Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

A MÁÉRT VIII. ülése

- Értelmezésünk szerint az igen azt jelenti, hogy utána közösen lehet kialakítani a kettôs állampolgárságról szóló törvénytervezetet, a nem pedig azt, hogy ez a kérdés lekerül a napirendrôl és minden marad úgy, ahogy volt. Ezt nem tudjuk elfogadni - szögezte le Markó Béla tegnap a MÁÉRT ülésén.

A Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én Budapesten tartott VIII. ülése alkalmával Markó Béla elmondta, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint a mostani tanácskozást mindenképpen befolyásolja majd, hogy ebben a kérdésben ellentét van a határon túli magyar szervezetek és a magyar kormánypártok között. - Fontos a magyar kormány által bejelentett csomagterv, s értékelem, hogy többlettámogatásról döntöttek néhány fontos területen, mert ez valóban segít a határon túli magyar közösségeknek a szülôföldön való boldogulásban. Viszont ez nem helyettesítheti a kettôs állampolgárság vitáját, és nem helyettesítheti az igent a kettôs állampolgárságról szóló népszavazáson - hangsúlyozta a Szövetség elnöke.

Az RMDSZ elnöke a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy az erdélyi magyarság körében most is tapasztalható az elvándorlási szándék, a kettôs állampolgárság legfeljebb újabb eszközt adna egyeseknek a kitelepedéshez. Éppen ennek megelôzésére szolgálna az a csomagterv, amelyet most jelentetett be a magyar kormány - tette hozzá. - Nem korlátozással kell ezt a kérdést megoldani, ráadásul a korlátozás, ha Románia is csatlakozik az Európai Unióhoz, amúgy sem lesz lehetséges. Mi is félünk a kivándorlástól és a kitelepedéstôl, de az Európai Unió minden korlátot fel fog oldani, ezért az okokat kell megszüntetni, vagyis olyan helyzetet kell teremteni Erdélyben, hogy onnan ne akarjanak elmenni az emberek és visszajöjjenek azok is, akik ideiglenesen máshol tartózkodnak" - fogalmazott.

- A kettôs állampolgárság önmagában nem ad megoldást a határon túli magyarok gondjaira, de segíti ôket abban, hogy otthon érezzék magukat Magyarországon is. Jogilag azonban Romániában kell rendezni a helyzetet, az autonómiát nem helyettesítheti semmilyen más megoldás, így a kettôs állampolgárság sem - jelentette ki végezetül az RMDSZ elnöke.

A határon túli magyar szervezetek egyöntetûen az igent szorgalmazzák a kettôs állampolgárságról kiírt magyarországi népszavazáson - erôsítette meg több szervezet vezetôje.

(MTI/Reuters) Októberben 1,2 százalékra gyorsult fel a havi infláció a szeptemberi 0,9 százalékos árdrágulási ütemet követôen - közölte a bukaresti statisztikai hivatal.

Románia igyekszik 10 százalék alá leszorítani az idén az inflációt, amely tavaly 14,1 százalékos, vagyis a régióban az egyik leggyorsabb ütemû volt.

Októberben az éves infláció 10,8 százalékra süllyedt a szeptemberi 11,1 százalékos éves inflációval szemben.

Októberbe az élelmiszereken kívüli ipari termékek, illetve a szolgáltatások drágulása gyorsította az inflációt, ez azonban a szakértôk szerint nem ássa alá az egyszámjegyû inflációról megfogalmazott idei célt.

Miron Mitrea szállításügyi miniszter ígéretétôl eltérôen, miszerint még májusban megkezdik a segesvári vasúttállomás épületének felújítási munkálatait, csupán szeptemberben került erre sor. Az épületsor egy részét már le is bontották. A kivitelezô a Consig Rt., amelynek a szerzôdés értelmében a 6 millió eurós beruházást 2 év alatt kell befejeznie.

Aktuális

December 5-én bárhogy szavazzanak Magyarországon, személy szerint nem tartok igényt az alamizsnára. Az elkövetkezô napokban pedig megpróbálok kigyógyulni a téma körül dervistáncot járó magyarországi sajtóból. Ahol a pró és kontra vélemények özönében a palackból kiszabadított szellem végzi a maga dolgát. Miközben az ellenzék sûrûn bizonygatja, hogy milyen nagy szükségünk van a kettôs állampolgárságra, és állítólag ettôl leszünk mi itt, a határokon túl valóban szabadok (?), meghökkentôen hat a kormányon levô pártok hozzáállása. Senki sem vonja kétségbe, hogy az ô vállukra nehezedik a felelôsség, s nekik kell számba venni: milyen terheket generálhat egy esetleges többségi IGEN. Minderrôl joguk, sôt kötelességük kifejteni az érveiket, mégis visszásnak tûnik, ahogy szavazóiknak nyíltan szájukba rágják, hogy NEMmel voksoljanak.

Ebben a mind jobban eldurvuló politikai játszmában nekünk csak a labda szerepe jutott. Amibe ki-ki úgy rúg bele, ahogy az érdekei megkívánják. S eközben a pályán szaporodik a szemét, amit a kibicek a nézôtérrôl bedobálnak. Mi pedig, akik számára az állampolgárság (akár a tiszteletbeli is) elsôsorban a nemzeti önbecsülés, a büszkeség, a történelmi jóvátétel esélyét jelenthette volna, és nem azt, hogy hanyat-homlok elhagyjuk a szülôföldet, a történtek után csak vesztesek lehetünk. Akkor is, ha egy esetleges többségi IGEN fölött kell majd fanyalognia a kormánynak. Akkor is, ha a szavazók zöme a témától megcsömörölve távol tartja magát a voksolástól. És akkor is, ha a NEMek lesznek többségben. Kérdés, hogy december 5-e után lesz-e még kedvünk anyaországról, nemzetrôl beszélni, amire annyi éven át büszkék voltunk. És ami a lelket tartotta bennünk lelketlen korszakokban. Most viszont, akár restelkedhetünk is azért, hogy magyarok vagyunk. Ahogy megszégyelltem magam, amikor egy egyházi múzeum bejáratánál felmutatott zöld igazolványom miatt arrogánsan kioktattak. Azóta sem vettem elô, s alamizsnaként nem kell a kettôs állampolgárság sem. Amit úgysem a számos szegények, hanem, mint minden kedvezményt, elsôsorban az ügyeskedôk használnának fel. A tömeges bevándorlás pedig, amitôl annyira félnek egyesek, Erdélybôl is már régen elkezdôdött. A visszaáramlás pedig az öntudat mellett elsôsorban a megélhetés függvénye lesz.

Törvényhozói rohammunkával látja áthidalhatónak a kettôs állampolgárság miatt kialakult éles ellentéteket a két legnagyobb magyar parlamenti párt, melyek vezetôi javaslataikat a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pénteken Budapesten rendezett VIII. ülésén ismertették.

Az MSZP és a Fidesz egyaránt azt tartja szükségesnek, hogy haladéktalanul, még a december 5- ére kiírt népszavazás elôtt alkosson törvényt az Országgyûlés.

Hiller István, az MSZP elnöke elmondta, hogy pártja a Gyurcsány-kormány most meghirdetett új nemzetpolitikájának három pillérébôl kettôt, a külhoni magyar útlevelet és az úgynevezett szülôföld programot javasolja törvénybe iktatni. "Ez az úti okmány a határon túli magyarság számára a Magyarországra való bejutás akadálytalan megvalósítását jelenti, erre minden fizikális és minden jogi lépést meg fogunk tenni" - mondta.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szintén útlevélrôl szóló törvényt tartana szükségesnek, de ez jogszabály az "európai útlevélrôl" szólna és az lenne a hivatása, hogy tisztázza a kettôs állampolgárság tartalmát.

Egyetértés kezd kibontakozni a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erô között abban is, hogy valamilyen formában bevonnák a sürgôsségi törvényhozási munkába a határon túli magyarok képviselôit.

Orbán Viktor szerint éppen a Magyar Állandó Értekezlet, vagy a Máért által felállított bizottság lenne a legilletékesebb arra, hogy megfogalmazza a Fidesz által felvázolt törvényjavaslatot. Hiller István pedig arról beszélt, az MSZP felkéri Szili Katalint, az Országgyûlés elnökét, hogy a pártja által elôterjesztett törvényjavaslatok parlamenti vitájában tegye lehetôvé a részvételt a Máért-en jelenlévô határon túli magyar szervezetek képviselôi számára.

A Fidesz elnöke kifejtette: a törvényjavaslat elkészítésénél az egyik alapelvnek annak kell lennie, hogy a határon túli magyarok valóságos európai útlevélhez juthassanak.

"Nemzetközi példák alapján kijelenthetjük, hogy semmilyen nemzetközi akadálya nincs egy olyan útlevél megadásának, amely az egész Európai Unió területére szabadságot ad (...) adjunk nekik olyan útlevelet amellyel az egész Európai Unióban ugyanúgy közlekedhetnek, mozoghatnak, mint mi" - hangoztatta.

A második alapelv, hogy ez az útlevél ne jelentsen egyetlen fillér terhet sem a magyar adófizetôknek - tette hozzá. "Ha ezekben az elvekben egyetértünk, akkor megtaláljuk a jogi megoldást" - mondta Orbán Viktor.

Hiller István az MTI kérdésére elmondta, hogy a határon túli magyar szervezetek támogatják a kormány szülôföld programját, és reményét fejezte ki, hogy a magyar parlament ellenzéki pártjai is így tesznek majd.

"Ôszintén szeretném, ha a kormány szülôföld programját minél többen, a magyar parlament minden pártja támogatná" - fogalmazott az MSZP elnöke.

(MTI/AP) Kaotikus jelenetek közepette eltemették Jasszer Arafatot helyi idô szerint péntek délután a palesztin vezetô egykori fôhadiszállásán, a rámalláhi Mukatában.

Arafat koporsóját nem sokkal korábban egy katonai helikopter szállította Egyiptomból Rámalláhba, miközben palesztinok ezrei tüntettek a mukatai fôhadiszállás körül. A fôhadiszálláson hatalmas káosz tört ki, amikor a több ezres tömeg megrohamozta a helikoptert. A palesztin biztonsági erôk a levegôbe leadott lövésekkel hosszú idôn keresztül képtelenek voltak szétoszlatni a tömeget. A biztonsági erôknek végül 25 percükbe került, míg a koporsót ki tudták venni a helikopterbôl.

