Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Vigyázzunk a szobrainkra, vigyázzunk egymásra!

Tegnap délután az RMDSZ megyei szervezete Pokorny Attila képzômûvész alkotásával állított emléket II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. A szoboravató ünnepségen fellépett Kilyén Ilka és Györffy András színmûvész, a Csíki Ágnes által vezényelt egyesített kórus elôadta Rákóczi Ferenc imáját.

Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szobraink sorsáról szólt, felemlegetve a nyárádszeredai Bocskai-szobor történetét, amelyet csak többszöri próbálkozásra sikerült felállítani, az aradi Szabadság-szobor kálváriáját, a vásárhelyi szobrokat - Kossuth Lajos, Bem tábornok és Széchenyi szobrát - amelyeket azóta beolvasztottak. Az RMDSZ megyei elnöke, a december 5-i, magyarországi népszavazásra utalva hangsúlyozta: reméli, semmiféle politikus szavazás nem határozhat arról, hogy mi a magyar nemzet részei vagyunk. Kijelentette és feladatként bízta a városi tanácsra: vissza kell állítani a Kossuth utcát, és legyen megint Rákóczi-lépcsô. Ugyanakkor az RMDSZ nevében megköszönte Pokorny Attilának, hogy a szobrot megalkotta, és Sántha Csabának, hogy az öntést elvégezte.

Kötelességünk visszaállítani szobrainkat, és emléket állítani azoknak, akik tettek valamit a magyarságért, jelentette ki Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, összefogásra buzdítva a Szabadság-szobor példájával, amelyet csakis az összefogás erejével sikerült kiszabadítani 80 évig tartó rabságából.

Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy erôt és hitet kell merítenünk elôdeink példájából, akiktôl toleranciát, építô partnerséget tanulhatunk és Istenben vetett hitet.

Csegzi Sándor alpolgármester megköszönte az RMDSZ- nek, a városi tanácsnak, a vállalkozóknak és a képzômûvészeknek, hogy egy olyan alkotást valósítottak meg, amely egyszerre klasszikus és modern.

A szobor leleplezését követôen az RMDSZ megyei és marosvásárhelyi szervezete, a megyei, illetve a városi tanács RMDSZ-frakciói, a Bernády Alapítvány, a Református Kollégium és a Bolyai Öregdiákok, a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet, az Erdélyi Vitézi Rend, az EMKE és a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal koszorúzta meg a fejedelem szobrát, majd a több mint 500 résztvevô együtt énekelte el a magyar és a székely himnuszt.

Választások 2004

A szavazókörzetek vasárnap, november 28-án reggel 7 órától este kilencig várják a választókat. Maros megyében 529 szavazókörzeti irodát rendeztek be, ebbôl 86-ot Marosvásárhelyen.

A szavazás lebonyolítása

*A választók a lakhelyük szerinti szavazókörzetben szavazhatnak, ahol be vannak írva az állandó választói névjegyzékbe.

* A választások napján úton levô állampolgárok számára szavazókörzetek szervezhetôk a vasúti állomásokban, autóbusz- állomásokban, kikötôkben és repülôtereken is.

* A tanulmányaik helyszínétôl eltérô helységben lakó nappali tagozatos felsôoktatási hallgatók és szavazati joggal rendelkezô tanulók számára egy-egy szavazókörzet szervezhetô a diákotthonok mellett is, 250-1000 szavazó számára.

* A katonai egységek mellett szervezett szavazókörzeteknél csak az illetô egység sorkatonái szavaznak, az egyetemisták és a tanulók számára szervezetteknél pedig kizárólag az ahhoz beosztott oktatási egységek diákjai.

Milyen okmánnyal szavazunk?

A választó, amikor a szavazóirodában jelentkezik, igazolnia kell magát a következô okmányok egyikével:

* Személyazonossági igazolvány (buletin) vagy személyazonossági kártya (carte de identitate);

* Ideiglenes személyazonossági igazolvány vagy személyazonossági kártya;

* Katonai szolgálati könyv a sorkatonák vagy katonaiskolások esetében;

* Turistaútlevél a külföldi lakhellyel rendelkezô román állampolgárok esetében, akik a választások napján Romániában tartózkodnak, és saját felelôsségre nyilatkozatot írnak alá, miszerint nem szavaztak és nem is fognak más szavazókörzetben szavazni.

* Ugyancsak útlevéllel szavazhatnak azok a romániai lakhellyel rendelkezô állampolgárok, akik a választás napján külföldön tartózkodnak. Ezek Románia diplomáciai kirendeltségei vagy konzuli hivatalai mellett szervezett szavazókörzetben adhatják le voksukat.

* Választói kártyával nem lehet szavazni!!!

Mit kell tenni a választások napján?

* Reggel 7 és este 9 óra között lehet jelentkezni a szavazókörzetekben;

* Bemutatják a személyazonossági okmányukat;

* Ellenôrzik, hogy a választó rajta van-e az állandó választói névjegyzéken.

* Aki kimaradt az állandó választói névjegyzékbôl, külön listára írják fel.

* A szavazópolgár három szavazólapot kap: P az államelnök-jelöltre, S a szenátorjelöltekre, D a képviselôjelöltekre.

* A szavazás a szavazófülkében történik.

* Tilos más személy jelenléte a szavazófülkében a szavazó személyen kívül.

* Az a választópolgár, aki a szavazókörzeti választási iroda elnöke által megállapított okokból nem képes egyedül szavazni, jogosult arra, hogy a szavazófülkébe segítônek egy általa választott kísérôt hívjon.

* A kísérô nem választható a megfigyelôk, a szavazókörzeti választási iroda tagjai vagy a jelöltek közül.

Kik igényelhetnek mozgóurnát?

* A betegség vagy rokkantság miatt ágyhoz kötött választók személyesen megfogalmazott kérésére vagy az azokat beutaló egészségügyi, szociális gondozóegységek vezetôje kérésére, ha az említett egységek nem szerveznek speciális szavazókörzetet, a szavazókörzeti választási iroda elnöke jóváhagyhatja, hogy a választási iroda két tagja egy speciális (mozgó)urnával és a választáshoz szükséges anyagokkal - Megszavazva (votat) megjelölésû bélyegzôvel és szavazólapokkal - elmenjenek a választó tartózkodási helyére a szavazás lebonyolítása végett.

* Egy szavazókörzetben egyetlen speciális urna használható.

* A speciális urnát csak a szavazókörzeti választási iroda tagjai szállíthatják.

* A speciális urnát csak a kérelmezô lakhelye vagy a szociális gondozóegység székhelye területi körzete szerinti szavazókörzettôl kérhetik.

* A betegség vagy rokkantság miatt ágyhoz kötött választókat a szavazókörzeti választási irodának a speciális urnával kiszálló tagjai veszik fel a különleges választói névjegyzékre.

Hogyan szavazzunk?

* A szavazófülkében a megszavazva (votat) pecsétet mindhárom szavazólapra rá kell ütni, annak a politikai alakulatnak a négyszögére vagy választási jelére, amelyre a választó szavazni akar.

* Egy szavazólapra csak egyetlen pecsétet szabad ütni, lehetôleg a kiválasztott politikai formáció, vagy az államelnökjelölt nevét tartalmazó négyszög belsejébe.

* Ha több pecsétet ütnek egy szavazólapra, összefirkálják, vagy a kiválasztott négyszögön kívül ütik a pecsétet, a szavazat érvénytelenné válik.

* Tévedés esetén egyetlen alkalommal kérhetnek új szavazólapot!!!

* Szavazás után a szavazólapokat összehajtva kell az urnába helyezni

* A szavazás befejeztével visszaadják a votat pecsétet és visszakapják személyi okmányukat.

Nem lesz hosszabbítás

* A szavazókörzet választási irodájának elnöke 21.00 órakor befejezettnek nyilvánítja a szavazást és elrendeli a szavazókörzet bezárását.

* Azoknak a személyeknek, akik 21.00 órakor a szavazókörzet helyiségében vannak, megengedik szavazati joguk gyakorlását.

Aktuális

A habot verte, már elô volt készítve a tepsi, melegen duruzsolt az elektromos sütô, másnap a névnapi köszöntôket várta, aztán sötét lett, és miközben leolvadt a hab, kihûlt a ler is....; a fürdôkádból szállt ki, éppen csak bekapcsolta a hajszárítót, de percek alatt hideg és sötét lett körülötte...; nagyon rosszul érezte magát, szerencsére mellette volt a hordozható telefon, a második infarktus után külföldön élô gyerekeitôl kapta ajándékba, de miközben kialudtak körülötte a fények, elnémult a telefon is (ami áram nélkül nem mûködik), és mindössze annyit érzett, hogy kívül és belül is sötét lett…; sürgôs munka volt, több oldalnyi szöveg begépelése nyomán már éppen az utolsó mondat végére tette volna a pontot, de a feszült sietségben elfelejtette menteni a szöveget, és akkor elsötétült a számítógép képernyôje, odalett az egész esti kínlódása...; a televíziót nézte, a Romániáról készült rémisztô filmet a Hálózaton, árva gyerekek, szekuritáté, korrupció - csak kapkodta a fejét, s amikor az AIDS-es gyerekek megfertôzôdésének titka következett volna, mindenre sötét borult. A titokra is. Pont úgy érezte magát, mint a Ceausescu-rendszer utolsó éveiben, amikor az esti kényszer- áramszünet percei következtek, és biztos volt benne, hogy szándékosság lapul a sötétség mögött.

Pedig az illetékesek szerint csak hiba volt egy transzformátor-állomásnál, természetesen ismeretlen eredetû, de elég ahhoz, hogy több mint húsz percig elsötétüljön a város több negyede is, és rádöbbenjünk a kiszolgáltatottság érzésére, hisz ma már szinte minden árammal mûködik körülöttünk, a telefontól a fûtést biztosító hôközpontig. Persze, azt is mondhatnók, hogy egyesek számára kifejezetten jók az ilyen percek, amikor megszûnik a civilizáció, és helye lesz a meghitt beszélgetésnek és az együttlétnek. Az átlagjövedelemhez képest azonban túlságosan drága árat fizetünk ezért a szolgáltatásért, s a havi 700-800.000- ért elvárható lenne, hogy az elkövetkezô hosszú téli estéken megkíméljenek az újabb áramszünetektôl, s attól az érzéstôl, ami a legsötétebb diktatúra idején kerített hatalmába. És végül felmerül a kérdés, hogy ki fizeti meg az áramkiesés miatt keletkezett kárt, amire a ma idézetteken kívül számos példát sorolhatnánk? De ahogy biztatnak, lesznek még áramszünetes estéink állítólag kétszer ennyi pénzért is…

A Megyei Pénzügyi Igazgatóság hétfôn ôrizetbe vett osztályvezetôje egyelôre a rendôrség fogdájában marad. A Marosvásárhelyi Táblabíróság tegnap elhalasztotta az ítélethozatalt a korrupciós bûncselekményekkel vádolt Moldovan Sorin által az elôzetes letartóztatás ellen benyújtott fellebbezés ügyében. A vádlott felesége szerint férjét indokolatlanul tartják fogva.

