Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

A belföldi politikai közéletben meglehetôsen gyakori jelenség a migráció, amikor az egyik pártban peremre sodródott politikus hirtelen felfedezi, hogy ô tulajdonképpen homloklegyenest ellentétes elveket és ideológiát vall, csak-csak a közelébe kerülhessen annak a húsosfazéknak, amelyet immár a volt ellenfél (nem tévedünk nagyon, ha a romániai viszonyok között ellenséget írunk) soraiban lát elérhetônek. Nem véletlen tehát, hogy törvényhozási kísérlet is történt ennek a vándormadárkodásnak a megfékezésére, s még kevésbé, hogy a kísérletet nem koronázta siker.

A legérdekesebb az, hogy az érdekelteknek többnyire sikerül kimagyarázniuk magukat, olyannyira, hogy az érzékenyebb lelkek szinte részvéttel bólintanak rá tettükre, a többiek pedig legyintve, könnyedén térnek napirendre a dolog fölött. Ám hogy ez a fajta gerinctelenség addig terjedhet, mint a jelenlegi választások elôtti "csapatmozgás" három szélsôséges példája mutatja, még az edzettebb gyomrúakat is megviselheti.

Vizsgálódásunk elsô alanya a magyarok pocskondiázását tûzte ki maga elé életcélul. Erre minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál, újságíróként lapjában, (volt) képviselôként pedig a parlamentben. Csak tippelhetünk, mekkora megrázkódtatás volt számára, amikor - a magyargyûlöletbôl született pártja halvány választási eredményei következtében - nem jutott a jelenlegi törvényhozási ciklusban bársonyszékhez, de következtethetünk abból, hogy most viszont a kormánypárt színeiben könyökölte magát bejutó pozícióba a listán.

A másik alanyunk jelentéktelenebb figura, akinek eddigi legnagyobb fegyverténye Fodor Imre polgármesterré való újraválasztásának megakadályozása, mintegy 2000 magyar szavazat elrablása révén. Politikai zsebformációjának színeváltozásait (s fondorlatait) elsorolni is hosszú lenne, legutolsó tette azonban méltón koronázza meg mindezt. A pillanatnyilag "szabad székely" jelzôt viselô pártocskaelnököcske a román nacionalizmus legszélsôségesebb pártjának listáján vállalt kirakatmagyar szerepet. Köznevetség tárgya lenne, ha nem volna annyira szomorú az egész...

Talán mindennél kirívóbb azonban azoknak az erdélyi magyar politikusoknak az esete, akik a "széles tömegek" reális gazdasági gyökerû elégedetlenséget meglovagolva próbálnak országgyûlési képviselethez jutni, s ehhez azt sem tartják nagy árnak, sem ízléstelenek, ha ezzel saját közösségük parlamenti képviseletét sodorják veszélybe. S ha populista szólamaik nem bizonyultak elegendônek éppen az általuk követelt elôválasztások nélkül is bejutó helyek kikunyerálására az RMDSZ-listákon, akkor sebaj, hátha egy román párt oldalvizén evezhetnek a képviselôházba. Ami nem önmagában, hanem a magyar érzelmekkel való hivalkodást a szélsôségességig fokozó potenciális jelöltek tükrében több mint visszatetszô.

Tizenkét politikus indul versenybe a november 28-i elnökválasztáson - jelentette a hét végén az Országos Választási Iroda (BEC).

A küzdelem két legnagyobb esélyese Adrian Nastase jelenlegi kormányfô, aki a kormányzó Szociáldemokrata és a Román Humanista Párt (PSD-PUR Országos Szövetség) jelöltje, valamint Traian Basescu, Bukarest fôpolgármestere, aki a liberális-demokrata D. A. Szövetség színeiben indul.

Az elnökjelöltek között található a Nagy- Románia Párt (PRM) részérôl Corneliu Vadim Tudor, aki négy éve Ion Iliescu jelenlegi elnök mögött bejutott az elnökválasztás második fordulójába. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltje Markó Béla, az államfôi székért száll ringbe Petre Roman volt kormányfô is.

Ha a tizenkét jelölt egyike sem szerzi meg a szavazatok több mint felét a november végi elsô fordulóban, akkor két héttel késôbb második fordulót tartanak, amelyben a két legtöbb szavazatot kapott jelölt mérkôzik meg egymással. A harmadik elnöki mandátumáról leköszönô Ion Iliescu államfô, aki az alkotmány értelmében nem indulhat az elnökválasztáson, a Szociáldemokrata Párt szenátorjelöltje és várhatóan elnöke lesz.

A helyi közigazgatási intézmények alkalmazottai közül azok, akik tagjai a Romániai Közigazgatásbeliek Szövetsége szakszervezetnek, tegnap folytatták tiltakozó akcióikat. Maros megyében több polgármesteri hivatalban szünetelt a munka. A megyei tanács elnöke szerint azonban a munkabeszüntetés törvénytelen volt.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban tegnap sem volt ügyfélfogadás, mindössze az anyakönyvi hivatal alkalmazottai fogadták a közönséget. A kapu elôtt a reggeli órákban torlódás volt, sokan csak a helyszínen értesültek arról, hogy a közhivatalnokok sztrájkolnak. A munkabeszüntetés igen kellemetlenül érintette azokat, akik ügyes-bajos dolgaikat szerették volna intézni. Virgil Macesan szerint ha valaki éppen ezen a napon szerette volna az adóit kifizetni, ez nem volt lehetséges a sztrájk miatt. Ugyanakkor e napokra is késedelmi kamatot számolnak, amivel kapcsolatosan Macesan igen érdekes módon úgy vélte, hogy akik adóikat akarták törleszteni, megtehették volna már eddig is (!), a hivatalos határidôket betartva. A déli órákban azonban már bárki bejuthatott a polgármesteri hiatalba.

A megyei tanács szakszervezeti elnöke, Silvia Moldovan kérdésünkre elmondta, itt is folytatják a sztrájkot. Az országos szakszervezeti szövetség által leküldött közleményben a munkakonfliktus kirobbantásának okai mellett kijelentik, hogy a pénteki kétórás figyelmeztetô sztrájk után sem jutottak egyezségre a kormánnyal, és "november 1- jétôl kezdôdôen más polgármesteri hivatalok, helyi tanácsok is csatlakoznak a közigazgatásbeliek sztrájkjához".

A megyei tanácsnál, ahol még a telefonhívásokat sem fogadták pénteken, tegnap furcsa helyzet állt elô. Lokodi Edit tanácselnök, egyheti, hivatalos küldöttségben való részvétel után visszatérve azt tapasztalta, hogy a szakszervezet vezetôjének személyében "a tanácsnak van még egy elnöke".

- Amikor megérkeztem, megtudtam, hogy Silvia Moldovan elrendelte, senkit ne engedjenek be az intézménybe. Behívattam, hogy tisztázzuk a sztrájkügyet. Kiderült, hogy a szakszervezeti elnök nem konzultált a szakszervezeti tagokkal, akik nem írták alá a sztrájkban való részvétellel kapcsolatos beleegyezésüket, és sztrájk megszervezését nem hozták a tanács vezetésének tudomására.

Lokodi Edit szerint az alkalmazottak munkabeszüntetése ezek után törvénytelennek tekinthetô, a sztrájk idejére pedig a résztvevôk nem kapnak fizetést. A tanácselnök elmondta, a szakszervezeti elnökkel való megbeszélés után, a déli óráktól a rendes munkaprogram szerint fogadták az ügyfeleket.

Dr. Raed Arafat, a SMURD mentôszolgálat vezetô orvosa szerint a szenátus döntésére váró, a sürgôsségi szolgálatok mûködtetésére vonatkozó törvénytervezet az európai uniós szellemmel ellentétes, mivel központosítja a sürgôsségi szolgálatok tevékenységét. Arafat szerint a szóban forgó tervezet szorgalmazása mögött érdekcsoportok állnak, a tét pedig nem más, mint a sürgôsségi szolgálatok privatizálása, és egy bizonyos személy kinevezése a sürgôsségi ellátást Bukarestbôl irányító intézmény élére.

- A határozattervezetet még a volt egészségügyi miniszter, Daniela Bartos kezdeményezte. Elfogadásának következménye az lenne, hogy helyi szinten megszûnik minden döntéshozatali önállóság - jelentette ki dr. Raed Arafat. A SMURD vezetô orvosa szerint ha megszületik a szóban forgó törvény, anyagi szempontból is negatívan érinti a rohammentô-szolgálatokat.

- A lényeg, hogy ezután egyetlen, az Egészségügyi Minisztérium keretében mûködô intézménynek lesznek alárendelve a sürgôsségi szolgálatok, azok után, hogy eddig jó volt az együttmûködés a Közigazgatási és Belügyminisztériummal, a helyi önkormányzatokkal. Várható, hogy ezt a fajta együttmûködést késleltessék, akadályozzák, és gondot okozhat a majdani jogszabály a megyében mûködô hét elsôsegély- nyújtási központ mûködésében. A normális eset az, amikor a sürgôsségi ellátásra vonatkozó kritériumokat országos szinten megállapítják, amelyek alapján a helyi közösségek majd döntenek és határoznak e szolgálatok továbbfejlesztésérôl. Az Európai Unió szellemével teljesen ellentétes lenne a sürgôsségi szolgálatok tevékenységének központosítása. Oda jutunk, hogy Bukarestbôl fog irányítani egy személy, akinek fogalma sincs a sürgôsségi ellátásról, aki ortopéd szakos, szakmájában nem csúcs, de akinek ilyenformán találnak egy foglalkozást. Tudjuk, kirôl van szó. A törvénytervezet már átment a szenátus egészségügyi szakbizottságán, de negatívan véleményezte a kormány, az Egészségügyi Minisztérium, a Közigazgatási Minisztérium. Ha abszurd módon a szenátus mégis jóváhagyja, még mindig ott az remény, hogy a képviselôházban nem szavazzák meg - jelentette ki Arafat.

- Milyen érdekbôl szorgalmazzák ennek a törvénynek az elfogadását?

