Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Egy-egy szobor, mûemlék körül összeseregletten, koszorúzva, kokárdásan, ünnepi ruhában - vagy "csak" lélekben ünnepelve, Március 15. - a konkrét történelmi évfordulón túl - a magyar nemzet együvé tartozásának ünnepe. Olyan nap, amikor politikai meggyôzôdéstôl, pártos érdekektôl függetlenül együtt ünnepelhet a magyarság, az anyaország határain belül és kívül.

Elméletben legalábbis. A gyakorlatban azonban úgy fest, hogy míg Erdélyben még a közelmúltig is sikerült megôrizni az ünnep egységét, az anyaországban már évek óta a politikai ellenfelek ünnepi beszédeit kísérô füttykoncert dívik, s a megosztottság sikeresen véghez vitt exportjának következtében immár nálunk sem lehet közös, mindnyájunkat felemelô ünnepségrôl beszélni.

A kiszorítósdi, a politikailag másként gondolkodók elleni kampány egyeseket arra indított, hogy még a legtisztább nemzeti érzéseket is saját alantas politikai céljaikra próbálják kisajátítani. Erre enged következtetni az a szórólap, amelyet a postaládákba dobva terjesztenek láthatatlan kezek, s amely megengedhetetlen hangnemben uszít a magyarság politikai képviselete ellen, s "magyar testvéreinket" a megemlékezéseken való részvétel bojkottálására hívja fel. A név nélkül, "a hétköznapi magyar ember felhívása" címen "merészen vállalt" gondolatok az egykori szekuritáté hangnemében vádolják az RMDSZ-t olyasmi miatt, ami igaz ugyan ("Nem élünk jól! Nincsenek munkahelyeink! Nincs minden szinten biztosítva a magyarul való tanulási lehetôség!"), de amelyért éppen az ezen gondok felszámolásáért küzdô szervezetet lehet a legkevésbé felelôssé tenni.

Vajon kinek áll érdekében a magyarság egységének teljes tönkretétele? Vajon csupán a politikai vitákban alulmaradt beteges frusztráltság, vagy mélyebb, a magyarság parlamenti képviseletének, érdekvédelme gyengítésének megszüntetését célzó, megfelelô helyrôl irányított kampány szócsöve szól hozzánk? Mint jeleztem, "bátran" a névtelenségbôl sunyítva.

Ami azonban egyértelmû, hogy március 15. ilyen célú felhasználása a szerzôt, szerzôket minôsíti. Mint ahogy minôsíti elkövetôjét a füttykoncert, az ünnepet megzavaró bekiabálások politikai attitûdje is.

A politikai vitákra, érvek ütköztetésére Magyarországon az országgyûlés, Erdélyben az SZKT a megfelelô terep. Erôszakos, az indulatot a logika elé helyezô, a párbeszéd helyett a szembenállást nyíltan hirdetô, az olcsó népszerûséget hajhászó magatartás - politikai színezetétôl függetlenül - olyan hiba, amely az egész magyarság érdekeinek árt.

Az egység mellett tett hitet Marosvásárhely magyarsága

Március 15. a magyarság legfontosabb ünnepe, hiszen egy olyan idôszakot idéz, mely sorsfordulatot hozott a nemzet történelmében. A magyar szabadságharc és a megelôzô reformkor a nemzet önmagára eszmélésének az idôszaka, amikor bölcs államférfiak és lelkes fiatalok felismerték azt a szellemi és nemzeti erôt, ami a szabadsághoz és az önállósághoz szükséges.

1848. március 15-én az összehangolt szemlélet és az egységes fellépés döntô erôvel bírt! A magyarságnak nem a létszámbeli fölénye volt az erénye, hanem az egysége és a józansága. 2004-ben is érvényes ez a nemzetstratégiai szempont, s nem vitatható el sem a múlttól, sem a jelentôl, s nem forgácsolhatjuk szét az egységünkben és józanságunkban rejlô erôt, ami szavatolja megmaradásunkat és megerôsödésünket. Ezekkel a szavakkal kérte fel dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei és Dávid Csaba, a városi szervezet elnöke Marosvásárhely és a megye magyarságát, hogy vegyen részt az RMDSZ által szervezett március 15-i rendezvényeken.

Marosvásárhely lakossága - nem engedve a röpcédulákon terjesztett bojkottra való sunyi buzdításnak - a felhívás szellemében, nagy számban, méltósággal vett részt tegnap délután a postaréti ünnepségen.

A Székely vértanúk emlékmûvénél tízezernyi ünneplô gyûlt össze. A Bernády kamarakórus, a Gecse utcai református egyházközség Evangélium kórusa, a vártemplomi református egyházközség kórusa, a Nagy István ifjúsági Vegyes Kar adta elô az ünnepnyitó Szózatot. Ünnepi beszédet mondott Virág György, a megyei tanács elnöke, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Ivanics Ferenc magyarországi képviselô, György Annamária, a MADISZ kjépviselôje. Adrian Nastase román, illetve Medgyessy Péter magyar miniszterelnök üzenetét (tegnapi lapszámunkban a dtuk közre) Burkhardt Árpád alprefktus és Polonyi Géza diplomata olvasta fel.

Virág György, a megyei tanács elnöke felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy Magyarország alig másfél hónap múlva az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. (...) Én úgy érzem - jelentette ki - hogy májustól mi, erdélyi magyarok is belépünk az unióba, mert például hivatalos nyelvvé válik a 25-ök területén a magyar nyelv is, amelyet mi is beszélünk, amelyet mi magunk szentként tisztelünk, ôrzünk és ápolunk! Miközben honfitársaink közül sokan elfogadhatatlannak vélik, hogy rendezvényeinken csak anyanyelvünkön szólalunk meg!

A továbbiakban arra szólított fel, hogy "tanuljunk meg közösen, egységesen cselekedni", és senki se feledkezzen meg a marosvásárhelyi magyarok közül a négy év elôtti polgármester-választás tanulságáról. Utalt arra, hogy eközben azt tapasztaljuk, hogy saját jelöltje gyôzelmének biztosítására a román közösség túlteszi magát minden egyéni és pártérdeken, sérelmeken, rágalmakon, és szövetséget alakít az egyetlen, biztos esélyesnek hitt személy támogatására. Ha ez sem ébreszt fel bennünket - jelentette ki -, akkor megérdemeljük az utánunk következôk elmarasztalását és azt a megállapítást, hogy ma is megtisztelt elôdeinkhez nem vagyunk képesek méltóak lenni.

A megyei tanács elnöke azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy "bízzunk magunkban". Mert ha így lesz, fel sem merülhet, hogy nem megyünk el szavazni, mint négy évvel ezelôtt, amikor csupán 163 szavazaton múlott a magyar jelölt sikere az elsô fordulóban, miközben a másodikban ezrekkel többen szavaztak a magyar jelöltre, de akkor már késô volt. Akinek pedig a választás lehetôségének hiánya olyannyira zavaró, hogy inkább távol marad, a következményekért való felelôsséget legalább ne másokon keresse - mondta egyebek között Virág György.

Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke szerint 1848. március 15-rôl csak akkor van értelme beszélni, akkor érdemes megemlékezni róla, ha az üzenetét magunkévá tesszük, és elhatározzuk, hogy az akkori tanulságok szellemében cselekszünk a jövôben. Ehhez viszont arra van szükség, hogy emberi méltósággal rendelkezô, keresztényi küldetésükben hívô, felelôs, elkötelezett emberekhez jusson el ez az üzenet. Hiába másolnánk magnószalagra a legszentebb üzenetet, lelkiismeretes, istenfélô emberek nélkül holt betû maradna.

Az erdélyi magyarságnak most van olyan lehetôsége, amikor véráldozat nélkül rövidesen tagjává válhat az európai nemzetek erôs, egyesült családjának. Nekünk, romániai magyaroknak különleges érdemünk az, hogy több mint 80 esztendôn keresztül lehetôvé tettük a magára maradt anyaországnak, hogy továbbra is teljes energájával tevékenykedhessék a magyarság sorsának a jobbra fordításáért. Erre jogosan lehetünk büszkék, a hôsök és a vértanúk sírjából meg szellemiségükbôl felénk sugárzó erejét használjuk arra, hogy egyesítsük erôinket abban a nagy küzdelemben, amely 2004-ben reánk vár.

