Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Köztudott, hogy a modern kor hitt a haladásban, a fejlôdésben, a valahova, de biztosan vezetô útban. A posztmodern nem hitt (hisz). És ez az irodalmi, szociológiai, és a többi példa most egy igen banális, de (szerencsére) nem hétköznapi eset kapcsán jut eszembe. Emlegetik, hogy jó a kapcsolat a többségi nemzettel, hogy ilyen jó talán sohasem volt. Ez így is van, ennek jeleit (legalábbis Vásárhelyen) nap mint nap tapasztalhatjuk. De azt is emlegetik, hogy ennek érdekében folyamatosan cselekedni kell, hisz ott a vajdasági negatív példa... És ez is így van. Bizonyíték rá a minapi eset.

Valószínûleg olvasták a tegnapi lapszám fekete krónikáját, ahol igen súlyos verekedés kapcsán nyilatkozik a bergenyei lelkész. Az ügy jogi besorolása ugyan még nem történt meg, de a tények önmagukért beszélnek, az áldozatok súlyos sérüléseket szenvedtek: P. Levente vágott sebbel az arcán és fejbôrén, L. Károly, a helyi gyülekezet kántora, tüdôt, májat ért hat késszúrással, M. Levente szintén hátszúrással került a kórházba egy bergenyei kocsmázás után. Az állítólagos ok: magyarul énekeltek. Jellemzô, hogy az elkövetô M. Nicolae, M. Anton és T. Vasile nem a bárban, hanem a hazafele vezetô úton támadt rá áldozataira, és az is sokat elmond, hogy "bátor" módon, hátulról szúrtak. De ez most nem olyan fontos. Ami lényeges, a kérdés: valóban csak idáig jutottunk volna? Hogy magyar nótáért ma is késszúrás jár? Hogy az egyszerûbb ember szintjén ilyen téren semmi sem változott? Hogy ma is, tetszés szerint, ugyanúgy manipulálható, mint teszem azt, '90-ben? És ki ezért a felelôs? És kinek az érdeke mindez? Mert biztosan érdeke valaki(k)nek. Hiszen mindig ez a társadalmi kategória játszotta el a balek verôlegény szerepét, akibôl azután bûnbakot csinálnak, majd elintézik, a szürke eminenciások pedig mossák kezüket. Vajon ki(k)nek van szüksége egy esetleges végsô esetben ilyen erôkre ma Romániában?

Nem túlzom el három részeg bunyós (talán egyszeri) késelôs esetét: de a jelenet azt sugallja, hogy jól van az, ha nem közelítünk toleráns módon a másikhoz, ha nem próbálunk hatni az egyszerûségükben nacionalizmusukra építkezô emberekre, hiszen bármikor, kis cujka után felhasználhatók. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: Erdély nem a Vajdaság. És éppen ezért kellene elejét venni az efféle incidenseknek, mert sokszor minden egy szikrán múlik. És senkinek, semminek nem tennének jót az esetlegesen itt is elszaporodó atrocitások.

A marosvásárhelyi Energomur távhôszolgáltató adósságfelosztásáról szólt volna az a megbeszélés, amelyre tegnap a prefektúrán került sor Ovidiu Natea fôispán, Dorin Florea polgármester, valamint az Energomur és a Distrigaz képviselôi között, de amirôl végül mégsem született döntés. Csütörtökön ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a felek.

Az Energomur, a szeptemberi hôenergiaszámlákat is figyelembe véve, 15 milliárd lejjel adós a Distrigaz Nord gázszolgáltató vállalatnak, amelynek privatizációs szerzôdését csütörtökön írják alá. A gázszolgáltató számára érthetô módon sürgôsebbé vált a pénzügyi helyzet egyensúlyba hozása, márpedig 15 milliárd lej kintlevôség csak az Energomurtól nem jelentéktelen összeg. A távhôszolgáltató vezetése attól tart, hogy a Distrigaz felfüggesztheti a gázszolgáltatást, aminek következtében a lakosság fûtés nélkül maradna. Ovidiu Natea fôispán és Dorin Florea polgármester jelenlétében tárgyaltak tegnap a kritikus helyzetrôl az érintett vállalatok vezetôi, a megbeszélésrôl azonban a sajtó képviselôit kizárták. Utólagosan szerzett értesülésekbôl kiderült, hogy a megbeszélés eredménytelen volt, mivel a fôispánnak nem sikerült kapcsolatba lépnie a pénzügyminisztériummal. Natea szerette volna megsürgetni annak az összegnek a kiutalását, ami a központi költségvetésbôl (a befizetett héából) hôenergia-támogatás címen a megyének járna. Az Energomur esetében az elmaradt hôenergia-támogatás jelenleg 30 milliárd lej, de ha az év végéig járó szubvenciót tekintjük, eléri a 90 milliárd lejt. Mivel a pénzügyminisztérium illetékeseivel elmaradt a tárgyalás, csütörtökön a felek ismét asztalhoz ülnek.

Ovidiu Natea a megbeszélést követôen sem volt hajlandó nyilatkozni az ügyben a sajtó képviselôinek. Az Energomur vezetôje, pop Tiberiu röviden ismertette a vállalat helyzetét, utalva az adósságokra kijelentette: legalább annyit jó volna elérni, hogy ha nem is 30 milliárdot, de legalább 15 milliárd lejt sürgôsségileg kiutaljanak az adósságok törlesztésére. "A Distrigaz akármikor felfüggesztheti a gázszolgáltatást, de reméljük, erre nem kerül sor" - jelentette ki.

Dorin Florea ahelyett, hogy az ôt oly lelkesen támogató kormányzópártttól kérné számon a mulasztást, szokásos felelôsségáthárító taktikájával élve éles kirohanást intézett az RMDSZ ellen egyenesen a szövetség parlamenti képviselôire, szenátoraira, a megyei tanács vezetésére hárította a felelôsséget. "Markó, Frunda, Borbély - nekik kellene Bukarestbe menni és kilobbizni a pénzt! A megyei tanács elnökének szintén! Addig üljön a pénzügyminisztériumban, amíg a pénz kiutalására vonatkozó papír a kezében lesz! Nem elég átiratokat küldeni a minisztériumba, oda kell menni! Ez politikai egyezség kérdése, oldják meg az RMDSZ képviselôk!" - jelentette ki ingerülten, megfeledkezve, hogy ki ül mellette - Ovidiu Natea PSD-s prefektus!

A polgármester szavaira reagálva Lokodi Edit megyei tanácselnök a Népújságnak elmondta: figyelembe véve a még októberre várható költségvetés-kiegészítést, a pénzügyminisztérium a megyei tanácsoktól bekérte a megyének járó hôenergia- támogatás végösszegére vonatkozó adatokat. "Maros megye 78 milliárd lejt kért az elmaradt enegia-ártámogatásra. Elmehetek Bukarestbe, ott ülhetek reggeltôl estig, de amíg az országos szükségletre vonatkozó összesítés nincs meg, nem tudják a pénzt kiutalni. Az energia- ártámogatás kiutalása nem politikai alku tárgyát képezi, hanem törvény által biztosított szociális támogatás. Nem csak a megyei tanács elnökének kell harcolnia a pénzért, hanem minden polgármesternek saját lehetôségeihez mérten, felhasználva kapcsolatrendszerét. Nemcsak az RMDSZ- politikusoknak a közbenjárására van szükség, hanem az összes párt parlamenti képviselôinek közbenjárására. Marosvásárhelynek nagyobb az összköltségvetése e pillanatban, mint az egész megyének, ilyen körülmények között érthetetlen, hogy hogy nem tudnak gazdálkodni a pénzzel, a sürgôsségi kiadások sorrendjében költekezni. Meg kellene tanulni nem állandóan vádaskodni, és kérni a megyei tanácstól a pénzt, hanem összhangban, egy egységes fejlesztési stratégia alapján együtt dolgozni a város és a megye lakosainak érdekében" - nyilatkozta a tanácselnök.

Míg az európai uniós elôírások szerint egy városban mintegy 35-40 négyzetméter zöldövezet kell jusson egy lakosra, addig Marosvásárhelyen a felmérések szerint ez mindössze 9 négyzetméter. Ennek ellenére a polgármesteri hivatal az utóbbi idôszakban önkényesen több életképes fát vágott ki, amiért több ízben tiltakoztak a nemkormányzati környezetvédô szervezetek. Ezzel kapcsolatosan hétfôn a polgármesteri hivatal tanácstermében nyilvános vitára került sor, ahol e témával kapcsolatosan a civil társadalom képviselôi kifejthették véleményüket.

A polgármesteri hivatalt Angela Rosca, a közterületkezelô igazgatóság vezetôje, Muresan Ioan és Tache Florita, a városi kertészet igazgatója és mérnöke, az említett osztály több munkatársa képviselte. Jelen voltak még helyi tanácsosok, a környezetvédelmi hatóság, nemkormányzati környezetvédô szervezetek, a Pro Európa Liga, valamint több lakótársulás képviselôje.

