Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Hogy nagy a szegénység az országban, nem újdonság. Hogy a közintézményekben krónikus a személyzethiány, alacsonyak a bérek, gyenge a mûszaki felszereltség, következményekkel jár. Kis és nagy korrupció, érdektelenség, hanyagság, ugródeszkának használt állások. Mivel a fenti helyzet évek óta változatlan, elmondhatjuk: a kormány ott spórol, ahol nem kellene. Akár szabotázsnak is lehetne nevezni azt, ami bizonyos intézményekben történik.

Vegyük például elsôként a rendôrséget. A megyei parancsnok tegnapelôtt "kiborult", és elmondta, hogy a rendôrség alkalmazottai 40 számítógépet használnak (nem csúcstechnológia!), de legalább tízszer ennyire volna szükségük. Mi több, a 40 létezô számítógép egynegyedét a tisztek otthonról szállították be munkahelyükre. Mobiltelefonok, internet, scannerek, laptopok - ugyan minek? Még elkelne 239 rendôr, 341 gépkocsi és hozzá természetesen üzemanyag. Errôl jut eszembe, amikor megkérdezték a volt városi parancsnokot, hogy az utcákon versenyt rendezô motoros fickókat miért nem kapják el, büntetik meg legalább csendháborításért, gyorshajtásért, azt válaszolta: mivel érjük utol ôket? Ezek után naivság feltételezni, hogy az állampolgár biztonságára felügyelô rendôrség maximálisan teljesíthet.

Ha az egészségügyet nézzük, a helyzet hasonló. Például ott van a megyei mentôszolgálat. Tevékenysége nem annyira látványos, mint a rohammentôsöké, de nem kevésbé fontos. Autóik nem száguldoznak végig a városon szirénázva. Nem is ez a dolguk. A hordággyal felszerelt néhány Dacia kismentô fôként a klinikák közötti betegszállítást végzi. Ezt csak az tudhatja, akinek hozzátartozóját, ismerôsét különbözô klinikákra szállították vizsgálatokra, kezelésekre, vagy haza, otthonába. Mert ilyen célra nem igényelhet valaki modern, életmentô gépekkel felszerelt SMURD kocsit. Ám úgy tûnik, senkit sem érdekel a betegellátásnak ez a része. A lemondó, unott válasz: nincs pénz. Így aztán a sofôrök, ha dolgozni és keresni akarnak, saját zsebbôl (néha elszámolják nekik, de legtöbbször nem) megveszik az olcsóbb, de nélkülözhetetlen alkatrészeket, megjavítják a kocsit. Ha szükséges, elhozzák saját kocsijuk akkumulátorát, pótkerekét, de van úgy, hogy szôröstül- bôröstül behozzák a saját kocsit! A kismentôk egy része jelenleg sem rendelkezik mûszaki vizsgával, a sofôrök saját felelôsségükre közlekednek.

Lehetne sorolni még a rendellenességeket, ott a tanügy, amelyet a szülôk "szponzorálnak" stb. Tizennégy év nem volt elég arra, hogy az állam rendbe tegye a polgárok szolgálatára létrehozott intézményeket. Talán az unióhoz való csatlakozással jobbra fordul a helyzet...

EB-figyelmeztetés Rmániának

Az EU-hoz való csatlakozás gazdasági kritériuma tartalmazza a mûködô piacgazdaság státust, és a közös piaci konkurenciával való megbirkózás képességét; eddig egyetlen tagjelölt ország sem kapta meg mindkét minôsítést ugyanabban az évben, jelentette ki szerdán az Európai Bizottság bukaresti delegációjának helyettes vezetôje.

Onno Simons szerdán részt vett a Mûködô piacgazdaság-e Románia? címmel az Európai Integrációs Minisztérium és a Nine O’Clock címû kiadvány által rendezett konferencián.

Simons kifejtette, noha Románia elôrelépett gazdasági téren, még mindig itt a legmagasabb az infláció a tagjelöltek közül, ez pedig kedvezôtlenül érinti az ország azon képességét, hogy teljesítse az európai jogrend elfogadásából származó kötelezettségeket.

Makrogazdasági téren Románia 2000-tôl fokozatosan csökkenteni kezdte az inflációt és elkezdett európai politikákat megvalósítani a jelentôs gazdasági stabilitás elérése érdekében, mondta Onno Simons. Az EB-delegáció helyettes vezetôje szerint a román vezetésnek figyelnie kell a közpénzügyek középtávú fenntarthatóságára, példaként említve a nyugdíjrendszer reformjának halasztását, ami a költségvetésre nehezedô nyomás növekedéséhez vezetett.

Egy másik fontos feltétel a szabadpiaci verseny, amelynek egyik mutatója az árliberalizáció, amelynek jelenlegi szintje kielégítônek tûnik, de kerülni kell az állam adminisztratív beavatkozást bizonyos árak megszabása kapcsán minden olyan esetben, ahol nincs monopolhelyzet, tette hozzá Simons.

Onno Simons értékelte a legutóbbi privatizációkat (Petrom, Kereskedelmi Bank, elektromosáram- és gázelosztó társaságok), de megemlítette a "befejezés nélküli történeteket" is, a Tractorul, a Roman és az Aro társaságok magánosítási folyamatát.

Egy hatékony piacgazdaságnak megbízható jogi rendszerre is szüksége van, amelynek fontos eleme a tulajdonhoz való jog is, szögezte le a bukaresti EB-delegáció helyettes vezetôje.

Tegnap a marosvásárhelyi SMURD rohammentô- szolgálathoz megérkezett az Egészségügyi Minisztérium által vásárolt mentôhelikopter - nyilatkozta a Népújságnak dr. Buicu Florin, a megyei kórház ügyvezetô igazgatója. Hozzátette: a géppel egyelôre próbarepüléseket végeznek annak érdekében, hogy a helikopter által ellátott nyolc megyében megtalálják a megfelelô leszállóhelyeket. (Ennek dacára a tegnapi próbarepülés közben, mivel éppen útjába esett, leszállt Balavásáron egy közúti baleset színhelyén, amelynek két sérültjét beszállította Marosvásárhelyre.) A gép átadásánál jelen volt Ilie Constantin tábornok, a hazai légierôk parancsnoka. A helikopterhangár építése még folyamatban van, mert a megyei tanács még nem utalta át a szükséges összegeket, de remélik, hogy mintegy 3 héten belül befejezik az építkezést - jelentette ki az igazgató.

Mint jeleztük, a közelmúltban a Kultúrpalota kistermében dr. Erdôs Bartha István két marosvásárhelyi fiatal színmûvésznek, Darabont Mikoldnak és Ördög Miklós Leventének adta át az Erdôs Irma Alapítvány által nyújtott ösztöndíjat. Az ünnepség végén mindkettôjükkel szót váltottunk, annál is inkább, mivel idén ôket a szakma másodszor részesítette ezáltal elismerésben lásd: Hunyadi László Baráti Társaság Köre-emlékdíj is!

- Úgy tûnt, megilletôdötten vette át a díjat a professzortól - fordultunk Darabont Mikoldhoz.

- Természetes, hisz örülök neki. Ez az ösztöndíj erôpróbát is jelent a szó maga is utal erre, ösztönzôleg hat az emberre.

- Remélem, képes leszek a jövôben többre, jobbra a munkámban. Nagyon megtisztelô és nagyon jólesik a díj hisz többen is vagyunk fiatalok. Nem számítottam rá - egészítette ki az elhangzottakat Ördög Miklós Levente, így folytatva: Tartalmat, súlyt nyer ez a díj azáltal, hogy az egykori marosvásárhelyi Székely Színház azon tagjának nevét viseli, akire ezentúl, évrôl évre, szeptember 8-án, születése napján emlékezünk. Személyesen nem ismertem, de ô már legenda.

- Néhány évvel ezelôtt itthon jártakor a mûvésznô színészi pályájáról vallva - többek között - így fogalmazott: "A mûvészet életforma kérdése is...".

- Igaza volt - vélekedett Darabont Mikold. - A színház igen fontos része az életünknek. Olykor próbáljuk ugyan "kizárni" belôle, hogy lehessen magánéletünk, hogy lehessünk azok, akik vagyunk, ám nemigen sikerül. Alapjában véve mi választottuk a színészetet. Tehát valóban ez az életünk.

- Szintén az említett beszélgetésünkkor került szóba a versmondás is. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott a mûvésznô: "Számomra az anyanyelv szolgálata volt a leglényegesebb. Tudtam, minél szebben beszélem, annál könnyebben jut el a szó oda, ahova kell...!"

- Én is szeretem a verseket. Azokat, melyeknek érzelmi, gondolati tartalmával azonosulni tudok - mondotta Ördög Miklós Levente -, és a költô által üzenni kívánok. Én is vallom, amit anyanyelvünkkel kapcsolatban megfogalmazott. Mi valóban "édes anyanyelvünk" szolgálatában állunk.

Az 1970-es években épült a küküllôsolymosi mûvelôdési otthon. A helyi önkormányzat, de a lakosok sem fordítottak megfelelô gondot karbantartására, s így az épület állapota évrôl évre romlott.

- 500 millió lejbe kerül a kultúrház teljes felújítása, s a szükséges összeget a helyi költségvetés mellett nagyrészt a megyei tanács biztosította - nyilatkozta lapunknak Aldea Dumitru polgármester. A versenytárgyalást júniusban rendezték, s ennek eredményeként egy dicsôszentmártoni építkezési cégnek ítélték a munkálatok kivitelezését. A javításokhoz három hete fogtak, s számítások szerint két hónapon belül befejezik.

Ottjártunkkor a tetôzetet javították, a hiányzó cserepeket pótolták, a padlást is újrapadolták (felvételünkön). A gerendák elrothadtak, eltörtek, szükségessé vált a helyettesítésük.

