|
VI. évfolyam 236. (15806) sz. |
2004. október 7., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Az Európai Bizottság szerdán támogatásáról biztosította Románia és Bulgária tervezett uniós csatlakozását, azzal a feltétellel, hogy a reformok mindkét országban megfelelô ütemben haladnak tovább.
Brüsszeli ülésén a bizottság elfogadta az erre vonatkozó jelentést, amivel megnyitotta az utat a két ország 2007 legelején történô csatlakozásához. Az úgynevezett stratégiai dokumentumot mindazonáltal még az EU állam- és kormányfôinek is jóvá kell hagyniuk decemberi csúcstalálkozójukon. A brüsszeli jelentés egyebek között kimondja: Románia és Bulgária 2007-ben csatlakozhat az EU-hoz, amennyiben végrehajtja az elôirányzott reformokat. A dokumentum méltatja a két ország eddig kivitelezett reformjait, mindenekelôtt a közkiadások leszorítását és gazdasági növekedés tartóssá tételét.
A jelentés ugyanakkor tartalmaz egy biztonsági záradékot, amely szerint a két ország csatlakozása egy évvel késôbbre halasztható, amennyiben megtorpanás következik be a gazdasági és közigazgatási reformok végrehajtásában. A bizottság a csatlakozási szerzôdés aláírása és a tagság kezdete közti két évben is szigorú figyelemmel követi a reformok alakulását - figyelmeztetett Günter Verheugen bôvítési felelôs a jelentést az Európai Parlamentben ismertetve. A legfontosabb lépések, amelyeket a bizottság sürget, a gyenge bírósági és közigazgatási rendszer megerôsítése, az integráció jegyében született jogszabályok gyakorlatba iktatása és a korrupció elleni harc fokozása.
A bizottság emellett kiemelte az etnikai kisebbségek jogainak garantálását, a szexturizmus és nôkereskedelem elleni harc fontosságát, a törvénytelen ipari dotációk gyakorlatának leállítását, a sajtó szabadságának garantálását, az élelmiszerek biztonságának és a higiéniai elôírásoknak a betartását, továbbá a környezetszennyezések elleni fellépést, illetve ez utóbbiak megelôzését.
A dokumentum rámutat, hogy Románia továbbra is a leánykereskedelem jelentôs kiinduló, tranzit- és célországa. A leánykereskedôk fôleg nyugati országokban szexuális kizsákmányolásnak teszik ki a fiatal asszonyokat és lányokat - véli a jelentés. Méltatja viszont a dokumentum a piacgazdaság romániai kiépítésében elért haladást, elsô ízben állapítva azt meg, hogy Bukarest a csatlakozás idejére minden bizonnyal képes lesz megállni a helyét az unió belsô piacára jellemzô versenyhelyzetben. A bizottsági jelentés egyértelmûvé teszi, hogy Bulgária már elôrébb tart a reformokkal, mint Románia, ám Brüsszel azt szeretné, ha a két ország jövôre együtt írná alá a csatlakozási szerzôdést, és egyszerre csatlakozna. Ehhez arra van szükség, hogy Bukaresttel mielôbb lezárják a csatlakozási tárgyalásokat.
Az egyszeri felvétel kilátásba helyezésével egyúttal a bizottság valószínûsíthetôen lehetôséget kíván adni Horvátországnak is arra, hogy felkészülését felgyorsítva megpróbálja utolérni a következô belépési körbe kerülôket.
Sajnos, egyelôre nem váltak be a Táplálkozási és Anyagcsere-betegségek központja új vezetôjének ígéretei, miszerint rendszeres gyógyszerellátásban részesülnek októbertôl a cukorbetegek. Avagy a páciensek vesztették el teljes mértékben a bizalmukat az ígéretekkel szemben. Emiatt három napon át tartották ostrom alatt a marosvásárhelyi 2-es számú járobeteg-rendelô zártkörû gyógyszertárát, ahol a két napi keserves várakozás nyomán tegnap délután kezdték osztani a gyógyszereket, amikor a türelmetlenség már a tetôfokára hágott. Sajnos, az ígért két ablak helyett ezúttal is csak egy ablak elôtt. Volt olyan frissen operált beteg, aki harmadik napja jár be vidékrôl, és mint kiderült, tegnap sem juthatott a felírt gyógyszerhez, mert abból éppen nem érkezett. De nem talált meghallgatásra az a kérése sem, hogy a vényt átírják, és végül is valamilyen gyógyszerrel menjen haza. Hasonlóképpen a sorban állók közül sokan üres kézzel maradtak a megalázó és fárasztó várakozás után.
A plasztikusan maxitaxinak nevezett mikrobuszok a közszállítás legfontosabb eszközeivé váltak Marosvásárhelyen.
Mivel csúcsidôben az autóbuszoknál könnyebben, fürgébben mozognak a zsúfolt belvárosi útkeresztezôdésekben, az utazóközönség kénytelen igénybe venni szolgáltatásaikat. Ezért tarthatjuk hasznosnak, hogy a városi tanács legutóbbi ülésének napirendjén élénk vitát váltott ki ez a téma. A közszállításra korábban kidolgozott szabályzat módosítása érdekében a maxitaxikkal szembeni követelmények egy részét egészítették ki a tanácsosok. Tették ezt egy javaslatcsomag alapján, amelyet egy komplex összetételû ellenôrzô csoport fogalmazott meg. Bár hasznos észrevételeket olvashatunk a megállapítások között: nem mûködik a járatok ellenôrzése, nem tüntetik fel a járatokat a menetlevélben, az állomásokon nem szerepelnek az érkezési és indulási idôpontok, túlterheltek a kocsik stb., az átlagutas véleménye hiányzik a csomagból. Pontosabban azok a kifogások, amelyek nem vonatkoznak ugyan minden jármûre, de mégis gyakran hangzanak el szerkesztôségünkben: a jármûvek egy része mocskos és lehurbolt, vannak vezetôk, akik még mindig becsmérlôen bánnak az ingyen vagy kedvezményesen utazó nyugdíjasokkal, s elôszerettel hagyják ôket az állomásokon. Elôfordul, hogy a gépkocsivezetô nem ad jegyet (az, hogy elveszi attól, aki visszaadja, végül is nem az ô lelkén szárad), hogy gyakran halkonzervvé válik a maxitaxi, mivel a megengedett utaslétszám kétszeresét fuvarozzák. Bár a helyi közszállítási társulás nyitott a konkrét kifogásokra, az utasok leszoktak arról, hogy meghallgatást nyerjenek.
A módosított szabályzat viszont elôírja a jármû életkorát és állapotát (az RMDSZ-tanácsosok többségi döntése szerint nem annyira a régiség, hanem a kocsi állapota számít), a párnázott székeket, a szekurizált ablaküveget, a dupla ajtót és a korlátokat, a lépcsô megvilágítását, a pepita oldalszalagot, a kiszabható büntetéseket. Ha mindezek a feltételek meg is valósulnak, a jelek szerint arra, hogy a gépkocsivezetôk egy részének modora megváltozzék, talán még várni kell. Pedig a "párnázott szavak" néha fontosabbak a párnázott székeknél.
A vértanúkra emlékeztek Aradon
Az idei október 6-a történelmi pillanat: 79 év után a magyarság ez évben emlékezhet elôször a kiszabadított Szabadság-szobor elôtt - hangzott el szerdán, Aradon az 1848-49-es szabadságharc vértanúinak mártíriumát idézô egész napos megemlékezésen. A visszaállított emlékmû körül mintegy ezren rótták le kegyeletüket a tizenhárom vértanú tábornok emléke elôtt.
Az eseményen jelen volt Hiller István magyar kulturális miniszter, Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Terényi János, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Dan Ungureanu, Arad megye prefektusa, Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Borbély László és dr. Kelemen Atilla RMDSZ-képviselôk, az RMDSZ területi szervezeteinek több vezetôje és számos parlamenti képviselô is. Az eseményen részt vett Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke is, aki Markó Béla szövetségi elnök személyes meghívására érkezett a megemlékezésre.
A rendezvénysorozat a Csiky Gergely Líceumban kezdôdött, ahol Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje, Borbély László és dr. Kelemen Atilla részt vett a magyar diákok által elôadott ünnepi mûsoron. Az október 6-i rendezvénysorozat ezt követôen a helyi minorita templomban folytatódott, ahol Fodor József nagyváradi római katolikus püspöki helynök ünnepi szentmisét celebrált.
A Szabadság-szobor elôtt tartott megemlékezésen Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke tartott elsôként beszédet. Az elnök örömmel állapította meg, hogy 79 évi várakozás után elôször gyûlhettek össze október 6-án a köztérre helyezett Szabadság-emlékmûnél.
A nemzetek szerepe a globalizálódó Európában nem az új határok építése, hanem az anyanyelv, a kultúra, az önazonosság ápolása, a közösségi értékôrzés és értékteremtés - hangsúlyozta Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a Tûzoltó téri ünnepségen. Hiller István beszédében egyebek között kifejtette: téved, aki úgy hiszi, hogy az egységesülô világban, a globalizálódás korában a nemzetek jelentôsége csökken. Ellenkezôleg - szögezte le a miniszter -, a nemzetekre új, nagyszerû szerep vár, új virágkoruk jöhet el. Csakhogy ez a szerep nem az egymástól való elkülönülés, nem a határok és határfalak építése, hanem az anyanyelv, a kultúra, az önazonosság ápolása és vállalása, a közösségi értékteremtés és értékôrzés. "Vállaljuk hagyományainkat és létrehozunk újakat" - mondta Hiller István.
Dan Ungureanu Arad megyei prefektus is felidézte az aradi vértanúk emlékét. Hiba lenne gyûlölettel, haraggal visszatekinteni a közös történelemre - fejtette ki, hangsúlyozva, hogy Románia és Magyarország között ma a viszony jobb, mint bármikor.
A beszédek után a jelen lévô politikusok, közéleti személyiségek mind elhelyezték a megemlékezés virágait a Szabadság- emlékmûnél.
A délelôtti megemlékezés után a Neumann- házban tartott, a bukaresti magyar nagykövetség által adott állófogadáson Tôkés és Markó - hosszú idô után elôször - percekig szívélyesen beszélgetett egymással.
