Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

A megszorító intézkedések miatt

A megszorító intézkedések miatt mintegy 136 millió forinttal csökkent az Új Kézfogás, a határon túli magyarokat támogató közalapítvány 2004-es költségvetése, ezért a szervezet mûködési költségein takarékoskodik, hogy fenntarthassa támogatási formáit - tájékoztatta az MTI-t a közalapítvány irodájának igazgatója szerdán.

A szervezetet "érzékenyen érintette" a költségvetés 23 százalékos csökkentése, amelynek értelmében idén 424 millió forintból gazdálkodhatnak, a tavalyi 560 millió forinthoz képest - mondta el Németh Attila.

Hozzátette: az alapítvány kuratóriumának kedden tartott ülésén megállapodtak abban, hogy csökkentik a mûködési költségeket, így akár elbocsátásokra is sor kerülhet, ugyanakkor igyekeznek fenntartani a már meglévô támogatási formákat.

Kifejtette: keresik a pótlólagos pénzeszközök bevonásának lehetôségét, így elsôsorban európai uniós forrásokra pályáznak majd, és a magántôke nagyobb mértékû bevonását is szükségesnek tartják.

Az Új Kézfogás Közalapítványt 1995- ben azzal a céllal hozták létre, hogy támogatást nyújtson a környezô országokban élô magyarság egzisztenciateremtéséhez és a szülôföldön való boldogulásához. A közalapítványhoz az elmúlt négy évben csaknem kétezer pályázat érkezett, amelyek közül 1463 igényt bírált el és több mint 2,3 milliárd forint kifizetésérôl döntött.

A szervezet 2003 decembere és 2004 márciusa között 250 millió forint értékben nyújtott különféle támogatást határon túli szervezeteknek.

Az Egyetem Elôtti Oktatás Szakszervezete március 10- én aláírásgyûjtést kezdeményezett az 1995. évi 84-es oktatási törvény 1870. cikkelyének módosítására és kiegészítésére. Az említett paragrafus leszögezi, hogy az állam az össznemzeti bruttó jövedelem 4 százalékával támogatja az oktatást. A szakszervezet szerint ennek ellenére 1996 és 2004 között valójában ez a támogatás mindössze 2,67% és 3,66 % között mozgott. A javaslat szerint a szakszervezetisek azt szeretnék, hogy ez a támogatás 6 %-os legyen, 2005 januárjától pedig 7 %.

Cornel Crucean, az egyetem elôtti oktatás szakszervezete Maros megyei szervezetének elnöke a sajtó képviselôinek kifejtette, hogy a 2003. november 13-i bukaresti tüntetés után döntöttek úgy a szakszervezeti vezetôk, hogy kezdeményezik a törvénymódosítást. Az állampolgári törvénykezési kezdeményezésre vonatkozó 1999. évi 189-es törvény értelmében ehhez elôbb az indoklást és a módosítandó szöveget meg kell jelentetni a Hivatalos Közlönyben. Ezt követôen három hónap alatt 100.000 aláírást kell gyûjteni, de úgy, hogy 11 megyébôl legalább 5000-5000 név szerepeljen a listákon. A jegyzékeket aztán láttamoznia kell az adott település polgármesterének, majd ezt összegezve nyújtják be a parlamenthez. A támogatás arányának növelése mellett a szakszervezet még azt kéri, hogy az oktatás fejlesztését a törvény tekintse országos érdekeltségû prioritásnak, szélesítsék a szakmai képzést a piac igényeinek megfelelôen, támogassák az oktatási eszközök és az anyagi bázis fejlesztését az európai normáknak megfelelôen, biztosítsanak olyan javadalmazást, amellyel a fiatalok számára is vonzóvá teszik a szakmát, fejlesszék a felsôfokú oktatást és a kutatást is, hogy az ország e téren is bekapcsolódjék a világ tudományos életébe.

Cornel Crucean elmondta, az országban ez az egyetlen olyan törvénymódosítási kezdeményezés, amely már eljutott az aláírásgyûjtésig. Nemcsak kollégiák kézjegyét szeretnék látni az íveken, hanem minden szavazásra jogosult állampolgárét, akinek fontos az oktatás fejlôdése.

A Népújság azon kérdésére, hogy miért most kezdeményezték az aláírásgyûjtést, Cornel Crucean elismerte, a választási kampányra idôzítették az akciójukat, remélve, hogy most másként áll kéréseik teljesítéséhez a politikai elit. Eddig mindenki csak ígért, de sohasem támogatták kellôképpen a tanügyet, pedig pénzalapok lennének, hiszen a privatizálás késleltetése és a korrupció nagy összegeket emésztett fel, amelyeket erre a területre irányíthattak volna. Abban az esetben, ha nem tárgyalja le a parlament, illetve nem fogadja el a módosításokat, akkor elszánták magukat arra, hogy határozottabban is tiltakozzanak, általános sztrájkkal vagy azáltal, hogy nem zárják le a tanévet. Mindenesetre csak április 30-a után döntik el, hogyan folytatják a szakszervezeti harcot.

Aktuális

Volt egyszer egy Maros tévé. Megszüntették. Az ötlet maradt, éveken át reméltük, hogy Marosvásárhelyen ismét létrehozható egy helyi stúdió, amely magyar nyelven is sugároz majd. Aztán tavaly, az év elején született egy megyei RMDSZ-SZDP protokollum. Többek között azt is tartalmazta, hogy 2003. június 30-i határidôvel a megyeszékhelyen létrejön a Román Televíziótársaság területi stúdiója.

A külsô szemlélô, de aki valamelyest ismeri a dolgok menetét, mindinkább furcsállja azt, ami a Maros tévé körül történik. Ismerjük a korábbi vonakodásokat, körülményeskedéseket, az épületkeresés kitérôit, míg végül a fizikoterápia lerobbant, senkinek nem kellô épületéhez jutottak. Amelynek feljavítása tízmilliárdokat igényel, ám a pénzzel sem a megyei tanács, sem az épület ügykezelési jogához újabban csak azért is ragaszkodó Közegészségügyi Igazgatóság nem rendelkezik. S ami már jóval korábban eldôlhetett volna, máig sem oldódott meg. Mikor végre a megfelelô szakemberek rátaláltak a megfelelônek látszó épületre, a kerékkötés tovább tart, hisz immár második "olvasatban" kerül ma a megyei tanács testülete elé az épület átvételének, ügykezelési jogának problémája.

Mindebbôl nyilvánvalónak látszik - ha nem, cáfoljanak meg -, hogy a háttérben ellenérdekelt erôk mûködnek. Mint híre járja, a Pro tévé és az Antena 1 helyi stúdiók érzik elsôsorban fenyegetettnek magukat az új televízió megjelenése miatt. Másfelôl bejöhet a képletbe azoknak az alattomos ellenkezése, akik hagyományos szemléletükhöz híven nem nézik jó szemmel, hogy elsôként az országban itt, Marosvásárhelyen jöhet létre olyan állami területi tévéstúdió, amelynek a nyelve, a lakossági arányoknak megfelelôen, fele-fele arányban román, illetve magyar. A harmadik elem: lehetnek, akik más helyszínt preferálnának, és nem Marosvásárhelyt. Mindezeket egybevetve kell a megyei képviselôi testületnek ma mérlegelnie a helyzetet és választóik érdekei szerint döntenie.

Szükség van erre a televízió- stúdióra, hiszen reményeink szerint - a kereskedelmi televízióktól eltérôen - a kiegyensúlyozott és hiteles tájékoztatást honosíthatja meg körzetében. Sôt, akár jó hatással is lehet a kereskedelmi tévékre, amelyek igazíthatnak a sok tekintetben meghatározhatatlan profiljukon.

Állítólag utolsó esélyt jelent a marosvásárhelyi televízió létrehozásához a tanács mai döntése. Nem kellene ilyen itt az épület, hol az épület alapon elpackázni a lehetôséget.

Európa elsô számú vezetôi vettek részt szerdán a spanyol fôvárosban azon az állami gyászszertartáson, amelyen a március 11-i madridi terrortámadás közel kétszáz áldozatától vettek végsô búcsút. Az áldozatok búcsúztatásán jelen volt Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök is.

A királyi palota tôszomszédságában lévô Almudena katedrálisba mintegy másfél ezer ember kapott bebocsátást, a madridiak a város különbözô pontjain felállított óriáskivetítôkön, az ország többi részén és Európa számos államában élôk a televíziók egyenes adásának köszönhetôen követhették figyelemmel a gyászszertartást.

A madridi katedrálisba, ahol megjelent a teljes spanyol királyi család, a távozó miniszterelnök és kormányának szinte valamennyi tagja, a leendô kormányfô és legfontosabb politikai munkatársai, a világ számos országából érkezett állam- és kormányfô, politikai vezetô mellett a március 11-én végrehajtott merényletek áldozatainak mintegy félezer hozzátartozója kapott meghívót. Az áldozatok sok rokona a székesegyházon kívül, az óriáskivetítôk elôtt kialakított nézôtereken lehetett a szertartás résztvevôje.

A szertartás jó félórás csúszással kezdôdött, mivel a több mint hetven magas rangú külföldi vendég, köztük kéttucatnyi állam- és kormányfô, uralkodó érkezése és köszöntése a tervezettnél jóval több idôt vett igénybe.

A gyászmisét Antonio Ruoco Varela, Madrid bíboros érseke mutatta be a sevillai és a barcelonai érsek, valamint 27 további spanyol fôpappal közösen. Szentbeszédében a bíboros érsek kiemelte, hogy a gyûlölet stratégiájára csak egyetlen hatékony válasz adható: a szeretet stratégiája.

Az állami temetési szertartás azzal fejezôdött be, hogy János Károly király és Zsófia királyné, a trónörökös és a királyi pár többi gyermeke személyesen fejezte ki részvétét az áldozatok hozzátartozóinak. Ennek során felcsendült a katedrálisban Kodály Zoltán Stabat Mater címû mûve is.