Ébresszük fel alvó lelkiismeretünket, s ne felejtsük el, hogy nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat. Szabad közülünk pedig csak az lehet, aki legyôzve saját emberi gyarlóságait, félretéve ábrándjait, egy emberként áll ki erdélyi magyarságunk magasztos céljainak megvalósításáért.

Kelemen Atilla, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje ezekkel a szavakkal köszönte meg, hogy " ennyien eljöttek", ami azt jelenti, hogy nem hiszik, hogy végveszélyben a magyarság, és hogy bárki éket verhet a magyarok közé. Amerikától Ausztráliáig, szerte a világon, ahol magyarok élnek, ki-ki vérmérséklete, neme, kora, társadalmi pozíciója szerint éli meg március 15-ét: lobogva, mint Kossuth, higgadtan, megfontoltan, mint Széchenyi, vagy mint Deák Ferenc, aki megálmodta és kidolgozta, hogyan lehet egy népet a megbékélés útjára vezetni.

Mindenkinek szíve joga másként látni dolgokat, folytatta a továbbiakban, ha a nemzetféltést átérzi. Azért vagyunk ennyien itt, mert átérezzük ezt a nemzetféltést. Arra kérte "magyarországi és hazai barátait", hogy "az egységbontást nekünk ne tanítsák meg", s a Szent István által ültetett ezeréves fára utalva jelentette ki, hogy "féltjük azt és szeretjük, s nem akarunk egységbontást sem belülrôl, sem kívülrôl". Végül Németh Lászlót idézte, aki a Magyarok Romániában címû tanulmányában azt írta, hogy amíg az ország többi részén búsongó magyarokkal találkozott, Marosvásárhelyen nyitott, mulatni és dolgozni szeretô magyarságot talált. Arra biztatta az egybegyûlteket, hogy maradjanak ilyenek ezentúl is.

Az elôírásokat Koszorús Krisztina dalai, Korpos András és Csíki Hajnal szavalatai színesítették. Az ünnepi rendezvény,melyet Nagy István színmûvész vezetett, koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusszal ért véget.

Tisztelt nagyváradiak!

Tisztelt bihariak!

Magyarok a Partiumból, Erdélybôl, mindenhonnan!

Az 1848. március 15-e óta eltelt százötvenhat esztendô hosszú idônek látszik, ha visszagondolunk, hogy mi minden történt ezalatt. A magyar nemzet történelmének boldog vagy boldogtalan eseményeivel terhes másfél évszázad volt ez, a szabadságharc leverése utáni megtorlást a kiegyezés követte, majd a gazdasági felvirágzás, utána az elsô világháború, Trianon, szétszaggatás, lassú talpra állás, újabb világháború, fasizmus, kommunizmus, forradalom, újabb megtorlás, a diktatúrák bukása, újabb lassú talpra állás, és ki tudja, hogyan lesz tovább. Talán végre-valahára mégsem ismétli magát a történelem, talán végre- valahára ismét együtt lehetünk mi, magyarok határok nélkül egy közös Európában. Talán végre-valahára kiterjeszti szárnyait ez a nagyszerû város, Nagyvárad is, amely néhány kilométerre a határtól úgy vergôdött eddig, mint a fél szárnyú madár, vonzáskörének egyik felétôl elszakítva. A szabad országok Európája a régiók Európája is lesz egyúttal, és ez sok mindent megváltoztat a következô években.

Sok változás vár reánk is.

Rajtunk is múlik, hogy javunkra vagy kárunkra változik-e meg a világ körülöttünk.

Ha képesek leszünk összefogni, ha egy irányba tudunk haladni, ha egységesek leszünk, ha nem hagyjuk magunkat megosztani, ha befogadók leszünk, megértôk, toleránsak, de következetesen ragaszkodunk a magunk elé tûzött célokhoz, akkor nekünk áll majd a zászló, akkor nekünk való lesz a jövô, mert nem szolgák, hanem egyenrangú partnerek leszünk Romániában is, Európában is.

Százötvenhat esztendô nem olyan hosszú idô mégsem, mint gondolnánk. Két egymás utáni emberélet kitölti ezt az idôt. Nem volt olyan régen az a március 15-e, amikor Petôfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt, nem olyan távoli múlt ez, hogy amit akkor éreztek, gondoltak, álmodtak a magyarok, ne legyen ma is érvényes. Nem volt olyan régen az a tavaszi forradalom, hogy azt higgyük, teljesen más képességû, más tehetségû, más lelkületû lett volna akkor a magyar nemzet. Nem volt olyan régen a szabadságharc, hogy egyszerûen csak valami ködbe veszô legendának tekintsük a magyarság színe-javának összefogását. Könnyû azzal takarózni, hogy más idôk, más emberek voltak akkor. Az idôk lehettek másak, de az ember akkor is ember volt, a magyar akkor is magyar volt, a szabadság, egyenlôség, testvériség akkor sem jelentett többet vagy kevesebbet, mint ma.

Mégis egy egész csillagsereglet tûnik szemünk elé, ha rájuk gondolunk: Kossuth, Széchenyi, Batthyány, Deák, Petôfi és mind-mind a többiek. Nem voltak egyformák. Nagyon is másképpen vélekedtek alapvetô kérdésekrôl, más volt a temperamentumuk, másak voltak a hibáik és erényeik.

Mégis össze tudtak fogni!

Mégis alá tudták rendelni egyéni ambícióikat a közös célnak.

Mégis tudták, hogy kire mikor van szükség, kinek hova kell állnia a közös ügy érdekében.

Kivételes pillanata volt valóban a magyar történelemnek, de mégsem kell azt hinnünk, hogy olyan messze van már, olyan mitikus távolban, ami minket már nem kötelez.

De igen, kötelez! A magyar nemzetnek ma is egységre van szüksége, hogy jövôjét biztosítsa. Az erdélyi magyarság megosztottsága pedig egyenesen drámai következményekkel járhat, ha nem vagyunk képesek tanulni abból, amit Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Deák Ferenc üzen nekünk.

Ünnep van ma, és végre mi, romániai magyarok is úgy ünnepelhetünk, hogy a román kormány is megtiszteli ezt a napot, és a piros-fehér-zöld lobogó meg a magyar himnusz szabadon, nyilvánosan használható!

Ez nem azt jelenti, hogy máris minden rendben van. Nagyok sok minden nincsen rendben. És még idôbe telik valószínûleg, amíg tényleg szabadnak, egyenlônek, testvérnek mondhatjuk magunkat. De talán elindultunk ezen az úton, és elôbb-utóbb magyarként is, emberként is méltó életet tudunk teremteni magunknak. Örülök, hogy itt, Nagyváradon ma arról beszélhetünk, hogy néhány hónap múlva a közelben beindul az észak-erdélyi autópálya építése, amely Kolozsvár mellett, Marosvásárhely mellett, Segesvár közelében halad majd el, ahol Petôfi Sándor nyugszik jeltelen sírban. Az RMDSZ-nek döntô befolyása volt arra, hogy az autópálya Észak-Erdélyen halad át. Kell nekünk a zászló, és kell a himnusz, de kell ugyanakkor a gazdaság, kell a fiataloknak az iskola és az egyetem, de kell a munkalehetôség is, kell a nagyobb darab kenyér.

Kell a szabadság, és kell a jólét, és ezt itthon, a szülôföldünkön kell megteremtenünk.

A magyar szabadságharc üzenete nemcsak hozzánk, magyarokhoz szól, nemcsak nekünk üzeni azt, hogy egymásra vagyunk utalva. Itt ebben a térségben minden nép, minden nemzet egymásra van utalva. A magyarok és románok is.

Lassan-lassan a román politikusok egyike-másika is megérteni látszik ezt. Errôl tanúskodik a minapi kormányhatározat is. Áprilisban Aradon fel fogjuk állítani a Szabadság-szobrot. Nyolcvan esztendô után magyar szabadsághôseink végre elégtételt kapnak, végre ismét nyilvánosan állni fog a szabadság emlékmûve. Fél évvel ezelôtt sokan már lemondtak arról, hogy ez sikerülni fog. Mi akkor is azt mondtuk, hogy a reményt nem szabad feladni. Nem szabad az elsô nehézségtôl megriadni, mert minket nem ilyen fából faragtak, és nem erre szegôdtünk. A kitartásnak, a következetességnek mindig megvan az eredménye. Bíznunk kell egymásban, bíznunk kell az összefogás erejében.