A délután folyamán az ünnepi események tovább folytatódtak, Aradon a Vesztôhelyen levô emlékmûvet koszorúzták meg a résztvevôk. Itt beszédet mondott Falca Gheorghe, Arad polgármestere, Markó Béla szövetségi elnök, Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke, Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, valamint Tokay György, Arad megyei parlamenti képviselô.
A romániai magyarság egységére szólított beszédében Markó Béla szövetségi elnök.
- 2004. október 6-án, százötvenöt esztendôvel a tizenhárom aradi vértanú kivégzése után fel kell tennünk egymásnak a kérdést: van-e értelme az összefogásnak? Van-e értelme annak, hogy fontos pillanatokban félretegyük minden egyéni gondunkat-bajunkat, megfeledkezzünk a nézetkülönbségekrôl, elfelejtsük azt, hogy mennyire másképpen látjuk a világ számos dolgát, és képesek legyünk összefogni azokkal, akikkel nem mindenben értünk egyet? Van-e vajon értelme a közös ügy iránti alázatnak? Megérte-e Kossuth Lajosnak, Széchenyi Istvánnak, Deák Ferencnek, Petôfi Sándornak, hogy bár más-más alkatú, más-más meggyôzôdésû emberek voltak, amikor szükség volt rá, tudtak egy táborban küzdeni, képesek voltak a magyar nemzet szabadságáért kezet nyújtani egymásnak, és együtt, egységesen fellépni a zsarnokság ellen. Mi több, sokuknak az életébe került ez a szolidaritás, köztük a tizenhárom mártír tábornoknak, akiknek a többsége származás szerint és neveltetés szerint sem volt magyar.
Nem voltak magyarok származás szerint, nyelv, neveltetés szerint, de magyarok voltak szabadságszeretet szerint! Nem voltak magyarok életükben, magyarokká lettek halálukban, magyarabbakká, mint bárki más, de olyan magyarság ez, amely sem románt, sem szerbet, sem más nemzetiségût nem sért, hanem ôket is ebbe a táborba hívja, a szabadság táborába.
Volt a történelemnek egy pillanata, amikor magyarnak lenni annyit jelentett, mint szeretni a szabadságot. Magyarnak lenni annyit jelentett, mint összefogni a szabadság érdekében. Nem a nyelv volt akkor a magyarság fokmérôje, nem is az eredet, hanem a szabadságszeretet mértéke és az összefogás képessége.
Mi azáltal voltunk magyarok, hogy szerettük a szabadságot!
Ennek ma is így kell lennie! - hangsúlyozta Markó Béla.
Aki nekünk azt mondja, hogy nem kell az összefogás, és semmire sem jó az egységes magyar fellépés, azt hozzuk el ide Aradra, vigyük ki a Tûzoltó térre, mutassuk meg neki a gyönyörû Szabadság-szobrot, és kérdezzük meg tôle: hát ez micsoda, barátom? Látod-e, amit mi is látunk? Észrevetted-e, hogy ismét áll a Szabadság-szobor? Mit gondolsz, hogyan sikerült ezt elérni?
Elsôsorban: összefogással. Az erdélyi magyarság politikai egysége nélkül sem a Szabadság-szobor visszaállítása, sem iskoláink újraindítása, sem erdeink visszaszerzése, sem nyelvünk hivatalossá tétele nem sikerült volna.
Az összefogás sohasem volt értelmetlen, tisztelt emlékezô és ünneplô közönség, sem ezelôtt százötvenöt esztendôvel, sem most. Azoknak üzenem ezt, akik nem hittek nekünk, amikor azt mondtuk: a Szabadság-szobor ismét állni fog. És áll a Szabadság-szobor!
Szabadság-szobrunk nekünk csak egy van. De sok még a lelkünkbe rejtett szabadságszimbólum, amit ki kell szabadítanunk, sok még az intolerancia vagy gyûlölet várárkaiba rejtett érték, amelyeket mind-mind ki kell szabadítanunk - mondotta az elnök.
Soha nagyobb szükségünk nem volt az összefogásra, mint ebben az idôszakban. Vagy továbbra is erôs, egységes érdekképviseletünk lesz a román parlamentben, vagy ismét a fejünk fölött döntenek mások, mint annyiszor a történelemben, Trianonban és máshol.
Nagy a tét, nagy a felelôsség, de együtt képesek leszünk eleget tenni a feladatnak, képesek leszünk Romániát bevinni az Európai Unióba, képesek leszünk minél elôbb eljutni oda, hogy Románia és Magyarország között, erdélyi magyarok és magyarországi magyarok között ne legyen határ, képesek leszünk teljes körû autonómiát kiépíteni magyar közösségünknek - hangzott el Markó Béla ünnepi beszédében.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megdöbbenéssel szerzett tudomást arról a rendkívül súlyos esetrôl, amely 2004. szeptember 30- ról október 1-re virradóan a Beszterce-Naszód megyei Kékes községhez tartozó Szászzsombor településen zajlott le.
Koncz Jenô, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szászzsombori szervezetének elnöke, helyi tanácsos, 2004. szeptember 29-30-án a szövetség államelnökjelöltje, Markó Béla számára gyûjtött támogató aláírásokat. Ezt követôen, 2004. szeptember 30- ról október 1-jére virradó éjjelen, Koncz Jenôt saját otthonában három személy fejszével, vasvillával támadta meg. A brutális cselekmény során a szövetség helyi szervezetének elnöke többszörös fejsérülést és kéztörést szenvedett. Koncz Jenô sebeinek gyógyulásához több mint 14 napos kezelésre van szüksége. A támadók az agresszív cselekedetet az áldozat felesége valamint két és fél éves kisgyereke elôtt hajtották végre, mi több, családi házuk felgyújtásával is megfenyegették. Az erôszakos cselekményeket követôen a támadók magukkal vitték az RMDSZ helyi szervezetének elnöke által összegyûjtött mintegy 40-50 aláírást tartalmazó íveket, távozásuk elôtt a Koncz családot létében fenyegették meg.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség határozottan elítéli ezt az eseményt, amely a választásokhoz kapcsolódó törvényes folyamat során történt, és amelynek a szövetség tanácsosa esett áldozatául.
A Romániai Magyar Demokrata szövetség a demokrácia értékei, a politikai pluralizmus szorgalmazójaként, ezek érvényesítéséért határozottan fellépô és cselekvô szervezetként, az etnikumközi kapcsolatok javítását szorgalmazó közéleti szereplôként, a fenntebb említett eseményt az alkotmányos jogok, a szólásszabadság elleni súlyos merényletként értékeli. Meggyôzôdésünk, hogy aki hasonló cselekedeteket hajt végre, súlyosan vét az ország, így mind a magyar, mind a román közösség érdekei, valamint Románia demokratikus fejlôdése ellen.
Felszólítjuk az illetékes hatóságokat, hogy Koncz Jenô és családja számára minden szükséges védelmet biztosítsanak, követeljük ugyanakkor az ügy kivizsgálását, valamint a törvényes elôírások alkalmazását, a tettesek megbüntetését.
Kérjük mindemellett az elkobzott aláírásívek visszaszerzését és ezeknek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Beszterce- Naszód területi szervezetéhez való eljuttatását.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az üggyel kapcsolatban feljelentést fogalmazott meg az illetékes hatóságoknak.
Kolozsvár, 2004. október 6.
Kevés, alig három tucatnyi marosvásárhelyi magyar emlékezett tegnap kora délután a volt Postaréten a Székely vértanúk emlékoszlopánál. A rendezvényt az RMDSZ megyei és városi szervezete rendezte. Nem voltak jelen parlamenti képviselôink, szenátoraink sem, a hivatalosságoknak fenntartott helyen Csegzi Sándor alpolgármester és néhány megyei, illetve városi tanácsos állt.
A megemlékezés a vártemplomi Evangélium és a Református Kollégium egyesített kórusa (karvezetô: Csíki Ágnes) által elôadott Szózattal kezdôdött, majd Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezetô elnöke mondott ünnepi beszédet. A lelkész-politikus elôször az aradi vértanúkról és arról a történelmi idôszakról beszélt, ami tragédiába sodorta az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot. A történelem sok mindenre megtanít, mondta Brassai Zsombor, s azt is kifejtette, az aradi vértanúk mai üzenete az áldozatkészség és a politikai józanság. - Ma a vértanúk emléke arra kötelez, hogy kisebbségi politikánkat e két elvnek rendeljük alá - mondta a szónok. - Ma Erdélyben gyereket vállalni és nevelni, itthon maradni, orvosnak, tanárnak, lelkésznek lenni, ellenállni a kivándorlás kísértésének, ugyanakkor autonómiát építeni, áldozatot jelent. Az erdélyi magyarságnak józanságra, egységre, hitelességre, szellemi érettségre van szüksége ahhoz, hogy jogainkat kivívjuk magunknak. Nagy a tét, az autonómiát nemcsak kikiáltani, de kiépíteni is kell, amihez komoly politikai képviseletre van szükségünk. Az RMDSZ-nek a parlamentben kell maradnia, hiszen csak így érhetjük el céljainkat - hangsúlyozta Brassai Zsombor.
A politikus után Székely Zselyke, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. osztályos tanulója Illyés Gyula: Ne feledd a tért címû versét szavalta el, majd Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke szólt az egybegyûltekhez.
Dávid Csaba folytatta Brassai Zsombor gondolatait, kifejtve, hogy a különbözô etnikumokhoz tartozó aradi 13 vértanú bebizonyította, képes egy közös célért összefogni és a legnagyobb áldozatot vállalni. Ahhoz, hogy itt és most eredményeket érjünk el, hogy városunkban stabil fejlôdés legyen, szükség van a közös gondolkodásra, az összefogásra, a párbeszédre a tôlünk eltérôen vélekedôkkel - mondotta.
A felszólalást követôen Marton Irén énekelt, majd Császár Adél, a Bolyai líceum XII. osztályos tanulója Henrik Ibsen Magyaroszág 1849 címû esszéjét olvasta fel. A megemlékezést az egyesített kórusok által tolmácsolt egyházi ének zárta. Legvégül a helyi hivatalosságok megkoszorúzták az obeliszket.