A spanyol rendôrség az állami temetés elôtt jelentette be, hogy az orvosszakértôk vizsgálatainak végleges eredménye szerint összesen 189 ember halt meg a madridi robbantásokban. Sokáig 202 áldozatról beszéltek, majd a maradványok azonosítása után elôbb 190-re, végül 189-re csökkent ez a szám. A különbség abból adódik, hogy mostanra derült ki: az egyik halott egy nyolchónapos terhes asszony volt.

A végleges áldozati lista szerint a merényleteknek a 135 spanyol halottja mellett 54 külföldi áldozata volt. Összesen 15 ország állampolgárai vannak a halottak között, a spanyolok után a legtöbb - 16 ember - román állampolgár volt.

Athénban kedden megalakult az euro-mediterrán parlamenti közgyûlés, amelynek 240 tagját fele részben az Európai Unió mai és leendô tagjai, fele részben a Földközi-tenger déli partvidékén elterülô észak-afrikai országok adják.

Az Európai Unió 25 mai és leendô tagállamát a nemzeti parlamentek 3-3 tagja, továbbá az Európai Parlament 45 tagja képviseli. Magyarország képviselôje még megfigyelôként vett részt az alakuláson, május 1-jétôl viszont Magyarország is rendes taggá válik az unióban és a közgyûlésben.

A két országcsoport együttmûködésének parlamenti dimenziója a fennálló feszültségek feloldásának jó eszköze lehet. Korábban euro-mediterrán parlamenti fórum mûködött azzal a céllal, hogy bevonja a civil társadalmakat a politikai folyamatokba és az országok, parlamentek közötti párbeszéd fontos terepe volt. A térség országai mostanra, nagyrészt a terrorista fenyegetés kiterjedése miatt szükségét látták az EU és a mediterrán térség országai közti együttmûködés fokozásának.

Románia meghívottként képviseltette magát a kétnapos eseményen.

A Puskás Bálint Zoltán RMDSZ-szenátor vezette román parlamenti küldöttségnek sikerült elfogadtatnia egy mûködési szabályzatot módosító indítványt, amelynek értelmében a továbbiakra nézve állandó meghívotti státust kaptak azok a balkáni országok, melyek egyelôre nem tagjai az Európai Uniónak.

Mindeddig nem bizonyult sikeresnek a moldvai csángók székelyföldi integrációja, annak ellenére, hogy a magyar kormány jelentôs anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott ehhez - mondta szerdán Bukarestben Varga Andrea történész, aki egyik elôadója lesz a napokban rendezendô Csángó-konferenciának.

A témáról romániai, magyarországi és nyugat-európai kutatók tanácskoznak csütörtökön és pénteken Budapesten A moldvai csángók címet viselô nemzetközi tudományos konferencia keretében. A Teleki László Alapítvány által szervezett eseménynek Walter Schwimmer, az Európa Tanács fôtitkára lesz a fôvédnöke.

Mint a konferencia egyik elôadója, a csaknem tíz éve Romániában élô és kutató Varga Andrea az MTI érdeklôdésére elmondta: a csángó kérdésrôl ma gazdag szakirodalom áll rendelkezésre, az utóbbi évtizedekben pedig a csángók integrálásának lehetôsége vált a legfontosabb kérdéssé.

A történész azonban emlékeztet arra, hogy ebben a kérdéskörben sokszor keverednek a tudományos és a politikai szempontok. A román politikai elit történelemszemléletében például döntô szerepet játszott az a szándék, hogy bizonyítani lehessen a csángók román eredetét.

A kutató azonban fontosnak tartja, hogy ezt a kérdést nagyon is objektív módon tárják fel a tudósok. A csángó kérdést nem kuriózumként kell kezelni - mondja -, a magyaroknak dokumentáltan, a levéltári anyagokból merítve kell megismerniük az erre vonatkozó román álláspontot is - véli Varga Andrea.

A való élet egyelôre azt mutatja, hogy a magyar kormány jelentôs erkölcsi támogatása és anyagi erôfeszítése ellenére a csángók székelyföldi integrációja nem bizonyult sikeresnek. Ezért ez a népcsoport a lakhelyén próbálta eddig - több-kevesebb sikerrel - megszervezni önnön intézményes nevelését és oktatását.

Az Európa Tanács 1521-es ajánlása - felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában - kimondta: a csángók "római katolikus vallású, nem homogén csoportot" alkotnak, ezért lehetôséget kell nyújtani számukra az anyanyelvû római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. Csakhogy ezeket az ajánlásokat Petru Gerghel, Iasi római katolikus megyéspüspöke sajátosan értelmezi: csak akkor engedélyezi a magyar mise bevezetését egy-egy gyülekezetben, ha meggyôzôdik arról, hogy a híveknek legkevesebb két százaléka nem beszéli a román nyelvet.

Humanitárius segítséget nyújt az Osztrák Vöröskereszt Fehérorosz-országnak, Ukrajnának és Moldovának, amelyek május 1- jétôl a kibôvített Európai Unióval lesznek határosak - jelentette be Bécsben az Osztrák Vöröskereszt, amely márciusban kampányt indít Segítség Kelet-Európának - Segítség az EU határaira mottóval.

A Der Standard címû liberális bécsi napilapban ismertetett adatok szerint a Vöröskereszt arra hívja fel a figyelmet, hogy Fehéroroszországban ma minden harmadik állampolgár kevesebb mint napi 2 euróból kénytelen élni, Ukrajna 48 millió állampolgárából 13 millióan a szegénységi szint alatt tengôdnek, Moldovában pedig még ennél is rosszabb a helyzet, mert e három állam közül ez az ország a legszegényebb.

Az Osztrák Vöröskereszt ezért ebben a hónapban Ausztria mintegy 500 ezer háztartásába küld tájékoztatót arról, milyen állapotok uralkodnak az EU-val hamarosan határossá váló három országban, és az osztrák családok adományait is várja a segítségnyújtáshoz. A Vöröskereszt szerint vannak olyan térségek e három országban, ahol a 80 százalékot is eléri a munkanélküliség, egyre több reménytelen ember válik az ital vagy a kábítószerek rabjává, gyorsan terjed az AIDS és a tüdôbaj, az egészségügyi rendszerek erejét már meghaladják a feladatok.

Az Osztrák Vöröskereszt szerint mindenekelôtt Ukrajnában terjed rohamosan az AIDS, és már 400 ezerre tehetô a HIV-vírussal fertôzöttek száma.

Az éghajlat-változás sokkal gyorsabban és drámaibb módon megy végbe, mint amire még tíz éve is számítottunk - állítja Helga Kromp-Kolb osztrák kutatónô osztrák adatokra támaszkodva.

Ausztriában az elmúlt 150 évben 1,6-1,8 Celsius fokkal nôtt az átlaghômérséklet, miközben világviszonylatban csak 0,6 fokkal. Ez a kúszó emelkedés az egyes emberek számára sokáig alig volt észrevehetô, de az elmúlt 10-15 évben a változást a szélsôséges idôjárási események számának jelentôs szaporodása is jelzi.

Jó példa erre a 30 Celsius fok feletti forró nyári napok (hôségnapok) számának alakulása: 1950 körül még csak átlagosan 6-10 volt belôlük Ausztriában, most viszont 15-20 is. A 25 fok feletti úgynevezett nyári napok száma 50 éve még csak 45 körüli volt, ma viszont már 65-70.

A statisztikák a száraz idôszakok megszaporodását is egyértelmûen jelzik. Nehezebb a helyzet a rendkívüli csapadékmennyiségekkel és az áradásokkal: jóllehet itt is minden a gyakoribbá válásra utal, a statisztikák mégsem elegendôek egyelôre az egyértelmû következtetéshez. Ehhez a megfigyelt idôszak még túl rövid.

A kutatónô szerint a gazdaságra is kiható klímaváltozás a következô években, évtizedekben is folytatódni fog. A múltban tapasztaltakat a jövôre kivetítô klímamodellek szerint 2100-ig az átlaghômérséklet akár 5 Celsius fokkal is emelkedhet.

A tavasz megérkezésével elkezdôdtek a mezôgazdasági munkák is. A tegnap délelôtti sajtóértekezleten (amelyet a Maros Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság székhelyén tartottak), Liviu Timar igazgató elmondta, hogy a megye lakossága 2004-ben több kultúra esetében jó termésre számíthat. A tavaszi szántás már az összterületek 92 százalékán befejezôdött, a talajelôkészítés pedig az elmúlt néhány nap alatt mintegy 7 százalékot tett ki. A tavaszi árpa, a sörárpa és a búza telelése a jó idôjárási tényezôk miatt kedvezô volt, a veszteségek pedig jelentéktelenek. Pozitívumként értékelhetô, hogy az árpa (mind az 5712 hektáron) jó állapotban van. Nem kielégítô viszont a talajtermékenység, ezen a területen még sok a tennivaló. A "hiányosságok" listájára írható, hogy a cukorrépa-termesztés messze elmarad a várt értékektôl, ebben azonban közrejátszik, hogy a gazdák szerint az állam jóval kevesebbet ad a gazdák termékeiért, mint amennyi méltányos volna. Szó volt arról is, hogy azok a mezôgazdászok, akik például törökbúzát termesztenek, javarészt nem az állam által javasolt vetômagot használják, így jóval alacsonyabb terméshozamot érnek el (a vetômag ugyancsak költséges). Az EU-csatlakozással járó támogatásokkal kapcsolatban Liviu Timar elmondta, hogy az elkövetkezô idôszakban egy olyan adatbank létesül, amelyben nyilvántartják majd az összes tulajdonjoggal rendelkezô személyt. Elméletileg minden gazda kaphat majd támogatást, persze, ha alkalmazkodik az elôírásokhoz, és teljesítménye is feljogosítja erre.

Visszatérve az ez évi munkálatokra - ami Maros megye anyagi bázisát illeti - 4700 traktor és 350 kombájn fog dolgozni a földeken, s számítások szerint kb. 2800 tonna üzemanyagra lesz szükség.

Nyitott kapuk címmel egyedi és eredeti eseményre került sor kedd délben a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. A megszokottól eltérôen kinyíltak az iskola fôbejáratának ajtói - hiszen azokat csak ballagásokkor használják -, hogy beáramolhasson "Európa tavaszának" szele.

