Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Sikeresen zárta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a 2004. évi parlamenti választásokat megelôzô elôválasztásait is. A szövetség által meghirdetett nyitottság üzenete széles fogadtatásra lelt, hisz a 2004. október 10-én lebonyolított urnás elôválasztásokon egész Erdélyben közel százezer magyar vett részt. Markó Béla az MTI kérdésére örömmel nyugtázta, hogy nagyon sokan vettek részt a jelöltek kiválasztásában, ami azt jelenti, hogy az RMDSZ képviselôházi és szenátusi listája az erdélyi magyarság egésze szempontjából valóban reprezentatív. Ez megteremti a feltételét annak, hogy erôs, felkészült, és az egész magyarság által támogatott parlamenti frakcióval rendelkezzék majd az RMDSZ - mondta Markó Béla.

A nyitottság és a széles körû megmérettetés jellemezte a jelöltek versenyét is: az idén, minden eddigi elôválasztásnál több jelölt indult a szövetség által szervezett elôválasztáson.

Hargita megyében közel 50.000 ember kívánt beleszólni abba, hogy a novemberi parlamenti választásokon kik legyenek a legesélyesebbek, hogy a megye érdekeit képviseljék a törvényhozásban. A két szenátusi helyért induló öt jelölt közül legtöbben Verestóy Attilát látják a legszívesebben a román parlament felsô házában, a jelenlegi szenátornak ugyanis 23967 - Udvarhelyszéken 13724, Csíkban 7093, Gyergyóban 3150 - szavazatot sikerült megszereznie. Sógor Csabára, akire Udvarhelyszéken 9625, Csíkban 10434, Gyergyóban pedig 2922 személy szavazott, így a jelenleg is szenátor 22981 szavazattal a második, befutó helyen várja a novemberi választásokat. 14097 vokssal harmadik lett Dézsi Zoltán, Borbáth István a negyedik, a listát Zsombori Vilmos zárja.

Kelemen Hunor szerezte meg az elsô helyet Csík területen a szövetség képviselôi listáján: a jelenlegi képviselônek 7650 elôválasztó szavazott bizalmat. Az ifjúság képviselôje, Korodi Attila 6117 vokssal második lett, így az ötödik helyrôl várja a novemberi folytatást. Ismeretes, hogy Hargita megyében a képviselôi helyek sorrendjének területi szervezetek közötti elosztása a következô: 1. Csíkszék, 2. Udvarhelyszék, 3. Gyergyószék, 4. Udvarhelyszék, 5. Csíkszék, 6. Gyergyószék, 7. Udvarhelyszék. Szondy Zoltánt 5811 Csík területi lakos szeretné a parlamentbe küldeni, ami azonban csak a harmadik területi hely megszerzésére volt elegendô. Rafain Zoltánnak 3149 szavazattal a negyedik, Borbély Ernô 2811 szavazattal az ötödik lett Csík területen.

Garda Dezsô nevét jelölte meg a legtöbb, 4907 gyergyói elôválasztó, így területi elsôbbségével a szövetség megyei listájának harmadik helyérôl indul egy újabb mandátum megszerzéséért. Melles Elôd második lett, rá 3296 gyergyói szerette volna Gyergyó és a megye képviseletét bízni.

Hargita megye "legnépesebb" elôválasztása Udvarhelyszéken zajlott, itt 21474-en tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a szövetség képviselôinek rangsorolásában. Legtöbben, 13064- en, Antal István nevét jelölték meg, aki ily módon a megyében a második helyezett. Asztalos Ferenc követi ôt 12895 vokssal, aki tehát a képviselôi listán negyedik lett. Sebestyén Csaba 6832 szavazattal harmadik, Benedek Csaba 4928 szavazattal negyedik, Ványolós István pedig 2062 vokssal az ötödik lett.

Kovászna megyében Puskás Bálint Zoltán 10571 szavazattal vezeti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi listáját. A jelenlegi szenátornak Háromszéken 7356 személy, Felsô- Háromszéken pedig 3215 személy szavazott bizalmat. Második lett Németh Csaba, aki Háromszéken 4838, Felsô-Háromszéken 4075, összesen tehát 8913 szavazatot gyûjtött be. 6194 támogatóval Szabó Ilona a harmadik, 3371 vokssal Papp Attila negyedik, a listát Török Béla zárja, aki 2375 választó bizalmát élvezte.

A szövetség Háromszék képviselôi listáján 4328 érvényes szavazattal elsô Antal Árpád András, ôt Márton Árpád követi 4192 szavazattal. A további sorrend: ifj. Olosz Gergely 3182, Dimény János 2768, Kozsokár Attila 2461, Nagy József 2298, Bukovinszky Csáki Miklós 1904, Orbán Bara Gábor 906 vokssal.

Tamás Sándor lett Felsô-Háromszék legesélyesebb képviselôjelöltje, ôt ugyanis 3748 választó jelölte meg a terület és a megye legmegfelelôbb képviselôjeként. Haszmann Péter Pál 1181 szavazatot kapott, ezzel a területi listán második lett. Kovászna megyében az RMDSZ képviselô helyei elosztásának algoritmusa a következô: Alsó-Háromszék, Felsô- Háromszék, Alsó-Háromszék, Alsó- Háromszék, Felsô-Háromszék, Alsó- Háromszék.

Kónya Hamar Sándor a szövetség Kolozs megyei képviselôi listájának elsô helyezettjeként várja a novemberi választásokat: neki a Kolozs megyében elsô alkalommal lebonyolított elôválasztások során 9425 elôválasztó szavazott bizalmat. Második lett Máté András Levente, a fiatal ügyvéd, jelenlegi városi tanácsos, 8891 voksot tudhat magáénak. 3533 szavazattal Mátis Jenô harmadik, Vekov Károly 2425 vokssal a negyedik, a listát Kovács Péter 2106 szavazattal zárja.

Eckstein-Kovács Péter lesz az RMDSZ Kolozs megyei szenátora az elkövetkezô négy évben is: a jelenlegi szenátornak 9285-en szavaztak bizalmat, így listavezetô lett. Szedilek Lenke második 2139, Bethlendi István harmadik 1267, Váncsa Áron Pál negyedik 402 szavazattal. Kolozs megyében, annak ellenére, hogy elsô alkalommal szervezetek urnás elôválasztásokat, 13.015 személy élt szavazati jogával.

Nagybánya területen dr. Bónis István vezeti a szövetség parlamenti képviselôi listáját. Az 1635 szavazatot "begyûjtô" jelöltet Böndi Gyöngyike követi 1369 támogató vokssal. Harmadik Mátyás Mihai, akire a Nagybánya területen elsô alkalommal megszervezett urnás elôválasztáson 819-en szavaztak.

Mint ismeretes, a kormány régóta várt társadalmi igazságtalanságot küszöböl ki azáltal, hogy újraszámítják azokat a nyugdíjakat, amelyeket 2001. április elseje elôtt állapítottak meg. A nyugdíjak átszámításának jogalapja az idei 1550-es kormányhatározat, amely 2004. október elsejétôl lépett érvénybe. Bár a hónap egyharmada már eltelt, a nyugdíjpénztárak vezérigazgatói most kapták kézhez azt az útmutatót, amelynek alapján megkezdhetik és megszervezhetik a munkát. Maros megyében az elôzô becslésekkel ellentétben nem 100.000, hanem 120.000 nyugdíjasnak kell átszámolni a nyugdíját. - Mit kell tudniuk azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek átszámítják a nyugdíját? - kérdeztük Morent Ilonát, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatóját.

- A nyugdíjpénztár felkészült e nagy volumenû munka elvégzésére. Maros megyében 120.000 öregségi, beteg- és utódnyugdíjat kell átszámolni. Nem könnyû feladat, hiszen minden dossziét kézbe kell venni, s a benne foglalt adatokat újra fel kell dolgozni a 2000. évi 19-es társadalombiztosítási törvény elôírásai alapján. A régi nyugdíjasoknak is a ledolgozott évek szerint számítják ki az új nyugdíjpontot. Miután ez megtörtént, értesítôt küldünk a nyugdíjasoknak, amelyben két nyugdíjpontszám szerepel: a jelenlegi, amelyet a nyugdíjból számítottunk vissza és az új. Ez a két pontszám eltérô lesz. Abban az esetben, ha az új nyugdíjpontszám nagyobb, mint a régi, az új nyugdíjpontszám szerint állapítják meg az új nyugdíjat. Ha viszont a régi pontszám nagyobb, akkor az marad érvényes, s a jelenlegi nyugdíj nem csökken. Nem kell senkinek sem tartania attól, hogy esetleg kisebb lesz a nyugdíja, mert a nyugdíjakat csak emelhetik!

- Hogyan fog történni az ügyintézés?

- Fontos tudnivaló, hogy a nyugdíjas nem kell személyesen kérvényezz a nyugdíj átszámítását, mert ezt automatikusan megteszi a pénztár. A nyugdíjasnak csak akkor kell jelentkeznie a nyugdíjpénztárnál, ha valamilyen hiányzó adatot, iratot, munkakönyvet kérünk tôle.

- A nyugdíjasok mikorra számíthatnak az új, nagyobb nyugdíjra?

- Mi hétfôtôl kezdtük a munkát, s elôreláthatólag jövô év elsô felében fejezzük be. Az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett a dossziékat sorszám szerint vesszük. Mivel az országos pénztár helyesen úgy ítélte meg, nem lenne méltányos, ha egyesek hamarabb kapnának emelt nyugdíjat, mint mások, úgy döntött, hogy mindenkinek 2005. második felétôl folyósítják az átszámított, nagyobb nyugdíjat. Természetesen visszamenôleg 2004. október elsejéig.

A nyugdíjak átszámítása nem egyik napról a másikra történik, s a kormányhatározat alkalmazási szabályának hiányosságaira is menet közben derül fény. Az esetleges módosításokról, újabb rendelkezésekrôl idôben tájékoztatjuk olvasóinkat.

Polgármesteri ukáz:

A megyei önkormányzat tegye a kötelességét és lobbizzon annak érdekében, hogy a helyi érdekeltségû tervekre pénzt kapjon a város! - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a készülô jövô évi költségvetés kapcsán. Hozzátette: a város költségvetésére jelentôs terhet róttak azok a többletkiadások, amelyeket a megyei önkormányzat stratégiahiánya miatt kellett eszközölniük.