A munkálatok során a régi konyhát korszerûsítik, fali- és padlócsempét ragasztanak. A szomszédos kertben levô kútból hidroforral bevezetik a vizet, valamint korszerû fôzôkályhát és vízmelegítôt szerelnek fel.

Az udvar végében van a mellékhelyiség, aminek cserepeit, tégláit azonban az idôk során ellopkodták, s a polgármester megítélése szerint 70 százalékban tönkrement az építmény. Ennek helyébe négyfülkés (kettô nôknek, kettô férfiaknak) mellékhelyiséget építenek.

Kóródszentmárton többi mûvelôdési házáról sem feledkezett meg a helyi önkormányzat. A vámos-udvarhelyit a tavaly tatarozták, a falakat faburkolattal vonták be, s a földre betont öntöttek. Az idén a terembe új asztalok és székek kerültek. A községközponti épületet két éve hozták használható állapotba, ekkor a tetôzetet javították meg, valamint kívül-belül lefestették a mûvelôdési otthont. A Kóród-szentmártonhoz tartozó négy falu közül Kórod a legkisebb település, s a kultúrháza is a legkisebb. 2002-ben csak kisebb mértékû javítást eszközöltek rajta, s ezért 2005-re teljes felújítást terveznek.

A célszerûség mint a nyelvi jelenségek helyességének feltétele azt jelenti, hogy az a nyelvi forma, nyelvi jelenség helyes, amely a nyelv alapvetô célját, a gondolatközlést a leginkább szolgálja. Ez az alapjában véve helyes elv nem alkalmazható mereven és gépiesen.

Minden nyelv (a mesterséges nyelvek kivételével) történeti fejlemény, a maga látszólagos ésszerûtlenségével, célszerûtlenségeivel együtt. E "célszerûtlenségek" azonban egyáltalán nem gátolják ezeket a nyelveket feladatuk betöltésében. A magyar nyelvet beszélôknek nem okoz gondot (általában észre sem veszik), hogy például a kár, sár, vár fônevek tárgyragos alakja háromféle: kárt, sarat, várat, noha az egyformaság a megtanulhatóság szempontjából valóban célszerûbb volna. Helyhatározó ragjaink használatát is könnyebben elsajátíthatná az idegen anyanyelvû, ha célszerû módon minden helynévhez ugyanaz a rag járulna, nem pedig esetenként más és más: Budapesten, Debrecenben, Gyôrött. De nyelvi ízlésünk, a kialakult nyelvszokás tiltakozik az ilyen egyszerûsítés, célszerûsítés ellen. Nyelvünknek történetileg kialakult általánosan ismert és használt forma- és jelrendszerét tehát - céljának különben is megfelelvén - nem is lehet pusztán a célszerûség kedvéért erôszakosan megváltoztatnunk, s nem lehet a nyelveket ilyen szempontból rangsorolnunk sem.

Az is bizonyos azonban, hogy igen sok esetben világosan változik a nyelvi kifejezôeszközök rendszerének célszerûbbé válása. Eltûnt például az igeragozásunkból a tárgyas ragozású félmúlt: az egykori látók, kötôk helyett a látánk, köténk lett általánossá, de mára ez is elavult. A látók, kötôk forma elhalásának a legfôbb oka ennek és a látó, kötô melléknévi igenév többes számának egybeesése volt. Arany János Széchenyi emlékezete címû költeményének ezt a sorát: élünk-e hát mi? búsan kérdezôk - az olvasó és a hallgató így is értelmezhette: élünk-e mi, a búsan kérdezôk, akik búsan kérdezünk. A kezek, fejek, lábok többes harmadik személyû birtokos személyragos formák ma kezük, fejük, lábuk alakban élnek. A változás oka itt is az egybeesés által elôállt zavar, bizonytalanság lehetett: a kezek, fejek, lábok a kéz, fej, láb többes számú alakját is jelölik.

Médiatalálkozó Budapesten

Budapest, 2004. szeptember 15., szerda (MTI) - Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára bizonyos abban, hogy az új kormány is ügyel majd arra: semmilyen direkt politikai szempont ne húzódjon amögött, hogy a határon túli magyar média támogatást kap "a kialakult infrastruktúra szeleteibôl".

A kisebbségi ügyekért felelôs államtitkár a határon túli írott és elektronikus magyar sajtó helyzetérôl, az uniós kihívásokról és válaszokról rendezett médiatalálkozón beszélt errôl szerdán a budapesti vásárközpontban.

Szabó Vilmos üdvözölte, hogy hagyománnyá válik a tavaly indult kezdeményezés, a határon túli és a magyarországi média szakembereinek találkozója.

"A magyar-magyar kapcsolatokban a kormány kezdettôl fogva nagy jelentôséget tulajdonított a média elismerésének, támogatásának" - hangsúlyozta, hozzáfûzve, hogy partneri viszonyban szeretnék alakítani a médiatámogatást.

Ez azt jelenti, hogy nem akarnak Budapesten kitalálni semmilyen speciális programot, amelyet tûzön-vízen át végrehajtanak, hanem minden esetben együtt kívánnak mûködni a helyi közösségekkel - fejtette ki az államtitkár.

Megerôsítve az elmúlt két évben követett alapvetô elvek változatlanságát, azt mondta, ha van hangsúlyváltozás, akkor ilyen például az, hogy nyitottan fogadták egy erdélyi televízió létrehozásáról szóló kezdeményezést. Ugyancsak nyitottak azon elképzelés iránt, hogy Délvidéken, a szórványban élô magyarság tájékoztatására megkezdje mûködését az úgynevezett Mozaik televízió, és Kárpátalján is induljon el egy ilyen irányú gondolkodás.

Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy ne csak a televízió, az elektronikus média sorsát kísérjék figyelemmel, hanem az egyszerû, helyi közösségi kiadványokét, hírlevelekét is.

Szabó Vilmos kérdésre válaszolva elmondta: az MTI hír- és képszolgáltatásának folyósítását a külföldi magyar média számára 2005-tôl már nem az Illyés Közalapítvány költségvetésébôl fedezik, hanem beépítik a hírügynökség büdzséjébe.

A magyar kormány továbbra is kiemelt célként kezeli a határon túli magyarsággal való együttmûködést nemcsak a szavak, de a tettek szintjén is - mondta Szanyi Tibor, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára szerdán sajtótájékoztatón Budapesten.

Az FVM erejéhez mérten segíti a határon túli gazdaszervezeteket Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban - tette hozzá a tárca politikai államtitkára. Az MTI kérdésére elmondta: e feladatnak nincs elkülönített kerete, ezért nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyi pénz jut erre.

Az erdélyi magyar gazdák számára az államtitkár szerint az egyik legfontosabb tényezô a jövôre nézve, hogy Románia még az idén befejezheti az EU-csatlakozási tárgyalásokat és várhatóan 2007-ben az unió tagja lesz. Ezért fel kell gyorsítani felkészülésüket az uniós tagságra, nem szabad abba a hibába esniük, amit Magyarország elkövetett, hogy elnyújtják a felkészülési idôszakot, fôként az intézményrendszer kiépítésében - mondta Szanyi Tibor.

Emlékeztetett arra is, hogy az uniós csatlakozás sikere azon is múlik, hogy mennyire szervezettek a gazdák, azaz összefogásra, a szövetkezésre biztatta a határon túli magyar gazdákat.

Segítheti a határon túli magyar gazdák felkészülését az is, hogy a közösségi joganyag magyarul hozzáférhetô - tette hozzá az államtitkár.

Amennyiben szeptember 20-ig az RMDSZ továbbra is "csak a médián keresztül üzenget", és nem küld hivatalos választ a felhívására, az MPSZ úgy tekinti, hogy az RMDSZ vezetôsége "elutasította a közös elôválasztásokat", olvasható egyebek között a Magyar Polgári Szövetség szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében.

Az MPSZ vezetôtanácsa Marosvásárhelyen ülésezett a múlt hét végén, amelyen "sajnálattal állapította meg, hogy még nem érkezett hivatalos válasz az RMDSZ-tôl a július óta több ízben megismételt javaslatra a közösen szervezendô összmagyar elôválasztásról". Az MPSZ szerint az RMDSZ nyitottsága "csak porhintés", és "Markó Béla továbbra sem ismeri fel, hogy az együttmûködés elutasításával azt kockáztatja, hogy a magyarság parlamenti képviselet nélkül marad". Véleményük szerint "az összmagyar elôválasztásokat a két szervezet közösen kellene megszervezze", és "egy-egy paritásos alapon" létrehozandó szervezôbizottság" felügyelne "a választások tisztességes lebonyolításáért", ugyanakkor mindkét szervezet "saját hatáskörében eldöntött szempontok figyelembevételével" nevezné meg a "jelöltjeit". Ha nem így történik, az MPSZ "meg fogja vizsgálni a választásokon való részvétel más lehetséges módozatait is", olvasható továbbá a közleményben.

Románia minden rendelkezésére álló politikai és diplomáciai eszközzel ellenszegül a Duna- deltában épülô ukrán Bisztroje csatorna építésének - jelentette ki Mircea Geoana külügyminiszter.

A Rompres hírügynökségnek adott nyilatkozatában a román diplomácia vezetôje leszögezte: mindaddig, amíg Ukrajna nem fogadja el az Európai Bizottság által javasolt és finanszírozott független környezetvédelmi tanulmány elkészítését, Románia ellene irányuló barátságtalan gesztusnak tekinti a Bisztroje csatorna építését.

Geoana cáfolta az "egyes ukrán diplomatáknak" tulajdonított véleményt, amely szerint az ez ügyben tett román diplomáciai lépések "az Ukrajnával szembeni gyalázkodásra" irányulnának. A miniszter hangoztatta: Románia csak figyelmeztetni kívánja Kijevet arra, hogy az ország aláírt bizonyos nemzetközi egyezményeket, s hogy tiszteletben kell tartania a minden európai és demokratikus államra kötelezô nemzetközi viselkedés szabályait. A külügyminiszter "provokációs és hangsúlyozottan választási célokat szolgáló akciónak" minôsítette a deltai környezetet súlyosan veszélyeztetô ukrán csatornaépítést. Geoana ezzel a "botránnyal" indokolta, hogy miért hárította el a hozzá intézett kijevi meghívást. Hozzáfûzte: nem látja viszont akadályát annak, hogy találkozzon az ukrán diplomácia vezetôjével New Yorkban, az ENSZ közgyûlése alkalmából.

