Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Jól kitalálták az illetôk. Az individuális zseni, a marketingcsapat, az üzleti nagyágyúk. És, mint minden jó és rossz, hozzánk is beszivárgott. Aktuális, mert (talán ezentúl mindig) az lesz. A lényeg a szupermarket, a nagy bevásárlóközpont, ahol mindent, de mindent kapni lehet, mindegy, hogy heti bevásárlást tervezünk, avagy csak beugrunk venni egy rágót, üdítôt, uborkát, svájci bicskát, autómodellt, paradicsomlét. Aztán ottragadunk. Nézzük az árakat (amelyek fölött van egy másik is, kicsiben, azt kell a kasszánál kifizetni), és legtöbbünk, akár van pénze, akár nincs, általában többet vásárol, mint amennyire szüksége van. A bôség zavara? Lehet. És ez így van (ilyenné lett) az élet sok területén, a konzumkultúra behálóz. Ez legtöbbször nem is lenne baj: a megszáradt kenyeret vagy megeszi a (legtöbb) ember, vagy eldobja, esetleg nagyvonalúan szegényebb embertársainak ajándékozza, a fölösleges cuccot úgyszintén. Stíl lett a vásárlás, lúzersznobok stílje, azoké, akik telerakják a kosarat, mert úgymond sikk félig üres bevásárlókocsival kigurulni a boltoskisasszonyok szép szeme elôtt. Azokat pedig, akik nem efféle kiindulásból cselekszenek hasonlóképp, a vásárlás vonzereje hajtja - nyertes egy van, ugye: az eladó.

A mindent akarunk kora köszöntött be: az ember fia eljár bemutatóra (csak bemutatóra), mert úgy érzi, ott a helye, holott nincs. Mondhatni, ez jó, mert mûvelôdik. De nem mûvelôdik, hanem csak fitogtatja pszeudo-tudását. Elmegy könyvvásárra és hazatér két-három igen jó szerelmes-rózsaszín-ponyvaregénnyel. Elmegy moziba (tegyük fel, mûvészfilm) és azon méltatlankodik, mekkora hülyeséget látott, hogyhogy nem áll meg az autó. Aztán jól ellazul valamelyik Rambo-kópián. A mindent habzsolás minôség nélkül, mert ez kell neked, ez tesz igazivá, vedd meg a parfümöt, nem számít, ha büdös, ettôl leszel mácsó. A nép, az istenadta nép pedig beveszi, megveszi, ha máshol nem, hát a szupermarketben, mert ott minden egy helyen van, néhol még az úgymond magas kultúra is egy fél polcon, mutatóba.

És miután mindent összevettünk, felvásároltuk szupermarketnyi életünket, ha volt mibôl, ha nem, megbetegszünk, kórházba visznek, meghalunk és eltemetnek. Szimbólumokkal terhelt képként rögtön a kórház mellé, egykori ablaki kilátásunk mezejére, mert az is ott van, egy helyen. A gond csak az, hogy a többi helyet nem látjuk meg soha. Azokat a helyeket, ahova érdemes lenne néha utazást tenni, szellemi utazást akár, egy jó kávé, finom cigaretta társaságában, ahol valódi gazdagság vár a szürkeségbôl kiruccanóra. Akik értik, tudják. Akik nem, keressék. Kis megváltásból is elég a néha, a kevés...

A marosvásárhelyi Azomures Rt.-beli Alternatíva 2002 szakszervezet elnöke, Dandarau Maria lapunkhoz eljuttatott közleményében arról tájékoztat, hogy a kombinát patronátusa a törvény által szavatolt minimális sztrájkprogramot szabott meg, és ebben hajthatatlan, ami miatt az Alternatíva 2002 szakszervezet kénytelen elhalasztani a november 17-én, reggel 8 órától tervezett általános tiltakozás kirobbantását.

Az említett program ellehetetleníti a sztrájkpárti vegyi üzemi és az ezt kiszolgáló részleg alkalmazottai sztrájkhoz való jogának gyakorlását.

A szakszervezet abba a pillanatnyilag kiúttalan helyzetbe került, hogy képtelen a tagjainak a végzett munka arányában méltányos béreket kialkudni, éppen a munkakonfliktusokat és a munkaszerzôdéseket szabályzó törvények miatt, amelyek lehetetlenné teszik a tiltakozás törvényes keretekbe illesztését. Az érdekképviselet még áprilisban kérte a kormányfôt a vonatkozó törvénykezés sürgôsségi kormányrendelettel történô módosítására, ami a mai napig eredménytelen maradt. A választási kampány teljében kérdezik a kormányzásra készülôket: ily módon hogyan teljesítik a programjukban szereplô "méltányos béreket a végzett munkáért" kitételt ?

A szakszervezet vezetôségének eltökélt szándéka kiharcolni tagjai sztrájkhoz való jogát - zárul a közlemény.

Hogyan lehet megszólítani az ifjúságot? Cél avagy eszköz a fiatal? Egyáltalán alkalmasak vagyunk közéleti szerepek betöltésére? - ilyen és hasonló kérdéseket vetett fel az RMDSZ által a Bernády Házban megszervezett ifjúsági fórum, melyen a marosvásárhelyi diákszervezetek - a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, a Sapientia Hallgatói Önkormányzatának elnökei és szakosztályok vezetôi, Bárczi Gyôzô, Marosvásárhely alpolgármestere, képviselô- és szenátorjelöltek, a Pont, a városi tanács és a MADISZ képviselôi tanácskoztak.

A Kádár Magor és Portik Vilmos által felvetett témák kiadós vitasorozatnak szolgáltak alapul: a kettôs állampolgárság és a fiatalok jövôképének elméleti kérdése után "gyakorlatibb" vizekre eveztek. Bárczi Gyôzô a diákszervezetek elnökeinek segítségét kérte az ötvenszázalékos diákkedvezmény kiharcoláshoz a helyi közszállítási eszközök igénybevételére.

Jó lenne a vállalkozó szellemû fiatalokat segíteni. Megfelelôképpen fel kellene készíteni a vállalkozókat, üzletembereket. Az ötletek megvalósítása sokszor nehézségekbe ütközik, melyek okozója az anyagiak hiánya. Egyre kevesebb fiatal mer vállalni közéleti szerepet, az RMDSZ az utánpótlás hiányával küszködik.

A vitázók eljátszottak azzal a gondolattal, hogy milyen lenne forradalmi újításokat hozni, és betokosodott politikusainkat újakra cserélni; volt olyan, aki a lassú váltás mellett foglalt állást.

A fiatalság itthontartásának kérdése is szóba került, egyesek véleménye szerint a kettôs állampolgárság legfennebb közérzetünket javítja, jövôképünkön azonban aligha segít. A fiatalok konkrét megvalósításain túl jó, hogyha hisz is valaki bennük. A találkozón megfogalmazódott egy egységes marosvásárhelyi ifjúsági szervezet létrehozásának az ötlete, mely a megyeszékhelyi diákszervezeteket fogná össze, és amely a MADISZ székhelyén találhatna otthonra.

A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén zöldutat kapott az a határozattervezet, melynek értelmében 2005-ben elkezdik a megyeszékhely ivóvíz- és csatornahálózatának bôvítését. Jelenleg Marosvásárhelyen félszáz utcában nincs szennyvíz-elvezetô rendszer, s ezek több mint felében ivóvíz- hálózat sem létezik. Az elfogadott határozat értelmében az elkövetkezô két évben a helyi költségvetésbôl kiutalt alapból, illetve az Aquaserv vízszolgáltató által elnyert ISPA- program keretében bôvítik a közmûhálozatot.

A vízszolgáltató vállalat az ISPA-program keretében 27 kilométernyi csatornahálózatot épít ki Marosvásárhely 51 utcájában. Mivel 33 utcában nincs vízhálózat sem, a határozat 17 kilométernyi vezeték elhelyezését írja elô. Az említett utcák: Remeteszeg, Csángók, Alsóforduló, Gyümölcsfák, Ciucului, Blejnari, Zöld, Virágok, Benefalvi, Könyök, Vízek, Ár, Burebista, Homoród, Berek, Prahova, Kikelet, Cantemir, Erdô, Trébely, Mogyorós, Negoiului, Legelô, Hidegvölgy, Domb, Baneasa, Caminului, Macinului, Vladeasa, Meggyesfalvi, V. Lupu, Rövid és Unomáj. A fent említett utcákban összesen 1010 család részesül majd a szolgáltatásban. Ugyanakkor az Unomáj utcába egy 3000 köbméteres ûrtartalmú víztárolót építenek. A helyi költségvetésbôl végzett munkálatok összértéke 2.085.581 euró.

Mivel a fent említett utcákból 14 földút, a víz- és/vagy csatornahálozat bôvítése után ezekben aszfaltburkolatot terítenek le. Ezt a beruházást szintén helyi költségvetésbôl valósítják meg.

Szovátán a Danubius Szálló protokolltermében november 8-9-én szervezték meg az elsô nemzetközi gasztronómiai és cukrász szakmai találkozót. A szép számban jelen lévô erdélyi szakmabeliek elôtt különbözô témakörökben elôadást tartott: dr. Bíró Gáspár, a Magyar Fôkonzultátus turisztikai részlegének vezetôje, Petô István, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke, dr. Kiss István, a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjának fôigazgatója, Tóth Endre, a Duna TV Mit fôzzünk ma? címû mûsorának vezetôje, Surányi István aranykoszorús cukrászmester, a Magyar Ipartestület elnöke, Bôdy László, az Egyesült Államok mezôgazdasági és élelmiszeripari minisztériumának kelet- európai képviselôje, Ekker Péter újságíró, reklám-marketing szakértô, Budapestrôl. A jelenlévôk ez alkalommal alakították meg az Erdélyi Gasztronómiai és Cukrászszövetséget, amelynek elnökévé Kovács István sepsiszentgyörgyi vállalkozót választották, akivel az esemény fontosságáról, a megalakítás céljairól beszélgettünk.