A palesztin zászlóval letakart koporsót valóságos emberáradat közepette vitték lépésben a temetés helyszínére, ahol több tízezer gyászoló várta a gyászszertartást. A koporsó útját a palesztin biztonsági erôk levegôbe leadott lövésekkel igyekeztek biztosítani, a lövések következtében hárman megsebesültek, köztük egy katona. A gyászolók letépték a palesztin zászlót Arafat koporsójáról, egyik gyászoló pedig a koporsó tetejére hajított egy ahhoz hasonló fekete- fehér kockás kendôt, keffíját, amilyet a csütörtökön elhunyt palesztin vezetô mindig viselt. Arafat koporsóját közép-európai idô szerint nem sokkal 14.00 óra után eresztették le a sírba.

A palesztinok a rámalláhi nyugvóhelyet ideiglenesnek tekintik, ezért kôkoporsóba temették el Arafatot, hogy könnyebben lehessen kihantolni egy esetleges jeruzsálemi temetéshez.

Az utóbbi idôben egyre több szó esik arról, hogy a Magyar Polgári Szövetség jelöltjei az Actiunea Populara párt listáin indulhatnak a parlamenti választásokon. A tegnapi sajtótájékoztatón ismét felvetôdött e probléma, s többen is kifejtették álláspontjukat. Berekméri Sándor, az MPSZ Maros megyei elnöke elmondta, hogy nem jószántukból jutottak erre az elhatározásra, hanem a miatt, hogy a Központi Választási Iroda meghiusította indulási szándékukat. Az AP - mondotta - igazi demokratikus párt, amely többször is tudtunkra adta (Tusnádon Emil Constantinescu is ezt nyilatkozta), hogy támogatja a kettôs állampolgárságot és az autonómiát is elfogadja.

Ami a kettôs állampolgárságot illeti, ezt az MPSZ egyöntetûen támogatja. Az elnök szorgalmazza, hogy minél több testvértelepülésre nyílt levelet küldjenek, amelyben felkérik a lakosságot, szavazzanak igennel a december 5-i magyarországi népszavazáson. Nem ért azonban egyet a "külhoni útlevél" gondolatával, amely szerinte körülbelül ugyanannyit ér, mint a magyarigazolvány.

Két nappal ezelôtt avatták fel a Román Munkáspárt (Partidul Muncitoresc Român) új székházát. Ilie Doroftei, az RMP Maros megyei elsô titkára a sajtónak elmondta, hogy e történelmi pártot 1996-ban alapították újra, s az év márciusában jegyezték be a politikai pártok közé. Kifejtette, hogy "a munkáspártnak demokratikus elképzelései vannak, de a demokráciát definiálni kell, ugyanis minden párt errôl beszél, és egyik sem ezt teszi". Szerinte a nép akarata kell hogy érvényesüljön, és nem az oligarchiáé, amely ma uralkodik Romániában. Egy "másfajta" kommunizmusról beszélt, hangsúlyozva, hogy bár Marx doktrínáját tekintik alapnak, néhány kitétel is van. Ezek szerint az RMP tiszteletben tartja a magántulajdont, a politikai pluralizmust, és ami újdonságnak számít: minden PMR-tag hívô keresztény (tudniillik az elôdök mind ateisták voltak).

Arra a kérdésre, hogy milyen párttal vagy szervezettel szimpatizálnak, Ilie Doroftei egy erôs baloldali koalíció kialakításáról beszélt. Nem volt azonban világos, hogyan akarják ezt megvalósítani. Pártja ugyanis csak jövô év januárjától szándékozik ilyen irányú egyezségeket kötni. Szerinte nem lehet megbízni sem az SZDP, mind az NRP, sem pedig a liberális-demokrata koalíció politikájában.

Tegnap délben adatok sokaságával lepték meg a sajtót a megyei vízügyi igazgatóságon, ahol Chioralia Ioan vezérigazgató, Gheorghe Monica mûszaki igazgató, Urzica Mircea beruházási igazgató, Moldovan Florin, EU- integrációs irodavezetô és ing. Ileana Sandu a minôségellenôrzô osztály vezetôje tartott sajtótájékoztatót.

Chioralia Ioan elmondta, megváltozott a vízgazdálkodási törvény, az új szabály értelmében minden vízügyi igazgatóság önálló jogi személyiséget nyert. Ez több felelôsséget és természetesen pénzügyi önállóságot is jelent. Az átszervezés az EU-integrációs lépések egyike. Emellett pedig folyamatban van a a Duna nemzetközi vízmedence vízgazdálkodási tervnek kidolgozása, amelybe a Maros vízgyûjtôje is beletartozik. Ennek érdekében a magyei vízügyi igazgatóság is fontosnak tartja a helyi vízgazdálkodási menedzsmenttervek kidolgozását. Folyamatosan figyelemmel követik a víz minôségét, amint hallottuk, évi 120.000 vizsgálatot végeznek. Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron és Déván van eddig az EU szabványoknak megfelelôen engedélyeztetett laboratórium. Most nyertek egy EU-pályázatot 500.000 euró értékben, amivel Aradon szerelnek fel egy határ menti laboratóriumot. A vízügyi igazgatóság a tavaly 150 milliárd lejt fektetett be különbözô hidrotechnikai munkálatokba - tájékoztattak az illetékesek.

Visszatérô téma volt a víz minôsége. Monica Gheorghe mérnök ezzel kapcsolatosan kifejtette, megyénkben 15 településnek van saját ivóvíztisztító állomása és 36- nak szennyvíztisztító üzeme. A víztisztítók közül a rehabilitációs munkálatok befejezése után egyedül a marosvásárhelyi üzemel majd az EU-szabványoknak megfelelôen, mint ahogy ezt a színvonalat fogja elérni a szennyvíztisztító telep. A 36 szennyvízkezelô állomást folyamatosan ellenôrzik az igazgatóság ellenôrei. Eddig különösebb gondot nem tapasztaltak, igaz, a nem megfelelô technológiák alkalmazása miatt ezek helyileg szennyeznek ugyan, de nem veszélyeztetik jelentôsen a környezetet. Egyedül a gernyeszegi Agroflip Rt. sertéshizlaldáját szólították fel, amennyiben nem javítják fel a szennyvíztisztító állomást, a vízügyi hatóság bezáratja a húsfeldolgozó üzemet. Egyébként a megváltozott törvény fokozta a szennyezésért járó bírság nagyságát. E vétségért 300 - 500 millió lejre büntethetô az érintett, de ha nagyobb mértékben szennyezik a környezetet, illetve a vizet, akár börtönbüntetés is kiróható. A Népújságot három téma érdekelte: a mezôségi ivóvízellátás, a ratosnyai gát építése, illetve az EU 60/2000 vízügyi direktívájának a gyakorlatba ültetése. Chioralia Ioan igazgató a Mezôséggel kapcsolatban elmondta, lehetôség van arra, hogy Szászrégenbôl, Radnótról, de akár Marosvásárhelyrôl fôvezetéken juttassanak ivóvizet a Mezôségre, ez elsôsorban a vidéki ivóvíz-szolgáltató vállalat, a SURM dolga kell legyen. De ha ez az egység nem oldja meg a kérdést, akkor akár magánszolgáltatók is felvállalhatják ezt. Ratosnyával kapcsolatban nem sokat tudtunk meg, mert miután a gát kivitelezésének joga hol az iparügyi minisztériumé, hol pedig a környezetvédelmié volt, most ismét az elôbbi hatáskörébe tartozik. Urzica Mircea szerint az idén mintegy 100 milliárd lejt költöttek el. Mintegy 90 %-ban elkészült a villamosenergia-fejlesztô üzem és az alagutak, amivel a vizet a leendô tóba, illetve az áramfejlesztôhöz vezetik, a gát viszont alig 10 %-ban épült meg. A véglegesítéshez szerinte még 1500 milliárd lejre van szükség.

Szóba került egy másik nagy beruházás is. A Zetelaka-Székelyudvarhely-Székelykeresztúr-Segesvár- Medgyes-Kiskapus vonalon kiépítendô fôvezeték, amely a kormánypárt programjában is szerepelt. Bár az elképzelések szerint már az építkezéshez hozzá kellett volna kezdeni, eddig csak a megvalósíthatósági tanulmányok készültek el. Az egyik ok többek között az volt, hogy Székelyudvarhely elutasította azt, hogy e fôvezetékhez csatlakoztassák a városi hálózatot, s ezért módosítani kellett a terven. Nemrég azonban az országos vízügyi hatóság szerzôdést kötött egy szaúd- arábiai céggel. Ez utóbbi lesz a beruházó, azzal a lehetôséggel, hogy 49 évig használhatja a rendszert, utána pedig a román állam tulajdona lesz. A tervezett beruházás 2000 milliárd lej körül van. 214.000 lakost fog kiszolgálni, s a vezetéken szabadesésben másodpercenként 1250 liter vizet szállítanak. Ezt a tervet a kormányon levô politikai párttól függetlenül megvalósítják - vélte a vezérigazgató.

A vízügyi igazgatóság idei munkálataira a késôbbiekben még visszatérünk.

A múlt hét végén értesítették a Marosvásárhelyi Rendôrség ügyeletes tisztjét, hogy egy 20 éves vásárhelyi lány egy férfi lakásán nemi erôszak áldozatává vált.

Az áldozatot a Marosvásárhelyi Igazságügyi Intézetben szakvizsgálatnak vetették alá, amelynek során megerôsítették az erôszak gyanúját. A nyomozás során kiderült, az elkövetô a 32 éves vásárhelyi illetôségû M. Rómeó, akit nem találtak meg Marosvásárhelyen. Értesítették a határôrséget, s így sikerült a borsi határátkelônél ôrizetbe venni a gyanúsítottat.

A marosvásárhelyi bíróság nemi erôszak gyanújával 29 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki, M. Rómeó fellebbezést nyújtott be, s azt a tegnap délután a törvényszéken tárgyalták.

A Megyei Rendôr-felügyelôség sajtóirodájának tájékoztatása szerint M. Rómeó ellen 2000-ben csalás, a banki törvények megszegése, zsarolás, szabadságkorlátozás, nemi erôszak, szexuális visszaélés, ütlegelés és más erôszakos cselekedetek, valamint fenyegetés gyanújával indítottak eljárást. 2000. július 28-án tartóztatták le, s 11 évi szabadságvesztésre ítélték. A határozat ellen fellebbezett, s erre még nem született végleges döntés. Három évvel késôbb, 2003. október 28-án szabadult a börtönbôl.

