Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Újdonságként tálalta az elektronikus sajtó az Electrica villanyáram-szolgáltató vállalat által kínált újabb lehetôséget, azt, hogy a fogyasztóknak lehetôségük van a nappali és az éjszakai fogyasztás differenciált számlázására. Valójában ez a számlázási mód nem új keletû, egyike azon öt lehetôségnek, amelyet az Electrica évek óta kínál: a téli energiafogyasztás miatti magas költségek csökkentésére mérlegelendô megoldást jelenthet. E számlázási mód igénylésérôl és alkalmazásáról Hulpus Claudiut, az Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókjának szóvivôjét kérdeztük.

- A nappali és az éjszakai differenciált számlázás esetén a villanyszámla három komponensbôl tevôdik össze. Egyik a bérleti díj, ami napi 1445 lejt (harmincnapos hónap esetén 43.350 lej) jelent. Második a reggel 6 és este 10 óra közötti fogyasztás díjszabása: 3555 lej kilowattonként, harmadik az éjszakai fogyasztásé, 2303 lej kilowattonként. Ugyanez a díjszabás érvényes péntek este 10 órától hétfô reggel 6 óráig. Zárójelben jegyzem meg, hogy a standard számlázási típus esetén egy kilowatt villamos energia ára 2919 lej.

- Megéri-e a fogyasztóknak áttérni a nappali és éjszakai differenciált számlázási igénylésre?

- Ezt minden fogyasztónak saját magának kell mérlegelnie. Az Electrica szakemberei egy számítást végeztek, amely szerint ez a számlázási mód csak akkor elônyös és kifizetôdô, ha a fogyasztó a villanyáram-szükségletének 60 százalékát éjszaka használja el. Ami nem valószínû, hogy háztartási fogyasztók esetében kivitelezhetô. Ugyanis a hûtôszekrény állandóan mûködik, s az összes többi háztartási gépet - mosógépet, porszívót, villanymelegítôt, vízmelegítôt - éjszaka kellene használni, hogy ez az arány megvalósuljon. Lehet, hogy a mosógépet éjszakai órákban lehet mûködtetni, de porszívózni aligha lehet, fôleg tömbházakban.

- Mi a teendôje annak a fogyasztónak, aki mégis a differenciált díjszabást választja?

- A fogyasztónak kérvényt kell benyújtania az Electricához, ezt követôen egy speciális elektronikus villanyórát szerelünk fel, amely külön méri az éjszakai és külön a nappali fogyasztást. Egy óra körülbelül 2 millió lejbe kerül, melyet az Electrica ingyenesen szerel fel.

- Maros megyében hányan igényelték a nappali- éjszakai differenciált számlázást?

- A háztartási fogyasztók közül falun 88-an, míg városon 20-an igényelték ezt a számlázási módot. És megyeszerte csupán 13 gazdasági egység él ezzel a lehetôséggel. Különben országos viszonylatban is összesen 2500 ilyen fogyasztót tartanak nyilván.

A lehetôség adott, a fogyasztó dönti el, hogy takarékossági szempontból megéri-e áttérnie az éjszakai életmódra vagy sem.

Miniszteri cáfolat

Petru Daea mezôgazdasági miniszter szerint az üzemanyagok árának növekedése a következô idôszakban nem eredményezi az alapélelmiszerek drágulását, mivel a takarmányok beszerzési árának csökkenése kompenzáló erôként hat.

A Földmûvelésügyi Minisztérium közleménye szerint az üzemanyagok a termelési ár legtöbb 5 százalékára vannak hatással olyan termékek esetében, mint a hús, a tojás és a tej, míg a takarmányok esetében ez az arány mintegy 70 százalékos.

A szaktárca vezetése szerint az idei bôséges termés következtében csökkent a gabona, így a takarmány ára is, ez pedig lehetôvé tenné a jelenlegi "termelési ár" szintjének tartását. "A takarmány jelenleg olcsóbb. Az üzemanyagok drágulását ellensúlyozza a takarmány árának csökkenése, ez pedig a termelési ár szinten maradását eredményezi. Az üzemanyagok drágulása nem vonja maga után az élelmiszerek drágulását" - áll Daea közleményében.

Dragos Frumosu, az Élelmiszeripari Szakszervezetek Szövetségének elnöke hétfôn úgy vélekedett, hogy az élelmiszerek ára átlagosan 10 százalékkal növekedhet egy hónap alatt az üzemanyagok és az elektromos energia drágulása következtében, miután a hús mintegy 25 százalékkal drágult egy hónappal korábban.

Erkölcsösnek és törvényesnek minôsítette az iraki háborút Ion Iliescu román elnök kedden Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszterrel találkozva .

"Irak fél évszázadig totalitarista diktatúrában élt, ezért az intervenció erkölcsös és törvényes volt" - jelentette ki az elnök bukaresti sajtóértekezletén. Iliescu egyúttal elítélte, igazolhatatlan, veszélyes fejleménynek minôsítette a túszszedés "barbár gyakorlatát".

Több mint 700 román katona szolgál Irakban, akik között eddig nem volt egyetlen áldozat sem. Rumsfeld méltatta a Romániában végbement változásokat és a terrorizmus elleni harchoz nyújtott "rendíthetetlen" román támogatást. Az amerikai védelmi miniszter hétfôn érkezett Constanta kikötôjébe, ahol megszemlélte azt a támaszpontot, melyen az iraki háborúra készülôdve három és félezer amerikai katona állomásozott 2003 februárjában és márciusában. Az olaszországi bázisokon tartózkodó amerikai ejtôernyôsök a háború elsô napjaiban Constanta közbeiktatásával repültek Észak-Irakba. Az amerikai légierô az afganisztáni háború idején is használta ezt a támaszpontot. Jelenleg egyetlen amerikai katona sincs Constantában. Rumsfeld szerdán és csütörtökön részt vesz a NATO védelmi minisztereinek Brassó-Pojána-i találkozóján, ahol a jelenlévôk a szövetség iraki és afganisztáni szerepérôl fognak vitázni.

Aktuális

A tegnap fura közlemény érkezett lapunkhoz. Formájában közlemény, címként azonban Tiltakozás (Protest) áll a papírlapon, amely érdekes belsôségeket tartalmaz. Olvassuk ugyanis, hogy az Aquaserv ÖV. árpolitikája, a vízemelés ellen tiltakoznak az Alfa Kartell, a Meridian és a Fratia szakszervezetek (?!). Idézünk: "...tiltakozunk a marosvásárhelyi ivóvíz árának emelése ellen. Ismerjük más városok vízárait, ahol a BERD-program alkalmazásával az árak kisebbek, a víz minôsége pedig jobb, mint Marosvásárhelyen: Arad, Brassó, Beszterce stb. (...) Kérjük az erre felhatalmazott szerveket, hogy szigorúan ellenôrizzék az ivóvíz (...) árának kiszámítását, megakadályozandó a marosvásárhelyi polgárok megengedhetetlen kirablását." Nos, az elsô résszel nem lenne baj, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ivóvíz minôsége nem a legjobb. A kérdés azonban ott tevôdik fel: ha én vagy bárki más halandó vízfogyasztó tiltakozik, az rendben van, fizet, tehát joga van hozzá. A szakszervezeteknek is joguk van. De egyáltalán: milyen közük?

És a kutya itt nyugszik valahol: miért tiltakoznak a szakszervezetek? És miért nyilvánosan, a sajtón keresztül? És miért kérnek olyasmit, amihez már sem joguk, sem közük? Hiszen az elôbb említetteken kívül az is a tiltakozó- követelôzô listán áll, hogy párbeszédet szorgalmaznak, dialógust köztük és az Aquaserv között, amelyben magyarázatot követelnek (!) az áremelésre és a BERD- programból származó pénzek elszámolásával kapcsolatosan, a legutóbbi könyvelési mérleg leadását stb. Egy mondatban: oly mélyen avatkoznak bele egy tôlük teljesen független vállalat pénzügyi életébe, és olyan hangnemben követelnek magyarázatot, ami felháborító - és azt sugallja, hogy az említett szervezetek is hasonló sugallatok alapján mûködnek. Valamint megpróbálják elnyerni valaki(k)nek a tetszését. Talán pártfogását. Kizárásos alapon és valós tények alapján tudjuk, ki az a fôkolompos a városvezetôk közül, akinek már régóta fúrja az oldalát az Aquaserv, és azt is, hogy elôfordult már egykori szakszervezeti vezetôk politikai porondon való hirtelen feltûnése. A dolog átlátszó, de mégsem tiszta. Hiszen az említett szervezeteknek, úgymond, erkölcsi alapjuk csak akkor lenne a követelôzésre, ha ôk is hibátlanul tennék a dolgukat. Hibátlanul teszik viszont - a semmit. Mindannyian tudjuk, hogyan élnek a gyárakban "alsóbb státusban" dolgozók. Beleütni az orrukat azonban olyasmibe, amihez sok közük nincs, azt tudják: a kérdés csupán az, kinek és miért éri meg? Mert valakinek biztosan megéri. De sakkban csalni is tudni kell.

Markó Béla megbeszélése a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjával

A kulturális autonómia kiemelt helyen szerepel a kisebbségi törvénynek általunk javasolt formájában - hangsúlyozta Markó Béla október 12-én a képviselôházban tartott sajtóértekezletén azt közvetôen, hogy a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselôinek csoportjával folytatott megbeszélést.

A szövetségi elnök által kezdeményezett választások elôtti és utáni párbeszéd kialakítását szorgalmazó megbeszélésen az RMDSZ részérôl jelen volt Borbély László és Márton Árpád képviselô is. - A kulturális autonómia egyaránt érdeke minden nemzeti kisebbségnek, mert ez lehetôvé teszi saját intézményrendszer létrehozását és annak hatékony felügyeletét - mondta a szövetség államelnökjelöltje, ezért közvetlenül a választások utáni idôszakban egy olyan kisebbségi törvényt terjesztenek majd a Parlament elé, amely az eddiginél pontosabban határozza meg a nemzeti kisebbség fogalmát, a Romániában élô nemzeti közösségeket, a kisebbségi szervezetek jogi státusát és kulturális autonómiájuk megteremtéséhez nélkülözhetetlen intézményi kereteket.