A tegnapi sajtótájékoztatón fôként a pénzrôl esett szó. Egyrészt arról, hogy a jövô évi költségvetési tervezeten dolgoznak, és számítanak arra, hogy a megyei önkormányzat is
"teszi a kötelességét" és lobbizik annak érdekében, hogy a helyi projektek megvalósulhassanak. A megyei tanácsnál maradva, mint már írtunk róla, az utolsó ülésen a tanácsosok nehezményezték, hogy a városi önkormányzat által a repülôtéri munkálatokra megszavazott 5,8 milliárd lej támogatás "sehol sincs". A Népújság kérdésére, hogy mégis mikor utalják át a pénzt a repülôtérnek, Dorin Florea ingerülten jelentette ki: "nem ígértünk semmit!", majd az említett hangnemben folytatva elmondta, hogy bár nem a városhoz tartozik a repülôtér, támogatja, "de ha korrektül akarunk játszani, azt is vegyék figyelembe, hogy mekkora pluszkiadást okozott a város költségvetésének a megyei tanács!". A polgármester szerint a polgármestrei hivatal háromszor fizette ki a tanárok bérét, mert a megyei tanács összekavarta a csekkeket és az összegeket, ezenkívül 80 milliárd lejt fektetett a távfûtési rendszer felújításába, és még ott van a fogyatékos személyeknek járó pótlék!

- Csak akkor adhatok pénzt a megyei tanácsnak, ha bemutatják a számlát! Adok 5 milliárd lejt, ha ôk kifizetik a 80 milliárdot, amit a távfûtésre költöttünk! A megyei tanács kérjen pénzt az állami költségvetésbôl, a héa- visszaosztásból! Mit tegyek, ha nem tudnak kérni?!. Miután lehiggadt, Dorin Florea kijelentette, hogy a szóban forgó pénzt már két hónappal korábban átutalták, de a bankszámlaszámok megváltozása miatt nem jutott el a megyei tanácshoz.

Egy éven belül új székhelyen a sürgôsségi diszpécser-szolgálat

Mivel a megyei tanács megszavazta az egységesített sürgôsségi diszpécserszolgálat új székhelyének felépítésére szánt 200 négyzetméteres területet (Florea szerint a megyei tanács elnöke végül megértette ennek fontosságát és az együttmûködés a megyei önkormányzattal javulóban van!), a polgármester kijelentette: 2005 ôszére már itt mûködhet a szolgálat. A beruházás értékét mintegy 800.000 euróra becsülik, amelynek 70 százalékát a városi, 20 százalékát a megyei önkormányzat és 10 százalékát a megye városai állják. Florea szerint a pénzt bankkölcsönbôl fedezik, amit a lakosság fizet majd vissza egy biztosítási rendszerre alapozva. Lesz tehát egy biztosítási díj, amiért a lakosok bizonyos szolgáltatásokat kapnak, például lehetôvé válik a szívbetegek, krónikus betegek monitorizálása stb.

Több mint 21.000 liter bor fogyott

A hét végi borfesztiválon 3.200 üveg bort vásároltak, 6.800 liter mustot és 21.300 liter (kimért) bort fogyasztottak el a várba látogatók. Jó volt az almavásár is, öt tonnát adtak el a termelôk, 820 kilogramm sült gesztenye, közel 2 tonna mititej, 630 kilogramm flekken, 800 darab kürtôs kalács fogyott el többek közt. A polgármesteri hivatal jövôben kiadványt is megjelentet a borfesztiválról, és az elkövetkezôkben nem lehet majd sátrakban árusítani. Ezek helyett többféle rendeltetésû házikókat terveznek, amelyek mind a várbeli, mind pedig a fôtéri kiállításokra megfelelôek lesznek.

Aktuális

Ha a rendszerváltás után szervezett országgyûlési és elnökválasztások mindeddig elsôsorban a többségi nemzet számára voltak fontosak (s bizony látható az EU felé bukdácsolás kitérôirôl, hogy nem mindig választottak jól), a korábbiakban a maga 6-7%-ára biztosan számítható magyar kisebbség számára az idei novemberi választásokon a puszta politikai megmaradás a tét.

Bevallom, soha nem hittem volna, hogy erdélyi magyar emberek, akik saját bôrükön tapasztalhatták a kisebbségi lét minden nehézségét és kényszerû lemondásait, képesek lesznek saját politikai képviseletük ellen fordulni, odáig menôen, hogy az RMDSZ egyes vezetôi iránt érzett ellenszenvük miatt még önmagukat is hajlandóak kiszolgáltatni a magyar elvárásokra a legkevésbé sem fogékony többség kénye-kedvének, most mégis ez a helyzet.

Ezeken a hasábokon már többször figyelmeztettünk az érzelmi politizálás potenciális negatív következményeire, a turáni átok megfoganásának veszélye ma nagyobb, mint valaha. Ha a magyar képviselet kimaradását a leendô parlamentbôl veszélynek tekintjük (márpedig annak kell tekintenünk!), akkor logikusan következik, hogy a politikai képviselet biztosítását csak összefogással érhetjük el, s minden megosztó kísérletnek kizárólag egyetlen reális célja a magyar kisebbség kiszolgáltatása lehet, a szívesen pufogtatott, s a kevésbé felkészült emberek fülének nagyon kedvesen hangzó radikális szólamok dacára.

Hogy Markó Bélát valaki szereti vagy nem, emellett nem releváns kérdés, mindenki magánügye, s tulajdonképpen az is, hogy támogatja-e aláírásával elnökjelöltségét, illetve rá adja-e majd szavazatát november 28-án. Politikai posztulátum azonban, hogy jelölésére - még esélytelenségének tudatában is - mindenképpen szükség van, éppen annak a húzóerônek a biztosítása érdekében, ami a magyarság képviseletét a parlamentbe emelheti.

Öröm, hogy még mindig nagyon sok józanul gondolkodó ember van, s számos olyan fiatal, aki nem csak a fanyalgás és melldöngetés szintjén hajlandó tenni a magyarságért, aki a hamis okoskodás helyett egy csöppet sem látványos, de annál fontosabb munkát vállal. Ilyen például az a lelkes csapat, amely fáradságot nem ismerve keresi fel a potenciális választókat, hogy aláírásokat gyûjtsön Markó Béla elnökjelöltségének támogatására. Szomorú ugyanakkor hallani, hogy feladatuk nehezebb, mint normális lenne. Mielôtt az "ellentábor" ujjongani kezdene, gyorsan jelentsük ki: nem azért, mert nincs elégséges felelôsen gondolkodó magyar, aki hajlandó az íveket aláírni. Arról van szó sajnos, hogy sötét célokat követô propagandától elvakult gyûlölködôk atrocitásainak vannak kitéve azok, akik tenni is akarnak a magyarságért, s nem csupán szónokolnak róla. Magyarnak azzal ágálni, hogy ôt nem érdekli a parlamenti képviselet ügye, tudatos önsorsrontással ér fel.

Persze, nem kötelezô az íveket aláírni, ahogy választásokon részt venni sem, de aki így tesz, igényekkel aligha állhat elô.

Hogy aztán a választások után ki-ki hogyan számol el saját lelkiismeretével, az már egy egészen más kérdés.

Az idei október hatodikai, aradi megemlékezések krónikája sokszínû, sokféle, ahogy az mûködô demokráciákban természetes. Polgári napilaphoz illôen a Nyugati Jelen minden hivatalos felszólaló beszédét leközölte. Más országos demokratikus és helyi lapok szimpátiák szerint, s fôleg támogatóik politikai állásfoglalását tükrözve, azok szája íze szerint számoltak be az eseményekrôl. Sajnos, enyhén szólva, kegyeletsértôek voltak egyesek, napi politikai érdekeiket szolgáló megfogalmazásai. Akinek nem inge, ne vegye magára. Az ôszi, országos választások, kétségtelenül sorsdöntôek mind a többségiek, mind a kisebbségiek számára. Nagy blama, nagyfokú politikai felelôtlenség lenne, ha az RMDSZ és az MPSZ kötélhúzása elütné közösségünket a parlamentbe jutás lehetôségétôl. Ehhez mérhetô felelôsségrôl beszél az alábbiakban Dávid Ibolya, az MDF elnöke, aki ezúttal magánemberként volt jelen Aradon, három helyszínen, október hatodikán.

Mint ismeretes, az aradiak családtagként szeretik, s politikusként tisztelik Dávid Ibolyát.

Autogramkérôk, tisztelôk népes csoportja vette körül mindhárom helyszínen a Szabadság-szobor szabadítóját.

Magam is beálltam a sorba. Arra kértem, egyszerû szavakkal, közérthetôen fogalmazza meg a magyar Golgota üzenetét.

- Hosszú évtizedek után, 2004-ben Aradon ismét három helyszínen emlékeztünk a negyvennyolcas szabadságharcra: a minorita templomban, a Szabadság- szobornál s a Vesztôhelyen. Visszaállt a régi rend. A templomban imádkozunk. A Vesztôhely a fôhajtás helyszíne. A Szabadság-szobor mindig is a jövônek (a jövôrôl) szól(t). Ott, a jövônek szóló üzeneteket fogalmazzuk meg. Szembesülünk a napi valósággal, hogy a kivívott szabadságot naponta ôrizni, védeni s gyakorolni kell.

Hiszem azt, hogy a nemzet méltósággal éri s éli meg újraegyesítését a közös Európában. Ezért megóvom szent ünnepeinket. Ne áldozzuk fel azokat a napi politika oltárán. Hiszen a szabadságért elôdeink megszenvedtek. Az aradi tizenhárom vértanúsága intô jel. Üzenete van. Felelôsséget ró az anyaországiakra a határon túliakkal szemben. Ügyelnünk kell arra, hogy az unióba nyíló ajtó ne csukódjon be a környezô országok elôtt, hogy a határon túliak is bejuthassanak a közös Európába.

- Ide kapcsolódna következô kérdésem. A határon túliaknak milyen esélyük van a bejutásra, a kettôs állampolgárságra? Mivel számoljanak? Mire számíthatnak? Milyen elôny és hátrány eredeztethetô ebbôl a státusból?

