (Harminc esztendeje közölt belôlük részleteket a marosvásárhelyi Új Élet címû képes lap, Porzsolt Borbála beszédes illusztrációival. Ugyanebben a lapban tudósított Sipos Ferenc pennás dolgairól Farkaslaki rózsák címû riportjában Szépréti Lilla. "Leírtam gyermekkoromtól fogva, ami velem történt. Külön füzetben megvan nekem az életem...")

Sipos Ferenc "A vele született ösztönös tehetség birtokában, magasabb fokú iskolai végzettség nélkül, személyes hitelességgel szól élményeirôl - jellemzi Nagy Pál. - Tamási Áron közvetlen vonzáskörében olyan népi elbeszélést - merem mondani: dokumentumot - hagyott örökül az utókornak, mely mindenképpen méltó az olvasó figyelmére."

Az ízléses kis könyv harmadik része huszonhárom levelet tartalmaz, huszonegyet Tamási Áron (és felesége, Ágota) írt haza, az Édesanya, Gáspár, Ágnes, Erzsi és Sipos Ferenc, majd gyermekük, Sipos Mátyás címére, kettôt pedig Ferenc bácsi (és Erzsi néni) postázott "a Sógor úréknak" Budapestre.

Az írói lélek pillanatra sem vált meg szülôföldjétôl. Kiapadhatatlan forrásából élete utolsó heteiben is meríteni kívánt. 1966 márciusának ötödik napján így írt Gáspárnak: "Ha csakugyan sikerül május vége felé hazamenni, akkor erdôkre-mezôkre nagy kirándulásokat teszünk. Jó lenne tehát, ha abban az idôtájban otthon lennél, s afféle jóízû embert majd beszerveznél, aki a füveket, virágokat jól ismeri és találó történeteket is tud."

1966. március 26-án elhunyt Tamási Áron. (Sipos Ferenc: Itthon - Farkaslakán. Szerkesztette és az elôszót írta Nagy Pál. Illusztráció: Porzsolt Borbála. Mark House Kiadó Gyergyószentmiklós, 2004)

B. D.

Immár szobor is áll szülôhelyén. A négy esztendeje elhunyt amerikai magyar mûvész emlékére Budapesten, egykori budafoki iskolájában, a Budai Nagy Antal Gimnáziumban avattak szeptember 10-én köztéri alkotást. Az erdélyi gyökerekkel is rendelkezô Takács Pálról többször írtunk mellékletünkben, 1999-ben hosszabb beszélgetést folytattunk vele washingtoni otthonában, akkor is kifejtette, milyen szívesen jönne Erdélybe feltöltôdni tájaink varázsával. Betegsége, majd halála megakadályozta terve valóra váltását. Festményeibôl, grafikáiból tudtunk csak reprodukálni alkalmanként néhányat. Mûveibôl most gimnáziuma és barátai rendeztek kiállítást. Annak megnyitójára és szobrának avatóünnepségére kaptuk a meghívót. Sajnos, az eseményre nem mehettünk el, de értesültünk arról, hogy Takács Pál életmûvét Schrammel Imre Kossuth-díjas mûvész ajánlotta a jelenlevôk figyelmébe. A festô szobrát Huber József mintázta meg. Takács bronzportréját olvasóinknak is bemutathatjuk.

Hinnék-e, hogy a magyar nyelvben kétszáznál több köszönésforma él? - kérdezte könyvének sajtóbemutatóján a szerzô, Kiss Róbert Richárd.

A nyelvész szerzô szerint a magyarban a különféle köszönésformákon felül még seregnyi köszönéspótló és gesztus van egymás üdvözlésére. A könyvbemutatón illusztrálásul olyan zeneszámok hangzottak fel - harminc tételben -, amelyekben köszönésformulák szólnak.

Más nyelvekben 3, 10, legfeljebb 30 szóval élnek az emberek, ha köszönnek. A mi nyelvünk efféle gazdagságának bizonyára az az oka, hogy sokféle hatás érte. Elég, ha a latin szervusz/szerbusz, az olasz csao, a német csüsz, csüszi vagy szia, az angol heló, háj, a francia agyô formulákra gondolunk.