Különösen fontos ezt tudnunk most, amikor választási évben vagyunk, választásokra készülôdünk. Meggyôzôdésem, hogy aki az egységet választja, az a jövôt, az erôs magyarságot, a szabadságot, az egyenlôséget, a testvériséget választja. Aki pedig elhiszi, hogy már lehetünk megosztottak, már veszekedhet magyar a magyarral a választásokon, aki össze akar ugrasztani minket, az a szabadság esélyétôl foszt meg minket, mert kiszolgáltat másoknak. Ha mi nem tudunk megegyezni egymással, mások fogják megmondani, kinek van igaza, mások irányítanak majd minket.

A szabadságharc hôsei tudták ezt, tudtak együtt munkálkodni, tudtak együtt küzdeni a nemzet üdvéért.

Nem volt ez olyan régen!

Mi is képesek vagyunk erre.

Fogadjuk meg ezt egymásnak, fogadjuk meg gyermekeinknek, azoknak, akik utánunk jönnek.

Fogadjuk meg, hogy nem engedjük el egymás kezét, és tovább visszük legszebb ünnepünknek, a magyar nemzet márciusának, Európa tavaszának üzenetét.

Boldog ünnepet kívánok!

Markó Béla

Nagyvárad,

2004. március 15.

Bár az Országos Vasúti Társaság Közigazgatósága majdnem minden fontos követelésüket teljesítette, mégis a mozdonyvezetôk és a vasúti kommunikációs személyzet illetve karbantartók szakszervezeti szövetségeinek tagjai tegnap reggel 7 órakor általános országos sztrájkba léptek, hogy így próbálják kikényszeríteni bér- és más természetû szociális követeléseik teljesítését.

A sztrájkszabályok értelmében a Román Vasutak 3400 személy- és teherjáratának csak egyharmada közlekedik a sztrájk idején, de országos viszonylatban minden rangú járatból - beleértve nemzetközi járatokat is - közlekednek vonatok. A felfüggesztett járatokról a vasútállomásokon értesülhet az utazóközönség. A nemzetközi vonatokat beengedik az országba, bár a menetrend felborulása miatt késésre lehet számítani. Értesüléseink szerint közlekednek a Dacia, a Bega, az Ister, a Pannónia és a Karpathy nemzetközi vonatok. A megyénket érintô járatok közül - menet- jövet - 18 nem közlekedik, 11-re viszont továbbra is lehet jegyet váltani. Ezek közül megemlítjük a 10.45-kor Brassó felé induló személyvonatot, a Galac - Temesvár, illetve Temesvár - Galac gyorsvonatot, a Dédáról Marosvásárhelyre közlekedô 5.41-kor, illetve 13.21-kor érkezô személyvonatokat, a szatmári gyorsvonatot, amelyre Dédán lehet felülni Bukarest irányába és vissza, valamint a Marosvásárhely - Szeben közötti járatot. A vonatok késhetnek, így az indulási és érkezési idôpontról ajánlatos a tudakozónál érdeklôdni.

Haja Liviu, a mozdonyvezetôk marosvásárhelyi szakszervezetének vezetôje lapunknak elmondta, továbbra sincs megkötve a közigazgatóság és a szakszervezet között a kollektív munkaszerzôdés. Emellett pedig megfelelô munkakörülmények biztosítását várják a munkáltatóktól. Követeléseik között szerepel a leépítések megfékezéei is, hiszen az országos átszervezéssel és azzal, hogy a vasúti társaság lemondott országos szinten mintegy 3000 km útvonal adminisztrálásáról, több száz mozdonyvezetô és karbantartó marad munka nélkül. Az alkalmazottak továbbra sem ebédjegyet - így e követelés mellett is kitartanak a szakszervezetisek. A vasúti társaság közigazgatósága beperelte a szakszervezetet, a Legfelsôbb Semmítôszéken és Bíróságon. Várják e jogügyi hatóság döntését, ettôl függ, folytatják-e vagy felfüggesztik a sztrájkot. Természetesen, amennyiben a munkáltatók hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni, a megbeszélések eredményétôl függôen is újra munkához látnak a mozdonyvezetôk és a karbantartók, valamint a vasúti kommunikációs személyzet.

Dorin Florea: Márpedig lesz kerülôút!

Kemény összetûzésre lehet számítani azon a mai megbeszélésen, amelyet közmeghallgatás címen szervez a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a Tudor negyed-megyei kórház közötti összekötô út megépítésérôl. Dorin Florea polgármester határozottan kijelentette: hiábavaló a civil szervezetek ellenkezése, úgyis megépítik az utat. Tervét 20.000 lakos aláírásával támogatja.

"Egyesek majd tiltakozni fognak az út megépítése ellen, de ez a magatartás azokra jellemzô, akiknek egyébként semmi dolguk, de amikor egy újdonságról hallanak, ráharapnak és "lerágják a csontot" - jelentette ki a polgármester. Dorin Florea szerint logikátlanságok Fodor Imre polgármestersége alatt is történtek, bezzeg, akkor senki nem "kommentált". Példaként az általános városrendezési tervet említette, amit még a volt polgármester idejében hagyott jóvá a tanács, és ami egy 3 kilométeres alagút megépítését tartalmazta a Jeddi út és a kórház között. Florea szerint az alagút elkészítése 12-szer többe - mintegy 60 millió euróba - kerülne, mint az a terv, amelyet ô támogat. "Megváltoztattuk a tervet, az alagút ötletét elvetettük, így maradt két lehetôség: a Somostetôn átvezetô, illetve a Jeddi utat a kórházzal összekötô, az erdôt átszelô út. A Somostetô esetében 32 ház lebontása vált volna szükségessé, ezek után már csak az utolsó változat látszik kivitelezhetônek. Egy 4,2 kilométeres útszakaszról van szó, és mindössze 3 hektáron kell kivágni a bokrokat, fákat. Az erdôt én juttattam vissza a város tulajdonába, én telekeltettem, és legyen világos, hogy én építtetek utat rajta keresztül!" - jelentette ki.

A polgármester szerint mind a tavalyi, mind az idéni költségvetésben különítettek el erre a célra pénzt, ám a tanács a tartalékalapba utaltatta. A terve támogatására tíz nap alatt 20.000 marosvásárhelyi lakos aláírását gyûjtötte össze, magyarokét, románokét egyaránt, sôt ilyenformán "akár a jelölôlistáját is játszva aláírathatta volna".

"Beperelem azt az RMDSZ-tanácsost, aki egy, a Népújságban leközölt cikkében, melyhez fényképet is csatolt, azt állította, hogy én vágattam ki a fákat a számológépgyár mögötti erdôben. A helyzet úgy áll, hogy a Romsilva vágatta ki a fákat, a szokásos évi fanyírásról van szó. Az erdô a városé, az erdészet ügykezelésében áll, az így kivágott faanyag értékesítésébôl származó pénzt a helyi költségvetésbe utalják. A tanácsosnak a törvény elôtt kell felelnie valótlan állításaiért" - nyilatkozta Florea, utalva Bakos Levente városi tanácsos március 3- án közzétett írására.

Az említett cikkben Bakos Levente azonban egy szóval sem állítja, hogy a polgármester vágatta ki a fákat, szerinte Florea nyugodtan beperelheti, mert nincs igaza.

A ma délutáni, a polgármesteri hivatal gyûléstermében 16 órakor kezdôdô, a törvény által kötelezô módon elôírt közmeghallgatás témája tehát közérdekû, a marosvásárhelyieknek alkalmuk van véleményük kifejtésére. A lehetôséggel pedig élni kell, és nem csak a környezetvédô szervezeteknek...

A Magyar Köztársaság miniszterelnökének elôterjesztésére Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, valamint Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét hétfôn, a Parlamentben.

Markó Béla szövetségi elnök a kitüntetés átvételét követôen úgy nyilatkozott, megtiszteltetésnek tartja ezt a legmagasabb állami kitüntetést, és úgy értékelte, ez nem csak személyének, hanem az RMDSZ, az egész magyar közösség 15 éves következetes politikájának is szól.

- Amit elértünk az elmúlt másfél évtizedben, azt nem egyedül, hanem közösen értük el - mutatott rá a szövetség elnöke.

