Újfent tagadta az ellene felhozott vádakat, valamint az etnikailag tiszta nagy Szerbia létrehozására való törekvést Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô szerdán Hágában, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék elôtt folyó bûnperében.

A volt elnök szerdán fejezte be a tervezettnél hónapokkal késôbb kezdôdött védôbeszédét, és az ellene felrótt vádakat - szám szerint összesen 66-ot - az igazságszolgáltatás eltorzításának minôsítette. Leszögezte, hogy vádlóinak eddig egyet sem sikerült bizonyítaniuk a terhére rótt vádak közül, ezek ráadásul eleve manipuláltak és vitathatók. Már korábban is jelezte, hogy a törvényszék illetékességét is vitatja, a testület beállítottságát többször szerbellenesnek minôsítette.

Milosevicet a volt Jugoszláviát a 90-es években darabokra szaggató három nagy konfliktusban (Horvátország, Bosznia, Koszovó) játszott szerepéért, háborús bûnökért, emberiség elleni bûnökért és népirtásért vonja felelôsségre az ENSZ által létrehozott bírói testület; büntetése akár életfogytiglani börtön is lehet. A szóban forgó háborúkban összesen több mint 200 ezer ember vesztette életét.

A per sokak szerint a II. világháború utáni legnagyobb, háborús bûnökkel foglalkozó per, és az elsô, amelyben volt államfô áll nemzetközi bíróság elé.

Védôbeszédének elsô napján, kedden Milosevic azt állította, hogy Jugoszlávia szétesését kívülrôl, a nemzetközi közösség tettei segítették elô. Önmagát az elnök mintegy béketeremtôként igyekezett beállítani: szerdán például azzal érvelt, hogy Szerbián belül a szóban forgó háborús idôk alatt sem követtek el diszkriminációt senkivel szemben. Azt azonban elismerte, hogy támogatták a Boszniában és Horvátországban élô szerbeket, mert életük veszélyben forgott.

A védôbeszéd után Milosevicnek 150 nap áll a rendelkezésére, hogy tanúit felsorakoztassa. Listáján vezetô nyugati politikusok is szerepelnek, de ezek meghallgatása a bíróságtól függ. A volt államfô jegyzékén szereplô tanúk mindegyikének meghallgatására semmiképpen nincs lehetôség, és a testület levehet tanút a listáról olyan megfontolás alapján is, hogy nincs közvetlen kapcsolata a szóban forgó esettel.

A Der Spiegel, a Stern, a Focus, a Bild, a Bunte és egyéb kiadványok fôszerkesztôi, összesen negyvenen, attól tartanak, hogy neves személyiségek a jövôben kizárólag maguk határozhatják majd meg, mit közöl róluk képben és írásban a sajtó.
"Félô, hogy megakadályozzák a szabad sajtót legfontosabb feladatának ellátásában, abban, hogy a hatalmasok körmére nézzen" - írták a fôszerkesztôk Gerhard Schröder német kancellárhoz intézett felhívásukban.

A kiadók és a fôszerkesztôk felzúdulásának hátterében, amint arra a Berliner Zeitung keddi számában emlékeztet, az úgynevezett Caroline-ítélet áll. Még a kilencvenes évek elején jelentek meg német képes magazinokban fotók Caroline monacói hercegnôrôl, amelyek az elôkelôséget kerékpározás, piaci bevásárlás vagy napozás közben ábrázolták. A hercegnô nem nézett ki elônyösen a képeken.

Caroline német bíróságokon kívánt elégtételt kapni az engedélye nélkül leközölt fotók miatt - mérsékelt sikerrel. Az ügy az emberi jogok európai bírósága elé került, s a strasbourgi testület megfeddve a német bíróságokat június végén igazat adott a hercegnônek. A strasbourgi bíróság felfogása szerint a fényképészek behatoltak Caroline magánéleti szférájába, a közvéleménynek nincs joga oda bepillantani.

A Berliner Zeitung szerint az ügy nyomán a sajtószabadság és a személyiségi jogok védelmének intézménye került szembe egymással. Németországban eddig minden fenntartás nélkül közöltek fényképeket hírességekrôl, elônyteleneket is, ha azok nyilvános helyeken, közterületeken készültek. Elfogadott alapelv, hogy a neves közszereplôk több kíváncsiskodót kénytelenek elviselni, mert a közélet szereplôi. A strasbourgi ítélet német értelmezése szerint azonban a jövôben ôket csak hivataluk gyakorlása közben szabad lefényképezni.

A német kiadók és fôszerkesztôk attól félnek, hogy a strasbourgi ítélet megkondíthatja a lélekharangot a tényfeltáró újságírás fölött. Amennyiben a szövetségi kormány nem fellebbezi meg az ítéletet, az összes komoly újságírónak megkötik a kezét. Félô, hogy ebbôl a speciális esetbôl adódóan aránytalan korlátozások sújtják majd a kamerákkal dolgozó újságírókat - vélik a fôszerkesztôk és az intendánsok.

A német kormány szeptember 24-ig élhet a fellebbezés jogával. Állítólag Hubert Burda, a neves kiadó külön felkereste a bulvársajtót nem szívlelô kancellárt, s megpróbálta meggyôzni a fellebbezés benyújtásának helyességérôl. (Maga Schröder is számos esetben kérte ki magának, hogy a bulvárlapok tudósítói a kislánya iskolájában "szimatoltak" értékesíthetô hírfoszlányok után.)

Caroline ügyvédje, Matthias Prinz, akinek ügyfélköréhez tartozik a svéd királyi ház, Oliver Kahn, a német labdarúgó- válogatott hálóôre és Jan Ullrich, a szebb napokat megélt kerékpárversenyzô, úgy véli, hogy szó sincs a sajtószabadság, a tényfeltáró újságírás veszélyeztetésérôl. Ügyfelei csak azokban az esetekben keresnek jogorvoslatot, amikor úgy érzik: a másik tábor a sajtószabadságra hivatkozva szabad prédának tekinti a személyiséget.

Hétfôn és kedden az Európai Integrációs Minisztérium, valamint az Európai Bizottság romániai delegációja szervezésében kétnapos szemináriumot tartottak Szovátán az uniós alapok elosztásának átláthatóságáról. Az eseményen az országban elôször mutatták be azt az IRSOP-felmérést, amely éppen az uniós pénzalapok elosztásának korrektségérôl, az európai intézményekbe, illetve a román kormányba vetett bizalomról faggatta a választópolgárokat. (A felmérés eredményérôl a Népújság tegnapi lapszámában szóltunk.) Ez korántsem mondható hízelgônek. Ugyanis a megkérdezettek sokkal inkább tekintenek bizalommal az Európai Bizottságra, mint amennyire megbíznak saját kormányukban. Az okok között elsô helyen a korrupció és a (fôleg a sajtó által feltárt és nyilvánosságra hozott) korrupciós esetek elkendôzésének szándéka szerepel.