Kiss Róbert Richárdot egyetemista kora óta foglalkoztatja a téma, évek óta kutatja, gyûjti az anyagot. A köszönésformákból írta szakdolgozatát, doktori disszertációját is ennek a témának szentelte. Ez utóbbinak némileg színesített változata a Köszönésformák a magyar nyelvben címû kötet, amit már az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszé- kének elôadójaként jegyez.

A szerzô két nyelvész professzora, Keszler Borbála és Balázs Géza mutatta be a tudományos igényû, ugyanakkor a nem szakemberek számára is megannyi érdekességet tartalmazó könyvet. Az írás visszanyúlik a köszönés eredetéig. Legsûrûbben az ôsember köszönt, mivel így jelezte a csoporthoz tartozását, jó szándékú közeledését: ha nem köszönt volna, megölik. A könyv beszámol arról, hogyan váltak a köszönésformák udvariassági formulává hierarchikus viszonyt, életkort, beszédszituációt érzékeltetve. Ismerteti a köszönés grammatikai formuláit (mondat, szó, szöveg). Foglalkozik a legújabb, most terjedô internetes, sms-es, üzenetrögzítôs köszönésekkel, a diáknyelv sokféle üdvözlési variációjával és megemlíti a média hatására olykor meglepôen gyorsan elterjedô fura köszöntéseket, úgy mint csók a család, csóközön, csácsumicsá…

V. András egyre idegesebben ült a tévé elôtt. Telefonhívást várt. A felesége Bukarestben volt egy nagy en-gros üzletben, bevásárolt, el is indult hazafelé, és ezt be is jelentette telefonon, de azóta semmi. Pedig kétóránként kellett volna telefonálnia, és már több mint négy óra telt el. Hol lehetnek ilyenkor? - tûnôdött András. - Valahol Brassó körül. De miért nem hívnak?

Ebben a pillanatban csengett a telefon.

- Halló, szivi, érkezünk. Most megyünk be Brassóba.

- Te, Edit, ilyet ne csináljatok! Frászt tesztek az emberbe. Miért nem hívtatok kétóránként?

- Ki is mentél a fejünkbôl - kuncogott Edit. - Úgy siettünk haza, hozzád, hogy meg is feledkeztünk rólad.

- Te! - rivallt rá tréfásan András. - Kikapsz! Na, siessetek!

Megnyugodva dôlt végig az ágyon és újra a tévére figyelt. Edit nem egyedül volt Bukarestben. András gyermekkori barátjával, Lacival jártak bevásárolni. Andrásék belevágtak a kereskedelembe, ide társult be Laci, akinek volt egy kis furgonja, és így már mehetett az üzlet.

Laci a zömök Andrással ellentétben magas, vézna, álmodozó fiú volt, soha nem tudott meglenni András nélkül, nem érdekelték a nôk, és miután András megnôsült, azután is ott lábatlankodott mellette. Olyan lett, mint egy családtag.

V. András rémülten ugrott fel a rettenetes zajra. A telefon csengett. Sötét volt már, András elszundított a tévé elôtt, és most azt sem tudta, hogy milyen világon van. Ösztönszerûen a telefonhoz nyúlt.

- V. András úr? - hallatszott egy hivatalos hang.

- Igen, én vagyok.

- Jöjjön, kérem, a sürgôsségire. A felesége baleset áldozata lett.

András percekig bámult maga elé, miközben a szeme elôtt a tévében színes képek ugráltak, villogtak.

- Ez nem lehet igaz - motyogta remegve. - Ez csak félreértés lehet…

A marosvásárhelyi sürgôsségin mindig nagy a mozgás, de akkor szokatlanul nagy volt a sürgés- forgás. András rettegve lépdelt a folyosón. Agyonbugyolált fejû, felkötött karú alak lépett eléje. Laci volt. Zokogva borult rá.

- Mi van, Laci, mi történt? Hol van Edit?

- Ott van bent, Bandi. Nem tudom, mi történt, fogalmam sincs, mi történt - motyogta Laci sírva.

Edit hét-nyolc orvos között feküdt az ágyon. Arca merô seb volt. Oxigénmaszk volt rajta, kapkodva, kínosan lélegzett. Szeme tágra nyílt, teljesen vérvörös volt.

- Nagyon komoly koponyaütést szenvedett - magyarázta csendben a doktor. - Ha túl is éli, mindkét szemére megvakul.

Edit mindkét szemére megvakult. És két nap múlva meghalt.