- Azon túl, hogy valakinek állást biztosítanak, a háttérben ott vannak a sürgôsségi ellátást végzô magáncégek. Csak Bukarestben 5-6 ilyen van, de néhány megyében is megjelentek. Az érdekharc óriási, hiszen arról van szó, hogy e magáncégek az egészségbiztosítási pénztárral kötnének szerzôdést, ami a közpénz felhasználása szempontjából vitatható szempont. A magáncégek 2-3 év alatt tönkreteszik a sürgôsségi ellátást mint közszolgáltatást, majd monopolhelyzetbe kerülnek.

Kilencven újonc sorkatona teljesít szolgálatot a Területi Csendôrparancsnokság vásárhelyi székhelyén. Számukra két napon keresztül felvilágosító elôadásokat tartottak a vásárhelyi SECS orvosai és önkéntesei.

- Az Egészségügyi Minisztérium és a SECS országos szervezete által kezdeményezett kampány az idén februárban kezdôdött el, s 2005 júniusában ér véget. Az országos kampányba Maros megye is bekapcsolódott - nyilatkozta dr. Oltean F. Ana-Elena, a SECS Maros megyei kirendeltségének vezetôje. Megyénkben eddig 13 vidéki települést látogattak meg, a nyár folyamán a szovátai táborokban jártak, amikor az önkéntesek a nemi úton terjedô betegségekre, a megelôzési módozatokra hívták fel az érdeklôdôk figyelmét. Az idén még hat vidéki települést, a vásárhelyi börtönt és a szászrégeni tûzoltóságot látogatják meg, szórólapokat, óvszereket osztogatnak.

Negyven katona foglalt helyet pénteken a csendôrparancsnokság klubtermében, s hallgatták a SECS öt önkéntesének felvilágosítását. Nem hiábavalóak ezek a rendezvények, ezt bizonyítja az a tény is, hogy több sorkatona meg volt gyôzôdve afelôl, hogy a HIV-vírus érintés, csókolózás útján is terjed. Az eseményt célba dobás tette színesebbé. A célpont tíz felfújt óvszer volt, bennük a fertôzés veszélyeire vonatkozó kérdésekkel. A helyesen felelôk CD- kazettát, írószert, határidônaplót kaptak ajándékba. Szombaton nyolc önkéntes érkezett a kaszárnyába, akik ötven katonának tartottak elôadást.

Tegnap 9-11 óra között az egészségügybeliek is tiltakoztak. A megye kórházaiban a tevékenység egyharmadát látták el, valamint a sürgôsségi eseteket. A kétórás figyelmeztetô sztrájkban mintegy ezer személy vett részt a megyében - nyilatkozta lapunknak Emil Giurconiu, a Sanitas megyei szervezetének elnöke.

A megyei kórház fôbejárata elôtt mintegy félszázan - orvosi asszisztensek, ápolók, beteghordozók - tiltakoztak, jogaikat követelve. Popsor Ioan asszisztens, a Megyei Sürgôsségi Kórház szakszervezeti vezetôje kérdésünkre elmondta, hogy a sztrájk szervezôinek az életbevágó, fontos kórházi részlegeken biztosítaniuk kell az egészségügyi ellátást, valamint a tevékenység egyharmadát, hogy a betegek ne szenvedjenek. Ilyenformán teljes személyzettel mûködtek tegnap is többek közt a mûtôk, valamint az újszülöttosztály, a nôgyógyászat, a dialízisosztály.

A tiltakozók követelései közt bérnövekedés, ebédjegyek biztosítása 2005-re, az ágazatban dolgozóknak járó kedvezmények biztosítása szerepel. A szakszervezeti elnök szerint "aggódnak", mivel a 2005-ös költségvetési törvénytervezetben nem lelhetôk fel azok az összegek, amelyek a fent említett követelések finanszírozását lehetôvé tennék. Ha egy héten belül sem sikerül megegyezésre jutniuk az Egészségügyi Minisztérium illetékeseivel, november 8-án általános sztrájkra kerül sor.

A kórház elé kivonult asszisztensek panaszáradatai nemcsak a béremeléseket érintették. Az intenzív terápia több asszisztense is a mostoha munkakörülményekrôl számolt be felháborodottan. "Hányszor van védôkesztyû-hiány? Hányszor futkosunk egy katéter, szívócsô, fecskendô után? A legnehezebb esetek kerülnek erre az osztályra, köztük TBC- sek, AIDS-esek, hepatitisben szenvedô betegek, az itt dolgozók pedig még a nehéz körülményekért járó pótlékot sem kapják. Tavaly, nem tudni milyen indokkal, megvonták ezt a 10 százalékos pótlékot. Bukarestben nem tudják, mi van a megyében. Jó lenne tudni, hogy a bérezési feltételeket egységesen alkalmazzák-e az összes intenzív terápiai részleg esetében" - mondta Ramona Lupei.

A poliklinikai részleg asszisztensei is elégedetlenek, fôleg amiatt, hogy bár a kórháznak és a klinikai részlegeknek dolgoznak, a járóbeteg-rendelôk asszisztensei feleannyit keresnek, mint a klinikai részlegek alkalmazottai. "Nekünk miért nem jár a klinikai részlegek által kapott pótlék?"- tették fel legtöbben a kérdést. A sztrájk 11 óra után véget ért.

Jegyzet

Mindenki igyekszik. Gyertyával, virággal a kezében, ki a temetôbe. Ez a nap mindenkié: az élôké és a holtaké, az emlékezésé és a bocsánaté, a fájdalomé és a megnyugvásé, a lelkiismereté és a sebek gyógyulásáé. Egy nap, amely arra figyelmeztet, hogy toleránsak legyünk másokkal, de nem utolsósorban önmagunkkal szemben. A hosszan és némán kígyózó sorok láttán mintha jobbnak, igazabbnak látnánk magunkat, s a gyertyák fénye, meghitt hangulata ismét arra késztet, hogy szembenézzünk rövid földi létünk örök problémáival. A sírokra virágok kerülnek, a lelkekben ismét otthonra lel a család. Bár halottaink sokasodnak, és a sírkövek csak nevekrôl és évszámokról árulkodnak, még mindig reméljük, hogy más napokon is ilyen jók lehetünk, amikor a szinte elkerülhetetlen rohanás, az elidegenedés, az anyagi javakért, a pozícióért, az örök érvényesülésért való hajsza vesz erôt rajtunk. Azon is el kellene gondolkodnunk, hogy családtagjainkat, ismerôseinket életükben is tiszteljük és szeressük, még akkor is, ha e fogalmak ma már sokak szerint ódivatúak. Nemcsak a köszönet és a hála elnyerése miatt, hanem azért, hogy elmondhassuk, nem éltünk hiába, és hogy azt a bizonyos, két évszám közötti teret tartalommal töltöttük meg.

Halottak napján tiszta levegôt kell szívnunk. Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Ôszintén, minden elôítélet nélkül. Hozzátartozóinkért, "akiket nem láttunk már régen", és önmagunkért. Virággal, gyertyával, tiszta szívvel!

Románia technikai szempontból lezárhatja a következô hetek során az uniós csatlakozási tárgyalásokat - jelentette ki vasárnap Suceaván Adrian Nastase kormányfô. A miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta, a bel- és igazságüggyel kapcsolatos, egyik legnehezebbnek tartott tárgyalási fejezet álláspont-dokumentuma várhatóan a héten elkészül.

Nastase kifejtette, a bel- és igazságügyrôl szóló fejezet kapcsán mind az Európai Bizottság, mind az EU-tagállamok által elfogadott elvet alkalmaznak, miszerint a vállalt kötelezettségeket 2005 folyamán, egy elôre kidolgozott menetrend szerint kell gyakorlatba ültetni, a határidôk betartására pedig biztonsági záradékot dolgoztak ki.

A kormányfô elmondta, Románia és Bulgária a szokásos biztonsági záradékok mellett elfogadta egy másik záradék esetleges alkalmazását is, amely egy évvel elhalasztaná az uniós csatlakozást. Hangsúlyozta: jelenleg "megvan minden szükséges eszköz az európai partnerek biztosítására a vállalt kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan".

A kettôs állampolgárságról szóló népszavazást népszerûsítô nagygyûlést tartott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vasárnap Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél. A rendezvényen mintegy ötszázan vettek részt magyar lobogókkal. Többen fekete szalagot kötöttek a zászlókra, amelyek között feltûnt egy fekete trianoni zászló is.

Az összegyûltek között a népszavazási részvételre felhívó és az igen szavazat leadását kérô szórólapokat osztottak szét. A rendezvény programjában a színpadon több vers és énekszám hangzott el.

A nagygyûlés szónoka, Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke azt mondta: a kettôs állampolgárság "pártok feletti kérdés és összmagyar nemzeti ügy".

Azt kérte a december 5-i népszavazás résztvevôitôl, hogy az egészségügy privatizációjáról és a kettôs állampolgárságról szóló referendumokon feltett kérdésekre egyaránt igennel szavazzanak.

Az elnök elmondta: a magyar állampolgárság felajánlása a külföldön élô magyarok számára minden párt kötelessége lenne, és az SZDSZ ezzel ellentétes elképzelését "magyarellenesnek" nevezte.

Patrubány Miklós szólt az MVSZ úgynevezett külhoni magyar adóalap létrehozására vonatkozó elképzelésérôl is, amelybe a népszavazás sikeressége esetén a határon túlról érkezett, Magyarországon dolgozó magyarok fizetnék be adójukat. Elképzelésük szerint ebbôl az alapból lehetne finanszírozni az anyaországban dolgozó határon túli magyarok esetleges egészségügyi és szociális juttatásait. Elmondta: ez garanciát jelentene arra az anyaországi magyaroknak, hogy a nekik járó juttatások nem csökkennek. Az MVSZ elnöke felkérte a kormányt arra, hogy pénzzel támogassa a kettôs állampolgárságról szóló népszavazásra felhívó kampányt, erre mintegy egy milliárd forintot tartanának szükségesnek.