Két év múlva kifogástalan ivóvizet ígérnek
A városi tanács szeptember 30-i határozata értelmében október elsejétôl 734 lejjel drágul egy köbméter ivóvíz ára. Az Aquaserv megindoklása szerint azért van szükség erre a lépésre, mivel a marosvásárhelyi vízszolgáltató két nemzetközi frejlesztési programban vesz részt, s a megállapodás szerint az árakat és díjszabásokat rendszeresen az inflációhoz kell igazítani.
A tanácsosok egy része azonban kedvenc témája kapcsán a napokban tartott ülésen is azt tette szóvá, hogy minôségéhez képest túlságosan drága a víz megyeközpontunkban, miközben a vízmûvek fele áron adja a vizet a vidéki fogyasztóknak. Moraru Octavian Ludas példáját említette, ahol véleménye szerint olcsó és jó víz folyik a csapból (?), továbbá kifejtette, hogy legalább az iskoláknak és kórházaknak alacsonyabb díjszabást kellene bevezetni. Doru Opriscan szerint az Aquaservtôl több visszafogottságot és szerénységet várna el, hisz nincs oka dicsekedni annak, aki versenytárs hiányában rossz minôségû vizet szolgáltat folyton növekvô áron, miközben európai normákat emleget. Majd adott pillanatban az is kiderült, hogy azért rossz a víz megyeközpontunkban, mivel az RMDSZ-többségû tanács az Aquaserv pártján áll. A felvetésekre és vádakra a válasz sem késett. Molnár Gábor szerint az utóbbi idôben, ha valami a városban nem ment jól, azért kizárólag az RMDSZ-frakciót hibáztatták. A felszólaló értékelte mindazt, amit a vízüzem a korszerûsítés érdekében tesz, és felvetette, hogy a kifogásokon kívül a másik oldalon semmi jó ötlettel nem álltak elô az ivóvíz-szolgáltatás és a szennyvíz- kezelés, -elvezetés terén. Dávid Csaba szerint mind a vízüzem, mind a szennyvíztisztító állomás országos szinten elôkelô helyet foglal el, az Aquaserv betartotta a szerzôdésben vállaltakat, ami a nemzetközi pénzalapok megduplázását eredményezte. Egyébként is, ha vállalkoztunk egy program véghez vitelére, akkor ezen fölösleges vitatkozni - jelentette ki.
Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv sajtóreferense kérdésünkre elmondta, hogy az ISPA-program keretében elnyert 28 millió euróból (ebbôl 21 millió euró vissza nem térítendô támogatás és 7 millió euró a visszatérítendô BERD-hitel), 2005 tavaszán fognak a vízüzem korszerûsítéséhez, ami 2006 végén zárul, amikor is mind ízét, mind pedig szagát illetôen kifogástalan ivóvize lesz Marosvásárhelynek. A 11,8 millió eurós korszerûsítés mellett 8 millió eurót fordítanak a szennyvíztisztító telepre, ahol az új technológia lehetôvé teszi, hogy a szabványoknak megfelelô tisztaságú ivóvíz kerüljön a Marosba.
Románia 2007 január elsején csatlakozni fog az Európai Unióhoz, addig azonban rendeznie kell egy sor problémát, különösen a konkurenciával, az igazságüggyel és a belüggyel kapcsolatban, áll Günther Verheugen bôvítési biztos Adrian Nastase kormányfôhöz címzett levelében.
"Meggyôzôdésem, hogy Románia 2007. január elsején csatlakozik az Európai Unióhoz. Mégis, van még egy sor probléma, amit az EU-taggá válás elôtt rendezni kell, fôként a konkurenciával, az igazságüggyel és a belügyekkel kapcsolatos tárgyalási fejezetek lezárása érdekében, de ezen együtt dolgozunk" - fogalmaz Verheugen.
A mandátuma végéhez közeledô bôvítési biztos hozzátette, utóda az Integrációs Fôosztállyal együtt továbbra is hozzájárul a csatlakozás pillanatának elôkészítéséhez, és igyekszik a lehetôségekhez mérten megkönnyíteni Románia csatlakozási folyamatát.
Verheugen megköszönte a román miniszterelnöknek az utóbbi években folytatott együttmûködést, és hozzátette: az ipari bizottság alelnökeként továbbra is követni fogja Románia EU-ba vezetô útját.
"Az a megtisztelés ért, hogy hozzájárulhattam az Európai Unió legnagyob bôvítéséhez. Mégis, az újraegyesítés csak Románia és Bulgária csatlakozása után válhat teljessé" - áll Günther Verheugen levelében.
Az Európai Parlament liberális-demokrata frakciója elfogadott egy kezdeményezést, amely Románia 2007-es EU- csatlakozása ellen foglal állást. Emma Nicholson, aki tagja a frakciónak, kijelentette: nem minden liberáldemokrata támogatja a kezdeményezést - tájékoztat a BBC.
Az EP liberális-demokrata frakciója szerint Románia nem teljesíti a csatlakozás alapfeltételeit. Bulgária és Törökország sincs jó helyzetben, de a liberáldemokraták fôként Romániára összpontosítanak, adja hírül a BBC.
A liberális-demokraták, akik az EP harmadik legnagyobb frakcióját alkotják a Néppárt és a Szocialista Párt után, azzal indokolják álláspontjukat, hogy az Európai Unióval több éve folyó csatlakozási tárgyalások után Románia még mindig távol áll a csatlakozási feltételek teljesítésétôl. A liberáldemokrata frakció szerint még Törökország is megfelel a koppenhágai kritériumoknak, valamint a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos alapelveknek.Emma Nicholson szerint elsôsorban a romániai korrupció és az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai adnak okot aggodalomra. "Igazságügy nélkül pedig nem beszélhetünk demokráciáról, ami az uniós csatlakozás feltétele", jelentette ki Nicholson. Hozzáfûzte azonban, kollégáival ellentétben nem hiszi, hogy Romániát 2007-ben nem kellene befogadni az EU-ba.
"Valóban nehéz elképzelni, hogy Romániának sikerül az idén lezárni az igazságüggyel kapcsolatos fejezetet, de nem hiszem, hogy ez automatikusan a 2007-es csatlakozás lekésését jelenti" - idézi a BBC Emma Nicholsont.
Chris Davies, a frakció radikális részének tagja, a brit liberális-demokrata csoport vezetôje kijelentette, Románia befogadása a jelenlegi körülmények között megkérdôjelezné az uniós egy sor értékét és elvét. Davies egy rothadó almához hasonlította Romániát, amely az EU-hoz csatlakozva megfertôzné a többi tagállamot is.
A brit politikus hangsúlyozta: nem kéri Románia végleges visszautasítását. Szerinte az EU-nak továbbra is nyomást kell gyakorolnia a román vezetésre a reformok folytatása érdekében, erre pedig a legjobb eszközt a csatlakozási tárgyalások szolgáltatják.
Emma Nicholson bárónô, az Európai Parlament tagja szerdán üdvözölte az Európai Bizottság következtetéseit Románia elôrelépésével kapcsolatban és figyelmeztetett a csatlakozási tárgyalások "túl korai" lezárásának veszélyeire.
A Mediafaxhoz eljuttatott közleményében Emma Nicholson "üdvözli a román kormány által a román nép érdekében tett erôfeszítéseket". "Jól válaszoltak a Romániáról készült EP-jelentésre, amelynek raportôre voltam és amely kemény bírálatokat tartalmazott és többet kért a kormánytól" - fogalmaz Nicholson. Ennek ellenére Emma Nicholson arra figyelmeztetett, hogy a tárgyalások túl korai lezárása káros következményeket eredményez Románia számára, túl korán dobja be az országot a szabadpiacra és csökkenti Románia esélyeit arra, hogy kihasználhassa az EU- tagságból származó gazdasági lehetôségeket. "Azt ajánlom, hogy továbbra is a »festina lente« legyen a módszer. Senkinek nem érdeke, hogy Románia túl korán csatlakozzon, de remélem, hogy erre 2007-ben sor kerülhet" - tette hozzá Nicholson.
BUKAREST, október 6. (MEDIAFAX) - Traian Basescu hivatalosan is a D.A. Szövetség államfôjelöltje, miután az NLP és a DP legfelsôbb vezetési fórumai szerdán elfogadták a demokraták vezetôjének jelöltségét.
Calin Popescu Tariceanu, az NLP megbízott elnöke a két párt legfelsôbb vezetésének együttes ülésén elmondta, a szövetség országos vezetôtanácsa október 4-én egyhangúlag Basescut nevezte ki államfôjelöltté.
A közel ezer résztvevô elôtt Tariceanu kifejtette, az országos vezetôtanács döntését a D.A. Szövetség alapszabályzata értelmében a két párt vezetô testületei elé bocsátották. Az NLP Országos Képviselôinek Delegációja és a DP Országos Vezetôtanácsa egyhangúlag jóváhagyta a Traian Basescu elnökjelöltté való kinevezésérôl szóló döntést.
"Ezáltal teljesült minden alapszabályzati és törvényes elôírás, Traian Basescu pedig hivatalosan is a pártszövetség államfôjelöltje" - szögezte le az NLP-DP szövetség társelnöke.
"Bebizonyítottuk, hogy erôsek és egységesek vagyunk és képesek vagyunk, áthidalni bármilyen akadályt. A D.A. Szövetség képes megnyerni a választásokat, amelyek az új körülmények között igen nehéznek ígérkeznek. Jóra kell fordítanunk a dolgokat, hogy az SZDP ne használhassa ki ezt a nehéz pillanatot" - fogalmazott Tariceanu.
Választási kampánytémává lépett elô az Egyesült Államokban a magyarországi holokauszt áldozataitól elrabolt értéktárgyakat szállító "aranyvonat" ügye - derül ki az amerikai kongresszus ügyeivel foglalkozó The Hill címû kiadvány szerdai hírébôl.
A The Hill híre szerint John Kerry demokrata párti elnökjelölt, valamint George W. Bush elnök egyik kulcsfontosságú kongresszusi szövetségese is arra ösztökéli a kormányzatot, hogy mielôbb rendezze a túlélôk által az amerikai kormány ellen ez ügyben benyújtott kereset ügyét. Kerry nyilatkozatban, Ileana Ros-Lehtinen republikánus képviselô pedig levélben sürgette a peres ügy mielôbbi rendezését. Elôzôleg a holokauszt túlélôi, ügyvédeik és zsidó szervezetek maguk is egy sor, kongresszusi képviselôkhöz címzett levélben kérték ugyanezt.