A megvesztegetéssel, befolyással való visszaéléssel és közérdekû információk kiszivárogtatásával vádolt pénzügyi alkalmazott által kedden benyújtott fellebbezés ügyében azért nem hozhattak tegnap döntést a bírák, mert a korrupcióellenes ügyészség által összeállított terjedelmes iratcsomót nem volt idejük áttanulmányozni. Így a fellebbezést hétfôn tárgyalják újra. Moldovan Sorin a tárgyalóteremben azt állította, többek közt, hogy az év elejétôl tartó ügyészségi vizsgálat során semmilyen újabb, ellene szóló bizonyítékot nem találtak, ami indokolta volna letartóztatását, így nem érti, miért került erre sor.

A vádlott, az ôrök közbelépésére nem válaszolhatott a Népújság kérdéseire, a tárgyalóterembôl kijövô felesége, Moldovan Ximena ügyvéd azonban csalódottan vette tudomásul a bírák döntését.

- Tizenegy hónapja folyik a vizsgálat a férjem ellen, semmilyen újabb fejlemény nem adódott az ügyében. Minden alkalommal, amikor a Korrupcióellenes Ügyészségre behívták, megjelent. Az utóbbi két hónapban két-három naponta hívatták az ügyészségre. Hogy miért kellett éppen most letartóztatni? Mert a választások elôtt egy héttel valamivel elô kellett rukkolniuk! Legalábbis más magyarázatot nem találok, és ez az, ami felháborít, amit természetellenesnek, embertelennek tartok. Két hónapja folyton azzal fenyegetik, hogy letartóztatják, ha nem azt mondja amit ôk akarnak! Különösnek tartom, hogy miután letartóztatták Codót, egybôl megjelennek a bizonyítékok. Persze, idôközben szabadon engedték. Meggyôzôdésem, hogy Codót is kényszerítették, hogy bizonyos dolgokat valljon. Ô az összes pénzügyi alkalmazott feljelentôje. A feljelentôk védettséget élveznek, és úgy tudom, Codo kérte, hogy az általa adott csúszópénzt visszakaphassa. Egyébként a lakásunkat már le is foglalták, nehogy eladhassuk. Egyesek aberrációi, a Korrupcióellenes Ügyészség eljárása miatt kockáztatom, hogy azt is elveszítem, amim van. A Korrupcióellenes Ügyészség képtelen megszervezni a tettenéréseket és olyan tanúkat használ fel, akiket arra kényszerít, hogy mást nyilatkozzanak, mint amit valójában mondanának - mondta lapunknak Ximena Moldovan.

A vádlott felesége jelenleg gyereknevelési szabadságon van, közel három hónapos a kisgyereke. - Ha összeszámolnám az órákat, férjem egy hetet ha eltöltött a gyerekkel! Az elôzetes letartóztatás akkor indokolt eljárásmód, ha a bírák attól tartanak, hogy a vádlott veszélyt jelenthet a társadalomra nézve. Felháborító, hiszen ügyvédként tudom, hogy a rendôrök mindent megtesznek annak érdekében, hogy letartóztatásban maradjanak a súlyos bûncselekményekkel, például rablással gyanúsítottak, de a törvényszék szabadon engedi azokat. Elôzetes letartóztatási parancsot adnak ki viszont egy 11 hónapja vizsgált személy ellen, akinek ügyében semmilyen újabb bûncselekmény vádja nem merült fel, csakhogy feláldozzanak valakit! - tette hozzá a vádlott felesége.

Száznál több üzenetet hoz Budapestre erdélyi és partiumi magyaroktól az a gyalogos zarándoklat, amely Nagyváradról indult útnak azért, hogy felhívja a figyelmet a december 5-i magyarországi népszavazás fontosságára - közölte a kezdeményezés fô szervezôje az MTI-vel.

A kezdeményezés célja elsôsorban a tanúságtétel és a figyelemfelkeltés; arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határon túli magyarok egységesen támogatják a kettôs állampolgárság bevezetését - hangsúlyozta Mátéffy Balázs, a budavári Mátyás-templom ifjúsági közösségének vezetôje.

A zarándokokat Varga János káplán fogadja szombaton a budavári Mátyás-templom elôtt, majd szentmisén vesznek részt.

A Budapestre, illetve a nagyváradi püspökségre e- mailen eljuttatott üzeneteket a legfôbb közjogi méltóságokhoz, valamint a négy parlamenti párt elnökéhez továbbítják - mondta Mátéffy Balázs. A zarándokok múlt vasárnap indultak el Nagyváradról Budapestre. Váltott menetben haladtak napkeltétôl napnyugtáig, naponta ötven kilométert tettek meg. A menet Biharkeresztes, Püspökladány, Kisújszállás, Szolnok, Tápióbicske és Nagytarcsa érintésével érkezik a magyar fôvárosba.

Az Európai Unió illetékesei a jövô hétfôn ismét megpróbálkoznak azzal, hogy eldöntsék: forgalmazható legyen-e az Unióban az amerikai Monsanto által kifejlesztett, Mon 863 elnevezésû genetikailag módosított kukorica, amely ellenálló a növény gyökerét károsító féreggel szemben.

A Monsanto takarmányként való forgalmazáshoz kérte a brüsszeli engedélyt, a kukoricát nem emberi fogyasztásra szánják.

Az európai bizottság szakértôi immáron másodízben próbálnak egyetértésre jutni a kérdésben, legutóbb szeptemberben ültek tárgyalóasztalhoz, de két hónappal elhalasztották a döntést.

Bizottsági források szerint valószínûleg most sem lesz meg a minôsített többség a döntéshez, s akkor az ügy a környezetvédelmi miniszterekhez kerül. Ha három hónap elteltével sem sikerül megállapodni, akkor az Európai Bizottság az ilyenkor szokásos eljárás szerint engedélyezheti a GM-kukorica forgalmazását.

Az Európai Unióban 1998 óta moratórium volt érvényben, amelynek értelmében a már meglévô engedélyeken kívül nem adtak ki újakat további GM-termékek forgalmazására. Ezt a moratóriumot az Európai Unió - nem kis részben az Egyesült Államok nyomására - az idei év elején feloldotta, s engedélyezte 17, ugyancsak a Monsanto által kifejlesztett kukoricafajta forgalmazását.

Májusban kapott zöldutat a svájci Syngenta konzervként árusított GM-kukoricája, s az EU- Bizottsága októberben egy másik engedélyt is kiadott, a Monsanto Roundup növényvédô szerének ellenálló NK603-as jelzésû Roundup Ready kukorica forgalmazására. A kukoricát keményítô és olaj készítésére valamint takarmányozásra használják.

Az Európai Unió tagországai eltérô módon ítélik meg a GM-termékek forgalmazásának kérdését, a többség általában ellene foglal állást. Jelenleg az európai lakosság körében is nagy a bizonytalanság és az ellenállás, miközben az Egyesült Államokban a megfelelô törvényes elôírások betartása mellett szabadon forgalmazhatók a genetikailag módosított összetevôket tartalmazó élelmiszerek.

Lapvélemény

Az ukrajnai elnökválasztást nem Moszkva változtatta geostratégiai üggyé, hanem az Egyesült Államok, amely nem hajlandó felhagyni az Oroszország bekerítését célzó hidegháborús politikával, és a maga oldalára akarja rángatni az összes egykori szovjet köztársaságot - írta pénteki elemzésében a The Guardian.

A vezetô baloldali brit napilap szemleírója szerint a nyugat Viktor Juscsenkóra, az ellenzék jelöltjére bólintott rá, és ömleni kezdett a pénz azokhoz a csoportokhoz, amelyek ôt támogatták.

Ennél is provokatívabb volt azonban, hogy az exit poll- felméréseket az amerikai és egyéb nyugati nagykövetségek finanszírozták - áll a The Guardian cikkében.

A brit lap szerint azonban éppen az amerikai elnökválasztás mutatta meg a múlt hónapban, hogy az exit pollok mennyire tévesek lehetnek. Mozgósító hatásuk ugyanakkor erôs, és könnyebbé teszik annak elérését, hogy a lakosság polgári engedetlenségbe kezdjen, vagy középületeket foglaljon el, azzal az indokkal, hogy ha a hivatalos végeredmény különbözik az exit poll- felmérésektôl, akkor biztos hamisítás történt - írta a The Guardian.

Az elemzés szerint "a posztmodern államcsínyek elôjátékává vált" a civil társadalom pártatlan megsegítése címén végrehajtott beavatkozás a külföldi választásokba; a CIA által a hidegháború idején szervezett harmadik világbeli felkeléseket egyszerûen adaptálták a posztszovjet idôkre.

Ukrajna esetében azonban ez játék a tûzzel. Nemcsak arról van szó, hogy az ország földrajzilag és kulturálisan megosztott - ami önmagában is receptje a szétszakadásnak vagy akár a polgárháborúnak -, de arról is, hogy Ukrajna fontos szomszédja Oroszországnak. "Vad túlzás" imperializmussal vádolni Oroszországot csak azért, mert szoros érdeklôdést mutat a szomszédos országok és az ott élô orosz ajkú kisebbségek iránt - áll a brit baloldali napilap pénteki elemzésében.

A The Guardian szerint a tüntetôk nem az egész ország érzéseit képviselik; a kijevi utcán tiltakozók között nagy számban vannak nyugat-ukrajnaiak, akik soha nem érezték jól magukat Kijev, még kevésbé a Kelet-Ukrajnával, vagyis Janukovics kormánypárti elnökjelölt hatalmi bázisával kapcsolatba hozott emberek uralma alatt.

Az elemzés szerint naivitás lenne azt felételezni, hogy Juscsenko mélyreható változásokat hozna az ukrán politikában és a gazdaság kezelésében, sôt azt sem támasztja alá sok bizonyíték, hogy ha ô lenne az elnök, és komoly kihívóval találná magát szembe, ô nem próbálkozna meg a választások meghamisításával.