Kovács István elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyön 1997- ben alakították meg a Vendéglátók Egyesületét, amely elég sikeresen mûködik, de az élet bizonyította, hogy az érdekvédelmet ki kell szélesíteni Erdély-szerte. A cukrászokat is bevonták, mert jelenleg nem tartoznak egyetlen érdekképviseleti szervezethez sem. Szövetségük létrehozásával szeretnék hallatni véleményüket kormány- és törvényhozási szinten.

- A szövetség alapvetô célkitûzései: a szakmában dolgozók továbbképzése, idegennyelv-tanfolyamok, tapasztalatcserék, szaktanácsadás megszervezése; gasztronómiai kiállítások szervezése, lebonyolítása; az erdélyi gasztronómia rangra emelése; minôségi turizmus kialakítása és fejlesztése; különbözô intézményekkel, hasonló érdekvédelmi egyesületekkel (Asociatia bucatarilor si cofetarilor din România) való kapcsolattartás; hagyományos népi ételek, étkezési szokások felkutatása és megôrzése. Utóbbiak az Erdélyben élôk gasztronómiai értékei, amelyekre oda kell figyelni.

Erdélyben számos turisztikai lehetôség még nincs kihasználva. Erre akarják megteremteni a feltételeket, majd kiállításokat szervezni, ahol a külföldi turisták megismerhetik ajánlataikat.

Kovács István végezetül elmondta, hogy a következô idôszakban Erdély-szerte vándorgyûléseket szerveznek, amelyekre meghívják a szakmabelieket. Akik úgy vélik, hogy érdemes a szövetség tagjává válni, igényelhetik felvételüket.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság mellett új intézményként megalakul a Kereskedelmi Bíróság. Ideiglenes székhelye a Törvényszék utca 1. szám alatti épület földszintjén lesz, addig, amíg felújítják azt az épületrészt, ahová véglegesen beköltözhetnek.

Az Igazságügyi Minisztérium az intézmény létrehozására 1,5 milliárd lejt utalt ki, amelybôl 1 milliárd lejt költenek a szóban forgó épületrész javítására és átalakítására, 500 milliót pedig a szakosított igazságszolgáltató szerv felszerelésére. Az intézményben nyolc bíró, öt jegyzô, egy gépíró jegyzô, két levéltáros, egy informatikus és egy gépkocsivezetô fog dolgozni. Nyolc bíró kérvényezte a kereskedelmi bíróságra való áthelyezést: Marinel Santa, Farkas-Hegyi Piroska, Mona-Magdalena Baciu, Ionela-Speranta Buliga, Gabriela Bosoteanu, Natalia Roman, Valentin Buliga, valamennyien a Maros Megyei Törvényszékrôl, és Eugen-Ioan Maier, a marosvásárhelyi Bíróságról - közölte a Táblabíróság sajtóirodája.

Jegyzet

Tavaly gyártott, idén október 10-én lejárt szavatosságú karácsonyi sört szolgáltak fel az elmúlt kedden egyik marosvásárhelyi kocsmában. A Bolyai utcai - egyetemisták, színisek által kedvelt - csigalépcsôs kávézót eddig a finom mogyorójáról és friss sörérôl ismertem.

A különleges ízû karácsonyi sört általában november végén, december elején juttatják el az üzletekbe, de reklámja már hetek óta látható, olvasható. Így hát nem tûnt fel, hogy egy kicsit korai középszerû helyeken is megtalálni. Ketten rendeltünk belôle. Igen hideg - állapítottam meg az elsô korty után. De még mindig jobban jártam, mint a társaság nagy része, aki ládából hozott, szobahômérsékletû sört kortyolgatott. Reflexszerûen néztem meg a címkét: fogyasztásra ajánlott 2004. október 10-ig. Mindkét üvegen ugyanaz a címke. Azért mert lejárt, még nem biztos, hogy rossz. Megihatod nyugodtan - próbáltak nyugtatni azok, akik más terméket fogyasztottak. Végtelenül szelíden vágtattam a kiszolgáló kisasszonyhoz. - Kérem, ennek a sörnek a szavatossága lejárt. - Más terméket adhatok helyette? - kérdezte, mert ebbôl csak régi van. Senki nem vette észre? - kérdeztem vissza felháborodottan. Eddig még senki - hangzott a nyugodt válasz.

Ajándékba kapott lejárt csokoládét ettem már, de a rossz minôségû, lejárt szavatosságú megvásárolt termékeket, függetlenül attól, hogy élelmiszer vagy kozmetikai cikk volt, mindig visszavittem. Általában szó nélkül cserélik ki, hiszen tudják, hogy selejtet, rossz terméket adnak el. S ez a legfelháborítóbb. Mert ha véletlenül, két-három nappal azelôtt lejárt terméket akarnak rám sózni, elfogadom, hogy nem figyeltek eléggé, nem vették észre. De amikor tudatosan vernek át, az hangmagasság-fitogtatásra késztet.

Vajon azok a kereskedôk, akik megengedik maguknak, hogy ily módon becsapják a vásárlókat, milyen menedzsment szerint dolgoznak? Mindegy, hogy jó vagy rossz a reklám, csak legyen?

A magyarországi parlamenti pártok közös nyilatkozatban szólítják fel a magyar állampolgárokat a december 5-iki népszavazáson való részvételre - közölték a négy párt képviselôi keddi egyeztetésük után.

Ezen kívül közösen felkérik a kormányt, készítsen egy listát arról, mi a magyar állampolgárság pontos tartalma, milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár. Azt is kérik a kormánytól, készítsen nemzetközi összehasonlítást is arról, mi a kettôs állampolgárság tartalma azokban az országokban, ahol az intézmény létezik. Az egyeztetést a kisebbik ellenzéki párt, az MDF képviselôcsoportja kezdeményezte a határon túli magyarok kettôs állampolgárságáról szóló népszavazás ügyében, amit december 5-ére hirdetett meg Mádl Ferenc köztársasági elnök.

A négy párt abban is megállapodott, hogy jövô kedden folytatják megbeszélésüket, addig azonban elkészül egy állásfoglalás-tervezet, amely "arra buzdítja a magyar állampolgárokat, hogy minél nagyobb számban éljenek választójogukkal" - mondta el az egyeztetés után Kocsi László (MSZP). A megbeszélésen a Fidesz ígéretes ötletnek minôsítette a kormány elképzeléseit tartalmazó szülôföld-csomagot, ugyanakkor azonban átnyújtotta saját koncepcióját a nemzeti összetartozás törvényérôl, s reményét fejezte ki, hogy ennek alapján születik majd törvény a parlamentben.

Az elképzelés a határon túli magyaroknak bevándorlás nélkül biztosítana magyar állampolgárságot és a magyar útlevéllel azonos útlevelet - mondta el az egyeztetés után Németh Zsolt (Fidesz).

Az MSZP és az SZDSZ képviselôi azt mondták: szerintük ez az elképzelés nem jelent megoldást.

Lendvai Ildikó MSZP-frakció-vezetô azt mondta: ha a népszavazáson az igenek gyôznek, akkor valódi állampolgárságot kell adni a határon túli magyaroknak, ha azonban a nemek gyôznek, akkor sor kerülhet a kormány múlt heti ülésén tárgyalt határozati javaslatának végszavazására. E javaslat szerint az Országgyûlés felkéri a kormányt a nemzetpolgárság intézményének kidolgozására, a határon túli magyarok szülôföldön való boldogulását segítô Szülôföld Alap létrehozására, a vállalkozások fejlesztését szolgáló partner hitelprogram kialakítására és a határon túli magyarok speciális útiokmányának bevezetésére.

Több mint húsz romániai, magyarországi, németországi és ausztriai Greenpeace-aktivista tüntetett kedden reggel a kormány székháza elôtt a verespataki arany- és ezüstkitermelés ellen - jelentette a Mediafax. Néhány tiltakozó a Victoria palota kapujához láncolta magát és néhány percre megbénította a forgalmat. A csoport más tagjai román és angol nyelvû "Mentsétek meg Verespatakot!" feliratú transzparenseket lengettek. A tüntetôk egy kéréseket tartalmazó dobozt hagytak a kormány székháza elôtt, a petíciók a verespataki tervezet leállítását kérik Adrian Nastase miniszterelnöktôl. Az akció szervezôi szerint eddig 350.000 személy támogatta aláírásával a térség megmentését. A verespataki kitermelés ellenzôinek nagy száma azt jelzi, hogy a hatóságoknak figyelembe kell venniük a közvélemény álláspontját és vissza kell vonniuk a kitermelési engedélyt, nyilatkozta Anamaria Bogdan, a Greenpeace romániai szervezetének szóvivôje.

A rendfenntartó erôk néhány perc alatt eltávolították a tüntetôket, akik elmondásuk szerint azért választották a tiltakozásnak ezt a formáját, hogy felhívják a kormányfô figyelmét a verespataki ügyre, miután az elôzô tiltakozó akciók eredménytelenek voltak. A jelenlegi kormány soha nem bátorította a verespataki tervet, Adrian Nastase a nyilvánosság elôtt több ízben is hangot adott aggodalmának a kitermelés lehetséges negatív környezeti hatásaival kapcsolatban - közölte Despina Neagoe kormányszóvivô.

A kedden reggel a kormány székháza elôtt tüntetô Greenpeace-aktivistáknak válaszolva a kormányszóvivô kifejtette, a verespataki arany- és ezüstkitermelés a hatástanulmány alapján egyelôre nem kapta meg a környezetvédelmi engedélyt. Emlékeztetett, Adrian Nastase októberben Budapesten tárgyalt a kérdésrôl magyar kollégájával, Gyurcsány Ferenccel, és megállapodtak egy munkacsoport létrehozásáról, amely az EU szakértôivel közösen felméri a kitermelés lehetséges környezeti hatásait, és megpróbál alternatív megoldást találni munkahelyek teremtésére.

