Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az idôsek nemzetközi napját ünnepelték

Évente egyre nagyobb számú nyugdíjast sikerül megvendégelnie a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak víkendtelepi vendégházában az idôs személyek világnapja alkalmából. Idén a nóták és a szavalatok közel négyszáz nyugdíjasnak szóltak, akiket Csegzi Sándor alpolgármester, Kerekes Károly RMDSZ-képviselô, az Országos Nyugdíjasszervezet Maros megyei fiókjának vezetôi, Kovács Irma és Gyulai Zoltán, Morent Ilona, a Nyugdíjpénztár igazgatója, a prefektúra, a fogyasztóvédelmi hivatal képviselôi köszöntöttek.

Október elsejétôl kerül sor a nyugdíjak kiegészítésére, január 1-tôl a fel nem használt utazási jegyeket élelmiszerjegyekre lehet váltani - emelte ki beszédében Gyulai Zoltán. Lényeges javulás azonban országunkban nem tapasztalható, a kormánynál tett többszöri tiltakozással csupán ennyit tudtak elérni. "El kell érnünk, hogy fontosak legyünk politikusaink elôtt" - erôsítette meg Gyulai, és véleménye szerint a hatalmon lévôknek nem csak a választások elôtt kellene ezzel a réteggel, az idôsebb szavazó- polgárokkal foglalkoznia. "Az idôs személyek világnapját ülve, akik közül sokan még ma is aktívak, emlékeznünk kell a nagyanyákra és nagyapákra, akiket szeretô melegség övez, a társadalom tisztel, becsül, de nem hunyhatunk szemet azok fölött, akiket a gyerekeik és a társadalom elfelejtett" - hangoztatta továbbá. Romlott a nyugdíjasok élet-színvonala, éppen ezért az érdekeiket védô szervezet igyekezett ruha-, élelmiszer- és pénzadományokkal pótolni a hiányosságokat, kirándulásokat szervezett. Öregkor az nem vénkor - idézte Csegzi Sándor a jól ismert mondást, az ember alkotókedve, tennivágyása nem csökken a korral, csak erôsödik talán. - folytatta. Az ember sajnálja csak, hogy nincs elég energiája véghez vinni azt, amit szeretne. A jelenlevô nyugdíjasokat üdvözölte Morent Ilona, aki felolvasta az Országos Nyugdíjpénztár vezetôjének köszöntôbeszédét is. Emilia Leah a Fogyasztóvédelmi Hivatal Maros megyei igazgatója is tiszteletét fejezte ki az ünnepelteknek. A megfelelô nyugdíj és életszínvonal nem csak a gazdasági helyzet, hanem a munkához való viszonyulás függvénye is - vonta le a következtetést Kerekes Károly képviselô. Viszont az Európai Unióba való 2007-es csatlakozásunk feltétele a nyugdíjak emelése is.

A jelenlevôket Kozsik Ildikó szórakoztatta szavalattal és énekkel, a talpalávalót a Maros Mûvészegyüttes húzta ott, ahol alig volt egy talpalatnyi szabad padló. Továbbá felléptek a magyarországi meghívottak is. Nagyné Fekete Julianna, a kecskeméti Idôsgondozó Szolgálat vezetôje lapunknak elmondta, hogy már régóta létezik a két település szervezetei közt a kapcsolat, viszont ô most jár Marosvásárhelyen elôször. Csütörtökön érkezett a hét nyugdíjasból és a két igazgató- aligazgatóból álló csoport. Fantasztikus élményekkel gazdagodtak, szeretettel fogadták ôket, az ellátás kiváló. Eddig énekes mûsorszámokkal szerepeltek, de az idén versekkel, vidám jelenettel, énekekkel (fôleg népdalokkal) készültek.

A tegnap két megyei felsôoktatási tanintézmény indította útjára elsôéveseit és várta vissza felsôbb évfolyamba lépett diákjait: a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem.

Összmûvészet a láthatáron

A Színmûvészeti Egyetemen dr. Béres András rektor az idei tanév különlegességét hangsúlyozta, hiszen ez az utolsó évfolyam, amelyik az eddig megszokott tanrend szerint végzi az egyetemet, jövôre az új szerkezetnek megfelelôen hároméves idôtartamúak lesznek a felsôoktatási intézmények, ezt a mesteri és doktori képzés követi majd. A rektor beszélt az egyetem összmûvészeti törekvéseirôl, arról, hogy a színházmûvészeti oktatás mellett a mûvészet többi ága oktatásának lehetôségét szeretnék elérni. E cél érdekében indult a bábszínész szak, idéntôl pedig a zenepedagógia. A Pálffy, avagy Tolnai ház lesz ezen új szak székhelye, elôreláthatólag még az idei évben befejezik a felújítási, átalakítási munkálatokat.

Újdonságot jelentett az évnyitón a Román Fejlesztési Bank (BDR) képviselôjének jelenléte: a bank új ösztöndíjat alapított, kimondottan egyetemi hallgatók segítésére, ez év októberében. Ennek értelmében a legjobb eredménnyel zárt végzôs hallgató negyvenmillió lejben részesül, ezenkívül minden egyetemi diáknak ingyen jár a Cardul 10 bankkártya, amely különbözô kedvezményeket biztosít tulajdonosának amikor az a BRD partnereitôl vásárol. Ezenkívül a hallgató igényelheti a Creditul 10 elnevezésû, 19 évesnél idôsebb egyetemi hallgatók által igénybe vehetô, 1000 eurós összegig terjedô hitelt, valamint a 21 évesnél idôsebb, egyetem utáni képzésben (mesteri, doktorátus) részesülô hallgatók által igénybe vehetô StudentPlus hitelt, amelynek maximális értéke 12.000 eurónak megfelelô lej.

Mint hallottuk, a BRD ezáltal kívánja segíteni a hazai felsôoktatási rendszerben tanulókat, és buzdítani ôket a munkára, ezenkívül szeretné, ha a késôbbiekben is ügyfeleivé válnának. A Credit 10 kártyáért bármelyik BRD-kirendeltségnél jelentkezhetnek az érdeklôdô diákok.

A Színmûvészeti Egyetemen, lévén kétnyelvû oktatást biztosító intézmény, megosztva kapta a bank ösztöndíját a legjobb tanulmányi eredményt elért magyar és román tagozatos hallgató: eszerint Sorbán Csaba (magyar) és Csáti Magdolna (román) teljesítményét értékelte az ösztöndíjosztó.

Több milliárd lej ez évre is

A Petru Maior Egyetem több kara az Ifjúsági Házban tartotta megnyitó ünnepségét. Nyitóbeszédet Szabó Zsuzsanna dékán mondott, majd az egyetem rektorának, Vasile Bolosnak az üzenete került felolvasásra. Mint hallottuk, ez évben több mint 1900 elsôéves diákkal gazdagodott az intézmény, amelyben összesen hatezres a hallgatói létszám. A három kar, a mérnöki, a közgazdasági és a humán, összesen több mint 45 szakán tanulhatnak a diákok, akik a képzés lejárta után 18 mesteri képzés közül válogathatnak. 16 milliárd lejt fektettek be eddig az épületfelújításokba, a logisztikai felszerelésekre, az idei tanévben elôreláthatólag 12 milliárd körüli összeggel igyekeznek folytatni ugyanezen befektetéseket. Beszédek sorát hallottuk az oktatóktól, a diákliga képviselôjétôl stb., majd Corneliu Grosu, a BRD vezérigazgatója ismertette a hallgatókkal a bank elôbb említett ösztöndíjprogramját (lévén a színi is, a Petru Maior is azon 17 egyetem között, akikkel partneri kapcsolatot alakított ki a pénzintézet). Itt is két diák kapta a megosztott negyvenmillió lejt (nem a kétnyelvûség, hanem a nagyon szoros médiabeli eltérések okán), egyikük azonban nem jelent meg, így az oklevelet a megnyitón csupán Vlad Claudiunak, a másik éltanulónak adta át a vezérigazgató.

Aktuális

Szaporodik a díszkövekkel kirakott járdák száma Marosvásárhelyen. Egyes utcáknak jár, másokban marad az aszfaltos változat (mint utóbb kiderült, ez utóbbinak örvendeni kell). A városi tanács csütörtöki ülésén az RMDSZ-frakció azt a kérést fogalmazta meg, hogy készítsenek egy kimutatást arról, hogy milyen szempontok alapján döntik el, melyik utcába milyen járda kerül az elkövetkezô idôszakban, és felvetették a minôség kérdését is. Ha a civilizált országokban látott példákra gondolunk, ahol minden jelentôs teret, utcát már díszkövekkel borítottak, akkor hajlanánk arra, hogy ez a változat szükséges Marosvásárhelyen is. Hisz lehet szép, esztétikus, könnyû felbontani és visszarakni, ha a föld alatti vezetékekben hiba áll elô, és lehetôvé teszi az akadálymentesítést is a tolókocsival közlekedôk számára. Ha azonban a román nyelvû elnevezése alapján piskótának becézett díszkövek minôségét és a helybeli kivitelezés módját tekintjük, akkor egy-két év tapasztalata alapján elmegy tôle a kedvünk. A fôtér példája legalábbis ezt bizonyítja. A színes kövek helyenként megsüllyedtek, a díszlapok lyukadnak, szélük egyre inkább töredezik, egyszóval láthatóan rossz a minôségük. A Dózsa György utcában pedig a ki- és bejáratok közti találkozásokat úgy alakították ki, hogy a kiálló szélekben könnyen megbotlik az, aki nem néz a lába elé. A Tudor Vladimirescu utcában a túlságosan megemelt díszköves járdának sem tapsolnak a vízügyi szakemberek. Véleményük szerint egy esetleges áradás nyomán a víz nem lesz, ahol kifolyjon az udvarokból. Mivel azonban ennek esélye százévenként kétszer fordul elô, a "koronát" járdaügyben a Szabadság utca viszi el. Bár nem vagyunk szakemberek, egyszerû gyalogjáróként is úgy tûnik, hogy ott valamit nagyon elszámítottak. Aki naponta végigmegy a szóban forgó utca eddig elkészült járdaszakaszán, könnyen tengeribetegséget kaphat. A díszkövek vastagsága és a homokágy miatt megemelt járda a garázsokba, udvarokba való bejáratoknál folyton emelkedik és ereszkedik. Ha hegyitúrára készül valaki, hasznos lehet számára a séta, ha viszont érzékeny a térde, akkor már az elsô méterek után az úttestet választja. Arról nem is beszélve, hogy a környéken lakó, vagy az arra járó idôs emberek, akiknek már elmerevedett a járásuk, magyarán csoszognak, és a látásuk sem tökéletes, nem tudnak alkalmazkodni a folytonosan változó szintkülönbséghez, ami óriási esésekben végzôdhet. A magas sarkú körömcipôben sétáló hölgyek biztonságát pedig itt, Marosvásárhelyen már a Színház tér megtervezésekor sem vették figyelembe, miért is gondolnának rájuk éppen most.