Nos, mi ebbôl a tanulság? Az, hogy bizony van még tennivalója a kormánynak, fôleg a korrupció elleni fellépés terén. Nem elég, ha a belsô törvényeket az európai jogszabályokhoz igazítják, úgynevezett korrupcióellenes törvénycsomagot, meg különbözô, a korrupció visszaszorítására hivatott, hangzatosnál hangzatosabb elnevezésû intézményeket hoznak létre, hanem valóban érdemben is tenni kell, ha komolyan vesszük a 2007-es EU- csatlakozási idôpontot.

Azonban a megfelelô konzekvenciák levonása és a helyzetet orvosló intézkedések gyors meghozása helyett mit látunk? Azt, hogy a kormány "nemes felháborodással" reagál a közvélemény-kutatásra. Vagy talán inkább a nyilvánosságra hozatal zavarta? Mert a felmérés eredményeinek tudomásul vételét követô pillanatban Vasile Puscas fôtárgyaló sajtótájékoztatót hívott össze, ahol nagy vehemenciával nyilatkozott az ügyben. "Szeretném tudni, hány korrupciós esetet jelzett az Európai Bizottság?" - tette fel a szónoki kérdést. Majd azt fejtegette, hogy az uniós pályázatok elbírálásának ugyan egyik központi szereplôje az EB, s az ellenôrzési hatáskört a kormánnyal közösen tölti be, és felháborodottan kommentálta, miszerint a felmérés úgy állítja be a dolgokat, mintha az állami intézmények "korruptabbak lennének az európai intézményeknél", és hogy tízbôl kilenc állampolgár arra gyanakszik, hogy csalások történnek a pénzalapok elosztásánál.

Az EU-fôtárgyaló úgy gondolta, hogy az Európai Bizottság romániai delegációja "legalább annyira beleszól a pénzek elosztásába, mint a román hatóságok", és hogy "a bukaresti kormány minden tôle telhetôt megtett a korrupciós jelenségek visszaszorítása érdekében". És sorolta: a miniszterelnök ellenôrzô fôosztálya az év elejétôl nem kevesebb mint 1234 "gyanús esetet vizsgált meg" a Phare-, ISPA- vagy SAPARD-pénzalapok elosztása esetében. Ez pedig világosan azt jelzi, tette hozzá Puscas, mennyire szívükön viselik a korrupció elleni harcot.

Minden jó és minden szép volna, és talán el is hinnénk a fôtárgyalónak, hogy elkeseredetten harcolnak a korrupció ellen, ha a mindennapi élet nem cáfolná a nyilatkozatokat. Ugyanis ugyanazon a szemináriumon meghallgathattuk az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) vezérigazgató-helyettese, Adrian Miclecu elôadását. Gyorsan elhadart beszámolója azonban nem sok konkrétumot tartalmazott. Annyit, hogy a PNA 27, EU-pénzek törvénytelen felhasználásával kapcsolatos esetet regisztrált, ebbôl 6 esetben indult eljárás. A hat közül 4-ben "bûn-cselekmény hiányában" nem kezdeményeztek bûnvádi eljárást, 12 esetben visszaszerezték az elcsent pénzeket (156.000 euró).

Egyetlen konkrét esetet említett, a Georgeta Marineáét, az Integrációs Minisztérium volt osztályvezetôjének ügyét, akit elsô fokon 3 év szabadságvesztésre ítéltek befolyással való visszaélés miatt. Emellett általános dolgokat mondott, hogy mikor alakult meg a PNA, hogy az alkalmazottak mind egy szálig "szakik", és komolyan veszik a feladatukat.

Mindent egybevetve, talán hatékonyabb lenne, ha a hatóságok komolyan megszívlelnék a felmérést, és felháborodás helyett többet tennének a korrupciós jelenségek valós visszaszorítása érdekében. Mert a lakosság nem ok nélkül gyanakvó. Alulírottat például, de a szemináriumon akadtak még jó páran, akik hasonló álláspontot képviseltek, nem gyôzte meg a PNA elôterjesztése. Mert még Alice csodaországában sem elképzelhetô, hogy egyetlenegy konkrét esetet tudna felhozni a legmagasabb szintû, korrupció elleni harccal megbízott intézmény egy olyan országban, amelyet a "világranglista" az egyik legkorruptabb államként tart nyilván, és az Európai Unió is minduntalan ennek a jelenségnek a megszüntetését sürgeti. Felháborodás helyett erre kellene illetékeseknek - élükön a fôtárgyalóval - gondolniuk és megoldást keresniük. 2007 már a "nyakunkon", és még az idén le kellene zárni az összes csatlakozási fejezetet.

Vasárnap a kormányzópárt belsô választásokat tart. Az elôválasztás során dôl el a képviselô- és szenátorjelöltek végleges listája. Korábban a bôvített megyei vezetés szavazott a jelöltekrôl Maros megyében. Eszerint a képviselôlistán 18, a szenátorjelöltek listájára 8 név került fel.

Viorel Bubau, Marosszentanna polgármestere is helyet igényelt a képviselôlistán. Azonban az SZDP belsô szabályzata értelmében azok a személyek, akik a helyhatósági választásokon funkcióhoz jutottak, nem vehetnek részt az ôszi parlamenti választásokon. Mivel Bubau ragaszkodott ahhoz, hogy felvegyék a listára, a megyei választmány úgy döntött, hogy a központi vezetés elé tárják a kérelmet, és ha a központ a Bubau javára dönt, minden további nélkül felkerül a listára.

A Népújság kérdésére Cristian Georgescu megyei ügyvezetô elnök elmondta, hogy Viorel Bubau az országos vezetés döntése nyomán nem vehet részt a parlamenti választásokon.

A szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközlemény szerint az elôválasztások kampánya a központi végrehajtó büró által megszabott elôírásoknak megfelelôen zajlik a megyében: augusztus 21-én kezdôdött és szeptember 4-én éjfélkor ér véget. A kampány során találkozókat szerveztek a választókkal a megye különbözô helységeiben. Emellett a jelöltek egyéni találkozókat szervezhetnek.

A szavazócédulákat a municípiumi, városi és községi szervezeteknek osztják ki, ezeken a 18 képviselô- és 8 szenátorjelölt neve szerepel. Mától pedig füzeteket bocsátanak a választók, azaz az SZDP-tagok rendelkezésére, amelyekben megtalálják a jelöltek fényképes önéletrajzát, valamint választási jelmondatát.

Tegnap a Romániai Humanista Párt sajtótájékoztatón jelentette be, hogy miként kívánnak reagálni Mugur Ciuvica, a Népi Akció szóvivôjének rágalmazásaira. Ciuvica nemrég "a volt szekuritáté pártjának" nevezte a PUR-t. Dan Voiculescu elnök felszólította, vonja vissza kijelentését és kérjen nyilvánosan bocsánatot, ellenkezô esetben bepereli becsületsértésért és rágalmazásért.