Ha az ügy rendezôdne, elsô ízben történne meg, hogy az Egyesült Államok kártérítést fizet a holokauszt túlélôinek.
A nácik a második világháború végén rendelték el, hogy a magyar zsidóktól elrabolt értéktárgyakat Németországba szállítsák az elôrenyomuló szovjet csapatok elôl. Az amerikai hadsereg 1945 májusában Ausztriában foglalta le az aranyat, ezüstöt, drágakövet, ékszert, 1200 festményt, 3000 perzsaszônyeget és más értéktárgyakat tartalmazó, akkor 50-120 millió dollár értékûre becsült rakományt, amelyet Salzburg mellett egy katonai raktárban helyeztek el. Megígérték ugyan, hogy a javakat visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosoknak, a kincseket mégis széthordták, nagy részük kézen-közön eltûnt, a maradékot tulajdonjogilag azonosíthatatlannak nyilvánították, majd szétosztották, illetve elárverezték. A felperesek szerint tábornokok, tisztek, közlegények egyaránt dézsmálták a kincseket.
Meggyúlt az andrássytelepi iskola tanári szobája
Hétfôn hajnalban lángba borult a Marosludashoz tartozó andrássytelepi Petôfi Sándor Általános Iskola, ahol a település 90 magyar anyanyelvû gyereke tanul.
A szomszédban lakó Kodori Imre vette észre, hogy az épületbôl lángok csapnak ki. Azonnal értesítette a környéken lakókat, akik nem haboztak: vedret, lapátot ragadtak és hozzáláttak a tûz eloltásához. Vajda Erzsébet, egy másik szomszéd értesítette a rendôrséget és a marosludasi civil tûzoltócsoportot. Attól tartottak, hogy a tûz az iskola melletti fenyôfákon keresztül átterjed a környékbeli házakra. A gyors beavatkozásnak köszönhetôen erre nem került sor. Csak a tanári szoba égett le, az osztálytermek épek maradtak, kettô kivételével, amelyeket a víz rongált meg részlegesen. 5.20-kor a helyszínre érkezett Máthé András igazgató is, nem sokkal hat óra után Dancu Ovidiu, Ludas polgármestere is asszisztálta a tûzoltómunkát.
Máthé András igazgató elmondta, a tetôzet, a parketta ment tönkre, és teljesen elégett a bútorzat, ezenkívül egy fénymásoló és egy rádió is megsemmisült. Csodával határos módon viszont nem égett el a névadó Petôfi Sándor képe. Ottjártunkkor a polgármesteri hivatal alkalmazottai deszkát, gerendákat és tetôcserepet hoztak a helyszínre, míg egy másik tehergépkocsival a törmeléket és az elégett anyagot hordták el. Dancu Ovidiu polgármester lapunknak azt nyilatkozta, azonnal intézkedtek, s arról pedig személyesen gondoskodik, hogy egy hét alatt rendbe tegyék az iskolát. Az oktatási folyamatot nem zavarta meg a tûzeset. A kisiskolásokat áthelyezték a közeli óvoda mellett levô tornaterembe.
A hivatalos vizsgálatok szerint a tüzet rövidzárlat okozta, de az is felmerült, hogy a kéményseprô okolható, hiszen a hét végén takarította a kéményt, és azt is beszélték, tüzet rakott, hogy a csókafészkeket kiirtsa. Valószínû, a szunnyadó parázs lobbant valamitôl lángra.
- A tanfelügyelôségrôl nem jött ki senki, mert magyar iskoláról van szó - mondta az igazgató, aki azt is sérelmezte, hogy senki nem tett semmit az oktatási intézményért, a könyvtárban is mindössze 190 kötetük van. Stefan Somesan fôtanfelügyelô elmondta, az iskolák adminisztrációja rég nem tartozik hatáskörükbe, így minderrôl a polgármesteri hivatalnak kell gondoskodnia. Dancu Ovidiu polgármester kijelentette, tettek eleget az iskoláért, hiszen két évvel ezelôtt volt a névadó ünnepség, ennek a tiszteletére több mint 220 millió lejt költöttek a javításra.
Az épület 2006-ban tölti a 100. évét, továbbra is megmarad magyar iskolának.
Sajtótájékoztató a Pro Európa Ligánál
Soros havi sajtótájékoztatóját tartotta a tegnap a Pro Európa Liga. Az elsô napirendi pont a nyárádtôi görög katolikus templom körbeépítésével szembeni álláspont ismertetése volt. Mint ismeretes, az 1858-ban épült kôtemplomot az ortodoxok használják, s azt néhány éve elkezdték körbeépíteni. Ez ellen tiltakozik a liga, s kéri a román ortodox egyházat, állítsa le a munkálatokat, valamint a Mûvelôdési és Kultuszminisztériumhoz, a Megyei Kulturális Igazgatósághoz és a prefektúrához fordult azzal a kéréssel, járjanak közre a görög katolikus templom megôrzése érdekében.
A Pro Európa Liga állást foglalt a Bâstroe- csatorna, a verespataki aranybánya, a Csalhó-hegységben épülô kolostor, valamint a vásárhelyi zöldövezet-rombolás ügyében is. Haller István, az emberjogvédelmi iroda vezetôje elmondta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azon kezdeményezése, hogy a város 30 utcájában kivágta a fákat, törvényellenes volt. A hivatal képviselôinek azon kijelentése, miszerint a fakivágásra azért volt szükség, mivel "a fák kiszáradtak", illetve "a fák miatt nem látszottak az épületek", nem felel meg a valóságnak. "A tiszafenyô kihalófélben levô fajta, kivágását a törvény tiltja" - jelentette ki Haller István, hozzátéve, a nagykatedrális elôtti fenyô több mint 100 éves volt. A fakivágást helyi tanácsi határozat szabályozza, ám éppen a helyhatóságok nem tartják tiszteletben ezen elôírásokat.
Tovább gyûrûzik a csendôrbotrány. Mint ismeretes, a Pro Európa Liga értesítette a Közigazgatási és Belügyminisztériumot a Területi Csendôrparancsnokság keretében észlelt egyes rendellenességekrôl. A helyszínre kiszálló minisztériumi ellenôrzô testület megállapította, a panaszok nem alaptalanok. Ezzel ellentétben Dorobantu Constantin vezérôrnagy "gyakor- latilag letagadta, hogy a minisztérium bármiféle rendellenességet is megállapított volna, s azt nyilatkozta, hogy a Pro Európa Liga jogtalanul vádolta a vásárhelyi csendôrséget", fejtegette Haller István. A Pro Európa Liga a Belügyminisztérium tudomására hozta a csendôrség állásfoglalását, s további információkat igényelt az ellenôrzés során megállapított kihágásokról.
- Nem valószínû, hogy a Pro Európa Liga monitorizálja a parlamenti és elnökválasztásokat - jelentette ki Haller István a tegnapi sajtóértekezleten. Augusztus 31-én a Pro Demokrácia Egyesület sajtótájékoztatón ismertette a közvéleménnyel a képviselôház és szenátus megválasztására vonatkozó törvénytervezet hiányosságait. A tervezetet olyan formában hagyták jóvá, amely nem garantálja a parlamenti és elnökválasztások hatékony monitorizálását. Ezért a Pro Demokrácia Egyesület a napokban dönti el, részt vesz-e vagy sem a választások monitorizálásában. Az Emberjogvédelmi Liga (LADO) már eldöntötte, nem törvényesíti az olyan választások eredményeit, amelyeket nem lehetséges monitorizálni. A Pro Európa Liga végrehajtó tanácsa szolidarizál a Pro Demokrácia által kifejtett véleménnyel, s a jövô héten dönti el, monitorizálja-e vagy sem a választásokat.
Tóth Mihálynak gyárai vannak, ahol a rossz munkaviszonyok miatt ezrével betegszenek meg a munkások. De Tóth Mihály "emberbarát" is, szanatóriumot tart fenn, ahol a gyárában megbetegedett munkásokat gyógyítják. "Egy szájból hideget és meleget fújni" s bezsebelni az emberek tiszteletét nemtelen dolog. Vagy a gyárakat kell becsukni, vagy a szanatóriumot - vonja le Tóth Mihály szájával Mikszáth a kapitalista társadalom ellentmondásának a nem éppen szerencsés tanulságát. De nem valami újsütetû szólással jellemzi itt - A Noszty fiú esete Tóth Marival címû regényében - Mikszáth a kétkulacsos ember magatartását, ezt hadd szemléltesse egy XVII. századi írásmûbôl Káldi Györgynek egy prédikációjából vett idézet: "A sok ellentmondások miatt ember nem is tudja, mit vall (Luther), mert amit egy helyen állat (állít), másutt rontja, és mind hideget, meleget "azon szájból fúj". Ez az idézet annak a bizonyságául is szolgálhat, hogy noha szólásunknak megvannak a pontos megfelelôi a nyugati nyelvekben is, mégsem valami újabb átvétellel van itt dolgunk, hanem kifejezéskincsünknek egyik igen régi elemével. Mint a régiségben, a mai nyelvben is azt jelenti, önmagával ellenkezésbe jut.
Szólásunk ebbôl az anekdotából vagy ennek valamely változatából ered: Látja a székely gyerek, hogy apja a nagy hidegben fújja a kezét. Megkérdezi: Mit csinál kend apám? - Fújom a kezemet, hogy melegedjék. - Nyáron megint látja, hogy az öreg fújja a forró kását. Mit csinál kend, apám? - kérdezi újra a gyerek. - Hát fújom, hogy hûljön. - Ejnye, de furcsa masina a kend szája - jegyzi meg a gyerek. - Egyszer hideget fúj, máskor pedig meleget. Az idegen eredetûnek látszó adoma nagyon régi keletû, és nem is magyar földön született, hanem igazi világjáró anekdota. Már i.e. a VI. században hasonló beszélgetést folytat Ezópus 126. meséjében az ember és a szatír. Feldolgozta ezt az anekdotát a nagy humanista, Erasmus, megtalálható La Fontaine meséi között, és felhasználta Voltaire is. Irodalmunkban 1536 óta ismeretes, és számtalan kalendáriumban, adomagyûjteményben megtalálható. Igazi életet azonban mégsem itt, hanem a szóbeli elôadásban élt. Nyilván mint élô szóban terjedô történettel ismerkedtek meg vele népünk legszélesebb rétegei, és mint szájról szájra adott adomából vált belôle szólás. (Káldi György: Világjáró anekdoták 143.)