V. András a felesége holttestének kiutalási papírjait rendezte. Mintha álmában történne, kábultan botladozott a folyosókon.

- Bandi - hallotta a háta mögött.

Laci volt. Kötéseit épp aznap szedték le, sántítva, nehezen mozgott.

- Mit csináltál vele, Laci? Megölted ôt!

- Bandi, az Isten szerelmére…

- Nem figyeltél az útra, simogattad, ugye? Simogattad a combját és nekimentél a fának!

- Bandi, testvérem, értsd meg, nem tudom, mi történt… talán lekoppant a szemem…

- Megöllek! - csikorgatta a fogait Bandi könnyes szemmel. - Megöllek, Laci!

Laci elképedve hátrált a kijárat felé.

András egy parkban ült, sötét szemüveget viselt, mert szeme csúnyán bevörösödött. Két barna fiú ült le könnyedén melléje.

- Itt van?

- Itt van.

- Nekem igazi kell, nem olyan játékpisztoly, amivel valutabeváltókat rabolnak ki.

- Ez igazi, ne féljen.

- Hány golyója van?

- Hat.

- Mit kértek?

- Már megegyeztünk. Másfél millió.

Bandi átvett egy csomagot, átadott egy csomagot, és a fiúk elmentek.

András heteken át leste Lacit, de úgy látszik, szegény fiú komolyan vette a halálos fenyegetést, és eltûnt a környékrôl. András szeme irtózatos állapotban volt. Szinte csorgott belôle a vér. A felesége temetése óta csak a szemorvosokat járta, hiába. A teljes megvakulás katasztrófája elkerülhetetlennek látszott.

(A tragikus események hatására V. András tónusskálája drámai változásokon ment át. Neje halálhírére az elégedettségbôl az apátiába zuhant. A bosszú reménye kissé kihúzta az apátiából, felemelte a düh szintjére. Szembetegsége viszont letaszította Bandit az apátia alsó szintjére.)

Csizmadia Mihály

(Folytatás szeptember 4-i lapszámunkból)

Mint említettem, a színesüveg-ablakokat elôszeretettel alkalmazták a katolikus templomoknál. A helyi római katolikus plébániatemplom építését 1750-ben fejezték be, de annak gyönyörû szép, festett ablakai késôbbi alkotások. A templom hajójának ablakai: a Keresztelô Szent Jánost ábrázoló ablakon látható, amint Jézust megkereszteli. A kép szalagfelirata: EGOSUM VOX ELAMANTI IN DESERTO (A pusztába kiáltó szó vagyok); Örményország apostola és elsô püspöke megkereszteli Tirdt örmény királyt. Szalagfelirata: PROTEGE GENTEM ARMENAM (Oltalmazd az örmény népet); a Szent István magyar királyt ábrázoló képen koronáját és népét a Szûzanya oltalmába ajánlja. Felirata: SANCTE STEPHANE PROTEGE GENTEMTUAM (Szent István, oltalmazd népedet); a Szent László királyt, Erdély védôszentjét ábrázoló képen látható, amint a sziklából vizet fakaszt. Felirata: IN FIDE VIRTUS ET ROBUR (A hitben erény és erô).

A szentély ablakain - amelyek a karzatra nyílnak - Jézus megáldja a gyermekeket; Lourdes-i Mária jelenése; II. Endre magyar király lánya és Árpád-házi Szent Margit látható.

A város fôterén állt ferences barátok temploma 1745-47-ben épült. Színes ablaka késôbbi készítmény, azokon Szent István, Szent Imre, Szent Ferenc, Szent Antal, Szent Erzsébet és Jézus szíve vallásos témájú képek voltak. A Nemzeti Színház építésekor a templomot és a hozzá tartozó rendházat lebontották, s az állam kárpótlásként a Szabadság úti körzetnek templomot építtetett. A régi templom kibontott ablakait az új templom ablakaiként felhasználták, így a szép és értékes üvegfestmények túlélték a változást.

A minoriták Köteles Sámuel utcai templomának ablakai hasonlóképpen berakásos, színesre festett üvegekbôl készültek.