- A kettôs állampolgárság a választás szabadságát kínálja annak a határon túlinak, akinek felmenôi magyarok voltak, hogy eldönthesse, élni kíván-e a törvény adta lehetôséggel, hogy szülôföldjén marad, vagy továbbköltözik Magyarországra, vagy még távolabb, Európába. És lesz törvény adta joga, hogy otthont teremtsen az anyaországban, vagy letelepedjen valahol Európában. Jelent kedvezményes honosítást. Kaput nyit minden határon túli magyarnak, akiknek mi felelôsséggel tartozunk. Magyarország uniós csatlakozása nem jelenthet újabb vasfüggönyt. A mi, anyaországi szabadságunkat, gyarapodó lehetôségeinket, meg kell osztanunk a határon túliakkal, akik nem tehetnek arról, hogy békeszerzôdések, diktátumok ide-oda tologatták a határokat. Sorsunk, nyelvünk közös, egyazon nemzet fiaiként. Ezért, nyugodt szívvel legyünk szolidárisak a határon túliakkal. Az uniós csatlakozás elôtti félelmek nem igazolódtak be. Nem indult emberáradat Szlovéniából, a Felvidékrôl vagy máshonnan. Nem vagyunk költözô madarak. Akit az élet rákényszerített, az eddig is elment, ezután is elmegy. A magyar törvényhozók felelôssége, hogy megszavazzák a törvényt, hogy ne bizonytalan kimenetelû népszavazás döntsön. Ne hárítsuk másokra a döntés felelôsségét. A felelôs többségi döntés jelentsen többet s jobbat. A parlament és a politikusok felelôssége legyen számonkérhetô a nemzetpolitika vonatkozásában is.

A Magyar Polgári Szövetség vezetése pénteken este, Székelyudvar-helyen úgy döntött, hogy a szervezet megpróbál saját jelöltlistákkal részt venni a törvényhozási választásokon. Szász Jenô MPSZ-elnök szombaton elmondta: a területi szervezetek jelen lévô elnökei úgy döntöttek, hogy a jövô héten elkezdik az MPSZ bejegyzéséhez szükséges 25.000 támogató aláírás összegyûjtését.

Szász kifejtette, az Európai Bizottság országjelentése pozitív jelzés az MPSZ számára, mivel a dokumentum bírálatot tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei nem indulhattak önállóan a helyhatósági választásokon.

Az MPSZ megpróbálja tizenöt megyében és a fôvárosban összegyûjteni az aláírásokat és reméli, hogy a választási törvény lehetôvé teszi az akció lefolytatását, mondta Szász Jenô.

Az MPSZ elnöke szerint ha a szövetség önálló választási részvételét megakadályozzák, jelöltjei egy román párt listáin indulnak a parlamenti választásokon.

Tôkés László, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület püspöke ezzel szemben pénteken este azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy a Magyar Polgári Szövetség nem vehet részt a parlamenti választásokon egy román párt listáin, mivel ez veszélyeztetné az autonóm magyar politikát.

(MTI) A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) október 15-én, a Bocskai-féle szabadságharc négyszázadik évfordulóján rendezett megemlékezésén indítja el a kettôs állampolgárságról szóló népszavazást támogató kampányát, amelyben a tervek szerint levelekkel bíztatnak majd a részvételre - jelentette be Patrubány Miklós, a szervezet elnöke hétfôi, budapesti sajtótájékoztatóján.

"Tekintettel arra, hogy (...) az Alkotmánybíróság tárgysorozatba vette a kettôs állampolgárságról szóló országgyûlési határozat ellen benyújtott óvások tárgyalását, úgy értékeljük, hogy karnyújtásnyi közelségbe érkeztünk a népszavazás tényleges lebonyolításához" - indokolta Patrubány Miklós a kampány elindítását.

Hozzátette: az Üzenet haza címû akciót az MVSZ október 15-én, a Bocskai-féle szabadságharc négyszázadik évfordulóján, a Hôsök terén rendezendô megemlékezésen indítja el. Ekkor a nagyszalontai Bocskai István Alapítvány kezdeményezésére meghirdetik "azt a világméretû programot, amelyben a külföldi magyarok úgynevezett kopogtató levélben fordulnak magyarországi honfitársaikhoz és arra bíztatják ôket, hogy ezen a népszavazáson (...) vegyenek részt" - közölte.

Az MTI kérdésére válaszolva elmondta: az alapítvány vállalta, hogy mintegy 5.000 képeslapot nyomtat ki és azokat eljuttatja Nagyszalonta valamennyi magyarországi testvértelepülésének, illetve több más határon túli település is jelezte, hogy bekapcsolódik a levelezôs kampányba. Az MVSZ csak azt tartaná sikernek, ha a népszavazáson legkevesebb 60 százalékos lenne a részvétel és több mint négy millióan szavaznának igennel - fûzte hozzá az elnök.

(MTI/AFP) Már jó ideje elôre örült a szabadságnak Hasszan Juszef Shihab és családja. Ami azonban rövid kikapcsolódásnak indult a tábai Hilton hotel pálmafái alatt, az lidérces álomként ért véget csütörtökön este a 39 éves egyiptomi férfi, anyósa, felesége és leányuk számára. "Éppen az ötödik emeleti szobámban aludtam, amikor nagy erejû robbanás a magasba dobta az ágyam, az ablaküvegek kitörtek" - emlékezett vissza Shihab. Elmondta, hogy amikor kilépett szobája ajtaján, lángok nyaldosták körül, hullákat és vér borította embereket látott maga körül.

Shihabnak sikerült családját biztonságba helyeznie. Amikor vissza akart térni a szobájába, hogy legalább az irattáskáját kimentse, akkor jutott csak el tudatáig a borzalmak apokaliptikus mérete. "Csupán a lépcsôkön tíz hullát láttam, félig elégtek, darabokra tépte ôket a robbanás. Egyiket a kijárathoz vonszoltam, hiányzott az egyik karja. Amint lefelé haladtam egyre borzalmasabb látvány tárult elém. Mindenütt hullák hevertek szanaszét, egy törzsérôl leválasztott fej szemei egyenesen rám bámultak. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a képeket" - fejezte be Shihab.

Az izraeli televízióban egy még sokkhatás alatt álló asszony beszámolt róla, hogy miként ugrottak a biztos halálba családok a szálloda ablakaiból. Inkább meghalni akartak, mint elevenen elégni.

A kereken 400 szobával rendelkezô Hilton szálloda komplexumban kaotikus állapotok uralkodtak pénteken. A robbanás ereje ledöntötte az épület egy részét, és még nem tudni, hogy hányan maradtak a romok alatt. A robbanások idôpontjában a szálloda vendégei közül sokan a földszinti étteremben vacsoráztak. Shihab dicsérettel említette a szállodai személyzet hidegvérét. Az általános pánik ellenére sem veszítették el a fejüket. A kijáratokhoz segítették a szálloda vendégeket, hogy a közeli strandra menekülhessenek.

Már röviddel a merénylet után izraeliek százai siettek a közeli határra. Izraeli mentôautók a közeli Eilat kórházaiba szállították a sebesülteket. A menekülôk áradatának láttán kezdetben pánik tört ki az egyiptomi határôrök soraiban, a levegôbe lôttek és senkit sem akartak hivatalos papírok nélkül átengedni a határon. Péntekre azután rendezôdött a helyzet, a határon átlépô izraeliek áradata azonban folytatódott. Elnyûtt arccal, reszketô ajakkal egyre csak ezt hajtogatta egy asszony: "Nem akarunk itt maradni. Egyet akarunk csak: hazatérni". Nemzetközi hírnévre az 1982-ben épült Hilton szálló 2001-ben tett szert, amikor izraeli és palesztin küldöttek a békérôl folytattak itt megbeszélést.

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésének vitát kavaró döntése alapján azok az Unirii negyedi lakók, akik lemondanak a távhôszolgáltatásról, közel 50 millió lejes leválási díjat kell fizessenek. Amennyiben egyéni hôközpontot szerelnének fel, akkor ennek a költsége, díjjal együtt meghaladhatja a 100 millió lejt. A határozathozatalt a tanács azzal indokolta, hogy vissza kell térítenie a negyedben levô kazánház korszerûsítésre költött közpénzt. S míg az Energomur vezetôi azt állítják, a minôséget meg kell fizetni, addig a mikrohôközpontokat forgalmazó cégtulajdonosok más véleményen vannak. Szerintük ez illojális konkurenciát jelent, mi több, alkotmányellenes döntésrôl van szó, mivel a szolgáltatás-választás jogát vonják meg a lakóktól.

Garancialevél pálfordulás esetén

- Ezt a határozattervezetet csakis egyoldalúan gondolták át - mondja Ferenczi János, az Euranis Kft. hôtechnikai részlegvezetôje, miután alaposan átolvasta a szóban forgó helyi rendeletet.

Az emberek azért szereltetnek egyéni hôközpontokat, mert sokat fizetnek, fáznak és szegények. Ügyfeleink közül többen arra panaszkodtak, hogy felsôbb emeleteken laknak és oda nem jut el a meleg víz, vagy ha igen, akkor sokáig kell nyitva tartani a csapot, s ez mind veszteség. Egy 2-3 szobás lakásban az egyéni hôközpont beszerelése 50 - 60 millió lej körül van, ezt is alig tudják kifizetni. A tanács most még büntetéssel is sújtja ôket. Ezen túl a döntés mindenképpen befolyásolja a szabad piacot. Az utóbbi idôszakban eladásaink így is 15-20%-kal csökkentek. Miért nem hagyják, hogy az emberek azt csináljanak, amit akarnak a saját lakásunkban? - tette fel a kérdést ingerülten a mérnök.

Ez a rendelet több mint 30 olyan céget érinthet, amely forgalmaz, beszerel és szervizel ilyen kazánokat, így valószínû, hogy az érintettek akár törvényszéken is megóvják a tanácsi határozatot - mondta a hôtechnikai szakember.

Ha megfelelô a szolgáltatás, az emberek nem válnak le

A beruházás értékéhez semmi köze a fogyasztónak - véli Itu Alexandru, a marosvásárhelyi Iton cég vezérigazgatója. Ha az indoklást ilyen szempontból elemezzük, akkor emiatt is téves a tanácsi határozattervezet felvetése. Egy cég azért fektet be felszerelésekbe, technológiába, hogy klienseket vonzzon. Amennyiben a beruházás nem tükrözôdik a díjakban, abban, hogy ezáltal kevesebbet kell fizessenek jobb szolgáltatásért, akkor valami nincs rendben. A lakosokat csak az érdekli, hogy annyit fizessenek, amennyit elfogyasztottak. Sokan elsôsorban ezért akarnak egyéni hôközpontot szerelni. A lakónak nincs közvetlen szerzôdése az Energomurral, a szolgáltatóval, így nem kötelezhetik a díj alkalmazását. A leválás esetén a lakótársulás kell elsôsorban beleegyezzen, így csakis a közgyûlésen dönthetik el, hogy melyik szomszéd milyen hôszolgáltatót válasszon. Amennyiben a tömbházban van már hôenergia- mérôóra, akkor ezentúl az Energomurnak már semmi köze ahhoz, ki hogyan gazdálkodik a hôenergiával. Elôállhat egy érdekes eset: ha valaki nem tudja fizetni a távhôszolgáltatást és emiatt leválasztják a hálózatról, akkor az 50 milliós leválasztási díjat ki és hogyan fizeti ki? Erre nem gondolt a tanács?