Indokolt tehát, bár egy kissé kései az RMDSZ- tanácsosok kérése. Jó lenne bizonyítani, hogy kinek a
"biznisze" a megyeközpont utcáiban felhasznált rossz minôségû járdaszél- és díszkôértékesítés, amiért horribilis összegeket fizet ki a polgármesteri hivatal. Az adófizetô polgárok pénzébôl, akiknek a testi épségét teszik kockára. Kérdés, hogy még meddig, és hogy a balesetekért ki viseli a felelôsséget?

(MTI) A nemzeti kisebbségek, a romániai EU-csatlakozás és a határ menti együttmûködés kérdései szerepelnek Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke és Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke pénteken Szatmárnémetiben kezdôdött megbeszéléseinek napirendjén.

Szili Katalin dél körül érkezett az erdélyi városba a magyar parlament delegációja élén. Mielôtt a magyar és a román küldöttség közös asztalhoz ült volna, a magyar Országgyûlés elnöke és kíséretének tagjai a vendéglátókkal együtt gyalog tették meg a Dacia Szálloda és a helyi megyei tanács és prefektúra épülete közötti utat. Szili Katalin e rövid séta során néhány szót váltott a város arra járó lakóival. A prefektúra bejáratánál Valer Dorneanu fogadta a magyar vendéget, ezután a két tisztségviselô és a két küldöttség meg is kezdte tárgyalásait. A magyar delegáció tagja a szocialista Gedei József, a fideszes Arnóth Sándor, a szabaddemokrata Kis Zoltán és az MDF-es Csapody Miklós. A tárgyalásokon részt vesz Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Terényi János bukaresti magyar nagykövet és Cseh Áron kolozsvári magyar fôkonzul is.

A nap folyamán a képviselôház elnöke ebéden látja vendégül magyar partnerét, ezen részt vesznek a szatmárnémeti helyi hatóságok képviselôi is. A tervek szerint Szili Katalin a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi vezetôivel is tárgyal.

(MTI) Szerbiában vasárnap megtartják a helyhatósági választás, a Vajdaságban pedig a parlamenti választás második fordulóját.

A helyhatósági választás elsô, két héttel ezelôtti fordulójában megválasztották az önkormányzati képviselôket, s most vasárnap a városok polgármestereit, illetve a helyi önkormányzatok elnökeit választják meg az elsô fordulóból továbbjutott jelöltek közül. A továbbjutott polgármesterjelöltek túlnyomó többsége az ellenzéki Demokrata Pártból (DS) való. Belgrádban és Újvidéken a DS jelöltjével szemben az ellenzéki Szerb Radikális Párt (SRS) jelöltje áll. Míg fôvárosban a DS-es Nenad Bogdanovic gyôzelmét valószínûsítik, könnyen megtörténhet, hogy az etnikai sokszínûségére büszke vajdasági székvárosban a radikális párti Majd Gojkovic kerekedik felül.

Az MTI összesítése szerint a helyhatósági választás elsô fordulójában a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) csaknem háromszor annyi önkormányzati képviselôi helyhez jutott, mint a többi magyar párt együttvéve. Míg a VMSZ-nek valamivel több mint száz önkormányzati képviselôje lesz, addig a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 18, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 15 önkormányzati tanácsnokkal büszkélkedhet. Noha a VMSZ így is sok önkormányzati képviselôt veszített a magyarok lakta észak-bácskai városokban - Szabadka, Bácstopolya, Óbecse, Magyarkanizsa, Zenta, Kishegyes (Mali Idjos), Csóka -, képviselôi helyre tett szert több olyan város, illetve a közigazgatásilag hozzá tartozó település önkormányzatában, ahol eddig nem volt tanácsnoka (Újvidék, Zombor, Titel, Begaszentgyörgy (Zitiste), Indjija, Szécsány, Antalfalva (Kovacica).

A polgármester-választás vasárnapi második fordulójában csak a Kasza József vezette VMSZ érdekelt, más magyar párt jelöltje nem jutott tovább. A VMSZ nyolc helyen állított polgármester- jelöltet, s közülük heten bejutottak a második fordulóba.

Biztosnak tûnik, hogy Ada után a legnagyobb délvidéki magyar párt elveszíti Magyarkanizsát, s szoros lesz a küzdelem Szabadkán is. A városban a jelenlegi VMSZ-es polgármester, Kucsera Géza kétszer annyi szavazatot gyûjtött össze, mint demokrata párti ellenfele, Oliver Dulic, de számos párt szövetkezett "Kaszáék másfél évtizedes uralmának megdöntésére". Kucserát a Horvátok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga támogatja.

A polgármester-választással egy napon a Vajdaságban megtartják a tartományi parlamenti választás második fordulóját. Az elsô menetben pártlistáról választották meg a 120 tagú parlament felét, most a fennmaradt képviselôi helyek betöltésérôl döntenek: egyéni körzetekben továbbjutott jelöltekre lehet szavazni.

(MTI) A határon túli magyar felsôoktatás támogatását szorgalmazta pénteken nagyváradi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök és Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke kérte a magyar kormányt, hogy a jövô évi költségvetésben 4 milliárd forintot biztosítson erre a célra. "Ez nem kiadás, az oktatás támogatása befektetés a közös magyar jövôbe" - mondta. Amennyiben a kormány nem biztosítja a 4 milliárd forintot, a Fidesz ilyen irányú módosító indítványt terjeszt be a parlamentben - közölte a MTI kérdésére Orbán Viktor.

Tôkés László rossz üzenetnek nevezte azt a "Budapestrôl eredeztetett" döntést, amely akkor szüntette meg a Sapientia alapítvány támogatását, amikor sikerült az elsô magyar egyetemet akkreditáltatni. Tôkés László a helyzet rendezésére levélben fordult Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz, s kérte, hogy az új kormányfô mielôbb találkozzon az erdélyi egyházi vezetôkkel.

"Remélem, hogy Gyurcsány Ferenc a tôle megszokott bátorsággal fog nyitni a határon túli magyarok és egyházak irányába" - fogalmazott a püspök. Ugyancsak kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet novemberi ülésére hívják meg a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-tanács szervezeteit is.

Mircea Geoana külügyminiszter figyelmeztette Ukrajnát, hogy a nemzetközi jogi lépések után Románia megvédi nemzeti érdekeit és felszedi a Chilia- csatornán elhelyezett ukrán bójákat. Geoana egy pénteken Kolozsváron tartott sajtóértekezleten elmondta, a Bisztroe-csatorna megépítése kapcsán kialakult válság esetében Románia tiszteletben tartotta a nemzetközi jog és a kétoldalú kötelezettségek lépéseit. "Kötelességünk tájékoztatni az ukrán felet, konzultációra került sor a két ország határôrsége között, szóbeli jegyzéket adtunk át, tájékoztatjuk a NATO-t és az EU-t. Ha Ukrajna továbbra sem hajlandó lépni, felszedjük a bójákat, de csak a kötelezô jogi lépések megtétele után. Az Ukrajnával és Európával szükséges kötelezô konzultációk szakasza után megvédjük a nemzeti érdeket. Az óra ketyeg" - fogalmazott Mircea Geoana. A külügyi tárca vezetôje szerint mind a Bisztroe- csatornával, mind pedig a fekete-tengeri kontinentális talapzattal kapcsolatos kijevi lépések az ukrajnai választási kampány részei.

Geoana szerint "Ukrajna egy nehezen kezelhetô szomszéd, akinek meg kell tanulnia, mit jelent az európai diplomácia".

(MTI/AFP) "Áldott legyen a kezed" - írja internetes üzenetében egy bizonyos "Um Issza" Abu Muszab az- Zarkávinak, akit sokan "a lefejezések hercegének" neveznek az iraki túszok meggyilkolásában játszott szerepe miatt.

Zarkávi hovatovább elhomályosítja Oszama bin- Ladent az iszlám szélsôségesek világhálós honlapjain, amelyek a "szent háború" híveinek szemében a "keresztesek" elleni harc elsôrendû fegyverévé váltak.

Az internetes hírportálok központi szerepet játszanak azóta, hogy megsokasodtak a túszejtések, nevezetesen a nyugatiak körébôl, de nem csupán az információk és követelések közlésében, hanem abban is, hogy fórumot biztosítanak a legszélsôségesebb iszlám harcosok és szimpatizánsok számára. A világhálón kifejezést adhatnak a nyugati világ elleni gyûlöletüknek, és gátlástalanul belemerülhetnek a véres gyilkossági felhívásokba.

"Ó Zarkávi sejkünk, könyörgök, fejezd le gyorsan a brit Elzst (hitetlent)!" - olvasható egy másik iszlámista csevegô fórumon a "Nimr" nevet viselô aláíró üzenete, amely az ellen tiltakozik, hogy a nagy-britanniai muzulmánok tanácsa küldöttséget menesztett Irakba a szeptember 16- án elrabolt Kenneth Bigley brit túsz kiszabadítására. Bigley két amerikai túsztársát, akiket vele együtt fogtak el a Tavhid val Dzsihád (Egység és Szent Háború) nevû jordániai iszlám csoport tagjai, a múlt héten gyilkolta meg Zarkávi.

A honlapok neve változó: "Zarkávi rajongói", "A mudzsahidek szolgái", vagy éppen "A terrorizmus hívei': az internetes gerilla- hadviselésben a harci nevek változnak, de a cél közös: "megfélemlíteni az ellenséget", elsôsorban Amerikát.

A "keresztesek és zsidók" elleni gyûlöletkitörés a tálibok kabuli rezsimjének 2001 végén történt megdöntésére vezethetô vissza, ami a 2001. szeptember 11-i merényletek nyomán Washington által Afganisztánban indított hadjárat eredménye volt. Azóta a világhálót ellepték "a dzsihádot" - a szent háborút - követelô üzenetek, magazinok, könyvek és videók.