Csütörtökön 400 kópiával indul hódító útjára A bukás címû, a Hitler és a hitleri Németország végnapjairól készült német filmprodukció.

A 400 kópia közepes szám Németországban, a sikeresnek ígérkezô amerikai filmek 900 kópiával kezdenek. A bukás nemzetközi bemutatójának színhelyéül Torontót választották. A filmet elsôsorban a forgatókönyvet író producer, Bernd Eichinger filmjének tartják, a filmet övezô felhajtásban a rendezô, Oliver Hirschbiegel ritkán szólal meg.

A 150 perces opusz 13,5 millió euróba került, s pikantériája, hogy az összeomló Berlinre hasonlító külsô színhelyeket a stáb Szentpéterváron találta meg. Ott is forgattak, orosz katonákat öltöztettek náci egyenruhákba, a környékbeliek némi megrökönyödéssel tapasztalták, hogy egy Hitler- szerû figura sétál utcáikon, míg meg nem magyarázták nekik, mirôl van szó.

A német televíziós állomásokon eddig bemutatott, vélhetôen legjobb részletek alapján ítélve a film tisztes iparos munka. A német filmes Hitler-ábrázolásokhoz képest van egy-két újdonsága, ezért érdemes megnézni a kissé hosszúra sikerült mûvet. A bukást készítô filmesek, színészek legfôbb gondja az volt, hogy miképp mutassák be a Hitlerben, az emberben rejtôzô szörnyet. Szakítani akartunk az eddigi leegyszerûsítô ábrázolásokkal. Hitlert csak szörnyetegnek láttuk, pszichopatának, karikatúraszerû figurának. Megpróbáltunk úgymond háromdimenziós portrét készíteni róla, mert a különbözô beszámolókból tudjuk: képes volt megnyerô is lenni. Képes volt egy egész népet barbárságra csábítani, egy szörnyeteg ilyesmire sohasem képes - közölte Hirschbiegel.

Mások egyenesen Shakespeare "szánalmat érdemlô" zsarnokai, Macbeth, III. Richárd mellé sorolták Hitlert, s emlékeztettek arra, hogy a lefogott Ceausescuról, vagy Szaddám Huszeinrôl készült képek szánalmat is ébresztettek a nézôkben. Hirschbiegel ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy nem volt céljuk rokonszenvet ébreszteni Hitler iránt, aki egy nem létezô hadsereget vezényel csatába, miközben a szovjet hadsereg ágyúi már Berlinben dörögnek.

Kétségkívül nagy nyereség, hogy meg tudták nyerni Hitler szerepére a svájci Bruno Ganzot, aki egyebek között Wim Wenders filmjeiben csillogtatta nagyszerû képességeit. Ô azt mondja, hogy svájci német létére könnyebb volt eljátszani a szerepet, mivel Svájcban nem létezik a németek önkínzásba hajló foglalkozása a német történelemmel. Ennek ellenére morális gondot okozott neki a Hitler-szerep megformálása, például a náci vezér antiszemita vonásainak érzékeltetése. A film nagy része Hitler berlini bunkerében játszódik, a hitelességet elsôsorban a diktátor nemrég elhunyt titkárnôjének, Traudl Jungének a visszaemlékezései képezik.

Tanévnyitó - 2004-2005.

Kézdivásárhely az erdélyi magyarok számára mindig is a tudás, a szellem városa volt: nagymúltú iskolái ugyanis a legnehezebb idôkben is képesek voltak tudást, erkölcsöt, hitet, emberi tartást adni a magyarságnak - hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök szerdán Kézdivásárhelyen, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén. Az RMDSZ államfôjelöltjét, aki nem csak vendégként, hanem a város szülöttjeként és az iskola egykori diákjaként vett részt az ünnepségen, a tanintézmény vezetôi, valamint a város önkormányzati képviselôi fogadták.

Beszédében az RMDSZ elnöke úgy vélte, az erdélyi magyarság számos értéket tudhat magáénak: van erdeje, földje, kultúrája, ám legféltettebb kincse mindig is az iskola marad. Az oktatók bérköveteléseire utalva az államfôjelölt leszögezte, a magyar közösség és az RMDSZ teljes mértékben az oktatók mellett áll a létkörülményeik javítását célzó törekvéseikben. A jelenlegi magyar fiatalság feladata lesz az, hogy korszerû, versenyképes tudás révén bevigye a magyarságot az Európai Unióba, ennek sikerességében pedig a magyar oktatóknak is jelentôs szerepük és felelôsségük van - mutatott rá. Az ünnepséget követôen a szövetségi elnök megbeszélést folytatott a helyi önkormányzat vezetôivel, valamint a városi tanács bizottsági elnökeivel. A városházán tartott megbeszélésen az önkormányzati vezetôk az elmúlt idôszakban beindított nagyméretû beruházásokhoz, többek között az 1200 férôhelyesre tervezett városi sportcsarnok felépítéséhez, egy fedett mûjégpálya létesítéséhez, a már épülô városi kórház és iskola befejezéséhez kérték az RMDSZ támogatását. Markó Béla úgy látja, nagy esély van arra, hogy az említett anyagi vonzatú gondokat kormányzati támogatással már a következô hónapokban rendezni lehessen. - Államfôjelöltként személyesen, és az RMDSZ számára is prioritás a Székelyföld fellendítése - jelentette ki az RMDSZ elnöke a helyi sajtó képviselôivel folytatott kötetlen beszélgetésen. Elmondta, az RMDSZ Párbeszéd az autonómiáért címû programja a Székelyföld számára is fontos jelzés arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ kiemelt jelentôségûnek tartja az autonómiát, ám egyben jelzi azt is, hogy mindezt a párbeszéd, a többség és a kisebbség közötti együttmûködés révén látja megvalósíthatónak. A kézdivásárhelyi látogatás során az RMDSZ államfôjelöltje találkozott Vargha Béla római katolikus fôesperessel, Szôcs László református esperessel is. Az eszmecserén a szövetségi elnök az RMDSZ további hathatós támogatásáról biztosította az egyházfôket az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában, valamint a felekezeti oktatás jogi feltételeinek megteremtésében. Ez utóbbi kapcsán bejelentette, jelentôs esély van arra, hogy ezen oktatási forma mûködésérôl szóló törvénytervezetet még ebben a törvénykezési ciklusban elfogadják.

A négy tanügyi szakszervezet közül három (FEN, Spiru Haret, Alma Mater) kedden késô este többórás tárgyalás után elfogadta a kormány által javasolt megállapodást a béremeléssel és a tiltakozások beszüntetésével kapcsolatban. A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége, az ország legnagyobb tanügyi szakszervezeti tömörülése megtagadta a megállapodás aláírását és tagszervezeteire bízta, hogy részt vesznek-e vagy sem a tanévnyitón.

A megállapodást aláírók mintegy 27 százalékos béremelés ellenében mondtak le a tiltakozásról, a szakszervezeti vezetôk szerint a kormány béremelési javaslata 4 százalékkal magasabb, mint egy nappal korábban.

Meglepôen alacsony volt a részvétel (mintegy harminc személy) a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége által szervezett tiltakozó akción, amelyet tegnap délelôtt Marosvásárhelyen a Constantin Brâncusi Iskolaközpont udvarán tartottak. Ennek egyik fô oka továbbra is a tanerôk megosztottsága. Cornel Crucean, a Szabad Szakszervezetek Szövetségének Maros megyei elnöke csalódását fejezte ki a Spiru Haret és a FEN (Országos Nevelésügyi Szövetség) vezetôinek hozzáállásával kapcsolatban. Mint mondotta, ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a harcot nekik (az SZSZSZ-nek) kell - mint mindig - végigvinni, hogy aztán a döntéseket a többiek hozzák meg (itt arra utalt, hogy a másik két föderáció aláírta a kormánnyal protokollumot). Most is így történt - sajnálattal vesszük tudomásul a többi föderáció hozzáállását, állásfoglalását. Mi úgy hisszük, hogy sokkal méltányosabb lett volna, hogy ha már együtt haladunk, várjanak egy keveset, amíg mi is meg tudjuk hozni a döntést. El kell azonban mondanom, számítottam erre. Nem ez az elsô eset, amikor mind a Spiru Haret, mind pedig a FEN hirtelen letér az útról, hogy az érdeklôdés középpontjába kerüljön - mondotta az elnök, s hangsúlyozta, hogy a Szabad Szakszervezetek Szövetsége ezután is demokratikus úton fog eljárni.

A szeptember 14-i tárgyalások eredményeképpen (a kormány és a szakszervezetek között létrejött egyezmény alapján) a tanügyi dolgozók bérének emelkedése bruttó 700.000 és 2.300.000 lej között lesz.

A Bolyai líceumban a tegnap részleges tanévnyitót tartottak, a megjelent diákokat és szülôket a tanári kar egy része fogadta, akiket a vezetôség kért fel a megnyitó megszervezésére. A késôbbiekben a Bolyai líceum vezetôsége úgy döntött, ma reggel 9 órától az iskola elindítja a teljes körû tevékenységet. Bálint István igazgató ugyanakkor hiányolja a szakszervezet részérôl az információkat, illetve azok foghíjas közlését. Rámutatott: függetlenül attól, hogy a követelések jogosak, ezek az információk közvetlenül érintik az egész város diákságát, ezért mind a diákok, mind a szülôk pontos tájékoztatására lett volna szükség.

A Bolyai líceum román tagozatán oktatók nem függesztették fel a munkát, ennek ellenére a tanévnyitón a tagozat diákjai nem jelentek meg.