A XX. század elsô évtizedeiben a városban épült néhány lakóépület, amelyeknél berakásos színes üveg található. Így Csiszár Lajos, a városháza épületének vállalkozó építésze Sándor János úti emeletes lakóháza (ma a Sanepid) emeleti nagytermének színes ablakai a szecesszió hatása alatt készültek. A régi nevén ismert Csonka-villa (a volt pionírház) fôhomlokzatának ablaka - ugyancsak a szecesszió hatása alatt - színes üveggel készült. A Székelyföldi Iparmûvészeti Múzeum épületének fôhomlokzati ablakai geometrikus mintázattal színes üvegbôl készültek.

A felsorolt valamennyi üvegfestmény az alkotók mûvészi képességeirôl tesznek tanúbizonyságot. Féltve vigyázunk mindezekre, amit elôdeink alkottak. Védeni és ôrizni kell azokat!

Keresztes Gyula

Lucfenyô

Picea abies (Déckafenyô, veressfenyô)

Országunkban a legnagyobb mennyiségben elôforduló, erdôt alkotó fenyôféle. Az erdôk legfelsôbb övét alkotja.

Kérgének nedve, a fenyôgyanta (fenyôszurok) igen értékes, sokoldalúan hasznosított nyersanyag. Tûleveleibôl kozmetikai szereket, illatosító anyagokat készítenek.

A fenyôfának a házi orvoslásban is nagy szerepe van. Légúti betegségek gyógyítására szirupot fôznek. A tavaszi (májusi) új hajtást puhára fôzik, gézen átszûrik, majd minden liter lében 1 kg cukrot vagy mézet feloldanak. Ezután még egy keveset fôzik, s kihûlés után, naponta evôkanálnyit fogyasztanak belôle. Igen kellemes illatú és aromájú szer. Más recept szerint 9 db "fenyôfa csugát" (tobozt) 3 liter vízben addig fôznek, míg fél literre apad, ezt mézzel összekeverik, s naponta rendszeresen használják. "A fenyôerdô levegôje erôst jó az idegeknek". A fenyôgyanta a sebet, kirepedezett kezet, lábat gyógyítja, faggyúval és mézzel összekeverve a kelést kifakasztja. Fájós, lyukas fogba borsszemnyi fenyôgyantát kell tenni, s a fájás megszûnik. A fenyôgyanta a házi készítésû oltóviasz alapanyaga. Az állatok gyógyításában is fontos szerepe van.

A fenyôfa felhasználása a mindennapi életben szinte nélkülözhetetlen. Épületanyag, a zsindely nyersanyaga, készítenek belôle nyomtatórudat, csaptatót, fûrészkeretet, képrámát, hangszert (citerát, hegedût, sípot, tilinkót), dézsát, teknôt, csebret, kádat, létrát, szerszámnyeleket, bútort stb.

V. Virágtalan növények

Erdei pajzsika.

Dryopteris filix-mas (Ördögborda)

Árnyékos, nyirkos erdeinkben gyakori, helyenként tömegesen élô, edényes virágtalan növény. A föld felett csak levele alakul ki, szára föld alatti gyöktörzs. Levelei 40-60 cm hosszúak, egyszer vagy kétszeresen szárnyaltan összetettek.

A gyöktörzsét nyár végén gyûjtik, megtisztítva, zsinórra felfûzve szárítják. Állatgyógyászati bélféregûzô szereket készítenek belôle. Mérgezô hatása miatt belsôleg nem használható. Fôzete visszérgyulladás és reuma elleni borogatószer.

A népi orvoslásban a májmételyes állattal a megszárított és lisztté tört gyöktörzset etették. Régen fonalat festettek vele szép zöld színûre, ez nem fogott és nem veszítette a színét. A virágoskertbe többen is dísznövénynek ültetik.

Izlandi zuzmó

Cetraria izlandica (Liken, likén, uzmó)

Lemezes-bokros, talajlakó, 10 cm magasra megnövô, telepes növény. Színe barnásolívzöld, fehér pettyekkel. Nálunk a magasabb hegyek sziklás helyein, gyakran moha között, lucfenyôerdôkben fordul elô.

Hideg vízzel készített kivonatát, forrázatát vagy szeszes kivonatát étvágyjavítóként használják. A népi gyógyászatban is erre a célra szolgál. Teáját köhögés ellen használják.