A szászcsávási ünnepi megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét, amelyen Bíró József református lelkész hirdette az igét. Ezt követôen a templomkertben a hôsök emlékét hirdetô kopjafa megkoszorúzására került sor, majd a falu szülötte, Kinizsi István huszár százados szülôházára helyezett emléktábla elôtt folytatódott a márciusi ifjak megidézése. Beszédet mondott Metzing József, a testvértelepülés Pellérd község polgármestere, Réti György mikefalvi polgármester, valamint dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke. A sánta huszárként ismert Kinizsi István (1826-1886) életútját Ozsváth Gyula, az ünnepséget szervezô Kinizsi-kör irányítója ismertette. A szászcsávási kórust Iszlai László karnagy vezényelte, szavalt Ábrám Noémi és több helybeli iskolás. A koszorúzást követôen az ünnepi megemlékezés utolsó helyszíne a kultúrotthon volt, ahol Ferencz Magdolna tanárnô diákjai léptek színpadra.

Az EMKE Maros megyei szervezetének sajtószolgálata

A marosszéki és marosvásárhelyi Székely Nemzeti Tanács megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az RMDSZ Maros megyei vezetôsége megtagadta, hogy szervezetünk elnöke a március 15-i ünnepségen a székely vértanúk emlékhelyén beszédet mondjon.

Március 15. a világ minden magyarja számára a szabadság, egyenlôség, testvériség ünnepe. A Székely Nemzeti Tanács a forradalom emlékének szellemében akart részt vállalni az esemény méltó megünneplésében.

Tiltakozunk ezen önkényes, kirekesztô politikai döntés ellen, mely nemzeti ünnepünk méltóságát csorbítja.

A Székely Nemzeti tanács nevében

Bod Aladár elnök

Mircea Geoana külügyminiszter szerint az idei év végéig lehetséges az uniós csatlakozási tárgyalások hátralevô nyolc fejezetének lezárása, tekintettel arra, hogy a májusban csatlakozó tíz új tagállam egy évvel a tárgyalások lezárása elôtt 18-23 tárgyalási fejezetet nyitott meg. Románia EU- csatlakozási menetrendjét az Európa Tanács szögezte le 2003 decemberében, az olasz soros elnökség mandátuma idején - mondta hétfôn Mircea Geoana.

A külügyminiszter elmondta, a román vezetés azt kívánja, hogy Romániát "ugyanazzal a mértékkel" mérjék, mint az elsô tíz országot, ha megfelelôen felkészül, és ez az a "politikai megerôsítés", amit Franco Frattini olasz külügyminiszter hozott hétfôn Bukarestbe.

(Mediafax)

A Spanyolországban végrehajtott terrortámadás arra késztetheti az EU-t, hogy új elemekkel bôvítse, de legalábbis átértékelje két és fél éve meghirdetett terrorizmusellenes stratégiáját, amelynek megvalósítása nem halad a kívánt ütemben.

Erre engednek következtetni az uniós és tagállami vezetôk részérôl elhangzott nyilatkozatok és a belbiztonságot érintô legutóbbi kezdeményezések.

Otto Schily német belügyminiszter javasolta, hogy hívják össze a tagállamok bel- és igazságügyi minisztereinek rendkívüli ülését. Ír kollegája, Michael McDowell az EU soros elnöksége nevében jelezte, hogy az elnökség több kezdeményezést kíván tenni a madridi merényletek nyomán, és a német miniszter által javasolt rendkívüli tanácsülés is a fontolóra vett lehetôségek közé tartozik.

Elôzôleg Guy Verhofstadt belga miniszterelnök ír kollegájának, az Európai Tanács soros elnöki tisztségét betöltô Bertie Ahernnek küldött levelében kezdeményezte, hogy a tagállamok a március 25-26-án esedékes brüsszeli csúcson a terrorizmus elleni harc kérdését is tûzzék napirendre. Javasolta, hogy a rendôrségek közötti együttmûködést összehangoló Europol mintájára hozzanak létre egy közös európai hírszerzési központot. Az intézmény a tagországok rendôrségeitôl, hírszerzô és belbiztonsági szerveitôl, valamint az Europoltól kapott információk alapján értékelné a terrorista fenyegetések kockázatait.

Ebben az irányban tart szükségesnek továbblépést Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje is. Egy hét végi nyilatkozatában fokozottabb együttmûködést sürgetett a tagállamok között, és megállapította, hogy "kulcskérdés az információk és értesülések becsületes, ôszinte megosztása" az unión belül.

Brüsszeli források szerint a fôképviselô még ezen a héten javasolni fogja, hogy a tizenötök jelöljenek ki szakértôt a terrorizmusellenes intézkedések összehangolására.

E javaslatok és kezdeményezések nyilvánvaló összefüggésben állnak azzal, hogy a madridi terrortámadá-sok lehetséges felelôsei között immár az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózatot is számon kell tartani. Maga a spanyol kormány csak látható vonakodással ismerte el ezt az eshetôséget.

Schily vasárnap úgy nyilatkozott, hogy az al-Kaida felelôsségének feltételezését "nagyon komolyan" kell venni, és ha be is bizonyosodik, az azt jelentené, hogy "az iszlám terrorizmus fenyegetése új dimenziót öltött Európában".

A tagállamok tíz nappal az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-iki terrortámadások után tartott rendkívüli csúcsértekezletükön fogadták el a programot, amelynek részeként kezdeményezték a rendôrségek és az igazságszolgáltatási szervek közötti együttmûködés erôsítését, a terrorizmus közös meghatározásának elfogadását és az európai letartóztatási parancs intézményének bevezetését. Egyúttal kötelezettséget vállaltak arra, hogy a terrorizmussal kapcsolatban rendelkezésükre álló valamennyi információt haladéktalanul és a jövôben is rendszeresen megosztják az Europollal.

A terrorizmus közös meghatározásáról, valamint a terrorista személyek és szervezetek közös listájának az összeállításáról rövid idôn belül létrejött a megállapodás. Jóval nehezebbnek bizonyult a közös letartóztatási parancs bevezetése, amelynek elvileg idén január 1-jéig meg kellett volna történnie. A szükséges jogi- törvényhozási elôkészületeket azonban csak nyolc tagállam (Belgium, Dánia, Finnország, Írország, Nagy-Britannia, Portugália, Spanyolország és Svédország) fejezte be erre az idôpontra.

Az Europol kiemelt szerepet kapott a terrorizmus elleni harcban. A hágai székhelyû intézményben külön részleg foglalkozik a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatban a tagállamoktól érkezô információk összegyûjtésével, megosztásával és elemzésével. A közös európai hírszerzô központ létrehozására tett javaslatok azonban arra engednek következtetni, hogy a tagállamok egy része szerint ezt a munkát még kiterjedtebbé és hatékonyabbá kellene tenni.

Tegnap délelôtt a Bernády téren az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc vezéralakjaira, Bem Józsefre és Petôfi Sándorra emlékeztek Marosvásárhely lakói. A nem túl nagy létszámú közönség érdeklôdéssel hallgatta a felszólalókat, akik a 156 évvel ezelôtti események fontosságát és mai aktualitását is hangsúlyozták.

Amint azt Szalkay József kifejtette, " az emlékezés felidézi a múltat, értékeli a jelent és irányt mutat a jövendô felé. Az összefogás a mai történelmi kontextusban is épp olyan fontos, mint volt több mint másfél évszázaddal ezelôtt. Manapság nem a szuronyok fenyegetnek, hanem a gazdasági válság, s ami ennél is fájóbb, hogy közösségünk megosztásának is tanúi vagyunk. Tanulnunk kell a múlt tapasztalataiból, hogy megmaradhassunk.

Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere a bizakodásról és ennek megtartásáról beszélt. Mi az aktualitása 1848-nak? - tette fel a kérdést. Európa még átrendezôdés alatt van, még nem tisztázódott a nemzetállamok sorsa. Nyitott kérdés a nemzetek önrendelkezésének problémája. Ma már más történelmi idôket élünk. A "Szabadság, egyenlôség, testvériség" jelszó helyét a "demokrácia és piacgazdaság" veszi át. "Ami ma sem változott, az összefogás, az együvé tartozás igénye, és az ebbôl fakadó erô"- fogalmazott Csegzi Sándor.