M. Rómeó magánszemélyeknek adott kölcsönt, biztosítékként a kölcsönt igénylô ingatlanját illetve javait kérte, majd ezeket a saját, illetve másik két személy nevére íratta, akik vele kapcsolatban álltak. Késôbb zsarolással és erôszakkal szerezte vissza más személyek kinnlevôségeit is. Több nôt hívott lakására illetve a nagyanyja lakására, ahol fogva tartotta, megerôszakolta ôket, nemi perverziókra kényszerítette, az aktust lefilmezte, majd megfenyegette áldozatait, hogy ne tegyenek panaszt a rendôrség. Több áldozata öngyilkosságot kísérelt meg - olvasható a rendôrségi közleményben.

Csütörtökön T.D. sóváradi lakos értesítette a szovátai rendôrséget, hogy iskoláskorú lánya szerdán agresszió áldozata lett. A vizsgálatok során kiderült, a gyerekek biológiaórán voltak, s L. István tanár úgy próbálta fegyelmezni az egyik fiút, hogy széket dobott feléje. Az azonban elhúzódott, s a szék T. A. tanulólányt érte, akinek a jobb karja eltörött.

Az ügyben megkerestük Dénes Sándor igazgatót, aki elmondta, hogy a tanár a VI. osztályban tartott biológiaórát. A gyerekek vallomása szerint az egyik fiú hátrafordult, hogy radírt kérjen társától. A tanár hozzálépett, kezét ütésre lendítette, a fiú azonban felszökött, s elszaladt. Akkor a tanár egy vasvázú széket hajított utána, amely a terem másik felében ülô lány fejét és könyökét érte. A kislány sírva hazament, édesanyjával röntgenfelvételre jelentkeztek, amely kimutatta, könyökcsontja eltörött. A szülô panaszlevéllel fordult a rendôrséghez, az iskola vezetôségéhez és a Megyei Tanfelügyelôséghez. A tanfelügyelôség hétfôn az iskolában kivizsgálja az ügyet. "L. István tanárnak már voltak korábban agresszív megnyilvánulásai: a gyerekek nyakát szorongatta, húzta ôket a földön, egy tanárnôvel pedig a gyerekek elôtt verekedett össze. Mindannyiszor az iskola vezetôsége kivizsgálta az eseteket, s büntetést szabtak ki" - mondta az igazgató. Hozzáfûzte, a tanár csütörtöktôl nem jelentkezett az iskolában.

A szobrászati ábrázolás módja szerint beszélünk szabad és relief szobrászatról. Az elôbbi alkotás háromdimenziós, az utóbbi csak részletében. Anyagát tekintve, mely a címben foglaltakat illeti, lehet: kô, márvány, bronz és gipsz.

Kôbôl faragott szobrot, dombormûvet mindenkor elôszeretettel alkalmaztak az épületek homlokzatainak és belsô termeinek díszítésére. Az ókorban az egyiptomiak monumentális építményeiket kôbe vésett reliefszerû faragással díszítették. A következô korokban is elmaradhatatlan volt a szobrászati alkotások alkalmazása az építkezéseknél. Így Marosvásárhely régi épületeinél is a szobrászati alkotások korhûek és díszítô jellegûek.

Marosvásárhelyen a csúcsíves stílus emlékeként a Vártemplom nyugati és déli kapujának sokoszlopos (béletes) kôbôl faragott kialakítása mûemlék értékû. Hasonlóképpen értékesek a templom szentélyének változatos csipkeszerû mérmûves ablakai is.

A Közmûvelôdési Ház (Kultúrpalota) homlokzatain - a második emeleti ablakok parapetjeinek falazatába kôbôl faragott dombormûveket helyeztek, melyek a magyar irodalom, mûvészet és tudomány nagyjainak portréit jelenítik meg, így: Kazinczi Ferenc, Tompa Mihály, Kölcsey Ferenc, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Bolyai Farkas, Bolyai János, Kisfaludi Sándor, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Goldmák Károly, Blaha Lujza, Doppler Ferenc.

Mészkôbôl faragott mellszobrokat raktak fel a Toldalagi- ház (Rózsák tere 10.) fôtér felôli homlokzatának fôpárkányára is. A harcosok és vitézek fejszobrai a barokk stílus mozgalmas modorában készültek. Fehér márványból faragott dombormû, két portré (Aesculap, ?) díszíti az egyébként faragott márvánnyal kialakított gyógyszertár (a volt Kôvári patika) bejáratát és kirakatát.

Bronzból öntött szoborcsoport tölti ki a Székelyföldi Iparmûvészeti Múzeum (Megyei Múzeum) Baross Gábor utcai épületének fôpárkánya fölötti timpanon mezejét. A múzeum homlokzatán lévô két fülkébe egy-egy nôi szobrot is elhelyeztek, valamennyi Róna József szobrászmûvész alkotása.

A Kultúrpalota fôbejárati ajtói fölött, az ablakok mellvédjeibe bronzba öntött sokalakos dombormû került. Kallós Ede szobrászmûvész szépen ábrázolta Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája címû oratóriumát, melyen a magyar zeneszerzô ül a zongoránál s vele szemben Szent Erzsébet alakja; a Két Bolyai címû szoborcsoportnál a széken ülô Bolyai Farkassal szemben áll a diák fia, János, mögötte pedig tanártársai; a harmadik ablak mellvédjébe az Aranka György címû szoborcsoport került, melyen az ország elsô Nyelvmûvelô Társaság alapítóját, a marosvásárhelyi Aranka Györgyöt jeleníti meg; a negyedik ablak alatt Erkel Ferenc Bánk bán címû operájának egyik jelenetét örökítette meg a szobrászmûvész.

(Folytatjuk)

Régmúlt idôk korhû krónikája

"a Magyar Párt elnökjelölésétôl dr. Bernády György. Azok után, amik a kisebbségi magyar politika mezôin november 18. óta történtek: - szinte vélni tudtuk és szinte vártuk az erdélyi lelkek kimagasló alakjától ezt a nemes gesztust. Bernády György pedig nem lett volna Bernády György, ha ez nem így történik. Lemondása lakónikus rövidségében sokatmondóan szûkszavú… Nem felel a miértre és hiányzik belôle a megokoló mert. És mégis úgy véljük, hogy ebbôl a zárkózott rövidségbôl szinte felsíkolt egy providenciális magyar lélek aggodalma: hogy kisebbségi sorsunk eliramlott hat esztendeje kevés idônek bizonyult arra, hogy a Magyar parlag eredendô bûneit: a széthúzást, a gyûlölködést, a vezérkedési viszketeget, a rágalmazást, a személyeskedô gyanúsítgatást, a lekicsinylést magából kiirtani tudná. Még sok csapást kell átszenvednünk, hogy idáig felemelkedhessünk. Öles vezércikkek tajtékos kirohanásainál többet jelent a kurtára szabott visszavonulóban Bernády hallgatása. Jelenti a testvéri elnézést a méltatlan támadásokért. Jelenti a kétségbeesett felkiáltást: csúfság és ôsi bûn, egymásra rontani, energiát pazarolni, mikor tisztes becsüléssel megérteni tudnók egymást! Jelenti a néma tíltakozást brutális vádaskodások ellen. De jelenti végül a hárskürtös figyelmeztetést is: Vérbeli szerettem! Nem vagyok én sem mágnásbarát, sem jászista, sem kommunista, csak egy szegény töprengô erdélyi magyar lélek, ki dolgozni akarok és aki tovább akarok látni az orromnál, mert fölötte aggódom a te kulturvetésedért, melyet a régi átkok, a régi bûnök fagyasztó szele, Temesvártól Csíkországig, Nagyváradtól Brassóig sórvaszt, pusztít és dermeszt. Tehát vigyázat, fajtestvérem! Lomtáros fészerbôl elôszedett választási fokosod nem a mai magyar érdek munkaeszköze. Ha nem tudunk letenni arról, hogy egymás között ne marakodjunk, ha nem tudunk kigázolni a turáni átkok fertôjébôl, akkor a Magyar Párt csak puszta szó, melyet nem vagyunk képesek erkölcsi és anyagi tartalommal megtölteni, a hozzá fûzött reménykedéseket megvalósítani. És akkor?… Akkor meg oly mindegy, hogy van-e vezére, elnöke, vagy hogy ki az elnök és ki a vivat?…

Mi ezt olvassuk ki Bernády lemondásából. Hát mások?

Mi is azt kiáltjuk Éljen Ugron István!

De miért kell a magyar kéznek, a magyar szónak, a magyar tollnak, vérzô sebeket osztogatni vérbeli testvérein?

Miért?… Miért?… Uraim, politizálók, írók, újságírók és szónoklók! Ajtóinkon az Advent… Térjünk magunkhoz."

A cikk 1924. november 30-án jelent meg a marosvásárhelyi Székely Naplóban.

Válogatta és megjelenésre elôkészítette:

Kádár Lajos

1994-ben volt szerencsém részt venni a csodálatos Hungária Antenna tévémûsorszóró állomás építésén Budapesten. Sok erdélyi dolgozott akkor ott. Legfigyelemreméltóbb tevékenységet az ácsok fejtettek ki, akik majomügyességgel mászkáltak a szédítô magasságokban, pedig egytôl egyig ivóemberek voltak, vagyis olyanok, akik közvetlenül a részegség innensô határánál állnak meg az italozással. Csupa vékony, szôke ember, csontos kis Nyárád mentiek, akiknek fogalmuk sem volt, hogy milyen fontos a munkájuk, és jobb helyeken mennyit kereshetnének vele.

A csoportfônökük, vagyis akit a magyarok mûvezetônek neveznek, szintén erdélyi volt. Ô volt az egyetlen, aki nem volt ács, igaz, szintén ô volt az egyetlen, aki nem ivott. És ez már meg is érte a magyaroknak, hogy jobban megfizessék, mint az igazi ácsokat. Ráadásul nagyon impozáns fiú volt, hatalmas, széles vállú, hosszú hajú, cigányos arcú srác, igazi indián. Így is neveztük: Indián. Izmos derekára széles övet kötött, ebbe tûzte bele a szekercéjét, amit soha le nem tett, igaz, soha kézbe sem vett. Féltek tôle az ácsok, ô meg hangosan szidta ôket, ha megálltak. Ritka érdekes ember volt ez a makkfalvi indián.

A társadalomban (még a miénkben is) idônként megjelenik valami hobbiféle jelenség, valami társadalmi mértékû érdekesség, vagy izgalom, ami látszólag kiutat, megoldást jelent a rengeteg bajba jutott embernek. Az utóbbi években ez a bizonyos hobbi a betegnyugdíjba vonulás volt. Lehetséges volt elérni. Talán egy kicsit a hivatalos szervek is szemet hunytak, tény, hogy nagyon sok munkaképes embert nyugdíjaztak betegség miatt, javarészt a III. osztályban, a leggyengébben fizetett kategóriában. Ez egy nagy társadalmi méretû csapda. Az ilyen ügyeskedôk (mert voltak valóban betegek is) ilyenformán okoskodtak: "Te, nincs program, nem csúfolódnak a fizetéssel, jön az a kicsi nyugdíj, mellette meg, ugye, sok mindent tehet az ember." Aztán az ember nem tett sok mindent. Legtöbben semmit. Másodállásban a postást lesték, üldözték a nyugdíjpénz napjaiban.