A Gheorghe Sincai Iskolaközpontban zökkenômentesen zajlott le a tanévnyitó. Paizs Noémi módszertani felelôs szerint a tankönyvekkel itt is problémák vannak. A IX. osztályosoknak biztosítva vannak, a X. osztályok részére viszont egyáltalán nem érkeztek meg sem a magyar, sem a román nyelvû könyvek. Ennek ellenére ma reggeltôl megkezdôdik az oktatás az iskolaközpontban, ahol jelenleg 11 magyar nyelvû osztály mûködik. Paizs Noémi elmondta: eddig is megoldódtak az effajta problémák, remélik, hogy az idén sem lesz másképp.

A kövesdombi 17-es számú általános iskolában is tankönyvhiánnyal küszködnek az oktatók. Jánosy Zsuzsanna tanítónô reméli, minél hamarabb megérkeznek az új könyvek, addig is a régi tankönyveket fogják használni, munkafüzetekkel kiegészítve. A tiltakozó akciókkal kapcsolatban elhangzott, hogy a 17-es iskola tanerôi nem tartoznak a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetségéhez, így a tegnapi tanévnyitó után ma reggel elkezdik az oktatást.

Tegnap délelôtt a szászrégeni Florea Bogdán gimnázium, volt 6-os számú általános iskola vendége volt többek között Miron Mitrea szállítás-, építkezés- és lakásügyi miniszter, aki Ovidiu Natea prefektus és Stefan Somesan fôtanfelügyelô jelenlétében részt vett a tanévnyitón.

Mielôtt a miniszter megérkezett volna, a helyi hivatalosságok megkezdték a tanévnyitó ünnepséget. Így elôször Contiu Gheorghe iskolaigazgató szólt az egybegyûltekhez, aki elmondta, a tanintézetbe összesen 650 I. - VIII. osztályos tanuló jár, ezek között van 8 magyar tagozatú osztály is. Három elsô osztályt indítottak az idén, ebbôl egy magyar. Az átlaglétszám mintegy 20 - 22 gyerek, de van, ahol 36. Kiváló tanulmányi eredményeik vannak, s az a tény, hogy az udvaron kormánytámogatással létesült egy sportterem, egyre inkább a minôségi oktatásra ösztönzi a tanárokat, tanítókat. Szamcsek Mihaela, a prefektus szóvivôje, megyei tanácsos, felolvasta Adrian Nastase alkalomhoz szóló üzenetét. Stefan Somesan fôtanfelügyelô pedig azokról a támogatásokról beszélt, amelyekben az idén részesült a megyei oktatás. Idôközben Ovidiu Natea prefektus társaságában megérkezett Miron Mitrea miniszter, aki hangsúlyozta, hogy megyénkben 12 ilyen típusú sportterem épült, s egy nemsokára beinduló kormányprogram alapján sportpályákat is építenek, hiszen életerôs fiatalokra van szükség ahhoz, hogy megállják helyüket az életben. Ezt követôen Nagy András polgármester románul és magyarul üdvözölte a diákokat és a tanárokat, kitartást és türelmet kívánva az utóbbiaknak.

A felszólalások után Miron Mitrea belülrôl is megtekintette a sporttermet, amely, mint kiderült, még némi javítást igényel. Az ezekre szükséges pénzösszeget meg is ígérte az iskola vezetôségének. Különben a tornaterem építése már májusban befejezôdött, június elsején, gyerekek napja alkalmával adták az általános iskola diákjainak. A nyáron a szakemberek a belsô berendezésen dolgoztak. Teljes felszereltséggel tehát most, a miniszteri látogatás után adják át a tanulóknak az új tanévben.

Búcsúzóul a miniszter megígérte, megvizsgálja annak a lehetôségét, hogy még egy nagyobb fedett - ezúttal városi - sportpálya megépítését is finanszírozzák. Ahol terveznek, ötletek és megvalósítások vannak, oda érdemes továbbra is pénzt adni, mert mindezek nem hiábavaló kiadások - összegzett látogatása végén a miniszter, aki Szászrégenbôl Besztercére utazott.

Hiába, egyre vénebb vagyok, egyre több régi dologra emlékszem. Mint általában az idôs emberek. Én még emlékszem arra, amikor a fôtéren vásár volt, hetipiac, ha így jobb, és emlékszem arra is, midôn konflisok álltak, majd taxik a város elsô görög keleti székesegyházának tornáca elôtt, sôt a mézeskalácsosok is ott csapták fel elôszeretettel sátraikat, mert tükreikben megpillanthatták - ha az éj nem közelegne - a kiáramló népeket, köztük a polgárok maestrójának felmenôit is. Ja, azt nem, mert akkoriban ô még nem lakott a mi városunkban, sôt talán még nem is volt a világon.

Hiába, öreg vagyok.

Én még emlékszem arra, hogy a frissen vásárhelyi elsôvé, primáriussá választott fess úr azt ígérte a tanácsosok gyülekezete elôtt, azelôtt ugyanis megyei fônökként már munkálkodott a tornyos épületben ideiglenes jelleggel, hogy a szecesszió szittya-székely-besenyô ki- és leágazásának legszebb középületi példányát vissza fogja szerezni a városnak, hogy betöltse tervezett hivatását, amiért azt építették, vagyis ott lesz az egész város háza, hiszen marosvásárhelyi polgárok pénzébôl épült némi állami hitelekkel fûszerezetten.

Nem így történt.

Amilyen gyorsan ígéretet tett, olyan gyorsan el is feledkezett róla, holott a város közönsége, lokálpatrióták és városféltôk visszavárták tôle és a hatalomban osztozóktól, azt amit, hangsúlyozom, maguknak építettek. Csak hát az évek, évtizedek nem használtak az önkormányzatnak, a helyi demokráciának. A tekintélyelvek és -érvek mindig súlyosabban estek a latba, mint a józanságé, a hagyományok tiszteletben tartása.

Rugalmasnak kell lenni. Ez az öregség egyik legnagyobb ellensége. Az öregember emlékezik és nem akarna ereszteni a negyvennyolcból. (Ultrakonzervatívok már a negyvennégybôl sem.) Márpedig a rugalmasság az ígéretek megtartásában és megszegésében is nagy erény. Mer’ aszongya: kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda - szól a nóta. És magister p. mester még csak azt sem mondja, majd jövôre, majd máskor.

Ô most hallgat. Nem róla szól a vita a székházért.

Mire az öregembernek felrémlik egy régi dal strófájának repeszdarabja: S aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál.

Egyébiránt a cím azt jelenti: az öregségrôl, és Marcus Tullius Cicerótól való. Amaz pedig még énnálam is idôsebb.

Ui. Az öregemberek korán ébredôk. Ezért aztán értesülhettem arról is a TV Kárpáti krónikájából, hogy Szabadkán (Subotica), ahol a mi városházánk testvérépülete áll, ugyanis hasonló stílusban tervezték ugyanazok (Komor Marcell és Jakab Dezsô), nos ott szobrot avattak. A mondott középület elôtti parkban. Nem a szlávok szent szarvastehenét leszopó kölyök Cirill és Metód alakjával, hanem a Városháza két megálmodójáról. Igaz, egyikôjük a városházákért, a nagyváradi, pozsonyi vigadóért, a dévai színházért, a szanatóriumokért a deutschkreutzi gyûjtôtáborban halt éhen 1944 végén, a másikuk még ‘32-ben elhunyt, s így nem érhette meg, míg a magyaros Lechner- féle építészeti stílus fölkarolásáért különféle faji törvényekkel büntetik meg.