Ilyenkor, ôsszel az egyetemi és fôiskolai tanévkezdés idején érettségizett fiataljaink sorsának további alakulása beszédtéma tantestületekben, családokban, rokonok, ismerôsök, munkatársak körében egyaránt. Az idén végzettekrôl intézményes számadás készül, de személyes kapcsolatok útján még korábban tudni lehet, ki hova jutott be, milyen esélyekkel indul élete útján. A munkát, megélhetést keresôk tábora sem csekély, hiszen csak az elméleti líceumok termelik ki leginkább a fôiskolai, egyetemi jelölteket. A szaklíceumok végzettjei jórészt a termelési, szolgáltatási egységekbe igyekeznek bejutni, munkát vállalni.
A családok számára a kicsengetés, a felvételi után a kezdô egyetemi év izgalmai, sokaknak az anyagi háttér megteremtése jelent újabb próbát. A kérdések kérdése: tandíjat kell-e fizetni, lesz-e bentlakás, vagy mennyibe kerül egy szoba, esetleg egyhavi bérlete, ami Kolozsváron már meghaladta a 60-70 eurót, de garzon 100 euró alatt már ritka, de még Marosvásárhelyen is legalább 40 eurót elkérnek egy szobáért. Gond a szülôknek a lányok ruhatárának felfrissítése, na, meg egyéb kellékek beszerzése, ami nem kis fejtörést okoz az anyukáknak. A fiúk esetében sem közömbös, milyen cuccban kezdi a család szeme fénye az egyetemi éveket.
A felsôbb évfolyamok hallgatóinál valamivel egyszerûbb a helyzet, ha már begyakorolt módon kell folytatni az egyetemi életet, és ha különösebb elmaradás, "elhagyás" nem nyomasztja a kedélyeket. Lakóhelyükön a cukrászdában, diszkókban a nyár végére összekerült volt osztálytársak már átbeszéltek minden olyan témát, ami ôket foglalkoztatja. A lányok a fiúkról, a fiúk a lányokról adtak le biztos forrásból származó információkat, ez az, ki kivel járt, vagy fog járni a továbbiakban, mi a helyzet a divat háza táján, hogyan alakul a világ könnyûzenei termése és még számtalan az internet, mobiltelefon világához tartozó érdekesség. Otthon az anyukák már készítgetik a turistahátizsákot, a cuccot, ami belefér, de jobb, ha pénzt adnak, mert tudod, anyu, a nagyvárosban jobb a választék és nem áll fenn a veszély, hogy olyan ruhám legyen, amilyen már Mümünek is van!
A nagyjövedelmûek autót adnak az ifjú kezére, hiszen kicsengetési ajándékként a jogosítványt már megkapta és olyan zsúfoltak a nagyvárosi villamosok, trolik, buszok, a maxitaxik is ritkán járnak, mit zötykölôdjön fiam-lányom ezeken a járgányokon, késôbb tud kelni, fôleg, ha késôn feküdt le és az elôadásokra is néha be kell menni.
A szerény jövedelmûek a föld alól is kikaparják a havonta szükséges milliókat, hogy egyetemista lányuk, fiuk csak tanuljon szorgalmasan, hogy diplomás ember váljon belôle.
Egyetemistáink döntô többsége jól halad, átérzik a családok önkéntes áldozatvállalását, a szülôk lemondását errôl-arról, ha kell, hogy ôk haladhassanak az elkezdett úton és jó eredményekkel viszonozzák a velük való törôdést. De sajnos, lehet hallani panaszkodó, sôt aggódó szülôket is, akik legalább burkoltan, de az ismerôseik nyíltan kibeszélik, hogy egyik-másik fiatallal bizony bajok vannak. Az egyik erejüket felülmúlva költekezik, haszontalan dolgokra költi a pénzt, hiszen a nagyváros csábításainak nehéz ellenállni, a másik halasztja nyakra-fôre a vizsgáit, vagy megbukik, mert nem tanul eleget. Van olyan, aki az új környezet hatására családját már nem értékeli úgy, ahogy az megérdemelné, hiszen óriási anyagi áldozatot hoznak azért, hogy diplomát adjanak a kezébe. A külföld, a pénz, a jólét utáni vágy hatására egyesekkel közelharcot kell vívni, hogy ne hagyják el az országot még a diploma megszerzése elôtt, de utána se, hiszen tanulásuk nemesebb célja éppen az, hogy itt, a szülôföldön boldoguljanak majd.
Ilyenkor, ôsszel az egyetemi tanév kezdetén minden gyermekét taníttató szülô új reményekkel indul vagy folytatja önként vállalt feladatát. Tele reményekkel, bizakodással, hogy áldozatvállalása nem hiábavaló. Lesz értelme, eredménye, gyermeke majd többre viszi, mint ô, büszkén mondhatja el, hogy nem hiába élt, többet vállalt, mint mások, és ezért a jutalma is nagyobb - egyetemi diplomás utódot hagy maga után. bármiképpen is alakuljon az ország vagy a világ sorsa, értéket, szellemi tôkét termelt az utókor számára. És az utókor dolga, hogy ezt az értéket a nemzet, az ország vagy a világ számára megfelelô módon hasznosítsa.
Ilyenkor, ôsszel nosztalgiáznak leginkább a volt pedagógusok, akik évtizedeken keresztül gimnáziumi, líceumi vagy szakiskolai szinten az ifjúsággal foglalkoztak. Tették a dolgukat azzal a meggyôzôdéssel, hogy jól cselekednek, a jövô nemzedéket az életre készítik fel, látják el ismeretekkel a politikai-gazdasági- társadalmi rendszerek elvárásaitól függetlenül. Az új nemzedékek ôszi vonulásakor róluk sem szabad megfeledkezni!
Máskülönben sok sikert, jó tanulást, fiatalok az új egyetemi esztendôben, legyetek jók, mert mi már most büszkék vagyunk rátok!
A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet október 10-én, vasárnap délután 5 órától a polgármesteri hivatal nagytermében könyvbemutatót tart. Az Erdély-Székelyföld sorozatból a Kovászna és vidéke címû könyvet ismerteti az Orbán Balázs utódjaként is emlegetett Váradi Péter Pál és Lôwey Lilla szerzôpáros, akik a helyszínen dedikálnak is.
Új elôadásokkal, mûsorokkal várja a 2004-2005-ös évad közönségét a Kemény Zsigmond Társaság, megszokott, Kultúrpalota-kistermi rendezvényein. Az eddigi, immár hagyományossá vált mûsorok: könyvbemutatók, vitaestek, szerzôi estek, interaktív irodalmi délutánok mellett, az eddigiektôl eltérô programokat is szeretnének az évad rendezvényei közé iktatni.
Csíky Boldizsár, a KZST elnöke beszélt ezekrôl: - Minden évadkezdéskor, szeptember hónap második felében tartunk egy közgyûlést, amelyen megbeszéljük a kiküszöbölendô, javítandó problémákat, és az új évadra vonatkozó ötletek is elhangzanak. Így az idén arról is döntöttünk, hogy újítunk, rendezvényeink színskáláját kibôvítjük, azaz az eddigi irányvonalat és jelleget megtartva más témakörökben is rendezünk mûvészeti esteket - mondta az elnök. A Lyukasóra sikerén felbuzdulva úgy döntött a KZST vezetôsége, hogy ezentúl más mûvészeti ágak szülte alkotásokból is rendezünk "Lyukasórát": képzômûvészetbôl, zenébôl. A lényeg nem változik, ezentúl is a közönségnek kell rájönnie az auditív, vagy vizuális eszközökkel megmutatott, bejátszott mûre, ugyanúgy lesz rávezetés, rövid történelmi háttér, beszélgetés az adott mûrôl, annak vázlatos, majd a jó tipp után részletesebb bemutatása. Fontolgatjuk, hogy komoly mûvészettörténészek segítségét kérjük. Ezenkívül lesz egy estünk a humor jegyében, kolozsvári vendég érkezik majd (neve legyen meglepetés), aki A vicc szociológiája címmel tart elôadást. A további elôadókról egyelôre nem kívánok részletesen nyilatkozni, hiszen mind tudjuk milyen, amikor szép terveket dédelgetünk, és aztán pénzhiány, vagy más gondok miatt nem sikerül ezeket valóra váltani. Az azonban szinte teljesen biztosnak tûnik, hogy az évad folyamán vendégül láthatjuk Jókai Annát - zárta szavait Csíky Boldizsár.
Ami az elôadókat illeti, az évadnyitó rendezvény igen érdekfeszítônek bizonyult. Ha a késôbbiekben is a Nagy Géza lelkészhez hasonló karizmatikus elôadókat hívnak színpadra, akkor valóban minôségi esteknek lehetünk majd tanúi. Hiszen az évadnyitó elôadó, Nagy Géza még ahhoz a fantasztikus háttértudású és mûveltségû, felelôsségteljes lelkipásztori, elit teológiai tanári körhöz tartozott, amelynek tagjaihoz hasonlót ma már nemigen találni a fiatal református papok között. Ô is megjárta, mint annyian annak idején, a poklok poklát, a kommunista börtönöket, ráadásul a legrosszabb periódusban (az ötvenes évek elején), a legrosszabb helyen (Szamosújváron, illetve a hírhedt Pitesti-en). Fogsága emlékeibôl, tapasztalataiból dolgozatot, és könyvet is írt, e dolgozatot hallottuk az est során. Hihetetlen tárgyilagossággal és objektivitással, visszafogottan írja le a legszörnyûbb börtönt: az átnevelés éveit, a volt, agymosáson átesett és átnevelôkké vált foglyok gaztetteit, az átnevelés fô-, és majdnem egyetlen eszközét: a verést. Pszichológia, szociológia, antropológia, biológia és metafizika keveredik elôadásában, amelyben, többek között arra keresi a választ: hogyan történhetett, hogy egyes fogva tartottak utolsó menedéküket, a tudatukat is elveszítették, fegyelmezett vérebekké váltak, és egy idô után már ôk nevelték át, azaz verték naponta félholtra korábbi társaikat - majd, miután szabadultak (ha nem végezték ki ôket azelôtt: az átnevelôk nagy részére ez a sors várt), hogyan omlottak össze, éppen a sikeres agymosás következményeként. Mindezt pedig mint a legérzéketlenebb kívülálló teszi közzé, tiszteletre méltó objektivitásával: pedig a szerzô több évig ebben az átnevelô pokolban élt.
