Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az utóbbi idôben lábra kapott értesülések szerint Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea sikeresen lobbizott a Szabadság utcai sportrepülôtér területének átvétele érdekében, ahol a város ipari parkot szeretne létesíteni. A napokban Marosvásárhelyen járt az illetékes szakminisztérium képviselôje, aki a helyszínen felmérte a terepet. A kiszivárgott információk arról szóltak, hogy a területért cserébe a Szászrégen melletti Mocsárerdôben található egykori katonai repteret adták volna az aeroklubnak.

A feltételes mód azért indokolt, mert az általunk megkeresett Cormos Suciu Petru, a sportklub parancsnoka cáfolta ezeket az értesüléseket. Cormos nem tagadta, hogy valóban szóba került a mocsárerdei költözés gondolata, de ezt a távolság miatt el is vetették, hisz a klubtagok többsége számára nem lehetett volna megoldani a 30 km-es ingázást. Mint említette, a felettes szervek között történt egyeztetések során arra a következtetésre jutottak, hogy a terület ipari parkként való igénybevétele csak akkor válik lehetségessé, ha a város környékén új sportrepülôteret létesítenek, márpedig ez a legoptimistább becslés szerint is 160 milliárd lejes beruházást igényel.

- Az aeroklub csak akkor költözik, ha teljességével készen áll az új infrastruktúra - vonta le a végkövetkeztetést Cormos parancsnok, aki nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy honnan lehetne elôteremteni az új repülôklub létesítéséhez szükséges összeget.

A központi költségvetésbôl teljességgel valószínûtlen, hogy ekkora beruházásra pénzt tudnának fordítani, míg a költözésben elsôsorban érdekelt város törvény szerint nem fordíthat pénzt egy olyan létesítményre, amely nem képezi a tulajdonát. Ez a patthelyzet juttat arra a következtetésre, hogy a Szabadság utcai aeroklub belátható idôn belül nem költözik el jelenlegi helyérôl.

A Versenyhivatal november 1-5. között közvélemény-kutatást végez a romániai vállalkozók körében annak kiderítésére, hogy mennyire jártasak a versenyhelyzetekre vonatkozó törvénykezésben.

A közvélemény-kutatást a Versenyhivatal területi kirendeltségeinek felügyelôi végzik a megyékben, a legnagyobb gazdasági egységek körében, amelyeket felkérnek egy kérdôív kitöltésére. A fent említett közvélemény-kutatást a Versenyhivatal prioritásként kezeli, amitôl a vállalkozókkal való hatékony kapcsolatteremtést remél, a vonatkozó törvénykezés jobb megismerése érdekében. Az európai közösségben érvényben levô, a versenyhelyzetekre és az állami támogatásra vonatkozó jogszabályokat ugyanis már a 6., A versenyhelyzeti politika befejezésének címû tárgyalási fejezet idôpontjától, még a csatlakozás elôtt kell alkalmazni, így biztosítva a gazdasági egységek számára a lehetôséget, hogy üzleti stratégiájukat az európai szabályokhoz igazítsák. A közvélemény-kutatás eredményeit nyilvánosságra hozzák és felhasználják az idevágó törvénykezés jobb alkalmazása, egy normális versenyhelyzet kialakításának szorgalmazása és fenntartása érdekében - áll a Versenyhivatal sajtóközleményében.

A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetségének vezetôsége október végi ülésén a 170.000-es tagság nevében felháborodásának adott hangot a tanszemélyzet és a tanügyben dolgozó kisegítô személyzet bérének nem megfelelô emelése miatt, továbbá azért, hogy az országos és a nemzetközi törvényeket mellôzve a TSZSZSZ véleményét nem vették figyelembe a bérezésre vonatkozó törvények megalkotásakor, illetve hogy a szakminisztérium nem vette figyelembe az ágazati kollektív munkaszerzôdés elôírásait. A 2005. évi költségvetési törvény megvitatása során a nemzeti bruttó össztermékbôl a tanügynek szánt négy százalék nem biztosítja az elfogadható béremelést s az oktatásügy anyagi alapjainak megteremtését. Mindezeket figyelembe véve, ha a tanügyiek és az adminisztratív személyzet bérezésére vonatkozó törvénytervezet nem rendelkezik a tanügyben dolgozók bérének a megkétszerezésérôl, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége általános sztrájkot helyez kilátásba - olvasható a szakszervezet közleményében.

Aktuális

A marosvásárhelyi Aquaservvel kapcsolatos, mesterségesen gerjesztett botrány kedden csúcsosodott. Ekkor a vízszolgáltató vállalat képviselôi végre minden egyes, az elmúlt évek folyamán nyíltan vagy kulisszák mögött elhangzott vádat cáfoltak.

A leggyakrabban hangoztatott vád a víz magas ára. A 2000-ben polgármesteri székbe került Dorin Florea már startból "kiszúrta" magának az Aquaservet. Hogy a víz ára a legmagasabb Marosvásárhelyen, hogy a vállalat túl sokat költ beruházásokra, hogy milliárdos nagyságrendû nyereséget termel évente, hogy a vállalati alkalmazottak fizetései csillagászatiak... és még lehetne sorolni. Elég visszalapozni a négy év óta megjelent lapokat, és kialakul a kép: valóságos lejáratási kampány indult akkor az Aquaserv ellen. Hogy a polgármester szemét miért éppen a romániai szinten is egyik legkorszerûbben mûködô vízszolgáltató szúrja, találgathatjuk. Lehet, hogy az Aquaserv vezérigazgatóját nem kedveli (emlékezzünk csak vissza a Darabán Ottó elleni személyeskedéseire, fenyegetéseire), de az is lehet, hogy másnak szánja ezt a posztot, másrészt csalódott lehet amiatt is, hogy Aquaserv nem az az "engedelmes", manipulálható vállalat, amilyenre a városgazda számított.

Hát nem az. Az Aquaserv - ellentétben más közüzemi szolgáltatókkal - idejében észbe kapott. Perspektívában gondolkodik, és már a kezdetektôl megragadta az összes kínálkozó lehetôséget a víz- és csatornahálózat fejlesztésére: a BERD-kölcsönt, az ISPA- programot. Az Aquaserv országos szinten az elsôk között vett részt a BERD-programban, az ISPA-pályázat elnyeréséért pedig, mint a keddi, vádaskodó szakszervezetekkel megtartott tárgyaláson kiderült: éppen az akkoriban államtitkárként ténykedô Ovidiu Natea prefektus és Borbély László képviselôk tettek a legtöbbet. Érdekes volt figyelni a megbeszélésen a "közvetítô" szerepét eljátszó fôispánt, aki igyekezett mindenáron más irányba terelni a beszélgetés fonalát, mint amire az Aquaserv számított. Azt a fôispánt, aki az utóbbi idôben nyíltan a polgármester mellett áll ki, és akit - a most fújdogáló politikai szelek miatt - nyilván kellemetlenül érintett az Aquaservet támogató egykori tevékenységének felemlegetése.

És akkor még szóljunk a heveskedô szakszervezetekrôl. Amelyek - gyanúsan hirtelen támadt érdekvédelmi buzgalmukban - mindent tudni vélnek, magyarázatokat követelnek, sôt, azt, hogy az esetleges ármódosításokat megelôzôen a vállalat vezetôi konzultáljanak (!) velük. Nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy az Aquaservet a BERD-del megkötött beruházási szerzôdés kötelezi bizonyos árnövekedésekre, hiszen a hálózat korszerûsítésére felvett kölcsönt vissza is kell fizetni. A konfliktus, bár a bôsz szakszervezeti vezetôk beismerésével, miszerint tévedtek, nem biztos, hogy lecsengett. Egyesek ugyanis a mának élnek. A vízszolgáltatónak azonban a holnapra is kell gondolnia.

A Képviselôház plénuma cikkelyenként tárgyalta és végsô szavazással jóváhagyta a kataszterre és telekkönyvi rendszerre vonatkozó törvényt módosító sürgôsségi törvényerejû rendeletet. Az RMDSZ-frakció a rendelet ellen szavazott. Az RMDSZ álláspontját Márton Árpád képviselô ismertette, aki egyben módosító javaslatait is fenntartotta.

A parlamenti csoport a törvény jóváhagyása ellen szavazott, mivel az egész telekkönyvi rendszer veszélybe sodródhat azáltal, hogy nem szabályozza egyértelmûen, hogy mi is történik a telekkönyvi hivatalokban, az erdészeteknél és más szakosodott kataszteri hivatalokban létezô dokumentumokkal. A törvény nem rendelkezik arról, hogy az új telekkönyvi hivatalok hol fognak mûködni azokon a településeken, ahol nincs kataszteri hivatal, illetve hova kerül azokon a településeken, ahol van. A törvény a kataszteri hivatalok személyzetének átvételérôl rendelkezik, de a telekkönyvi hivatalok személyzete számára csak a létezô üres állások betöltését teszi lehetôvé versenyvizsga útján, ezáltal fennáll annak a veszélye, hogy ezek a hivatalok nem fognak megfelelô, a telekkönyv vezetését, illetve annak követését elvégezni tudó, képzett alkalmazottakkal rendelkezni. A jogszabály egésze inkább megnehezíti, mint megkönnyíti az ingatlanok helyzetének követését az állam és az Unió polgárai számának ezen információkhoz való hozzáférését. Feltehetôen néhány hónap múlva ki fog derülni, hogy nekünk volt igazunk, és módosítani kell majd a rendeletet úgy, ahogy az a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv módosítása esetében bekövetkezett.

Felmentésüket kérték szerdán Hágában azok a brit ügyvédek, akiket szeptemberben Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök mellé rendelt ki hivatalból, a vádlott akarata ellenére a hágai Nemzetközi Törvényszék.

Steven Kay és asszisztense, Gillian Higgins lemondási kérelmét a hágai törvényszék is megerôsítette. A testület döntéséig ideiglenesen ellátják tisztségüket, ez azonban akár hetekig is eltarthat.