Alakja megihlette az írókat: Cseres Tibor elbeszélést írt róla, Imets Dénes drámát, Kozma Mária novellát. Legemlékezetesebb Nyirô József regénye, a Madéfalvi veszedelem. Filmet azonban nem forgattak róla. Holott kora, mozgalmas élete, szangvinikus alkata, izgalmas személyisége kínálva kínálja a forgatagos sztorit és/vagy a hátborzongatóan gyönyörû drámát. * "A határôrség szervezése idején a csíki ellenállás egyik leghatározottabb vezetôje, aki felvilágosít és tanácsokat osztogat, de akire oly jellemzô a tettvágy is. Amikor Vacsárcsiban az összegyûjtött és húzódozó nemesek afelôl érdeklôdtek, hogy ki parancsára esketi meg ôket, a válasz az volt, hogy saját elhatározásból. A fenyegetô közhangulat engedékenyebbé tette itt is a nemesurakat. Parasztvezérekre emlékeztetô Zöld Péter gesztusa, kijelentése: ’Ennek csak meg kell lenni!’ Ehhez hasonló jelenetek játszódtak le Szépvízen, Delnén, esetleg máshol is. Utólag a nemesek nagyon bánták esküjüket, átkozták a papot, és a történteket jelentették Barabás Márton rákosi esperesnek, az pedig Römer kapitánynak." * Ki volt Zöld Péter? "A moldvai magyarságot illetôen a XVIII. századra Zöld Péter írásai tartalmazzák a legfontosabb adatokat. Marcus Bandinust (XVII. század) követôen Domokos Pál Péter felléptéig alig akad hozzá mérhetô írástudó, akit a csángómagyarság sorsa ennyire érdekelt volna." (Szôcs János) * Zöld Péter 1727-ben született Csíkmadéfalván, teológiai tanulmányait 21 éves korában fejezte be a jezsuiták kolozsvári fôiskoláján, majd szülôföldjén volt plébános. A bécsi udvar 1761-ben erdélyi román és székely határôrezredek szervezését határozta el. A székelyek az újabb fegyverfelvételt régi szabadságjogaik helyreállításától (adómentesség, tisztjeik, vezetôik választásának joga stb.) tették függôvé. Az udvar ezt nem fogadta el. Kezdetben elvileg önkéntes alapon szervezték a határôrezredeket, 1763 ôszétôl viszont királyi rendelet kötelezi a csíkiakat és a háromszékieket a fegyveres szolgálatra. Zöld Péter 1763-ban csíkszentléleki plébános. Szebenbe rendeli püspöke, mivel a határôrség, a fegyverfelvétel ellen lázított, agitált. Tíz napi, kenyéren és vízen letöltött fogságot rónak rá. 1763 karácsonyán az események felgyorsultak, a határôrséget szervezô fôbizottság Gyergyóból átjött Csíkba, ekkor, hogy elkerüljék a besorozást, a madéfalvi férfiak kivonultak a szépvízi Pálos erdejébe. Nemsokára Háromszékrôl is érkezett egy hétszáz fônyi csoport, az egyesült székelyek 1764. január 5-én Madéfalvára vonultak, 7-én adták volna át instanciájukat (kérvényüket) a bizottságnak, de ez úgy döntött, hogy szétvereti, megfélemlíti az ellenállókat. 1764. január 7-én hajnalban Carato alezredes vezetésével 1350 császári katona körbezárta és két ágyúval lövetni kezdte a falut, majd a katonák a menekülôkre támadtak. Körülbelül 200 embert megöltek, több százat a csíkszeredai Mikó-várba kísértek. Az áldozatok közül 44-et Madéfalva határában temettek el, leginkább háromszékieket. A madéfalvi veszedelem, a Siculicidium, székelyöldöklés nyomán menekülôk áradata indul Moldvába. Az ellenük felmerült vádak miatt 1764 elején Zöld Pétert, Beke István csíkdelnei és Némethi József csíkszentmihályi plébánosokkal együtt "magához rendelte" a püspök Gyulafehérvárra. Otthoni lakásaikat a helybeliek felverték és szétdúlták. A hírre hazaszöknek. Beke István nemsokára visszatért fogságába, Zöld Péter azonban bujdosni kényszerült. Nem tudta feldolgozni híveinek pálfordulását. Kegyelemre nem számíthatott. Lázadásra, felkelésre készült? Indulatainak engedve, bosszúra gondolt? * A Páter Zöld címû könyvecskében olvassuk mindezt, Szôcs János magvas összefoglalójában (Zöld Péter élete és munkássága). A madéfalvi lázadás legendás hírû vezetôjét 1764-ben elfogják, de megszökik, Moldvába menekül. Titkon hazatér, ismét elfogják, társával együtt négyévi várfogságra ítélik, amibôl egy év nehéz, három pedig könnyebb rabság. Büntetésük letöltése után szülôföldjükön többé nem lehettek volna papok. Az ôrök éberségét kijátszva 1765. június 24-én másodszor is megszökik Gyulafehérvárról. Megintcsak Moldvába megy, ott a Lengyelországban székelô "bákói püspök" engedélyével, melyet számára III. Grigore Ghica fejedelem járt ki, a menekült székelyek plébánosa lesz. A csíki és háromszéki menekültek számát 7-8 ezerre becsülik. Nagy lelkierôvel, ügyességgel, erôs fizikummal és jeles szellemi adottságokkal megáldott férfiú volt Zöld Péter. Hozzá foghatót a XVIII. században nemigen ismerünk, állapítja meg életrajzírója. A menekült székelyek mellett lelki gondozásban részesítette a "régen oda költözött" magyarokat is. A jászvásári misszió fônökének kérésére 1767- ben meglátogatja a legkeletibb magyar település, a tatárföldi Csöbörcsök népét, ahol 17 éve nem járt katolikus pap, és lelki vigasztalásban részesíti ôket. Missziós társával, Carisi olasz szerzetessel két héten át újrakereszteltek 2512 embert, meggyóntattak és megáldoztattak 7139 személyt. Zöld Péter 1768-ban kegyelmet kap, számos menekülttársával együtt végre hazatérhet. Ezután 20 éven át csíkdelnei plébános, 1784-ben felcsíki alesperes, 1788-tól Csíkszentimrén, 1795-tôl Csíkrákoson szolgál. Ugyanebben az évben hunyt el, 68 éves korában.

Moldvai tapasztalatairól két nevezetes, majdnem teljesen azonos tartalmú beszámolót írt, mindkettôt latin nyelven. Az elsô Pray Györgyhöz, majd Molnár Jánoshoz került, aki megjelentette a Magyar Ház III. kötetében (1783, Pozsony). Ugyanott és ugyanabban az esztendôben az Ungarisches Magazin is közli a német változatot. Az itt olvasható magyar szöveg Domokos Pál Péter 1931-ben készült fordításának változatlan átvétele. * Zöld Péter Batthyány Ignác erdélyi püspökhöz írt jelentése 1781-ben keletkezett. "Az ebben megfogalmazott gondolatok még határozottabbak, adatai, nagyobbrészt, pontosabbak - állapítja meg Szôcs János. - Többször hangsúlyozza azt a lelki, szellemi nyomort, amelyben a moldvai katolikus magyarok kénytelenek élni, mert idegen papjaik ’nyomorultul és lanyhán szolgálják’ a hívôk közösségét. Nem ismervén a nép nyelvét, lelkét sem tudják megközelíteni. Azt tanácsolja, küldjenek közéjük a magyar és román nyelvet jól ismerô papokat az erdélyi ferencesek közül."

* Erdély püspöke 1787-ben levélben folyamodott a római pápához. Az 1788-ban érkezett válaszból kiderült, hogy a szentatya nem nézi oly kritikus szemmel s nem látja olyan drámainak a moldvai magyarság helyzetét, mint Zöld Péter és Batthyány Ignác. (Pater Zöld. Bibliotheca Moldaviensis. Kétnyelvû kiadás. Editie bilingva.

Hargita Kiadóhivatal Csíkszereda - Editura Harghita Miercurea- Ciuc, 2002. A román fordítás Bartha György és Mihály András munkája.)

Folytatódik Füst Milán Boldogtalanok címû színmûvének sikersorozata a Marosvásárhelyi Nemzeti színház Tompa Miklós Társulatának elôadásában. A Kisvárdán elnyert Szabolcs- Szatmár-Bereg megye díja és a legjobb nôi alakítás díja (Tompa Klára), valamint a Topfesten elnyert legjobb epizódszerep díja (B. Fülöp Erzsébet) után újra fesztiválon méretkezik meg a társulat. Ezúttal a budapesti Bárka Színházban zajló Magyar Stúdiószínházi Mûhelyek XVI. Fesztiválján szerepel a Boldogtalanok címû produkció, szeptember 19-én.

Eseményszámba menô rendezvény helyszíne volt nemrég Nyárádszentlászló. A háromszéki Lemhénybôl egykor oda áttelepült Zsigmond Titusz utódjaként Liverpoolból érkezett családjával báró Vitéz dr. Zsigmond András. Mint Gáspár András lelkésztôl hallhattuk, sokat köszönhetnek a helybeliek máig tartó érzelmi kötôdésének, hûségének. Nemeslevelét a család attól a Bocskai Istvántól kapta 400 évvel ezelôtt, akit Nyárádszeredában választottak fejedelemmé. A család egyes ágai egykor kiterjeszkedtek az egész Székelyföldre, így érkezhettek Nyárádszentlászlóra is. Ezúttal mintegy 40, a világ különbözô pontjairól való Lemhényi Zsigmond-utód társaságában 3000 km-nél is nagyobb távolságról, választott hazából érkezett ôsei, apai nagyszülei, Lemhényi Zsigmond Titusz és felesége sírjához - jegyeztük meg.

- Hogyne, hisz itt születtem, itt kereszteltek meg. Hároméves voltam, amikor elkerültem. Ennek ellenére vágytam vissza. Magától értetôdôen élt bennem ez az érzés. Nem kellett öntözgetni, mint virágot, fát. Idônként meg-meglátogattam a nagyszüleim. Génjében van az embernek, hová való, honnan jön. - Mi az, hogy Nyárádszentlászló?! - faggattak az angolok, ha szülôfalumról esett szó. És ilyenkor következett a helység nevének betûzése. De ilyen manapság a világ!

- Templom és ifjúsági ház építése, számítógépek, fogorvosi felszerelés stb. adományozása szól iménti állítása mellett. Házasságuk 25. évfordulóján Carole asszonnyal itt kívántak egymásnak esküt fogadni ismét, s kérni hozzá Gáspár András tiszteletes áldását, s a kis unokákat is itt kívánták megkereszteltetni.

- Természetesnek tûnt, ha már a teljes család eljött ide. Olyan alkalom ez, melyet nem hagyhattunk ki annál is inkább, mivel amikor az elsô házasságomból származó fiaim megtudták, hogy jövünk, kérték, a "mi" templomunkban kereszteljük meg a kislányokat. Fiaim félig angolok. Egyikük Amerikában, a másik Londonban él. Bár nem tudnak magyarul (kenyeret, vizet azért tudnak kérni) magyaroknak vallják magukat.

- Jelentôs összeggel járult nemcsak ennek a korszerû templomnak a felépítéséhez. Orgonát, harangot is hozott Londonból. Emberi, erkölcsi tartás dolgában bizonyított. Idegenben, idegenek között.

