Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

* Tegnap délután bilincsbe verve kísérték a rendôrök a törvényszékre Moldovan Sorin Claudiut, a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság (DFP) osztályvezetôjét, akit 24 órára vettek ôrizetbe; * Az ügyet holnap tárgyalja a Megyei Törvényszék; * A Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) 29 napos elôzetes letartóztatást javasol; * Moldovan Sorin az újságírók elôtt tagadta bûnösségét; * Moldovan a DFP negyedik alkalmazottja, akit ôrizetbe vettek; * Újabb két felügyelô ellen indítottak nyomozást; * Ezek egyelôre szabadlábon vannak.

A Maros Megyei Korrupcióellenes Ügyészség fôügyésze, Sandu Marin elmondta, hogy két feljelentés nyomán indult meg az eljárás Moldovan Sorin Claudiu vádlott ellen, akit többrendbéli bûntény elkövetésével vádolnak: minôsített megvesztegetés, hivatali befolyással való sorozatos visszaélés és nem közérdekû információk személyes célra való felhasználása.

A fôügyész szerint több mint 19 ezer eurónyi csúszópénzrôl van szó. Ennek egy részébôl a Ford Mondeóját egy Audi A6-os gépkocsira cserélte, kb. 50 millió lejre fogadott el üzemanyagot, a felesége autóját is bizonyos cégekkel javíttatta. Ezért rendelték el a 24 órás ôrizetbe vételt. Ráadásul, nyilatkozta Marin Sandu, a vádlott megpróbálta befolyásolni a nyomozást. Az egyik tanútól (a javításokat végzô cég adminisztrátora) azt kérte, törölje a könyvelési nyilvántartásból a felesége autójának javítását igazoló számlákat.

Az ügy érdekessége, hogy Moldovan Sorin felesége ügyvéd.

A fôügyésztôl megtudtuk, hogy a DFP újabb két felügyelôje ellen indítottak eljárást, akik egyelôre szabadlábon vannak.

Aktuális

Célegyenesbe érkezett a posztdecemberi idôszak leglangyosabb választási kampánya. Akár a demokrácia konszolidálásának jeleként is felfoghatjuk, hogy a társadalom immár nem igazán jön izgalomba attól, hogy ki is fogja a következô négy évben irányítani az ország sorsát, ám tekinthetô az általános érdektelenség jelének is, annak, hogy a választópolgárok kiábrándultak a politikai osztályból.

Természetesen nem mindegy, hogy ki vezeti be - várhatóan - Romániát az Európai Unióba, hisz a társulási szerzôdés részletei hosszú idôre meghatározhatják az ország jövôjét. A két legesélyesebb alakulat éles szópárbaja ellenére azonban tulajdonképpen csekély eltérés várható, ami a külpolitikai irányultságot illeti. Belföldön pedig - s ezt talán sokan a kiábrándultak közül helyesen érzékelik - inkább a hatalom újraelosztásáról szól a küzdelem, különösen ha arra figyelünk, hogy mindkét fél politikai ellenfelei sorában véli felfedezni a korrupció melegágyát.

Ilyen körülmények között a választásoknak talán a magyar kisebbség számára van a legnagyobb tétje, hisz tulajdonképpen arról kell döntenie az Erdélyt továbbra is szülôföldjének tekintô kisebbségnek, hogy itthon kíván-e magának jövôt építeni, avagy sorsát mások kezébe helyezi. Az elôbb említettük, hogy akármelyik román formáció is kerül hatalomra, nem különbözik majd a EU-elkötelezettség szempontjából, ám a magyar kisebbségi érdekek szemszögébôl bizony ég és föld, hogy lesz-e aki ezeket megfelelô politikai szinten képviselje. Arról nem is szólva, hogy a belföldi kisebbségi jogok képviseletének hiánya milyen beláthatatlan következményekkel járhat.

Ezért volna rendkívül fontos, hogy a magyar kisebbség függetlenítse magát a társadalomra rátelepedett általános közönytôl, s a lehetô legnagyobb számban nyilvánítsa ki akaratát, azt hogy igenis bele kíván szólni sorsának alakulásába.

Tisztában kell lennünk vele, hogy a magyar anyanyelvû választópolgár sem függetlenítheti magát az általános társadalmi kiábrándultság jelenségétôl, s ha igaz, hogy a románság jelentôs hányadának elege van politikusai többségébôl, ez - sajnos - a magyar kisebbség soraiban is tetten érhetô jelenség. Fontos tehát tudatosítanunk, hogy amennyiben tizenkét éve még elég volt a lelkesedés, ma sokkal inkább a ráció szavára kell hallgatnunk, különben olyanok döntenek majd helyettünk (lásd választási részvételre buzdító tévéreklám), akik összetévesztik a CD- lejátszót a kávétartóval.

Talán észrevették, a fenti sorok nem arról szólnak, kire "kell" szavazni, alulírott amúgy is kapott már szemrehányásokat, hogy "lepaktált" az egyik féllel. A felelôsen és nem ábrándokban gondolkodó magyar választó ugyanis tisztában van vele, hogy nem léteznek "felek", csupán egységes magyar kisebbség - amelybe minden tisztességes magyar érzelmû és neveltetésû román állampolgár belefér.

November 16-án, kedden délelôtt 11 órakor a Locativ Rt. képviselôi, rendôrök és három munkás jelent meg a Rovinari u. 26/28. szám alatt lakó Kolozsvári Mária lakásán és lakóhelyük elhagyására szólították fel a hattagú családot.

A 46 éves Kolozsvári Mária lányával és két kisunokájával a tegnap szerkesztôségünktôl kért segítséget.

- 21 éve lakom a kétszobás lakásban, még a férjem nevére kötötték a bérleti szerzôdést. Férjem Konstancán a kikötôben dolgozott munkásként. Nem voltunk elválva, de jól sem voltunk. A Locativval kötött szerzôdést ötévente kellett újítani, ezért 1999-ben kértem, jöjjön haza s újítsa meg. 2001-ig nem jött haza, s ugyanabban az évben március 21-én, 44 évesen meghalt. Rengeteget költöttem a holttest hazahozatalára, adósságba vertem magam. Abban az évben a Locativ az én nevemre hosszabbította a szerzôdést - meséli a megtört asszony. A lakásban három gyerekével - a 26 éves Józseffel, a 20 éves Mihállyal és a 24 éves Manuelával, valamint a lány két gyerekével - az 1 éves és 2 hónapos Alexandru Árpáddal és a 3 éves 9 hónapos Jozefina Szidóniával lakott.

A rendezetlen családi körülmények miatt 1999- tôl nem fizették a házbért. A havi 117.500 lej idôközben közel 15 milliós adósságra rúgott, s két évvel ezelôtt végleges bírósági döntés született a kilakoltatásukra.

- Még postaládánk sincs, így semmirôl sem tudtunk. Aztán Mihályt 2003 novemberétôl alkalmazták, s így az idén január 8-án törlesztettük az adósság nagy részét. Akkor 11 millió lejt fizettünk ki, majd márciusban további 470.000 lejt, október 15-én pedig 3 milliót, majd november 15-én további 388.338 lejt fizettem úgy, hogy még a novemberi bérleti díj is ki van fizetve. Megnyugodtunk, hogy elmúlt a veszély. A lányom két hónapja visszament a Textilába dolgozni, mivel nagyon kevés volt a gyermeknevelési pótlék. November 11-én hozta a postás a felszólítást, hogy 16-án legyen valaki otthon, mert lakoltatnak ki. Kedden délelôtt 11 órakor kopogtak, mutattam a számlákat, hogy napjára van fizetve minden, de nem érdekelte ôket. Rosszul lettem, a mentô vitt el - mondja az asszony. A lakásban Manuela maradt a két gyerekkel, neki kellett összeszednie a holmit. A kórházból Mária délután 2 órakor került haza, az ajtót lelakatolva és - pecsételve találta, a holmiik a negyedik emeleti lakás ablakán kidobva, a földön. Szekrényt, ágyat, iratokat, edényeket hajítottak ki a végrehajtók, s azokat aztán perceken belül ellopták a negyedbeliek. "A rajtam levô ruhákat a sógornômtôl kaptam, a gyerekek meg ezekkel a ruhákkal szaladtak ki a házból" - tárja elém a mondottakat igazoló iratokat az asszony.

A tegnap délben mi is elmentünk a Rovinari negyedbe. A lakatnak és ragasztószalagnak semmi nyoma, az ajtó betörve, az ajtófélfa éppen kiesni készül a falakból. A szomszédasszony lép ki, s váltig bizonygatja, hogy senki sem járt benn. A másik ajtón szájához szipuszacskót szorító férfi lép ki, ô mondja: "Leverték a cigányok, s ide járnak vécézni". Lökésre nyílik az ajtó, s szörnyû kép tárul elénk: az apró, füstös, penészes falú helyiségekben látszik a lehelet, a föld csupasz cement, az ablakszemek hiányoznak, nejlonzsák az üvegszemek helyében. A plafon beázva, penészes. A mellékhelyiségben egyetlen angolvécé, fekete a rárakódott piszoktól és fertôtôl. Az egyik szobában ruhásszekrény, nejlonzsákok, ládák, a család kimenekített ruháival, javaival. A másik helyiségben ágy, rajta mindenféle kacat. "A harmadikra vittük le a szekrényt, az asztalt a folyosóra hoztuk, mert másképpen azokat is az ablakon hajították volna ki" - mondja a szomszédasszony. A tömbház lakásaiban csak víz folyik néha, sem fûtés, sem gáz. Ezért kér a Locativ havonta 117.500 lejt!

Manuela betegszabadságon van december 1-jéig, s a két asszony és a gyerekek naphosszat csatangolnak a város utcáin. Ebédre párizsit és száraz ételt vásárolnak a gyerekeknek. Éjszakára hol egy szomszéd, hol egy rokon fogadja be ôket. Mihály reggeltôl estig dolgozik, József gyakran napokra eltûnik, s semmit sem tudnak felôle. Legutoljára azzal fenyegetôzött, hogy megöli magát, ha a két kisgyerek az utcára kerül.