Mezei zsurló

Equisetum arvense (Guzsaj, guzsajfû, kannasúrló, lófarok, lófarokfû, súrlófû)

Nyirkos réteken, kapásokban, folyóvizek mentén, árokpartokon, töltéseken, homokos, agyagos helyeken élô, nehezen kiirtható, edényes virágtalan, évelô növény. Könnyen össze lehet téveszteni a mocsári zsurlóval (E. palustre), amely nedvesebb helyeken található. Megkülönböztetô jegye, hogy a mezei zsurló ágai négyélûek, belül tömörek, a növény felülete érdes, míg a mocsári zsurlóé ötélû, belül üres, felülete sima.

A mezei zsurló kora tavasszal ágtalan spóratermô szárat hajt, majd májusban jelennek meg ágas, meddô hajtásai. A nyári meddô hajtásokat gyûjtik. Fôzete vizelethajtó, vesetisztító, vesekô-megelôzô, izzasztó és vérzéscsillapító. Reuma, csúz és mészlerakódás okozta bántalmak ellen is használják.

Felhasználása a népi orvoslásban hasonló a fentiekkel, de teáját a szívbetegek is itták. A hasmenéses szarvasmarhának is adták. Régebb a fémbôl készített edények tisztítására is használták. Jelenléte rontja a széna minôségét.

(Folytatjuk)

Gub Jenô

Az alkotmánybíróság elvetette az ellenzéki beadványt

Az alkotmánybíróság pénteken elutasította az ötvenegy liberális és demokrata képviselô ellenvetését a parlamenti választásokról szóló törvény bizonyos kitételeinek alkotmányellenességével kapcsolatban, áll az intézmény közleményében. A közlemény szerint az Alkotmánybíróság plénuma szeptember 17-i ülésén megvitatta a beadványt, és úgy állapította meg, hogy a liberális és demokrata képviselôk kifogásai alaptalanok, a jogszabály kérdéses elôírásai pedig megfelelnek az alkotmánynak. A testület szerint az államfô kihirdetheti a képviselôház és a szenátus megválasztásáról szóló törvényt. Az NLP és a DP képviselôi egy héttel korábban fordultak az alkotmánybírósághozamiatt, hogy a választási törvény lehetôvé teszi az államfô függetlenként való jelölését pártlistákon.

2007-tôl 65 eurós kiegészítô nyugdíj az EU-tól a földmûvelôknek?

A külügyminiszter a pénteki távértekezleten bejelentette, hogy a romániai nyugdíjas földmûvelôk 2007-tôl kiegészítô nyugdíjat kapnak az Európai Uniótól, ezért addig az idôpontig el kell készíteni a szükséges dokumentációt. Mircea Geoana elmondta, az uniós nyugdíj összege a 2007-es több mint 65 euróról fokozatosan növekedni fog. A külügyi tárca vezetôje közölte, a közös mezôgazdasági politika keretében az EU forrásokat utal ki a tagállamoknak vidékfejlesztésre, a gazdaságok támogatására és a földmûvelôi nyugdíjakra. Geoana hozzátette, az EU-nyugdíj hozzáadódik a román állam által biztosított nyugdíj összegéhez.

Kiegészítik a földmûvelésügyi szaktárca költségvetését

A kormány elrendelte a Földmûvelésügyi Minisztérium költségvetésének kiegészítését 735 milliárd lejjel, a mezôgazdasági termelôket támogató idei programok finanszírozására, nyilatkozták a Mediafaxnak minisztériumi források. A kormány tartalékalapjából származó pénzalapot nagyrészt a hektáronkénti 2,5 millió lejes támogatások kifizetésére fordítják; az állami támogatást az 5 hektárosnál kisebb termôföldek tulajdonosainak, az ôszi vetések finanszírozására utalják ki. A december 10-ig felhasználatlan összegeket visszautalják a kormány tartalékalapjába.

Pierre Moscovich Románia új EP-raportôre

Pierre Moscovich-ot, a korábbi francia kormány egykori európai ügyekkel foglalkozó miniszterét nevezték ki Románia új Európai Parlamenti raportôrévé. Mircea Geoana külügyminiszter szerint "objektív, és rendkívül kompetens jelentéstevô lesz, akire Romániának szüksége van". Geoana elmondta, Pierre Moscovich francia és európai politikus, aki tekintélyes tapasztalattal rendelkezik az európai ügyekben, családi gyökerei és szakmai tapasztalata folytán ismeri Romániát. Arra az újságírói kérdésre, hogy Moscovich objektívebb lesz-e mint Emma Nicholson, a külügyminiszter leszögezte: "Soha nem voltak kétségeim egy magasrangú európai tisztségviselô objektivitásával kapcsolatban". Geoana hozzátette, nyilvánvaló, hogy Emma Nicholsonnak továbbra is befolyása lesz, hiszen ismeri Romániát.