- Évekkel ezelôtt levél érkezett Gáspár András tiszteletes úrtól, melyben, mint írta, szeretné, ha én is segítenék a nyárádszentlászlói templom építésében. Ma is restellem, de két évig feküdt a levél fiókomban. Egy szombat éjjel, amikor felébredtem, eszembe jutott, hogy nem válaszoltam. Másnap megírtam, sajnos, nem vagyok olyan helyzetben, hogy templomot építhessek, de megpróbálok tenni érte. Úgy gondoltam, a Carole és a saját pénzemmel kezdjük, majd "könyörgô útra" indulok. Elmentem minden református templomba a környéken. Idôközben kis makett is érkezett a tervezett templomról, és minden istentisztelet végén elmondtam, ennek a templomnak a megépítéséhez kérek adakozást. És jöttek a fontok. Romániai viszonylatban azonban egymást követték a bökkenôk: például a templomépítésre vonatkozó törvények megváltozása, hiperinfláció stb. Úgy döntöttem, pénzért barátaimhoz nem fordulok. Barátságot lehet így elveszíteni. Inkább "hideg" emberekhez fordultam. Akik viszont barátaim közül megtudták, mire gyûjtök, jöttek kéretlenül: - adhatok-e én is?! Már csak a tetô hiányzott, ill. az ifjúsági házzal volt némi gond. Kellemetlenségeink támadtak azzal a román bankkal, mely pénzünket kezelte, s az árak is annyira emelkedtek, hogy az inflációval nem tudtam lépést tartani. Aztán egy este, otthon, bejött az egyik szomszédom. - Olyan gondterhelt vagy, Andrew! Mi a baj? - Nincs semmi! Ne gondolj vele! - hárítottam el. - A templom, ugye?! Az bánt. Mégis, mennyi kellene a befejezéséhez? - 25.000 angol font - válaszoltam. Elôvette csekk-könyvét és megírta a csekket. Neki köszönhetôen fedtük be a templomot s fejeztük be az ifjúsági házat, mely ezért is viseli a Harley-ház nevet.

- Na, és a család? Hisz ez az elkötelezettség saját anyagi tartalékaik bevetésére is késztette.

- Mellém álltak, s ez igen sokat jelentett. Bár ez második házasságom, mindig jó volt a kapcsolat az elsô házasságomból származó két fiammal. Mindvégig ösztönöztek, serkentettek ôk is.

- A templomban a kis Évi és Iláná keresztelésekor ön úgy fogalmazott, hogy a jövô megalapozásának szándékával hozta ôket itt felvenni a keresztséget.

- Természetesen, hisz mint a nyugati család legidôsebb tagja, a magam 68 évével és a kétéves, tehát legfiatalabb tagjával tényleg a folytonosság biztosításának szándékával jöttem.

- Akik majdan saját unokáikat is itt fogják esetleg kereszteltetni.

- Ha lesznek, biztos igen!

- Kívánjuk, hogy így legyen és hogy tehessen a jövôben is dr. Zsigmond András azért, hogy erôsödjön, gyümölcsözzön a Liverpool- Nyárádszentlászló kapcsolat.

Békanyálas, jelentéktelen vízfolyás, amely láthatóan elvész a lötyögô ruhának tûnô betonmederben, miközben pimaszul keresztülszeli a várost. A Poklos-patak kellemetlen velejárója Marosvásárhelynek, de ugyanakkor békák, madarak, rovarok kedvenc élôhelye is. Az 1970-es árvizek után, amikor könyörtelenül megmutatta, hogy "mire képes", rendezése mindig is foglalkoztatta a városgazdákat, de a betonmeder kialakításán túl többre nem jutottak…

A Poklos-patak nem illeszkedik a városképbe. Rendszertelen takarítása, a lakók felelôtlensége következtében bármikor fertôzések forrása lehet - olvasható abban a füzetben, amelyben Dorin Florea polgármester fejti ki városfejlesztési terveit. A megoldást a patak befedésében látja, s felajánlja az együttmûködést olyan gazdasági egységeknek, amelyek a Poklos bizonyos szakaszaira cégszékhelyeket, irodákat építenének. A terv megnyerô, s a kis füzetben megjelent rajzok csábítóak.

A vízügyekben jártas szakemberek szerint a pillanatnyi körülmények között kivitelezhetetlen elképzelésrôl van szó. Magában hordozza ugyanis annak a veszélyét, hogy nagyobb árvíz idején az építményeket elsodorja a víz, s a patak elönti a város egyes részeit.

Bár egy rövid szakaszon a Kereskedelmi Bank mellett befedték a Poklost, ezek a munkálatok a vízügy engedélye nélkül valósultak meg. A ’80-as években készült részletes közlekedési tanulmányra fittyet hányva, az üvegépületet ráépítették az úttestre, megszakítva ezzel a Tudor Vladimirescu utca mindkét oldali folytonosságát. Hadd tegyük hozzá, hogy az épület alatt található a Tudor negyed szennyvizét levezetô csatorna is.

Azok a marosvásárhelyiek, akik megérték az 1970- es és ’75-ös árvizet, s lakásukban derékig ért a Poklos vize, a házuk elôtt folyóvá változott az utca, tudják, hogy nem játék egy nagyobb árhullám a patakon. Bár medrét az árvizek nyomán rendezték, s elkészült a befedésre alkalmas támfal is (a Budai Nagy Antal és a Marosba való beömlés közötti szakaszon), a vízügyiek számítása szerint ez sem jelent teljes biztonságot egy esetleges nagyobb áradáskor.

Statisztikailag százévente kétszer fordulhat elô annak a valószínûsége, hogy olyan árhullám vonul le a Pokloson, amekkorát a jelenlegi szabályozott meder nem tud befogadni - tájékoztatott Calin Fokt, a Maros Vízügyi Igazgatóság szóvivôje. Ha arra gondolunk, hogy a ’70-es években közvetlen egymás után következett be a katasztrófa, az egyre szélsôségesebbé váló idôjárásra való tekintettel nagyon is fennáll a valószínûsége, hogy az ismétlôdést bármikor újra megérhetjük.

A patakmeder kiépítése, rendezése a ’70-es árvíz után egy nagyobb elképzelés részét képezte. Muntean Nicolae, a vízügyi igazgatóság osztályvezetôje szerint, aki akkoriban a terv irányítója volt, Marosvásárhely központi zónájának teljes és biztonságos védelmét ideiglenes víztározók kiépítése tette volna lehetôvé. A tározók a Koronkán áthaladó Vácmány- és a Jedden átfolyó Sásvári-patakok mentén készültek volna el (a rókafarm és az Aesculap mögötti területtôl Jedd bejáratáig, Jedd és Kebeleszentivány között, illetve a Vácmány-patakon a PECO benzinkúttal szemben levô területen). Ezek a tározók lehetôvé tették volna, hogy a jelenlegi betonmeder befogadóképességét meghaladó árvizeket ideiglenesen fel lehessen fogni.

Habár része volt az eredeti árvízvédelmi elképzelésnek, a tervet az egykori Országos Vízügyi Tanács - ahova felterjesztették - nem támogatta, valószínûleg az anyagiak hiánya miatt, s az 1998-ban felújított tanulmány az elvi jóváhagyás ellenére sem került fel a finanszírozandó létesítmények listájára. A rendszerváltás után pedig már szóba sem került a megvalósíthatósága.

Az árvízveszélyen kívül van még egy rossz tulajdonsága a Poklosnak: büdös. Hogy mindig is ilyen lehetett, ezt tükrözi a neve is. A jelenlegi körülmények között ezen a kellemetlen tényen nehéz segíteni, hisz a Poklos vízgyûjtô medencéjében levô összes település szennyvízcsatornázását feltételezi. A vízügyi szakemberek szerint gyerekmese, utópia az az elképzelés is, hogy a patak feszített víztükörrel folyna végig a városon, mert nincs ahonnan biztosítani az állandóan frissülô vízmennyiséget. Az ötlet a szóban forgó tanulmányok készítésekor is felmerült. A tervezôk egy Ákosfalvára elképzelt szivattyúállomással a Nyárádból pótolták volna a patak vizét. A szakemberek szerint a kisebb gátak építése sem megoldható, mivel ezek tovább csökkentenék a meder vízszállító kapacitását, s mögöttük felgyûlne a hordalék.

Kelemen Árpád vízépítô mérnökkel, aki jól ismeri a ’70-as évek kezdetén készült, majd a’80-as évek második felében átgondolt tanulmányt, a helyszínen vesszük szemügyre a terepet.

Elôször a Jeddi úti temetôbôl tekintjük át a Sásvári patak-völgyét.

- A sok változat közül a kéttavas rendszer látszott a legjobbnak. Az idôszakos tározókban vissza lehetett volna tartani azokat a vízhozamokat, amelyeket a szabályozott Poklos-meder nem bírt volna meg. A tó néhány napig lett volna tele, a késôbbi elképzelések során egy bizonyos mennyiségû víz állandó tárolásában gondolkodtak, ami turisztikai szempontból tette volna vonzóvá a környéket. Ezzel együtt Jedd és Koronka község területén meg kellett volna oldani a patakok megfelelô szabályozását és a szennyvízcsatorna rendszeres tisztítását, kiépítését; fel kellett volna számolni a szemétlerakatokat; a helytelen mûtrágya-használatot; megállítani a környezô dombok erózióját, ami a városi szakaszon még esetenként beömlô szennyvíznél is nagyobb gondot jelent.

A temetô alatti lapályos részen az Aesculap mögötti gáttal alakították volna ki az egyik tározót, amely Jedd bejáratáig terjedt volna.

Kelemen Árpád szerint a terv elkészítését követôen ellenérvként hozták föl a földgázvezetékek, ill. egy középfeszültségû vezeték és a megyei út elköltöztetésének költségességét. Bár a hatóságok minden szinten ismerték a tanulmányt, senki sem ügyelt arra (különösen az eltelt másfél évtized során), hogy az optimális tározók számára szükséges területet megvédjék a beépítéstôl.

Ma egy épülô csokoládégyár, termelôcsarnokok, s egy egész utcasor teszi lehetetlenné, hogy a tervezett árvízvédelmi rendszer valaha is elkészülhessen.

Cseh Imre jeddi alpolgármester szerint az építkezési engedélyeket a megyei tanács adta ki, ezt követte a helyi tanács írásos beleegyezése, ahol állítólag nem tudnak a tervrôl. A patak medrének kitisztítását viszont nemrégiben a lakosok egy része akadályozta meg, akik nem írták alá, hogy földjükön haladjanak át a kotrógépek. Így a Kebelébôl eredô Sásvári-patak medre helyenként, különösen Vásárhely felé már nem is látszik, fák, cserjék nôtték be mindkét partját.