A megyei tanfelügyelôségtôl, az Európai Parlament kezdeményezésére, érkezett egy átirat, amelyben felkérték a líceumot, hogy az ország nagyobb középiskoláihoz hasonlóan, március 23-án szervezzenek Európa-napot - tudtuk meg Borsos Szabolcstól, az egyik szervezô tanártól. Akkor született az ötlet, hogy jó lenne a multikulturális Európáról tárgyalni, mégpedig különbözô nyelveken. Az eseményrôl videofelvétel is készült, amit a tervek szerint feltennének az iskola honlapjára is. A szervezôk csak kilencedikes diákokat vontak be a projektbe. A 18 bolyais a román és magyar szövegek mellett angolul, németül, franciául, spanyolul és olaszul olvasott fel egy órán keresztül, különféle témákban, bár mindahányan az Európai Unió körül mozogtak.

A rendezvény nyitányaként - érthetô okokból - a spanyol nyelvû szövegek kerültek elôtérbe, mintegy a madridi tragikus eseményekre való emlékezésként. Az idei tanévtôl indult a középiskolában egy intenzív olasz nyelvosztály, amely Haller Béla, olasz-francia szakos tanár szerint óriási áttörést jelent. Két diák olasz szövege hangzott el állandó aktualitású témában: az Európai Unió gazdaságpolitikája a harmadik világgal fenntartott kapcsolataiban. Nem véletlenül esett a választás ezekre a szövegekre - hangsúlyozta Haller Béla. A diákoknak tudatában kell lenniük, hogy a Föld gazdagabb felén élnek, sok helyen -Afrikában, Ázsiában - milliók küzdenek az éhhalállal. Egyre inkább szükségessé válik a gyerekek szolidaritásérzésének felébresztése azok iránt, akik sokkal rosszabb, nyomorúságos körülmények között élnek. A kor nagy problémája a harmadik világ nyomása a gazdag országokra.

A rendezvény eredetisége még abban is felfedezhetô, hogy nem volt "kirendelt" közönsége, spontánul alakult. Hallert idézve: ez "egyfajta nyílt óra társadalomtudományokból", vagy "az iskola nyitása a város lakói felé".

A tolerancia, békés együttélés, a jövôbeni, a mostani európai uniós tagországok megismerése jegyében megszervezett esemény a Református Kollégium fellépésével zárult.

Anyanyelvünk

Valóban örömmel kell üdvözölnünk minden buzdítást, mely a nyelvünk védelmére int, sôt oktat bennünket. Menten elpárolog örömünk, ha ráébredünk, hogy hamis tilalomfát állítanak utunkba. Van olyan vélemény, mely szerint az egy mint határozatlan névelô nem létezik a magyarban, sôt határozatlan névelô egyáltalán nincs is. Valóban nincs a magyarban határozatlan névelô: Cáfolatul álljon itt a közismert gyermekmondóka: Volt egyszer egy ember. Itt bizony csak az egy a jó, és az is bizonyos, hogy nem számnévi szerepet tölt be, hanem határozatlanságot jelöl.

Az említett kifejezésrôl szólva meg kell jegyeznünk, hogy nyelvünkben a határozatlan névelô használata szûkebb körû, mint egyes nyugati nyelvekben (fôleg a németben). Semmi esetre sem tesszük ki például, ha a személy vagy dolog nevét általánosságban, fajfogalomként és nem egyébként alkalmazzuk. Nem fordíthatjuk tehát a német (mûszaki) meghatározásokat határozatlan névelôvel. A "Nickel ist ein Metall von silberweisser Farbe" mondat helyes fordítása: A nikkel ezüstösen fénylô fém.

De hát mikor kell az egy? Döntsük el magunk? Tegyünk az egy helyébe gondolatban valamilyen határozatlan névmást, vagy hagyjuk el a határozatlan névelôt ebben a mondatban: mibe kerül egy régi teherautó? Ebben a példában a határozatlan névelôre szükség van, sem elhagyni, sem névmással helyettesíteni nem lehet.

Még egy tanács a mûszaki szövegíróknak az akadémiai nyelvtanból. Határozatlan mértéket, mennyiséget jelölô névszók elôtt többnyire határozatlan névelôt használunk. Helyes tehát ez az idézet: "Ha a gép gerjesztett állapotba kerül, energiájának egy részét tovább adja." Ebbôl a mondatból az egy kihagyása el sem képzelhetô. De van olyan eset is, amikor a névelôs és a névelôtlen alak között jelentéskülönbség van. Pl. Kis kenyeret kérek (= nem nagyot), de: Egy kis kenyeret kérek (= keveset, nem sokat). Itt tehát a határozatlan névelônek funkciója van, mint az elôbb említett példákban is. Nagy költôink a hasonlatokban bátran használták a határozatlan névelôt: "A bánat? egy nagy óceán" (Petôfi). "Mint egy nagy csoroszlya, lóg ki zöldes nyelve" (Arany).

Irtsuk hát ki az egy határozatlan névelôt? Kár lenne érte, mert nyelvünk szegényedne vele. Inkább tanuljuk meg helyes használatát. Anyanyelvünk és benne a mûszaki nyelv közös kincsünk. Inkább gazdagítsuk ismereteinket általa.

Kommentár

Köztudott, mekkora felháborodást váltott ki bizonyos politikai körökben az a kormányhatározat, amely a következô tanévre pontos beiskolázási számokat állapít meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Kórusban háborogtak a politikai pártok, demokratikusok-liberálisok- humanisták-nacionalisták egyaránt, felhördült a sajtó egy része, és háborgott, vagy ha nem akart, akkor bökdösték, hogy háborogjon az orvosi szenátusa. Sôt még a határozatot aláíró kormánypárt egyik "jeles" szenátora is hangot adott felháborodásának.

Hogy mi volt ennek az oka? Nos, úgy húzták elô a magyarázatokat, akár a szemfényvesztôk a fehér nyuszik hosszú sorát a kalapból, s mondták a bôdületesnél bôdületesebb érveiket. Jó alkalmat szolgáltattak a heti sajtótájékoztatók. Ezek egyik "slágere" rendre ez a téma volt. Kórusban kiabálták, hogy semmi bajuk a "magyarokkal", csak éppen nem bírták elviselni, hogy egy jeles egyetemre elôre meghatározott, pontos beiskolázási számok szerint felvételizhetnek a diákok. Egyik héten azt mondták, hogy a szegény román diákok kerülnek hátrányos helyzetbe ettôl, a másikon - a változatosság kedvéért - a magyarokat sajnálták, hogy csak azokra a bizonyos helyekre pályázhatnak, holott tutti, hogy többen és többre lennének képesek a régi módszer szerint. Emellett pedig egész arzenált lövöldöztek szét emberi jogokról, s folyton az EU-konform duma.

Mikor nem lett hatása a dolognak, "stratégiát" változtattak. Azt találták ki, például a humanisták, hogy egy kezdeményezô csoportot hoznak létre, és követelik a kormánytól, vonja vissza azt a fránya határozatot, különben megharagszanak. Csakhogy a felszólításra nem egyforma lelkesedéssel reagáltak a politikai alakulatok. A kormányzópárt és az RMDSZ természetesen "nem vette a lapot", és nem tisztelte meg a háborgók gyülekezeteit. Sôt, a nagyromániások sem voltak partnerek ebben. Így csak a humanisták, a demokraták, a liberálisok és az egységpártiak háboroghattak közösen, és aláírtak egy nyílt levelet, amelyet elküldtek az államfôhöz, a miniszterelnökhöz, a parlament házelnökeihez és ki tudja még hová.

A dolog (egyik) pikantériája, hogy a nagyromániások, akiknek, úgymond, hivatalból kellett volna háborogniuk, csak a saját köreikben morogtak, de nem közösködtek a többivel. Hogy miért nem? Ez is kiderült: azért nem írták alá az ominózus irományt, mert - mit ad isten! - nem engedték meg nekik, hogy ôk legyenek az elsôk az aláírók sorában. Ettôl úgy megsértôdtek, hogy még "hivatásos" hazafiságukról is megfeledkeztek, és sértôdötten faképnél hagyták "a háborgók klubját". További adalék, hogy egyik-másik aláírótalálkozón kis híján hajba kaptak azon, hogy az egész ügylet politikai akció-e vagy nem az. A humanisták nem gyôzték gyôzködni a hallgatóságot, hogy semmiféle politikai színezete nincs a dolognak, csupán emberjogi szempontokat tartottak szem elôtt, mert nem akarnák, hogy "akár egyetlen személy joga is csorbuljon". Erre liberális partnerük harciasan jelentette ki, hogy igenis politikai akció, és az elkövetkezendôkben minden lehetséges politikai eszközt felhasználnak, nehogy a magyarok elôre tudják, hány helyre számíthatnak az orvosin.

Nos, a sztori lényege nagyjából ennyi, ehhez képest fél éve szinte kizárólag egyetlen témája a politikai pártok szónoklatainak. De ami miatt újból foglalkozom a dologgal, az, hogy a múlt hét végén a Dîmbovita mellôl megyénkbe ejtôernyôzött liberális képviselô sajtótájékoztatón újfent hangot adott felháborodásának. Tudniillik az oktatási miniszter írásban válaszolt arra a beadványára, amely szerint a tárca túllépte hatáskörét, illetve az alkotmány elôírásit, és megmagyarázta az értetlenkedô honatyának: igaz ugyan, hogy az oktatás román nyelven folyik szép hazánkban, de az alkotmány 32. cikkelye szavatolja a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelven való tanulás jogát s a többi.