A beszélgetés felvezetôjeként Calin Tocaciu, a Napos Völgy (Valea Soarelui) szervezet vezetôje a polgármesteri hivatalt azzal vádolta, hogy több ízben törvénytelenséget követett el. Helyi tanácsi határozattal ellentétben a mai napig se készítettek felmérést a városban levô díszfákról, emellett szakszerûtlenül végzik a fák kivágását, metszését. Olyan fákat nyilvánítottak papíron kiszáradtnak, amelyek a valóságban életerôsek, de így a "bürokrácia" és a rosszindulat áldozatai lettek. Haller István, a Pro Európa Liga képviselôje dokumentáltan igazolta, hogy a hivatalnak nem volt környezetvédelmi engedélye a fák kidöntésére, s itt elsôsorban a Dózsa György utca 9. szám elôtti tiszafenyôt említette, amely védett fafajta, s ami tulajdonképpen kiváltotta a környezetvédôk elégedetlenségét. A környezetvédelmi hatóság sohasem ellenôrizte le a fakivágások jogosságát, mi több - mondta Haller István -, minden esetben úgy tûnik, a hivatal a törvények felett áll, s ezt az ellenôrzô hatóság elnézi. Szakács László ökológus, a Rhododendron környezetvédô szervezet elnöke szakindoklást kért a városi kertészet képviselôitôl arra vonatkozóan, hogy milyen alapon döntik el, melyik fát kell kivágni. Az ökológus kifejtette, ha egy 50 éves fa helyett hármat, négyet ültetnek, ezzel nem oldják meg a helyzetet, hiszen a félszázados fa értéke, levegôtisztító hatása nem ugyanaz, mint három facsemetéé. A környezetvédôk véleményének ismertetése után szót kértek a jelen levô tanácsosok (Oproiescu Florin, Bálint István és Kirsch Attila), akik elmondták, hajlandók együttmûködni e téren is a civil szervezetekkel, a nyilvános vitáról pedig beszámolót kértek a végrehajtótól, illetve hogy készítsenek elô határozatot a fakivágások ügyének rendezése érdekében. Muresan Ioan, a kertészet igazgatója az ellenük felhozott vádakkal szemben elmondta, ninden évben több ezer csemetét ültetnek, de sajnos a barbár kezek miatt nem sok marad meg. Elismerte, nem a legnagyobb szakértelemmel metszik a fákat, így megtörtént, hogy szakember hiánya miatt valóban tôbôl metszették le az ágakat, ami megkárosította a fát. Mi több, Muresan azt is beismerte, hogy több esetben megsértették a törvényt. Mentségére csak annyit hozott fel, hogy vannak lakosok, akik azért kérik a fák kivágását, metszését, mert eltakarja, beárnyékolja az ablakukat, vagy az ágak elérték a villany- vagy más vezetéket. S persze még vannak olyanok városlakók is, akik önkényesen döntenek le fákat valamely lakótársuláshoz tartozó zöldövezetben. S ezek ellen a hatóságnak nincs mit tennie. (!) Arról pedig az igazgató nem tudta tájékoztatni a jelenlevôket, hogy törvénysértés esetén hány személyt vontak felelôsségre.

Az érvek ütközését követôen egy környezetvédô javaslatára a vitázó felek megegyeztek, hogy tanácsi határozattal létrehoznak egy fakivágásokat ellenôrzô szakbizottságot, amiben helyet kapnak a nemkormányzati szervezetek képviselôi is. Angela Rosca igazgató azt is javasolta, a bizottság szervezésétôl eltekintve, ha fakivágásról vagy a metszési programról esik szó a hivatalban, felveszi a kapcsolatot a nemkormányzati környezetvédô szervezetek képviselôivel és konzultálnak, mielôtt végleg döntenek. Ültetésrôl, parkbôvítésrôl nem esett szó, hiszen e téren a legnagyobb gondot az okozza, hogy nincsen szabad területe a városnak.

Napjaink égetô gondja a természet értékeinek megôrzése. Ezért a fiatal nemzedéket úgy kell nevelni, hogy legyen szemük és szívük a természet felelôtlen pusztításának megfékezésére. Így fontos, hogy a természetvédelmi nevelés már az óvodában elkezdôdjön, hiszen a gyermekek könnyebben alkalmazkodnak az ökológiai "átneveléshez", mint a felnôttek. Ôk életkori sajátosságaiknál fogva képesek arra, hogy szeretettel és gondoskodással bánjanak az élôvilággal.

A természetvédelmi nevelés fontosságát ismerve, a marosvásárhelyi ökológiai óvoda - 14-es ökonapközi, szükségesnek láttuk, hogy október 21-én, a Földünkért nap alkalmából egyórás ünnepséget szervezzünk a marosvásárhelyi várban 10 órai kezdettel. A rendezvény óvodáskorú gyerekeknek, óvónôknek és szülôknek szól.

A programban a zöldövezet gondozása, takarítása; a Földünk és élôlényei c. rajzverseny; mozgásos játékok; Fülelô, Szivárvány - ökológiai játékok; a gyerekek természetes anyagokból készült munkáiból összeállított kiállítás Földünk ad, Földünk megkér címmel, valamint szórólapok osztogatása a járókelôknek szerepel.

Az akció partnerei a Maros Megyei Tanfelügyelôség, Axis Országos Ifjúsági Önkormányzat Hatósága, a Tanítók Háza, a Fókusz Öko Központ, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a marosvásárhelyi Antenna 1 tévé.

A kis Nyárád menti falu három anyaországi testvértelepülés küldötteit várja szombaton. Nevük a kapocs: Újszentlôrinc Heves megyében, Nyárszentlôrinc Békés megyében, Lôrinci városa pedig Pest megyében található. A vendégek 11 órakor felkeresik a falu szülöttét, Bálint Károly szobrászmûvészt, munkáival ismerkednek lôrincfalvi mûtermében. A mûvészrôl Bölöni Domokos beszél. 14 órakor a mûvelôdési otthon elôterében termésnapi kiállítás nyílik. Murokország ôszi gazdagságát a zöldségek bemutatása példázza, de a baromfitenyésztés sem marad háttérben, kakasszemlében gyönyörködhetnek az érdeklôdôk, hiszen a fajbaromfi-tenyészet a környék egyik nevezetessége. Este kerítenek sort a hagyományos szüreti bálra, melynek meghívottja a közeli Nyárádszentbenedek hagyományôrzô tánccsoportja, a házigazdáik pedig a lôrincfalvi táncosok, értesültünk Imre Józseftôl, az eseményt szervezô Lôrincfalva Egyesület vezetôjétôl. Társszervezô az RMDSZ helyi szervezete.

Ez a téma a szó szoros értelmében az utcán hever, avar formájában. Évrôl évre nyomasztó gondként tér vissza: mitévôk legyünk a tél közeledtekor. Mert miközben Stockholmban az emberi elme csodálatos teljesítményeiért osztogatják a legnagyobb tiszteletet érdemlô díjakat, addig minálunk városgazdák, szakértôknek titulált közhivatalnokok és vállalatvezetôk azt sem tudják, mikor következik be a lombhullás vagy mikor számolhatunk havazással, fagyveszéllyel. Most éppen arra várunk, hogy kerülgetve és terelgetve a levélhalmokat, hirdessék meg az ôszi nagytakarítást, miután egyes fafajták a bizonytalankodással és halogatással mit sem törôdve, máris megváltak aranyló pompájuktól s csak a csupasz ágaikat meresztik az ég felé.

Utcaseprés nincs, azoknak a nagy konténereknek, amelyek korábban a közterület bizonyos pontjain a lakosság rendelkezésére állottak, napjainkban nyoma sincsen. A tanácsi határozat szerint a száraz biohulladékot tilos meggyújtani s ha a levelekkel a háziszemét- gyûjtô edényeket töltjük meg, a rakodómunkások felháborodva kérdik: mit képzelünk?

Mondaná meg tehát végre valaki illetékes bölcs ember, hogy melyik lábunkra álljunk, miután a Salubriservnek rendszeresen fizetjük a háziszemét- elhordás árát, s az adóhivatalba minden év elején elsô tételként törlesztjük ez irányú honpolgári és városlakói kötelezettségünket. Csak azt ne mondják, hogy hajítsuk a felesleges gazt a Poklos-, a Bodoni-, a Róka-, a Nyúl- meg a többi patakok medrébe, a Turbinaárokba, a Marosba és így tovább, mert onnan könnyebben összeszedik majd a köztisztaságiak. De arra se akarjanak rábeszélni, hogy legyünk türelemmel a tavaszi nagytakarításig, mert idôközben elfedi a hó és a jég az aszfalton meg a kövezeten elterült lombot. Hiszen tudjuk, hogy a falevelek sokasága nemcsak a közlekedés biztonságát rontja (síkossá teszi az úttestet), szétszóródva vagy korhadó halmokba gyûjtve nemcsak az utcák, terek elhanyagoltságának érzetét kelti, de a víznyelô rácsok, aknák eltömésével gátolja a csapadék lefolyását, míg az a része, ami a forgalom következtében szétzúzódik, porral tölti meg a környezetet.

Mennyivel ésszerûbb lenne az avart nem a város szeméttelepére szállítani, és ott mindennel elkeverni, hanem teljes értékû, egészséges, természetes, összetett tápanyagként, komposzt trágyaként hasznosítani, aminek értéke még pénzben is kifejezhetô!

Az újság szerint megérkezett a minisztériumi jóváhagyás, s most már szabadon használhatják a vajdasági szakközépiskolák diákjai a magyarországi tankönyvek közül azokat - összesen 83 féle tankönyvet -, amelyek használatára a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kért engedélyt.

"Ennek az engedélynek a jelentôségét az tudja igazán felmérni, akinek a három- és négyéves szakközépiskolákban a szaktantárgyakból minden órán a diktálás jutott osztályrészül, s aki néhány füzettel végezte el a szakközépiskolát" - írja a Magyar Szó. Az országos szerbiai kisebbségi tanács szeptember 8-i alakuló ülésén támogatta a magyar, a szlovák és a horvát nemzeti tanács tankönyvbehozatali kérelmét. Az engedélyt a magyarországi tankönyvek használatára október 14-ei keltezéssel Milan Brdar megbízott oktatásügyi miniszter írta alá.

Sós Edit, az MNT intézôbizottságának közoktatási kérdésekkel megbízott tagja szerint a kedvezô döntés nyomán összeül a szakkönyvbizottsága. Meg kell határozni, hogy mely tankönyvbôl mennyi behozatalára van szükség. Remélhetôleg november folyamán már ezekbôl a tankönyvekbôl tanulnak a vajdasági magyar szakközépiskolások az egészségügyi, az építôipari, a vegyészeti, a mezôgazdasági, a gépészeti, a villamossági és az egyéb szakokon.