Az irányzat ezúttal Közép- Európából érkezett, de már meghódította Franciaországot, Olaszországot, és az Egyesült Államok bevételére készül. Oda, ahol a munkamániások már a tv- sorozatokba is bekerülnek. A Vészhelyzet egyik új epizódjában például egy háromgyermekes anyát kell beszállítani a mentôügyeletre, miután túl sok amfetamint szedett, hogy saját tempóját tartani tudja. Mi a teendô? Lassítani, és megtalálni az emberhez méltóbb életritmust. Ennek komoly gazdasági kihatásai is lehetnek: csökkenne az energiafogyasztás, több idô jutna kutatásra, tanulásra, és kisebb terheket rónának az európai és amerikai egészségügyi rendszerre - írja a Rómában megjelenô La Repubblica.

Az Egyesült Államokban már meg is született az "átnevelés" bibliája: Laura Stack Gyere el elsôként munkahelyedrôl címû könyve elsôsorban nôknek szól, mert szerinte ôk a legfôbb áldozatai a túlzott életritmusnak. A szerzô arra próbálja rávezetni sorstársnôit, hogy "az élet máshol van". Aranyszabály: legalább egy óra szünet a munkaidô alatt és legalább egy órát kell eltölteni a családtagokkal, nem számítva természetesen az alvásidôt. Tilos laptopot hordozni utazás közben és hétvégeken, nem szabad felhalmozni "függô ügyeket".

Ugyancsak tanulságos könyv Eric Bende Jobb nélkülük címû könyve, amely olyan amerikai baptista közösségeket mutat be, amelyek ma is úgy élnek, mint a XIX. században. Bár ez a példa a többségnek nehezen követhetô, a Massachusetts-i Technológiai Intézet kutatójának írása elgondolkodtathat bárkit arról, hogy milyen "gyorsító" hatással vannak ránk a körülöttünk egyre szaporodó tárgyak a mikrohullámos sütôtôl a DVD-ig, az, hogy egyre kevésbé tartósak használati eszközeink, ezért újra és újra kell termelnünk ôket, egyre fokozódó tempóban.

Ausztriában, Svájcban és Németországban megszületett a Zeitverein, az Idôlassítók Szövetsége, amely tagjaitól semmi mást nem kér, mint hogy vegyék fel a kapcsolatot a potenciális tagjelöltekkel - természetesen nem ajtóstól rontva rájuk. Honlapjaikon pedig irodalommal, idézetekkel próbálják bebizonyítani, hogy nem feltétlenül lustaság vagy ostobaság, ha valaki nyolc óra alatt végez el egy feladatot, és nem négy óra alatt, mint az idegösszeomlás szélén lévô, munkabeteg fiatal kolléga.

Franciaországban a Le Nouvel Observateur címû tekintélyes hetilap egyenesen címlapot és mellékletet szentelt a "munka ellen lázadóknak", Corinne Maier követôinek. Maier könyve, a Jó reggelt, lustaság Párizsban és New Yorkban egyaránt a könyveladási listák élére került. Ma már az európai cégek "fejvadászai" is felfigyeltek arra, hogy egyre több kiváló képességû fiatal diplomás kész akár 20 százalékkal kevesebbet keresni azért, hogy egy héttel több szabadságot vehessen ki. A statisztikák azt mutatják, hogy a "rugalmas" munkaidô, túlóra és a hétvégi munka fenyegetettsége döntôen befolyásolja a legújabb nemzedék munkahelyválasztását. Aki azonban nem tud, vagy nem akar "fellázadni", az is megkezdheti a rohanás- detoxikációt. Például úgy, hogy megpróbál 15 percen keresztül csendben maradni. Persze már ennek is megvan a szakirodalma: az olasz Nicoletta Polla- Mattiot Felfedezni a csendet címû kötetében tanmeséket gyûjtött össze eme ôsi, különleges "kommunikációs" formáról.

Régebbi és frissebb jelek szerint a Duna Televízió eléggé furcsa módon kíván aktív részese lenni a romániai választási kampánynak. Erre utal, hogy mûsorukba iktatták az Actiunea Populara nevû román párt rendezvényeinek bemutatását. Talán olyan meggondolásból, hogy néhány helyen a párt listáján a Magyar Polgári Szövetség jelöltjei is szerepelnek. Nagy Zsolt, az RMDSZ kampánystábjának vezetôje szerint ilyen alapon a Nagy-Románia Pártnak is kampányolhatna a Duna Tévé, hiszen azon a listán is találni magyar neveket. Ez nem az a közszolgálatiság, amely a magyarság érdekeit szolgálja.

- Nem értek egyet ezzel a kampánnyal, ha úgy tetszik, sérelmezem is. Ezt már meg is tettem, hiszen az egyik magyar közszolgálati televízióban egy román pártnak kampányolnak gyakorlatilag. Ilyen alapon teljesen mindegy, akár a Nagy-Románia Pártnak is kampányolhatnának, hiszen annak is vannak magyar jelöltjei.

Amit a Duna Televízió tesz, az, úgy gondolom, semmiképpen sem helyénvaló. Közszolgálati televízió, a magyar költségvetésbôl, a magyar adófizetôk pénzébôl mûködik, és ennek ellenére, úgy tûnik, hogy a valós súlyát jóval meghaladó módon mutat be egy olyan politikai kezdeményezést, amely képtelen volt saját jelöltlistát elôállítani, és egy román párt színeiben induló személyeket promovál ilyen módon.

- A kampányolás nem mellékes vetülete, hogy egy olyan román párt listáin indul az MPSZ, amelyrôl köztudott, hogy legfeljebb elméleti esélyei vannak a parlamentbe való bejutásra. Ily módon a jelölés maga, de a kampányolás is egészen más színezetet kap.

- Ezt kiegészíteném azzal, hogy elméleti esélye sincs az Actiunea Popularanak bejutni a parlamentbe. Egyetlen közvélemény-kutatás sem mutat nekik még 1%-ot sem. Tehát egyértelmû, hogy nem lesz parlamenti képviselete ennek a pártnak. Ráadásul egy olyan pártról van szó, amelynek a programjában amúgy csak utalás sincs a kisebbségi jogokra vagy az autonómiára vonatkozóan, legfeljebb valamiféle homályos regionalizmusról beszélnek. Még a magyar kulturális autonómiát sem említik, nem szólva a területi autonómiáról. Világos: semmi köze sincs a magyar érdekérvényesítéshez.

- A jelölés az eszköz. De akkor mi a tényleges célja az Actiunea Populara szerepeltetésének, amely egymagában, de a Magyar Polgári Szövetséggel együtt sincs, hogy úgy mondjam, azonos súlycsoportban az RMDSZ-szel?

- A cél egyértelmû: rontani mindenáron az RMDSZ esélyeit. Csak azt tudom mondani, hogy nekünk az a feladatunk, hogy továbbra is az RMDSZ választási programjáról, üzenetérôl beszéljünk, az RMDSZ jelöltjeit mutassuk be. Ha lehet, a Duna Televízió segítségével is. Nem hiszem, hogy érdekük fûzôdhetne ahhoz, hogy a romániai magyarság érdekképviselet nélkül maradjon Romániában az európai uniós csatlakozás idején. Így senki sem játszadozhat a sorsunkkal.

- Milyennek látja az RMDSZ esélyeit nem egészen két héttel a választások elôtt?

- Az elmúlt két hétben tapasztaltak azt mutatják, hogy az erdélyi magyarság döntô többsége helyesen értékeli a mostani választások tétjét. Tudják, hogy érdekképviselet nélkül - amelyet lehet bírálni, de segíteni is - kiszolgáltatottak lennénk, egyben szûkülne lehetôségeink köre abban, hogy a minket érintô ügyekbe érdemi beleszólásunk legyen. S tegyek hozzá még valamit: nem üres szólam, hogy az itteni, november 28-i szavazás arról a kettôs állampolgárságról is szól, amit egyértelmûen igényel az erdélyi magyarság. Kinek érdeke és miért, hogy ha napirendre kerül, ne legyen, aki a kettôs állampolgárság dolgában a román kormányzattal érdemben egyeztethetne? Erre is gondolniuk kell a magyar közösség érdekeit fontosnak érzô választóknak.

Hangulatos RMDSZ-kampánytalálkozóra került sor hétfô este a marosludasi mûvelôdési házban. A közönség "testközelbe" kerülhetett a szervezet képviselôivel, akik a választási program ismertetésén kívül fontos részletekre hívták fel a figyelmet.

A találkozót az RMDSZ marosludasi elnöke, Andrássy Árpád nyitotta meg. Kovács Zsuzsanna elszavalt egy részletet Dsida Jenô Psalmus Hungaricus címû költeményébôl, majd a magyarul gondolkodásról, az egészséges nemzettudat megôrzésének szükségességérôl beszélt.

Borbély László képviselô elmondta, hogy a magyar választókkal való találkozásai derûlátásra adtak okot. Hangsúlyozta: bízik abban, hogy november 28-án a polgárok nagy számban járulnak az urnák elé. A következô négy év feladatairól beszélve kifejezte reményét, hogy a döntések befolyásolásában az RMDSZ is komoly szerepet vállalhat. Az aradi Szabadság-szobor példáját említette, amely az összefogás és az idônként fontos "kétségbeesett optimizmus" eredménye. Hozzátette: "az utóbbi négy év megvalósításai tudatában nincs miért szégyenkeznünk". Kifejtette, a folytatáshoz továbbra is szükség van a választók bizalmára.

Kerekes Károly képviselô a gazdasági és szociális fellendülést, a nyugdíjasok helyzetének mielôbbi rendezését tekinti fô feladatnak. Mint mondotta, az utóbbi tizenöt évben felére csökkent a nyugdíjak és az átlagkereset közti arány (míg 1989-ben ez 64 százalék volt, manapság 32 százaléknál tartunk!). Szerinte többet és céltudatosabban kell majd mindenkinek dolgozni, hogy a túlbürokratizált társadalom talpra állhasson.

Dr. Benedek Imre képviselôjelölt szerint itthon kell elérnie a magyarságnak, hogy ne másodrangú állampolgárként éljen, ezért fontos az erôs közösségi érdekképviselet.

"A remény nem halhat meg" - mondotta a találkozón dr. Kelemen Atilla képviselô, aki biztosított arról, hogy Rákóczi Ferenc (akit eszmeiségében is tisztelnünk kell) szobra még a választás elôtt elnyeri méltó helyét Marosvásárhelyen.