Ettôl a választól a honatya "ki-akadt" és szidni kezdte a "PSD-s minisztériumot", hogy etnikai szegregációs politikát folytat Erdélyben, a miniszter a felelôsséget másra hárítja, feláldozza a szenátusi autonómiát a PSD-RMDSZ protokollum oltárán stb. A liberális képviselô vergôdését meg lehet érteni, hiszen felszínen kell maradnia: nem áll ugyanis valami jól a szénája. Itteni egyes párttársai szerint nincs mit továbbra keresnie Maros megyében, sem parlamenti képviselôként, sem pártelnökként, elegük volt abból, hogy a "regáti kolléga" mindig jobban tudja a helybélieknél, mi jó Vásárhelynek vagy a megyének. Emellett olyan elmarasztaló felhangok is hallhatók a párton belül, hogy felhígította a pártot a PUNR-ból átlavírozó nacionalistákkal, s az sem igazán tetszik a régi vásárhelyi liberálisoknak, hogy be akar állni a Floreát támogatók táborába. Ezzel szerintük a liberális párt azt üzenné a közvéleménynek, hogy nem képesek egyetlen olyan személyt felmutatni, aki el tudná igazgatni a várost a következô években. Végül, amit ugyancsak egy itteni liberális mondott, nem szeretik a sokszor szélsôséges nacionalizmus irányába mutató politikai szónoklatait sem.

Mindent egybevetve, a jelek szerint a képviselônek lemenôben a csillaga, legalábbis a vásárhelyi tájakon.

Keddi parlamenti politikai nyilatkozatában Borbély László képviselô Marosvásárhely történelmének szomorú napjaira - 1990 fekete márciusára - emlékezett, amely a jugoszláviai és koszovói eseményeket megelôzve, az elsô interetnikus konfliktus volt ebben a régióban. Mint a képviselô kifejtette:

"1990 januárjában és februárjában egyik diverziós hullám a másikat érte, azt állították, hogy a magyarok el akarják szakítani Erdélyt, hogy kiüldözik a román gyerekeket az iskolákból, és más, ehhez hasonló rémmeséket terjesztettek a sajtóban.

A magyar közösség ezekre a provokációkra olyan egyedülálló megmozdulással válaszolt, amely precedens nélküli a '89 utáni történelmünkben: körülbelül 100.000 ember békésen vonult fel Marosvásárhely utcáin, némán, könyvvel és gyertyával a kézben tüntettünk a magyar közösség kultúrájának és nemzeti identitásának védelmében. De a provokációk folytatódtak.

Az agresszió forgatókönyvének fejezeteként, március 16-án azokat a magyarokat bántalmazták, akik - horribile dictu! - magyar nyelvû feliratot akartak elhelyezni az egyik gyógyszertárra.

Ami ez után következett, az ismeretes. Manipulált, félrevezetett, a háttérbôl mozgatott emberek tragikus cselekedetei. Hat halott, 300 sebesült. A romániai demokrácia végveszélybe sodródott.

És nem ez volt az egyetlen diverzió abban az idôszakban. Következtek a bányászjárások. A nacionalizmus, az etnikai ütôkártya még jó néhány évig hatásos fegyver volt a választási kampányokban."

A máról szólva Borbély László úgy látja, hogy eljutottunk oda, hogy már egyeseknek (fôleg a fiatal generációnak) nehéz elhinnie, hogy a kétnyelvû feliratok miatt két közösség véres konfliktusba került.

Ma már több mint 1000 helységben kerültek fel a kétnyelvû felira-tok. A romániai magyar közösség saját intézményekkel is rendelkezik, a tulajdon-visszaszolgáltatás jogi keretei biztosítva vannak, még ha nagy késéssel is.

"Bölcsebbekké váltunk. Szolidárisoknak kell lennünk, hogy soha többé ne engedjük meg 1990 márciusának megismétlôdését, se Marosvásárhelyen, se másutt."

Közhelyek szaunában

Lépéskényszerben ezúttal egy takarosan fogalmazott, simára fésült örökzöldet vennék górcsô alá. Köz-érthetô, multifunkcionális, Vegetaként bármely érvrendszerbe bekeverhetô. Elôjeleit szájíz szerint váltogathatjuk. Mélyben gyökerezô rezignációt, felszabadult eufóriát egyaránt kifejezhet. Hallatán könnyezni, de ujjongani is lehet. Bármilyen szósszal tálalod, nem fekszi meg tartósan a gyomrot, különösebb utóreflexiókra sem késztet. Csûrhetô-csavarható bármely irányba. Valóságtartalma bármikor visszájára fordítható.

Az tagadhatatlan tény, hogy sokan vagyunk: öt földrészen majd hétmilliárdnyian. Mindannyiunk világrajövetele ugyanazon egyszerûen elsajátítható és alkalmazható technikák eredménye. Testi felépítésünk semmiben nem különbözik, így hát a világ akármelyik sarkából származó csontvázon edzve bárki ledoktorálhat osteológiából. Aspirációink, elvárásaink az ajándékként ölünkbe hullott élettôl is tökéletesen megegyeznek, szeretnénk, egy emberként, hasznosan, értelmesen, lehetôleg gondmentesen, megrázkódtatások nélkül végigmasírozni a számunkra egyénileg kijelölt úton bölcsôtôl koporsóig. Koszovótól Irakig, Afganisztántól Székelyföldig, bárhol a földgolyón. Földrajzi determináltságunk, bôrszínünk, örökségbe kapott történelmi, gazdasági, politikai, temperamentum- és mentalitásbeli különbözôségeink, Bábel tornyának összeomlását követô nyelvi megosztottságunk dacára és ellenére. A sokaság elfogadásának idealista, hellyel-közzel naivitásba átcsapó elméleti megközelítése sajnos nehezen egyeztethetô össze annak gyakorlatával, fôleg a fentebb felsorolt objektivizáló elemek kiküszöbölhetetlensége miatt. Amiatt, hogy rendszerint a sokféleség a közelítés esélyeit legéppuskázva antagonizmusokba torkollik. Könnyebbnek tûnik levegôbe repíteni, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisíteni, elvtelen címkékkel elhitelteleníteni az ellenfelet, mint tisztára sikált lelkiismerettel tárgyalóasztalhoz ülni vele. Veszteség nélküli ütközetekrôl mindmáig nem tud a hadtörténet. Az ellentétek konzerválói számára nem gond az utánpótlás biztosítása: feszes díszlépést kivágó egyenruhással, ártatlanul feltrancsírozható civillel, tudatosan morális harakirire ítélt kocapolitikussal tele van a padlás. A humánum, a ráció, a körültekintés, a megfontoltság, a lehetôségek tárgyilagos felmérése ma már levitézlett fogalmak gyûlöletpolitikai körökben. Az iszlám elégedetlen meglévô státusával, az ENSZ sóhivatallá való átszervezésének biztos útját járja, W szorongatott helyzetben fiaskóit konvertálja érdemekre, a "hétköznapi" magyarok töltôtollakat nógatnak aláírásgyûjtésre. Egyszóval forrong a világ a sokféleségtôl. Minálunk, Keleten a helyzet gyorsan változó. Ahol már négy-öt nemzettársam összehajol minimum három, egymásnak ellentmondó vélemény kerül jegyzôkönyvbe, három irányba röppennek fel garantált szavazatok. Az MPSZ polgármesterjelöltje brillíroz, különösen felemás korláton remekel, néhány nap alatt 2,5%-ról 30%-os támogatottságra tornázta fel magát. Ha így halad, "a vásár napjáig" megközelíti az egyhangúságot. Kitûnô "Károlyi Béla" állhat a rendelkezésére. PUR-cintott a humanisták rögbicsapatnyi (15 fô) alakulata is. Nem lépnek gyepre akárkivel, a "doktorért" nem állnak be a húsdarálóba. A kormánypárt rájuk se ránt. Bíznak benne, hogy "a polgárokkal" párhuzamosan ôk is megközelítik a tökélyt. Lesz itt nálunk, galaxisunk csodájára, PSD-MPSZ perszonálunió. A költségvetés megbírná ezt is,és megteremtôdne a lehetôsége annak, hogy Emma asszony a bárónôi mellén dédelgessen orgazmusunkig. És végül, de nem utolsósorban a ferde tornyával a világnotorietásra szert tevô Pisa mellé, ferde hajlamunkkal mi is felsorakozhatnánk. Sokféleségünk haszonélvezôiként.

2004. március 19-ig 470.056 személy nyújtotta be magyarigazolvány iránti igénylését. Ezzel párhuzamosan 36.495 diákigazolvány iránti kérelmet nyújtottak be, 5.863 pedagógusigazolvány és 421 oktatói kártya iránti igénylést.

A magyarigazolványt igénylôk közül 26,18% kiskorú. A nagykorú kérelmezôk 63,52%-a igényelt magyarigazolványt valamely egyházhoz való tartozás alapján, 26,24%-a RMDSZ-tagsági igazolás alapján. Civil szervezeti tagság alapján a kérelmezôk 0,92%-a bizonyította a magyarigazolvány kiállításának jogosultságát, 9,32%-a pedig nyelvtudás alapján.

A 2002-es népszámlálás adatai alapján országos szinten a magyar nemzetiségûek 32,83%-a igényelt magyarigazolványt, legmagasabb arányban a csíkszeredai tájékoztató iroda körzetében, ahol a magyar nemzetiségûek 47,50%-a nyújtotta be magyarigazolvány iránti kérelmét. Szilágy megyében az igé- nylések aránya 44,75%, a kézdivásárhelyi tájékoztató iroda körzetében 44,44%, Fehér megyében 42,14%, ezt követi Gyergyószék 40,55%-kal. Legalacsonyabb az arány a Kárpátokon túli megyék esetében, ahol a magyar nemzetiségû személyek 9,67%-a igényelt magyarigazolványt. Szintén alacsony Temes és Szeben megyékben, ahol 15,13, illetve 15,92%-os az arány.

2004. március 19-ig a tájékoztató irodákhoz 69.083 nevelési-oktatási, illetve tankönyv- és taneszköz, és 2.378 hallgatói támogatásra benyújtott pályázat érkezett.

Minden év március 25-én ünnepel a román rendôrség. 182 évvel ezelôtt, 1822-ben Grigore Dimitrie Ghica uralkodó Mihaita Filipescu agának adta át a csendbiztosság zászlaját, ezáltal törvényesítve ezen intézmény mûködését.

Az írott források szerint a rendôrség szervezett formái már a XIV. században léteztek, amikor az országbíró feladata volt az uralkodói udvar védelme és a fôméltóságok fölött való ítélkezés, míg a fôvadász ügyelt fel a közrend tiszteletben tartására. A XVI. században a fôvadász agára (aki a rendôrség vezetôje is volt) változtatta nevét (Matei Basarab és Brâncoveanu). 1831-ben, a szervezésre vonatkozó szabályzatok révén, a csendbiztosság rendôrséggé alakult, és létrehozták a Fôvárosi Rendôrséget, amelynek feladatköre hasonló volt a jelenkori intézményével.