Kay lemondásának híre, mint arról az MTI belgrádi tudósítója, Petky József beszámolt, már szerdán reggel szerepelt a belgrádi médiában. A B92 rádió és a Vecernje Novosti címû napilap egyaránt úgy tudta, hogy Kay tiszteletben kívánja tartani Milosevicnek azt az óhaját, hogy önmagát védje a perben. A brit ügyvéd indoklásában rámutat arra, hogy semmilyen kommunikáció nincs közötte és a vádlott között, s Milosevic nem hajlandó ôt elismerni védôjeként. Ez a veszély egy újabb hivatalból kirendelt ügyvéd esetében is fennáll.

A hágai törvényszék szeptember 2-án jelölte ki Kayt és Gillian Higginst Milosevic védelmére, mert a 2002. februárja óta folyó per tárgyalását a 63 éves vádlott megromlott egészségi állapota miatt tucatszor el kellett napolni. Milosevic elôzôleg - amikor még saját maga látta el védelmét - 1600 potenciális tanú jegyzékét állította össze, akiket meg akart idéztetni, köztük a korszak neves államférfijait. A hivatalból kirendelt ügyvédek 138 tanút tartalmazó listát nyújtottak át a bíróságnak, de szembesülniük kellett a beidézett tanúk tömeges bojkottjával, ami zsákutcába sodorta a bírósági eljárást. A tanúk többsége azért utasította vissza az idézést, mert nem értett egyet azzal, hogy a törvényszék a vádlott ellenkezésével nem törôdve hivatalból rendelt ki mellé két védôügyvédet.

Milosevic ellen összesen több mint 60 ügyben emeltek vádat, köztük népirtás, háborús és emberiesség elleni bûntettek címén, amelyeket a 90-es évek balkáni háborúi, a horvátországi, a boszniai és a koszovói konfliktus idején követett el. A három háborúnak több mint 200 ezer halálos áldozata volt.

(MTI/Reuters) Az Egyesült Államok nem tartotta be ígéretét, hogy nem alkalmaz kínzást, embertelen és megalázó bánásmódot - állapította meg az Amnesty International abban a szerdán nyilvánosságra hozott jelentésben, amelyet a terrorizmus elleni háború és az emberi jogok kapcsolatáról adtak ki.

A londoni központú emberi jogi szervezet azzal vádolja Washingtont, hogy a 2001. szeptember 11-i New York és Washington elleni terrortámadások háborús mentalitást váltottak ki a Bush-kormányzatból. Cselekedetei során semmibe vette a hadviselést szabályozó jogot, és semmibe vette az emberi jogi elveket. Tette mindezt azzal a jól bevált módszerrel, hogy a "nemzetbiztonságra", vagy a "katonai szükségszerûségre" hivatkoztak. Az Amnesty International szerint Washington a legjobb esetben is azzal vádolható, hogy megteremtette a lehetôségeket a kínzásokra és a kegyetlen bánásmódra, és a túlkapásokról szóló vádakra nem válaszolt megfelelô intézkedésekkel. A legrosszabb esetben viszont azzal is, hogy olyan kihallgatási módszereket engedélyezett, amelyekkel megsértette a kínzás tilalmára vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit.

A szervezet emlékeztetett az áprilisban nyilvánosságra került fotókra, amelyek a bagdadi Abu Graib börtönben megkínzott iraki foglyokról készültek, és amelyek az AI szerint "éveken át fogják kísérteni az Egyesült Államokat és a világ többi részét". A jelentés bírálta azt az amerikai tendenciát is, amely a kínzásokat a katonákat ért stresszel magyarázza, mert ez azzal fenyeget, hogy az amerikai hadsereg a jövôben is eltûri a foglyokkal szembeni embertelen bánásmódot.

Az Amnesty International azt is felrója Washingtonnak, hogy kettôs mércét alkalmaz: elítéli azokat az országokat, ahol embereket kínoznak, de megpróbálja élét venni azoknak az ügyeknek, amelyekben amerikaiak érintettek. Ez pedig aláássa az Egyesült Államoknak mint az emberi jogok globális bajnokának hitelét.

A szervezet felszólítja az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot. A kínzás, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód megelôzése mindenekelôtt politikai akarat kérdése - szögezi le végezetül az Amnesty International.

(MTI) Három nap leforgása alatt a vajdasági magyarság két kiemelkedô közéleti személyisége, a legnagyobb magyar párt elnöke és az egyetlen magyar nyelvû napilap fôszerkesztôje került "testközelbe" a szerbiai bûnüldözô szervekkel; kettejük ügyének közös jellemzôje, hogy feltételezett "bûnesetük" nem mostanság történt, de valami oknál fogva a hatóságok most látták elérkezettnek az idôt arra, hogy behatóbban foglalkozzanak velük.

A múlt héten szerdán a rendôrség kihallgatta Kókai Pétert, a Magyar Szó címû újvidéki napilap fôszerkesztôjét, az öt hónappal ezelôtt, május 7-én megrendezett, sokat vitatott honvédtalálkozó miatt. Sava Grujic, az Össz-szerb Nemzeti Mozgalom nevû szervezet elnöke közvetlenül a rendezvény után tett feljelentést amiatt, hogy "fasiszta katonák, az 1942-es délvidéki razziák végrehajtói" tartottak gyûlést a Magyar Szó lapkiadójának helyiségében.

Két nappal késôbb, múlt pénteken Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke nyilvánosságra hozta, hogy ugyancsak rendôrségi meghallgatáson járt. Aznap éjféltájt a szerb belügyminisztérium közleményt adott ki, miszerint átadták az ügyészségnek a bûnvádi feljelentést a VMSZ elnöke ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy szabadkai polgármesterként összesen közel 5,5 millió dinárral (majdnem 18 millió forint) károsította meg az államot egy magánvállalat és egy bank javára.

A honvédtalálkozó öt hónapja történt, ráadásul ítéletet mondott felette a vajdasági kormány és a parlament, illetve szinte minden szerbiai párt vajdasági szervezete. A Kasza elleni bûnvádi feljelentés pedig egy olyan ügyre vonatkozik, amely öt éve történt, a hatóságok már több ízben vizsgálták egy magánszemély bûnvádi feljelentése alapján, amelyet alaptalannak minôsített és elutasított a szabadkai kerületi és a szerbiai legfelsôbb bíróság.

Felvetôdik a kérdést, hogy miért éppen most, öt hónappal, illetve öt évvel a történtek után kezdenek foglalkozni a hatóságok a két, szinte már elfeledett esettel? Összefüggésben van-e ez azzal, hogy a Kókai vezette lap hasábjain tette közhírré, a VMSZ elnöke pedig a politika kínálta lehetôségekkel hozta a világ tudomására, hogy valami nincs rendjét a Vajdaságban, s a magyarok egyre gyakrabban szenvedô alanyai különféle jogsértéseknek ?

Kasza József egyértelmû összefüggés lát a két eset között, a hatóságok szerinte "pszichikai nyomásgyakorláshoz" folyamodnak, mert "a magyarok ki merték mondani, hogy verik ôket". A VMSZ elnöksége egyenesen politikai leszámolásnak és koncepciógyanús ügynek tartja a Kasza elleni bûnvádi eljárást. Az MTI-nek nyilatkozó szabadkai polgármester, Kucsera Géza is úgy látja, hogy "politikai színezete" van a dolognak, gyanús tartja a "túl pontos" idôzítést.

Nem tartja véletlen egybeesésnek a történteket Kókai Péter sem.

"Voltak a magyarverések, amelyekrôl a Magyar Szó írt, s amelyek ellen Kasza is felemelte a hangját. Talán úgy látták, hogy a vajdasági magyarok állandóan a szenvedô, ártatlan áldozat képében tüntetik fel magukat a külföldi nyilvánosság elôtt" - mondja Kókai, aki szerint "javítandó" a képen a szerb hatóságok "felpiszkálják" a múltbeli ügyeket. Talán így akarják a külföld tudomására hozni, hogy a magyar népcsoport vezetôi és kiemelt tisztségviselôi micsoda sáros és korrupt emberek, elsô számú politikai vezetôjük csaló és gazember, aki milliókkal károsította meg az államot, a vajdasági magyar sajtó vezetô embere pedig a fasizmus újraélesztésén fáradozik.

Kókai szerint a rendôrségi meghallgatás nagyon korrekt volt. A vizsgálatot vezetô tiszt szinte "félénken és szégyenlôsen" viszonyult az ügyhöz. A fôszerkesztô magyarul, tolmács igénybevételével nyilatkozott, kihasználva a hatályos törvény adta lehetôséget.

A fôszerkesztô rákérdezett arra, hogy miért vártak öt hónapot az ügy kivizsgálásával? A sokat sejtetô hivatalos válasz úgy hangzott: "Kénytelenek voltak cselekedni, mert az ügyészség utasította ôket, hogy sürgôsséggel vizsgálják ki az esetet és készítsék el a jelentést".

Marad a kérdés: sürgette-e valaki az ügyészséget?

Kampánynyitó elôtti utolsó sajtótájékoztatóját tartotta tegnap az RMDSZ megyei szervezete. Részt vett dr. Kelemen Atilla elnök, Borbély László, a TKT elnöke és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök.

Kelemen Atilla szerint idén sokkal nagyobb kampánystábbal vágnak neki, mert a kampány rövid, alig négy hét, ezalatt sok helységet akarnak felkeresni. Az esélylatolgatás során felmerült, hogy az embertôl emberig, azaz a közvetlen megszólítás módszerével hatékonyabban juttathatják el az emberekhez az RMDSZ üzenetét. Emellett a rétegtalálkozókat is fontosnak tartják, oktatás, egészségügy, településfejlesztés és egyéb témakörökben.

Vezérgondolat a Rákóczi-féle gondolat

A továbbiakban Kelemen Atilla elmondta, hogy letették a jelöltlistákat a választási irodába, megfogalmazták az RMDSZ programját, amely részben egybeesik Markó Béla választási programjával. A Maros megyei kampány vezérgondolatát a Rákóczi- féle gondolatok köré építik. Terveik között szerepel II. Rákóczi Ferenc szobrának a felállítása még az idén. Mint kijelentette: ô lesz a reklámanyagok fôszereplôje is. Határozott, korrekt és pozitív kampányt szeretnének.

Közelebb az emberekhez!