A csíkszeredai Ercsei Zsolt már tizennégy éves kora óta fotózik. Képei kiállításra az idén "értek" be: az Átvitt értelmek nevet viselô tárlata Csíkszeredában a Tilosban talált otthonra augusztusban, most pedig a marosvásárhelyi várbeli fotógalériában is megtekinthetôk. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség Alternatív szakosztályának szervezésében csütörtökön este 7 órától nyílt meg a kiállítás, és a Photo Galeryben még ma 18 óráig látogatható.

Ercsei Zsolt a csíkszeredai Mûvészeti Líceum végzôs diákja grafika osztályban, felsôfokú tanulmányait is a fényképezés terén képzeli el. Sok téma foglalkoztatja, a fotók ötletét a mindennapi életbôl meríti. A hétköznapiban is azonban az átvitt értelmeket keresi. Fotóinak tárgya mögött kereshetünk másik jelentés(eke)t. A képek nagy része hagyományos módon, néhány pedig digitális géppel készült: a fotópapíron katicabogarak, kerítések, utak, vonatsínek és arcok találkoznak. Amint elárulta, kedvenc képe az Elkertelt szelídség címet viseli, szerinte a felhôk a természet legcsodálatosabb "alkotásai". Sokan az úton lehajtott fôvel járnak, Zsolt viszont mindig az égen formálódó felhôcsodákat lesi. A kiállítás bizonyíték arra, és ezt az alkotó szavai is alátámasztják, hogy a vonatsínek is "gyenge pontjai" a fotósnak. A képek iránt érdeklôdôket leginkább az N’Djamana címû kép fogta meg, melyen a technika csodájának köszönhetôen az az érzésünk támad, hogy a vonat egy sínen fut.

A megnyitó érdekessége, hogy az alkotó nem engedte, hogy a képek csak egyszerûen maguktól beszéljenek, hanem külön zenét szereztek melléjük. Az elektronikus zene dallama és ritmusa mellé Ercsei Zsolt és Hompoth Artúr ütôhangszeres hangulataláfestése társult.

November 25-én megyénkben két súlyos közúti baleset történt, s a rendôrség sajtóközleménye szerint mindkettôért a gépkocsivezetô okolható. Csütörtökön délután P. Gabriela figyelmetlenül vezette személygépkocsiját, s elgázolta az országút szélén szabályosan közlekedô nyárádtôi G. Gavrilt. A gyalogost súlyos sérülésekkel szállították kórházba. 21.15 órakor a Tisza utcában a 18 éves T. Adrian tapasztalatlan gépkocsivezetôként áthajtott az úttest túlsó oldalára, s frontálisan ütközött az M. Aurel által szabályosan vezetett személyautóval. A balesetben a 14 éves T. Roxana és a 18 éves O. Hajnal súlyosan megsebesült.

Csütörtökön Szászrégenben három, országos körözés alatt álló személyt vettek ôrizetbe. A 18 éves M. Catalin Vasile, a 23 éves K. Pal Attila és a 22 éves M. Victor szászrégeni lakosokat kereskedelmi társaságoktól való lopásért keresték - tájékoztatott a megyei rendôr- felügyelôség sajtóirodája.

Jegyzet

Lassan ereszkedett lefele a Tordai úton a lestoppolt kamion. A szokatlanul hideg idô, és jellegzetes kolozsvári széllökések megtették hatásukat, a forgalom (szerencsére) ezúttal szinte araszolt. Hosszú sorokban, így volt idô nézelôdni, láttamozni az untig ismert útszéli építményeket, a benzinkutakat, a panziókat, az autószalont. Sötétedett, néhány reménytelenül reményteljes alkalmis integetett vacogva az elsuhanó autók után, lent, a belvárosban elkezdôdött az éjszakai élet. Amikor megláttuk. Hárman, vagy négyen lehettek. Pigmentdús arcuk kikandikált a kopottas bunda mögül, hol kalap, hol nem, a jellegzetes színek dominanciáját, a rózsaszín-rikítózöld-sárga satöbbi kombinációt elnyomta az alkonyi sötétség. Ott álltak, mint a cövek (másként nem tehettek), és remélték, láncdohányzás közben felveszi ôket az ideális kliens, a luxusautóban ülô, dúsgazdag üzletember, megmelegszenek majd a hotelben, végre örömmel tudják le örömlányi kötelességeiket, majd meleg kávét isznak, mielôtt visszakerülnének a fagytól csikorgó útszélre. Az ideális kliens azonban valószínûleg rég nem járt erre, vagy csak az ábránd útjain tévedett a kolozsvári országútra. Jönnének azonban mások (talán) - ha kisebb lenne a tarifa. Mások, akiknek ugyancsak nincsen sok pénzük, akik a tél jó részét szintén az út szélén, fagyoskodva töltik, autóra várnak, indulnak a szélrózsa minden irányába, miközben a hideg köztudomású hatásaként vágyképek sokasága rohamozza a rációt: saját lakásról, munkahelyrôl, boldog családról, sportkocsiról, sikerekrôl, jólétrôl.

És erre, a lelkek eme rokon vonására valószínûleg ráéreztek a fagyoskodó, reszketô, peremre szorult lányok. Különben miért lógott volna kettôjük nyakában is a harmincszor negyven centis tábla, rajta pedig a nagyvilágnak küldött üzenet, a bizniszlépcsô kezdôfoka: "Diákoknak és egyetemistáknak 50% kedvezmény!"?

Lapozó

"Rejtelek, fényes Nap, új amforába - / Új amforába rejtelek, fehér Hold. (Egyed Emese) * Amikor Jézus Krisztus Finnországban járt, a parasztok kapui nem nyíltak meg elôtte. A gôzfürdô felelt meg a legjobban az ige hirdetésének. A meztelen megváltó együtt a meztelen, buta néppel. Eino Leino verse a Kalevalába viszi Krisztust. 1.400.000 szauna van Finnországban. * Egy svéd öt politikai párt közül választ, nagy többségük parasztcsalád sarja, rojalisták és republikánusok, ateisták és vallásosak, heteroszexuálisok és homoszexuálisok, különbözô futballcsapatoknak szurkolnak, munkahelyükön és a családon belül keserítik egymás életét. Sokáig élnek, csak a japán átlagéletkor magasabb. Ôk is halandók, ôk is elérmeszesednek, meghalnak autószerencsétlenségben. Eszperantisták és sakkozók, betörôk és törvénytisztelôk. (Gulyás Miklós) * Fölmondja sebeit agyamnak a testem. / Toszkána egén angyalokat lestem. / Zsoltár bukdácsol, pislákol a havon. / (Telefonon kap le egy újgazdag barom. (Nagy Attila) * Czinczellér II. ballábas bombáját Csákó Árpi a huszadik percben nem tudta megfogni; a bíró mégsem adta meg a gólt, mire a minket fogva tartó rokonság mit sem törôdve apánk hátrahagyott utasításaival, lerohant húsz markos férfival egyetemben a pályára, lecsupaszították ádámkosztümig a játékvezetô pajtást, aztán a vállukra vették, és kirohantak vele a stadionból a Marosra nyíló kiskapun át, melyet pedig mindig zárva tartottak, beledobták a folyóba a nyavalyást, aki egészen a Fekete-tengerig úszhatott le, ugyanis az alsó szakasz több helyszínérôl is jelentették bácsikáimnak, hogy a bíró minden partraszállási kísérletét sikerült meghiúsítaniuk. És mindez a rendôrség tehetetlen tekintete elôtt! (Sebestyén Mihály) * Ott állunk a mozi pénztáránál, kezdés elôtt Katarinával, és egyszer csak a tömegbôl kitûnt egy magas, negyvenes férfi. Nagyon kedves, hívó tekintete volt. Biztosan magányos! Az ilyen tekintetek mindig találkoznak más tekintetekkel. Zavarodottan bámult. Megálltam egy pillanatra, és elindultam feléje. (Király Kinga Júlia) * A védelmi miniszter volt adásban, / és ôt hallgattam, tán e vers helyett, / s egy reklámot, hol nem szükség a vény - / akkor döntöttem el, hogy vége lett, / annyit sem érsz meg, mint e költemény. (Farkas Wellmann Éva) * Az adrenalin úgy dübörgette a szívemet, mint egy ôrült dobos, és kicsit szédültem is, de azért roppantul élveztem az egész helyzetet, és legszívesebben örökre mellette maradtam volna a kocsiban, de ezt nem akartam elárulni. Istenem, ha egy kicsit is szeretne! (Tóth Ágnes) * hatvanhatozik a sorsod / nincs nyugodalmad sem nyugdíjad / szabad vagy: ötvenhatodért / feljelentheted magadat (Ferencz Imre ) * Április-májusban valamennyien a fényképészhez mentünk, ahol szmokingot és csokornyakkendôt adtak ránk, azt az egyet sorban mindenkire. Elkészültek a kényszeredett vigyort rögzítô fényképek, s a kész tabló bal alsó sarkában, külön csoportként, mint egy gettóban, jelent meg az öt zsidó fiú. Undorral szemlélem a tablóról készült fényképet, ha az irataim közötti keresgélés során, néha a kezembe kerül. Az Aradon idônként megrendezett érettségi találkozókra sosem mentem el. (Roth Endre) * Az Úr legyint, az Angyalt gyászkar inti, / S az Ördöghöz, ki költôt kosztol, átnyit: / "Zabás, hova tûnt Tóth, Juhász, Karinthy? / Babits? Te láttad Adyt?...S Kosztolányit? // Kibôl lesz Mester itt, ki még sok oskolát nyit?" (Kovács András Ferenc) * De vajon azért írta-e Kertész ezt a kisregényét, hogy csupán az emlékezés csôdjét, vagy a haláltáborok történetének a közvetíthetetlenségét mondja el? Hiszen már a megírt könyv is ez ellen szól. Vajon csak a küldetés bukása van benne a könyvben, vagy valami más is? (Molnár Sára) * Hinni akarta mindenáron, hogy az az eszmerendszer, amelyet tizenhat éves korától a magáénak vallott, még képes a megújulásra. Amikor pedig a valóság erre a reményre nap mint nap kegyetlenül rácáfolt, Gáll Ernô meghasonlott, a reménnyel együtt elvesztette önmagát. Ezt regényben nagyon szépen meg is lehetne írni. Ilyen szárazon elmondva talán nem eléggé meggyôzô. Pedig, azt hiszem, nagyjából ez történt. Érdekes, hogy eszménye a társadalmi igazság volt, legszemélyesebb igénye pedig a nyugalom, a béke. Ô volt a konfliktuskerülô forradalmár! Érted ezt? Akkora paradoxon, hogy megmagyarázza élete és jelleme ellentmondásait. (Szilágyi Júlia) * A Naplót G. E., úgy gondolom, elsôsorban a saját lelkiismeretének írta. Az emberek általában saját lelkiismeretükkel szeretnének egyezségre jutni azáltal, hogy élettörténetükbe beleszövik a maguk védekezését, válaszaikat lelkiismeretük figyelmeztetéseire. A napló, intimitásban fogant egyezség-terv, a lélek útlevele, felhatalmazás arra, hogy átlépje a megtörtént határát, és az emlékezés egy sajátos formájában visszataláljon önmagához. A napló a lelkiismeret elôtt vállalhatóvá tett élet. Nemcsak a személy belsô világa hatja át, hanem mindazon tekintetek mögöttes jelenléte is, amelyekre a szerzô a maga életének szemléletét bízta vagy bízta volna, ha teheti. (Ungvári Zrínyi Imre - Láng Zsolt interjúi) * A napló minden oldaláról az derül ki, hogy Gáll Ernô nem akar megnyugodni, kivonulni, elnéptelenedni, elidegenedni, kilépni a maga teremtette, a neki felajánlott, a megmaradt-megragadható lehetôségek Erdélyébôl. Van egy virtuális világ, ahol lapok és olvasók, a könyvek, tanulmányok, gondolkodók, tanulmányírók és vitatkozók eleve adottak, a véleményszabadság evidencia, van pluralizmus, ahol a kisebbségi kérdések legalább olyan fontosak, mint a többségi neurózisok, de kibeszélhetôk lesznek, lehetnek, csak akarnunk kell közösen a párbeszédet és nem egy pár nagyképû, egymás mellett elsuhanó (kortes)beszédet. (Sebestyén Mihály) * Az európainak nevezett kultúrában valahogy mindig jobban elválik egymástól az egyén és az érzelem, mint a keletiben. Ha belenyugszunk is végül abba, amire szerelmünk kényszerít, mindig éppen így érezzük: hogy a szerelem (valami tôlünk idegen hatalom) elôírja nekünk, hogy mit tegyünk. Ebbôl a kis kötetbôl az derül ki, hogy máshol másképp gondolják. A perzsa költô is érzi a szerelem kínjait, de egy pillanatra sem jut eszébe, hogy megtagadja ôket. (Demény Péter) * Az olvasó csak azután döbben rá, hogy mennyire ki is van találva ez a DNS az oldalszámozástól kezdve a digitális képek és szövegek fúzióját megJELenítô alkotásokban, hogy végigjárja a kifelé vezetô utakat. A játékelméleten túlmutatóan magára a játékra összpontosító szerzôk alkotásaikkal és teoretikus leírásaikkal arra esküsznek, hogy az információs forradalom a látványt hozta elôbbre a szöveg háttérbe szorulása árán, egy új analfabetizmust generálva, amelyben kezdetét veszi a posztalfabetikus kor, fölöslegessé válik a papír és a festék, a grafémák immár a képernyôkre telepedtek át, ahol a digitális kép és szöveg fúziójában a textus nem a verbális jelentés, hanem az alfabetikus közeg anyagiságának szintén van jelen, és inkább a képi esztétikumot erôsíti, mint az egyszeri értelmezés biztonságát... (Fekete J. József) * Ma visszaadtam minden örömzsoldot. / Az emberlét ma engemet feloldott. / Ma eleresztem mindenki kezét / S behúzom trónom sötét függönyét. (Balázs Béla) * LÁTÓ, 2004. november.