Nemrég egy kizárólag nôknek szánt elektronikus kiadványt tett közzé egy szervezet, amelynek neve: "A Nôk Tájékoztatási irodája az Arab Félszigeten."

Az al-Kaidához kapcsolódó iraki Anszar asz-Szunna (A próféta elôírásainak hívei) nevû iszlámista csoport, amely a túszok kivégzésével szerzett gyászos hírnevet, ugyanerre a névre keresztelt honlapot tart fenn. Tizedik számában egyáltalán nem kertel: "Igen, terroristák vagyunk. A terrorizmus az életünk, hogy megfélemlítsük Allah ellenségeit!"

A Global Islamic Media Centre által közzétett egyik írásban egy bizonyos Ahmad Av-Vatek Billah arról számolt be, hogy az al-Kaida "már virtuális egyetemmel rendelkezik, amely az elektronikus dzsihád oktatására specializálódott".

"Ennek az egyetemnek... nincsenek földrajzi korlátai és minden muzulmán beiratkozhat rá. Több szak is mûködik keretében, külön oktatja a robbanóanyagok és az autóbombák technikáját".

Monte Cristo, a legendák szigete megihlette Alexandre Dumast. Kincseit keresték a gránitsziklák, a bencés kolostor romjai között, a fehér homok alatt és a Szent Barlangjában, de csak öt évszázad múlva jöttek rá, hogy Monte Cristo aranya... mindezek fölött van.

A levegôben, vagyis az eukaliptuszok, magnóliák, babérok pollenjében, a vad rozmaring, szôlô, fenyô, szentjánoskenyérfa, a magyaltölgy esszenciájában, mint valami érintetlenül megmaradt kis Édenben - írja a milánói Corriere della Sera.

A tíz négyzetkilométeres sziget az olasz szárazföldtôl 40 kilométerre fekszik és természetvédelmi terület 1971 óta. De elôtte is bölcsek, királyok és embergyûlölôk pihenôhelye volt. Megmenekült a mindent elárasztó turizmustól és a telekspekulációtól. Most az illatok múzeuma és kutatók laboratóriuma lesz, ahol tanulmányozzák a sziget növényvilágát, kiválaszthatják a DNS-ét, és megpróbálhatják máshol is meghonosítani az egyes fajtákat. Monte Cristo olyan biogenetikai rezervátum marad, ahol tilos a hajózás, de még a fürdés is. Állandó lakhelye itt csak öt embernek, az ôröknek lesz.

Egy ösvény vezet az egyetlen épülethez, egy XVIII. századi villához, ahol szállást kapnak a kutatók és ahol berendeztek egy kis természettudományi múzeumot. Évente csak ezer ember látogathatja, csaknem kizárólag iskolákból. A gyerekek itt megismerkedhetnek az elveszett illatokkal, a szennyezéstôl, genetikai szelekciótól, hibridizációtól mentes igazi, régi illatokkal.

Nem véletlen, hogy a kutatási programban részt vesz egy San Remó-i virágtermesztési kísérleti intézet is, amelynek célja visszaadni a kereskedelmi forgalomba kerülô virágok eredeti illatát.

A nagy nehéz kapu nyikorogva tárult ki. Hosszú, keskeny udvarra nyílt, amelyen egy alacsony ház húzódott hátrafelé. Négy ajtó volt rajta, ami ugyanannyi apró lakást jelentett. A második ajtó fehérre volt festve, így hát a nagy piros betûk már messzirôl az ember szemébe ötlöttek: "TÚLÉLÉS". AUDITOR: M. CS."

Széles vállú, sötét napszemüveget viselô férfi lépdelt a fehér ajtó felé. Bizonytalan járása elárulta, hogy gond van a látásával. Egészen közel ment az ajtóhoz és rámeresztette a szemét.

- Majdnem vak vagyok, az igaz, de annyit azért látok, hogy ide nem az van kiírva, hogy "szemészet" - dünnyögte.

- Mit akar uram? - szólt rá csendesen a kilépô középkorú férfi.

- Ide küldtek magához…

- Ide küldték, ide jött, mit akar?

- Tudja maga, mit jelent elveszíteni egy feleséget?

- Tudom. Másfél éve veszítettem el én is.

Csend állt be. V. András levette a szemüvegét.

- A szemészeten nem tudnak segíteni.

M. Cs. auditor elnézte a vérvörös, csúnyán megdagadt szemeket.

- Üljön le és beszéljen a balesetrôl.

- Miféle balesetrôl?

- Amelyikben a felesége az életét vesztette.

- Ahhoz magának semmi köze! Különben is már legalább tízszer elmondtam a rendôrségen, amit tudtam, mert olyan sokat én sem tudok.

- Üljön le és mondja el nekem is - szólt M. Cs. halkan, de határozottan.

V. András tétován leült.

- Mit mondjak el?

- Mindent, amire emlékszik. Amire nem emlékszik, abban majd segítek én.

V. András kételkedve csóválta a fejét, majd belevágott. Ez az érzéketlen, ellenszenves alak négyszer ismételtette el az egész történetet.

Végül András felugrott:

- Ebbôl elég legyen - üvöltötte. - A feleségem emlékével ne gúnyolódjon senki!

- Valami még hiányzik - tûnôdött az auditor rá se hederítve András kirohanására. - Nem pontos a visszaemlékezése.

- Hát hogy a pokolba nem pontos?! Hét hónappal ezelôtt, egy keddi napon történt, délután 4-kor felhívtak Bukarestbôl, majd 7-kor Brassóból. Este tíz óra körül hívtak a sürgôsségire. A feleségem borzasztó fejütést szenvedett, két nap múlva meghalt. Olyan súlyos ütést kapott, hogy teljesen megvakult, majd meghalt.

- Megvakult? - Az auditor hangjából enyhe érdeklôdés érzôdött ki.

- Meg hát. Megvakult mindkét szemére.

- Ezt eddig nem mondta.

- Lehet. Legalább annyira fájt, mint a halála.

Tíz találkozás után még semmi javulás nem állt be V. Andrásnál.

- Ide figyeljen, András! - mondta az auditor halkan, de keményen. - Maga meg akar vakulni, mert azt hiszi, hogy maga a felelôs a felesége megvakulásáért meg haláláért.

- Hát ha nem küldtem volna Bukarestbe…

- Hagyja abba a siránkozást! Maga mindjárt megvakul a felesége halála miatt, ô meg talán már járni tanul valahol.

- Micsoda? Miket beszél? - V. András döbbenten bámult rá vaksi szemével, majd elôhúzott egy pisztolyt.

- Velem ne gúnyolódjon, mert lelövöm! Nem hiszi el, hogy megteszem?!

Az auditor valószínûleg elhitte, de hátra se nézett a fenyegetésre.

Hat év telt el. V. András egy közismert üdülôhelyen töltötte szabadsága egy részét. Megunta a medence sós vizét, kijött, zuhanyozott és a napozódeszkája felé tartott a szaladgáló, jövô-menô fürdôzôk között. Egy apró kislány fél méter átmérôjû felfújható kis medencét cipelt, idônként letette, mellételepedett és kis hattyúit meg kacsáit úsztatta benne.

András végigdôlt a deszkán, nagy karimájú szalmakalapját a szemére húzta. Pár perc múlva mozgolódás támadt mellette. András azt hitte, hogy a barátnôje jött ki a vízbôl, és megpróbált helyet csinálni neki, de nem a barátnôje volt, hanem a kis úszótálat cipelô kislány. Odatelepedett az András napozódeszkája mellé és önfeledten úsztatni kezdte kis fehér meg sárga madarait.

Nagy hôség volt, de szerencsére lengedezett a szél. András elszundított. Arra lett figyelmes, hogy a mellette játszadozó kislány dudorászni, majd halkan énekelni kezd. Aztán a kis finom hang felerôsödött és egy dallammá állt össze:

"Nárciszok virulnak, majd a földre hullnak,

Hol a lány, hol a kedves barna lány?

Emberek rohannak, egy nap elmaradnak,

Hol a lány, hol a kedves, barna lány?"

Andrásra áramütésként hatott a dallam. Szíven találta. Feltépte a régi sebet. Ezt a dalocskát csak ketten tudták Edittel. Olyan szép volt ez a dal, hogy valahányszor énekelték, könnybe lábadt a szemük.

Kissé felemelte kalapja karimáját, majd bôségesen könnyezô szemével a kislányra nézett. Soványka, csinos arcú, zöld szemû gyerek volt, Edit meg barna, csillogó, fekete szemû nô, de a hangjuk… a hangjuk… ugyanaz.

Fiatal kövér férfi jelent meg és an-golul megdorgálta a kislányt, hogy mindenfelé mászkál. A beszédre András felült, letette a kalapját. A kislány ráemelte kis okos szemét.

- Ismered az urat, Susy?

- Tudomisén, talán - válaszolt a kislány kissé tûnôdve, szintén angolul.

"Kérdezem én a felhôt, hol a lány?

Semmi válasz nincsen,

Kérdezem én a szellôt, hol a lány?

Olyan csendes minden,

Kérdem én a fákat, hol a lány?

Olyan némán állnak,

Nincs madárdal az ágon, hol a lány?

Hol a boldogságom?

Nárciszok virulnak, majd a földre hullnak,

Hol a lány, hol a kedves barna lány?"

A mozaik az épülettel szervesen összefüggô alkalmazott díszítô alkotás. Színes szilárd anyagból (aprókô, megfelelô formára metszett tört kôlapok, zománcos égetett lapok) összeállított festôi ábrázolás. A mozaik mûteremben vagy a helyszínen készíthetô a mûvész által készített eredeti nagyságú rajz (karton) alapján. Mindkét esetben nedves olajos vakolatba rakja be a mûvész a választott anyagból a képet.

Rendszerint reprezentatív épületek homlokzatait vagy belsôit díszítették mozaikkal. Az ókeresztény és a reneszánsz mûvészet kedvelte nagyon a mozaikok készítését, majd a szecesszió, melynek korából Marosvásárhely épületein csodálatosan szép mozaikképek maradtak fenn.

A dr. Bernády György polgármestersége idejében (1907-13) épített Közmûvelôdési Ház, a következôkben Palota, fôhomlokzatán, a harmadik emelet félköríves ablakai fölött, a homlokzat tengelyében lévô nagy mozaikképen, melynek neve Hódolat Hungária elôtt (lásd az 1. fotón). Hungária allegorikus nôalakja ül a trónusán, fején a koronával, kezében karddal. A bal oldalán álló angyal a város címerét, a jobb oldalán álló Mátyás király címerét tartja: azok szomszédságában, a háttérben, az újonnan épült városháza, illetve a nyugdíjpalota épületének színes képe látható.