Bizonyítandó, hogy mennyire nincs igaza a Népi Akció szóvivôjének, a humanisták "akciót" indítottak, amelyben felkérik a szekuritátés dossziék archívumára felügyelô tanácsot, adjon "igazolást", hogy ki volt kollaboráns vagy besúgó a humanisták közül és ki nem. Az akciót országos szinten indították el, Maros megyében eddig 500 ilyenszerû kérést tettek le (a 3500 tagból). Silviu Morariu megyei alelnök saját kezdeményezésre a fentieket kiegészítette azzal, hogy felszólította a Népi Akciót, ôk is kapcsolódjanak a PUR kezdeményezéséhez, s tisztázzák - legalább az országos és a megyei vezetôk - ki mennyit ér, mert, mint mondta, be kell végre fejezni a "penibilis" politizálást, hiszen senki sem kiálthatja ki magát az erkölcs egyetlen birtokosának.

Arra utalva, hogy szinte észrevehetetlenek a megyei politikai palettán, kijelentette: nem "emésztési zavarok" miatt voltunk kevésbé jelen a politikai életben, hanem mert bennünket nem a funkciók érdekelnek, hanem az, hogy megoldásokat ajánljunk az ország problémáira. Ilyen szempontból elégedettek a helyhatósági választások eredményével, mert sikerült az általuk ajánlott megoldásokat a közvélemény tudomására hozni. Egyébként, tette hozzá, alig várják, hogy a tisztséget nyert formációk végrehajtsák a kampányban beígért programjaikat.

Nemrégiben a kormánypárt megyei elnöke egy újságírói kérdésre, miszerint a választásokat követôen az RMDSZ-szel vagy a PUR-ral kötnének-e szívesebben szövetséget, azt válaszolta, hogy természetesen az RMDSZ-szel, hiszen ez az együttmûködés sikeres volt. Ráadásul nem lépnek szövetségre egy olyan párttal, amely ha egy kicsit összehúzza magát, belefér egy Daciába. Morariu alig várja, hogy átvegyék az ország kormányának kerekét, mert "akkor majd elválik, kik férnek bele egy Daciába". "Nem vagyunk hatalomfüggôk" - jelentette ki, és a hét végi országos konferencia határoz arról, hogy kötünk-e választási vagy akár kormányzási szövetséget valamelyik politikai formációval.

Magyar levelek

Hát ilyenformán vagyunk: túlérzékeny a magyar. Nincs mit köntörfalazni. Megírja már a Népszabadság is. (És ez mindenképpen jelzésértékû.) "Két dologra allergiás most a magyar lakosság: a kormányra és a parlagfûre." Nos, csizma kerül az asztalra, ha valakinek, jobb híján eszébe jut a politikát a gyomirtással együtt emlegetni.

Mondanom sem kell, kicsit csodálkozom, na nem azért, mintha az adódó jelenséggel, így lecsupaszítva, nem a bajok ártalmát firtatnák. A sommás ítélkezés igaz (kell legyen). Jóllehet nem a szezont keverik a fazonnal; más a parlagfû és más az ország kormánya. És az okozott bonyodalom sem ugyanaz. Összefüggés nincs, de a szokatlan hasonlítgatást a közbeszéd könyörtelenül diktálja mégis.

Unalmas már a magyarnak, ha esôs, ha száraz a nyár, nincs más téma. Kéretik parlagfüvet irtani. Ki megteszi, ki nem. Van, aki kaszál. Ki a mezôn s a kertjében, ki a politikában; és ott bizony nem hiába. Ha egyszer lehet és az érdek úgy kívánja.

A virágporok szezonjában szaporán dörzsöli szemét az ember, fújja az orrát, prüszköl, könnyezik az ország. Pedig van itt kampány és reklámhadjárat a társadalmi célú hirdetésekkel, fontos pénzekért, annak rendje-módja szerint, van ijesztgetés bírsággal, és vannak harcias természetvédôk, akik a gyomot is sajnálják elpusztítani s hirdetik a nagy kínait, virágozzék száz virág inkább. Hadd kínlódjon, aki nem tud menekülni az asztmáját irritáló pollenjárás elôl. Egyébként nem az a baj, hogy a parlagfû virágzásakor éppen motoros fûkaszára sehol nem jut annyi pénz, amennyi kellene. Évrôl évre változatlan a magyarázkodás, kifogás. Ami lehet jogos, de kevés, és eléggé megtévesztô. Mert csak a nemtörôdömség látszik, amikor a hozzáállás megbicsaklik. Aki felismeri kertjében (ha felismeri), hogy mi burjánzik, kaszabolja és huzigálja, tépi, ami nem odavaló, amíg meg nem unja. Csak azért, mert úgy tûnik, hogy egyáltalán nem biztos, kötelességét mindenki átérzi. Kérdezheti akárki, mit tehetne még, amikor lélegzeni is alig merészel akinek tisztátalan a levegô, de hát az allergiaügy kezelésére egymaga senki nem elég.

Sajnos így van ez. Akár a politikában.

Egy miniszterelnök, amikor tudva tudja, hogy akadozik a kormány, s ide-oda húz, nincs más választása, javítani kell, generálozni mindenáron. Cserélni kellene, s számára nem is kérdés, hogy kit vagy kiket. Következetes maradna, miközben nem veszi észre, hogy buzgalmában cserbenhagyja önvédelmi ösztöne. Listájára fanyalognak itt is, ott is; a helyzet mindjárt kritikus és drámai. Menekülne inkább elôre, nem szeretne engedményeket tenni, pedig fogynak a lehetôségei, apad a biztatás, csak úgy, ímmel-ámmal nógatják, muszájból valameddig. Akik eladdig szorosra zártak, mögötte szinte észrevétlenül kihátrálnak a színfalak mögé, a cserérôl egyezkedni... Ez nem forgatókönyv persze, nagyjából ennyi történik mindössze. Vagy tán több is? Mindenesetre a rendszerváltás óta elôször esik meg, hogy a választott kormány (politikai okokból) mandátumának felezôidején bukik.

Nézzék el nekem, állást nem foglalhatok; nem tisztem. Inkább vállalom "leveleim" amatôrségét; minek megszólni, odamondogatni, akinek lehetne, amikor nyalni-falni sincs kedvem. Nem vagyok igazodási pont, de respekttel figyelem, mi jöhet még. Hagyom a neveket. Ma már a kormányzópártban sem elenyészô a kritikus hangnem. Egyre erôsebben, határozottabban. Szembenéznek a júniusi EP-választáson elszenvedett vereséggel, és nem bagatellizálnak; kimondják: "szétmállott a párt vezetése", s vele együtt a kormány, "amely képtelen feladatának megfelelni", és mégis a "szá- monkérés mintha váratna magára".

Immár nem várat. Biztos ami biztos. De a keserû szavaknál elszomorítóbb maga a látható valóság. A magyar állam ünnepén már csak a privát embernek számító miniszterelnöknek tisztelegnek a katonák, s az ünneplésbe elviselhetetlen üröm vegyül; az olimpia kellôs közepén nincs sportminiszter (vagy mégis van, ki tudja?); a költségvetés megtervezése eltörpülni látszik, mert aligha van valaki, akinek a szava számítana; de van pártelnök, aki ma már valójában nem az, hanem politikai biztos Brüsszelben, de azért még belekavar a zavarosba, és szerepet vállal a királybuktatónak nevezett hercehurcában.