Az RMDSZ választási kampányának egyik vezérgondolata: közelebb az emberekhez. Rájöttek, hogy a fórumok, amelyekrôl az emberek csupán közvetett információkat kapnak, nem a legszerencsésebbek. Ezért döntöttek a közvetlen megszólítás mellett, nyilatkozta Borbély László. Mint mondta, így akarják meggyôzni az embereket, hogy érdemes lesz november 28-án elmenni szavazni és érdemes az RMDSZ jelöltjeire szavazni.

"Kampányon kívül" szólt a tanügyrôl, az igazgatók kinevezésérôl és az iskolanévadásról. Mint mondta, az iskolanévadás bürokratikus, a tanfelügyelôség eljárása a törvénytelenség határát súrolja, ugyanis, tette hozzá, a fôtanfelügyelô, illetve az az öttagú bizottság, amelynek egyetlen magyar tagja van, önkényesen ítélkezik. Megengedhetetlennek nevezte, hogy Marosvásárhelyen ne legyenek magyar iskolanevek. Kezdeményezik - és ehhez a törvény is hátteret biztosít -, hogy az önkormányzat döntsön mind az iskolanévadások, mind az igazgatók kinevezésének ügyében.

Brassai Zsombor, a megyei kampánystáb vezetôje elmondta, hogy létszámában megnövelték a stábot, önkormányzati tisztségviselôkkel egészítették ki: polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, helyi és megyei tanácsosokkal. Több mint 20 körutat terveznek a megyébe, igyekeznek legalább 210 településre eljutni.

A továbbiakban az újságírók kérdéseire válaszoltak. Egyebek között elmondták, hogy a magyarságot kívánják a kampány során megszólítani. Felkértek mindenkit, gondoljon nagyon komolyan a magyarság jövôjére, menjen el szavazni és szavazzon az RMDSZ jelöltjeire.

Népújság: Bôvített kampánystábról beszéltek, amelybe bevonják az önkormányzati képviselôket. Mi a helyzet a körzetekkel, ugyanis a helyhatósági választásokat megelôzô kampányban az volt a benyomásunk, hogy nem igazán jeleskedtek. Változik-e valami most, annál is inkább, mivel az emberek közvetlen megszólítására teszik ezúttal a hangsúlyt?

Brassai Zsombor: A bôvített kampánystábban természetszerûen a városi körzetek elnökei is részt vesznek. A tegnap este is volt kampányülésünk, a körzeti elnökök zöme megjelent és közösen alakítjuk ki azt a programot, amellyel a vásárhelyi kampányt végigvisszük.

Kelemen Atilla: Most nem az egymásra mutogatásnak van az ideje, hanem a közös munkának. Mi igyekeztünk mindenkivel megértetni, hogy most nem sorjázni kell különbözô kifogásokat, hogy mit miért nem csinálunk, hanem azt kell megmondani, hogy mit miért és hogy csináljuk hatékonyabban. Nagyon keményen tisztáztuk ezt a városi körzetekkel. Persze, az elhamarkodott értékítéletek a helyhatósági választások kapcsán is megszülettek, de az önkormányzati választásokra 61%-ban ment el a város szavazni, miközben a megyei átlag 50% volt. Ezzel ugyan elsô helyen voltunk 16 megye között, de ez amolyan "félszemû" gyôzelem volt, hiszen "vakok között a félszemû is császár", szokták mondani.

Azt hiszem, most mindenki megértette, mi a tétje ennek a választásnak. Nagyon remélem, egyébként erre ígéretet is kaptunk, hogy a körzetek és mindenki megfelelôen áll hozzá a kampányhoz - mondta Kelemen Atilla.

RMDSZ-interpelláció

Egy olyan nemzeti kisebbség autonómiára és saját iskolahálózatra való igénye, mint amilyen a magyarság, nem csupán választási szlogen, hanem reális célkitûzés, amelynek alapját a Románia által is aláírt nemzetközi dokumentumok, illetve az 1995. február elsején, az 1995. évi 33-as törvény által Románia által is ratifikált Kisebbségi Keretegyezmény képezi, jelentette ki Kerekes Károly RMDSZ-képviselô kedden a képviselôház plénumában.

A politikai nyilatkozat válasz volt Adrian Moisoiu nagyromániás képviselô október 19-i támadásaira, a korábban Borbély László és Kerekes Károly által, az utolsó magyar marosvásárhelyi általános iskolai igazgató leváltása kapcsán megfogalmazott kérdés miatt.

Kerekes emlékeztette a képviselôket, hogy Adrian Moisoiu politikai nyilatkozatai a korábban Lazar Ladariu PUNR-s képviselô (a Cuvântul liber lap fôszerkesztôje) 1992-2000 közötti heti magyarellenes felszólalásaira emlékeztetik. Mivel a jelenlegi törvényhozási ciklusban a PUNR nincs jelen, így a fent említett fôszerkesztô sincs jelen, a jelek szerint Moisoiu vette át a stafétát, folytatta a képviselô, hozzátéve, hogy eddig nem tulajdonított különösebb fontosságot ennek a tevékenységnek, mert a nyilatkozatok csupán a PRM szimpatizánsaihoz szóltak.

Moisoiu azt vetette Kerekes szemére, hogy "elfelejtette" megemlíteni, hogy a leváltott magyar igazgatónak, úgymond, bûnügyi dossziéja van. Erre válaszolt a képviselô, kijelentve: azért nem szólt errôl, mert nem igaz, a nagyromániás képviselô kijelentését a Cuvântul liber hozta le, félrevezetve a közvéleményt. Ezt pedig - hangsúlyozta Kerekes Károly - rágalomnak nevezik, csakhogy a PRM-s képviselôt az alkotmány 72. cikkelye értelmében a mentelmi jog védi. Ezzel szemben, jelentette ki, a Maros megyei fôtanfelügyelô, aki a hamis információt Moisoiuhoz eljuttatta, nincs ebben a szerencsés helyzetben. Egyébként, folytatta, érdekes, hogy amikor ugyanabba az iskolába aligazgatónak nevezték ki, az említett bûnügyi dosszié nem jelentett problémát.

A képviselô a Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség folyó év április 7-i határozatát idézte, amelynek értelmében "az igazgató ellen nem indítottak bûnvádi eljárást". Szerinte a PRM-s képviselô informátora "elfelejtette megemlíteni ezt a kis részletet". Ha nem így volt, a helyzet annál súlyosabb: Adrian Moisoiu, bár nem jogász, 4 esztendei törvényhozói tevékenység után tudhatná, hogy annak a személynek, aki ellen nem indítanak eljárást, nincs bûnügyi dossziéja, tette hozzá.

A továbbiakban rámutatott, hogy a nagyromániás képviselô elégedettséggel nyugtázza az SZDP- RMDSZ politikai együttmûködésében mutatkozó döccenôket, amit, mint mondta, megért, mert ez az öröm mindaddig indokolt lesz, "amíg a helyi SZDP szervezet olyan személyeket nevez ki az intézmények élére, akik a funkcióért szociáldemokratáknak nevezik magukat, valójában azonban a PRM-hez állnak közelebb. Ezek tükrében, figyelmeztette a nagyromániás képviselôt: "elég okunk van arra, hogy párbeszédet folytassunk az autonómiáról".

A Demokratikus Újbaloldali Fórum Bitay Ödön elnök és Lôrincz József alelnök aláírásával ellátott közleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben arra figyelmeztetik az MPSZ illetékeseit, hogy "felelôsséggel tartoznak a '89 decembere óta sorsa kulcsát keresô, s most végre az RMDSZ-nek köszönhetôen helyes útra lépô erdélyi-romániai magyarságunk elôtt bûnös egységbontásukért"!

A közlemény szerint a Demokratikus Újbaloldali Fórum tagsága és vezetôsége több mint egy esztendeje növekvô aggodalommal kíséri "az erdélyi-romániai magyarság politikai megosztására irányuló - kívülrôl sugallt és céljainktól távol álló - kísérleteket, s azt a józan észre semmiképpen sem valló makacsságot, amellyel a Magyar Polgári Szövetség vezetôi sorozatosan elutasították egyetlen törvényes jogvédelmi és érdekképviseleti szervezetünk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tárgyalási-közeledési kísérleteit". Mint hangsúlyozzák, "tették ezt az MPSZ folytonosan támadó- rágalmazó (és ezenkívül semmi hasznosat nem cselekvô) képviselôi nyilván azzal a szándékkal, hogy ELKERÜLJÉK a ... MEGKERÜLHETETLENT, vagyis azt, hogy az esetlegesen sorra kerül- (het)ô tárgyaláson ne kelljen válaszolniuk a LEGKÉNYESEBB kérdésre: MIÉRT KEZDTEK EL SZERVEZKEDNI AZ RMDSZ-en KÍVÜL ÉS AZ RMDSZ ELLEN"?

A továbbiakban emlékeztetnek, hogy az RMDSZ- elôválasztásokon lett volna alkalmuk a jelentkezésre és a megmérettetésre, de ezt a lehetôséget elmulasztották, mindenki számára kinyilvánítva ezzel, hogy ESZÜK ÁGÁBAN SINCS KÖZÖS NEVEZÔRE JUTNI az ország belpolitikai életét uraló problémában, a választásokon való EGYSÉGES MAGYAR FELLÉPÉSBEN. Ugyanakkor kijelentik, hogy megdöbbenéssel és felháborodással értesültek az október 22-i bôvített elnökségi ülésrôl, amelyen az MPSZ összeállította és bejelentette saját képviselô- és szenátorjelöltjeinek névsorát. A DUF szerint "ez immár a végleges szakítást jelenti minden további tárgyalási vagy kiegyezési kísérlettel"!

Végül azzal a felkéréssel fordulnak minden "igazságszeretô, becsületes és népe javát akaró" magyarhoz, hogy "A NOVEMBERI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKON VEGYENEK RÉSZT MINDANNYIAN ÉS SZAVAZZANAK AZ RMDSZ JELÖLTJEIRE, SZAVATOLVA EZZEL ERÔS MAGYAR PARLAMENTI KÉPVISELETÜNK LÉTREHOZÁSÁT"! Az MPSZ "illetékeseit" pedig felelôsségükre figyelmeztetik a romániai magyarság egységbontásáért.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezete október 29-én, pénteken 18 órakor, a marosvásárhelyi sportcsarnokban tartja kampánynyitó rendezvényét. Az Együtt az autonómiáért! címû rendezvényen jelen lesz Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ államfôjelöltje, az Ügyvezetô Elnökség tagjai, az RMDSZ Maros megyei szervezetének tagjai, a szövetség szenátor- és képviselô- jelöltjei, valamint számos meghívott is. Fellép a magyarországi EDDA, valamint a Gruppenhecc társulat.