Varujan Pambuccian, a kisebbségi szervezeteket tömörítô parlamenti csoport vezetôje Markó Béla gondolatmenetét folytatva kiemelten fontos elemként határozta meg, hogy az etnikumok kulturális önazonosságának megôrzése végett az oktatási és mûvelôdési minisztériumban legalább államtitkári szinten legyenek képviselve a kisebbségek érdekei. Az RMDSZ programja ebben az értelemben egybecseng a Romániában élô nemzeti kisebbségek törekvéseivel. Nem mindegy, hogy milyen súllyal befolyásolhatjuk a bennünket is érintô döntéseket - mondta. A találkozón közös célként fogalmazódott meg az RMDSZ és a többi kisebbségi szervezet közötti hosszú távú együttmûködési stratégia kidolgozása, amely párbeszédre és jól meghatározott szabályokra támaszkodna. A szövetségnek a különbözô kisebbségi szervezetekkel való együttmûködésére jótékony hatással lesz, hogy elnökjelöltként a más kisebbségek törekvéseivel is megegyezô üzenetet közvetíthet. Nemzeti kisebbségként, magyarként és erdélyiként sajátos megoldásokat kínálunk az országnak - mutatott rá Markó Béla.

A választásokon való együttmûködés lehetôségeirôl szólva a felek a helyi és megyei szinten történô kölcsönös támogatási formát tartották elfogadhatónak.

Újságírói kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke leszögezte: semmilyen választások elôtti vagy utáni megállapodást nem kötöttek egyetlen politikai alakulattal sem, és csakis a választások után, a programok függvényében dönti majd el a szövetség, hogy melyik politikai erôt fogja támogatni.

Október 12-én, kedden ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság, amelynek során 20 elvi döntést hozott, ezek közül 12 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik. Mindezek közül a legfontosabb a szatmári Hám János Líceum épülete, amely a szatmári római katolikus püspökség tulajdonába kerül vissza. A Hám János Líceum épületének visszaszolgáltatásáért az RMDSZ évek óta küzd, az épület visszaszolgáltatásának kérdése a Szociáldemokrata Párttal megkötött 2003. évi együttmûködési megállapodás egyik sarkalatos pontját képviselte. Ugyancsak a Szövetség közbenjárására a kormány 2003-ban négymilliárd lejes támogatást nyújtott a líceum épületének kijavítására, 2004. január 23-án pedig sor került a Hám Jánosról elnevezett római katolikus gimnázium épületének átadó ünnepségére is.

Az Országos Restitúciós Bizottság (ORB) ugyanakkor 35 végleges határozatot is jóváhagyott, amelyek közül 20 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik - tájékoztatott Markó Attila, az ORB alelnöke. Mint mondta, az említett 20 végleges határozat többek között olyan ingatlanokra, vonatkozik, mint például kolozsvári Iuliu Maniu utca (volt Szentegyház) 1., 3. és 5. szám alatt levô három státuspalota, amelyek döntô fontosságúak a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség számára, valamint a dési kultúrház épülete, amely szintén az említett egyházkerület tulajdonát képezte. Jóváhagyták még a nagylaki Tajovski Líceumra és ennek könyvtárára (erdélyi magyar evangélikus püspökség) a Királyhágó-melléki Református Püspökség tulajdonát képezô fugyivásárhelyi kultúrházra, az Erdélyi Református Püspökség tulajdonát képezô magyarnemegyei (Beszterce-Naszód megye) iskolára és mûvelôdési otthonra vonatkozó végleges határozatot.

Romániában kedden elsô ízben emlékeztek meg hivatalosan a második világháború idején lezajlott zsidóüldözésrôl. Ion Iliescu államfô és Adrian Nastase miniszterelnök koszorút helyezett el a Zsidó Kórustemplom mellett, ahol rövid vallási szertartást tartottak a holokauszt áldozatainak emlékére. Iliescu a parlamentben elmondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a Hitlerrel szövetséges Ion Antonescu marsall kormányzása idején az akkori Romániában és a román közigazgatás alatt álló területeken mintegy 250 ezer zsidót gyilkoltak meg. A kormány május 5-én döntött arról, hogy október 9-e lesz a holokauszt emléknapja Romániában. 1941-ben ezen a napon kezdôdött meg a zsidók tömeges deportálása. Minthogy idén október 9. szombatra (zsidó sabbat) esett, az emlékezés napját kivételesen áthelyezték.

Hagyományos ôszi informális tanácskozásukra gyûlnek össze a NATO- tagállamok védelmi miniszterei szerdán a Brassó melletti üdülôhelyen, Brassó- Pojánán.

A kétnapos tanácskozástól - nem hivatalos jellege miatt - fontosabb döntések nem várhatók, a résztvevôk inkább a NATO elôtt álló legfontosabb feladatokat fogják "átbeszélni", méghozzá immár 26-os körben, azaz a tavasszal belépett hét új tagállam, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország és Litvánia védelmi minisztereinek részvételével.

A három legfôbb téma várhatóan a katonai szövetség afganisztáni és iraki szerepvállalása lesz, valamint az, hogy miként lehetne felgyorsítani a NATO-erôk bevetésének folyamatát. Afganisztánban a félelmekre rácáfolva a hét végén nagyobb rendzavarás nélkül zajlott az elnökválasztás, s ez a NATO szempontjából is nagy siker, hiszen 2003 augusztusa óta a katonai szövetség irányítja az afganisztáni nemzetközi biztonsági erôket (ez a NATO elsô Európán kívüli akciója), s a júniusi isztambuli csúcsértekezleten hozott döntésnek megfelelôen több ezer fôs csapaterôsítéssel járult hozzá a voksolás lebonyolításához.

Kiszivárgott hírek szerint azonban Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter sürgetni fogja kollégáit, adjanak több katonát és harci eszközt az afganisztáni békefenntartáshoz.

Irak kapcsán szintén csikorogtak a NATO fogaskerekei: hosszas viták után a júniusi isztambuli csúcson döntés született, hogy a katonai szövetség segíteni fog az iraki biztonsági erôk kiképzésében. Augusztusban azonban mindössze negyven fôs, jelképes nagyságú csoportot tudott a helyszínre küldeni, s csak a múlt hét végén született egyezség az akció "hadmûveleti koncepciójáról", amelynek alapján a konkrét terveket kidolgozhatják.

Végül ami a katonai képességek ügyét illeti, ez a téma már évek óta napirenden van a NATO-tanácskozásokon. A szövetség ebbôl a szempontból nagyon kiegyensúlyozatlan, óriási az amerikai katonai, haditechnikai, teljesítménybeli túlsúly (az Egyesült Államok egy évi katonai költségvetése 400 milliárd dollár, míg az összes többi NATO-tagállamé együttvéve 160 milliárd dollár - miközben az amerikai felhasználás hatékonysága szakértôk szerint kétszerese az európainak, azaz a valós különbség 5 az 1-hez), s Washington már régóta sürgeti szövetségeseit, hogy költsenek többet haderejükre. Ráadásul európai részrôl - Nagy-Britannia, s talán Franciaország kivételével - nem csak a megfelelô csapatok hiányoznak, de a megfelelô szállító eszközök is ezek gyors áttelepítésére a világ bármely válsággócába, továbbá sok esetben a csapatok bevetéséhez szükséges politikai akarat.

Tegnap a képviselôház plénumában két RMDSZ-képviselô, Borbély László és Kerekes Károly is felemelte szavát iskolaügyben, illetve az egyházak ingatlanjai visszaszolgáltatását elôíró törvény alkalmazásának Marosvásárhelyen történô visszásságaira figyelmeztettek. Mindketten felhívják a közvélemény figyelmét arra a tényre - amelyrôl egyébként olvasóink az iskolaösszevonások kapcsán megjelent írásunkból tájékozódhattak -, hogy Marosvásárhelyen törvénytelen módon eltávolították az egyetlen magyar nemzetiségû általános iskolai igazgatót, valamint arra, hogy a majd fele-fele arányban magyarok lakta városban egyetlen általános iskola sem viseli magyar személyiség nevét.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a kormány döntését maga a kormány helyi képviselôje, azaz a prefektus semmibe veszi, és a polgármesterrel karöltve pert indítanak "saját határozatuk ellen".

A törvénytelenségek ironikus vagy komoly bemutatása során mindkét képviselô ugyanarra a következtetésre jut: ha a helyi hatóságok, amelyek a törvényesség ôrei kellene legyenek, semmibe veszik a kormány döntéseit, illetve a törvényeket, és mondvacsinált kifogásokkal lépten-nyomon csorbítják a nemzeti kisebbségek jogait, akkor a romániai magyar nemzeti közösség problémái megoldásának egyetlen lehetséges módja az autonómia.

Az alábbiakban Borbély László és Kerekes Károly politikai nyilatkozatát olvashatják.

A prefektúra a polgármesterrel egy követ fúj

Íme két példa az erdélyi mindennapokból.

1. Van egy városunk Erdély szívében, amelynek lakossága kb. fele-fele arányban román, illetve magyar. Vannak iskoláink is. Román és vegyes iskolák. Ha Isten megsegít, a mintegy 15 évig elhúzódó harc után végre lesz egy magyar líceumunk is. Jövôre!

És e sok iskolára jutott két magyar igazgató. Mostanra maradt egy. Mert "összevontunk". És visszahívták a magyar nemzetiségû igazgatót, mert ez így van nálunk. E városban - hadd fedjem fel a titkot - Marosvásárhelyen, vannak iskolaelnevezéseink is, egy hagyományos, magyar, a Bolyai Farkas középiskola, és körülbelül ennyi. Másfelôl a tanácsosok, magyar nemzetiségû tanárok próbálkozásai ellenére a város egyetlen iskoláját sem sikerült valamely magyar nemzetiségû személyiségrôl elnevezni. Mert ez így van nálunk!

2. Haladunk Európa felé! Gyors léptekkel! Futószalagon szavazunk meg törvényeket, melyek közül egyesek rendkívül fontosak! És elkezdjük alkalmazni ôket. Mint ahogy nálunk történni szokott. Elkezdôdött a vallási felekezetek tulajdonát képezô ingatlanok visszaszolgáltatása. Nagyon helyes!

