Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Marosvásárhely fekete márciusának napjait követôen elképzelhetetlennek tûnt, hogy a Református Kollégium évszázados hagyományainak lehet, lesz még folytatása. És mégis, a céltudatos, kitartó erôfeszítés nyomán a semmibôl 1994-ben is megszületett az új világ. Természetesen mondhatnánk, hogy nincs szó a semmirôl, hisz a magyar nyelvterület egyik legismertebb kollégiumának a sokat és sokszor emlegetett szellemisége folytatódik tovább a Bolyai Farkas középiskola mellett immár tíz éve mûködô Református Kollégiumban is. Ezzel magyarázható, hogy a tanintézet fokról fokra növeli népszerûségét a diákság körében, olyan talajon, ahol az egyházi nevelés tekintélyét kellett-kell újra felépíteni. E modernkori hôskorszaknak tekinthetô egy évtized kapcsán rendezett ünnepséget a hét végén a marosvásárhelyi Református Kollégium. Az iskolának van oka az ünneplésre, hisz sokak által lehetetlennek tartott feltámadása azt bizonyítja, hogy amirôl nem mondunk le, az idô múltával a miénk lehet. Errôl szólt a péntek délelôtti hálaadó ünnepi istentisztelet is, amelyet Sárpataki János nyugalmazott esperes, az iskola alapításában Csiha Kálmán püspök mellett oroszlánrészt vállaló lelkész tartott az udvart megtöltô diákság számára. Sokszor elrontunk valamit az életben, de Isten megadja az újrakezdés lehetôségét - hangzott el a prédikációban a diákoknak szóló biztatás, amiképpen az is, hogy munkájuk, élétük során ne feledkezzenek meg arról a többrôl, amire az a bizonyos szellemiség kötelezi ôket. József Attilát idézve pedig arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy a hagyományok ismerete és vállalása révén válhatnak erôssé, s adhatják tovább az évszázados üzenetet. Ennek megismerésében nyújtott segítséget Weszely Tibor matematika- történész öregdiák elôadása, aki Székely Emese igazgatónô felkérésére ismertette a Református Kollégium történetét, majd Mihály István tanárnak a Teleki Tékában fényképezett iskolatörténeti érdekességeit láthatták a jelenlevôk. Hogy megérintette ôket a tegnapi esemény, az elôadónak járó vastaps bizonyította. A folyosón pedig már szép tiszta hangon énekelték is egyesek az istentisztelet után a Református Kollégium Csiki Ágnes vezette kórusától tanult indulót, amelynek dallamát Moldvay József soraira Kovács András szerezte: "Bástyaként áll a büszke Skóla, öreg csengô hangja harcra hív/ Igazság, hit,erkölcs fegyverével száz csatán is gyôztes lesz a szív."

1956. október 23.

Mádl Ferenc köztársasági elnök 1956-os emlékérmeket és emléklapokat adott át pénteken Budapesten. Az 1956-os forradalom és szabadságharc nem mehetett volna végbe a hittel és elszántsággal cselekvô emberek és mérhetetlen áldozataik nélkül - jelentette ki az államfô az 56-os Szövetség és az 1945-1956 közötti Szervezetek Koordinációs Bizottságának központi ünnepségén, amelyen az elnök elsô alkalommal vett részt.

A köztársasági elnök által adományozott 1956-os Emlékérmet 13-an posztumusz kapták meg, 37-en pedig személyesen vehették át, 1956-os Emléklapban 19-en részesültek.

Az adományozott érem és az emléklap "nem csak kitüntetés, hanem szerény tanúsítványa is annak, amit lelkükben önök iránt érzünk" - mondta.

Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosok kuratóriumának elnöke elmondta: "évfordulója van egy nemzetnek, egy generációnak, amelyik (...) sokakat elveszítve, de végrehajtott valamit, engedelmeskedve a történelem parancsának".

A nyilas hatalomátvételre utalva elmondta, "ez az ôsz sajátos jelentôségû, (...) egy hatvanadik évforduló szomorúságaival telített".

"Tragikusra fordult, még tragikusabbra magyar állampolgárok százezreinek, a zsidó állampolgároknak különösen a sorsa. És méltán emlékezik a nemzet erre, mint egy nagyon szomorú napra".

Az ünnepségen részt vett Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsôbb Bíróság elnöke is.

Az 1956-os forradalom történéseire és áldozataira emlékezett a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete a fôvárosban pénteken.

"Ma a megkeserített sorsú nemzet forradalmára emlékezünk, azokra, akiket a háború után a megszerzett szabadsághoz méltatlanul eltiport a hatalom" - fogalmazott Donáth Ferenc, a Nagy Imre-per másodrendû vádlottjának fia.

"A szabadsághoz méltatlanul eltüntetett és kiretusált emberek igazsága volt és marad 1956 forradalmának egyik igazsága" - mondta Donáth Ferenc a Fô utcai börtön épületénél, ahol 1958- ban halálra ítélték az egykori miniszterelnököt.

Hozzátette: a forradalom másik igazsága, hogy "visszahozta az 1945-ben fellángolt közvetlen népuralmat".

Felidézte, hogy többek között méltatlanul eltüntetett emberek jelképévé vált Rajk László, akinek temetése vezetett a forradalomhoz.

Nem a nemzet kétarcú, hanem az emlékezet, amikor téved - mondta a kancelláriaminiszter pénteken egy XV. kerületi 1956-os emlékmû avatásán.

Kiss Péter szerint a 48 évvel ezelôtti forradalom és szabadságharc ünnepén ma az a kérdés, hogy az emlékezet elválasztja, vagy összeköti-e a nemzetet. Arra használjuk október 23-át, hogy kimondjuk, ami elválaszt, vagy arra, ami összeköt, és a nemzeti egység megteremtését szolgálja - vetette fel.

A kancelláriaminiszter szerint az 1956-os forradalom nem volt hiábavaló, mert ez alapozza meg a mai demokráciát.

"A forradalmak gyôznek akkor is, ha leverik ôket" - mondta, hozzátéve: így szolgálta például az 1848-as forradalom az 1867-es kiegyezést vagy az 1956-os szabadságharc 1989 vértelen forradalmát.

"1956 nélkül nem lett volna rendszerváltás vér nélkül, és e nélkül nem születhetett volna meg 1989. október 23-án a harmadik magyar köztársaság" - mondta.

A temetetlen halott

Mádl Ferenc jelenlegi, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a magyar kormány több tagja, pártvezetôk és közéleti személyiségek is részt vettek A temetetlen halott címû, Nagy Imrérôl szóló új magyar film díszelôadásán kedden este a Corvin Budapest Filmpalotában.

Mészáros Márta alkotása a mártír miniszterelnök életének utolsó szakaszát mutatja be 1956 októberétôl: a számûzetést, az elítélést és a kivégzést. A fôszerepet a rendezô élettársa, a híres lengyel színmûvész, Jan Nowicki alakítja. Hiller István kulturális miniszter a bemutató elôtt mondott beszédében megköszönte Mészáros Mártának a filmet, "az elszámolás adósságának törlesztését, a szembenézés lehetôségét, a megértés kísérletét".

Minden közösségnek, egy országnak, egy nemzetnek is van lelkiismerete, amelyet ébren kell tartani - mondta, s hangsúlyozta: meg kell húzni a határt bûnösök és ártatlanok között.

"A történelem ismeretében megvetjük, de értjük a logikát, miért kellett Nagy Imrét elrejteni, miért kellett titokban lefolytatni a pert" - fogalmazott a miniszter, aki azt kérdezte: de ki magyarázhatja meg, miért kellett egy idôs ember fejére csuklyát húzni, és miért kellett ôt poloskás magánzárkában tartani?

A fékevesztett hatalom természetrajzára figyelmeztet Mészáros Márta - mondta Hiller István, hozzátéve: az 1956 után születettek fejében ne a filmben egyébként hitelesen megidézett, megtört öregember, hanem az igazságot keresô Nagy Imre képe maradjon meg, azé az emberé, aki bátor volt egy igazságtalan világban és egy modern igazságos Magyarországot akart.

A kulturális miniszter gondolata szerint Mészáros Márta alkotása "komoly adalék" ahhoz, hogy "gyerekeink" tévedhetetlenül tudják és idôben felismerjék, ki az igazi ember.

Múlt nélkül nem lehet jövôt építeni, a múlttal tisztában kell lenni - mondta Mészáros Márta október elején a filmjének sajtóvetítése után.

A történelmi drámát a 70 éves filmrendezô az ifjúságnak szánja. "Ajánlom ezt a filmet a fiataloknak" - olvasható a film legelsô képkockáin.

"Úgy éreztem, amíg van erôm, megpróbálom elmesélni ezt a történetet" - mondta akkor Mészáros Márta, aki hat éve készült erre a munkára. Három évvel ezelôtt, amikor eredeti anyagokhoz juthattak hozzá a kihallgatás és a per részleteirôl, elhatározta, mindenáron "megcsinálja" a filmet - tette hozzá.

Mészáros Márta "bevallotta", ennyi drámai, érzelmi pillanattal még egyetlen korábbi forgatása során sem találkozott.

A keddi díszelôadásra Budapestre érkeztek a nemzetközi koprodukcióban résztvevô lengyel és szlovák színészek, producerek és alkotók.

A Corvin moziban a rendezvény idején az 1956-os miniszterelnökrôl készült fotók nagyításai voltak láthatók. A filmbemutató elôtt Nagy Imre szülôhelyérôl, Somogyból hozott népdalokat Paja Bea énekesnô mutatta be.

Tegnap a prefektúrán tartottak megbeszélést a megyei mûszaki bizottság, a választásokon részt vevô politikai pártok és a sajtó képviselôi. Ovidiu Natea prefektus szerint elkezdôdött a visszaszámlálás.

Elmondta, a héten tartottak felkészítôt a polgármestereknek és a titkároknak. A Megyei Törvényszéken sorshúzással kijelölték a megyei kerületi választási iroda bíráit. Elnök: Vasile Vulpe, helyettes Pojar Simona, tag Bogdan Cristina Beatrix. A Megyei Választási Iroda (BEJ) ugyanott mûködik majd, mint a helyhatósági választások idején. A törvény értelmében - a jelöltlisták letétele után - a választásokon részt vevô politikai pártok, politikai szövetségek és választási szövetségek tagjaival (legtöbb tíz) egészítik ki a megyei választási irodát.

A prefektus szerint a november 28-i parlamenti választások idején a megyében 529 szavazókörzetet rendeznek be, 41-gyel többet, mint az elôzô választások idején. A jelöltlisták letételének határideje október 28.