Pedig néhány napja még nem így volt. Volt bizalom és nem volt sem belsô politikai háború, sem válság és mélyrepülés. Látszatra legalább. Nekem még vannak feladataim, nyugtatgatta a kételkedôket a miniszterelnök. Tényleg. Feladata annyi maradt, hogy menjen. De vajon hogyan? Ma este, (amikor ezeket a sorokat írom) még tétovázik; talán várja a szégyent, ami nem csak neki az, hanem azoknak a képviselôknek, akik még hivatalból díszes tagjai a bomló kormánynak, s kénytelenek önmaguk nullázására szavazni a (szépen fogalmazott) konstruktív bizalmatlansági indítványban.

Természetesen erôsen kérdôjeles, hogy lenne sajnálat, ha önként mennek kormányfôstôl, de akkor is, ha lemondatják önmagukat. Hiszen az adófizetônek siettek az orrára kötni, mivel így vagy úgy idônap elôtt mennek, három hónapi fizetésnek megfelelô végkielégítésre jogosultak. És bizony kérik. Az összeg szép summa, százmillió forint.

Nyilván a demokrácia nem sérül semmiben. Rendezôdik minden. De allergológusra sincs szükség, hogy megállapítsa, az ilyesmi azért zavarhatja a magyart. Enyhén szólva.

Az ötödik szemeszterrel folytatódik jövô hétfôn a Mindentudás Egyeteme. Az elsô elôadást Berend T. Iván történész tartja - tájékoztatták a szervezôk az MTI-t.

A szeptember 6-i nyitó elôadáson a Kaliforniában oktató történész, az MTA egykori elnöke a globalizációról beszél majd, illetve azt veszi górcsô alá, hogy a globalizáció milyen hatást gyakorolt a centrum-periféria viszonyra Európában.

A soron következô félévben elôadást tart többek között Kósa Éva a média szerepérôl a gyerekek fejlôdésében, Bartholy Judit az éghajlati változásokról és Meskó Attila a földi élet fenntarthatóságának kérdéseirôl - tájékoztatták a szervezôk kedden az MTI-t.

Pucsok József: Teljesítményfokozás, dopping és sport; Szántay Csaba: Gyógyszereink és a szimmetria; Kálmán Erika: A delhi vasoszloptól a molekuláris építészetig címmel tart elôadást.

Freund Tamás az agyhullámokról és az ember belsô világáról, Szabó Miklós "egy népvándorlás anatómiájáról", a történettudomány és a régészet szembesítésérôl, Maróth Miklós pedig az arabokról mint a görög tudományok örököseirôl beszél majd.

A 2002 szeptemberében indított sorozatban - amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, a Matáv és az Axelero Internet közösen kezdeményezett - az eddigi négy szemeszteren 77 elôadás hangzott el, a többi között egyetemi városokban, Pécsett, Szegeden és Veszprémben. Tudománydiplomáciai szenzáció volt, hogy az ME megtartotta elsô határon túli elôadását, a szlovákiai Komáromban, üzenetértékû témaválasztással: a hídépítésrôl.

Az elôadásokon, amelyeken különbözô tudományterületek jeles képviselôi számolnak be az elméleti kutatásokról és azok gyakorlati felhasználásáról, rendszeresen 550-600 ezer nézô vett részt. A televíziós nézettség heti 250-300 ezer fô, a rádiós hallgatottság pedig heti 40 ezer fôre tehetô - számolt be korábban Pásztory Tamás, a Matáv vezérigazgató-helyettese.

A szervezôk tájékoztatása szerint az elôadásokat részletesen ismertetô internetes honlapot - a www.mindentudas.hu címen - hetente 12-15 ezren látogatják.

Az elôadások anyagából könyvsorozat is készült: a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötetek az elôadások gazdagon illusztrált, szerkesztett változatát tartalmazzák. Az elsô kötet 19, a második 21 elôadás anyagát öleli fel, kötetenként több mint 350 oldal terjedelemben, és már készül a harmadik kötet.

A színvonalas tudományos ismeretterjesztés felélesztése, a magyar tudósok népszerûsítése céljával indított Mindentudás Egyetemén a negyedik volt az elsô olyan szemeszter, amit a program sikere hívott életre, hiszen az alapítók eredetileg három félévre tervezték a sorozatot.

A legutóbbi szemeszterben és a nyáron újdonságot jelentett a bôvülô és interaktív tartalmak megjelenése; a nyári Mindentudás Egyeteme Klub célja az volt, hogy kötetlen beszélgetések segítségével vitákat gerjesszen.

A megújhodás, a kissé megkopott hírnév és csillogás visszaszerzése, ugyanakkor a harmincas évek nosztalgiáját idézô versenyfilmek jegyében nyílt meg szerdán este a 61. velencei filmfesztivál, Steven Spielberg The Terminal címû filmjének versenyen kívüli vetítésével.

A mustrán 21 játékfilm - köztük három olasz és francia - vetélkedik az Arany Oroszlánért, miközben azért magyar vonatkozása is van az idén 61. születésnapját ünneplô legrégebbi európai filmszemlének: a "Corto cortissimo" rövidfilm-mezônyben Schilling Árpád Határontúl címû 22 perces alkotása száll ringbe a szobrocskáért és a legjobb európai film elismerésért. A digitális mozi szekciójában Peter Greenaway The Tulse Luper Suitcases (Tulse Luper bôröndjei) filmtrilógia 120 perces befejezô részében - From Sark to Finish - van magyar munka, öt másik európai országgal koprodukcióban.

A szeptember 11-ig tartó fesztivál talán még a korábbiaknál is nagyobb sztárparádét kínál; a szerda esti gálán, a szuperdrága velencei Excelsior Hotel - csak egy strandkabin napi bérlete itt 250 euró - strandján kötelezô a szmoking és a nagyestélyi a csaknem ezer meghívott vendég részére (akárcsak tíz nap múlva a Fenice színház záró estjén, majd a Plazzo Ducaléban, ahol Sophia Loren lesz a háziasszony).

Ugyanakkor a rendezôk idén elérték, hogy 25 euróért is meg lehet szállni a lagúnák városában ebben az idôszakban, köszönhetôen az önkormányzat és az egyházak felajánlásainak, s természetesen az új fesztiváligazgató, Marco Müller erôfeszítéseinek és új szellemiségének. A fesztiváli filmvetítésekre szóló belépôk is elérhetô árúak: délelôtt a vetítésekre nyolc euróért lehet jegyet kapni, az este fél nyolcas elôadás ugyan 30 euró, de ha a késô estire is jegyet kér valaki, akkor már e két mozijegy komoly engedménnyel beszerezhetô.

A filmünnep és koktélok, a lídó ünnepei - kubai salsa, maláj est, a japán és az olasz konyha mestermûveinek szentelt ínyencvacsorák -, továbbá a globalizációellenes fesztivál mellett így a nagyközönség is szórakozhat majd kedvére. Szeptember 10-én például a Szent Márk téren csaknem négyezer ember nézheti meg a fesztivál egyetlen animációs nagyfilmjét.