Alig néhány nap van november 1-jéig, amikor virágokkal, gyertyagyújtással rójuk le kegyeletünket s emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Mit kínál a virágpiac, s milyen intézkedéseket tettek a vásárhelyi temetôkben? - néztünk utána a tegnap.

A Cuza Voda utcai napipiacon bô virágválaszték fogad. Annak ellenére, hogy már egy hete kaphatók a jellegzetes virágok, a tapasztalt termesztôk elmondása szerint komoly eladás úgyis csak az utolsó két napra várható. Az udvarfalvi Szabó Judit, ezer cserepes krizantémot termesztett az idén, múlt héten alig százat sikerült értékesítenie. A fehér, sárga, lila, illetve piros virágú cserepes krizantémot 40-50.000 lejért kínálja, a tegnap délig hármat adott el. "Rengeteg virág van az idén, ám kevés a vásárló. Ugyanakkor a nagy választék miatt az árak az idén meglehetôsen alacsonyak" - mondja az asszony. A mellette levô vásárhelyi termesztô a krizantém szálját 10.000 lejért árulja. A babakrizantém csokráért 10.000 lejt kérnek. Nagy Károly az Egyesülés negyedbeli lakásán feleségével készíti azt az évi negyven-ötven szalmavirág- koszorút, amelynek árából próbálják kiegészíteni kis nyugdíjukat. Egy koszorú ára 40.000 lej. Ennél valamivel drágább a pár lépésre álldogáló vásárhelyi asszony koszorúja, aki elmondása szerint a fenyôtobozt Maroshévízen gyûjtötte még a tavasszal. Harminc koszorút készített, darabját 100.000 lejért kínálja. A száraz virág csokra 15-20.000 lejt kóstál, naponta 15-20-at adnak el. Kiss Irma Lôrincfalván termesztette a különlegesen szép, frissességét egy hónapig is megôrzô krizantémot. A dugványok Magyarországról származnak, a wanglob (fehér), a tripoli dark (piros) és a draga (sárga) cserepes fajta 50.000 lejbe kerül.

A piacudvaron levô boltban gyertya vásárolható: 700, 1000, illetve 10.000 lejért. Két hete kínálják, eddig mintegy 500-600 darab fogyott el. "Most a fehérek a kelendôk, aztán egy hét múlva a sárgákat vásárolják" - magyarázza az elárusítónô.

A marosvásárhelyi virágkertészetben az idén 18.000 szálas, valamint 4000 cserepes krizantémot termesztettek. "A többéves tapasztalat szerint ennél többet nem lehet eladni, mivel évrôl évre egyre nagyobb a kínálat" - nyilatkozza Muresan Gheorghe igazgató. A kertészet két mintaboltjában, valamint a Postapalota melletti kioszkban már árulják a virágokat, a piacokra ma viszik ki. A Turner krizantém szálja 20.000, a margarétáé 15.000 lej, a pókhálóé ugyanannyi. A cserepes babakrizantém 80.000, a Pocevin 90.000, míg a nagy cserepes babakrizantém 250.000 lej. Az igazgató elmondása szerint ennél jóval olcsóbbak lesznek a város öt piacára kerülô virágok, hiszen igazodnak a termelôk áraihoz, s ha arra szükség lesz, a következô napokban még engednek belôlük.

Magán virágüzletekben a vágott krizantém szálja 20.000, míg a cserepes 80-10.000 lejbe kerül. A gyertya ára (mérettôl függôen) 700-tól 10.000 lejig váltakozik. A szalmavirág-koszorúért 100.000 lejt kérnek.

Gazda Levente, a marosvásárhelyi református temetô gondnoka elmondta, az egyház alkalmazottjai állandó jelleggel takarítják a temetôt, a sírok közötti sétányokat. A halottak napi tömeges látogatás alkalmával a közrendre az idén is polgárôrök ügyelnek. Gazda Levente hozzátette, november elsején délután 5 órakor a ravatalozóban Lakatos Péter, a Kistemplom lelkésze hirdeti a reménység evangéliumát.

Mircea Moldovan, a Marosvásárhelyi Temetô- és Várgondnokság igazgatója elmondta, november elsejéig pirosban elkészül a remeteszegi temetô kápolnája, ám használható csak az év végére lesz. A tavaly elkezdett beruházás értéke 2,3 milliárd lej, amelyet a helyi költségvetésbôl különítettek el. A Nyár utcai temetôben a kerítést javították, sétányokat köveztek a nyár folyamán. Jelenleg a német temetôrészen dolgoznak, ahol a második világháborúban elhunyt katonák sírjai állnak. Ugyanitt szovjet részt is kialakítottak, nemsokára felkerül a vörös csillag az emlékmûvekre. A zsidó temetôben kerítést javítottak, sétányokat köveztek. A marosszentgyörgyi temetô megyei kórház felôli bejáratánál közel 60 méteres betonutat öntöttek. A tavaly a megyei kórházat a temetô hátsó bejáratával összekötô utat öntötték meg. A jeddi temetôben padokat helyeztek el, kifestették a kápolnát, megjavították tetôzetét.

Keddi lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy hétfôn hajnalban Marosvásárhelyen, a Kövesdombra vezetô lépcsôk közelében a 47 éves L. Filon holttestére találtak.

Az ügyben indított nyomozás során kiderült, a 47 éves L. Filon és az 53 éves G. Dan Mircea vásárhelyi lakosok a hétfôre virradó éjszaka hazafelé igyekeztek, amikor rablótámadás áldozataivá váltak. Tettük elkövetése után a támadók eltûntek, áldozataikat súlyos állapotban hagyva. Boncoláskor megállapították, L. Filon bordatörést szenvedett, testén esésbôl származó sérülés is látható. Mindezek közvetetten járultak hozzá halálához. G. Dant kórházban kezelik.

A nyomozás során megállapították, az elkövetô a 26 éves nyárádszeredai Tordai Csaba (büntetett elôéletû, foglalkozásnélküli). A rendôrségi értesítés szerint T. Csaba vasárnap éjfélkor a Predeal és a Parângului utcák közötti szakaszon megtámadta a két férfit. Az elkövetôt két nô társaságában látták a tanúk.

A tettes eltûnt lakhelyérôl, ezért a rendôrség a lakosság segítségét kéri kézrekerítése érdekében. Aki érdemleges információval szolgál T. Csaba tartózkodási helyét illetôen, értesítse a rendôrséget a 202-305-ös illetve 311-555-ös telefonszámon.

Anyanyelvünk

A hangerô a beszédhang egyik tulajdonsága. Akusztikailag energiában nyilvánul meg, fiziológiailag a beszélôszervek izommûködésétôl függ. A hangerô fokát különféle izmok mûködése szabja meg. Ha a kilégzést szabályozó izmok mûködése energikusabb, a keletkezô hangok erôsebbek. Zöngés hang képzésekor nagyobb hangerô esetén a hangszalagok gyakran feszesebbek (így az erôsebb zöngés hang beszéd közben rendszerint magasabb is. Zöngétlen hang képzésekor viszont a hangszalagokat kitáró izommûködés határozottabb volta következtében az energikus légzéssel kibocsátott levegô akadálytalanul jut a szájüregbe, a képzés helyén nagyobb nyomást, tehát nagyobb hangerôt eredményez. Hozzájárul ehhez a garat-száj-orrüreg izmainak energikusabb erôvel ejtheti. Ezt a változtatható hangerôt nyomatéknak nevezzük. A nyomaték alakulásában rejlik a hangsúly lényege.

A hangsúlytól és nyomatéktól - amely rendszerint egy-egy szótagra esik - megkülönböztetjük a hangerô változásait. Beszédünk közben egy-egy mondatszakaszt vagy nagyobb részletet erôsebb hangon mondunk, másokat halkabban. A mondathangsúlyos szakasznak általában nagyobb a hangereje, mint a mondat többi részének. A nem lényeges mondanivalót tartalmazó, valamint a beillesztett részeket az átlagosnál kissé gyengébb hangerôvel ejtjük. Hosszabb, bonyolultabb mondatokban világosan akarjuk tagolni a mondatot. Pl.: Sógorom, Vilma férje, bontóvári fôispán lett (Mikszáth). Ebben a mondatban a két vesszô közti értelmezôi rész halkabban (és mélyebb hangfekvésben), a második vesszô utáni állítmányi részt pedig kissé hangosabban kell kimondani, mint a mondat többi részét, azért, hogy a mondat fô mondanivalója összeállhasson a hallgató tudatában.

Bonyolultabb mondatokban arra is szükség van, hogy az összetett mondatot alkotó tagmondatoknak egymáshoz viszonyított súlyát érzékeltessük a hangerôváltozással.

Csütörtöki kimenô

Ma már képtelenség átfogni a magyar sajtó egészét. A lehetetlen hullámfalába ütközik az, aki át akarna kelni az írott- nyomtatott napi sajtó betûtengerén. Ezen még a keresôprogramok sem segítenek. És az állítás a hazai magyar sajtóra szintúgy érvényes. Ezzel természetesen nem rengettem meg a világegyetem talpkövét és belsô rendszerét. Az átláthatatlant ma már minden épeszû ember belátja. (A paradoxonok gyûjtôinek vetett mellékkonc.)

Ezért aztán senki ne gondolja, legkevésbé e sorok írója se gondolja azt, hogy a most következô sorok a maguk eredetiségével meztelen magányban reszketnének a halhatatlanság bemutatótermében. Bizonyára már mások is szóvá tették. Nevezetesen azt, hogy furcsán járnak a lányok. Természetellenesen, kacsázva, imbolyogva, kecs és báj minden híjával.

Még nem az utcán, még nem az iskolák, egyetemek és rendelôintézetek, kórházak, börtönök és hivatalok folyosóján. Ott még andalognak, sietnek, tolakodnak, lökdösôdnek, lopakodnak, settenkednek, futnak, sétálnak, vagy csak egész egyszerûen mennek. Céllal és cél nélkül.