Ugyanakkor viszont - magukat meghazudtolva - ugyanazok a polgármesteri hivatalok, melyek a határozatok meghozatalához elengedhetetlen jóváhagyást aláírták, hazafias lendületükben pert indítanak határozatuk ellen.

Mert mindhiába létezik törvény, és a polgármesternek semmi keresnivalója nincs e visszaszolgáltatási folyamatban, mégsem hagyják annyiban. És a prefektúra mit tesz? A polgármesterrel egy követ fúj. Mert végül is a kormány területi képviselôje, és a kormány döntött ezen épületek visszaszolgáltatásáról. Teljesen egyértelmû!

Tehát Marosvásárhelyrôl van szó, a katolikus egyház visszaszolgáltatott épületeirôl. És a fent említett szereplôk mindegyike létezô, funkcióban levô személy.

3. A végsô tanulság: ezeket az ironikusan elmesélt történeteket sajátos demokráciánk minden vonatkozásában tetten érjük. Egyet mondanak, mást cselekednek.

Fölteszem tehát a kérdést: vajon nem jogosak-e a nemzeti közösségek (recte a magyar közösség) kulturális autonómiára vonatkozó követelései, saját intézményekkel, kisebbségi önkormányzatokkal, amelyeknek feladata eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az illetô közösségnek?

Ne legyen kiszolgáltatva egy kisebbségi közösség tisztviselôk, tanfelügyelôk, polgármesterek, avagy prefektusok kénye-kedvének!

Úgy vélem, a válasz egyértelmû.

Éppen ezért hiszem, hogy valamennyi nemzeti közösségnek elônyére válik egy ilyenfajta megoldás, azért hogy kizárólag az illetô közösséget érintô kérdésekben csak annak tagjai dönthessenek. Ily módon, tájainkon kevesebb furcsa történettel fogunk találkozni, és egymást kölcsönösen tisztelve tudunk egymás mellett élni, anélkül hogy az lenne az érzésünk: azért szavazunk meg törvényeket, hogy azokat ne alkalmazzuk, és hogy anélkül hoznak döntéseket, hogy figyelembe vennék az érintetteket.

A megyei tanfelügyelôség megszegi a törvényeket és az együttélés legelemibb szabályait

A magyar nyelvû oktatás volt az egyik oka azoknak az érzékeny problémáknak, amelyek kirobbantották az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket.

1960 óta, a román, illetve magyar tannyelvû iskolák összevonása után a magyar anyanyelvû igazgatók száma folyamatosan csökkent, ennek ellenére a '80-as évek végén még mindig volt elszórtan egy-egy magyar iskolaigazgató a marosvásárhelyi általános iskolákban. Azonban a rendszerváltás után számuk drámaian lecsökkent.

A jelenség oka elsôsorban a megyei fôtanfelügyelôség káderpolitikája, amely következetesen tovább folytatja az 1989 elôtti politikát. Másodsorban a magyar nemzetiségû pedagógusok sem vállalják annak ódiumát, hogy mondvacsinált okok miatt esetleg eltávolítsák ôket vezetôi funkcióikból.

Egy olyan megyeszékhelyen, ahol a román és a magyar lakosság számaránya majdnem azonos, 2004-ben egyetlen magyar nemzetiségû iskolaigazgató volt: a 7. számú általános iskolában. Október elsején ezt is felmentette a fôtanfelügyelô, átszervezésre és iskola-összevonásra hivatkozva.

Az intézkedés törvénytelen voltán túlmenôen az ügynek politikai töltete is van. A 2003-as SZDP-RMDSZ-protokollum oktatásról szóló fejezete elôírta, hogy az iskolahálózat átszervezése során konzultálni kell a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselô szakemberekkel. 2004- ben nem írtak alá hasonló együttmûködési szerzôdést, abból a meggondolásból, hogy a dolgok olajozottan mennek majd tovább. És mit ad Isten? A municípium iskoláinak masszív átszervezésére éppen 2004-ben kerítenek sort, amikor nem írtak alá helyi protokollumot. Enélkül pedig a kisebbségeket képviselô szakemberek véleménye nem számít.

A problémának nem csupán politikai vetülete van, hanem törvénytelen is: ugyanis az iskolák átszervezéséhez a megyei tanfelügyelôség nem kapta meg a városi tanács, azaz az oktatási intézmények finanszírozójának beleegyezését, bár erre szükség lett volna. Tehát, kihasználva, hogy nincs protokollum, a megyei tanfelügyelôség egyszerûen felmentette tisztségébôl az utolsó magyar igazgatót. Tényleg szükség van ilyenszerû dokumentumra, hogy Marosvásárhely számottevô részének a jogait biztosítsák, illetve, hogy betartsák az együttélés és a jóérzés legelemibb szabályait?

Ugyanakkor Marosvásárhelyen egyetlen iskola sem viseli erdélyi vagy helyi magyar személyiség nevét.

Emlékeztetni szeretnék, hogy egy héttel korábban a kárpótlási törvényeknek a magyarok esetében alkalmazott visszásságait mutattam be, most pedig a tanügyben érzékelhetô "barátságtalan magatartásra" hívnám fel a figyelmet. Ilyen körülmények között, határozottan állítom, az autonómia az egyetlen módja az ellenséges magatartás, a törvénytelenségek kiküszöbölésének megoldására, illetve az együttélés és jóérzés szabályainak a betartatására. Az RMDSZ választási programja, a Párbeszéd az automómiáért nem egyszerû szólam, a magyar kisebbség autonómiája objektív szükségszerûség.

Az erdélyi, a romániai magyarságnak a múltban és jelenleg is zajló nemzetpolitikai vitáinak központi témája, hogy milyen jövôképben, milyen szervezeti, intézményes keretben oldhatná meg azokat az egyre inkább feszítô nemzeti, történelmi, geopolitikai létkérdéseket, amelyeket a nagyhatalmi önkény rákényszerített.

A megoldás leginkább a közösségi autonómia különbözô formáinak gyakorlatában és ezek törvényi, tehát állam általi elismerésben jelenik meg. Ennek alapvetô oka, hogy az említett, a ki-sebbségi sorssal összefüggô létkérdéseket sem a bukaresti irányítású nagy-román szuverenitás, sem a budapesti, kétségtelenül jó szándékú, de az erdélyi közösség számára esetenként megosztó és politikailag (értékek és érdekek mentén) átideologizált támogatás, sem az európai nagy "álomállam" bizonytalan strukturái és eszközrendszere nem képes rendezni.

Az elmúlt évtizedben kialakult politikai érdekképviseletben és civil társadalmi közösségben mintegy közös nevezôként jelent meg az autonómia mint nemzetpolitikai cél programszerû vállalása. Ugyanakkor az autonómia folyamatosan, részben a politikai megegyezések, kibékülések témája, újabban azonban sokkal inkább a viták, a megvalósításról, a megvalósíthatóságról szóló nézetkülönbségek forrása, és mára leginkább egy hamisan kreált politikai verseny tétje. Olyan tét, melyet egyes politikusok a politikai retorika, propaganda és haszon érdekében bármikor kockára tesznek, még a vesztes helyzetének biztos és kinyilvánított tudatában is.

Hamis politikai törésvonal

Mindezek okán is megállapítható, hogy létezik az autonómia fogalmával kapcsolatosan egyfajta szakadás az errôl kialakult közgondolkodás és a közbeszéd között.

Ez leginkább a társadalom szintjén abban nyilvánul meg, hogy a közvélemény lényegében reflexszerûen reagál az autonómia fogalmára, anélkül hogy konkrét elképzelései lennének ennek megvalósításáról, alkalmazható formáiról vagy tényleges mûködésérôl, a politikai elit szintjén pedig az a csapdahelyzet állt elô, hogy az errôl folytatott bármilyen vita szükségszerûen el kell vezessen az autonómista-nem autonómista szembenálláshoz, illetve az autonómiát hirdetôk és az autonómiát ellenzôk, mellôzôk teljesen hamis politikai törésvonalához.

Következésképpen a civil és politikai közbeszédben az autonómia meglehetôsen drámaian jelenik meg, vagy sok esetben egyesek ekként kívánják láttatni, anélkül hogy az autonómia tartalmáról, lehetséges következményirôl sok mindent tudnának vagy akarnának mondani.

Valószínûleg tehát a politikai elit elsôsorban, de a szakmai és civil szféra is felelôs a kialakult helyzetért. Kétségtelen, hogy tévesen lett meghatározva az autonómia helye és szerepe a kisebbségi politikai gyakorlat cél-eszköz rendszerében.

Az minden bizonnyal helyes volt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1993-as brassói kongresszusán programjában politikai célkitûzésként vállalta a közösségi autonómia különbözô formáinak törvény általi elfogadtatását. Ennek eredményeképpen még ugyanabban az évben elkészült egy törvénytervezet "A nemzeti kisebbségekrôl és autonóm közösségekrôl", mely benyújtásra került a képviselôházban és évekig tartó (sajnos eredmény nélküli) tárgyalás kezdôdött meg egy parlamenti különbizottságban.

Az 1996-2000 közötti idôszakban a napi törvényhozási politikai cselekvésben háttérbe szorult az autonómia kérdése, bár ekkor egyben lehetôség is teremtôdött egyrészt konkrét, az autonómiát mint folyamatot elôsegítô jogok elismertetésére (melyek azonban sokkal inkább 2000 után valósultak meg), márészt arra, hogy egy viszonylag csendes politikai környezetben átfogó, sokrétû elemzés, felmérés történjen a romániai magyar társadalom állapotáról és az autonómia formáinak, eszközrendszerének és mûködésének szakmai (és nem gyakorló politikusok által végzett) koncepcionális megalapozására. Ez utóbbi munka mindkét vonatkozásában kétségtelenül elmaradt.

Ehelyett azonban egyesek számára az autonómia politikai öncéllá vált, vagy pontosabban az egyéni rehabilitáció, a múlttal való szembenézés, a morális megújulás eszközeként jelent meg, miközben teljesen háttérbe szorult a szakmai tudás követelménye, a feladat és a téma iránti kötelezô alázat, a romániai magyar közösség reális igényeinek és elvárásainak a figyelembevétele.