Bem József tábornok emlékére városi és megyei RMDSZ-es tisztségviselôk helyeztek el koszorút. A megemlékezésen részt vett a héjjasfalvi fúvószenekar, Tódor Soó Katalin középiskolás diák Babits Mihály Petôfi koszorúi címû versét szavalta el.

Marosvásárhelyen a Petôfi-szobornál a Maros megyei magyar ifjúsági szervezetek emlékeztek meg "azokról, akiknek fiatalos lendületük, tenniakarásuk, vágyuk az egész forradalom mozgatórugója lett.

Fiatalnak lenni nem érdem, hanem állapot, amely következményekkel jár. Rajtunk is múlik, milyen lesz a további sorsunk" - jelentette ki Borbély László, a TKT elnöke.

Az erdélyi magyarságnak szüksége van arra, hogy beleszólhasson a döntéshozatalba, és hogy a magyar közösséget érintô kérdésekben saját maga határozzon. A magyar egyetem, a több nyelvû helységnévtáblák, a magyar tagozat az orvosi egyetemen, a nyelvhasználat mindmáig aktuális témák, de mindezt csak eszközökkel lehet elérni.

Az MMDSZ elnöke, Seres Zoltán szerint a márciusi ifjak visszaadták egy szabadabb világ létrejöttébe vetett reményt. Ez azonban nem volt ingyen, s ez a hosszú harc mai napig nem ért véget. Igaz, ezt a harcot nem karddal vagy puskával, hanem könyvvel a kézben kell folytatni.

Mûvészi mûsort mutatott be a marosszentgyörgyi általános iskola kórusa, a szászrégeni MADISZ kulturális csoportja, a Kôvirág együttes és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. osztályos diákjai. A rendezvény koszorúzással és a nemzeti himnusz eléneklésével zárult.

Négynapos rendezvénysorozattal emlékezett a segesvári magyarság március 15-re, a 156 évvel ezelôtti forradalom- és szabadságharcra.

A hét végén az Aurel Mosora általános iskolában került sor az immár hagyományossá vált szavaló- és prózamondó versenyre, a Gaudeamus házban pedig versmondó-vetélkedôre. Tegnap 13 órakor mintegy 300-an vettek részt a nemzeti ünnep alkalmából a várbeli Petôfi-mellszobornál szervezett rendezvényen, az ünnepséget Jakabházi Béla magyartanár vezette. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségét képviselô Szabados Imre konzul a magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta, majd Szász Izolda városi tanácsos olvasott fel részleteket Sütô András író 1988-ban írt levelébôl. A szavak idôszerûek, a szülôföldön való megmaradást szorgalmazó felhívásnak tekinthetôk.

Az ünnepség további részében általános iskolások és középiskolások, kiskunfélegyházi diákok szavalatai hangzottak el, majd a helyi RMDSZ, a Mircea Eliade líceum, és az Aurel Mosora Általános Iskola magyar tagozatai, a katolikus egyház helyezte el a megemlékezés koszorúit a forradalmár-költô mellszobránál.

Az ünnepségsorozat 16 órától fehéregyházán folytatódott, majd színjátszó csoportoknak az Eminescu Kultúrotthonban este 6 órától szervezett elôadásával zárult.

Az Erdélyi Egyházkerületben kilenc ingatlant, Maros megyében két egyházi épületet szolgáltatott vissza a román állam. E kettô közül egyikben a mezôbergenyei óvoda, a másikban a hagymásbodoni általános iskola mûködik. A döntést a 2002. évi 501-es törvény alkalmazását felügyelô kormánybizottság hozta a január 23-i ülésén.

Domahidi Béla mezôbergenyei református lelkész lapunknak elmondta, hogy Borbély László parlamenti képviselô és Markó Attila kormánybizottsági alelnök aláírásával február 11-én egy levelet kaptak, amelyben arról értesítik az egyházközséget, hogy a jelenlegi óvoda épületét, a hajdani felekezeti iskolát visszaszolgáltatják. A lelkészi lakás és az újonnan épült gyülekezeti ház közvetlen szomszédságában levô ingatlant 1896-ban építette az egyház Székely Sándor lelkész idejében. Az épületet 1948-ban államosították, egy ideig még állami iskola mûködött benne, majd itt kapott helyet a kéttagozatos óvoda, a termelôszövetkezet "fény- korában" pedig a napközi otthon.

Az egyházkerületet külön értesítik, hogy a visszaszolgáltatás csupán a puszta tulajdonjogra vonatkozik. Az egyháznak kötelessége további öt évre bérleti szerzôdést kötni a tanintézményt fenntartó polgármesteri hivatallal, s az óvodának helyet adni.

A lelkész örömmel tájékoztatott a visszaszolgáltatásról, viszont sajnálja, hogy kissé késôre történt ez meg, hiszen ha két évvel ezelôtt tudták volna, hogy mire számíthatnak, akkor az új gyülekezeti ház megépítésére nem is lett volna szükség. A presbitériummal tárgyaltak már arról, hogy az épület ismét az egyház tulajdonát képezi, de arról még nem született döntés, hogy milyen rendeltetést szánnak a lepusztult ingatlannak, amelynek állapota a következô 5 évben valószínûleg még tovább romlik.

Az épületben jelenleg három óvodai terem és egy raktárhelyiség van. Az egyháznak jelentôs összeget kell majd javítására fordítani, amely nagy terhet ró a közel nyolcszáz lelkes gyülekezetre.

Bízni kell a szabadságban

Rendhagyó dokumentum-kiállítás nyílt a tegnap délelôtt, a március 15-i ünnepi rendezvénysorozat részeként, a marosvásárhelyi Bernády Házban. A megyei tanács és a Gyôr-Moson-Sopron megyei önkormányzat együttmûködése jóvoltából egy világot járt tárlat állomásozhat három hétig városunkban. Az 1989. augusztus 19-i páneurópai piknikrôl beszámoló képek és szövegek arra a történelmi napra emlékeztetnek, amikor Magyarország megnyitotta a vasfüggönyt, amin keresztül nagyrészt német állampolgárok távoztak Ausztriába, hogy onnan eljussanak Nyugat- Németországban levô rokonaikhoz. Ez lett Németország újraegyesítésének elsô mozzanata.

Miután a tárlatmegnyitón Virág György, a megyei tanács elnöke üdvözölte Gyôr- Moson-Sopron megye önkormányzati képviselôit, Ivanics Ferenc fideszes országgyûlési képviselô, a magyarországi megye önkormányzatának alelnöke személyes élményeit osztotta meg a hallgatókkal. Elmondta, 1989-ben, az akkor még alternatív szervezetként létezô ellenzéki MDF debreceni szervezetétôl származott az ötlet, hogy a vasfüggöny mellett, Sopronpusztán egy olyan páneurópai pikniket szervezzenek, ahol néhány órára megnyitják a határt és az osztrák-magyar határ menti települések lakosai szimbolikusan együtt töltsenek el néhány órát. Az esemény hírére délután 3 órakor már közel 1000-en gyûltek össze. S míg a szervezôk Sopronban sajtótájékoztatón voltak, a türelmetlen tömeg áttörte a határt. Az osztrák határôrök döbbenten tapasztalták, hogy a piknikezôk nagy része németül beszélt. A politikum nem tudta, hogyan reagáljon az eseményre. A határôrök emberekre is lôttek. Akik meg mindenképp át akartak jutni, azok a csillebérci menekülttáborban várták az események alakulását. Az akkori kommunista vezetôség Moszkvába rendeltetett, tanácskozni arról, hogy mi a teendô. Végül szeptember 11-én döntés született, hogy megnyitják a határt. Amikor Helmuth Kohl német kancellár 1996-ban a helyszínen járt, kijelentette: itt kezdôdött Németország egyesítése. A most Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás anyagát elôször 2001. szeptember 11-én, Magyarország újjáépített németországi nagykövetségi épületének avatóján mutatták be. Ez a nap azért is emlékezetes, mert alig néhány órával az esemény után jött a hír, hogy New Yorkban ledöntötték a Világkereskedelmi Központ két toronyépületét.

- A Páneurópai piknik, a kiállítás arra emlékeztet, hogy a szabadságban hinni kell, és érdemes tenni érte valamit, mert az emberek számára ez az egyetlen megoldás, hogy élhetôbb legyen a világ - mondta ajánlóként Ivanics Ferenc.