Az elkövetkezô napok legfontosabb és legsürgôsebb feladata az állandó választói névjegyzék aktualizálása. A megyében 483 személy szerepel az állandó választói névjegyzéken. Natea felkérte a polgármestereket, sürgôsen ellenôrizzék a saját területük névjegyzékét, és lehetôleg töröljék azokat, akik idôközben elhaláloztak, vagy megváltoztatták állandó lakhelyüket.

Kérdésre válaszolva jelentette ki, hogy a szavazókörzetek védelmét helyi szinten kell megoldani, a rendôrség, csendôrség, a polgárôrök, szükség esetén a katonaság bevonásával. A mûszaki bizottság a választásokig hátralevô idôszakban péntekenként ül össze.

A Liberális-Demokrata Szövetség teljes megyei vezetése örömmel ölelte keblére a Népi Akció megyei szervezetét és elnökét, Nicolae Havriletet, mert a jobboldali erôk egyesülése lehet csak igazi alternatívája a baloldali kormányzatnak, és reméli, hamarosan közösen fognak kormányozni - mondta tegnap Eugen Nicolaescu liberáls képviselô, amikor bejelentette, hogy Emil Constantinescu pártjának egy teljes megyei szervezete, 700 taggal beállt az NLP-be.

Nicolae Havrilet, aki, az utóbbi másfél évben harmadjára "váltott" pártot, azzal magyarázta ezt a lépést, nem akarta, úgymond, hogy elvesszenek a jobboldali szavazatok, és ezáltal erôsödjék az SZDP.

Havrilet nem is olyan régen még a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt megyei elnöke volt. Miután a PNTCD kiesett a parlamentbôl, átnyergelt a Népi Akcióba, ugyancsak megyei elnöki minôségben, és a helyhatósági választásokon a Népi akció (AP) marosvásárhelyi polgármester- jelöltjeként 142 szavazatot gyûjtött be magának. Pártja ugyancsak csúfosan leégett: a marosvásárhelyiek 242 szavazatot adtak le az AP tanácsos- jelöltjeire.

A tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy már a helyhatósági választások elôtt is próbált helyezkedni, megkereste a demokratákat a közös indulás reményében, azonban nem talált náluk megértô szívekre. Így aztán maradt a 0,8%-os csúfos eredmény. A PNTCD ugyancsak ennyit ért el, ezért elhatározták, hogy közösen létrehozzák a kereszténydemokrata pólust (amelyet az Európai Néppárt is támogat). Csakhogy a tárgyalások már az elsô forduló után kudarcba fulladtak a "kis pártok nagy gôgje miatt". Ezek után Havrilet úgy gondolta, nem érdemes olyan elnökjelölteket támogatni, aki a választók szavazatának 1%-ára számíthatnak (Ciuhandru - PNTCD és Milut - AP), és miután látta, hogy a kereszténydemokrata összeborulásnak semmi haszna, úgy gondolta, a liberálisokhoz csatlakozik. Ezzel pedig eltûnt a politikai palettáról - legalábbis Maros megyében - a Népi Akció. Ugyancsak erre a manôverre készülnek a Temes, Fehér, Arad, Kolozs, Máramaros megyei szervezetek.

A kérdésre, hogy ha esetleg az AP országosan hozzájuk csatlakozna, befogadnák-e Emil Constantinescut, Eugen Nicolaecu kijelentette: Constantinescunak akkora a személyes gôgje, hogy nem hiszi, képes lenne beleolvadni egy szervezetbe, ahol nem ô lenne az elnök, viszont abban is biztos volt, hogy az Nemzeti Liberális Párnak sem kellene a volt elnök.

A marosvásárhelyi táblabíróság szóvivôje elutasítja a vádakat

A Romániai Magisztrátusok Egyesülete (RME) kolozsvári szervezetének a helyi román sajtóban megjelentetett közleményében többek között "felháborodásukat fejezik ki az RME Maros megyei szervezetének tagjaival szembeni bánásmód miatt". A közlemény szerint egyes Maros megyei bírák "zaklatják és nyomást gyakorolnak" az RME Maros megyei szervezetének tagjaira.

A sajtóközleményben utalás történik a szervezet alapszabályzatára, amely szerint mindenik megyében egyetlen megyei RME szervezet mûködik, amelynek létesítését az országos egyesület közgyûlése hagyja jóvá. "Márpedig az országos közgyûlésnek nincsen arra vonatkozó határozata, hogy Maros megyében létrehozzanak egy újabb RME szervezetet" - áll a kolozsvári törvényszék bírája, Cristi Danilet által aláírt közleményben.

A konfliktusra az adott okot, hogy múlt hét közepén 27 bíró és ügyész kérvényezte, hogy (megkerülve a megyei szervezetet - szerk. megj.) tagja lehessen a Romániai Magisztrátusok Egyesületének. A megyei bíróság, törvényszék és a marosvásárhelyi táblabíróság 83 magisztrátusa közül csupán 27-en tagjai az RME Maros megyei szervezetének.

A kérést benyújtók között van Ionas Nicolae, a Táblabíróság sajtószóvivôje is, a kereskedelmi részleg elnöke, aki a Népújság kérdésére elmondta, hogy a 2003-ban megalakult megyei RME szervezetnek tagja volt, de "személyes okokból kifolyólag" még a tavasz folyamán beadta lemondását, és jelenleg kéri felvételét a központi szervezetbe. Hogy a személyes okok mögött mi lapul, nem volt hajlandó elárulni, de cáfolta, hogy a megyei szervezet tagjait zaklatások érnék vagy nyomást gyakorolnának rájuk. Hozzátette: a társulási jogot a román alkotmány 37. és az Európai Emberjogi Egyezmény 11. cikkelye garantálja, és egyetlen magisztrátust sem köteleztek arra, hogy az országos RME-be belépjen, mindenik bíró és ügyész szabad akaratából nyújtott be ilyen értelemben kérvényt. "Nem értem egyébként, hogy miért a kolozsvári Romániai Magisztrátusok Egyesületének kell felemelnie a szavát a Maros megyei RME tagok védelmében. Ha valóban lenne okuk a panaszra, úgy lenne logikus, ha maga a Maros megyei szervezet tiltakozna" - jelentette ki Ionas.

A kérvények benyújtásának egy másik oka egyes bírák szerint az, hogy a megyei RME állítólag nem tette közzé az október 19- re szóló közgyûlési összehívót, így errôl nem értesûltek idejében.

A Romániai Magisztrátusok Egyesületének megyei szervezete rövid közleményben reagált a vádakra, melyben leszögezik, hogy a 19-i közgyûlésre a bíróság, törvényszék és táblabíróság székhelyén kifüggesztették az összehívót, a vidéki bíróságoknak pedig október 15-én faxon elküldték a szöveget, amely szerint a közgyûlésen részt vehetnek azok a magisztrátusok is, akik nem RME-tagok. Ami pedig egy újabb megyei egyesület megalakítását illeti, várják az országos egyesület elnökének hivatalos állásfoglalását az ügyben.

Felfüggesztették az áramszolgáltatók tiltakozását

Az október 12-i sztrájkgyûlés alkalmával az Áramszolgáltatók Univers Országos Szakszervezete eldöntötte, ha a kormány nem teljesíti követeléseiket, pénteken (a tegnap) kétórás figyelmeztetô, majd egy hét múlva általános sztrájkot robbantanak ki.

A sztrájkgyûlést követôen, október 19- én, kedden Bukarestben, az Electrica Villamossági Vállalat épülete gyûléstermében találkozott az Univers Szakszervezet 300 képviselôje Dan Ioan Popescu, ipari és kereskedelmi miniszterrel és Iulian Iancu államtitkárral. "Marosvásárhelyrôl hét személy vett részt az egyeztetô tárgyalásokon, melyeket eredményeseknek ítélünk" - nyilatkozta lapunknak Dobra Alexie szakszervezeti vezetô.

- Az Ipari Minisztérium és a Nemzetközi Valutaalap képviselôi elismerték, hogy az áramszolgáltató vállalat az utóbbi egy évben több mint 5 százalékos termelékenységi növekedést ért el. Az 1996. évi 130-as törvény elôírásainak értelmében igényeltük a béreknek ezzel az aránnyal való növelését - mutatott rá a szakszervezeti vezetô. A jövô hét végéig kell összeállítania a szakszervezetnek és az Electrica vezetôségének a költségvetés- kiegészítésre vonatkozó tanulmányt, s ígéretek szerint novembertôl legtöbb 5 százalékos fizetésemelésben részesülnek az áramszolgáltató vállalat alkalmazottai. - Abban az esetben, ha a kormány mégsem tesz eleget ígéretének, tiltakozó megmozdulásainkat újraindítjuk - összegzett Dobra Alexie.

Bernády-döntô

Javában zajlanak a jövô hét végén rendezendô Bernády Napok elôkészületei. Mint ismeretes, a rendezvénysorozat keretén belül vetélkedôre kerül sor, amelyen két kategóriában, 7-8. és 9-12. osztályos korcsoportban mérhették, mérhetik össze tudásukat a versenyzôk. A verseny elsô szakasza a minap lejárt, a beküldött dolgozatok közül, kategóriánként a legjobb öt írójának van joga indulni a szóbeli megmérettetésen. Csütörtök délután ült össze a zsûri és bírálta el a dolgozatokat, a továbbjutókat telefonon értesítik a szervezôk. A szóbeli versenyre ajánlott bibliográfiát az alábbiakban közöljük:

1. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, 1-4. kötet - Kriterion

2. Bernády György városa - RMDSZ, 1993.

3. Bernády György emlékezete - Impress, 1999.

4. Marosvásárhelyi útikalauz (Fodor Sándor, Balázs Árpád) - Impress, 1996.

5. Múzsák fellegvára (Nagy Miklós Kund) - Budapest - Marosvásárhely, 2000.

6. Zord Idô Antológia (összeállította Kuti Márta) - Mentor, 1998.

7. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája (összeállította Marosi Ildikó, bevezetô tanulmány: Dávid Gyula) - Kriterion, 1973.

8. Marosi Barna: Megbolygatott világ - Kriterion, 1974.

A szervezôk szeretettel várják az október 30-i szóbeli döntôre az átjutott öt-öt versenyzôt (délelôtt 11 órától a Bernády Házba a gimnazistákat, illetve a Bolyai Farkas Líceum amfiteátrumába a középiskolásokat), készülni pedig érdemes: az elsô díj hegyikerékpár, a második discman, a harmadik fényképezôgép. És lesz vigaszdíj is, természetesen. A rendezvénysorozatra még visszatérünk.