Befejezésül Andrássy Árpád beszélt az autonómiáról, a nemzettudat erôsítésérôl, és azokról a megvalósításokról, amelyeket Marosludason és a környezô falvakban vitt véghez az RMDSZ (magyar nyelvû óvoda, középiskolai oktatás). A találkozó kultúrmûsorral ért véget.

Szerdán, november 17-én Esélyegyenlôség címszó alatt kerekasztal-megbeszélésre kerül sor, ahol Borbély László képviselôjelölt nôi szervezetek képviselôivel találkozik. A rendezvény színhelye a marosvásárhelyi Bernády Ház, délután 17 órától.

Este 7 órától kezdôdik az operettgála a Kultúrpalota nagytermében. A Kolozsvári Magyar Opera szórakoztató estjén az RMDSZ képviseletében jelen lesznek Frunda György és Szakács János szenátorjelöltek, dr. Benedek Imre, Borbély László, Csata Edit, Dávid Csaba, Jakab István, Orbán Levente képviselôjelöltek

Magyarkirályfalván 16 órától, Sövényfalván pedig 17 órától találkozhatnak a választók Kerekes Károly képviselôjelölttel.

A magyarsárosi kampánytalálkozón dr. Kelemen Atilla képviselôjelölt és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök 17 órától lesz jelen.

Abosfalván 16 órakor, Désfalván pedig 17 órakor találkozhatnak a választók Jakab István és Orbán Levente képviselôjelöltekkel, míg Vámosgálfalván 17 órától Szakács János szenátorjelölt lesz jelen.

Este 19 órától Dicsôszentmártonban, a központi rendezvényen, részt vesz dr. Kelemen Atilla és Kerekes Károly képviselôjelölt, Brassai Zsombor ügyvezetô elnök. A dicsôszentmártoni mûvelôdési házban szervezett lakossági fórumot nótaest követi. Fellép: Balogh Dénes, Buta Árpád, Gál Ferenc, Gyárfás István, Koós Éva, Marton Irén, Ötvös Mária és Sebestyén Aba. Kísér: Koszorús Kálmán és zenekara. A belépés díjtalan.

Az Ifjúsági Karaván délben érkezik Szovátára, ahol a fiatalok körében népszerûsíti az RMDSZ ifjúságpolitikáját.

Este 18 órától a szovátai kultúrotthonban Eredeti erdélyi érték címmel háromrészes mûsor kezdôdik.

Az elsô a politikai rész, amelyben bemutató flash animációkat vetítenek az Úton, hazafelé és Erdélyi értékturné rendezvényekrôl, Maros megyei szenátor és képviselôjelöltekrôl, a Szomszéd néni Produkciós Irodáról, az RMDSZ-rôl, mindez rövid felszólalásokkal tarkítva. A Maros megyei képviselôjelöltek közül Borbély László lesz jelen a rendezvényen.

Az elsô részt 35-40 perces kabaréelôadás zárja.

A szünet után következik a zenei rész, majd a hajnalig tartó buli.

Politikushoz méltatlan durva támadást intézett Szász Jenô Tamás Sándor háromszéki parlamenti képviselô ellen, egy román párt kézdi-vásárhelyi rendezvényén - közli az RMDSZ-képviselô irodája. Miután Szász Jenô, más társaival együtt beállt egy román pártba, Háromszéket járva rágalmak sorozatát szórja a magyar ügy képviselôire. A támadás kapcsán Tamás Sándor képviselô elmondta: "Amilyen az ember, annyit ér. Szász Jenô persze jobban tenné, ha elôször a saját háza táján nézne körbe, hiszen már hosszú ideje nem tud elszámolni több milliárd lej támogatással. Többrendbéli okirathamisítás és sikkasztás alapos gyanúja merül fel ellene. Ezzel kellene Szász úrnak foglalkoznia, és nem a mások becsületébe gázolnia megalapozatlanul" - mondta Tamás Sándor képviselô.

A bukaresti környezetvédelmi, erdô- és mezôgazdasági kutatóintézet a napokban juttatta el a Megyei Környezetvédelmi Ügynökséghez a marosvásárhelyi Somostetôn átvezetô - a polgármesteri hivatal által megrendelt - terelôút hatástanulmányát. Mint ismeretes, az év elején a tervezôcég három változatot mutatott be. Ezek közül az egyikben alagút megépítését tervezték, a másik szerint nagyrészt a meglévô utcák nyomvonalán haladt volna, míg a harmadik - vitatott változat - alapján 12,8 hektár erdô kivágásával vezetnék át az utat a számológépgyártól a megyei kórházig.

Tavasszal indulatoktól sem mentes, nyilvános vitát szerveztek, ahol többek között a nemkormányzati környezetvédô szervezetek tiltakoztak az utóbbi változat megépítése ellen, hiszen indokolatlannak tartották az erdôirtást. Ennek alapján a környezetvédô ügynökség nem adta meg az engedélyt, s arra kérte a tervezôt, hogy a felmerült észrevételeket figyelembe véve újabb javaslatokkal álljanak elô. A napokban juttatták el az új elképzelés szerinti környezeti hatástanulmányt a megyei környezetvédelmi hivatalhoz. A törvény szerint ennek vizsgálata nyilvános, így bárki hozzáférhet, véleményt formálhat ennek alapján. Mindezek ellenére furcsa ellenállásba ütköztünk a dokumentálódás során. A Megyei Környezetvédelmi Ügynökség engedélyeztetési osztályán rendelkezésemre bocsátották ugyan a dokumentumot, de az elején meg akarták tiltani azt, hogy jegyzeteljek, csak kitartó követelôzés után engedték meg, hogy papírra vessem az adatokat. Fénymásolásról pedig szó sem lehetett. Az is különös volt, hogy az új hatástanulmányban hiányzik az 5.4 fejezet, ami tulajdonképpen az útépítés növény- és állatvilágra való hatását kellett volna elemezze. Továbbá az is furcsa, hogy a lapok nincsenek megszámozva, s megfelelôen lefûzve. Tulajdonképpen az új tanulmány csak annyiban különbözik az elôzôtôl, hogy nem 12,8 hektár erdô kivágását helyezi kilátásba, hanem 8,4 hektárt. Igaz, azt is megemlíti, hogy a forgalom tulajdonképpen 386 hektár erdôt érint károsan. A tanulmány azt is elismeri, hogy az úttesttôl mintegy 20 méterre lesz érezhetô a kipufogógázak hatása. S a zaj- és légszennyezés miatt jelentôsen csökken majd az állatok táptere. Mindemellett azt is kikötik, hogy mivel gyakorlatilag lakott területrôl van szó, a forgalmat 50 km/órás sebességre korlátozzák majd.

Tekintettel arra, hogy az üggyel a Pro Európa Liga is foglalkozott, az újabb tanulmány említett hiányosságait Haller István, a Pro Európa Liga emberi jogi iroda vezetôje írásban jelezte a Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnek.

- Átirattal fordultunk a Környezetvédelmi Minisztériumhoz a nyilvános vitát követôen, és az elhangzott érvekre alapozva kértük, ne engedélyezzék az út megépítését. Július 7-én kaptunk választ Ioan Jelev akkori államtitkártól, aki megemlítette, nem indokolt 12,8 hektár erdô kivágása, így nem bocsátják ki erre a tervre a környezetvédelmi engedélyt. Mindamellett, hogy az új tanulmány súlyos hiányosságokat tartalmaz, félô, hogy mivel papíron csökkentették a kivágandó területet, a megyei hatóság engedélyezteti a tervet.

Stefanescu Danut, a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség vezetôje lapunknak elmondta, nem volt még alkalma alaposan megvizsgálni a tanulmányt, ezért nem tud bôvebben nyilatkozni. Az eljárással kapcsolatosan viszont elmondta, a nyilvános vitát követôen a mûszaki elemzô testület (Consiliul de Analiza Tehnica) javasolta, hogy csökkentsék a kivágandó felületet, ez megtörtént, ennek alapján készítették el az új hatástanulmányt. A törvény nem írja elô, hogy az új változatot is meg kell vitatni nyilvánosan. A terv viszont a hivatalban tanulmányozható.

Az üggyel kapcsolatban Csegzi Sándor alpolgármester megjegyezte, nem ellenzi az út építését, hiszen ha távlatokban gondolkodunk, akkor a város oda fejlôdik majd, hogy valóban szükség lesz egy ilyen útra. Az egyetlen feltétel viszont az, hogy valóban csak az út készüljön el, és ne építsék be az út menti telkeket épületekkel. A hivatal a közeljövôben rendezni szeretné a Somostetôt, felmerült egy parkerdô létesítésének az ötlete is, ami nagyon jól egyeztethetô a tervezendô úttal is. Benedek István, a helyi tanács RMDSZ frakcióvezetôje elmondta, annak az útnak a megépítését, aminek a tervrajzát Dorin Florea polgármester a kampánya során kiplakátolt a városban, nem ellenzi. Eszerint az út nem a Somostetôn, az állatkert mögött vonulna át, hanem valahol a hajdani gyümölcsösön, ahol mindössze csak 300 méteren kellene kivágni a fákat. A 12,8, illetve az újabb változat szerinti 8,4 ha kivágását viszont határozottan ellenzik.

- Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy amikor a város amúgy is fullad meg a sok kipufogógáztól, átvágjanak egy olyan erdôt, ami tulajdonképpen a város tüdeje. Mindemellett a terv összeegyeztethetetlen az EU környezetvédelmi normáival, hiszen amúgy is jóval kevesebb a városban levô zöldövezet, mint amennyit elôírnak az EU-szabályok. Dorin Florea ismét félre akarja vezetni a lakosságot, mi több, törvénytelenül cselekszik, mert az említett változatokat is be kellett volna mutatni a tanácsosoknak, s erre nem került sor. Túl mindenféle engedélyeztetésen, a végsô döntés úgyis a tanácsé, s amint mondtam, a 8,4 hektáros változatot sem támogatjuk. Álláspontunkat személyesen a polgármester tudomására is hoztam, de ô csak hajtogatja a magáét - mondta dr. Benedek István.