- Felháborítónak tartom, hogy valakit télvíz idején lakoltatnak ki a lakásából, s nem veszik figyelembe azt, hogy ha létezik is egy végérvényes bírósági kilakoltatási döntés, utólag kifizették a költségeket. Ugyanakkor nem vették figyelembe azt a szociális helyzetet sem, amelyben ezek az emberek voltak - nyilatkozta lapunknak Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôje. Hozzáfûzte: ha idejében fordultak volna az emberjogi irodához, talán még tehettek volna valamit az ügyükben. "De mivel már végleges kilakoltatási parancs létezik, mindössze a hatóság és a közvélemény figyelmét hívhatjuk fel, hogy ilyen helyzetekben megfelelô módszereket kell találjanak az ehhez hasonló esetekre" - összegzett Haller István.

Újabb család esett a bürokrácia malomkerekei közé, melyek amúgy túl lassan és süketen ôrölnek, de ôrölnek. Körültekintés nélkül a napirendtôl lemaradva, hogy az emberséget ne is említsük. Mert miként magyarázható, hogy a két éve létezô bírósági végzésnek a körülmények felülvizsgálása nélkül szereznek érvényt, akkor is, ha már a lakó fizetett, akkor is, ha gyermekeket dobnak ki az utcára. S éppen a tél küszöbén.

A tegnap reggel mínusz 5 fokot mértek...

(MTI) A határon túli magyaroktól nem kell félni, mert nem akarják elenni elôlünk a kenyeret, nem túrnak ki bennünket a lakásunkból, és nem orozzák el a nyugdíjunkat sem, csupán útlevelet szeretnének, mert ez biztonságot ad számukra - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vasárnap egy televíziós interjúban.

"A határon túli magyaroktól nem félni kell, azok nem el akarják enni elôlünk a kenyeret, és nem akarnak kitúrni bennünket a lakásunkból, és nem akarják elorozni a nyugdíjunkat. A határon túli magyarok egyszerûen szeretnének biztonságban élni, ehhez kell nekik egy útlevél, és kell nekik idônként elsôsorban kulturális oktatási nevelési segítség" - mondta a legnagyobb ellenzéki párt vezetôje a Duna Televízió mûsorában.

Orbán Viktor közlése szerint a státustörvény keretében most 6-7 milliárd forintot költ Magyarország a határon túli magyarok támogatására, és szerinte ennél biztosan nem kerülne többe semmilyen kettôs állampolgársághoz rendelt jogosítvány.

Hangsúlyozta: a határon túli magyarok az utóbbi években sem tehertételt jelentettek az ország számára, sôt, ha megnéznék mennyi bevételt és mennyi kiadást hoztak, akkor a mérleg pozitív lenne.

Véleménye szerint a kormányzat kettôs állampolgársággal kapcsolatos számításai "minden alapot nélkülöznek".

Véleménye szerint, ha sikeres a népszavazás és az igen lesz többségben, akkor a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) újra össze kell hívni, és a határon túli magyarokat is be kell vonni abba a döntésbe, milyen jogosítványokat és kötelezettségek járjanak a kettôs állampolgársággal.

Orbán Viktor arra a kérdésre válaszolva, miért nem támogatták a kettôs állampolgárságot, amikor kormányon voltak, elmondta: 1999-es Máért-en rangsorolták a teendôket, és úgy döntöttek, hogy elsô helyre a státustörvény megalkotását kell tenni. A Fidesz elnöke szerint azóta a helyzet annyiban változott, hogy az MSZP kormányra kerülve "megcsonkította" a törvényt, valamint "a kettôs állampolgárság iránti állampolgári igény elérte azt a szintet, hogy több mint kettôszázezren aláírták a népszavazási kezdeményezés aláírásgyûjtô íveit".

(MTI) Óvni kell a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), mert ez a szervezet egyszerre politikai, pártszerû szövetség és a magyar nemzeti érdek érvényesítésének legfôbb letéteményese - mondta Dávid Ibolya, az MDF elnöke az Erdélyi Riport legfrissebb számában megjelent interjújában.

A nagyváradi hetilap abból az alkalomból készített interjút a magyarországi politikussal, hogy vasárnap Nagyváradon tartott lakossági fórumot. Dávid Ibolya elmondta: mostani utazására a kettôs állampolgárság adott okot, ami egybeesik az RMDSZ kampányával, hiszen az RMDSZ azoknak az álláspontját képviseli, akik határon túli magyarként érzik és értik, mit jelenthet a kettôs állampolgárság.

Az MDF elnöke szerint a magyarországi döntéshozóknak nem szabadna kikerülniük a kettôs állampolgárság problémáját, hanem inkább azon kellene gondolkodniuk, hogyan lehetne megoldani a XX. század által okozott, még begyógyítható sebeket.

Dávid Ibolya a nagyváradi fórumot felidézve utalt Antall József egykori magyar miniszterelnök egy mondatára, amely szerint az anyaországiak nem dönthetnek úgy a határon túli kérdésben, hogy ne egyeztessenek éppen a határon túliakkal.

Persze nem lehet egymillió 600 ezer emberrel egyeztetni - tette hozzá a politikus, aki emiatt valóságos csodának nevezte, amit az RMDSZ tesz. Emlékeztetett arra, hogy e szövetségnek egyszerre kell biztosítania az érdekérvényesítést a román parlamentben és az önkormányzatokban. Ez a legfontosabb eszköze annak, hogy legyen érdekérvényesítés a falvakban, az iskolákban, az egyházi javak visszajuttatásában, az európai parlamenti képviseletben és sok minden másban. Ezért kell óvni azt a szervezetet, amely egyszerre próbál eleget tenni ezeknek a kötelezettségeknek - fejtette ki Dávid Ibolya.

Románia karnyújtásnyira van az Európai Uniós csatlakozástól. "Ebben az utolsó folyamatban pedig a lámpás szerepét tölti be az RMDSZ" - mondja Dávid Ibolya, aki úgy véli, hogy az anyaországi magyaroknak a határon túlra tekintve most az a legfôbb érdekük, hogy segítsék Románia európai integrációját. A határok nélküli Európában talán helyreállhat az a gazdasági, kereskedelmi, kulturális közösség, amelyrôl olyan régtôl álmodozunk és amely meg fogja gyorsítani a régiós kapcsolatokon keresztül azt a szerves együttmûködést, ami az Erdély és az anyaországi közötti kapcsolatot kell jellemezze - fejtette ki az MDF elnöke, hozzáfûzve: "Ebben a folyamatban, akár a nemzeti érdekérvényesítést, akár a politikai érdekérvényesítést tekintem, zászlóvivô szerepe elvitathatatlan az RMDSZ- nek".

Tegnap délben sajtótájékoztatón jelentette be Emil Constantinescu volt államfô, az Actiunea Populara elnöke, hogy azért jött Vásárhelyre, hogy "bevessen egy kihívást".

Ez szerinte azt jelenti, hogy bármelyik pártra leadott szavazatok "elveszett" szavazatokká válnak, mert csak egy nagyobb és egy kisebb rossz közül választanak a szavazók. Mert egy oligarchikus, maffióta rendszer részei mindannyian. Ezzel szemben az AP a kereszténydemokrácia megtestesítôje, vagyis a "jó". Úgy véli, nemcsak nekik lenne esély, ha rájuk szavaznának az emberek, de egész Románia számára az lenne. És aki nem érti ezt meg, "késôbb ne sírjon, ha nem lesz jó".

Smaranda Enache alelnök bejelentette, hogy, bár a programjukban a Sapientia "építôtelepén" tett látogatás is szerepelt, Hollanda Dénes dékán az utolsó pillanatban, rektori utasításra visszamondta, pedig, mint mondta,Constantinescu csak azt szerette volna megnézni, miként állnak a munkálatokkal, és finanszírozási partnerséget akart felajánlani.

Újságírói kérdésre válaszolva Emil Constantinescu határozottan tagadta, hogy valaha is a tiszta magyar intézmény megteremtése, vagy akár a Babes-Bolyai karainak szétválasztása ellen lett volna. "Fekete hazugságnak" nevezte az állítást, "amelyet az RMDSZ talált ki", ugyanis, elnöksége idején, "ô volt a magyar nyelvû oktatás fô támogatója, mindenki más ellenében".

Ezek után egész sor olyan vádat és jelzôt fogalmazott meg az RMDSZ-szel szemben, amelyeken még a sokat próbált újságírók is csodálkoztak.

Ezenkívül egyetlen szót sem szólt az autonómiáról, bár köztudott, hogy az Actinea Populara Maros megyei képviselôlistáján kizárólag magyarok vannak.

November 28. - hiszem és vallom - a magyar nemzetnek oly jeles napja lesz, mint volt 1848. március 15. vagy 1956. október 23. Senki otthon ne maradjon, nincs jogunk sehonnai, hitvány embernek lenni. Aki nem vállalja fel az erdélyi magyarság ügyét, nem találja meg helyét az RMDSZ ernyôje alatt, annak nem lesz joga se beszélni, se bírálni. November 28-án gyermekeinkért, unokáinkért tegyük meg a kötelességünket.

A fentieket Bartha József református lelkész mondta Markó Béla székelyföldi kampánykörútja utolsó állomásán, Holtmaroson. De ugyanezt az üzenetet tolmácsolták vasárnap Marosszentgyörgyön, Gernyeszegen, Vajdaszentiványon, Szászrégenben, Marosfelfaluban, Marosmagyarón.

Kiteszünk magunkért

A karaván elsô állomásán, Marosszentgyörgyön a polgármester és a legfiatalabb helyi tanácsos üdvözölte az RMDSZ államelnök- jelöltjét, a képviselô- és szenátorjelölteket. Kijelentette: Rajtunk ne múljon, vasárnap kiteszünk magunkért. "Nálunk nincsenek tömörülések, erôs, érett magyarsága van Marosszentgyörgynek."

Gernyeszeg határában lovas kocsira ültették az elnökjelöltet, a zsúfolásig telt kultúrotthonban a választók kérdéseket intéztek a jelöltekhez, felleltározták a legégetôbb problémákat, majd fergeteges cigánytánccal és magyar tánccal búcsúztatták a karavánt, amely, miután ellátogatott a Teleki-kastélyba, tovább indult Vajdaszentiványra.

Erzsi, Biri, Sári

Vajdaszentiványon a "javával" kezdték. A hagyományôrzô gyermektánccsoport, fiatal népi táncosok ropták a tüzes táncot, majd a polgármester elmondta, hogy a vajdaszentiványiak sikeres önkormányzati választásokat tudnak maguk mögött, ugyanilyen sikerre számítanak a parlamenti választások során is. Az ebédnél a cigány az elnökjelölt fülébe húzta a muzsikát, s a társaság együtt énekelte, hogy Erzsi, Biri, Sári...