Szerte a Vajdaságban megemlékeztek a hét végén a titói hatalom által levezényelt 1944- 45-ös vérengzések magyar áldozatairól, az egyik legkegyetlenebb mészárlás színhelyén, a Temerin melletti Csurogon (Curug) az idén is a hatóságok hivatalos engedélye nélkül zajlott a megemlékezés a település szeméttelepén található vesztôhelyen.

A közel száz csurogi megemlékezô az idén is fakeresztet helyezett el városi szeméttelep egyik dombján, a volt dögtelepen. A kereszt mellé koszorúkat és a kegyelet virágait tették a megemlékezôk, akik között szép számban voltak a bûntény áldozatainak hozzátartozói.

Teleki Júlia volt tartományi képviselô azt hangoztatta az egybegyûltek elôtt, hogy hatvan évvel a történtek után még mindig méltatlan helyen kell emlékezni a kivégzett csurogiakra, s a hatóságok az emberi jogokat sértik azzal, hogy nem engedélyezik emlékhely kialakítását.

"Az emlékezés alapvetô emberi jog. Nem a mi szégyenünk, hanem a szerbiai társadalom szégyene, hogy méltón nem emlékezhetünk meg halottainkról" - szögezte le Teleki Júlia, akinek édesapját ugyancsak a sintérgödörnél végezték ki, nagyapja pedig gyûjtôtáborban halt meg.

A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendôralakulatok partizánvadász razziáiban közel 3000-4000 ember vesztette életét. Két és fél évre rá következett az akkori jugoszláv katonai hatalom megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatokat háborús bûnösöknek minôsítették, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. A "háborús bûnösöket" mindmáig nem rehabilitálták. A három éve megjelent Temerini razzia címû tanulmánykötet tanúsága szerint Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a jareki (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a szomszédos Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin) élô magyarokkal. A halálosztagok házról- házra járva szedték össze a magyarokat, a községházán verték, kínozták ôket, s aki túlélte, nyilvánosan kivégezték.

Az 1944-45-ös kivégzésekrôl nyíltan és szervezetten elôször 14 évvel ezelôtt emlékeztek meg a Vajdaságban. A hét végén, illetve mindenszentek ünnepén és a halottak napján a Vajdaság számos magyarok lakta településén, egyebek mellett Újvidéken, Temerinben, Szabadkán, Magyar- kanizsán, Zomborban és Óbecsén is megemlékeztek, illetve megemlékeztek a hatvan éve kivégzett ártatlan magyar áldozatokról.

A legnagyobb bizonytalanság közepette választanak kedden elnököt az Egyesült Államokban. George Bush elnök és John Kerry szenátor országos támogatottsága a Gallup vasárnapi felmérése szerint egyaránt 49-49 százalék.

A pártok mozgósító kampányának köszönhetôen több, mint 143 millió amerikai szerepel a választási névjegyzékekben, 10 millióval több, mint 2000-ben, ami igen magas részvételi arányt vetít elôre. Az elnökválasztás kimenetelének teljes bizonytalansága részben az új szavazók rendkívül nagy számával magyarázható. A felmérések megbízhatatlanságának egyik oka, hogy a közvélemény-kutatók el sem érik azokat az amerikaiakat, akik a vonalas helyett csak mobiltelefont használnak, ezek jó része pedig többnyire fiatal, új szavazó.

Az amerikai választások történetének egyik legkeményebb és egyértelmûen a legdrágább kampánya zárult hétfôn este. A választás eredménye attól függhet, hogy végül is kik és hányan mennek el szavazni, a két jelölt - George Bush és John Kerry - mennyire tudta mozgósítani választói bázisát. A nagyobb részvételi arány a Demokrata Pátnak kedvez.

A szavazók aznap döntenek a képviselôház összetételérôl, a szenátori helyek egyharmadáról, valamint 11 kormányzói tisztségrôl is.

A Republikánus Párt a felmérések szerint csaknem bizonyosan megôrzi képviselôházi és várhatóan szenátusi többségét is. November 2-án megválasztják a 435 tagú képviselôházat és a 100 tagú szenátus 34 tagját. A képviselôket két évre, a szenátorokat pedig hat évre választják.

A választásokkal egybekötve sok államban tartanak népszavazást a legkülönfélébb témákban. Dél-Carolinában a választók érvényteleníthetik azt a rendelkezést, amely szerint szeszes italt tilos 1-2 deciliteres kiszerelésben árusítani. Alaszkában arról határoznak, hogy a medvevadászok használhatnak-e csalétket. Kalifornia állam 3 milliárd dollárt fordít ôssejt- kutatásra, amennyiben a választók jóváhagyják. Coloradóban arról rendeznek referendumot, hogy marad-e a többségi elv, vagy az arányos választás szerint osszák el az állam elektorait. Az utóbbi rendszer, ha megszavazzák, a mostani elnökválasztásra is érvényes. Tizenegy államban arról is döntenek, hogy az állam alkotmányában rögzítsék-e az egynemûek házasságának a tilalmát, pontosabban a házasság férfi és nô frigyeként való meghatározását.

Sok amerikai azért imádkozik, hogy bárki gyôzzön is, gyôzelme egyértelmû legyen és ne kelljen "karácsonyig" várni, amíg hivatalosan is bejelentik, hogy ki nyerte meg az elnökválasztást.

Elképzelhetô, hogy kedd este (európai idô szerint szerda hajnalban) még nem lehet tudni, hogy ki lett a gyôztes.

Mintegy két évtizede újra óriási arányokban terjed a tengeri kalózkodás: míg kezdetben szumátrai, nigériai és brazíliai éhenkórászok támadtak a hajókra, addig ma nemzetközi gengszter szindikátusok által irányított, állig felfegyverzett bandák teszik ezt.

Pontosan tudják, hogy melyik értékes hajót hol kaphatják el, melyik konténert kell feltörniük, mert informátoraik és bûntársaik vannak kikötôi hatóságoknál, a rendôrségnél vagy akár a tengerészetnél is. Némelykor kormányok tagjai fedezik ôket, s minderrôl a hajózási körökön kívül alig vesz tudomást a világ, noha a bandák egyre kegyetlenebbek. A napokban például 14 személy vesztette életét egy kalóztámadás nyomán, mert a kalózok a hajó személyzetét a hûtôkamrába zárták.

Az amerikai John S. Burnett utána járt a dolognak, amióta kalózok Szingapur elôtt az ô jachtját is megtámadták. "Terror a tengeren - A modern kalózok fegyverkeznek" címû könyvében részletesen leírja, hogy a hajók legénysége mennyire tehetetlen a mindenre képes géppisztolyos gengszterekkel szemben, különösen a szingapúri szigetvilágban és a Malakka-szorosban.

A kalózok azonban nem érik be a pénzzel és az értékekkel. Hajóskapitányokat ejtenek túszul, és csak igen nagy váltságdíj fejében engedik ôket szabadon. Egész hajókat rabolnak el, rakományukat eltulajdonítják és átfestik a hajó nevét. Ezek a "szellemhajók" azután a kábítószer- és az emberkereskedelemben nyernek felhasználást. Abból pedig, hogy a modern tengeri kalózok nemcsak a motorcsónakkal és a géppisztollyal tudnak bánni, hanem tankhajókat is vezetnek és kiválóan navigálnak, arra lehet következtetni, hogy például az indonéz tengerészet jól kiképzett matrózairól és tisztjeirôl lehet szó.

Ha senkinek nem esik baja, általában a megtámadottak nem is jelentik az eseményt, ugyanis a nyomozás céljából visszatartott hajó állásideje a tulajdonosnak ötjegyû euró-összegbe kerül naponta.

"A kalózok elleni harcban az ember valahogyan mindig a vesztes" összegezi Burnett, aki maga is utazott tankhajókon és megtapasztalta a tengerészek félelmét, amikor a hajó veszélyeztetett vizeken járt.

Burnett és az általa megkérdezett szakemberek attól tartanak, hogy már csak idô kérdése, amikor a közönséges kalózkodás mellé politikai terror is társul majd a tengereken.

A rendezvénysorozat címe párbeszéd az Európai Néppárt (EPP), az ortodox egyház, a muzulmánok és a zsidó egyház vezetôi között a béke, a megértés és a biztonság létrehozásárt a világon. Két évvel ezelôtt Bukarestben, egy évvel korábban Isztambulban, október végén Tesszalonikiben tartotta a párbeszédsorozat 8. fordulóját az Európai Néppárt vezetôsége és az Európai Unió parlamenti frakciója.

Arról beszéltek, hogyan lehet minél hamarabb megteremteni Európa egységét a párbeszéd, a megértés, az egymás értékeinek megbecsülése révén, hogyan lehet hatékonyabban küzdeni olyan megnyilvánulások ellen, amelyek vallási motivációval, indoklással kísérelik meg igazolni az öngyilkos merényleteket és a terrorizmust.

Az EPP vezetôségének meghívására a rendezvényen részt vett Kelemen Kálmán és Bárányi Ferenc, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és politikai alelnöke. Az elnök tájékoztatása szerint az elôadásokból kiderült az a szándék, hogy a Balkánon és a Balkán közelében csak úgy lehet megteremteni a biztonságot, ha határozott lépéseket tesznek arra, hogy az egyházak kezükbe vegyék az ifjúság nevelését, hogy a felnövekvô nemzedék gondolatvilágában, köreiben, eszmerendszerében ne jelenhessen meg az a nézet, ami hôsként állítja be azokat, akik ártatlan életeket oltanak ki, még ha saját életük feláldozásával is teszik.

A zárónyilatkozat elítél mindenféle terrorizmust, annak elôsegítését, pártolását. Ugyanúgy elmarasztalja annak a nevelési rendszernek a kialakítását, amely már zsenge korban kizárná és lehetetlenné tenné a terrorizmus szellemének elterjedését.

A találkozón, tudtuk meg a továbbiakban, Kelemen Kálmán magánbeszélgetést folytatott Wilfried Martensszel, az EPP alelnökével, Antonio Constanzóval, az EPP tanácsadójával és más néppárti vezetôkkel, akik szerinte "élesen" bírálták az RMDSZ-t és az RMKDM-et, mert úgymond azáltal, hogy támogatták "az RMDSZ és PSD paktumpolitikáját", lényegében egy olyan politikai erôt támogattak, amelynek "az eszmerendszere nem egyezik az RMDSZ EPP-tagi minôségével."