Lapozó

Mindazok, akik más utakon járnak, akik nem tudják férfiasan elviselni az elôválasztásokon elszenvedett kudarcot, veszélyeztetik a magyarság parlamenti képviseletét. Nem egy-két ember, hanem a romániai magyarság sorsával játszadoznak. És ez nem elfogadható, nem megengedhetô. (Borbély László) * Nagy András, üdvözöl egy városára mindig büszke barátod, és ne feledd: "a víz szalad, a kô marad". A kövek mi vagyunk és azok is maradunk mindörökre (Zsigmond Sándor, Sepsikôröspatak) * Szeptember 27-én reggel a falu minden gazdaságát felkeresték, s csordába terelték az állatokat. Amit nem sikerült elhajtani, azt lelôtték az istállóban. Az állatok csordába terelésével egy idôben összeszedték a férfiakat is. Az egyik háznál a feleség - unokatestvérem - férjétôl búcsúzva szorosan átkarolta ôt, de a német katona türelmét vesztve lelôtte, árván hagyva alig kétéves fiát. (Dr. Barabás Károly) * "Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyôzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idôkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint." (Wass Albert) * Rómához közeledve jobbra-balra kapkodjuk fejünket, hogy minél többet lássunk. Massimo tudja, mire kell figyelnünk. Téglavörös sziklás talajon haladunk. Ez a hely, ahol Konstantin Maxentiusszal csatázott. Tudod? Igen: "In hoc signo vinces!" (Dr. Horváth Erzsébet) * Bolyai Farkas 1856. november 20-án halt meg, 91 éves korában. Temetésén, kívánsága szerint, csak az "oskola csengettyûje" szólt, más ceremónia nem volt. Sírjára jelt nem tettek, hanem egy általa honosított ponyikalmafát ültettek. (Sárkány Ernô) * A Szászrégeni Lapokat 1899 februárjában Régenvidék címmel egy új kiadvány követte. Az 1899 és 1904 között megjelenô szépirodalmi, társadalmi és vegyes tartalmú hetilap szerkesztôje eleinte Nagy Lajos, majd Kertész József volt, 1901. augusztus 1-jétôl pedig Dominkovich Mária. (Simon Melinda) * Országgyûlést is tartottak egyszer Szász-Régenben. Barcsay Ákos és Kemény János hívták össze 1660. december 24-re. Ez az országgyûlés választja meg Kemény Jánost Erdély fejedelmének. (BÍró Donát) * Három nagy kérdés áll elôttünk, melyeket így fogalmazunk meg: mit jelent számomra az, hogy a cserkészet életforma? Mit kell tennem, hogy számomra az legyen? Hol található az életfelfogásom értékrendszerében a cserkészet? (Bozsoky Soós Zoltán) * A hitemtôl nem távolodtam el soha, még akkor sem, amikor bujkálva kellett azt megvallanom. Akkor is megvallottam. Ez a hovatartozás-tudat, ez adta meg az erôt, hogy emberileg talpon maradjak, mint tanár és mint költô. (Fényi István vallomása - közli Pakó Benedek) * Mindenki a mennyországba akar jutni, de senki sem akar meghalni. (Dr. Czirják Árpád) * Örömkönny csillogott a Gyöngykoszorúk lelki és fizikai anyjának, Szabó Éva néninek a szemében is. Álma kezd valóra válni: 7-8-10 évesek nagy számban jelennek meg a hagyományôrzô és -ápoló rendezvényeken. (Demeter Aranka) * ...szerettem mindent, amit az egyetemen tenni lehetett vagy kellett. Kivéve az egyetemi katonai oktatást. Hogy miért? Nem titok: oktató tisztjeink pökhendi magatartása és a nyelvi nehézségek miatt, ugyanis mi, székelyek, akkor még nem értettük a hadsereg hivatalos nyelvét. (Darvas Ignác) * November 8-tól minden hétfôn 16 órától néptánctanulás az Ifjúsági Házban. December 3-án 17 órakor MADISZ-szépségverseny az Ifjúsági Házban. * SZÁSZRÉGEN ÉS VIDÉKE, 2004. november

A múlt kedd délutáni program ígéretesnek ígérkezett és kérdésfelvetônek bizonyult. A cím, Sobri, nem mondott sokat: a plakát láttakor gyôzôdtünk meg róla, hogy valóban a híres betyárvezér, Sobri Jóska életérôl készült alkotást láthatunk.

A film eredetileg tévésorozatnak készült, videotechnikával, a moziváltozatot ezen részekbôl vágták össze, ami némileg meglátszik a minôségen, szerencsére nem számottevô módon. Kerettörténet jellemzi a dramaturgiát, e keret elsô mozzanataként Törôcsik Marit látjuk, mint az idôs Répa Marit, Sobri (Szarvas Attila) egykori szeretôjét-feleségét. A cselekmény a valós tények (Sobri még életében akkora sztárrá vált, hogy a külföldi médiák is foglalkoztak vele, regények ihletôdtek a haramiavezér tetteibôl, operett is készült a témában) és a népi alkotásokban fennmaradt sztorik, legendák keveréke. A rendezô-operatôr (Novák Emil) és író (Sárossy Bogáta) a szereplôk legnagyobb részét korabeli, élô személyekrôl mintázta, mint például Kesselstadt Antóniát, aki annak idején regényként írta meg Sobri életét (akiért amúgy rajongtak a vidéki és az unatkozó úrilányok egyaránt). Az 1830-as évekbeli bakonyi betyárvezér alakja amolyan magyar Robin Hood, a betyárbecsület és bátorság mintaképe, bizonyítottan csak a gazdagokat rabolta ki, vér kezéhez nem tapadt - embert csak szükségbôl, önvédelembôl ölt, szándékosan soha (még a markába akadt Csányi Elek szolgabírónak, legnagyobb ellenségének életét is megkímélte, bár igen tanulságos módon bízta ôt sorsára - lôtt térdsebbel, a lábán kolonccal eresztette a kútba).

Maga a film több szálon futó alkotás. Sobri és bandája mellett végigkövethetjük gróf Kesselstadt Antónia sztoriját, a Répa-lányok, Rozi (Sobri halálosan megsebesített szeretôje) és Mari (Rozi ikertestvére, késôbb Sobri társa, talán felesége). A vég is kérdéses, a mendemondákra hagyatkozik: Sobri vagy meghal a lápafôi vérengzésben, vagy sikerül kivándorolnia Amerikába. A film az utóbbi megoldás mellett tesz hitet, némi hollywoodi utóízzel. A cselekmény pörgô, a koreográfia jó (különösen látványosak a harcjelenetek, a fokos-kard párbajok), a jelmezek szintén nem hagynak kívánnivalót maguk után, a színészi játék viszont - sajnos - igen. Végig ott bújkál az érzés, hogy a színészek nagy része inkább (mindenképpen szívdöglesztô) külalakjának, mint tudásának, tehetségének köszönheti a szerepet, holott olyan nevek is vannak a szereplôlistán, mint Törôcsik Mari, Horkay Péter, Fullajtár Andrea, Mucsi Zoltán, Eperjes Károly, vagy a legendás Zenthe Ferenc. Mégsem gyôz meg a mû, nem hagy nyomot a nézô lelkében (sebet végképp nem - sajnos), hiába a jó dramaturgia, a jól megcsinált film kategóriából nem lép ki az alkotás. Amolyan szórakoztató, kisebb mélységekkel tûzdelt filmet láthatunk, kitûnô dokumentációval (a sztori NEM kitalált, amennyire csak lehetséges, valós tényeken alapszik), a magyar néplélek és becsület egy darabkája világlik át a filmvásznon. Érdemes megnézni, csakúgy, mint a film honlapját, a www.sobri.hu-t, ahol érdekes és bô információtarsolyt találhatunk magáról az alkotásról, a benne szereplô (valós) személyek életútjáról, a teljes Sobri Jóska- történetrôl, a legendákról, korabeli újságcikkekrôl.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetô Elnöksége, a Communitas Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület a 2004-es esztendô végén kiadja a 2005. év mûvelôdési Eseménynaptárát. Ennek érdekében felkérjük a civil szervezeteket, hogy 2004. november 30-ig küldjék be a jövô évre tervezett kulturális rendezvényeik adatait. Online médiapartnerünk a Naptár.ro eseménynaptár- honlap.

Ahhoz, hogy rendezvényeik pontosan kerülhessenek be kiadványunkba, a következô adatokra van szükségünk: a sorra kerülô rendezvény idôpontja (hónap, nap), a rendezvény megnevezése magyarul és románul, a rendezvény helyszíne (a település neve) magyarul és románul, az egyesület rövidítése magyarul és románul, a programfelelôs neve, valamint az egyesület magyar és román neve, postacíme románul (új irányítószám, helység, utca, házszám, megye), telefonszáma (hívószámmal együtt), faxszáma (hívószámmal együtt), e-mail címe, honlapcíme, valamint az egyesület elnökének neve. Az Eseménynaptárt mind magyar, mind román nyelven megjelentetjük, ezért kérjük, fordítsanak figyelmet rendezvényeik román nyelvû fordítására is. A pontosság azért is elengedhetetlen, mert a kiadványt továbbítani fogjuk a belföldi és külföldi civil szervezeteknek és támogatóknak, akik figyelemmel kísérik az Eseménynaptárban megjelent rendezvényeket.

Újdonság! A rendezvények két honlapra is felkerülnek, mégpedig a www.rmdsz.ro és a www.naptar.ro-ra. Innen tölthetô le az a táblázat is, amely tartalmazza a kért adatokat. Ugyanakkor, a lehetôségekhez mérten, digitális vagy hagyományos - 2004-ben készült - fotókat is várunk mellékletként, melyekhez csatoljanak egy rövid ismertetôt, hogy a fénykép milyen dátumon, milyen helyszínen, melyik rendezvényrôl készült. Ezekbôl egy digitális fényképalbumot készítünk, melyek illusztrációként is fognak szolgálni a nyomtatásban és a digitális formában megjelenô Eseménynaptárhoz.