B.D.

Kedves magyarországi barátom és pályatársam - a legkiválóbb Hemingway- fordítók egyike is egyben -, a boldog emlékezetû Szász Imre, akit alig több mint egy éve családja kérésére magam búcsúztattam a Farkasréti temetôben Budapesten - nos, ez az igen jó pályatársam, akit otthon Csipikének becéztek (valamivel több mint 180 centi magas volt), ô pedig kislányát Nyúlnak, feleségét Madárnak hívta, legjobb barátja pedig akkoriban Réz Pál volt, a kiváló szerkesztô, mûfordító és kritikus, mind azzal fenyegetett, hogy megír engem. Jó, mondtam, majd meglátjuk, hogy ki kit ír meg. * Egy alkalommal vitatkoztunk. Szerinte a világirodalom nagy alkotói mind gonosz emberek voltak. Szerintem nem, vagy legalábbis nem kötelezô módon. És vágtuk egymás fejéhez a példákat. Iszogatás közben aztán bevallotta nekem, hogy tulajdonképpen ô is gonosz. Végül belealudtunk a konyakkal öntözött vitába. Reggel aztán közöltem vele, hogy azt ír ugyan rólam, amit akar - de én is megírom ôt, nálam fél arasszal magasabb barátomat. Mégpedig versben. Így kezdtem: "Egész nap a fejét törte / Csipike, a gonosz - manó. " * De hát énnekem a versírás valahogy nem kenyerem. Megírtam hát a Csipike, a gonosz törpét prózában, és elküldtem neki. Ô meg sem kérdezett, átadta a Móra Kiadónak. Annak nagyon megtetszett ugyan, de akkoriban Magyarországon nem adhattak ki tôlünk, román állampolgároktól könyvet. A kiadó tehát elküldte a kéziratot a bukaresti Creanga Kiadónak, és az meg is rendelte, méghozzá nagy példányszámban. Akkoriban nekem eszembe sem jutott volna a Creangához küldeni a Csipikét, hiszen azokban az idôkben nem illett holmi törpékrôl írni, mikor ott volt a remek ihletforrás: bátor, piros nyakkendôs pionírjaink pártos helytállása a tanulásban és az ócskavasgyûjtésben egyaránt. Csakhogy a Creangának annyira megtetszett a nagy példányszámú magyarországi megrendelés, hogy szerzôdést küldött nekem, nemcsak magyar, de román nyelvû kiadásra is. D. R. Popescu kiváló íróbarátom vállalkozott arra, hogy magyarul jól tudó feleségével lefordítják a könyvecskét (minekutána én is számos regényét ültettem át anyanyelvemre). Így a Csipike, a gonosz törpe Rusz Lívia remek illusztrációi kíséretében egyszerre jelent meg magyarul és románul. A többiek - Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa, valamint Csipike és a gonosz Ostoba - már jöttek maguktól. * Kifejezetten politikai sugallatra csak az utóbbit írtam. Egy alkalommal a már szintén boldog emlékezetû barátommal, Panek Zoltánnal beszélgetve (a diktatúra utolsó éveiben) ezt találtam mondani neki: "Te Zoltán, ez (mármint a Kárpátok Géniusza) nem nyugszik, amíg el nem ûz minket innen." Mire Panek: "Igen?! Hát tudod mit: nem megyek! Menjen el Ô!" * Nos, ez nekem nagyon megtetszett, annyira, hogy megírtam a Csipike és a gonosz Ostobát, amelynek elsô kiadása azonban Magyarországon jelent meg a diktatúra utolsó éveiben. Itt elképzelhetetlen lett volna kiadni. Vártam, hogy rám mennydörögnek a magyarországi megjelenésért, ám a Géniusznak és Nemzetközi Hírû Tudós Félanalfabéta Feleségének egyéb dolga is volt, a diktatúra is mihamar megbukott, és senki se zaklatott már a magyarországi kiadásért. * "A szó hatalma olykor végtelen, olykor semmi" - Molnár Vilmos beszélgetése Fodor Sándor íróval. SZÉKELYFÖLD, 2004. november

b.d.

Székely-Benczédi Endre

odafönt szunnyad a hajnali felhô

lusta még hallgat a szélkerékerdô

ködöt ásít felénk a távoli völgy

s pucéron árulja magát a csönd

reklámfény üt át itt mindenen

üvegcsodákban alszik az értelem

vasmadár úszik a színes táj felett

s azt hiszed a város égbe ment

de az itt van és lüktet: szép csomag

ráfeszül szürkén a betonszalag -----

autók futnak át a testén mint színes

bogarak csak a történelem nyugszik

kôtornyok alatt --------------------------

2004. VI. 6.

Varga Melinda

arcomat mosom

tenyérnyi vízzel

a tisztaság nem vízió

csend élén táncol

az árnyékikon

engem csak a

tükör kap ecsetvégre

s mindennap megrajzolom

utcai alakom

Sebestyén Mihály

Goblárék a Karsztvidékre utaztak tovább. Legalábbis ezt mondták nekem. És nincs komolyabb okom kételkedni a portás szavában. Rendes fickónak nézett ki, állítólag Goblárékat régóta ismeri, mindig itt szállnak meg, ha Cerkovcy-ba jönnek. Nem gyakran, de azért évente legalább egyszer cseresznyeszüretre, vagy mindenesetre akörül.

Felkeresik a termálfürdôket, az asszony ilyenkor eszeveszetten költekezik, mint akinek máskor erre nem jut ideje. Vagy nem engedélyezik neki az üzletekbe osonást. Ugyanis beoson az üzletbe, beveti magát a ruhaállványok, fogasok, selymek és csinos ábrázatú vásznak közé. Csak úgy magához mér egy-egy darabot, illegeti magát, másikat keres, élvezettel löki széjjel a vállfákat, csíptetôket, amelyek már-már sikoltva futnak szét a rozsdamentes acélrúdon, engedelmeskednek neki. Mindig talál kedvére valót. Néha túl sokat is. De akkor az eladók már mellette állnak, persze feltûnés nélkül, csak úgy pizzicátóban jelezve - Nagyságos asszonyom, mi itt vagyunk. Állunk, szállunk, szólunk az Ön rendelkezésére. - Ahogyan ezt a kereskedôi illemkódex megkívánja. Mert manapság már ismét, ismételten megkívánja. Ilyen a természete a lenézett, sokszor meggyalázott, sárba kívánt kereskedelemnek. Az élet motorjának. Ja, ön konzervatív: akkor legyen - a lét gôzmozdonyának. A fejlôdés menyasszonyának.

Hajnalban kel, amikor a férje még alszik. Kiveszi az ura feje alól a szobakulcsot. Hihetetlenül ügyes keze van. Kár, hogy nem ment bûvésznek, varázslónak, vagy ilyesminek. Vagyonokat kereshetett volna. Na persze, ma sem szegény. Nem, ezt egyáltalán nem állíthatjuk, hogy pénztelen. Van saját számlája legalább három takarékintézetben, meg kamatra kihelyezett összegei megfoghatatlan helyeken. Ezekrôl a férj is tud. Már amennyit. Nem túlságosan sokat, ugyanis Elvira gondoskodik róla, hogy a látási viszonyok bankügyeiben meglehetôsen romlottak, silányak legyenek. Nôi finész.