A XIX. század közepén Mol-dovában, Grigore Alexandru Ghica uralkodása idején bôvült a rendôrség hatásköre, s azokat egy rendôrségi kódexben foglalták össze, amelynek alapján megszervezték a városi és falusi rendôrséget.

Havasalfölfön, Gh. Bibescu és Barbu Stirbei vajda uralkodása idején hasonló felépítésû rendôrségi alakulatok létesültek.

A rendôrség szervezését és mûködését illetôen fontos mozzanatok:

- az 1864-ben, Al. I. Cuza által kibocsátott közösségi törvény, amelynek alapján megalakították a polgármesteri hivatalok mellett mûködô közösségi rendôrségeket;

- az 1903 áprilisában Vasile Lascar által javasolt törvény, amelyet a rendôrség elsô szervezési törvényének tekintenek;

- az akkori belügyminiszter, Alexandru Vaida Voievod által 1929- ben kezdeményezett, az állam fôrendôrségének megszervezésére vonatkozó törvény.

Ezen szabályozások közül több is fellelhetô a román rendôrség szervezésére és mûködésére vonatkozó új törvényben és a rendôrök jogállását szabályozó jogszabályban.

Számos változás történt évszázadokon át, ami felgyorsult az utóbbi 14 évben. A parlament által elfogadott, a belügyminisztérium szervezésére és mûködésére vonatkozó 1990. évi 40-es törvény, a rendôrség szervezésére és mûködésére vonatkozó 1994. évi 26-os törvény, valamint a 2002-es év, amikor kihirdették a román rendôrség törvényét és a rendôrök jogállását szabályozó jogszabályt.

Az átszervezési és reformfolyamat két síkon folyik: az egyik a szervezeti, míg a másik a mentalitás megváltoztatása. Ezen lépések a román rendôrség azon óhajával magyarázhatók, hogy eleget tegyenek az európai uniós követelményeknek, hogy megtörténjen az európai közösséggel való jogharmonizáció, az intéz-ményi struktúránk a tagállamokéival összeférhetôek legyenek.

A Belügyminisztérium 2003-as prioritási tervének gyakorlatba ültetése révén Romániában új arculatot kapott a közrend rendszere. Mindenekelôtt a törvényt és a polgárt védjük.

Az emberek, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk - hiszen munkánknak mély emberi vetülete van, s emberekkel dolgozva minden rendkívül árnyalttá és bonyolulttá válik -, meg kell értsék, hogy a rendôrök is emberek, nem angyalok, nem démonok, csak civil katonák, védelmezôi mindannak, ami rendet jelent.

Tudatában vagyunk annak, hogy a tömegek számítanak a mi segítségünkre - olvasható egyebek
között Vasile Cotoara rendôrkvesztor, a Maros Megyei Rendôr-felügyelôség vezetôjének ünnepi köszöntôjében.

Maia Morgenstern Vásárhelyen!

Jó dolog hallani, hogy a Nemzeti Színház kínálata mellett a Dramafest Alapítvány és a Színpad Alapítvány is alternatív színházi programokat kínál a színházszeretô közönségnek. A dramafest programjáról már beszámoltunk, ezúttal a Liviu Pancu nevével fémjelzett Színpad Alapítvány mutatta be sajtótájékoztatón az immár hagyományosnak számító Nyári tábor (május 28 - szeptember 28.) idei programtervezetét, amely merészségben és szervezôkészségben minden eddigit túlszárnyal.

A sajtótájékoztatón, amelyet a nemrég elhunyt Dan Guga ügyelô emlékének ajánlottak (ô lett volna a Nyári tábor elôadásainak ügyelôje), Liviu Pancu rendezô, fôszervezô beszélt. Mint elmondta, a 2004-es projektet a színházi világnap szellemében hozták létre, a polgármesteri hivatal támogatásával. Röpke öt hónap alatt száztíz (!) elôadásnak adnak otthont a Vásárhelyen fellelhetô szabadtéri színpadok, a legtöbb a középkor szellemiségében íródott és adatik elô. Megalakult a Farkasok Lovagrendje, amely nem militarista, hanem mûvészi beállítottságú társulás, ôk középkori játékokat, elôadásokat, lovagi tornákat fognak korhû jelmezekben és fegyverzettel a várban bemutatni, május elsejétôl október harmadikáig. Székhelyük a mészárosok bástyájának földszintje. Art scena címmel egy trilógia bemutatására is sor kerül, ennek elsô részeként A rakoncátlan kiskakas címû interaktív gyerekelôadást mutatják be június elsején, második (nem összefüggô) részként pedig a commedia dell’ arte jegyében íródott Pathlen mester furfangjait a fiatalságnak (bemutató: június 2.), míg harmadik részként, június harmadikán, az idôsebbeknek ajánlott Top Secret címû bulvárkomédia- kémsztorira kerül sor. A nyári elôadások csúcspontja pedig Shakespeare Hamletje lesz Liviu Pancu rendezésében (bemutató szeptember 21-én). A rendezô elmondta, teljesen más megvilágításban szeretnék bemutatni a darabot, fôszereplôvé ezúttal nem a királyfi, hanem Yorick válik, az ô szemszögébôl elevenedik meg a sztori. Színészeknek pedig olyan neveket nyertek meg, mint Radu Bânzaru, Nicolae Cristache, Csugulitu Csaba, Nagy István, Rudi Moca, Ion Sasaran, és amire senki sem számított: Maia Morgenstern! Parádés szereposztás. Négy színmûvészeti egyetem diákjai is szerepet kapnak: jönnek Bukarestbôl, Iasi-ból, Kolozsvárról és Vásárhelyrôl. Mindenki saját ötletekkel, megvalósításokkal érkezik, amelyeket július 15-tôl, a színpadi tevékenységek kezdetétôl külön elôadások keretében is bemutatnak. Három diák licencvizsgájának témája lesz a tábor, köztük a rendezô szakot most végzô Liviu Pancué is. Megszervezik a romániai Hamletek háromnapos találkozóját, ahol híres Hamlet- elôadások egykori címszereplôi lesznek jelen, többek között: Caramitru, Iures, Pintea, Lohinszky, Leovean (május 28-30). Világszerte több mint 1200 színi egyetemnek, iskolának, kulturális központnak a címére küldik el a Színpad Alapítvány weboldalának linkjét, hogy azok élôben nézhessék interneten keresztül az elôadásokat (amint ez már a tavaly és tavalyelôtt is megtörtént). Gazdasági szempontból a pontot az i-re pedig az összbevételbôl szervezendô tombola jelenti majd, amelyen a jegyekkel lehet részt venni, és amelynek fôdíja egy vadonatúj autó (típusát nem árulták el, csak annyit, hogy nem alsókategóriás), a színházszeretô embereknek.

Csütörtöki kimenô

Néhány évvel ezelôtt úgy hozta a sors és a Liga, hogy Spanyolországba repülhettem. A Baszkföldre egyenest, de nem fûzött rokoni vagy baráti kapcsolat ETA nénihez-bácsihoz. Robbantások ott-tartózkodásom idején nem estek.

Nem is erre akarnék elnyújtózni, hanem a látványra kitérni, mely a géprôl fogadott. Frankfurtból szálltunk fel, Franciaországon repültünk keresztül a könnyû májusi délelôttben. Föntrôl azonnal tudni lehetett, hol ér véget Németország, s hol kezdôdik Frankhon. A szántóföldekrôl. Míg Goethe hazájában a megszántott, bevetett, éppen virágzó, zöldellô földek poroszos, katonás rendben következtek, mint díszszemlén álló századok, ezredek, hadosztályok, addig odaát Toulouse-Lautrec országában vidám összevisszaságban, kissé hányavetien, tarkán, nagyobb rend nélkül terült alánk a megmûvelt táj. Lélektan, nemzetkarakter, hagyomány, mondhatná akárki, terepadottságok - tenné hozzá a földhöz ragadt realista.

Akkor ötlött újra emlékezetembe a dolog, amikor belépett a vonat Biharkeresztes felôl abba az országba, amelyben huzamosan tartózkodnunk merô öröm és állampolgári kötöttség, behajóztunk abba az európai államba, mely felvételét várja, mint jó keresztény megváltóját. Ment-mendegélt a vonat, mint egy 19. század végi balladában, hegyek-völgyek között Biharpüspöki felé. Nem nagy táv, néhány kilométer, közben ott a zöldhatár, melynek színét legfennebb a térképész adja meg emlékezetbôl.

Persze, az olvasó, aki még tanult némi fizikai földrajzot, úgy tudja, hogy Románia nyugati határainál (tria no-no-non) az Alföld (a jelzôket most mellôzzük) nevû nagytáj terül el (szét). Hol vannak ott a jegyzetben említett hegyek és völgyek?

Nos, ha az utazó kinéz az ablakon, végtelen szeméthegyek és mocsokvölgyek sorakoznak a sínek két oldalán. Szemétlerakat fogadja a belépôt. Várad szemete, az ország mûanyag, hulladék, törmelék, konyhamaradék szemete, füst, korom, kavargó színes reklámzacskók és törött vécékagylók, légy, por, bûz. Putrik, romos házak, pusztulás, erjedés, emberi- nemzeti végtermék, piszkos, alig emberi lények, kóbor ebek, csontok, rongyok.

Ez az elsô kép, ami a Romániába tartót a vasútról fogadja. Elkíséri. Magyarázatot ad sok mindenre. Ez az elsô etnológiailag hiteles kép, ami a lehetséges és gyorsan elveszíthetô befektetôt megragadja. A táj nagyszerûsége setét éjszakában a szagáról ismerszik föl, hiszen betör a vasúti fülkébe, behatol a hálókocsi elôkelô elzártságába.

Miként a költô mondja: "ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj", ezért javallják a turistakalauzok, hogy repülôvel, gépkocsival közelítsük meg a célországot. Vagy e-mailen. Az a legbiztosabb: on line. Nem látszik, nem érzékelhetô a ketyegô bûz- és fertôzetbomba.