Szerda délután a marosvásárhelyi Bernády Házban több mint másfél száz olvasónk jelenlétében zajlott le a Népújság- kosár és a Hûségtombola nyerteseit eldöntô sorshúzás. A jelenlevôk közremûködésével megejtett sorsolás során eldôlt, hogy két vásárhelyi és egy havadtôi pályázó vihette volna haza a kosarat, ha személyesen vesz részt a rendezvényen. Sajnos, nem voltak ott a zsúfolt teremben, így szerkesztôségünk székhelyén vehetik át nyereményüket. A három szerencsés olvasó tehát: Székely Veronika (Marosvásárhely, Gh. Marinescu u.7B/23), Nagy Melinda (Havadtô 18. sz.) és Fekete József (Marosvásárhely, 1848 út 18. sz.) A Hûségtombolán kisorsolandó 1 millió lejre csak azok pályázhatnak, akik jelen vannak a sorshúzáson. A mostani nyertes Király Tünde Marosvásárhelyrôl, aki személyesen át is vette a díjat.

Nemcsak egyszerû orvosi beavatkozásokra, hanem életmentô koponyamûtétek végrehajtására is képesek voltak a középkorban élt angliai gyógyítók. Ezt bizonyítja az a közel 1000 éves csontváz, amely nemrégiben került elô egy yorkshire-i ásatáson.

A régészek a maradványok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a nem mindennapi, sikerrel végrehajtott operáció alanya egy 40 éves parasztember volt. A férfi valószínûleg egy kocsmai verekedésben vagy egy családi viszály során sérült meg olyan súlyosan, hogy beavatkozás nélkül életét vesztette volna. Az operációt végrehajtó orvos a mûtét során meglékelte a páciens fejét, hogy így csökkentse a koponyában fellépett túlnyomást és eltávolítsa a sérült csontot. A szakszerûen elvégzett operációval kapcsolatosan a tudósokban felmerült egy kérdés: hogyan engedhette meg magának egy parasztember ezt a bonyolult, nagy szaktudást igénylô beavatkozást. A régészek szerint az a legvalószínûbb, hogy egy vándorgyógyító végezte a mûtétet, akinek különleges képességeirôl szájhagyomány útján értesült a közösség.

A yorkshire-i Malton közelébôl elôkerült csontváz az elsô kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a koponyalékelô mûtéteket nemcsak a görög-római területeken, hanem az angolszász vidékeken is ismerték és alkalmazták. A lelet alapján megdôlni látszik az az egyes történészek által elfogadott nézet is, hogy Alexandria VII. századi hanyatlása után Nyugat- Európában több évszázadon át nem hajtottak végre magas szintû anatómiai ismereteket igénylô orvosi beavatkozásokat.

Hatvan éve, 1944. október 24-én halt meg Párizsban Louis Renault francia autótervezô, a róla elnevezett autógyár alapítója.

1877. február 12-én született egy párizsi posztókereskedô legkisebb, ötödik gyermekeként. Technikai érdeklôdése korán kitûnt, így szülei külön mûhelyt rendeztek be neki vidéki birtokukon. Az iskolában ugyan nem remekelt, az egyetemen alig tudott végigbukdácsolni, de volt két tulajdonsága, amellyel társainál többre vitte: gyakorlatias volt és találékony.

Húszéves korában megtakarított pénzébôl vett egy triciklit, amelyet szétszerelt, majd négykerekû kisautóként rakott újra össze. A "Voiturette" döntô újdonsága a közvetlen sebességfokozat, a mechanikus vezérlésû három sebesség és a hátramenet-váltó volt. Renault látványosan bizonyította be autója erejét: a jármû 1898. december 24-én felkapaszkodott a Montmartre-on, a Rue Lepic 13 százalékos lejtôjén. A 21 éves feltaláló azonnal szabadalmaztatta találmányát, amely szinte napok alatt kiszorította az addigi lánc- illetve szíjmeghajtást. Renault 12 megrendeléssel zsebében, 1899-ben társult be a testvérei által alapított Renault Freres vállalkozásba. Érdekesség, hogy a tulajdonosok közé két testvére nem vette be - neki a szabadalom maradt, no meg tisztes fizetés, amennyiben a "melléküzemágnak" tekintett autógyártás jövedelmezô lesz.

A Renault nevet a motorsportok iránt feltámadt érdeklôdés tette ismertté: Louis és bátyja, Marcel sorra nyerték a versenyeket saját készítésû jármûveikkel, Marcel a Párizs-Berlin és a Párizs-Bécs versenyen is diadalmaskodott. Ennél jobb reklám nem kellett, autóikat annak ellenére kapdosták, hogy áruk az akkori tízéves átlagfizetésnek felelt meg. A hôskor végét 1903 jelentette, amikor Marcel a Párizs-Madrid viadalon életét vesztette. Louis ekkor úgy döntött, visszavonul a versenyzéstôl és a munkának szenteli magát, a Renault márka hírnevének öregbítését pedig hivatásos vezetôkre bízza.

A gyár rohamosan nôtt: 1900-ban még csak 110 alkalmazottat foglalkoztattak, 1902-re az üzem területe már 7500, 1913-ra 136 ezer négyzetmétert tett ki. A század elsô éveiben már saját tervezésû (elôbb két-, majd négyütemû) motorral kínálták a különbözô modelleket, s a cég hamarosan megnyitotta külföldi képviseleteit is. 1905-ben 250 taxira kaptak megrendelést, ennek érdekében átszervezték a gyárat: megkezdôdött a tömegtermelés, bevezették a munkamegosztást és a futószalag-rendszert. A Renault hamarosan az elsô számú francia autógyártó lett, de beszállt hajó- és repülôgépmotorok építésébe is. 1909-ben meghalt másik bátyja is, s Louis-nak kellett átvennie a cég irányítását. A Renault taxik 1914-ben vonultak be a történelembe, amikor velük szállították a francia hadsereg katonáit a marne-i csatába. Az elsô világháború idején a gyár átállt a haditermelésre, teherautókat, mentôkocsikat, töltényhüvelyt, sôt Louis Renault tervei alapján harckocsikat is gyártottak. Renault megkapta a Becsületrendet, s 1918-ra Franciaország elsô számú iparosának számított.

Renault sorra állt elô találmányaival, tervei alapján készült az L-kiképzésû hengerfej, a mágneses gyújtás, a termoszifonos hûtés és a motor mögé helyezett hûtô, a lökhárító, a bal oldali kormánymû, a szervofék. Autói szinte minden versenyen nagy fölénnyel végeztek az élen, s a gyár évente rukkolt ki új modellel. A Renault tevékenységi köre szinte mindent átfogott, amibe motor kellett, a traktortól a buszig, gyártott dízelmotort és ipari gépeket. A cégnek volt öntödéje, bányája, erdeje, famalma, így mindent elô tudott állítani, amire szüksége volt, beszállítóktól csak akkor vásárolt, ha azok a saját gyártásúnál olcsóbb vagy jobb terméket tudtak kínálni.

Renault-nak élete végén végig kellett néznie, amint a bevonuló németek 1940-ben lefoglalták gyárát, és azt is, amint 1942-1943-ban a létesítmények nagy részét lebombázták. Még megérte a szövetséges csapatok bevonulását, de mert az üzem a német megszállás alatt is termelt, kollaboránsként bebörtönözték. A perre várva, rabságban halt meg 1944. október 24-én, üzemét államosították.

Úgy tûnik, több embernek van elege a tévékbôl, mint gondolnánk, mivel rendkívül kapós az általános tévékikapcsoló, ráadásul az Egyesült Államokban.

A gyufásdoboznyi szerkezettel - gyártója szerint - bárhol ki tudunk kapcsolni szinte bármilyen típusú tévét, repülôterektôl kezdve nyilvános mosodákon át éttermekig. A kaliforniai Mitch Altmannak, a feltalálónak az adta az ötletet, hogy egy alkalommal barátaival egy kocsmában üldögélt, és azon kapta magukat, hogy nem egymással beszélgetnek, hanem valamennyien a tévét bámulják. Szerették volna kikapcsolni a készüléket, de a csapos valahova elkódorgott, így kénytelenek voltak továbbra is elviselni.

Altman univerzális tévékikapcsolója 200 infrakódot ismer, és általában 17 másodperc alatt végez a tévékkel. Ha netán ritkább típussal akad dolga, akkor is egy perc alatt lefuttatja magában - és persze kipróbálja a tévén - az összes kódot.

A készülék bemutatását követô napon rögvest több száz megrendelés érkezett a gyártó internetes honlapjára.

A 47 éves Altman amúgy gyerekkorában sokat tévézett, de miután megjött az esze - ez 1980-ban történt - nincs tévéje. A nyilvános helyû kikapcsolást nemzetközileg is tesztelte, jó párszor megejtette diszkréten, és szinte soha senki sem háborodott fel, hogy miért szûnt meg a háttérzaj és - kép. Az egyetlen hely Hongkong volt, ahol visszakövetelték az adást.

Altman azt sohasem merte megtenni, hogy suttyomban kikapcsol egy kocsmai tévét, amely elé kifejezetten közös meccsnézés végett gyûltek össze a vendégek.

A torontói filmfesztiválon mutatták be, az amerikai mozikban novemberben kezdik vetíteni a Kinsey címû filmet, amely a kritikusok szerint ugyanolyan vitákat fog kiváltani, mint az Egy csodálatos elme.

Alfred C. Kinsey (1894-1956) az indianai egyetem professzora volt. 1947-ben alapította meg szexualitáskutató intézetét. 1948 és 1953 között publikálta a ma is nagyon olvasott Kinsey-jelentéseket, amelyekben lefektette a modern szexológia alapjait.

Tizenhétezer amerikai férfival folytatott beszélgetései alapján írta meg a Férfiak szexuális viselkedése címû könyvét. E könyv alapján vált ismertté, hogy a megkérdezettek 67 százalékának volt szexuális kapcsolata házasság elôtt, 58 százaléknak házassága idején is volt más nôkkel viszonya. Kilencvenkét százalék bevallotta, hogy maszturbál, és 40 százaléknak voltak homoszexuális tapasztalatai. "Semmi sem egészen fehér vagy fekete. A világ nem így oszlik meg. A szexuális normalitás fogalma nem létezik" - volt a könyv mottója. A nôk szokásait feldolgozó Kinsey-könyv hasonlóan szenzációs adatokat tartalmazott - idézi fel a milánói Corriere della Sera címû napilap.