Az ajtóhoz lép. A kulcsot úgy helyezi be a zárba, mint lázmérôt a tokjába. Mint szeretôje vesszejét a maga aranytavába. Van ugyanis szeretôje. Nem publikus, ezt talán mondanom sem kell. Egy elmosódott fickó valahonnan az alvilágból, akit fölemelt magához. Kitaníttatott, megnôsített, állást szerzett neki, most ügyvédi gyakorlatot folytat. Hatodrangú szar kis pereket visz. De viszi. Mégis csak üdvösebb, mint mozijegyet árulni feláron, vagy pereceseket fosztogatni a focimérkôzések alatt, sírokat gyalázni felkérésre. Hát igen...

Kilép az ajtón, a vörös (sárga, virágmintás, keleti utánzatú) szônyeg felfogja a lépteit. Elegáns hotelekben szállnak meg. Tehetik. De ezt, azt hisszük, már kijelentettük a korábbiak során. És a jó szállodák szônyege puha, lépéstompító, bátorító, megnyugtató, zavartalanul tervezgethetsz, amíg lejutsz az elôcsarnokba, belépsz a reggelizôszalonba, ahol svédasztal vár, müzli tobzódik, narancsokban buzog a vitamin, banánok kelletik magukat és joghurtok púpos hátát fogpiszkálóval szúrja ki egy orcátlan, elkényeztetett kölyök.

Nincs gyermekük. Goblár Elvira nem akart. Nem kell. Érzi, hogy mellette csupa boldogtalan, maszatos gyermek szaladgálna. Mellette? Meg is szökhetnek tôle bármikor, és azt ô nem élné túl. Érzékeny, akár egy japán sportkocsi zománca, akár egy vászonszoknya cseles vasalása.

Csak csipeget valamit, majd a hajnali ködben elindul vaktában a legközelebbi üzletek felé. Tudja, üzleteknek pedig lenniük kell. Olyan, mintha azt mondanánk the show must go on. Mindig folytatódnia kell valaminek, különben megszakad az áramkör, amely egybekapcsolja Goblárékat és az utazásokat, a hotelszobák kulcsát és a vásárlás elôtti izgalmat, az üzletek kínálatát és Elvira folyószámláit. A Karsztokat és a mészkôbe vájt különös alakzatokat. Nem furcsa. Elvira nem is szereti ezt a furcsa szót, amit mostanában nyakra-fôre minden primitív és tanulatlan tahó, minden finomkodó tyúk és álflúgos dilettáns folyton a dolgok elé ragaszt. A fura pedig egyenesen kihozza a sodrából. A picikét fura pedig olyan agresszív, hogy beszélgetôs reggeli tévémûsor el sem képzelhetô nélküle. Azok mondják, akiknek a fantáziáját természet adta hülyeség, mázsás sárkolonc szorítja le.

Hagyjuk.

Goblár Elvira férje csak ekkor ébred. Eddig ugyanis szóhoz sem engedtük. Kénytelen ágyban tettetni az alvást, nehogy elrontsa Elvira játékát. (És valószínûleg a miénket sem.) Az a fentebb ábrázolt kulcskiemelés természetesen (?!) nem kizárólag Elvira asszony ügyességén múlik. Goblár Hubert is benne van. Be van avatva. Szavak nélkül. Metakommunikatív egyezménnyel. Úgy hiszem ez a szakszó az illô. Nagyon régen, még a házasságuk elején. Amikor az az alak az alvilágból még nem volt felszippantva az üdvösség piedesztáljára, nem férkôzött be a felesége gondolataiba. Szóval az ártatlanság elôidejében Elvira és ô, Hubert és a fiatal feleség M-ben nyaraltak a Sós-tó partján. Elvira este, lefekvés elôtt, állt a tükör elôtt, fésülködött vagy csak a fejbôrét vakarta a teknôcfésûvel, nem fontos, csak állt és anélkül, hogy visszafordult volna, a tükör síkjának mondta, Hubert, én holnap reggel vásárolni mennék. Láttam néhány rongyot. Nagyon de nagyon.

Csak a testemen keresztül, válaszolta viccbôl. Igazán csak tréfálkozott. De kiderült, Elvira másként értelmezi a kijelentéseket. A dolgok szakadékosabb oldala ragadja meg. Mintha keresné a nehezítô körülményeket. Felcsillant a szeme, jó, akkor majd meglátod...

A többit már sejtjük, tudjuk, elképzelhetjük: regg., felk., oson., kulcs kiem., szôny., besurr., üzl. stb.

Nem, egyáltalán nem és a többi.

Pénz nélkül nyit be. Ráérôsen válogat. Nagyon ráérôsen. Körötte egymást váltják a bolti megfigyelôk. Segíteni akarnak értékes tanácsaikkal. Elvira leinti, elhessegeti a kíséretet, úgy tesz, mintha nem törôdnék velük. Majd csak beleunnak és magára maradhat. Sokáig nem így történik. Szinte egy szezon múlik el. Még mindig a boltokban mászkál. Egyszer aztán elhívják az egyik ilyen vászonbakancsost a pénztárhoz. Ekkor a karjára veszi a ruhát - teljesen mindegy melyiket - és kisétál az ajtón. A riasztócsengôt nem kapcsolták be, kamera még/már nincs. Hazamegy és ledobja Hubert elé a ruhát.

Nna, mit mondtam?!! - Tekintete diadalmas, de nem fakad verbumokra.

Hubert fel akar háborodni, patáliát csapna, hiszen mégiscsak a Goblár név sárba tiprásának szomorú és aggasztó tényével fog szembesülni rövidesen. Kipattan az ágyból, megborotválkozik, holott megfogadta, egész idô alatt nem illeti arcát borotvával és/vagy zsilettel/kaparóval, elegáns sportzakót dob magára, nyitott gallérja mögé apróbabos sötétkék-fehér selyemkendôt köt, felmarkolja a ruhát és visszaviszi a boltba. Észre sem vették. Sûrû bocsánatkérés, kifizeti a ruhát, busás borravalóval andalítja el a sorsot.

Nem kell, mondja természetes hangon Elvira. Ez csak egy ártatlan kísérlet volt.

Hubertet most fogja el a kétségbeesés. Hazudozni kezd. Nem ügyvéd, de mégis. Hogy per lesz, gondoskodjon Elvira ügyvédrôl.

Az eset megismétlôdik majdnem minden városban. Ahol nem, ott Elvira kifejezetten rosszul érzi magát. Ilyenkor sebtében, kapkodva pakolnak, valósággal szökve húznak el. Kiröppennek, mint a nyitva hagyott kalitka madarai. Akik még nem felejtették el a szabadság örvényét.

Egyszer, azt mondják, még bíróság elôtt is állt a Karsztvidéken, de tekintettel büntetlen elôéletére csak pénzbírsággal sújtják. Ekkor határozza el, hogy keres egy személyére szabott ügyvédet. Találkozik a bíróságon Alpárral, akit éppen mézeskalács rongálás közben értek tetten. Visszaesô, két hónapot érdemel ki. Elvira hetente bemegy, a börtönparancsnoktól korlátlan számú látogatást kap. Kíséri a fickót, amikor a fôtér seprésére viszik elôzetes társaival együtt. A fogházigazgató csak a vállát vonogatja. Van, aki szeret jótékonykodni. Fura szerzet az ember. (Na ezt a furát nem tudta kivédeni. De azért így hagyja. A hitelesség kedvéért. Újabban ugyanis babonás.)

Alpár szabadul, Elvira megkeresi. A testével magába bolondítja. A pasasnak soha nem volt ilyen pompás nôje. Még csak nem is csoroszlya. (Ezt a szót csak késôbb ismeri meg, hála, a rendszeres képzésének, az elmélyülô tanulmányoknak.) A férj tud a kapcsolatról. Szórakoztatja. Elvirának végre van valamilyen homályos életcélja. Ugyanis egyebekben életunt. Olyan némberes. Most válik a szemében igazi nôvé. Örül, hogy ôt választotta.

Elvira rendszerint valami unalmas kisvárosi bíróság elé kerül, ahol Alpár védi. Nagy elmeéllel. Ki sem nézné belôle az ember. Hivatkozik az asszony szenvedélyére, szenvedéseire. A visszaesés bárminek betudható. Idôjárásnak, alkalomnak. Mosolyhiány, elhanyagoltság, pótcselekvés. Nem, még nem betegség. Ne is tessék kiejteni azt a klepto nem tudom micsodát.

A bíróságok, egy tucatnál is több bíróság elôtt, mindig szabadlábon védekezik, tekintettel arra, hogy nem forog fenn a szökés veszélye. Sokat marad egy-egy városban. Hubert ezalatt hazautazik, elintézi az ügyeit és amint szerét ejti, visszatér. Alpár azonban mindvégig mellette van. Az asszony nem mond neki semmit. Ô sem avatja be a védelem tervébe. Hallgatnak. Óriási nagy forró hallgatások. Olykor kis sikolyok, mocorgás. Soha nem hallatszik ki a hotelszobából.

Az emberek vállat vonnak, az asszony nem megy többé a boltokba, amíg ügye folyamatban van. Egyszerre csak egy kihívás. Eddig megúszta a fegyházat. Elkenték, kicsontolták. Elnézôek. Hát Istenem, megszédült. Sajnos, bármely kiváló családban elôfordulhat. Talán van rá recipe.

Úgy látszik, elkéstem Cerkovcyból. A Karsztvidékre utaztak két nappal korábban, mondta a portás. Pedig Hubert azt táviratozta, hogy jöjjek utánuk. Azonnal. Itt lenne az ideje annak a dolognak, amirôl beszéltünk. Magammal hoztam a kért mûszert. Olasz, messze hordó, hajszálpontos. No persze a szakember kezében.

Csak nem kellett volna a Karsztvidékre utazniuk. Nem, oda nem volna tanácsos visszatérni. Hiszen Elvirának kilátásba helyezték, azt mégsem mondhatom, hogy megígérték, ha ott esik vissza, bizony isten nincs további haladék, léleksimogatás. Fegyház, pirítós kenyér, gyökértea és vakszigor. Állítólag Elvira semmit sem bír rosszabbul, mint a bezártságot.

A hotelportás mintha kitalálná a gondolataimat, felkínálja a legfrissebb laybachi lapokat. S valóban, a rendôrségi kishírek között felfedezem az Elvira kezdôbetûit. Semmi kétség nem fér hozzá. Egy ruhásboltban ismételten tolvajláson értek egy külföldi nôt.

Valószínûleg rám már nem is lesz szükség...