Benéztem a munkaügyi hivatalba, hogy a legfrissebb állásajánlatokat szemügyre vegyem. Mindig ugyanazok: szabónô, varrónô, kereskedelmi ügynök, piaci árus, pincér. Az is lehet, hogy a lista mindig ugyanaz, csak éppen a dátumot cserélgetik.

- Mindig ugyanaz - találta ki valaki a gondolatomat mély, rekedtes hangon. Az illetô a jobb felemen állt, arra fordultam, összenéztünk. Köpcös, ritkás, hosszú hajú, barna férfi volt. Jobban megnéztük egymást.

- Hungaria Antenna? - mosolyodott el fanyarul.

- Igen. Maga meg Indián?

Indián a lépcsôn lefelé is szuszogva jött, mindegyre megtörülte az orrát.

- Tavaszi hûlés?

- Ez nem tavaszi. Egyfolytában folyik az orrom.

Ültünk és néztük Emil Dandea szobrát.

- Hol dolgozol, Misi?

Mondom, hol.

- Hogy fizetnek?

Mondom, hogyan.

- Nem rossz. Én egy építkezési cégnél dolgozom, mint ács (rám nézett és elmosolyodott), gyalázatosan fizetnek. Én már nem is akarok dolgozni. Elfáradtam, Misi. Betegnyugdíjba megyek.

- Te és a betegség... Mivel állsz elô, hogy elhiggyék?

- Kitalálok én valamit, ne félj. Megmondom, hogy fáj a fejem, folyik az orrom, nem látok jól, nem érzem a szagokat… ilyesmit. Beveszik, ne félj. Amikor bútorfényezô voltam, ezekkel a tünetekkel mentek nyugdíjba.

- Voltál te bútorfényezô is? Mikor?

- Fiatalkoromban. ’83 és ’86 között.

Indiánt betegnyugdíjazták. A leírt tünetek alapján megröntgenezték a fejét és az orrüregében "polipot" találtak. Indiánt a kolozsvári rákkutató intézetbe küldték. A "polip" rákos szövôdmény volt.

(Sajnos, ez a betegség nagyon gyakori volt az akkori idôk bútorfényezôi közt.)

"A szervezet önmagától nem állít elô fájdalmat. Minden fájdalomérzet valódi, még ha túlzott is. Képzeletbeli fájdalom nem létezik. Valaki csak abban az esetben "képzelheti" a fájdalmat, ha azt a valóságban átélte. Lehet, hogy "képzeletében" késôbbre helyezi a fájdalmat, de a fájdalom valahol az idônyomának egy pontján ténylegesen létezik."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

44. Keskenylevelû (kislevelû) hárs. Tilia cordata. (Hárs, hársfa, íneresztô popjom, zádogfa.)

Szép koronájú, illatos virágú fa, melyet dísznövényként parkokban, utak mentén sorfának ültetnek, de vadon is elôfordul. Ritkább a nagylevelû vagy széles levelû hárs (T. platyphyllos = T. grandiflora) és az ezüsthárs (T. tomentosa = T. argentea).

Nálunk júniusban, júliusban virágzik. A virágzatát a murvalevelekkel együtt kell gyûjteni, vékony rétegben kiterítve, szellôs, árnyékos helyen szárítani. Értékes gyógynövény. Teája nagyon finom. Gyógyászati célból a forrázatát használják, melegen, mézzel édesítve isszák. Hûlés, köhögés ellen kitûnô, izzasztó és nyugtató hatású is. A fatestbôl orvosi szenet készítenek.

A népi gyógyászat is régóta használja. A fentiek mellett jó lázcsillapítónak tartják. A virág fôzetét ekcémás testrész borogatására is használták. A fiatal hajtásokból, vagy a vastagabb ágak héjából fôzött tea megszünteti a hasmenést. Sebre, kelésre a hárs kérge alatt levô sárgás "hártyikát" ("íneresztô popjomot") meglobbantva, majd rongyra kenve rákötik.

Régebb a leveles-virágos hajtással vásznat festettek sárga színûre.

45. Körömvirág. Calendula officinalis. (Fülemile, fülemüle.)

A fészekvirágzatúak családjába tartozó egy- vagy kétéves, sárga, narancssárga virágzatú kerti dísznövény, de elvadulva is megtalálható. Májustól, júniustól kezdve az elsô fagyok beálltáig virágzik. Az üde, nyílásban levô virágzatot kell folyamatosan gyûjteni, mivel állandóan újabb és újabb virágzatokat fejleszt. A magja (tkp. termése, görbült kaszat) 3-5 évig megôrzi csíraképességét. Könnyen termeszthetô.

A közönséges cickafarkkal összefôzve jó gyomor- és patkóbélfekély megelôzésére, kezelésére. Félóránként, óránként kell hidegen vagy langyosan, lehetôleg cukor nélkül, egy-két kortyot inni. Külsôleg fehér folyás esetén és nehezen gyógyuló sebek, fekélyek borogatására használják. Színanyagával élelmiszereket, gyógyszereket és italokat festenek.

Vidékünkön vannak, akik termesztik. Az utóbbi években lett igazán divatos. Nagy értékû gyógynövénynek tartják. "Tugya meg, tanár úr, hogy ez ojan orvasság, hogy ijent a doktorok nem adnak. Écce ez fájin szerelék."

(Folytatjuk)

X. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár

Az Impress Kiadó legújabb kötete Bölöni Domokos A nevetô gödör címû novellagyûjteménye. A könyv az író utóbbi években született rövidprózáiból nyújt válogatást. Az olvasók a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár nyitónapján ismerkedhettek meg vele a Nemzeti Színház protokolltermében tartott bemutatón. A kiadványt szerkesztôje, az elôszót is jegyzô Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevôk figyelmébe. Gondolatait a Múzsa barátaival is megosztja.

Különös fauna és flóra, természetellenes táptalaj, elfajzott közeg tenyészete. Bölöni Domokos újabb kötetében is ilyen világot tár az olvasók elé. Meghurcolt, elesett, önmagukkal meghasonlott, csalódott emberek történetét meséli, elkorcsosult egzisztenciák, kettétört karrierek, eltorzult jellemek árnyképét vetíti elénk, történeteit hol a személyiségromboló diktatórikus rendszer léleknyomorító évtizedeibe, hol a rendszerváltás utáni társadalmi káosz gyökértelenségébe ágyazza. Arról ír, amit jól ismer, s talán a leginkább meg is tapasztalt valamennyi szépírónk közül: a kollektivizálás s a mindent és mindenkit korrumpáló következô évek talajt vesztett falujáról, illetve a karakter- és idegpróbáló utóbbi idôszakról, a csalók, ügyeskedôk, szélhámosok paradicsomáról, a megváltozott körülmények közt helyüket, életük értelmét nem találók, a városba szakadt lecsúszottak, elszegényedettek drámájáról. Hangvétele nem tragikus, hozzáállását többnyire megértô empátia, ironikus, humoros témakezelés jellemzi. Ez teszi karcolatait, tárcanovelláit bölönisen olvasmányossá. Persze, a korábbi könyveiben már megkapóan kimûvelt balladai megjelenítéseire is találunk példát. De ez a kivétel, a helyzetteremtés és a jellemrajz humora, a szerzô névadó leleménye, nyelvi, szójátékos inventivitása az, ami mostani válogatását döntôen meghatározza. Motor Guszti, Sóder Misi, Kolhoz Dani, Difuzor Józsi, Dufla Bircsi, Nyérca Filon, Csurdé Zsiga, Picula Lica, Kajla Minya és sok hozzájuk hasonló kisember e rövid prózai írások hôse s az írói rokonszenv alanya. Az egykori falusi kiskirályok, a pártaktivisták, tanácselnökök, milicisták csak annyiban érdeklik a szerzôt, amennyiben közvetlenül befolyásolták fôszereplôi sorsát, ilyenkor viszont nem kegyelmez nekik, akkor pláne nem, ha kiderül, sikerült átmenteni a mentenivalójukat a vidék mai valóságába is. Furcsa egyébként, hogy Bölöni semmit se szépít, távlatosan mégis megszépülnek azok a nehéz idôk. Talán mert benne volt az író gyermek- és ifjúkora? Alighanem ez is számít, hiszen a sztorik többségét nem távolságtartó objektivitással, hanem a keretbe többé-kevésbé észlelhetôn önmagát is behelyezve fogalmazta meg.

Mint a tárcanovellák esetében általában, itt is érdekesen keveredik fikció és realitás. Ráismerni vélünk helyekre, emberekre, Bölöni szülôfalujára, szûkebb-tágabb pátriájára, ifjúsága, tanítóskodása Küküllômentéjére, tanárkodása Korondjára, a Sóvidékre, és sokszor talán nem is tévedünk. De jelen gyûjteményében az elôzô könyveinél erôteljesebben kér teret a város, abban is a gyökértelenek, a blokklakók elsô nemzedéke és a náluk is reménytelenebbek, a munkanélküliek, a gondok elôl az alkoholba menekülôk, a kocsmafilozófusok, a bögrecsárdák tarkabarka populációja. Ez már inkább az újságíró Bölöni asztala, a begubózottakat is könnyen szóra bíró, az elzárkózó lelkeket is megnyitó beszélgetôtársé, aki a jelek szerint mindenki nyelvén jól ért, azokén is, akik az emigráció, az áttelepülés útját választották, attól remélve gyógyírt problémáikra, ám sem ott, sem itt nem érzik otthon magukat, errôl azonban szemérmesen hallgatnának. Szerzônknek róluk is bôven van mondandója. Sajátos "szociográfia" Bölöni Domokos nyolcadik kötete, találó portrét villant föl benne saját magáról is. Érdemes figyelnünk erre is.