Ami a határozat másik vonatkozását illeti, valóban hátrányos helyzetbe hozta a mikrohôközpontokat forgalmazó cégeket. De ez csak hab a tortán. Olyan bonyolulttá és költségessé tették a leválást, hogy nagyon sokan emiatt nem is próbálkoznak. Amióta bevezették az új módszert (sz. m.: 2004. április 26-i 15-ös helyi tanácsi határozat) jóval kevesebben vásárolnak kazánokat. S hogy mire kérik a pénzt? Például van egy olyan 550.000 lejes tétel, amit adatfeldolgozásra (cheltuieli de procesare date) (!!!) kell fizetni. Egyesek nálunk így értelmezik a mûködô piacgazdaságot!

- A tanácsi határozat egyértelmûen alkotmányellenes, ellentmond a versenytörvénynek és korlátozza a szolgáltató választás jogát. Emiatt több kazánház forgalmazó, szerelô és szervizelô cég együtt szeretnénk egy beadvánnyal fordulni a prefektúrához, amivel kérjük, semmisítsék meg e határozatot. Így kérjük cégtársainkat, amennyiben egyetértenek velünk, csatlakozzanak e felhíváshoz - mondta lapunknak Itu Alexandru.

Ésszerûtlen beruházás

" Miért "csináltak" egy ilyen nagyméretû beruházást, ha nem rentabilis? - tette fel a kérdést Demeter Zoltán, a Deltatherm cég tulajdonosa. Azt megértjük, hogy az Energomur is próbálkozik fennmaradni a piacon, de ha nem megy, akkor nem ilyen módszerekkel kell "hûségre" kényszerítenie az ügyfeleket. Mi is behoztunk több mint 1000 kazánt, aztán megjelentek a nagykereskedôk, csökkent az eladás, most pedig az ilyen rendeletek rontják a piacot. A kérdés megint csak az, kinek az érdekeit védik ezzel? Ügyfeleink tôlünk azt igénylik, hogy a berendezések legyenek biztonságosak, alacsony fogyasztásúak, de biztosítsák a jó fûtést és meleg vizet. Ha mindez a távhôszolgáltatónál is biztosított lenne, akkor senki sem akarna leválni. Úgy tûnik, másként van. Ami az árat illeti, lenne még egy megjegyzés: a távhô díját támogatja az állam. Mi történik akkor, ha ez megszûnik, milyen összegre rúg majd a közköltség? Erre nem gondoltak a tanácsosok? Egyetlen módja van annak, hogy elérjék, mindenki annyit fizessen, amennyit fogyasztott, amennyiben költségmegosztókat szerelnek. De ez sem olcsó, hiszen egy lakásban a megfelelô vezetékekkel együtt a csapok és a költségmegosztó ára eléri a 40 milliót. A beruházás majdnem ott van, mintha egy egyéni hôközpontot szerelnének az érintettek. Ami a költségeket illeti, az sem elhanyagolható, hogy annak az ingatlannak az ára nagyobb, amelyikben egyéni hôközpont van - mondta

Demeter Zoltán, majd hozzáfûzte:

- A törvénnyel kezemben bizonyítom, hogy illegális döntést hozott a tanács, mivel a leválást szabályozó 2002/73-as kormányrendelet szerint "a távhôszolgáltató nem akadályozhatja meg a leválást". Persze, mondhatják, hogy nem akadályozzák meg, de ilyen díjjal - kényszerhelyzetbe hozzák a fogyasztót.

Mit lehet tenni? Helyi szinten nem sokat - mondta a Deltatherm tulajdonosa - talán a hôközpontokat forgalmazó cégek országos szövetsége léphet e téren, mert e téma nemcsak nálunk váltott ki vitát, hanem az ország más helységeiben is gond.

A minôséget meg kell fizetni

Kényszerhelyzetbe került az Energomur - magyarázza Bota Zoltán, a marosvásárhelyi távhô- szolgáltató vállalat mûszaki igazgatója és Bauer Andrea, a beruházási osztály vezetôje.

A Cisnadie utcában, Meggyes-falván és az Unirii negyedben egyszerûen megtagadta a hôenergia- szolgáltatást a Prodcomplex, az Azomures, illetve az utóbbiban a fotógyár. Így nem volt mit tenni, lépni kellett. Mivel az Energomur a helyi tanácshoz tartozik, így beruházásra csak közpénzeket költhetünk. Ha a tanácsosok eldöntötték mennyit és hova kell befektetni, akkor mi ezt követjük. A minôségnek ára van és ezt meg kell fizetni - vallja az igazgató. Számításai szerint az Energomur által szolgáltatott hôenergia díja nem sokkal magasabb az egyéni hôközpontokban elfogyasztott földgáz áránál. S emellett a város pénzén még gondoskodnak arról is, hogy korszerûsítsék a kazánokat, felújítsák a hálózatot. Az EU-konform hôenergia-szolgáltató törvény szerint minden lakásba külön- külön költségmegosztókat kell majd felszerelni, ebben az esetben pedig lehetôség nyílik arra, hogy minden fogyasztó a hôenergia-szolgáltatóval kössön szerzôdést, nem úgy, ahogy jelenleg, azaz a lakótársulás áll kapcsolatban az Energomurral.

- Amennyiben az igazgató árban és minôségben megfelelônek tartja a távhôszolgáltatást, akkor miért akarnak mégis leválni ügyfeleik a hálózatról? - kérdeztük.

- Ha jobban utánaszámolnak, többet költenek az egyéni hôközpontok beszerelésére, mint amennyi a haszon. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az energiahordozóra ugyanannyit kell fizetni, mint az Energomurnak, akkor még hosszú távon sem térül meg a beruházás. Az emberek a lakásbeli hidegért a távhôszolgáltatót okolják, de azt nem ellenôrzik, mennyire zárnak az ajtók, az ablakok, milyen a hôveszteség. Azt kell megállapítanom, hogy valóságos státusszimbólum lett az, ha valakinek van egyéni hôközpontja - állítja az igazgató.

Eléggé különös ez utóbbi állítás. Tapasztalatunk szerint a fogyasztók azért hagyták faképnél a távhôszolgáltatókat tízezrével nálunk és országszerte, mert megelégelték, hogy azért fizessenek egyre többet, amit nem használtak el. Vagyis a maguk urai kívántak lenni, amihez joguk van. Akkor is, ha az inkriminált határozatot megszavazó tanácsosok s a szakvállalat illetékesei ezt nem értik. Így aztán azon sem csodálkozhatunk, hogy szándékukban áll amolyan kényszerfogyasztóvá tenni bennünket további euroblablával körített határozatokkal. Hacsak meg nem szólalnak az ügyben a fogyasztóvédôk, a Versenyhivatal, s miért ne, a prefektus, a törvényesség legfôbb ôre. Hát ôrködjön, ha azért fizetjük!

Megpezsdült pár napra az élet Dicsôszentmártonban, legalábbis a magyar lakosság élete: kulturális mûsorral kezdôdött vasárnap a Dicsôszentmártoni Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozat, az elsô mozzanatra a volt zsinagógában, a jelenlegi Magyar Közmûvelôdési Központban került sor.

Az estet dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllô Alapítvány elnöke nyitotta, aki elmondta, az alapítvány kezdeményezte a Napokat, e minden réteghez szólni kívánó ünnepet. Szent Márton napja adja az alkalmat, az ünnepséget azonban, a hideg és a még nem létezô zsinagógabeli fûtésrendszer okán, hamarabb szervezték meg. Az egységet kívánja bizonyítani e rendezvénysorozat, azt az egységet, amely annak ellenére, hogy hivatalosan a magyar ajkú lakosság számaránya 20%-nál alacsonyabb, hogy még mindig nem tették ki a háromnyelvû helységnévtáblát, hogy még mindig felhôsek a kapcsolatok a városvezetôkkel, a dicsôi magyarság minôségi kulturális rendezvényeket képes szervezni.

Kakassy Sándor után Borbély László képviselô szólalt fel, aki az e vidéken nehezen, de mégis megôrzött magyarságról beszélt. A két, Erdôszentgyörgyön emelt, mégis bözödi templom példáját idézte: a magyarság mindig ott volt, ott van, és ott lesz. Végül ígéretet tett a zsinagógabeli fûtésrendszer felszerelésének támogatására.

Az ünnepségen részt vett Hajdúszoboszló testvértelepülés küldöttsége és tánccsoportja is, Tocsik Tamás, az ottani iskola igazgatója köszöntötte az egybegyûlteket, majd a vajdasági negatív példa említésével vázolta fel az egység fontosságát, a széthúzás romboló erejét. A vendégek nem jöttek üres kézzel: 300.000 forint értékû magyar nyelvû tankönyvcsomagot hoztak a helyi iskolákban tanuló gyerekeknek: az adománnyal kapcsolatosan Szörényi Tibor, a Mozaik Kiadó terjesztôje szólt.

Az est második részében a hajdúszoboszlói Szabó László Szakközépiskola tánccsoportja lépett fel, mûsoruk két részre osztották: az elsô az észhez, a második a szívhez kívánt szólni.

Különbözô táncokból és zenékbôl állították össze mûsorukat, amelynek nagy részére saját koreográfia szerint táncoltak: ilyen volt a Ghymes zenéjére írt saját táncetûd, a Mikor mentem hazafelé... címû, több tételes, különbözô kultúrák táncaiból és zenéjébôl összeállított összetett tánc, és az István, a király részleteire játszott táncszínház-féle. Eredeti szépségében láthattunk román tapsostáncot is. Az elmaradhatatlan szavalat (Reményik Sándor: Az ige) után a vámosgálfalvi iskola hagyományôrzô tánccsoportja gondoskodott egy kis csárdásról a zsinagógában. Végül a dicsôszentmártoniak adták át ajándékukat a hajdúszoboszlói küldöttségnek.

Mint említettük, megnyitómûsoron vettünk részt, az elkövetkezô napokban kiállításokon, koncerteken, rendezvényeken vehet részt a város magyarsága. Immáron negyedszer.

