Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Szombatról vasárnapra virradóra áttérünk a téli idôszámításra. Ekkor hajnali négy órakor három órára kell visszaállítani az órákat.

A vonatok menetrendje az óraátállítás miatt nem módosodul. Azokat a személyszállító vonatokat, amelyek négy óráig nem érkeznek meg célállomásukra, a vonatindító állomások már a téli idôszámítás szerint indítják. A nemzetközi vonatok közül a Dacia expressz mindkét járatát Magyarországon éri az óraátállítás. Így a Budapestrôl Bukarestbe és a Bukarestbôl Budapestre tartó járatok a magyarországi Lökösházán várják be a téli idôszámítás szerinti indulási idôt.

Tegnaptól meghatározatlan idôre általános sztrájkba léptek a közigazgatási alkalmazottak. Reggel 8 órától beszüntették a munkát, hirdetôplakátjaikon elnézést kértek az ügyes-bajos dolgaikat intézni kívánóktól a munka beszüntetése miatt. A szakszervezeti vezetôk ezúttal úgy döntöttek: a végsôkig kitartanak.

A Romániai Közigazgatásbeliek Szövetsége Szakszervezet alelnöke, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal köztisztviselôje, Virgil Macesan tegnap kijelentette: a szövetség elnöke két napja szobrozik a kormánynál, de még mindig nem fogadták. Megtudtuk, hogy a megye mintegy 70 polgármesteri hivatalában megközelítôleg ezer személy sztrájkol, kivéve az anyakönyvvezetô osztályt, és természetesen... a pénzbírságok kirovásával foglalkozó ügyosztályt.

A szakszervezet elégedetlen, mert a közigazgatási minisztériumi illetékesek, az ígéretekkel ellentétben, a közigazgatásban szerzôdéses viszony alapján dolgozók számára nem biztosították a béremelést, erre vonatkozó plusz pénzösszegek a költségvetési törvénytervezetben sincsenek elkülönítve. Csupán a köztisztviselôk fizetését emelték meg 20 százalékkal. A szakszervezeti alelnök szerint a PSD kormányra kerülésekor hatálytalanították a 2000-ben kiadott 245-ös kormányrendeletet, amely alapján a köztisztviselôk bére gyakorlatilag megduplázódott volna. Egy I-es fokozatú tanácsadói állást betöltô köztisztviselô 12 millió lejes fizetést kaphatott volna, míg a mostani 20 százalékos béremelés után 9 millióra rúg a bére. Macesan szerint a közigazgatást politikamentessé kell tenni, az elmúlt években pedig a gyakori minisztercsere miatt "nem volt kivel érdemben tárgyalniuk".

A megyei tanácsnál a sztrájk miatt még a telefonhívásokat sem kapcsolták. Silvia Moldovan szakszervezeti elnök kijelentette: ezúttal nem hátrálnak meg, addig, míg követeléseiket nem teljesítik, tartani fog a munkabeszüntetés.

A legutóbbi tanácsülésen a helyi tanácsosok jóváhagyták azt a határozattervezetet, amelynek értelmében november elsejétôl 30 százalékkal drágulnak a helyi közszállítási díjak. A közszállítási társulás képviselôi azzal indokolták a díjemelést, hogy a buszjegyek, bérletek árát idén csupán egy alkalommal, február elsejétôl emelték meg. Az indoklásban még szerepelt: a fent említett idôpontban 20.700 lej volt, míg jelenleg 26.600 lej egy liter üzemanyag, azonkívül emelkedtek a fizetések, nôtt a cserealkatrészek ellenértéke. Eredeti tervek szerint a társulás szeptember 1-jétól 12.000 lejre akarta megemelni a buszjegy árát, ezt azonban a helyi tanács nem fogadta el. A csütörtökön elfogadott határozat értelmében a hétfôtôl alkalmazott árak 2005. április 30-ig érvényesek. November elsejétôl többet kell majd fizetni a buszbérletekért is.

Aktuális

Az egészségügyben is, mint általában mindenütt, év végére elfogy a pénz. Hogy ennek okát a szûkre szabott évi költségvetésben vagy a szakszerûtlen ügyvezetésben kell keresni, az illetékesek dolga kideríteni. És a gondokat megoldani. Ezen nem a betegeknek kell(ene) törniük a fejüket. Nem a betegeknek kellene idegeskedniük, hogy év végére kimerültek a gyógyszerkészletek, hogy nincsenek megfelelô minôségû gyógyászati kellékek.

Vegyük ez alkalommal a mûvesekezelésre szorulókat. A marosvásárhelyieket. Akiknek a heti háromszori dialízis jelenti az életet. Akiknél a vesefunkció károsodása idôben minden más szerv mûködésére kihat, súlyos vérszegénységet okoz. Utóbbi kivédésére a régi, kockázatokkal és komplikációkkal járó vértranszfúziós megoldás helyett a méregdrága, de hatásos gyógyszeres kezelést, az eritropoetin (röviden EPO) adagolását vezették be. Világszinten ezt alkalmazzák, az utóbbi években Romániában is, így a dializált betegek életminôsége jelentôsen javult.

Feltételezhetôen az EPO alkalmazásával járó magas költségek vezettek oda, hogy tavaly, egy nefrológusokból álló országos bizottság javaslatára, az egészségbiztosítási pénztártól megjött a rendelet: csak a dializált betegek egynegyede jobb minôségû, háromnegyede kevésbé jó minôségû mûvesekezelésben részesüljön. Miután jogot formáltak maguknak arra, hogy életek fölött döntsenek, a kezelôorvosoknak juttatták az ítélethozás "nemes" feladatát: ki legyen a kiválasztott? Ki legyen az, aki hozzájut a súlyos anémiát meggátoló EPO-hoz, vagy ki kapjon a jobb szûrôkbôl? Ugyancsak "fent" döntötték el, mekkora legyen az a pénzkeret, amibôl a mûveseosztályok évente gazdálkodhatnak. Becsületükre legyen mondva, a kezelôorvosok, a legtöbb esetben, nem szálltak be a játékba, nem diszkrimináltak, igyekeztek a gyógykezelési útmutató alapján adagolni a gyógyszereket.

A fenti helyzet most oda vezetett, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi dialízisosztály beilleszkedett az évi összköltségvetésbe, de mivel a csak EPO-ra megszabott költségvetési fejezetet túllépte, kényszerítette a részleg vezetôjét, hogy drasztikusan csökkentse az EPO-rendelést. Mindaddig, míg ez nem történt meg, egyáltalán(!) nem vették fel a rendelést. A betegek múlt héten döbbenten vették tudomásul, hogy az életfontosságú gyógyszerbôl ezután féladagot kapnak. És ez így marad év végéig! A következményekrôl pedig inkább ne beszéljünk…

A megyei pénztár fôorvosa kérdésünkre mosta a kezét, ôk tehetetlenek, csak a közvetítô szerepet játsszák. A helyzetet nem lehet orvosolni, nem lehet költségvetés- kiegészítést kérni. A megyei kórház sem segíthet. Akkor kérdezem én: ki segíthet?!

(MTI) Az unió alapítóinak álmai valósulnak meg az EU alkotmányos szerzôdésével, amely ugyanakkor nem az út vége, hanem a továbbfejlôdés kezdete - hangsúlyozták a pénteki római aláírást megelôzô ünnepségen az unió vezetôi és az olasz házigazdák üdvözleteikben.

A Capitolium dobján, a Julius Caesar teremben elsôként Walter Veltroni római polgármester üdvözölte az európai vezetôket, hangsúlyozva: az olasz fôváros büszke arra, hogy ma Európa fôvárosa lehet. Az Örök Város fôpolgármestere az európai városok között kibontakozott közvetlen kapcsolatokat méltatta, az egyre szélesedô együttmûködést és felfelé ívelô fejlôdést. Külön szólt a felnövekvô nemzedék képzésének, oktatásának, a fiatalok tudatformálásának jelentôségérôl.

Silvio Berlusconi olasz kormányfô az elmúlt 47 évre, a római szerzôdés óta megtett útra emlékeztetett, kiemelve, hogy az uniós alapítóatyák akkor utópikusnak tûnô álma valósult meg. Emlékeztetett arra, hogy 47 évvel ezelôtt Rómában ugyanott írta alá hat állam az Európai Gazdasági Közösség szerzôdését, s ma már 25 uniós tagállam írta alá az alkotmányos szerzôdést. A majdnem fél évszázad során sok minden változott, a közös ideálok, a demokrácia és a szabadság szellemében. Emlékeztetett arra is, hogy közel egy éve Rómában vette kezdetét az uniós alkotmány véglegesítését célzó kormányközi konferencia. A szerzôdés történelmi elôrelépés, ugyanakkor folyamatos és megújuló támogatásra van szüksége az európai népek és kormányok részérôl - mondta Berlusconi.

Jan Peter Balkenende, az EU soros elnökségét betöltô Hollandia kormányfôje új korszak kezdetének nevezte az aláírást. A holland kormányfô Európa folyamatos megújhodási készségét emelte ki. Josep Borell, az Európai Parlament elnöke a Rómától Rómáig vezetô utat elemezve hangsúlyozta, hogy sok kis kôbôl épült fel az európai intézményrendszer. Az Európai Parlament elnöke hangoztatta, hogy nem egy szokványos szerzôdést írnak alá az európai vezetôk, hiszen a dokumentum jelképes és politikai jelentôsége is messzebbre mutat. A parlament jogkörei és súlya is megnô az új dokumentum érvényesülése nyomán.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerint a politikai érettség folyamatát jelzi az új alkotmány aláírása. Prodi az integráció új szakaszának kezdetérôl beszélt, s kiemelte, hogy az alkotmány nemcsak konszolidálja a római szerzôdések politikai és intézményrendszerét, hanem olyan innovatív elemeket is tartalmaz, amelyek több demokráciát adnak Európának, hatékonyabbá és átláthatóvá teszik az uniós intézményeket.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság leendô elnöke szerint az alkotmánnyal demokratikusabb, átláthatóbb, hatékonyabb lesz az unió, amelynek polgárait ezentúl több jog illeti meg.

(MTI/Reuters/AFP) Franciaországba érkezett gyógykezelésre pénteken Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke. A palesztin vezetôt Ammanból Franciaországba szállító repülôgép a Párizstól délnyugatra lévô Villacoublay katonai repülôterén szállt le, ahonnan Arafatot rögtön a clamart-i Percy katonai kórházba szállították.