Olyan bizonyára nincs, mondta a barátom, miközben álltunk a járdaszélen. Vagyis azon a keskeny és sötét folton, amit a gyalogjáróra és - járókra fölparkolt autócsodák még meghagytak nekünk. Mert voltak ott teherkocsik, platóskocsik, jó és rossz emlékû dubák, meg még ócska csotrogányok. Mindenféle típus, al- és fôváz, kétéltû és amôbaváltozat, szuronyos ütközô, muranói visszapillantó tükör. Csak gyalogos nem volt. Azok mind az úttesten haladtak kivilágítatlanul. Piros lámpácskák, macskaszemek sem villogtak rajtuk.
Mi véletlenül álltunk a járda megmaradt utolsó darabkáján, ugyanis kevéssel azelôtt húzott el onnan egy Mercy Chery XL 42. De még bele se melegedhettünk a beszélgetésbe, még csak az alapfogalmakat tisztáztuk a közlekedési morál tekintetében, mint gázolás, úttest, haladási irány, sebesség, követési távolság, amikor reánktülkölt egy az ébenfekete és tûzvörös kombinációjából született mitológiai csoda. Egy Chevy-Thunderbird XXL Super Vulcano 4698. Természetesen honi rendszámmal. Mindketten felrezzentünk és egészen egyszerre, mint az olimpiai párosúszók parádéján, arra gondoltunk, el akar vinni bennünket bárhova. Ismer minket, vagy megszánt, váratlanul rokonszenvet ébresztettünk vulkanikus kebelében, vagy a kebeleszentiványi véres búcsútól üldöz mindkettônket, és vissza szeretné adni az elveszettnek hitt svájci bicskámat.
Tévedtünk. Ôkeme ugyanis azon az áldott helyen szeretett volna parkolni, ahová mi, két utolsó csóringer gáspár és gyalogos cigányzenekara kiszorultunk. Már-már agyongázolt bennünket, hiszen nem szedtük elég gyorsan az irhánkat, át kellett másznunk egy tizennyolc kerekû billenô hatvantonnáson és a mögötte megbúvó Dacia Internbreak Arschloch sedán változatán, amikor újabb, más keletû dudálásra, inkább harsonákra figyeltünk fel. A városi alapzajból Wagner Walkür-nyitánya bontakozott ki Herbert von Karajan vezényletével. A harminckéthengeres terepjáró motorházára szerelt kivetítôn minden tülökszónál megjelentek a berlini filharmonikusok H. v. K. vezényletével, láthattuk, hogy a filharmonikusok kizárólag férfiak, miként H. szerette. A terepjáró zöld volt és fenyôillatot árasztott, teteje hófödte és rajta csúcsjelzô éjjel világító keresztek, mint a Caraimanon és a Postavarun. Harun al-Rasid ült benne álruhában, de mi felismertük elmaradhatatlan álruhájáról és ál sorozatvetôjérôl.
A Chevy meghátrálni készült. Vezetôje kiugrott, bonyolult köszönésformát dadogott, homlokát a földhöz csapdosta többször is, kelet felé hajlongott, de H. al R. szolgái durván kirántották alóla az imaszônyeget, ôt magát megrugdosták, majd a fölénk szálló helikopterrel kiemelték a járgányt a forgalomból és a Tigrisbe süllyesztették. De lehet, hogy az Eufrátesz volt.
Egy hamisítatlan többéltû GM- Bentley-Roadshaw Hill XXXL Laguna del Sol Bagdad 5555 volt. Annak is a népautó-változata.
Minket az említett fényesarcú padisah szolgái nem bántottak, csak a zsebünkbe dugtak ezer-ezer dirhámot és száz-száz olajdollárt. Majd udvariasan felkértek, hogy írjuk alá: ebben az utcában a legnagyobb mértékben honol a közlekedési morál.
Mit tehettünk…. Gondoljátok el, ki cselekedett volna ehhez fogható nagylelkûséget? Csakis egy keleti kalifa, az igazság bajnoka.
Csak arra nem emlékszem, hogy az eset Bagdadban volt-e, vagy az egykori Szántó utcában.
Most, hogy elvitte a Matató, már nem szuszog úgy a kert sem. Az udvari kert, ott percegett a bokrok és fák között a fûben az élet és a halál is. Éppen virágzott a magnólia, mikor hirtelen elfakult a fény, lent a faluban mozgalmi dalokat recsegett a kultúrház ablakába kirakott fekete hangszóró, amibôl tudni lehetett, hogy megváltozott a világ, megjött a mozgósító karaván, és a magnólia virágai önként adták oda magukat az elsô tolvajnak.
A sötét hangszóró fáradhatatlanul szórta a harcos nótát, amely elfödte a harangszót is, nem lehetett tudni, mikor van dél és mikor lesz este, a bogarak a fûben elbizonytalanodtak, a tücsök afféléket cirpelt, hogy kürpánkúr, kürpánkúr, a vakond zavarodottan simította vissza a túrást, csak a pockok lettek vidámabbak, elfoglalták a pincét és az illemhelyek környékét, mit sem törôdve a kuvikkal, amely elveszítette érdeklôdését a rágcsálók iránt, olyasmiket huhogott, hogy mutátisz mutándisz, mutátisz mutándisz, a kastély bútorai megkergültek: egymást lökdösve, tolongva omlottak ki hanyatt-homlok a szalonokból, termekbôl, drága függönyök szálldostak a sûrû levegôben, még a konyhaedények is útrakeltek, ott sorakozott a kapunál a különös sereglet, egy rokokó asztalka kedvesen raccsolva olvasta a repartíciókat, aztán a tiszafa vigyázzt vezényelt, és a forradalmi induló ritmusára szervezetten indult mindenki a házak felé, katonás fegyelemmel helyezkedtek el a szemérmesen tiltakozó földmûvesek szerény lakásaiban, franciaágyak, bidermájer szekrények, velencei tükrök, nádfonatú kertiszékek, a naccsásúr hatalmas faragott trónja például Pükk Nödézsde egyetlen szobájába került, Csengôpatakot harsányan betöltötte a trágyalé indiszkrét illata, Pükk Nödezsde belepöffedt a naccsásúr karszékébe, szót kért magától, megkapta, azt mondta, Szekrét, dekrét!, Éljen a kommunista párt!, majd hatalmasat böffentett, és bezárta a gyûlést: - Pükk, nödezsde.
A függönyök, az ágynemû, a szivárványos csillárok, aranyozott kötésû könyvek kerengve röpdöstek új szállásaikra a sápadt alkonyatban. Azon az éjszakán nem is merészkedtek elô a denevérek. A kert és a kastély teljesen kiürült hajnalra, és eltûnt a félelmetes karaván is, fülrepesztô muzsikájával. Sajgott a kimerült tájban a csend.
A magnólia alatt feküdt Gyiszudáj, vérébe fagyva. Aludt. Álmodott. Azt álmodta, hogy egyedül maradva védi a kertet és a kastélyt a betolakodóktól, egymaga száll szembe a pisztolyos-csizmás murdzsászokkal, akik fegyvert csattogtatva, papírt lobogtatva rontanak az udvarba. Gyiszudáj elôttük terem, nagyot dobbant, mint Toldi a bikának, a gyülevész banda megtorpan; nem értik, hogyan pattant ki a dúlt patkánytúrásból ez a lógó bajszú kelekótya paraszt manó, aki lám, mutatóujjával parancsolja magához a Fômurdzsászt: - Gyiszudáj!
Aztán pedig szörnyû varázsszóval futamítja meg a betolakodókat: - Dusu máty!
S azok rohannak hanyatt-homlok, mintha egyszerre lôné ôket az orosz meg a német.
Ezt álmodja Gyiszudáj, és dehogy sejti, hogy meg van halva. Ha tudná, hogy meg van halva, ô csodálkozna a legjobban.
Pedig csak az volt, hogy eljött érte a Matató, sztálinsapkában, talpig puskában, fômurdzsász képében.
A kertben szeppenten perceg az élet, és a halál is. Visszatartja a lélegzetét a föld, a fû, a fák, dermednek a bogarak. A megcsúfolt szökôkút ott felejti utolsó csöppjeit a kirojtosodott levegôben.
Az égre fagy a hajnali harmat. Késôre engesztelôdik Isten. Derengô fény hozza végül a mit sem sejtô vidám harangszót, a vidám harangszó hozza Tüttürüttô Pistacskát, Tüttürüttô Pistacska tereli a csordát, nagyokat csattogtat ötfonatú ostorával. Látja a borzas gazdátlanságot, és merészen átkel seregével. Röfögô disznók csámcsognak az angolkertben. Beszélget velük a kiskondás. Nagyokat rikkant. Kedvenc rigmusa: - Kukurigó, gángó, szedjen csihányt, ángyó!
Átlagosan 12 százalékkal drágul a hôenergia
Idén közel 1500 lakástulajdonos vált le a központosított fûtésrendszerrôl. Gigakalóriánként 12 százalékkal nôtt, így augusztustól 896.000 lej a hôenergia referenciaára. Mától városszinten megkezdik a fûtést, kivételt képez az Egyesülés negyed, ahol tervek szerint október 18- tól biztosítják a szolgáltatást. Annak ellenére, hogy az Egyesülés negyedben korszerû hôközpontot létesítettek, a fûtésért csak azok a lakók fognak kevesebbet fizetni, akik költségelosztókat és egyéni hômérôórákat szerelnek be - tudtuk meg tegnap délelôtt az Energomur képviselôinek sajtótájékoztatóján.