Kelemen Kálmán elmondta, hogy az EPP vezetése tudatában van annak, hogy az RMKDM az egyedüli következetes kereszténydemokrata politikai erô Romániában, ezért is hozták azt a döntést, hogy az RMDSZ-t támogatják a választási küzdelemben. Ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy olyan irányú tevékenységet várnak el, amely meggyôzi ôket arról, hogy az RMKDM és az RMDSZ a jobb-közép értékeket képviseli.

A szórványban élô magyarságnak az egység, az önálló intézményrendszer és a kulturális autonómia megteremtése jelenti a megmaradás, a fellendülés zálogát. Az RMDSZ kiemelt figyelmet szentel a veszélyeztetett helyzetben lévô szórványközösségek támogatására. Ezt a célt szolgálja az a négynapos körút is, amelyen november 3. és 6. között Markó Béla, az RMDSZ államfôjelöltje, valamint a szövetség számos országos és megyei képviselôje tesz Hunyad, Fehér és Temes megyében. A körút során az RMDSZ vezetôi számos magyar közösséget, települést és intézményt keresnek fel.

A kampánykaraván november 3-án, a Hunyad megyei Petrozsényban kezdôdik, Déván folytatódik, ahol a szövetség vezetôi 16 órakor a helyi RMDSZ- szervezet képviselôivel találkoznak, majd részt vesznek a helyi kultúrházban tartandó megyei kampányindító rendezvényen.

November 4-én Kolozsváron folytatódik a körút: reggel 9 órakor az RMDSZ politikusai az ügyvezetô elnökségen találkoznak Kiss Péter kancelláriaminiszterrel, majd közösen részt vesznek a 11 órakor, az említett helyszínen tartandó Új kihívások az önkormányzatok elôtt címû konferencián.

A karaván ezután Vajdahunyadra érkezik, a körút harmadik napja a Temes megyei Újszentesen folytatódik: a küldöttség átadja a település új szennyvízcsatorna- hálózatát, majd Igazfalvára érkezik, ahol az idéntôl magyar polgármester van. Délután Temesváron meglátogatják a Magyar Házat, valamint a Csiky Gergely színházat, majd 17 órától választási gyûlésen vesznek részt a Kós Károly Közösségi Központban, ezt követôen az RMDSZ politikusai jelen lesznek a Zsombolyán rendezendô magyar bálon.

A körút negyedik napján már Nagyenyeden lesznek az RMDSZ vezetôi. A Bethlen Gábor Kollégiumban Markó Béla szövetségi elnök Fehér megyei magyar pedagógusokkal folytat eszmecserét, majd a magyarlapádi Biomilk Kft.-nél tesz látogatást. A magyarlapádi program lakossági találkozóval folytatódik. A küldöttség ezt követôen visszatér Nagyenyedre, ahol a helyi kultúrházban hivatalosan is megnyitják az RMDSZ Fehér megyei kampányát.

RMDSZ-kampánynyitó rendezvények zajlottak a hét végén

A szabadság, az autonómia és az európai integráció témája egyaránt központi helyet kapott az elmúlt napokban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kampánynyitó rendezvényein.

A múlt csütörtöki kézdivásárhelyi központi ünnepséget követôen Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsváron voltak ilyen rendezvények. A pénteki vásárhelyi eseményrôl tudósítottunk.

Szombaton a nagyváradi színházban tartott rendezvényen Markó Béla az éppen elfogadott EU- alkotmányra utalva kifejtette: a nagy álmokat is meg lehet valósítani. "Hamarosan mi is csatlakozunk az európai közösséghez, és akkor a Nagyváradtól pár kilométerre lévô határ megszûnik" - mondta Markó.

A szövetség elnöke partiumi körútján az idén várossá nyilvánított Székelyhídra is ellátogatott, ahol Alexandru Athanasiu oktatási miniszterrel együtt letették egy új magyar iskola alapkövét. Margittán a polgármesteri hivatalban Markó rámutatott: "Ahogy Erdély Románia integrációjának mozdonya lehet, úgy a Partium Erdély gazdasági fellendülésének hajtómotorja is lehet".

Vasárnap Kolozsváron folytatódott a kampánysorozat: az elnökjelölt részt vett a Sportcsarnokban szervezett, kolozsváriak ezreit vonzó Republic- koncerten. Markó emlékeztetett: nem egészen fél évvel ezelôtt ugyanitt, Kolozsváron az RMDSZ a kincses város hírhedt polgármesterének menesztését tûzte ki célul. "Ez megvalósult, hiszen ha mi valamit vállalunk, minden bizonnyal teljesíteni fogjuk" - szögezte le Markó.

Csütörtökön indította a választási kampányát a D.A. Liberális-Demokrata Szövetség. Az eseményre a Kultúrpalota kistermében került sor. Nagy zenebonával bemutatták a jelölteket, akik elmondták, hogy ez a kormány lopott, csalt, hazudott, és itt az ideje, hogy ôk vegyék át a hatalmat. Azt ígérték, hogy 99%-ban "megoldják" az emberek problémáit, nekik csak 1% marad.

A "sztárjelöltek" a képviselôházban: Eugen Nicolaescu (PNL) és Lavinia Sandru (PD), a szenátori lista elsô helyezettje Mihail Antonie megyei tanácsos.

A jelöltek bemutatása után mindenki kapott egy narancsot, amelyen fogpiszkálóra tûzött zászlócska mutatta a fentebb említett százalékokat, majd a lassan leereszkedô szürkületben a több mint száz résztvevô végigvonult a város fôterén, bevonultak az ortodox katedrálisba, ahol a pópa testületileg megáldotta ôket.

Felszámolják a nyárádszeredai árvaházat

A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság szakemberei az elmúlt héten részt vettek a Nyárádszeredai Tanács soros ülésén. Napirenden szerepelt a jövôben felszámolandó helyi árvaház ügye, az épület rendeltetése, valamint az ott dolgozó személyzet sorsa. A gyermekjogvédelmi igazgatóság nappali foglalkoztatási központot szeretne létesíteni az üresen maradó épületben, ám a helyi tanács nem tudja vállalni az évi 1,5 milliárd lejt megközelítô fenntartási költséget. A találkozón nem született megoldás.

A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság 2007-ig megvalósítandó tervei között szerepel a megyében mûködô elhelyezési központok felszámolása, átalakítása. A stratégia értelmében 2005-ben megszüntetik a nyárádszeredai árvaházat. Mint Domby Károlytól megtudtuk, jelenleg 32 gyerek állandó jelleggel, 36-an hétvégenként, vakációban élnek, laknak az árvaházban. Az igazgatóság azt szeretné, ha - más településekhez hasonlóan - az árvaházat nappali foglalkoztatási központtá alakítanák. A szociális munkások által végzett felmérés szerint Nyárád-szeredában közel kétszáz olyan, nehéz sorban élô, iskolába nem járó gyerek van, akiknek javára válna az új központ létesítése. A megyeszékhelyi Rozmaring központhoz hasonlóan, Nyárádszeredában is óvónôk, tanítók foglalkoznának a gyerekekkel, s meleg ebédet is biztosítanának számukra. A jelenleg ott élô árvák egy részét hivatásos pótszülôknél helyeznék el. Az igazgató azt is elmondta, hogy az árvaházban jelenleg 31 alkalmazott van, a foglalkoztatási központ beindítása esetén nagy részük ott helyezkedhetne el. Azokat az árva és elhagyott kiskorúakat, akiket nem tudnak pótszülôknél elhelyezni, ideiglenesen áthelyeznék a szászrégeni árvaházba (ezt fogják legutoljára felszámolni).

- A nyárádszeredai tanácsosok a fenntartási, mûködtetési költségek nagyságára hivatkozva nem akarják vállalni a nappali foglalkoztatási központ létrehozását. Mezôzáhon már átalakítottuk az árvaházat, az új központ mûködtetési költségeit egy évig a megyei tanács fedezte, majd a helyi tanács biztosította. Hasonlóképpen szerettük volna megoldani a helyzetet Nyárádszeredában is, azonban a helyi tanácsnak határozatban kell vállalnia, hogy hosszú távon biztosítja az új létesítmény mûködését. Egyelôre nem sikerült közös nevezôre jutnunk. Amennyiben a szeredaiak továbbra is ellenzik a központ létrehozását, mi családi házakat vásárolunk, s ott fogjuk elhelyezni az árva gyerekeket - nyilatkozta Domby Károly, aki azt is elmondta, hogy egyelôre bizonytalan az épület további rendeltetése.

Nyárádszereda éves költségvetése 4 milliárd lej. Elôzetes számítások szerint, amennyiben a nappali foglalkoztatási központban 20 gyerek taníttatását, ellátását biztosítanák, évente 1,5 milliárd lejre lenne szükség. Szeredában kétszáz segítségre szoruló, szegény sorban élô kiskorú van.

- A helyi tanácsosok, a város vezetôsége komolyan elemezte a gyermekjogvédelmi igazgatóság ajánlatát. Nem vetettük el, de egyelôre nem is tudtuk elfogadni - számolt be Nagy Zsigmond, a helyi polgármesteri hivatal jegyzôjé. - A helyi költségvetésbôl nagyon sok hiányt kell pótolnunk, így nem tudjuk átvállalni egy új központ mûködési költségeit is. Sajnálatos módon az állam minden szolgáltatást a helyi tanácsok nyakába akar varrni. Mint említettem, 200 kiskorú szorul segítségre. Ha kiválasztunk közülük 20-at (ennyivel mûködne a központ), akkor igazságtalansággal fognak minket vádolni. A jelenlegi árvaház épületének tulajdonjoga nincs tisztázva. Az épületet a város vásárolta, majd átkerült a megyei tanács tulajdonába, s 1999-ben a középületek új leltárának elkészítésekor felkerült a helyi és a megyei tanács jegyzékére is. A telekkönyvi iratokból kimutatható, hogy a helyi tanács tulajdonában van. Amennyiben megüresedik, egyik részét oktatási intézményként, másikat új közszolgáltatások beindítására használnánk - nyilatkozta Nagy Zsigmond.