Nagy Miklós Kund

Könyvek a vásárról

Május 23-án, egy népgyûlésen "veszedelmes osztályellenséget" leplezett le Vadad éber dolgozó népe. Lebukott a horthysta, besúgó, népnyúzó, fosztogató Dániel Zsigmond. A kulák-tanító bûnei közül néhány: a háború után befurakodott a tömegszervezetekbe, és "mint az imperialisták hû csatlósa természetesen kötelességének tartotta a londoni rádió félrevezetô bemondásait még jobban eltorzítva terjeszteni. A fekete autóval való rémítgetés napirenden volt nála, és itt hatalmas lehetôség volt a kezében, mert mint tanító, a keze alatt tanuló gyermekek körében terjesztette a legjobban a rémhíreket. * Amikor a beszolgáltatási rendelet megjelent, módot keresett annak szabotálására. 1948-ban például 11 mázsa gabonát vont ki a beszolgáltatási kötelezettség alól. * A kommunistákra különösképpen haragudott. Állandóan áskálódott ellenük, plakátjaikat igyekezett megsemmisíteni, nemrég a május elseje alkalmából kiragasztott plakátot leköpte...* A népgyûlés eredményes volt, a tömegszervezetek vezetôi "eleget tettek kérésének: Dániel Zsigmondot kizárták az összes tömegszervezetekbôl, a milícia pedig a beigazolódott vádak alapján elrendelte azonnali letartóztatását. * "Vadad község dolgozói megszabadultak egy uszítótól, a gyermekek egy lelketlen, hivatás nélküli tanítótól, a társadalom pedig egy veszedelmes osztályellenségtôl." (Népújság, 1949. május 27.)

- A politikatörténeti fordulópont Romániában 1948-ban volt. Azonban az ezt követô társadalmi átalakulások helyi szinten 1949-ben indultak el. Nem politikatörténetet, hanem olyan történeti antropológiai elemzést készítettem, amelynek középpontjában a társadalomnak, pontosabban a székelyföldi falusi társadalomnak a hatalom kiterjesztésére adott válaszreakciói állnak. 1949-en belül is egy szûkebb idôszak, a tavaszi-nyári események vizsgálatával foglalkoztam. Arra a kérdésre kerestem választ, hogy miképpen nyilvánul meg a társadalom krízisként értelmezett reakciója a gyors, agresszív erôfelvonultatásra, hatalmi beavatkozásra. Mindez egy pillanata csupán a társadalom - a székelyföldi társadalom - átalakulásának, amely elsôsorban az 1930-as, 1956-os, 1966-os és 1977-es népszámlálások adataira alapozva értelmezhetô. * A feldolgozott anyag legnagyobb része a korabeli sajtóból származik. * A sajtó a vizsgált évben, de az egész 'osztályharcos' korszakban a valóság szélsôséges ideológiai kontextualitását végezte, az igazság- és erkölcs-mintázatok alakításának nagyhatású manipulatív eszköze volt. * Válogatott, szerkesztett, tendenciózus, manipuláló az 1949-es év pártállamot kiszolgáló sajtójában található anyag - de egy ablak, melyen rálátni a korabeli társadalom életére, mozgásaira, akcióira és reakcióira. Arra törekedtem, hogy válogatással, kiemelésekkel, átszerkesztéssel, a hipotézisnek megfelelô arányok kialakításával a sajtóanyagból egy új narratívát konstruáljak. Az 'építô szövegek' optimizmusát igyekeztem ellenpontozni a romboló hatások bemutatásával. Meggyôzôdésem, hogy mindaz, ami olvasható, a sok lehetséges közül egy kidolgozott és értelemmel bíró válasz a kérdésemre: mi is történt 1949-ben, miért volt fontos mindaz, ami 1949-ben történt. * A Székelyföldön az új hatalom nem mozgósított nagyobb erôket befolyásának kiterjesztéséért és megszilárdításáért. Inkább az agitáció és propaganda egyre változatosabb eszközeivel igyekezett megdolgozni a társadalmat, és csak akkor és ott csapott le, amikor és ahol nagy szükség volt rá. Vagyis akkor, ha valóban tömegek mozdultak meg, és több ízben, egyre növekvô méreteket öltött ez a megmozdulás. * 1949-ben, a kollektivizálás elsô évében az ország több részén is összecsapott a lázadó parasztság és a hatalom. Ezeknek az eseteknek a feltárása az utóbbi években kezdôdött el. Most csak azokat a megmozdulásokat említem, ahol vér is folyt. * Július 29: a Bihar megyei parasztok lázadása Feketetót (Taut) községben és környékén, a Berettyó mellett. A parasztok villákkal, fejszékkel, ásókkal felfegyverkezve felgyújtották az Ideiglenes Tanácsok irattárait, a beszolgáltatási jegyzôkönyveket és a párt piros zászlóit, és azt kiabálták, hogy egyetlen szem búzát sem engednek elvinni a falvakból. A Milícia és Szekuritáté csapatai elfoglalták a falvakat, 16 embert helyben kivégeztek, összesen 245 embert deportáltak. * Augusztus 1-2.: az Arad megyei lázadás. A belügyi csapatok 12 embert végeztek ki helyben, 101-et letartóztattak, és az elsô deportált- szállítmánnyal 33-at elvittek; ezt azonban újabb transzportok követték. * Augusztus 6.: a Szucsáva megyei lázadás. Számos halott, sebesült, 13 bebörtönzött. * Székelyföldön, eddigi tudomásom szerint, csak 1950-51-ben került sor hasonló esetekre. * 1949-ben az uralmat megragadók és az alávetettek összecsapásának egy más, archaikus formája bontakozott ki a Székelyföldön: csodák sorozata közepette egy próféta-asszony vezetésével millenarisztikus, világvégét váró mozgalom kezdôdött. A kibontakozó új világ agresszíven gyarmatosító lendületével szembeállva egy millenarista megoldásban hittek ezrek és ezrek: abban hittek, hogy a világ végével együtt eljön a gonoszak pusztulása, az igazak megváltása. * Könyvem hét fejezetre tagoltam. Az elsô ötben a hatalom - a pártállam - kiterjesztését, székelyföldi megtelepedését mutatom be: intézmények születését, hatalmi, kormányzási gyakorlatok kialakulását, és a szimbólumteremtés helyeinek: a nyilvánosságnak, az ünnepeknek az elfoglalását. Ezek adatfeltáró, tényközlô, leltározó, részletezô részek. A hatodik és hetedik fejezetekben a szimbólum- forgalmazó hagyományos elit sorsával foglalkozom, majd sor kerül a falusi társadalom saját szimbólumforgalmazásának, a muillenarista mozgalomnak, csodalátásoknak a bemutatására. Ugyancsak ebben a részben kísérlem meg a bemutatott jelenségegyüttes rövid értelmezését. * Írásom a 2001-ben megvédett doktori tézisem egy fejezetének jelentôs mértékben kibôvített változata. (Részletek az Elôszóból)

[Periodikák: Falvak Népe. Kolozsvár, majd Bukarest. Az MNSz hetilapja. Igazság. Kolozsvár. Az RMP napilapja. Monitorul Oficial. A Nagy Nemzetgyûlés hivatalos közlönye. Mûvelôdési Útmutató. Bukarest, havi lap, 1959-tôl Mûvelôdés címmel jelenik meg. A Kulturális Minisztérium adja ki. Népújság. Marosvásárhely. Az MNSz központi napilapja. Romániai Magyar Szó. Bukarest. A MNSz központi napilapja. Szabadság. Székelyudvarhely. A MNSz Udvarhely megyei hetilapja. Scânteia. Bukarest. Az RMP központi napilapja.]

- A beszolgáltatás nyomán az elvonás a létfenntartáshoz szükséges kalória-minimumot is érintette, és a tulajdon fölötti rendelkezés megtagadásával az igazságérzetet gyökeréig sértette. Fokozta az elkeseredést, hogy a falvakban a paraszti munka és élet szimbólumértékû központi terméke, a gabona fölött sem rendelkezhettek már. A kulákság intézményének bevezetése a községek maradék szolidaritását is próbára tette.

- Összegezve: mindennapi tapasztalattá vált az, hogy az eddigi módon tovább élni már nem lehet. * Ha úgy nem - akkor hogyan? "A fuldokló a habhoz is hozzakap..."- mondta az eseményekre, a csodás jelek felé fordulásra emlékezve a máréfalvi Kovács András. * A társadalomtörténet perspektívájából nézve 1949-ben a felszámolásába bele nem nyugvó múlt, az azóta szétbomlott paraszti világ- és értékrend utolsó, millenarisztikus formában megnyilvánuló lázadása zajlott ezen a vidéken. Ami utána következett, az már az urbanizációt felerôsítô, a rurális társadalmat átalakító, a mai falu utóparasztságáig és a visszaparasztosodás jelenségéig elvezetô modernizációs folyamat. (Részletek az Utószóból) * Gagyi József: A krízis éve a Székelyföldön - 1949 * Múltunk Könyvek sorozat, Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2004

B. D.

- Gyarmathy János szobrászmûvész kismonográfiája -

Bôvül, gazdagszik a csíkszeredai Pallas-Akadémia Mûterem-sorozata, immár 15 kismonográfiát számlál. A legfrissebb füzet Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászt és mûvészetét mutatja be az olvasóknak. A nemzetközi könyvvásár keretében tegnap délután került közönség elé a Bernády Házban rendezett találkozón és tárlatnyitón.

A sorozatszerkesztô Banner Zoltán mûvészettörténész és Márton Árpád festômûvész. Nekik is köszönhetô, hogy az erdélyi alkotók kiadói népszerûsítésében mutatkozó fehér foltok kezdenek zsugorodni. A Tôzsér József vezette könyvmûhely az idén öt ilyen kötettel lepte meg az olvasókat. A Gyarmathyé mellett 2004-ben látott napvilágot a kismonográfiája kiadása elôtt röviddel elhunyt székelyudvarhelyi festômûvész, Maszelka János, a szintén Hargita megyei festô, Borsos Gábor, a kolozsvári szobrász, Korondi Jenô és a kézdivásárhelyi festônô, Kosztándi Katalin munkásságát ismertetô kötet. Pénteken Marosvásárhelyen ezeket is bemutatták, alkalmi kiállítást is összehozva az alkotók néhány mûvébôl. A Borsos-kiadványba Márton Árpád, a Korondiéba Banner Zoltán, a Kosztándiéba a sepsiszentgyörgyi Jánó Mihály, a Maszelka- illetve Gyarmathy-kötetbe Nagy Miklós Kund írta az elôtanulmányt.