De ami késik, nem múlik. Mondom, ma még minden a régi, a kissé ringó csípô, a szexis lépés, az enyhe-erôteljesebb kihívás, a pipiskedô lépegetés vagy az enyhén kódolt üzenet a fajfenntartás érdekében még széles körben észlelhetô. De (már ?) nem sokáig.

Ha az ember a Fashion tévét nézi, márpedig, midôn a gyorskeresôvel végighabarjuk a mind egyszínûbbé silányuló kínálatot, akaratlanul is rákattanunk erre az állomásra. Elôször azt hittem, jótékonysági mûsort látok, járáshibás, hátrányos helyzetûek számára tartanak divatbemutatót. Aztán, mert a jelenség makacsul ismétlôdik, rájöttem: vízióváltásról, kordivatról van szó. Ez most a sikk.

Göthös Panni és Virgács Béby, Jelena Purcikova és Marilou Asex-Symbol egymás elé helyezett lábbal kacsázik végig, természetellenesen rángatózik által a színen, vonaglik végig a kifutópályán. Minden másodlagos képzetet sikeresen semmisít meg, a cicik és popók láttán az embernek az anorexia (kóros étvágytalanság) gyógyítása és a szinkronúszók szárazedzése jut az eszébe. Semmi a nôi szépségrôl, az ezzel járó élvezetekrôl. Tökéletesen kilúgozott látvány, képzettelenség. Akár zsinóron vont próbabábuk vagy alvóbabák is bemutathatnák.

Pusztán a ruha és semmi több. Szigorú szakmaiság és lélektelenség. Kinek tetszik? Tudja a fashion (m).

Miként a cigány, akinek levelet hoz a posta. Kibontja a borítékot, s kiesik belôle egy hamburger. Odafordul a feleségéhez: Te Mariska, ki a fasírt nekem?

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem magyar tagozata 2004/2005-ös évadját Mark Twain Ádám és Éva naplója címû mûvével nyitja. Rendhagyó módon, az idei évad elsô bemutatója nem a végzôs hallgatók vizsgaelôadása, hanem egy rendezô szakos mûhelymunka, megelôzve a negyedévesek novemberi bemutatóját.

Ebben az évadban a negyedéves vizsgaelôadások és egyéni mûsorok mellett más mûhelymunkák is repertoárszerûen a nagyközönség elé kerülnek, színesítve a Stúdió Színház kínálatát. A csütörtöki bemutató elôadás része annak a kezdeményezésnek, amely az egyetem tanárait is bevonja a Stúdió-produkciókba. Ennek a próbálkozásnak a keretében már a nyáron sor került Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka c. darabjának elôbemutatójára; a hivatalos bemutatóra november 7-én kerül sor. Az Ádám és Éva naplójának másik érdekessége, hogy tanár-diák munka: Éva szerepében Tompa Klára, Ádám szerepében pedig Bányai Kelemen Barna harmadéves diák látható.

Ádám és Éva története a keresztény kultúra alaptoposzai közé tartozik. Számos mûalkotás és színpadi mû ihletôje a Genézis, természetesen mindig más- más megvilágításban. A Stúdió Színház elôadásának különlegessége, hogy ezt a szakralizált történetet megpróbálja naivan közelebb hozni a ma emberéhez. Az elsô férfi és az elsô nô találkozásának története varázslatos színpadi világban zajlik, és ennek a meseszerû és valószerû szerencsés ötvözetnek köszönhetôen az elôadás minden korosztálynak élményt nyújt.

Az elôadás díszletét Kiss Ármánd (m.v.) tervezte, rendezôje Csurulya Csongor harmadéves, rendezô szakos hallgató. A bemutató elôadásra október 28-án, csütörtökön este 7 órától kerül sor.

Ebben az évadban is mûsoron tartja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kosztolányi Dezsô csodálatos regényének színpadi változatát, az ÉDES ANNA címû darabot, melynek mûfaji megjelölése: történet a polgári világból. A mûvet színpadra alkalmazta Solténszky Tibor.

A címszereplô Darabont Mikold mellett újra színpadon láthatjuk Kárp György, Farkas Ibolya, Sebestyén Aba, Henn János, Fodor Piroska, Makra Lajos Szentgyörgyi-díjas, Fülöp Bea, Zayzon Zsolt, Tatai Sándor, Mózes Erzsébet, Biluska Annamária, László Zsuzsa, Somody Hajnal, Szélyes Ferenc, Balázs Éva, Ördög Miklós Levente, Csergôffy László és Tollas Gábor színmûvészeket. Díszlet: Langmár András, jelmez: László Ildikó, zene: Zsákovits László, korrepetitor: Orbán András. A rendezô munkatársa: Kereskényi Hajnal. Az elôadás rendezôje Gali László Jászai- díjas.

Az elôadásra 2004. október 29-én, pénteken este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében, amikor is érvényesíthetôk az elmúlt évad el nem használt bérletei.

Igen jó ötlet népmesét táncjátékként elôadni, fôleg akkor, ha a táncjáték alapjául népitánc-elemek szolgálnak. A Maros Mûvészegyüttes ezt tette, amikor tánccá elevenítette Arany László meséjét, a mitikus Fehérlófiát:

"Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás- tengeren is túl, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:

- Látod, fiam, azt a nagy fát?

- Látom.

- Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.

A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta.

Erre azt mondta neki a fehér ló:

- No, fiam, már látom, elég erôs vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.

Azzal megdöglött. A fiú elindult világra. Amint ment, mendegélt, elôtalált egy rengeteg erdôt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerôsebb fákat is úgy nyûtte, mint más ember a kendert.

- Jó napot, adjon Isten! - mondta Fehérlófia.

- Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.

- Gyere no, én vagyok!"

És innen kezdôdik az elôadás, a kis termetû, de annál nagyobb erejû fôhôs és árulóvá váló barátai, a Vasgyúró, a Fanyûvô, a Kômorzsoló meséje, akik találkoznak a cinkos és ördöngös, szakállát vesztô Hétszünyû Kapanyányimonyókkal, majd lófiunkat egyedül hagyják az Alvilágban, ahol az megküzd egy sorozat génhibás sárkányfajzattal, és kiszabadítja a szebbnél szebb királylányokat. Ami megkapó, hogy mindezen cselekmény és szüzsé anélkül is tisztán érthetô, hogy egy szó is elhangzana a színpadon. Szívhez szólóan táncolnak a szereplôk, eltáncolják életük, küzdelmeik, bánataik és jókedvük - és ez a nyelv a legtisztábban érthetô.

Rengeteg gyerek volt a nézôtéren, akik rögtön ráéreztek arra, ami a színpadon zajlik, drukkoltak a jónak, figyelmeztették, hogy a háta mögött valami gyanúsan zöldes fej ólálkodik, magyarázat nélkül, az elsô percektôl tudták, hogy ki a jó, és ki a rossz. A végén pedig viharosan ünnepeltek. És ez mindent elmond, a koreográfia érthetôségét (és egyúttal magas színvonalát - zeneszerzô, koreográfus: Könczei Árpád), a színpadi hangulatot, a remek jelmezeket (Bartha József), a táncosok teljesítményét, a pergôen jó dramaturgiát (Pávai Csanád, m.v.). Hiszen (mint tudjuk) az ezer gyerekarcú szörnyeteg a legkíméletlenebb és legigazságosabb közönség.

Az elôadás csütörtökön, október 28-án reggeli fél tíz és déli tizenkét órától még megtekinthetô a Stúdió Teremben.

(MTI) A mûfaji változatosságot és a rétegközönségnek szóló színjátszást vették figyelembe a nagyváradi színház Szigligeti Ede Társulatánál az idei évadterv összeállításakor - hangoztatta Meleg Vilmos, a színház magyar társulatának vezetôje.

Meleg Vilmos az MTI-nek elmondta: évtizedek óta arra törekszenek, hogy a mûsorban helyet kapjanak a történelmi témájú darabok, a drámák és a zenés vígjátékok egyaránt. A mûfaji változatosság mellett arra is figyelnek, hogy a társulat színészállományának erôihez képest minél több jelentôs klasszikus és kortárs drámát ismerhessen meg a nagyváradi közönség. Ebben a törekvésükben segítségükre van, hogy a társulat nagyközönség számára készülô elôadásait befogadó nagyterem mellett az örvendetesen megsokasodott stúdióelôadások számára igénybe veheti a színház kistermét is. Ez a magyarázata annak, hogy a mûsorterv alappillérét képezô két fenti szempont mellett tavalytól az az elképzelés is megfogalmazódott, hogy rétegközönségnek szóló stúdióelôadásokat is bemutassanak. Az utóbbi igényt évente négy kistermi elôadással igyekszik kielégíteni a társulat - mondta a színház magyar együttesének vezetôje, majd hozzátette: az elmúlt években bemutatott elôadások mûsoron tartása mellett az idén a társulat a II. Rákóczi Ferenc életébôl ihletett történelmi játékot, Páskándi Géza A hazáért és a szabadságért címû drámáját vitte színre. A múlt héten bemutatott darabot Koltai Gábor rendezte.

A színház magyar tagozata további nagytermi elôadásként szilveszterre tervezte Martos Ferenc és Huszka Jenô Lili bárónôjének bemutatását a kolozsvári Vadas László rendezésében. A debreceni Pinczés István állítja színpadra David Rogers Tom Jones címû darabját, Jean Anouilh Ardéle címû komédiáját pedig Béres Günther Attila fiatal rendezô viszi színre.

Marosvásárhelyi rendezô, Kovács Levente két stúdióelôadás megrendezésére vállalkozott: ô állítja össze világslágerekbôl és rendezôként jegyzi a Nô, húszszor címû elôadást, illetôleg Eve Ensler studió darabjának elôadását is. Ugyancsak kistermi változatban láthatja majd a nagyváradi közönség Hubay Miklós Elnémulás címû drámáját Vadas László rendezésében, egy "házon belüli" román rendezô, Sauciuc Emil pedig Eugen Ionesco Rövidzárlat címû abszurd vígjátékának magyar változatát viszi színre. A nagyváradi magyar társulat utolsó két kistermi bemutatója Friedrich Dürrenmatt Play Strindberg címû drámája a szatmárnémeti Parászka Miklós, valamint Diós Szilágyi Ibolya La mancha lovagja címû darabja Hajdú Géza rendezésében.