A fejleményekre visszatérünk.

Bizonyára sokan nem tudták, nem hallották, nem olvasták, de biztosan voltak olyanok is, akiket nem érdekelt, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégium újraindulásának tízéves évfordulóját ünnepelte egy háromnapos ünnepélysorozat keretében október 22-24. között.

De arról nagyon sokan tudtak, hallottak, olvastak, hogy az 1557-ben létesített Scola Particulát, késôbbi nevén Református Kollégiumot a román kommunista államvezetés 1948 nyarán államosította.

Ezzel megszakította a 400 év alatt kialakult folyamatosságot, hagyományokat, szokásokat, életrendet és legfôbb törekvése az volt, hogy a valláserkölcsi alapon nyugvó szellemiséget és a Bolyaiak által a galaktika szférájába emelt tudományos törekvés ívelését megtörje és a marxista, leninista, sztálinista eszmék úgymond "materialista, ateista" nézetét plántálja a gyermekek, szülôk, sôt nagyszülôk lelkébe, szívébe, gondolatvilágába.

Ez az átalakítási szemlélet, világnézet lehetôséget teremtett arra is, hogy az anyanyelvi oktatást nem is lassan, de elég gyors tempóban fokozatosan sorvasztgassa, és végül az egységes nemzetállam kohójában olvassza be.

De Isten erre nem adott lehetôséget, mert az egyház jelszava továbbra is a "Nihil sine Deo" maradt, és ez a hit erôt adott a kommunizmus erôszakos erôinek legyôzéséhez is.

A református egyház vezetô szerveinek és az RMDSZ politikai erôinek a kitartó, mondhatnám úgy is, hogy konok harca következtében 1994-tôl engedett a román kormány, illetve a románosítást hûségesen kiszolgáló helyi tanfelügyelôség, és újra - ha csak egy IX. osztállyal is - kezdetét vehette a református kollégiumi oktatás-nevelés.

Eleinte csak egy-egy iskolai évre engedélyezték, furfangos módon, a mûködését. Igaz, hogy miként az ünnepély alkalmából kiadott emlékkönyvecskében az iskola igazgatónôje, Székely Emese tanárnô mondja: "Ez a Kollégium nem az a Kollégium".

Az 56 évi "rámenôs" kommunista oktatás-nevelés csaknem kiirtotta a Református Kollégium hajdani hagyományait, szokásait, szellemét nemcsak a szülôkbôl, tanárokból, tanítványokból, de még az ôsi falak közül is. Tantestülete, diáksága nem úgy kötôdött, kötôdik még ma sem az iskolához, mint a régi, valláserkölcsi alapon nyugvó, mûködô oktató-nevelô tanintézetben volt.

Az újraindulás története címû írásában, amely ugyancsak a Tíz év könyvében látott napvilágot, Klementisz János nyugalmazott bolyais igazgató részletesen vázolja a kezdeti (szinte hihetetlen) történéseket, nehézségeket, intézkedéseket. Ezeknek a leírásához nincsen itt most hely, hiszen folytatásos cikk sem lenne elegendô a hû ecsetelésükre, csupán a háromnapos ünnepélysorozat végkövetkeztetését szeretném egy bôvített, összetett mondatban összefoglalni: Sarjad az eszme, a szellem, az az eszme, szellem, amely századokon át alakult ki a református kollégiumokban, amely magában foglalja az igazság, becsület, jó akarat, szeretet fogalmát, a közösségi életre nevelést, az élet nehézségeivel megbirkózni tudó, az elszántságra, konok küzdelemre felkészült és ezeket bíró olyan egyéneket, csoportokat, embereket, tudósokat nevel és oktat, akik a társadalmi és technikai fejlôdés által követelt iramban, a globalizálódás forgatagában, a pénz istenének hódoló lelki sivatagban is feltalálják magukat, megállják helyüket, és igaz emberként merik vallani és vállalni, hogy: "Nihil sine Deo".

Végezetül ajánlom a 80 oldalas könyvecske megvételét mindazoknak, akiknek bármilyen módon is közük, kötôdésük volt, van vagy lesz a Református Kollégiumhoz, a Bolyai líceumhoz.

Mint arról már beszámoltunk, nagy sikernek örvendett a hét végén zajlott Bernády Napok rendezvénysorozat. A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány szervezte Napok programjában kulturális-mûvészeti események követték egymást, ezek majd’ mindegyike Bernády életmûve, illetve kora jegyében. A könyv- és filmbemutató, koncert, emléktábla-leleplezés mellett nyertesei is akadtak az eseménysorozatnak, olyanok, akik életmûvük, illetve felkészülésük eredményeként díjakkal, elismerésekkel térhettek haza.

A telt házat vonzó kultúrpalotai sláger- és sanzonestet megelôzôen a hagyományok szerint, a Napok záróakkordjaként került sor a Bernády- emlékplakett átadására. A plakettet mindig olyan személyiség kapja, aki az egykori polgármester példájára sokat tett a városért, annak magyarságáért. Szintén a hagyományhoz kötôdik, hogy a kitüntetett személye a díjátadásig titokban marad. A méltató, Borbély László parlamenti képviselô, az alapítvány elnökének beszédébôl idézünk: "Volt a kitüntetettek között politikus, önkormányzati vezetô, vállalati vezetô. Ebben az évben úgy döntött a kuratórium, egy olyan vásárhelyinek adjuk át a plakettet, aki nem volt reflektorfényben, aki nem volt feltétlenül a figyelem középpontjában, de sokat tett a városért, értünk.

1921. okt. 23-án Kibéden született, szülei hatodik gyerekeként. Gimnáziumi tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte meg és 1941-ben fejezte be. Utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult. A háború után hazajött és a Hangya központ képviseleti irodájában sikerült elhelyezkednie. A kolozsvári egyetemen avatták doktorrá 1945-ben. Ott volt azon ifjak között, akik kérelmezték a Marosvásárhelyi Székely Színház létesítését. Miután látta, hogy a Hangya központot gyapjú- meg tojásgyûjtô hivatallá akarják zülleszteni, megpályázta a cukorgyári jogtanácsosi állást, és bár nem volt párttag, végül alkalmazták. Ott volt a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem indulásánál, mikor megszüntették Nagy Imre festômûvésznek a tanári állását, segített, hogy a Cukorgyárban állást találjon, és nemsokára a Cukorgyárban kiállítást szerveztek Nagy Imre festményeibôl. A Mûvészet, majd az Új Élet címû folyóiratnál is dolgozott, fôleg jogi cikkek megírásával. 1990 után az újjáéledt Marosvásárhelyi Rádióstúdió biztosított teret kéziratai közlésére. Dr. Imreh Ernôrôl van szó, mindannyiunk Ernô bácsijáról, akit szerénysége megakadályozott abban, hogy elmondja, mennyit segített az embereknek jogi tudásával, tanácsaival, emberi melegségével." Az emlékplakettet, a kitüntetett betegség miatti távolléte okán, unokája vette át.

A napok további díjazottai fiatalok, a Bernády- vetélkedô nyertesei. Szombat délelôtt 11 órakor indult a verseny: a Bernády Házban a 7-8. osztályosok, a Bolyai líceum Bernády Termében (volt amfiteátrum) a 9-12.-esek versenye. Motiváló volt a díjazás: az elsô helyezett kerékpárral, a második discmannel, a harmadik fényképezôgéppel térhetett haza. És mivel a verseny döntô (és egyúttal második forduló is) volt, csupán 5-5 tanuló mérkôzött meg egymással mindkét kategóriában. Ezért az a két versenyzô, aki nem nyerte el a három díj valamelyikét, vigaszdíjként Bernády-plakettet, illetve csokitortát kapott. A kisebbeknél nem volt kérdéses a végkimenetel, az elsô helyezett fölényes pontszámmal nyert, míg a középiskolásoknál döntetlenre állt a verseny az utolsó kérdés elhangzása után. A közönségbôl elhangzó kérdések sem segítettek, végül a pótkérdés döntötte el a vetélkedô kimenetelét (és egyúttal a kerékpár tulajdonjogát) Koncz Tímea számára. Mindkét versenyen a közönséghez is hangzottak el kérdések. A helyesen válaszolók plakettet, könyveket nyerhettek (és nyertek). A nyertesek: 7-8. osztály: I. Kántor József, 13. általános isk., II. Blága Andrea, 13. általános isk., III. Iszlai Antónia, marosszentgyörgyi ált. isk., IV. Fábián Emôke, mûvészeti isk., V. Berekméri Csongor, Mihai Viteazul Gimnázium. A IX-XII. osztály nyertesei: I. Koncz Tímea, Református Kollégium, II. Nagy Attila, Bolyai Farkas Líceum, III. Rigó Tímea, Bolyai Farkas Líceum, IV. Albert Zoltán, Elektromaros líceum, V. Német István Rudolf, Bolyai Farkas Líceum.

A Vártemplom egyik terme ôrzi a költô emlékét

Részt vett a kerelôszentpáli csatában? A katonaköltô a református és a katolikus hit határán élt és alkotott? - ilyen és hasonló kérdéseket jártak körül a Balassi Bálint-emlékünnepség fellépôi, elôadói szombaton, október 30-án (az átszámított naptár szerint erre a dátumra esik a költô születésnapja) a Castellum Alapítvány és az EMKE Maros megyei szervezete rendezésében.

Az emlékezés napjának délelôttjén a Castellum Alapítvány a Kultúrpalota kistermébe várta az érdeklôdôket. Szabó Géza irodalomtörténész, a budapesti ELTE tanára és Balassi-kutató a költô életmûvét ismertette. Elôadása enyhe szemléletváltást hozott Balassiról, a katonaköltôrôl. Amint rámutatott, a vitézi élet csak háttér volt számára. A Cantuale középkori egyházi zenéjével idézte a korszakot, s fellépett a Kozsik mûvészházaspár is, szereplésüket gitárkíséret színezte.