A palesztin elnök betegségérôl egyelôre nem tudni biztosat, a legutóbbi vizsgálatok alapján egyes orvosok leukémiára gyanakodtak. Izraeli híresztelések szerint gyomorrákja van, ezt azonban a vizsgálatok kizárták. Ugyanakkor Arafaton a 90-es évek vége óta a Parkinson-kór jelei is láthatók. Az európai alkotmány aláírási ceremóniáján Rómában tartózkodó Jacques Chirac francia köztársasági elnök azzal indokolta Arafat párizsi gyógykezelését, hogy Franciaország a "befogadó föld" hagyományainak szellemében járt el. Chirac egyúttal hozzátette, hogy hisz az izraeli kormány ígéretében, amely szerint Arafat visszatérhet a ciszjordániai Rámalláhba.

(MTI/Reuters) Traian Basescu, az NLP-NP elnökjelöltje csütörtökön felvetette, hogy engedélyezni kellene a prostitúciót. Javaslata az ortodox egyház haragos reakcióját idézte elô.

A bukaresti polgármester azzal érvelt az MTV Romania mûsorában a prostitúció engedélyezése mellett, hogy a jelenség így is tömegesen létezik. Ha engedélyeznék, akkor a világ legôsibb mesterségét választó nôk legalább beköltözhetnének a nyilvános házakba, megszabadulhatnának selyemfiúiktól, és védettebbek lennének a nemi betegségekkel szemben.

A román ortodox patriarkátus nyilatkozata szerint "az ilyen véleményeknek semmi közük a keresztény hagyományhoz, népünk erkölcseihez és az emberi méltósághoz". A PSD sem zárja ki elvileg a prostitúció legalizálását, de eddig még semmilyen törvényi kezdeményezést nem tett ez ügyben.

Az AIDS-betegek arányát tekintve Románia az elsôk között van Európában. Nemzetközi szervezetek gyakran sürgetik a mindenkori kormányt, tegyen többet a gyermekprostitúció és a prostitúcióval szorosan összekapcsolódó emberkereskedelem ellen.

Több mint nyolcvanezer nézôje volt annak a kampánykoncertnek, amelyet Bruce Springsteen amerikai rockénekes adott John Kerry támogatására csütörtökön az amerikai Wisconsin államban. George Bush pénteken Arnold Schwarzenegger volt filmsztárt "vetette be" Ohio államban.

A Wisconsin állambeli Madisonban több mint nyolcvanezer ember hallgatta Springsteen No surrender (Ne add fel) címû dalát, amely a demokrata párti jelölt, John Kerry kampányának "hivatalos" indulója lett. Az 54 éves, szakmai körökben boss néven emlegetett énekes egészen eddig nem nagyon foglalkozott politikával, sôt 1984-ben határozottan megtiltotta, hogy a számára világhírt hozó Born in the USA címû dalát az akkori elnökválasztási kampányban Ronald Reagan csapata felhasználja.

Az idei kampányban viszont annál aktívabb szerepet vállalt: október másodikától kezdve több ismert amerikai rockénekessel és együttessel közösen Szavazz a változásra jelszóval koncertsorozatot ad John Kerry mellett és George Bush ellen.

Bush elnök pénteken Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóval együtt jelent meg a választók elôtt az Ohio állambeli Columbusban, ahol most folyik az idei Arnold Classic testépítô verseny. A demokrata többségû Kaliforniában testépítôbôl és színészbôl lett, mérsékelt republikánus párti politikusként elkönyvelt kormányzónak ez az egyetlen közös választási gyûlése az elnökkel.

Schwarzenegger rövid idôn belül a Republikánus Párt legnépszerûbb politikusa lett, de a jelenlegi elnökkel több kérdésben nem ért egyet, így az elvárhatónál nagyobb mértékben nem akar közösen szerepelni. Tartózkodásának magyarázataként még azt is elmondta, hogy a republikánusok elnökjelölô konvenciója után két hétre ki lett tiltva a hitvesi ágyból is, mivel felesége közismerten a Demokrata Párt szavazója.

- Republikánusok vagyunk, kölcsönösen támogatnunk kell egymást - magyarázta, hogy mégis miért vállalja a pénteki kampányszereplést. Azt viszont nem titkolta Schwarzenegger, hogy magának szívesen kampányolna: a CBS televíziónak adott interjújában határozott igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szeretne-e elnökjelölt lenni - bár ehhez elôbb úgy kellene módosítani az amerikai alkotmányt, hogy ne csak az Egyesült Államokban született amerikaiak, hanem a bevándorlókból lett amerikai állampolgárok is versenybe szállhassanak a Fehér Házért.

Hozd magaddal táncos lábad és sok-sok jókedvet! - olvasni azon a "szôlôgerezdes" meghívón, amely a helyi 8-as sz. ált. iskolából érkezett, és amelynek I-II. E-F osztályos tanulói/tanítói vendégeltek csütörtökön délután szüreti mulatságukra. Nos, e csaknem négyórás szórakoztató rendezvény arról gyôzött meg mindenekelôtt, mit jelent ha a szervezôk, résztvevôk, támogatók tudják, mi fán terem tennivalójuk. E több célt is szolgáló együttlétet Tóth Imola, a II. E o. tanító nénije kezdeményezte, megvallottan a hagyományteremtés szándékával, és készséggel, ötletekkel csatlakoztak hozzá kolléganôi. Elsôseivel Nagy Eszter és Székely Sarolta, másodikosaival Cseke Tünde. Emitt szôlôgerezdek, amott érett almák függtek-csüngtek venyigérôl, faltól falig futó, vastag fonalra fûzött színes falevelek közül, az ablakpárkányon is csupa ôszi termény, termés, a nagy falon e gazdag, színpompás évszakot ábrázoló, a gyerekek által készített rajzok, festmények, kézimunkák sorakoztak, a fal tövében pedig magas fedelû meseház piroslott. Tóth Imola köszöntôjét követôen, kezdetét vette a mûsor. Megérett, megérett... énekelték s járták is a dallamra a kicsik, majd énekek, versek hangzottak ôszrôl, szüretrôl, foszló kalácsról, kosárban édes szôlôrôl, piros parázson sülô szalonnáról stb., újabb cifra lánykák pörögtek székely ruhásan, "ifjak" járták a legényest, majd roptak közösen ritmusos párost. Ismeretséget kötöttünk a meseház vendégeivel (egérke, mókus, béka, nyuszi, farkas, róka stb.) majd a vastapsot követôen szóhoz jutottak a zenészek. Gyerekek, szülôk, tanító nénik járták kedvvel. Gazdára leltek a tombolatárgyak - gyümölcskoszorú, torta, sok-sok könyv -, majd a jól végzett munka örömével állta körül a szeretetasztalt apraja, nagyja.

Egészségedre! Egy pohárnyi nem árt! Gyere beszélgessünk, meghívlak egy kávéra! Nem szívunk el egy szál cigit? - ismerôsek ezek a mindennap hallott felszólítások, kérdések. Az alkohol, a dohány, kávé mind olyan szavak, amelyek nem keltenek bennünk különösebb félelmeket. Nem kell ôket még (avagy már) a "pult alól" vásárolnunk, viszont a jelenlegi orvostudomány vészjelzéseket ad róluk.

A Közösségi Biztonság és Drogellenes Egyesület, amelyet Olt megyében alapítottak, a fent említett témák mellett foglalkozik még tanácsadással drogproblémákkal küszködô személyeknek és családtagjaiknak, harcolni szeretne az emberkereskedelemmel, korrupcióval, a terrorizmussal, a szervezett bûnözéssel az általános emberi jogok védelmében, a társadalmi biztonság fokának növelésére. Az egyesület jelenleg még az ország húsz megyéjében (például Dolj, Konstanca, Ialomita, Tulcea, Galac, Kolozs, Temes, Arges, Brassó, Gorj megyékben és Bukarestben) mûködik, a hónap folyamán Maros megyében is el szeretnék indítani tevékenységeiket. Újságírói kérdésre válaszolva az országos szervezet elnöke, Gheorghe Comanescu elmondta, hogy még nem lehet pontosan tudni, hol lesz Marosvásárhelyen az egyesület székhelye, a kérdésben a megyei tanács dönt. Nemzetközi szinten nyolc kirendeltséget tartanak számon Olaszországban, Görögországban, Németországban, Franciaországban, Bulgáriában, Kanadában, Amerikában és Izraelben, kapcsolatot tartanak a határvédelemmel, az Interpollal, televíziókkal.

A nemkormányzati szervezet tájékoztatókat, ismertetôket tart a fent említett témákról a tanintézményekben, nemrég indította a Drogkaraván nevû programot, amely a kábítószer-megelôzô program része. Sorsok (Destine) címmel - Érted vagyunk mottóval - folyóiratot szerkesztenek. Az ötvenezres példányszámú Sorsokból megyénk iskolái ezer darabot kapnak tájékoztatás céljából.

Stílusosan és a hagyományok szerint a Cafe Tutunban tartottak sajtótájékoztatót az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál szervezôi: Gáspárik Attila mûvészeti igazgató és Sipos Levente fesztiváligazgató fogadták a megjelent médiát.

Gáspárik Attila elmondta, hogy ugyanazt a komolyságot és professzionalizmust szeretnék nyújtani a közönségnek és filmeseknek, amit az elôzô években is tapasztalhatott a vásárhelyi közönség. - Élménydús fesztivált szeretnénk, amelyet megérdemel ez a város és a romániai filmes élet. Tizenkét év után elmondhatjuk, Románia legnagyobb filmfesztiváljává nôtte ki magát az Alter-Native: az idén 32 országból több mint 450 alkotás érkezett, miközben az alapgondolat a régi maradt - ha nem vihetjük ki a hazai filmeket bemutatni, akkor idehozzuk a külföldieket. A fesztivál nem second-hand buli, csak az utóbbi két év filmes termését nevezhetik be az alkotók. Mi pedig reméljük, hogy ez az igen nagyszámú filmjelenlét minôséget takar. Tíz év után határoztuk el, hogy változtatunk a rendezvény menetén, és hozzánk területileg, avagy kulturális szempontból közel esô országokat hívunk meg vendégként a fesztiválra: a tavaly Lengyelország volt a díszvendég, a lengyel filmmûvészetet, filmeket, plakátokat mutattuk be, az idén Csehország a vendég, kis- és nagyjátékfilmekkel egyaránt. Érdemes megjegyezni, hogy Csehszlovákia szétomlása után a cseh film magához tért, és újra a világ filmmûvészetének élvonalához tartozik, akárcsak a ’60-as évek aranykorszakában. A bukaresti Cseh Központ örömmel segített a szervezésben, a filmek felkutatásában. Még sohasem jártak Maros megyében. Az elkövetkezendô tíz évben is szeretnénk ezt a hagyományt folytatni, és ezzel Vásárhelyt igazi európai filmmûvészeti fórummá varázsolni.