Megtudtuk, a tárlat anyagát a Páneurópai Piknik Alapítvány révén az egykori szervezôk gondozzák, a fotók nagy részét Labenwein Tamás készítette, de még nagyon sok sajtóanyagot, dokumentációt gyûjtöttek. A páneurópai piknik helyszínén pedig egy emlékparkot létesítenek.

Az utóbbi évtizedben elsô alkalommal bizonyult kicsinek a Megyei Horea Tûzoltócsoport vásárhelyi alakulatának udvara. A szombati eseményen a legfiatalabb tûzoltók tették le a katonai esküt.

A himnusz elhangzása után vallásos szertartás következett. A katonai eskütételt követôen Ovidiu Natea prefektus köszöntötte a jelenlevôket. Chiorean Mihai ezredes, a megyei tûzoltócsoport parancsnoka az eskütétel fontosságáról, valamint a katonai szolgálati idô nehézségeirôl, szépségeirôl, megpróbáltatásairól beszélt. Kiemelte: a tûzoltók feladata a haza, a nemzeti vagyon és az emberi élet védelme a tûzzel, természeti csapásokkal, katasztrófákkal szemben. Zárómomentum-ként a díszszázad vonult fel zeneszóra.

Az újdonsült tûzoltó katonák a szertartást követôen hétfôig kimenôt kaptak, amikor jelentkezniük kellett a szászrégeni, dicsôszentmártoni, segesvári, nagysármási illetve vásárhelyi alegységeknél az egyéves katonai szolgálat letöltésére.

Felfüggesztették tisztségébôl és letartóztatták azt a csíkszeredai rendôrfelügyelô-helyettest, akit azzal gyanúsítanak, hogy folyamatosan csúszópénzt fogadott el. A Hargita Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség feltehetôen emberölési kísérlet vádjával indít vizsgálatot a rendôr ellen.

A Maros Megyei Korrupcióellenes Ügyészség vezetôje, Sandu Marin szombaton sajtóértekezleten jelentette be, hogy sikerült elfogniuk David Melinte Sorint, a csalásellenes szolgálat felügyelô-helyettesét, akit csúszópénz elfogadásával vádolnak. Sandu Marin vezette azt az ügyészekbôl álló csoportot, amely pénteken megpróbálta tetten érni a gyanúsítottat. A felügyelô- helyettes ellen egy helyi vállalkozó tett feljelentést, aki szerint David Melinte Sorin egy ellenôrzést követôen rendellenességekre hivatkozva 3000 eurót követelt, hogy ne kezdeményezzen vizsgálatot a cég ellen. Végül leengedte 700 euróra az "árat". Az ügyészek egy hivatali kocsiban követték a feljelentôt, amíg a megjelölt pénzt átadta a rendôrnek, az nagy sebességgel elhajtott, így nyomát vesztették. Marin Sandu szerint a gyanúsított olyan vadul vezette gépkocsiját, hogy veszélyeztette nemcsak az ügyészek, hanem a járókelôk életét is, ami akár emberölési kísérletnek is tekinthetô. (Ezzel kapcsolatban a Hargita Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség indít vizsgálatot.) A korrupcióellenes ügyészeknek a pénz átvételétôl számított 4-5 óra múlva sikerült csak elfogniuk a rendôrfelügyelô-helyettest.

A sajtótájékoztatón jelen volt Gheorghe Suhan is, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség fôügyésze, aki hozzátette, hogy a rendôrfelügyelô-helyettesnél elfogásakor nem találták meg a pénzt, de "bizonyítékokkal rendelkeznek a vád bizonyítására". Megtehették volna, hogy az életüket veszélyeztetô David Melinte Sorin ellen fegyvert használnak, "ám erre nem is gondoltak". A Népújság kérdésére elmondta, hogy a gyanúsított álláspontja "ingadozó", bár bevallotta tettét, azt állítja, hogy csak a "vicc kedvéért követte el".

Suhan nem volt hajlandó a részletekrôl beszámolni, arra hivatkozva, hogy ezzel veszélyeztetné a vizsgálatot, de szerinte az ügybe egy másik rendôrtiszt is belekeveredett. Rendôrségi források szerint Marius Cioarea felügyelô-helyettesrôl van szó.

Emlékezet és kommunikáció

A Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok, valamint a Szociálpedagógia szakok munkatársainak, illetve bel és külföldi kollegáiknak korábbi sikeres együttmûködései után (tudományos fórumok, bemutatkozó elôadások, közös konferenciák), ismét nemzetközi tudományos fórum házigazdája a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának humán tudományi tanszéke. A 2004. március 19én pénteken és 20-án, szombaton, az egyetem (Deus Providebit Tanulmányi Ház, Rózsák tere, 61. szám) Szent Mihály és Szent Margit termeiben sorra kerülô tudományos tanácskozás témája: "Emlékezet és kommunikáció. Narratívák az egyéni, a társas és a közösségi identitás teremtésében".

Az elbeszélés a kommunikáció egyik lehetséges módja, amely egyaránt jelen van a hétköznapi szóbeli közlésekben, a képzelet játékában, a mesékben és drámákban, a rögzített és mozgó képekben, vagy akár a gesztusokban és az emlékezés intézményeiben. Az emlékezetrôl és a narratívákról szóló interdiszciplináris tanácskozás kiváló alkalmat teremt arra, hogy a kultúra és kommunikációkutatás, a lélektan, a szociális segítô tevékenység, az antropológia, a nyelvészet, és a legkülönfélébb társadalomtudományok képviselôi új megvilágításban vizsgálhassák a társadalmi átalakulás jelenlegi komplex folyamatait.

A konferencia résztvevôi és vendégei neves magyarországi és erdélyi szakemberek, egyetemi tanárok, valamint mesterképzôs és doktorandus hallgatók, egyetemi gyakornokok. A tanácskozáson a tudományos életben rangot kivívott kutatómûhelyek képviselôi és az újonnan alakult erdélyi magánegyetem fiatal szakjainak munkatársai (antropológusok, pszichológusok, filológusok, szociális gondozók) osztják meg tapasztalataikat és keresik a különbözô humán tudományi diszciplínák együttmûködésének lehetôségét. Az elôadók által képviselt egyetemi tanszékek: a budapesti ELTE Pszichológia Intézete és Esztétika Tanszé-kének Médiacentruma, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikációs Tanszéke, a Kolozsvári BabesBolyai Tudományegyetem Filozófia Tanszékcsoportja, illetve Bölcsészettudományi Karának Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, valamint Politikatudományi és Közigazgatási Karának Újságíró Tanszéke, továbbá a most kiépülôben levôk és új utakat kipróbálók közül, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Társadalomtudományi Tanszéke, a Kolozsvári Kar Fotó, Film, Média szaka, valamint a marosvásárhelyi kar Humán Tudományok Tanszéke (a Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok és a Szociálpedagógia szakokkal). Mindezek az intézmények most elsô ízben vesznek részt egy közös szellemi vállalkozásban.

A tanácskozás során az egyes szekciókban bemutatásra és megvitatásra kerülô kérdések közül számos tudományos eredményt összefogó jellegük miatt kiemelt jelentôségû témakörök az Emlékezet és éntörténet, Az élô múlt narratívái, valamint A narratívumok terápiás jelentôségének problémái. Az említett kérdéskörök sajátos elméleti és módszertani problémáinak feltérképezése és megvitatása után a tanácskozás záró eseményeként valamennyi elôadó részvételével kerekasztalbeszélgetésre kerül sor, A narratívakutatás orientációi és távlatai címmel. A vitát Niedermüller Péter antropológus professzor vezeti.

A humán tudományok világában tájékozódó marosvásárhelyiek, szakemberek és érdeklôdôk egyaránt örülhetnek annak, hogy immár nemcsak a vendégelôadók fogadásának alkalmai sokasodnak, hanem egyre több tudományos értekezlet is megfelelô közegre találhat tájainkon, és hogy a tudományos érdeklôdés homlokterében álló kérdések megbeszélésére alkalmas fórum a marosvásárhelyi Sapientia egyetem. De a legígéretesebb talán mégis az lehet mindannyiunk számára, hogy e találkozók résztvevôi között egyre több marosvásárhelyi elôadót fogadhatnak a különbözô egyetemi tanszékek képviseletében. Az ilyen alkalmak megteremtéséhez szükséges intézményi keretek, szellemi és anyagi erôforrások elôteremtése szempontjából egyre fontosabb szerepet játszik a térség életében a Sapientia EMTE és tudományos háttérintézménye, a Kutatási Programok Intézete.