- A forrás hitünk megtartó ereje, ott találkoztak az emberek, ismerôsök és ismeretlenek - hangzott el a Vártemplomban Ötvös József lelkipásztor- esperes ünnepi beszédében, aki továbbá összevetette Balassit és a bibliai Dávidot. A gótikus teremben rövid mûsorral emlékeztek a költôre. Kilyén Ilka színmûvésznô virágénekkel hajtott fejet a költô elôtt. Szabó Géza délutáni elôadásában Balassi elsô mûvérôl, A beteg lelkeknek való füveskertecskérôl értekezett, amelyben vigasztalás céljából különféle füveket kínál a sors által csapottaknak. Milyen hitet követett Balassi? - vetette fel a kérdést az elôadó. A kutató szerint a katolicizálódás után is a kálvinista kegyelettan gondolkodása szerint élt. Világi verseiben is felfedezhetô az Istennel való szoros kapcsolat, a vitézségrôl szóló versei is ezt tükrözik. Zsoltár paragrafusai a paragrafusok paragrafusai.

Gábor Gyöngyvér, a Kántor- tanítóképzô Fôiskola hallgatója eredeti forrásból merített csángó népdalai után felavatták a Vártemplom gótikus teremmel szembeni szobáját, amelyet Balassiról neveztek el. Itt szombatonként a gyermekeknek tartanak hittanórát.

Hármas ünnepség Dózsagyörgyben

Százötven évvel ezelôtt iskola épült, ahol a gyerekek megtanultak írni, olvasni, hinni, szeretni, tisztességesen élni. Szabad és kell emlékezni ezekre az emlékekre - emelte ki beszédében Ötvös József, a Marosi Református Egyházközség esperese a Dózsagyörgy (Luka) - Ilencfalva határán felépített templomban, ahol október 31-én, vasárnap hármas ünnepre gyûlt össze a közösség: a reformáció napján Rákossi Lajosra, az egykori lelkész-esperesre, iskolaalapítóra és november elsejét megelôzôen az elhunytakra is emlékeztek.

Az élô emlékezés folytonosságot jelent, ezáltal élnek a tettek, a történelem, az egyház - fejtette ki az esperes. Kell emlékezni a gyönyörû múltra, ez ad erôt a mai embernek. Rákossi Lajos a tizenkilencedik századi magyar világra, a Kossuth-korra emlékeztet. 1883-1895 között a Marosi Református Egyházmegye tizennyolcadik esperese volt, aki jövôt teremtett ennek a vidéknek. Példája, tanítása beleolvad a falu életébe, ahol több mint negyven évet szolgált. Virág Blanka egyházi énekeket adott elô, id. Szövérffi István nyugdíjas lelkész szavalata után Kemény Zsigmond sírjának feliratából idézett, illetve a Széchenyi István ravatala fölött elhangzott szöveggel emlékezett. A dózsa-györgyi általános iskola diákjai Farkas Csilla vallástanárnô vezetésével szerepeltek ünnepi mûsorral. Airizer László történelemtanár Rákossi Lajost egy tevékeny, alkotó nemzedék tagjaként mutatta be, aki egy olyan kor részese lehetett, amelyben rohamosan fejlôdtek a mûvészetek, a tudomány. Ez a fejlôdés államérdekké vált. A korhoz való felzárkózás fontosságát Rákossi felismerte, ezért fordított erôt az ifjak nevelésére. 1863-tól kezdôdôen
az adományokból sikerült a tanitézménynek telket vásárolnia, öt év múlva elkezdôdtek az építkezések, hamarosan pedig képzett tanerôt is alkalmaztak. A hétszázötven lelket számláló Dózsagyörgy (Luka) - Ilencfalva társközösség templomában Szövérffi István lelkész mellett továbbá felszólalt Virág István gondnok, illetve Rákossi Zoltán, az egykori esperes dédunokája.

Az ünnepség végén a templom udvarán megkoszorúzták a nemrég a temetôbôl lehozott Rákossi Lajos-sírkövet (melynek helyébe egy hónapja kopjafát állítottak). Az egykori 1848-1849- es szabadságharcban honvéd fôhadnagyként küzdô aldobolyi nemes leszármazottai is fejet hajtottak a neves ôs elôtt.

Tárca

Kedves barátom, a túlvilág sem nem olyan, ahogyan ön gondolja, sem nem olyan, aminônek magam képzelém. Nem tudod pontosan idézni Jókait, nincs kéznél a kötet, melyre azt is rávezette a kiadó, hogy "A jó magyar nép számára megírta: Krónikás." Vagy csak rosszul emlékszel. A te korodban, ötven és hatvan között még lehet csalni, utána már félelmetesen jól emlékszik az ember. Az élet, kedves barátom, sem nem olyan, ahogyan magam reméltem volna, sem olyan, aminônek uraságod ábrázolá különféle irkálásaiban. Az élet, kedves barátom, épp annyira tizokzatos, mint a halál.

A cserje mégis ölesre nôtt, írta a költô, ha láttátok volna, télen is mázsányi rajta a virág, az ágait hálóvá fonva fedôként terül el a határon, mint egy - kalapját a láthatárig nyújtó - zöld-fekete pettyes gomba. Talán parajdi kalapgomba, lehet, hogy kicsi Halálpatakánál rúgta világra magát, törzsére hangyányi, csákányos zúzótörpék másznak, és hát, legyen meg a költô akarata, bántja a tavaszias októberi fény, folyékony láng gyanánt, cseppekben hull a halott talajra. Ezt látod, mikor a halál sem ilyen, sem olyan, és hát mitôl, mitôl nem, az élet sem. Rádió zeng a temetô fölött, azt harsogja, együtt az autonómiáért, itt húzott át a kocsisor, az egykoriaké, akik ilyenkor, ôszutón, mindenszentek elôtt végiglátogatták egymást, óborral traktálták a cselédséget, maguk az újdonságnak számító újbort, a karcost itták, lett is "foganatja", a cselédek rendre elhullottak részegen fetrengve a földön, a gyomrukkal bajmolódó úrhölgyeket pedig nem volt, aki könnyebbülni segélje.

Micsoda idôk! Pár év múlva jön az elsô világégés, nemsokára a második. Országvesztések. De az ezredes rezes atillájában úgy fest elöl, mint egy Holubár. (Az ki volt?) Virzsiniai szivar a szájában. Egyet sercint, kettôt kommandéroz, és a huszárok, akik már kora hajnalban bevették a kantinban a finom törkölyt, "a hajnali madártejet", kikanyarodnak a Ferenc József laktanya kapuján. Mi jár az eszükben? Hát persze, hogy a lányok. A Linksum csárda elôtt az ôrmestert odadörzsöli a lova a nyitott ablakhoz, melyben a bájos Rüfke három szál violával akarta ôkelmét feldíszíteni. Mi jár a fiatal tartalékos eszében? A búcsú, bizonyos Médyke, aki oly vizenyôs meghatódottsággal gyöngyharmatozott az atilláján, midôn az elôszobában titkosan egy kézcsókot perzselt hamvas kacsójára.

Az urak az arany ifjúság szívének tápvonalába tartoztak. Csak mézdagállyal lehet emlékezni rájuk, csengô hangú pókfonálon szállong az idô, surran szerelemre a holdsugár, az emlékvirágok sziromlevelei ott száradnak a parfümös kasettekben, és a bohó ifjúság tünde álmai kísértenek tûnô emlékek idézésekor. Kegyelettel és édes melancholiával rendezgesd emlékeid, mint tette azt Pálffy Gyula urunkbátyánk, aki oly korban élt, melyben ártatlan naiv vicceken heteken át elkacagdált a magyar úri társadalom, öregkorára azonban már "a perverz, gerincagylobogtató termékek is csak momentán hatással vannak a kedélyekre". Az idézett rész 1915-re (!) vonatkozik, vess hozzá, jámbor kortárs, mi van ahhoz képest mostan.

Józan lett a világ, mint egy árverési hirdetmény? Aligha. A mai "em-lékezô rózsatôk" szkeptikusabbak Apor Péternél, soha ilyen kiábrándult nem volt a földgolyó. Festhetjük a piros tojást kéjgázzal.

A temetô kihalt, a sír, melyre virágot tennél, nem is a tieidé, lapos köve alásüllyedt az örök parkoló legalsó szintjére, onnan már csak feltámadni lehet talán. Velôdbe látó szél rezegteti a juharfák aranyban pompázó leveleit, miféle temetô ez? Valami elfeledett nyelven susog a közeli erdô, gonosztevôkrôl mesél talán, akiket itt, a közeli fennsíkon akasztottak fel.

Menekülnél tûnt világokba, be nem fogadnak. Nem érted a nyelvüket, lekódolta elôled a Jóisten az oda vezetô utakat.

Kétségbeesve mondasz egy szót még, s nyílik az emlék; mint óriáslift, suhan puhán gyermekkorodba, mikor itt, a juharfák és a szilfák, az almafák és szilvafák, a hatalmas diófák alatt betûzgetted a halottak nevét porladó keresztekrôl. Tanultad az életed, amely, igaza volt Hatvani professzornak, sem olyan nem, amilyennek érett, okos fejjel gondolnád, sem olyan, mint egykor lehetett, mikor az, akihez íme, a lift levisz, még itt járkált, itt forgolódott, zsörtölt, perelt a valósággal -: amely nem akart mesévé válni, míg a szív dobog. Ha abbahagyja, az más.

Nem tudod kimondani: édesanyám.

Dani József az RMDSZ színeiben indult az idei helyhatósági választásokon. A polgármesteri tisztség elnyeréséért hárman méretkeztek meg, s a második fordulóban a szavazatok 60 százaléka lett az övé.

Tervek a vízgondok orvoslására

- 2000-2004-ben alpolgármester voltam. Gazdálkodó vagyok, húsz tehenem, traktorom van, 40 hektár földet mûvelek - mondja Dani József. A kampányban súlyt helyezett a vízhálózat javítására, korszerûsítésére. Az 1965-ban készült vízhálózat több helyen megrozsdásodott, kilyukadt, s így a vajdaszentiványi lakásokba fogyasztásra alkalmatlan víz érkezett. A hálózati vizet csak az állatok itatására, tisztálkodásra használhatták. A fôvezetéken mért vízveszteség miatt a fogyasztók magas, a valóságnak nem megfelelô vízszámlákat voltak kénytelenek kifizetni.