Be kell jelenteni a cigarettát a magyar határon

A magyar Vám- és Pénzügyôrség Debreceni Regionális Parancsnoksága tájékoztatta a román hatóságokat, hogy hétfôtôl életbe lép az a szabályozás, miszerint a Magyarországra belépô személyek csak két doboz cigarettát vihetnek át bejelentetlenül a határon. A Nagyváradi Regionális Vámigazgatóság pénteki közleménye szerint szeptember 20-án éjféltôl a Magyarországra utazó magánszemélyek csak két doboz cigarettát vihetnek át a határon bejelentési kötelezettség nélkül. A Magyarországra utazó magánszemélyeknek írásos nyilatkozatot kell tenniük, ha két doboznál több cigarettát visznek át a határon.

Súrlókóros birka Hunyad megyében

Súrlókórt azonosítottak a romániai Hunyad megyében lévô Felsôszálláspatak helységben egy levágott birkából vett mintán - jelentette a Mediafax hírügynökség. A jelentés szerint a megyei állategészségügyi központ ellenôrei májustól augusztusig számos levágott vagy elhullott állaton - szarvasmarhákon, birkákon, kecskéken, kérôdzô vadállatokon és egy bölényen - végeztek vizsgálatokat, hogy megállapítsák: ezek az állatok nem betegedtek-e meg a szivacsos agyvelôsorvadás valamely formájában. Az egyik minta fennakadt a rostán: egy levágott birkánál a szakemberek megállapították a súrlókórt, a szivacsos agyvelôsorvadás birkáknál elôforduló formáját. A birka egy dél-erdélyi virslikészítô állattenyésztô telepérôl származott. Mint a hírügynökség írta, az egészségügyi ellenôrök a kórisme megállapítása után levágatták a telepen élô tizenöt birkát, és a telephelyet fertôtlenítették.

Szerbiában helyhatósági, a Vajdaságban parlamenti választást tartanak

Szerbiában helyhatósági, a Vajdaságban pedig tartományi parlamenti választást tartanak vasárnap, s mindkét megmérettetésen a Szerb Radikális Párt (SRS) jelentôs elôretörése valószínûsíthetô. A helyhatósági választáson az önkormányzati képviselôket (tanácsnokokat) arányos rendszerrel, pártlistákra szavazva választják meg. Három százalékos a bejutási küszöb. A négy évvel ezelôtti választáshoz képest számottevô változás, hogy ezúttal két fordulóban közvetlenül választják meg a városi polgármestereket és az önkormányzati elnököket. Jelenleg hét polgármestere van a vajdasági magyarságnak, valamennyien a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben városvezetôk Szabadkán, Zentán, Magyarkanizsán, Bácstopolyán, Kishegyesen, Adán és Csókán. A VMSZ az említett településeken indít ismét polgármestereket, Magyarkanizsát és Adát kivéve ugyanazokat a pártpolitikusokat.

Sötéték átlépték a határt

Átlépte Röszkénél pénteken délelôtt a határt a szabadkai Sötét család, a határôrök a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának szegedi igazgatóságára kísérték a családot, ahol azt tudakolták a családtól, hogy valójában mit is szeretnének. Nincs információm arról, hogy menedékjogot kértek volna" - mondta Daragó Réka, a hivatal munkatársa. A napokban a zaklatásokat elszenvedett vajdasági család egyik tagja az MTI-nek azt nyilatkozta: elindulnak Magyarországra, ahol politikai menedékjogot kérnek.

Interetnikus tánctalálkozó

Szeptember 18-án 16 órától a marosugrai kultúrotthon interetnikus találkozóra várja az érdeklôdôket. A rendezvényen a román, magyar és roma népviseletek kerülnek bemutatásra. Öt település képviselôi szórakoztatják a közönséget, megyénkbôl Erdôszentgyörgyrôl, Marosugráról, Galambodról és Abosfalváról, illetve a Fehér megyei Egyesülésrôl. Az est interetnikus bállal zárul.