Mára pedig azáltal, hogy néhány magyar politikus kezdeményezéseként a törvényhozásba bekerült a
székelyföldi autonómiatervezet (Csapó-tervezet), és a képviselôházban érdemi vita nélkül, súlyos alkotmányellenességre hivatkozva elutasításra került, lényegében maga az autonómia gondolata kompromittálódott, hiszen még az a minimálisnak tekinthetô politikai cél sem realizálódott, hogy egy értelmes politikai párbeszéd alakuljon ki a kérdéssel kapcsolatosan. A politikai felelôsség teljes hiánya abban mutatkozik meg, hogy miközben nem sikerült a politika közbeszédben a kérdést tematizálni sem, ki lett téve (fölöslegesen) a törvényhozás általi nagyon is könnyed elutasításnak. Nem hiszem, hogy ez lenne a követendô politikai gyakorlat autonómiaügyben.

Mindezek következtében (is) a társadalmi közgondolkodásban és közbeszédben az autonómia továbbra is (csak) mitikus cél.

Autonómia - mint vasárnapi ruha

Annak a paradoxonnak tekinthetô társadalomlélektani folyamatnak lehetünk tanúi, melyet egyébként egyes magyar politikusok tudatosan gerjesztenek, hogy olyan tabutémává válik (teszik) a kisebbségi magyar közösségben az autonómia kérdése, hogy jelenleg önhatalmúlag felkent kizárólagos szakértôi vannak a témának, a megvalósítás módját is csak ezek szabhatják meg, és minden más út eleve kárhozatra van ítélve, legalábbis általuk. Magyarán: miközben az autonómia tudatosan vállalt politikai programcél, mégis szinte lehetetlen az értelmes racionális vita az autonómiáról. A politikai diskurzus arról folyik, meglehetôsen színvonaltalan módon, hogy ki akarja és ki nem akarja az autonómiát, illetve ki a vétkes a racionális érdemi vita elmaradásáért.

Ennek pedig az a valóságosan drámai következménye, hogy az autonómia, a közösségi önkormányzás a társadalom számára továbbra is távoli és egyre távolodó célként jelenik meg, egyre mitizáltabb formában, ami nem teszi lehetôvé az autonómia politikai és társadalmi racionalizálását, ha úgy tetszik eszközösítését.

A társadalom számára ugyanis az autonómia eszköz, mely megélhetô realitássá, állapottá kell tegye a kisebbségi léthelyzet mindennapjait, és nem elvont, imaginárius, a valósághoz nem köthetô, ahhoz nem kapcsolódó tervezetben megmutatkozó, meddô, hamisan megfogalmaztt politikai cél.

Azt is mondhatnánk, hogy az autonómia jelenleg a romániai magyar közösség és társadalom ünneplô vasárnapi ruhája, a kérdés pedig az, hogy mennyiben válhat a társadalom számára napi problémává, napi sürgetô igénnyé. Ha ez nem így jelenik meg, vagy nem alakul azzá (az természetesen hamis, ha mesterségesen, erôltetetten azzá teszik), akkor a politikai csatározások meddôkké és öncélúakká válnak, az autonómia pedig egy mindinkább kopottabb díszlet egy silány színjátékban.

Az olyan tervezet, mint a törvényhozásba benyújtott és a képviselôházban elutasított tervezet, lényegében az autonómia vasárnapi ruha jellegét erôsíti, és fokozza ennek mitikus hatását a társadalomban, frusztrációt okoz és eltávolodik a hétköznapoktól, nem szervesül napi követelményként.

Következésképpen ameddig mindez a politikai retorika vagy nagyotmondás eszközeként, önös céljaként jelenik meg, addig semmiképpen nem lehet koncepcionálisan racionalizálni és politikai tetté alakítani, sem a magyar közösség, még kevésbé a román polikai elit és társadalom számára.

Folytatjuk)

Varga Attila RMDSZ-parlamenti képviselô

Jókedvû zsibongás fogadta a látogatót. Beszélgetô, röhörészô, papírgomolyaggal focizó fiatalság a Színmûvészeti Egyetem Stúdió terme elôtt, az utcán, az udvaron, a büfében, és persze bent, a színházteremben. Egyesek arcán lámpaláz, másokén a siker öröme, próbálgatás, beállítások a technikusoknál, fény, hang, szünet lejár, és mindenki betódul az ezúttal igen szûknek bizonyuló Stúdió terembe. Ott azonban elcsendesül a társaság - a másik munkáját mindenki tiszteli. Nincs (vagy nagyon ritka) a mobilcsengés, ezek a diákok tudnak viselkedni. És ez nem is csoda: nem mindenki adja diákszínjátszásra a fejét, aki pedig igen, az kíváncsi arra, hogy a többiek hogyan és mit játszanak. Akkor pedig különösképpen, amikor díj a tét. E hét végén pedig az volt, a XII. Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak (ODIF) adott otthont Marosvásárhely. Érkeztek Erdélybôl és a Partiumból, három nap alatt a létezô színházi stílusok szinte mindenikébôl kaptunk amatôr szintû, de annál lelkesebb ízelítôt. Komoly zsûrizés és díjazás folyt, kiértékelôkkel és beszélgetésekkel, jókedvvel és bulival, mindez pedig a Színház jegyében. De nyilatkozzon errôl Nagy B. Sándor, frissen végzett dramaturg, a zsûri egyik tagja:

- Változatos, színes volt a fesztivál, szinte minden mûfajjal próbálkoztak a gyerekek, a commedia dell' arte- tól az abszurdon keresztül a musical-ig. Alakításokról, néhány esetet kivéve, nemigen beszélhetünk, inkább csoportmunkákat láttunk, mégis örvendetes, hogy ilyen színes a diákszínjátszás: voltak minôségi elôadások és gyengébbek, a döntés mégsem volt túl nehéz - egyértelmû volt, hogy mely csapatok érdemelnek díjat. Mindenesetre a szándék a lényeg. És úgy néz ki, hogy az utánpótlás megvan: három csoport fôszereplôje már színis elsôéves (értelemszerûen ôket nem díjazhattuk), és valószínû, hogy többen jönnek majd jövôre felvételizni: az ország olyan részébôl is érkeztek csoportok, ahol nincs színház. Két kategóriában osztottunk díjakat: az A kategória a feldolgozásokat, paródiákat takarta, míg a B a komolyabb változtatások nélkül elôadott klasszikus mûveket. Az elôadások nagy része komikus produkció volt, de próbálkoztak komolyabb darabokkal is, ehhez azonban nincsenek még felnôve. De, mint említettem, a szándék a fontos, és a zsûri ezt is díjazta. Kárp György, a Nemzeti Színház ügyvezetô igazgatója volt a zsûrielnök, rajta kívül négyen értékeltünk: Szélyes Ferenc színmûvész, Kovács Killár Katalin osztályvezetô tanár (Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem), Marx Ágnes angoltanárnô és jómagam.

A rendezvénysorozatnak a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem adott otthont és biztosított termet, felszerelést (fény, hang, mûszaki személyzet), karöltve a szervezô Bolyai Farkas Elméleti Líceummal. Horváth Gabriella aligazgatónôt is megszólaltattuk. - ODIF-os hagyomány, hogy a nyertes csapat szervezi a következô évi fesztivált - mondta az aligazgatónô. Így biztosítva van a rendezvény vándorkaraván jellege. A tavaly a Bolyai csapata, a Csepûrágók szerezték meg az elsô helyet, így ez évben mi szerveztük meg a fesztivált: az anyagiakat megszereztük, a szállást megszerveztük. A jelenlevôk közül 56 embert szállásoltunk el a Bolyai internátusában, 50-en a pedagógiai líceumban kaptak helyet, a többieket a kereskedelmi iskola látta vendégül. Mindenki szálláshelyén reggelizett, az ebédet és vacsorát a Sapientia kantinjában bonyolítottuk le. A díjakat is mi álltuk, a Bolyai líceum, illetve a Bolyai Collegium Alapítvány. Oklevélbôl, bolyais-református kollégiumos, mûsoros kazettából, bolyais mappából és plakettbôl állt a díjcsomag.

És két örvendetes hír: jövôre is Marosvásárhely látja vendégül a fesztivált, a szervezés azonban ezúttal megoszlik - hiszen a B kategória díját ismét a bolyais Csepûrágók (rendezô: Patkó Éva), míg az A-ét a Tatai Sándor színmûvész vezette, ugyancsak marosvásárhelyi Ripacsok színjátszó csoport nyerte el. Gratulálunk nekik, csakúgy, mint a többi díj nyertesének (összesen 15 oklevél várt méltó elnyerôre), és reméljük, hogy a jövôben hasonlóan gazdag, vagy még gazdagabb álarctarsollyal érkeznek Vásárhelyre a diák színházszeretôk.

Három megye - Maros, Hargita és Kovászna - több mint száz településén áthaladva, összesen 565 kilométert megtéve, a megígért idôpontban hazatért 9 napos útjáról a Marosvásárhelyi Rádió kerékpáros karavánja, a Gurul a rádió.

Immár negyedszer gurultunk, és az eddigiek közül ezt nevezhetjük a legsikeresebbnek, mindenféle szempontból.

Az elsôdleges szempont, felmértük, mennyire hallgatott a Marosvásárhelyi Rádió az említett térségben. A mindössze egy éve beindult 98,4 illetve a 98,9 MHz-es frekvenciáknak köszönhetôen egyre népszerûbbek lettek rádiónk mûsorai az ultrarövid hullámon is. Most már Hargita és Kovászna megyékben is minôségileg hallgathatók mûsoraink, ennek köszönhetôen már fiatalabbakat is vonz a Marosvásárhelyi Rádió. Az autósok többsége is ezeket a frekvenciákat hallgatja. Errôl mi magunk is meggyôzôdhettünk, hisz mindennap köszönôen is ránk jeleztek a gépkocsivezetôk, nem csak figyelmeztetôen.

Meggyôzôdhettünk arról is, hogy a Marosvásárhelyi Rádió tájékoztató mûsorait tartják az egyik leghitelesebbnek adáskörzetünk lakói, és hogy a népszerûségi listán a Hírnegyedóra szerepel az elsô helyen.