Könyvkiadásunk szorult helyzetében nem akármilyen fegyvertény, ha egy kiadó immár hetente képes egy kötetet letenni az olvasó asztalára. Ezzel a teljesítménnyel a csíkszeredai Pallas-Akadémia könyvmûhelye büszkélkedhet, tudhatták meg Tôzsér József igazgatótól a keddi irodalmi délután résztvevôi a marosvásárhelyi Bernády Házban. A kiadóvezetô azt is elmondta, hogy újdonságaikat a szerzôk közremûködésével igyekeznek bemutatni az érdeklôdôknek, így keresték fel ismételten Marosvásárhelyt. Találkozóik sorát ezekben a napokban Nyíregyházán, majd partiumi helységekben folytatják. Városunkban a kiadó vendégeként Egyed Péter, Sebestyén Mihály és Nagy Miklós Kund találkozhatott a közönséggel.

Miután Tôzsér József néhány friss, illetve rövidesen megjelenô kiadványukra hívta fel a figyelmet, a Pallas-Akadémia szerkesztôje, Orbán Kinga szólaltatta meg a szerzôket. Nagy Miklós Kund a nemrég elhunyt székelyudvarhelyi festômûvészrôl készült kismonográfiáról, a Mûterem sorozat legutóbbi kötetérôl beszélt. A kiváló pasztellista, a "székely Athén" mûvészetszervezô festôje életmûvének felvázolását követôen N.M.K. áttért egy másik könyv, a Csütörtöki kimenô méltatására. Sebestyén Mihály kötete a Népújságban rendszeresen megjelent publicisztikai írásokra épül. Több mint másfélszáz jegyzet, tárca, kroki került egymás mellé a kötetben, közügyekbe ágyazva rajzolva meg a szerzô önarcképét. Szellemes, humorral telített, csípôs kor- és kórjelzô írásokat kínál fel az olvasóknak. A szerkesztônô kérdéseire válaszolva, Sebestyén írói szándékairól, indíttatásairól szólt, párhuzamba állítva szépprózai és publicisztikai törekvéseit.

A legélénkebb dialógust Egyed Péter új könyve váltotta ki, a párbeszédbe a hallgatóság is bekapcsolódott. A kolozsvári költô és egyetemi oktató filozófiatörténeti kötettel jelentkezett, A szabadság a filozófiában címû munka tulajdonképpen doktori disszertációjának a könyves változata. Hit és szabadság, szépírás és tudományos értekezés, beavatottak és dilettánsok viszonya került az érdekes eszmefuttatások központjába.

Végül Orbán Kinga Marosi Ildikó frissen kiadott Kis/ Helikon/ könyvét ismertette, kiemelve a vásárhelyi irodalomtörténész Versailles-i repkény alcímet viselô összeállításának erényeit, a marosvécsi találkozókat élvezetesen felidézô emlékek olvasmányosságát. Értékelését felolvasott szemelvényekkel tette hangsúlyosabbá.

A hangulatos est dedikálással végzôdött.

Tárca

Nem tudod, hol szerezhetnék egy jó kis pisztolyt?

Lelövöm. A Rózsák terén lövöm le, a virágóra mellett.

Megyek az utcán, járókelô, lógatok cekkert, hátha valahol adnak valamit, hetvenes-nyolcvanas évek, sokoldalúan fejlett szocializmus. Mi a különbség az átlagember és a milicista között? Mindkettô cekkerrel jár, utóbbié meg is telik.

Cservenyákot azért vetkôztették le, mert falazott egy raktárosnak, akit valamelyik jóakarója befújt, jött a gazdasági rendôrség, és hát a nyomorult raktáros rávallott Cservenyákra, megmondta, miként "biztosította" ez a szállítmányokat. Tessék? Beült a sofôr mellé a kabinba, egyenruhában, és nem állította le ôket senki.

Cservenyák civilben? Senki meg nem ismerte. Bánatában lakhelyet váltott, akkor költözött Marosvásárhelyre. De én még odafent ismerkedtem meg vele, hogy sose láttam volna. Lóbálom a cekkerem, járok le s fel a fürdôvároska fôutcáján, lesem a vendéglôket, mikor kanyarodik valamelyik udvarára a géhás kocsi, mert akkor, aki ügyes, kaphat gosztátcsirkét pungában. Hát szembejön egyik diákkori pajtásom, fociztunk együtt, förödni jártunk a Küküllôre, udvaroltam a nôvérének egy kicsit, a csóró szép kis karriert csinált, kék ing, piros nyakkendô, bôrkabát, olasz félcipô, kiöregedett a KISZ-tôl, mondja, s most ô a fônök az élelmiszer- lerakatnál. Karon fog, gyere az irodámba, haver.

Ott minden, amit szem, száj megkívánhat. Nekem adná az egészet, úgy örül a találkozásnak Kurtics Feri. Negyed kilónyi kávéra, fagyasztott tyúkra, némi cigarettára futja a pénzembôl. Konyakozunk, kávézunk, dumálunk, egyszer csak megjelenik ez a pofa. Ez a Cservenyák. Kurticcsal nagy barátok, veregetik egymást hátba, bemutatkozunk, iszunk, dumálunk, mondunk politikai vicceket. Megjárt az ital, tudtam húsz Rákosi-viccet, azokat Csaura konvertáltam, és eresszed! A raktár zengett a nevetéstôl, a rakodók is beszivárogtak, abbahagyták a melót, harsogva röhögtek. Cservenyák is mondott egyet-kettôt, ott né. Úgy váltunk el, mint régi barátok.

Másnap hívatnak az ôrsre, várt egy barna bôrkabátos civil, mondja, hogy ô Suciu hadnagy, és nyilatkozatot kér arról, ami tegnap a raktárban történt.

Éppen szülinapom volt, megyek haza, nézem a postaládát, hát egyetlen üdvözlet, az is kitôl? Na? Cservenyáktól.

Jártam a falvakat, virágvasárnapi istentiszteletekre, búcsúkra mentem, ha valahol könyvbemutató vagy találkozó volt, megjelentem. Nem voltam úgynevezett ellenálló, csak égett a szemem a gyûlölettôl.

Mit gondolsz, kivel találkoztam mindannyiszor?

Kérdem a szekust, Suciu hadnagyot: - Magukhoz tartozik ez az alak? - Melyik? - Hát ez a dagadt, kopaszodó seggdugó, aki minden könyvet megvásárol és dedikáltat a szerzôkkel, a közelükbe férkôzik, provokáló kérdéseket tesz fel, aztán bizonyára feljelenti ôket.

- Azt én nem mondhatom meg, ki a mi emberünk; csak azt, hogy ki nem az - mosolygott titokzatosan Suciu. - Rövidesen maga is a miénk lesz.

Hát nem lettem, Suciu úr!

1989 után egy ideig a föld alá bújt Cservenyák. Nem láttuk, de lehet, hogy ott ólálkodott a gyertyás tüntetôk között, biztos helyrôl figyelte, mi történik a Bolyai téren, szolgálta régi-új gazdáit.

Sokáig nem láttam. Nem mondanám, hogy hiányzott.

Mikor eljött végre az ideje, utazom, s kérem a dossziémat. Azt mondják:

- Hát maga elvitte már, Vasadi úr.

Én? Hogy elvittem volna? Ne vicceljen. Na, hivatja a beosztottját, az szabadkozik, ô nem hibás. Aki elvitte, hasonlít rám. Mutatja az aláírást, hát az is pont az enyém, meg a buletinszám is talál.

A kurva Cservenyák.

Elmentem a falumba, Csiha püspök úr vizitációjára, majd megütött a guta. Mit gondolsz, ki fényképezett fehér ballonkabátban, az újságírókkal egy sorban?

Pesten az ötvenhatos emlékezésen, kis japcsi kamerával, mit gondolsz, ki filmezett?

A Postaréten ki ágál, ki tapsol, hogy lyukad ki a tenyere? Kérdem a fehér karszalagostól, ki az. Ja? Hát az egyik legjobb magyarunk. Nincs rendezvény, hogy meg ne jelenne. Véletlenül talákozik a pillantásunk, szélesen rámvigyorog, azt mondja a tekintete: Szevasz, te vén partizán, hát te is kitavaszodtál? Elôjöttél barlangodból?

És lefényképezett megint.

Tegnap volt a születésnapom, elrúgtam az ötvenkilencet. Gyermekeim felnôttek, unokáim szétszórva itt-ott. Nézem a postaládát, persze nem számítottam semmire. Mióta a feleségem öröklétre szenderült, teljesen elmagányosodtam.

"Keves Vasadi úr! Sok boldog születésnapot, gyümölcsözô tevékenységet kívánok, az erdélyi magyarság érdekében!"

Cservenyák! Itt kijelentem, ennek az újságírónak a jelenlétében, hogy ha nem kukkan el örökre, én magát fényes nappal, Cservenyák. A Rózsák terén. A virágóra mellett. Hogy mikor eldôl, mint egy korpás zsák, törjön össze maga alatt mind a két mánus.

Hanyagoljon, Cservenyák. Mert ha nem...De ezt már mondtam. Tényleg olyan nehéz egy jó kis pisztolyhoz jutni Marosvásárhelyen?