Az eredményes nevelômunka feltétele a kamaszok és a pedagógusok együttmûködése. Ezt a kapcsolatot meghatározzák a serdülôk igényei és a pedagógusok követelményei.

A serdülô és a tanár viszonya kétségkívül aszimmetrikus, az együttmûködés bizonyos egyenrangúságot feltételez, az aszimmetrikus jellegû felnôtt-gyermek kapcsolat a szimmetria irányába fejlôdik, legalábbis ez lenne az ideális. Ebben az aszimmetrikus törekvésben érvényesülhet a tanárok többet tudása, élettapasztalata, de csak akkor, ha az valós, ha hiteles és a serdülôk számára értékelhetô tapasztalat. Az egyenrangúság nem teljes egyenlôséget jelent, hanem egymás kölcsönös elfogadását, és ebben az értelemben a kamaszok elfogadják az olyan felnôtteket, tanárokat, akitôl tanulhatnak. Sôt, igényük az ilyen kapcsolat.

A serdülôk gyanakvással nézik az olyan tanárokat, akik nap mint nap, óráról órára bizonygatják okosságukat, szellemi fölényüket, vagy éppen a tanulók butaságát. Miért ez az erôlködés, miért ez a fölülre kerülési törekvés? A tanulók még nem tudják megfogalmazni azokat a pszichológiai összefüggéseket, amelyek az ilyen viselkedés mögött meghúzódhatnak.

A kamaszoknak óriási igényük van felnôtt támaszra, olyan tanárokra, akikért rajonganak, akiktôl tanulhatnak, akikkel mérkôzhetnek és akikkel szemben igazuk is lehet. Akkor miért nem fogadják el a többet tudó tanárt? - kérdezhetik a kollégák. Elfogadják, ha emberi hitele van, elutasítják, ha a több tudásból tanáruk fegyvert kovácsol önmaga értékének megharcolásához, vagy önmaga védelmére. Csak úgy mûködhet együtt tanár és diák, ha kölcsönösen igyekeznek érteni egymást. Ez a serdülôkor esetében a legfontosabb, a meghatározó szerep a tanároké.

A serdülôk fejlôdésében oly fontos a tolerancia. Ennek kialakításában a felnôtteknek kell (tanár) kezdeményezôknek lenniük - hiszen ôk (elvileg) a kiegyensúlyozott felnôttek, és a serdülôk életében következett be az egyensúlyt felborító változás.

A kamaszpróbálkozások kudarca gyakran az iskolai értékelésben, a tanári értékelésben nyilvánul meg. Hogy fér össze az értékelés vagy éppen a negatív megítélés és a türelem? Ez ellentmondásnak tûnik: megoldható, mégpedig úgy, hogy az értékelés a cselekedetre vonatkozzék, ne a gyerekre. A tanár érzelmekkel reagáljon érzelmekre. Egy diákcsíny kiválthat haragot, hiszen a negatív érzelmek is kifejezik az érzelmi kapcsolatot, sôt erôsítik is azt, de csak akkor, ha differenciáltak.

A serdülôknek nagy szükségük van ideálokra. Arra, hogy legyen mihez mérniük magukat, cselekedeteiket. Ilyen ideál lehet a példakép.

Jellemzôen kamaszkori érzés a rajongás. Egy felnôttet emberi magatartása, tudása alapján feltétlenül elfogadnak - hibáival együtt.

Kell a rajongás, fontos élménye a serdülôkornak, erkölcsiséget, viselkedést, mûvelôdési motivációt, világnézetet tanulnak a diákok tanáruktól.

A serdülôk mindenkitôl tanulhatnak, aki többet tud náluk - de mégsem tanulnak szívesen mindenkitôl. Valós vagy akár vélt igazukért képesek megküzdeni, erejüket próbálgatják. Akiken megtörik erejük, azoktól elfordulnak, és azokat fogadják el, akikkel lehet mérkôzni, vitatkozni - nyerés vagy akár vesztés lehetôségével. Ha viszont vitakedvüket letörik, begubóznak, gondolataik és érzéseik hozzáférhetetlenek lesznek. Ez a jobbik eset, rosszabb, ha más utakon, akár kegyetlen csínyekkel lázadnak az elnyomás ellen.

Úgy gondolom, hogy a kölcsönös elfogadás a serdülô és a tanár jó és eredményes kapcsolatának alapja, és ebben a tanároké, a felnôtteké a nagyobb felelôsség. Persze, a szélsô esetek, pl. már régen elrontott kapcsolatok, nehezen nevelhetôvé "nevelt" serdülôk speciális eljárást igényelnek, a "partnerség" azonban ez esetben is feltétele az eredményes nevelésnek.

Mint arról már korábban tudósítottunk, a hét végén kerülnek megrendezésre a Bernády Napok. A dr. Bernády György, legendás városvezetô emlékét idézô rendezvénysorozat ez évben is sokszínû programmal gazdagítja Marosvásárhely kulturális életét. Kiemelendô, hogy idén tíz éve leplezték le a Petôfi téren álló Bernády-szobrot, ezért a koszorúzó ünnepség is kis mûsorral bôvül. Aki koszorúzni szeretne, bejelentkezhet a dr. Bernády György Alapítvány 266-855-ös telefonszámán.

A napi programok: október 29-én, pénteken 17 órától a Bernády Házban a Dr. Bernády György (1864-1938) - dokumentumfilm-pályázat nyertes mûvét díjazzák és vetítik. Bemutatják Bálint Zsigmond Karácsonytól pünkösdig címû fotóalbumát, s kiállítás nyílik a fotómûvész képeibôl; október 30-án, szombaton 10 órától a református temetôben megkoszorúzzák Bernády György sírját. 10.30 órától a Bernády téren a polgármester köztéri szobrának megkoszorúzására kerül sor. Fellép a Bernády kórus, beszédet mond Borbély László. 11 órától a Bernády Házban a VII-VIII. osztályosok, illetve a Bolyai líceum amfiteátrumában a IX-XII. osztályosok Bernády- vetélkedôje zajlik. A rendezvény 18 órakor a Kultúrpalotában folytatódik, ahol átadják a Bernády-emlékplakettet A Múzsák fellegvára címmel tartanak zenés emlékezést Bernády korára, múltidézô slágerekkel, örökzöld melódiákkal, Selmeczi György zeneszerzô, elôadómûvész és vendégei: Nagy Dorottya, Szabadi Nóra, Kárp György, Ördög Miklós Levente és Sebestyén Aba színmûvészek elôadásában.

A szervezôk minden látogatót, hagyományápolót, városát szeretô érdeklôdôt szeretettel várnak.

Mindenszentek ünnepe ma már nemcsak a katolikusoké - mindenki gyertyát gyújt az eltávozottakért abban a temetôben, ahol szerettei nyugszanak. Más temetôkbe nem a halottak napján járunk, hanem vakációban, szabadságunk idején, kirándulások, utazások során. Talán picit azért is, hogy megkönnyebbülten tapasztaljuk: a hírességek története halálukkal még nem ér véget.

A temetô nemcsak emlékkert és kegyhely, hanem egyfajta helyi látnivaló is, elsôsorban mûvelôdés- és mûvészettörténeti emlékeivel, ismert személyiségek, híres nagyságok, rajongott sztárok végsô nyughelyével.

Némely temetô megtekintése utazási irodák programjaiban, turisztikai kínálatokban is szerepel, mint például Kolozsvárott a házsongárdi, ahová a XVI. századtól Erdély hírességeit, politikusait, mûvészeit, íróit temették. De ilyen Szentpétervárott a szótlanságba burkolódzó Piszkarevszkoje - több mint félmillió ember nyughelye -, vagy Kós Károly kalotaszegi temetôje, ahol a fejfákra ezt vésik: "Itt várja Jézusát!". Messze földön híres fából faragott sírjeleirôl a telkibányai kopjafás temetô: a kopjafák faragványai az elhunyt nemét, korát, családi állapotát egyaránt elárulják. A magyar Himnusz költôje, Kölcsey Ferenc végsô nyughelyének szatmárcsekei temetôje Európa-hírû: hatszáz, orrával égnek álló csónakot formázó fejfa várja, hogy eredetét és jelentését egyértelmûen megfejtse a tudomány.

Réges-régi és újabb temetôk egyaránt lehetnek érdekesek. A Felsô-Tisza-vidéki Karos község határában az egyik leggazdagabb sírmellékletû temetôt tárták fel a honfoglalás korából: a sok pénzérme, a díszes szablyák, övveretek és tarsolylemezek arra vallanak, hogy a magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki elsô hatalmi központját. Ezer évvel késôbbi a Kerepesi úti köztemetô: 1847-ben nyitották meg, de nagy területe és akkor még nehéz megközelíthetôsége miatt csak 1849-ben temettek ide elôször. Itt nyugszik Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, s még számos kiemelkedô alakja a magyarságnak - tudósok, mûvészek, államférfiak -, s a mûvészi kivitelû síremlékek száma is szinte beláthatatlan. A ma már Nemzeti sírkertnek nevezett, 55 hektáros temetôben alussza örök álmát többek között Ady Endre, József Attila, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Blaha Lujza, Stróbl Alajos, Lechner Ödön, Hauszmann Alajos. Külön parcellában temették el az 1949-ben koncepciós perekben halálra ítélt magyar kommunistákat, így például Rajk Lászlót. Az 1950-es években a temetôt zárttá nyilvánították és fôleg baloldali politikusokat hantoltak el, állami pompával. Ide temették Kádár Jánost és 1993-ban Antall Józsefet, a kommunista korszak utáni elsô demokratikusan választott kormány miniszterelnökét is.

Nem sokan tudják, hogy Paraguay fôvárosában, Asunciónban, pontosabban a mellette levô kis településen is létezik egy magyar temetô.