Betöltetlen helyek a Sapientián

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok karán nemrég zárult az ôszi pótfelvételi. A júliusi felvételi során már betöltötték a humán kar helyeit, viszont a mûszaki szakokon és a kertészmérnökin több tandíjas hely is üresen maradt. Az informatika szakon 18, a mechatronikán 21, a számítástechnikán 5, az automatizáláson 18 helyre pályázhattak a felvételizôk, a kertészmérnökin 15-re. A mûszaki szakokra 29-en iratkoztak be, és 21-en érték el az átmenô jegyet, a kertészmérnökin a húsz vizsgázóból 6 jutott be az egyetem fizetéses helyeire.

Szombati kerékpártúra

A Pro Biciclo Urbo és a Neuzer Romania kerékpár- és alkatrész-forgalmazó cég egynapos, közepes nehézségû kerékpártúrát szervez a következô útiránnyal: Marosvásárhely - Jedd - Marosagárd - Csejd - Székes - Székelykál - Erdôszengyel - Sáromberke - Sárpatak - Galambod - Mezôszabad - Marosvásárhely. A túra 48 kilométer, amibôl 25 km aszfaltút, 9 km köves és 14 km földút. A résztvevôk megtekintik a sáromberki kolostort, a sárpataki kastélyt.

Könyvbemutató az életrôl és a halálról

A Romulus Guga könyvesbolt szeptember 21-én, kedden 17 órától könyvbemutatónak ad helyet. Berdj Asgian professzor Gondolatok a létrôl és a nemlétrôl címû alkotását, írók és költôk méltatják.

Stresszoldás kineziológiával

A Tabula Egyesület szervezésében Gazdag Katalin magyarországi kineziológus tart elôadást az Eminescu utcai Diakóniai Ház Bocskai termében szeptember 21- én, kedden 18 órai kezdettel Hogyan lehetek azzá, aki lehetnék - a stresszoldás alapjai címmel. Csütörtökön, szeptember 23-án ugyancsak du. 6 órától a szakember A tanulás öröm is lehet - tanulási problémák oldása kineziológiával témáját járja körül. Az elôadásokat eladással egybekötött ÖKONET termékbemutató zárja.

Madaras Gábor-emlékmûsor

A marosvásárhelyi területi rádióstúdió Madaras Gábor- emlékmûsort szervez szeptember 22-én 18 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. A nótaesten fellép Cseh Judit, Koós Éva, Balogh Dénes, Nagy József, Zsombori Róbert, Buta Árpád Attila, illetve Jakab Attila és népi zenekara. A belépés díjtalan.

Állásbörze végzôsöknek

A Megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség szeptember 24- én állásbörzét szervez frissen végzetteknek. Dicsôszentmártonban az eddig jelentkezett két kereskedelmi társaság 12 munkahelyet ajánl, bárosokat, szakácsokat, eladókat és kereskedelemben dolgozókat keresnek. Ludason két cég hét ajánlattal szolgál, ôrt, szabászokat, asztalosokat vennének fel. Régenben a bárosok és szakácsok mellett egy könyvelôt alkalmaznának. Szovátán kínálnak a legtöbb munkahelyet asztalosoknak (száz állás) és szabóknak. A megyében jelenleg harmincnégy kereskedelmi társaság jelezte részvételét, ezek 311 állást ajánlanak.

Régeni taxitarifák

10.000 lejt kell fizetnie kilométerenként annak, aki Régenben a taxit választja szállítóeszközül. A szerencsésebb utazók olyan taxikat is kifoghatnak, amelyek 8.000 vagy 5.000 lejt kérnek el ugyanezen távért. Egy megállásért 1.600 lejt számol a taxióra.

A tiszta levegôért

A Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség szeptember 10-16. között 56 mintát gyûjtött Marosvásárhelyrôl és környékérôl a levegô szennyezettségének (NH3, NO2, SO2) megállapítására. Az elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a légkörben található gázok koncentrációja nem haladja meg a szabványértékeket.

Maroscsapón szennyezett a víz

Szeptember 10-19. között a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség a Maros folyó megyeszékhelyi és maroscsapói részén 21 mintát vett. A marosvásárhelyi szakaszon nem, de a csapóin az ammónium-, nitrát- é