Pop Tiberiu, az Energomur vezérigazgatója tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az érvényben levô szabályozások alapján mától városszerte megkezdik a hôenergia- szolgáltatást. Arról is beszámolt, hogy mivel a tömbházak 99 százalékában felszerelték a fô hômérôórát, azok a lépcsôházak, amelyek lakói még nem szeretnék élvezni a meleget, lezárhatják a bejáratnál felszerelt csapokat. A hôenergia ára kapcsán elmondta: augusztustól 12 százalékkal emelték a gigakalória referenciaárát, amit országos szinten határoznak meg, így átlagban ennyivel több költséggel számolhatnak azok a lakók, akik a központosított hôenergia- szolgáltató rendszerre vannak csatolva. A refernciaár kapcsán azt is megtudtuk, hogy bár a nagyméretû korszerûsítés nyomán az Egyesülés negyedben jobb lesz a melegvíz- és fûtésszolgáltatás minôsége, a fogyasztás ellenértéke az egységes ár alkalmazása miatt nem fog csökkenni. Pop Tiberiu igazgató véleménye szerint a költségmegosztók és az egyéni hômérôórák beszerelése csökkentheti a költségeket. Hozzátette ugyanakkor, hogy a mérô- és szabályozómûszerek megvásárlása befektetést jelent, hiszen darabjuk megközelíti az egymillió lejt.
Az Energomur anyagi helyzete kapcsán megtudhattuk: 26 milliárd lejjel tartozik a gáz-, villany- és vízszolgáltatónak, kintlevôségei viszont - mint például az elmúlt téli fûtéspótlékok értéke - megközelítik a 38 milliárd lejt.
Bota Zoltán mûszaki igazgató a fô hômérôórák felszerelésének fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor kiemelte: a jelenlegi, elavult fûtési rendszerekkel nem lehet mindig jó minôségû szolgáltatást biztosítani. A fogyasztók jogosan elégedetlenkednek, amikor hosszasan kell kiengedniük a vizet, hogy az megfelelô hômérsékletû legyen, illetve a földszinti és felsô emeleti lakásokban nincs elég meleg. Ezeken a hiányosságokon elsôsorban csak nagyméretû befektetésekkel lehet javítani. Az Energomurnak azonban jelenleg nincs lehetôsége egyénileg megvalósítani a szükséges befektetéseket - nyilatkozta.
Marius Gabor nemrég megválasztott termelési igazgató biztosította a jelenlevôket, hogy a kazánokat ellenôriztették, így mûszakilag készen állnak a hôenergia-szolgáltatás biztosítására.
A szeptember 21-én megjelent 863-as kormányhatározatra, amely az év évéig a tulajdonosi társulásokkal vagy egyénileg a lakástulajdonosokkal megkötendô új szolgáltatási keretszerzôdést szabályozza, visszatérünk.
A ma tartandó soros megyei tanácsülés napirendjérôl számolt be tegnap soros sajtótájékoztatóján Lokodi Edit megyei tanácselnök. Elsôsorban azokat a tárgysorozati pontokat érintette, amelyek esetében szóbeli összetûzésekre, érdekellentétekre lehet számítani. Reményét fejezte ki, hogy Benedek Imre harmadszor nem fog hiányozni saját beiktatásáról. Ugyanakkor kérdésre válaszolva újra kihangsúlyozta: a megyei tanács nem támogatta Vasile T. Suciu nemrég megjelent történelmi könyvét. A alkotás megjelenéséhez azért nem járultak hozzá, mert történészek véleménye szerint hamis, elferdített adatokat tartalmaz.
Az egyik érintett téma a Vidéki Vízszolgáltató Vállalat siralmas anyagi helyzete volt. A mai tanácsülésen ismertetik azt a részletes tanulmányt, amelyet a SURM tevékenységérôl készítettek a szakemberek. A tanácsosok arra keresik majd a választ, hogyan lehet újra egyensúlyba hozni a jelenleg havonta 600 millió lejes veszteséggel mûködô szolgáltatót. A Blaj Virgil igazgató menesztése kapcsán felmerült híresztelésekre reagálva Lokodi Edit kifejtette: a SURM vezetôjének januárban jár le menedzseri szerzôdése, addig senki nem kényszeríti, hogy lemondjon. A vállalat további sorsáról a tanácsosok fognak dönteni.
A megyei tanács 17 milliárd lejt kapott a költségvetés kiegészítésekor, amit a vidéki településeknek kell leosztania. Amennyiben nem lesz újabb pénzleosztás, kérdésessé válik a tanügyben dolgozók novemberi-decemberi fizetésének (közel 10 milliárd lej) biztosítása. A megyének közel 200 milliárd lejre lenne szüksége, hogy véghez vigye elkezdett programjait és problémamentesen teljesítse fizetési kötelezettségeit.
A vidéki polgármesterekkel, iskolavezetôkkel folytatott elôzetes tanácskozások és az Országos Szállításügyi Hatóság tanulmánya alapján állították össze azt a vidéki közszállítási programot, amelyet ma fognak megvitatni, elfogadni a megyei tanácsosok. A terv célja: megoldani, hogy minden település megközelíthetô legyen. A határozat elfogadásától számított 60 napon belül országos elektronikus versenytárgyalást tartanak, s így választják ki a szállítót.
Lokodi Edit kérdésre válaszolva elmondta, hogy kivizsgálják, van-e építkezési engedélye a Nyárádtôn, a valamikori görög katolikus templom köré építendô ortodox templomnak vagy sem. S amennyiben nem, megteszik a szükséges lépéseket a munkálatok leállítása érdekében.
Ki írta a Csongor és Tündét, kérdezte a magyar média egyik ásza valamelyik reggelen. A válasz nem könnyû, hasaltak el már egészen mûvelt pacákok, picibb kérdéseken. Havas tanár úr reggeli "mokkái" élvezhetôek, az pedig, hogy Klaudiával magázzák egymást, felemelô. * Egyébként? Van minden, ha éppen tûrhetô a vétel; képernyômön néha óriásbolhák ugrálnak, a hang hol megvan, hol nincs. A Fradi-Sopron mérkôzést némafilmként nézhettem végig, élvezetes volt (mikor utána megjött végre a hang is). Azt lehetne hinni, mûsorszolgáltatónk cenzúrázza a nem nekünk való mûsorokat. De hogy már a labdarúgás is Kész átverés-show volna?...* Az szép, ha Áll az alku, nem árt, ha megbiztat Vágó István: Legyen Ön is milliomos!, vagy Jakupcsek Gabriella sürgeti a választ a Multimilliomos mázliban, mindent elfogyasztunk, a Gálvölgyi-show-tól Szulák Andrea mutogatós mûsorán át a Heti hetes szellemes csattanóin körösztül a Banánhéj Bagi-Nacsa gerjesztette humoráig, sôt a Csao, Darwin! (naná, hogy nemcsak az Antena 1-en fut efféle) szôkék kontra barnák vetkôzôs háborújáig. * Mégis, számomra legizgalmasabb a sok reggeli mûsor, a változatosság, az, hogy kedvemre válogathatok közöttük. Az elmúlt héten ezeket is lekörözte az élô közvetítés a magyar parlamentbôl, a kormányváltozás körüli csatározások izgalma, e hét végén pedig a román politikai élet szenzációja, Stolojan úr kiszállása a választási küzdelembôl, Basescu mester szappanoperát megszégyenítô könnyes búcsúztatója. Ez az igazi Reality-show.
Folytatódik az aláírásgyûjtés Markó Béla államelnök-jelöltségének támogatására, Maros megyében is. Eddig közel 25.000-ren látták el kézjegyükkel az erre a célra kiállított típusnyomtatványokat, ezzel is jelezve, hogy egyetértenek az RMDSZ elnökének indításával a legfontosabb állami tisztség megszerzéséért.
A hétvégén önkéntesekbôl álló csoportok indultak el Marosvásárhely utcáin, hogy közvetlenül kérjék a helybelieket Markó Béla támogatására. Az akció nagy sikert hozott, rövid idô alatt közel 2.000 aláírást sikerült összegyûjteni. A város forgalmasabb terein felállított asztaloknál a fiatal, RMDSZ-pólós, sapkás önkéntesek fogadtatása nagyon kedvezô volt, ezért a szövetség Maros megyei szervezetének a vezetôsége úgy döntött, hogy több nappal meghosszabbítja Marosvásárhelyen a köztereken elindított aláírásgyûjtést. Olyanok kézjegyét szeretnék megszerezni, akik egyetértenek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség üzenetével, éspedig hogy magyarokként olyan országban kívánunk élni, amelyben természetes, hogy egy nemzeti kisebbséghez tartozó személy is betölthesse a legmagasabb állami tisztséget. Itt az ideje, hogy Erdélynek nagyobb súlya legyen Romániában, és ezt egy erdélyi államelnök-jelölt tudja a legjobban közvetíteni!
Marosvásárhelyen hétfôtôl kezdve naponta 11-17 óra között a város négy forgalmas pontján is alá lehet írni a gyûjtôíveket: a Színház téren, a virágóránál, a Bernády- szobornál, valamint a Kövesdombon, a volt Unirea mozi elôtt.
Amellett folytatódik az aláírásgyûjtés a már ismert helyszíneken:
- Marosvásárhelyen:
? az RMDSZ megyei székházában (Braila u. 9.) hétköznap 9-17 óra között
? a városi szervezet székházában (Dózsa György u. 9., földszint) 9-14 óra között
? a Bernády Házban (Horea u. 6.) 8-14 óra között
? a Maros megyei MADISZ székházában (Dózsa György u. 9., második emelet, 81-es számú iroda) 10-14 óra között
- a megye többi településén:
? a helyi RMDSZ-székhá-zakban vagy RMDSZ- elnököknél
Önkéntes fiatalok jelentkezését várja az RMDSZ Maros megyei szervezete. Az önkormányzati kampányhoz hasonlóan a parlamenti választásokat megelôzô idôszakban is számos rendezvény megszervezésében lesz szükség a segítôkész ifjúság bekapcsolódására. Olyanok segítségére van szükség, akik szívesen tesznek a köz érdekében, és fontosnak érzik, hogy lehetôségeikhez mérten hozzájáruljanak az RMDSZ választási sikeréhez. A kampányidôszakban végzett munka egyrészt a közösen végzett munka tapasztalatával gazdagítja a jelentkezô fiatalokat, másrészt találkozási lehetôséget is jelent fontos közéleti személyiségeinkkel.
A kampánymunkába bekapcsolódni szándékozó önkéntes fiatalok az RMDSZ Maros megyei székhelyén (Marosvásárhely, Braila u. 9., tel. 214.077) jelentkezhetnek hétköznapokon 9-17 óra között.