A vízszintesen elnyúló nagy mozaik jobb és bal oldalán történelmi személyek sorakoznak fel, a baloldaliakat Bethlen Gábor vezeti. A mûvész valamennyit korhû öltözetben ábrázolta. A 9-10 méter hosszú mozaik a falon konzolos díszû övpárkány fölé került, melyet félköríves pártázatos párkány zár le, utóbbiak anyaga a pécsi kerámia- és porcelángyár pirogránit készítménye. A mozaikkép 2x2 cm nagyságú égetett és aranyozott kerámialapocskákból készült. A Palota harmadik emeleti félköríves ablaksor vonalában, az ablakközök mélyített fülkéiben három-három mozaikkép ékítményes dísze cserépvázából kinövô szôlôág gyümölcsével és levelével. Hasonló elhelyezéssel a Palota fôtér felôli homlokzatán levô mozaikképeken egy-egy hegedülô nôi akt, a középsô mozaikon három kisgyermek - puttók - körvonalazott alakja látható. A homlokzat sarokrizalitján, ugyancsak mélyített fülkébe, pásztorjelenetet ábrázoló mozaikkép került. A nagyméretû - két emelet magasságban - mozaikképen színes népviseletbe öltözött többalakos mozaikkép díszíti a homlokzatot. Kôrösfôi Kriesch Aladár kompozícióit Róth Miksa kivitelezte kartonok alapján kisméretû színezett, illetve aranyozott mozaiklapocskákból.

Az elôzôekben ismertetett mozaikok elôképként a XX. század második felében serkentô hatást gyakoroltak a helyi képzômûvészeinkre. Az 1960-as években épített Építészeti Iskolaközpont épületének homlokzatára Német Antal szobrászmûvész kivitelezte a nagyméretû mozaikkép kompozícióit. A bejárati építmény hosszfalán jón- csigavonalas oszlopfô és három portré, a kétemeletes épület északi ablaknyílás nélküli homlokzatán (a Grigorescu utca felôl) egy nô és egy férfi alakja látható (lásd. 2. fotó), valamennyi átvitt értelemben az építészettel kapcsolatos.

Az 1980-as évek elején, a református temetôkert utcai vonalába épített állami levéltár épületének két ablaknyílás nélküli homlokzati síkjára Olariu György és Simon Endre festômûvészek terve és kartonja alapján készült a közel száz négyzetméter nagyságú történelmi témájú mozaikkép. Az épület fôhomlokzati síkjától hátraugró falsíkon a szép mozaikkép alárendelt helyre került.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

A természetes antibiotikumok (I.)

A természetes antibiotikumoknak nincsenek mellékhatásai, mindamellett, hogy a kórokozókat elpusztítják, az ôket tartalmazó gyógynövények immunrendszerünket erôsítik, hogy járulékos védekezô anyagokat állítson elô. Használhatjuk az egészségmegôrzésben, a fertôzések, gyulladások (pl. mandula-, húgyhólyaggyulladás) megelôzésében, és a gyógyításban sokféleképpen.

Az antibiotikum görög szó, élet ellent jelent. Kánikulában a baktériumok, élôsködôk gyorsan szaporodnak. Az antibiotikumok meggátolják a kórokozók szaporodását és megölik azokat. Több állat is ismeri a gyógynövények antibiotikumos, gyógyító hatását, pl. a hangyák a vad kakukkfüvet beviszik a bolyba, hogy megvédjék magukat a fertôzésektôl.

A természetes antibiotikumokat tartalmazó gyógynövények a következôk: fokhagyma, vöröshagyma, kamilla, kakukkfû, szurokfû, árnika, bíbor kasvirág, macskakarom. Ezeknek nincs mellékhatásuk. Adagolásukat azonban tudni kell, mert allergizálhatnak.

Kezdjük a fokhagymával, amely a leghatásosabb univerzális gyógynövény és élelmiszer, s amely allicint (természetes antibiotikumot) tartalmaz. Amellett, hogy baktérium, vírus, gombaölô hatású, gyulladás-gátló, -csökkentô, az említett módon az immunrendszert is erôsíti. A vért és az érfalakat tisztítja, a vérkoleszterint és vérnyomást csökkenti, értágító, véralvadást gátló. A fokhagymát megtaláljuk a legrégebbi magyar gyógyító praktikákban, a kínai, indiai, egyiptomi hagyományos orvoslásban. Több mint harmincféle betegséget elôz meg és gyógyít. Hogyha rendszeresen fogyasztjuk, bevált fiatalító szer, elixír is. A kutatók kimutatták, hogy hatásos a rákos daganatok megelôzésében és gyógyításában. Javítja a látást és hallást, mert a finom hajszálereket kitisztítja. A zsírt is oldja, így diéta nélkül lefogyhatunk. Napi két-három cikk (este) vagy alkoholos kivonat (tinktúra), esetleg fokhagymaolaj fogyasztásával súlycsökkenést érhetünk el. A fokhagymatinktúrát- és olajat az érrendszeri betegségek tárgyalásakor közöltük. A liliomféléket, így a fokhagymát ôsidôk óta használják légúti, gyomor- bélfertôzések és sebek gyógyítására.

A vöröshagymával, kamillával folytatjuk.

Forrásanyag: Márkus János Természetes antibiotikumok In. Ideál Reforméletmód magazin 2001. I. szám. 27. o.

Olvasó

Csendes, szerény, mégis határozott, szilárd, külsejében Bem apót vagy ókori bölcseket idézô jelensége a magyar irodalmi és kulturális életnek Kovács István. Tevékenységének sokrétûsége (író, költô, mûfordító, történész, kritikus, szerkesztô, filmesztéta, diplomata…), tekintélyes életmûve, példaértékû értelmiségi létmódja Németh László Tartsd magad címû írásának zárómondatait idézi fel bennem. Ady versére utalva írja: "Tartsd magad. Azaz: tartsuk magunkat mi is, figyelmeztetôk. A kor, amelynek fiai voltunk, velünk temetkezik. Most kell megmutatni, hogy a szó, amelyet a nemzethez intéztünk, nem szófia, megér egy életet. Ez a néhány év, hónap még a mienk, mai ôrzôké. Legyünk méltók rá. Tartsuk magunkat úgy, hogy az ifjúság, amelynek nem látott szeme rajtunk függ, szép leckét kapjon, magát tartván, a magatartásra."

Március 15-e az osztályfônöki órákon vagy az irodalmi szakkörön került szóba. Ezek közül egyetlenre emlékszem csupán. Bodolay tanár úr meghívta Tamási Áront a fekete betûs ünnep és a Hazai Tükör címû regénye ürügyén. A mereven indult író- olvasó találkozó átalakult beszélgetéssé. Én is feltettem a magam kérdését Tamási Áronnak: "Hogyan ünneplik a székelyek március 15-ét manapság?" "A kérdés rövid és tömör. Én is röviden és tömören válaszolok: lélekben" - hangzott a felelete. * Mint költôi csoportot - Sz. m.: az Elérhetetlen föld c. antológia szerzôirôl van szó, a "Kilencek csoportjáról", melynek a költô is tagja volt, társai: Utassy József, Rózsa Endre, Mezey Katalin, Molnár (Péntek) Imre, Koncz(ek) József, Gyôry László, Kiss Benedek, Oláh János - a bukaresti Ifjúmunkás címû hetilap mutatott be bennünket 1968-ban. Ehhez elôzményként hozzátartozik, hogy miután a Vitorlaének címû antológia Romániában megjelent, 1967 novemberében Oláh Jánossal Erdélybe utaztunk, hogy a verseskönyv költôivel felvegyük a kapcsolatot. Egy új világ tárulkozott ki elôttünk: a határon túli magyarok világa, amelynek felszámolásában Kádár hírhedt marosvásárhelyi beszéde után a magyar pártvezetés elôbb aktívan, majd tétlenségével szinte a rendszerváltozásig, de a hatvanas évek végéig érzékelhetôen csendestárs volt. És erre nem lehet mentséget találni. * Erdélyi utunkat 1968 nyarán Utassy Józseffel és Kiss Benedekkel megismételtük. A két "irodalmi túra" során, melyeknek megszervezésében már akkor is Szabó Zsolt játszotta a fôszerepet, Kolozsvárt nemzedéktársaink közül megismertük Király Lászlót, Kocsis Istvánt, K. Jakab Antalt, Vári Attilát és Kenéz Ferencet, Sepsiszentgyörgyön pedig Farkas Árpádot, Magyari Lajost, Csiki Lászlót, Tömöry Pétert és Czegô Zoltánt. Meghatározó élmény volt ellátogatni a két Szervátiusz város fölött lebegô mûtermébe és Kányádi Sándor kalauzolásával megismerni Kolozsvár Óvárosát. Kallós Zoltán azt tanácsolta, hogy Moldvába is menjünk el, ha anyanyelvünk évszázadokkal ezelôtti állapotára kíváncsiak vagyunk. Megfogadtam a tanácsát, s 1970 májusában, a nagy romániai árvizek idején eljutottam a Bákó melletti Bogdánfalvára. Életemnek ez a legemlékezetesebb útja. * Utassyval és Kiss Benedekkel a Ceausescu-korszak kezdetén, a rövid ideig tartó demokratikus remények szárba szökkenése idején érkeztünk Kolozsvárra, s Csehszlovákia megszállásának elôestéjén tértünk vissza Budapestre. Utunk során stoppoltunk román embert, aki nem fogadott el pénzt a fuvarozásunkért, megtudván, hogy Budapestrôl jöttünk, pedig Tordától majdnem Nagyszebenig szállított, ittunk útjavító lipovánok korsajából, Segesvár körül Petôfi emlékmûvét keresve találkoztunk magyarul tökéletesen beszélô szászokkal, a marosvásárhelyi vártemplomnál kômívesként dolgozó magyar cigányokkal, s ugyanitt az Al-Dunán felszámolt török települések Romániában rekedt földönfutóival, de egy kolozsvári háztartásban még erdélyi szlovák bejárónôvel is, akivel a lengyel révén próbáltam szót érteni. Mindaz, amit az Állami Fodor József Tüdôszanatóriumban hét-nyolc évesen átéltem, mind inkább kezdett a helyére kerülni. Tudatosodott bennem, hogy a magyarokon kívül ezek az emberek is közel állnak hozzám, közelebb, mint az Európa nyugati szegletében élôk. Minél nyomorultabbak, annál inkább honfitársaim ôk is. A különféle jellegû kiszolgáltatottság is teremthet határokon átívelô közös hazát. * Az ejtôernyô belobbanása után mindig megérintett a halál utáni csönd. Szeretem a csöndet. A mennyországot is a csönd keretében képzelem el, amelyhez hozzátartozik az apránként kihunyó emlékezet üvegablakán túli örökké tartó havazás. * Általában sokáig dolgozom egy versen. Csönd és idô kell hozzá. A Beolvasztás az egyetlen, amelyet néhány perc alatt írtam. A nyolcvanas évek elején, a kisebbségeket illetô reménytelenség idôszakában. És ennek volt a legnagyobb visszhangja. Valamikor az 1990-es évek végén a TV- híradóban transzparenseken láttam viszont. Szlovákiai magyarok tüntettek Komáromban az anyanyelvi iskolákért. * Kilenc évig dolgoztam külszolgálatban. Úgy vélem, nem eredménytelenül. És ennek nem az az igazi mércéje, hogy négy város választott díszpolgárává. Nagyobb megelégedésemre szolgál annak tudata, hogy közel húsz magyar könyv megjelentetését kezdeményeztem és támogattam anyagilag, köztük három képzômûvészeti albumét. A két kiküldetésem közötti négyéves szünetben lengyel tanszéket alapítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán, s kiadtam négy könyvet. (Többek között életem elsô regényét, A gyermekkor tündökletét, amelyet huszonöt éven át írtam.) Közülük a még 1999-ben lengyelül is napvilágot látott "mindvégig veletek voltunk…" Lengyelek a magyar szabadságharcban 2001-ben megkapta a legjobb közép-európai munkáért járó, a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézete és a Lengyel Történészek Társasága által alapított Wereszycki-Felczak-díjat. Lengyelül megjelent Bem Józsefrôl írt monográfiám is. Ennek magyar változatán most dolgozom. Nem lehet véletlen, hogy a szabadságharc két legnagyobb hadvezére közül az egyik, Bem zseniális matematikus volt, a másik, Görgey zseniális vegyész: mindkettô analitikus elme. Feladatom, írni róluk. Bemrôl tudományos munkát, Görgeyrôl verset vagy poémát. Megírtam ôket. A vers - Görgey - korábbi kötetemben, A Tér töredékeiben látott napvilágot, a poémát azóta írtam, s Thorvaldsen szobra címmel olvasható most megjelent kötetemben. Munkahelyi feladatom jelenleg több mint kettôezer- kettôszáz életrajz megírása. A szabadságharcban részt vett mintegy négyezer lengyel közül ennyinek ismerjük a nevét, s ennyire van legalább egy mondatnyi forrásutalás. Van persze közvitéz, akinek életrajza hat oldalt tesz ki majd. * - Az Ördöglakat fülszövegében azt írja magáról: "A költôk azt tartották róla, hogy történész, a történészek azt, hogy költô. Költô és történész, ha találkozott, azt, hogy mûfordító." Nyilván nyomasztották élete során nagyobb problémák is, mint hogy ki hogyan ítéli meg, miként azonosítja. Nyilvánvaló a mondatokba foglalt önirónia… Fenntartja még e kijelentését? * - Költô? Történész? Mûfordító? A magyar irodalom hagyománya is azt mondatja velem, hogy az így sodródó életfonalat nem kell szétszálazni. A történészi munka kétségtelen, hogy másfajta odafigyelést igényel. De minden írás alapja a jó mondat. Költôként, történészként és mûfordítóként is jó mondatokat kell írni. A többi az olvasó dolga. Rajtunk múlik, hogy ne forduljon el tôlünk. * "föllapozzuk egymást a szótárban" Beszélgetés Kovács Istvánnal. Magyar Napló, XVI. évfolyam 09. szám - 2004. szeptember)