Az adatösszesítô táblázat beszerezhetô a megyei és területi RMDSZ-székházakban is, valamint lekérhetô e-mailen. A kitöltött táblázatot - a fent említett dátumig - kérjük a megyei és területi RMDSZ-szervezetekhez elküldeni, megyei szinten összesítik a rendezvényeket és továbbítják az ügyvezetô elnökségnek, vagy a következô címre: 400489 Cluj, Str. Republicii nr. 60., Sebesi Klaudia (Eseménynaptár), e-mail: muvfoo@rmdsz.ro.

November 5-7. között a marosvásárhelyi Continental Szállodában tartották a II. erdélyi magyar régészeti konferenciát, amelyen erdélyi és magyarországi régészek mutatták be legújabb kutatásaik eredményét. Az évekkel ezelôtt még elképzelhetetlennek tartott tanácskozás kapcsán Molnár-Kovács Zsolttal, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanársegédével és Soós Zoltánnal, a megyei múzeum középkorszakértô régészével beszélgettünk.

- Volt-e valamilyen sajátos tematikája a tanácskozásnak?

Soós Zoltán: - Nem volt különleges jellege, korszakonként hangzottak el elôadások két szakosztály - ôskor, római kor valamint népvándorláskor és középkor - keretében. Az elôadók új kutatásaik eredményeit mutatták be, ezekrôl ilyen módon még nem hangzott el elôadás.

- A szakmabeliek érdeklôdését milyen témák keltették fel a leginkább?

Molnár-Kovács Zsolt: - Érdekes volt Apai Emese dolgozata az épülô autópálya nyomvonalán elkezdôdött régészeti feltárás során elôkerült kultikus gödör bemutatásáról. Ez a késô bronzkor végérôl származó anyag (amely a termékenységkultusszal kapcsolatos) azért fontos, mert hasonlót a Kárpát-medence régészetében nem találtak.

Bajusz István a Szilágy megyei Moigrad falu határában található római város, Porolissum amfiteátrumának új rekonstrukciós tervét mutatta be. Emôdi Tamás a leglátványosabb középkori leletanyaggal szerepelt, amelyet a gyergyószárhegyi Lázár- kastélynál folytatott ásatások során tártak fel. Botár István a csíksomlyói plébániatemplom régészeti feltárásáról, Soós Zoltán a görgényszentimrei várban feltárt Zsigmond-kori kaputoronyról tartott elôadást. Az említettek mellett a konferencia színvonalának emeléséhez járultak hozzá a külföldi meghívottak, akik közül kiemelnénk Feld István és Czajlik Zoltán elôadásait.

- És a résztvevôk?

S.Z.: - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Pósta Béla Egyesület szervezte konferencián szinte teljes egészében jelen voltak az erdélyi magyar régészeti kutatás képviselôi.

- Milyen következtetésekkel zárult a tanácskozás?

M-K.ZS.: - Megfogalmazódtak azok az elképzelések, miszerint a Pósta Béla Egyesület olyan programokat szeretne futtatni, amelyek a különbözô erdélyi régiók egységes feltárását eredményeznék, és szükség van a különbözô korokat átfogó kutatásokra is. A következtetéseket pedig közölni kellene egy régészeti közleményben. Szó esett a korábban Pósta Béla által beindított, majd a politikai körülmények miatt megszûnt régészeti folyóirat, Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából újraindításáról is.

- A program alapján örvendetes ténynek látszik, hogy a magyar régészeti kutatás hosszú szünet után folytatódik Erdélyben.

S. Z.: - A Bolyai egyetem mûködésének 1959- ben való jogtalan megszüntetése az addig folyamatosan mûködô régészképzés megszüntetését is jelentette.

M-K.ZS.: - Hosszú szünet után a ’90-es évek vége felé kezdett növekedni a pályakezdô régészek száma. 1994-98 között, mivel a régészképzés nem történt intézményes formában, a frissen végzett történelem szakos hallgatók választották ezt a szakterületet. 1998-ban indult be a régészképzés, és ettôl kezdve robbanásszerûen megnôtt az új korosztályhoz tartozó szakemberek száma. Ma már 11 romániai kutatóintézetben dolgoznak magyar nyelvû régészek, s az okleveles, a mesteri, doktori képzésen résztvevôk száma a 40-et is meghaladja. Mindez sajátos érdekvédelmi kérdéseket vetett fel, és idôszerûvé vált az anyaországi és az erdélyi intézményesített régészeti kapcsolatfelvétel problémája is. 2003-ban a megnôtt szakmai közösség igényére jött létre a Pósta Béla Egyesület, amely 2004-ben bejegyzett jogi személyiségként az erdélyi magyar régészet sajátos egyéni és kollektív érdekeit próbálja meg képviselni. Nevét a 19- 20. század fordulóján élt magyar tudós nemzedék meghatározó egyéniségérôl, Pósta Béláról kapta, akit 1899-ben neveztek ki a kolozsvári egyetem frissen szervezett régészeti tanszé-kének élére, s az EME érem- és régiségtár igazgatói teendôit is ellátta. Sürgetésére vette bérbe az egyetem a Református Kollégium tulajdonában levô kétemeletes házat, amely utólag a román állam tulajdonába kerülve az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum gyûjteményének ad helyet. Ennek alapját az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára, valamint az egyetem Érmészeti és Régészeti Intézetének anyaga képezte.

S.Z.: - 1918 óta ez az egyetlen erdélyi magyar régészeket tömörítô egyesület, amelyben a hatvanesztendôs korosztályt a harmincévesek követik. Alapvetô célkitûzései a történeti, mûvelôdéstörténeti, régészeti, településtörténeti tudományos és kutatási tevékenységek támogatása, a mûemlékek és muzeális értékek kutatása és megóvása, valamint a történelemoktatás segítése, vendégoktatói programok, tanfolyamok, tanulmányutak szervezése, egyetemi hallgatók és oktatók kutatómunkájának segítése, ösztöndíjak továbbítása. Ehhez járulnak hozzá az évente vándorgyûlés formájában megszervezett tudományos konferenciák, amelyek alkalmat teremtenek az eszme- és tapasztalatcserére, egymás eredményeinek megismerésére, s amelyek az erdélyi magyar régészet fórumát jelentik.

- Említették, hogy megnövekedett a romániai kutatási intézetekben tevékenykedô régészek száma is. Változott-e a viszony a többségi kollégákkal?

S.Z.: - Normalizálódott a kutatáson belüli állapot, mivel megszûnt az a politikai háttér, amely korábban rányomta bélyegét e területre. Ma már lehet beszélni honfoglalásról, Árpád-kori kerámiáról stb. Folyamatban van a korszerû múzeumrendszer kiépítése, amelyben helyet kapnak azok az elemek is, amelyek az erdélyi magyarsággal kapcsolatosak.

A Magyar értelmezô kéziszótár szerint ez a kifejezés azt jelenti, hogy: saját vesztünkre elkövetett végzetes hiba. Különben japán kifejezés, mely a 12. századtól használatos öngyilkossági forma, melyet a has felmetszésével hajtottak vagy hajtanak végre.

Az öngyilkosságot bizonyos rendkívüli esetben még meg lehet érteni, ha egy személy maga ellen követi el, de használják ezt a kifejezést akkor is, ha valaki rosszul politizál. Erre azt mondják, hogy politikai harakirit követ el. Ez már veszélyes "baki", mert tömegeket ránthat magával a végzetes helyzetbe. Tömeges öngyilkosságról hallhattunk, olvashattunk bizonyos vallásos szekták tagjainak részérôl, de az amúgy is fogyatkozó magyarságunknak erre nincs szüksége.

Ha valaki bosszúból akarja elkövettetni a végzetes hibát, az az ördög cimborája, akinek a pokolban a helye.

Mivel minden ember, még az ateista is, arra törekszik, hogy a mennyek országának legyen a "majdani polgára", azért lehetôség szerint ne kövessen el öngyilkosságot, ne hallgasson arra vagy azokra, akik azt sugallják vagy sulykolják az emberek tudatába.

Az a különutas politika, amelyet az ún. politikusok hirdetnek és népünk egy részét akarják a maguk "útjára" téríteni, sôt, vinni, az a fenti címben foglaltak valamelyikét foglalja magában.

A "vezérek", még ha meg is vannak gyôzôdve politikájuk helyességérôl, meggondolták-e a lehetséges, de inkább biztos következményeket, melyekbe romániai magyar népünket sodorják vagy sodorhatják? Ha bosszúállásból teszik és nem önös érdekekbôl, ez is feltételezhetô, akkor még árulásnak is nevezhetô cselekedetre biztatják népünket.

Azt akarják elérni, amit az elhíresült 2000-beli marosvásárhelyi polgármester-választáskor, más érdekeket szolgáló kis "zsebpárt" elkövetett, vagy a vajdasági széthúzás eredményezett? Ahogy egy Trianont eredményezô és soha, de soha helyre nem hozható tragédiát okozott a rossz magyarországi politikusi gárda, úgy most sem járnánk jobban, ha a parlamentbôl kizárjuk, kizáratjuk magunkat.

Ha az annyit sanyargatott, szenvedett erdélyi népünk érdeke azt kívánja, hogy minél többen képviseljenek bennünket a román parlamentben, akkor egységben, összefogva, minden épkézláb ember november végén - még csoszogva, lihegve is - az RMDSZ listájára szavaz, még akkor is, ha nincs ínyére, nem az ô "kedvence" nevét látja rajta. Hogy nem a nép érdekét nézi és képviseli némely különutas, arra abból következtetek, hogy saját magát tette vagy tetette a választási listára.

Ami pedig egyenesen kétségbeejtô, az, hogy ezek a vezérek román pártba vagy pártokba terelik a mit sem sejtô magyar választókat!

Csak azért, hogy bosszút álljanak az RMDSZ-en? Több évszázados tapasztalat igazolja, hogy a román pártok mindig ellenünkre cselekedtek, életterünk szûkítésére tettek kísérletet.