Tanuljunk a szászrégeniektôl

Markó Béla Szászrégenbe "tanulni" ment. Tanulni, hogyan gyôzhet az RMDSZ programja egy olyan helységben, ahol a magyarság kisebbségben van. A polgármester és az RMDSZ elnöke a város határában várta kaláccsal, borral és muzsikával, és "megtáncoltatták" az elnökjelöltet. A polgármesteri hivatalban az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy az MPSZ hatása a Székelyföldön érzôdik, az emberek azonban bölcsek, megértették, hogy akik az Actiunea Populara vagy a România Mare listáin indulnak, azoknak egyetlen célja az RMDSZ gyengítése. A kettôs állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán Markó kijelentette: elítéli a magyar kormánynak a romániai és a magyarországi magyarságot szembeállító kampányát.

Nekünk koszorúként kell megmaradnunk

A felfalusi RMDSZ elnöke hagymakoszorúval ajándékozta meg az elnökjelöltet, hogy "olyan legyen, mint a hagyma, amely a legrosszabb földben is megél, néha csípôs, néha lágy, néha erôs".

"Egy koszorú hagyma külön-külön sok hagyma, attól lesz koszorú, hogy a hagymaszárral összefûzik. Mégis óriási a különbség a hagyma és a koszorú között. Nekünk koszorúként kell megmaradnunk, a szárat kell megôriznünk, mert koszorúként milliószor többet érünk. November 28-án legyünk koszorú, egyetlen hagyma ne hiányozzon", mondta az RMDSZ elnöke.

Mielôtt a magyarói polgármesteri hivatalba ért volna, az RMDSZ-karaván megállt Marosvécsen. Markó Béla koszorút helyezett el Kemény János és Wass Albert sírjánál, valamint a Kós Károly tervezte Helikon-asztalnál.

A körút utolsó állomásán, Holtmaroson több mint száz "kicsi zászló" mutatta, Markó szavaival, hogy "erôs közösségben zárjuk a székelyföldi kampánykörutat". Az elnökjelölt az önbizalom, az erô, a jövôépítés üzenetét tapasztalta Udvarhelyszéken, Háromszéken, Csíkszéken, Gyergyószéken és végül Marosszéken is.

Hazaérkeztem

"A kampánykörúton hazaérkeztem, az elmúlt hetekben körbejártam Erdélyt" - mondta Markó Béla államelnökjelölt.

A körút minden állomásán átadott a helyieknek egy RMDSZ-lobogót és egy ernyôt. Kérte az embereket, vigyázzanak a lobogóra és vigyázzanak ezekre a színekre. Ugyanakkor kiemelte, hogy az ernyô szimbólum, hiszen másfél évtizeddel ezelôtt egy ernyôszervezet alatt indult az RMDSZ. Ma már tudjuk, jelentette ki, ez az út helyes volt, bár sok még a tennivaló, sok mindent megvalósítottunk. Ebben szerepe volt annak, hogy a közös ernyôt megôriztük. "Vannak, akik azt állítják, hogy ez az ernyô rongyos, kopott, nincs rá szükség, mert reggeltôl estig és estétôl reggelig süt a nap". Ez nem igaz, mondta, mert valóban sokat javult a (politikai) idôjárás, de korántsem változott meg annyira, hogy ne lenne szükség a közös ernyôre, amely alatt minden magyar elfér, de elférnek cigányok és románok is. Arra is felhívta a figyelmet: az RMDSZ az elnökjelölt- állítással azt akarta az idén is felmutatni, "nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy egy olyan országban éljünk, ahol magyar ember nem tölthet be bizonyos tisztségeket". Mint mondta, "80 éven keresztül kipróbáltuk, milyenek a román vezetôk. Jó lenne, és talán jót tenne, ha Románia is kipróbálná, milyen egy magyar vezetô".

Végül hangsúlyozta a közösségi felelôsség fontosságát és azt, hogy aki vasárnap elmegy szavazni, és a tulipánra üti a pecsétet, nemcsak önmagáról, minden magyar sorsáról, esélyeirôl dönt, de ugyanezt teszi az is, aki nem megy el vagy nem az RMDSZ-re szavaz.

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége az elnökség gyûlésén állást foglalt a november
28-i romániai parlamenti választások, valamint a december 5-i magyarországi népszavazás kérdésében.

Ami a romániai parlamenti és államelnöki választásokat illeti, arra buzdítjuk gyülekezeteink tagjait és hozzátartozóit, hogy vegyenek részt november 28-án a választásokon. Kérjük, hogy éljenek a választás jogával, és támogassák a magyar érdekképviseletet, hogy újra parlamenti képviselethez jusson. Népünk sokat szenvedett már a széthúzás és megosztottság miatt a történelme folyamán, és ezért elmarasztalunk minden próbálkozást, ami megbontja népünk egységét, és veszélybe sodorja parlamenti képviselethez jutását.

Ami a kettôs állampolgárságról szóló népszavazást illeti, arra buzdítjuk magyarországi testvéreinket, hogy járuljanak hozzá "igen" szavazatukkal ahhoz, hogy e jogot a határon túl élô magyarok is megkaphassák.

Nem tartjuk helyesnek ez össznemzeti ügyet alárendelni pártérdekeknek vagy költségvetési számításoknak. Abban a reményben vagyunk, hogy a népszavazást követôen Magyarország parlamentje olyan törvényt dolgoz majd ki, ami nem a kivándorlásra, hanem az otthon maradásra ösztönzi majd fiataljainkat.

Kolozsvár, 2004. november 20.

Borzási István elnök

Gergely István fôtitkár

Ma az RMDSZ-karaván elsô állomása Cserefalva (16) órától, majd Kisgörgény 17 órától. Az itteni választók Szakács János szenátorjelölttel találkozhatnak. Ugyancsak 17 órától még három lakossági fórumra kerül sor.

Székelyvajában Csata Edit képviselôjelölt lesz jelen.

Ákosfalván Kelemen Atilla képviselôjelölt várja mind az ákosfalvi, mind pedig a nyárádszentbenedeki lakosokat.

Backamadarasra Borbély László képviselôjelölt látogat el, számítva a szentgericeiek jelenlétére is.

A központi rendezvényen Harasztkeréken, a 19 órakor kezdôdô lakossági fórumon részt vesznek Szakács János szenátorjelölt, Borbély László, Csata Edit és Kelemen Atilla képviselôjelöltek. A fórumot követôen fellép Bodoni Ildikó népdalénekes és a Madártej kabarétársulat.

19 órától tartanak lakossági fórumot a marosszentkirályiak is. A református egyházközség gyülekezeti termében szervezett találkozón Dávid Csaba képviselôjelölttel találkozhatnak az érdeklôdôk.

Ugyancsak kedden 19 órától nyugdíjasestet szerveznek Szovátán, a kultúrotthonban. A rendezvényen jelen lesznek Kerekes Károly és Benedek Imre képviselôjelöltek, fellép a Maros mûvészegyüttes tánccsoportja.

Marosvásárhelyen

Frunda György szenátorjelölt, Maros megyei vállalkozók meghívására, 19 órától a Rotary Klub vendége.

A Bernády Házban délután 5 órától dr. Benedek Imre képviselôjelölt tart egészségügyi fórumot.

Cristian Diaconescu igazságügyi miniszter jelenlétében tegnap felavatták a Maros Megyei Kereskedelmi Törvényszéket. Az új székhely ideiglenes, a táblabíróság épületében kijelölt irodahelyiségek felújítása után a kereskedelmi törvényszék még egyszer költözni fog.

Cristian Diaconescu igazságügyi miniszter és Floarea Grosu, a Marosvásárhelyi Táblabíróság elnöke közös sajtótájékoztatón hangsúlyozták a kereskedelmi törvényszék létrehozásának szükségességét. A szakosodott törvényszéki részlegek létesítése a jogi rendszer reformjának szerves része - jelentette ki a miniszter. Floarea Grosu szerint a kereskedelmi jellegû peres ügyek nagy száma indokolta elsôsorban a kereskedelmi törvényszék megalakítását, hiszen míg országos szinten átlagosan 307 ilyen ügy jut egy bíróra, Maros megyében ez a szám 328.

A Maros Megyei Kereskedelmi Törvényszék országos szinten a harmadik szakosodott intézmény, amelyet létrehoztak. A jelenlegi székhely (a volt telekkönyvi hivatal felújított irodáiban mûködik) ideiglenes, mindaddig itt fog mûködni az intézmény, míg a táblabíróság épülete 2. emeleti szárnyának renoválása megtörténik. Az igazságügyi miniszter szerint 1,5 milliárd lejbe kerülnek a munkálatok, és egyelôre nem lehet tudni, mikorra készülnek el az átalakításokkal.

A kereskedelmi részlegnél (immár törvényszéknél) több mint 2000 peres ügyben és megközelítôleg 500 csôdeljárási ügyben kell bíráskodnia annak a 8 bírónak, akiket tegnaptól erre a részlegre helyeztek át. A kereskedelmi törvényszék ideiglenes, 2 hónapra kinevezett elnöke Marinel Santa bíró. A telekkönyvi hivatal sorsáról annyit, hogy ez a tevékenység átkerült a Megyei Kataszteri Hivatalhoz. Bár egyelôre a telekkönyvi hivatalt is ideiglenesen a megyei törvényszék épületének néhány irodájába költöztették, várhatóan hamarosan ismét helyet változtat. A hírek ezzel kapcsolatban ellentmondásosak, a legvalószínûbb változat szerint a Petôfi téri katonai központba teszi át székhelyét a teljes kataszteri hivatal.

A Népújság kérdésére, hogy legutóbbi marosvásárhelyi látogatása óta, melyen kijelentette, hogy az Erdôszentgyörgyön létrehozandó bíróság ügyét "elemzés" alá vetik, történt-e elôrelépés az ügyben, Cristian Diaconescu miniszter kijelentette: a bíróságok létesítése immár a Magisztrátusok Legfelsôbb Tanácsa hatáskörébe tartozik, de elvileg csakis akkor hozható létre egy bíróság, ha egy másikat megszüntetnek. "Országos szinten legalább 8 olyan bíróság van, amelyek tevékenysége nem indolkolja mûködtetésüket. Maros megyében is meglehetôsen sok bíróság mûködik. A Magisztrátusok Legfelsôbb Tanácsa fog dönteni a választások után az erdôszentgyörgyi bíróság ügyében" - közölte.