A magyarság nemzeti ünnepe alkalmából Budapesten az idén is kiosztották az ilyenkor hagyományosan adományozott állami kitüntetéseket és mûvészeti díjakat. Mádl Ferenc köztársasági elnök megbízásából a kulturális tárca vezetôje, Hiller István adta át szombaton az Iparmûvészeti Múzeumban a díjakat a kitüntetett alkotóknak, mûvészeknek. Köztük volt Barabás Olga marosvásárhelyi színházi rendezô, az Ariel színház magyar tagozatának mûvészeti vezetôje is, aki kiemelkedô színházmûvészeti tevékenységéért Jászai Mari-díjban részesült.

Hasonló díjat vehetett át Pálffy Tibor sepsiszentgyörgyi színmûvész is. A kitüntetettek között több olyan személyiséggel is találkozunk, akiknek neve összekapcsolódott az erdélyi irodalmi és mûvészeti élettel. Így a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg Huszár Sándor író, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét Csiki László író, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet Banner Zoltán mûvészettörténész vehette át. Jászai Mari-díjas lett Spolarics Andrea színmûvésznô is.

Szombaton a marosvásárhelyi Vártemplom diakóniai otthonának Bocskai termében tartották meg a negyedik osztályosok anyanyelvi vetélkedôjének megyei szakaszát. A Kis nyelvmûvelô nevet viselô versenyen a körzeti, illetve a városi szakaszok 14 nyertes csapata vett részt, akiket Andrássy Árpád, a szervezô tanintézmény, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója köszöntött.

A Bocskai teremben, Simon György zsûrielnök szavaival élve, kiderült, hogy "nincs veszélyben az olvasás, s a gyerekek szókincse évrôl évre bôvebbnek bizonyul". Az is bizonyos, hogy a nyelvi játékok, feladványok világában otthonosan mozognak a gyerekek, jól ismerik a szólásmondásokat, közmondásokat, s az elôadó-mûvészettel sem állnak hadilábon.

Szoros versenyben a következô csapatok mérték össze erejüket: Marosvásárhelyrôl a 2-es Számú Általános Iskola Hópelyhek, a 4-es Számú Általános Iskola Töprengôk csapata és a Romulus Guga Gimnázium Micimackó I. csapata, Marosludasról az 1-es Számú Általános Iskola Micimackó II. és a Ioan Vladutiu Gimnázium Ufó csapta, Erdôszent-györgyrôl a Gézengúzok, Szovátáról az 1-es Számú Általános Iskola Vadvirágok csapata, Nyárádandrás-falváról a Szivárvány, Nyárádszere-dából a Nyelv by-olók csapata, Magyarsárosról a Kincskeresôk, Dicsô-szentmártonból a Hangyák, Segesvárról az Mosora Gimnáziumból a Kispajtások és a Táltosok csapata, Szászrégenbôl az Augustin Maior Gimnáziumból pedig a Nyelvôrzôk csapata.

A versenyt Szôcs Éva tanítónô diákjai, a Hópelyhek nyerték a 2-es Számú Általános Iskolából, ôk kapták a legjobb nyelvész és a legjobban dramatizáló csapat minôsítést is. A csapatot Pisak Lukáts Borbála, Lôrincz Hanna és Lokodi Katalin alkották. A Nyelvôrzôk a legszebben olvasó csapat címet kapta. A vetélkedô második helyezettjei a segesvári Kispajtások lettek, míg a marosvásárhelyi Micimackó I. csapatának ismét a harmadik helyezéssel kellett beérnie.

A szervezôk, Fejes Réka szaktanfelügyelô és a 7-es Számú Általános Iskola zökkenômentesen bonyolították a versenyt, Márk Erzsébet és Kômûves Edit backamadarasi tanítónôk pedig a tél-tavasz harcát parodizálva próbálták oldani a hangulatot, s a feladványok között játékokba vonták be a gyerekeket.

A versenyzôk "Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog" - Illyés Gyula-idézettel ékesített emléklapot és jutalmat kaptak.

A Mindentudás Egyeteme idén elnyerte a PR Ügynökségek Szakmai Kollégiumának Süveg- díját, vagyis a díj odaítélôi megemelték süvegüket a sorozatot létrehozó Magyar Tudományos Akadémia és az azt támogató Matáv, az Axelero Internet és a médiapartnerek elôtt.

A díjat a múlt héten, a soros elôadás elôtti sajtótájékoztatón adták át. A 2002-ben alapított független szakmai elismerést kifejezô Süveg-díjra nem lehet pályázni, azzal csak olyan kimagasló PR és kommunikációs teljesítményeket jutalmaznak, amelyeket a kollégium minden tagja elismer. (A tavalyi díjat az "Apró az apróért", az euró bevezetése kapcsán meghirdetett programot létrehozó cég kapta.)

A Mindentudás Egyeteme - amelynek szellemi atyja dr. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke - két éve indult útjára a tudományos ismeretterjesztés legmerészebb vállalkozásaként. Mint az akadémia elnöke elmondta az MTI munkatársának, a bukástól félve sokan óvták ettôl a merész vállalkozástól, de utólag bebizonyosodott, ha merészen is, de jól választott.

A Mindentudás Egyetemén az MTA szakmai együttmûködésével, a MATÁV és az Axelero Internet jelentékeny támogatásával heti rendszerességgel a magyar tudomány legjobb képviselôi tartanak nyilvános, ingyenes elôadásokat. A díj átvételekor Vizi E. Szilveszter a maga részérôl az elôadásokon részt vevô közönségnek fejezte ki elismerését.

Néhány statisztikai adat: eddig 61 elôadást tartottak, átlagosan 500-600-an hallgatták meg az elôadókat, az MTV nézettsége adások szerint 200 ezerre tehetô. A második szemesztertôl a fôvároson kívül más egyetemi városban, és a negyedik szemesztertôl kezdve már a határon túli magyar helyszíneken is rendeztek elôadásokat.

A program sikere nyomán az alapítók a hosszú távú folytatás mellett döntöttek és év elején létrehozták a Mindentudás Egyeteme Közhasznú Társaságot, amely önálló szervezetként bonyolítja az eseménysorozatot.

Gazdag rendezvénysorozattal tiszteleg Reményik Sándor emléke elôtt az EMKE Maros megyei szervezete és a kolozsvári Reményik Sándor Mûvészstúdió. Az eseményre március 20- án, szombaton Marosvásárhelyen kerül sor. Délelôtt 10 órától a Református Egyház Diakóniai Központjának Bocskai termében irodalmi konferencián idézi fel a költô életmûvét Pomogáts Béla, Dávid Gyula, Kántor Lajos és Szabó Zsolt irodalomtörténész. Moderátor Nagy Miklós Kund. A diakóniai központ tantermében szintén 10 órai kezdettel vetélkedô és szavalóverseny zajlik Egy lángot adok, ápold, add tovább! címmel. 17 órakor a Kultúrpalota elôcsarnokában fotó és képzômûvészeti kiállítás nyílik a zsoboki alkotótábor Reményik-versei ihlette mûveibôl. Megnyitja Bálint Zsigmond, Kántor Lajos és Nagy Miklós Kund. A nagyteremben In memoriam Reményik Sándor címmel 18 órától lesz gálaest. Ünnepi beszédet mond Pomogáts Béla és Dávid Gyula. A mûsorban fellépnek színmûvészek, zenészek, énekesek, Bartis Ildikó, Kilyén Ilka, Kozsik József, Borsos Edit, Kis Domokos, Barcsay Zoltán, Molnár Tünde, Márk Attila. Március 21-én 10 órakor ünnepi istentiszteletre várják a Vártemplomba a vásárhelyieket. Közremûködnek a szavalóverseny díjazottjai.

Megtörtént és szép volt. Meghallgatták, lehallgatták, elemezték, és hogy biblikus meg irodalmias legyek, megmérettetett, híjával találtatott, darabokra szaggattatott. Elmondták, leírták hibáit és hiányosságait, nemtetszéseiket. Igaz, akadtak barátaim - lehet, hogy ôszinte ellenségeim -, akik pozitívumot és szépet is láttak benne.