Bill Condon rendezô szerint a két könyvnek olyan volt a hatása, mint egy atombombának, de most, amikor amerikaiak ezrei járnak nyíltan vagy titokban házasságukat megmenteni próbáló tanfolyamokra, Kinsey erkölcsi elôítéletektôl mentes kutatási módszerei felmérhetetlen értékûek, ezért a film nagyon is aktuális.

Kinsey életének megfilmesítésérôl már eddig is nagy viták folytak, amelyeket tovább gerjesztett egy nemrég megjelent könyv, T. Coraghessan Boyle Belsô kör címû mûve, amelyben a szerzô feleleveníti Kinsey életét, könyveinek fogadtatását, az ellene akkoriban felhozott vádakat.

A film fôszereplôje Liam Neeson, a Schindler listája egykori fôhôse, aki felkészülés során a rendezôvel együtt találkozott Kinsey tanítványaival, asszisztenseivel.

"Kinsey szabad, lázadó szellem volt, ugyanakkor nagyon felkészült szakember. Szexuális emberiessége alapvetô volt tegnap és ma is, amikor az erôn alapuló kapcsolattartás, a kisebbségek jogaiért folyó harc korát éljük."

A filmet mindenesetre 17 éven aluli fiatalok csak felnôtt kíséretében nézhetik meg.

Az aranyérbetegséget gyakori elôfordulása miatt népbetegségnek kell tekinteni. 50 év felett a lakosság több mint felét érinti. Az aranyér a német goldene Ader szó szerinti fordítása, ami annyit jelent: aranyat ér. A májzsugor esetében ugyanis a megpattanó és vérzô aranyér csökkenti a májkapugyûjtôérben (Vena portae) lévô nyomást, vagyis a betegnek nagy megkönnyebbülést okoz: ,,aranyat ér".

Az aranyér kiváltó tényezôi. Az aranyér leggyakoribb oka a krónikus székrekedés. Tovább rontja a helyzetet, ha az illemhelyen rossz szokásokat alakítunk ki: sokan itt olvasnak újságot, dohányoznak vagy kávéznak. Másodsorban említeném meg a növényi rostokban szegény étrendet. Elôsegítô tényezôk még a hosszan tartó, mozdulatlan állással vagy üléssel járó munka (pl. fodrászok, könyvelôk), az erôs hasprést igénylô foglalkozások és sportok (pl. szerelôk, súlyemelôk). Gyakori ok az ún. modern turizmus: több napos, autóban eltöltött idô.

Az aranyér megjelenhet a terhesség ideje alatt, de kialakulásának hátterében betegségek is meghúzódhatnak (pl. májzsugor, alhasi daganatok).

Szóba jöhetnek ugyanakkor olyan betegségek, amelyek erôs haspréssel járnak, pl. hosszan tartó köhögés, hányás; prosztata-megnagyobbodás, vagy húgycsôszûkület miatti vizelési nehézség.

Érthetô, hogy aranyér gyanúja esetében az orvosi vizsgálat elengedhetetlen.

Az aranyér kezelése. Legfontosabb teendô az életmód megváltoztatása. Túlsúlyos, ülô életmódot, hosszan tartó állást igénylô foglalkozásúaknál sokat segít a napi rendszeres testmozgás, séta. Jó hatású a rendszeres úszás. Székrekedésben szenvedôknek ajánlott a reggeli székelési inger (feltételes reflexen alapuló) kialakítása a következôképpen: reggel éhgyomorra igyunk meg egy pohár vizet. Lehetôleg azonos órában üljünk a WC-re otthon, ne munkahelyen vagy idegen környezetben. Ajánlott idejében felkelni, hogy a munkába sietés ne zavarjon. Rövidesen kialakul a székelési inger.

Az étrendet oly módon kell átalakítani, hogy az sok növényi rostot tartalmazzon. Az egészséges táplálkozáshoz napi 40-50 g növényi rost elfogyasztása lenne szükséges. Mi ennek gyakorlatilag a felét vagy még kevesebbet fogyasztjuk. A legfontosabb rostszolgáltató élelmiszer a tiszta búzakorpa (55 g rostot tartalmaz 100 grammja). Minden étkezés elôtt fogyaszthatunk 1 evôkanállal. Még kényelmesebb, ha korpatablettát szerzünk be: étkezések elôtt 5-6 db a szokásos adag. Sok rostot tartalmaz a búzacsíra is. Étrendünkben szerepelniük kell a teljes ôrlésû gabonaféléknek, a rostokban gazdag kenyereknek, a kukoricadarának, zöldség- és fôzelékféléknek. Rostos gyümölcsleveket igyunk és ne szénsavas italokat. Aki teheti, a gyümölcsök közül banánt, sárgabarackot, ôszibarackot, szilvát és dinnyeféléket fogyasszon. Kerülni kell a túlzott húsfogyasztást, csokoládét, kakaót.

Gyógynövények. Székrekedés eredetû aranyér esetében legjobb a kamilla (Matricaria chamomilla) forrázatát alkalmazni belsôleg. Megkönnyíti a székelést, anélkül hogy meghajtana. Ugyanakkor külsôleg borogatás, és ülôfürdô formájában is alkalmazható. Amennyiben vérzés is fennáll, a cickafark (Achillea millefolium), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) teája javallt. Ajánlott azonban orvos és fitoterapeuta tanácsát ilyenkor kikérni. A vérzést ugyanis orvosilag ellenôrizni kell, és azt is meg kell állapítani, hogy nem lépett-e fel másodlagos vérszegénység. A fitoterapeuta javaslatára egyéb teák is fogyaszthatók.

Májzsugor eredetû aranyérbetegség esetében ajánlott a pitypang (Taraxacum officinale), a katángkóró (Chicorium intybus) és a vérehulló fecskefû (Chelidonium majus).

Igen jó eredményt hozhat a végbéltájéknak a szederlevél (Rubus caesius) forrázatával való borogatása, a levelet se dobjuk el, ez utóbbival ugyanis pakolást készíthetünk (ez esetben a leveleket egy óráig is a végbéltájékon hagyhatjuk).

A végbéltájék tisztán tartása (végbéltoalett) minden székelés után kötelezô. Külföldön kapható a 10 fajta gyógynövény (kamilla, diólevél és komló stb.) kivonatát tartalmazó egészségügyi kendô (Richtofit). Különösen alkalmas akkor, ha munkahelyen, idegen környezetben, utazás közben kell a betegnek székelni. A már megtisztított végbélnyílás tájékát a kendôvel át kell törölni. Ez mérsékli az aranyér fô tüneteit, hûsítô hatása miatt komfortérzetet biztosít.

A fentiek tiszteletben tartásával jó eredményeket érhetünk el, ugyanakkor, ha mûtétre kerül sor, az aranyér visszaalakulásának esélye sokkal kisebb lesz.

Dr. Valics Péter fôorvos

Egy meddôhányó / elárvult kráterében / tengerszem fázik. (Jánk Károly) * Stockholmban senki sem tudja, hogy ki ô, otthon meg elfelejtették. Itt egy jöttment ázsiai, aki étteremben mosogat vagy irodában takarít. Hiába mondja, hogy ô otthon külügyminiszter volt. Felhozhatja a pincsi, hogy ô otthon farkaskutya volt. A bennszülöttek úgy parancsolnak neki, ahogy ô parancsolt otthon. Egyszer aztán fejbe lövi magát. (Gulyás Miklós) * Minden bukásom új erôt adott, / de már elég volt; vagy megfulladok / a történelmi díszletek között. / Menekülnék, akár az üldözött. / Holott, jórészt (ritkán megtért) / szereplôim is rég megelégelvén / a sok fölöslegesen kiontott vért - / jóllehet, rendszerint a darab végén, / föl szoktak állni s mélyen meghajolnak, / köszönetet mondván a tapsolóknak. (Lászlóffy Csaba) * A falu temetôje dombon van, ciprusok veszik körül, s egyik sarkába a muzulmánokat temetik. A másikba a protestánsokat. Itt kevés van belôlük, tehát nem veszedelmesek. A maradék két sarok már összeért: itt nyugosznak a katolikusok hamvai. Matyi néni szép sírkövet kapott. Mögötte a virágokat Rita másodnaponként öntözi, az esô harmadnaponként. (Kabdebó Tamás) * És az üres villamos / bezörög a városba, / a kalauz bánatos / ilyen vidám májusba’. / Ezt nevezem én költeménynek vagy szép versnek! (Kukorelly Endre) * Az egyik elsô fô erdélyi vonzóerô Kolozsvár volt, Waltraud büszkén tartotta András keresztfiát a Szent Mihály-templomban keresztvíz alá. Keresztkomáinknál, Kányádiéknál, mint ahogyan Erdélyben mindenütt, szép magyar beszédet is tudtunk tanulni, sôt ott, ahol mi megfordultunk, szükséges is volt a magyar tudás, és Waltraudnak sok tekintetben jót tett. (Balla Bálint) * Ez egy gyönyörû sík, és én tiszta vagyok! Sôt / A síknak: élô érintetlensége vagyok. Már / Jöhet a kísértés - majd megijed, ha bôrömön érzi / Magamagának furcsa színû vérét! (Szálinger Balázs) * Azért küzdött, hogy megelôzze a vég ürességét. Könnyelmûen megígért válaszokat sürgetett, melyek csendet és békét varázsolnak köré, miközben halhatatlanságot sugallnak. Megtévesztô ígéreteik miatt sokkal többet meggyengült teherbírásánál. A lét okait kutatta folyamatosan, jó és rossz értelmezhetôségének titkát akarta megfejteni, sajnos, idô elôtt belerokkant a feladatba, nem maradt elég ereje a helyes döntésre. (Pintea László) * Cimpa ide, cimpa oda, / a malacnak harminc foga / megkóstolta mind a hármat, / jutott neki édes párlat / mind a három szûzi vérbôl, / vérben bôség kemencébôl. (Ladányi-Turóczy Csilla) * …egyszersmind megkérném eljövendô, nyájas olvasóimat, legalábbis azokat a (gyaníthatóan nem is) keveseket, akiket az efféle porkológiai szégyentelenségek, szemérmetlen szabadszájúságok, idomtalan otrombaságok és egyéb elképesztôen libertinus disznyólkodások fárasztanak vagy elborzasztanak, hogy a jó elôre botrányosnak és megbûzhödöttnek ígérkezô Disznó dalok ciklusát semmiképpen se böngésszék végig, sôt: körülbelül a hetvenötödik limeriktôl tekintsék cakompakk befejezettnek eme disznóságosan komolytalan könyvecskét. (Kovács András Ferenc) * Az ankéton megszólaló Reményik Sándor ugyancsak lényeges megfigyelésekkel járult hozzá az eszmecsere eredményességéhez. Egyrészt elutasította Ravasz Lászlónak azt a kijelentését, miszerint az erdélyi irodalom elszakadt volna a magyar irodalom ezeréves fejlôdésétôl. "Miféle forrásokból táplálkozik a mi új irodalmunk - fejtette ki véleményét -: ezt a kérdést kell tisztáznunk, hogy válaszolhassunk: szakadárok vagyunk-e vagy sem. Érzésem szerint mi itt két forrásból merítettünk, mióta a történelem óriási árnyékában nôni és virágozni próbálunk. Egyik forrásunk kétségtelenül a huszadik század új magyar irodalma, az összeomlás elôtti Magyarország nagy szellemi termelése. (Pomogáts Béla) * Lakik barátjánál, Szisznél Bukarestben, a Hervay Gizella-házasság idején, ágya egy kirakatban van, Gorkij-könyveket adnak el, abból vesznek festéket, eladják a képeket, ebbôl élnek. Aztán repülôre ül, s indul Kolozsvárra, hátha lezuhan a gép és vége lesz. De nem zuhan le. Végül kiköt Korondon, besegít fazekas apjának - egyik legmegrendítôbb képe pont a szigorú atyát ábrázolja -, fest és ír. Többé nem tartozik hivatalosan sehova! (Bogdán László) * Ahogy mondják, a téma az utcán hevert. De az, hogy éppen Hajdú hajolt le érte, nem véletlen. Hiszen maga is erdélyi, és anyai nagyszülei szászok (de anyanyelve magyar, sôt székely); tizenöt éve áttelepült Németországba, azóta több könyve is megjelent. (Filéti Janka) * Ha nem is túl tetszetôs, a különbözô összegyûrt beszédeknek ez a kínlódása bizonyos értelemben lehet pontos. Mintha valóban valami túlfeszített igényrôl lenne itt szó, újra érvényes beszédet teremteni, egy olyan igényrôl, ami még a beszéd érvénytelenségének tapasztalata elôttrôl származik, s csak saját maga végtelen továbbpörgetésére képes, a tragikus- hisztérikus, görcsös kacajig. (Gagyi Ágnes) * A könyvet elolvasva az történt velem, hogy az író minden újabb fejezetben elhúzza a mézesmadzagot elôttem, valami finom, diszkrét izgalmi állapotban van az író és kerülök én is, hátha most, most végre demonstrálni fogja azt a bizonyos többet, amire kétségtelenül képes, de nem ez történik, maradunk a felszínnel és hallgat a mély. Mintha önmagát intené le: nem tovább és nem másként. (Tóth Mária) * Mindenki benne van, "aki számít", aki az eltelt év folyamán írásokkal jelentkezett irodalmi lapokban. Ugyanakkor alternatív jellege is van, a Magvetô Kiadó által évrôl évre kihozott Szép prózák címû antológia "ellenlábasának" is felfogható, hisz ebbe a kötetbe sok olyan szerzô is bekerült, aki a másikba nem kerülhetett be (ugyanakkor az átfedés elég jelentôs). A cím láttán az ember valóban az év legjobb novelláira számít, de a kötetet olvasva kicsit csalódik. (Tamási Piroska) * Ó síró kút! Ó síró évek! / Hát ismét árnyékodba érek! / Hát ismét itt sírunk e téren, / Azért és úgy, mint akkor, régen! / Ez a sorsod és ez a sorsom. / Jövô könnyek nagy terhét hordom. / Sírj, sírj, amíg vizedbôl futja, / én két szemem két síró kútja! (Nagy Zoltán 1884-1945) * LÁTÓ 2004/10, október