A miniszter a tegnap az Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégiumban szervezett ünnepségre is ellátogatott.

A múlt héten a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatalban felvételi beszélgetést szerveztek, melynek célja ápolók alkalmazása az otthoni betegellátás megszervezésére. Az interjúra jelentkezettek közül senki sem rendelkezett szakképesítéssel. Mivel a községben sok idôs, magára maradt személy él, aki otthoni betegápolásra szorul, a hivatal egy szociális munkást alkalmazott december elsejétôl. Tovább keresik a szakképesítéssel rendelkezôket. Az ápolók feladata felmérni a helyzetet, felkeresni az idôs, beteg embereket, akik otthoni ellátásra szorulnak. A szociális gondozók bérét a helyi polgármesteri hivatal fizeti, míg a továbbképzôket a Caritas Alapítvány biztosítja.

Jegyzet

A kijelentés a vasárnap délután 3 órakor a Tudor lakónegyed - megyei kórház útvonalon közlekedô maxitaxi sofôrétôl származik. Azaz a barátjától.

Történt ugyanis, hogy több középkorú személy foglalt helyet a MS-07-MTS forgalmi rendszámú, oldalszámot nem tartalmazó kisbuszon. Kétségtelenül valahova igyekeztek, amely nem tûrt késést. A volánnál fiatal férfi, mögötte, az ülésen vele egyidôsforma fiú. Fesztelenül csevegtek. A Pandúrok útjára kanyarodott a maxitaxi. Az ABC üzletház elôtt lassított, s a sofôr felállt. Helyére barátja ült.

- Tényleg kellemes meleget áraszt az ülés - bólintott az a "próba" után. Az emberek felmordultak. "Sietünk, ne játszadozzanak a mi pénzünkön" - szóltak rá a fiúkra. Azok azonban nem zavartatták magukat. "Program szerint közlekedem, s azt nem lépem túl" - feleselt a sofôr. A másik fékezett. "Ha nem tetszik, szálljon le. Na leszáll már?!"- pofázott rá a szüleivel egykorú emberekre, akik viszont fizettek ezért a szolgáltatásért. "Gúnyt ûznek velünk a saját pénzünkön" - méltatlankodtak azok, ám most is teljesen fölöslegesen. A fiúk tovább szórakoztak. Idôközben több utast felvettek, zömük a megállók közötti szakaszon intette megállásra a jármûvet. A következô megálló üres. Van viszont leszálló, fiatal lány. Csak úgy, heccbôl, a még mindig másodpilóta szerepet betöltô sofôr gombnyomással lezárja az ajtót. Talán így próbál udvarolni? Elvégre idôben van, nem lépi túl a ciklogramot.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal keretében mûködik a marosvásárhelyi közszállítás ellenôrzéséért és egybehangolásáért felelô szolgálat. Feladata a civilizált személyszállítás megteremtése, biztosítása, az önkényeskedô jármûvezetôk kiszûrése és felelôsségre vonása. Megnyugvást jelentene a közszállításért jó árat fizetô polgároknak, ha a fenti és az ehhez hasonló esetek is górcsô alá kerülnének.

- Az RMDSZ vállalta azt, hogy megteremti Székelyföld autonómiáját, de ennek megvalósításához nem elég a politikusainak elszántsága, felkészültsége: az egész székelység, az egész magyarság egységes akarata szükséges - hangsúlyozta négynapos székelyföldi körútja során Markó Béla.

Az RMDSZ államfôjelöltje mintegy 8 megyét érintô, többhetes kampánykörútját folytatva november 18. és 21. között mintegy 37 Hargita, Kovászna és Maros megyei települést látogatott meg. Az államfôjelöltet Takács Csaba ügyvezetô elnök, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója és Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök kísérte el. A körút elsô napján az RMDSZ vezetôi Bözödújfalu, Kôrispatak, Etéd, Gagy, Szentábrahám, Keresztúr, Betfalva, Nagygalambfalva, Bögöz, Felsôboldogfalva, Székelyudvarhely magyarságával találkoztak. A találkozókon jelen volt Verestóy Attila és Sógor Csaba Hargita megyei szenátor-, valamint Antal István, Asztalos Ferenc, Kelemen Hunor, Garda Dezsô és Korodi Attila képviselôjelölt is.

A székelyföldi településeken is mindenhol a polgármesterek, a történelmi egyházak helyi képviselôi, valamint népi táncosok mellett több százan, RMDSZ-zászlókkal, virággal és hagyományos jókívánságokkal fogadták az RMDSZ-karavánt. Az RMDSZ elnöke minden meglátogatott településen átadta a magyarság egységét, összefogását jelképezô RMDSZ-ernyôt.

- Ma is többen azt próbálják elhitetni, hogy az RMDSZ ernyôje szakadozott, lyukas, mi több, már nincs is szükség az ernyôre, mert Erdélyben már egyfolytában süt a nap. Ez nem így van: bár sokat javult az idô, ma is nagy szükségünk van az egységre, a közös ernyô védelmére. Aki nem hajlandó beállni, aki eldobja az összefogás ernyôjét, az az egész közösséget fosztja meg az egység erejétôl - szögezte le Markó Béla.

A körút Bözödújfaluban kezdôdött, ahol az RMDSZ vezetôi megkoszorúzták a kommunizmus utolsó éveiben felszámolt magyar települést idézô emlékmûvet. Kôrispatakon közel 300-an várták az RMDSZ képviselôit, akik a lakossági találkozó után megtekintették a település nevezetességének számító szalmakalap-múzeumot. Szentábrahámon RMDSZ-zászlós székely lovasok várták a karavánt. Az RMDSZ üzenete: Székelyföld, Erdély fellendítése - hangsúlyozták a szövetség vezetôi a Székelykeresztúron tartott választási fórumon. A székelység a történelem folyamán számtalanszor bebizonyította, hogy nehéz idôkben mindig össze tudott fogni, tudott szolidárisan cselekedni. Ma is ezt kell tennünk: erôs, befolyásos parlamenti képviseletre van szükségünk ahhoz, hogy a csatlakozás nyertesévé tegyük a magyarságot - mutatott rá a szövetségi elnök.

Markó Béla Keresztúron látogatást tett az Orbán Balázs és Zeyk Domokos Általános Iskolákban, majd megbeszélést folytatott a római katolikus, református és unitárius egyházak képviselôivel. Minden magyar felelôs minden magyarért - hangsúlyozta az elnök az összefogásra szólító üzenetét Székelyudvarhelyen tartott választási rendezvényen. Csütörtök este zsúfolásig megtelt a udvarhelyi kultúrház. - Nekünk nem fél Székelyudvarhely, hanem egész Székelyudvarhely, nem fél Székelyföld, hanem egész Székelyföld támogatására van szükségünk - fogalmazott a szövetségi elnök. November 28-án Romániában is népszavazás lesz: szavazunk a kettôs állampolgárságról, az autonómiáról, de a saját sorsunkról, jövônkrôl is. Beszédében az RMDSZ államelnök-jelöltje leszögezte, azok, aki román párt listáin jelöltetik magukat, nem tesznek egyebet, mint az egységes magyar érdekképviseletet veszélyeztetik. Arra emlékeztetett, hogy az Actiunea Populara párt vezetôje az az Emil Constantinescu, aki államelnökként elszabotálta a magyar állami egyetem létrehozását, az erdélyi ingatlanok visszaszolgáltatását, és mindvégig élesen ellenezte az egyházi ingatlanok és a közbirtokossági erdôk visszaszolgáltatását, valamint a kolozsvári magyar fôkonzulátus megnyitását.

Kovászna megyében az RMDSZ vezetôi Vargyas Barót, Bölön, Hídvég, Kovászna, Nagyborosnyó és Sepsiszentgyörgy magyarságát keresték fel. A körúton az RMDSZ országos vezetôi mellett részt vett Birtalan József, a Köztisztviselôk Ügynökségének alelnöke, Puskás Bálint, Németh Csaba Kovászna megyei szenátor-, illetve Antal Árpád András, Tamás Sándor, Márton Árpád képviselôjelöltek, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Albert Álmos, az RMDSZ háromszéki és Baka Mátyás felsô-háromszéki szervezetének elnöke is. A szövetségi elnök a találkozókon hangsúlyozta, aki az RMDSZ-re szavaz, az Kovászna megyében is egy szakmailag felkészült, a közösség iránt elkötelezett, egységes csapatra adja voksát. Támogassák mindannyian az RMDSZ képviselô- és szenátorjelöltjeit, és támogassák az RMDSZ államelnök-jelöltjét, hiszen ezáltal azt üzenjük: nem fogadjuk el azt, hogy egy olyan országban éljünk, amelyben egy magyar nemzetiségû polgár nem vállalhat bármilyen állami tisztséget. Kilencven évig románok vezettek minket, és látjuk, milyen eredménnyel. Itt az ideje, hogy mindez megforduljon - szögezte le Markó. Hídvégen az RMDSZ elnöke és a szövetség Kovászna megyei vezetôi ünnepélyesen átadták a település elsô magyar polgármesterének az RMDSZ támogatásával beindított új magyar iskola kétnyelvû névtábláját.

A találkozókon Markó nagy hangsúllyal beszélt a térség súlyos szociális és gazdasági gondjairól. Markó elmondta, az RMDSZ elérte, hogy duplájára növeljék a mezôgazdasági nyugdíjakat, de mindez így is kevés, ezért az RMDSZ a további növelést szorgalmazza majd. - Az a feladatunk, hogy tôkét, gazdaságot, munkahelyeket hozzunk Erdôvidékre, Székelyföldre - szögezte le.