Érvénytelen a választás

Mivel az európai uniós elôírások szerint a fogorvosok külön szakmai szervezetbe kell tömörüljenek, a vonatkozó jogszabály alapján szombaton szervezték meg a Fogorvosok Kamarája (Kollégiuma) megalakulása érdekében történô szavazást. Ez alkalommal kellett volna megválasztani a megyei vezetôséget és az országos közgyûlésen Maros megyét képviselô küldötteket. Bár a szervezôk szerint mindent megtettek a választás zökkenômentes lebonyolítása érdekében, a megyében nyilvántartott 349 fogorvosból mindössze 86-an jelentek meg szavazni a sürgôsségi kórház e célra berendezett elôadótermében. Mivel a szabályzat szerint a választás sikeréhez kétharmados többségre lett volna szükség, a szombati szavazás érvénytelennek tekinthetô. Pedig voltak, akik a megye távoli sarkából jöttek el Marosvásárhelyre e célból.

Amint dr. Konrád Judit közegészségügyi aligaqzgató tájékoztatott, a következô fordulót október 23-án tartják.

Jegyzet

Vasárnap délután. Reggel óta kitartóan zuhog az esô, a lehelet látszik a levegôben. Embert alig látni az utcákon. Aki csak teheti, otthon, a melegben marad.

Tréningfelsôs barna férfi kimért léptekkel sétál. A buszmegállóban egyetlen személy, azt veszi célba. A férfi még egyszer hátrafordul, meggyôzôdni, rajta kívül más nem jár az úton. Két lépésre van a lánytól, amikor hirtelen lehajol. Sárga karikagyûrût kap fel a földrôl, meglepett arcot vágva mutatja a lánynak. "Nézze, aranygyûrû, most találtam. Biztosan valaki elejtette. De nekem nincs mit csinálnom vele, nem érdekli magát? Olcsón adom..." - nyomja megszakítás nélkül a betanult szöveget. A férfi szemerkényit sem bizalomgerjesztô. Borostás arca, kócos, piszkos haja, ápolatlan külseje, szagos ruházata kételkedésre készteti az alkalmi vásárlót. S amikor éppen belemenne a vásárba, eszébe villan egy régebbi történet.

Évekkel ezelôtt a helyi írott sajtó többször cikkezett a földön talált "aranygyûrût" kínálgatókról. A forgatókönyv ugyanaz, mint a két nappal korábban Marosvásárhely egyik fôútján történtekkor. Sötét bôrû egyén az utcán gyanútlanul közlekedô személyek elôtt hajolt le hirtelen, s felvett egy "aranygyûrût". Hogy meggyôzôbb legyen, egy harmadik személy is elôkerült, aki bizonyította, nemesfémrôl van szó. A több millió lej értékû tárgy párszázezerért cserélt gazdát, aki aztán mosogatás közben tapasztalhatta, értéktelen rézgyûrût vásárolt. A becsapott személyek a rendôrséghez fordultak, s a sajtóban letartóztatásokról cikkeztek.

A lány megrázza a fejét, nem vásárol. A férfi bosszúsan vágja zsebre a gyûrût. Pár méterrel tovább esernyôje alatt nôi alak fordul be egy mellékutcába. A férfi utána szaporáz.

Néhány évig megfékezôdni látszott ezen kisstílû bûnözés. Talán ezek az évek voltak, amikor a törvénysértôk büntetésüket töltötték. A büntetés ideje lejárt, s az új törvények nyomán több bûnözô szabadlábra került. Csak rajtunk áll, hogy ne essünk a csalók prédájává!

Hatvan felé az embert óhatatlanul meglegyinti az elmúlás lehelete. Érzi, hogy valamiféle számvetésre volna szükség, akár ideiglenesre is, de elhessegeti a gondolatot: ráérünk arra még. Aztán egy ostoba baleset ráébreszti, milyen közel jár a halál. Mennyire együtt élünk elmúlásunkkal. A betegségben magára marad ki-ki a maga kisebb-nagyobb fájdalmával, fájdalmaival. A lelkiekkel is, vagy csak azokkal igazán. Kényszerû magányomban mindenféle csellel próbáltam szabadulni a fájdalom meg a gyógyulás kétsége által okozott depressziótól: rádióztam, tévéztem, szomorkodtam, sajnáltam magam, kiültem az erkélyre, néztem a lent nyüzsgô népet, egyszer tán magamat is látni véltem egy amerikás cekkerrel a kezemben, amint átsurranok a másik oldalra... Bagolyszemeket rajzolt arcomra a tévé. Néhányszor megpróbálkoztam az olvasással is - idegesített. Máskor megtette valami vidám olvasmány, mint a Svejk vagy egy Péhoward - az "érában" ezekkel ûztem el a belsô nyomorúságot. Egyik nyáron elejétôl végig olvastam az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár elsô kötetét. Most undorral fordultam el mindentôl, ami betû. De az újságokat, folyóiratokat azért átnéztem. A kolozsvári Helikont (új nevén is) rendszeresen olvasom (elôdje, az Utunk egy vagy két hónappal idôsebb csak nálam). És megakadt a szemem Létay Lajos öregkori lírájának gyöngyein. És gyönyörködni kezdtem. Sejtelmek címû verse így hangzik: "Ma oly boldogan ébredtem fel, / mintha fogtam volna kezed, / oh, be ragyogó volt e reggel, / minden reggelnél reggelebb. // Mire gondoltam volna: élek, / meleg az ágy és nyugtatón / szólnak rám álmok, szenvedélyek, / akár tovább is alhatom. // Simogass át a másvilágba, / simogasd át az arcomat, / hogy szemem lehunyva is lássa / szépségedet, mi itt marad. // Veled legyek még, tovatüntén / életemnek - oly muló már! / mint árnyék a tó sima tükrén, / ha száll fölötte egy madár."

Váratlanul berepült egy lepke az ablakon. Nem rándult meg az arcom, nem kaptam légycsapó után. Hagytam, hadd szálldosson kedvére. Ettôl a mozzanattól számítom gyógyulásomat.

Érdemes benézni a Bernády Ház emeleti galériájába, ugyanis szemet gyönyörködtetô, kalandos körülmények között készített fotókat láthatunk a falakon. Három marosvásárhelyi és egy kolozsvári fiatal merész és megvalósított tervének gyümölcsei ezek a képek: a Mont Blancnak, Európa tetejének portréi.

Lucian Stoica, Kovács Róbert és ifj. Borbély Zoltán, valamint a kolozsvári Sabin Muresan még a nyáron eltervezték a hegy megmászását, és egy szerencsés véletlennek köszönhetôen a Franciaországba utazás is megoldódott, így szponzorkeresés (és találás) után elindultak meghódítani a 4807 méteres fehér hegyet. A sikeres csúcsmászásról, többnapos kemény hegymászó túráról készített fényképeket láthatja ezúttal a tárlatlátogató.

A múlt hét közepétôl látogatható kiállítást Vajda György fotóriporter, lapunk munkatársa nyitotta meg, majd a jelen levô hegymászók is szóltak a közönséghez, élményeiket, tapasztalataikat sûrítették pár mondatnyi hozzászólásokba. Mint megtudtuk, a túra nemes cél érdekében (is) szervezôdött: a verespataki ciántechnológiás aranykitermelés elleni kampányra szerette volna a hegymászócsoport felhívni a figyelmet. A fotókhoz pedig egy kis ízelítô Borbély Zoltán élménybeszámolójából: "Nem tartott sokáig, míg újból sziklára jutottunk, és kisebb kapaszkodó után elértünk a Mont Blanc talán legveszélyesebb szakaszához, a Grand Couloir-hoz, nevezzük Nagy Folyosónak. Ez egy körülbelül 70-80 méter szélességû, meredek, havas lejtô, olyan, mint egy megdôltött vályú, ezen visz keresztül az ösvény. A veszély onnan ered, hogy fentrôl állandóan kisebb-nagyobb kôlavinák indulnak, ezek nagy sebességgel száguldanak alá a mélybe, magukkal sodorva a netán az ösvényen talált balszerencsés hegymászót is. Segítségül szolgálhat a már feljebb mászók kiáltása, ôk hamarabb észreveszik az alázúduló köveket. (...) Ezúttal kegyes volt velünk a hegy, szerencsésen átjutottunk. Itt újból szikla fogadott, a hágóvasak lekerültek. Még le sem vettük ôket, erôs kiáltásokra lettünk figyelmesek. Ezúttal egy hatalmas kô pattogott lefele, valósággal hallani lehetett, ahogy süvít a levegôben, aztán kisodródott a folyosó szélére, és velünk egy magasságban, a túloldalon csapódott neki a falnak olyan erôvel, hogy a nagy kô szilánkokra tört. Mi csak egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit, tudtuk, hogy szerencsénk volt. (...) Vallot menedékház - 4362 m. Miért is lenne más, mint a többi, ez is egy - szikla csücskére helyezett - szegecselt alumíniumdoboz. Kísérteties világ uralkodik ott bent, amikor az ember belép, mintha egy másik világba tekintene be. Lakatlan, csak sürgôsségi esetekre ajánlott hely ez, amely ellenben sok életet mentett már meg eddig. (...) Erôs köd, és hideg szél fogadott kint bennünket, de mindannyian örvendtünk, hogy magunk mögött hagytuk a Vallot- házat, túlvilágával együtt. (...) Baloldalról egy gerinc mögött a Nap is hegymászást gyakorolt, talán jobb tempóban, mint ahogy mi haladtunk felfelé. Olyan volt, mintha valaki egy óriási tábortüzet rakott volna a gerinc mögött, és annak fénye világította volna meg az eget. Elôttünk is felelevenedett a táj." - szól az élménybeszámoló. Annak pedig, aki ellátogat a kiállításra, igaz, képek útján, de hasonló élményben lehet része. Mert nem mûvészfotónak készültek a képek, de jó néhányuk annak is megállja a helyét: mint például az említett Grand Couloir képi megörökítése. Idôrendi sorrendben láthatjuk a képeket, és ez is hozzásegít ahhoz, hogy átérezzük a már látott (vagy még sohasem látott) Fehér Hegy csodálatos arcait.

Ui.: a csoport jövôre a Kaukázusba készül....