A kitartó, rendszeres karikázásnak "megérett a gyümölcse", egyre többen tudnak a kerékpáros karavánról, egyre többen állítottak meg az utcán, utakon egy-két szót váltani a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztôivel, vagy csak egyszerûen biztatni bennünket. Köszönjük nekik is.

A rádiónk népszerûsítése mellett, nem utolsósorban, a kerékpáros közlekedés, illetve turizmus népszerûsítése is a céljaink közé tartozott, így megtudtuk, hogy már járható a kerékpározók számára kialakított Borvíz útja Hargita megyei szakasza, mely egy hosszabb program elsô szakasza. Ebbe kellene a jövôben bekapcsolni Maros és Kovászna megyét is, melyre, úgy tûnik, megvan az anyagi forrás.

A legkellemetlenebb élményeket útjaink "biztosították". Gyergyószent- miklósról a Libánon át, majd Barótról Oklándon keresztül Lövétéig teljesen hiányzott az, amit jobb helyeken aszfaltnak neveznek. Míg az utóbbi szakaszon soha nem is volt ilyesmi, a Libánon átvezetô részen két lyuk között egy harmadik, még mélyebb tátongott. Ha tehetik, kerüljék el gépkocsijukkal ezeket a szakaszokat, még két kerékkel is nehéz volt kerülgetni az évtizedes kátyúkat.

Ellenben megtudtuk azt is, hogy jövô tavasszal megkezdik a Bucsinon átvezetô útszakasz aszfaltozását és tervben van a Barót - Oklánd szakasz is.

A csapat tagjai: Radu Florea, Borbély Zoltán, Ioan Tatar, Baróti József, Remus Copil, Gabriel Veres, Teo Pranitchi, valamint Simonfi Ágnes és Keresztes Zsombor, akik a Pro Biciclo Urbo érdekvédelmi kerékpáros-egyesületet képviselték.

Ezúton köszönjük támogatóinknak is, akik színesebbé tették a Gurul a rádió negyedik kiadását: Novocom Consult, Ballótrans, Basilea, Popas Romantika-car wash, Interfashion, Minion, Triplast, Energomur, Top-electro, Neumarkt mind Marosvásárhely illetve Csáky`s House Szováta, Mark House Gyergyószentmiklós.

Tallózó

Mûvészeti középiskolát végeztem Marosvásárhelyen. A hatvanas, hetvenes években jó hangulatú, kiváló iskola volt. Nagyszerû tanáraink voltak, mint például Trózner Sári néni, Szász Károly, Branner Nóra, Sárosi Péter, Derzsi Albert. Hegedût, brácsát tanultam, de szabad idômben fôként a néprajz érdekelt. Kerékpárral bejártam egész Erdélyt, fényképeztem a régi házakat, csûröket, illesztékeket. Aztán mégis a zenét választottam, így kerültem a vásárhelyi tanárképzô fôiskola zenepedagógiai karára. A fôiskolai évek nagyon sok hasznos dologgal feltarisznyáltak. Kiváló tanárunk, Branner Nóra vezetésével néhányan - Sipos Zoltán, Szôcs Dániel, Elekes Emôke, Fábián Mária és én - megalakítottuk a marosvásárhelyi régizene-együttest. Repertoárunkat a nagyon fiatalon elhunyt, rendkívül tehetséges Babrik József hagyatékából állítottuk össze. Akkortájt kezdték feldolgozni a Kájoni- és a Vietoris-kódexek anyagát, és minket magukkal ragadtak azok az új harmóniák, új dallamok. Elsôk között szólaltattunk meg tizenhatodik századi erdélyi reneszánsz muzsikát. Páratlan közönségsikerünk volt. A szakma is felfigyelt ránk, mert rövidesen nagylemezünk jelenhetett meg, és ez bizony akkor nagy-nagy elismerésnek számított. Ez 1978-ban történt. * Aki elôször hallja ezeket a gyerekeket, azt mindenképp megindítja, és egyfajta katarzison esik át. De aki tízszer, húszszor hallotta, az már megfogalmazhat kritikát is. Csakhogy az, aki ennyire figyelemmel kíséri az elôadásainkat, az már belát az együttes elôadásokon túli élete mögé, az életébe lát be, és akkor rögtön észreveszi, hogy itt a filharmónia léte nem kimondottan csak a koncertezéssel telik el, hanem számtalan olyan fontos dolog történik az életünkben, ami többet ér ezeknél a koncerteknél. És aki ezt a népnemzeti igyekezetet észreveszi, aki ennek a népnevelésnek ezt a formáját felfedezi, és azt is, hogy mi zajlik a Gyermekfilharmóniában a hétköznapokon, annak már nincs képe kritikával elvenni az igyekezet kedvét. * - Sikereid titka? - Elsôként a humorérzéket említeném, ezt az édesapámtól és a tarcsafalvi nagyanyámtól örököltem. Úgyszintén a játékosságot is tôlük. Azt hiszem, ezeket a tulajdonságokat sokan értékelik. Amit most fogok mondani, az talán már inkább adottság: szívesen és gyorsan be tudok illeszkedni a gyermekek világába, vágyom, és szeretettel teszem is ezt. Ez nagy hasznomra válik a gyermekközösségek munkájának, életének megszervezésekor. Talán egyenesen pedagógus ôseimtôl hoztam magamban, hogy valósággal élvezem, szórakoztat a gyermekek világa, és ezt érzik, és hamar befogadnak maguk közé. Szeretek a gyerekek közt lenni, a közös együttlétet kellô humorral, és ha kell, kellô szigorral meg tudom teremteni. (Dugófalvától a Magyar Örökség Díjig. Mirk László beszélgetése Haáz Sándorral, a szentegyházi Gyermekfilharmónia karvezetôjével. Székelyföld, 2004. szeptember)

Kopjafát állítottak a magyarsárosiak az 1848/49- es forradalom és szabadságharc hôseinek, az aradi tizenhármaknak. Vasárnap az istentisztelet keretében, az unitárius templomkertben avatták fel Tóth Gyula tanító munkáját. A fa Zima Ferenc sáromberki lakos adománya. A magyar nép mártírjainak emlékét Kozma Albert lelkész elevenítette fel. A kopjafa elôtt a vallásórás gyermekek verses- énekes mûsort mutattak be. Emlékezetes marad a 83 éves Zsold Miklós két szavalata. A magyarsárosi templomkertben 26 kopjafa ôrzi az ott szolgáló lelkészek emlékét. Az újonnan felállított kopjafa mellett ott található az 1996- ban állított millenniumi/millecentenáriumi és a Sáros nevû települések találkozójának jelképeként állított kopjafa is.

Aluljáró

Az élet tele van kockázatokkal és mellékhatásokkal. Befizettem egy világhálós kiruccanásra, nem a pityóka, nem a töltelékes káposzta, nem a borjúpörkölt fesztiválját ülték, csupán egy rusztikus vendéglátóipari poémát szavalt a honlap, falusi turistafogadót látogattunk, amelyben tán jártam valaha, mindenesetre nem ismertem rá. Rokonszenves a gazda, az ilyen nem attól megbízható, hogy összetéveszti Mádl Ferencet Gyurcsánnyal, Orbán Viktort Medgyessyvel, Juszt Lászlót Stumpf Istvánnal, Friderikusz Sándort Csáky Zoltánnal. A farm kapuján nem az állt, hogy Isten hozott, kedves vendég!, sem az, hogy (ételmérgezés után is) Feltámadunk!, hanem ennyi: Gusztiról jót vagy semmit!

Bevirtuáloztunk a portá(l)ra, rögvest mutatta magát a fogadó család: Guszti (akirôl nem illik vitázni, non est disputándum), Elvira, a hargitai sztrapacska feltalálója, a nagyik, gyerekek, satöbbi. Futballcsapatra való népség. Mint egy japán rajzfilmben. Ilyen nagy kisüzemhez kell is ennyi munkavállaló, könyveltem el, miután megmutatták a farm minden fontosabb zugát meg zegét, a teheneket, juhokat, kecskéket, lovakat, a baromfiudvart, végül a pávákat és a strucctenyészetet.

A reggelit szilvamagra pörcintett kéksavas pálinkával kezdtük, ettôl nyomban a második kozmikus sebességre kapcsoltunk. Aztán követ-kezett a szamárfarok-szalámi, a zebramanguszta gerinc és a fehér farkú gnú püspökfalatjából kialakított kompletta, amihez citromos disznótököt körítettek, igen ízletes volt, kétszer kértem belôle. Nehéz volna felsorolni a káprázatos választékot, a pazar menüt, amivel Gusztiék elbûvölték csoportunkat. Az antarktiszi medvefóka hájával kent pirítóstól az olajban sült fürkészdarazsakon át a kószapocok szûzérmés pincurkájáig minden elképzelhetô globális kaját felsorakoztattak szerény vendéglátóink. A kardszárnyú delfin (gyilkos bálna) farktollával például a hatvanadik életévét töltô Tájházy Lilike grófnô tortáját díszítették, zergetoll került a connecticuti Cuty kalapjára, aztán a keresztcsôrû mókus és a tüzestorkú kolibri heretokányának ízlelete után a kékhomlokú amazonpapagáj patéjának kóstolgatásával teltünk be, de még macskabagolymártást és kaliforniai szamárnyúl-flekkent is felszolgáltak. A koszorút kétségkívül a nyílméregbéka-fagyi és a vörös farkú jakamár fügével körített mézespöttye képezte, mely köztudomásúlag édesebb a kínai tonkinfecske fészkénél. Aki ezzel sem telt el, az kedvére válogathatott a nagy színjátszólepke vagy a csilpcsalp füzike meg a tüskésfarkú gyík házasításából komponált különlegességekben.

Ez mind a világökörség része, mondotta Guszti, a bucsini pézsmapockot forgatva a nyárson. - Mindjárt tutulok, ha megsült a tulok.

Aki azt hiszi, hogy zöldség, fôzelék, gyümölcs, savanyú tejtermékek és sovány húsok képezhetik az egészséges ember étrendjét, nagyot téved. Guszti eredeti székely rizlinget töltött az utolsó fogásként feladott hargitai sztrapacskához, miután bekanalaztuk a Fradi-leves (Mindent bele!) nevû csorbát és a Hunn (a) Flekken nevezetû szalonnabôr (tájnyelven: sorig) alapú gyergyói humburgert, két szelet szárazdecka közé beálmodva. A székely rizlingtôl mindnyájan az Istenszéke alá kerültünk. A nemes novától úgy hánytunk, hogy ha szerre tesszük, a következô idényre beállhatnánk szökôkútnak Guszti farmjára.

Strucc-futóversenyre csak akkor került sor, mikor az egyik nagymadár megkergette a társaság kíváncsibb részét.

Boldogan távoztunk, azt hiszem, újra fizettünk volna mindent, csak végre ismét a koszos, füstös, pocsék városban lehessünk, amelyet annyira utálunk. Ott állt a kocsi, ráírva: Gusztibusz. Mindjárt mondták, el van romolva. Mehetünk gyalog. Ilyen boldog sosem voltam. Amikor egy nyúl ugrott ki elôttem a bokorból, csaholva vetettem magam utána.

Késôbb láttam, hogy a választék a tapasztaltnál is felségesebb volt. Lehetett volna rendelni balladás ellátást! Is. De ettôl valahogy óvakodott az úri társaság.

Így hát nem is került elô a székely bulletin, a bicska. Ami nélkül pedig - mondják - nincs sem igazi bál, sem normális falusi turizmus. A székely abszurd pedig ugyanvalóst kimaradt. Máig nem tudják az óceán túlsó partjáról érkezett vendégek, mi az, hogy nyeletlen bicska él nélkül.

Uniós státusú vállalatok alapíthatók

Életbe lépett pénteken az Európai Uniónak az a jogszabálya, amelynek értelmében a 25 tagországban és további három államban úgynevezett európai vállalatok, vagyis nem nemzeti, hanem uniós státussal rendelkezô cégek alapíthatók.

Az Európai Bizottság brüsszeli bejelentése szerint az irányelv elsôsorban azon cégeknek jelent elônyöket, amelyek nem egyetlen országban kívánnak mûködni. Megkíméli ugyanis ôket a külföldi fiókalapítás költségeitôl és fáradságos adminisztrációs kötelezettségeitôl. Egyebek közt olyan cégeknek javasolják az áttérést a szóban forgó státusra, amelyek legalább két különbözô tagországban székelô vállalatok összeolvadásából jönnek létre, vagy amelyek jelentôs külföldi fiókhálózat építését tervezik.

Az Európai Unió brüsszeli végrehajtó szerve már harminc évvel ezelôtt javaslatot tett az uniós státusú cégek alapításának lehetôvé tételére, de a tagállamok csak most tudták konszenzusos alapon kidolgozni ennek részleteit. Az irányelv életbe lépése emellett nem jelenti automatikusan azt, hogy minden tagországban lehetôvé vált az ilyen típusú vállalatok alapítsa vagy mûködtetése: eddig összesen csak öt tagország - Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország és Svédország (valamint a nem EU-tag Izland) - léptette életbe az irányelvhez kötelezôen járuló nemzeti szabályozást.

Így a brüsszeli testület egyelôre nem is javasolja a sietséget az érdeklôdô cégeknek, mert azok mozgástere ma még meglehetôsen szûk lenne. Frits Bolkestein, az egységes belsô piacért felelôs bizottsági tag mindazonáltal pénteken arra sürgette a tagországokat, hogy tegyék lehetôvé az irányelv végrehajtását, mert ezzel saját cégeik lehetôségeit is korlátozzák az európai gazdaságban. A biztos, rámutatott hogy az európai státusú cégek mûködése növelheti az unió gazdasági versenyképességét, és segíthet az árak leszorításában is.

Az európai vállalatnak 120 ezer eurós alaptôkével kell rendelkeznie, és feltétel az is, hogy ne egy országban kívánjon tevékenykedni. E cégek gyakorlatilag többnemzetiségû részvénytársaság formájában mûködnek majd.

A tavalyi év legjobb vállalkozásai

A Maros Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Mezôgazdasági Kamara október 28-án 13 órától megszervezi a hagyományos ünnepséget, amelynek keretében okleveleket nyújtanak át a megye legeredményesebb cégeinek, a 2003 végi mérleg alapján. Ebbôl az alkalomból kinyomtatják a Maros megyei cégrangsort, amelyben a megye 2003-ban legjobb eredményeket elért cégeit sorolják fel tevékenységi területek és nagyság (mikro-, kis- , közepes, nagy- és nagyon nagy vállalatok) szerint rangsorolva. Maros megye gazdaságának összefoglaló bemutatása mellett a kiadvány fontos részét képezik a reklámok. Ebben a katalógusban reklámozni rendkívüli alkalomnak számít, lehetôség arra, hogy a cégek ismertté tegyék magukat bel- és külföldön, hisz a katalógust terjeszteni fogják az ország valamennyi megyei kereskedelmi kamarájában, azokban a külföldi kereskedelmi kamarákban, amelyekkel a maros megyei kamara partneri viszont ápol, a nagykövetségek gazdasági, kereskedelmi osztályán, illetve a legfontosabb médiaközpontokban. Akiket érdekel az ajánlat, bôvebb felvilágosítást a Maros Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Mezôgazdasági Kamara székházában, illetve a 0265/269-218, 267-013, 268-345-ös telefonszámokon kaphatnak. E-mail: office@cciams.ro, expo@cciams.ro, fax: 0265/269-219.

Hónapokig vagy akár évekig állnak kihasználatlanul némely üzlethelyiségek. Hogy miért? - erre kerestünk választ cikkünkben.

Míg a megye több településén a kereskedelmi felületek bérbe-, illetve eladása némiképpen megoldódott, addig Marosvásárhelyen a központban is vannak olyan helyiségek, amelyek forgalmas helyen találhatók, mégis hónapok óta zárva vannak. Egyik ilyen a volt Mercur élelmiszer-áruház, amelyet az Ivany Company bérelt, s miután a cég tönkrement, továbbra sem akadt bérlôje. Egyelôre zárva is marad ez az üzlethelyiség, mivel tulajdonjogi vita van. A Bartók Béla utca 1-3. szám alatti épületet volt tulajdonosa, az Argentínában élô Apor Klára Mária visszaigényelte és megkapta. Jelenleg folyamatban van az ingatlan telekkönyvezése, ameddig ezzel nem készülnek el, nem adhatják bérbe a helyiségeket. A földszinten levô kereskedelmi felületet bérbe adják, hiszen máris olyan cégek érdeklôdtek iránta, mint a magyarországi OTP, a Raiffeisen Bank és a Göktaslar. S míg az elôbbiek bankszékházat szeretnének, az utóbbi vállalkozó gyorsétterem kialakítására gondolt. Imreh Ernô ügyvéd, a tulajdonos jogi képviselôje lapunknak elmondta: korai lenne még arról beszélni, hogy mennyit kérnek és kivel egyeznek meg. Amikor véglegesül a jogi eljárás, értesíti a bárónôt, aki személyesen tárgyal majd az igénylôkkel. Amint említettük, a volt Mercurhoz hasonlóan több helyiség tulajdonjoga áll per alatt, illetve már nem az állam dönt sorsukról. Ilyen helyzetben van a Rózsák tere 3., 18., 31., 49., 55., a Gyôzelem tér 75., 38., 34., valamint a 75. szám alatti ingatlanok, amelyek a város tulajdonából magánkézbe kerültek, vagy az eljárás folyamatban van. Farcasan Mircea, a marosvásárhelyi lakásgazdálkodási vállalat igazgatója szerint az említett helyiségek tulajdonjogának tisztázásáért mintegy 50%-ban pert indítványoztak. Amennyiben a törvényszék úgy dönt, hogy az ingatlanok valamilyen ok miatt nem kerülnek vissza tulajdonosaikhoz, akkor a törvénynek megfelelôen ezeket eladják a bérlôiknek. Az épületek többségében nem tudják külön értékesíteni a földszinti helyiségeket, mivel ezeket telekkönyvileg nem választották le az épület többi részérôl. A nem lakás rendeltetésû felületek eladásáról a 2000- ben kibocsátott 550-es törvény szabályozza. A bérleti, illetve az eladási árakat is a piac diktálja. A polgármesteri hivatal által bérbe adott felületekért 3 éves idôszakra 6 dollárt határoztak meg négyzetméterenként. Ezzel szemben a magántulajdonban levô helyiségekért 10, de akár 25-30 euró bért kérnek havonta egy négyzetméterért. A tendencia viszont azt igazolja, az igénylôk megvásárolni szeretnék a helyiségeket. Ebben az esetben a fôtérhez közel álló helyiségért 300, míg a fôtéren levô kereskedelmi felületért 700-900 euró közötti összeget kérnek el négyzetméterenként. Ilyen árak mellett csakis erôs tôkével rendelkezô cégek szállhatnak versenybe a legjobb kereskedelmi vonzerôvel rendelkezô helyiségekért.

-vagy-

A múlt héten kedvezô elbírálásban részesült a román gazdaság. Az érdemtelenül pozitív bizonyítványt lelkesen fogadta a politika. A gazdasági szakemberek pedig azt mérlegelték, hogy mit is jelenthet a mûködô piacgazdaság olyan körülmények között, amikor a több mint 300 nagyvállalat milliárdos nagyságrendû állami adósságot halmozott fel. És vígan részesülnek az újabb és újabb halasztásban, illetve törlésben. Természetesen azok, amelyek a politikai vállalkozói érdekszövetségek kedveltjei közé tartoznak. A csatlakozás idôpontjáig, vagyis 2007-ig ezt a komámuram-kapitalizmust fel kell számolni. De hogyan, amikor kormány a vétkes e téren? A csatlakozási tárgyalásokon ezért nyer különös szerepet a gazdasági versenyre vonatkozó fejezet. Mindaddig, amíg a piacot olyan cégek uralják, amelyek kivételezett helyzetben vannak, a tisztességes vállalkozások nem tudnak annyi profitot termelni, hogy szerkezetben és technológiában EU-kompatibilisekké váljanak három éven belül. Egyébként az idei Nobel-díjra jelölt közgazdászok pont azt bizonyították be, hogy mennyire káros a kormányok rövid távú célok érdekében való beavatkozása a gazdaságba, mivel az üzleti várakozások és a technológiai váltások hosszú távon nagyobb hatást fejtenek ki, mint a monetáris kézi vezérlés.