B. D.

Tallózó

A kolozsvári irodalmi folyóiratban találjuk, egyéb érdekes írás mellett Bodor Ádám Az urna üzenete címû esszéjét. Témája: a csatlakozás. Csatlakozni, írja, nagyjából annyit jelent - szögezi le a szerzô -, hogy társul szegôdöm valakihez, akivel céljaim közösek, abban a reményben, hogy partnerségben könnyebben jutunk elôbbre. De az alkotó esetében egy ilyen összefüggés sok jóval nem kecsegtet: ô többnyire kibírhatatlan, pszichésen magányos, neuraszténiásan érzékeny személy. Az alkotás természetébôl adódóan a mûvészbôl éppen a társulási érzék hiányzik, aszociális, öntörvényû, elviselhetetlen különc. Ezért is támadnak deviáns látomásai. Egyébként is, történjék körülöttünk bármi, a mûvészi alkotás ihletôje ezentúl is az emberi egzisztencia élménye marad, öröm, bánat, boldogság, testi és lelki szenvedés kérdése alapvetôen nem történelmi és gazdasági környezet függvénye, fôbb készségeink és késztetéseink a lélek mélységeiben, titkos hajlandóságok közegében rejlenek. Nem lesz ez másképpen odabenn, vagyis most már mondhatom, idebenn, az Unióban sem. * Mostantól fogva nagyobb szabadságban élünk, mint azt valaha is képzeltük, ám gyermekeink növekvô esélyeivel, az életminôség várható javulásával párhuzamosan az alkotó kezek alól nem fognak jobb mûvek kikerülni. * Ez nem is baj, csak silányabbak, igaztalanabbak ne keletkezzenek. Úgy néz ki, a béke stabilitásában, nyugalmában ritkán születnek fölkavaró mûvek, a békeidôk remekmûveit már rég megírták. * Lehet, kicsit blaszfémikusan hangzik, de az alkotáshoz még csak szabadság sem kell. Ezért is hordoztunk, szállítottunk mi már jóval korábban is bôven a nagy európai közösbe, mindig akadt kitûnô portékánk, amit szégyenkezés nélkül tehettünk a közös asztalra. Szégyenkezni mindig is más dolgok miatt kellett, legkevésbé az irodalmunk okán. * Ezért is, most olyan jó lett volna emeltebb fôvel oda belépni. Ha már éppen belépésrôl van szó, milyen jó volna legelôbb itthon bizonyos kapukat szélesebbre tárni. Mert én elsôsorban Magyarországba szerettem volna teljes mellszélességgel, régtôl remélt jogaimmal élve, mindenféle passzus nélkül, és jóval korábban belépni. A legkevesebb, ami egy demokrácia körülményei között elvárható, az az, hogy megismerhetô legyen minden, amibôl a hely erkölcse bizton kikövetkeztethetô, már csak azért is, mert feltûnô gyakorisággal alapvetôen ez a tartalma a polgári közérzetnek, de még az irodalmi alkotásnak is. * Mégis, valami megfoghatatlan szándék, atyáskodó gondoskodás mintha kíméletre szoruló kiskorúnak tekintene, folyamatosan eldugdossa, homályban tartja, kilencven vagy éppen százhúsz évre titoknak minôsíti a sorsomat, szemléletemet alakító tényeket, nehogy véletlenségbôl is hozzáférjek identitásom legfájóbb, legtanulságosabb felismeréseihez. * Szép, nagy misztériumjáték ez, ám a jövôt tekintve, egy ennyire szemérmes, titkolódzó gondolkodás esélyei szánalmasak, a polgár, az író mindaddig méltóságában megalázott marad, amíg a tilalmak hatálya alatt él, így nem szembesülhet akár szégyellni való relikviáikkal. * Ezért én most a nagy találkozástól itthon a titkok nagy letéteményesei részérôl egy kis lazaságot, nagyvonalúságot várnék, hogy ne csak EU-polgárságomra legyek büszke. * A titkolózás sohasem volt az erôszak erénye, legkevésbé a demokráciáé. * HELIKON, 2004. 16 (412.) szám - augusztus 25.

b. d.

Fülöp Kálmán

Bordó zenit

kiszáradt folyó

százarcú angyal

délibáb

a szél átleng

a berki ágon

vad, bôsz erôszak:

sír a nád -

halak játéka

furcsa álom

hajszál csevegô

csend-liget -

szellô pírjába

törlöm arcom

s berámázom

a rímeket…

László Zsuzsa

fületlen nyúl

dobol és kiabál

bátor szamár nyúlfület talál

a macska levitézlett szendeként

újszülött szuka nyakán

tüzel és ugrál

nemtelen kétlábú

tehénbôrbe bújik

négy lábbal

(kettô kék)

hajnalig zongorál

kuktába bújik a szakács

pöfögve szeretkezik

mert kukta ô

és nôtelen

és felesége

tavalyi malacot

szolgálna fel

ha nem lenne

tréfa a fele sem

- és a fele sem tréfa már -

bús képpel tarka bohóc sírna

de mellette a fehér kacsint

és kacagva áll

Három nap egy esztendô, mondotta viccesen Porzsolt Borbála a médianépszerûsítést sajnálatosan nélkülözô szerdai tárlatnyitón. Nyilván arra utalt, hogy az Alpha Transilvania Alapítvány által a Mészárosok bástyájában rendezett kiállítást csak ennyi ideig láthatta a marosvásárhelyi közönség. Igazodjunk hát a mûvésznô keserûséget is hordozó mosolyba burkolt tréfás mondásához, és egészítsük ki ugyanabban a szellemben: harminc kép egy egész élet. Nagyjából ennyi festménnyel lépett a nézôk elé Porzsolt Borbála és férje, Zolcsák Sándor festômûvész, aki ezen a nyáron töltötte 70. életé-vét. A sok-sok alkotásukból válogatott kevés mostani mindazt felmutatja, amivel mûvészetük az eltelt évtizedek során gazdagodott, és sokfelé megörvendeztette a mûvészetkedvelôket. A bástyaföldszint nem alkalmas a mûélvezetre, a falakon körbefutó keskeny deszkagalériáról túl közeli, egész lentrôl túlságosan távoli a rálátás a képekre, a fényviszonyok se kedveznek a mûveknek, ezek kvalitásait mégis érzékelhették az érdeklôdôk. Persze mindenkiben felmerülhetett, hogy a tárlatot jobb lett volna erre hivatott helyen megrendezni, és illô idôtartamot is biztosítani számára. Annál is inkább, mivel mint elhangzott, a két mûvész így együtt még nemigen jelentkezett városunkban.