Olvasó

A katolikus nép mindjárt seregestôl kezdett hozzánk jönni, kérve tisztelendô Notho Gáspár minorita atya jelenlétében, hogy nyelvükön beszélô magyar papról gondoskodjam. (...) Majd kettô, majd három olasz idôzik itt, kikkel ezek a misszionáriusok fecsegve tárgyalják ügyeinket, nekünk nem prédikálnak, velünk még lelkiekben sem érintkeznek, gyónásainkat akár oláh, akár magyar nyelven végezzük, örömest meghallgatják, még ha egy szót sem értenek belôle, ha pedig valamelyikünk gyónik, semmi felvilágosításban és lelki oktatásban nem részesül... Bárhonnan jöjjön nyelvünket ismerô pap, sem házba, sem templomba nem engedik be..."(Jassi)

A jelentés visszatérô motívuma a Róma felé küldött panasz és óhaj: a hívek anyanyelvét ismerô papok szükségeltetnek: "Nekünk ne adjon kóbor barátot, hanem a nyelvünkön értô papot, aki minket és gyermekeinket saját nyelvünkön tudjon tanítani" (Tatrosváros)

A XVII. század derekán élt moldvai csángómagyarok sorsáról a legszámottevôbb helyzetjelentés Bandinus Márk marcianopolisi érsek, misszionárius fôpap tollából származik, aki 1646. október 19. és 1647. január 20. között végzett moldvai pasztorációs útjának tapasztalatairól számol be a Szentszéknek. A római Szentszék 1622-ben hozta létre a Hitterjesztés Szent Kongregációja (de Propaganda Fide) szervezetet, azzal a céllal, hogy misszionáriusokat neveljen, és felkészítve ôket olyan országokba küldje, ahol az államvallás nem katolikus, vagyis a katolikusok kisebbségben élnek. Ilyen területnek számított az ortodox többségû Moldva és Havasalföld. A misszionárius papokat hivatalosan prefektusoknak, vizitátoroknak nevezték. A missziós prefektusok helyzetjelentései fennmaradtak a Kongregáció könyvtárában, jelentôs forrásanyagot szolgáltatva a moldvai csángómagyarok történetével foglalkozó kutatóknak.

A moldvai katolikusok zömét akkor is a csángómagyarok alkották. A Szentszék óhaja az volt, hogy az ortodox többségû országban létezzék a többségi néptôl anyanyelvében sem különbözô katolikus kovász. Ezért tanúsított közömbösséget a Szentszék a moldvai csángómagyarok anyanyelve iránt. Domokos Pál Péter írja A moldvai magyarság címû könyvében: "1622 és 1818 között 54 missziós prefektust ismerünk név szerint is, akik a moldvai magyarok lelki gondozását vezették, s közöttük egyetlen magyar sincs." Bandinus (polgári nevén Bandulovich) Márk bosnyák nemzetiségû scopiai ferences szerzetes volt, rendkívül mûvelt, intelligens, ügyszeretô és erélyes fôpap. Felettesei mindig a legnehezebb feladatokkal bízták meg. A bosnyák szerzetes 1643-ban pápai bullával kapja meg a marcianopolisi püspöki címet, egy évvel késôbb püspökké szentelik, a fôpapi méltóság egyéb kellékeit nem sikerül Belgrádban megszereznie, ezért egy fiatal pap és két szolga kíséretében, a korabeli fárasztó útviszonyok veszedelmeit kiállva, már 1644. november 5- én Jászvásárba érkezik. Vasile Lupu fejedelem kihallgatáson fogadja, és minden támogatást megígér, ami egy újonnan kinevezett püspöknek kijár. De azonnal megfúrja Zamoyski lengyel püspök, akinek azidáig hatáskörébe tartozott a moldvai katolikusság, az egyház javait pedig Vasile Lupu lengyel titkára bérelte, úgyhogy - bár a fejedelem kijelenti, hogy a pápa ajánlólevelét "úgy tekinti majd, mint szép aranyövet, amelyet örökösen szíve fölött hord erôs pajzsként a püspök ellenségeivel szemben" - titokban rögtön levelet küld a pápának, egy másik püspök kinevezését kérve.

Bandinus Bákóba megy vissza, híveihez. Egy évet vár a palástra és a fôpapi kellékekre, aztán pásztorlevélben értesíti híveit pasztorációs útja megkezdésérôl. Segítsége Beke Pál jezsuita atya, aki olyan nívós iskolát alapít Jassiban, ahová az ortodox bojárok is járatják gyermekeiket. Az atya nemcsak szakmai segítôje, hanem barátja és lelki támasza is a hatalmi fondorlatok áldozatává vált fôpapnak.

1646. október 19. és 1647. január 20. között Bandinus meglátogatja mindazokat a moldvai településeket, ahol értesülései szerint katolikusok is élnek. A Dnyeszter partján fekvô Csöbörcsököt a török-tatár beütések miatt nem kereshette fel. Elkerül még 29 olyan csángómagyaroktól lakott települést is, állapítja meg Domokos Pál Péter, amelyek 1646 elôttrôl datáltak, tehát léteztek, de "e késôbb napfényre került filianevek a Bandinus jelentésében szereplô környék falvai vagy szomszéd települések gyûjtônevei alatt lappanghattak".

Bandinus 41, jobbára magyarok lakta moldvai településen 1020 csángómagyar családfô nevét jegyezte fel, hozzávetôlegesen 5000 csángómagyar katolikus lelket számolva össze. Jelentését 1647-ben írta meg. Magára maradt, mert Beke Pált is elmarták mellôle (hét moldvai pap nyilatkozta eskü alatt, hogy Beke meg akarja fosztani ôt püspöki székétôl). Betegeskedni kezdett, 1650 februárjában elhunyt.

Jelentése reneszánsz sokoldalúságról tanúskodik. Nem elégszik meg (mint más misszionáriusok) a moldvai katolikus egyház siralmas helyzetének felpanaszolásával, hanem szól a török fennhatóság alatt sínylôdô nagyfejedelemség - keleti határa a Dnyeszternél van - földrajzáról, gazdaságáról, politikai berendezkedésérôl, ismerteti megalapításának legendáját, szót ejt államvallásáról, legfontosabb ünnepérôl, népszokásairól.

*

Mindezekrôl egy friss kötetbôl értesülhet a múlt iránt érdeklôdô magyar és román olvasó. A kötet fejezetei: A Bandinus- kódex és a moldvai csángómagyarok ügye a XVII. század derekán - Bartha György tanulmánya, fenti adatainkat ebbôl merítettük; Bandinus-kódex (fordítója Domokos Pál Péter, a kötet nem a teljes szöveget közli, hanem csupán a moldvai római katolikus egyházra és a csángómagyarok életére vonatkozó részeket veszi át); Pótlás (néhány részlet); Catalogus sacerdotum, diakorum et omnium familiarum catholicarum in Moldavia; Codex Bandinus (V. A. Urechia 1894-es szövege: - memoriu asupra scrierei lui Bandinus de la 1646, urmat de text, însotit de acte si documente); Supliment; Codex Bandinus si cauza maghiarilor ceangai din Moldova la mijlocul secolului al XVII-lea - Bartha György munkája. * BANDINUS, Kétnyelvû kiadás, Editie bilingva, Hargita Kiadóhivatal - Editura Harghita, Csíkszereda - Miercurea-Ciuc, 2004 .

A Magyarok Székelyföldi Társasága együtt a csíkmindszenti egyházközség és Csíkszentlélek község önkormányzatával 2007-ben Attila hun királynak akar egész alakos szobrot állítani Csíkmindszent település tízesek által határolt Havala nevû határrészében, ahol eredetiben megmaradt a tízes településforma. A szobrot Bocskai Vince szovátai szobrászmûvész fogja elkészíteni.

Attila félelmetes híre és titokzatos alakja másfél ezer éve él azoknak a népeknek a szájhagyományában, melyeknek földjén végigszáguldott hódító serege. A magyar régmúlt több vonatkozásban érintkezik a hunok történetével, a székelység pedig a hunok egyenes leszármazottainak tartja magát. Attilát a bátorság és a vitézi tettek példaképének ismerik el. Fia, Csaba királyfi a székely, apja, Bendegúz pedig a magyar Himnuszban is helyet kapott. Ezért úgy gondoljuk, szobra a székely-magyar identitástudat szimbólumává válhat.

A Tamás József segédpüspök által vezetett szoborbizottság felhívást intéz az egész székelységhez és Erdély magyarságához elsôsorban, azokhoz, akik fontosnak tartják múltunk felmutatását az idôben utánunk következô nemzedékeknek, hogy a PAROHIA ROMANO CATOLICA MISENTEA ATTILA HUN KIRÁLY, Agentia BCR Miercurea Ciuc, str. Florilor nr. 17. RO58RNCB2980000014390007 (euró), RO58RNCB2980000014390006 (ROL) folyószámlákra tetszés szerinti összeggel (legkevesebb 10.000 lej) támogassák a Csíkmindszenten felállítandó Attila-szobor elkészítését. Támogatóink neve benne lesz az átadási ünnepségre összeállított emlékkönyvben.

Ha úgy érzed, hogy ezzel segíthetsz a székelységnek, hogy szülôföldjén jól érezze magát és ragaszkodjon gyökereihez, ami a te esélyeidet is növeli, cselekedj mindannyiunk érdekében.

A szoborbizottság nevében:

Tamás József segédpüspök

Az Iskola Alapítvány nevelési-oktatási támogatás projektirodája októberig a 2003-2004-es évre igényelt nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások több mint 60 százalékát folyósította a pályázóknak.

A projektiroda október 6-tól kezdôdôen összesen 410 árva gyerek után utalja a támogatást. Ezek közül 218-an a dévai Szent Ferenc Alapítvány, 28-an a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány, illetve a Dorcas Aid Romania Egyesület, valamint a csíkszeredai Gyermekvédelmi Hatóság gondozásában nevelkednek. Hargita és Kovászna megyékbe további, gondozási rendszerben élô gyerekek után az alapítvány egy második részletben, október végén folyósít támogatást.

Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke

Nagy a különbség a számlázott, illetve a lakásokban mért mennyiség között

Múlt heti lapszámunkban olvasói levél (Nagy Endre: Igazságtalan bánásmód) tette szóvá, hogy a vízszolgáltató vállalat által számlázott vízmennyiség és a lakásokban mért mennyiség között nagy a különbség. A panaszos azt is felrótta, hogy a Mihai Eminescu negyedben 2000. december és 2001. január között több mint duplájára emelkedett a vízfogyasztás, a fûtési költségeket igazságtalanul osztották el. A panaszosok 112 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be az "illetékesekhez", de sem a polgármesteri hivatal, sem a közüzem nem tartotta érdemesnek válaszolni. A helyszínen az "illetékeseket" kérdeztük a problémáról.