Hát csak folytassák tovább, uraim. Jövendô nemzedékünk, ha még a sarjadás állapota el is indul, éppen úgy nem fog szobrot állítani a politikát rosszul formálóknak, mint a XX. századiak sem tettek a Trianont elôidézôknek. De számíthatnak esetleg arra, hogy a román pártok elismerik nemzetgyengítô, nemzetbontó tevékenységüket. Amit ôk nem tudtak elvégezni, azt megtesszük mi.

Uram Isten, hova jutottunk?! Még mire lesz képes a hatalmi harc, a gyûlölet, az irigység, elnemzetietlenedés? Arra kell-e gondolnunk, hogy a Jézus által mondott történések idejét, korát éljük? (Máté 24/4-14. és Márk 13/4-14.)

Engedtessék meg, hogy nagy, látnok költônk, Ady versének soraival zárjam választások elôtt írt soraimat:

Magyar föld, te juh-legelô,

Öngyilkosa erôdnek,

Mi lesz, hogyha kürtöseid

Elfáradva kidôlnek?

Bomlottan, álmosan tolul

Szomorú ember-nyája:

S mi lesz, hogyha a kürtösök

Szava útját nem állja?

Nemrég egy rendôrségi sajtótájékoztatón a szegénységet és az alkoholt jelölték meg a bûnözés fô okaiként. (Népújság, nov. 5.). Kétségtelen, hogy e két társadalmi jelenség és a bûnözés között van bizonyos fokú összefüggés, mégis ezt a véleményt elnagyoltnak, s részben igazságtalannak érzem. Arról van szó ugyanis, hogy az országban több millió szegény ember él, olyanok, akik nehezen, de becsületes úton kerítik elô a napi betevô falatot, kár volna tehát ôket potenciális bûnözôknek tekinteni. Persze feltalálták a "megélhetési bûnözés" képmutató szólamát, így a tolvaj nyugodtan hivatkozhat arra, hogy éhes volt, így még meg is hatja azokat, akik igen érzékenyek a bûnözôk jogaira. Azt persze nehezebb megmagyarázni, hogy egészséges, erôs fiatalembereknek miért nem jut kenyérre, miért verték félholtra a szerencsétlen nyugdíjast, hogyan vitte rá ôket a nagy szegénység nemi erôszak elkövetésére, békés járókelô megrugdosására stb. Nem lehet mindezt a szegénységre fogni, már csak azért sem, mert a kábítószer- csempészést, nagy csalásokat, sikkasztásokat, maffiaszerû akciókat elkövetôk egyáltalán nem szegény emberek. Persze pajzsként tarthatja maga elé bárki saját szegénységét, kérdés, hogy mennyire hihetô az erre való hivatkozás, s fôleg mennyire tisztességes az egész. Errôl jut eszembe: tavaly Szlovákiában éhezésre hivatkozva törtek be több üzletbe, s a dolog érdekessége, hogy ezek a szegény emberek elsôsorban italban, cigarettában és kávéban szenvedtek hiányt, ti. ezekbôl hiányzott a legtöbb az üzletekbôl.

A szeszes ital valóban lehet okozója a bûncselekményeknek, olyan értelemben, hogy felold bizonyos, jó értelemben vett gátlásokat. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: a szándék józanon is ott lappang az illetôben. Aki részegen trágárkodik, az magában józanon is elmondja, aki ittasan lop, az józanon is tolvaj.

Mondjuk ki, mentegetôzni lehet, de a bûnökért az elkövetô a felelôs, aki önként választotta a tisztességtelen utat, a társadalom pedig védekezik, amennyire lehet. A szánalom és a megbocsátás nemes emberi gesztusok, de kérdés, meddig mehet el ebben a társadalom, a törvény. A fokozódó bûnözési tendenciát nézve, csak az enyhébb esetekben lehet errôl szó.

Amire meg feltétlenül oda kell figyelni, az a bûnelkövetôk munkához való viszonya. Némelyeknél persze semmilyen viszonyról nem lehet beszélni, egyszerûen munkakerülôk, legyen a bûnözô gazdag vagy szegény, ez szinte általános jellemzô.

A munkához való viszonyulás az egyik fô okozója annak, hogy sokan a könnyebb és törvénytelen utat választják. Itt kellene tehát cselekedni közösen, iskolának, egyháznak, társadalmi szervezeteknek és a politikának. S ahol mindez nem segít, ott jöjjön a rendôr, a törvénybíró és a foglár. Akin nem lehet szép szóval segíteni, azt egy idôre ki kell vonni forgalomból.

Helyzetjelentés Storylandrôl

Nehezen sikerült összeverbuválni egy végsô hórukkra lézengô, csélcsap alkalmi munkatársaimat, a két nagy B-t. Törvényszerûen elkapta ôket is az oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban gürcölô páriatársaik választási kampányokra idôzített bérharcainak lendülete. Míg csak "japánkodtak", fehér karszalagjaikkal ágáltak, még idônként rám-rám nyitogatták az ajtót, de mióta átcsaptak "általánosba", ott maradtam csupasz egymagamban mint többszörösen hátrányos helyzetû nyugdíjas a tranzícióban. "Bárcsak én is köztetek lehetnék" - idézgettem kínomban Toldi Miklóst, midôn a nyalka sztrájkoló sereg elvonult az "üvegen", de aztán hamar lekonyultam, amikor nálam is leesett a tantusz, és rájöttem, hogy hitsorsosaim szószólójaként csupán életbeszüntetéssel fenyegetôzhetnék. Félô, "munkáltatóink" szûk keblét és markát ismervén, hogy pironkodva bár, de elfogadnák végsô megoldásnak szánt ajánlatunkat. "Ne járjunk azért kedvükbe" - fogalmaztam meg sebtében a jelszót, "várjuk meg türelemmel funkcióba lévô PSD-s kormányunk (még mindig!; még meddig?) által a 2005 birsalmaszüretére beígért apoteotikus jóvátételt". Ti. a formációnak esze ágában sincs, hogy bedobja a törülközôt. Felszippantotta Voiculescu humanistáit, permanentizálta választási listáin a halhatatlanokat, az ország egész területét gondosan lefedve, csatasorba dobta az aranytartalékot. Öröm végignézni a Maros megyei felhozatalon. Lenyûgözô a változatosság: hemzsegnek a letûntnek hitt korszak aktivistái, a méltó elôd - a PCR - különbözô rendû-rangú titkárai, márkás politikai kalandorok, a magukat pozitív nacionalistának valló- képzelô "forrófejûek", antivakcinnal beoltott szakszervezetiek, fölényeskedô ejtôernyôsök. Szégyenérzet minden arcról gondosan kiretusálva. Jó kis csapat, talán a polgármester és a mindenféle, -fajta tanácsok által keményen megtámogatott ASA-nál is jobb. Ami viszont nagy szó! A legádázabb, a hatalom kasznárai által kígyóban, békában panírozott ellenség (tudatosan nem ellenfelet kottyintottam ki a számon) propagandaanyaga kevésbé mutatós. Úgy tûnik, hogy a DA kimondásával a fentebb említettek ellôtték minden puskaporukat. Legalább is tájainkon. Szürkék, inszignifiánsok, fényképészeik is silányabbak. Nagy-Románia megálmodói második világháborús, berozsdázott lövedékeket próbálnak fényesre smirglizni és pergôtüzet szimulálni. Feltételezhetôen kisebb sikerrel, mint az elôzô pufogtatásban. Mert a Kiss Coloman-féle selejtes serétekkel manapság már sánta csurikat is nehéz eltrafálni, V1-V2 kategóriába skatulyázható elvetélt csodafegyverek csupán. Korrektebben fogalmazva: csoda, hogy fegyverek. Érdekvédelmieink rangsorai ellen pisszünk sem lehet. Vox electori, vox Dei! Az életfogytal csak a -lógus képzô nem kompatibilis. Viszont ahol már lecsúszott biológus, sztomatológus, meteorológus is, nem árthat olajozottságuknak egy kardiológus sem. A szív- és érrendszeri megbetegedések évezredében.

A statiszták felleltározásánál megtorpantam, kifulladtam. Sufniba küldtem Birivel és Baltazárral a tiltakozó táblákat, becsalogattam ôket magamhoz. Be is ígértem nekik: 17,38 %-os béremelést, kajajegyeket és mozibérletet, konszisztens Pampers csomagokat majdan születendô gyermekeiknek, ingyenbeszélgetéseket a GSM-nél, elônyös kamatokat kastélyvásárlásnál, elefántcsont-berakásos sétabotot nyugállományba vonulásukkor, plusz fût-fát korlátlan mennyiségben matuzsálemi életkoruk végéig. Bevették a bogot, ráálltak. Azóta ôk járnak fenyôfaültetésekre, ingyenkoncertekre, sztriptízzel spékelt koktélpartikra, leleplezô estekre és mellveregetô szeánszokra, habzsolnak szendvicset, száraz süteményt és Colát, mütyürökkel, propagandafotókkal és tízparancsolatokkal tapétázzák albérletes szobáik málladozó falfelületeit. Igyekezniük kell, mert mire mind a 34 ringbe szálló alakulathoz eljutnak, könnyen beállhat a kampánycsend.

Magam meg karosszékem biztonságában bodorítom a füstöt, és az elnökjelölteket monitorizálom. Látszólag könnyebb a dolgom, hisz alig vannak egy tucatnyian. Hegyzem a fülem, meresztem a szemem, és azon töprengek, hogy vajon eredményhirdetéskor a képernyôn innen vagy a képernyôn túl ülôknek jár ki majd a Máriás Huncut Lovagrend megtisztelô nagymesteri címe.

...és még ki tudja hányszor, a remények és kétségek közepette

A kezdeményezô Magyarok Világszövetsége számára csak az a fontos, hogy megkapjuk, elnyerjük a kettôs állampolgárságot, aztán majd meglátjuk... Aztán majd a magyar országgyûlés viták és csatározások kereszttüzében, az állampolgárság tényétôl távol esô belpolitikai pillanatnyi érdekek és ellenérdekek özöne közepette kigyöngyözi a magyar állampolgárok (értsd az anyaországiak) számára legkomfortosabb törvényi szabályzókat. Ebben mi is meg fogunk nyugodni... Hát...