Csík- és Gyergyószéken is fokozott érdeklôdés övezte az RMDSZ kampánykaravánjának érkezését. Az RMDSZ-vezetôk szombaton Dánfalva, Gyergyószentmiklós, Tekerôpatak, Kilyénfalva, Újfalu, Csomafalva, Alfalu, majd Szárhegy településeket keresték fel. A télies, hideg idô ellenére mindenhol több százan fogadták az RMDSZ politikusait, sok helyen szûknek bizonyultak a mûvelôdési otthonok. A program Csíkszeredában kezdôdött, ahol az RMDSZ-politikusok civil konferencián vettek részt, ezt követôen a szövetségi elnök megkoszorúzta a helyi Ady Endre Mûvészeti Iskola udvarán lévô Ady-emlékmûvet, majd Csíkrákoson felavatta a magánvállalkozásból épült korszerû hús- és tejfeldolgozó üzemet. Gyergyószentmiklóson a helyi hagyományôrzôk lovas huszárjai fogadták az RMDSZ-karavánt, Gyergyóújfaluban pedig két esküvôre is ellátogattak. Markó Béla sok sikert kívánt a frissen egybekelt fiataloknak és megerôsítette: az RMDSZ a jövôben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok itthon teremthessenek maguknak biztos megélhetést. Gyergyóalfaluban citerás hagyományôrzôk és népi táncosok mûsora tette hangulatossá a sikeres találkozót.

- Minden magyar felelôs minden magyarért. Csíkszereda felelôs Szatmárnémetiért, Vajdahunyad Gyergyószentmiklósért, és minden magyar minden magyarért. Vannak vitáink, hiszen sokfélék vagyunk, de a döntô történelmi pillanatokban mindannyian felelôsek vagyunk egymásért - jelentette ki az elnök a zsúfolásig megtelt csíkszeredai kultúrházban tartott rendezvényen.

A szövetség vezetôi vasárnap Maros megyében folytatták a körutat, mely során Marosszentgyörgyön Gernyeszegen, Vajdaszentiványon, Szászrégenben, Marosfelfaluban, Magyarón és Holtmaroson találkoztak a helyi magyarsággal. Az államelnökjelöltet Frunda György szenátorjelölt, Kerekes Károly, Borbély László, dr. Kelemen Atilla, dr. Benedek Imre képviselôjelöltek, valamint megyei és helyi és önkormányzati képviselôk kísérték el a körúton. "Járt utat a járatlanért el ne hagyd" - figyelmeztetett Markó Béla. Erdélyben nem a magyar-magyar vita a legfontosabb, hanem az, hogy a román többséggel szemben érvényesítsük akaratunkat - mutatott rá a szövetségi elnök a nagy sikerû kampányrendezvényeken. Gernyeszeg határában lovas fogattal várták az elnökjelöltet, a karavánt Szászrégenben magyar lovasok vezették a polgármesteri hivatalhoz, ahol az RMDSZ vezetôi városi és megyei tanácsosokkal, valamint a sajtó képviselôivel találkoztak. A körút során az RMDSZ vezetôi megtekintették a nagymúltú, patinás gernyeszegi és marosvécsi kastélyokat is.

Az RMDSZ-nek Maros megyében is rendkívül felkészült, a közösség iránt elkötelezett képviselô- és szenátorjelöltjei vannak, akik hatékonyan és eredményesen képviselik majd a Maros megyei és az erdélyi magyarság ügyét a parlamentben - mutatott rá a szövetségi elnök a Magyarón és Holtmaroson tartott, több száz résztvevôvel zajló, sikeres rendezvényen.

A felkeresett települések polgármesterei egyaránt történelminek nevezték a november 28-i választásokat, és megerôsítették, a magyar közösségnek és a helyi önkormányza- toknak egyaránt alapvetô érdekük, hogy az RMDSZ-nek erôs parlamenti képviselete legyen.

Érdekvédelmi szövetségünk - az RMDSZ - mostani választási hadjárata minden eddiginél dinamikusabb és tartalmasabb. Parlamenti jelöltjeinek retorikája nem a szokványos ígérgetések ügetôversenye. Aki figyelmesen hallgatta Markó Béla sorsproblémás tartalmi és nyelvi gazdagságban fogant beszédeit: meggyôzôdhetett szövetségünk történelmi felelôsségérzetének komolyságáról. Vallani és vállalni, fáradatlan küzdelemben véghez vinni: ez a közösségi megmérettetés módja: így válik világossá, hol az ésszerûség és hol fenyeget a fellegjárás roppant szakadéka. Hiszen látható, tapasztalható, a mostani választások folyamatában aggasztó veszélyek tûntek föl. Ami éveken át csoportküzdelmi csetepaté volt: súlyos kockázattá mordult. Platform- alternatívákból többféle ellentömörülés keletkezett, ezek szinte mindenike parlamenti székre vágyik, s van, amelyik román pártok adoptáltjaként indul, vagy - horribile dictu! - éppenséggel a magyarfaló Nagy-Románia Pártnak ajánlotta föl az RMDSZ-szel szemben radikalizált magyar mivoltát.

Az erdélyi magyarság józanságába vetett bizakodás mellett nem rémlátás arról is szólni, hogy parlamenti jelenlétünk kerülhet veszélybe. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy sovén-nacionalista erôk minden eddig kivívott alapvetô nemzetiségi jogunktól megfoszthatnak. Ahol eddig szövetségünk lehetett a mérleg nyelve, s ahol ezt a szerepet Corneliu Vadim Tudor pártja töltheti be: ott minket súlyos jogfosztások veszélye fenyeget. Föltéve, de nem megengedve, hogy a potenciális veszély valóra fordulhat, közel egy évszázados önvédelmi harcunk tapasztalataival kell fölvértezni magunk, ám lássák csak azt is lelki szemeink, hogy lészen bizony sírás és fogcsikorgatás. De hadd szóljon most újból hozzánk Bethlen Gábor, akitôl transzilván politika dolgában még mindig nem tanultunk eleget. Ezért is emelhetné most feddôleg felénk az ujját: Atyámfiai, erdélyi magyarok! Nem szeretném és nem bírhatom nézni a késôn könnyezô magyar szemeket!

S miért nem bírhatná? Legyen csak bátorságunk oda állni az ô két nagy szeme, busa feje, korán ôszült szakálla és szigora elé, hadd kérje számon rajtunk a követelményeit. Csak néhányat persze, megengedvén csekélységemnek a parafrazálást, ilyenformán:

Akire nemzeti közösségnek fontos ügyei bízattak: a talajmenti ködöknél járjon magasabban, de ha fellegjáróvá lesz, tanítsátok meg a földön gyalogolni.

Az magunk-között-való-veszekedéssel- a töröknek (és minden más ellenségünknek) nyitjuk az utat!

Aki maga személyinél, becsvágyainál egyebet nem lát: az minden veszélyt siketségre veszen. Ôrizkedjetek hát tôle!

Székelyföld az töröknek torkában vagyon, Székelyföld a románságnak torkába kerülhet. Étvágyát erre nézve régen megtanulhattátok.

Szemeteket mindig azon az egy bolondon tartsátok, aki követ az kútba be szokta volt hajítani.

Jól jegyezzétek meg: álompénzért a bírhatót nem adtam, nagy reményekben is óvatos maradtam, így nem csalatkoztam.

Ti, akik sokszôrû rókák között forgolódtok, vigyázzatok, mert sok mézes madzagot próbálnak a szájatokon átal vonni.

Ha nem tanuljátok meg, hogy minden tetteiteket az Idônek alkalmatosságához szabjátok, bizony nagy kárát valljátok. Hanyatthomlok eshetünk így saját veszedelmünkbe.

Kifordított lelkekkel, akik nincsenek egységben, magunk javára nem megyünk, sôt mindenünket in periculo taszítjuk.

Ha közületek bárki úgy gondolja, hogy Isten lámpást tart neki fentrûl az égbôl: hideg vízzel öntsétek nyakon, hogy kijózanodjék.

Egyebekben is Transsylvania törvénye, hogy országunkban nem a kéz, de mindenekelôtt a fej legyen fegyveres.

Üres fejekben érik a kudarc, s majd azután a sírás-rívás. Ezért nem szeretem és nem bírhatom nézni a késôn könnyezô magyar szemeket.

Föltéve, de nem megengedve, hogy némely kifordított lelkeink, bemaszlagolt, avagy mézesmadzagot atyánkfiainak rossz irányba csángálása miatt nem érjük el az ötszázalékos parlamenti küszöböt, nagyságos Fejedelem urunk fenti intelmeit utólag olvasni: esô után köpenyeg.

Én abban bízom persze, hogy ha van sajátos transzilván lelki vonás és észjárás, abban - századok önvédelmi szellemének hervadatlansága is élô-eleven örökség.

Ankét

Nemrégiben országos tanácskozást tartottak a tüdôgyógyászok Marosvásárhelyen. A meghívóban az áll, hogy az esemény alkalmával a Marosvásárhelyi Tüdôklinika fennállásának 50. évfordulóját is megünneplik. Az egészségügyi intézmény történetét ismerô személyek, valamint a marosvásárhelyi magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzés történetérôl összeállított kötet tanulsága szerint azonban csúsztatásról van szó. Dr. Jozefovics Ferenc a klinika történetérôl írt beszámolója szerint "a Tüdôklinika alapításának ideje egybeesik az egyetemnek Kolozsvárról Marosvásárhelyre való költöztetésével", ami 1945-ben történt, s így a jövô esztendôben valójában az alapítás 60. évfordulójáról lehet emlékezni.

A klinika múltjáról és egyben saját pályájáról dr. Nagy Attila nyugalmazott tüdôgyógyász fôorvost kérdeztük, aki az OGYE elsô marosvásárhelyi évfolyamának végzôseként, orvosként és késôbb a klinika vezetôjeként valamint a diszciplína elôadójaként (óraadó minôségben) tanúja volt a marosvásárhelyi tüdôgyógyászat kibontakozásának és hanyatlásának is. Véleménye szerint a ma ott dolgozó orvosok valójában dr. Barbu Zeno professzor mûködésétôl számítják a klinika alapítását - ami nem felel meg a valóságnak.

- Hogyan, mikor jött létre Marosvásárhelyen a tüdôgyógyászat?

- 1945-ben, a Bolyai Egyetem orvosi karának Kolozsvárról városunkba költöztekor a Belgyógyászati Klinka (vezetô Láng István professzor) alegységeként a Fertôzô Betegségek Klinikájának Dózsa György utcai épületében kezdte el mûködését. Vezetôje Váradi Gábor (1945-48) volt. Állandó munkatársa kezdetben Szabó Ida doktornô, 1946-tól Ferenczi Gabriella és Vojth Béla. Váradi Gábor távozása (1948) után Grépály Andrást - a Haynal- klinika neveltjét - bízták meg a vezetéssel, adjunktusi státusban.

- Mikor költözött mai helyére a klinika?