Müller fesztiváligazgató annyi sztárt, köztük amerikai filmcsillagot hozott Velencébe, hogy akár Cannes is megirigyelhetné, legalábbis az olasz lapok szerint.

Figyelemre méltó, hogy az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF szeptember 9-én jótékonysági estet tarthat a fesztivál keretében az Excelsior Hotelben, Mia Farrow és Emma-nuelle Béart jószolgálati nagykövetek közremûködésével, akik eritrai oktatási programokra gyûjtenek pénzt a film velencei ünnepén.

Ukrajna, mit sem törôdve a környezetvédelmi szempontokkal (és a külhoni hajóktól szedhetô Romániát illetô áthaladási vámokkal - biztos vannak ilyenek), a Deltán keresztül új gyorshajtási csatornát vág, melyet máris felavat. A hazai tiltakozást lerázza magáról, mint kutya a Donauwassert, hogy stílusos legyek.

A Dnyeszteren túl (ismét egy nagy folyó) a tiraszpoli - gondolom a türannusból és a police-ból képzett név - vagyis a birodalmi, (cári) rendôri hatóságok, hisztérikus katonák és szakadár ruszofilek betilthatják a latin betûs írást, egy népcsoport önazonossági jeleit, egyetlen megélési formáját a keleti latinsághoz tartozásnak, a jobbára csak a konyhában engedélyezett nyelv mellett. Románia tiltakozik, az Európai Unió az egyesült vállát vonogatja valójában, mert ugye az etnikai dolgokba nem szól bele, meg aztán amúgy is a Dnyeszter küllebb van, mint az Unió keleti határa. (De a nemtörôdömség határán belül.)

Neves ideggyógyász professzor feljogosítva érzi magát, hogy történelemleckéket adjon ingyen és bérlejtve nyomtatott formában bukott múlt századi politikusról, s ha a jólneveltség és a mérsékletre intés korlátjai között maradva megfelelnek az antiszemitát védô érveire, menten élessé válik, szakjáratlanságát otromba jelzôkkel igyekszik elleplezni.

Szóval terjed az önbíráskodás, az erôszak, az önérdek kíméletlen érvényesítése a köz kárára, rovására. A türelmetlenség, butaság és szûklátókörûsé g, nemzeti elvakultság politikai mezbe öltözve-bemaszkolva, pártokba csomózva, mint a megszáradt hányadék, igazságosztásnak próbálja magát feltüntetni.

Kaffogó, fogatlan farkasok vívnak utóvédharcot az álkultúra ciheresében. Bizottságban elöl ülnek, nyüszítenek. Gyakori jelenség.

Az európai tárgyalásos mód-szerekre, alkukra, egyezkedésekre nem kíváncsiak. Olyanokra el sem jönnek. Nyugalmazott páncélfényesítôk papolnak békérôl, és közben sunyi módon mindent megsemmisítenének, amit a múlt béke teremtett.

A minap például tudomásomra esett, hogy az ismert hadnyugdíjas és szocialista rendjelekkel foltozott irhájú barátai a Kultúrpalota ellen intéznének halálos támadást. Be kell rendezni elveik szerint, kiverve a mûvészi üvegablakokat, ledobva/bemázolva falfestményeket, mindent, ami arra emlékeztet, hogy egykor ehhez a városhoz semmi köze nem volt öregatyjának, dédnanójának.

Hamisítani akar. Törölni. Mintha valaki a Notre Dame-ba muzulmán ablakokat kívánna tétetni a gótika remekei helyett, hiszen mára már Franciaország lakóinak húsz százaléka nem keresztény, nem európai eredetû.

Vagy mint Konstantinápolyban, hol a bizánci fôtemplom 550 éve török mecsetté átalakítva hirdeti a türelmetlenség és hódítás diadalát.

S a világ valahogy napirendre tért felette…

Csire József zeneszerzô, muziko-lógus, karmester, egyetemi tanár. Nagyvárad szülöttje. Szülôvárosában érettségizett, fôiskolai tanulmányait Kolozsváron kezdte, diplomáit Bukarestben szerezte. Hegedûsként gyerekkorában a Boda vonósnégyes, egyetemi hallgatóként a Kolozsvári Állami Magyar Opera zenekari tagja; késôbb a fôvárosi Operaház zenekari tagja és karmestere. A hatvanas évektôl a Zeneakadémián tanít: vezényel a hangverseny- és operastúdióban; az elméleti kar tudományos titkára, 1990 óta dékánja. Jelenleg konzultáns professzor.

Termékeny zeneszerzô. Ezt igazolják szimfóniái, operái, balettjei, zenés mesejátékai, vokálszimfonikus mûvei, madrigálja, szonettje és kantátája. Az elmúlt évben a Népújság hasábjain is bemutatott Kiskertemben c. kötetével (30 népdalfeldolgozás énekkarra) gazdagította kórusirodalmunkat.

A bukaresti Égisz Könyvkiadó által megjelentetett Alkonyi fény 25 mûdal, hangszerkísérettel, Csire József vokális zenéjébôl- mûdalaiból nyújt ízelítôt. Reviczky Gyula, József Attila, Dsida Jenô, Magda Isanos, antik görög költôk stb. verseire komponált szerzeményei közül több is felcsendült kamaraesteken, s került át énekmûvészek állandó repertoárjába, pl. Az utolsó Miatyánk, a Békefohász vagy a Zarándokút. A zongora, illetve zongora- és brácsakísérettel ellátott kompozíciókat sajátos színfoltként egészíti ki a Petôfi-dalok hangulatvilágát idézô ciklus: Szülôföld, Távolból, Ereszkedik le a felhô, Befordultam a konyhára, Ki tanyája ez a nyárfás?

Honlap: www.csirejozsef.go.ro

Egyszer egy tesztben, amely a magabiztosságról szólt, arra a kérdésre, hogy "összerezzen-e, ha egyenruhás rendôrt lát?", gondolkodás nélkül bekarikáztam a "nem"-et. Rég volt. Mostanában már egy vasutas láttán is futásnak eredek. Akkor régen a fiam még csak óvodás volt, most meg több bûntény elkövetéséért keresi a rendôrség. Otthon keresik, nálam, pedig már legalább egy éve nem láttam. Miután minden arra érdemest elvittek rossz barátaival, nem jár haza. Azt is mondhatom, hogy biztonságban vagyok, mert mivel itt a környéken majdnem minden lépcsôházban panaszt emeltek ellene a rendôrségen, veszélyes lett számára ez a zóna. Nem zavar engem többé. Igaz, a szomszédok sem, még annyira sem, hogy fogadják a köszönésemet. Ahogy lopva rájuk nézek, amint elsietnek mellettem, ezt látom az arcukon: "te sem vagy különb a fiadnál, szép lehettél te is fiatal korodban, az alma nem esik messze a fájától".

Hétfôn, 23-án, már ki tudja hányadszor, megint beidéztek a rendôrségre, megint a fiamért. Mindig más-más kérdezget, de mindig ugyanazt.

- Hol van a fia?

- Nem tudom. Nem jár haza.

- Egyáltalán?

- Egyáltalán.

Az altiszt, vagy szubkomiszár, vagy mi kételkedve néz.

- Mit gondol, hol lehet?

- Fogalmam sincs, ezerszer mondtam, s nem is érdekel.

- Nem érdekli? Na, ezt nem hiszem. Ilyet ne mondjon. Mégiscsak a fia.

- Sajnos… bár ne lenne az.

- Arról van szó, hogy újra feljelentették, és újra a törvényszékre kerül az ügye, ha maga meg nem kéri a panaszost, hogy vonja vissza a feljelentést. Maga mint apa nem nézheti el, hogy a fiát bezárják.

- Felôlem be is zárhatják.

- Na, de ilyet nem is akarok hallani! Méghogy nem érdekli, hogy a fiát bezárják vagy nem! Hogy mondhat ilyet egy szülô?! Bezzeg, amikor maga volt fiatal, és rosszat tett, a maga apja nem nézte el, hogy magát bezárják.

- De hát én életemben semmi rosszat nem tettem!

- De tehetett volna, nem? Megfordult a maga fejében is a rossznak a gondolata, mi?

- Hát… kinek nem fordul meg?

- Na ugye. Csakhogy magának nem volt annyi mersze, mint a fiának. Mert ha lett volna annyi mersze, akkor maga is… mert tudja, hogy van, az alma nem esik messze a fájától…

- Hát azért ne tessék így beszélni, mert én soha senkit… én soha, soha…

- Jól van, jól van - enyhült meg a rendôr, és vállon veregetett. - Emberek vagyunk. Na, menjen szépen, és beszéljen azzal a fránya panaszossal, hogy vonja vissza. Ígérje meg neki, hogy valahogy majd törleszti a kárt.

- Hogyan? Én törlesszem?

- Hát ki más, ha nem tudja, hol van a fia. És azt mondom, ne várja, hogy bezárják, mert aztán magán áll bosszút, ha kiengedik.

"Genetikus: az egyén a protoplazma vonalán, emlékképeken és fizikai formákon keresztül egy múltbeli kezdettôl a jelenkorba érkezett. A »genetikus« szó az apától és az anyától a gyermekhez vezetô protoplazmavonalra utal, a felnôtt gyermektôl az új gyermekig, és így tovább"

"Protoplazma - a sejt alapvetô élô anyaga"

"Ön függ a protoplazma néhány benne rejlô képességétôl, de ön mint tapasztalat és identitás ellenôrizheti és módosíthatja ezen protoplazma képességeit. Tehát generációról generációra létezik egy családvonal, amelyet Ön mint tapasztalat módosít. Ön nem szükségképpen része ennek a családnak. Például minden gyerek kételkedik saját családtag-identitásában. És számos feljegyzett eset van, amelyben egy három-öt éves gyerek teljesen visszaidézte, hogy ki volt ô, de aztán elfelejtette, mert a felnôttek folyton támadták a »fantáziáját«."

(L. R. Hubbard: Az ember állapotáról)

(A fenti idézetet H. M. bácsi megnyugtatására választottam, aki nekem ezt a szomorú történetet elmesélte. Éppen ideje lenne már elvetni ezt a cinikus és gonosz aranymondást: "Az alma nem esik messze a fájától". Az tény, hogy felelôsek vagyunk egymásért, de az is tény, hogy felelôsek vagyunk saját magunkért is.)

Hozzászólás

Kelemen Árpád

A jelenlegi elképzelések szerint úgy néz ki, hogy Erdôszentgyörgy egyedül marad egy saját vízellátási rendszerrel, amelyet a bözödi víztározóból fognak ellátni. Ez öröm is lehet, de nem remélt és talán nem is sejtett gond is. Arról van ugyanis szó, hogy a bözödi tavat a Küsmöd pataka táplálja, a völgyben pedig ott van nemcsak az újdonsült kisvároshoz tartozó Bözöd, hanem a szomszédos Hargita megyéhez tartozó Etéd nagyközség is a maga mintegy 3000 lakosával, és egyiküknek sincs megoldva a szennyvíztisztítása. Másrészt ott van az elárasztott Bözödújfalu, a területén levô pöcegödrökkel és trágyalerakásokkal, valamint a le nem bontott épületekkel együtt, amelyeket elárasztás elôtt nem takarítottak el és nem is fertôtlenítettek. Itt most késô lenne tárgyalni a falu megmentésének lehetôségeit, amelyek ugyancsak a járulékos beruházási költségek rovatába tartoztak. Harmadsorban pedig a tó létezésének mintegy 15 évében megjelentek az újabb, szintén a megoldatlan szennyvízproblémákból eredô szennyezôforrások, a tó körüli üdülôházak és kempingezôk. Utóbbiakkal kapcsolatban az illetékesek még ma sem tudják, hogy kié a felelôsség, habár a létezô törvényes elôírások alapján ezt nagyon könnyû megállapítani. Negyedsorban meg kell még említeni a mezôgazdasági eredetû szennyezést is. Ilyen körülmények között a tó vizének minôsége fokozatosan és kitartóan romlik, mégpedig a legveszélyesebb módon, az eutrofizáció révén. Az eutrofizáció a nitrogén és foszfor feldúsulását jelenti, melynek hatására a vízben bekövetkezô nagymértékû alga és egyéb alacsonyabb rendû növényi elszaporodás elvonja a vízbôl az oxigént. Ugyanakkor a foszfort szinte teljesen lehetetlen kivonni a szennyezett vízbôl. Ez azt jelenti, hogy a majdan a tóra telepítendô vízüzemben olyan mérhetetlenül költséges vízkezelési technológiát kell alkalmazni, amely az elôállított ivóvíz árát megfizethetetlenné teszi még a fejlett gazdasággal rendelkezô társadalmakban is. Mindezekbôl következik az FKKTT és a Hargita megyei Sóvidék Kistérség Társulás, valamint a két megyei tanács együttmûködésének szükségessége is. Úgy is lehet mondani, hogy a tó feletti települések vízellátása és szennyvíz-csatornázása meg kellene elôzze, de legalábbis egyidejûleg kellene elkészüljön Erdôszentgyörgy vízellátásával. Tekintve, hogy ezen települések számára az egyetlen vízforrás a Küsmöd, legcélszerûbben ôket is az erdôszentgyörgyi vízüzemtôl lehetne ellátni. Ugyanakkor a tó Dicsô-szentmárton nagy távlati vízigényének a már elôbb említett pótlására méretezett tározókapacitására az elkövetkezô idôszakban egyáltalán, vagy csak nagyon kis mértékben lesz szükség, így elméletileg bôségesen maradna tartalék a kisváros és Etéd vízellátására. Mi több, a tározókapacitás elemzésének pozitív eredménye esetén a jövôben még Havadot és a jelenleg Hármasfalut, Makfalvát és Kibédet ellátó rendszer helyett (melynek létezô kialakítása egyszerûen lehetetlenné teszi annak fejlesztését), ezt a két községet is ellátó mikrozonális rendszert lehetne kiépíteni. Ennek viszont alapfeltétele a tó vízminôségének alapos elemzése és a szennyezettség várható mértékének elôrejelzése.

Ha a tó jelenlegi állapotának és az elôrejelzések szerint várható szennyezési mértékének alapján a becsült ivóvíz-elôállítási technológia az elfogadhatónál nagyobb vízdíjat eredményez, valamint az ivóvíztározó- kapacitás nem elegendô, akkor az érintett települések számára, Etéd és esetleg Erdôszentgyörgy kivételével, csak egyetlen járható út marad: a gyulakutai vízkivételre alapozott mikrozonális rendszer.

Figyelembe véve a fajlagos folyókapacitást, Erdôszentgyörgy, valamint Havad, Makfalva és Kibéd községeknek a bözödi tóból történô ellátása esetén a fajlagos folyókapacitás jóval a minimális elfogadható érték alá csökken, tehát nem javasolt. Erdôszentgyörgy és Etéd ellátása esetén, tározókapacitás nélkül is (tehát abban az esetben, ha a vízkivételt a tó felett oldják meg), mintegy 2400 m3/fô.év értéket kapunk, amely még elfogadható. Ha Erdôszentgyörgy a gyulakutai rendszerhez csatlakozik, akkor a Küsmöd völgyében még kedvezôbb állapot alakulhat ki.

Hogy mennyire idôszerû ennek a kérdésnek a mielôbbi végleges eldöntése, az abból is kiderül, hogy az országos területrendezési stratégia vízzel foglalkozó, 1997. évi 171-es törvénye szerint az erdôszentgyörgy- balavásári mikrozonális vízellátási rendszer kiépítése már az elsô sürgôsségi szakaszba (2005-ig) bele van foglalva, és fejlesztését a középtávú, 2015-ig tartó idôszakra is elôirányozták. Továbbá ugyanez szerepel az Országos Meteorológiai és Hidrológiai Intézet által 2000-ben kidolgozott országos vízrendezési program I. szakaszának elôirányzatai között is.

A Gyulakutáról induló mikro-zonális ivóvízellátási rendszer, a 2001 végén kidolgozott elôtanulmány szerint Havad és Mikefalva községek között (ezeket is beleértve) látja majd el a Kis-Küküllô völgyében levô településeket. Habár a fajlagos folyókapacitás szempontjából rendkívül kedvezô, mintegy 6200
m3/fô.év érték adódik, tekintve, hogy az alsó zónarész községei jóval közelebb vannak Dicsôszentmártonhoz, valamint a Kibéd- Erdôszentgyörgy szakasz elôbb említett gondjait,
kedvezôbbnek látszik a rendszer kiszolgálási körzetének módosítása Kibédtôl Küküllôszéplakig (utóbbi kivételével). Ez esetben a fajlagos folyókapacitás kb. 5700 m3/fô.évnek adódik. Ha hozzászámítjuk Erdô-szentgyörgyöt is, a fajlagos folyókapacitás kb. 4800 m3/fô.évre csökken, amely még mindig igen kedvezô érték. Gyulakuta esetében igen jelentôs elônyt jelent a meglévô vízkivételi mû, homokfogó, valamint az üzemi épületek.

Végül, a dicsôszentmártoni vízüzemre építve, két változat adódik. A 2001-es elôtanulmány szerinti kiépítésben, a municípiumon kívül ide tartoznának Vámosgálfalva, Bogács és Ádámos községek. Ebben az esetben a fajlagos folyókapacitás 5000 m3/fô.év körül adódik. A fentebb javasolt változatban a zónahatár Küküllôszép- lakig terjedne, így a fajlagos folyókapacitás kedvezô módon 4000 m3/fô.év körül alakul. Az elôbbi értékek nem veszik figyelembe a bözödi tározó pótlólagos kapacitását, amely aszályos években tovább javíthatja a folyó állapotát jelzô mutatót. Nagy elôny, hogy a dicsôszentmártoni vízüzem jelenleg jelentôs kihasználatlan kapacitással rendelkezik, amit még az általam javasolt változatban is esetleg nagy távlatban lehetne elérni. Kár volna ezt a kapacitást sutba dobni.

A fentiekbôl is látható, hogy a vízgazdálkodás szempontjából (is), a megkívánt elemzést nem lehet mesterségesen leszûkíteni egy-egy kistérség területére.

A (mikro)zonális ivóvízellátó rendszerek kiépítésekor figyelembe kell venni azt a megkerülhetetlen tényt, hogy a vezetékrendszert a végleges ellátási körülményre megtervezett átmérôkkel kell fokozatosan megépíteni. Nem az a megoldás, hogy elôször egy kis átmérôjû vezetéket építünk, mert az olcsóbb, majd pedig még melléfektetünk egy- két további vezetéket. Ez ugyanis az egész rendszer teljes csôdjét jelenti.

A vízellátási fejezetnél maradva, a központosított vízellátással megegyezô fontosságúnak tartom a létezô források rendezését. Eleink sok esetben erre alapozták egy kisebb közösség vízellátását, és igen hozzáértôen oldották meg a források befogását. Néhány közülük évtizedek óta még ma is szolgáltat vizet. Manapság nagyon sok forrás elhanyagolt. Remélhetôleg a jövôben a források újra visszanyerik fontosságukat és ezúttal nem csak a hagyományos célokra (erdei-mezei munkavégzésnél, valamint a szabadon tartott háziálla-tok számára az ivóvíz biztosítása), hanem a falusi turizmusba is bevonva lehetne azokat hasznosítani. A forrásokat a vidéket ismerô helybéliek segítségével fel lehetne térképezni, majd környéküket ki lehetne takarítani és ki lehetne építeni. Feltétlenül szükséges a források vizének idôszakos elemzése, legelôször rendbetételük után, valamint a megnevezésüket és a víz minôségét is feltüntetô jelzôtábla elhelyezése.

(Folytatjuk)

Sajtótájékoztató a mezôgazdasági igazgatóságon

* Adrian Nastase kedden Bukarestben elismerô okleveleket adott át három megyénkbeli gazdálkodónak is; * a szalmásgabonák átlagos hozama az utóbbi 14 évben a legmagasabb; * a gyümölcstermés - a becslések szerint - az idén nem éri el a múlt évi szintet; * az idei mezôgazdasági évben a kormány hektáronként (5 hektárig) 2,5 millió lej támogatást irányzott elô; * kiszámították az új árak figyelembevételével az ôszi kampány idején végzendô munkálatok viszonyítási díjait.

A miniszterelnök, valamint a mezôgazdasági tárca vezetôje, Petre Daea kedden Bukarestben, a Romexpo pavilonjában találkozott azokkal a mezôgazdasági termesztôkkel, akik az idén kivételesen jó eredményeket valósítottak meg. A találkozó jelszava Teljesítmény és versenyképesség az EU-csatlakozás jegyében volt. Közösen elemezték azokat a tényezôket (idôjárási és talajviszonyok, alkalmazott technológia, munkaszervezés, állami támogatások), amelyek alapján sikerült megvalósítani a minden idôk legnagyobb gabonahozamát: átlagosan 3.870 kg hektáronként.