Lett volna mit kiállítaniuk. A szervezôk felkérésére az alkotók elôvették a mûtermükben elfekvô megannyi képüket, és kiderült, bôséges a kínálat, több tárlatra valóból is válogathattak. Porzsolt Borbála drámaisággal telített, dús palettájú kompozíciói, egyéni hangú tájképei mellett régi korokat megidézô fekete- fehér metszeteibôl, tusrajzaiból is bemutatott egy kis szelekciót, sôt olyan ritka rögtönzött portréit is láthattuk, amelyek a Bukaresti Nemzeti Színház egykori nagyjait örökítették meg kiváló jellemábrázoló készséggel, olyanokat, amilyen például a felejthetetlen Birlic vagy Calboreanu volt.

A színes egyéniségek, a színészóriások mindig kihívást jelenthetnek a festômûvészek számára. Ezt Zolcsák Sándor festményei is bizonyítják. Portrékkal, egykorvolt vagy fikció szülte személyiségek portrékompozícióival vállalta a megmérettetést. Festményei egyöntetû elismerést váltottak ki.

A nyolcvan esztendôs Lohinszky Loránd Bolyai megtestesítôjeként, Thália más szolgálói, például a korán távozott Gyarmati István vagy Kiss László színpadi szerepekben, írók, tudós emberek, különleges egyének, szép hölgyek arcképei, egyéniségjegyeiket markáns festôiséggel és kitûnô megjelenítô erôvel elénk táró alkotásai azokat az alkotói erényeket is érzékeltetik, amelyek a festô más kompozícióiban is gazdagon fellelhetôk. Mellékletünkben reprodukálunk néhányat az alkalmi kiállítás képeibôl Szász Károly felvételei alapján.

N. M. K.

Talán emlékeznek még, hogy a 2004-es Budapesti Tavaszi Fesztivál forgószelétôl elkapva, milyen ábrándokat szôttem jövôbeni hangversenyéletünk alakításáról. És tettem ezt, mert közvetlenséget, jóindulatot, nemes hozzáállást tapasztaltam. De akkor még magam sem sejtettem, hogy ily hamar kettôs örömhír hangadója lehetek. Mert az idei, XIV. Silvestri-fesztivál küszöbén jelenthetem: a nyitóhangversenyt a Kossuth-díjas zongoramûvész, Bogányi Gergely neve fémjelzi, a zárót pedig (amint azt Gergely elôszeretettel említi baráti körökben) a zenemûvészetben "fogadott testvére", Kelemen Barnabás hegedûmûvész koronázza.

Bogányi Gergely nevének említésére, úgy hiszem, futótûzként terjed majd a hír a marosvásárhelyi közönség körében. Azokra a külsôségekre, hogy merre járt legutóbb, hogyan osztott tehetségének gyümölcseibôl vagy milyen mûvészi tervekre vállalkozik a közeljövôben, nem térhetek ki. Ezekrôl mindig nagyon szûkszavúan nyilatkozott, értésemre adva, hogy nem érintik a dolgok lényegét. A lényeg körülírására pedig a Magyar Nemzet Magazinban, ez év augusztus 14-én megjelent vele készített beszélgetésbôl lopok önkényesen néhány gondolatot: "Az elôadómûvésznek nem lehet más dolga, mint felszínre hozni, kinyilvánítani, lehetôleg minél több emberben tudatosítani a zenének azt az örök érvényû mondanivalóját, amitôl jobbak lehetünk. Tisztábbak, egyenesebb lelkületûek, egészségesebb észjárásúak. Magamon is érzem, hogy miközben Liszt Ferenc, Chopin vagy Bartók Béla mûveivel foglalkozom, miként formálódik át a lelkem, a gondolkodásom, hogyan késztetnek engem ezek a nagyszerû zeneszerzôk, hogy az ô szellemi és érzelmi szintjükre próbáljak meg emelkedni." S hozzáteszem, a nagyszerû zeneszerzôk sorából számunkra most Johannes Brahms lett kiszemelve, kinek szellemiségét Ilarion Ionescu-Galati karmesterrel együttmûködve október 7-én a B-dúr zongoraverseny által idézik meg.

Megannyi sikeres nemzetközi versenyszereplés után megnyerte az 1997-es Nemzetközi Szigeti József Hegedûverseny II. díját, az 1999-es salzburgi Mozart-verseny I. díját, a kuhmoi Trió-verseny I. díját (Bogányi Gergellyel és Tiborral), a 2001-es brüsszeli Erzsébet Királyné Hegedûverseny III. díját, majd a világ talán legrangosabb hegedûversenyét, a Nemzetközi Indianapolisi Hegedûverseny I. díját és a nyolcból hat különdíjat. Felkérték dolgozni olyan mûvészekkel együtt, mint Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Kocsis Zoltán, Michael Stern, Vásáry Tamás, Perényi Miklós, Steven Isserlis, Ránki Dezsô. Négy szólólemeze készült a Hungarotonnál, melyek közül az elsô dupla lemez (Liszt összes hegedû-zongora mûve Bogányi Gergellyel) elnyerte a Nemzetközi Liszt Társaság Nagylemezdíját. Kelemen Barnabás a világ számos rangos fesztiválján és koncerttermében játszik híres zenekarokkal - olvassuk életrajzában, és itt meg is állok, mert eszembe jut a fellapozott repertoár: a közel hatvan hegedûre és zenekarra írt alkotás, az ennél is több hegedû-zongora mû, az ugyanennyi nagyobb együttesnek szánt kamaramuzsika és szólódarabok. Mindezt egy 1978-ban született hegedûs birtokolja, aki csak 2004-ben negyvenvalahány fellépésre vállalkozott. Hogy hogyan játszik hegedûjén, azt most nem árulom el. Inkább csak idejében szólok, ne maradjanak le a Marosvásárhelyi Filharmónia szimfonikus zenekarának ez alkalommal az angol Hilary Griffiths által vezényelt október 21-i fesztiválzáró hangversenyérôl sem, mert Csajkovszkij Hegedûversenyében biztosan kell lennie valaminek abból, amit a kritikusok "félelmetes technikának" vagy "fölényes virtuozitásnak", "természetes eleganciának", "nyíltszívû interpretációnak", "felvillanyozó színpadi jelenlétnek" vagy akár "szenvedélyes tolmácsolásnak" neveznek.

Dr. Elekes Márta-Adrienne muzikológus

Befejezôdött a Sorstalanság címû film vágása - közölte Koltai Lajos, az irodalmi Nobel- díjas Kertész Imre regénye alapján készülô alkotás rendezôje csütörtökön az MTI-vel. Mint mondta, a németországi utómunkálatok várhatóan novemberben kezdôdhetnek meg, s elôreláthatólag decemberre, illetve jövô januárra készül el az alkotás már vetíthetô kópiája. Koltai Lajos megerôsítette azt a lapinformációt, amely szerint Kertész Imre a napokban megtekintette az elkészült felvételt Budapesten. Az író megrendülten fogadta az alkotást - tette hozzá. A Sorstalanság forgatása júniusban ért véget: a filmet az eredetileg tervezett 60 helyett 59 nap alatt vették fel. A stáb a magyarországi forgatások befejeztével az utolsó héten egyebek között Merseburgban, Erfurtban és Arnstadtban dolgozott. Koltai Lajos az utolsó heti, németországi helyszíneken Pados Gyula operatôr távollétében Gulyás Buda operatôrrel, a produkció eddigi standfotósával közösen fényképezte a filmet. Pados Gyula ugyanis a Sorstalanság készítésének csúszása miatt nem tudott végig részt venni a forgatáson. A rekordnagyságú, 2,5 milliárd forintos költségvetésû film 920 millió forintos állami támogatással készül. A második világháború végén játszódó, a koncentrációs táborok világát megidézô filmet, amelyben Köves Gyuri szerepét Nagy Marcell alakítja, tavaly decemberben kezdték forgatni, ám pénzügyi problémák miatt február elején leállt a munka és több mint három havi szünet után csak májusban folytatódhatott. Koltai Lajos az eddig öt Oscar-jelölést kapott Ennio Morricone olasz komponistát kérte fel a filmzene megalkotására. A Sorstalanság zenei felvételeit október 4-6. között készítik el a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Koltai Lajos egyelôre nem tudta megmondani, hogy a filmet mikor mutatják be.

"Huszadik századi sorsok"*

Ahogy telik-múlik az idô fölöttünk, úgy értékeljük mind jobban a memoár-irodalmat. Csodálattal adózunk azoknak a nem hivatásos irodalmároknak is, akik életük, sorsuk visszaidézésével nem riadnak vissza attól, hogy olykor keserves, szomorú emlékeiket is megidézzék. Nekik köszönhetôen olyan adalékokkal lesz gazdagabb, hitelesebb történelmünk, történeti szemléletünk, amelyek kihatottak és kihatnak ma is nemzedékek életére.

Huszadik századi sors, számunkra, marosvásárhelyiek számára különösen érdekes és közeli a Maros völgyi fatelepekrôl, Galócásról indult Harap Béla sorsa. A budapesti Teleki Alapítvány jelentette meg a közelmúltban visszaemlékezéseit, életrajzi írását. Nem regényes, bár "sûrû fenyôerdôk fekete-sötétzöld végtelenébôl" indul ez a sors,, inkább tárgyilagos, hiteles megfigyelô-, leírótehetségrôl tanúskodik a félig- meddig vásárhelyi szerzô.

Galócástól Afrikáig, az Elefántcsontpartig, Kamerunig ível ez a pálya, és számunkra mindenekelôtt az a jelentôsége, hogy a két világháború közti Maros-völgyi fatelepek életét jeleníti meg, nem csak a háborús évek bûnöseit, hanem a sorsüldözöttek iránti mentô szándékot is felmutatja.

Harap Béla az erdélyi zsidó értelmiség jelképévé felnövô alakja: a magyar, a zsidó és román környezetben, a téglagyári gettóban, az auschwitzi lágerben vagy a bukaresti párt- és állami hierarchia árnyékában és szakminisztériumi irányító mivoltában gyors- és éles eszével megél, túlél minden viszontagságot, hogy végül szaktudása, embersége diadalmaskodjék, és ENSZ-megbízott szakemberként Afrikában vizsgálja és tanítsa a sokféle faanyag kitermelését és felhasználási lehetôségét.