Természetesen lesznek kiegészítô rendezvények: koncertezik Ada Milea, lesz dzsesszkoncert, fotókiállítás, mozgásszínház - olyan mûvészeti ágak ezek, amelyek kapcsolatban állnak a filmmûvészettel. Bemutatunk román nagyjátékfilmeket - és ezek nem olyanok lesznek, mint amilyeneket a mozikban lát az ember: ilyen pl. a zsûritag Stefan Fischer Legalább Európa címû filmje, amelyért a rendezô-írót börtönre ítélték, szerencsére idôben elhagyta az országot.

Lesz fesztiválkocsma is a várban, a közönség régi óhaja szerint, ahova be lehet ülni a vetítések után beszélgetni, hajnalig mulatni. Ott is lesznek koncertek, az After Midnight szolgáltatja majd a talpalávalót.

A hatvan, döntôbe jutott filmet öttagú zsûri ítéli: Stefan Fischer filmrendezô, operatôr (Németország), Groó Diana filmrendezô (Magyarország), Hatházi András rendezô, színész, író, forgatókönyvíró, a Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeti aligazgatója, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színháztudományi Tanszéke magyar tagozatának vezetôje (Románia), Titus Muntean filmrendezô (Románia), Alice Ruzickova rendezô, operatôr, a prágai Mûvészeti Akadémia Film és Televízió Fakultásának prodékánja (Cseh Köztársaság) - zárta szavait Gáspárik Attila.

A díjakkal kapcsolatosan Sipos Levente elmondta, ezen a héten véglegesítik ezek összegét, annyi azonban bizonyos, hogy a fesztivál Nagydíján kívül lesz MADISZ- Simó Sándor emlékdíj, díjat ad a Román Rádiótársaság, a Duna Mûhely, a Magyar Filmlaboratórium, az Illyés Közalapítvány. A belépôk ára nem változott, idén is 40.000 lej a napijegy, 99.000 az egész rendezvényre szóló, ami a mai árak és a filmmennyiség, koncertek stb. tükrében igen méltányos ajánlat.

November 3-án 17 órakor, egy minden valószínûség szerint telt házas Kultúrpalotában indul a buli, a megnyitó, vetítôvászonra feszül az elsô alkotás, és a vásárhelyi 365 napból öt filmes központként telik újra el, az Úr kettôezer- negyedik évében is.

Jegyzet

1517. október 31-én Luther Márton szerzetes, a wittenbergi egyetem tanára kifüggesztette az egyetem kapujára azt a 95 tételt, amelyben jellemezte korának egyházi életét, rámutatott annak visszásságaira. Így indult meg a reformáció, az akkori katolikus egyház megújítása.

Mit is jelent ma reformátusnak lenni? - tehetjük fel a kérdést az ünnep küszöbén. A fiókban porosodó keresztelési és konfirmációi emléklapot, a népszámlálási biztosnak bevallott adatot, az ünnepi istentiszteletekre való ellátogatást? Tudjuk-e, hogy mit vallottak, miért tartották szükségesnek a reformációt, a gyökeres megújulást elôdeink, vagy csak annyit tudunk elmondani református vallásunkról, hogy nem tiszteli a szenteket, hogy szertartása rövidebb, érthetôbb vagy ósdibb, mint más felekezeteké. Érdekel-e egyáltalán minket mindez? Vagy megelégszünk azzal, hogy sátoros ünnepekkor ellátogatunk az istentiszteletre, esetenként élünk az úrvacsorával, s vallásunkat, hitünket egy szüleinktôl örökölt hagyománnyal, szokással azonosítjuk.

A reformáció jelmondata: a semper reformari, a szüntelen megújulás ma idôszerûbb, mint bármikor. Szükséges a megújulás, felekezeti hovátartozástól függetlenül, egyéni és közösségi életünkben. Le kell porolnunk nemcsak a polcon levô, ajándékba kapott Bibliánkat, hanem a vallásra rátelepedett évszázados szennyet, a tévhitek sokaságát, meg kell tisztítanunk egyéni és közösségi életünket a fojtogató, vélt vagy valós ellentétektôl, szokásoktól. A reformáció ünnepére készülve próbáljuk meg megtalálni magunkban, egymásban, Istenbe vetett hitünkben a megújuláshoz szükséges erôt, s határozottan, erôteljesen rázzuk meg magunkat. Talán sikerül kimozdítanunk a holtpontról egyéni, családi, gyülekezeti életünket.

Aki úgy érzi, hogy mindez csak besavanyodott, áhítatos szomszédjának szól, olvassa fel neki.

(Folytatás az okt. 16-i lapszámból)

A neoklasszicizmus stílus jegyében épült (1895-97) törvényszék épületének elôcsarnoka díszítôfestéssel van ellátva, s két falán életnagyságú festett al-secco képeken II. Endre magyar királyt, aki az Aranybullát 1222-ben adta ki, Mátyás királyt, az igazságost, Werbôczy Istvánt, a Tripartitum (Hármaskönyv) szerkesztôjét és Deák Ferenc, a haza bölcse portréját láthatjuk. A festett képek alkotója ismeretlen. A nagyon rossz állapotban levô képek helyreállítását az épület mûértéke és rendeltetése elvárja.

A szecessziós stílus alkalmat adott a fantáziadús díszítôelemek alkalmazására. A középületek sík és boltozatos mennyezeteit vonalas ékítményes díszekkel, stilizált növényi mintákkal, illetve festett képekkel díszítették.

Az 1903-1905 között épült tornyos Városháza tölcsérboltozatos elôcsarnokának és fôlépcsôházának díszítôfestése szabadkézi munka. A gyûlésterem mennyezetének és falainak díszítôfestése ugyancsak szabadkézi munka. Az 1913-ban befejezett Kultúrpalota hosszú - részben kéthajós - elôcsarnokának boltozatos mennyezetei és falai gazdagon díszítettek. A boltívekre támaszkodó boltozati rendszer íves felületei stilizált virágmotívumos, sokszínû, szabadkézi díszítése változatos, annak ellenére, hogy az sokszor ismétlôdik. A falak festését azonos motívumok díszítik. Az elôcsarnok hosszanti falán lévô falképsorozaton a mûvész székely témájú képeket festett, a képeken szereplô személyeket kalotaszegi népviseletben mutatja be. A Táltosok címû képen a sámán lóáldozatát, a varázsló táltost ábrázolja a mûvész, a pogány mítoszra emlékeztetôen. A Székelymese-mondás címû, bal kéz felôli kép többalakos kompozíció. A kék ruhás nô modellje, a kép középpontjában, dr. Bernády György második felesége volt, a mellette álló kislány pedig örökbe fogadott gyermekük. A mesélôvel szemben Csokonai Vitéz Mihály áll, a kép többi allegorikus alakja Bernády barátai (Vida Károly, Ugron Gábor stb.). A nagy kép elôterében az idôs paraszt zeneszerszámon játszik. A Tükörterem két nagy hármastükrének koronázó részén lévô festett kép ünneplô és vidám székely népcsoportot ábrázol. A terem sík mennyezetének díszítôfestése sûrû- apró mintázata selyemanyag bevonat (tapéta) képét kelti.

A falképeket Körösfôi Kriesch Aladár és tanítványai - Ortner Ferenc, Gábor Nándor, Leszkowszky és Grünspan - festették, valamennyi kép mûvészi értékkel bír, A palota belsô díszítôfestése Falus Elek és Péter János iparmûvészek terve (rajza) szerint készült, helyi festômester kivitelezésével. Mûvészi értéke ezeknek is nagy, javításait kellô figyelemmel végzik mindenkor.

Ismertem egy kedves, törékeny fiút, álmodozó kék szeme volt és szétálló füle. Gyermekkorunkban, amikor a maroskeresztúri temetôn indiánosdit meg cowboyosdit játszottunk, ô nem volt jó se indiánnak, se cowboynak, ezért mindig fogoly lett és le volt kötözve.

Késôbb, serdülôkorában is álmodozó szemû, törékeny fiú volt, aki folyton szavalni akart, de nagyon nem ment neki. Álmodozva bámulta a messzeséget, naplementét és napfelkeltét, napfogyatkozást, mindent, és titokban vázlatokat meg rajzokat készített. Néha egy rajzállványt is cipelt a hátán, de nagyon szégyellte felállítani, ha valaki mellette volt, ezért mi mosolyogva magára hagytuk a "mûvészt", hadd örökítse meg a csodás természetet (bár az amúgy is meglehetôsen örök). Bámult, húzott néhány vonalat, aztán megint bámult. Borzasztóan rosszul rajzolt. Akárcsak elôadómûvésznek, festômûvésznek is csapnivaló volt. Otthon egész tárlatra való rajza volt, de sohasem mutatta meg nekünk.

R. Sanyika szülei tanügyiek voltak, gyerekeket tanítottak, így hát saját gyerekükre nem maradt idejük, ôt a nagymama nevelte, aki maga is tanügyis volt valamikor. Céltudatos, komoly, tipp-topp kontyos néni volt. Sanyika szó nélkül engedelmeskedett neki.

Eszembe jut, hogy R. Sanyikát már az elemi iskolában is megkülönböztetett bánásmódban részesítették, minden ünnepségen beszélt, szavalt, de olyan félszegen és félhangon, hogy mindenki megmosolyogta. Festményeit az iskolánk folyosóira kellett volna kitenni, és a nagymama, mint az iskola egykori igazgatója ezt el is érhette volna, de azok a festmények olyan ronda mázolmányok voltak, hogy végül a tanároknak kellett fellépni az iskola elcsúfítása ellen.

Ez volt R. Sanyika. Egy mûvésznek született antitalentum. Mindenbôl nagyon rossz jegyei voltak, csak fizikából jeleskedett. Imádta az elektromosságról szóló leckéket, mosolyogva, felszabadultan felelt, értette, tudta ezt a nehéz tudományt, és mi nem gyôztünk csodálkozni rajta. Fizika olimpiát is nyert Bukarestben, de hát ô mûvésznek született, azt kellett csinálnia.