Akinek világjárásra van módja, Bécsben járva nem hagyja ki a Simmeringer Hauptstrasse központi temetôjét, a Zentralfriedhofot, ahol a zene óriása, Beethoven nyugszik, Schubert és a keringôkirály, ifjabb Johann Strauss mellett. Holt zeneköltôk társasága? - juthat eszünkbe New Yorkban, a bronxi Woodlawn temetôben is, ahol Miles Davis (1926-1991) nyugszik a dzsessz másik kiemelkedô mûvészével, Duke Ellingtonnal együtt.

Buenos Airesben a La Recoleta negyed fô nevezetessége ugyancsak a temetô. Ott áll a 33 évesen elhunyt Evita (Eva Peron, a rendkívül népszerû elnökné) síremléke. Állandóan virág borítja, rengeteg a látogató, hosszú sorban várakoznak arra, hogy lefotóztathassák magukat a síremlék elôtt. Ennél több embert csak a rock legendáinak végsô nyughelyeinél látni: Jim Morrison - újabban ráccsal védett és rendôrkordonnal ôrzött - síremléke körül a világ talán leghíresebb temetôjében, a párizsi Pere Lachaise-ben, Elvis Presley sírjánál az Egyesült Államokbeli Tennessee szövetségi államban és a harmadik leglátogatottabb rocker-síremlék körül, a washingtoni Rentonhoz közeli Greenwood temetôben, ahol még emlékkönyvben is megörökíthetik ottjártuk tényét Jimi Hendrix rajongói és tisztelôi.

Rajongók és tisztelôk? A két kategória nem ugyanaz. Elvist eredetileg édesanyja, Gladys mellé helyezték örök nyugalomra a Memphis’ Forest Hills-i temetôben, a Presley család kriptájába. A rock and roll királyát késôbb azonban Gracelandbe vitették, miután a legendás énekes több "rajongóját" tetten érték, amint éppen a kriptát fosztogatták.

Akik erre vetemedtek, nem sokat tarthattak a tiszteletrôl, a kegyeletrôl és az örök nyugalomról.

Tisztelt szerkesztôség!

Kémenes Lóránt vagyok, ahogy a vásárhelyiek talán még ismernek: Lóri atya. Az elmúlt négy évben lapjuk olvasója voltam, ugyanis Marosvásárhelyen teljesítettem szolgálatot. Most is naponta olvasom e lapot interneten, bár ez a szolgáltatás errefele nem igazán olcsó mulatság. Szeptembertôl a gyulafehérvári érsek úr kinevezése alapján Rómában jogi tanulmányokat folytatok, de megvallom, nehéz elszakadnom mindattól, amit Vásárhelyen megéltem és talán alkottam is. Ugyan nem szülôvár-som Vásárhely, de nagyon megszerettem. Nem szeretnék tolakodónak tûnni, de arra gondoltam, hadd osszam meg Önökkel, és miért ne, az Olvasókkal is, néhány gondolatomat, ami az elmúlt hétvégén született meg bennem.

Szeretettel: Lóri atya.

2004. október 15. Átlagosnak induló nap, reggel kicsit kisüt a nap, de utána gyorsan elbújik, mintha szégyellné, hogy október közepén még ragyog. Átadja helyét a szélnek és a vele érkezô esônek. Tisztul a város, mossa az Úr az utcákat. Ráfér minden kis zugra az efféle mosás, mert bár másfél hónapja itt vagyok az öröknek mondott városban, tiszta utcát talán egy- kétszer láttam, mosottat pedig csak esô után. Szóval péntek van és esik. Pár napja sikerült szereznem belépôt a VI. Pál Aulába, ahol a Vörös Hadsereg Ének-, Zene- és Tánckara lép fel ezen az estén a pápa megválasztásának 26. évfordulója alkalmából. Reggel óta készültem erre a történelminek igencsak mondható eseményre: a Vörös Hadsereg a Vatikánban. Nem semmi...

Délután enyhén paposan öltözve kilépek a kollégiumból, és a Vatikán felé veszem utam. Valahol a Ponte Mammolónál veszem észre, hogy esernyômet otthon felejtettem, de boldogan nyugtázom, hogy fényképezômasinám zsebemben lapul, és az ég csatornái sem teljesítenek most éppen aktív szolgálatot. Metró, tömeg, végül kiszállok az Ottavianónál. Murphy barátunk törvénykönyve most sem fog mellé: csepegni, majd esni kezd. Felnézek az égre, és mondom: na de Uram, látod, elázom. Sôt, nadrágomon is jól látszik minden egyes csepp. Araszolok, közel a falhoz, hogy ne ázzak el túlságosan, mire nyugtázom, az Úr erôsebb Murphynél... elállt az esô. Már bent is vagyok a Bernini-féle oszlopok között, és beállok a sorba. Amíg ott állok, bevillan egy kép, ami a reggeli újság olvasása közben ragadt meg bennem. A cikk címe: 26 év egyházvezetôi uralkodás. Kár, hogy nincs kézügyben semmiféle értelmezô szótár, mert azonnal felütném az "uralkodás" címszónál. Igen, mert nem tudok kibékülni a gondolattal. Ki az uralkodó? Talán az, akinek beosztottjai vannak, aki parancsol, aki éli hatalmát. És akkor felidézem jelenlegi Szentatyánk képét. Uralkodik? Vagy csak úgy, mint egy kisgyerek, elfogadja, hogy beültessék görgôszékébe, majd a pápamobilba, és körbehordozzák, elé tegyenek 1-2 írást, amit meghatározott idôben, minden maradék erejét összeszedve fel kell olvasnia... szóval uralkodik? Igen, óriási önuralma van. És annyira látszik, hogy minden biztonsági intézkedés ellenére (van ebbôl bôven körülötte), hagyja, hogy közel kerüljön hozzá a halandó. Amíg ilyen és efféle gondolatok cikáznak fejemben, elindul a sor a biztonsági kapukon át az aulába. Sikerül egy olyan helyet találnom, mely kb. 1 méterre van attól a folyosótól, ahol majd "begurítják" a pápát. Várunk, van idô még egy kis rózsafüzérre. Átadom magam ennek a szemlélôdô imának, és egyszer csak leoltanak minden villanyt. A színpadon feláll a "katonai csapat", és érkezik az ünnepelt is. Remegô, öreg bácsi, de mégis olyan fiatalos, ahogyan erejéhez mérten köszöntésre emeli kezét. Taps, öröm, és nagyon sok mosoly ebben a hatalmas teremben. Egyek vagyunk... Sikerül fényképet is készítenem. Aztán megszólalnak a csodaszép orosz mûvek nagyon igényes elôadásban. Idôközönként egy kis bemondónô nagyon közvetlenül elmondja köszöntéseit, semmi álarc, jópofizás nélkül. Csak így egyszerûen: "Benvenuto Santita!" Amint kiderült viszont utólagos beszélgetésekbôl, lengyel barátaim, kollégáim nagyon nehezményezték az effajta mûsorvezetést, megengedhetetlennek nevezve azt. Fene tudja, engem nem zavart... Sôt, teljesebbé tette azt az egyházképet, amit itt, Olaszországban láttam: a pap, vagy egyáltalán az egyházi méltóság "családtag", tehát szóba lehet vele állni, meg lehet szólítani, sôt! Nagyon emberközeli, nagyon a szívemhez szóló. Úgy érzem, igazolja mindazt, amit jómagam is, a magam szerény módján tenni akartam és akarok.

Magával ragad a zene. A színpadon ugyan csupa katonaemberek, akik ezúttal nem hódító hadmûveletet hajtanak végre, és mégis sikerül nekik legyôzni a hallgatóság minden félelmét, szomorúságát, kétségbeesését. Igazi gyôztes küzdelem! A Szentatya is tapsol. Érti, érzi, hogy a zene olyan kapukat nyit meg, amelyeket a fegyverek bezártak és zárva tartanak. Mindezt az érzést erôsíti és teljesebbé teszi a leírhatatlan szépségû orosz és kozák táncok virtuóz megjelenítése. Végképp nincs szavam... nem is kell, mert csak töredékét tudná visszaadni mindannak, ami akkor és ott történt. Elcsendesül a zene, néhány jókívánság, és a pápa átadja magát "taszítóinak". Már csak egy fél méter van köztünk... benyújtom kezem, és megérintem kezét, majd felcsúszik kezem reverendájára, és egy századmásodperc töredéke sem kell ahhoz, hogy egy sokkal durvább kéz, a biztonságié, eltaszítson. De elkésett, mert sikerült megérintenem. Eddig nem jelentett az efféle élmény valami nagy dolgot, de ez valahogy egészen más volt. Valami olyasmi, mint a vérfolyásos asszony, akit ugyancsak ellöktek Jézustól, de ô nem hagyta magát. "Erôszakosoké a Mennyek Országa". Értem most már e szavak mélységét. Értem, mert, mint Tamásnak, nekem is szükségem volt arra, hogy megérintsem. Boldog voltam. Már nem bántam, hogy nem sikerült egy közeli fotót készítenem. A kép immár valóság, és ráadásul bennem él.

Ezzel az örömmel vágok bele a római éjszakába, hazafelé indulva. Elalvás elôtt a bemondónôhöz hasonló egyszerûséggel csak annyit kívánok: "Buona notte, Santita!"

Olvasni, anélkül, hogy utánagondolnánk: haszontalan;

Gondolkodni, anélkül, hogy utánaolvasnánk: veszélyes.

(Konfucius)

Amikor a ’80-as évek elején Marshall McLuhan meghirdette, hogy "vége a könyvnek" - tényleg sokan voltak, az ún. "techno-fan"-ek, akik hittek is benne. Az újságírók egymást licitálták túl az
"elképzelhetetlenül szép, csodálatos jövendô idôkrôl" - amikor majd unokáink valamennyiünket elmaradott, kôkorszakbéli, primitív lényeknek fognak titulálni, akik könyvespol-cokon turkáltunk, nem lévén lehetôségünk, hogy pillanatok alatt, gombnyomásra, egy képernyôre elôhívhattuk volna a keresetteket.

(Még manapság is születnek újabb és újabb elôrejelzések, ilyen pl. az "intelligens hûtôszekrény", amely számítógépes vezérlésû, és automatikusan megrendeli a hozzá kapcsolt áruházból a folyamatosan fogyó tételeket, s így a háziasszony csak a "lényeges dolgokkal" foglalkozhat. Azonban az intelligens hûtôszekrény és más technikai "tsinálmányok" ellenére sem foglalkozik korunk modern asszonya olyan "lényegtelen" dolgokkal, mint pl. a gyermeknevelés.)