A hétvégén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában rendezték a Maros megyei RMDSZ- szervezet parlamenti képviselô- és szenátorjelöltjeit rangsoroló bôvített közgyûlést. Az alábbiakban közöljük az ennek nyomán kialakult rangsort, valamint az elsô helyezettek bemutatkozó beszédeinek szerkesztett változatát.
Szenátorok:
Leadott szavazatok száma: 517
Érvényes szavazatok száma: 510
Érvénytelen szavazatok száma: 7
Rangsor:
1. Markó Béla (hivatalból) 2. Frunda György: 365 voks
3. Szakács János: 145
Parlamenti képviselôk:
Leadott szavazatok száma: 517
Érvényes szavazatok száma: 500
Érvénytelen szavazatok száma: 17
Rangsor:
1. Kerekes Károly: 344 voks
2. Borbély László: 342
3. Dr. Kelemen Atilla: 333
4. Dr. Benedek Imre: 227
5. Jakab István: 171
6. Makkai Gergely: 167
7. Dávid Csaba: 84
8. Náznán Jenô: 76
9. Orbán László: 60
10. Dr. Kakassy Sándor: 52
11. Csata Edit: 48
12. Dudás Annamária: 41
13. Tatár Béla: 32
14. Györffy Annamária: 25
Múlt nélkül nem lehet jövôt építeni, és kötelességünk beszámolni arról, amit tettünk. Azt hiszem, hogy az elmúlt négy év volt a legmeghatározóbb a romániai magyarság és az RMDSZ múltjában. Ezelôtt két évvel fogadtuk el a módosított alkotmányt, amely szentesíti közösségi jogainkat, önazonossághoz való jogunkat, szentesíti anyanyelv- használatunkat, nem csak a közigazgatásban, de most már az igazságszolgáltatásban is, és szentesíti a tulajdonjogot, rendezi a felekezeti oktatás kérdését. Ezek nagyon fontos eredmények, pillérek, amelyekre építeni lehet, építeni kell.
Az alkotmány alapján sikerült anyanyelvünket használni a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a dekoncentrált intézményekben. Tulajdonjogban is sikerült olyan eredményeket elérni, mint a közbirtokossági jog, községi jogok és az egyházi jogok. Nem véletlen, hogy már több mint 300 ingatlan visszakerült egyházi tulajdonba, az 501-es törvény alapján, és nem mindegy az sem, hogy több százezer szántóföld és erdô került vissza magyar tulajdonba. Fontos, hogy éppen tegnap a román miniszterelnök, Adrian Nastase mondta, hogy meg kell oldani az ún. Dacia-kocsiügyet. Ennek forrásánál az RMDSZ van, a törvénytervezet tíz hónapja van befagyasztva a szenátus közvitáján, miután minden parlamenti csoport, köztük a szociáldemokraták egy része is elfogadták azt a jogos kérést, hogy az állam nem kobozhatja el, nem veheti el az emberek pénzét.
Ha ezt levetítjük Maros megyére, akkor az a tény, hogy a Bolyai fôgimnázium magyar iskola lett újra, sôt visszakerült a református egyház tulajdonába, hasonlóképpen a volt római katolikus leányiskola, ma Unirea fôgimnázium újra a római katolikus egyház tulajdona, akárcsak a Mûvészeti Líceum, az a tény, hogy az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar beiskolázási számok vannak, mindezek az autonómia megteremtésének elemei. Annak az autonómiának a folyamatáról van szó, amit tovább akarunk vinni, és ki akarunk építeni.
Lehetôség van rá a következô négy évben, hogy intézményesítsük azt a kulturális autonómiát, amelyet már több mint 90%-ban sikerült megvalósítani. Ennek intézményesített formát kell adni, és én azt hiszem, hogy a következô négy évben sikerül kiépíteni az önkormányzati, területi autonómiát is. Rögtön pontosítok, hogy nem csak a székelyföldi autonómiára gondolok, mert azt nehéz lenne átvinni, hanem egy egész Romániában alkalmazható területi autonómiára, spanyol modellre felépítve. Románia akkora ország, hogy fel lehet osztani kb. 15-20 régióra, mindegyik régiónak kell legyen megválasztott parlamentje, és mindegyik parlament ki kell nevezzen egy végrehajtó testületet. Ez egy európai, járható út. Ezt nem lehet ellenezni, olyan autonómiát biztosít, amely nem csak a döntéshozást, de a jólétet is közel viszi az emberekhez. Azt kell nekünk, magyaroknak megtárgyalni, mi kell megtaláljuk a közös nevezôt, és ezt kell megtárgyalni a románoknak is. Egyre több román akar ilyen autonómiát, szerintem ezt ki tudjuk együtt építeni, és el tudjuk fogadni úgy, hogy 2007-ben, amikor Románia EU-tag lesz, akkor az ország nyugat-európai típusú, konszolidált autonómiaformát alkalmazzon állampolgárai érdekében.
Meg kell oldani a következô négy évben a gazdasági és szociális kérdéseket, mert másként nem lehet. Mindehhez szükség van egy erôs, jól képzett RMDSZ-parlamenti csoportra, amely ezt elérje. Ha együttesen lépünk fel, ha mi leszünk ismét a mérleg nyelve, és mi kitûzzük azt, hogy legyünk benne a kormánykoalícióban, akkor errôl tudunk tárgyalni, akkor autonómiát tudunk elérni. Ha a belsô ellenzék annyira gyengíti az RMDSZ-t, hogy nem jutunk be a parlamentbe, akkor nem autonómiáról fogunk beszélni, hanem Budapesten, Strasbourgban vagy Brüsszelben fogunk panaszkodni, mert mi is könnyen a vajdasági helyzetbe juthatunk.
Fontos ugyanakkor továbbvinni a strasbourgi, illetve a brüsszeli politizálást. Strasbourg nélkül nem lehetett volna ilyen eredményeket elérni. Az Európa Tanácsban elfogadtattuk a kisebbségi keretegyezményt (nekünk ebben rendkívül nagy szerepünk volt), ez volt az alapja a közigazgatási törvénynek, ez az alapja annak is, hogy a közigazgatásban használhatjuk az anyanyelvünket, vagy jogunk van az önazonosságunk megtartásához.
Én a következô négy évben is tovább szeretném védeni a magyarság jogait mint ügyvéd és szenátor. Ahogy sikerült visszaszerezni a Püspöki palotát Nagyváradon, még lesznek ilyen ügyek, amelyek megoldásában segíteni szeretnék. Éppen úgy, ahogy Héjja Dezsôt, Reiner Antalt sikerült kivenni a börtönbôl ezelôtt két évvel, ezentúl is segíteni kell a magyar embereken, valahányszor diszkrimináció áldozataivá válnak.
Hölgyeim és uraim: keresztény eszmékre és keresztény értékekre épített politikát szeretnék továbbra is vinni: magyar szívvel, józan ésszel, európai mércével, mindannyiunk érdekében. Ehhez kérem bizalmukat és együttmûködésüket.
Önök közül sokan nem csupán az elmúlt négy évi parlamenti tevékenységemet ismerik, hanem, a sajtó jóvoltából rálátásuk van mind a 14 évi parlamenti tevékenységemre. Itt megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a sajtónak, hogy korrektül tájékoztatott munkámról, eredményeimrôl - de nem csak a magyar sajtónak, hanem a románnak is.
Tisztelt küldöttgyûlés! 14 évvel ezelôtt, amikor a parlamentbe indultam, nem azzal a szándékkal tettem, hogy fényes politikai karriert fussak be. Egyszerûen dolgozni mentem, törvényeket alkotni, és az elvárt módon szolgálni az ügyet. De, mindenekelôtt, egy jól megfontolt cél lebegett elôttem: orvosolni a lehetôségek szerint mindazt, ami Trianon óta fáj nekünk - a több évtizedes sérelmeket, megaláztatásokat, történelmi igazságtalanságokat; visszavenni mindent, ami a miénk volt: egyéni, közösségi, egyházi javainkat; jóvátételt kapni az ellopott évekért; a fronton töltött, hadifogságban, lágerekben, gyûjtôtáborokban, munkaszolgálatban elszenvedett évekért; a fájdalmakért. Úgy érzem, hogy ez nagymértékben sikerült is, társaim segítségével - és ezért nekik is köszönetet mondok. De a harc tovább folytatódik. Megszülettek ezek a törvények, de az alkalmazásukkal problémák vannak. Még lehetnek jóvátételi törvények, és most azon fáradozom, hogy az elkobzott aranyat is visszavegyük.
A 14 év alatt egyetlen szakbizottságban, a szociálisban dolgoztam. Itt próbáltam tenni az adott gazdasági körülmények között - enyhíteni az ország lakosainak a szociális gondjain. Úgy érzem, hogy helyenként sikerült is. Nevemhez több törvény is fûzôdik. Nem sorolom fel ôket, hiszen Önök teljes mértékben ismerik azokat a sajtóból. Mindenesetre a parlamenti tevékenységemnek volt egy olyan területe, amelyet nagy elôszeretettel mûveltem. Ezt köznyelven úgy hívják: nem hagyni békén a kormányt. Szaknyelven: interpellálni; rávilágítani a hibákra, számon kérni, sürgetni, ami egyfajta hajcsármunka. De nekem tetszik. És ami a legközelebb áll hozzám az, hogy a parlamenti irodám révén több ezer embernek orvosolni a gondjait, bajait. Azok az emberek, akik felkerestek az irodámban, minden esetben tapasztalhatták, hogy irodám kellô empátiával viszonyult gondjaik megoldásához.
Mit tennék, ha megint ott lennék? Elsôsorban az RMDSZ programját szeretném megvalósítani; Európai Uniós csatlakozást elôsegíteni, az RMDSZ programjában szereplô autonómiaformáknak a megvalósítását, a szociális gondokon enyhíteni, a nyugdíjasoktól a fiatalok problémáiig, a társadalmilag hátrányos helyzetû személyek gondjain enyhíteni; támogatni civil szervezeteinket, és amit rendkívül fontosnak tartok, hiszen az önkormányzatokra óriási feladatok várnak az elkövetkezôkben, támogatni, seg&iac