"A szolgáltató hatásköre jogilag a fôóráig tart"

- Miért van különbség a lakásokban mért vízmennyiség, illetve a számlázott vízmennyiség között? Illetve miért magas a víz ára Szovátán?

Darabán István igazgató: A szolgáltató azzal az árral "megy", amit a városi tanács, illetve a Közszolgáltatásokat Szabályozó Országos Hatóság jóváhagy. A számlázás a fôóra után történik. Jogilag a szolgáltató hatásköre a fôóráig tart. Az, ami a fôórán belül történik, a tulajdonos társulások "magánügye". Ennek ellenére mi ingyen leolvassuk a belsô órákat is, és elküldjük a tulajdonosi társulásoknak. Azonban van, ahová hónapokon keresztül nem engednek be.

- Mibôl adódik a különbség, ha az órákat önök olvassák le?

- A különbség onnan jöhet, hogy a leolvasások idôpontja nem azonos. Másik ok, hogy a fôóra és a mellékóra között elfolyik a víz. A vezetékek régiek, a veszteséget is fizetni kell.

- A lakók fizetik ezek szerint a veszteségeket?

- Igen, a belsô javítás az ô kötelességük. De van egy harmadik oka is a különbségnek, ez pedig a vízlopás.

- ?

- Azok, akik hónapról hónapra nem engednek be, valamit takargatnak. Sokan leszerelik a vízórát, egyenesbe kötik és lopják a vizet. Tehát a defekciók, a lopás, az idôpont mind különbséget okozhat. De e nélkül a három ok nélkül is lehet eltérés. Minél nagyobb egy tömbház, annál nagyobb az eltérés. Ez a világon mindenhol "bejön".

- Ez azonban nem vigasztalja az embereket...

- Az a csoda, hogy Szovátán úgy mûködik a rendszer, ahogy mûködik.

- A víz minôségét is kifogásolják a lakók.

- A víz minôsége megfelelô. Mi is állandóan ellenôrizzük, a Sanepid is ellenôrzi. Ilyen szempontból nyugodt vagyok.

"A polgármesteri hivatal kényszerhelyzetben van"

Olvasói panasz nyomán Hegyi Mihály alpolgármestert arról kérdeztük, hogy van az, hogy a helyi tanács nem törôdik a lakók érdekeivel az ivóvízellátás tekintetében?

- 1996-ban, az akkori helyhatóság, illetve Lôrincz Pál polgármester 10 éves együttmûködési szerzôdést kötött a közüzemmel ivóvíz-szolgáltatásra, hulladék-elszállításra, víztisztításra, hôenergia- szolgáltatásra és közszállításra. Ezt a szerzôdést a 2000-es választások után az új tanács megtámadta, illetve határozatot fogadott el a szerzôdés felbontásáról és a rendszer visszaszerzésérôl. Ezt a tanácsi határozatot a prefektúra megtámadta és meg is nyerte a közigazgatási bíróságon. Tehát a szerzôdés érvényes marad 2006-ig.

- Milyen indokkal akarták felbontani a szerzôdést?

- A tanács arra hivatkozott, hogy a szolgáltatások nem megfelelôek. 2002-ben a szerzôdéshez járulékos okiratot csatoltunk, amelynek értelmében a polgármesteri hivatalnak beleszólása lehet a vízárakba, kötelezô a javak konzerválása, a minôségi szolgáltatás biztosítása, illetve, hogy a vállalat nem kezdhet alvállalkozásba, csak tanácsi határozattal. A törvényes keretek között kiharcoltuk, hogy a víz árának 33%-át beruházásokra kell fordítani, amit a helyi tanács dönt el, hogy mire. Ebbôl sikerült az új munkálatokat elvégezni: kb. 12 kilométer új csatornarendszert készítettünk, és a vízvezetékek egy részét kicseréltük. A vezetékek régiek, ráadásul sós talajban vannak...

- Az emberek szerint a víz ára magas, a minôsége kívánnivalót hagy maga után. Ha önöknek beleszólása van, miért hagyják, hogy a szolgáltató nyakra-fôre emelje az árakat?

- Errôl csak annyit, hogy Maros megyében Szovátán a legalacsonyabb a víz ára. Azt is tudni kell, hogy a vízárakat a törvényes elôírások értelmében az évi inflációhoz és az energiaárakhoz kell igazítani. Ennek ellenére a helyi tanács csak a minimális árnövelést engedi 2006- ig, akkor új döntést hoznak majd. Egyelôre a polgármesteri hivatal kényszerhelyzetben van.

- A lakók azt szeretnék, ha minden lakóval külön szerzôdést kötnének a vízszolgáltatók, illetve, ha a polgármesteri hivatal ezt követelné a tulajdonosi társulásoktól.

- A törvény értelmében egyéni szerzôdést nem köthetnek, csak a lakótársulásokkal. A szolgáltató a szerzôdést a tömbház elôtti fôórára köti meg a tulajdonosi társulással. Jogos a panasz, hogy a lakók többet fizetnek, mint amennyit a vízórájuk mutat, de a polgármesteri hivatal nem tud beleszólni a szolgáltató vállalat mûködésébe.

A támogatásokat törvény szabályozza

Plugor Ferenc a szarvasmarhatartó gazdák nevében keresett meg azzal, hogy a gazdák nem kapták meg a
"borjúpénzt" az újszülött borjakra. Pedig, jelentette ki, még "fülbevalójuk" is van. Azt mondták, ha az illetékesek nem tisztázzák a dolgot, "kontrollt kérnek".

A tavaly elfogadott 1593. számú kormányhatározat értelmében a szarvasmarha-tenyésztôk bizonyos feltételek mellett úgynevezett borjútámogatást kaphatnak: az állat legyen nyilvántartásba véve, legyen törzskönyvezve, fülszámozva, tejkontrollba véve, záros határidôn belül.

Az egyik "illetékes", Aszalos György, a szarvasmarhatartók egyesületének elnöke kérdésünkre elmondta, hogy a támogatást törvény szabályozza. Eszerint csak a mesterségesen beondózott borjakra jár támogatás. Ez is csak akkor, ha mind a tehén, mind a borjú törzskönyvezett, fülszámozott, és 60 napos határidôn belül igényli a gazda a támogatást. Konkrétan, a Plugor Ferenc esetében, 2001-ben és 2002-ben nem kaphatott támogatást, mert a legelôn, úgymond természetes módon termékenyültek meg a tehenek - mondta Aszalos. Ugyanakkor, tette hozzá, Plugor Ferenc az idén már kapott egymillió lejt egy tinóra.

Az idei állatok - február-márciusi borjak - most lesznek hat hónaposak, ezekre a támogatási kérelmeket, a törvényes elôírásoknak megfelelôen, 60 napon belül kell leadni. Ami a fülszámot illeti, Bukarestbôl kell az egyesület megrendelje, minimum 10 darabot. Emellett egy típuskérvényt kell kitölteni, szükségesek a személyi adatok (személyazonossági, banki számlaszám).

"Elintézni, közbelépni nem lehet"

Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazgasági Igazgatóság vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a határidôk és a törvényes feltételek betartása nélkül nincs támogatás, s fôleg európai pénzekhez nem lehet hozzájutni. "Elintézni, közbelépni" nem lehet, pontos dokumentációt kell letenni. Az igazgatóságra egyébként csak a törvénytelen reklamációk érnek el.

Jó hír a várakozási listákon levô állattartóknak

Az augusztus 31-ig letett dokumentációkra a pénzfedezet megvan, 90%-át átutalták. Az igazgató szerint baj van a számlaszámokkal, ugyanis szeptember elsejétôl a bankok áttértek a nemzetközi számlaszámrendszerre. Kéri, akik nem közölték az új számlaszámot, tegyék meg, akár tejtermelôk, vagy más támogatások várományosai, hogy ilyen formai okok miatt ne akadjanak el a pénzek.

Arról is tájékoztatott, hogy az állattenyésztôk támogatása mellett 45 milliárd lej beérkezett az igazgatóságra a növénytermesztôknek. Kérte, hogy az ôszi vetésre járó 1 milliós támogatásokra a kéréseket az érdeklôdôk tegyék le a polgármesteri hivatalokhoz.

"Teljes erôbedobással" ezen dolgoznak

Az év vége közeledtével, milyen mérleget tud vonni? - kérdeztükPéter Ferenc polgármestert.

- A sportterem mára teljes felszereléssel áll a diákok rendelkezésére, és hamarosan a város lakói is igénybe vehetik. Ez egy nagyobb lélegzetû, már befejezett beruházás. November elsejétôl adminisztrátort alkalmazunk, nála kell majd jelentkezni terembérlésre.

A gázvezeték cseréje is elérkezett az elsô szakasz végére: a Géra környéke és a Rózsák útja egy részét foglalja magába. Szeretném a lakosság megértését kérni a munkálatok okozta gondok miatt, ezeket az idôjárás függvényében az idén és jövôre is folytatjuk. Ugyanis az útjavítási munkálatok a gázvezetékek cseréje miatt megkéstek.

Egy 5 millió eurós Phare-pályázaton veszünk részt 2004-2006-ra. A pályázati kiírás augusztus végén jelent meg, a pályázatokat decemberben kell leadni. Jelenleg ezen dolgozunk teljes erôbedobással. Ezzel teljesen felújíthatjuk a fürdôtelep útjait, beleértve a Medve-tó környékét is, mivel ez a pályázat kimondottan gyógyüdülôk infrastruktúrájának a felújítására szól. Nagy lehetôség, amit nem szabad kihagyni, viszont az önkormányzattól is komoly erôfeszítést igényel, mert kedvezô elbírálás esetén a helyhatóság hozzájárulása (önrész) közel 1 millió euró.

Ezenkívül még két pályázatot adtunk le A helyi közigazgatás fejlesztése címszó alatt az informatikai hálózat fejlesztésére. Ez kb. 20 ezer eurót jelent. A másikat (100 euró) a szovátai középiskola pályázta meg iskolafejlesztésre.

Az emberek nem vállalták a "közösködést"

- Az emberek véleménye az, hogy a közüzem azon kívül, hogy drága és nem megfelelô minôségû vizet szolgáltat, egyéb szolgáltatást nem biztosít. Viszont, mondják, "jól megszedték magukat"...