Románia Hivatalos Közlönye 2001. október 12-i 640. számában (I. rész) közzé tették a fenti kormányhatározatot. Kevesen lehetnek azok, akik nem tudják, hogy a 2001. évi 10-es törvény az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti idôszakban visszaéléssel átvett egyes ingatlanok jogi részérôl szól. Amint a címben is jeleztük, a hatóság szakszerv a Közigazgatási Minisztérium keretében, nem jogi személy, és szerepe a 2001. évi 10-es számú törvény egységes alkalmazási folyamatára irányul elsôsorban, továbbá logisztikai és szaktámogatást kíván nyújtani a jogszabály hatálya alá esô ingatlanokat bíráló jogi személyek számára. A hatóság székhelye Bukarest mu-nicípiumban, a 3. kerületi Smârdan utca 3. szám alatt van. Feladatköre a következôkre terjed ki: a) támogatást és metodológiai irányítást nyújt a helyi és központi közigazgatási hatóságok számára, valamint a visszaszolgáltatást képezô ingatlanokat bírlaló többi jogi személy számára a 2001. évi 10-es számú törvény korrekt és egységes alkalmazása érdekében; b) felügyeli a 2001. évi 10-es számú törvény alkalmazási folyamatát; c) kiállítja és naprakészen vezeti a következôk helyzetkimutatását: 1. a természetben visszaszolgáltatott ingatlanokat; 2. a pénzbeli kártérítésnyújtásra vonatkozó írásos értesítéseket, illetve a bírlaló által tett pénzbeli kártérítés-nyújtási ajánlatokat; 3. a bírlaló által tett, egyéb javakból vagy szolgáltatásokból, részvényekbôl vagy névértékû címletekbôl álló egyenértékû kártérítésnyújtási ajánlatokat. A helyzetkimutatást a megyei, illetve a Bukarest municípiumi iroda közlései alapján végzik el. A hivatal létrehozza az 1995. évi 112-es számú törvény feltételei között nyújtott kártérítésben részesült személyek azonosításához szükséges adatbázist. E célból a hatóság adatokat és információkat kérhet bármilyen rangú hivataltól, ezek pedig kötelesek 15 napon belül rendelkezésére bocsátani azokat. A hatóság idôszakosan tájékoztatja a kormányt a 2001. évi 10-es számú törvény alkalmazásáról és teljesít bármilyen feladatkört, amit a miniszterelnök rábíz. A hatóságot államtitkári rangú elnök vezeti, aki más személynek is adhat képviseleti meghatalmazást. Feladatkörének gyakorlása során az elnök egyéni jellegû rendeleteket bocsát ki. Minden megyében és Bukarest municípiumban megyei, illetve fôvárosi irodát szerveznek a 2001. évi 10-es törvény egységes alkalmazásának figyelemmel követésére. A megyei, illetve a bukaresti iroda a prefektus közvetlen alárendeltségében mûködik és tevékenységét a prefektus és a megyei tanácselnök által rendelkezésére bocsátandó helyiségekben fejti ki. A megyei, illetve a bukaresti iroda munkatársai 3-5 jogi, gazdasági, pénzügyi és közigazgatási szakember, akiket prefektusi rendelettel neveznek ki. A megyei irodák figyelemmel kísérik a 2001. évi 10-es törvény korrekt és egységes alkalmazását. Habár a kormányhatározat kifejezetten nem írja elô, szellemébôl kitûnik, hogy megyei irodák szakemberein keresztül rendelkezésre kell álljon a hozzá forduló állampolgárok számára az összes 2001. évi 10-es törvény alkalmazására vonatkozóan.

Mellau György

A Maros Megyei Nyugdíjhivatal értesítése szerint azok a személyek, akik rokkantság miatt nyugdíjazásukat igénylik, a következô iratokat kell benyújtsák:

- típuskérés a rokkantsági járadék (nyugdíj) kiutalására;

- orvosi bizonylat a rokkantsági fokról, amelyet a társadalombiztosítási szakértô bocsát ki;

- munkakönyv (eredeti és másolat);

- egyéb, a törvény elôírta, a szolgálati idôt bizonyító iratok;

- katonakönyv (eredeti és másolat);

- végzettséget bizonyító okiratok (eredeti és másolat), illetve bizonylat, amelybôl kitûnjön a tanulmányok idôtartama és periódusa, valamint azok sikeres elvégzésének bizonyítéka;

- azon személyek esetében, akik külföldi egyetemen folytatták tanulmányaikat, szükséges bizonyítani, hogy azt elismerte a román állam;

- a törvény, illetve a kollektív/egyéni munkaszerzôdés elôírta pótlékok fizetését igazoló bizonylat;

- a speciális és/vagy különleges munkakörülményeket bizonyító igazolás;

- különleges meghatalmazás a megbízottnak;

- iratok, amelyek igazolják, hogy a kérelmezô az 1990. évi 118-as rendelet, ill. az 1990. évi 42-es számú törvény haszonélvezôje;

- bizonylat, amelybôl kitûnjön az idôleges munkaképtelenségért járó pótlék összege és a fizetése megszüntetésének idôpontja.

FIGYELEM!

Nem igényelhetik a rokkantsági nyugdíjat azok a személyek, akik betöltötték a korhatáros nyugdíjazáshoz szükséges életkort.

A standard nyugdíjazási korhatár illetve a csökkentett standard korhatár betöltésekor, a törvény értelmében, a korhatáros nyugdíj odaítélése érdekében a rokkantsági nyugdíj haszonélvezôje igényelheti a számára legelônyösebb nyugdíjformát (a rokkantsági nyugdíjat, illetve a korhatáros nyugdíjat).

A rokkantsági nyugdíj odaítélésének idôpontja:

- az idôszakos munkaképtelenségért járó pótlék fizetése megszüntetésének idôpontjától, ha a kérést a rokkantsági fokozat megállapítását igazoló orvosi rendelet kibocsátási idôpontjától számított 60 napon belül nyújtották be;

- az idôszakos munkaképtelenségért járó pótlék fizetése megszüntetésének idôpontjától, de nem a biztosítotti minôség megszûnése elôtt, ha a kérést a rokkantsági fokozat megállapítását igazoló orvosi véleményezés kiállításának idôpontjától számított 60 napon belül tették le, a társadalombiztosítási szerzôdéssel biztosított személyek esetében;

- a benyújtás idôpontjától, de nem a biztosítotti minôség megszûnése elôtt, a társadalombiztosítási szerzôdéssel biztosított személyek esetében, akiknek kérését a 60 napos határidô túllépésével nyújtották be;

- a benyújtás idôpontjától, azoknak a személyeknek az esetében, akik a rokkantsági nyugdíj igénylésének idôpontjában már nem biztosítottak.

A vidámság erôsíti testünket, lelkünket, a vidám hangulattal járó nevetés is gyógyít.

Mi történik akkor, amikor nevetünk?

Rekeszizmaink összehúzódnak, arcizmaink ellazulnak, orrlyukunk kitágul, nyelvünk elernyed, arcunk pedig felhúzódik és megfeszül. Fülkagylónk elôre-hátra mozog. És ez még csak a kezdet. Ereink kitágulnak, arcunk, nyakunk elvörösödik. Szemünk egy kicsit kidülled és fényleni kezd, mivel elkezdenek mûködni a könnymirigyek. Végezetül kitágul a lépünk is. Ugyanis, ha nevetünk, szervezetünkben igazi biokémiai vihar tombol. A szakemberek szerint egy percnyi nevetés negyvenöt percnyi lazítással ér fel.

Mit gyógyít a nevetés?

Elsôsorban masszírozza az arcot és a bôrt. Megtornáztatja a beleket, ezért kiváló "gyógyszer" szorulás ellen. Ezenkívül a nevetés megszüntetheti a fejfájást, s csökkenti az álmatlanságot, javítja a vérkeringést.

Hogyan nevettessük meg magunkat?

A bizánci terápia szerint elég nagy ügyességet igényel: igazi libatollal kell megcsiklandozni orrlyukunkat.

Aki enyhébb módszerre vágyik, nézzen vidám, humoros jeleneteket a moziban vagy videón, habár a tévé nem igazán alkalmas a nevettetésre, mert megerôlteti a szemet. A szervezetre nemcsak a nevetés, hanem a sírás is kiváló hatással van. A könnyek biztonsági szelepek. A legnagyszerûbb az, amikor nevetünk és közben könny tolul a szemünkbe. Ez a könnyes nevetés igazi ellazulást, jó közérzetet teremt.

A természetvédô világszervezet több ezerre teszi a kipusztulás elôtti gyógynövényfajták számát.

A természet évezredeken át bôkezûen adta ajándékait az embernek. Mintegy 50 ezerre tehetô azoknak a gyógynövényeknek a száma, amelyek gyökere, szára, levele, virága, magja, termése, vagy az ezekbôl kivont tejnedv, gyanta, illóolaj, különféle hatóanyag gyógyítója volt embernek-állatnak. Mostanra azonban kiderült, hogy az ember felelôtlenül bánik ezzel az ajándékkal.

Az üzletelés, a piac mohósága számos gyógynövényt kipusztulással fenyeget. A Természetvédelmi Világalap (WWF) - a legnagyobb nemzetközi civil természetvédô világszervezet - tanulmánya 4-10 ezer közöttire teszi a közvetlen kipusztulás elôtt álló fajták számát. Például azt a dél-ázsiai cserjét (Nothatodytes foetida), melynek kivonatát Európában rákmegelôzôként használják. Vagy a bôrbetegségek gyógyításában már ismert indiai gyógynövényt (Serratula tinctoria). Ez a sors vár egy különös fajtájú kínai liliomra is (Fritillaria chirrosa), amely igen hatékonyan segítette a légzôszervi betegségben szenvedôket.

Európában és az Egyesült Államokban évente 10 százalékkal növekszik a gyógynövények piaci forgalma. Ez is jelzi a gyárak tempóját, amelyek ragaszkodnak a legkeresettebb gyógynövények kétharmadának feldolgozásához.
"Ugyanakkor semmit sem tesznek az utánpótlás biztosítása érdekében. Így tulajdonképpen maguk alatt fûrészelik az ágat, amelyen ülnek" - mondják a környezetvédôk.

Folytatjuk a kukorica legveszélyesebb kártevôjérôl és az ellene való védekezés módozatairól a legfontosabb tudnivalókat.

A talaj szerkezete, víztartalma, típusa, tömöttsége megnövelheti vagy lecsökkentheti azt az idôt, amely alatt a lárva megtalálja a gazdanövény gyökerét. A lárvák kártételének mérséklésére - monokultúra esetén -, a vetéssel egy menetben kijuttatott rovarölôk alkalmazhatók. A tapasztalatok szerint kizárólag rovarölô talajfertôtlenítô szerek alkalmazásával nem lehet hatékonyan kordában tartani a kukoricabogár populációt.