Az MNT-s szakbizottsága a különbözô szakközépiskolák tanáraiból áll, akik több száz anyaországi tankönyvbôl választották ki az említett 83-at, amelyek megfelelnek tantervi elôírásainknak.

Mircic szerint már három-négy pártnak is abszolút többsége lenne a parlamentben, de az SRS szorgalmazza, hogy minél több párt vegyen részt a hatalomban, amelyben kötelezôen részt kell vállalniuk a nemzeti kisebbségek képviselôinek, "mert csak ez szavatolja a szükséges politikai stabilitást".

Mircic szerint hatalmi szerepvállalás esetén a radikálisok a rájuk esô tisztségek felét azonnal átengednének a nemzeti kisebbségek képviselôinek. Mi több, jóllehet a legerôsebb képviselôházi frakcióval rendelkezô pártként az SRS-nek jár az egyik parlamenti alelnöki tisztség, a radikálisok már most lemondanak róla valamelyik kisebbségi párt javára.

"Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzeti kisebbségek aktív szerepvállalása nélkül a tartományi hatalom nem mûködhet jól, s ezért felszólítjuk a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy azonnal kezdjünk koalíciós tárgyalásokat" - mondja Mircic.

A két hete lezajlott tartományi választás eredményeképpen a vajdasági parlamentben sorrendben az SRS- nek, a Demokrata Pártnak (DS) és a VMSZ-nek lesz a legnagyobb frakciója.

A tartományi parlamentben eddig a DS-LSV-VMSZ alkotta kormánykoalíció kényelmes többségre támaszkodott, de a radikálisok térnyerése után is ezek a pártok alakítanak kormányt, s társul hozzájuk néhány kisebb párt vagy csoportosulás. A koalíciós tárgyalások közöttük már javában folynak, s holtbiztos, hogy a Seselj-párttal egyikük sem mûködne együtt semmilyen szinten, s az is kizárható, hogy elfogadnának az SRS- tôl bármilyen felajánlást.

Ide tartozik, hogy a 120 fôs tartományi parlamentben összesen 20-21 magyar nemzetiségû képviselô lesz, s közülük "csak" 12 képvisel magyar pártot: a VMSZ-nek 11, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak egy képviselôje lesz. Az MTI tudomása szerint a szerb radikálisok padsoraiban legalább három magyar nemzetiségû képviselô ül majd: Kismarton Ottó, Árokszállási Tibor és Boskov Veronika.

Csehország történetében ez az elsô eset, hogy a választási dokumentumok magyarul és más kisebbségi nyelveken is hozzáférhetôek. Korábban erre csak Morva-Sziléziában a mintegy 60 ezres lengyel kisebbség által lakott összefüggô területeken volt példa.

Most a Karlovy Vary-i megyei tanács döntött úgy, hogy a hivatalos dokumentumokat a régióban élô tíz nemzeti kisebbség nyelvére is lefordítják, s azok a múlt hét végén pedig már ki is kerültek a közterületekre - közölte Tomás Svoboda, a megyei tanács szóvivôje. Karlovy Vary megye ugyanis egyike Csehország három olyan megyéjének, amelyben a nemzeti kisebbségek aránya együttesen meghaladja a tíz százalékot.

Csehország közigazgatásilag 14 megyére van felosztva, amelyek egyike Prága. A 13 megyei parlament megválasztására november 5-én és 6-án kerül sor. Prágában megyei parlamentet nem választanak, ezt a tisztséget a helyhatósági választás alapján összeállt városi tanács látja el. Tíz százalékot meghaladó kisebbség él még a Morvasziléziai, valamint az Ústí nad Labem-i megyében.

Karlovy Varyban és környékén a cseh mellett egyebek között német, roma, bolgár, horvát, magyar nyelven olvashatóak a hivatalos dokumentumok. A megye 132 városa és falva közül 84 döntött úgy, hogy a területén élô kisebbségeknek anyanyelvükön teszi lehetôvé a választással kapcsolatos tudnivalók áttanulmányozását.

Královské Porící faluban négynyelvûek - cseh, német, szlovák, magyar - lesznek a dokumentumok, holott a kisebbségi lakosok száma a településen csak két százalék. "Bár mindnyájan tudnak csehül, úgy gondolom jó, ha az anyanyelvükön is átböngészhetik az anyagot" - véli Irena Kárová, a falusi tanács tagja. A magyarok szintén anyanyelvükön olvashatják el a választási tudnivalókat Chebben, Sokolovban, valamint hét faluban.

A legutóbbi, 2001-es népszámláláskor 1557 személy vallotta magát a megyében magyar nemzetiségûnek. Ez a csehországi magyarok 10,6 százaléka. A legtöbb magyar Sokolov (678), Karlovy Vary (542) és Cheb (332) városokban található. Ennek ellenére a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének mind a mai napig nincs a régióban helyi szervezete.

Zuhair al-Maliki, az iraki legfelsôbb büntetô törvényszék vizsgálóbíráinak vezetôje az AFP francia hírügynökségnek elmondta, hogy semmivel nem indokolták leváltását, amelyre azután került sor, hogy állandóan összeütközésbe került a biztonsági szolgálatokkal az önkényes letartóztatások és más feltételezett visszaélések miatt.

A bíró hangsúlyozta: nem bánja, hogy harcolt a biztonsági szolgálatok tisztességes mûködéséért, mert szerinte senki sem állhat a törvények felett. "Szaddámnak éppen az volt a hibája, hogy egyes embereket a törvények fölé helyezett, és ez katasztrófát hozott az iraki társadalomra."

Zuhair al-Malikit áprilisban, két hónappal az ideiglenes iraki kormány hivatalba lépése elôtt kérte fel egy amerikai illetékes, hogy indítson vizsgálatot a bûnüldözés tagjai gyanús korrupciós ügyeinek és atrocitásainak felderítésére. Vizsgálata nyomán a biztonsági szolgálatnak legalább 20 tagját tartóztatták le, illetve helyezték vád alá. Közülük ötöt bûnösnek találtak a foglyok elektromos árammal való kínzásában. Egyik áldozatuk félig megbénult a vallatástól. Az ideiglenes kormány beiktatása után nyomozását felfüggesztették arra hivatkozva, hogy a lázadók fokozták tevékenységüket és az ország biztonsága elsôdleges fontosságot kapott. Maliki szerint azóta gyengült az ô amerikai támogatása is.

Szeptemberben aztán összekülönbözött a biztonsági szervekkel 52 síita letartóztatása kapcsán, akiket a kormányban is résztvevô Hezbollah székházában vettek ôrizetbe. A fôbíró ugyanis elrendelte szabadon bocsátásukat, mivel a belügyminisztérium nem adott ki letartóztatási parancsot és nem állította a gyanúsítottakat bíróság elé. Közben a biztonsági szolgálatok nagyobb hatalommal ruházták fel magukat olyan bírók bevonásával, akiknek joguk lett letartóztatási parancsok kiadása. Maliki szerint ez az intézkedés ellentétes az amerikaiak által áprilisban kiadott dekrétummal, amely olyan titkos szolgálat létrehozását célozza, amelynek feladata csupán az információgyûjtés. A titkos szolgálat vezetôje szerint azonban "minden tevékenységük legális".

Abdel-Azíz Hakím, a síita Iraki Iszlám Forradalom Legfelsôbb Tanácsának elnöke, miként Ijád asz-Szamarrai, a szunnita Iszlám Párt szóvivôje egyaránt bírálták ezeket a módszereket. "Van egy alaptörvény, amely uralja az átmeneti idôszakot és tiszteletben kell tartani az emberi jogokat - mondta Szamarrai, hangsúlyozva, hogy önkényesen senkit sem szabad letartóztatni.

Elutasította a romániai szólásszabadsággal kapcsolatos ellenzéki bizalmatlansági indítványt a képviselôház keddi plenáris ülése.

A képviselôház demokratikus ellenzékét képviselô Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) 52 képviselôjének aláírásával benyújtott bizalmatlansági indítványát a román sajtóéletben az utóbbi idôben tapasztalt jelenségek váltották ki. Ezeket szóvá tették az Európai Unió 2001. után készült és Romániára vonatkozó országjelentései és az Egyesült Államok külügyminisztériumának évi értékelései is. Az indítvány szerzôi a többi között felszólították a kormányt, hogy szüntesse meg a szólásszabadság korlátozását elôidézô jogszabályi és intézményes okokat, vessen véget a kormányzás gazdasági-pénzügyi és adminisztratív beavatkozásának az országos médiatanács (CNA) tevékenységébe, valamint az írott és az elektronikus sajtó szerkesztés- politikájába, tegyen sürgôs intézkedéseket az újságírók elleni tettlegességek és jogi zaklatások felszámolására.

A kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselôi visszautasították az indítványban megfogalmazott vádakat és választási propagandának minôsítették az ellenzék akcióját.

Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nevében felszólaló Márton Árpád az indítvány vitájában rámutatott: valóban "nagy és jelentôs gondok" észlelhetôk a szólás- és sajtószabadság terén Romániában. Ezek megoldásának elômozdítására, a sajtó anyagi gondjainak enyhítésére az RMDSZ az ôsszel megválasztandó új parlamentnek javasolni fogja, hogy a sajtó számára 5 százalékra csökkentsék a hozzáadott értékadót. Azzal viszont az RMDSZ-frakció nem tud egyetérteni, hogy a törvényhozás egy elhibázott indítvány alapján túlpolitizált vitát folytasson a kérdésrôl. Ezért az RMDSZ képviselôi nem szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt.

Végül a képviselôház kedd délelôtt lezajlott plenáris ülése 84 igen szavazattal és 4 tartózkodással szemben leadott 124 ellenszavazattal elutasította a bizalmatlansági indítványt.