De térjünk vissza az Európai Bizottság jelentésének lényegére. Még mindig nehézkes a cégbejegyzés folyamata. Itt van a legújabb eset. Még június végén megjelent a Hivatalos Közlönyben a 300-as törvény, mely az egyéni és családi vállalkozások bejegyzési folyamatát hivatott egyszerûsíteni. A kormány - mint törvényelôkészítô - elég nagy idôszakot irányzott elô az átállásra a helyi államigazgatási szerveknek. Igen ám, csak elfelejtette közben kidolgozni az új törvény alkalmazási rendelkezéseit. Tehát saját maga idézett elô egy törvényen kívüli helyzetet. Az exlex állapot szenvedô alanyai a vállalkozókon kívül a polgármesteri hivatalok, amelyek az engedélyek kibocsátására elôírt 10 napos határidô-átlépésért minden napi késésért félmillió lejes büntetésben részesülhetnek. Valahogy így mûködik nálunk valójában a piacgazdaságra való áttérés.

(karácsonyi)

Nagyobb önállóságot kell biztosítani a monetáris politikának

Finn E. Kydland norvég és Edward C. Prescott amerikai tudósnak ítélték oda az idei közgazdasági Nobel-díjat - jelentették be hétfôn Stockholmban.

A páros a kitüntetést azért kapta, mert kimutatta az üzleti ciklusok mögött álló erôket, valamint a gazdaságpolitika összefüggéseit a makrogazdaság kulcsfontosságú területein - áll a Svéd Tudományos Akadémia indoklásában.

A méltatás szerint Kydland és Prescott alapvetôen hozzájárult az említett kutatásokhoz nemcsak a makrogazdasági elemzések szintjén, de számos ország monetáris és pénzügyi politikája területén is.

A közgazdasági díj az egyetlen a Nobel-díjak közül, amelyet nem a díjalapító Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, svéd vegyész és gyáros végakarata értelmében adnak ki. E díjat a Svéd Központi Bank alapította 1968-ban, Alfred Nobel-emlékdíj néven. Mindazonáltal ezt is a többi Nobel-díjjal együtt adják ki, és díjazása is azonos a többi Nobel-díjéval. Ezt is december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján nyújtják át Stockholmban a kitüntetetteknek.

A két kutató osztozik a díjjal járó tízmillió svéd koronán (1,3 millió dollár).

Simon András, a Magyar Nemzeti Bank kutatási osztályvezetôje az MTI-nek elmondta, hogy a két tudós a konjunktúraciklusok kutatása mellett hozzájárult az optimális gazdaságpolitika kialakításához is. A ’80-as években publikált cikkeikben felhívták a figyelmet arra, hogy a termelékenység változása hogyan hat az üzleti ciklusokra, valamint arra, hogy a jegyban-kok függetlenségét törvényi garanciákkal kell megerôsíteni.

A Nobel-díjas közgazdászok szerint az üzleti várakozások és a technológiai váltások hosszabb távon erôsebb hatást fejtenek ki a gazdasági ciklusokra, mint a kormányzati politikák, ezért is kell nagyobb önállóságot biztosítani a monetáris politikának.

A kormányoknak óvakodniuk kell a rövid távú célok érdekében való beavatkozástól, és olyan csapdaszituációra kell felkészülniük, mint Odüsszeusznak, aki tudta ugyan, hogy a szirének miatt a hajóhoz kell kötöznie magát és megmenekült, de társait nem tudta megóvni a kísértéstôl.

Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a Nyárád mentén a természeti adottságok alkalmasak a különbözô turisztikai programok, elgondolások megvalósításához. Egyre több településen nô azon vállalkozók száma, akik vendégházakat nyitnak, különbözô szolgáltatásokat ajánlanak vendégeiknek. Van, aki lóháton kalauzolja a vendégeket a környékre, mások gyógynövény-begyûjtésre hívják látogatóikat. Változatosak az ajánlott szabadidôprogramok. Ez év elején újabb vállalkozó kapcsolódott a faluturizmusba. Jobbágyfalván a Tündér Ilona vendégházat a 34 éves Szász Csaba Levente és felesége nyitotta meg.

A Szász család 15 hektár saját termôterületen dolgozik. Levente a traktorral és teljes felszereléssel dolgozza meg a földet. Sertéseket is tartanak. A múlt télen elemezték gazdasági tevékenységüket, és úgy döntöttek, hogy bekapcsolódnak a faluturizmusba. Ebben láttak biztonságos jövôt. Házukban kialakítottak négy vendégszobát, és hogy különlegességet is ajánljanak a vendégeknek, egy 30 négyzetméteres helyiségben néprajzi bemutatószobát rendeztek be. Az ötlet úgy valósult meg, hogy a fiatal házaspár arra gondolt, összegyûjtik a faluból, a környékrôl a régi használati eszközöket, hogy ne kallódjanak el. Itt megôrzik és bárkinek bemutatják. De nem csak az eszközöket, hanem ôseink tevékenységét Hogyan vágták a rongyot, szôtték a szônyeget. A kis múzeumot már sokan meglátogatták. Aki ide belép, mintha idôben visszalépett volna. Ottjártunkkor, szeptember 18-án egy magyarországi csoport tagjai látogattak el a Tündér Ilona vendégház néprajzi bemutatószobájába. Elcsodálkoztak a használati eszközök láttán, az elnevezéseken, volt, aki sosem látott és nem is hallott róluk.

A szobában láthatunk singet, soroglyát, széklábat, csapót, lámpást stb. Fô helyen van a szövôszék (osztováta). A szônyeget Szász Levente felesége szövi, nagymamája tanácsai alapján, besegít Szász Kamilla, Levente édesanyja. Levente vágja a rongyot. Az osztováta több mint százéves.

- A Tündér Ilona vendégház kapuja mindig nyitva van. Bárki eljön hozzánk, a négy szobában kényelmes körülmények között el tudjuk szállásolni. Konyhánk jellegzetes ételkészítményeket ajánl. Nem volt könnyû elindulni, de a kivitelezett beruházásunk meghozza majd a sikert, mert a táj szép. Sok vendéget elkalauzoltunk az Orotváni tetôre, mely 600-700 m magasan van a tengerszint felett, onnan belátható szinte az egész Nyárád mente. Ez Jobbágyfalva egyik turisztikai vonzereje. Ebben is bíztunk, amikor megnyitottuk a Tündér Ilona vendégházat - mondotta Szász Levente Csaba.

Kilyén Attila

Marosvásárhelyen a Holokauszt- emlékmûnél adóztak a második világháború zsidó áldozatai emlékének. Sauber Bernat, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke üdvözölte a kormány döntését (ez év májusában kijelölték a holokauszt napját), ezután pedig visszapörgette a történelem eseményeit.

Elmondta, hogy az 1942. október 8-án kezdôdött szörnyû folyamat a bukovinai zsidók deportálásával kezdôdött, és az észak-erdélyi zsidókéval érte el tetôpontját (a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborban ugyanis ezreket végeztek ki). Beszédében kiemelte, hogy nem az áldozatok számának pontos megállapítása a lényeg, hanem annak a szörnyû ténynek a beismerése, tudomásul vétele, hogy itt, Romániában is létezett ez a jelenség. Hangsúlyozta, hogy a zsidók nem a számonkérés, nem mások elmarasztalásának a hívei, csupán arra kérnek mindenkit, ne felejtsék el soha, mi volt a sorsa annak a mintegy hatmillió embernek, aki önhibáján kívül vált áldozattá.

Ovidiu Natea, Maros megye prefektusa a multikulturalitásról és az interetnikai kapcsolatok ápolásáról beszélt, figyelmeztetve arra, hogy ez az egyetlen megoldás a szomorú kimenetelû konfliktusok elkerülésére.
"Az emlékezés hozzásegít a további problémák kezeléséhez, a feszültségek felszámolásához" - mondta.

Dorin Florea polgármester beszédében kifejtette, hogy "a tényekkel szembe kell néznünk, és tanulnunk kell a múltban elkövetett hibákból." Mint mondotta, a város csak akkor tud a jövôbe tekinteni, ha felvállalja a hibákat is, és felülemelkedik a múltbeli téves szemléletmódon.

A megemlékezés végén Sauber Bernat héberül imádkozott az áldozatokért.

A SURM vidéki vízszolgáltató helyzetét ismertette röviden tegnap a megyei tanács vezetése sajtótájékoztatóján Fratean Alexandru alelnök. Lokodi Edit elnök a Népújság kérdésére kijelentette: "elemzik" azt a lehetôséget, hogy a SURM igazgatóját még január elôtt leváltsák.

A vidéki vízszolgáltató jelentôs veszteségei, a 10 milliárd lejt is meghaladó adóssága, a közel 4 milliárd lejes kintlevôsége vezetett oda, hogy a megyei tanács vezetése kérdôre vonja a vállalat igazgatóját, Blaj Virgilt. Fratean Alexandru szerint egy olyan tervet kértek tôle, amely a vállalat anyagi helyzetének javítására vonatkozzon, ám mindeddig az igazgató nem állt elô ilyen stratégiával. Lokodi Edit elnök szerint érthetetlen, hogy míg más vízszolgáltatók nyereségesek, a SURM-ról ezt nem lehet elmondani. Az elnök nem tartja
"elégségesnek" Blaj Virgil azon indoklását, hogy a SURM-tól levált az egyik legfontosabb fogyasztó, a Bere Mures sörgyár, ugyanakkor a vállalat személyzetének létszáma, a rendszer mûködtetése változatlan maradt, és ez az oka annak, hogy a SURM elindult lefelé a lejtôn. Lokodi Edit azt is elfogadhatatlannak tartotta, hogy a SURM igazgatója nem vezeti fel a számlákra az Aquaserv (amelynek tartozik) által kirótt késedelmi kamatokat.

- A SURM milliárdokkal tartozik az Aquaservnek, a késedelmi kamatokat pedig ahelyett, hogy leszámláznák a fogyasztóknak, egy külön bankszámlára utaltatja az igazgató, ami törvénytelen. Azt is megkérdeztem a SURM igazgatójától, miért nem perelte be a vállalat adósait, hogy behajtsa a kintlevôségeket, ám Blaj Virgil erre semmilyen magyarázatot nem adott.

A Népújság felvetésére, hogy esetenként nincs mit behajtani, hiszen a tulajdonosi társulásnak, amellyel a vízszolgáltató szerzôdést kötött, gyakorlatilag nincs vagyona, az elnök kijelentette, hogy a SURM igazgatója "nem bizonyította be, hogy legalább megpróbálta volna a peres eljárások beindítását, egyetlen kényszer-végrehajtási végzést sem tudott felmutatni, így nem is ismerheti pontosan, milyen javakat foglalhatnak le. Annyit tett, hogy felfüggesztette a vízszolgáltatást olyan tömbházakban, ahol 10 lakó közül 3 nem fizetett." Az alelnök szerint a SURM igazgatójának "nem sikerült megfelelôen adminisztrálni a vízhálózatot". Kérdésünkre, hogy ezek után a megyei tanács vezetésének szándékában áll-e leváltani a SURM igazgatóját, még mielôtt januárban lejárna a menedzseri szerzôdése, Lokodi Edit kijelentette: elemzik ezt a lehetôséget.

Blaj Virgil lapunknak tett korábbi nyilatkozatai szerint a SURM súlyos anyagi helyzetét a Bere Mures kiválásán túl a számlázási rendszer hiányosságai okozták, a vízvezeték- hálózat rossz állapota, ami miatt a veszteségek jelentôsek. Ha az infrastruktúra feljavítására nincs pénz, bármilyen jó menedzser kerüljön a vállalat élére, nem fogja nyereségessé tenni a SURM-ot. Blaj Virgil szerint a tanács elnöke nem rendelkezik minden szükséges információval, az igazgató úgy véli a SURM-mal kapcsolatosan, lejáratása "különbözô érdekeknek" tudható be, és "már megvan a személy, akit egyesek a vállalat élén szeretnének látni". Hangsúlyozta: ezek után nem is szándékozik meghosszabbítani a 2005 januárjában lejáró menedzseri szerzôdését.

A Népújság kérdésére dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô elmondta, hogy hétfôn Daea Ioan mezôgaz-gdasági miniszterrel tárgyalt, aki biztosította arról, hogy Nyárádszereda esetében a SAPARD-program beindul. Mint ismeretes, a SAPARD-program községekre vonatkozik, és Nyárádszeredát, miután sikeresen pályázott, várossá nyilvánították, emiatt elesett volna az európai uniós pénzalapoktól. Kelemen Atilla lapunknak kijelentette: a mezôgazdasági miniszter hétfôn jelenlétében utasította Gheorghita Corbut, a romániai SAPARD-programokért felelôs igazgatót, hogy Nyárádszeredában mégis beinduljon a program.

- Nem volt könnyû ezt elérni, a következôkben várom, hogy a miniszter ígéreteihez híven írásban is megkapjam a nyárádszeredai SAPARD- programra vonatkozó pozitív döntést. Nyárádszereda, bár várossá nyilvánították, megfelel annak a kritériumrendszernek, amit a SAPARD-program megkövetel - jelentette ki az RMDSZ-es képviselô.

Jegyzet

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén elfogadott egy olyan határozatot, amiben szigorúan büntetik a lakótársulások elnökeit és adminisztrátorait, amennyiben - többek között - nem alakítják át a lakótársulást tulajdonosi társulássá, nem hívják össze évente legalább egyszer a közgyûlést, nem hajtják be a közköltséget azoktól, akiknek több mint három hónapi elmaradásuk van, nem függesztik ki a személyre és lakófelületre leosztott közköltséget, illetve számos más pénzkezelésre vonatkozó szabályt nem tartanak be. A büntetéseket 500.000 és 3 millió lej között állapították meg. Szükség volt e megszorító intézkedésekre, mondta Dorin Florea polgármester egyik sajtótájékoztatón, mert vannak olyan elnökök, akik nem végzik tisztességesen a dolgukat, nagyon sok panasz jutott el a polgármesteri hivatalba, és mást nem tehetnek, mint hogy büntetnek. A szankciókon túl azonban mind a lakóknak, mind pedig a lakótársulások vezetôinek meg kell érteniük azt, hogy a megváltozott tulajdonviszonyok mellett sokkal nagyobb felelôsséggel kell igazgatni a tömbházakat. Nagyon sok függ attól, kit választanak elnöknek, adminisztrátornak. Ez utóbbiak viszont csakis abban az esetben vállalják el, ha valóban úgy érzik, eleget tudnak tenni a pénzügyi, jogi és egyéb kötelezettségeknek. Mert innen származnak a bajok: a jogokat, kötelezettségeket meghatározó törvények hiányos ismeretébôl, hogy ne említsünk rosszindulatot, vagy akár önérdekû ténykedést. Igen, hozzánk, az újsághoz is eljutnak a panaszok: sokkal több vizet számláznak, mint amennyit elfogyasztottak a lakrészekben, annak is felszámolják a hôhálózat-javítási munkadíjat, akinek saját kazánja van, elhanyagolják a tetôjavítást, s e negatív példákat sorolhatnánk tovább. Vannak viszont követendô példák, ahol liftet, lépcsôházat javítottak, rendezik a zöldövezetet, s ha netán valaki megkésik a közköltség fizetésével, akkor az adminisztrátor nem restell az ajtón bekopogni és figyelmeztetni a mulasztásra. Lehet, így is vannak, akik jól látják el vállalt feladatukat. Az ilyenek biztos nem kell tartsanak a polgármesteri hivatal büntetésétôl, mi több, a szomszédok is bizalommal választják ôket újra. Valószínû, nem csak azért a többletjuttatásért tevékenykednek.

Mintegy kétszáz személy gyûlt össze tegnap délután fél 3-kor az Electrica Rt. vásárhelyi kirendeltsége székhelyének udvarán. Az elégedetlen alkalmazottak többek között bérkiigazítást, a munkakörülmények javítását, a munkanormák tiszteletben tartását követelték.

- Az utolsó béralku három évvel ezelôtt volt, azóta csak az inflációs rátával igazították a fizetéseket. A múlt év óta az Electrica már nem veszteséges, 5,57 százalékos termelékenységi növekedést ért el. Az 1996. évi 130-as törvény elôírásai értelmében igényelhetjük a béreknek ezzel az aránnyal való növelését - fogalmazta meg a tegnapi megmozduláson Dobra Alexie szakszervezeti vezetô. Elmondta, az Univers Villamossági Szakszervezetek Föderációjának országos szinten 45 szakszervezet a tagja, mintegy 28.000 taglétszámmal. A tegnapi vásárhelyi tiltakozáson a vásárhelyi vállalat alkalmazottai mellett a dicsôszentmártoni, szászrégeni, marosludasi, segesvári és szovátai kirendeltségek képviselôi is jelen voltak.

- 1989 óta a berendezések és a fogyasztók száma nôtt, s ezzel arányosan csökkent a személyzet száma. Nôtt a munkálatok értéke, ám semmit sem módosultak a bérek, így több alkalmazott választotta a jobb kereseti lehetôséggel kecsegtetô magánvállalkozásokat. Ezért követeléseink egyike a munkahelyek stabilitásának biztosítása ösztönzô bérekkel - mutatott rá felszólalásában a szakszervezeti vezetô. Kéréseik között szerepel a munkakörülmények javítása, valamint a munkavédelemre vonatkozó 1996. évi 90-es számú törvény elôírásainak tiszteletben tartása. Követelik, vonják ki az Electrica RT-t a Nemzetközi Valutaalap (FMI) monitorizálása alól. Mint ismeretes, a kormány és a FMI közti egyezmény szerint az állami tôkével rendelkezô nagyvállalatokban alkalmazott béreket törvény szabályozza, s ennek értelmében még abban az esetben, ha az illetô vállalat termelékenységi növekedést ér el, sincs joga emelni a béreket. Ezzel szemben, az 1996. évi 130-as számú törvény értelmében a jövedelmezô társaságok szakszervezetei évente egy alkalommal béralkut igényelhetnek.

Elhatározták, október 19-én Marosvásárhelyrôl egy autóbusz indul Bukarestbe, ötven szakszervezeti taggal, ahol az ország többi szakszervezetével közösen a Kereskedelmi Minisztérium, a Közpénzügyi Minisztérium székháza, a Nemzetközi Valutaalap képviselôi, a kormány, az Electrica Rt. és a Transelectrica Rt. székháza elôtt tiltakoznak. Ez alkalommal az Univers Szakszervezet képviselôi az Electrica Rt. vezetôségével folytatnak egyeztetô tárgyalásokat a helyzet orvoslása érdekében. Sikertelen tárgyalások esetén október 22-én, pénteken az ország valamennyi kirendeltségénél kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartanak, míg 27-én reggel 7 órától általános sztrájkot robbantanak ki.

Szováta kivált a SAMTID-programból, Szászrégen is ebbe az irányba halad, míg Segesvár esetében október végén dôl el, lemond-e a pályázati lehetôségrôl. A megyei tanács vezetése mindezek ellenére bizakodó: a SAMTID-program lefutásában nem lesznek akadályok.

Fratean Alexandru megyei tanácsi alelnök tegnap sajtótájékoztatón válaszolt a Népújság SAMTID-programra vonatkozó kérdéseire. Miután röviden ismertette a program jellemzôit, melynek lényege: a 100.000-nél kisebb létszámú városok európai uniós alapokra pályázhatnak vízhálózat kiépítésére, másrészt pedig felkészíteni azt a egyedüli, regionális vízszolgáltatót, amely a jövôben megalakul - és amely valószínûleg a marosvásárhelyi Aquaserv lesz -, az európai normáknak megfelelô szolgáltatások biztosítására. Maros megyében a 6,3 millió euró értékû SAMTID-programban hat város vett részt: Marosludas, Szováta, Radnót, Szászrégen, Segesvár és Dicsô-szentmárton. Információinkat, melyek szerint egy