Az arte povera gazdagodásának, az enyészet útjára lépett, értéktelen hulladékanyag átminôsülésének, mûvészi átlényegítésének jelenségére csodálkozhatunk Kolumbán Kántor Zita textilmûvésznô festett kazettái, deszkaképei láttán. Négy éve határozta el, hogy festeni kezd s festôi szándékait nem konvencionális anyagon valósítja meg. Azóta folyamatosan születnek költôien könnyed, dekoratív alkotásai, ahogyan maga nevezi, a lírai archaizmus pikturális megnyilatkozásai. Szakszerûen megformált fakazettákra, kisebb-nagyobb deszkadarabokra, vasalt deszkalapokra, bútor- és házkellék-töredékekre viszi fel régi népi motívumait, finoman árnyalt, visszafogott színekben, indaszerûen egymásba fonódó, fantáziadús ötvözetben, szövevényben. Úgy, ahogyan az egy vérbeli textilestôl elvárható. Szolgálni akar gyarapodó, szép sorozatával, ötletesen csempészve vissza giccsel terhes mai életünkbe veszendôbe menô múltbeli értékeinket. Nemes igyekezet ebben a fejtetôre állt, pénzorientált világban, amelyben lépten-nyomon ott leselkedik az emberre A merkantilizmus csapdája.

Azért a nagybetû, mert a mûvésznô egyik jelentôs textíliája ezt a címet viseli. A fekete- fehér kontrasztját hatásosan kamatoztató impozáns textilkompozíció mintegy harminc festmény társaságában mély benyomást tett a megye magyartanáraira és a többi nézôre múlt szombaton az alkotó szülôfalujában, Bonyhán nyílt egyéni kiállításon. Egy másik gondolatsziporkát látványosan elénk vetítô mû, a nyári vásárhelyi Bolyai alkotótáborban készült zászló is magára vonzotta a tekinteteket. A tudós lángész és korszakos, nagy felismerése ihlette. A textília címét Kolumbán Kántor Zita költôtôl, Babits Mihálytól kölcsönözte: "A semmibôl alkottam új világot, mint pókhálóból szô kötélt a rab." A kompozíció a textilmûvészet jellegzetes nyelvén fogalmazva, a rengeteg munka, töprengés, vívódás nyomán felvillanó hirtelen megvilágosodás, az ötletes problémamegoldás sugallatával lepi meg a szemlélôt, és serkenti továbbgondolkodásra.

A kiállításon egy olyan sajátosságra is felfigyelhettünk, amely ellentmond a szokásrendnek. Miközben a közhiedelem szerint a textilmûvészet hivatása inkább a dekorativitás, a festészet pedig a gondolatiság jegyében fogan, ez esetben a festményeket uralja a díszítô szándék és a textíliák eszmeisége a nyilvánvaló. Ilyen szempontból is érdekes, tartalmas, eredeti és egységes az 1996-tól rendszeresen kiállító, tehetséges mûvésznô ötödik egyéni tárlatán bemutatott anyag.

N.M.K.

A Jelek Baricz Lajos nyolcadik kötete. A marosvásárhelyi Lyra Kiadó jelentette meg, a kolozsvári költô, Jancsik Pál szerkesztette. A lírikus plébános újabb könyvét ezúttal is együtt ünnepelte a marosszentgyörgyi katolikus gyülekezet és a község, illetve a szerzô több máshonnan érkezett barátja a múlt héten egy bensôséges, hangulatos estén. Pár napra rá a száz költeményt tartalmazó, négy egyenlô fejezetre - Meghívott, Erdély kell nekem, Életérzés és Látom Holdam - taglalt kötetet, amelyet a szintén helybeli fiatal grafikus, Újfalvi Huba rajzai illusztrálnak, más városok versbarátai is megismerhették. A hit, a szülôföld, a környezô és távolabbi világ, az érzelmek ihlette lírai vallomásokat, az utóbbi néhány évben írt költeményeket a szerzô és hûséges szentgyörgyi tolmácsolói, Szántó Árpád és Szántó Edit elôadásában hallhatták a mezôkövesdi, hetényegyházai, kecskeméti, majd nagyváradi és kolozsvári érdeklôdôk is. Baricz Lajos verseiben a gyermekekhez is szól. Ezekbôl az írásaiból választottunk mellékletünkbe a kötetbôl kettôt.

Baricz Lajos

Kék a tenger,

kék az ég,

ködbe vesz a

messzeség.

Kék szárnyakon

kék madár

olykor-olykor

rám talál.

Ilyenkor a

lelkem száll,

száll, akár a

kék madár.

Tenger fölött,

ég alatt

várom a kék

madarat.

Livorno, Spanyolország, 2003. május 15.

Mi mindig csak fáznánk,

sok-sok havat hánynánk,

ha mindig tél volna,

hóemberré válnánk,

sítalpakon járnánk,

ha mindig tél volna.

Míg a buszra várnánk,

megfagyna a páránk,

ha mindig tél volna,

pénzünk, posztónk, párnánk

eltüzelné kályhánk,

ha mindig tél volna.

Csikorog még a hó,

elment már Télapó,

nem lehet mindig tél,

a hóember olvad -

ne sírasd a holtat,

nem lehet mindig tél.

Marosszentgyörgy, 2004. január 22.

Beszélgetés Ruha Istvánról - dr. Fátyol Rudolf hegedûmûvésszel

Ruha Istvánra nagyon sokan emlékeznek. Elhunyta óta több hangversenyt ajánlottak emlékének, tanítványok sokasága idézi az egykori Mester, e kerek Föld egyik legjobb hegedûmûvészének nevét, a közös évek emlékét, tapasztalatát, a mindenkori közönség az immár végleg megismételhetetlen koncertesteket. A mindenkori publikum pedig igen gyakran láthatta, hallhatta játszani a Kultúrpalotában Ruha Istvánt. A karmester pódiumán általában Szalman Lóránt, a jó barát, a hazai zenei élet másik nagy öregje állt, a hangjegyek és hangok pedig átvarázsolták két órára a díszes nagytermet.

Ruha István e földön nincs többé, de élnek a tanítványok, emlékezik a közönség és a karmester jó barát. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia csütörtök esti koncertje is a Mester emlékének jegyében zajlott. Vendégszólistaként a hazai zenei élet egyik illusztris személyisége, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia igazgatója, dr. Fátyol Rudolf hegedûmûvész lépett fel. Vele, mint egykori tanítvánnyal (és nem csak) beszélgettünk Ruha Istvánról, az együtt töltött évekrôl, a hegedûrôl a koncert elôtt.

- Nem csak tanítványa voltam, hanem ô volt a nagybátyám, a násznagyom, a keresztapám. Kicsi koromtól ô volt a mintakép a családban. Nagyon sokat tanultam tôle, de ahogy ô mondta: "Akinek van intelligenciája, az lopni is tud." Jelen esetben mûvészetet. Nagyon sok nagyszerû hegedûmûvész létezik, de ô a huszadik század egyik zsenije volt. A romantikus, virtuóz hegedûmûvészek utolsó mohikánja. Ennek a nemes fának az árnyékában nôttem fel és mindent, ami jó volt, ami tetszett, megpróbáltam ellopni tôle. Az utóbbi 15-20 évben nagyon sokszor játszottunk együtt, és ez igen sokat segített a pályámon, a fejlôdésemen. Vele játszani sohasem volt egyszerû, folyton nagy figyelemmel, állandó "prizában" kellett lenni. Nem lehetett mellette lazsálni. Minden hangja élt, minden hangnak megadta a maga fontosságát, és ezt attól is megkövetelte, akivel játszott.

A hegedû a családban tabu volt, úgynevezett pozitív tabu. Minden gyerek megpróbálkozott vele, de nem mindenikünk volt tehetséges. A közelebbi rokonok közül egyedül én lettem koncertáló hegedûmûvész. Megpróbálok megfelelni annak a példának, amit tôle kaptam.

A koncertet teljes egészében Ruha Istvánnak dedikáljuk. Az elsô felében nem is állok szólistaként elöl, mert azt szeretnénk, hogy az ô nagysága érvényesüljön. A Bach concertinóban nem a hegedûmûvésznek, hanem a hegedû hangjának kell érvényesülnie. Ruha pályájának egyik legfontosabb helyszíne volt Marosvásárhely, Szalman mesterrel ötvenéves barátság kötötte össze, ezért nagyon örvendek, hogy együtt tudunk hódolni emlékének. Mind a Bach E-dúr hegedûverseny, mind a ma esti Mozart-mû állandó repertoárjának része volt, többször játszotta Vásárhelyen, ezért remélem, hogy akik eljönnek, bensôséges környezetben fognak Ruha Istvánra emlékezni.

És így történt, az elôadott darabok szépsége, Fátyol Rudolf játéka, és nem utolsósorban a Mester emléke egyedien szép, családias hangulatú koncertet eredményezett a hangversenyek hetenkénti sorozatában. Szükség volt erre, csupán azt sajnálhatjuk, hogy - emlékkoncert volt.

Nagy Botond

- Könyvvásári monológ -

Én is eljöttem, mert én minden évben el szoktam jönni, ha van pénzem, ha nincs. Legalább megnézem a könyveket. Azért mindig félreteszek egy kis pénzt, s az unokáknak megveszem Mikulásra azt a kicsi valamit… Mert nagy dolgot nem vehetek. Hát ez a vékony könyv is itt, amit megvettem, 150 ezer lej volt. S a kettônek ez már 300! S aztán ez még semmi… Én már magamnak nem veszek könyvet. Nekem annyi könyvem van otthon, hogy nekem már annál több nem is kell. Én minden könyvet annak idején szépen megvettem.

Pedig más volt még akkor a világ! Nem voltak akkor még ilyen könyvvásárok! Mégis minden könyvet meg tudtunk venni. A takarítónô hozta rendszerint a hírt, jött, futott be az irodába, hogy ’na, megérkezett az áru a könyvesboltba. Hát jött vagy hét-nyolcféle könyv. S az aztán hamar elfogyott. Mi tízen dolgoztunk az irodában, és mindig a legfiatalabb kollégát menesztettük a könyvesboltba a pénzzel. Utánakiáltottuk, hogy minden könyvbôl mindenkinek egyet-egyet. Mert tudja, hogy van a mondás: "Nincsen az a rossz könyv, melybôl ne tanulna az ember!"

Persze tudta ô azt magától is, hogyha Jókai érkezett, vagy Mikszáth, vagy valami hasonló, akkor abból két-két példány sem sok fejenként. Mert megkerült annak a gazdája mindig. Átvette valaki tôlünk, vagy eltette az ember a saját gyermekének. Mert az ember akkor sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap!