Több mint 120 állásajánlatot listáztak az E- meló Erdélyi Magyar Munkaközvetítô Hálózat munkatársai az október 21-22-én a kolozsvári Állami Magyar Színház elôcsarnokában sorra kerülô állásbörzére. A jelentôs számú állásajánlat tovább nôhet, ugyanis az érdeklôdô cégek jövô keddig még jelezhetik részvételi szándékukat. A mostanig összegyûlt állásajánlatok nagyon széles skálát ölelnek fel, az informatikusoktól, a banki tisztviselôkön keresztül a lakatosokig. Így remélhetôleg mindenki megtalálja a neki megfelelô munkahelyet.

A rendezvény csütörtökön, október 21- én rövid megnyitóval indul, ahol röviden szólnak az egybegyûltekhez Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök, Takács Csaba RMDSZ ügyvezetô elnök, Boros János alpolgármester, Péter Pál, a Kolozs Megyei Gazdasági Kamara alelnöke és Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági alelnöke.

Az állásbörze célja a különbözô szakterületeken diplomát szerzô végzôs hallgatók, illetve a néhány éve végzett szakemberek és az ôket alkalmazni kívánó gazdasági szereplôk számára találkozási és kapcsolat- felvételi lehetôséget teremteni.

Az állásbörzén részt vevô vállalatoknak és szervezeteknek az E-meló cégbemutatók keretében is lehetôséget biztosít a bemutatkozásra. Így az álláskeresôk betekintést nyerhetnek a munkaadó vállalatok életébe, mindennapjaiba, konkrét információkat szerezhetnek az elképzeléseikrôl, fejlesztési terveirôl, a betöltendô pozíciókról. A prezentációk utáni kötetlen beszélgetések kiválóan alkalmasak a kapcsolatfelvételre.

Az E-meló on-line regisztrációs lehetôséget biztosít mind a munkakeresôk, mind a munkaadók részére, aminek köszönhetôen napi pontossággal le lehet mérni a kereslet és kínálat arányát. Májusi indulása óta 1120 önéletrajz szerepel az E-meló nyilvántartásában és közel 200 cég regisztrálta magát. További felvilágosításért, információért forduljanak az E-meló kolozsvári munkatársaihoz (e-mail: contact@e-melo.ro, tel: 0264/590-505) lehet fordulni.

Tömbházunk lakóinak igencsak kellemetlen meglepetésben volt része az elmúlt szombaton. A "próbafûtés" ideje alatt ugyanis meghibásodott a vezeték, és az alagsorban patakokban kezdett folyni a víz. A szakemberek nyugtatgatták a lakókat: legyenek csak türelemmel, amíg kiürül a fûtéshez használt meleg víz a hálózatból. Minden rendben lesz, ne féljenek. Nem is féltünk. Egy jó óra elteltével azonban aggódni kezdtünk. A langyos víz még mindig patakokban folyt, a pincéket "árvíz" fenyegette. Megállapíthattuk, hogy a dolog sokkal komolyabb, mint gondoltuk. Tétlenül nem nézhettük az eseményeket. Telefonálgattunk, mertük a vizet, sepertünk kegyetlenül. Nem lévén szakemberek, csak találgatni tudtuk, mi lehet a gond. Aztán nagy örömünkre kijött a helyszínre az Energomur intervenciós csoportja. Igen ám, de rövid, hanyag vizsgálódás után megállapították, hogy a hideg víz a hibás (késôbb kiderült, hogy nem így volt), ráadásul az ô hatáskörük csak a lépcsôház bejáratáig terjed. Aztán megfordultak, s elmentek. A víz persze ettôl nem állt meg. Összesen négy órán ût áztunk. Szerencsére került egy víz-gázszerelô, aki a közelben lakik, és ideiglenesen megmentette a helyzetet. "Hétfôig csend lesz, aztán jönnek a szakemberek, és kijavítják a hibát". Mindenki fellélegzett, de képzeljük csak el, hány köbméternyi víz folyt el a semmibe! Mert a lépcsôházon belül a lakók felelôsek a csövek javításáért... De mi történik, hogyha történetesen szombaton vagy vasárnap következik be a baj, mint ahogy most is történt? Ki a felelôs azért, ha egy lakás teljesen elázik, mert annak a csônek éppen munkaszüneti napon volt kedve elrepedni, és nincs kihez fordulni? Miért nem tartozik a hibaelhárító csoportok hatáskörébe a tömbházak belsô szereléke is? Tudjuk egy ideje: az ilyenszerû munkákhoz nem fülik az Energomur foga! Így aztán a tanácsosokkal karöltve kiiktatták tevékenységi körükbôl a lakosság által joggal igényelt alapszolgáltatást. Ezzel szemben örömmel besétálgatnának lakásunkba, hogy a mai fûtési rend mellett teljességgel szükségtelen hômérô- meg szabályozó mütyüröket sózzanak reánk.

Nemcsak az fájó, hogy rengeteg pénzt húznak ki a polgárok zsebébôl a fûtés és a melegvíz-szolgáltatás kapcsán, hanem az is, hogy nem törôdnek az állampolgár minimális kényelmével. Személyével még annyira sem. Ma velünk történik meg, holnap Önökkel, kedves olvasók! Ezt a helyzetet sürgôsen meg kellene változtatnunk!

Október 18 és 19-én került sor Brüsszelben, az Európai Parlamentben az Európai Néppárt (EPP) Politikai Bürójának és az EPP Tanácsának összevont gyûlésére, amelyen az RMDSZ képviseletében Niculescu Tóni ügyvezetô alelnök, az RMDSZ európai integrációs és régiófejlesztési fôosztályának vezetôje vett részt.

Az EPP vezetôsége az ülés során további támogatásáról biztosította a szövetséget és ezzel kapcsolatosan határozatot fogadott el:

Tekintettel a 2004-es évben Romániában sorra kerülô parlamenti választások jelentôségére;

"Tekintettel arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hosszú évek óta tagja az Európai Néppártnak;

Az Európai Néppárt határozottan támogatja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget az erôs parlamenti képviseletre való törekvésében, amely hozzájárul a keresztény-demokrata értékeknek Romániában való terjesztéséhez és az Európai Néppárt megerôsítéséhez." - áll a határozatban.

Gond nincs egy szál sem

Felhoznék egy iskolapéldát a konszekucióra. Minden bizonnyal, ha hagynám magam elcsábíttatni az össztévéadóinkat agresszív módon megszálló sörreklámok által, és bevágnám gebéim közé a gyeplôt, könnyen elgurgulázhatnám a téli reumakonzerválásra dunyhába gyûjtött garasaimat és kulloghatnék majd Keresztelô Szent János napja tájékán a Salubriserv kvietált karácsonyfákat begyûjtô kocsijai után, hogy kályháimba csaljam a sorsukba beletörôdött tûlevelûeket. Dan Helciug és fizikai atrocitásokra is képesnek tûnô bandje napi rendszerességgel koccintat boldog s boldogtalant: Traiasca berea! (Éljen a sör!) - dekretálja harsányan és fogja be habzó Bürger-fogyasztásra a habozókat is. A Bergenbier táborában a barátok toboroznak és ôk tudják is, hogy miért (Prietenii stiu de ce), a konzervatív regalisták az Ursus bûvkörében üdvözülhetnek, fennen hirdetve, hogy jobb ma egy korsó kolozsvári komlólé, mint holnap egy hóbortos Hochenzollern, akinek már az ereje is elszállt. Pecázáshoz Noroc dukál, háremalapításhoz a Skol passzol a legjobban, hisz az a többezres, dollárban kifizetendô nyereményeivel a családbôvítés elsô néhány évéhez szükséges költségtöbbletet is fedezi, és világos, hogy jó (E limpede ca-i buna). Bráhás bárosok és kacér fruskák társaságában Timisoreanát illik fogyasztani, míg a "mindenki egyért" életelv ikerpárjaként a Tuborg ajánlkozik nagylelkûen (Toti pentru unul, Tuborg pentru toti!), és a terepen lévô, villámhörpintésekre kényszerített köztisztviselôknek a csíkszeredai "folyékony kenyér" csomagolandó fel tízóraiként, amit "még egy Ciucot és húzom a csíkot" varázsszó hallatára sofort eléjük löttyint a fôúr. Úszkálhat bárki a habban, a boldogságban, fûre lépni, kukkba vizelni, kéjesen böfizni megrögzöttek számára bárhol szabad. Sörkelletésben utolértük Európát, mûködôképessé váltak piacaink, VIP-ekké avanzsáltak csaposaink, fütyülünk Günther Verheugen, Jonathan Scheele és a velük hasonszôrûek aggályaira, elnapolt csatlakozási fejezetekre. Egyszóval: vígan megyünk tönkre!

Átkozom is cefetül azt a gólyát, amely világrajövetelemet oly meggondolatlanul idôzítette, hogy a maihoz hasonló korlátlan szürcsökben ritkán lehetett részem. A múlt század ’70-es, ’80-as éveiben nagyon szûkmarkúan mérték az árpanedût, állandóan résen kellett lenni ahhoz, hogy tankolhass belôle. Csupán a kommunizmus sátoros ünnepein nyitották meg a csapokat. Egyébként, ha nem volt egy-egy fôgóré, fizetôpincér, lerakatfônök ismerôsöd, könnyen térdre kényszerített a píp. Ma is, midôn cseperedô unokáimat sétáltatom és régi "szállítóim" valamelyikét elénk varázsolja a flaszter, azonnal kibújik belôlem a pedagógus és szigorúvá sikeredik az ordré: "Köszönjetek szépen kezitcsókolomot Gyuszi bácsinak, Titi bának, Petrica komának, Marci apónak, hisz ôk mentették meg gyakran tatát annak idején a szaharai kínok közti szomjanhalástól, a gyehennatûztôl". Gyakran kopogtattam notabilitásokkal bélelt irodáik ajtaján néhány flaska Bucegi címkével ellátott "gyorssegélyért", hirtelen nyakamba szakadt keresztelôk, gyûrûváltások, halotti torok ürügyén. Jólétet tükrözô sörhasépítés céljából gyakran meg kellett alázkodni ám. Ha nem volt felsô kapcsolatod az elosztásban, állhattál naphosszat sorba a Continental pincében vagy az állomási restiben egy-egy krigli felvizezett régeni löttyért. Boldog ínséges idôk voltak azok, amikor is az étvággyal és itvággyal vívott iszapbirkózásban csak a gigakalóriák, a gáz- és vízköbméterek no meg a kilowattok maradtak meg hû szövetségeseinkül, mivel nem hagyták magukat havonta kiigazíttatni. Az utóbbi másfél évtizedben ôk is ledérül hátat fordítottak nekünk, barátot és prímást cseréltek, aki ma már fülsiketítôen, agyat-szívet-bugyellárist remegtetôen azt húzza a fülünkbe, hogy "kasszára nyílik az utcaajtó". Mögötte meg csak mizériánk cincog.