Képzômûvészetre adták, ott megismerkedett egy lánnyal, akivel össze is házasodtak. És Sanyika álmodozó szeme egyre szomorúbb lett, füle meg egyre szétállóbb.

Három év házasság után elváltak. Ez úgy történt, hogy feleségével közösen, aki viszont figyelemre méltó festônô volt, megrendeztek egy nagyszabású kiállítást, méghozzá egy bizonyos augusztus 23-án, Vásárhely egyik leghíresebb kiállítótermében. A nagymama meg a szülôk jóvoltából az egész média hetekig népszerûsítette a tárlatot. Csúfos leégés volt. Egyetlen kép sem kelt el. Otthon napokig tartó ordítozás meg törés-zúzás után Sanyikát a mentô vitte el. Két hetet töltött a pszichiátrián, aztán nyoma veszett.

- Misi, Misi! - hallom a hátam mögött. Megfordulok, s látom, hogy egy volt osztálytársam lohol utánam. Összetéveszthetetlen alak. Ôszbe forduló, kócos, szôke haja van, és most is, mint mindig, egy hatalmas aktatáskát cipelt. - Misi, nem tudsz egy jó komputerjavítót? Egy profit, nem egy akármilyet! Ezer helyen voltam már, mindenki nagyon jó, mindenki nagyon tud, de nekem egy profi kell!

Segélykérôen néztem körül, de mivel senki sem segített, elkezdtem gondolkodni. Hol láttam egy ilyen táblát: számítógép- javítás? Zöld ajtó, sárga fal, lila felirat. Egy gyalogátjáró egyik felén… Beugrott.

- Gyerek, Ferikém, odavezetlek.

Feri lihegve követett, én meg csak mentem. Egypár métert tévedtem. A gyalogátjáró egy ékszerüzletnek ment, mellette meg ott állt a gyönyörû számítógép- javító. Ott topogtunk Ferivel a pultnál, amíg végre elô nem sietett egy magas, vékony férfi. Atyám! Álmodozó kék szeme volt és szétálló füle. Csak egy kicsit megkopaszodott.

- Ani, gyertek ide! - szólt hátra szelíden, mire egy alacsony, csinos, barna nô tûnt fel. - Szólj a gyerekeknek is! Egy gyerekkori ismerôsöm jött be hozzánk.

Aztán mosolyogva kezet nyújtott nekem.

- Ez a mi vállalkozásunk, Misi. Eddig Brassóban éltünk, de Vásárhely, az Vásárhely, ugye?

"A gyermekkor elzáródásának és a gyermekkorral kapcsolatos hallucinációs képeknek az az oka, hogy a gyermeknek gyakran és részletesen elmondták, mi történt vele. Ez kiüti a gyermek saját emlékképeit, és vagy elzáródással, vagy hamis képekkel helyettesíti." (L. R. Hubbard: A dianetika kézikönyve)

(Sanyikának a nagymamája majdnem tönkretette Sanyika életét azzal a téveszmével, hogy a fiú született mûvészi tehetség, és idegen képeket idézett fel neki a gyermekkorából, miközben a fiúcska valójában a fizika tudományára született.)

A Maros Megyei Könyvtár még 2000-ben egy rendkívül értékes kiadványt adott ki a múlt iránt érdeklôdôk számára Maros megyei idôszakos kiadványok bibliográfiája 1795-1972 címmel. A kötet szerzôi Dimitrie Poptamas és Mózes Júlia, ajánlói két neves történész, dr. Vasile Netea és dr. Demény Lajos. Ezt újabb hasonló kiadványok követték napjainkig, a megjelent idôszakos kiadványok, sajtótermékek ismertetésével. Tartalmazza tematika, kronológia, a megjelenés évei, a megjelenés helye, a kiadó nyomdák szerint is a fenti idôszakban megjelent összes idôszakos kiadványokat, megjelölve azt a könyvtárat, múzeumot, helyet, ahol tanulmányozni lehet ôket. A könyv tartalmaz egy szerzôi névjegyzéket, amelyrôl visszakereshetôk a cikkek szerzôi, a szerkesztôk neve.

Ezzel a Megyei Könyvtár egy rendkívül hasznos segédeszközt ad a kezébe a múlt kutatóinak, helytörténészeknek, történelemtanároknak, újságíróknak és mindenkinek, aki érdeklôdik Marosvásárhely és Maros megye múltja iránt. A könyv 547 kiadványt sorol fel az említett idôszakból:

"Az elsô kiadványok naptárak, iskolai évkönyvek, majd 1866-ban megjelenik az elsô marosvásárhelyi újság, a Székely Néplap szépirodalmi és vegyes tartalommal. Tulajdonos és felelôs szerkesztôk Székely Ádám és Orbán József. Megjelenik minden szombaton. A lap 2 évet élt. Mentovich Ferenc, a kollégium tanára szerkesztésében már 1858, 1859 és 1860-ban megjelentek a "Maros-vásárhelyi Füzetek" amelyek tudományos ismeretterjesztô cikkeket tartalmaztak. Ezeket a lapokat a szó szoros értelmében vett újságok követik, 1869-tôl a "Székely Hírlap", a "Székelyföld", az "Erdély" egy szépirodalmi heti közlöny Tolnai Lajos szerkesztésében.

A századforduló éveiben már 4-5 napi és hetilap jelenik meg városunkban, amelyekbôl már kibontakozik a város mindennapi élete, tudomást szerezhetünk az országos és világeseményekrôl.

A "Székely Néplap"-ban 1866-ban olvashattunk egy hosszabb cikket folytatásokban Deák Farkas történésztôl "Marosvásárhely nemzetgazdasági szempontból" címmel. Vers jelent meg Deák Ferenchez Szász Károlytól, amibôl kivehetô, hogy a marosvásárhelyiek is rokonszenvvel figyelték Deák kiegyezést követô politikáját. Közlik br. Eötvös József levelét az újsághoz. Szinte minden számban találhatók helyi történelmi tárgyú dolgozatok. L. "Egy kuruc kapitány" a görgényi várról. Egy másik cikkben Bodor Péter kútjáról olvashatunk. Cikket közöl a népszerû lelkész, Vas Tamás, Teologizáljunk címmel. Hosszabb tanulmány jelent meg Marosszék havasáról.

Egy lap Marosvásárhely múltjából címmel Albert Márton királyi táblai ügyvédrôl írnak, megjegyezve, hogy a közkedvelt Albert János pap testvére volt. Több folytatásban Marosvásárhely imaházairól közölnek tanulmányt. Ismertetés jelent meg a fapiacról, minden számban olvashatunk a piaci árakról.

Az Egyveleg rovatban tanácsokat, érdekességeket, fôleg helyi híreket közölt a lap. Ilyen tanács pl.: A kolera ellen hasznos a borral vegyített borvíz. Ismertetôket olvashatunk Marosszék falvairól, helységeirôl, mint pl. Szováta, Sóvárad, Havadtô."

Néhány hosszú életet megélt marosvásárhelyi hírlap az 1866-1945 közötti idôszakból: Marosvidék 1877-1897; Székely Lapok 1897- 1910; Székely Napló 1910-1930; Tükör 1913-1925; Ellenôr 1912-1920; Ellenzék 1920-1940; Reggeli Újság 1931-1943; Híradó 1919-1941; Maros-Torda vármegyei hivatalos lap 1900-1944 (kiesés 1918-1940); Mures-Turda 1919-1949 (kiesés 1940-1945); Orasul 1923-1939.

Régi újságokat lapozva megismerhetjük városunk történetét, múltját. Lapozzuk hát együtt ôket!

(Folytatjuk)

42. Fekete ribizke. Ribes nigrum. (Feketeribizli, fetekeribizli)

A kôtörôfûfélék családjába tartozó, kellemetlen szagú cserje. Bogyótermése sok C-vitamint tartalmaz. Termése augusztusban érik. Teája étvágyjavító, levelének fôzete vizelethajtó, vérnyomáscsökkentô, epemûködést serkentô, bélféregûzô, görcsoldó, idegerôsítô. A gyökerének fôzetét erôsítôként, vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják.

Termesztése a hetvenes években hirtelen fellendült, aztán pár év alatt szinte mindenki kiirtotta. Ennek egyik oka volt, hogy a feketeribizlibôl készített borhoz vagy sziruphoz nagy mennyiségû cukor szükséges, de ebben az idôszakban a cukor szabad vásárlása teljesen megszûnt. A másik oka, hogy sokan túlérzékenyek a ribizliborra, és olyan érzést vált ki, mintha a vérnyomásukat hirtelen és erôsen megemelné, pedig éppen az ellenkezôje történik! A hetvenes években egy kitûnô vérnyomás-szabályozó feketeribizli-levél készítményt, a hiporibet lehetett a gyógyszertárakban vásárolni, de sajnos, ez a nagyszerû gyógyszer teljesen eltûnt.

A népi gyógyászatban a levelébôl érelmeszesedés, magas vérnyomás és érszûkület ellen készítenek teát. A gyomorfájást az alumíniumedényben tartott bor szünteti. A vérszegényeknek a ribizliszörp és a ribizlibor egyaránt igen jó hatású. A termését nyersen, jellegzetes aromája miatt, általában nem kedvelik.

43. Fokhagyma. Allium sativum. (Fokhagyma, törökfokhagyma.)

A házi orvoslás alapvetô növénye. Felhasználják magas vérnyomás, érelmeszesedés, érszûkület ellen. Jó étvágyjavító, bélféregûzô. A gilisztás gyerekkel éhgyomorra fokhagymás tejet itatnak, vagy fokhagymás pirítós kenyeret etetnek. A gyermek fülfájása esetén egy cikk fokhagymát cérnára fûztek, s a fájós fülbe dugták és a fülfájás elmúlt. A fájós lyukas fogba is fokhagymát tettek. Az orbáncos testrészt péppé zúzott fokhagymával kenték.

A fokhagymából házilag könnyen lehet szeszes kivonatot készíteni: 30 deka megtakarított fokhagymát össze kell zúzni, vagy húsvágóval leôrölni, tölteni kell rá 3 deciliter szeszt, tíz napig fényben érlelni (nem feltétlenül szükséges a napfény), közben naponta felrázni. Ezután gézben ki kell szorítani, s a levet 25 órára hûtôszekrénybe tenni, utána lehet használni. Mindennap háromszor, elsô nap egy-egy cseppet, majd naponta egy-egy cseppel többet kell elhasználni. A kúrát 50 cseppig, majd innen naponta egy-egy cseppel csökkentve, vissza a 3 cseppig kell folytatni. A kezelés csak akkor hatásos, ha a kúrát háromszor megismétlik.

(Folytatjuk)

Választások 2004

A parlamenti választásokról szóló 373. számú törvény értelmében csütörtökön, október 28-án kezdôdött el a választási kampány. A választásokon részt venni óhajtó politikai pártok, politikai szövetségek, választási szövetségek és kisebbségi szervezetek tegnap (október 29.) éjfélig tehették le jelöltlistáikat a megyei kerületi választási irodánál (BEJ). Maros megyében 34 politikai formáció indul a november 28-i parlamenti választásokon.

Pojar Simona, a Megyei Választási Iroda elnökhelyettese a Népújság kérdésére elmondta, hogy a választásokat megelôzô 20 napon belül lehet óvásokat letenni az irodához. Határozatot a BEJ hoz, amelyet a Megyei Törvényszéken, majd a Fellebbviteli Bíróságon lehet megóvni.

A kérdésre, hogy akkor mi lesz a választási kampánnyal, a bírónô azt válaszolta, hogy ha a listák benyújtását követô két napon belül nem tesznek le óvást az illetô lajstrom, vagy a listán szereplô valamely személy ellen, a BEJ véglegesnek tekinti az illetô politikai szervezet jelöltlistáját.

A törvényszéken két héttel ezelôtt sorshúzással jelölték ki a Megyei Választási Iroda vezetôit. Elnök Vulpe Vasile, helyettese Simona Pojar, tag Bogdan Cristina Beatrix. Jövô héten egészítik ki a választásokon teljes listával induló politikai alakulatok képviselôivel. Mivel sok ilyen van, sorshúzással történik ez is. A körzeti választási irodák és szavazókörzetek elnökeit tíz nappal a választások elôtt a törvényszék elnöke sorshúzással jelöli ki a magisztrátusok közül.

Tegnap délig teljes listát, a jelentkezés sorrendjében, a következô szervezetek tettek le: Román Munkáspárt (PMR), Szocialista Párt (PS), Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), RMDSZ, Nemzeti Demokrata és Keresztény Párt (PNDC), Szocialista Egységpárt (PSU), a 3. Évezred Pártja (PM3), Nemzeti Újjáépítés Pártja (URR), Román Ökologista Párt (PER), Nagy-Románia Párt (PRM), D.A. Demokrata-Liberális Szövetség (D.A. PNL-PD), a Romániai Ruténok Egyesülete (RUR), a Romániai Ukránok Egyesülete (UUR), a Romániai Lengyelek Egyesülete (UPR), a Német Demokrata Fórum (FDG), a Romániai Hellének Szövetsége (UER).

A Marosvásárhelyi Sajtóklub igazgatótanácsa aggodalmának ad hangot a Maros megyei, de fôleg marosvásárhelyi személyek ellen elkövetett erôszakos cselekmények miatt. A tragikus események sorozata, amelyek egyes személyek halálát okozták, pár nappal ezelôtt a Furnica komplexum környéki rablótámadásban csúcsosodott. A marosvásárhelyi újságírók tapasztalták, hogy mind a "Fülöp"-, mind a szászrégeni gyilkosság esetében, vagy akár a Furnica melletti rablótámadás során, a rendôrök megtették a kötelességüket, megtalálták a tetteseket és átadták az igazságszolgáltató szerveknek. Ezzel szemben, az ügyészek ellentmondásos döntéseket hoztak, a tettesek (a régeni ügy és a Fülöp-ügy esetében) továbbra is szabadlábon vannak. Ugyanakkor fennáll a gyanú, hogy bizonyos esetekben nem hozták meg a törvényes intézkedéseket, hanem esetenként a bûnözô javára döntöttek. Másként nem magyarázható, hogy az, aki a tavaly a Mihai Viteazul utcában halálos közúti balesetet okozott (egy taxis meghalt) máig szabadon autózik Marosvásárhelyen.

A Sajtóklub igazgatótanácsa úgy véli, hogy a helyi hatóságok, elsôsorban a rendôrség, csendôrség és a polgárôrök nem tettek meg mindent az állampolgárok biztonságáért. A legtöbb erôszakos cselekményt az alvilág tagjai követték el, vagy rosszhírû helyeken történtek (éjszakai bárok, rizikós övezetek stb.). Úgy véljük, hogy az erôszakra hajlamos személyekre és a rosszhírû helyekre jobban oda kellene figyelni.

A Sajtóklub ugyanakkor felkéri a helyhatóságokat, Marosvásárhely polgármesteri hivatalát, a megyei tanácsot, a rendôrséget, csendôrséget, a polgárôröket, hozzanak azonnali intézkedéseket a polgárok biztonsága érdekében. A marosvásárhelyi újságírók készek részt venni az aggasztó jelenségek visszaszorítása érdekében tartott tanácskozásokon.

A Marosvásárhelyi Sajtóklub igazgatótanácsa ezúton bejelenti, hogy a Marosvásárhely és a megye területén történô erôszakos cselekményeket monitorizálni fogja, ugyanúgy a hatóságok által az ilyenszerû cselekmények megelôzésére hozott intézkedéseket is.

A közleményt a megye összes szerkesztôségéhez eljuttattuk, ugyanúgy elküldtük a Megyei Rendôr-felgyelôséghez, a csendôrséghez, a polgárôrséghez, Marosvásárhely polgármesteri hivatalához, a prefektúrára, a megyei tanácshoz, a Közigazgatási és Belügyminisztériumhoz, a Pro Európa Ligához, az APADOR-CH-hoz.

Harang és torony nélkül nincsen otthon - hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ államfôjelöltje pénteken a Nyárádszeredához tartozó Nyárádandrásfalva református templomának harangszentelô ünnepségén. Az ünnepi istentiszteleten az egyházközség tagjai mellett meghívottként jelen volt még Takács Csaba, a szövetség ügyvezetô elnöke, Frunda György szenátor, Borbély László és dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselôk.

A nyárádandrásfalvi református egyházközség januárban látott hozzá egy új harang öntéséhez szükséges alapok gyûjtéséhez. A helyi közösség kérésére az RMDSZ vezetôi idén ôsszel az egyházaknak szánt támogatási alapból mintegy 300 millió lejt különítettek el erre a célra. Az egyházi méltóságok az istentisztelet során köszönetet mondtak az RMDSZ vezetôinek a nagyarányú segítségért.

Az ünnepi istentisztelet részeként az egybegyûltek a helybeli gyerekek és fiatalok szavalatát, dalait hallgathatták meg. Ezt követôen Géczi András nyárádandrásfalvi református tiszteletes ismertette röviden a harangszentelés elôzményeit, kiemelve, köszönet illeti a nyárádszerdai RMDSZ-es önkormányzatot, az adakozó közösségi tagokat is.

Markó Béla, az RMDSZ államelnök-jelöltje hangsúlyozta, templomtorony és harang nélkül nincsen otthon, hiszen ezek segítségével és ezek által tudunk szülôföldünkön megmaradni. A harang a közösség dobogó szíve, hiszen attól függetlenül, hogy örvendetes eseményrôl, vagy ahogyan a történelem során ezt tapasztaltuk, veszélyrôl ad hírt, egybegyûjt és összefog minket, magyarokat.

Sok tornyot kell építenünk és újraépítenünk, sok új harangot kell szentelnünk az elkövetkezô idoszakban, mert sok régi tornyunk leomlott, vagy mások eltakarták, sok harangunk elrepedt az idôk során - ahhoz azonban, hogy új tornyokat építsünk, harangokat öntsünk, össze kell fognunk, egységesnek kell lennünk! Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, össze kell fognia az egyháznak, a híveknek és az RMDSZ-nek, attól függetlenül, hogy mindennapjainkban különbözô módon gondolkodunk, vélekedünk, hiszen céljaink, egyházaink, szülôföldünk közös - mutatott rá az RMDSZ államelnök-jelöltje.

Emlékezés Czine Mihályra

Emlékeim szaggatott s a bánattól meg-megakadó filmkockáin élesen megmaradt az a téli nap: immár öt esztendeje is elmúlt, amikor Czine Mihálytól búcsút vettünk. Az ég is hajlott a poézisre, mert új havat küldött a piramisként hozzá magasodó koszorúkra. Arany János Toldi estéjének zárósorai csakugyan beteljesedtek s visszhangoztak bennünk. Csak éppen itt akkor a leghûségesebb szolgálattevô szállt a sírba. Ezrek ballagtak hazafelé bánattal a szívükben, mentek a süppedô, friss hóban, siratták a magyar irodalom legendás ôrzôjét, pártfogóját. Sirattuk árvaságunkat.

Szokás kicsit rezignáltan azt mondani, hogy a síremlékavatás afféle második temetés. De mi most nem temetni, hanem éltetni akartunk Téged, Mihály! Arkangyalos szép neved napján meg különösen, itt, a Szervátiusz Tibor alkotta, márvánnyal megjelölt nyughelyeden, mely mögül kívánnánk, hogy elôlépj; óhajtanánk a csodát, Te szólj helyettünk, s énekeld - mint annyiszor - a kôbe vésett zsoltárt!

Éltetni akarunk tehát, és emléked idézni szóval és énekkel, s talán nyugtalanítani is magunkat, jobbik részünket, a megfogyatkozott hûségesek karéjában. Annak a férfiúnak emlékét akarjuk idézni, akinek hangját, hibátlan mondatainak muzsikáját még a fülünkben halljuk, s látjuk szálfatermetét, magasra vetetten kissé félrehajtott fejét, és mindjárt vállunkon érezzük ölelô karját is. S kinek szemébôl - ahogy Németh László lejegyezte - mindig ömlött a fény és a szeretet. Ezen érvényes mondatban benne van Isten azon ritka küldetésben járó teremtményének hologramos
"útlevélképe", akit Czine Mihályként, baráti körben Miskaként vagy Czine tanár úrként ismertünk. De ismerték s szívükbe zárták mindenütt, ahol csak megfordult a világban, és osztotta a reménység igéit. Mert minden idôben és helyzetben hitvallásként pendült a lelke, szólván és tanítván Adyval az örök memoritert: "A magyarság szükség és érték az emberiség és az emberiség csillagokhoz vezetô útja számára."