Timar Liviu, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság vezérigazgatója elmondta, hogy megyénkbôl 38 tagú küldöttség vett részt a szakmai találkozón. A 38 személy között volt az igazgatóság néhány szakmérnöke, mezôgazdasági társulások, családi vállalkozások, mezôgazdasági kft.-k vezetôi, magánvállalkozók. Adrian Nastase elismerô oklevelet adott át Miclaus Liviu mérnöknek, a szélkúti mezôgaz-dasági társulás vezetôjének, Ilie Chesanak, a meggyesfalvi mezôgazdasági társulás elnökének és Sos Nicolae radnóti magánvállalkozónak.

A rendezvény során felszólalt Miclaus Lviu is, aki három problémakörben kérte a kormány, illetve a szaktárca segítségét: a mezôgazdaságban felhasznált gázolaj után nem kellene úthasználati adót fizetni; az államilag ártámogatott mezôgazdasági gépek, felszerelések, traktorok sorába iktassák be az arató-cséplô gépeket, mert országos szinten kevés a kombájn; az idei mezôgazdasági évben a hektáronkénti 2,5 millió lejt ne a földtulajdonosoknak utalják át, hanem azoknak, akik a termôterületet megdolgozzák.

Timar Liviu vezérigazgató a tegnap ismertette a véglegesített hektáronkénti átlagos terméshozamokat: búza: 3.800 kg, árpa: 3.705 kg, ôszi sörárpa: 3150 kg, zöldborsó: 3100 kg, tavaszi árpa: 2800 kg, zab: 2200 kg. A becslések szerint jó termés ígérkezik kukoricából is (4360 kg/ha, szemes). A takarmánynövények is jól fejlôdtek, ezen az ôszön 31%-kal többet takaríthatnak be az állattenyésztôk, mint tavaly. Az almatermés viszont csökkenô tendenciát mutat. A gyümölcstermesztésben a tavaly rendkívüli évet zártak, az almatermés elérte 74.000 tonnát, idén viszont csak 44.000 tonnára számítanak.

A Népújság érdeklôdésére a vezérigazgató elmondta, hogy a megye búzavetômag-szükséglete 10.640 tonna, eddig csak 7.810 tonnát sikerült biztosítani. Az árpa vetômagból összesen 1.320 tonnára van szükség, jelenleg a termesztôk 1095 tonnával rendelkeznek. A következô napok legfontosabb teendôje a vetômagok beszerzése, hiszen az árpa vetésének optimális ideje szeptember 20 - október 1.

Az igazgatóság szakemberei az újabb üzemanyagárak alapján számították ki az ôszi kampány során végzendô munkálatok díjait. Ezeknek a díjaknak az alkalmazása nem kötelezô, csupán viszonyítási jellegûek. A díjak tartalmazzák a héát is: szántás - 2.000.000 lej/ha, tárcsázás - 640.000 lej/ha, kombinátorozás - 390.000 lej/ha, vetés - 536.000 lej/ha, hengerelés - 380.000 lej/ha.

Végezetül Emilia Trasculescu állattenyésztési igazgató bejelentette, hogy elôreláthatólag egy héten belül 21 milliárd lejt utalnak át a mezôgazdasági igazgatóság számlájára, amely a júliusban beadott tej állami támogatásának értéke. Felhívta a tejtermelôk figyelmét, hogy mivel változtak a banki számlák számai, a termelôk idejében értesítsék az igazgatóság munkatársait, hogy a pénzt a megfelelô számú számlára utalják át.

A polgári törvénykönyv 998. szakaszában foglalt általános szabály szerint, aki másnak akár szerzôdésszegéssel, akár deliktuális cselekménnyel jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Ezzel a rendelkezéssel a törvényhozó elsôsorban azt akarja elérni, hogy mindenkit visszatartson a károkozástól, másodsorban pótolja a károsultat ért vagyoni veszteséget. A kártérítés mértékét az okozott kár határozza meg, de azt is bizonyítani kell, hogy a kár egy jogellenes magatartás következménye. Jogellenes minden olyan magatartás, amely más alanyi jogát sérti és kárt okozott. A jogellenesség jogszabály-ellenességet jelent, a kártérítési igény esetében tehát a polgári jogszabályok megsértését kell bizonyítani. Nem jár kártérítés jogos védelmi helyzetben okozott kárért, amikor az ember az életét vagy vagyonát veszélyeztetô támadás elhárítása érdekében cselekszik, feltéve, hogy az elhárításhoz szükséges mértéket nem lépi túl. Nem törvénytelen a károkozás, amikor más élete, testi épsége vagy vagyona közvetlen veszélyben van, és ezt csak károkozás révén lehet elhárítani. Aki viszont a szükséghelyzetben az indokoltnál nagyobb kárt okoz, annak cselekedete jogellenesnek minôsül, és ezért kártérítésre kötelezhetô. Ami a kártérítés mértékét, nagyságát illeti, kártérítés azért a vagyoni kárért jár, amit a károsult bizonyítani tud és ki tud mutatni. A kártérítés állhat a tényleges kárból, a kár elhárításához szükséges költségekbôl, valamint az elmaradt haszonból. Ha például egy autóbalesetben egy taxi kárt szenved, a tényleges kár az autó értékcsökkenése, de követelhetô a javítási költség is, az elmaradt haszon pedig az a jövedelem, amit meg lehetett volna keresni a javítási idô alatt. A kár mértékét mindig tételesen kell bizonyítani, és ha ez pontosan nem számítható ki, a bíróság becslés alapján állapítja meg azt. Személyi sérülések esetében a kár járadék alakjában állapítódik meg, ami a munkaképesség csökkenésébôl eredô jövedelemveszteség pótlását jelenti. Csak valós és tényleges kár követelhetô, a kártérítés nem eredményezhet vagyongyarapodást, ezért a károkból mindig le kell vonni az esetleges vagyoni elônyöket, mint a biztosítási összeg stb. A balesetbôl eredô munkaképesség csökkenése esetében járadék csak akkor kérhetô, ha a jövedelem nem éri el a baleset elôtti kereset szintjét. Ami az erkölcsi kártérítést illeti, ez nem vagyoni jellegû, nem ellenértéket jelent, hanem elégtétel jellegû, és egy visszafordíthatatlan sérelem elszenvedését kárpótolja. Ha a károkozó a károsult valamely személyiségi jogát sértette meg, ami megnehezíti társadalmi életét, vagy jogi személy esetében a gazdasági életben való részvételét, követelhetô erkölcsi, morális kártérítés, amely kompenzációs jellegû, amelyet a bíróság a körülmények mérlegelése alapján állapít meg. Az a célja, hogy a személyét ért sérelem következményeit elviselhetôbbé tegye a sértett számára. A károsultnak bizonyítani kell, hogy a kár a jogellenes magatartással okozati összefüggésben van, valamint azt is, hogy a kár lehetôsége a károkozó cselekmény következményeként elôre látható volt. A károkozás elkövethetô szándékosan vagy gondatlanságból. A vétkességi vélelem azonban megdönthetô, ha a károkozó igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Bizonyos esetekben k&