MMDSZ-tábor Magyarón

Az egyetemi élet úgy igazán szép és jó, hogyha a szesszió, a hétköznapok elôadásainak és gyakorlatainak fáradalmait, a tanulást egy kis szórakozás is övezi. Bár erre a kezdô egyetemistáknak különösképpen nem kell felhívni a figyelmét, azért mégis jó, hogyha valaki beavatja ôket a diákélet rejtelmeibe, érdekességeibe.

A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség már a kezdetektôl pártolja a tizenkettediket végzô - végzett tanulókat. Elsôként a próbafelvételik megszervezésével, amelyre minden nagyobb erdélyi magyar városban egyre inkább igényt tartanak a felvételizni szándékozók. A júliusi vizsgák idején a diákszövetség információs irodát mûködtet, ahol a felvételizôk a legfontosabbakról (szálláslehetôségek, felvételi lezajlása stb.) szerezhetnek tudomást. Az egyetemi év kezdetén Elsô(s)segély-t is nyújtanak a friss egyetemistáknak, ami abból áll, hogy bemutatják a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, illetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Sapienta-EMTE szerkezetét, felépítését, szó esik bizonyos, a felsôoktatási intézményekhez kapcsolódó fogalmakról (mint például a kreditrendszer) is. Az igazi "gólya-befogó" azonban az elsôéveseknek szánt tábor, amelyet az idén immár harmadik alkalommal Magyarón szerveztek meg. A többségükben friss orvosis és gyógyszerészetis diákok közé keveredett néhány sapientiás hallgató, s a Petru Maior Egyetem is képviseltette magát. Meghívottak érkeztek a bukaresti diákszövetségtôl, akik a leendô gólyatáborukhoz szereztek ötleteket.

A negyvenegy gólya a szervezôkkel csütörtök este, az elsô napon, ismerkedési összerázó- játékokkal avatta fel a tábort. Az eleinte színekrôl elnevezett hat csapat zászlót fabrikált magának, majd elfújták az indulójukat. A kreativitásukat bizonyítandó, átkeresztelkedtek: a Rózsaszín, Lila csapatok Miért ne?, Élvonalkód, 8 Feminista+1 stb. címet öltöttek fel. Egy újabb MMDSZ- bemutatóra is sor került, amelyet a szervezôk interaktív módon oldottak meg: a gólyáknak kellett kitalálniuk, hogy mivel foglalkozik a diákszövetség egy-egy szakosztálya. Az elsôévesek a Próbafelvételi, Emberi erôforrások és Másvilág szakosztályok tevékenységi körét, programjait találták a legvonzóbbnak. Az esti bulik jó hangulatát csoportjátékok elôzték meg, amelyek során például a csapattagok egy pohár vizet adogattak szájról szájra, vagy hulla-hopp karikát, a kifeszített kötelek pókhálószövedékén is át kellett jutniuk. Szombaton a táborozók túrázókhoz kapcsolódva indultak el Funtinelre, de mivel az utóbbiakkal igen nehéznek bizonyult az ütem tartása, a kirándulás szalonnasütésbe torkollott. Ki vagyok én? - forgatták fejükben a gondolatot a táborlakók, amikor a homlokukra egy közismert személy neve került, amelyet a társaknak feltett kérdésekre adott válaszokból deríthettek ki. A fergeteges karaoke- esten egymással vetélkedtek a hangok, amelyeket végül a We are the champions címû Queen-szám fogott össze.

A hajnalba nyúló maffiázás után a tábor utolsó napját a díjazások tették izgalmassá: a legszínvonalasabb, legnótásabb és legfeministább csapatok versengtek a címekért, míg a szervezôk magukat is megtisztelték egy kitüntetéssel: ôk lettek a legfáradtabb csapat.

A közoktatásban jelentôs számban morzsolódnak le, kallódnak el tehetséges gyermekek. Ennek a következménye az is, hogy nincs elég jelentkezô a jelentôs mértékben kibôvült erdélyi, magyar oktatási nyelvû felsôoktatási intézményekbe. A tehetségek elkallódásának legfôbb oka pedig a családok nehéz anyagi helyzete, a tanulók halmozottan hátrányos helyzete különösen falusi környezetben és a szórványokban.

Az iskolázottsági szint csökkenése, a tehetségek pazarlása már évekkel ezelôtt érzékelhetô volt, és ezt a statisztikai adatok is igazolták. Ezen a helyzeten szeretne enyhíteni az a tehetségmentô akció, amelyet erdélyi és magyarországi egyetemi tanárok kezdeményeztek két éve, s amelyet Magyarországon a Baptista Szeretetszolgálat fogadott be "Fogadj (jelképesen) örökbe!" programjába. A 2003. évi ösztöndíjfelhívás nyomán több mint 350 pályázóból az elsô száz helyre rangsorolt tanulók részesülhettek ösztöndíjban. A pályázatban a család nehéz anyagi helyzetét kellett igazolni, valamint a tanuló kitûnô tanulmányi eredményeit, tehetségét. A pályázatokat tanárokból, egyetemi oktatókból álló kuratórium bírálta el. A támogatásban részesülô tanulók szülei a kuratóriummal kötött szerzôdésben vállalták, hogy gyermeküket tovább taníttatják, és az ösztöndíjat kizárólag a gyermek szükségleteire költik. Az ösztöndíjasok egy része nagyszülôknél vagy rokonoknál nevelkedô árva vagy félárva, mások munkanélküli vagy alkalmi munkából élô szülôk, gyakran rokkantnyugdíjasok gyermekei.

A cél az, hogy minél több, kilátástalan helyzetben levô tehetséges tanulónak adjunk esélyt, biztatást a továbbtanulásra. Ebbôl a meggondolásból a támogatás jelenleg a kötelezô és a gimnáziumi oktatás határán álló 7-10. osztályos tanulókra terjed ki.

A magyarországi támogatók havonta 5000 Ft-tal segítik pártfogoltjukat. A pénzt a Baptista Szeretetszolgálat gyûjti össze és utalja át a kolozsvári Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek. Az egy-egy gyerek két támogatójától érkezô havi 10 000 Ft 10%-a az átutalási, adminisztrációs és postaköltségeket fedezi. A támogatók megkapják "örökbe-fogadottjuk" címét és fényképét, így levelezô kapcsolatba is léphetnek vele.

Az elsô év tapasztalatai a lehetô legkedvezôbbek. A most beérkezett több mint ötszáz új pályázati kérelem bennünket is arra ösztönöz, hogy lehetôség szerint gyarapítsuk a támogatottak körét, ennek azonban az a feltétele, hogy a támogatók köre is bôvüljön.

Az elsô évben a kétszáz támogatóból mindössze hat volt erdélyi (az Iskola Alapítvány, amely továbbra is fenntartja támogatási szándékát). Várjuk erdélyi magánszemélyek támogatását is!

Kérjük, segítsen! Ha módjában áll, támogasson egy gyereket egy éven keresztül havi 20 EU-val, illetve ennek megfelelô lejjel! Munkahelyi, baráti, egyházi közösségek közös jelentkezését is szívesen fogadjuk.

Amennyiben 2004 szeptemberétôl támogatná egy arra rászoruló falusi gyermek tanulását, kérjük, jelentkezzék a Nyilas Misi Tehetségvédô Egyesületnél telefonon (0264- 591582) vagy e-mailen (nyilasmisi@yahoo.com).

Köszönettel a program szervezôi:

Péntek János elnök, az MTA külsô tagja, kolozsvári egyetem

É. Kiss Katalin alapító tag, egyetemi tanár, MTA Nytud. Intézet

Gál Dávid alapító tag, a "Fogadj örökbe!" program vezetôje

Lapozó

Zöldi László interjúja Bodor Pállal, az Irodalmi Jelen októberi számában. Néhány részlet: Azon a beszélgetésen Aczél György megkérdezte: van-e párton belül alternatívája Ceausescunak. A legnagyobb jóhiszemûséggel ajánlottam figyelmébe az akkor már minden párttisztségétôl megfosztott Iliescut, akivel félreállítottsága idején többször ôszintén beszélgettünk sógoromnál, Gere Mihálynál. Aczél 1983-ban még a nevét sem hallotta Iliescunak, aki 1989. december 22-én gyôztesként jelent meg a román tévében. Gyorsan megírtam portréját a Magyar Nemzetben. A Párizsban élô Fejtô Ferenc erre támaszkodva, ezt idézve írt róla a befolyásos Figaróban. Állítólag ez volt a világsajtó elsô Iliescu-képe. Fel is hívott nyomban Iliescu: menjek vissza, "nagy szükségük van rám" Romániában. Inkább interjút kértem, 1990. január nyolcadikán el is készítettem Bukarestben. Megjelent a Magyar Nemzetben. * - Az interjú készítése közben milyen benyomást szereztél Iliescuról? - Csalódást éreztem: már más nyelvet beszélt. Aztán jött 1990 márciusa, a vásárhelyi szörnyû események. A tragikus híreket a magyar kormány budai, Béla király úti vendégházában rendezett elsô s tán utolsó román-magyar csúcstalálkozóra berobbant Szokai Imre jelentette be, holtsápadtan. Ott volt Csoóri Sándor, Konrád György, Andrei Plesu, Mircea Dinescu: sok jelentôs román és magyar értelmiségi. Németh Miklós miniszterelnök mondott este beszédet, s úgy festett, hogy új éra kezdôdik. Mintha csak ezt akarták volna lehetetlenné tenni Vásárhelyt: összeverték Sütô Andrást, és kiütötték a szemét. Rövidesen igen éles nyílt levelet intéztem Iliescuhoz a Népszabadságban. A román sajtó zöme csak Iliescu válaszát közölte, az én levelemet nem. * Valójában, mint a tej, összement világképem. Bevallom, a kapitalizmust ma sem látom jobbnak, mint hatvan évvel ezelôtt. Azt viszont megtanultam, hogy hiába áldozzák akár életüket is az utópiák idealistái, szinte mindegy, hogy milyen jegyben alakult ki a hatalom: mechanizmusa és morálja nem Rotterdami Erasmus bölcs elképzelései szerint alakul, hanem Machiavelli tanításának megfelelôen.

Úgy tûnik, a történelmi múlt elôtti tisztelgés, a gondos anyanyelvápolás, a hagyományôrzés mind háttérbe szorul a mindennapi kenyérért folyó küzdelemben. Tudomásul kell vennünk, a nemzettudatot olykor két vállra fekteti az életösztön, mert a létért vívott csata kedvezô színhelye nem mindig a szülôföld. (Kunsági István) * Az idei találkozó résztvevôi azzal búcsúztak, hogy jövôre - a kôasztal felállításának 70. évfordulóján - találkoznak újra Marosvécsen. (Adamovits Sándor) * A csodák láttára letérdelt a nép mindenütt az út mentén, amerre csak a Szent Korona elhaladt, és minden nép a maga nyelvén áldotta az Urat, Róma városától magyarok földjéig. (Wass Albert) * A hûs italok kedvelôje, Montaldo kardinális nyáridôben hatalmas jégveremben hûtötte italait. A vesztét is ez okozta. (Dr. Horváth Erzsébet) * A régeni szász rokonok a második világháború után elmenekültek Németországba, s azóta semmi hírt nem kaptunk róluk. Házukat édesanyám útmutatása alapján sokszor kerestem, de nem találtam rá. (Kajcsa Jenô) * A legnagyobb csapások egyike, ami érhet bennünket, hogy elfelejtünk nevetni. Nevessük ki magunkból szorongásainkat, dühünket, félelmeinket, feszültségeinket. (Pakó Benedek) * Nem volt olyan közéleti, irodalmi személyiség, akinek halála vagy születése évfordulójáról ne emlékeztek volna meg. A karácsonyi, újévi, húsvéti ünnepek is helyet kaptak a lap oldalain. S akit ezek nem elégítettek ki, még ott voltak a hírek. (...) A Szászrégeni Lapok 1899 januárjában megszûnt. (Simon Melinda) * Szentiváni Mihály 1837-ben...a Torda vármegye felsô járásában létezô mezôvárosról így ír: "Szászrégen honunk egyik pénzesebb városai közül. Lakosai száma 3643. Közülük római katolikus 162, lutheránus 2523, evangélikus református 418, görög egyesült 540... A városban sok emeletes új épület van, de stíljok nemigen ízletes. Felosztása szabálytalan, utcái mélyek, sárosak és büdösek. Piaca alig kiismerhetô. Elég tágas táncterme egyszersmind közgyûlési terem. Én benne egy rossz közgyûlést s egy jó bált töltöttem, s ennek következéséül egy évig sok boldog órát. (Bíró Dónát) * Kellett a kemény hangú szurkoló csapat, s mi készek voltunk rekedtre ordítani magunkat. Megvolt a lélekmelegítô is: P. Imre kászoni osztálytársunk megüzente az édesapjának idejében, hogy ha bejön Szeredába, hozzon annyi szilvóriumot, amennyi elég lesz kilencünknek egy meccsre. (Darvas Ignác) * SZÁSZRÉGEN ÉS VIDÉKE, 2004. október

Pókháló csipkéjén csillog a harmat. Bükkfák vörös koronájából kél fel a nap. Az örök nagy mûvész, az ôsz már javában dolgozik. Vetések zöldje harsog, s a megtisztult, elmélyült kékségben felsejlenek a távoli havasok sejtelmesen fehér csúcsai. A szôlôpásztor most már megpihenhet. Kétlábú és négylábú tolvajokkal folytatott többhetes küzdelme véget ér. Ki korán kelt, már a szekérrôl tekint vissza az üresen zizzenô tôkékre. Az idén nem kell kétszer fordulni, a szôlôszsákok jól elférnek a szekérderékban, s marad hely a családnak is. A kitolt határidô sem segített. Kevés és savanyú a szôlô. A szedôk hamar lemondanak a kóstolásról, hisz a tôke felôli oldalon, különösen a nagy szemû fajták zölden maradtak. A rothadás is kikezdte a gerezdeket. A mézédes zalagyöngyét pedig az idén jobban megdézsmálták a darazsak meg a seregélyek. Az alsó gerezdekbôl, amelyek két hete még szôlôtôl gömbölyödtek, most csak a kocsány maradt. Talán a nyúl vagy a róka lakmározott belôle. Állítólag ôk is szeretik a szôlôt. Az idén a muskotály sem érett be igazán. A zamatát érezni, de a nagyobb gerezdek élvezhetetlenek. A szüret varázsa azonban a régi. Körbejár a pálinkáspohár, mindig csak gyûszûnyi fertôtlenítô folyadékkal. A szôlôre jól esik a kalács, s a tábla végeztével kellemes megpihenni a napos domboldalon. Az idén nem nyúlik estébe a szüret, igaz, a megfogyatkozó család már egymagában nem gyôzi a szedést. Különös kegyelme az ôsznek, ez a késôn jött ragyogó idô. Hamar ürülnek a zsákok, telik a kád, talán nem lesz szükség a tisztán várakozó másodikra. A must sem olyan, mint a tavaly, de savanykás ízét van, aki jobban szereti, mint a 2003-as év mézédes termését. Cukorra mindenesetre szüksége lesz a szôlôsgazdának. 2004 nem volt a szôlô éve. De a bor mégis kiforr, s akinek nem ízlik, tartalékolhat a tavalyiból, ha jól gazdálkodott vele. És reménykedhetünk, hogy jôvôben melegebb lesz a nyár, barátságosabb az ôsz, és édesebb a szôlô.

S vajon az életünk?

Budapesti Székely Kör? A kör létezik, tevékenysége pedig áldásosnak bizonyul: a Magyarországra kitelepült székelyek által alapított szervezet az anyaország határain túliak segítését is céljának tekinti, mûsorokkal, irodalmi estekkel szolgál, táboroztatásokat szervez. Mindezeket szombat délután hallhattuk a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban, az EMKE Maros Megyei Szervezete és a központ által szervezett kulturális mûsoron.

Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros Megyei Szervezete elnökének megnyitóbeszéde után Ferencz Vilmos, a kör ügyvezetô elnöke szólt, aki a Budapesti Székely Kört és annak tevékenységét ismertette: mint elmondta, Trianon óta több mint százezer ember települt ki csak Budapestre, a kör alapítói pedig olyan elszármazott székelyek, akik tenni szeretnének a szülôföldön maradottakért. Így, és ezért alakult a szervezet 1988-ban, a Magyar Demokrata Fórum szárnyai alatt. Többek között erdélyi és csángó gyerekek táboroztatásával foglalkoznak, kulturális esteket szerveznek, alapítványokat mûködtetnek, az erdélyi faluturizmust támogatják - hallottuk Ferencz Vilmostól.

Portik Dalma és Szabó Gyula gitárkísérettel elôadott dalai után Medvigy Endre irodalomtörténész méltatta az 51 éve, októberben elhunyt Nyirô József életpályáját: - Mindenhez vonzódom, ami tiltott. Nem Nyirô-kutató vagyok, hanem a tiltott irodalom kutatója - indította elôadását Medvigy Endre. Beszédében szólt Nyirô József életútjáról, a székelyzsombori szülôhelyrôl, a lófôszékely címet viselô, nemesi családból származó szülôkrôl, az elsô, katolikus lapokbeli publikációkról, majd a Trianon utáni idôszakról, amikor Nyirô otthagyja papi pályáját, és megnôsül: az erôteljes írói korszak kezdete ez, a lexikoni pályázatok sorozatos megnyeréséé. Nyirô novellista volt - mondta az irodalomtörténész -, ez volt az alkotói módszere, legtöbbször a regényei is elbeszélésekbôl építkeznek, elsôsorban novellafüzéreket írt. Részletes elemzését hallhattuk A jézusfaragó ember, A székelyek, a Kopjafák címû köteteknek, majd az íróról keveset, vagy hamisan tudott tényekrôl beszélt az elôadó: parlamenti felszólalásairól, jobboldaliságáról, a róla hamisan elterjesztett szélsôjobboldaliságról. Hallhattunk a halála utáni évekrôl, a felejtetés sikertelenségérôl, könyvei újrakiadott sorozatainak kalandos útjáról. A író emléke megôrzésének fontosságáról annyi hatósági kényszer által feledtetni próbáló év után.

Az eltérô elôzményektôl függetlenül, más és más "tanítóképpel" kezdi az iskolát minden gyermek. Mit lát a tanítóban, milyennek hiszi leendô viszonyukat az elsôs gyermek? A tipikus attitûdök a következôk:

1. A gyermekek egy része a szülôi (anyai) szerep folytatásában reménykedik. Ôk a tanítótól totális gondoskodást, feltétlen szeretetet és védettséget remélnek. Természetesnek veszik a nyílt, közvetlen, kockázatmentes (érzelemgazdag) páros kapcsolatot.

2. Más gyermekek inkább óvónôi szerepet tételeznek fel a tanítóról, aki tehát türelmesen, érzelem-gazdagon, kötetlenül, fôleg pedig játékosan foglalkozik majd velük. Néhányan egyenesen játszótársnak, játékszervezônek szeretnék tanítójukat látni.