- 1950-ben. Az épület 1904-bôl való, évekig árvaház volt, az egyetem létrejöttekor gyermekklinka. A tüdôgyógyászat itt jobb körülmények közé jutott, felszereltsége gyarapodott, javult a betegellátás és az oktatás színvonala. Bôvült az orvosi gárda, elôbb két gyakornokkal, késôbb ott maradtak az addig internként dolgozó végzett diákok. A tüdôosztály önálló klinikává vált, akárcsak a Fertôzô Betegségek Klinikája, amely addig a belklinika alosztályaként mûködött.

A politika azonban hamar felkavarta a kedélyeket. Hogy az algyógyi szanatórium igazgatójának, Barbu Zenónak itt helyet biztosítsanak, Grépály Andrást kuláknak nyilvánították (többgyermekes földmûvelô családból származott, és köztudott, hogy a székelyeknél az a gyerek, akibôl "tanult ember" lett, a birtokból nem részesült). Egy "kulák" pedig diákokat nem taníthatott. Kezébe nyomtak egy kinevezést az erdôszentgyörgyi tüdôgondozóba. Aztán mégis a gyermekklinikára került - gondolom azért, mert a tüdôklinikán már beindított egy gyerekosztályt. Az új helyen egy külön épületben levô osztályt hozott létre tbc-s csecsemôk és kisgyerekek részére. Hogy Barbu Zeno feleségének is helye legyen, Kaba Tibornak is távoznia kellett. Barbu Zenót pedig minden klinikai múlt nélkül egyenesen elôadótanárnak nevezték ki. Pályája késôbb mindenféle cím és érdemrend megszerzése után az akadémiai levelezô tagságig ívelt. Mint egy nyugdíjazása utáni interjúban mondja: "...segítséget - ha kértem - mindig kaptam a párttól, államtól, az egyetemtôl". A segítséget ki is használta: még egy emeletet és egy manzárdot húzatott a klinika épületére - így az ágyak száma 150-re emelkedhetett. Összehangolta a tüdôgondozó és a klinika munkáját, mikrofotóállomást szervezett meg - a mozgó mikrofotóval teljes lakosságszûrést végezhettünk. A szülészetekkel és a körzetekkel való kapcsolat révén pontos adataink voltak a város minden újszülöttének BCG-oltásáról és a tuberkulinpróbák eredményeirôl. Állandóan látogattuk a falusi és a városi körzeteket, hogy a klinikáról kikerült betegeinket tovább is szemmel tarthassuk. Ez volt az országban a tuberkulózis-hálózat hôskorszaka. Ezt a munkát a hatvanas években - a gyógyító munka mellett - már 18 szakképzett orvos végezte a klinikán és a tüdôgondozóban. Az összehangolt megelôzô és gyógyító tevékenység a beteglétszám látványos csökkenéséhez vezetett országszerte, de távolról sem állíthattuk, hogy "jól állunk", hiszen a tuberkulózis "felszámolásában" még mindig utolsók voltunk Európában (még akkor is, ha ezt tagadtuk)!

- Mikor kezdôdött el a tüdôgyógyászat hanyatlása?

- A ’70-es években kezdték el "nagyjaink" a statisztikák kozmetikázását, mégpedig olyan zajosan, hogy az állami szervek is elhitték, hogy nincs többé szükség az erôltetett menetre, fenntartani a költséges tbc-ellenes hálózatot, s elkezdték bezárni a szanatóriumokat, leépíteni a kórházi ágyakat, lelassult az orvosutánképzés. Sajnos, a statisztikák szépítésének egyik élharcosa volt Barbu professzor is. (Egy tudományos ülésen, amelyen jelen volt Daniello professzor, a hazai tüdôgyógyászat nesztora, Barbu professzor éppen velem olvastatta fel a tüdôgondozó betegeinek adatait. Daniello professzor a szünetben magához hívott, s figyelmeztetett, hogy "vigyázzunk az adatokra, mert ezeknek a hamisításoknak súlyos következményei lesznek".) Lettek is - ma már bevalljuk, hogy az utolsók vagyunk Európában.

Ami a mi klinikánkat illeti, az utóbbi jó két évtizedben elhalálozással, kiöregedéssel, elvándorlással szüntelen csökkent az orvosok száma, megszûnt teljes mértékben a prevenciós (megelôzô) munka, miközben szünetelt a szakorvos- képzés. Aztán 1990-ben négyen jöttek egyszerre, fiatalok, még szakképesítés nélkül. Akkor a régi gárdából már csak hárman dolgoztunk, és másfél év múlva nyugdíjba vonultunk mi is. Nem volt hol "inaskodjanak". Azóta még jöttek egynéhányan, akiknek most ôk a mestereik.

- Hogyan alakult dr. Nagy Attila pályája, miért választotta ezt a szakterületet, amely ma sem, és talán a múltban sem tartozott a legnépszerûbbek közé?

- Kérdése meglep, hisz úgy indult a beszélgetés, hogy a marosvásárhelyi tüdôklinika történetét vegyük számba. De talán az országban még élô orvosok közül én vagyok, aki a klinika életének leghosszabb idôszakára visszaemlékezhetem.

Kezdeném azzal: egyáltalán hogy lett belôlem orvos. A helyi Református Kollégiumba jártam iskolába, és valójában irodalmi pályára készültem. Akkoriban szinte teleírtam az Ifjú Erdélyt novellákkal. Féja Gézával, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel leveleztem, akik nem restelltek válaszolni. (Sajnos, amikor az egyetem elvégzése után a városból távoztam, a szüleim pedig Erdôszentgyörgyön laktak, a Vásárhelyen ismerôsöknél hagyott íróasztalomból a leveleket eltüzelték.) Bár Kolozsvárra készültem érettségi után felvételizni, apám ragaszkodott ahhoz, hogy a Marosvásárhelyre költöztetett orvosi egyetemet válasszam. Gond nélkül mentem el az írásbeli vizsgára, mivel meggyôzôdésem volt, hogy úgysem sikerül. De meglepetésemre, a ’45-46-os évfolyamra felvett 360 hallgató közé bekerültem én is. Kezdetben sokat kínlódtam a medicina bemagolni való leíró részével, de harmadévtôl, amikor már klinikára kerültünk, megszerettem. Ötöd- hatodéven intern gyakornok voltam a belgyógyászati klinikán. Kaptam valami kicsi fizetést, szüleimtôl nem akartam semmit elfogadni - ôk is szerényen éltek - gyengén kosztoztam, s megbetegedtem tuberkulózisban. Végzéskor légmellkezelés alatt álló beteg voltam, és az volt a kérésem: oda helyezzenek, ahol lehetôségem nyílik a gyógyulásra, és közben dolgozhatok is. Így kerültem a torjai tüdôszanatóriumba, amely akkor 300 ággyal és sebészeti osztállyal mûködött, s számomra kitûnô iskolát jelentett.

- Említette, hogy légmellel kezelték. Ez mit jelentett?

- Mivel akkor még nem voltak hatásos tbc-ellenes gyógyszerek, a beteg tüdô összeesését, s benne a kaverna becsukódását célzó beavatkozást használtak a tüdôgyógyászok világszerte. Ezt a két mellhártya közé beszúrt tûvel bevezetett levegô által képzett tasak térszûkítô hatásával értük el. Ha a tüdô nem esett össze a kívánt mértékben, mert a két mellhártya között itt-ott összenövések voltak, azokat elektrokauterrel leégettük. A rendkívüli figyelmet és türelmet igénylô, a mellkasfalon ejtett kis réseken bevezetett világítótest és kauter segítségével végzett (Jakobaeus-féle) mûtétet általában nem sebészek végezték. Lényegében a légmellhez hasonló hatást értek el az ún. nagysebészeti mûtétek is bordák eltávolításával, vagy mindkét mellhártya lefejtésével a mellkasfalról.

Visszatérve a pályafutásomra: Torjáról Bánffyhunyadra kerültem, ahol a kórházban néhány ágyat különítettek el tüdôbetegek számára. Mivel ott nem volt lehetôség a bevezetett légmellek kiegészítésére, gondoltam egy merészet, és felkerestem a kolozsvári tüdôklinka vezetôjét, Leon Daniello professzort (aki az elsô tüdôgyógyászati katedrát szervezte meg Romániában), s megkértem, engedje meg, hogy klinikáján végezhessem el betegeimen a Jakobaeus- mûtétet. Az elsôt végignézte Timoc tanárral együtt, s aztán már csak jeleznem kellett, mikor megyek, minden elô volt készítve. Sokat látott és tapasztalt orvosként ma a legmélyebb tisztelettel gondolok Daniello professzorra, aki egy fiatal, ismeretlen orvost a szárnyai alá engedett, hisz ennek a mûtétnek voltak néhol halálos áldozatai is. Késôbb az enyedi szanatóriumból rendszeresen bejártam minden hét szerdáján Kolozsvárra a professzori vizitekre, hogy megtanulhassak mindent, amit lehet. Három évig dolgoztam Enyeden, 1955 karácsonyán jöttem vissza Vásárhelyre, a belgyógyászati klinikára, Dóczy professzor hívására. "Beoltattam magam" ismét belgyógyászattal, s úgy mentem át a tüdôklinikára két év múlva. Az ottani munkáról már beszéltem, de megjegyezném, hogy 1962-ben a sok röntgenkezelés miatt sugárbetegséget kaptam. Hogy ne kelljen átvilágításokat végeznem, átmentem a Gyermekklinikára Grépály tanár mellé, ahol hat évet töltöttem. Szakmai pályafutásom egyik legszebb idôszaka volt. Igyekeztem mindent megtanulni, nemcsak a gyermektuberkulózisból, gyermekradiológiából, de a gyermekgyógyászat más területeirôl is. Hat év után visszakerültem a tüdôklinikára, ahol egy felnôttosztály vezetése mellett átvettem a gyermekosztályt is. Sok kalandozásomat tükrözik dolgozataim, közleményeim is, amelyek többségének tárgya interdiszciplináris.

1985-ben kerültem be az egyetemi oktatásba, miután Barbu professzor és adjunktusa, Jozefovics Ferenc is nyugdíjba vonult. Bancu Emilian rektor kért fel az elôadások megtartására mindkét nyelven. Hét évig tanítottam román nyelven is és 17 évig (nyugdíjazásom után is) magyarul. A jelenlegi iskolai évet már nem vállaltam, a magyar nyelvû oktatást Jánosi Edit fiatal tanársegéd vette át.