A Vácmány-patak völgyét a Sapientia tornyából tekintjük át. Az Univers’all áruháztól kezdve itt is ipari létesítmények, magánvillák tarkítják a patak árterületét, ahol az elképzeléseknek megfelelôen a másik tározótavat alakították volna ki. Nagy Márton, Koronka polgármestere szerint a megyei tanácsnál vélhetôen tudtak az árvízvédelmi tervrôl, s emiatt csak 1994-tôl engedték meg, hogy a szóban forgó területen elkezdôdjenek az építkezések. A falu bejáratánál az árvízvédelmi elôírások ellenére egyesek már közvetlenül a patak partjára építkeznek. A Vácmány alatt magántavak kialakítása érdekében rekesztették el a patak vizét.

Muntean Nicolae mérnök kérdésünkre elmondta, hogy a ’80-as években készült tanulmányt azért nem népszerûsítették, mivel nem kaptak rá jóváhagyást, s a helyhatóságok egy idô után ezért nem is törekedtek az engedélyek megtagadására. Hogy a szóban forgó építkezési terveket a törvényes rendelkezések szerint a vízügynek is jóvá kellett volna hagynia, errôl is szándékosan vagy anélkül feledkeztek meg az építtetôk és az érintett helyhatóságok is.

Amikor a sokat emlegetett a tanulmányt szeretnénk megnézni, kiderül, hogy rejtélyes módon eltûnt a vízügyi igazgatóságtól.

Kiderül viszont, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal az Országos Hidrológiai Intézettôl rendelt egy újabb tervet, amelyben a bukaresti szakemberek is arra a következtetésre jutottak, amire a helyi szakemberek már 30 évvel ezelôtt: a Poklos mesterségesen kialakított medre nem képes egy rendkívüli árhullámot befogadni. A jelek szerint kár volt az adófizetôk pénzét költeni, s a vízügyi engedély hiányában nem kezdôdhet el a patak befedése és felületének beépítése. Még akkor sem, ha napirenden van az a kormányhatározat, amelynek értelmében a patak átkerül a város magántulajdonába. Ami azzal jár, hogy a városnak kell rendszeresen tisztítania a medrét.

Kagán Ildikó, a polgármesteri hivatal környezetvédelmi és városgazdálkodási osztályának vezetôje szerint az idén egymilliárd lejbe került a meder kikotrása. Az eredmény nem tartott sokáig, s a betonmeder alját kezdi benôni a gyom, egyes szakaszokon (például a Szabadság úti híd elôtt) felgyûlt a hordalék, s a víz egyre szennyesebben csörgedezik benne. Bár a város területén takarítják, Marosvásárhely határában, a két patak összefolyásánál a jelek szerint régen nem járt kotrógép, s alig egy tenyérnyi helyen csordogál az "égig érô" gyomok között a víz. Hogy kinek a dolga ezt a szakaszt kitakarítani, jó lenne, ha az érdekelt felek ebben is megegyeznének egyszer.

A javaslat, hogy a Poklos befedése érdekében tározókat alakítanak ki, a vízgyûjtô terület mai helyzetének ismeretében illuzórikusnak tûnik. Szakemberek szerint több száz hektár terület komplex rendezésérôl lenne szó, rengeteg telek kisajátításáról, a vezetékek (gáz-, villany-, telefon-) elköltöztetésérôl, az érintett területek árvízvédelmének és belvízmentesítésének, a környezô dombok erózióvédelmének biztosításáról. A megoldás a többtározós rendszer kiépítése lehetne, amely egy újabb tanulmányt tesz szükségessé. Mivel a város biztonságát garantáló változat Marosvásárhely területén kívül esik, a szóban forgó kültelkeken le kellene állíttatni az építkezéseket. Módosításra szorul a marosvásárhelyi mellett Jedd és Koronka általános településrendezési terve, valamint a megyei településrendezési terv is, amelybôl érthetetlen módon maradt ki a Poklos rendezésének ügye. Ami megvalósíthatatlan elképzelés a szomszédos községekkel, a megyei tanáccsal való együttmûködés nélkül, amit Dorin Floreának sajnos mai napig sem sikerült kialakítania.

A Hivatalos Közlöny 2004. június 29-i 576. számában tették közzé a független gazdasági tevékenységet végzô természetes személyek és családi társulások feljogosításáról szóló, 300. sz. törvényt. Az illetékes minisztériumoknak 60 nap alatt kell elkészíteniük a törvény alkalmazását biztosító metodológiai rendelkezéseket, amit aztán a kormány határozat alakjában fog majd elfogadni. A törvény rendelkezései 2004. szeptember 27-én lépnek majd életbe.

Az egyéni vállalkozók és családi társulások jogi helyzetében új szabályozások lépnek életbe, és ezeket az érdekelteknek jobb minél hamarabb megismerni. A már mûködési engedéllyel rendelkezô egyéni vállalkozók és családi társulások, amit az 1990. évi 54. számú törvényerejû dekrétum alapján szereztek, és mûködési engedélyüket megújították, vagy az érvényben levô 2002. évi 507-es számú törvény alapján kaptak, és engedélyüket felújították, nem kötelesek az új törvény elôírásai alapján új mûködési engedélyt kiváltani vagy azt megújítani.

Az új törvény szerint független gazdasági tevékenységet folytathat vagy ezzel a céllal családi társulást hozhat létre minden természetes személy, aki román állampolgárságú, vagy azok a külföldiek is, akik az Európai Unió, illetve az európai gazdasági térség országaiból származnak. A gazdasági tevékenység kiterjedhet minden ágazatra, mesterségre vagy foglalkozásra, kivéve azokat, amelyek gyakorlatát különleges törvények szabályozzák.

Családi társulást egy természetes személy kezdeményezésére ennek családtagjai hozhatnak létre. Családtagnak számít a kezdeményezô, romániai lakhellyel rendelkezô, férje/felesége, 16 éven felüli gyermekei, valamint ezek legtöbb negyedfokú rokonai.

A független gazdasági tevékenységet folytató személyeknek, illetve a családi társulás tagjainak saját alkalmazotti jogi státusa, helyzete van, ami azt jelenti, hogy jogosultak szociális juttatásokra, mint az egészségügyi vagy a munkanélküliségért járó biztosítás, a nyugdíjrendszer részesei lehetnek. Nincs joguk viszont egyéni munkaszerzôdés alapján más személyt alkalmazni annak a tevékenységnek az elvégzésére, amelyre engedélyt kaptak. Viszont az egyéni vállalkozónak, illetve családi társulásnak például lehet saját alkalmazású könyvelôje, gépkocsivezetôje és egyéb, a vállalat tevékenységéhez nem közvetlenül hozzájáruló alkalmazottja.

Független gazdasági tevékenységet folytathatnak, illetve tagjai lehetnek családi társulásnak azok a természetes személyek, akik a következô feltételeknek felelnek meg: a) betöltötték 18 életévüket (az egyéni vállalkozók vagy a családi társulások kezdeményezôi esetében), illetve a 16 éven felüliek, ha családi társulás tagjai; b) egészségesek, olyan értelemben, hogy a vállalati tevékenységet elvégezhetik; c) az engedélyezett tevékenységnek megfelelô szakmai képesítéssel rendelkeznek, illetve van szakmai gyakorlatuk; d) nem voltak jogerôsen elítélve vám- és pénzügyi fegyelmet elôíró törvények megszegéséért, és mint ilyenek, nem szerepelnek a pénzügyi nyilvántartásban; e) eleget tesznek az egészségügyi, állategészségügyi, környezeti, munka- és tûzvédelmi elôírásoknak, fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek, valamint minôségi szabályoknak, hogy megfelelô termékeket, illetve szolgáltatásokat vigyenek a piacra.

(Folytatjuk)

Mellau György

Jár-e gázfûtéspótlék az átalányfogyasztás esetén?

D. L. marosvásárhelyi olvasónk gázfûtéspótlékkal kapcsolatos kérdést tett fel szerkesztôségünknek. Édesanyja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egyik szolgálati lakásában albérlôként lakik. Ilyen minôségében nincs szerzôdése a Distrigaz Nord gázszolgáltató vállalattal, de lakásában külön gázóra méri a fogyasztást. Kisjövedelmû lévén jogosult lenne a gázfûtés-pótlékra, azonban ezt egy évben sem élvezhette. Éppen azért, mert nincs szerzôdése se neki, se a többi hasonló helyzetben levô lakónak. Mi a teendô ebben az esetben, lévén, hogy az idôs emberek a kis nyugdíjukból már nem tudják fizetni az átalányban számított gázfogyasztást?

Györfi Mária, a Kapcsolattartási, Családügyi és Szociális Szolidaritási Igazgatóság igazgatója a következôt válaszolta:

- A helyzet megoldható, a lakóknak a Iuliu Maniu utca 2. szám alatt, az igazgatóság földszinti közönségszolgálati irodájában kell jelentkezniük, hogy kézhez vegyék a gázfûtéspótlék-igénylô ívet. Ezeket egyénenként kell kitölteni. Az ívre minden igénylô annak a szerzôdésnek a számát kell feltüntesse, amelyet az orvosi egyetem kötött a Distrigaz Norddal. A kitöltött íveket és a nyilatkozatot be kell nyújtani, s aki jogosult, minden bizonnyal megkapja a gázfûtéspótlékot.

Kap-e támogatást az albérlô?

M. Sz. marosvásárhelyi olvasónk arra kereste a választ, hogy van-e esélye távfûtéspótlékra, ha albérlôként lakik egy tömbházlakásban?

A kérdésre szintén Györfi Mária igazgató válaszolt.

- Abban az esetben, ha alacsony jövedelmû albérlôrôl van szó, aki eleget tesz a törvény szabta feltételeknek, akkor jár. Az albérlônek jelentkeznie kell az igazgatóság közönségszolgálati irodájában vagy a lakótársulásnál, és igényelheti a fûtéspótlékot. Az igénylônek szerepelnie kell a lakók nyilvántartásában és az ideiglenes lakhelyét is igazolnia kell.

Miért fizeti késôn a nyugdíjakat a CEC?

Immár a harmadik hónapban panaszkodnak a nyugdíjasok, hogy hosszú és zsúfolt sorokat kell állni a CEC- nél azoknak, akik folyószámlára kapják a nyugdíjat. Nem kevesen, körülbelül tízezren vannak. Kérésük az volt, érdeklôdjük meg, ezután minden hónapban ki lesznek téve a kálváriának, vagy rendes idôben jutnak hozzá havi járandóságukhoz. A kérdést Cristina Pârleának, a CEC gazdasági igazgatójának tettük fel.

- A nyugdíjak kifizetése nem a mi hibánkból késik. Egyezségünk van a nyugdíjpénztárral, hogy minden hónap 12-én átutalják a számlánkra a pénzt, s így 14-én megkezdhetjük a nyugdíjak kifizetését. Sajnos, nem így történik. A pénz e hónapban is késett, csak 14-én este érkezett be a számlánkra, s csak 15-én sikerült folyósítani a pénzt. Tegnap körülbelül 800 nyugdíjast szol-gáltunk ki. Senki sem állt fél óránál többet, mert négy ablaknál dolgoztak az alkalmazottak.

Megjegyezném még, hogy eddig a számítógépes programjainkkal volt gond, most ezt kiküszöböltük, nagyon gyorsan és operatívan dolgozunk. Felhívnám a nyugdíjasok figyelmét, hogy elkerüljék a tömeget és a sorban állást, ha lehetséges, ne jöjjenek az elsô kifizetési napon, mert ekkor megrohamozzák a pénztárakat.

Parfümkreátorok, vegyészek képesek már mesterségesen elôállítani mindenféle illatot - a kenyérét kivéve. Az élelmiszer-kémikusok tudják, hogy a modern pékségekben úgynevezett aromaprekurzorok árasztanak étvágygerjesztô illatot. A laikust azonban régóta foglalkoztatja a talány: mitôl illatos a kenyér? A tudósoknak csak napjainkban sikerült a kenyérillat rejtelmeit tisztázni és összetevôit meghatározni. A kenyérre jellemzô illatanyagok ugyanis a nyersanyagban nem találhatók meg "készen". Hanem amikor a tészta az élesztôgombák hatására megkel, a biokémiai folyamatot a keményítô, a fehérjék, az aminosavak és a lisztcukrok alkoholokká, aldehidekké, szerves savakká való szétbomlása jellemzi. Már a megkelt tésztának is különleges az illata, amely a sütés közben válik teljessé.

A hetvenes években a gázkro-matográfiai módszerekkel sikerült elkülöníteni a kenyér illatát képezô 174 anyagot. Ezek közül 70 karbonil-vegyület, 23 alkohol- és fenol-, 32 sav-, 17 éter-, 21 szénhidrogén-, 9 pedig kéntartalmú komponens. Késôbb színképelemzéssel felfedeztek még néhány további anyagot, s jelenleg a vegyületek listája több mint kétszáz tételt tartalmaz. Ám a vegyészeknek a megfejtett összetétel alapján sem sikerült a kenyérillatot mesterségesen elôállítani.

… a Köteles Sámuel utcában, a minorita rend temploma és kolostora környékén.

Hajdan a minoriták a város életében fontos szerepet játszottak, de a reformáció elterjedése után elhagyták Marosvásárhelyt. A feljegyzések szerint 1726-ban a Firtos-hegyrôl (Udvarhelyszék) visszatelepedtek gróf Keresztesi József várbeli házába, ahonnan ôket a városparancsnok Udvarfalvára költöztette. 1740-ben Széles Mihály telkén (a jelenlegi Köteles Sámuel utcában) Lobkowitz herceg, Erdély katonai parancsnokának védnöksége alatt megalapították klastromukat és 1741 és 1767 között felépítették barokk stílusú templomukat Páduai Szent Antal tiszteletére, amit a szentély jobb oldalán lévô tábla is tanúsít: "1767. O.M.C.R.".

1902-ben a restauráláskor a templomhoz csonka tornyot építettek. Az utolsó javításokat 1973-ban, 1994-ben és 2004-ben végezték.

A templom alatti kriptában jelentôs marosvásárhelyi személyiségek nyugszanak.

A barokk stílusú kolostorban mûködött 1895 és 1914 között az Egerbôl kihelyezett teológiai intézet. Ezért 1903-ban a kolostorra emeletet s a fôtér felôli részre egy új szárnyat építettek a szeminárium számára.

Az épületben 1946-1948 között a magyar tannyelvû Állami Leánytanító- képzô, 1948 után az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem bentlakása mûködött. Ma ennek az épületnek nagy részét családok lakják, míg a fennmaradt helyiségeket egyházi célokra használják.

A templom mögötti részt már az 1900-as években parkosították. 1950-ben az ott lévô díszfákat, bokrokat kivágták, és helyükre felépítették a pénzügyi líceumot. 1954 októberében az iskolát felszámolták, és az OGYE leánybentlakása számára lefoglalták, majd 1957-ben ide költöztették a Kolozsvárról áthelyezett színmûvészeti fôiskola magyar tagozatát, amit 1976-tól román tagozattal is kibôvítettek.

Az intézet 1957 és 1991 között Szentgyörgyi István (1842-1931) jeles kolozsvári színmûvész nevét viselte. 1963- ban felépítették a Stúdió termet és ugyanakkor leleplezték Szentgyörgyi István mellszobrát, Izsák Márton szobrászmûvész alkotását.

Ma az egyetem jelentôs intézménye a romániai színész-, bábszínész-, színházi rendezô és a zenetanárképzésnek, amit újból fémjelezni kellene Szentgyörgyi István nevével…

Fodor Sándor (S.)

Hogyha hûl a nyári égbolt,

készülôdik már a fecske,

útnak indul, s rá se néz a

búval bélelt verebekre.

Rá se néz az itt maradtak

ütött-kopott seregére,

könnyû szárnnyal száll magasan

más vidékre, jobb vidékre.

Eltûnik a messzeségben,

ház ereszét odahagyja,

megy a hulló falevéllel,

s visszajô tán a tavaszra.

Visszajô tán, de a télrôl

mit sem tud, nem ázik-fázik,

nem bukdácsol elveszetten

csupasz fától csukott házig.

Hóban, fagyban sose látja

ezt a tájat, csak virágban,

fájdalom van s idegenség

ficserészô szép szavában.

Azért jó az ôsz eleje,

mert gyümölcsök édes leve

kényezteti nyelvünk, torkunk.

Szôlôt szedünk, dinnyét hordunk

kertbôl, hegyrôl és piacról,

behordjuk kincsünk a napról,

kilónként egy egész mázsát,

díszítse az ember házát

e boldog vitamintenger!

Ôsszel boldogabb az ember.

Jánky Béla

Büszkeség

Dér hull a füvekre,

pakolász a fecske;

szárnyát próbálgatva

forró útilázzal

röppen a magasba.

Derûs az ég, tiszta,

pillants, pillants vissza,

ficseri madárka,

indulok lám, én is,

megyek iskolába.

Szállhatsz, messze szállhatsz,

ilyet úgyse láthatsz:

az öröm szemének

ilyen csillámlását,

ilyen büszkeségét.

Told csak már egy kicsit ki,

ez félverseny-bicikli.

Félig verseny, félig rossz,

csavar tartja s némi kosz.

Töröld le róla a port,

ülj fel rá és lovagold.

Aki lusta s fárad itt,

soha nem jut Váradig.

Aki a port nem mossa,

soha nem ér Kolozsra.

Aki féket nem szerelt,

sose látja Vásárhelyt.

Emelgette a gôz a fedôt.

Az orcátlan laskája nem kiszaladt volna a fazékból, ha mama szigorúan, fakanállal vissza nem parancsolja?

Megfôtt a laska.

Itt gôzölög az asztalon, túrósan-tejfelesen, a mázas-madaras tányéron.

Csak az orcátlan laska nem kerül elô.

Melyik az?

Hova bújt?

Hogy találja meg?

Fogja magát és bekapja, lecsúsztatja, lenyeli mind egy szálig, majd csak közte lesz az orcátlan is!

S hát nem az utolsó laskája volt az?

Még a mázas-madaras tányérból is kiorcátlankodott volna, ha Kobak szigorúan villával vissza nem parancsolja, mint mama a fakanállal a fazékba, és aztán büntetésül hamm, bekapta a túrós- tejfeles orcátlan laskát.

Volt egyszer egy kép a falon. Kobak egész nap nézte, csodálta. Addig-addig, míg egyszer csak megszólalt a napraforgó a képen:

- Miért nézel annyit?

- Mert szép vagy.

- De ne nézz!

- De nézlek!

A napraforgó fogta magát és befordult a fal felé. Most nagyon csúnya lett a kép.

- Csúnya! Csúnya! - csúfolódott Kobak.

A kép megsértôdött, leesett a falról és elbújt.

Kobak egész nap kereste, de nem találta.

Másnap festett a füzetébe egy napraforgót. Csak azért is! Ahogy kész lett, ahogy nézegette, látja, hogy a háta mögül kukucskál valaki.

A kép volt.

Hopp, most megfogtalak - fordult hátra gyorsan Kobak, de a kép elszaladt. Kobak utána.

Kergetôztek-kergetôztek, addig kergetôztek, míg Kobak el nem érte a képet. Akkor aztán megfogta, és sárkányt készített belôle. Olyan hosszú spárgát kötött rá, hogy ha minden mesét összebogoznánk, annál is hosszabb lenne.

A napraforgó-sárkány pedig felszállt az égre, ott forgott-lebegett, fejét a nap felé fordítva. Kobak fogta magát, felmászott a spárgán, ráült a sárkány hátára, és ellovagolt-elszállt vele oda, ahol a sárkány se jár.

Hajdanában, amikor megkezdôdö