3. Az elsô - felületes - benyomások alapján kialakulhat olyan kép is, hogy a tanító lebilincselôen tud mesélni-beszélni, nagyon érdekes dolgokat tud mondani, akit tehát hallgatni kell. (Személytelenül, mint pl. a televíziót.)

4. Van, akit a tanító parancsnoki, vezéri szerepe ragad meg leginkább. Aki bámulatosan érti a csoport tevékenységeinek szervezését, minden gyermek tevékenységének lekötését.

5. Jó néhány gyermek a tanító rendfenntartó, igazságosztó szerepére fogékony. Tapasztalja, hogy a csoport apró-cseprô konfliktusaiban gyorsan eligazodik, s mindig talál megfelelô megoldást.

6. Lehetnek persze olyan gyermekek is, akik túlzottan a felnôttet, a felnôtt világ képviselôjét látják a tanítóban, aki folyton regulázza, korlátozza, gyötri ôket. Esetleg azt hiszik, hogy a tanító kényszerûségbôl van velük, igazában nem érzi jól magát közöttük (mert pl. örökké kiabál, sopánkodik).

A kezdetben homályos, bizonytalan tanítókép elég gyorsan letisztul, reálisabbá válik.

A realizálódás folyamatában igen lényeges az elsô néhány napos (hetes) idôszak.

Elhúzódik a folyamat, s bizonytalan marad a viszony, ha a tanító nem veszi észre, hogy milyennek érzik- látják ôt a tanulók.

Aki elsôsök tanítására vállalkozik, többek között a nagyon bensôséges kapcsolatokért, az útépítés gyönyörûségéért, a gyermekek feltûnô fogékonyságáért teszi.

A pedagógusok kétféle alapmentalitással tekintenek az elsôsökre: vagy a gyermekek közötti hasonlóságokat emelik ki, vagy pedig a gyermekek egyedi sajátosságait, speciális különbségeit hangsúlyozzák.

A pedagógus-gyermek kapcsolat csak akkor lehet hatékony, ha a gyermek érzi, hogy személyes a pedagógushoz való kötôdése.

Ez nagyon lényeges kisiskoláskori sajátosság, habár a késôbbi életkorban nem gyengíti a nevelés hatékonyságát, ha a nevelt jó személyes kapcsolatban van a nevelôjével.

A gyermekekkel való személyes kontaktus megteremtése a neveléshez annyira nélkülözhetetlen, mint fôzéshez az, hogy az ételt tûzre tegyük, vagy az evezéskor az, hogy a csónakot vízre bocsássuk.

Makfalva község iskolái

A Makfalvi Polgármesteri Hivatal több száz millió lej fordított az idén a községi és a hozzá tartozó falvak iskoláinak javítási munkálataira. A tél folyamán a makfalvi iskola tornatermét kimeszelték, lefestették, kicserélték a villanyhálózatot, a javítások értéke mintegy 25-30 millió lejre rúg. A nyári vakáció folyamán 15 termet újítottak fel ugyanott, jövôre ide egy belsô illemhelyet terveznek. A községközpont elemi iskolájában idén közel kilencven gyerek tanul, az általánosban pedig hatvanegy. Az óvónôk itt is, akárcsak Hármasfaluban, negyven kisgyereket várnak naponta játékkal, énekkel. A hármasfalusi iskolában történt a legnagyobb beruházás, az intézmény erdôpénzébôl mintegy nyolcszázmillió lejre cseréltek ablakokat, ajtókat, a könyvtár is megújult, a mûhelyt kivakolták. Elkészültek a belsô illemhelyek, amelyekbe bevezették a vizet és kicsempézték. Az itteni általános iskola 70 egy-négy osztályost és 61 öt-nyolc osztályost vár naponta. A hideg idôszakban automata égôs csempekályhák melegítnek, míg a községközpontban konvektorok biztosítják a fûtést. Hármasfaluban további bôvítésekre is készülnek az óvodában, hiszen sok a gyerek, és csak két kis terem áll a rendelkezésükre.

Szolokmán a huszonnégy iskolásnak és tizennyolc óvodásnak nemrég újították fel az épületet. Tavaly holland segítséggel, 80-100 millió lejes beruházással vezették be a vizet az épületbe. Három szolokmai tanuló jár az erdôszentgyörgyi iskolába, egy hetedikes, egy nyolcadikos és egy tizenegyedikes. Eddig, mint az egyik gyerek, Jakab Eduárd édesanyjától megtudtuk, fizették a bentlakást, az idén viszont megvonták a támogatást. Csak az étkeztetés havonta egymillió-háromszázezer lejbe kerül, amit az elkeseredett anyuka a férje után folyósított egymillió lejbôl alig tud kifizetni, most viszont a gyerekek elszállásolása is kérdésessé vált. Hogy az eddigi segítség honnan érkezett, sem a szülô, sem a polgármesteri hivatal képviselôi nem tudták megmondani.

Iskolabusz nincs a községben, de mint Zsigmond Vencel polgármestertôl megtudtuk, lenne rá igény, hiszen néhány gyereknek több kilométert kell megtennie az iskoláig. Míg a tavaly a gyerekek a tej- és kifliprogram keretében túrórudit és sajtot, addig az idén kefírt és kekszet kaptak tízóraira.

Hétfôn közzétett friss havi jelentésében a Bundesbank elemzôi megállapították, hogy a német fellendülés
"Achilles-sarka" a nagy ráutaltság a külföldi keresletre. Jóllehet megvannak a gazdaság lendületéhez a legfontosabb feltételek, a második félévi növekedés valamennyire gyengébb lehet az elsônél. Mindezzel együtt a csaknem 2 százalékos idei növekedésre vonatkozó várakozás teljesülése nincs veszélyben - így a bank jelentése.

A hat mértékadó német gazdaságkutató intézet közül öt, az eddig már megjelent elôrejelzések szerint, idén 1,8 százalékos, jövôre 1,5 százalékos GDP- növekedést vár az országban, vagyis elemzésük szerint a lassulás elhúzódónak ígérkezik, nem utolsósorban a magas olajár miatt.

A német hazai össztermék a második negyedévben 0,5 százalékkal nôtt az elsô negyedhez képest, és 1,5 százalékkal volt nagyobb, mint a tavalyi második negyedben, a munkanapok számával kiigazítva. Kiigazítás nélkül a növekedés 2,0 százalékos volt a tavalyi második negyedhez képest. A növekedés szinte kizárólag az exportnak tulajdonítható. A fogyasztás és a belföldi gazdaság végig gyenge volt az elsô félévben is.

Tavaly egész évben 0,1 százalékkal csökkent a német GDP, és ezzel a német gazdaság tíz éven belül tavaly teljesített a legrosszabbul.

A foglalkoztatás javulásával kapcsolatos várakozások mindinkább illuzórikusak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung címû lap számítása szerint az idén a németországi vállalatok együtt már 45 ezres leépítést jeleztek, és ebben a számban a lap nem vette figyelembe a Volkswagennél lebegtetett elképzelést 30 ezer munkahely fokozatos felszámolásáról. (MTI/Reuters/AFP)

Motegi Maszasi négy éve vezeti Budapesten a Japán- Magyar Üzleti Irodát. Vállalkozása egy Magyarországon élô japánoknak szóló folyóirat kiadásával indult, azóta azonban - hála a folyóirat révén terjesztett információknak is - több irányban fejlôdött. Az iroda tevékenységének köszönhetôen korábban ismeretlen méreteket öltöttek a japán-magyar gazdasági kapcsolatok is. A japán üzletember baráti kapcsolatai révén a hétvégén Marosvásárhelyen járt, s tevékenységét Erdélyre is ki szeretné terjeszteni.

- Önnek, mint a budapesti Japán-Magyar Üzleti Iroda vezetôje, s aki ebben a minôségében viszonylag jól ismeri a kelet-európai üzleti közeget, mi a véleménye arról, hogy miért lehet annyira nehezen külföldi befektetôket, illetve az ön speciális esetét nézve, japán befektetôket vonzani Romániába, Erdélybe?

- A rendszerváltás elôtt a japán üzletemberek számára csak Nyugat-Európa létezett, míg a rendszerváltás után Közép-Kelet- Európában inkább Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban jelentek meg. Úgy gondolom, hosszabb távon Romániában, Erdélyben is jelentkezni fognak, az ezt késleltetô legnagyobb probléma azonban, hogy nagyon kevés információ jut el Romániáról Japánba. Japán üzletemberek nem tudnak arról, hogy milyen üzleti vagy turisztikai lehetôségek vannak itt. Ennek oka, hogy nincs olyan személy vagy szervezet, amely a Romániáról szóló fontos információt Japánba eljuttatja. Éppen ezért jelenleg a legfontosabbnak tartom, hogy az információt japán nyelven széles körben juttassuk el a japánoknak.

- Miben segítheti az önök szervezete ezt a tevékenységet?

- A Japán-Magyar Üzleti Iroda négy éve mûködik, s ezalatt sok mindennel foglalkoztunk, ami a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozik. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindennek az alapját az képezi, hogy a Magyarországon lévô lehetôségeket a japánokkal ismertetni tudtuk, természetesen japán nyelven. Ezt a feladatunkat soha nem tévesztettük szem elôl, s úgy vélem, Románia, Erdély esetében is megoldható. Én jelenleg természetesen fôleg Magyarországgal foglalkozom, de a szomszéd országokban is - gondolok itt a délszláv államokra és Romániára - rengeteg lehetôség rejlik a japán befektetôk számára, csupán még nem ismerik ezeket. Én Erdélyt személyesen nagyon szeretem, s ha valamilyen szerepet tudnék játszani az erdélyi lehetôségek ismertetésében Japánban, annak nagyon örülnék. Segíteni szeretnék.