- Bár Nagy Attila pályaképéhez az is hozzátartozik, hogy Marosvásárhelyen megszervezte a magyar nyelvû egészségügyi asszisztensképzést, és igazgatta éveken át a fôiskolát, az idén lemondott. Miért?

- 12 évig vezettem az asszisztensképzôt, 341 jól felkészített szakember végzett nálunk, akikrôl eddig csak jót hallottam. A szívvel-lélekkel, önfeláldozással dolgozó tanári kar szellemet teremtett ebben az iskolában. Akkreditált és "reprezentatív" iskola lettünk. A jelenlegi püspökkel folytatott nívótlan vitába azonban beleuntam.

- Visszatérve a tüdôgyógyászathoz, a múlt ismeretében mi lenne a teendô a sokat hangoztatott tuberkulózis-prevenció terén?

- A jelenlegi körülmények között nem tudjuk, hogy hány beteg van az országban, mert a statisztikákban csak a már ismert, nagy többségükben panaszukkal orvoshoz fordulók szerepelnek, holott tudott dolog, hogy a tbc tünetmentes lehet egészen súlyos kórformák kialakulásáig. Ideális persze a lakosság teljes átszûrése lenne úgy, mint az 1950-es években. Erre ma gondolni sem lehet. Csak bizonyos "veszélyeztetett" csoportok szûrése folyik. Vissza kellene állítani és megerôsíteni a tébécéhálózatot. Az egyének számára marad az egészséges életmódra való törekvés, az egészségügyi szabályok betartása. De nem is múlik minden az egészségügyi intézményeken. A tuberkulózis szociális betegség.

Lejegyezte:

Bodolai Gyöngyi

Újabb letartóztatás a Megyei Közpénzügyi Igazgatóságon

A Megyei Út- és Hídügyi Igazgatóság vezérigazgatóját, Ioan Olteant csúszópénz elfogadásával vádolta a Korrupcióellenes Ügyészség. Az igazgató a Népújságnak elmondta, várhatóan ma szembesítik a feljelentôivel.

Ioan Oltean lapunknak elmondta, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség ügyészei múlt csütörtökön jelentek meg a cégnél, és bírósági végzés birtokában végeztek házkutatást. Pénzt kerestek valószínûleg, hiszen mint kiderült, csúszópénz elfogadásával vádolják az igazgatót. Ioan Oltean ellen két feljelentést tettek, a hírek szerint egyik feljelentô éppen egy volt alkalmazottja. - Múlt csütörtökön nyilatkozatokat adtam, az ügyészeknek pedig ismételten kijelentettem, hogy ártatlan vagyok. Ennek ellenére nyugodtan letartóztathattak volna, ám ez szerencsére nem történt meg. Pénteken reggel fél tíz órától délután 4 óráig tartott az ügyészségi kihallgatás, mígnem már kérnem kellett, hogy vagy tartóztassanak le, de egészségi állapotomra való tekintettel (cukorbeteg vagyok) engedjék, hogy étkezhessek. Az kihallgatásokra az ügyvédem jelenlétében került sor - mondta Ioan Oltean. Hozzátette, azt is kérte, hogy szembesítsék a feljelentôvel, amire valószínûleg ma kerül sor.

A vállalat székhelyén a korrupcióellenes ügyészek 1000 eurót találtak, de a pénzt az igazgató azzal magyarázza, hogy november elején Prágába készült, emiatt vett ki pénzt a bankból. - A pénzt abból a mintegy 100.000 dollár összegbôl vettem ki, amely 2 hektárnyi terület öt évvel ezelôtti értékesítésébôl származik. Ez bármikor leellenôrizhetô. Az igazgató az ügyészségi kihallgatásról bôvebben nem volt hajlandó beszámolni, hogy "ne veszélyeztesse a kivizsgálás menetét".

A családon belüli erôszak az élettárs, rokon vagy partner rendszeres bántalmazását jelenti. Az esetek 95%-ban férfi az elkövetô és nô az áldozat. Európában minden ötödik nô válik erôszak áldozatává. Minden országban, ahol tanulmányozták az otthoni erôszakot, a nôk 20-50 százaléka jelenlegi vagy korábbi partnereik által elkövetett fizikai bántalmazásról számolt be. A nôk 20-25 százaléka él át nemi erôszakot, illetve annak kísérletét valamikor élete során. A WHO (Világegészségügyi Szervezet) szerint a világon elkövetett nôk elleni bûncselekmények 50-70 százaléka otthoni erôszakból ered. Minden négy nôbôl egy élete során közeli hozzátartozója által elkövetett szexuális erôszak áldozatává válik.

A romániai nôk 29%-át bántalmazta már fizikailag a partnere, derül ki egy több nemzetközi szervezet által létrehozott tanulmányból. Ugyanakkor a romániai nôk 45%-a részesült már verbális bántalmazásban, 7%-ukat pedig szexuálisan is zaklatták. Európában a bántalmazott nôk aránya Romániában a legmagasabb.

A kapcsolaton belüli erôszaknak a szóbeli erôszaktól a szexuális erôszakig számos megnyilvánulási formája van. Az alábbiakban csupán a legjellegzetesebb példákat soroljuk fel.

Szóbeli erôszak: Ha valaki (rendszerint a férfi) bántalmazással, veréssel fenyegeti párját, ha azzal fenyegetôzik, hogy elviszi a gyerekeket, vagy hogy öngyilkosságot követ el, ha lekicsinyli, sértegeti a nôt, vagy gúnyolódik vele, ha nevetség tárgyává teszi (például külseje, vallása miatt).

Testi erôszak: Ha a férfi a nôt lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a nô haját húzza, ököllel veri, belerúg, megharapja, rázza, megégeti, fegyverrel (például késsel, nehéz tárgyakkal) fenyegeti vagy bántja a nôt.

Szexuális erôszak: Ha olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a nôt, amit az nem akar, ha a szexszel fájdalmat okoz neki, vagy megalázza; ha megerôszakolja, bántalmazza intim testrészeit.

Megfélemlítés: Ha tör-zúz, megrongálja a nô értéktárgyait, csapkod, fegyverrel rettegésben tartja, félelmet keltôen viselkedik (dühödten néz, üvölt), támadóan faggatózik.

Lelki erôszak: Letagad lényeges dolgokat, elzárkózik a nôtôl, kizárja ôt gondolataiból, érzéseibôl, ugyanakkor a nôt ellenôrzés alatt tartja, végletesen féltékenykedik, a nô önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen megkérdôjelezi, vagy akár meg is semmisíti. Mindenért ôt okolja, még a nô elleni saját agressziója miatt is a nôt hibáztatja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, kétségbe vonja, ha a nô azt állítja, hogy problémák vannak.

Elszigetelés: Ha a férfi megszabja, hogy a nô mit csinálhat és mit nem csinálhat, kivel találkozhat, hová mehet, mit vehet föl, nem engedi, hogy másokkal barátkozzon, a családjával beszéljen, munkát vállaljon.

Gazdasági, anyagi erôszak: Nem engedi, hogy a nô dolgozni járjon, vagy legyen saját pénze, illetve ha van, azt elviszi, és saját belátása szerint ad csak belôle, zsarolja.

A nôk többnyire szégyellik a bántalmazást, sokszor önmagukat hibáztatják. A következô jelek utalhatnak a bántalmazásra:

* Több sebe, sérülése van, karján, fején, arcán, mellén és hasán külsérelmi nyomok vannak (különösen ha terhes). Ezek származása homályos, ésszerûtlen magyarázatokat ad. (pl.: leestem a létráról).

* Többször magyarázat nélkül hiányzik a munkahelyérôl.

* Ha megérintik, elhúzódik, megretten, összerezzen és ijedtnek látszik.

* Túlságosan aggódik, mit fog szólni a férje ahhoz, amit csinál, szinte kizárólag a férje érzéseivel, hangulatával foglalkozik.

* Ha partnerével együtt jelenik meg, a férfi kisajátítóan és féltékenyen viselkedik.

* A férfi válaszol a nô helyett, amikor a nôt kérdezik, vagy ô veszi el a nônek nyújtott tárgyat.

* A férfi nem akarja, hogy a nô baráti kapcsolatot építsen ki.

* A nô viselkedése megváltozik, amikor a férfi elhagyja a szobát.

A cikk a Gyulafehérvári CARITAS marosvásárhelyi kirendeltségének A nô méltóságáért címû figyelemfelkeltô kampánya keretében íródott. Folytatás a következô lapszámokban.

Ludescher László
Caritas-kirendeltségvezetô

Nem adják el a kastélyt

Továbbra is rendezetlen a radnóti kastély sorsa. Bár már közel két éve kiköltözött a helyiségekbôl a mezôgazdasági líceum, még nem dôlt el a rendeltetése. Az ok: jogi helyzete továbbra is tisztázatlan.

Az ôsszel a budapesti Mûegyetem mûépítészeti karának diákjai, a Teleki László Alapítvány támogatásával felmérték a kastély állagát, olyan tervrajzokat készítettek, amelyekre alapozva hozzá lehet kezdeni a restauráláshoz. Egyéb mozgás a kastély körül nem történt. Bart Ottó, a gyulafehérvári érsekség gazdasági igazgatója elmondta, bár a hivatalosságok azt állítják, hogy a kastély visszakerült volt tulajdonosához, a római katolikus egyházhoz, ez de facto nem történt meg. A kastély jogi helyzete még nem tisztázott, hiszen a hozzá tartozó területet különbözô személyek korábban felvásárolták, s olyanoknak is kiosztották, akiknek nem járt volna. Az udvaron is több házat, illetve mûhelyt építettek fel, ami korábban nem létezett. A radnóti polgármesteri hivatal átadta az épületet, s elismerte, hogy 5 hektár terület is tartozott hozzá. (Sz.m.: Tudomásunk szerint a hajdani katolikus státusnak a kastélyhoz tartozóan több mint 1000 hektár földje volt), azonban ezt még nem telekelték az új tulajdonos nevére, ugyanis az egyház perben áll a korábbi területfoglalókkal. Az egyház az említett 5 hektár helyett legalább 8-at igényel, ennyi van közvetlenül a kastély mellett.

- Ameddig a terület tulajdonjogát nem tisztázzuk, addig a kastélyt sem lehet telekelni az új tulajdonosra, hiszen abszurdumnak tartjuk, hogy a kastély a miénk lehet, a terület pedig másé, holott ez jár nekünk - mondta Bart Ottó, a gyulafehérvári római katolikus érsekség gazdasági igazgatója.