Az imagók elsôsorban virágporral és bibeszállal táplálkoznak, azokat valósággal "lelegelik". Ha ez a kukoricabeporzás elôtt és alatt történik, a megrágott bibeszálakon nem történik meg a megtermékenyülés, így a csövön a szemek hiányosak lesznek. A bibeszálak között, a csuhalevelek alatt, befurakodva a zsenge, lédús szemeket is megrágják. A kukoricaszemek sérülései fô behatolási helyei lehetnek a fusarium gombáknak. A leveleken a károsítás a vetésfehérítô bogarakéhoz hasonló hámozgatásban nyilvánul meg. A leveleken jelen lévô károsodások csökkentik azok szálszilárdításban való részvételét .A nôstények párosodnak, majd 7-10 napos érési táplálkozás után megkezdik a tojásrakást. Az imagók elleni védekezés elsôdleges célja a tojásrakás és a lárva okozta károsítás megelôzése, illetve a kártétel gazdasági küszöb alatti tartása. Hatékonyan pusztíthatók az idegmérgek csoportjába tartozó készítményekkel. Az ún. biológiai védekezés, az ellenálló hibridek kitenyésztésének kutatása folyamatban van. Azokon a területeken, ahol az imagó megjelenik és tápnövénye (kukorica) rendelkezésére áll, megindul populációjának felszaporodása, mely elvezet a gazdasági kártétel küszöbéig, illetve az azt meghaladó szintig. A közvetett védekezés egyik módját képezi a megfelelô agrotechnika, a vetésidô helyes megválasztása, a különbözô tenyészidejû hibridek használata, a megfelelô tápanyag-utánpótlás is. A leghatásosabb védekezést a vetésváltás jelenti.

Dr. Beke János egyéni gazda

(folytatjuk)

…a marosvásárhelyi Cukorgyár környékén. A bekerített gyárban nagy a csend. A privatizálás áldozata lett a város egykor legjobban felszerelt és kitûnô infrastruktúrával rendelkezô gyára...

1893-ban alakították meg a Marosvásárhely és Vidéke Cukorfeldolgozó Rt.-t, majd hozzáláttak a gyár felépítéséhez.

A gyárat az akkori viszonyok között igen körültekintôen szervezték meg. Önálló villanyteleppel, répafeldolgozó csarnokokkal, szövevényes gépsorok mûködtetésével biztosította a cukorgyártást.

Cukorfôzô munkásokat fôleg Morva- és Csehországból hoztak, de a mûszaki személyzet nagy része Marosvásárhelyrôl került ki. Idénymunkásként sokan dolgoztak a Maros és a Nyárád menti falvakból.

Biztosították a szolgálati lakásokat, kampány idején a szálláshelyet az idénymunkásoknak. Étterme, önálló klubja, kaszinója volt.

1934-ben villanytelepét felújították, új gépekkel a répafeldolgozást is felgyorsították.

1944-ben a visszavonuló német katonai alakulatok a gyár egy részét felrobbantották, de azt a gyár alkalmazottai önerôbôl újjáépítették.

1948. június 11-én a gyárat államosították.

1969-ben teljesen átépítették, új gépsorokkal látták el, hogy napi 40, késôbb 175 vagon répa feldolgozási kapacitását 300- 320 vagonra emeljék.

1989 után ezt a jobb sorsra érdemes gyárat lezüllesztették, majd privatizálták, mûködését megszüntették.

Így ért véget annak a gyárnak a tevékenysége, mely száz év alatt mindig nyereséggel dolgozott, és szervezési szempontból példaértékû volt a város többi ipari létesítménye számára.

Fodor Sándor (S.)

Minden március 15-e körül a magyar nép kegyelettel és méltó büszkeséggel emlékezik a dicsô szabadságharcra és hôseire.

Meg kell emlékeznünk azokról is, akik neve nem forog közszájon, ám hazaszeretetükkel, tetteikkel kivívták, hogy nevük ne menjen feledésbe. Két ilyen embert akarok kiemelni most, akik szülôföldemmel, a Felsô-Nyárád mentével voltak kapcsolatban. Szabó János Nyárádkösz-vényesen született 1767-ben, atyja köszvényesi kántor volt. Papi pályára lépett, igen alapos mûveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt, Kazinczy Ferenc is értékelte tehetségét. Több helyen lelkész, majd kanonok, végül királyi tanácsos, kormányszéki elôadó volt. A szabadságharc lelkes híve, a bukás után üldözik és mellôzik. Kitûnô egyházi szónok, haladó szellemiségét semmi sem törhette meg, jóllehet megakadályozták a felettes szervek, hogy Erdély püspöke legyen, és nyugállományba helyezték.

A szabadságharc másik kiemelkedô alakja, Dávid Antal szintén lelkész volt, s egyik szervezôje a székelyföldi felkelésnek. Beállt katonának, és honvédtisztként harcolt a fegyverletételig. Segesvár mellett összebarátkozott Petôfi Sándorral, de neki sikerült elmenekülnie a végzetes csatából. A bukás után halálra ítélték, de paptársai elrejtették, az elsô két évben a korondi plébános szolgájaként rejtôzött, majd a hegyekben pásztorkodott, Mikházán a zárda kocsisaként élt, és titokban misézett csak.

Népi versben így regéltek róla: "Dávid Antal, a barát / Fújja a litániát."

Mikházán hunyt el 1900. május 15-én, ott is van eltemetve. Hôsi és ugyanakkor mélyen vallásos, emberséges szelleme követendô példaként áll elôttünk.

Helyesnek tartanám, hogy aki teheti, kutassa fel lakóhelye, szülôföldje történelmi eseményeit, jelentôs fiait, hogy ezzel is növeljük a falunk, a városunk iránti megbecsülést.

Kajcsa Jenô, Marosvásárhely

Érdeklôdéssel olvasom a Közönségszolgálat, valamint Az olvasó írja rovatot.

Többek között a 385/06.06/2002-i Hivatalos Közlönyben megjelent 2002. évi 309-es törvény esetében épp Önökhöz fordultam tanácsért, mivel én nem a DGSM-nél, hanem a CFR alakulatánál voltam katona. Tanácsukra összeállítottam a dossziémat és beadtam, egy bizonyos idô után levélben értesítettek, hogy kérésem elutasítva, mivel katonai kiképzésben részesültem!

Nem tudom elfogadni a képviselôház plénumának azt a tettét, hogy visszautasította Kerekes Károly képviselô úr törvényjavaslatát, miszerint azok, akik a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt munkatáborokban teljesítettek szolgálatot, méltányosan részesüljenek bizonyos jogokban.

Az 1950-es évek vége felé, ha finoman is, de figyelni kezdett a nyugati világ, mi történik erre, mifelénk a munkaszolgálatos katonákkal, hogyan bánnak velük. Mert úgy néztek ki, mint az egyenruhába bújtatott rabok, de a szolgálat végén mégis katonakönyvet kaptak.

Erre fel megalakították az úgynevezett UMCFR- alakulatokat, ahol 45 napos kiképzést kaptunk fegyverhasználatból és politikából, fegyvert nyomtak a kezünkbe, beöltöztettek ugyancsak munkaszolgálatosnak, szürke pufajkába. Mindez 1960 januárja és márciusa között történt.

Ezek után elindultunk az elsô úgynevezett "instructie de specialitate"-ra, amely vasútipálya- felújításból állott - csákány, nyolcágú villa, lapát a kezünkben, napi 10-12 órás programmal.

Elsô munkahelyünk az Ivesti-Liesti vasútvonal rendbetétele volt, kosztunk kalóriaszegény és rossz volt, gyümölcsöt loptunk, az tartotta bennünk az életet. A szállásunk úgynevezett SMT-vagonokban volt, nyáron meleg, télen hideg volt bennük. Ruházatunk nyáron rövidnadrág volt, hogy ne szakadjon a hosszú, rossz bakancs a lábunkon, az egyedüli, ami katonára emlékeztetett, a "bonéta" a fejünkön.

Utána 1960 decemberében Vicovul de Sus-ra vittek, -20, -30 fokos hidegben dolgoztunk 8 órát. Tisztálkodás havonta egyszer Radauton volt a gôzfürdôben, oda tehergépkocsival szállítottak.

A következô munkapont Milsenti volt, kôkitermelés, négy önürítôs kocsi volt a napi norma.

A Seheia-Suceava-Beclean de Somes vasúti nyomvonalnál földásás (napi 5 m3), amelyet a Barbosi-Galati kombinát vasútvonalának az elôkészítése követett, itt már napi 6 m3- t voltunk kénytelenek kiásni.

1961. dec. 20-án leszereltek, diplomát kaptunk, hogy becsülettel helytálltunk.

A mi kérdésünk pedig csupán annyi, vajon melyik párt lesz az, amely javasolja majd, hogy a CFR-nél szolgált sok ezer "kiképzett" katona is kapjon a keservesen ledolgozott hónapokra legalább egy zsömlérevalót, hisz választások közelednek.

A magam nevében megköszönöm Kerekes Károly úrnak, hogy ügyünkkel foglalkozik és próbálja keresztülvinni ezt a törvényjavaslatát.

Derzsi Ferenc, Marosvásárhely

Nem te alakítod sorsodat, sorsod alakít téged. Ezt tapasztaltam eddig megtett utamon.

A második világháború után elvesztette magát az ember, sorsa fordulását rajta kívül esô erôk irányították. Mibôl következtetek? Abból, hogy az emberek hibájukon kívül úgy szóródtak, szét mint egy meggyújtott szénakazal, amit tovább röpített a meglévô vihar, akit pedig itt hagyott, azt rendre sodorja el a még tovább tartó szél. A házukból is kisöpörte és kisöpri.

Az elsô világháború elôtt is sokfélék voltak az emberek, hajléktalanok is lehet, hogy voltak, de én nem láttam ilyeneket soha. A hajléktalanság fanyar-keserû ízét akkor éreztem, amikor már tanítónô voltam, és egymást követték az áthelyezések. A tanítóknak nem tudtak lakást biztosítani. Miért? Elmondom. Az 1948-as tanügyi reform után sok községi rajoni gyûlésen vettem részt, de itt egyetlen pártvezetôtôl sem hallottam, hogy tanítói, tisztviselôi, orvosi lakás építését javasolták volna. Mindenho