A konkrét gyakorlati kivitelezés részletei és a majdani valóság körvonalai teljesen elmosódva oldódtak fel a jövendô perspektívái okozta mámor állapotában. Gutenberg mester kiszolgált - hangzott nap mind nap, s ez a bárgyú lelkesedés csak "az emberiség ragyogó jövôje" jelszóban meghirdetett kommunista propagandához és az abban hívôk naivságához lenne hasonlítható, még akkor is, ha az egyik minden bizonyíthatóság nélkül a levegôben lebegô üres beszédével szemben a másik egy reális, a tranzisztor és a chip jelentette technikai forradalomból táplálkoz(hat)ott.

Az eltelt két évtized folyamán tényleg bekövetkezett az információ forradalma, a számítógép manapság bevonult a nyugati országok háztartásának több mind 60%- ába; egyre több paraszti gazdaságnak nemcsak teljes számvitelét, hanem az állatok etetését is számítógép vezérli. Hogy az iparról és közigazgatásról ne is beszéljünk.

De a képernyô kétségtelen térhódításával párhuzamosan nemcsak fokozódott a könyv jelentôsége, hanem csak most tanultuk meg valójában becsülni a könyvet. Vajon miért?

Ha röviden kellene erre a kérdésre válaszolni, akkor a válasz így hangzana: azért, mert az elektronikus médiumnak sikerült ellenpontozás révén kiemelni, még jobban tudatosítani a könyv fontosságát, valamint nélkülönözhetetlenségét.

A képernyônek fényiszonya van; a könyv kerüli a sötétséget, irtózik tôle! A képernyô reánk kényszerít egy bizonyos, gerincoszlopunkra nem éppen kívánatos testtartást; a könyv megengedi, sôt, felkér kézbevételére ülve, fekve, az ágyban kényelmesen, kint a szabadban, az árnyékot adó fa alatt, vagy a robogó vonaton, de ... vannak nem is kevesen, akik nem nélkülözhetik az illemhelyen sem. Ezt lehetôvé teszi a könyv könnyen kezelhetôsége; kinyitom, becsukom, zsebbe (is) tehetem, s tudom, hogy pl. egy bizonyos címû könyv megvan-e a polcomon, sôt, azt is tudom, hogy ha benne valamit keresek, kb. jobboldalt vagy baloldalt, fent vagy lent kell keresnem. Mindez a képernyôn: billentyûzés és egerészés, s a keresett cím vagy tétel után tanácstalanul állok a felsorolt lehetôségek (opciók) útvesztôjében.

Ha netán a földre esik le könyvem, felemelem és megsimogatva letörülhetem róla a port; a földre esést nemigen éli túl a képernyô, akárcsak egy babiloni agyagtábla. Egy könyv külseje meg kell feleljen bizonyos esztétikai igényeknek; a képernyô célszerû, portalanítása spéci folyadékkal történhet.

A drótposta elônye nem vitatható el, hiszen olyan gyorsan juttatja el üzenetemet a megadott címre, hogy mellette minden eltörpül. Csakhogy, egy kézzel vagy számítógépen megírt, átolvasott és kinyomtatott levélnek a borítékba való helyezésekor az elektromos üzenettel szemben útra kél egy darabka a magam személyiségébôl is, amit a címzett kézbe vesz, elolvas, félreteszi, majd elgondolkozik felette, s utána újból kézbe veszi, s egyik- másik mondatát újra olvassa, majd órák vagy napok után megtörténik a fordított folyamat, nekem írnak levelet, amely nekem fog örömet okozni.

Az elküldött E-levél olyan, mint Schrödinger macskája, csak úgy tudjuk meg, hogy él-e vagy halott, tehát hogy egyáltalán van-e, ha kinyitjuk a dobozt! A postán küldött levél más, azt hozza a postás, akit talán már évek óta ismerôsként köszöntünk. Vannak levelek, amelyek papírja lassan megsárgult, de nem tudunk megválni tôlük, mert sokkal többek, mint egy egyszerû valami, egy egész személy lakozik bennük. Ha pedig rég halott anyám kézzel írott levelét olvasom, akkor újból hallom, ahogyan hozzám beszél, mintha most, szemem elôtt tenné fel a szemüveget és írná.

A legtöbb E-levelet úgy írjuk, hogy rövid és tömör formában nyilatkozunk valamirôl, valamivel kapcsolatosan. Ha fontos és sürgôs, akkor szólunk telefonon vagy faxon, hogy E-levél ment, elolvasandó, azaz a masina bekapcsolandó, hogy aztán elolvasás után tehermentesítés okán a levél E- papírkosárba kerülhessen.

Egy postán elküldendô levelet gondosan írunk meg, s már maga a papírra vitel rákényszerít arra, hogy a gondolatokat rendezzük; nos, egy levelet számítógépen megírni, a kész szöveget a képernyôn látni, olvasni és korrigálni, egy-egy mondatot többször is újraírni, szavakat helyettesíteni, s mindezt papírra vitel elôtt csak virtuálisan, képernyôn tenni, ez bizony olyan nagy elôny, amit csak az ismerhet, akinek lehetôsége van ezt gyakorolni.

A könyvekhez való viszonyulás kérdése kétségtelenül magánügy; aki lemondott róluk a képernyô javára, bizonyára ez felel meg neki. De az elektronikus-digitális médiumban rejlô lehetôségeket valójában csak az tudja értékelni és használni, aki könyveket olvas - mondja Umberto Eco.* A képernyô pedig az újságot sem fogja kiszorítani mindaddig, ameddig az újsággal egy legyet agyon lehet csapni - mondja M. Rommel.**

Mindkét véleménnyel egyetértek. Bizonyára az olvasó is.

Magyarázatok:

* Umberto Eco (*1932) olasz író és nyelvtudós (a szemiotika professzora); A rózsa neve (1982) és a Foucault-inga (1989) c. mûveivel világsikert aratott;

** Manfred Rommel (*1928) Stuttgart fôpolgármestere, 1996 óta díszpolgára; apja Erwin Rommel (*1891-†1944) német páncélos tábornok, aki 1942-ben csatát vesztett El Alameinnél; késôbb fôbe lôtte magát.

Kós János vicce * A kvízjátékban felhangzik a nagy kérdés: mennyi kétszer kettô? Vágó István a kérdezô, szôke hölgy a versenyzôje, teljesen szôke a tapsoló közönség. - Mennyi kétszer kettô? - Kilenc. * Vágó: - Kérem, gondolja meg, kétmillió forint a tét... * Közönség, ütemes tapssal: - Még egy esélyt! Még egy esélyt! * Vágó: - Tehát, kérném szépen, mennyi kétszer kettô? * Versenyzô szôke hölgy: - Megvan. Héét! * Szôke közönség: - Még egy esélyt! Még egy esélyt! * Vágó: - Tessék elgondolni, mennyi mindent lehet vásárolni ezzel a horribilis összeggel. Asszonyom, utoljára kérdezem: - Mennyi kétszer kettô? * Versenyzô: - Négy. * Közönség: - Még egy esélyt! Még egy esélyt!

A hajdani Székely Népi Együttes gyakran vendégszerepelt, szinte minden hónapban, de legalábbis kéthavonta megfordult Petrozsényban, és ott olyankor népünnepély volt. A csaknem ezer férôhelyes munkásklubban nem lehetett egy gombostût leejteni, annyi magyar ember gyûlt össze, hiszen a bányában szinte az egész Székelyföld ott dolgozott. Nekem az édesapám háromszéki, édesanyám petrozsényi, mindig mondták, hogy: te félig székely vagy. És én mindig néztem, hogy vajon melyik felem lehet a székely, és az miben mutatkozik meg. Nem tudtam sehogy se elképzelni, mi lehet az, hogy székely. Próbálták magyarázni, hogy hát ez, meg az, de én gyerekként nem tudtam azonosítani, és akkor egyszer bejött Szélyes Sanyi bácsi a színpadra, magas, szikár alakjával, félrecsapott kiskalapban, hetyke bajuszkájával, és elkezdte mondani, hogy a mosogatórongyot hogyan ette meg - részegségében… És én attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy melyik felem székely, illetve hogy is néz ki egy székely.

(Elhangzott 2004. október 22-én, a Kultúrpalotában rendezett nótaesten)

Nagy István színmûvész, mûsorvezetô

Anekdota

Erdôszentgyörgyön történt. Zoltán bácsi gyógyszerészként nemcsak a praxist tudta, hanem a vadászat fortélyaiban is jártas, sôt hatalmas mesélô volt. A vadásztársaság tagjai elhatározták: megtréfálják a nagyotmondó lesipuskást. Kitalálták, hogy egy macskára nyúlbôrt húznak, azt a szolga a megbeszélt helyen útjára ereszti. Így is lett, a jel megadva, és az álnyúl ott termett az öregúr elôtt tízméternyire. "Tessék már lôni!"

Nosza, durrant a puska, az álarcos nyuszi stante pityere feltrappolt az elsô fára, Zoli bácsi pedig szitkozódva esett a tisztes ülepére. - Sok mindent megértem - dohogta -, de nyulat fára hágni még sosem láttam!... Lesz mit mesélnem unokáimnak boldogult nyugdíjas koromban - hallottuk, mikor rájött a turpisságra.

A tréfa sokáig beszéd tárgyát képezte aztán, de Zoli bácsi, aki szerette az efféle huncutságokat, nem haragudott érte, sôt eggyel több ok volt a dínomdánomra.

Veress Sándor, Marosvásárhely

Kosztolányi Dezsô

(Múltkor egy társaságban azt indítványoztam, hogy jellemezzük az ott levôket találomra, egyetlen szóval. Kimondtunk egy nevet, s azonnal felelni kellett. A felületes válaszok éppen ezért gyakran nagyon is jellemzôek voltak. Aztán én a népeket próbáltam jellemezni éppily gyorsan és szeszélyesen. Mindegyiktôl eleve bocsánatot kérek, ha egyben-másban esetleg tévedtem volna.)

Olaszország: dalol.

Anglia: paranc