Ugye, nem felejthetô, nem lesz felejthetô ez a mondat, barátaim? Vancouvertôl Zágonig, Lendvától Beregszászig, Pozsonytól Újvidékig, és itt a lezsugorított hazában Nagykanizsától Nyíregyházáig. S el a szatmári-beregi végekig történt szakadatlanul a csoda, ahogy pompás vonulásait véghezvitte egy szál magában, vagy máskor meg kedves íróit vezényelve hálás közönsége elé. Kis kultúrházak, iskolák, könyvtárak s magas grádicsú egyetemi elôadótermek, ódon, sokat látott templomfalak s bizony ilyen temetôkertek ôrzik lényét s téveszthetetlen hangját.

Amikor összeszorul a szívünk, és alant a porban vánszorog a lelkünk, akkor gondoljunk erre a Czine Mihály-os fényességgel kimondott Ady-biztatásra, melyet ô sohasem mulasztott el zászlóként meglobogtatni. Meg persze másokét sem: Illyéstôl Sütô Andrásig, Tamási Árontól Nagy Lászlóig, és lehetne tovább folytatni az ô választott névsorát, azokét az érdemesekét, akik a szellemi hazát a csillagok között, a magasban építették, s akiknek mûveiben bizodalma volt eleitôl fogva… ezért szavukat, különös, csak a rá jellemzô hangsúlyokkal sugározta tovább hallgatóságának.

barátaim, azóta is hányszor, de hányszor kellett volna ez a hitünket, bizodalmunkat erôsítô lobogás! A szellemi tökmagjankók idejében a muszájherkulesek szembeszegülô kiállása, netán gyôzelme…! Megint nem feledhetjük Németh Lászlót, aki már a hatvanas években a fiatal irodalomtörténészben, a nagy hatású, méltán népszerû egyetemi oktatóban, s a fáradhatatlan "pré-dikátorutódban" meglátta a hûséget és a szolgálatot. Azaz a pályán a leglényegesebbet, amit a szatmári juhászivadék - alkut nem ismerve - a mélybôl a legmagasabbra emelt: az ôrzés bátorságát az egyetemes magyar irodalom szélfútta mezein. Ezért lett ô a határainkon túli magyar irodalomnak is legkorábban hiteles szószólója, hírelôje; ezért vállalta ütközeteit, s viselte a letiltásokat. Minden kitüntetésnél, díjnál érvényesebben Németh László így írt róla: "a magyar irodalom leváltásra, elfeledésre ítélt irányzatának védôje." S itt már Czine Mihály kortársaira, a korán elmentekre is gondolnunk kell, mondhatnánk a fényes nagy névsort, akiket ô siratott el, akik itt nyugszanak e temetôben is körülöttünk. Mert a leváltás és elfeledés mûvelete Czine Mihály halála után ugyancsak meggyorsult, közben átléptük az ezredév küszöbét. De ô már nem jött velünk. Élete utolsó esztendeiben nemcsak betegsége miatt volt rosszkedvû és békétlen e rámért földi purgatóriumban, hanem azért is, mert pontosan és közelrôl látta azt a szellemi züllést, eljelentéktelenedést, amely irodalmi eszményképeitôl, Adytól, Móricztól, Tamási Árontól, Németh Lászlótól, Illyés Gyulától vagy éppen a legtündöklôbb tehetségû kortársától, Nagy Lászlótól csillagtávolban óhajtotta korszerûnek és értéknek láttatni (és rögvest kanonizálni is) a hozott anyagból lebontott, mindenféle idegen divatfuvallatokból fölénnyé pumpált talmiságot.

De erre nem vesztegetünk több szót, Mihály! Szólj rám, ha igen betévedtem volna az erdôbe, holott síremléked elôtt állnék. Tudom, ez már nem a búcsúbeszéd és nem is a vádbeszéd ideje, de el kell mondjam: a te irodalomtörténeted, amelyhez magadat adtad, eleven hangzó remekmûként is, áll az idôben. S állsz te is, elôttünk, kilépve a márvány mögül, romolhatatlan arccal, örök fiatalon; állsz a megtartók, az ôrzôk fényes szavú ôrzôjeként ama strázsán az Ady emlegette csillagszóró- éjszakában. És majd a legnagyobb csillag fényénél is mutatkozol nekünk, hogy sírodhoz mindig eltaláljunk.

Nagy Gáspár

Tárlat

Egyes számú megközelítés a mûvésznô képeihez

1950. május elseje. Marosvásárhely. Egy fôtéri lakásból nézzük a felvonulást. Pontosan velünk szemben a díszemelvény. Pártelvtársak, élmunkások integetnek a jelszavakat skandáló tömegnek.

Az amerikai, csillagos-sávos lobogó mintázatával díszített szamár egy kis szekeret húz. A szekéren maszkos figura, vicsorgó fogai között egy szalagon írás. Én még nem tudok olvasni.

Éva az erkély szélére rakott tulipánokat rajzolja, mi irigykedve nézzük, hogy nyakába akasztva Erzsi nagymama gyöngyház-berakásos színházi látcsöve. Senkinek sem adja.

A rajzlap alján sorjáznak a tulipánok. A távcsôvel a tribünt nézi. Rajzol. Az elvtársak fejjel lefelé, és apróbbak, mint a tulipánok. A Bányai-palota, fejjel lefelé, alatta, ahol a járda kellene legyen, bárányfelhôs ég.

Most, ötven évvel késôbb, azt mondanám, hogy létünk abszurditását, a feje tetejére állított világot rajzolta.

Pedig csak az történt, hogy Erzsi néni távcsövébôl hiányzott a két külsô lencse, s így fejjel lefelé látta Éva azokat, akiket rajzolt.

Második megközelítés

Édesapja, Barabás István, jó nevû festômûvész, mûvésznemzedékek tanára. Édesanyja, Bortnyik Irén, a világháború elôtt másodvirágzását élô nagybányai iskola növendéke.

A nagypapa rézdomborítását küldi Sztálin hetvenedik születésnapjára a Magyar Autonóm Tartomány.

S ezekben az ötvenes években a budapesti Képzômûvészeti Akadémia rektora, a Bauhaus egyik alapító tagja, a virtuóz festô, Bortnyik Sándor - nagybácsi.

Egyetemi évek jönnek. A kolozsvári Andreescun nincs évfolyam, hogy ne végezne egy-egy unokatestvér.

Mûvészcsalád, öccse fantasztikus ötvöstárgyai ellenére a konkrét világot, a mérnöki pályát választja, de húga már nem tud ellenállni a vele született kényszernek: piktúrát végez, festômûvész.

Harmadik megközelítés

Mintha csak kimért sorsa ellen tiltakozna, zongorázik, balettet tanul, hallani sem akar festészetrôl, aztán egyszer csak azt mondja, mégis felvételizik az Akadémiára.

És itt meg kell állnom a családi emlékek sorolásában, s vissza kell térni a kisgyermekkorba.

Éváék udvarán laknak a Bortnyik nagyszülôk. Ki tudja, milyen meggondolásból, de a pincében ott áll mindkettôjük elôre elkészíttetett koporsója. Faszobrász faragta, diófa koporsók.

Unokatestvérek hada játszik mindennap a dzsungelnek beillô udvaron, ahol különleges virágok, cserjék, futó- és kúszónövények nyújtanak búvóhelyeket a játékhoz, de Éva vezérletével elmegyünk rettegni a pinceablakhoz. Ez egy szertartás. Rettegôsdit játszunk. Színváltós elemlámpával világítja meg a koporsókat, aztán sivalkodva futunk a medence mögött bokorrá növekedett hortenziák árnyékába.

Távolodás a megközelítéstôl

Családi legendák furcsa meséi, mûtermek festékszagú valósága, mûvészettörténeti fogalmak, s azok az örökös kirándulások, ahol a szülôk festenek, s a táj , amelyet mindenki másként lát, nos itt van a gyökere annak a valósból álommá varázsolt világnak, amely Barabás Éva kompozícióin megjelenik.

Mitológiája megközelíthetô, szinte földi, s pályája kezdetének gyors izmusváltó korából csak technikákat, s nem a világlátást hozta magával.

Az a világ már ott volt abban a hajdani látcsôben, amely a valóságot mutatta ugyan, de méreteit s vertikális elhelyezését tekintve a világot úgy láttatta, hogy a bárányfelhôk helyettesítették a járdát.

Barabás Éva festészete ma is felhôjáró. Figurális kompozícióin minden a helyén van ugyan, de nem akarja elhitetni velünk, hogy amit látunk, az a valóság.

Éva festményeket fest, nem a világot. A valóshoz csak annyi köze van, mint a meséknek, a legendáknak egy újsághírhez.

Tucatnyi képzômûvész rokonom közül az ô világa áll legközelebb hozzám. Talán azért, mert azonos meséket hallgattunk, s mert közösen tanultuk meg, hogy legyôzhetô a rettegés.

Vári Attila

- Beszélgetés Kelemen Barnabás hegedûmûvésszel -

Nagysikerû vokálszimfonikus hangversennyel zárult a marosvásárhelyi Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál. Mûsorán - többek között - azzal a Csajkovszkij - hegedûre és zenekarra írt - versenymûvel, melyet a Végh Sándor-, Liszt- és a Rózsavölgyi-díjjal jutalmazott budapesti Kelemen Barnabás tolmácsolt, aki az utóbbi három esztendôben a francia Diapason D’or díjat is megszerezte, és tavaly az év muzsikusa címet is kiérdemelte a klasszikus mûfajban. Hatéves korában kezdte tanulmányait Baranyai Valériánál, 11 évesen már a Liszt Ferenc Zeneakadémia elôkészítô tagozatára nyert felvételt. Mesterei között Rados Ferenc, Isaac Stern, Kurtág György, Igor Ozim nevét említhetjük, akiknek köszönhetôen több díj - a Szigeti József Nemzetközi Hegedûverseny II., a salzburgi Mozart-verseny I., a kuhomi Trio-verseny I. díja Bogányi Gergely és Tibor közremûködésével, a brüsszeli Erzsébet Királyné Hegedûverseny III. díja, ill. sok különdíj - tulajdonosává vált. Lorin Maazellel, Sir Nevill Marrinerrel, Kocsis Zoltánnal, Vásáry Tamással, Syeven Isserlissel és másokkal mûködött közre, felkérésükre. Elôadó- mûvészetéhez Ligeti-, Schnittke-, illetve Kurtág-mûvek magyarországi ôsbemutatója is fûzôdik. A vendégelôadóval a koncert napján, a zenekari próba után váltottunk szót.