Bart Ottó megerôsítette, többen érdeklôdtek a kastély iránt, de nem adják el. Mindenképpen egyházi intézményként fog mûködni, de nem zárt rendszerrel. Semmiképpen nem akarnak ide kolostort létesíteni. Szóba került egy mezôgazdasági iskola mûködtetése a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Ház mintájára, ahol a tanulóknak lehetôséget biztosítanak arra is, hogy Németországban gyakorlatozzanak. Bart Ottó kifejtette, egy ilyen iskola mindenképpen a környéken lakók érdekeit szolgálná. Jó termôföldek vannak Radnót környékén, s egy ilyen oktatási intézmény akár a vidékfejlesztés motorjává is válhatna. Hogy mennyibe kerül a tatarozás, illetve a helyiségek berendezése az új rendeltetésnek megfelelôen, az igazgató még nem tudta megmondani. Az biztos, hogy a kastélyt úgy kell felújítani, hogy érvényesítsék a történelmi jelentôségét és turisztikailag is jövedelmezzen. Ismerve a romániai igazságszolgáltatást, a jogorvoslás egyhamar nem várható - vélte az igazgató.

Az egykori radnóti energetikai líceum 2001-ben készítette el azt a Phare-pályázatot, amelynek célja az iskola átalakításához, rehabilitációjához szükséges pénz megszerzése volt. A változtatás szándékát azzal indokolták, hogy a korábbi energetikai szakmákra nincs már igény, hiszen a hôerômû is csökkentette a termelést, nincs, ahova elhelyezkedjenek a fiatalok, mi több, 1989 után a munkahelykínálat is radikálisan megváltozott.

A Phare EU-elôcsatlakozási gazdasági, társadalmi kohéziós alapból megyénkben három iskolának ítéltek oda pályázat alapján támogatást, ezek a marosludasi, a segesvári és a radnóti líceumok voltak. Ez utóbbi 140.000 EU-s támogatást nyert el. A pénzt az iskola állagának feljavítására, átalakítási munkálatokra fordíthatják, ezenkívül mintegy 23.000 euró értékben laboratóriumi felszerelést is vásárolhatnak. Prihoi Vasile aligazgató lapunknak elmondta, ez óriási támogatás, hiszen a több mint 30 éves épület villamossági hálózatát, valamint a lefolyórendszert is ki kellett cserélni. Ezenkívül felújították a hôhálózatot. (A polgármesteri hivatal révén korábban már beszereltek egy automata kazánt.) Ezenkívül átalakították a mellékhelyiségeket és a tetôszerkezetet is megváltoztatják. Termopánra cserélték az összes nyílászárót.

A pályázati, kiírásra jellemzôen a nemzetközi versenytárgyaláson az angliai Hill International cég nyerte meg a fôvállalkozói jogot, alvállalkozóként a buzaui Concas céget bízták meg, amely csíkszeredai szakemberekkel dolgoztat, az igazgató szerint kiváló minôségû munkát végeznek.

- Az energetikai jelleget a környék igényének megfelelôen átalakítjuk, így e líceum mezôgazdasági, mechanikai és élelmiszeripari osztályokkal fog mûködni. Tervbe vettük egy olyan korszerû laboratórium felszerelését, ahol mind az élelmiszeripari, mind pedig a mezôgépészeti képzésben részesülôk gyakorlati oktatásban részesülnek - mondta az aligazgató.

A munkálatokat január 9-ig kell befejezni, a laboratóriumi felszereléseket csak ezután hozzák el az iskolának. Jelenleg a radnóti líceumnak 503 diákja van, s azt remélik, hogy a profilváltással és a minôségi oktatás feltételeinek a megteremtésével még több környékbeli gyerek választja továbbtanulása színhelyéül. Hozzátehetjük, ha érdeklôdés van, akkor egy magyar tannyelvû osztályt "kiharcolnának".

Fehérnemûgyártó cég indult

A marosvásárhelyi Birtalan házaspár, Aranka és Tibor, 1986-ban telepedett ki Magyarországra. Azóta ott elismert üzletemberek lettek. Cégük Bequem védjegy alatt Magyarországon és Ausztriában is fehérnemût, pizsamát gyárt és forgalmaz. Birtalan Aranka radnóti, a gyökerek visszahúzták szülôföldjére. Márciusban döntötték el, ha Romániában is terjeszkednek, akkor a cég székhelyét csakis Radnótra helyezhetik. Úgy is történt.

A Birti RCW Kft.-t tavaly márciusban jegyezték be nálunk, a vállalkozás viszont csak októberben indulhatott be. Helyiségeket béreltek, varrógépeket hoztak külföldrôl, s az ottani modellek után kezdték meg a ruhanemûk varrását. Eddig 14 alkalmazottnak adtak munkát. Az anyavállalat Sopronban van, és mivel Ausztriában is forgalmazzák a termékeket, esély van arra, hogy a radnóti cég is rohamosan fejlôdjön. A termékek mintegy 75 %-át máris hazai piacon árulják, s mindössze 25 %-a kerül külföldre.

- A gépkocsivezetônk, aki az ország több üzletébe hordja az árut, megállás nélkül dolgozik. Vannak megrendeléseink, ami igazolja, hogy nem volt rossz elgondolás itt beindítani a vállalkozást - mondja lapunknak Borsos Irma, a cég képviselôje.

A vállalkozók bizalmát jelzi, hogy három hölgy vezeti az üzletet. Nincs igazgató, fônök, amolyan igazi demokratikus vezetôtanács ez. A mûhelyben egyelôre négy varrónô és egy mesternô dolgozik, több gép is várja, hogy mögéje üljenek.

A havi áruforgalom 150 millió lej, ami kezdetnek nem rossz - mondják a "vezetôk". Így is ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön, hat hónap kell még elteljen. Szó volt arról, hogy bôvítik a termékskálát: fürdôszobaszônyeget, asztalterítôket, más, kisebb textíliákat fognak készíteni. Az alkalmazottak elmondták, nagyon reménykednek abban, hogy még több munkahelyet teremt ez a vállalkozás, mert Radnóton nagy a munkanélküliség, különösen a nôk körében.

A hajdani radnóti kórház épületében rendezik be a szociális központot, ahol betegellátással is foglalkoznak majd az alkalmazottak. A központot Phare-alapokból nyert 23.000 eurós összegbôl létesítik. Az elképzelés szerint itt 5 szociális munkás dolgozik majd, akik elsôsorban a magatehetetlen idôsöket gondoznak. Egyelôre folyamatban van a helyiségek felújítása, nemsokára megvásárolják a bútorzatot és a szükséges egészségügyi felszerelést is. Mivel nemcsak a központba, hanem a városhoz tartozó falvakba is el kell jutni, a polgármesteri hivatal egy gépkocsit is vásárolt a szociális központnak. Elkészültek a szociális ankétok, ennek alapján egyelôre 30 gondozásra szorulót vettek nyilvántartásba. A központ vezetôjének Nicoara Ioana pszichológust nevezték ki.

A polgármesteri hivatal közbenjárására ára a radnóti halgazdaság lemondott 39,7 hektárnyi vízfelületrôl, amelyet kiszárítanak, majd legelôként használják. Erre a lépésre azért volt szükség, mert a földosztáskor kevesebb terület jutott a hajdani tulajdonosoknak, a legelôkkel pedig orvosolják a hiányt.

Tekintettel, hogy a helyi tanács a soron következô ülésén tárgyal a jövô évi költségvetésrôl, ön szerint mire kellene fordítani a pénzt, milyen nagyobb terveket valósítson meg jövôre a polgármesteri hivatal?

Kósa István, nyugdíjas: - Nagyon sok mindent kellene még tenni azért, hogy igazán város legyen Radnót. Elsôsorban többet kellene fordítani az utcák javítására, de siralmas állapotban vannak az iskolák is, s köztudott az óvoda ügye, ami már évek óta megoldásra vár. Sajnos, a kórház is megszûnt, jó lenne újraalapítani. Különösen szükség lenne szülészetre, hiszen ez is volt valamikor, s most megesik, hogy az úton születik meg a gyerek. Igaz, hogy van rohammentô- szolgálat, de ez nem ugyanaz.

Magyarosi Erzsébet, óvodaigazgató: - Nem tartozik ugyan a polgármesteri hivatal hatáskörébe, de mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy több munkahelyet létesítsenek. Ez Radnót legnagyobb gondja, hiszen majdnem semmi sem mûködik. Valóban elkelne több pénz az iskolákra és az óvodára is. Minden csak az ígéretek szintjén van.

Gábor Melinda, pénztáros: - Nincsenek játszóterek, szórakozóhelyek. Ott van ugyan a központi park, de ezenkívül semmi. Nincs megfelelôen rendezve a szemételhordás sem. Nagyon sok az illegális szeméttelep, fôleg a tömbháznegyedek körül. A mellékutcák gödrösek, nincsenek leaszfaltozva, egyáltalán nem városiasok.

Sand Viorica, munkás: - Maroscsapói lakos vagyok, így sokkal több a mi gondunk, mint a radnótiaké. Elôször is várjuk, hogy végre megoldódjon az ivóvízellátás. Több mint 10 éve csak azt ígérik, hogy hozzáfognak a munkálatokhoz, de semmi mozgás. Az utcai világításon is lehetne javítani, s nálunk sincs munkahely. Talán több figyelmet kellene fordítson a vezetôség a városhoz tartozó falvakra.

Cormos Elena, varrónô: - Sajnos, valóban a radnótiak legnagyobb gondja a munkanélküliség. Nagyon sokan Ludasra, vagy Nyárádtôre, illetve Dicsôbe ingáznak. Nincsen egy olyan program, vagy valamilyen kedvezmény, amivel ide lehetne csalni a befektetôket. Egyetlenegy farm üzemel, ahol többen dolgoznak, más lehetôség nincs. Ezen kellene változtasson a hivatal.

Mezôpanit községközpont, erôs faluközösség, amely az idôk folyamán bebizonyította életképességét, lépést tartott a haladással, megôrizte hagyományait napjainkig. Állandó népességgyarapodást ért el, a legnehezebb idôszakokat is átvészelve, soha sem hagyva el a községet nagyobb tömegben. Számtalanszor a történelem folyamán, a változó körülmények között képes volt újrakezdeni és rendezni az életet. A község halad elôre a modern