Na, de nem is baj, hogy megvettük, s eltettük, mert ma már ki tudná megvenni azokat? Hát maga is látja, hogy mindenki csak teszi-veszi a könyveket, de venni nem igazán vesz senki semmit. Valamit, éppen csak valamit, hogy ne mondják, hogy nem vett semmit! De nem azt veszi meg senki, amit akar, hanem azt, ami olcsó. Szépen megnéz mindent az ember, jól felbosszankodik, s szépen hazamegy. Pedig olyan udvarias itt mindenki, kedvesen odafordulnak az emberhez, szépen megmutatják, amit kér, de nem tukmálják az emberre.

Képzelje, az elôbb az egyik elárusító, mintha kitalálta volna a gondolataimat, azt mondta nekem, hogy tessék csak bátran, meg lehet nézni, nem muszáj azért megvenni.

Hát én örülök, hogy a két unokámnak tudtam valamit venni, nekem már nem kell könyv. A szemem is elromlott.

De aztán, tudja, itt annyi régi ismerôssel találkozom, akiket már rég nem láttam. Az elôbb is összefutottam egy régi jó kolléganômmel. Nem is tudtam, hogy itthon van. Úgy tudtam, hogy már rég kint él Magyarban a gyermekeinél. Nem találkozunk, pedig egy városban lakunk… Mert már ugye színházba se járunk. Régebb sokkal többet jártunk.

Hát akkor, ugye, a színház is és a könyvek is olcsóbbak voltak.

Mi akkor annak idején biza minden könyvet megvettünk, mert meg tudtuk magunknak engedni. Csak jött Rózsika néni, a takarítónô, s mi akkor már biztos, hogy minden jó könyvhöz hozzá tudtunk jutni. S mindig a legfiatalabbat küldtük a pénzzel, mert az gyorsan odaért. Tudta, hogy mindenki kér minden könyvbôl egyet- egyet.

Nemes Csilla

Balassi Bálint és Gyöngyösi István munkásságát elemzô kétnapos tudományos konferenciát rendeztek a hét elején Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében.

A 450 éve Zólyom várában született és Hybbén eltemetett magyar költôóriás "életrajzairól" Kôszeghy Péter, Balassiról, a "kultúrhéroszról" Seláf Levente, a "török fordítóról" Sudár Balázs, a Balassi- strófáról és annak dallamáról Szentmártoni Szabó Géza tartott elôadást. A Balassi és a szintén Felvidéken nyugvó Gyöngyösi István munkásságát kutató irodalomtörténészek sorában Csörsz Rumen István, Bánki Éva, Jankovics József, Tôzsér Árpád, Vörös Ottó és Amadeo di Francesco, a nápolyi egyetem tanára adott elô.

Kôszeghy Péter, az MTI Irodalomtudományi Intézetének munkatársa a tudományos konferencia küldetését és hasznát összefoglalva az MTI-nek azt mondta: - Az ilyen tudományos fórum a felvidéki magyarság kulturális jelenlétét és a saját kulturális hagyományait ôrzô és azokat ébren tartó törekvések jó és hasznos demonstrációja tud lenni. Annál is inkább, mert szó sincs holmi provinciális nagyzolásról, hiszen itt komoly tudományos eredmények születtek, sokszor közös kutatómunka eredményeképpen.

- Amadeo di Francesco kutatásainak hozadéka például a Balassi és Gyöngyösi életmûkutatásában különösképpen rangos és új adalékokat reprezentálnak. Tény, hogy a felvidéki magyar és az anyaországi irodalomtörténészek közös kutatásainak eredményei is azt deklarálják, hogy a magyarság egy nemzet, egy kultúra. Erdélyben, Felvidéken és Budapesten, a Délvidéken, Kárpátalján és Burgenlandban ugyanazt a határokkal nem elválasztható nációt képviselik, és ugyanazok a kulturális gyökereik - fogalmazott Kôszeghy Péter, Balassi Bálint életének és mûvének kutatója.

Könyvajánló

Ernyey Béla

"Egy forradalmian új módszernek köszönhetôen Ernyey Béla Sznobbarométerébôl bárki napok alatt elsajátíthatja a magánéleti és társadalmi felemelkedés alapvetô fortélyait. Ebben a praktikus kézikönyvben minden szó, ami a mai magyar Feltörekvô életében fontos lehet, Nagybetûvel van jelezve. Tehát, akinek nincs annyi ideje, hogy figyelmesen végigolvassa ezt a nem túl sok oldalt, csak megjelöli színes kihúzóval a számára fontos Nagybetûs Szavakat a szövegben, és máris elkészült a saját Sznob-listája. A Sznobbarométer megjelenésével egy csapásra vége azoknak az idôknek, amikor csak egypár ezer Kivételezett féltve ôrzött kincse lehetett az a Tudás, Mûveltség és Stílus, melynek Ön, Nyájas Olvasó, néhány nap alatt a birtokában lehet. Ebben a pillanatban talán még fel sem fogja, mekkora segítség az, hogy ízlésvilágát nem saját magának kell kialakítania. Ehhez rendelkezésére áll a könyv végén található Klassz- és Snassz-lista, a kezdô Sznob által kötelezôen elsajátítandó és kötelezôen elutasítandó dolgok lajstroma. Ez a két fejezet a beavatottak biztonságával vezeti Önt jövendô véleményének kialakításában, fontos döntéseinek meghozásában. Bizonyos szavakat kiemelten, többször és több helyen olvashat e könyvben. Ezek azok a Kulcsszavak, melyek a Feltörekvô mindennapi életét meghatározzák. Ezen szavak birtokában Ön nem jön többé zavarba, és megállja a helyét az élet legkülönbözôbb területein is. Forgassa tehát a Sznobbarométert, ezt az értékes útmutatót lehetôleg mindennap, olvassa el egymás után többször is, esetleg éjszakára tegye a feje alá. Ha így tesz, az áhított Felemelkedés, Siker és Gazdagság hamarabb lesz az Ön osztályrésze, mint gondolná…"

Egy kis történelem

"Akkor én most melyik vagyok?"

A Sznob szó rövidítés. A latin "sine- nobilitas", vagyis magyarul az "elôkelôség nélküli" kifejezés megkurtított jövevényszava. Sajnos, messze nem fejezi ki azt a törekvést, amellyel a mai magyar Feltörekvô ezt a születési hibát feledtetni igyekszik. A hivatalos értelmezés még sértôbben fogalmaz:

Sznob = az elôkelôket vagy a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölôdzô személy.

Sznobizmus = nagyképûsködés, elôkelôsködés, nyegleség.

Ebbôl is látható, hogy az úgynevezett Szellemi Elit tagjai (a tudományok és a mûvészetek gyakorlásában jártas vezetô személyek) milyen beképzelt felsôbbrendûséggel és milyen kategorikusan (ellentmondást nem tûrôen) igyekeznek kizárni bizonyos pozíciókból (tisztségbôl, hatáskörbôl) a társadalom széles rétegeit. Pimaszságuk odáig terjed, hogy más, még alantasabb szavakkal is illetik azt, aki köreiket megzavarni látszik, és összekeverik a pozitív Sznob fogalmát az ôt utánozni igyekvô parvenü szánalmas figurájával. (Parvenü = Elôkelô Körök szokásait majmoló újgazdag.) A hivatalos értelmezés eme átlátszó egybemosási kísérlete szándékos megtévesztés, amelyet az irigység szül, és amely mutatja, mennyire nem képes vagy nem akar a két fogalom között különbséget tenni a vélt elôjogaihoz görcsösen ragaszkodó, letûnt nómenklatúra (kiváltságos személyek köre).

De egyre többen vannak azok - mint most már Ön is, Nyájas Olvasó -, akik tudják, hogy a magyar Sznobizmus feltörekvô, haladó irányzat. Követôi bátran vállalják a harcot, és hiszik, hogy a Pénz, a Sznobbarométerbôl elsajátítható tudással egyesülve, minden társadalmi különbséget, vélt vagy valós akadályt elhárít.

Vállalja fel tehát Ön is az új tudás hatalmának birtokában a megmérettetést, és írja zászlójára minden Sznob ôsi alapmondatát:

"Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de nagyon megnyugtat!"

Keresztes Gyula

A Palota elôcsarnoka fôbejárati részének két szembenézô falán két-két bronzba öntött nôi dombormû egy-egy márvány emléktáblát fog közre, melyen szokás szerint az építtetô, tervezô, kivitelezôk nevét örökítették meg. Sajnos, mindkét tábla eltûnt a falról, miképpen a Ferencz József koronázását ábrázoló bronzrelief is, melynek zománcozott felülete ékkövekkel volt díszítve. A dombormû Sidló Ferenc alkotása Kôrösfôi Kriesch Aladár terve nyomán.

A gipszbôl öntött alkotások a szobrászmûvész által mintázott szoborról készített negatív formába öntve készültek. Marosvásárhely fôterén két régi épület homlokzatát teszi díszessé gipszbôl öntött (részben) dombormû. Az egyik a Patrovits-ház (53. sz.), amelynek szimmetriatengelyében a bolthajtásos kapubejárat oldalán egy-egy kariatida áll az öntöttvas-konzolokkal alátámasztott erkély alatt. A két nôi alaknak csak díszítô szerepe van. A helybeliek "Bubás" háznak nevezik. A másik épület a Csizmakészítô Ipartársulat székháza (49. sz.). A díszes klasszicizáló homlokzat tengelyében lévô boltíves kapubejáró két oldalán egy-egy izmos vállú férfi (Atlas) állószobra tartja jelképesen az emeleti díszes mellvédes erkélyt. Ugyanannak az épületnek fôpárkányára egy balusztersort építettek, s a homlokzat tengelyébe, az attikafalazatra egy címerpajzsot helyeztek, amelyet két ülô nô szobra támaszt meg, a címerpajzson az 1890-es szám az építés befejezésének éve. Az épületet Nagy Gyôzô mérnök tervezte, a szobrászati darabokat ún. fehér (gipsz-) munkás készítette szobrászmûvész által mintázott szobrok után.

A helyi Tanoncotthon épülete - építtette az Építôiparosok Szövetsége, tervezte Csiszár Lajos - két homlokzatán, a magasföldszinten lévô boltíves ablakok záróköveit pajzslap helyettesíti, melyeken jelképesen ábrázolta az alkotó az építôipar valamennyi ágát a régi céhrendszeri képletes (színezett) megjelenítéssel. Érdemes megfigyelni ennek a részben szecessziós homlokzatú épületnek másodemeleti sarokerkélyének szobrászati díszítését, amelyet lótuszleveles lizénák - ókori egyiptomi építészeti hatás - és egy sárkány díszíti. Az utóbbi darab kovácsoltvas munka. Tervezôje egyiptomi tanulmányútja után tervezte. A kétemeletes épület ma az Avram Iancu otthon nevet viseli.