- Három hónapja kezdôdött a vízhálózat cseréje. A megyei tanács 700 millió lejt utalt át erre a célra. A tervek szerint a 2400 méteres vízvezetékbôl az idén 1500 métert cserélünk újakra, a jövô évre tervezzük a fennmaradt szakaszok korszerûsítését - taglalja a polgármester. A munkálatok eredményeként a szentiványiak jobb minôségû vizet kapnak, nem lesz vízveszteség, meghibásodás, sem órákig, napokig tartó vízszünet. Az önkormányzat pályázatot szándékszik január-februárban benyújtani a település csatornarendszerének kiépítésére, amellyel a Sapardtól illetve a Phare-tól 3-4 milliárd lejt igényelnek a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére.

- Vajdaszentiványon 11 forráskút van. A magas nitrát- és nitrittartalom miatt a közegészségügyi igazgatóság nem engedélyezte azok vizének fogyasztását. A nitrát- és a nitrittartalom a túlzott mûtrágyázás eredménye, így a kutak környékét lezártuk, s terveink szerint két éven belül kitisztul a víz. Ekkor a toldalagi tetôre gyûjtômedencét építünk, s innen szabadeséssel Szentiványt, Toldalagot és talán a Mezôség jelentôs részét látjuk el ivóvízzel - taglalja a polgármester.

Megrövidült távolságok

32 köbméter követ terítettek el a nyáron Toldalagon, az Unoka felé vezetô határúton. A községközpont és Toldalag közötti, dombon átívelô utat kiszélesítették, lekövezték, így azon már kiskocsival is közlekedhetnek. Eddig a Toldalagra igyekvôk 14 kilométeres kerülôt kellett tegyenek Sárpatakon, Pókán keresztül, most ez az út alig 3 kilométerre rövidült.

Vajdaszentiványt Beresztelkével 6 kilométeres megyei út köti össze. Elhanyagoltsága miatt évekig járhatatlan volt. Szentivány közigazgatásilag Szászrégenhez tartozik, s a városban ügyes-bajos dolgaikat intézni akarók 30 kilométeres kerülôvel juthattak rendeltetési helyükre. A beresztelki úton haladva ez a távolság felére csökken. A sáncásási, kövezési munkálatokat az év végéig befejezik. A beruházás értéke 1 milliárd lej, amelyet a megyei tanács finanszíroz. Ígéret van arra, hogy jövô évben ezt az útszakaszt leaszfaltozzák. - A rossz utak miatt a buszok és maxitaxik nem jönnek ide. Ha járható lesz a Szentivány-Beresztelke út, járatot indítanak a szállítási cégek - mondja a polgármester.

A Vajdaszentiványi Tanács múlt heti ülésén határozat született kôkitermelô létesítésére a falu végében levô szeméttároló közelében. A határozat értelmében a marosszentgyörgyi MIF Rt. 50 ár földet vesz bérbe, ahonnan követ termel ki. Minden 10 kocsi kôbôl kettôt a községnek juttatnak, s ezzel a határutakat javítják, teszik járhatóvá. A kotrógépek már elkezdték a munkálatokat (felvételünkön), s amint egy-egy szakaszon kitermelték a követ, a bérlô cég nehézgépei visszanyomják a földet, védve a természetet.

- A mostoha idôjárási viszonyok ellenére az idén rendkívül jó termést takaríthattunk be. Kukoricát 40 hektáron vetettünk, a termést 98 százalékban begyûjtöttük, hektáronként 7-8 ezer kiló termett. Befejezôdött a répa begyûjtése. 12 hektárt mûveltünk meg, hektáronként 45.000 kiló termett. De hiába jó a termés, nincs ára a gabonának. A kukorica kilójáért 2500, a búzáért 4000 lejt ígértek. A gázolaj litere azonban 27.300 lej, és sokba kerülnek az alkatrészek is - összegez Pataki Endre, a vajdaszentiványi társas elnöke.

50 hektáron vetettek ôszi árpát, ôszi búzát 155 hektáron. Elkezdôdött az ôszi mélyszántás, eddig 30 hektárt dolgoztak meg.

A társas 1991-ben alakult, 350 taggal. Idôközben többen kiálltak, elköltöztek, s eladták a földeket. Jelenleg 220 tagja van. 13 évvel ezelôtt még 800 hektárt mûveltek meg, most alig 390 hektár szántó tartozik a társashoz. Hét traktor, négy kombájn, két búza- és két kukoricavetô-gép, négy tárcsa, egy homlokrakodó üzemel.

A társas 25 alkalmazottat foglalkoztat. A pékségben kedden és csütörtökön sütnek a búzájukat a társasban hagyó tagoknak. A 2,1 kilós kenyér sütéséért 10.000 lejt kérnek el, hetente 600 darabot sütnek.

Idén február elsejétôl szolgál a vajdaszentiványi gyülekezetben Dénes Csaba református lelkész. Korábban tíz évig Görgényszentimrén lakott, meghívással jött az itteni lelkes közösséghez.

- Háromszor is sikertelenül próbáltuk beindítani a magyar nyelvû iskolát és óvodát Görgényszentimrén. Húsz szülô írta alá 2002 márciusában a kérést, ám az óvoda igazgatónôjének közbenjárására elpártoltak mellôlem. Egyetlen, 12 gyerekes család állt ki mellettem, a gyerekek közül három jelenleg a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány magyar tannyelvû iskolájában tanul - meséli a korábbi mostoha körülményeket az anyanyelven való tanulás mellett kiálló fiatal lelkész.

887 lélek alkotja a szentiványi református gyülekezetet. "Az idén nyolc temetés, négy keresztelô volt, az év végéig még lesz 3-4 keresztelô. Volt viszont olyan év is, amikor a harminc temetéssel szemben alig 12 újszülöttet kereszteltek" - sorolja az adatokat Dénes Csaba. Az 1879-ben épült templomot négy éve újították fel, az idén a világítótesteket cserélték ki. Az ostwoldi holland testvérgyülekezet jóvoltából melegítôkályhát szereltek a templomba. Szeptemberben Balogh Sándor pilisszentiványi lelkész vendégszolgálatot teljesített a faluban, s szándékukban áll partnerkapcsolatot létrehozni.

A parókiával szemben áll a kopott külsejû óvoda. Február 26-án kormányrendelettel a református egyház visszakapta az épületet, ám öt évig tovább mûködik itt az óvoda. Benn kellemes meleg, tisztaság fogad, a falak frissen festettek. A három terembôl kettôben magyar gyerekek játszanak, tanulnak, a harmadik a román tagozaté. Dénes Csaba tervei között szerepel az óvoda épületének felújítása, ám ehhez az önkormányzat hatékony segítségére lenne szükség. - Református óvodát és iskolát szeretnénk indítani napközis jelleggel, s terveink között szerepel a parókia külsô javítása, valamint a nyári szünidôben a gyerekeknek különbözô programok szervezése - taglalja jövôbeni terveit a lelkész.

Második alkalommal szervezik meg a kolbász- és borfesztivált. A szervezôk a Zichy-Horváth Egyesület és a Vajdaszentiványi Polgármesteri Hivatal. A kétnapos rendezvényre december 4-5-én kerül sor.

- A tavaly öt csapat mérte össze tudását és hozzáértését a kolbásztöltés terén. Hét borosgazda állította ki termését, a szomszéd falvak gazdái is itt voltak. Az idei rendezvény különlegessége, hogy három magyarországi csoport is részt vesz a kolbásztöltô versenyen, Sopronból egy borszakértô jelezte érkezését. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan az idén is elsô nap disznóvágás és kolbásztöltés lesz. Második nap a készítményekbôl kiállítást tartanak, amelyen díjazzák a legfinomabb nyers és sült kolbász készítôjét, s ekkor kerül sor a borversenyre is. Gondot okoz viszont, hogy míg a tavaly rendkívül olcsó volt élôsúlyban a disznó, ára egy év alatt szinte kétszeresére nôtt. Így az idén csak egy sertést vágnak. A hagyományokhoz híven a kolbászt az idén is készítôik vihetik haza, jutalomként. Ezenfelül a legízletesebb kolbász és bor készítôjét a szervezôk jutalmazzák.

Vajdaszentiványhoz egyetlen falu tartozik: Toldalag. A 400 lelket számláló település alig négy kilométerre fekszik a községközponttól. Ennek ellenére évtizedekig Szentivány mostohagyerekeként kezelték, ahova az elöljárók leginkább a választási kampány idején mentek a falu és annak lakói problémáira, gondjaira megoldást jelentô ígérgetésekkel. Mit várnak el a jelenlegi önkományzattól? - kérdeztük Toldalag lakóit.

Deleanu Ioan, 79 éves: - Rendet és tisztaságot szeretnénk a faluban. Számomra elfogadhatatlan, hogy a falu központjában levô általános iskola elôtt többméteres cserje burjánzik, mögötte pedig szeméthalmaz. Olyan embert kellene alkalmazni, aki feleljen a falu tisztaságáért, s felelôsségre vonja a szemetelôket, a környezetüket rombolókat. Az útszéli sáncok nincsenek kitisztítva, ezért esôzések alkalmával a sárlé az úton hömpölyög végig, s a hidak környéke is feltöltôdött lerakódással.

Lakó János, 79 éves: - Nyáron cséplés idején alig haladtunk a munkával. Félô volt, hogy a gabona a földeken marad. Toldalagon csak egy kombájn van, az nem bírta a túlterhelést. Ilyenkor szükség lenne a községközpont segítségére, mivel ott a társasnak négy kombájnja van. Remélem, az új vezetôség végre tisztázza a földek tulajdonjogát. Személyesen én 1,3 hektár földet kellett volna visszakapjak, most is az almásiak dolgozzák meg, pedig az enyém.