Az elsô világháború elôtt megépült a székely körvasút, Vásárhelytôl Csíkszeredáig megnyílt az utazás és szállítás lehetôsége, megkezdôdhetett a sok ezer hektáros erdôk kitermelése, hiszen eladdig csak a tutajozással szállított faanyag jutott el a feldolgozási helyekre. Megélénkült a Maros völgye, megvetették a lábukat nemzetközi nagyvállalatok, mintegy 10 nagyméretû fûrészüzemet építettek egy 100 km-es szakaszon.

Így kezdôdik Harap Béla könyve, családjának a Lomási Erdôipari Rt. galócási üzeméhez kötôdésével, és életének, sorsának összefonódásával, a fával, a fenyvesekkel, a Maros-völgyi capinások és fûrészgyárak világával. Házassága is ezzel köti össze, hiszen felesége a Székely és Réti bútorgyár társtulajdonosának, Rétinek leánya, a régi Albina tér (Bolgárok tere), ma is álló kis palotájával, a Réti-házzal.

Már kisgyerek korában megismeri a menekülést, a vagonlakást, késôbb a fatelepek életét, a társadalmi osztályok szerinti elkülönülését. A 40 hektáron elterülô Lomási Rt. 1918-ban Galócáson több száz munkást és szakembert, tisztviselôi kart foglalkoztatott. Hogyan történt az erdôirtás, a fakitermelés, a szállítás és a fûrészüzemi feldolgozás? Kiket verbuváltak a messzi máramarosi hegyekbôl is erre a munkára; zsidók, magyarok, románok együtt és mégis külön-külön életrend és munkaviszonyok közepette éltek, dolgoztak ott. Jellemzô a társadalmi elkülönülésre, hogy évente egyetlen alkalommal, a szilveszteri bálon szórakoznak együtt a tisztviselôk és erdei felügyelôk, a vasúti pályafenntartók. Az üzemi élet hasonlatos volt a gyarmati világ életéhez - írja Harap Béla. A lakásokat az üzem látta el villannyal, a maroshévízi körorvos hetente egyszer kiszállt Galócásra, a katolikus és ortodox papok Maroshévízrôl mentek hetenként a telepre.

Iskoláit elôször a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, késôbb Gyergyószentmiklóson, az egyetemi éveket Kolozsváron tölti. Érdekes epizódot mesél el unokatestvérérôl, Salamon Ernôrôl, kötôdésérôl a Kommunista Párthoz, arról, hogyan szórt szét röplapokat a jogi fakultás termeiben, amiért kegyetlen verést viselt el.

Harap Béla joghallgatóként Bukarestbe kerül gyakorlatra egy tekintélyes ügyvédhez. Doktorál és rövid párizsi nyelvtanulás után itthon, a Lomási cégnél kitanulja az erdôipari szakmát. Szatmár és Nagybánya a cégnél eltöltött állomásai, majd a máramarosi Felsô-Visó.

"Furcsa világ volt ez a máramarosi. Felsô- Visón csak a katonaság és egypár, hegyekben élô paraszt volt román. A lakosság 90 százaléka ortodox zsidó, a földmûvesektôl az üzemi munkásokig és a fiakerkocsisokig midenki szakállas és pajeszos zsidó volt. Szombaton szinte leállt az élet, még a kocsisok sem voltak az állomáson, az üzemben pedig szombat helyett vasárnap dolgoztak a rakodómunkások. Emlékszem, egy nap egy egész különvonat megtelt szakállas és pajeszos zsidókkal, még a vagonok tetején is ültek, mert a lubovicsi csodarabbihoz zarándokoltak, hogy beszélni hallják."

Mindezt érdemesnek tartottam kiemelni, hiszen az akkori viszonyok közepette, egy pályakezdô fiatalember nemcsak sokat próbál, hanem felkészül, egyre több ismeretet szerezve, jövô életére.

Az "Édes Erdély, itt vagyunk" fejezet az 1940-44 közötti éveket, az ôszinte örömmel kezdôdô és az elviselhetetlenségig menô szenvedésekkel, megaláztatásokkal végzôdô idôszakot írja le. Hadiüzemi dolgozóként - mivel üzemvezetô apja és saját munkája nélkülözhetetlen -, átvészeli az üldöztetések elsô periódusát, de végül kisfia kivételével az egész család gettóba kerül, Auschwitz-Birkenauba. Szinte csodaszámba megy, hogy innen háromezer deportáltat - köztük ôt is - Varsóba szállítanak. A varsói láger felszabadulása után, a lengyel partizánok megjelenésével, a marosvásárhelyi Rothbárt Pállal együtt a partizánokhoz csatlakozik, és nagyon veszélyes feladatokat teljesít a háztól házig folyó harcban.

A Varsói intermezzó maga felér egy tragikus filmforgatókönyv szövegével, olyannyira autentikus és döbbenetes, hogy amikor a föld alatti csatornán keresztül végre napvilágra jut a csapatuk, mintha folyton csodák ismétlôdnének; így éri meg 33. születésnapját.

Ezek után a Visztula átúszása a legizgalmasabb momentum. Akkor is a Marosra gondol, hiszen az akkor még gyönyörû, tiszta vízû folyóban tanult úszni. Alighogy megmenekült, az oroszok németnek nézik, csak lélekjelenléte, nagyszerû emberismerete menti meg, míg végül Lublinba, az ideiglenes lengyel kormány székhelyére jut.

Hazaérkezés és utána huszonhat év a kommunista világban - így folytatódik e viszontagságos életútjának leírása. "Az országépítés" nagy fakitermelési munkájának szervezôje lesz, de végül Ceausescu Securitatejának zaklatásai közepette, 1971-ben kivándorló útlevéllel elhagyja az országot.

A nyugati világban rövidesen megtalálja a helyét. Afrikai misszióba szerzôdtetik, egy francia segélyterv kivitelezésére, erdei fakitermelésre ott, ahol 50-60 különbözô fajtája nô a fának. Megismeri ezt az idegen világot, és sikeresen dolgozik, rövidesen újabb szerzôdést kap, most már a bonni fejlesztésügyi minisztériumtól: így jut Banghiba, Közép-Afrika fôvárosába. Újabb állomás Brazaville, Francia-Kenya fôvárosa. Mindenütt barátokra lel, tapasztalatai, szakértelme mindenütt hasznosítható. 1988-ban ismét ENSZ- megbízást kapna, de kiderül, hogy 75 éves. Szabály szerint ebben a korban nem alkalmazható. Így végzôdik Harap Béla munkássága, aki immár megérdemelt pihenésben éri meg a XXI. századot.

Kegyelte-e a sors Harap Bélát? - kérdezhetjük. - Vagy ô lett ura sorsának? Úgy tûnik, mindenütt volt számára kivezetô út a pokolból. Maga írta sorsának könyvét.

* Harap Béla: Kilencven év a Maros és a Kongó között, Teleki László Alapítvány, XX. Század Intézet Budapest, 2001.

Rózsa Mária

Tôkés Tibor

némely kétely

rág

de a napfény melegít

és világos mint a hit:

újra kizöldül

az ág

Harap Béla

(Részlet)

…Az Óvárosban a felkelôk helyzete napról napra súlyosbodott. Már nem volt villany, víz és ennivaló, miközben a német nyomás napról napra erôsödött. Az utcák bombázása mindennapossá vált. A háztól házig nyomuló közelharc állandósult. Vásárhelyi barátaim közül többen meghaltak: Mesztitz Sándort hátulról puskatussal ütötték le; a kis Kohn több lövést kapott; a lengyelül beszélô mérnököt egy lezuhanó gerenda ölte meg. A rengeteg halott és a súlyos harcok dacára a közhangulat mégis bizakodó maradt. Bármelyik percben meghalhattunk volna, de félelem nélkül mozogtunk az állandó tûzben égô pokolban.

Augusztus végén vagy talán szeptember elején a felkelôk helyzete annyira kritikus lett az Óvárosban, hogy minden túlélési reményünket feladtuk. És mégis csoda történt! Estefelé összegyûltünk az egyik téren, a harcok zaja elcsendesedett. Azt láttam, hogy a téren hosszú libasorban egymás után tûnnek el az emberek egy kanális gödrében. Mivel senkit nem engedtek hátizsákostul lemenni, a téren rövidesen hegyekben álltak az otthagyott zsákok. Hangtalanul, halálos csendben ereszkedtek le az emberek, de a sornak órák múlva sem akart vége szakadni. Már éjjel volt, amikor reám került a sor, és mert magam is sebesült voltam, nem kellett beteget vinnem.

A kanálisban koromsötétség volt. A szennyvíz térden felül ért, és csak meggörnyedve lehetett elôrehaladni. Mindenki az elôtte haladó hátát érintette, hogy el ne tévedjen az elágazásoknál. Síri csendben mentünk, csak a vízben való tocsogás zaja visszhangzott ezerszeresen a kanálisban. kicsit távolabb egy kihúzott kötél irányította az óvatosan lépkedôket. Jobb kezemet a kötélen csúsztatva másztam a fújtató, szorosan hozzám tapadó szomszédaim között. A lábam alatt néha borzadva éreztem egy- egy puha emberi testet, de megállni nem lehetett. Aki elbukott, a tömeg letaposta. Félô volt, hogy a németek észreveszik a vándorlásunkat, és kézigránátokat dobnak le a kanálislejáratokba. A szûk betoncsövekbôl egy még kisebb átmérôjû csôbe jutottunk. Itt már csak guggolva lehetett haladni. A guggolás miatt itt már derékig ért a bûzös szennyvíz. Békaügetésben küzdöttük magunkat elôre. Mire kezdtem úgy érezni, hogy ezt már nem lehet kibírni, egy vastagabb kanáliscsôbe értünk. Itt már meghajolva csoszogtunk tovább. Ruháink tetôtôl talpig vizesek lettek, de folyt rólunk a verejték. A zsinórt markolva inogtunk elôre a sötétségben. A bûz sokszor kibírhatatlan volt. A hátam mögötti szomszédom hányni kezdett, egy- két lépéssel lemaradt, de a letaposás veszélye magához térítette, és sietve ért utol. A földön heverô halottak testétôl így is csak kínlódva lehetett továbbjutni. Sokszor úgy éreztem, hogy ennek már sohasem lesz vége, de végre megérkeztünk a kanális kijáratához. Fenn már napvilág volt, és mi ismét friss levegôvel szívhattuk teli tüdônket. Csak kint éreztem, hogy mindenem fáj, és erôs izomlázam van. De amint a kanálislyukon felmásztunk és egymásra néztünk barátaimmal, mind elkezdtünk kacagni. Olyan nevetségesen néztünk ki szennyvízfoltokkal az arcunkon, kezünkön, mindenünkön, hogy nem lehetett megállni nevetés nélkül. Odafenn teával, ennivalóval vártak, és rögtön lakóhelyeinkre irányítottak.