Gipszbôl öntött párkány, virágdíszes övpárkány és színezett virágmotívum a város sok XIX-XX. századi épületének homlokzatdíszítésénél látható. A sorozatosan ismertetett színesüveg-festészet, a mozaikképek, falképek és szobrászati alkotások a város régi épületeit teszik díszessé és emlékezetessé.

A távbeszélô ünnepélyes megnyitása

A marosvásárhelyi állami közhasználatú távbeszélô hálózat, 62 bekapcsolt állomással 1893 november hó 1-én adatott át a közforgalomnak.

Az ünnepélyes megnyitás a város részérôl megjelent Lázár Benedek rendôrfôkapitány és Oroszlán István tanácsos és az érdeklôdô közönség, valamint a kebli tisztviselôk jelenlétében történt meg.

Ez alkalommal Bayler István kir. mérnök elôadván ezen távbeszélô eszméjének és létesítésének történetét, kereskedelemügyi miniszter úr ônagyméltóságának nevében megnyitotta és átadta a forgalomnak, illetve Halász Gábor posta- távírda hivatalfônöknek. Utóbbi annak vezetését átvévén, hálásan emlékezett meg Lukács Béla kereskedelmi miniszter úr ônagyméltóságáról, kinek a városi közönség érdeklôdése mellett ezen legújabb közlekedési eszköz létesítése köszönhetô, ki városunk elôhaladását mindenkor szívén viseli, s kit városunk közönsége pártkülönbség nélkül tisztel.

Másodsorban köszönetét fejezi ki Bayler István királyi mérnöknek a távbeszélô csínnal, jól és gyorsan történt kiépítéséért, amennyiben az építést a kitûzött határidônél jóval hamarabb fejezte be.

Hogy mennyire képezi a távbeszélô városunkban a közszükségletet, bizonyítja az is, hogy a megnyitás után már eddig is 6 új elôfizetô jelentkezett.

Eddig tart szíves tudósítónk értesítése.

Részünkrôl sem késhetünk ismételt köszönetet mondani a távbeszélô megteremtôinek, s azon óhajunknak adunk kifejezést: vajha a telefon összeköttetés egyelôre Kolozsvárral, azután Budapesttel is létesíthetô lehetne!

Az építtetést intézô mérnök úr valóban elismerést érdemel a gyors és pontos munkálatért.

A központi hivatal személyzete eddig is nagyon igénybe volt véve a posta és távírda hivatali teendôkkel s így nagyon méltányos az a kérelem, hogy hivatali személyszaporítással segítsenek az intézô körök a szolgálattételen a közforgalom érdekében.

Üdvözöljük az új közlekedési hálózat létesítését! Sikert kívánunk a távbeszélô mûködéséhez!

Szerkesztô 1893. november 5.

Mit, hol árulnak a vásáron.

A rendôrségi intézkedés szerint az alábbi felsorolt árucikkek a mostani országos vásár és - további intézkedésig - hetivásárok alkalmával is a következô utcákon és tereken helyezendôk el: 1. A Szentgyörgy tér 1-18 házszámú telkek elôtti térre szerszámfa, szekerek, taligák, sertésólak, létrák, szuszék stb. 2. A Szentgyörgy utca 14 szám felöli térségre teknôk, lapítók, seprû, kosár stb. 3. A Szentgyörgy utca 22-31 számú telkek elôtti térre épületfa, zsindely. 4. Mértékhitelesítô elôtti térre az árkon belül asztalos bútorokat. 5, Gyümölcs, szilvaízet hozó szekerek a sétatér mellé. 6. Ószerárusok ideiglenesen a Rákóczi utcában a várköztôl felfele. 7. A Bethlen Gábor utcában a váracs mellett elterülô térre: nyersbôr, gyapjú, gyékény, szotyor, kosár stb. 8. A váracs kapu elé rézüstök.

Székely Lapok

1903. szeptember 3.

Válogatta és megjelenésre elôkészítette: Kádár Lajos

Az orvos véleménye

A legkellemetlenebb tünet, amikor "dáthás" orrhangok jelennek meg beszédünkben, mert nem kapunk levegôt. Ilyenkor csak szájon át tudunk lélegezni, és a torokfájást még inkább fokozza, hogy a hideg levegô szabadon, szûrés és felmelegítés nélkül áramlik be.

Arra a kérdésre, hogy mitôl dugul el az orr, a legkézenfekvôbb válasz, hogy az orr bôségesen termelôdô váladékától. Sokszor azonban hiába fújjuk az orrunkat, mert már nem jön semmi belôle, a légzés pedig mégsem lesz könnyebb. Ilyenkor az orrnyálkahártya duzzad meg és ez okozza az orrváladékozást és orrdugulást.

Az orrnyálkahártya feladata a légutak felé tartó szennyezôdések és kórokozók visszatartása. Folyamatosan nedves, csillós hengerhámján a száraz részecskék könnyen megtapadnak, az apró csillószôrök pedig állandó, ritmikus mozgásukkal tessékelik ôket a garat felé, ahonnan aztán köhögéssel, krákogással, tüsszentéssel a szabadba távoznak.

Ha az orrnyálkahártya veszít ellenállóképességébôl, például hûlés miatt, a cseppfertôzéssel oda kerülô kórokozóknak sikerül megtelepedniük rajta. Ilyenkor az orrnyálkahártya úgy próbál megszabadulni tôlük, hogy bôségesebben kezdi termelni a váladékát, vagyis folyik az orr. A fokozott nyálkahártya- mûködés viszont azzal jár, hogy megduzzad és bedagad.

Néhány jó tanács náthásoknak :

* Igyunk sok folyadékot. Nátha idején lecsökken a szervezet folyadéktartaléka, ahhoz pedig, hogy az orrnyálkahártya megfelelô mennyiségû váladékot tudjon termelni, szüksége van folyadékra.

* Lehetôleg huzamosabb ideig tartózkodjunk megfelelôen párás levegôjû helyiségben, ugyanis ha a nyálkahártya kiszárad, könnyebben sérül.

* Inhaláljunk forró kamillateával. Nem csak az orrnyálkahártyát nedvesíti, de gyulladáscsökkentô hatása is van.

* Csecsemôknél a ruhácskájukra, ágynemûre cseppentett illóolajok könnyíthetik a légzést. Kerüljük viszont a mentol tartalmú illóolajokat, ezek csak felnôtteknek valók.

* Az erôsen eldugult orrjáratú kisbabáknak szükségük van a nekik készített orrcseppekre, mert ha nem kapnak rendesen levegôt, inni és szopni sem tudnak megfelelôen. Az étvágytalan gyermek immunrendszere pedig nem tud hatékonyan mûködni, ha nélkülöznie kell az anyatejet.

* Kenegessük zsíros, hidratáló krémmel az orrkörnyék bôrét még mielôtt kivörösödne és kiszáradna.

* Az orrváladék besûrûsödése ellen a köptetôk és a nyákoldó hatású növényi illóolajok belélegzése hatásos. Allergiás náthánál a kromoglicinsavas orrcseppek hoznak enyhülést, nem allergiás náthánál pedig az acetyl-cisztein- és ambroxol-készítmények hígítják és oldják a termelôdô, sûrû váladékot.

Végül az orrcseppek használatáról tudnunk kell a következôket: a meghûléskor használt orrcseppek az apró erek falának összehúzásával, a vérkeringés javításával hatnak a gyulladt nyálkahártyára, ezzel csökkentik a nyálkahártya duzzadását és csökkentik a váladéktermelést. De ...a legtöbb orrcsepphez hozzá lehet szokni, és használat idején nem érzünk ízeket, szagokat, aromákat. Ha az orrnyálkahártya nem tud tökéletesen regenerálodni, a gyógyulás után is fennmaradhat némi szagláscsökkenés. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nem csak a tartósítószer, de a hatóanyag is károsíthatja a nyálkahártyát. Ezért fontos, hogy a lehetô legkevesebb ideig alkalmazzuk és csak olyan napi gyakorisággal ahogy a betegtájékoztatón áll.

Csizmadia Mihály

Bevallom, hogy csodáltam Sz. Jóskát, azt a vörös hajú, szeplôs fiút, aki ráadásul még csúnyán bandzsított is. Hogy mégis mi volt benne a csodálni való? Hát a hazugságai. Mûvészi szintre fejlesztette ezt a sajnálatos emberi vonást, amivel 25 éves korára nemzetközi tekintélyt szerzett.

Jóska is, mint minden törekvô ember, alulról kezdte. Pénzt kért kölcsön, mert a húga félrelépett és most abortuszt hajtanak rajta végre. Pénzt kért kölcsön, mert az édesanyját meg kell mûteni "nôileg", és sokba kerül. A kölcsön kért összegeket abból a perbôl számította törleszteni, ami a román állam ellen folyt, és meg fogja nyerni. A per tárgya az édesapja, aki már csak néhai édesapja, mivel egy tíz évvel ezelôtti munkabalesetben életét vesztette, és ezért a román állam a felelôs. A pert már meg is nyerte, csak éppen a kártérítés összege nem felelt meg Jóskának. -
"Kétszázmillió lej egy életért, egy családapa életéért!" - füstölgött Jóska. - "Nem is tárgyalok egymilliárd alatt!" És nem is tárgyalt annyiért, késôbb meg semennyiért sem, mert valami más kötötte le Jóska érdeklôdését. Tanulmányozni kezdte a lakóbizottságok irodáit. Hármat számított kirabolni, és lássatok csodát! Mire lecsapott volna rájuk, a háromból kettôt kiraboltak. Leütötték az öreg adminisztrátorokat, akik az összegyûlt közköltséget vitték a bankba, és elemeltek tôlük 56 meg 64 millió lejt. Szenzáció lett! A város alvilágát rendôrök lepték el, és 14 gyanúsítottat ôrizetbe vettek. A legfôbb gyanúsított maga Sz. Jóska volt, akit hetekig hiába vallattak. Végül az a megtiszteltetés érte, hogy a kolozsvári hazugságvizsgáló gépbe ültették, de a gép sem jutott vele egyrôl kettôre.

Senki sem tudhatta, hogy Jóska rabolta-e ki a lakóbizottságok adminisztrátorait, vagy valaki más, de a rendôrség titokban ôt gyanúsította, és minden lépését figyelte, a lakóbizottságok bevételeit meg fegyveres rendfenntartók szállították a bankba.

A lakóbizottságok kifosztása j&oacu