Vlad István, 56 éves: - Hat éve szinte használhatatlan állapotba került az unokai patak fölött épített palló. Gyerekek, felnôttek mennek át rajta, jómagam fél felemre lebénultam, így többször is majdnem beestem a szakadékba. A falu zöme idôs, beteg, számukra meglehetôsen kevés a heti egyszeri orvosi ellátás. Ezt kellene állandósítani, s a rendelôt korszerûsíteni.

Suciu Ioan Daniel, 21 éves: - Munkahelyeket teremteni az itthon maradt kevés fiatalnak. Az én korosztályom kénytelen városon, magánvállalkozóknál minimálbérért dolgozni, amit szinte teljes mértékben az albérletre fizetnek, mások pedig az ingázásra költenek. Megtakarítani nem tudnak belôle. Én autóbádogos vagyok, s ezzel a szakmával sem elhelyezkedni, sem vállalkozást nyitni nem tudok szülôfalumban. Szórakozási lehetôség nincs. S mégsem áll szándékomban elköltözni, szüleimmel közösen mûveljük a földet.

Costan Maria, 57 éves: - A házunk elôtt halad el az út, amelyen a csorda is naponta végigmegy. Az út egy fahídon vezet át, ám azt az összedôlés veszélye fenyegeti. Jelenlegi állapotát tekintve, nem kizárt, hogy a télen a hó alatt összeroppan. A polgármester a kampányban azt ígérte, hogy megjavíttatja az összes hidat, azóta sem járt erre. Az utakra nem hozatott követ, esôzéskor térdig ér a sár. Az utcai világítás sem megfelelô, a hiányzó villanyégôk miatt egész utcaszakaszok maradnak sötétben éjszakára.

Mottó: Zsörtölôdöm, tehát vagyok

Olvasom, talán remélhetjük, hogy az idei infláció egy számjegyû lesz - legalábbis nagyjaink optimista számításai szerint. Ezt bárki, aki a matematikához valamit is konyít, úgy értelmezi, hogy az általános drágulás tíz százalék alatt marad. Hát ez nagyszerû, gondolja a kispénzû átlagpolgár. Igen ám, de - s ez már kevésbé nagyszerû - a buszjegy ára tízezerrôl tizenháromezerre emelkedik, ami ugyebár testvérek között is harminc százalékos drágulást jelent. Ez pedig, akárhogy is nézem, két számjegyû. Azt is saját bôrünkön tapasztaljuk nap mint nap, hogy a benzin, a gáz - hogy egyebeket ne is említsek - ára rendszeres ütemben emelkedik, megállás nélkül. Meg is van rá a magyarázat: hogy a dollár és az euró, meg az olaj világpiaci ára, no meg "izé" (ami bonyolult gazdaságtani fogalmakat rejt, amiket amúgy sem értünk)... Mindez kétségbevonhatatlan valóság. Viszont, érdekes módon, szó sem esik errôl a kemény valutákat jelölô két varázsszóról a fizetések, vagy pláne a nyugdíjak esetében. A keresetünkre vonatkozó számítási alap kizárólag a jó öreg hazai lej.

Emlékszem, egy régi, 1959-es - a maiakhoz képest szerénynek mondható - áremelési hullám idején azzal nyugtatták az "uralkodó dolgozó osztályokat", hogy igaz, a vaj, a cukor s még néhány "apróság" árát felemelik, de például, többek között, az olajbogyót továbbra is változatlan áron kínálják, sôt (ez határozottan megmaradt az emlékezetemben, olyan meglepôen nevetséges volt) a másod- és harmadosztályú bogyókat olcsóbban fogják piacra dobni. Ezek szerint, ha az átlagot tekintjük, lényegében nincs is drágulásról szó, vonhattuk le a "logikus" következtetést. Ha most is ehhez hasonló receptet alkalmaznak, elhiszem az egy számjegyû inflációt: csak annak emelik nagyobb mértékben az árát, ami a mindennapi élethez szükséges, ezt ellensúlyozza a mindenféle "maszlina" stabil, vagy esetleg éppen csökkenô ára. Így aztán valóban kimutatható lesz a tíz százalék alatti infláció. Lehet, hogy az EU ezt is "beveszi" (hitt el az már különb dolgokat is), de az átlag életszínvonalon mit sem segít. Mondják, a statisztika arra (is) jó, hogy segítségével bármit igazolni lehessen, de - ha kell - ugyanannak a dolognak az ellenkezôjét is. Vajon az egy számjegyû infláció nem egy ilyen számítási bravúr eredménye?

Dr. Kolumbán Pál

A Népújságban gyakran olvastam a helyi Fogyasztóvédelmi Hivatal tevékenységérôl, de ôszintén szólva ezzel együtt bürokratikus intézménynek tartottam, amely évek óta sziszifuszi küzdelmet folytat a változások utáni újkapitalizmus vadhajtásai ellen.

Ez a véleményem a közelmúltig tartott, mivel az alább említett kellemetlen ügy miatt én is kénytelen voltam a Fogyasztóvédelmi Hivatal segítségét kérni.

Az elmúlt napokban a fôtéren jártam, s mivel a karórám már napok óta jelezte, hogy kifogyóban az elem, s mivel maradt még 40.000 lejem, betértem az Apolló épület földszintjén lévô órásmûhelybe, hogy kicseréltessem az elemet. Az eddigi elemcserék csak 25-30.000 lejbe kerültek, reméltem, hogy e mûveletnek nem lesz semmi akadálya.

Miután a csere megtörtént és a mesternô visszaadta az órámat, megnéztem, hogy mûködik-e, majd megkérdeztem, mennyivel tartozom. Meglepetésemre 65.000 lejt kért. Erre én az elôzô elemcserékre hivatkoztam, amelyek nem kerültek ennyibe. Tudtam, hogy mindössze 40.000 lej van a pénztárcámban, ezért közöltem, nem vagyok hajlandó annyit fizetni. Nem volt más választásom, arra is megkértem, vegye ki az elemet az órámból.

A mesternô kissé morcosan visszavitte az asztalhoz, kivette az elemet és visszaadta az órát.

Ezután felkerestem a Luxor áruház mögötti órásmûhelyt, ahol csak 30.000 lejt kértek a cseréért. Miután a mester betette az új elemet, az óra nem indult el. Akkor ért igazi meglepetés. A mester alaposan megvizsgálta az órát és kijelentette: valaki elrontotta, kibillentette a fogaskerekeket a helyükrôl.

A biztonság kedvéért még megnézettem az órát a Bolyai utcában, majd a régi November 7 negyedben levô órásnál is, de mindkét helyen ugyanazt a választ kaptam.

Ezután fordultam a Marosvásárhelyi Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz, magyar nyelven írt kéréssel, és kértem a segítségüket az ügy kivizsgálásához. Mivel nyugdíjas vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy minden évben új órát vásároljak.

Legnagyobb meglepetésemre, két nappal a levelem postázása után, telefonon felhívott Emilia Leah, a Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója, hogy tisztázzuk a részleteket. Aztán ismét hívott, mert szüksége volt az elromlott órára. Az igazgatónô személyesen jött el az óráért. Három nap múlva felhívtak a hivataltól és közölték, hogy az órámat megjavították, menjek érte a hivatalba.

Ezek után nem maradt más hátra, megköszöntem a hivatal vezetôjének és munkatársainak a fogyasztóért tett fáradozást és az operatív segítséget.

Okulva a fenti történetbôl, úgy gondolom, ajánlhatom fiatalabb vagy nyugdíjas sorstársaimnak, akik áldozatául esnek az emberi kapzsiságnak, nyugodtan forduljanak a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz. Úgy gondolom, nem csak én voltam az a szerencsés, akinek a panaszát megoldották. Minél több visszaélést hoznak a tudomásukra, annál hatásosabban tudnak fellépni a korruptak, szélhámosok és csalók ellen.

Gaál Árpád, Marosvásárhely

A közelmúltban egyik barátommal vásároltunk egy elég drága készüléket, melynek alkatrészeit különbözô nagyságú kartondobozokba csomagolták az üzletben. Taxival hoztuk haza, és hát persze, nem vettük észre, hogy egy doboz hiányzik, a benne lévô drága alkatrésszel. Aztán úgy egy-két óra elteltével csengettek az ajtómon. Kinyitottam és egy ismeretlen férfival találtam szembe magam. Elnézést kérek - mondta szerényen -, tetszett vásárolni valami terméket ma délután, amit taxival hoztak haza? Igen - válaszoltam meglepôdve. Akkor tessék parancsolni, ez a csomag az öné. A taxiban maradt. Be volt esve a két ülés közé. De hiszen nem ön hozott haza - értetlenkedtem meglepetésemben. Nem én, hanem a testvérem - válaszolta. - Ketten dolgozunk egy taxival, váltásban, a Royal cégnél. Amikor vettem át a taxit, akkor vettük észre a csomagot. A testvérem tudta, hogy melyik tömbházlakásba hozta a készüléket, igaz, hogy a lakrészt nem tudta, de arra kért, hogy jöjjek el és csengessek be minden ajtón mindaddig, amíg a tulajdonost meg nem találom. És íme, megtaláltam - mondta mosolyogva, kedvesen.

Megpróbáltam egy százassal meghálálni emberségét, kedvességét, de szinte sértôdötten utasította vissza. - Ugyan kérem - mondta -, hiszen emberek vagyunk! Mondanom sem kell, nagyon meghatódtam és azóta sem felejthetem. Van tehát még emberség, becsület!

Ezúton mondok köszönetet a nyilvánosság elôtt a FEIGL testvéreknek, Péternek és Lászlónak. Elismerésem nekik és a Royal cégnek. Azt már csak önmagamnak mondtam, miután bezártam az ajtót utána, hogy milyen csodálatos dolog volna, ha minden ember így cselekedne. Mennyivel szebb és jobb lenne ez a világ és benne a mi életünk, az emberiség élete!

Szilágyi Domokos, Marosvásárhely

Sajnos, az a kijelentés, hogy az ivóvizünk jó minôségû, nagy hazugság. A múlt héten megint pocsolyalé folyt a csapon. Megpróbáltam a környezetvédôknél jelenteni, de addig igazítottak különbözô telefonszámok irányába, hogy feladtam, és azt mondtam: