|
VI. évfolyam 282. (15852.) sz. |
2004. november 30., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A tegnap déli megyei részeredmények szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség magasan vezet a többi politikai formáció elôtt. Dr. Kelemen Atillától, az RMDSZ megyei szervezetének elnökétôl kértünk értékelôt.
- A Maros megyei RMDSZ és a vidéki szervezetek igen komoly munkán vannak túl, és azt hiszem, hogy a közös munka meghozta a gyümölcsét számunkra, hiszen az RMDSZ eredményei Maros megyében jónak mondhatók. Azt hiszem, hogy az együtt elvégzett munka, amit választási szlogenként is használtunk, tehát az együtt elvégzett munka megint bizonyította, hogy igazunk volt, amikor azt állítottuk, hogy az RMDSZ fô ereje éppen a közösségben, az összefogásban és az együtt munkálkodásban van. Nem kicsi ez a gyôzelem, hiszen talán elôször az elmúlt tizennégy-tizenöt esztendôben az RMDSZ-nek nemcsak külsô, de belsô ellenzékével is meg kellett küzdenie. Voltak olyan erôk, románok is, de nemcsak román részrôl, amelyek megpróbálták az RMDSZ esélyeit gyengíteni, parlamenti jelenlétét lehetôleg megtorpedózni. Fontosnak tartjuk ezt az eredményt, és fontosnak tartjuk azt is, hogy a romániai magyar közösségnek ebben a komoly, politikailag nagyon fontos idôszakban, az európai uniós csatlakozás idôszakában ott lesznek a képviselôi a képviselôházban, illetve a szenátusban. És remélem, eredményesen tudják képviselni a romániai magyarság érdekeit.
- Minden jel szerint, de a választási eredmények tükrében is úgy tûnik, hogy a magyar választók bölcsebbek voltak annál, hogy bedôljenek annak az ellenpropagandának, amelyet a Magyar Polgári Szövetség és az Actiunea Populara közösen végzett.
- Maros megyében több mint 200 települést kerestünk fel a választási kampány során, úgyhogy azt hiszem, jól átgondolt és eredményes kampányakciót folytattunk az elmúlt négy hétben. Nagyon sok településre eljutottunk, és mindenütt hangsúlyoztam, hogy az erdélyi magyarság józan eszében kell bízni, mint mindannyiszor a történelem folyamán. Bebizonyítottuk, hogy nem delejes politikusi szavakra hallgatunk, hanem a mindennapi megmaradás és a Szent István-i üzenet szellemében cselekszünk, hiszen a Szent István-i üzenet az volt: megmaradni mindenáron.
Azt hiszem, hogy ehhez tartottuk magunkat és továbbra is jelen vagyunk a politikában, a romániai politikai életben.
- Az eddigi részeredmények tükrében milyen esélyeket lát a megyei RMDSZ számára?
- A 45 százalékos feldolgozás alapján már körvonalazódik, hogy a legerôsebb politikai alakulat a megyében továbbra is az RMDSZ, ez azt jelenti, hogy 41 százalékon állunk jelen pillanatban a szenátusban, 39 és fél százalékon a képviselôházban és Markó Béla 35 és fél százalékkal a legerôsebb az elnökjelöltek közül Maros megyében. Tehát továbbra is a megye vezetô politikai ereje az RMDSZ. Ez akár tetszik egyeseknek, akár nem, de tény, és a számok makacs dolgok. Nem mellébeszélések.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a magam nevében köszönetet mondok azért, hogy ismét jelentôs számban vettek részt a november 28-i parlamenti választásokon, és szavazatukkal közös érdekvédelmi szervezetünket támogatták.
Meggyôzôdésem, hogy parlamenti képviseletünk megôrzése révén az RMDSZ a következô években meg tudja valósítani célkitûzéseit, nagymértékben hozzá tud járulni Románia európai uniós csatlakozásához, valamint az erdélyi magyar társadalom általános felemelkedéséhez.
A választások eredményei azt bizonyítják, hogy az utóbbi hónapok vitái és megosztó törekvései ellenére az erdélyi magyarság továbbra is határozottan kiáll a közösség politikai egysége mellett. Az egységes szavazás azt mutatja, hogy a magyarság továbbra is képes az összefogásra, és egyértelmûen visszautasít minden megosztó szándékot.
Köszönöm mindazoknak, akik az RMDSZ-re szavaztak, köszönöm a magyar értelmiségieknek, civil és ifjúsági szervezeteinknek, egyházainknak, hogy támogatták az erdélyi magyarság politikai képviseletének megôrzését. A megerôsített bizalom arra kötelez minket, hogy továbbra is mindent megtegyünk magyar közösségünk boldogulásáért, és ezután se engedjük, hogy mások döntsenek a fejünk fölött!
Köszönöm, köszönjük:
Markó Béla, az RMDSZ elnöke
Marosvásárhely, 2004. november 29.
Ha az exit-poll felmérés eredménye igaznak bizonyul, az RMDSZ újabb négy évre kapott bizalmat az erdélyi magyar szavazóktól. Noha a demokratikus változások óta most elôször fordult elô, hogy a (fura mód ezúttal nem bukaresti indíttatású) megosztó kísérletek sikerrel fenyegettek, a magyarság példát mutatott összetartásból és fegyelmezettségbôl. Ehhez természetesen hozzájárult az az intelligens kampány, amelyet az RMDSZ folytatott, de talán leginkább az, hogy az erdélyi magyarság legjobban tisztelt személyiségeinek zöme az egység megôrzése mellett foglalt állást, s annak a rendkívüli fontosságát hangsúlyozta, hogy megmaradjon a magyar képviselet Románia parlamentjében abban a törvényhozási ciklusban is, amelyben - elôreláthatólag - megvalósul az ország európai integrációja.
A politikai képviselet folytonosságának biztosítása természetesen rendkívül fontos eredmény, s mindenképpen a szavazók intelligenciáját dicséri, hogy nagyon sokan bizonyos konkrét RMDSZ-tisztségviselôknek felróható fenntartásaik ellenére is a magyar érdekképviseletre ütötték pecsétjüket. Így történhetett, hogy a pesszimista jóslatokat jóval meghaladó 6% körüli eredményt tudhat magáénak az RMDSZ, s most már csak a szervezeten múlik, miként tud élni szavazói bizalmával.
Egy dolgot azonban semmiképpen sem szabad tennie az RMDSZ-nek: ráülni babérjaira. A sötét érdekek és személyes pozíciószerzési ambíciók vezényelte lejáratási kampány nem járt ugyan eredménnyel, nem sikerült megtéveszteni a szavazókat sem a "fekete tulipán" hecckampányával, sem a "választás szabadsága" hamis jelszavával, vagy az általánosító kommunistázással. Mi több, a "polgáriak" nevetségessé tették magukat azzal, hogy autonómia ígérgetésével kísértették a szavazókat egy olyan párt listáin, amelynek a vezetôsége nyilvánosan elvetette ezt a koncepciót.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a mélyben nem gyökerezik bizonyos elégedetlenség, éppen amely lehetôvé tette a fenti erôk színre lépését. S most nem arról van szó, hogy bármirôl is meg kell gyôzni azokat, akiket valószínûleg amúgy sem lehet, de igenis meg kell szüntetni a jogosan felmerülô kritikák okait. Ehhez pedig az RMDSZ-nek sokkal nagyobb önkritikával kellene közelednie saját munkatársaihoz. A szervezet valódi erejét az mutatná meg a legjobban, ha most, a választási gyôzelemnek felfogható eredmény elérésekor lenne képes a jövô sikereit megalapozó öntisztítást célul kitûzô önvizsgálatra.
Ne tévesszen meg ugyanis senkit ilyen szempontból a jó választási eredmény. A magyar szavazók elvetették a megosztási kísérleteket, jó ösztönnel ismerték fel, hogy csupán személyes ambíciók állnak az "ellenkezô oldalon", s az egyetlen olyan szervezetre voksoltak, amely képes egységesen képviselni a magyarság érdekeit. Semmiképpen sem egyes - kinek nem inge, ne vegye magára! - RMDSZ- tisztségviselôk sok esetben tetten érhetô arroganciájára.
Tegnap késô délután 304 szavazókörzet (57,47%) választási eredményeinek a feldolgozása után, a megyei kerületi választási iroda adatai alapján a részleges eredmények a következôk:
A képviselôjelöltekre leadott 147 ezer szavazatból az RMDSZ 36,91%, a PSD-PUR Nemzeti Unió 20,90%, a D.A. Liberális-Demokrata Szövetség 15,58%, a Nagy- Románia Párt 14,58 százalékon van.
A szenátorjelöltekre leadott 144 ezer szavazatnak az RMDSZ a 37,96 százalékát mondhatja magáénak, a PSD-PUR Nemzeti Unió a 23,49%-át, a D.A. Liberális-Demokrata Szövetség a 16, 30%-át, a Nagy-Románia Párt a 14,71%-át.
Az államelnökjelöltek közül Markó Béla vezet 37,96%-kal, ôt követi Adrian Nastase 28 százalékkal, harmadik helyen Traian Basescu áll 20 százalékkal, a negyedik Corneliu Vadim Tudor 12,90 százalékkal.
***
A megyei állandó választói névjegyzéken 491.576 választópolgár neve szerepel, ebbôl 138.920 Marosvásárhelyen. A megyében 529 szavazókörzetet rendeztek be, Marosvásárhelyen 86- ot. 40 politikai párt, politikai és választási szövetség, valamint kisebbségi szervezet vett részt a választásokon. 233 képviselôjelölt és 97 szenátorjelölt indult a kilenc képviselôi, illetve a négy szenátori helyért.
A jelenlegi parlament december 13-ig mûködik, akkor összeül az új törvényhozás, közölte hétfôn Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke. Vacaroiu kifejtette, december 13-án elkezdôdik a beiktató bizottság létrehozása, a következô lépésben a szenátorok és képviselôk leteszik a hivatali esküt és átveszik mandátumukat. "December 29-30 körül az új kormányfô a miniszterekkel együtt ismerteti a kormányprogramot a parlamentben, a tövényhozás pedig hivatalba iktatja az új kabinetet", mondta a szenátus elnöke.
Támaszcsoportokat hoznak létre
A HIV-vírussal fertôzött gyerekeiket otthon nevelô szülôk egyesületeit, szervezeteit tömörítô UNOPA országos szervezet egyéves tervvel pályázott sikeresen az Amerikai Egyesület Államok által létrehozott Társadalomvédelmi Alapnál. Az egész országra kiterjedô program értelmében minden megyében támaszcsoportokat hoznak létre azon családok részére, amelyben HIV- vírussal fertôzött gyerek, gyerekek élnek. A nehéz helyzetben levô szülôk számára nyújtott szakmai tanács, lelki támasz mellett a létrehozandó csoportok feladata segíteni a szülôket, hogy megmondják gyerekeiknek az igazságot, felfedjék a betegségüket és következményeit.
Maros megyében a Benone és Pro Karma Egyesületek kapcsolódtak az UNOPA országos programjába. Veres Mária a Benone Egyesület elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette: az egyesülethez tartozó szülôk nagy része még nem mondta meg, legtöbbször tizenéves gyermekének, hogy HIV-vírussal fertôzött. A program keretében olyan csoportokat hoznak létre, ahol az érintettek megtudhatják, hogy a nagy vallomáson már átesett szülôk mit tapasztaltak, a gyerekek, fiatalok mit kérdeztek, hogyan reagáltak. Ha a 15-16 éves fiatalok tudják, hogy mivel jár az AIDS-betegség, hogyan terjed a HIV-vírus, akkor jobban tudnak vigyázni magukra és a környezetükben élô társaikra is - vélekedett Veres Mária.
Lassel Irén, a Pro Karma Egyesület elnökének véleménye szerint a támaszcsoportok nemcsak a diagnózis felfedésében segíthetnek a szülôknek, hanem a serdülôkor során felmerülô problémák megoldásában, a családon belül a betegség miatt adódó konfliktusok megelôzésében is. A támaszcsoportoknak nemcsak az érintett szülôk, hanem pszichológus, szociális asszisztens is tagja lesz.
Jelenleg Maros megyében 182 HIV-vírussal fertôzött kiskorú személyt tartanak nyilván, nagy részük 14 éven felüli. Közülük 156 jár rendszeres kezelésre a megyeszékhelyi Fertôzô Betegségek Kórházába. Az ingyenes kezelés folyamatos biztosításában jelenleg nincsenek gondok, idén az érintettek legtöbb 2-3 napos késéssel kapták meg a gyógyszereket.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság bírói tanácsa tegnap elutasította Moldovan Sorinnak a letartóztatási parancs ellen benyújtott fellebbezését. Mint már írtunk róla, a Megyei Pénzügyi Igazgatóság osztályvezetôjét múlt héten vették ôrizetbe megvesztegetés, befolyással való visszaélés és közérdekû információk kiszivárogtatása vádjával. A Megyei Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) 11 hónapja indított vizsgálatot Moldovan Sorin ellen, ám letartóztatására csak egy hete került sor. A vádlottnak, aki indokolatlannak tartja a fogvatartást, le kell töltenie a 29 napos elôzetes letartóztatási idôt, ami meghosszabbítható. Moldovan Sorin a negyedik személy a pénzügyi igazgatóság keretében, aki ellen a PNA korrupciós bûncselekmények miatt indított vizsgálatot és akit emiatt letartóztattak.
Holtan találták dicsôszentmártoni lakásában a 34 éves Filip Vescan rendôrtisztet, míg kislánya eszméletlenül feküdt. A boncolás során kiderült, a férfi szén-monoxid- mérgezés áldozatává vált. A 13 éves kislányt kórházba szállították, állapota javult - tájékoztatott dr. Hecser László.
A vizsgálatok szerint a December 1. lakónegyedi lakásban a szerencsétlenséget a nem megfelelôképpen mûködô egyéni hôközpont okozta. A hibás kémény miatt a felszabaduló szén- monoxid visszakerült a helyiségbe. Kiderült, a férfi vásárolt ugyan egy új hôközpontot, ám annak felszerelésére már nem került sor.
Szabálytalanul kanyarodott balra Toyota személygépkocsijával vasárnap délután a 24 éves segesvári S. Cristian, s ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô jármûvel. A Szászkézd közelében, a 13-as országúton történt balesetben a vétkes gépkocsivezetô súlyos sérüléseket szenvedett.
November 3-án súlyos égési sérüléseket szenvedett a két és fél éves, marosszentgyörgyi illetôségû V. Rebeka. A kislányt azóta az égési sérülések kórházában kezelték. Dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója elmondta, a gyerek arcán, mellkasán és a hasfal jobb oldalán harmad- és negyedfokú égési sebek voltak, s a sérülések komplikációja következtében hunyt el 25-én.
A tegnap reggel a felsôköhéri általános iskolában okozott pánikot a tûz. A tanári szoba fölötti padlás padlózata gyúlt meg a nem megfelelôképpen hôszigetelt villamos vezeték rövidzárlata miatt. A lángokat az iskolába érkezô takarítónô vette észre, s értesítette a helybeli civil tûzoltóalakulatot. A szászrégeni tûzoltók érkezéséig a helybeliek már eloltották a tüzet.
A játszóteret, zöldövezetet kedvelô gyerekeknek az idén nem volt okuk szomorkodásra: a meleg nyarat hosszú, napsütéses ôsz követte. Így aztán naphosszat játszhattak a szabadban.
A Pandúrok úti, úgynevezett kék játszótér sem árválkodott. Tanévkezdés után a hazaérkezô gyerekek jó pár órát töltöttek a szabadban. Játékuk azonban nem mindig bizonyult zavartalannak. Nem igazán tiszta ruhába öltözött férfi terelt oda két fejôstehenet, az állatok pedig jóízûen haraptak a park zöld gyepébôl. A hinták, homokozó közötti részt pedig lepényekkel tarkították, attól lesz dús a növényzet. A tehenet addig csak a Milka csoki csomagolásáról ismerô apróságok kíváncsian sündörögtek a lustán kérôdzô négylábúak körül, egy másik csöppség egy óvatlan pillanatban ujjával kóstolta meg a lepényt. Az anyukák húzták, figyelmeztették kicsinyeiket, a pásztor a park szélén közömbösen tartotta szemmel jószágait. Az út túloldalán rendôrautó radarozott. Az egyenruhások nem mozdultak, nem a játszótéren legelô tehenek felügyelete a megbízatásuk.
S a jelenet mindennap megismétlôdik. A pásztor teheneivel végigbaktat az Erdélyi utcán, megkóstolják a Pandúrok úti vadonatúj tömbházak és bevásárlóközpont elôtti burjánokat, majd a játszótéren zárják körútjukat. Útvonalukat sûrûn jelzik bûzlô nyomukkal.
Városatyáink figyelme eddig még nem terjedt ki a közterületeken legelô állatokra. A kolozsvári polgármester kezdeményezése igencsak figyelemreméltó: a kecskék, tehenek, lovak és disznók nem legelészhetnek többé szabadon a város parkjaiban. A lakossági panaszok nyomán döntött úgy Emil Boc, hogy kitiltja a város közterületeirôl a felügyelet nélküli háziállatokat. A polgármester tervei szerint a jószágokat a városháza lefoglalja, s azokat a tulajdonosok csak a büntetés kifizetése fejében válthatják ki.
Hasonló intézkedések meghozatala Marosvásárhelyen kétségtelenül nagyobb biztonságot és tisztább környezetet eredményezne.
A miniszterelnök elfogadja a határon túli magyar vezetôk kihívását, és kész a kettôs állampolgársággal kapcsolatos véleményét televíziós vitában kifejteni. Gyurcsány Ferenc errôl hétfôn levélben tájékoztatta Tôkés Lászlót, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület püspökét.
"Gyurcsány Ferenc a levélben kifejti: maga is úgy tartja helyesnek, ha a felek a lehetô legszélesebb nyilvánosság számára teszik megismerhetôvé érveiket, a vitapartnerek között lévô különbségeket, és azt is, amirôl közösen gondolkodnak" - áll a miniszterelnöki kabinetiroda sajtófôosztályának MTI-hez hétfôn eljuttatott közleményében.
A kormányfô felkérte a Magyar Televízió elnökét, tegye lehetôvé a vita élô, egyenes adásban történô közvetítését. A kommüniké szerint Gyurcsány Ferenc a december 3., péntek 20 óra utáni idôpontot javasolja a vitára, és semmiféle elôzetes feltételt nem támaszt.
A miniszterelnököt Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô alelnöke és Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke hívta nyilvános televíziós vitára a kettôs állampolgársággal, az erre vonatkozó népszavazás kérdésével kapcsolatban.
A kihívást Tôkés László szombaton Hódmezôvásárhelyen jelentette be, a Magyarnak maradni címû konferencián.
A népszavazás kérdéseire mondott igennel történelmi tettet hajthatunk végre, a tízmilliós Magyarországból tizenöt milliós nemzetet teremthetünk és összeilleszthetjük a nemzeti öntudat darabokra tört tükrét - hangoztatta Orbán Viktor a Fidesz budapesti nagygyûlésén szombaton. Az MSZP szóvivôje a volt kormányfô beszédére reagálva az MTI-nek azt mondta: az Orbán-Torgyán kormány még magyar útlevelet sem biztosított a határon túli magyaroknak.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke a Városligetben, az Összetartozás napja címmel megrendezett nagygyûlésen, több ezer ember elôtt tartott beszédében a nemzeti öntudatot egy tükörhöz hasonlította, amely a történelem során darabokra tört, "és már nyolcvannégy éve nem látható benne az összetartozás". "Tízmilliós országból, tizenöt milliós nemzetet újra teremteni történelmi tett lehet; december 5-én az összetört tükröt két mozdulattal, két igennel új és tiszta tükörré varázsolhatjuk, amelybe nyugodt szívvel és büszkén nézhetünk bele" - mondta.
Hozzátette: büszke és erôs nemzet leszünk ismét, amely biztonságos életet teremt magában, gondoskodik állampolgárairól, békességben él szomszédaival és segít azokon, akik magukon nem tudnak segíteni.
Orbán igen szavazatot kér a kormánypártiaktól is. A Fidesz elnöke vasárnap arra buzdította a koalíciós pártok szavazóit, hogy pártállástól függetlenül két igennel szavazzanak a december 5-ei népszavazáson.
"Jó szándékkal fordulunk mások felé, hiszen szándékaink nemesek, és így ôszintén fordulhatunk azok felé is, akikrôl tudjuk, hogy számos kérdésben nem értenek velünk egyet" - mondta a politikus Miskolcon, több ezer ember elôtt tartott nagygyûlésén.
December 5-én arról kell dönteni, hogy abból a szabadságból, ami "nekünk már megvan, adunk-e a határon túli magyaroknak is" - mondta a volt miniszterelnök.
Hozzátette: a szabadság természete sokban hasonlít a szeretetéhez.
"Minél inkább adok abból, ami az enyém, annál több marad nekem is" - jelentette ki a Fidesz elnöke.
Nyakó István, az MSZP szóvivôje a Fidesz elnökének beszédére reagálva az MTI-nek azt mondta: Orbán Viktor 2000 decemberében a Magyar Állandó Értekezleten miniszterelnökként "szó szerint azt mondta a határon túli magyar szervezetek vezetôinek, hogy az Orbán-Torgyán kormány még magyar útlevelet sem tud biztosítani a határon túli magyarok számára. Mekkorát fordult a világ."
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a nemzetközi közösséghez fordul, és azt kéri, hogy segítsen megakadályozni a kettôs állampolgárság ügyében kiírt népszavazást megelôzôen tapasztalt "sorozatos és durva alkotmánysértéseket" - közölte a szervezet elnöke hétfôn Budapesten.
A világszövetség az ENSZ, az Európai Unió, az EBESZ és külön-külön valamennyi uniós tagállam figyelmét felhívja és "segítséget kér egy masszív választási csalás megfékezéséhez, a demokratikus értékek védelmére, a jogállamiság szavatolására". A szervezet errôl hétfôn állásfoglalást adott ki - mondta sajtótájékoztatón Patrubány Miklós.
Közölte: az országgyûlés és a kormány alkotmányt sért, amikor nap mint nap tevôlegesen befolyásolja a népszavazás menetét, így például legutóbb azzal, hogy a kampányidôszakban egy, a népszavazás kérdését érintô törvénytervezet tárgyalásába kezd. A kötelezô népszavazásnál biztosítani kell az eljárási folyamat képviseleti befolyástól való függetlenségét, önállóságát és elsôbbségét.
A magyar gazdaság számára nem mérhetôk fel a kettôs állampolgárságról szóló népszavazás következményei, csak feltételezésekbôl lehet kiindulni - mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke hétfôn Budapesten.
"A népszavazás nem elôkészített, kiírását nem elôzték meg felmérések, elemzések, ezért csak feltételezésekre lehet építeni" - jelentette ki tájékoztatóján Parragh László. Hozzátette: a beáramló olcsó munkaerô javíthatja az ország versenyképességét, bôvítheti az államháztartás bevételeit, ugyanakkor a kettôs állampolgárság megadása növelheti is az államháztartás kiadásait és a munkanélküliséget.
"A kettôs állampolgárságról szóló népszavazás nem racionális, hanem érzelmi alapon születô döntés, amelynek a gazdaság ihatja meg a levét" - fogalmazott Miklóssy Ferenc alelnök.
Parragh ismertette az MKIK véleményét, amely szerint a szakképzett, minôségi munkaerô hiánya fékezi a gazdaság növekedését.
A kettôs állampolgárság bevezetésének feltételezett hatásai eredményképpen évente növekvô mértékû nettó többletbevételhez jut a költségvetés - áll az MKIK hatástanulmányában. Ennek összege az elsô évben 34 milliárd forint lehet, a késôbbiekben a summa csökken, majd a tizedik évtôl megközelíti a 59 milliárdot.
Tulard a Párizsban megjelenô Le Monde-ban úgy vélekedett, hogy a mai "Napóleon-mánia" elsô magyarázata, hogy visszaálmodják Franciaországban a hódító múlt valódi vagy képzelt fényét, amikor Róma csupán francia tartomány volt, és a kontinens vezetôi franciául beszéltek. Ezért kelnek el nagy pénzekért Napóleon kalapjai, Szent Ilona szigetén, számûzetésben viselt ingei, a "császári méhvel" jelölt kötetek, vagy a Nagy Ármádiát idézô ólomkatonák.
Napóleon - mondja a történész - úgy maradt meg az emlékezetben, mint kiváló hadvezér és nagy államférfi. Ugyanakkor az utókor emberi oldalát is pozitívan értékelheti: Napóleon nagyra becsülte a barátságot, szeretetet, mivel megcsalták és megismerte az árulást is. Szent Ilonán, esendô halandóként, bevallotta tévedéseit is.
Tulard szerint a mai közönség fogékony a császár mellett feltûnô nôkre is. Hatnak a Canova által szoborba öntött testvérének, Paulinának tökéletes formái, a lengyel szeretôvel, Marie Walewskával való románca, az osztrák Mária Lujza árulása. És fôleg a történet szerencsétlen vége, amikor a hódító, aki otthon volt Európa minden palotájában, egy elveszett szigeten, nyomorúságos tábori ágyon, mindenkitôl elhagyatva halt meg. A drámaiságot fokozza, hogy fia, a Sasfiók, idegen egyenruhában, fiatalon, tüdôvészben halt meg.
Nem véletlen, hogy az irodalom Chateaubriand-tól Toljsztojig és a modern szerzôk sokaságáig magához ragadta. Még a krimikben is felhasználták. Táplálták a mítoszt a festôk is, Max Ernsttôl René Magrittig. Rengeteg szobor készült róla, sugárutakat, pályaudvarokat kereszteltek nevére és csatáira. Kereskedelmi célokra is felhasználják, például a Napóleon konyak esetében.
Napóleon emlékét a körülményektôl függôen a legkülönbözôbb, egymásnak sokszor ellentmondó formában használták ki. Ezt a legjobban talán a filmek bizonyítják. 1934-ben Gioacchino Forzano olasz rendezô Benito Mussolini forgatókönyve alapján rendezte meg a Száz napot. Mussolini magasztalja benne Napóleont, mivel utolsó örökösének tartotta magát.
Amikor a német Wermacht megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin Vlagyimir Petrovtól megrendelte a Kutuzovot. A filmben Hitler ölti fel Napóleon csizmáit, mint a gonosz hódítóét, és Sztálint idézi I. Sándor cár alakja. Amikor a szövetségesek már elérték a német területeket, Joseph Goebbels náci propaganda-miniszter parancsot adott hivatalos rendezôjének, Veit Harlannak, hogy készítsen filmet az 1806-07-es francia invázióról. A Kolberg, az utolsó náci produkció 1945 elején került a német mozikba.
Spanyolországban Franco tábornok 1950-ben készíttette el Juan de Ordunával az Aragóniai Augustinát, amelyben Napóleon a demokrácia veszélyét jelképezi. Az sem véletlen, hogy a császárt olyan, egymástól eltérô karakterû színészek alakították, mint Charles Boyer, Marlon Brando, Rod Steiger vagy legutóbb, a részben Magyarországon forgatott televíziós sorozatban Christian Clavier.
A valóság nem igazolja az exit-poll eredményeket?
Hajszálnyi elônnyel vezet a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve Adrian Nastase miniszterelnök a romániai parlamenti és elnökválasztáson - derült ki a központi választási bizottság hétfôn délelôtt közzétett adataiból. A részadatok szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyolc százalékot szerzett.
A szavazatok 36 százalékának összeszámlálása után a szociáldemokraták 34 százalékos eredménnyel vezették a mezônyt a parlamenti helyekért folytatott versengésben, de a második helyen álló D.A. ellenzéki pártszövetség mindössze egy százalékkal maradt el tôlük. Az exit-poll eredmények jóval nagyobb szociáldemokrata fölényt mutattak. A Nagy-Románia Párt hozzávetôleg 13, az RMDSZ mintegy 8 százalékot szerzett az összeszámolt egyharmadnyi szavazatszám alapján.
Az államelnöki tisztért vívott küzdelemben sem sokkal meggyôzôbb az éllovas fölénye. Nastase kormányfô két százalékkal vezetett Traian Basescu ellenzéki vezetô, bukaresti polgármester elôtt. (Nastase a részleges számlálás alapján 38, Basescu 36 százalékot szerzett.)
Az ellenzék szerint szabálytalanságok történtek a vasárnapi választásokon. "Szinte minden megyébôl érkeztek jelzések szabálytalanságokról" - mondta külföldi újságíróknak Ioan Onisei, akit a jobbközép ellenzéki pártszövetség delegált megfigyelôként a központi választási bizottsághoz. Mint mondta, szavazócédulák eltûnésérôl, többszörös voksolás eseteirôl értesültek számos választókörzetbôl. Egyes jelentések szerint a kormánypárt bérelt buszokkal körülhordta az országban számos hívét, hogy több helyen is leadhassák szavazatukat. Az ellenzéki erôk követelik, hogy a központi választási bizottság vizsgálja ki a rendellenes eseteket.
Mintegy 3300 román és ötven külföldi megfigyelô ellenôrizte a szavazást, de ôk még nem ismertették észleleteiket.
A választópolgárok szemmel láthatóan polarizálódtak, a két nagy politikai tömörülésre adták elsôsorban szavazatukat a vasárnapi parlamenti és elnökválasztásokon, egészségesebb erôegyensúlyt biztosítva a törvényhozó testületben - ezt az alapgondolatot tükrözik a hétfôi sajtókommentárok.
Az Adevarul hétfôi vezércikkében felhívta a figyelmet arra, hogy a választók ezúttal egyértelmûen polarizálódtak, amennyiben a voksok a két legnagyobb politikai tömörülés - a kormányzó Szociáldemokrata Párt és a Román Humanista Párt szövetsége (PSD-PUR), illetve a Nemzeti Liberális Pást (PNL) és a Demokrata Párt (PD) általa alkotott ellenzéki D.A. szövetség - között oszlott meg. A lap szerint ez a jövôben biztosítani fogja a korábbinál egészségesebb erôegyensúlyt a parlamentben, ahol az elmúlt négy évben a PSD - mint a lap írja - túlságosan nagy erôfölénnyel kormányozhatott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) támogatásával.
Az exitpoll-eredmények szerint - és a hétfô délelôtti elsô részeredmények szerint is - a PSD-PUR vezet a D.A. elôtt, de még változhat a helyzet, mert túl kicsi a különbség. Az elnökválasztások második, december 12-i fordulójában Adrian Nastase miniszterelnöknek, a PSD-PUR jelöltjének meg kell még mérkôznie a D.A. színeiben induló Traian Basescuval. Basescu egyébként még vasárnap este adott nyilatkozatában kifejezte reményét, hogy a közvélemény-kutatási intézetek által kihozott 3-6 százalékos különbség csökkenni fog, sôt, az is elôfordulhat, hogy "átlendül" a helyzet, és a D.A. kerül vezetô pozícióba. A lapok többsége azonban egyértelmûnek nevezi, hogy bármelyik pártszövetség is alakít kormányt, nem lesz hajlandó koalícióra lépni a Nagy-Románia Párttal (PRM). Ez pedig azt jelenti, hogy az RMDSZ- nek megint "királycsináló" szerepe lesz, hiszen nélküle nem lehet majd biztonságosan kormányozni - véli a bukaresti sajtó.
Igen vagy nem; válaszolni kell(ene) a magyarnak. És nem aggályoskodni feltétlenül, hogy nekünk, erdélyieknek (és Trianon minden árvájának) vajon hogyan lehetne jó. Egyáltalán, ôk honnan a csudából tudhatnák? Ha egyszer nem a bôrükrôl van szó. Vagy tán mégis? Ôk elhiszik. Én nem. De ezért nem volna ildomos elszámoltatni lelkiismeretével akárkit. Pedig rákérdeztünk. Bátran és balgán. És elôvigyázatlanul. Mint akinek nincs már semmi halasztanivalója. Hogy akarják...? Nyilvánvaló, ábrándozni lehet. A kettôs állampolgárságról, de akár a kancsalul festett egekrôl is. Együtt, egy népben, közösségben kellene élnünk (még akkor is, ha elvitatták tôlünk). S ha ez nem lehetséges (nyolcvannégy éve nem), akkor ideje volna immár az egyszeri és azonnali kárpótlással igazítani valamelyest a határon túli magyarok sorsán. Lelkileg, érzelmileg legalább. Mert hát ennek is megvan a rendje, a maga szükségszerûsége. S ember ezt kétségbe nem vonhatja. Csakhogy a kérdést, amire választ várnánk, a felborzolt hiúságunk is diktálja. Vegyük már észre! A nagyot akarás közepette mintha sajnáltatnánk magunkat. Döfköd az ördög sarkantyúja: ez hiányzik nekünk? Persze, megesik az emberrel, hogy nehéz neki kimondani, hogy merre van a haza a magunkfajta magyarnak. Hogyne fájna hát, hogy minket más országba ûzettek. Kinek jobban, kinek kevésbé. Kinek ezért, kinek azért. Igazodni mindenképpen muszáj. A történelem olyan amilyen, azon változtatni nemigen lehet. S ha már nem lehet, a nemzet jobb helyzetben lévô része bizony elutasíthatja a rosszabb helyzetben lévôt. Neki legyen mondva, mindenki magának kapar.
Nyugodtan kalkulálhatunk és csodálkozhatunk. Méricskélnek és a hiányt számítgatják mások, és eszük ágában sincs osztozkodni velünk; ha netán kevés az érzelem, hát rôffel mérik, amit adnának. Valaki tanakodik az újságban, hát muszáj neki szeressen akárkit, mert az a határ túlsó oldalán rekedt hajdanán? Nem önzô, dehogy. Nagylelkûsége nem is szemernyi, mert ô sosem bánja, akár átjöhetünk, de akkor hozzuk a földet is, ne csak a nyomorúságunkat. Mintha rajtunk múlna, ugyebár. És az emberfia, aki alig virágcserépnyit hozott, szedheti a sátorfáját. Vagy mégsem?
Díszes hivatalban, ahol éppen honosításom fölött ügyködnek, ünnepet ülünk. Kicsit örülünk, kicsit szomorkodunk. Tehetünk mi róla? Ilyenek vagyunk. Az asztalon pezsgôspoharak, és sütemény; így dukál, megadják a módját. Utóvégre kedvezményes az eljárás. Hogy érezd, vagy valaki. Elrebegjük a fogadalomfélét, és koccintunk. A szerencsénkre. Helyreállt a világ rendje. "Mától magyarok lettek." A hivatalnok felénk pillantgat és büszke. De nekem hirtelen cigányútra megy a finom itóka. Holott meghatódnom kellene, vén fejemmel. Vajon jól hallom? Minek néznek egyáltalán? Szólok persze: tévedni tetszenek, mert biztos vagyok benne, hogy nem mától. Enyhén mosolyog mindenki. Magyarul beszélgetünk, és nehezen vergôdünk zöldágra, alig értjük egymás szavát. Apró formaság még hátravan; a hivatalnok lepedônyi papíron töltögeti a rubrikákat. Gyermekeink anyanyelve román. Mondja és írja azonnal. Háboroghatok megint. Honnan ez a jól értesültség? Asszonyomra mutatok, ha ô magyar, akkor honnan a változás. Jó, jó, de officiel, ha egyszer ott túl születtek. Na igen, ez már Európa, itt szabályok döntenek. Keresik kákán a csomót, kicsinyeskednek, fontoskodnak, és magyarázzák azt is, amit nem érdemes. Miközben officiel beszélnek, nekik felfoghatatlan, ha másmilyen vagy, hogyan lehetsz magyar. De sebaj. Halljuk a mondókát elégszer, ha egyszer befogad az "unió", hátradôlhetünk a székben, akkor aztán perfektálódik a dolog (naná, hemzsegnek majd idegen szavaink), és értelmét veszíti minden nyavalygásunk. Egyformák leszünk, olyan, mint az angol, a spanyol vagy a hollandus. Csakhogy lehet ez sok, lehet ez kevés. Hiszen mi mégis holmi igazolásfélére várunk. Hogy magyarként lehessünk azok. Történelmi igazságtétel lenne elfogadható. És szívesen felejtenôk a tapasztalást. Hogy a bunkó mint érv többé ne legyen használatos.
Nem, nem tisztem jellemezni a köz érzelmi állapotát és hangulatát, amely a kisebbségbe szorult magyarokról itt kialakult. Sem hálátlan, sem sértôdékeny nem vagyok. Biztos jelentünk mi valamit nekik. Van itt már elég kínai, török meg albán; ôket zokszó nélkül tûri a magyar. Fene tudja miért, csak velünk gyûlt meg a fonnivalója. Itt anyázzák az erdélyit, lerománozzák; félnek tôlünk. S a félsz nagy úr. Itt van, aki utál, és van, aki utáltat. És mindig lesz, aki vállalja az ellenszenvet, de olyan is, aki nem. Ötvennyolcban Marosvásárhely fôterén minket örökre megnyugtatott egy nagyhatalmú magyar. "Jó kezekben vagyunk." Tényleg. Igaz, évekkel késôbb, amikor Illyés Gyula rákérdezett (mi lesz az erdélyi magyarral?), meggondolta magát és meakulpázott legalább. Ma akad, aki még ennyit sem tenne meg, mikor az ország házában fejünkre olvassa, miféle autonómiát akarunk mi ott, Erdélyben, mikor itt a becsületes ruhaárus kínai ilyesmire még gondolni sem merészel. De furcsa és meredek, nem? Ellopnák tôlünk ezer esztendônk. És nem szakad le a plafon. Mintha egy helyben állna a világ. Vagy csak rosszul ítélkezem, mert inkább a barátságtalanabb arcát mutatja?
Erôt vesz rajtam valami büszke kínosság, és hinni akarom, hogy tényleg nem így van. A körülmények szükségképpen torzítanak. Hiszen a politikai handlé ma sem kevesebb, mint régen. És ugyanúgy bizonytalan morállal sújtott. Demagógiák foglyává tették az országot a párthatalmaskodók. Avval immár senki nem törôdik, miféle következménnyel jár, ha csak a politika diktálja a témákat. Látjuk, rólunk vitatkoznak, s nem érettünk. Inkább egymás ellen. Értelmetlenül indulatokat korbácsolnak, oktalanul bomlasztanák a tétova viszonyrendszert közöttünk. Mikor melyik, ahogy megfelel. Mert most éppen lehet. Szociális helyzete miatt fölötte érzékeny a magyar. Nehéz idôk járnak; és a bizalmatlanság nem csitul. Már a tisztán látónak is ködös a szeme, s nem sikerül neki felhagyni az öncsalással. Sok a bizonytalan és az elgyámoltalanodott. Nincs összetartás. Nem nagy a jólét, de annál nagyobb a marakodási kedv. S egyáltalán nem véletlen, igazság és hazugság között jön-megy a politika, szemérmetlenül, mikor hogy, kinek milyen az érdeke. De hiába beszélnek holmi ócska magyarságversenyrôl és arról, hogy csupán a meztelen valóság és az erôszakolt nemzeti érzelem esett egymásnak. Semmi nem hangzik ôszintén; hamis a hozzáállás. Mert a törôdés életszerûbb, és a felelôsség vállalása (volna vagy lehetne) az igazi tett. Valaki persze nem mond igazat, vagy tán senki sem.
Aki magyar, annak most válaszolni kell. De mindenekelôtt felejteni. Más megoldás nincsen. Soha komolyabb oka nem volt, hogy megvesse a politika szégyenét. Most, amikor (amúgy kosztolányisan) némely politikusnak lelke befele kunkorodik. A feledés éltet is. Természetesen erdélyi honfitársaimat is. A magam részérôl nem bánom, elfelejthetik kesergô szavaim, ha már nem tudtam mások lelkiismeretét vattába bugyolálni. Túltettük magunkat mi már annyi mindenen. Ha igen, ha nem, viseljük a következményeket. Ez a sorsunk. Mi mást tehetnénk? Pedig milyen természetes volna, ha az összetartozás okán soha nem kellene kérdezni. És felelni sem.
A hetvenöt éves Kedei Zoltán irigylésre méltóan fiatalos, telve energiával jön-megy, dolgozik, jóllehet ötévenként bejelenti: kész, vége, nem fest többet. Az 1929. november 29-én született mûvészt Borbély László parlamenti képviselô, a Bernády Alapítvány elnöke és Csegzi Sándor alpolgármester köszöntötte pénteken, a Bernády Házban. A színes albumot, melyet az alkalomra adott ki a Mentor Kiadó, Káli Király István igazgató "azon melegében", frissen hozta el a nyomdából. Kedei Zoltánról és festészetérôl Nagy Miklós Kund, a kismonográfia szerzôje beszélt.
- Úgy érzem, hogy egy kicsit ide költözött a Bernády Házba a mûterem a marosvásárheyi középkori várból, a VÁR-LAK, amely mindenki számára mindig nyitott, alig van közöttünk olyan, aki meg ne fordult volna Kedei Zoltánnál. Az a tizenkét nagyobb kompozíció, melyet most itt láthatnak, azok a várbeli mûterembôl oly ismerôsek - ebben a nagyszerû környezetben persze sokkal jobban érvényesülnek. Noha Kedei szinte minden mûfajban kipróbálta magát, kedvenc foglalatossága és törekvése, hogy kompozíciókat fessen. Ezek a mûvek élete különbözô alkotó szakaszaiban születtek, a két legfrissebb is itt látható.
Van Kedei Zoltánnak egy rögtönzött kiállítása a várbeli mûterem elôterében, talált fákból, amelyeket aztán úgy használ fel, hogy átlényegítve, átváltoztatva, átminôsítve festményein is felismerhetjük azokat. A Lenn a sátor, fenn az oltár címû nagy alkotása került a fôhelyre, ezzel a "képíró" Kedei áll elénk, de a kép központi figurája szintén egy olyan installációszerû valós tárgy, amely ott található a mûtermében. Ezen a kompozíción szinte minden rajta van, amivel az évek, évtizedek folyamán foglalkozott Kedei Zoltán, akár színvilágát nézzük, akár a formát. A kereszt, amely mindig is valamilyen módon jelen van képein, ha nem másként, akkor szerkezeti változatában. A totem jellegzetességei. A töviskoszorúval még tovább viszi fantáziánkat. A színei, a sárgák, narancsok, ezek az élénk, belülrôl fényt, világosságot sugárzó színek, tónusok, ugyancsak jellemzôk jó néhány alkotására. Ami különleges, azok a szavak, a betûk. Akár egy kínai írásban, folynak lefelé, de úgy is tekinthetjük, mintha a magasból, az égbôl szállnának alá, sok-sok-sok szó, több száz, talán ezer is, rövidek, hosszabb szavak, össze lehet olvasni... Én egy tegnapi MTI- tudósításból kiindulva kezdtem kutakodni a képen. A tudósításban az állt, hogy Angliában a hetven legkedveltebb, legfontosabb angol szót szavaztatták meg az emberekkel, és az elsô az anya szó lett (mother). Megnéztem hát a Kedei-képet, rajta van-e. Igen! És ki tudja, mennyi fontos szó van még, kulcsszavak talán, melyekkel a mûvész egész életmûvét meg lehet fejteni, ki lehet rajzolni, akár a történelmet, amely ezeken a képeken mindegyre jelentkezik, akár a szülôföldhöz való ragaszkodását, akár az álmait, amelyeket csodamadarak, különleges teremtmények népesítenek be. Mint a Madárijesztô. Kedei Zoltán festményeinek üzenete van, ezek az üzenetek érvényesek az otthoniak, a ravaiak számára - hiszen Kedei Zoltán nagyon ragaszkodik a szülôfalujához -, és a vásárhelyiek számára, mert ragaszkodik Marosvásárhelyhez is, amely kezdetben kényszerbôl lett a városa, de aztán úgy hozzánôtt, hogy nem is tudna elszakadni tôle. Mint ahogy Marosvásárhely is magához tartozónak érzi a festôt, hiszen vannak olyan emberek, akik számára Kedei Zoltán A festô. Ha felmennek a Várba, vele találkoznak. Ez a különleges arc, a lobogó hajával, amelyet annyiszor megfestett, hogy önmagával szembesüljön, hogy önvizsgálatra késztesse magát, az emberekben a különlegesség élményét kelti.
Ô maga sorsmûvészetnek nevezi alkotótevékenységét. Úgy érzi, sorsát sokan próbálták rossz irányba befolyásolni, hogy minél távolabb kerüljön a mûvészettôl. De mindig volt benne erô, hogy kitartson az alkotás mellett, és önmagát képezve, továbbképezve, folyamatosan tovább tanulva, mesterségbeli tudását folyton gyarapítva lépjen elôre. Témái ciklikusan vissza- visszatérnek, akár bohócot is ábrázolhatnak, akár Emese álmát, akár a küzdelmet, amellyel mindenki a piramis tetejére törekszik, a CSÚCS-ra tör - koponyákon taposva is. Mindig fölfelé igyekszik, bár a célt sosem érheti el. Mert a csúcs mindig magasabban áll. (Mégis, milyen jó, hogy van valami, amerre tarthatunk!... )
Irigylem Kedei Zoltánt - mondta Nagy Miklós Kund. - Mindig van valami újabb célja, ami felé tart. Mindig lát maga elôtt meghódítandó csúcsot.
Higgyük, hogy el is éri.
Az európai uniós elvárások szerint a fogorvosnak tudnia kell, hogy a hiányzó fogak pótlására mikor javallott az implantáció. A fogbeültetést el is kell tudnia végezni, vagy megszervezni azt a csapatot, amely a páciens óhajára e feladatot ellátja. A kijelentés, amely romániai viszonylatban egyesek számára még utópiának tûnhet, szombaton a fogorvosok számára tartott továbbképzô tanfolyamon hangzott el.
Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, a Fogorvostudományi Szakcsoport meghívására a szakma kiváló szegedi képviselôi, Fazekas András professzor és Radnai Márta adjunktus látogattak el Marosvásárhelyre, hogy a Deus Providebit Ház nagytermét megtöltô orvosok és orvostanhallgatók számára a fogászati implantáció tematikáját minden szempontból körüljárják. A vendégeket köszöntô Kovács Dezsô egyetemi tanár, a MOGYE Fogorvostudományi Karának helyettes dékánja, továbbá dr. Pongrácz Antal fôorvos, a Fogorvo- sok Maros Megyei Kollégiumának nemrégiben megválasztott elnöke kifejtették, hogy az anyaországgal való kapcsolat bôvítése, a szakmai színvonal emelése mellett a szombati továbbképzôtôl azt remélik, hogy Erdély- szerte újabb lendületet ad az implantológia elterjedésének.
A fogpótlástan e gyorsan fejlôdô módszerének ellenjavallatairól tartott elôadását követôen Kovács Dezsô professzor a vendégeknek adta át a szót. Dr. Fazekas András, a szegedi Szentgyörgyi Albert Tudományegyetem Fogorvostudományi Szakának vezetôje a fogorvosképzés, illetve a felkészültségi elvárások európai uniós követelményeit ismertette, majd elhangzott, hogy az implantológia olyan fogpótlástani módszer, amelynek során a rágókészülék rehabilitációja sebészi és fogpótlási folyamat révén valósul meg. Az implantátumok az elvesztett fogakat helyettesítik. Az elôadó beszélt a módszer történetérôl, arról, hogy az implantátumok titánból készülnek, ez az anyag ugyanis nem zavarja a fiziológiai, biokémiai folyamatokat. Ugyanakkor helyettesíti a fog gyökerét, s pillérként a természetes foghoz hasonló szerepet tölt be. Arról, hogy mikor lehetséges és célszerû az implantáció, illetve a protétikai, sebészeti és esztétikai adatgyûjtés, elôkészítés minden apró, de fontos momentumáról Radnai Márta adjunktus, a szegedi egyetem fogpótlástani tanszékének helyettes vezetôje tartott elôadást. Ezekbôl kiderült, hogy az implantáció, természetesen, ha a páciens egészségügyi állapota megengedi, kiváló módszer a fogak pótlására, fogmûvek megtartására, s ugyanakkor a fogínysorvadást is képes megakadályozni.
A délután folyamán az elôadók Camlog- implantációs rendszereket mutattak be, s a beültetés sebészeti és klinikai szakaszainak alapos megbeszélésére is sor került. Kovács Dezsô professzor véleménye szerint bár roppant drága módszerekrôl szóltak az elôadások, a továbbképzô mindenképpen hasznos volt, hisz a forgalomban levô olcsóbb és a romániai páciensek számára is hozzáférhetô rendszerek beültetésének sikerességét is hasonló tényezôk, technikai fogások befolyásolják.
Az elôadások szünetében a Camlog cég képviselôje révén a legkorszerûbb implantátumokról tájékozódhattak a résztvevôk.
Harminckilenc ember(ke) vett részt a versenyen. Tizenhárom, háromtagú csapat tagjaként vetélkedtek. Talán kár egy kissé, hogy nem arról, hogy Balassi Bálintnak hány nôje is volt tulajdonképpen, vagy miként történt ama ominózus, várbevételes feleségül kérés, hogy hány embert ölt meg a csatamezôn, és hogy világfi volta ellenére miként születtek azok a gyönyörû istenes versek, hanem arról, hogy elsô, magyar nyelven író nagy magyar költônk mikor született, hogy hívták az anyját, apját, macskáját, mikor halt meg, ilyesmik. Többnyire száraz adatok. Pedig a diákok, akik a szovátai Teleki Oktatási Központ (TOK) által szervezett vetélkedôn részt vettek, fantáziadúsabb kérdéseket, feladatokat is megérdemeltek volna. No, persze nem annyira kreativitásra ösztönzôt, mint az, hogy írj verset Balassi stílusában (sic), hét perc alatt, vagy fogalmazást korszerûségérôl öt percen (!) belül. Mert ilyenek is voltak. A versek jók lettek, kettô-három különösen, persze nem az adott idô alatt születtek, ez talán egy zsenitôl várható el csupán. Egyébként hangulatos volt a vetélkedô, a TOK Illyés Terme, emeleti galériájával kitûnôen megfelelt a célra. Könyvészet - tudomásunk szerint - nem volt, a zsûri Simon Zsolt kutató- történészbôl, Szilágyi Mózes Katalin tanárnôbôl és Buksa Éva Mária zsûrielnökbôl állt, aki "korabeli" gregorián zenével varázsolta hangulatossá az eseményt.
Amelynek kapcsán Márton Zoltán, a TOK igazgatója elmondta, hogy a Balassi-év jegyében szervezett vetélkedôre Marosvásárhelyrôl, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyrôl, Nagyenyedrôl, Szilágysomlyóról, valamint Szovátáról jöttek a négy kategóriában vetélkedni vágyók és felkészítô tanáraik. A hetedik-nyolcadik, a kilencedik-tizedik, valamint a tizenegy-tizenkettedik osztályosok versenye mellett érdekes és eredeti ötlet volt az elsôsorban mûvészeti iskolás diákok számára kiírt versenyszám, amelynek eredményeként több, a Balassi-életmû vagy - költészet által ihletett képzômûvészeti alkotás született. Ezeket a TOK falain tekinthetik meg az arra járók. A központ vállalta a szervezést, biztosította a helyszínt és ellátást, valamint a díjak egy részét, a vetélkedô szakmai részébe azonban, mint az igazgató elmondta, nem szóltak bele.
Az igazán hangulatos és néhol poénos, jól szervezett, családias, vitákkal tûzdelt és nívós verseny megyénkbeli nyertesei: a hetedik-nyolcadik osztályos kategóriában a vásárhelyi 13-as számú iskola csapata a második helyet, míg a líceumi kategóriában a bolyaisok csapata a harmadik helyet szerezte meg. És ha minden a tervek szerint halad, elôbb- utóbb József Attila-vetélkedôre kerül sor a TOK- ban, valamint tavasszal ôsidôkbeli, igaz és eredeti helyszínére (vissza)költözik az IKV, azaz az irodalmi kreativitás verseny is.
Tizenegy produkció jutott tovább a Médiabefutó 2004 országos tehetségkutató verseny második regionális szakaszáról az országos döntôbe. A múlt csütörtökön, a székely-udvarhelyi Digitál 3 stúdió nagytermében tartott gálán a marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és kolozsvári helyi szakaszok legjobbjai versenyeztek - összesen 32 mûsorszámot láthatott a nagyszámú és lelkes közönség.
A legkeményebb konkurencia a könnyûzenei, népzenei és néptánc-produkciók közt volt, a továbbjutók névsora is ezt tükrözi. Zene kategóriában továbbjutott az udvarhelyi Wi$$zaesôk hip-hop csapat, amely a Teargas rockbanda tagjaival erôsített be, és így teljesen élôben adták elô Get Real címû dalukat. A bátosi Vizi Imre szintén erôsített egy kis ritmusszekcióval, s ezzel az ô dala is meggyôzôbbé vált. A csíkszeredai Sántha Zsuzsa is újított: zenészeket hozott magával, hogy teljesen élôben szólhasson Édesanyám címû dala. A zene kategória többi továbbjutója: a kolozsvári Szép Bálint (hegedû), a szenterzsébeti Kóréh Mária (cigánydal) és a marosvásárhelyi BF-BF (blues), valamint az udvarhelyi Hang-Over funkyzenekar.
A tánc kategóriának két továbbjutója volt: az ákosfalvi Forrás néptáncegyüttes és a kalotaszegi legényest táncoló Gyôrfi Csaba. Szavalás, mesemondás, színpadi jelenet kategóriában szintén két továbbjutó volt: az udvarhelyi mesemondó Botházi Attila és egy szintén udvarhelyi szavaló, Kovács Annamária.
A Médiabefutó utolsó regionális szakaszát november 27-én rendezték meg Szatmárnémetiben az aradi, váradi és szatmári helyi szakaszok továbbjutói számára. Az országos döntô december 11-én lesz, Marosvásárhelyen.
Kibédnek is van házi újságja: 2004. novemberi jelzettel jelent meg az elsô szám, felcíme szerint: Kibéd község lapja. A négyoldalas, A 5-ös alakú kiadvány köszöntôkkel indul. * "Rendhagyó vállalkozásba fogott Kibéd, ez a népes Kis-Küküllô menti település - írja Ráduly János néprajzkutató tanár -: havi lapot, újságot indít, kis formátumú hírmondót, mert úgy érzi, megvalósított álmait meg kell örökítenie." * A lap szeretné átfogni a helyi gazdasági és társadalmi élet minden vonatkozását, hû krónikása kíván lenni a szellemi szférában elért kiváló eredményeknek. Nem zárkózik el a helytörténeti vonatkozásoktól sem, sôt az irodalmi és tudományos események közzétételét is célszerûnek látja. * Falka Zoltán református lelkész ôrhelynek nevezné a lapot, "ugyanis a kibédiek ráeszméltek arra, hogy együtt Istennel és egymással kell ôrködjünk a reánk bízottak felett, és vigyázzunk a nemzet örökségére". * Dósa Sándor polgármester szerint a cél: hogy a falu lakosságát elsô kézbôl tudósítsák a helyi közérdekû hírekrôl és fontosabb tudnivalókról; ezért felkéri az olvasókat, közöljék észrevételeiket, megjegyzéseiket, adásvételi vagy hirdetési szándékukat. * Az elsô számban tudósítás olvasható a szüreti bálról, a hatodik kibédi Gyöngykoszorú találkozóról, a település eredetérôl. Találunk általános tudnivalókat a gyümölcsösrôl, iskolai és sporthíreket. * A lap szerkesztôi csapata: Barabási Attila-Csaba, Barabási Zsuzsánna, Borbély Zoltán, Dósa Ibolya, Dósa Sándor, Ráduly Judit, Szilveszter László. * Sok jó számot, számtalan olvasót, Kibédi Hírmondó!
Szemmel láthatóan fejlôdik a község
Az elmúlt 15 évben Marosszentanna lakossága háromezerrôl hétezerre növekedett. Jelenleg a községben, elsôsorban a központban két külföldi nagybefektetô és 180 kisebb kereskedelmi egység mûködik, összesen 2200 munkahelyet biztosítva. A víz-, gáz- és nemzetközi telefonvonal bevezetése után jelenleg a csatornahálózat kiépítésén dolgoznak. Ha sikerül községi utainkat korszerûsíteni, akkor Marosszentanna elôbb lesz Európa része, mint Románia - mondja félig viccesen Bubau Viorel, a község vezetôje. Sokat beszél, de tenni sem rest - teszi hozzá viccesen Balázs József alpolgármester, aki immár ötödik éve munkálkodik, elsôsorban az udvarfalvi és várhegyi magyar közösségek érdekében.
- Marosszentanna a SAPARD-pályázaton egymillió eurót nyert a községszintû szennyvízcsatorna- hálózat kiépítésére. Ez volt a legnagyobb összeg, amelyet egy településnek odaítéltek. Átszámítva 36 milliárd lej, amibôl a tervre kétmilliárdot fizettünk. Versenytárgyalást hirdettünk, s a kivitelezésért kért legkisebb összeg 69 milliárd lej volt. Lealkudtuk 55 milliárdra. Ez azt jelentette, hogy a helyi költségvetésbôl 22 milliárd lejt kell törlesztenünk. Tudni kell, hogy a helyi adókból és illetékekbôl évi 2 milliárd 400 millió lejünk gyûlt be, az itt tevékenykedô társaságok és a jövedelemadó visszaosztásából újabb 20 milliárdnyi bevételünk van. Ez így soknak tûnhet, de tudni kell, hogy a SAPARD-ügynökségtôl csak azután utalják ki a pénzt miután mi számlákkal igazolni tudjuk, hogy mire költöttük el. Így a helyi tanácsosok belegyezésével 34 milliárd lejnyi rövid távú kölcsönt és 22 milliárd lejnyi, 7 évre szoló kölcsönt kellett felvegyünk. A kölcsönök kamatja 8,98 milliárd lej. Ez jelentôsen megterhelte költségvetésünket. S akkor még nem mondtam el, hogy például a PVC-csöveket gyártó cég nemrég 19 százalékkal drágította termékeit, s ez számunkra 6,7 milliárdos többletkiadást jelent. Tanácsülésen többször vitatkoztunk arról, hogy a helyi lakosoknak hozzá kell-e járulni ehhez a nagyméretû munkálathoz vagy sem. Voltak olyan tanácsosok, akik pártolták azt az ötletet, hogy családonként 150-170 eurónyi hozzájárulást szavazzunk meg. Végül nem fogadtuk el ezt a határozatot, s úgy döntöttünk, hogy a családok csak a csatornarendszerhez való csatlakozást kell majd fizessék. Ehhez a bonyolult témához tartozik, hogy a község területén van egy sziget, amelyen a volt kommunista párt villája van. A 2,3 hektárnyi terület és a rajta levô ingatlan Marosszentannához tartozik, de a vízügyi igazgatóság igényt tart rá. Jelenleg perben vagyunk velük. A sziget és az ingatlan értékesítésével fedezni tudnánk a lakosság hozzájárulását - számolt be Bubau Viorel.
A 2005. május 30-ig tartó munkálatok során 36 kilométernyi vezetéket helyeznek el, 11 szivattyúállomást készítenek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lesz pár félreesô ház, amely kimarad a nagyméretû munkálatokból. A község vezetôsége szerint azonban csak rövid távon maradnak szennyvízcsatorna nélkül.
Tele a lelkem a virágokkal
Szalai Dénes és Olga nyolc évvel ezelôtt döntötték el, hogy a hagyományos zöldségtermesztés mellett virágtermesztéssel is próbálkoznak. Ma már évente 150.000 poharat töltenek meg virágmaggal, s a zöldséget a piacról vásárolják. Az idei év különösen sikeresnek mondható - mondja halkan Olga, mintha attól félne, hogy a szó elkergeti a szerencsét. Egyik keze gézbe van bugyolálva, s miközben a jelenleg felépített öt melegházat mutatja, azt is elmeséli, hogy pár nappal korábban kifújta a szél a virágházakat melegítô gázt, s újragyújtáskor a kicsapodó láng égette meg. Az öt melegházban kis poharakban, cserepekben növekednek a virágok. Március 8-ra készülnek - mondja a házigazda. Szemet gyönyörködtetô a hideg elôl az egyik fóliasátorba menekített maradék krizantém. Hosszú ôsz esetén nincs jó piaca a halottak napjára termesztett virágnak, de az idei év ebben is kivételt jelentett, hiszen majd minden szál, cserép gazdára lelt. Ezzel a kis sárgával idén elsô alkalommal próbálkoztunk. Késôn nyílt ki, jövôre nem termesztünk ilyent - mondja Olga.
- Fokozatosan tértünk át a virágtermesztésre. Lassan, lépésrôl lépésre tanultuk meg a mesterség fortélyait. A már tapasztaltak szigorúan ôrizték a titkokat. A kezdôk kérdéseire nem
válaszoltak, igy nem maradt más hátra, mint ellesni a titkokat, tanfolyamokra járni és saját munkánk során tanulni. Együtt kell lakni a virágokkal, mindennap gondozni és szeretni kell ôket. Figyelni kell az idôjárást, hiszen nem mindegy, hogy mikor takarjuk be vagy ki a fejlôdésben levô palántákat. Nem mindegy, hogy honnan hozzuk a földet, milyen magot vásárolunk. Egy nagy hiányosságunk van: nem tudunk magot termeszteni. Ennek titkát jól ôrzik, s ha figyelembe vesszük, hogy 1100 euróért pár tasak magot adnak, akkor érthetô is. Az évek során bôvültek ismereteink, s a tudás fejlôdése magával hozta az anyagi fejlôdést is. Amióta a polgármesteri hivatal honlapjára felkerült, hogy Udvarfalván milyen ügyes virágtermesztôk vannak, mind a parki, mind a cserepes és vágott virágainkat elviszik itthonról. Nincs olyan megye az országban, ahonnan ne lenne vásárlónk. Igaz, hogy az udvaron olcsóbb, de így is megéri. Amikor nem tudtuk itthon vagy a piacon értékesíteni az árut, akkor bepakoltuk a gépkocsiba, s elindultunk szerte az országba, mígnem minden cserép virágot sikerült eladnunk - meséli Szalai Olga.
A jelenlegi öt melegház tavasszal tízre bôvül. A Szalai házaspárral együtt dolgoznak a szülôk, testvérek, a nagy család. A jövôt a folyamatos fejlôdés jelenti.
- Tele van a lelkem a virágokkal. Napokig nem kívánok kimenni az udvarról, elég nekem a virágokkal lenni. Betöltik, kitöltik életünket - vallja, mintegy összegezve Szalai Olga.
Angyalkák, pékek, juhászok
A faipari végzettséggel rendelkezô marosszentannai Demeter József ’90-ben Magyarországra telepedett. Miután 1998-ben megkapta a magyar állampolgárságot, s megfelelô üzleti kapcsolatot teremtett németországi, faszobrokkal kereskedô cégekkel, úgy döntött, hogy visszajön.
- A külföldi megrendelôknek belsô terek díszítéséhez készítettünk szobrokat, fából. Nagy volt a megrendelés, nem voltak szakképzett személyek. Hazatelepedtünk Marosszentannára, itt jelenleg 35 munkást foglalkoztatok, nagy részük szakképzett. Angyalokat, szenteket, pékeket, halászokat, virágárus lányokat faragunk, csak rendelésre. A modelleket a megrendelô hozza, le vannak védve. Van egy olyan gépünk, ami kinagyolja a mintát, tud kicsinyíteni és nagyítani is. Erdélyben, a marosvásárhelyi bútorgyáron kívül csak nekem van ilyen gépem. Tehát a gép elkészíti, nagyjából kifaragja a szobrot, a szakemberek még közel egy hetet dolgoznak rajta, míg tökéletes lesz. De azért két teljesen egyforma szobrot nem lehet látni - mondja a fiatalember, miközben megmutatja mind a fafaragó gépet, mind az emeleten levô mûhelyt. Az alkalmazottaknak nincs pontos munkaidejük, mindenki akkor jön be, amikor késznek érzi magát a munkára. Órabért kapnak, s általában a nyolc órát ledolgozzák. A munkakönyvükben szereplô alapfizetés 8.000.000 lej, ebédjegyet is kapnak.
Ide, a szomszédba költözünk - mondja Demeter József, a korszerû kisüzem mellett épülô terebélyes lakóházra mutatva. Végleg hazajöttünk.
A határon a szabadi pásztor az úr?
Az elmúlt években hat alkalommal okozott kárt a szabadi juhnyáj a marosszentannai, udvarfalvi gazdáknak. Balogh Károly felindulva meséli: - Két évvel ezelôtt szedés elôtt teljesen letarolták másfél hektárnyi törökbúzámat. Egész évben dolgoztunk, ötmillió lej kárunk lett. A helyszínre kiszállt a rendôrség, jegyzôkönyvet készített, két évig pereskedtünk. Nemrég megkaptuk a döntést: a juhász szolgája elszundított, s nem szándékosan legeltette le, pusztította el a termést. Ha vissza akarom szerezni a kárt, magánszemélyként kell pert indítsak. Két év után ezt a választ kaptam. Szégyelljék magukat!
Mind a hat károsult hasonló választ kapott. Balázs József alpolgármester szerint helyi szinten a rendôrség és a polgármesteri hivatal csak annyit tehet, hogy felméri a kárt és összeállítja a dossziét. Volt olyan gazda, aki kiegyezett a juhásszal. Eddig ez bizonyult a legjobb megoldásnak - vélekedett a község vezetôje.
A károsultak az állatok megmérgezésével, a juhászbojtár bántalmazásával fenyegetôznek...
Négyszáz aláírást gyûjtöttek össze az udvarfalvi és várhegyi lakók, kérve, hogy bôvítsék ki a kábeltelevízió- hálózatot. Marosszentannán minden lakóházban vételezhetô a marosvásárhelyi szolgáltató által biztosított adáscsomag. A szolgáltató megígérte, hogy miután befejezi a megyeszékhelyi korszerûsítési munkálatokat, kiterjeszti a marosszentannai hálózatot. Pontos idôpontot nem jelölt meg, de elôreláthatólag a bôvítésre csak jövôben kerül sor.
Az egész községre kiterjedô csatornahálózati munkálatok figyelemre méltó felfordulást okoztak. Véleménye szerint milyen jelentôsége van a szennyvízcsatornának? - kérdeztük a község lakóit.
Moldován Róza: Jó lesz, fôként a fiataloknak, hiszen tudnak fürdôszobát építeni, s kényelmesebb lesz az életük. Jelenleg a vizet a kútból húzzuk, s a szennyvizet az udvarra, a sáncba öntjük. Ha meglesz a csatornahálózat, akkor minden egyszerûbb és tisztább lesz.
Orbán Csilla: A városi vizet bevezettük, s emésztôgödröt készítettünk a kertben. Ha meg lesz a szennyvízhálózat, akkor fürdôszobát is készítünk. Fiatal házasok vagyunk, így számunkra nagyon fontos, hogy fürdôszobánk legyen, s megfelelô módon tudjuk megoldani a szennyvíz lefolyását. Pozitívumként értékelem a jelenlegi munkálatokat.
Szabó Ferenc: A szennyvízcsatorna hiánya miatt jelenleg legtöbb helyen a sáncba, vagy ahova érik, oda öntik a tisztítószeres, használt vizet. Már rég meg kellett volna oldani a szennyvíz összegyûjtését és elvezetését. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy minél hamarabb befejezzék a munkálatokat, s minél több család csatlakozzon a hálózathoz. Nálunk még nincs vezetékes víz és fürdôszoba sem, de ha kiépül a csatornahálózat, s lesz rá lehetôségünk, akkor rendre mi is elkészítjük.
Sándor Imre: Mindenképpen kell szennyvízcsatorna- hálózat. De mikor fogják befejezni, hiszen már hetek óra óriási sár van Udvarfalván és Várhegyen is?! Itt a tél, s nálunk egyre ásnak. Én már idôs ember vagyok, de a fiataloknak nagyon fontos, hogy megfelelô körülményeket tudjanak teremteni maguknak. Ha meglesz a csatornahálózat, akkor már olyan fürdôszobájuk lehet, mint városon. S akkor nincs miért tömbházba költözzenek, nincs miért elmenjenek.
Balogh Károly: Nagyon jó dolog, hogy lesz szennyvízhálózat. A gond a kivitelezéssel van. Vannak olyan szakaszok, ahol szépen és tisztán dolgoztak, de vannak olyanok is, ahol a sáncokat betömték a kiásott földdel. Akad olyan hely is, ahol a csatornatetôt nem tették le rendesen, s az akadályozni fogja a közlekedést. Lehet, hogy végül mindent elintéznek, elsimítanak, de egyelôre vannak hiányosságok.
Hajnali gondolataim... menni vagy maradni? Kettôs állampolgárságot vállalni?
Igazából nekem még megvan a "magyar világból" az állampolgárságot igazoló okmányom. Akkor adták ki, amikor Észak- Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Sohasem vettem hasznát, nem is kérkedtem vele.
A sok parlamenti vita végkicsengése számomra: Maradj a szülôföldön!
Ez érvényesült a családom esetében is. Hiszem, hogy itt Erdélyben számunkra is van érvényesülési lehetôség, ha jobbak vagyunk, mint "ôk". Saját történelmünk, kultúránk van, amire büszkék lehetünk. Magyarországi csatangolásaim során nem csak múzeumokat, hanem a budapesti Országházat is láttam. Igen elérzékenyültem Hunyadi János, Mátyás, Rákóczi és Bethlen Gábor láttán. Ôket is Erdély adta.
Most igen-igen sokat vitatjuk a közös dolgainkat. Mit látok magam körül? Az értelmiségi réteg - írók, tanárok, mûvészek, orvosok, mérnökök, lelkipásztorok, vegyészek, építészek -, a sportolók, az egyszerû emberek a jobb érvényesülés és megélhetés reményében küldik gyermekeiket külföldre. A külföld gazdag, anyagilag többet nyújt.
Mindenki szíve-vágya szerint dönt attól függôen, hogy diktálja a lelkiismerete. Az azonban biztos, ha valaki akadályt gördít tervem véghezvitelében, akadékoskodik, még csak azért is ragaszkodom eredeti tervemhez. Menni azonban soha sem akartam. Gyermekeimet is arra biztattam: jó itthon is. Dolgozz, tanulj, helyt kell állni itt is! Jobb, ha a család együtt van, mintha a szélrózsa minden irányába szóródnának szét. Nem jó gyökértelennek lenni, nem könnyû állandóan a honvággyal küszködni.
Történelmünk során volt már több száz éves török, hosszú osztrák uralom. Túléltük, megmaradtunk. Bízom abban, hogy lesz még egyszer önálló Erdély. Unokáink megérhetik ezt. Megoldást kell találni, mert hasonló példa van még külhonban is.
Üzenem a magyar Parlamentbe, nem mentünk át mind Erdélybôl, vagyunk még elegen, fiatalok is. Nehéz minket bármivel is kiirtani, elûzni, eltaposni. Vannak olyanok, akik a szellemet, tudományt, kultúrát, mûvészetet gyarapítsák. Büszkék is vagyunk rájuk.
Vergôdünk, vívódunk? Én nem aggódom, de azért mégis a trianoni traumát, amelyet Magyarország is épp úgy megsínylett, mint az elcsatolt területek, jóvá kellene tenni. Legalább a kettôs állampolgársággal.
Gálfiné Kenedich Piroska, Marosvásárhely
A napokban egy tiszteletnek örvendô, okos, jó magyar úr ezt a kérdést tette fel nekem: mit tett ön a magyarságért? Közben megszakadt a beszélgetés, így csak magamnak felelhettem.
Mit tettem? Az egész életemet erre tettem fel, magánélet nélkül. Romániában a második világháború elôtt úgy kellett tanulni, hogy megálljuk a helyünket az elômenetelben, különben megszüntették a magyar felekezeti iskolát. Így az én falumban minden gyermek elvégezte a hét osztályt. Ezt a tudást vittem tovább 1946-ban. Minden kezdô tanító fizetés nélkül tanított. Én két tanerô helyett tanítottam. Amikor az iskolát államosították, Malomfalván tanítottam. Senki sem tudta, hogy mi lesz. Elénk tettek egy nyomtatványt. Izzadtak a tanítók, én felálltam és kijelentettem az ellenôrnek, hogy nem írom alá, mert az iskola a báró Kemény Ferenc tulajdonát képezi. Egy száraz magyar elvtárs nekem ugrott, azt hittem, hogy megüt, de csak ordított: Milyen tanítónô az, akinek még ma is vannak bárók? - Lenyeltem az ordítást, de meg se mozdultam. Húszéves voltam. Egy harangot összeszerepeltünk a falunak, és ma a haranglábat is államosítják - gondoltam. Az utam végén Udvarfalván tanítottam. Mint kizsákmányoló csemete, az óvodához kerültem. Itt tudtam a legtöbbet tenni, minden apróságot neveltünk, hogy a szülôk dolgozhassanak és emberekhez méltó házakat építsenek.
A felszabadulás után egyszer Tôkés László püspöktôl hallottam, hogy minden magyarnak az RMDSZ-ben a helye. Azonnal beálltam. Szívvel, hittel szavaztam, és nem értettem meg azokat, akik nem ezt tették. Most megértem. Vannak a hittel gürcölôk, a szegények. Ezeknek köszönet és hála. De vannak olyanok, akik kastélyokat, dollármilliókat izzadtak ki éles eszükkel. A pecsételôk érdeme ez. Így alakulhatott ki a kukások és a milliárdok társadalma. S van egy egyházi iskolánk itt, Marosvásárhelyen, amit visszakaptunk, de hány volt?
Nekem is lehetne magyar nyugdíjam, mondják is sokan, hogy élhetetlen vagyok. Márai Sándor ezt mondja: A hazának csak adj, ne várj tôle semmit! A hazának adni nem tudok, így jogtalanul nem is kérek. Elmentem szavazni, ennyivel tartozom az országnak. Azokra szavaztam, akik nem tornyos palotákra harácsoltak, hanem tiszta lelkiismerettel mondják: megtettem mindent, amit megtehettem.
Én már abban sem hiszek, hogy két ember megfér egy ernyô alatt. Az a kérdés, hogy ki tartja az ernyôt, és aki tartja, kit enged az ernyô alá, és kiket ver tovább az esô?
Mit tettem a magyarságért? Helytállottam akkor, amikor nem volt ernyôm és vert az esô.
Kali Ágnes, Marosvásárhely
"Ózd egyike hazánk ôsi falvainak, melynek lételét a hagyomány a honfoglalás messze korára viszi fel, amennyiben az ide letelepült, s e falut alapított Ozd nevû hôs csapatvezérrel hozzák kapcsolatba... Ozdot jelenleg mind reformátusok lakják. Vallásos, szorgalmas és munkás emberek, kiknek fôfoglalkozása a szôlômûvelés, s Ozd nem csak sok bort, jóminôségüt is termel, melynek az egész országban híre van, s mely Erdély borai között a legkiválóbb helyet foglalja el." - írta Orbán Balázs 1871-ben a Székelyföld leírása címû könyvének V. kötetében.
Vajon a fent írottak mennyiben felelnek meg a mai jelennek? A vallás megmaradt, a szorgalmas paraszti élet is, de a nemes szôlômûvelés és a jó ózdi bor már csak emlék. A téesz idején a nemes szôlô nagy része eltûnt, helyét a direkttermô nova szôlô vette át és ebbôl kifolyólag a borok minôsége is gyenge.
Ózd patak völgyének legkeletibb faluja Magyarózd. A patak völgye 7 falut érint, Bogátnál ömlik a Marosba. Mind a hét falu lakosságának alapfoglalkozása a századok folyamán a földmûvelés és állattartás volt, és ma is az. Orbán Balázs idején Ozd a völgy legnépesebb faluja volt, és az is maradt a második világháborúig. Ma a falu lakossága 1/3-a a háború elôttinek. A XIX. és XX. század közepéig gazdag volt a gyermekáldás. A bô gyermekáldás sok gonddal-bajjal járt, de felválalták. Anyagiakban szegényebbek, lelkiekben annál gazdagabbak voltak ózdi nagyapáink. Ki tudták énekelni, táncolni magukból az örömet, bánatot, értékelték az élet apró szépségeit. Összegyûltek nótázni, ott voltak a jóban, ott voltak a bajban, kalákáztak, egymást segítették. Megéltek háborút, fogságot, járványt, természeti csapást, de maradtak, helytálltak. Nem menekültek sem a határon túlra, sem "az örök vadászmezôkre". Tudtak lazítani, nevetni, beszélgetni, összegyûlni, családot alapítani. Inkább a móka, nóta, kacagás, mint a sírás-rívás, panaszkodás volt a szokás. Ezt felejtette el a mai magyarózdiak egy része; elfelejtenek családot alapítani, nemes szôlôt mûvelni, sajnálják az idôt az efféle "haszontalanságokra". Inkább a nagymértékû alkoholfogyasztás a divatos, nagy az egymás közti irigység, minden szabad órát a "Bandibárban" töltenek a fiatalok, elharapódzott az erkölcstelenség, nem tisztelik az öregeket, a falu kevés értelmiségét (tanárokat, papot stb.). Nincs megfelelô kultúrélet. Közben gyors léptekben múlnak az évek, gyûlnek az ôsz hajszálak.
Itt az idô és az alkalom, kedves fiatalok, hogy változtassatok a dolgok menetén. Az iskolát, a templomot, a kultúrotthont a kultúrának, a szellemi fejlôdésnek építették ôseink, vissza kell adni a régi rendeltetésüket. Legyen hangos az iskola udvara a gyermekek hangjától, a kultúrházban csendüljön fel sok szép magyar nóta, járjátok el a pontozót, csûrdöngölôt, kacagástól legyen hangos óriási terme. Fiatalok, kedves húszasok, harmincasok: Tôletek függ, hogy lesz e mit mesélni majdani unokáitoknak, milyen értékeket kívántok magatoknak tudni, milyen értékeket tudtok megôrizni az utókornak. Tegyetek érte! Gyertek ötletekkel, gondolatokkal, tegyetek magatokért, másokért, Magyarózdért, a magyarságért. Merjetek akarni, tegyetek azért, hogy a felnôttek, az öregek véleménye más legyen, mint ami most. Tôletek függ, hogy falutok, Magyarózd a harmadik évezredben is olyan legyen, ahogyan Orbán Balázs találta: magyarnak, reformátusnak, de gazdagabbnak, európainak, civilizáltabbnak. Szellemileg, anyagilag fejlôdjetek, mert az a megtartó erô! Következik egy újabb négy év, amely idô alatt Románia is az Európai Unió tagja lesz, ez is biztató nemzetiségünknek. Nem fognak többet másodrendû állampolgárnak tekinteni.
Horváth András
A Marosvásárhely-Budapest között közlekedô vonattal kapcsolatban szeretném felhívni a CFR figyelmét. Jó lenne, ha ezt a vonatot Vásárhelyrôl egy órával késôbb indítaná az igazgatóság. Miért? Mert a korai órákban nincs autóbuszjárat a megyeközpontba. A mikrobuszok járatai is csak késôbb adnak lehetôséget arra, hogy az utasok idejében érjenek be vasútállomásba. Így a vidéki embernek jóval kisebb az esélye, hogy ezzel a vonattal utazzon.
Sokkal több lenne az utas, ha a vidékiek is elérnék a hajnali vonatot. Kevés vidéki ember engedheti meg magának, hogy szállodai szobát béreljen, hiszen annak ára jóval meghaladja az anyagi lehetôségeinket. Személygépkocsija sincs mindenkinek. S ha van is, kevesen hagyják az utcán a gépkocsit.
Budapestrôl is - legalább egy fél órával - hamarább kellene indítani a vonatot, hogy az utasok érjék el a legkésôbbi vidéki buszt.
Tudom, egyesek ezekre a javaslatokra azt felelik, ha nem tetszik, ne utazzanak a vidékiek. Vagy, hogy nem lehet önkényesen menetrendet változtatni, mert a vonatindulások és érkezések óramûpontosságúak kell legyenek. De azért jó lenne figyelembe venni észrevételeimet, mert a vonatjáratok is az utasokért vannak.
Zsombori Dénes, Nyárádszereda
A pulyka szó nemegyszer hangzik el a hálaadás napján. Szegény pulyka vagy fincsi pulyka, de elhangzik valamilyen formában. Az Egyesült Államokban minden évben - ha egyszer is, de megteszik - hálát adnak fûnek-fának, közben pulykacombot ropogtatnak. Hálaadás napja nagy ünnep errefelé, amelyet minden november negyedik csütörtökén ünnepelnek. Egyébként Amerika legjellegzetesebb, megkülönböztetett ünnepe. Ezen a napon arról emlékeznek meg, hogy az elsô zarándokoknak az Újvilágban az indiánok segítségével sikerült átvészelniük az el