Darabán István igazgató: 1999-2000-ben, miután nem lehetett inkasszálni a fûtéspénzt, született a javaslat, hogy külön kazánokat szereljenek be minden lépcsôházba. Ezeket három változatban szerelték volna fel: * a kazán a közüzemé lett volna és biztosította volna a szolgáltatást; * ha a lakók akarták volna, részletre megvásárolhatták volna a kazánokat, akkor a közüzem csak a szolgáltatást biztosította volna az ô rendszerükön; * a harmadik változat az lett volna, ha a lakók tettek volna lépcsôházi kazánokat, és ôk gazdálkodhattak volna a saját rendszerükön.

Az emberek nem akarták vállalni a "közösködést". Miután 2001 májusában a tömbházak néhány százaléka maradt a központi fûtésen, a polgármesteri hivatal úgy döntött, megszakítják a gázszolgáltatást, így automatikusan megszûnt a közüzemi szolgáltatás.

Jelenleg még a szemételhordást biztosítjuk, más szolgáltatás nincs. Az nem igaz, hogy meggazdagodtunk. Nekem egy tízéves autóm van, és nagy nehezen mostanra tudtuk a székházunk külsô javításait elvégezni.

Hegyi Mihály alpolgármester: A polgármesteri hivatal újra akarta szervezni a távfûtést, tárgyaltunk is cégekkel, de a lakók nem tudták fenntartani. A veszteségeket azoknak kellett volna fizetni, aki nem váltak le a központi fûtésrôl. Ezért aztán mindenki levált, és saját maga oldotta meg a fûtést.

Milyen a közérzete? Szováta sokat változott az utóbbi idôben. A fürdôvállalat privatizálása nemcsak a vállalat szolgáltatásainak színvonalát emelte, nem csupán mondernizálást, pozitív átalakulást eredményezett, de sok szovátainak biztosít munkahelyet. Október elején, egy szép ôszi napon, a városban sétálva, néhány járókelôt kérdeztünk meg: jól érzi magát Szovátán? Milyen a közérzete? Miért olyan, amilyen?

Demeter Juliánna háziasszony: Én itt születtem, és Szovátát nagyon szép városnak tartom. Nem is kívánkozom innen sehova. Jó a közérzetem, úgy gondolom, nagyon jó Szovátán élni. Szép a város, szép a környék, van két szép fiam, elégedett vagyok. A megélhetés is elég jó. Illetve, inkább úgy mondanám, hogy meg lehet élni Szovátán.

Kelemen Sámuel nyugdíjas: Itt születtem Szovátán, jó kell legyen, még ha nem volna annyira jó, akkor is. Mindenkinek ott a jó, ahol született, így tartja a közmondás. Hogy mitôl jó? Attól, hogy dolgozunk jó keményen, és ha keményen dolgozunk, jól élünk. Aki nem dolgozik keményen, az nem él jól. Akármilyen rendszer volt, örökké dolgozni kellett. A szegény ember örökké dolgozott, így élt meg. Egyebet nincs mit mondjak.

Csonka Erzsébet nyugdíjas: Nem valami jó itt a megélhetés, mert kevés a nyugdíj, pótolni kell. Gyerekek vannak, unokák vannak, azokat is kell segíteni. Magyarországra kell menjünk dolgozni, mert az a kicsi nyugdíj semmire sem elég. Hiába dolgoznék itt állami vállalatnál, mert keveset kapnék. Három- négymillió lejbôl nem lehet megélni meg fizetni mindent. A gáz drága, s még drágul, akkor mit csináljunk a télen, mibôl fizessünk?

Domokos Mihály: Én itt születtem, úgyhogy akármilyen, jó kell legyen. Azzal nem dicsekedhetünk egyáltalán, hogy olyan erôsen jól érezzük magunkat, de ha attól függ, hogy máshol hogy érzem magamat, akkor itt érzem jobban, nem máshol. Az ember, ha itt született, akkor... Az a helyzet, hogy itt mindenki ismer engem, tudják, mibôl élek, itt vagyok itthon.

Veres Ida: Nagyon jó a közérzetem. Nem tudom megmondani, mitôl van ez, de jól érzem magamat itt. Van jó munkahelyem, rendesen megkapom a fizetésemet, mindig idôben. A munkahelyemen jó a munkaközösség, jól érzem itt magamat. Nem itt születtem, de 1977 óta Szovátán élek, s megszerettem ezt a várost. Nem mennék innen sehova.

"Innen csak egy sarokra van az óvoda..." énekli lelkesen a dalt az a néhány magyar ajkú óvodás, aki még hûséges maradt a Savinesti körzeti 15-ös számú óvodához.

Most, közel a 30 évi mûködés után létszámhiány miatt a megszûnés, a bezárás veszélye fenyegeti. Az idei tanév talán sorsdöntô ennek az óvodának az életében. Éppen ezért, szükségét éreztem, hogy ne csak önnmagamnak tegyem fel a kérdést: még meddig tart nyitva az "aranykapu"? Mikor kell becsukni, miért és kinek kell felvállalnia a felelôsséget annak bezárásáért?

A mesebeli házikóra emlékeztetô épületben kezdôdött el óvodánk élete a Savinesti lakónegyedben. Nehéz lenne pár sorban leírni a történetét, mert göröngyös útra kéne visszakanyarodni: kétnyelvû csoport, autógarázssor felépítési terve az óvoda udvarán, költözködés...

Említést érdemel viszont Kvacskai Teréz - ma nyugalmazott óvónô - volt igazgatónô, akinek nevéhez fûzôdik még az 1970-es évek elején óvodánk létesítése. Lelkes szülôk és nagyszülôk támogatásával nagy létszámú gyermekcsoport gyûlt össze, késôbb már két váltással, román tagozattal. Az ô távozása után, az 1980-as évek vége felé a két tagozatot összevonva, úgynevezett "bilingv" csoportot létesített az akkori tanfelügyelôség. Az épület még ma is létezik, de elévült, tönkrement, bár az 1990-es évtôl kezdôdôen többszöri javítást is megért, de még így sem felelt meg egészségvédelmi, tûzrendészeti szempontból, valamint a belsô helyiségek nyirkos, dohos levegôje miatt sem. Ugyanakkor, az 1992-es tanévtôl felszaporodó gyermeklétszám már több és nagyobb helyiséget igényelt.

1990 szeptember elsejétôl kaptam áthelyezést ehhez az óvodához - amikor a bilingv csoporttal egyet nem értô szülôk elvitték gyermekeiket lakásaiktól messzibb található, de magyar tagozatú óvodákba. Ekkor szintén veszélyben volt az óvoda léte, 8 magyar és 3 román gyereket találtam odahelyezésemkor. Akkor a lakóbizottság, Dávid Lajos református lelkész, valamint Kvacskai Teréz - ezúttal nagymama minôségben - segítségét kértem az újratervezésben.

1994-tôl három, majd a késôbbiekben öt csoportra gyarapodtunk. Ugyanebben az évben költöztünk át két csoporttal a 12-es számú iskola két tantermébe. Ekkor kerülnek óvodánkba a tanfelügyelôség döntése alapján - a Rovinari negyedbeli napközi otthon épületében mûködô 10-es számú óvoda, kb. 20 gyermekkel és óvónôjükkel, köztük kb. 4-6 roma gyerekkel. Azóta rendszeresen beíratnak óvodánkba tanévkezdéskor legalább 5-7 roma gyereket, akiket mi soha nem utasítottunk vissza. Ritka eset volt a rendzavarás, legtöbbjük kevés ideig járt óvodába, a tél kezdetétôl rendszeresen kimaradtak. Beiratkozásuk már az elôzô tanévben is "életmentô" volt, ugyanis már 3-4 éve a gyermeklétszám apadóban volt, az elôítéletekkel rendelkezô, a jobb jövedelmû családok szívesebben viszik gyermekeiket fizetéses magánóvodába.

Az idei tanévtôl a Rozmaring Alapítvány felvállalta a Rovinari negyedben lakó roma gyerekek óvodáztatását, szállítását, étkezést is biztosítva számukra. Az a kevés gyermek, aki még maradt - azok szülei nem igényelték az alapítvány szolgálatait - rendezett családi körülmények között élnek.

Ma már csak a körzetben lakó családok támogatása segíthetne megmenteni az óvodát, az ô hozzáállásuk döntheti el, mi legyen a sorsa. Az utóbbi két évben a körzetben elvégzett beiskolázási statisztika elkészítése alkalmával több mint 30 óvodás korú gyermeket írtunk össze, tehát nem nevezhetjük "kiöregedett" zónának. Úgy érzem, túl nagy felelôsség terhelné a lelkiismeretem, ha a "kapuzárást" egymagam dönteném el, a körzetben lakó családok tudta nélkül. Az én feladatom viszont a felhívás megtétele, a segélykiáltás, talán nem lesz pusztába kiáltott szó... és remélni szeretném, hogy együtt sikerül még sokáig nyitva tartanunk az
"aranykaput".

Lôrincz-Deák Margit óvónô

Szeptember volt akkor is, fiatal szívek ôszirózsás szeptembere. Csak most volt. Számunkra új város, új épület, ismeretlen vagy ismerôs arcok, iskolacsengô hívó szava, szomorkás hangulat és reménység keveréke. Azóta "csak" egy fél évszázadot pergett a múló idô. Minket, elég sokunkat, akkor ölelt keblére a Szászrégeni Magyar Tanítóképzô. Magához szorított, mint szeretô anya féltô gyermekét. Szükségünk is volt a szeretetre, hisz mi voltunk a második világégés borzalmaitól, szegénységétôl agyongyötört fiatalok. Megtaláltuk egymásban, áldott lelkû tanárainkban, nevelôinkben az iskola örök értékû szellemét. Összekovácsolt, acéllá edzett minket a nincstelenség: a ruházat, a tankönyv, élelem hiánya. Megosztottuk egymással utolsó falatunkat, tintásüvegeink tartalmát, szerény ruhatárunkat. Mi voltunk az igazi pedagógus Asztalos Imre, majd Szász Gyula alázatos tanítványai. Dehogy jutott eszünkbe lázongó szavakat röpíteni bárki felé, mert éhesek voltunk, nem volt megfelelô tisztálkodási lehetôségünk az internátusban és sok-sok egyebünk sem. Mindent tûrtünk, csak tanulni tudjunk.

Áldott emlékû természetrajz- tanárnônk, dr. Imreh Ilona mosolygó arccal fordult mindig felénk. Kalóriában korántsem bôvelkedô internátusi ebédeink után