B. D.

- I. M. 1956 -

Istenben megadatik hogy

ott legyek otthon ahol

a templomok még templomok

a lélek menedékei utunkon

ahol a test s a lélek együtt

teremtôdött - született

azt kell kibírjam megérjem

Uram hogy minden úgy tevôdjön

vissza oda (honnan vétettünk)

mintha nem történt volna

törés (a bûnben) s ott leljünk

ráadást hol az indulás honos

s elvetemült zsákbafutók

ne lehessenek maradék a

mindenség lángtengerében…

A fekete márványkockákból álló tömb oldalán csak a címer és egy dátum - 1956 - szolgál magyarázatul. Lugossy Mária alkotása mementóként áll azon a téren, ahol 48 évvel ezelôtt elôször hullott a forradalmárok vére.

Az Ötvenhatos Emlékbizottság 1996-ban - a közelgô negyvenedik évforduló elôtt - Göncz Árpád akkori köztársasági elnök javaslatára határozta el, hogy a Kossuth téren, a Parlament elôtt fölállítják a Forradalom lángja emlékmûvét. A meghívásos pályázatot - amelyet Lugossy Mária nyert el - a Budapest Galéria hirdette meg és bonyolította le. Szorította a mûvészt, hogy kevés volt az idô októberig, de a józan ész és a jó ízlés is azt diktálta, hogy a legkülönfélébb korok eltérô stílusú köztéri szobraival zsúfolt környezetben minél egyszerûbb megoldást keressenek és találjanak.

Az 1996-os évfordulóra ünnepélyesen felavatott emlékmû teljesen megfelelt céljának és az elôzetes várakozásoknak. A fekete márványkockákból összeállított tömb helyenként fényesre polírozott, máshol matt felületeivel diszkrét és mégis frappáns. Méreteivel szerényen illeszkedik az architekturális és természeti környezetbe, de fajsúlyosságával önállóan megállja a helyét és a szükséges mértékben magára tereli a figyelmet. Oldalára csak a Kossuth-címert vésték és alá a nevezetes dátumot: 1956. Zömökségét pedig szépen oldja a csúcsán lobogó gázláng. A dicsôséges forradalom lángja.

Hová vezet a rombolás?

Korábbi fémes és üveges periódusa után a kilencvenes évek derekán fordult Lugossy Mária figyelme egyre inkább a kô alapanyag felé. Immár nem talapzatként szolgált nála ez a természetes anyag - mint korábban - hanem önálló plasztikai mivoltában. Bányák sorát járta végig országszerte, míg rátalált kedvenc mészkô tömbjeire, amelyeket alig bont ki eredeti, természetes állapotukból.

Legutóbbi, 2000-ben rendezett fôvárosi, Dorottya utcai tárlatán már sejteni lehetett a további változást is. Errôl most így vallott utólag, legújabb fôvárosi tárlata kapcsán, a Mûcsarnokban:

- Pályafutásom legnehezebb korszaka talán ezután következett be, amikor minduntalan keresgéltem az utat, hogy merre induljak tovább. Sokat jelentett számomra a tudós Csokits János véleménye, aki valamiféle hallatlan beleérzô képességgel rendelkezik. Legújabb próbálkozásaim láttán azt mondta, ez nem más, mint az emberiség megjelenése elôtti puritán ôstermészet, a steril jégkorszak. Lényegében azt érzem, hogy sikerült magamban és szobrászatomban egyaránt valamit lezárnom, ezért örültem most különösen annak, amikor a Jégkorszak elnevezésû Mûcsarnok-beli tárlatom vernisszázsára a Mester Nyomda gondozásában megjelent életmûalbumom. Ebben Kovalovszky Márta elôszavának a rendkívül találó Szabadulás címet választotta, érzékenyen reagálva pályám aktuális alakulására.

Sziklák, gleccsertavak jégvilága

A könyvet is szerkesztô Mayer Marianna rendezésében a Mûcsarnok-beli tárlat is olyan elegáns és levegôs, akárcsak a kísérô katalógus. Szerencsére sehol sincs semmiféle mûcím avagy más magyarázó felirat, a találó installáció hagyja önmagukért beszélni a mûveket. Az elsô teremben a havasi gleccsertavak hûvös tisztaságát idézik a türkiz farámák a padlón, a sötétzöld üvegfelületen remegô vízfelületeket magukba zárva, amelyeken kôtörmelék-kupacokra helyezték a natúr sziklatömböket és helyenként jéggé fagyva csordul le oldalukról a tejüveg. A második teremben fekete fakeretek alján, sötét üveglapok felett tükrözôdnek a fekete vízfelületen a rózsaszín mészkövek, öbleikben rétegelt üveg-jégrétegek avagy bronzból öntött emberi testrészletek gömbölyödnek antropomorf kontrasztként a rideg környezetben. A harmadik teremben csak helyenként simítja fényesebbre a hatalmas sziklabuckákat, amelyeken itt-ott parányi élô növények zöldellnek.

Így jutott el Lugossy Mária a tûztôl a vízen át a jégig, a fém és üveg alapanyagtól a kôig, a történelemtôl a természetig. A reprezentatív tárlatot kísérô reprezentatív album lapjain Kovalovszky Márta frappánsan Pilinszky-idézettel zárta elôszavát:
"Lakatlan kô, hever a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában".

Wagner István

Mondd meg, miben gondolkodsz és megmondom, ki vagy. Alanyban és állítmányban? Regényben és novellában? Rímekben és jambusokban? Istenben és megváltásban? Népben és nemzetben? Pártokban és hatalomban? Vevôben és vásárlóban? Karrierben és elômenetelben? Alsónadrágban és fürdôkádban? Hoppá! Uram, ön cinkelt lapokkal játssza a nyelvjátékot! Ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Egy dolog az alsónadrág, és más dolog a népnemzet! (Habár persze, akinek nem alsónadrágja, ne vegye magára!) * Szilágyi Ákos: Banbenben az igazság. Nyelvjáték

Századik estjéhez közeledik a Látó Irodalmi Színpada. Gálfalvi György fôszerkesztô- helyettes szerint értelmiségi fórummá kívánják alakítani a Színpadot. Múlt szombaton a 98. találkozón a budapesti 2000 címû irodalmi és társadalmi havilap mutatkozott be. Az alapító szerkesztôt, Margócsy István egyetemi tanárt, irodalomtörténészt és Szüts Miklós festômûvészt, a lap grafikai szerkesztôjét Kovács András Ferenc és Láng Zsolt faggatta. A 2000 szerkesztôi úgyszólván hobbiból csinálják a lapot, egyiküknek sem ez a fô megélhetési forrása, mindjüknek van úgynevezett tisztes polgári foglalkozása. A lapot abszolút szuverén módon állítják össze. Támogatottsága nem túl rózsás, éves költségének szûk egynegyedét biztosítja a Nemzeti Kulturális Alapprogram, "a többit kolduljuk", mondták. Az impresszumban ott áll a szponzorok között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szabad Sajtó Alapítvány, Budapest Fôváros Önkormányzata és a Szerencsejáték RT. neve is.

Az irodalomról általában a vélemények összjátékaként kell gondolkozni, vélekedett a szerkesztô. Fokozni kell a befogadói tártkeblûséget. Az alábbiakban részleteket közlünk Margócsy István kiselôadásából.

- Amikor a 2000-t elkezdtük kitalálni, 1988 elsô hónapjaiban, Magyarországon már érzôdött, hogy valamilyen szabadságféle be fog fújni az ablakon. Már lehetett folyóiratokat az állami cenzúra mellôzésével kiadni. S akkor mi összeálltunk, irodalomtörténészek, kultúrtörténészek, közgazdász-politikusok hatan-heten, hogy próbálnánk olyan fórumot teremteni, ami körül egy viszonylag radikális-liberális szellemi hagyományt követô, hagyományt átíró folyóiratot lehet létrehozni. Ez elég lassan ment, mert egyszer megadták, utána visszavonták az engedélyt, de 1989 tavaszán meg tudtunk jelenni. Eredetileg úgy terveztük: igazán nagyon szép lenne, hogyha hat folyóiratszámot ki tudnánk adni. De ha legalább három megjelenik, akkor már érdemes volt összeállni. Mindannyian meghökkentünk, amikor kiderült, hogy ennek van perspektívája. Azóta a szerkesztôségben van személyi változás, de koncepcionális változás nem következett be, a szerkesztôk többsége még a helyén van.

Mi úgy gondoltuk, hogy a magyar irodalmi hagyományból egy olyan folyóirattípust próbálunk kitalálni, ami egyrészt nagyon erôsen köti a szépirodalmi hagyományt, ugyanakkor azonban egyáltalán nem gondolja azt, hogy a magyar irodalom: kizárólag szépirodalom. Ez eléggé erôteljes különbséget jelentett a többi akkoriban megjelenô magyarországi folyóirattal szemben. Ugyanis mi nagyon komolyan gondoltuk azt, hogy a társadalmi gondolkodásnak, a társadalomról való reflexív elmélkedésnek igen jelentôs helyet kell szorítanunk. Ezért van az, hogy lapunkban három nagy fejezetre osztjuk általában a közleményeket: az elsô fejezetben vannak az elméleti, politológiai, társadalomelméleti tanulmányok. Amik nagyon sokszor egyértelmûen tanulmányok, még csak nem is esszék, és ami nagyon fontos: egyáltalán nem - a magyar irodalomban egyébként tiszteletreméltó helyet elfoglaló - írói esszék vagy írói gondolatok, hanem szaktudományos vagy szakmai esszék, amelyeket megpróbálunk "fogyasztható" nyelven közölni. A középsô részben szépirodalmat helyeztünk el, az alsó blokkban pedig kultúrtörténeti vagy kulturális cikkek, tanulmányok, ötletek kapnak helyet. Ez volt az egyik nagyon fontos koncepciónk, hogy az irodalmat nem helyes, ha elválasztjuk a társadalomról való gondolkodástól, pontosabban: megpróbáltunk szakítani azzal a nagyon remek, de tulajdonképpen az elnyomásból fakadó hagyománnyal, hogy az írói gondolkodás helyettesítse a társadalomról való gondolkodást.

Miközben igyekszünk elkerülni az aktuális politizálás közvetlen gesztusait, a társadalom különbözô problémáiról nagyon komoly és idônként nagyon mély szakmai tanulmányokat közlünk.

A másik, ami jelentôsen megkülönbözteti a 2000-t más folyóiratoktól, az, hogy nem óhajtottunk "tisztán" magyar irodalmi folyóirat lenni. Úgy gondoltuk, hogy a magyar irodalom az európai irodalom része, és akarva-akaratlanul a kelet-európai irodalomnak is része, emiatt egy bizonyos helyismertetô funkcióval is óhajtottunk élni, és ezért mind a tanulmány-, mind a szépirodalmi rovatunkban mindig gondot fordítottunk és fordítunk arra, hogy magyar szerzôk cikkei és nem magyar szerzôk cikkei egymás mellett helyezkedjenek el. Nem tematikusan csoportosítva, hanem a tájékozódás bizonyos véletlenszerûségével, ugyanakkor bizonyos tártkeblûségével próbálunk mindenféle gondolkodásmódról és irodalomról tájékoztatást adni. Egyik szerkesztôtársam, Szilágyi Ákos, az orosz irodalomnak és az orosz kultúrának kitûnô ismerôje, másik szerkesztôtársam, Bojtár Endre, az összes kelet-európai nyelvnek és kultúrának olyan szakmai ismerôje, amilyet szerintem nagyon keveset hord a hátán Európa. Nyugat-európai nyelvekben mindannyian valamelyest jártasok vagyunk, és emiatt mindig arra törekedtünk, hogy nagyon erôteljes kitekintéssel legyünk,nagyon sokfelé. Nagyon sok litván, lengyel, cseh, román, szerb anyag jelent meg nálunk szépirodalomból és társadalmi gondolkodásból, éppen amiatt, hogy lássuk, mennyire fontosak a kelet-európai társadalmak párhuzamai és ugyanakkor természetesen az ellentétei. Vagy az egyes kultúrák közötti nagyon fontos feszültségek és viták.

Harmadrészt pedig igen fontosnak találtuk azt, hogy ne csak szépirodalmilag vagy ne csak elméletileg, hanem ténylegesen kultúrtörténetileg is megnyilatkozzunk, és emiatt a harmadik fejezetünkben irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, idônként valláselméleti cikkeket közlünk. Ez a koncepciónk tulajdonképpen azt mutatta, hogy - mivel, mint ismeretes, a magyar irodalom története szociológiailag nézve mindig folyóiratkultúráknak egymás mellett való élését mutatja - mi megpróbálunk a folyóiratban egy bizonyos keretet fölmutatni. Nem az a fontos számunkra, hogy egy-egy tanulmányunk mennyire bölcs és igaz, hanem az, hogy egészében próbáljon képviselni valami olyan látásmódot, ami azt mutatja, hogy a kultúrát egészében, európaiságunkat, magyarságunkat ilyen keretek között képzeljük el, és ilyen keretek között próbáljuk azokat az összefüggéseket erôsíteni vagy vitatni, amely összefüggések éppen akkor valamilyen szerepet játszanak.

Ez a koncepciónk a kilencvenes évek elsô felében a magyar közönség elôtt meglepôen nagy sikert aratott. Nemcsak fönn tudtunk maradni tizenöt éven keresztül, hanem az elsô hat-nyolc évben olyan terjedtségben olvasták a 2000-t az akkoriban teljesen felpezsdült magyar olvasóközönségnek a tagjai, olyan magas példányszámban, ami számunkra teljesen megrendítô volt. Az elsô három évben 12-15 ezer példányban fogyott a 2000. Emlékezzünk, 1989 és 1992 között szinte havonta nôtt ki a földbôl egy-egy új magyar folyóirat. És bizonyos folyóiratokat eszelôs példányszámban olvasott a közönség. Bizonyos folyóiratok rögtön elhaltak. Abban az idôben a magyar értelmiség egy ilyen szabadság-tébolyban szenvedett vagy élvezkedett, mindenki olvasott, mint a bolond. Iszonyatos példányszámban fogyott akkoriban a sajtó. Aztán a rendszerváltás, a konszolidálódás beállása folytán ez visszaesett. De azt kell mondanom, hogy a mai magyar folyóiratok között a 2000 még mindig egy nagyon szolid és tiszteletre méltó olvasottságnak örvend. Azt a csodát, ami ’94-’95-ben volt, azt a példányszámot és olvasottságot természetesen normális körülmények között elképzelni sem lehet. A mostani példányszám 2500.

Amikor összejöttünk, a koncepciót hamar összekovácsoltuk, de a címet kitalálni, az nem ment. A 2000 címet aztán Mészöly Miklós találta ki. Talán arra gondolva, hogy addig megmarad a lap. Arra utalt, hogy itt vagyunk 2000 küszöbén, majd csak lesz valami. Hozzátenném: egyikünknek sem jutott eszébe, hogy 2000- ig eljutunk. Ez 1988-ban volt! És amikor eljutottunk a tényleges 2000-es évig, akkor kerültünk pácba, hogy most mit csináljunk. Mert hát 2004-ben, 2000 címmel… Azt lehet kérdezni, miféle konzervatív társaság ez… De utána rájöttünk, hogy nem szabad megváltoztatni a nevet, mert ez egy bevett márkanév lett.

Így van katalogizálva a könyvtárakban. Van már bizonyos önazonossága, identitása. Föllelhetô külhoni, nyugati nagy könyvtárakban is.

Szerkesztôi munkánknak legfontosabb tulajdonsága abból áll, s ez már az induláskor megfogalmazódott, hogy nálunk nincsen fôszerkesztô. És tulajdonképpen nincsen hivatalosan kinevezett rovatvezetô sem. Van természetesen felelôs szerkesztô, évente váltunk, azért van, mert a nyilvántartásban kell lennie személyi felelôsnek. De a "felelôs szerkesztô" a társaságon belül semmiféle elôjoggal nem bír. Volt közöttünk közgazdász, szociológus, irodalomtörténész, nyelvész, most már van festô is, de mindig az volt a törekvésünk, és ezt, ha nem is mondom teljesen töretlenül, de legalábbis igényében máig fönntartjuk: mindenki elolvas mindent. És mindenki véleményt mond. Tehát mondjuk, én irodalomtörténész vagyok, de beleszólok, ha jön egy közgazdaságtörténeti cikk. Van egy kollegánk, aki közgazdász, az beleszól (gyakorlatban nem sokszor szól bele, de beleszólhat) abba, hogy milyen verset közlünk. És ettôl van a lapnak egy ilyen nagyon furcsa - nagyon durván hangzik, de - vállalható jellege. Ugyanis nem az van, hogy én vállalom a szépprózáért a felelôsséget, te vállalod a tanulmányokért a felelôsséget, s egyébként nincs közünk ahhoz, hogy mi van a lapban. Mi természetesen mindannyian, minden közleményt vállalunk. A szerkesztôségben emiatt egy kis sajnálatos, egy kicsit anarchisztikus demokrácia uralkodik, ami megnehezíti és lassítja a szerkesztés technikai munkáját, ugyanakkor van benne egy olyan hihetetlen biztonság, hogy én nyugodtan állíthatom, tizenöt év alatt nem jelent meg semmi a lapban, amit ne vállalnék. Olyan megjelent, mondjuk, amivel nem értek egyet vagy nem tetszik nekem - de elfogadom a többségnek a véleményét. Senkinek nincsen közöttünk olyan típusú joga, hogy "betegyen" valamit a lapba, de mindenikünknek megvan az a joga, hogy egy cikket alkalmasint megvétózzon.

Lejegyezte: B.D.

Két festô Marosvásárhelyrôl. 1976-ban születtek, tehát a nagyon fiatalok közé sorolja az alkotókat késôn érlelô közkényelem. A vásárhelyi mûvészeti középiskolában tanultak, majd Budapestre iratkoztak be a Magyar Képzômûvészeti Egyetemre, mindketten Nagy Gábor osztályának hallgatói voltak.

Ez lenne az a közös nevezô, amelynek vékony vonalán álldogálva rögzíteni lehet az ôket összekapcsoló életrajzi elemeket. Meg az, hogy közösen állítanak ki, nem is elôször, ami arra vall, hogy nem kifejezetten egymás ellenségei, megférnek egy falon, egy teremben, egy földrészen. Különben is az effajta haragszom rád barátság nem a festôk-szobrászok sajátja, hanem a tollforgatóké. A képzômûvész színekkel, gesztusokkal, vonalakkal, és persze témaválasztással, látványelemekkel, kínkeserves meglelt rálátásokkal fejezi ki szenvedélyét, szenvedéseit, véleményét a világról.

A ma kiállítók nem könnyen érthetôk. Rögtön ki is javítom magamat, nem egyszerû rátekintésre adják meg magukat a nézônek, a mondandót (eszméket, állapotokat, lelki habitusokat, tusákat, boldogságot és sóvárgást, hangulatokat, megérzéseket, a világ megismerhetetlenségérôl vallott kudarcaikat és sikereiket) csak akkor ragadhatjuk meg, ha van elég serkentés bennünk a rendkívüliség megérzésére, a szokatlan állapotok felfogására. Magyarán, ha át akarjuk/tudjuk érezni, érteni, értelmezni az elénk táruló látványt. Mindenki saját magára, kulturális tapasztalataira, ösztönéletére, emlékeire és sejtéseire van utalva. Ebbôl következôen valószínûleg nem találunk két embert, aki egyformán értelmezné, magyarázná, hirtelenkedné el, ütne mellé, bukkanna rá a mondandóra, a kép szóba önthetôségére. A vélt értelemre. Az érzelmek pontos lenyomatára. Ui., amit szavakba sikerül tölteni, az még és már nem a festészet, csupán a mûvészet keltette ingerek verbális morzsaléka, megkötött gipsz, melybe nem lehet újabb alakokat belenyomni.

Éppen ezért, amit Önök ehelyütt ma délután tôlem kénytelenek hallani, az szigorúan szubjektív vélekedés. Egy húron pendülésem az alkotók mondandójával vagy mellényúlásom bizonyítéka. Ám a festôk magukra vessenek, én az ô választásuk vagyok...

Avagy ôk meg az én vállalásom.

Balázs Imre Barna kedveli a világos, ragyogó arany és ezüst színeket, tüzeket. Képein jókora aranynap, tükör, teljes verôfény, lángoló oltár, havas táj látható, átható fehérség mögé rejti, sejtelmessé teszi azt, amit a fény elfed, álcáz, védelmez vagy talán szégyell? Zöld tájaiban látni, mit rejt a föld mélye, ahogyan az archeológus elôtt sem marad rejtve a különös terepforma titka. A legjobb nagybányai hagyományok felvállalója. Börcsök Samu szénaboglyái sorakoznak elôttünk.

Másutt vitorlák, hajók, templomok imbolyognak a tenger színén, hamarosan hajnal lesz. Biztatást sugall a legtöbb kép.

Aztán van itt egy vörös alak, árnyképként vibrál a szemünk elôtt. Ilyet vélünk látni, amikor késô éjszaka a mellettünk már régóta alvó kedves fölött kihajolva eloltjuk a szombat esti horrorfilm mögött a tévét, s a képernyô izzása tovább lebeg a recehártyánkon, az agyunkban, ezt álmodjuk a félálomba bele, s reggelre kelve sem foszlik szét következmények nélkül.

Balázs leszállt az anyagba, miként József Attila megverselte vagy hetven évvel ezelôtt, s a tudomány naponta megteszi, miközben mindenféle fenyegetések származnak belôle, politikai válság, fegyverkezési hajsza, kiborulnak a csernobilik és elönti szennyükkel az egész európai térséget. Nos a festô (a nézô) úgy tapasztalja, nincs rend az atomok között, az anyag mélyén nagy szabadság és szabadosság uralkodik, holott nekünk azt mondták, hogy szigorú és kérlelhetetlen törvényszerûségek tartják össze az univerzumot. Festônk szerint az univerzumot a festôi látásmód és képalkotás tartja egyensúlyban. (Lehetséges változat, tesszük hozzá, halkan suttogva.) Vörösen gomolygó füst, rôtarany oltár, melyben készül jövônk, az aranyló megvilágosodás vagy a díszes aranyszarkofág...

Incze Mózes képei látszólag és/vagy majdnem figurálisak. A már nem természethûség és a comme il faut határán fogantak. Hideg és meleg színeket visz fel a nagy gonddal kikísérletezett egyensúly érdekében. Ugyanis képeinek legnagyobb erénye a megszerkesztettség. A színek és formák, sejtések és bizonyosságok egymáshoz való viszonya, viszonyrendszere. Nem azt festi az adott felületre, ami éppen eszébe jut, efféle szabadságot hiába is keresnénk, hanem azt, amitôl a képen összefüggés, bensôséges viszonylat keletkezik, harmónia támad. A pillanatnyi entrópiát ragadja meg, hiteti el velünk, noha tudható, egy robbanás rövidesen felborítja az állapotot. Olyan utalások hálója fogja körül a nézôt és a mestert, olyan rendszer foglyai leszünk, amit Incze Mózes a klasszicitásból hoz magával, a szürrealizmusból ment át, Salvador Dalí legképtelenebb fantáziajátékaiból szûr le magának.

Ne kerülgessük a szót. Ezekben a képekben a testiség, a karnális örömök és sajgó, feszítô fantáziák dominálnak. Mint ahogyan a gyerek felbontja az alvóbabát, megnézi, mi van az anyag, a szövetek mögött, mi mozgatja a szemeket, mitôl sír föl, honnan jövünk, hová menekülünk. Mi van a hús ígérte gyönyör mögött, honnan az élôlények eme egyedülálló képessége.

Magány és keresés, sötétség és vörös vonalak - szalagok, rések, vérerek, pántlikák, szélfúvás, apró remények, átívelô örömcsermelyek - , út a reális tájból a végsô tengerpartig, út testtôl testig. Vándorlás, transzponencia, rávonatkoztatás a kistájtól a tájanatómiáig. Incze Mózes egynapi járóföldje. Áttételesen: lélekkeresés.

A világvárosban éjfél után hazafelé tartunk, magányosan, kiégve, megcsömörölve alkoholtól és a különb-különb mámorok gépiességétôl, jövünk kigombolt felöltôvel, noha november közepe van, s fantáziálunk. A festô képzeletét futtatja versenypályákon. Sejtjük, minden ábrándnak, látomásának, kínzatásnak, kéjnek van azonosítható forrása. Megélt, átélt, megszenvedett szerelmek, szakítások, újrakezdések, csalódott ébredések.

A festô tehát boldog. Mondjuk teljesen logikátlanul. Érzésbôl. Kifestheti magából szorongásait. Jól alszik... villamoson, várótermekben, egy asztalra borulva. A világ asztalán. Körötte járkálunk és ráébredünk virtuális képeire, amelyek rejtélyes módon láthatóvá válnak a szemcsarnokok, az emlékezetjárdák síkján, szerelmek mûtermében. Ha úgy akarjuk.

Sebestyén Mihály

*Elhangzott a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a 2004. október 17-i kiállításnyitón

Ôszutó

Szállnak a füstök tétován

Mint búcsút intô kendôk,

Vonathoz battyog ki a nyár

Kísérik gyászos felhôk.

Célszalagját a távfutó

Lihegve átszakítja,

Marad a csend, mint ôslakó

Ködben a nap korongja.

Lámpások lángja haldokol,

Kanócuk tövig égett,

Mindent a búcsú leng körül,

S menekül az ígéret.

Elpihennek a hegedûk,

A szél gordonkát hangol,

Az élen új karmester áll

S belép a tél az ajtón.

Kottát cserél a zenekar

Xilofon-hangra írták,

Szállnak a füstök tétován -

Ruhátlanok a nyírfák.

Kilátás

Hiányok sebére

feledés a flastrom,

Csupa forradás lesz

nemsokára arcom.

Nyomok halványulnak,

Elhalkulnak hangok.

Találgatom, kinek

szólnak a harangok.

Egy napon bizonnyal meghalok,

mert én is csak halandó vagyok.

Oly balga voltam mindig. Talán

vétkezni se tudtam igazán.

Csak játszottam egyre életet,

s megtettem mindent, amit lehet,

hogy elfogadjon a nagyvilág,

s ha valaki most szavamba vág,

kezemet tiltón felemelem:

Kérem, ne ûzzenek gúnyt velem!

Jól tudom, a szent is megterem,

s ha efféle sors jutott nekem,

bocsássanak meg a gonoszok,

hogy náluknál gonoszabb vagyok,

mert igyekeztem, hogy más legyek,

s leszakadtak rám a fellegek.

Mert jónak lenni csak bajt fakaszt;

a világ leköp és felakaszt.

2004

Néhány nap múlva a világhálóra is felkerül a Filmtett mozgóképes havilap legújabb száma, amelynek kezdôírásából kiderül, hogyan kerül kapcsolatba egymással a "mocskos szájú aranyhal és a két és fél gyerek" - természetesen egy elismert filmes, Lénárt Pál, kolozsvári származású kanadai producer alakja fogja ôket össze.

A lap tematikus rovata a fesztiválok témakörét járja körül. Szó van itt Cannes-ról, Edinburgh- rôl és a kolozsvári TIFF-rôl, de megjelenik egy, a fesztiválokhoz tartozó "használati utasítás" is - hova érdemes elküldeni a filmünket, mi történik, ha lekéstük a beküldési határidôt, hogyan kell felkészülni egy filmfesztiválra és mi történik a vetítések alatt-között. Az olvasó azt is megtudhatja, hogyan történik a "rendszerváltás és kooperáció a fesztiválok világában", és rövid eszmefuttatást olvashat a fesztiválok történetérôl, mondhatni pszichológiai hátterérôl.

Az e havi Prima Materia interjúalanya Kallós Bea budapesti gyártásvezetô, a kortárs magyar filmeket bemutató rovat pedig ezúttal Török Ferenc Szezonját elemzi. Az A la carte kritikarovat októberi gyûjteményét az amerikai iskolai lövöldözésrôl szóló Elefánt címû film, a Steve Spielberg-féle A terminál, a romantikus Én és a hercegem, a Bush-kritika Fahrenheit 9/11, a Belleville-i randevú címû animációs film, a Super Size Me és a Twisted, valamint az Asimov-novella alapján készült Én, a robot címû film értékelése alkotja. A lapba került recenzió, webismertetô és filmeshír-válogatás is.

Erdélyi mártírok - Emlékezés Kertész Gáborra

Október 23-án, szombaton 18 órától a kolozsvári Heltai Alapítvány Pinceklubjában (Mikó /Clinicilor/ u. 18.) kerül sor az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány hagyományos október 23-i megemlékezésére. A Dobai Istvánnal és Nagy Józseffel együtt elítélt, majd fogsága idején meggyilkolt Kertész Gábor mártíriumára az egykori börtöntárs és barát, Varga László református lelkész emlékezik. ’56-os versekbôl és sajtóanyagokból készült összeállítással közremuködik Boér Ferenc színmûvész. ’56 könyvekben címmel a Gr. Mikó Imre Könyvtár 56-os kiadványaiból kiállítás tekinthetô meg.

A határon túli románok támogatása

Január elsejétôl a határokon túl élô román nemzetiségû személyek egy sor oktatási és kulturális jogot kapnak Romániában, köztük az oktatás minden szintjéhez való hozzáférést, valamint tanulmányi ösztöndíjak megpályázásának lehetôségét. Titus Corlatean, a Határon Túli Románok Hivatalának vezetôje a Mediafaxnak elmondta, ugyanazokat a jogokat biztosítják majd a román kulturális környezethez kapcsolódó személyeknek is - Romániából elszármazott zsidók, szászok, svábok - akik ragaszkodnak szülôföldjükhöz. A kormány csütörtöki ülésén elfogadta a határon túli románok támogatásáról szóló törvénytervezetet, amely hozzájárul az országon kívül élô románok kulturális, etnikai, nyelvi és vallási identitásának megôrzéséhez.

Újabb frekvenciával gazdagodott a Mária rádió.

Az Országos Audiovizuális Tanács október 20-i ülésén egy, az egész Gyergyói-medencét lefedô, nagy teljesítményû katolikus rádió létrehozását hagyta jóvá. A 24 órás, magyar nyelven sugárzó rádiócsatorna, a tavasszal licencet kapott nagyváradi Mária Rádió része. Ugyanehhez a csatornához kapcsolódik a napokban mûsorszórási jogot kapott zilahi rádió is. A gyergyói, illetve a szilágysági frekvenciák nagy teljesítményûek, az Audiovizuális Tanács pedig azt reméli, hogy egész Erdély területén fogható lesz a világon már ismert Mária Rádió magyar nyelvû adása.

Mihály király kárpótlását a privatizációs bevételekbôl biztosíthatják

Az I. Mihály királynak szánt kárpótlási összegek forrásáról a Nemzetközi Valutaalappal való konzultációk után döntenek, az egyik lehetôség az, hogy privatizációs bevételekbôl kárpótolják a királyt, közölte Mihai Tanasescu pénzügyminiszter. A román exkirály javai jogállásának rendezésérôl szóló törvénytervezetben szereplô másik változat szerint a kárpótlás 30 millió eurós összegét az állami költségvetésbôl biztosítják, a Közpénzügyi Minisztérium költségvetésén keresztül. A kárpótlást részletekben biztosítanák, mondta Tanasescu. Hozzátette, a részletek kidolgozására a következôkben kerül sor. A kormány törvénytervezetet hagyott jóvá csütörtökön azzal kapcsolatban, hogy I. Mihály román király 30 millió euró értékben kapjon kárpótlást a Peles uradalomhoz tartozó vissza nem szolgáltatott ingatlanjaiért, valamint az azokban levô javakért.

7,6 százalékos lesz az idei gazdasági növekedés

Románia idei éves gazdasági növekedése 7,6 százalékos lesz, fôként a mezôgazdasági eredményeknek köszönhetôen, közölte pénteken MIhai Tanasescu pénzügyminiszter. A tavalyi gazdasági növekedés 4,9 százalékos volt, a 2005-ös állami költségvetési tervezet 5,3 százalékos növekedéssel számol. Az Országos Statisztikai Intézet elôzetes adatai szerint az idei elsô félév növekedésének reálértéke 6,6 százalékos volt. Az elsô negyedévben 6,1 százalékkal nôtt a bruttó nemzeti össztermék szintje az elôzô év azonos idôszakához képest.

Mutu potencianövelôt szedett

Adrian Mutu, az angol Premier League-ben szereplô Chelsea doppingbotrányba keveredett labdarúgója egy brit napilapnak úgy nyilatkozott, hogy nem kokaint szedett - mint ahogyan azt korábban az angol sajtó írta -, hanem potencianövelô szert. "Elég vicces, de bevallom, olyan tablettákat szedtem, ami növeli a szexuális teljesítményemet" - nyilatkozta a 25 éves támadó a Pro Sport címû brit újságnak. A korábbi, kokainról szóló híreszteléseket egy román pornószínésznô kezdte terjeszteni, aki a televízióban számolt be arról, hogy többször is a csatárral töltötte az éjszakát, s mindketten hódoltak ennek a káros szenvedélynek. A játékos elmondta: megegyezett a londoni klub vezetôivel arról, hogy továbbra is a csapat tagja lehet - és készülhet -, ám fizetésérôl a majdani eltiltás végéig lemond.

Bíróság elôtt egy dán képviselô

Bíróság elé került egy kiskorúak megrontásával vádolt dán parlamenti képviselô ügye - jelentette pénteken egy koppenhágai lap. Flemming Oppfeldt, a liberális Venstre képviselôje internetes csevegôfórumokon édesgette magához a fiatalokat - számolt be róla a Berlingske Tidende. Rendôrségi értesülések szerint a dán honatya, hogy magára vonja az érdeklôdést, képviselôségét is nyíltan hangoztatta. Miután az egyik elcsábított 13 éves szülei bejelentést tettek, a hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben. Oppfeldtet ôrizetbe is vették, miután a parlament a hét közepén egyhangú szavazással felfüggesztette a képviselô mentelmi jogát. A hatóságok azzal vádolják, hogy nemi kapcsolatot létesített kiskorú fiúkkal, akik közül a legfiatalabb 13 éves volt.

Egymillió forintos könyvadomány

A magyarországi Illyés Alapítvány egymillió forint értékben adományoz magyar nyelvû könyveket a szászrégeni Petru Maior Városi Könyvtárnak. Az alapítvány képviselôi a hét elején keresték fel az intézményt, hogy a helyszínen tájékozódjanak a magyar nyelvû könyvek és olvasók arányáról. Mint Márton Edit könyvtárostól megtudtuk, az alapítvány képviselôi könyvismertetôket tartalmazó nyomtatványokat fognak küldeni, amelyekbôl a szászrégeni könyvtárosok kiválaszthatják az igényelt példányokat. Az alapítvány nem vállalja a könyvek szállítását, de arról biztosították a helybélieket, hogy a gyergyószentmiklósi és marosvásárhelyi könyvtároknak bizosított adományokkal együtt juttatják majd el az olvasnivalót. Jelenleg a Petru Maior Könyvtárban levô könyvállomány 30 százaléka magyar nyelvû.

3.246 kérést nyújtottak be

Megyénkben 3.246 középiskolás diák igényelte a havonta 1.800.000 lejes, úgynevezett líceumi támogatást. Mint már beszámoltunk róla, a pénzsegélyt azok kérhették, akiknek családjában az egy fôre esô havi jövedelem nem haladja meg az 1.500.000 lejt. A megyei tanfelügyelôségen Cornelia Ciubuca tanfelügyelô összesítette és küldte el az adatokat a szakminisztériumhoz. Az elôre meghatározott ütemterv szerint a jóváhagyott kérések igénylôinek jegyzékét október 28-ig kell kifüggeszteni. Fôvárosi hírforrások szerint országos szinten 204.312 kérést iktattak, ám a kormány erre a tervre szánt kerete csupán 87.000 diáknak elegendô.

Kiszabták újra a világot

A Kós Károly Alapítvány október 26- án, kedden 18.30 órától A Bolyaiak kiszabták újra a világot Marosvásárhelyen címmel szervez irodalmi estet az unitárius egyházközség tanácstermében. Meghívottak: Baricz Lajos, Dán Éva, Dán Orsolya, Horváth Loránd, Izsák Márta, dr. ifj. Nagy Attila, Veress Endre, V. Szász István, Horváth Hajnalka, Tóth Istvánné, Szövérfi István. Zenélnek Bakos Emília, Darabont Örs, Domahidi Emese, a Ferenczi házaspár és gyerekeik.

Népszavazás az önállóságért

A Dicsôszentmártonhoz tartozó Bábahalma település képviselôi a legutóbbi helyi tanácsülésen kérték, hogy a tanácsosok hagyják jóvá a referendum kiírását az önálló községgé alakulás érdekében. Az elôterjesztett határozattervezetben két lehetôség szerepelt: Bábahalma önálló közigazgatási egység lesz vagy Oláhkocsárdhoz csatolják. A tanácsosok a teljes függetlenedés mellett döntöttek. A határozat értelmében december 12-én, a parlamenti választások második fordulójával egyidôben népszavazást tartanak, amelyen a dicsôszentmártoniak döntenek az önállósodás kérdésérôl.

Templom-újraszentelô és lelkészbeiktató

Az erdélyi unitárius püspökség által felújított iklandi unitárius templomot vasárnap 14 órától szenteli újra dr. Szabó Árpád unitárius püspök. Ugyanakkor kerül sor Pálffy Anna-Mária lelkésznô beiktatójára. Úrvacsorára elôkészítô egyházi beszédet mond Nagy László, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese.

Dancs Annamari-koncert

Ma este 20 órától Nagyernyében, október 24-én, vasárnap 19 órától Mezôpanitban koncertezik Dancs Annamari, Csaby és Jocó Junior. Mûsoron: pop, diszkó és nosztalgiazene minden korosztálynak.

Francia gyakornokok jönnének

A román és francia kormány közötti megállapodás értelmében franciaországi gyakornokok dolgozhatnak a megyénkben mûködô kereskedelmi társaságoknál. A megyei Munkaerô- elosztó és -átképzési Ügynökség hétfôn is fogadja azon cégek jelentkezését, amelyek egyetemet végzett vagy szakmai tapasztalattal rendelkezô, 18-35 év k