A volt lágerlakók közül talán harmincan lehettünk, nagyrészt erdélyiek, de néhány görög is volt köztünk. Valamilyen zeneakadémiai épületbe szállásoltak be, elláttak tiszta ruhával. Mivel ezek is német raktárakból származtak, ismét németeknek néztünk ki, csak a karunkon volt a fehér-piros karszalag.

A város központi része, ahová kerültünk, mintha egészen más világ lett volna. A házak épek voltak, az utcákon nem látszottak az állandó bombázás nyomai. A polgári lakosság egy része még saját lakásaiban maradt. A zeneiskola nagy épületébe több egységet szállásoltak be, így egy fedél alá kerültem a görögökkel.

Amint leszedtem a lábamról a rongykötést, világossá vált, hogy azonnal tetanuszoltásra van szükségem. Estig rohangáltam egyik kötözôhelytôl a másikig, míg végre találtam egy orvost, akinek volt tetanuszoltása. Mondta, túl sok idô telt el a lehetséges fertôzés óta, és így inkább Istenben bízzam, mint az oltásban.

Könyvajánló

Michael Hoeye könyve

Hermux Tantamoq órásmester szorgalmas egér, aki hálát ad a mindennapi dolgokért: a fánkokért, a kávéért és a kedvenc katicabogarával otthonában töltött estékért. Csendes élete azonban drámai fordulatot vesz, amikor Miss Linka Perflinger, a vakmerô fenegyerek és a pilótanô (valamint kalandor) berobban a boltjába, ledob elé egy törött órát - és elrabolja a szívét.

Hermux alig várja, hogy ismét láthassa Miss Perflingert, de ô nem tér vissza. helyette egy gyanús külsejû patkány jelenik meg, és követeli az órát. Hermux követi a patkányt, és hamarosan cselszövések és intrikák halálos hálójának közepében találja magát.

Mi történt Miss Perflingerrel? Ki az a titokzatos dr. Mennus, akirôl mindenfelé hallani, és milyen kapcsolatban áll Hermux különc szomszédjával, a kozmetikusmágnás Tucka Mörclinnel? Hermux élete hirtelen teli lesz csavarokkal és fordulatokkal, és mindennek mondható, csak hétköznapinak nem.

Bátornak kell lennie. És ébernek. De nem tudja, hogyan tegye. Hermux Tantamoq kalandjai egyaránt szólnak a már kamaszodó gyermekeknek és a felnôtt olvasóknak, de mindenképpen azoknak, akik szeretik a mesét, az izgalmas történeteket, és szívesen elmerülnek egy kedves, olykor kissé különös "egéri" világban.

*A korrektség kedvéért megjegyezzük, hogy tisztességesebb lenne itt "rágcsálóit" írni, hiszen a világért sem szeretnénk megbántani például a Pinchesterben élô hódokat, nem beszélve a patkányokról, ürgékrôl, cobolyokról, vakondokról, hörcsögökrôl és persze a csíkos hátú mókusokról!

Kormányjavaslat készül a CEC-be befizetett Dacia- elôlegeket illetôen

A kormány a jövô héten ismertet egy javaslatot a Romániai Gépkocsikárosultak Egyesülete kéréseinek megoldására, közölte pénteken Adrian Nastase miniszterelnök, aki szerint a befizetett összegeket vissza kell adni. "Véleményem szerint természetes lenne a befizetett összeget visszaszolgáltatni, persze a büntetôkamatok nélkül. Elfogadhatatlan, hogy az állam gyakorlatilag elkobozza ezeket az összegeket. Ha sikerül közös nevezôre jutnunk a károsultakkal, megoldást találhatunk erre a kérdésre" - mondta a kormányfô. Nastase elmondta, a Romániai Gépkocsikárosultak Egyesületének kéréseit megvitatták a csütörtöki kormányülésen, de a károsultak nagy száma megnehezíti a megoldást. A jelenlegi adatok szerint 1990. november 1-jéig mintegy 40.000 személy fizetett be különbözô összegeket a Takarékpénztárba (CEC) Dacia-gépkocsi vásárlásának elôlegeként.

Drágult a közjegyzôi szolgáltatások ára is

Körülbelül 25-40 százalékkal emelkedett október elsejétôl az ingatlaneladással kapcsolatos közjegyzôi szolgáltatások ára is, miután 80-90 százalékkal megemelték az ingatlanok (lakások, földek, erdôk, telkek stb.) eladásánál felszámítható minimális tarifákat.

Újraindították a cernavoda-i atomerômûvet

Csütörtökön újraindították a cernavoda-i atomerômûvet, miután a létesítmény 1-es reaktorát 32 napra leállították a szokásos éves karbantartás elvégzésére. "Mintegy ötezer olyan különbözô karbantartási, teljesítménynövelô és tesztelô mûveletet hajtottak végre, amelyek csak a reaktor leállításával végezhetôk el" - tájékoztat közleményben a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium. Az atomerômû mûködésének szüneteltetése során nem történt semmiféle károsanyag-kibocsátás vagy sugárzás, áll a közleményben. A cernavoda- i atomerômû 1-es reaktora 1996-tól mûködik, 700 MW-os teljesítménnyel a ország éves energiaszükségletének 10 százalékát biztosítja.

Az SZNT szerint a népszavazásról szóló törvényt nem kell módosítani

Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke pénteken kijelentette, hogy a népszavazás megrendezését szabályozó törvényt nem kell módosítani a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírásához, mivel a jelenlegi szabályozás ezt lehetôvé teszi. Ferencz szerint a Kovászna megyei tanács RMDSZ-frakciójának a szövetség háromszéki honatyáihoz intézett kérése a népszavazási törvény módosításának kezdeményezésével kapcsolatban érthetetlen, mivel a döntést sem politikai sem jogi érvek nem támasztják alá. "Politikai szempontból téves, sôt káros az RMDSZ-frakció döntése, mivel ez a lépés ellenkezik az RMDSZ választási programjával" - szögezte le az SZNT alelnöke. Ferencz Csaba szerint ezáltal folytatódik az RMDSZ által több éve alkalmazott gyakorlat, az autonómia politikai támogatásának csûrés- csavarása.

Huszonötezer milliárd lejbe kerül a nyugdíjak újraszámítása

A nyugdíjak újraszámításának pénteken elkezdôdött folyamata mintegy 25.000 milliárd lejbe kerül, közölte Adrian Nastase. "Lesz pénz mindazon nyugdíjasok havi jövedelmének növelésére, akik méltánytalan helyzetbe kerültek, amikor nyugdíjaikat kiszámították" - mondta a miniszterelnök. Nastase elmondta, tudomása van arról, hogy vannak 400 és 300.000 lej közötti összegû nyugdíjak is, és elismerte, hogy a jelenlegi mintegy 70 eurós átlagnyugdíj nem elegendô a folyó költségekre. A miniszterelnök hangsúlyozta, a következô négy évben a kormány kétszeresére emeli az átlagnyugdíj összegét.

Per indult Carmen Paunescu ellen

A Dolj Megyei Ügyészség pénteken elrendelte Carmen Paunescu, Adrian Paunescu szenátor feleségének bíróság elé állítását a július 31-én történt közúti baleset elkövetéséért, amelyben három személy életét vesztette, a negyedik pedig súlyosan megsérült, tájékoztat a Közügyi Minisztérium. Carmen Natalia Paunescut emberöléssel és súlyos testi sértéssel vádolják. A vádirat szerint Carmen Paunescu 13 éves kislányával július 31-én Bukarestbôl Craiovára tartott egy Hyundai Terracan terepjáróval. Egy gépkocsisor megelôzése közben a terepjáró frontálisan ütközött egy Daciával, amelyben a négytagú Burlan család utazott. A Burlan házaspár a helyszínen meghalt, egyik lányuk késôbb halt bele sérüléseibe, a másik lány súlyosan megsérült, és a törvényszéki orvosszakértôi jelentés szerint 70-80 napos kórházi ellátásra szorult. A baleset során Carmen Paunescu mellkasi sérüléseket szenvedett, 25-30 napos orvosi ellátásra szorult, lányának fej- és végtagsérülései 40-45 napos orvosi ellátást igényeltek. A baleset körülményeinek kivizsgálása során kiderült, hogy a balesetért Carmen Paunescut terheli a felelôsség, mivel figyelmetlenül elôzött, a szembejövô Daciával való ütközés elkerülésének reményében pedig nem jobbra, hanem balra rántotta a kormányt, ellenkezô esetben a két gépkocsi elfért volna egymás mellett az úton. A Burlan család egyetlen, a balesetet túlélô tagja, Silvia 4 milliárd lej értékben követel kárpótlást Paunescu szenátor feleségétôl, a Craiova Megyei Sürgôsségi Kórház pedig a kórházi költségek megtérítését kéri 82.403.590 lej értékben.

Kifizetik az aradi föld nélküli veteránokat

Az Arad megyei prefektúra összesen egymilliárd lej kárpótlást fizetett az utóbbi napokban hetven háborús veteránnak, akik nem kaptak termôföldet vagy 500 négyzetméteres beépíthetô telket a 44/1994-es törvény alapján. A prefektúra pénzösszegeket fizetett kárpótlásként a veteránoknak, mivel településeik polgármesteri hivatalai nem rendelkeztek kiutalható földterületekkel és telkekkel, így a veteránok egyenként mintegy 15,5 millió lejt, az ôket megilletô földek ellenértékét kapták. Október második felében további huszonhat háborús veterán kap kárpótlást Arad megyében.

Decemberre nem jut pénz a tanügyre?

A megyei tanács jelenlegi - kiigazítatlan - költségvetése nem teszi lehetôvé, hogy a tanügyiek fizetését biztosítsuk decemberre - jelentette ki Lokodi Edit megyei tanácselnök legutóbbi sajtótájékoztatóján. Az elnök reménykedik a költségvetés-kiigazításban (amelyet még augusztus végére, majd szeptember közepére ígért a kormány), ha azonban mégsem lesz elég pénz, kénytelenek lesznek a megyei önkormányzat tartalékalapjából finanszírozni a tanügyet.

Megalakult a Táblabíróság vezetôtestülete

Csütörtökön