A rövidesen ötvenedik esztendejét töltô marosvásárhelyi alkotóról írt esszéjének a Mindennapi mitológia, groteszk misztérium címet adta a szerzô. Városában jól ismerik a szobrászt és modern hangvételû, különleges hangulatú, emberközpontú kisplasztikáit. Németországban is kedvelik és nagyra becsülik munkáit. Az iserlohni alkotótáborban évek óta visszatérô vendég, ott és más közeli városokban térszobrai is állnak. Az idén is keményen dolgozott a mûvésztelepen Gyarmathy, pár hete tért vissza újabb bronzba öntött alkotások elégtételével. Ezek a plasztikák is szervesen illeszkednek a negyed évszázada töretlenül felfelé ívelô mûvészi pálya mítoszteremtô tematikájába és sajátos jelrendszerébe. Róluk is elmondható az, amit Márton Árpád a kötetet beajánló fülszövegben az eddigi életmû egészérôl megfogalmaz: " A tartalmi bravúr mögött vizuálisan rávezet, hogy lelkeddel, kezeddel tapinthassad a felületi megfogalmazások, téri, formai részletek gazdagságát. Magadon érzed igazát, alkotói filozofikus üzenetét, egy tiszta világot tár eléd emberméretû alkotásaival, köztérre kívánod, hogy mindenkié legyenek hitükkel, igazukkal." A lényeg talán ez, Nagy Miklós Kund elemzôn részletezve foglalja össze mindazt, amit ez a humánus értékekben gazdag, eredetiséggel, ötletsziporkákkal, mûvészi erényekkel telített munkásság látványosan felmutat.

A könyvet Kozma Mária szerkesztette. A mûvekrôl készült reprodukciók Birtalan Zsoltnak, Fuják Gyulának és Vajda Györgynek köszönhetôk. Ezekbôl közlünk néhányat mai mellékletünkben.

P. Buzogány Árpád

Ételízesítô, tea, margarin - ismételgette magában Mazsola, ahogy kilépett az ajtón. A hatalmas udvaron még vastagon állt a hó, a patkó alakú épület minden oldalról beárnyékolta. Jégfoltok terebélyesedtek a járdán, csatornákból csöpögött a hólé. Sötétedett, az autók lámpái sárgára festették az utat. Hosszú kabátos fiatal lányok billegtek az átjárón, szatyros nénik mellett. Az áruház elôtt lógó hasú szuka szimatolt, odabent neonfényben csillogtak a konzervek és a szôke nôk. Péntek volt, a nagy bevásárlások napja. Csöndes családapák és tinilányok álltak hosszú sorban a pénztárnál, az utca túloldalán kopott kabátú fiatalember énekelt.

Mazsola zsebét kotorta, aprópénzt számolt tenyerében. Cigarettát vett a sarki bódénál. A járda elkeskenyedett, a buszállomásról tömött sorokban vonultak az emberek. Posztókabátos férfi húzódott félre a raktár árnyékába, kemény szárú csizmáján visszacsillantak a fények. Tovább üres volt a parkoló, jégkockák jelezték az autók helyét. Mazsola a járda szélén, a nedves aszfalton lépegetett. Itt nem kell félnie, hogy megcsúszik. Zsebébôl elôkotorta az óráját, aztán visszasüllyesztette. A telefonfülkében két fiatal lány állt, csomagjukat az ajtó elôtt hagyták.

- Jó estét - szólt egy mély hang. - Ne siess úgy, no. Magas férfi lépett ki az épület árnyékából.

- Szervusz - derült fel Mazsola arca és feléje indult, kezét nyújtotta. - Milyen rég nem láttalak! Hol jársz ilyenkor?

- A buszra várok. Mennék haza - mondta a szôke férfi.

Ott, az épület sarkánál beszélgettek jó darabig, aztán elindultak a vendéglô felé. - Van még idô, jó háromnegyed óra. Üljünk le egy kicsit - indítványozta Mazsola.

A kisvendéglôben meleg volt és halkan szólt a zene. Az ajtótól távolabb, a fogas mellé ültek, levetették kabátjukat. Ültek, és hamiskásan mosolyogtak egymásra.

- Aztán nem jöttél hozzánk - kezdte a szôke.

- Nem - bólintott Mazsola. - De lemegyek. Amikor majd jó idô lesz.

Rágyújtottak. Magas, fáradt mosolyú, fiatal pincérnô jött asztalukhoz. Köszönt, kicserélte a hamutartót.

- Két sört - nézett fel a szôke.

- Milyen legyen?

- Nekem mindegy - vonta meg a vállát a szôke és Mazsolára nézett. - Milyent akarsz?

- Ne legyen túl hideg. A pincérnô bizalmas mosollyal sorolta a választékot, Mazsola egyiknél rámondta: - Ebbôl.

Hallgattak, mint akik nem tudják, hol kezdjék. Mazsola balra figyelt. A sarokban, két összetolt asztalnál nagyobb társaság ült, hosszú hajú, fiatal fiúk. Egyikük cilinderre emlékeztetô kalapot hordott, piros selyeminge csillogott a neonfényben. A három lány háttal ült, a középsôn terepszínû nadrág feszült, széles csípôje ellenére valószerûtlenül elvékonyodott a dereka. Hosszú nyakú üvegbôl vörösbort töltött. Puha blúza alatt látszott melltartója pántja, vállai férfiasan szélesek.

Kihozták a sört. A szôke az asztalhoz koccantotta az üveg alját: - Egészségünkre!

Halkan beszélgettek, közben Mazsola lopva megnézte az óráját. A sarokból szinte minden mondat áthallatszott. Egy lányos arcú fiúnak különösen éles a hangja. Ha bemondó volna, a mikrofont a túlsó sarokba kellene tenni, állapította meg halálkomolyan a szôke. A pincérnô a pultra feltámaszkodva figyelte Mazsoláékat.

Egy gyerek jött be hosszú, bô kabátban, hatalmas sapkája alól zsíros hajtincsek lógtak ki. Megállt az elsô asztalnál, koszos kezét elôrenyújtva pénzt kért. Egy idôsebb férfi papírpénzt adott. A pincérnô mondott valamit és a gyermek felé intett, de az nem is törôdött vele, Mazsoláék felé tartott.

- Bácsi, adjon valamit...

Arca is maszatos volt, nagy, fekete szemében riadtság és alázat látszott. Mazsola lesütötte szemét, aztán a második kérésre aprópénzt vett elô. Szótlanul potyogtatta a gyerek kezébe. Az hosszasan hálálkodott.

- Állj meg, te! - reccsent rá a szôke. A gyerek visszafordult. Rosszat sejtett. Tovább is lépett a szôke hosszú keze elôl, pedig csak pénzt adott neki.

Hallgattak, és szinte egyszerre gyújtottak rá. A gyerek már a következô asztaltársasághoz ért, a sarokba. Még el sem kezdte mondókáját, amikor az egyik fiú intett neki: tûnés! Kerek arcú, mély hangú lány szólt hozzá:

- Hogy hívnak?

- Néni, adjon valamit...

A vékony derekú lány megfordította székét. Mazsola ôt nézte. Nagy orra, álmatag szemei és feszes mellei különös látványt nyújtottak. Egyszerre volt visszahúzódó, akin átsiklanak a tekintetek, és kívánnivalóan nôies puha blúzával, vastag combjaival.

- Éhes vagy?

A gyermek nem válaszolt. Két markával nyúlt a ropiba a lány és a gyermeknek nyújtotta. Az mûanyag tasakot húzott elô, mert tenyerében el se fért volna.

- De megedd! - mondta a piros inges. - Nehogy meglássam, hogy másnak adod!

- Nem étel kell ezeknek, hanem pénz! Ihatnékok és szivarazhatnékok - könyökölt fel az asztalra az éles hangú.

A harmadik fiú, aki eddig hallgatott, hatalmas markával pattogatott kukoricát és kekszet mért a gyerek kezébe, többször is. Senki se szólt ellene.

- Lássam, hogy megeszed! - hangoskodott a piros inges. - Ha nem, az utcán kiönti - magyarázta a többinek.

Hatalmas tálcával érkezett a pincérnô. Kenyeret, mustárt és két tányér mititejt rakott le az asztalra.

- Megmondtam, hogy ne gyere be... Mintha csak magát igazolná, ám egyik lány közbeszólt:

- Nem kell elküldeni.

A pincérnô elment. A nagy markú fiú a gyerekhez hajolt:

- Éhes vagy?

A gyerek tétován bólintott. A fiú mititejt és egy szelet kenyeret vett a kezébe.

- Nem így, hé! - kiáltott a piros inges. - Gyere ide!

A gyerek nem mozdult. A fiú székért ment a másik asztalhoz. Közben a pincérnô tányérokat és evôeszközöket hozott. Az éles hangú, hosszú hajú is felállt, az üres székre mutatott:

- Gyere ide!

A gyerek leült, kezeit leengedve maga mellé. Az eléje tett tányéron még gôzölgött a sült hús.

- Egyél! - mondták neki. Nem mozdult, csak nézte a körülötte lévôket.

- Egyél, te! Vagy nem is vagy éhes?

Elôször a kenyér után nyúlt.

- Állj meg, lelkem, ilyen kézzel nem lehet az ételhez nyúlni! - mondta a hosszú hajú. - Menj és mosd meg a kezed.

A lányok is biztatták, nyugodt hangon: menj ki a vécébe és mosd meg a kezed. Mutatták, merre menjen. A gyerek tasakját is vitte magával.

- Hagyd itt, a székeden - mondta a kerek arcú lány.

A gyerek elment. Percek teltek el, mire visszajött. Mazsola az óráját nézte. Már nem volt idô még egy sörre. A pulthoz ment, egy tasak mogyorót hozott.

- Jaj, fiam, hát ez így nem jó! Hát fele még rajta van! - sápítozott a hosszú hajú. Szappant kért a pincérnôtôl és újból elküldte a gyereket kezet mosni.

- Ez sértve érzi magát, hogy meg kell mossa a kezét - kacagott.

- Nem úgy nevelték - bólintott a vékony derekú.

- Mit hogy nevelték? Ezt anélkül is tudhatná - ellenkezett a piros inges.

Amikor a gyerek visszajött, a szappant is hozta a markában. Leültették, a vékony hangú kést és villát adott a kezébe, magyarázta és mutatta, miként használja. Ásványvizet töltöttek neki. Ettek, közben mindenki a gyereket figyelte. Amikor az elsô falatot lepottyantotta villájáról, a vörös inges szalvétát kötött a nyakába. A gyerek egyetlen szót se szólt, még ha kérdezték is, serényen evett, óriási falat kenyereket harapva. Újabb húsdarabokat tettek eléje, mustárral kínálták. A késsel nagyon nehezen boldogult, minduntalan letette, ám valahányszor kézzel nyúlt volna a hús után, rászólt a hosszú hajú fiú.

Mazsoláék már megitták a sört, szótlanul fújták a füstöt maguk elé. A szôke is elmozdította székét, hogy láthassa a gyereket. Közben az óráját nézte.

Egyszer aztán bólintott Mazsolának és felállt. Mazsola követte. Felvette kabátját és a pulthoz indult. Pénzt vett elô, halkan beszélgetett a pincérnôvel. Amikor a szôke odaért, ô is pénzt tartott a kezében, de Mazsola leintette. A pincérnô számolt, közben a gyereket nézte.

Kint fújt a szél, Mazsola kesztyût húzott.

- Ne hülyéskedj, nem kerülhetett annyiba - mondta a szôke.

- Ma kaptam pénzt - legyintett Mazsola. - Kifizettem holnapra is egy adagot - tette hozzá.

- Gondoltam. Én is azt akartam.

Szaporán lépegettek. Az állomás épületénél megálltak.

- Nem kellett volna odamennünk - mondta Mazsola.

- De azért jó, hogy találkoztunk - nyújtotta kezét a szôke.

Fazakas Attila

Ben Jonson emlékére

Ma a Fedett Színházba készülünk mind,

középsô sor, ott jól alszom bizonyára.

Sokat nem hortyogok, hogy mást megzavarjak,

hiszen jó pénz itt a játék, jó pénz bizonyára!…

Taps nem zavar, sem ôrült rikácsolás,

mely divatos, furcsa színlelés - ímhol

két dáma rohan be aléltan-lihegve,

hogy tördel néma replikákat idétlen darabjára,

a fennakadt, ájult szívverés!…

S míg magamban (fennhangon) hortyogok

(mert szokva vagyok már mindehhez),

hallom, hogy fenn a színpadon (a jó

példán tanulva) egy színész romlott, ósdi viccbe kezd:

rossz közönségét hangolva vastapsra játszik.

Ízlés, melyben önmaga látszik:

üres arc, néma harc színész és színház,

s mit felmutat: ködös vicc, termetfullasztó dráma.

Az ember, ha köpönyege otthon, rímhelyzettel játszik,

s beletemetkezik fárasztó unalmába…

"Se egy friss nevetés! Se egy erôs mozdulat!"

"Nincs felfutó függöny, bevágódó tréfa vagy halál,

mitôl a kedved egyszerre lelohad!"

"Semmi sincs", beszélik mögöttem, mint az árnyak,

s közöny vagy csend lakik üres páholyokat.

Szokva volnék már mindenhez… De

máskor egy párnát és paplant ehhez a helyjegyhez!

Mert elalszom, s közben arról álmodok:

Nap vége van, aludni, Színházba készülök!

Üzenet Marosvásárhelyrôl

Novák József képzômûvész a rá jellemzô kiapadhatatlan energiával folytatja bemutatkozásai sorát. Húsz éve állít ki, ezúttal a tatabányai múzeumban látható minden eddiginél nagyobb, átfogóbb tárlata. Alkotómunkája gazdag termésébôl, amely másfél száz történelmi címert, pajzsot és zászlót ölel fel, nyolcvanat tudtak elhelyezni a számos áttelepült vásárhelyinek is otthont adó dunántúli város múzeumában. Az Üzenet Erdélybôl - Marosvásárhelyrôl címû kiállítás megnyitója igazi eseménnyé vált. Október 15-én nagyon sokan jelen voltak a nyitóünnepségen, a helység elöljárói is, szavalatok, kórusmûvek is elhangzottak. A mûvész munkásságát Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója méltatta, köszöntôt mondott Miklós Ádám református lelkész. És fellépett az egykori vásárhelyi Nowax együttes is, amelynek a kiállító is tagja volt évekkel ezelôtt.

Novák József a korábbiakhoz viszonyítva most pajzsokkal és dekoratív zászlókkal is dúsította üzenetét. Errôl a tárlat katalógusában így vall: Erdély ezeréves múltját szeretném felidézni munkáimmal, közös létünk, történelmünk, hátrahagyott és újra felfedett nyomait, jeleit, emlékeit, mert ezeknek erkölcsi töltetük, mondanivalójuk és üzenetük van. Az én üzenetem a kiállításom és jelképeim által az, hogy a múltat nem elfeledni, tisztelni kell, s mondanivalóját tovább vinni a jelenbôl a jövôbe.

A vármegyék, fejedelmek, egyházak, történelmi családok heraldikai szimbólumait kedvezôen fogadta a tatabányai közönség. Fotónk a megnyitón készült. A kiállítás november 21-ig lesz nyitva.

Honvéd Kamaraszínház: Bozgorok (Shakespeare Ahogy tetszik okán)
- Vásárhelyi vendégjáték -

Mi történik majd velünk, ha minden magyar kivándorol innen? Avagy mi történik most, amikor ez a kivándorlás a lelkek nagy részében már megtörtént? Lesz-e, akit az utolsó magyar vacsorára hívjon? Avagy akkor is csak a deszkákon lesz? Ezeket kérdezhetné a Rusznyák Gábor rendezte Bozgorok (Shakespeare Ahogy tetszik-ének alapján, Honvéd Kamaraszínház), de nem kérdezi. Vagy legalábbis nem nyíltan. És nem önsirató módon. Inkább metszô gúnnyal. E gúny azonban visszaüt, és vissza is kell ütnie. Hiszen nem csak a nézôk, a szereplôk nagy része is erdélyi. Talán ezért is jó ez az elôadás...

De a tárgyra térve. (Hegy)vidéki fogadó, neve Bufet Ardeal. A fônök bárzongorista (Kátai István) és társai provinciális unalomba fulladva pálinkáznak az asztaloknál, míg a háziszárnyas énekesnô (Fazakas Júlia) konfettibe öltözve, Danielle Steele kötet-gúlák között perlekedik és román slágereket nyöszörög. Eredeti hangulat, mígnem be nem toppannak az anyaországiak: Próbakô, aki itt amolyan szabadszellemû, EU-patrióta, bolond értelmiségi (Dióssy Gábor), egy pipiskedô lúzersznob Celia (Szôcs Erika), az álruhás Rosalinda (M. Simon Andrea), majd Orlando (Bor László) is beesik, bugylibicskával a kezében és egy hörcsöggel, Ádámmal a borkánban (hogy maradjunk stílusosak), és itt van Izsák is, azaz Jaques (Domokos László), a merengô, két lábon járó depresszió. A történet követi a shakespeare-i fonalat, a mondanivaló nem. Az összetákolt, mégis otthonosan hangulatos kocsmában, ahol megtudjuk, hogy hogyan verekszik a medve, hogyan fôzik dinnyehéjbôl, illetve kiwiszörpbôl a pálinkát, szókimondó igazságok hangzanak el, hol a szatíra, hol a szilvóriumos trágárikum, hol csak az egyszerûség nyelvezetének minden jellegzetességével együtt, a szatírából lassan bontakozik ki a tragikomédia. Viszonyok születnek, stagnálnak és bomlanak fel ez egy estés mikroorganizmusban, ahol mindkét fél kemény rendezôi-dramaturgi pofonokat kap: az ,,egyszerû" erdélyi vidéki, az elmaradottságban, szegénységben, de épp egyszerûségük folytán természetesen és szépen élôk megkapják a maguk vitriolos üvegét, de az anyaországi konzumtermékek sem ússzák meg szárazon - szép és jellegzetes a mondat: ,,...nahát, honnan tanultatok meg ti ilyen szépen magyarul?", amire rögtön érkezik a székelyesen tömör, családtagidézô válasz... Minden tabun, elôítéleten és klisén végigszáguld az elôadás, néha kényelmetlen hallani magunkról azt, amit úgyis tudunk, néha pedig halálra röhögjük magunkat - pedig biztosan halad a produkció a sejthetô vég felé. Kiürül majd a kocsma. Végleg.

Érezhetôen nagy szeretettel játsszák a színészek ezt a darabot. Az improvizáció bohó szelleme ott lengedez a színpadon, természetes, könnyed a játékstílus, amivel vidáman képünkbe olvassák a fajtánk természetrajzát. Jó a nyelvezet, a magyarországi szleng, az erdélyi tájszólás(ok) keveredik a shakespeare-i szöveggel (igaz, legtöbbször Orlando és Rosalinda között), ami furcsán hat egy farkastörvények szerint mûködô kocsmában, mégsem zavaró. Az egészségesen és büszkén nacionalista kocsmáros, valamint a liberális Próbakô úti
blues-t jammelnek az improvizált színpadon, a felhôtlenül jó hangulat csak pillanattöredékekre múlik el. De ezen töredékekben húzódik a lényeg. Ilyenkor érezzük, hogy ez komoly, tudjuk, mi vagyunk a tét, de végigkacagjuk az egészet. És amikor az elôadásnak vége van, mégis beáll az a bizonyos, a mindent bizonyító, lelket bénító öt másodpercnyi csend. Ez a produkció legnagyobb érdeme - hogy holmi önsajnáltató, kokárdás pityergés, melodráma és nyáltenger helyett a humor, az irónia, a száraz gúny és az emberszeretet szól a tolerancia és feddô megértés nyelvén a reális veszélyrôl, a kivándorlásról. És Magyarországon is sokakat, nálunk azonban majd' mindenkit megérint az elôadás. Itt talán fájdalmasabban is. Hiszen kinek ne lennének rég nem látott szerettei, barátai, akik itt hagyták a szülôföldjüket, városukat, ,,kimentek", akik nem jönnek már vissza, akik kivándorlók, bozgorok, hazátlanok lettek? És ez biztosan sokunknak fáj. Az elôadás nem oldja ezt a fájdalmat, talán meg is erôsíti, de közben az elôbb említett eszközökkel, a kacagással, az önmagunkkal való szembenézés sikerével megtisztít. Ahogyan azt minden színháznak, produkciónak tennie kéne.

Nem tudjuk, mit szóltak, szólnak az elôadás láttán azok, akik elmentek, elmennek innen. Hiszen Jaques is megmondta: nem jönnek többé vissza. Sem ôk, sem a kocsmáros, sem a dizôz, sem szerelme, sem a barátok, sem az asztaltársaság. És nem is jöttek vissza. Egyáltalán. Tapsrendre sem. És amikor Izsák, a borúlátó vidéki filozófus, az utolsó erdélyi, itthon maradt magyar meghívja a közönséget üresen maradt asztalához, akkor döbbenünk rá: kikacagtuk ugyan a könnyeinket is, azok mégsem fognak soha tágítani tôlünk...

Bozgorok: Shakespeare Ahogy tetszik címû mûve okán. Játsszák: Bor László, Buzássy Adrienne, Dióssi Gábor, Domokos László, Fazakas Júlia, Gecse Noémi, Gyôry András Botond, Kátai István, M. Simon Andrea, Ökrös Csaba, Szôcs Erika, Zsákay Júlia. Rendezte: Rusznyák Gábor. A rendezô munkatársa: Buzássy Adrienne.

Nagy Botond

November 6-án Aradon, a Jelen Házban átadták az okleveleket és az ezzel járó pénzjutalmakat (500, 400, 300 dollár az I-III. helyért, illetve 100 dollár a különdíjért) az Irodalmi Jelen havilap és az Erdélyi Magyar Írók Ligája által 2004-ben kiírt novellapályázat díjazottjainak. Az összesen 126 beküldött (köztük 101 érvényes) pályamû nagy része Romániából (Székelyföld - Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda stb. -, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad stb.) származik, 20 írást küldtek Magyarországról (11-et Budapestrôl), 2 pályamû érkezett a Bácskából (Szerbia-Montenegró), egy-egy Írországból (Dublin), Németországból (Heidelberg) és Szlovákiából (Kapi).

A díjkiosztó ünnepségen a zsûri tagjai - Bodor Pál író, publicista, zsûrielnök, Elek Tibor irodalomkritikus, a Bárka c. irodalmi folyóirat fôszerkesztôje, Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen fôszerkesztô-helyettese, Mészáros Sándor irodalomkritikus, a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó fôszerkesztôje, Zöldi László irodalomkritikus, publicista - és Sántha Attila, az E-MIL elnöke értékelték a pályázatot és eredményeit, a helyezéseket érintô esetleges különvéleményüknek is hangot adva.

A pályázat ötletgazdája és szponzora, Böszörményi Zoltán nevében Böszörményi Szabolcs adta a nyolc díjat (tekintettel a pályamunkák és a zsûri által díjra javasolt alkotások nagy számára, az eredeti kiíráshoz képest kettôvel megtoldották a különdíjak számát). Különdíjat kapott Balogh Róbert (Pécs, Magyarország), Botházi Mária (Székelyudvarhely), Cseh Katalin (Kolozsvár), Csender Levente (Pilisborosjenô, Magyarország), Molnár Vilmos (Csíkszereda), harmadik díjat Simó Márton (Budapest), másodikat Nagy Farkas Dudás Erika (Kishegyes, Szerbia- Montenegró), az elsô díjat pedig Gergely Edit (Gyergyószentmiklós) vehette át.

Az Irodalmi Jelen már meghirdette az összesen 40 000 dollár összdíjazású regénypályázatát, a pályamûvek beküldési határideje 2005. november 30.

Könyvajánló

Monaldi-Sorti

Egy inas naplója

A nem is oly távoli jövôben egy titokzatos kézirat érkezik a Vatikánba, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának Titkárságára. A kézirat feladója egy vidéki lelkész, akinek kérdése korántsem egyszerû: rákerülhet-e a "Nyomtattassék!" pecsét a kéziratra, azaz a pápai Imprimatur egy olyan históriára, amely ha igaznak bizonyul, alapjaiban forgatja fel a történelmet.

Mert mi történne, ha valaki venné a bátorságot és kiteregetné a Fouquet és Kircher, Mária Terézia és XIV. Lajos, Orániai Vilmos és XI. Ince személyét övezô rejtélyeket? Mivel a történelmet általában a gyôztesek írják, az ilyen embert bolondok közé zárnák.

Annak, aki a tudás birtokában van, a hallgatás az egyetlen menedéke. Ezért hallgatott a római nevenincs szolgálófiú is, aki döbbenetes kalandok részese és veszélyes titkok tudója lett 1683 szeptemberében, amikor pestisveszélytôl rettegve vesztegzár alá helyezik a fogadót, ahol sok érdekes és furcsa ember szállt meg. De a fiú, aki hírlapírói pályáról álmodik, feljegyzi az elkövetkezô napok eseményeit, amiket egy titokzatos haláleset indít el. Róma alatti titkos alagutakban bolyongunk hôseinkkel, választ keresve nagyhatalmi kérdésekre. Odakint, Rómában az erényes XI. Ince, a Bécset ostromló török sereg, a Napkirály, a bankárokon élôsködô, Anglia meghódítására készülô Orániai Vilmos írja Európa történetét.

Thrillert tart a kezében az olvasó, méghozzá történelmi thrillert, amelynek akár minden szava igaz lehet. Ismerôs korban járunk: már felfedezték a biológiai hadviselést, Dante már rég kiment a divatból, de D’Artagnan még XIV. Lajost szolgálja…

A hivatalos történetírás gyôzedelmeskedett. Ám a nevenincs szolgálófiú visszaemlékezéseit századokkal késôbb megtalálja két fiatal történész, elküldi egy lelkésznek, aki továbbítja a Vatikánba. A kérdés még mindig az: rákerülhet-e a pápai pecsét, az IMPRIMATUR?

* * *

A végsô megoldás

A második világháború után, néhány évvel XI. Ince boldoggá avatása elôtt a vatikáni titkos levéltár megvásárolta a Zarlatti-iratokat, amelyek között az Odescalchiakra és a Rezzonicókra vonatkozó dokumentumok voltak. Az iratgyûjtemény legkorábbi darabjai a 17. század közepén keletkeztek; érdekes lett volna tudni, vannak-e nyomai abból a korból a Benedetto és Carlo Odescalchi, illetve velencei strómanjuk közti kapcsolatoknak. De ezt soha nem fogjuk megtudni. A levéltár vezetôi bejelentették, hogy az iratok "furcsa módon elkeveredtek", és "nyilvánvalóan kiemeltek közülük" egyes papírokat, miután a Vatikánban helyezték el ôket: egyes aktákat különválasztottak az eredeti fondtól, és nem jelölték meg (vagyis azonosíthatatlanok), illetve rossz helyre rakták ôket (vagyis megtalálhatatlanok).

Lehetséges, hogy valaki biztosra akart menni?

II. János Pál ragyogó példáját követôen - ô volt az a pápa, aki negyven évvel ezelôtt nem habozott elismerni az egyház története során elkövetett súlyos hibákat, és bocsánatot kérni értük - visszalépés volna, ha nem csupán eltitkolnánk, de még fel is magasztalnánk azokat az eltévelyedéseket és sötét titkokat, amelyek Benedetto Odescalchi pápa földi pályáját kísérték. Talán immár elérkezett az idô, hogy ezt a számlát is kiegyenlítsük.

A Duna Televízió vezetését a három alelnökre bízta a kuratórium

A Duna Televíziót az elnök megválasztásáig a három alelnök együttesen vezeti - döntött az intézményt felügyelô Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma csütörtöki rendkívüli ülésén. A három alelnök közösen látja el a médiatörvényben szabályozott elnöki jogköröket, úgy, hogy közben tovább viszik szakterületüket. A gazdasági alelnök szerepe kiemelt lesz: ô látja majd el a koordinációs feladatokat. A kuratórium egyhangú döntéssel - az alapító okirat módosításával - szabályozást fogadott el arra vonatkozóan, hogy mi történjék addig, amíg nem sikerül elnököt választani. A módosítás szerint a közszolgálati médium vezetését egy vagy több személy látja el; a vezetô vagy vezetôk személyérôl az elnökség javaslatára a kuratórium szavaz. Bíró Sándor azt is elmondta, hogy a kuratórium határozatait a Duna Televízió Rt. közgyûlése véglegesíti november 30-án. "December 16-án a kuratórium vélhetôen tud majd elnökrôl szavazni" - nyilatkozott a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke.

Magyar határôröket akartak megvesztegetni román állampolgárok

Útlevélkezelô határôröket akartak megvesztegetni román állampolgárok, akik a megengedettnél tovább tartózkodtak Magyarországon, s így akarták elkerülni a felelôsségre vonást - tájékoztatta a Nyírbátori Határôr Igazgatóság sajtóreferense pénteken az MTI-t. Két külföldi még szerdán, egy pedig csütörtökön, a nyírábrányi átkelôhelyen úgy adta át az útlevelét a határôröknek a kiléptetésnél, hogy az okmányban 20-20 eurót helyezett el - mondta Tanyik József. Az alezredes közölte: mint azt a vizsgálat megállapította, a román állampolgárok a méltányos eljárás reményében szánták a pénzt a határôröknek, mivel a megengedettnél 90-90 nappal tovább tartózkodtak Magyarországon. A határôrök vesztegetés bûncselekmény megalapozott gyanújával tettek feljelentést a rendôrségen a külföldiek ellen, akiket ráadásul a túltartózkodásért hosszabb idôre ki is tiltanak Magyarország területérôl.

Iliescu elnök elismeri az állam felelôsségét a romániai holokausztért

Ion Iliescu államfô kijelentette csütörtökön, hogy "az állam nevében elismeri a felelôsséget" több mint 200 ezer romániai születésû zsidó II. világháború idején végrehatott kiirtásáért. A romániai holokauszt vizsgálatával megbízott nemzetközi történész bizottságot fogadva, Iliescu azt mondta: "Elfogadva a történészek által levont következtetéseket, elismerem a román állam teljes felelôsségét" a nácibarát Ion Antonescu marsall rezsimje által 1940-44 között elkövetett bûntettekért. Iliescu tavaly októberben határozta el, hogy történész bizottságot állít fel a Nobel-békedíjas Elie Wiesel elnökletével, miután nemzetközi történész bizottság felállításáról, miután nemzetközi felháborodást váltott ki egy, a holokauszt súlyát kisebbíteni igyekvô kijelentésével. A történészek által összeállított mintegy 400 oldalas dokumentum - amelyet várhatóan hamarosan közzétesznek - Iliescu szavai szerint "csak az elsô lépést jelentik annak a hibás felfogásnak a megváltoztatása felé," amely mindmáig visszaköszön a román közvélemény Antonescut nemzeti hôsnek tartó részében. "Túl sokáig nem vettünk tudomást a soáh tragikus romániai fejezetérôl, nem csak a kommunista rezsim idején, de azután sem" - tette hozzá. Elie Wiesel üdvözölte a vállalkozás sikerét, mindazonáltal ô is sajnálatát fejezte ki, hogy ilyen sok idônek kellett eltelnie, hogy történészek tanulmányozhassák a vészkorszak romániai fejezetét.

A kettôs állampolgárságról a Heti hírmondóban

A Duna Televízió vasárnapi Heti hírmondó címû mûsorának témája a kettôs állampolgárság. Stúdióvendég Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, valamint a Máért lesz. Mûsorvezetô: Ignáth Márk.

Szûkös és elsietett az oktatásügy 2005-ös költségvetése

A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége bírálja az oktatásügynek 2005-re elôirányozott költségvetést. A szakszervezeti vezetôk szerint egy határozott, évrôl évre történô költségvetés-növ