- Mindössze három éve szerzett diplomát Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián Perényi Eszter növendékeként, fiatal elôadómûvészként elsô alkalommal koncertezik ma este Marosvásárhelyen.

- Sajnos, Erdélyben is! Bár illenék azt mondani, hogy többször, de legalább tíz éve napolódik idejövetelem, annak ellenére, hogy mindig is figyelemmel kísértem több tekintetben is az itteni történéseket, s nemkülönben ismerem a történelmét is. Ezért is sok az itt élô, és az innen elszármazott barátom. Örülök, hogy végre itt lehetek.

- Amennyire közvetlen, természetes, jó hangulatban mûködött együtt a zenekari próbán a hangszerszólista - zenekar -karmester hármas, épp annyira bizonyult eredményesnek is. Pedig csupán másodszor találkoznak.

- Élményt jelentett mind a hangversenyeket, operaelôadásokat világszerte dirigáló angliai Hilary Griffithsszel, mind a vásárhelyi filharmónia szimfonikus zenekarával közremûködni. Nem tudom, mivel magyarázható, hogy ennyire figyelnek a hangszerszólista "apróságaira". A zenekarnak elvileg a karmesteren keresztül kell kísérnie. Nemegyszer fordult elô, hogy meg sem várta, míg a karmester a legapróbb nüanszokra reagál, mivel ez megannyi megfogalmazhatatlan idôt jelentett volna.

- Tehát a dirigens is bízhat benne.

- Valóban, mint ahogy nagyon örültem a két próba között tapasztalt minôségi ugrásnak is, annak, hogy a fejlôdést a zenekar szinten tudta tartani. Mert ha nem így lenne, a koncerten bizony kicsit csalódottnak érezheti majd magát az ember.

- A tegnapi közös zenekari próba után telefonon beszéltem a szimfonikus zenekar egyik harsonásával, aki mûvészpedadógus a helybeli zeneiskolában, és érdeklôdésemre így sommázta véleményét önrôl: istenien játszik...

- Jó ezt hallani. Meglepô volt és annyira jó érzéssel töltött el, hogy sokan jöttek gratulálni már a próbák után. Meg hogy a televízióban is látták, különbözô felvételeken követhették nyomon az erdélyiek is Bogányi Gergely koncertjeit.

- Úgy tudom, nem egy alkalommal léptek fel együtt.

- Tizenkét esztendeje egy-két alkalommal legalább évente. Idén a New York-i Carnegie Hall nagytermében közös szonátaesten. Több helyen is megfordultunk az évek során, ám idei fellépéseink a csúcsot jelentették.

- Mûvészi pályájának alakulásában igen jelentôs lehet elsô dupla lemeze, mely Liszt - Bogányi Gergellyel közösen - megszólaltatott összes hegedû-zongora mûveit tartalmazza. Ugyanazt a játékszenvedélyt tapasztalhatja az ember mindkettôjük mûvészi teljesítményében. Feltehetôen ezzel is magyarázható fellépéseik sikere. Mi határozza meg az érdeklôdési körét?

- Bár szakmai a kérdés, megpróbálok világi válaszokkal élni, mivel, mint minden mûvész esetében, a mûvészet esetemben is az életem tükre. Nagyon fontos hogy teljes életet éljünk és - visszatérve Gerihez - ebben is hasonlítunk egymáshoz, ám sokban különbözünk is. És épp ez a másság az, ami beválik, ez hoz színt a játékunkba. Hasonlóképpen fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Szeretettel kell gondolnunk azokra, akikkel élünk. Ilyen vonatkozásban nagyon hálás vagyok a sorsnak. Csodálatos feleségemmel, aki szintén hegedûmûvész és a Szigeti József Nemzetközi Hegedûverseny nyertese (nyolc éve vagyunk házasok és van egy másfél éves kislányunk is) igyekszünk sokat együtt lenni, szép, tartalmas dolgokat végezni. Gyakran muzsikálunk együtt, még többet külön, lemezeket készítünk a Hungaroton lemezgyárnál, és amikor csak tehetjük, együtt sízünk, búvárkodunk, sportolunk, törekszünk arra, hogy a családban mindenkivel jól legyünk. Régóta tervezgetünk egyébként egy közös koncertkörutat Erdély természeti szépségeinek felfedezésére és az itt élôk megismerésére is.

- Ezek szerint megfér két dudás ama csárdában...

- Meg. Azért is, mert bízom a feleségem véleményében, hisz rengeteget tanultam tôle.

- Kritikus-e önmaga iránt Kelemen Barnabás?

- Nagyon is. Rögzítettem is az itteni próbákat, hogy újrahallgatva felfedezhessem, miben kell még a játékomban javítanom.

- A világ egyik legrangosabb hegedûversenyén, az Indianapolisi Nemzetközi Hegedûversenyen is az elsô díjat megszerzô Kelemen Barnabás számára, aki sok híres fesztiválon fellépett, biztos jó tudni, érezni, hogy magyar nemzetiségû elôadómûvészként, magyar szerzôk mûveit is tolmácsolva képezi részét az európai kultúrának, járul hozzá annak gyarapításához.

- Ez nyilvánvaló akkor is, ha meg sem szólalnék, hiszen ránk is támaszkodik az európai kultúra, melynek nem akármilyen pillére vagyunk. Tehát nem meghatóbb európaiságomat érezni, mint magyarságomat. Sôt, sokkal erôtelje-sebben nyilvánulhat ez meg az általam ma este eljátszandó Csajkovszkij-hegedûverseny kapcsán. Hogy mi kötheti a nagy orosz zeneszerzôt a magyarokhoz? Jelen esetben nem más, mint az, hogy a szerzô ezt a darabját a világhírû magyar hegedûmûvésznek, Auer Lipótnak írta, akivel együtt dolgozott, és aki Szentpétervárott élt akkoriban. De mert apró nézeteltérésre került sor a hegedûverseny megjelenése elôtt, a kottán nem szerepel Auer Lipót neve.

- Ha jól tudom, három évvel a mû születése után, tehát 1881-ben, amikor Bécsben mutatták be a hegedûversenyt, a filharmonikusok élén a szintén magyarországi, gyôri születésû Richter János állt. A véletlen mûve-e, hogy ön épp ezt az idén 125 éves hegedûversenyt tûzte mûsorára? És egyáltalán mivel magyarázható nemcsak a népszerûsége, egyértelmû sikere is világszerte?

- ami a választást illeti, egyszerûen így adódott. A világsiker magyarázata pedig a nyilvánvalóan gyönyörû témákon túl abban a nagyon különleges világban, abban az erôteljes színpadi vízióban rejlik, mely Csajkovszkijt jellemzi. Megfogalmazhatatlan ez a vízió. Ezért a darab mögé képzelhetô gyönyörû világ talán egyetlen más mûvében sem érvényesül annyira, mint hegedûversenyében. Ettôl ennyire különleges, ettôl különbözik annyira a többi romantikus mûtôl.

Járay Fekete Katalin

Hetven éve, 1934. október 24-én halt meg Budapesten Boncza Berta, azaz Csinszka, Ady Endre felesége és múzsája.

1894. június 7-én született Csucsán, apja Boncza Miklós, földbirtokos, jogász, országgyûlési képviselô volt, ô szerkesztette a Magyar Közigazgatás címû szaklapot. Lányát, aki a hatalmas park közepén álló, várnak is nevezett Boncza-kastélyban nôtt fel, nagy szigorban nevelte. Berta szép és egzaltált, s otthoni körülményei ellenére modern, felvilágosodott lány volt. Rebellis, akár Ady. 1911-ben írt elôször kamaszos rajongással a költônek, s verseket küldött neki, ezután rendszeresen leveleztek. Volt benne némi kékharisnya-hajlam, Szendrey Júlia szerepét képzelte magának Ady, a költô mellett.

Ady számára - aki 1912-ben szakított Lédával - a lány kivált sok rajongója közül, mert az Érmindszenttôl nem túl távol esô Csucsán lakott, s az idôsödô bohém egyre inkább szükségét érezte egy igazi otthonnak. Személyesen 1914-ben találkoztak, amikor Ady átruccant Csucsára, hogy megismerkedjen "kis húgával". Csinszka nagyanyja szeretettel fogadta, de Boncza Miklós - Tisza István párthíve, méltó ellenfél Ady számára - mereven ellenállt házasodási terveiknek. Nem is adta a beleegyezését, árvaszéki engedéllyel keltek egybe. Az esküvô Budapesten, 1915. március 27-én, Bárczi István polgármester elôtt volt, majd a Szilágyi Dezsô téri református templomban. Ekkor az "örömapa" kijelentette: két évig se tart a frigy, de ha mégis, meglátogatja ôket, ám a határidô elôtt három hónappal meghalt.

A Csinszka név Adytól származik, aki magát tréfából lengyel grófnak, Csacsinszkynak adta ki, s Berta lett Csacsinszka. Ennek becézô rövidítése lett a Csinszka, melyet késôbb írói névként is használt. Ady szerelmi lírájának legszebb, gyöngéd melegséget sugárzó darabjai hozzá szólnak: Ôrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemrôl, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének.

Házasságuk némileg menekülés volt a háború valósága elôl. A világháború elsô éveiben Csucsán laktak, a kastély melletti kis, kétszobás házban. A környezet csöndje, a természet közelsége jó hatással volt Adyra. Számos látogatójuk volt: Ady szülei, Ady Lajosék, Bölöni György, Fenyô Miksa, Rippl-Rónai. Csinszka különösen apósával került jó viszonyba. Adyt kétszer is behívták, másodszor néhány napra be is vonult Kolozsvárra, míg felmentését meg nem kapta, de a Csucsán átvonuló katonavonatok is közel hozták a háborút.

1917 ôszén Pestre költöztek, a Veres Pálné utca 4. szám alá, a Boncza Miklóstól örökölt lakásba. Csinszka lelkesen rendezte be otthonukat, de a költô ekkor már nagyon beteg volt, 1919. január 27-én meghalt. Csinszka mindössze 24 éves ekkor. Ady halála után Babits Mihályt ostromolta leveleivel és verseivel. 1922-ben feleségül ment Márffy Ödön festômûvészhez, a Nyolcak posztimpresszionista mûvészcsoport tagjához, akinek e házasság társadalmi megbecsülést és anyagi biztonságot jelentett. Márffy több jelentôs portrét festett Csinszkáról.