- Magyarországtól eltérôen, amely egy egységes, erôsen Budapest-központú állam, Románia más-más hagyományokkal és mentalitással rendelkezô régiókból áll, ahol Bukarest központszerepe nem annyira hangsúlyos. Ennek ellenére a fôvárosban mindig nagyon érzékenyek arra, ha valaki csupán Erdélyben, s nem Románia egészében gondolkodik. Fel van-e készülve erre a kihívásra?

- Nem könnyû kérdés, s ezt valóban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nagyon jó lenne, ha volna egy japán személy vagy szervezet, amely képes lenne az összromániai információt Japánba közvetíteni. Ami engem illet, én Budapesten tevékenykedem, s ezért a kérdést is csak Budapest irányából tudom megközelíteni. Semmiképpen sem szeretnék viszont belemenni politikai kérdésekbe, s amikor Erdélyrôl beszélek, nem teszek különbséget az itt lakók nemzetisége szerint. Erdély turisztikai kincse nem függ a nemzetiségtôl. Egyébként Erdélyt én kezdôpontnak tekintem, csupán az a különbség, hogy nem Bukarestbôl indulok ki Románia lefedéséhez. Hosszú távon egy egész Romániát, a romániai gazdasági, turisztikai lehetôségeket részletesen bemutató japán nyelvû internetes honlap beindítását tervezem, ami nagyon sokat segítene mindkét félnek.

- Ön szerint mennyi idônek kell eltelnie, amíg jelentôsen megnövekedik a japán befektetôk érdeklôdése Románia iránt?

- Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mert az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok a közeljövôben erôteljesen fejlôdni fognak, s egyelôre valószínûleg megmaradnak elsôrendû célországoknak a japán tôke számára. Amikor Románia is csatlakozik az unióhoz, a lehetôségek itt is megnövekednek. A japán tôke érdeklôdése azonban sok mindentôl függ, ami engem illet, saját eszközeimmel ezt szorgalmazni fogom. Hogy mikor és milyen mértékû japán tôke áramlik majd be Romániába, arra azonban egyáltalán nem könnyû válaszolni.

Bálint Zsombor

Politikai konszenzus, teljes strukturális átalakulás

Október 15-én és 16-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában Ír Napokat rendeztek. Annak ellenére, hogy közel 200 meghívót küldtek el a szervezôk különbözô cégekhez, mindössze 60 képviselô volt kíváncsi arra, amit az Európai Unióban valóságos gazdasági csodának neveznek. A mindössze 70 négyzetkilométert felölelô, 3,9 millió lakosú, nagyrészt halászattal és mezôgazdasággal foglalkozó Írország gazdasága harminc év alatt úgy átalakult, hogy ma Európa egyik jelentôs szoftver-, valamint elektronikai, illetve orvosi és gyógyszerészeti termékek forgalmazója lett. Errôl és az Európai Unióban ránk váró gazdasági, politikai feladatokról tartott elôadást SP Mahoney, az Enterprise Ireland gazdasági tanácsadó cég vezetôje.

A hivatalos adatok szerint Írország nemzeti össztermelése (GDP) évi 125 millió dollár, az infláció 4 %-os, míg a munkanélküliségi ráta ugyancsak 4 % körüli. (Összehasonlításként: a 22 millió lakosú Románia nemzeti össztermelése 35 millió dollár évente, az infláció 15 %-os, míg a munkanélküliség 5 %-os.) Írország 1922-ben nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától. 1930-ban minden téren függött az angol gazdaságtól, hiszen a korábbi központosított kormány nem fektetett hangsúlyt a szigetország gazdasági fejlesztésére. Ezenkívül Írország szolgáltatta az olcsó munkaerôt Angliának, így nagyon sokan elvándoroltak emiatt. Az ország 1950-ben gazdaságilag stagnált. Az ír kormány 1958-ban csökkentette az adókat és olyan törvényeket hozott, amivel megkönnyítették a külföldi tôkebeáramlást. Az eredmény hamarosan megmutatkozott. 1961-ben felkérték az országot, csatlakozzon az EU-hoz, azonban népszavazáson ezt az írek elutasították. Ennek nyomós oka az volt, hogy gazdaságilag még az ország nem volt megfelelôen felkészülve. Végül 1973-tól lettek teljes jogú tagjai az EU-nak. Óriási piaci lehetôség nyílt a versenyképesség és hatékonyság ösztönzésére. S az sem elhanyagolható, hogy ezáltal ki akartak lépni az Amerikai Egyesült Államok és Anglia árnyékából.

Az elôcsatlakozási folyamatban az ír gazdaság drámai átalakuláson ment át - mondta SP Mahoney. S ez elsôsorban a mezôgazdászokat és a halászokat érintette. Mert míg 30 évvel ezelôtt a lakosság nagy része ebbôl élt, addig ma mindössze 6000-en (!) gazdálkodnak és halásznak. Ez óriási csapást jelentett a vidéki lakosságra, ami szociális gondot is okozott. Mindezt úgy sikerült egyensúlyba hozni, hogy a mezôgazdasági termelést a duplájára növelték, ugyanakkor a kormány támogatta az exportot is. Az ebbôl származó jövedelmet azonban úgy irányították, hogy egyrészt versenyképes farmokat hoztak létre, másrészt pedig vidéken is olyan beruházásokat eszközöltek, olyan vállalkozásokba kezdtek, amellyel az unióban is elfogadott termékeket állítottak elô. Az ipart is át kellett alakítani. Felszámolták a belföldi piacra termelô hagyományos iparágakban tevékenykedô cégeket, mint például a bôrfeldolgozás, cipôgyártás.

Mindenekelôtt a beruházásokat a szoftvergyártás, az orvosi és gyógyszerészeti ipar és szolgáltatások, valamint az elektronika felé irányították. Ezzel egy idôben stabil bank- és pénzügyi rendszert építettek ki. Ahogy teret nyert a szabad piacgazdaság, felszámolták a monopolhelyzetben levô cégeket. Ez az intézkedés elsôsorban a távközlési, gáz-, víz-, villanyszolgáltatásokat biztosító vállalkozásokat érintette. Ösztönözték a partnerkapcsolatok kialakítását a hasonló, illetve a kiegészítô szolgáltatással, valamint termeléssel foglalkozó cégek esetében. A gazdasági fejlôdés egyik garanciája a munkaerô szabad áramlása volt. A kormány pedig hosszú távú országos egyezményt kötött a szakszervezetekkel, valamint a munkáltatókkal, így megteremtette azt a társadalmi békét, ami elengedhetetlen feltétele a fejlôdésnek. Emellett pedig vállalkozóbarát adóreformot hajtottak végre. Országos szinten óriási hangsúlyt fektettek az infrastrukturális beruházások megvalósítására, ezen belül pedig a távközlési hálózat kiépítésére. Szintén kormányoktól független prioritást jelentett az oktatás, a kutatás, valamint az új technológiák meghonosításának a támogatása.

Brendan McMahon, Magyarország és Románia írországi nagykövete hangsúlyozta, Románia átmeneti idôszaka nagyon hasonlít mindahhoz, amit az írek már átéltek. Politikai konszenzusra van szükség, hiszen Írország a kormányon levô hatalomtól függetlenül 30 éve már tudja, hogy mi az ország célja. Azt azonban nem kell elfeledni: az EU- tagság nem az út végét jelenti, ez csupán egy kezdet, hiszen a tagság 500 millió fogyasztóból álló szabad piacot is jelent, ahol minden téren helyt kell állni.

Vajda György

Nehezen vészelték át a fejlesztést

A Sóváradot jelzô helységnévtábla után impozáns épület fogadja a látogatót, átutazót. A Formobeximp bútorgyár egy átalakított gabonaraktárban mûködik ott. Az 1994-ben alakult, 1996-ban 25 szakembert foglalkoztató vállalkozás ma közel 250 munkahelyet biztosít a helybelieknek, Küküllô mentieknek. A nagy léptekben történt fejlôdésrôl, a buktatókról és tervekrôl Józsa András tulajdonossal beszélgettünk.

A Formobeximp 1996-tól dolgozik a világ 128 országában üzlettel rendelkezô IKEA lakberendezési cégnek. A szerzôdés elején napozóágyakat, gyermekbútorokat, óvodásszékeket készítettek, jelenleg gyermekágyakat, pelenkázó- és konyhaasztalokat gyártanak. Most a gyár termelése tízszer akkora, mint a kezdetkor, kétnaponta egy teherkocsinyi becsomagolt bútor hagyja el Sóváradot. Józsa András a fejlôdés ismertetése mellett arról is beszámolt, hogy a megrendelô cég által követelt fejlôdés milyen nehézségeket eredményezett.

- A 2000-ben történt nagyméretû fejlesztést az IKEA által adott kölcsönbôl valósítottuk meg. A megrendelô cég megelôlegezte a termelést, vagyis biztosította a fejlôdéshez szükséges szûkös anyagi hátteret, s mi termékben fizetünk. A bôvítést nehezen vészeltük át. Voltak olyan hosszú távú befektetéseink - mint például az 1,5 milliárd lejes transzformátorállomás -, amelyek csak éveken belül térülnek meg. Jelenleg például le kellene betonozni a gyár udvarát, hogy a gépek könnyebben közlekedhessenek rajta, de erre nincs pénzünk. Volt olyan idôszak, amikor nem tudtuk törleszteni az állammal szembeni adósságainkat. Ma már napirenden vagyunk velük, s reméljük, így is maradunk. A további terveink a megrendelôhöz kapcsolódnak. Az IKEA évi 10 százalékos fejlôdést követel tôlünk. Azt tervezik, hogy a világ különbözô részein levô gyártóit szakosítja, vagyis csak itt, Sóváradon, mi fogjuk gyártani a pelenkázóasztalokat és kiságyakat. Az IKEA évi szükséglete a kiságyakból 100.000, ebbôl mi szükség esetén havonta le tudunk gyártani 6.000-t, vagyis megközelítjük a végsô számot.

Jelenleg a tevékenység 95 százalék&