Másfelôl a kormányfô kijelenti, hogy nincs elôkészítve a dolog, nem egyeztettek például a határon túli magyar szervezetek az anyjuk országának kormányával. Majd éppen a szlovák vagy az ukrán, a bukaresti és a belgrádi fog megértést mutatni ez irányban, miként azt már a jóval ártatlanabb és precízen vértelenített (kicsontozott, szépen kipotyolt és forró olajban ropogósra sütött) magyarigazolvány esetében is elôzékenyen és kisebbségbaráti módon tevé. (Minket lóvá.) Ezt, úgy hiszem, maga sem gondolta komolyan. Csak afféle jófiúság volt, kötelezô udvariassági hajbók a fentebb említett volánok felé. Ezzel szemben a határon túli magyar szervezetek a MÁÉRT minapi értekezletén az igent egyöntetûen várják el az anyaországi szavazóktól. E sorok írója is.

Sokan sietnek értésünkre adni, hogy ha már megalkotná a magyar országgyûlés a kettôs állampolgárság viselésére jogosító törvényt, akkor elképzelhetetlen, hogy egy demokratikus állam különbséget tegyen saját állampolgárai között. Tehát meg kell adni mindazt, amivel a sima állampolgárság együtt jár a pécsi vagy pomázi bennszülöttek esetében: szavazati joggal, a társadalombiztosítási elônyökkel és jogokkal, szabad költözéssel, utazással, jogi védelemmel mindenütt, mindenkor, pl. idegen államok területén is. Sôt saját országunkban (Romániában, Ukrajnában, Horvátországban stb.) is.

No persze, akkor megkövetelhetô az új állampolgároktól, hogy kétfelé adózzanak, amennyiben a szülôföldön kívánnak maradni ezután is. (Az MVSZ elgondolása szerint létre kell hozni a külhoni polgárok adóalapját.) Az lenne a legjobb, ha magyar kormány megegyeznék az illetô és környezô országok kormányaival, adóhatóságaival és kül-, pénzügyi minisztériumaival, hogy a magukat magyarnak valló ukrán, szlovák, román vagy szlovén állampolgárok Bukarestbe, Pozsonyba, Ljubljanába vagy Kievbe befizetendô adójából egy arányos részt adjanak át a magyar államnak. Így a saját opciójából kettôs állampolgárságúvá váló alattvalót minden kedvezményben, helyesebben szólva az alapvetô és elemi polgári és állampolgári (szabadság-)jogokból részesítheti a visszafogadó magyar állam a költségvetés különösebb megterhelése nélkül. Ebben a felállásban viszont az a kérdés, ki bírná a kettôs adózást, a kétfelé adózást, mely utoljára ilyen tömeges méretekben a török hódoltság (1541-1690) nem szabadjait sújtotta.

Mások viszont csak azt hangsúlyozzák, hogy az "utódállamok" magyarjai a (külhoni) magyar állampolgárság birtokában szabadon utazhatnának akkor is Magyarországra és a nagyvilágba, ha országaik nem kerültek (még) be az Európai Unióba. Tarthatnák a kapcsolatot a magyar földön élô hozzátartozóikkal, barátaikkal, részesülhetnének a magyar kultúra áldásaiból közvetlenül, elintézhetnék a budapesti kormány hatáskörébe tartozó földrajzi térségben elôállt ügyes-bajos dolgaikat. Magyarország területén kedvezményesen utazhatnának. Amit a kiváltott magyarigazolvány birtokában ma is megtehetnek, hála isten.

Viszont nem szavazhatnának.

És bízva abban, hogy az illetô országokban az orvostudomány vívmányai azonos mértékben jutnak el, állnak mindenki rendelkezésére, mint Magyarországon, reménykedve abban, hogy a kórházi viszonyok jobbak (lesznek), mint Hungáriában, csakis a végsô esetben fordulnak majd a magyar gyógykezelôkhöz.

A magyar munkaerôgondok megoldását egyik ellenzéki párt az utódállami képzett és jóval olcsóbb magyar munkáskarok hadrendbe állításával kívánja orvosolni. A mind huzamosabb idôt igénybe vevô munkaviszony végül a letelepedés, a gyökeret eresztés felé tereli a ma még nem kettôs állampolgárságú, de mindenképpen magyart. Hiszen pl. nem kell nyelvet tanulnia. De azért is, mert a magyar képzett munkaerô, és a képzetlenebbje is nyugatra vonul az Unió adta szabad munkavállalási jogánál fogva. Az alacsony magyar demográfiai mutatók (népességfogyás) pedig csak erôsíteni fogják a növekvô emberhiány miatt Magyarország beszippantó delejét. Akármit tennénk, sokan fognak áttelepülni ezután is.

Hacsak nincs lehetôség az itthoni érvényesülésre, tartós munkahelyek teremtésére, fönntartására és erdélyiekkel történô betöltésére. Magyarországról minden tizedik fiatal diplomás továbbáll Nyugatnak, tôlünk minden második ezt tenné. A fennmaradó különbségbôl adódik, hogy a magyarok elsôsorban Budapestre indulnak szerencsét próbálni, a nem magyarok Itáliába, Amerikába, Kanadába, Németországba vagy spanyol földre.

Reménykedhetünk, hogy nem gyökerezik meg az a gyakorlat, amely máris széles körben elterjedt: az idôsebb erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki áttelepül Magyarországra, befogadják, átszámítják nyugdíját, ami minden körülmények között méltányosabb, fizetésképesebb, mint az a nyugpénz, amelyért negyven évig az eredetországában lejsztolt, és ennek birtokában ismét hazatelepül, vígan él az árrésbôl.

Persze, ha szavazati jogot kapunk mi, kicsonkított magyarok, akkor eldönthetjük két és fél milliónyi szavazatunkkal, hogy milyen pártok kerüljenek a magyar országgyûlés patkósoraiba. (Azok, amelyeknek retorikája a legjobban tetszik nekünk.)

Nem a belpolitikai erôviszonyok fogják meghatározni, hanem a mi szavazataink, akik a magyar belpolitikában nem leszünk bejáratosak, csak betekintôk a tévék (újságok, rádiumok) szubjektív objektivitása révén. És bevihetjük a parlamentbe a szélsôségeseket, akik folyton reánk kacsintanak, miközben rajtunk nem segíthetnek, hiszen mûködésüknek a román, ukrán, szlovák vagy jugó törvények megállít fognak szabni. Ugyanis az Unióban sem szólhat bele pl. a német újnáci párt a belgiumi németek életébe közvetlenül. Ágálhat értük, ha valaki fölfigyel majd.

Igaz, azt még senki sem mérte fel tudtommal, milyen pártszínezetek mentén csoportosul a határon túli magyarság egésze és részei, milyen az erôviszony közöttük. Odahaza a többségi társadalmakkal szemben a kisebbségi eleve demokrata, mert a kisebbségi jogok védelmében, féltése közepette folyton elégedetlen, bírál, morog, tesz valamit jobb sorsáért. Ám ha Magyarország felé fordul, kevesebben maradnak meg következetesen a szabadelvûségben. Hiba lenne azt állítani, hogy mindenki jobboldali, mindenki O.V. híve, s aki nem az, rohadt áruló. Hála istennek, nem ilyen egyszerû a képlet. A kisebbségi szervezeteken belül mutatkozó véleménykülönbségek olykor a gyakorlatban felszínre kerülnek. Érvényesülhetnek a magyar politikai élettel szembeni magatartásban.

Látni kell, hogy a Dzurindák és Gasparovièok kedvessége színlelt volt, s most midôn mindkét állam tagja az Uniónak, vége a nagy színjátéknak, az etnikai nyájasságnak.

Volt rá példa, hogy a kettôs állampolgárság nem járt az áttelepülés lehetôségével. Pl. egy gyarmattartó nagyhatalom adta volt gyarmatának, a nemzetközösség tagjának. Nagy-Britannia és Hongkong viszonyára utalunk. A brit külhoni állampolgársággal rendelkezô kínaiak nem települhettek át Angliába. Korlátozott számú jogot élveznek, bármikor beutazhatnak (elméletben) a ködös Albionba, de odatelepedésük éppen olyan körülményes, mint akárki másé, aki a Nemzetközösségbôl érkezik.

Meglehet, hogy a kettôs állampolgárság és a szavazati jog birtokában talán nem a szélsôségeseket juttatják szavazataink szóhoz, parlamenti helyhez, bársonyszékhez. Bízni kell a demokrácia és a józanság határokon átívelô nemzetegyesítô erejében is.

A csodavárás mindig erôs oldalunk volt.

Árgus szemekkel Ábrándjaitokat, Álmaitokat hozzuk Testközelbe, Állandóan Tiltott és Tisztázatlan Tényeket Tárunk fel, remélhetôleg nem Tessék- lássék módon. Tükröt próbálunk Tartani Torzítás nélkül nem csak Tizenéveseknek, hanem Árendában élô Álláskeresôknek és Tehetséges Tervezôknek is. Tárgyaljuk meg a Tennivalókat, Ágyú Találmányaitokat, Ámulatba ejtô Terveiteket. Árkon-bokron utánatok Tolakodunk Túráitokra, Több Táborba. Tereferéljünk a Természetrôl, Tapogatózzunk a Tilosban. Térképezzük fel a Tipikus Tényeket, adjunk Tartalmat az ÁperTének. Távolságtartás nélkül Tudósítsunk a Tarka Társadalomról, Átmulatott, Áttáncolt Tegnapokról. Tehát Tágítsátok Találékonyságunkat, Tiszteljetek meg Találó Támaszpontokkal, Tucatnyi Termékeny Tanáccsal. Adjátok Át a Tekergôknek, a Tétovázóknak és Tetováltaknak, a Tehetségeseknek és Tétleneknek, a Tombolóknak és Tolakodóknak, hogy velük is Törôdünk, Tôlünk Telhetôen Telepatikusan és Tempósan Tisztázzuk a Takargatnivalókat. Temérdek a Tennivaló, Tárgytalanul nem akarunk Téblábolni. Átélt