Csinszka emlékiratai és a költôvel váltott levelezése az Ady-kutatás alapvetô forrása. Saját költeményei Csinszka versei címmel 1931-ben jelentek meg Márffy illusztrációival, darabjai jórészt Ady-utánérzések. Egyénisége, szerepe Ady mellett, új házassága sok vitát kavart. A visszaemlékezések szerint nyugtalan lélek volt, de mindkét mûvész - a költô és a festô - az angyali múzsát látta benne. 1934. október 24-én halt meg Budapesten.

Életem könyve címû visszaemlékezései 1990-ben, levelezése Babits Mihállyal (Drága Csinszka, Drága Mis) 1994-ben jelentek meg. Története részletesen Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya, Robotos Imre: Az igazi Csinszka, és Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága címû könyvébôl ismerhetô meg.

Ritka dolog manapság, hogy egy festômûvész a saját kiállítását mutassa be. Erre vállalkozott Incze István Botond fiatal marosvásárhelyi képzômûvész, aki Budapesten folytatott tanulmányai után tért vissza szülôvárosába, s az azóta eltelt négy év termését állította ki a Bernády Házban.

A tájképekbôl álló tárlat, amely a Kárpát-medencei hangulatok címet kapta, azt a kötôdést bizonyítja, amellyel az alkotó a pusztától a Békási-szoroson át a mezôségi táj sajátságos ritmusához ragaszkodik. A pusztai égiháború, az egyedien szép mezômadarasi dombok, a kiállítás királynôjének nevezett vízesés mellett a látogató számára meglepetést jelentenek az esti Budapestet, a Dunát, a Lánchidat, a fôváros páratlan esti lüktetését, hangulatát ábrázoló képek. Annál is inkább, mivel a valóságon túl, jobbára képesla- pokról ismerôs ez a látvány, ezért is meglepô, hogy az alkotó vállalkozott arra, hogy a festôvásznon is megörökítse. Merész színek, merész társítások, lendület és erô árad a képekbôl, amelyek azt tükrözik, hogy az alkotó ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az erdélyi táj szeretete mellett otthonosan mozog már a Kárpát-medence minden tájegységében, és meghódította magának a nemzet fôvárosát is.

(bodolai)

Bölöni Domokos

(Szemétbe dobott iratok. Két jegyzôkönyv és egy másolat)

Elsô

Készült 1989. december 14-én az 2. Sz. Alapszerv. küküllôbereki rendes havi közgyûlésén. Jelen vannak: Medves Rozália elvtársnô, a községi pártbizottság titkára, Codrut Gheorghe helyettes titkár, jelen van az alapszervezet nyilvántartójában szereplô 31 (harmincegy) tagból 26 tag, igazoltan hiányzik 5 (öt) párttag. Jelen vannak továbbá Kelemen Ioan és Balázs Francisc elvtársak, akik az ajánlást adják.

Balog Alexandru P. elvtárs, a helyi alapszervezet titkára üdvözli a megjelenteket és javasolja, hogy a gyûlés levezetésére válasszanak egy 3 tagból álló elnökséget. Az alapszervezet tagsága egyetért azzal, hogy az elnökség 3 tagból álljon.

Varga Zoltán javasolja Medvési Rozália, Codrut Gheorghe és Balog Alexandru elvtársakat. Balog Alexandru P. elvtárs kéri, hogy az elnökség foglalja el a helyét, és az elnökség a gyûlés levezetésével Medves Rozália elvtársnôt bízza meg. Medves Rozália elvtársnô napirendi pontként javasolja Balázs Gligorie elvtárs párttagságba történô felvevô kérésének letárgyalását. Az alapszervezet tagsága a napirendi ponttal egyetért és kézfelemeléssel egyhangúlag megszavazta. Medves Rozália elvtársnô bejelenti, hogy a gyûlésen részt vesz Kelemen Ioan és Balázs Francisc, akik az ajánlást tették, ezután javaslatot kér egy jegyzôkönyvvezetôre, amivel a tagság egyetért. Balog Alexandru P. elvtárs jegyzôkönyvvezetônek javasolja Fábián Coloman elvtársat, a tett javaslatot a tagság egyhangúlag megszavazta.

Ezek után rátérnek a napirendi pont megvitatására. Medves Rozália, a községi pártbizottság titkára átadja a szót Balog Alexandru P.-nak, az alapszervezet titkárának, aki elôterjeszti a tag felvételi kérését, a büró referátumát és a két ajánlást. Medves elvtársnô felkéri Balázs Gligorie elvt.-t, hogy mondja el az önéletrajzát, ami után kérdések, hozzászólások és javaslatok következnek.

1) Balázs Francisc elmondja, hogy kisgyermek korától ismeri, családi élete megfelelô, a feladatoknak eleget tesz, javasolja, hogy Balázs elvtárs tagja legyen a Román Kommunista Pártnak.

2) Nagy Stefan (Pityu) elvtárs egyetért, hogy tagja legyen a Román Kommunista Pártnak, kérdezi, hogy mi késztette arra, hogy belépjen a párt soraiba. A válasz az, hogy megérti a párt programját és úgy érzi, hogy jobban és hasznosabban tud tevékenykedni.

3) Szabó Emeric egyetért azzal, hogy Balázs elvtárs tagja legyena Román Kommunista Pártnak, mivel úgy családi, mint társadalmi élete jónak minôsíthetô.

4. Codrut Gheorghe elvtárs egyetért azzal, hogy bekerüljön a párttagok soraiba. Kérdése az, hogy mi a legfelsôbb fóruma a pártnak. Válasz: a Kongresszus.

Több hozzászólás nem volt, így Medves elvtársnô a közgyûlés szavazata alá bocsátja az alapszervezet bürója javaslatát, hogy Balázs Gligorie legyen felvéve az RKP soraiba. A közgyûlés résztvevôi kézfelemeléssel megszavazták, és így Balázs Gligorie bekerül a párttagok soraiba.

Ezek után Medves elvtársnô felkéri Balázs Gligorie elvtársat, hogy olvassa fel az ünnepélyes kötelezettségvállalást, amelyet a felolvasás után Balázs elvtárs saját kezûleg aláír.

Balázs elvtárs megköszöni a tagságnak az iránta való bizalmát és ígéri, hogy a rábízott feladatokat becsülettel elvégzi.

Több téma nem lévén Medves Rozália elvtársnô megköszöni a megjelenést és a közgyûlést bezártnak nyilvánítja.

Küküllôberek, 1989. december 14.

Elnökség Alapszervezet titkára

(Olvasható (Olvasható

aláírások) (Pecsét) aláírás)

Második

Magyar Demokraták Romániai Szövetsége. Elsô magyar Jegyzôkönyv. Felvétetett 1990. január 3-án, kicsiny falunk drága templomában, a rendkívüli vecsernyét követôen. Igét hirdetett az igen tisztelt Tiszteletes Úr. Jelen vannak a gyülekezet tagjai, élükön a vezetôséggel. A gyûlés Balázs Ferenc kántor javaslatára elénekli az 52. Zsoltárt, melyet a Székely Himnusz követ, abszolút önkéntes alapon. Erdôs Kodruc György községi kultúrigazgató felolvassa Medves Rozália üzenetét, melyben arra buzdítja Küküllôberek dolgozóit, hogy vegyék kezükbe sorsukat, és alakítsák meg a küküllôbereki magyar dolgozók demokratikus szervezetét. Medves Rozália elvtársnôt ugyanis a sutyori pletykákkal ellentétben nem kergették el a községi néptanácsból, hanem telefon jött a megyétôl, hogy be lett választva a Nemzeti Megmentési Front soraiba, vidékünk zonális képviselôjeképpen.

(Megjegyzés. Néhány borízû hang belekrákog, de ôket elhallgattatja a Tiszteletes Úr, aki feddôleg tekint a sorok irányába, mondván: "Emberek, ez itt az Isten háza, nem a Csula bá korcsomája." A nép elcsitul.) A rend helyre lévén állítva Erdôs Kodruc Györi Tanár úr javaslatokat kér egy háromtagú elnökség jelölésére, amely meg is történik, a következôképpen: 1. Járai Gábor Zebulon lelkész, 2. E. Kodruc György népmûvelô, 3. Balog Sándor (Patika) fôgondnok, aki önkritika formájában elmondja, hogy eddigelé is ô volt a helyi alapszervezet titkára, és soha senkit Küküllôberekrôl el nem vittek, tehát kéri az alapszervezetet, hogy mentse fel, hogy elfoglalhassa helyét a demokratikus szövetségben. Az alapszervezeti tagok kézfelemeléssel mentik fel Balog Sándor (P) fôgondnokot az alapszervezeti titkári tisztségébôl, és megbízzák a gyûlés levezetésével. Balog Sándor P. úr röviden vázolja a helyzetet. Miután gyôzôtt a decemberi forradalom, nekünk is föl kell ébrednünk. Még az ilyen eldugott faluban is él a szabadság, és élni fog, míg csak magyar szív dobog a kebelünkben. Célunk az, hogy magyarként is szabadon éljünk a szabaddá vált hazában. De errôl többet tud mondani E. Kodruc tanár úr. (Átaladja a szót.)

E. Kodruc György tanár úr mint népmûvelô arról beszél, hogy mennyit szenvedtünk az átkos diktatúra alatt. Ezért javasolja, hogy hallgassák meg a szövetség tervezetét, és utána alakuljunk át.

Járai Gábor Zebulon tiszteletes úr javasolja, hogy ne átalakuljunk, hanem meg. Akik vétkeztek, ismerjék be a bûnüket, és az Isten megbocsát. Balázs Gergely közbekiabált: "Égessék el a pártkönyvüket, és kövessenek eklézsiát!" Azzal torkolják le, hogy könnyen jár a szája, akit csak most vettek fel decemberben, s még nem kaphatta kézhez a piros könyvet, nem is kell, kiáltja vissza Balázs Gergely, csak azért kellett, hogy útlevelet kapjunk Magyarországra!…De immá’ pucoljanak a büdös komonisták, ne mü!

Az általános kavarodást a Tiszteletes Úr inti le. "Halljuk a szervezeti szabályzatot!"

E. Kodruc Györi felolvassa a tervezetet, utána elszavalja Reményik Sándor versét, az istókját: Emberek, ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát, és javasolja, hogy a régi igazgató helyére nevezzék ki a feleségét, Kodruc Lia óvónénit, mert idevaló. A közgyûlés lelkesedése nem ismer határokat, valakik azt kiabálják, alakítsunk magyar pártot, de a fôgondnok úr csendet kér, és azt mondja: emberek, ez az új szövetség, ez a ma