Gondolom - legalább rövid távon -, a sokat idézett közmondás most másképpen él itt: a szó elrepül, az írás megmarad (verba volant, scripta manent). Az utórezgésekbôl és megtorló rendeletekbôl arra lehet következtetni, hogy a szó mélyre szállt és visszhangzik napok óta - mindkét oldalon. Szóban és írásban megörökítették hiányosságait, de még a sorok között sem olvastam azt a mea culpa beismerést, hogy a nagy választásra és az évenkénti március 15-ére való készülôdésben megfeledkeztünk a vértanúkról. Pedig ôk is hozzánk tartoznak.

Nem tetszett, és nem is tetszhet minden minden oldalnak. Még szerencse, hogy csak jobb és bal oldal van, ezért elég, ha itt, a földön csak kétfelé áll a szemünk. Sok aktuális politikai üzenetet hallottak ki szolgálatos fülek és ünneplô emberek az igehirdetésbôl. Nem vonom kétségbe, volt ott a szószéken politikai gondolat, de hogy még mindig csak azt hallják meg egyes emberek a templomban, és a Biblia többi üzenete nem ér el a szívükig - elgondolkoztató. Megszoktuk, helyszíni tudósításokba hibák csúsznak be, nem tudhatnak mindent a történelembôl, és nem ismerhetnek minden kisembert a publicisták sem. Lehet elhallgatni is egy kerek (150 éves) évfordulót, de az úgyis létezik.

Nem az én tisztem másfél száz év két útjának összehasonlítása, de ha már fôszervezônek tituláltak (lásd Krónika), engedtessék meg - utólag - néhány észrevételt tennem. Feljegyzések szerint a beinduló Bach-korszak diktatórikus hatalma megtiltotta akkor a diákoknak szeretett tanáruk utolsó útjára való elkísérését. Bátornak tartom és tisztességesnek az igazgatókat, tanárokat és diákokat, hogy 150 év múlva végigjöttek velünk az emlékezô zarándokúton. Akik nem merték vállalni velünk ezt a zarándokutat, azokról nincs mit mondanom. Török János az akkor egyetemi rangú kollégium tanáraként és a Vártemplom presbitereként halt meg 47 évesen. (A Budapesten megjelenô Presbiter címû folyóiratban már februárban megemlékeztek róla.) Úgy érzem, a marosvásárhelyi Vártemplom gyülekezetének és a kollégium jogutód iskoláinak volt a kötelességük ez az emlékezés. Kötelességnek eleget téve szerveztük meg a Vártemplomban, ahol szerdán délben 12 órakor kb. ezer ember vett részt a megemlékezésen. Magától értetôdônek tartom, hogy a Vártemplom szószékén a Vártemplom tiszteletbeli lelkipásztora prédikál (még akkor is, ha történetesen egy püspökrôl van szó). Természetesnek tartottam azt is, hogy a vártemplomi egyházközség mellett a kollégium lelkipásztora emlékezzen meg a 150 évvel ezelôtti eseményekrôl, és a kollégium közel 100 tagú énekkara énekelje el az Örömódát vagy a Rabszolgák dalát.

Ezek után következett egy emlékezetes út, és errôl még egy fél sornyit sem olvastam a beszámolókban. Napra pontosan, 150 év múlva a várból elindult egy menet, szemerkélô esôben és kitartóan oda, ahol egykor ennek a városnak lakói tehetetlen fájdalmukban szétszedték a halálosztó bitófákat. Ami kimaradt a tudósításokból, az a 3-400 ember - püspök és presbiter emlékezô és csodálkozó, tanár és diák - méltóságos zarándokútja. Amit viszont túlzottan meglovagoltak - a koszorúzás. A rendezôk, látva, hallva és átélve a megosztás felé induló marosvásárhelyi magyarságot, csak azt vállalták, hogy az egyház, az iskola és a három székely vértanú szülôfalujának képviseletében hozott koszorúkat jelentik be.

Nem látványra, hanem csendes, méltó megemlékezésre készültünk. Mivel a szervezésben magunkra maradtunk, úgy döntöttünk, semmilyen politikai szervezet vagy szövetség koszorúját nem olvassuk be. Ez a zarándokút a református egyház és a református kollégium szervezésében méltó megemlékezés volt. Senkit nem tiltottunk el a koszorúzástól, sôt bemondtuk, hogy bárki, aki elhozta a kegyelet koszorúját, tegye oda az emlékmû mellé. Aki csak azért koszorúz, hogy a nevét beolvassák a mikrofonba, az nem baj, ha most kimaradt.

Közel három hónapig készültünk erre a megemlékezésre, január 1-jén a Vártemplom szószékérôl elhangzott, az Új Kezdet címû újság januári számában meg is jelent mindaz írásban, hogy március 10-én emlékezni fogunk. Megtörtént, hiányosságaival együtt is szép volt, és nincs lelkiismeret-furdalásom, amiért a vártemplomi gyülekezet elöljáróinak jutott eszébe, hogy 150 éve ebben a városban székelyeket végeztek ki a szabadság eszméjéért. E zarándokút megszervezéséért azt az apró keresztet pedig vállalom.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a helyi autonómiát megvalósító önkormányzatokat a demokratikus jogállam alappilléreinek tekinti. A helyi autonómiát értékként kezeli, és döntô jelentôséget tulajdonít az önkormányzatok szerepének a gazdasági, szociális, oktatási és kulturális kérdések megfelelô megoldásában, az életminôség javításában.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség célja a 2004- es helyhatósági választásokon a helyi és megyei tanácsokban az RMDSZ-képviselet megerôsítése, a 2000-es választásokhoz viszonyítva jobb eredmények elérése. A szövetség a választásokra való felkészülést és a választásokat megelôzô kampányt egyben a tervezés folyamatának is tekinti: kiemelt hangsúlyt fektet az elmúlt négy év önkormányzati munkájának kiértékelésére, illetve az elkövetkezô négy évre vonatkozó, helyi szintû cselekvési tervek kidolgozására.

A helyhatósági választásokat helyi programokra, településszintû tervekre és konkrét elképzelésekre kell alapozni, amelyek nem mondhatnak ellent az RMDSZ programjának. A tevékenység kiértékelésének és tervezésének a helyi közösségek szükségleteinek, igényeinek és elvárásainak figyelembevételével kell történnie, ennek érdekében elengedhetetlen a széles körû egyeztetés, a helyi közösségek bevonása ezekbe a folyamatokba.

A választások elôkészítésében, a jelöltek kiválasztásában és rangsorolásában a szövetség öt alapelvet tart irányadónak: egységes képviselet, nyitottság, esélyegyenlôség, szakmaiság és fiatalítás.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kiemelt fontosságot tulajdonít a helyhatósági választásoknak, az önkormányzatok megerôsítése a helyi közösségek alapvetô érdeke. Az önkormányza-tok megerôsítésének elengedhetetlen feltétele az egységes képviselet megôrzése, a politikai viták lezárása ebben az idôszakban, a közösség bizalmát élvezô, lehetôleg konszenzusos döntések meghozatala, a közös fellépés a közös cél érdekében.

A szövetség önkormányzati képviselôinek jelölési folyamata a nyitottság jegyében zajlik, lehetôséget teremtve bárkinek, aki megfelel a választási törvény és a jelen határozat által megfogalmazott kritériumrendszernek, hogy jelöltesse magát, és részt vegyen a belsô megmérettetésen. A nyitottság alapelvének értelmében érvényesül az RMDSZ belsô pluralizmusa, a szövetségen belüli politikai irányzatok bármely képviselôjének egyforma lehetôséget biztosítva a jelölésre és a megmérettetésre.

A jelöltek kiválasztása és rangsorolása az esélyegyenlôség jegyében zajlik, lehetôséget biztosítva minden jelöltnek, hogy a jelölés és a megmérettetés közötti idôszakban azonos módon részt vehessenek a kampányban, egyforma lehetôségük legyen a bemutatkozásra, programjuk ismertetésére. A nemek közötti esélyegyenlôség jegyében a szövetség kiemelten támogatja a nô jelöltek részvételét a jelöltállítási folyamatban.

A jelölési kritériumrendszerben elsôdleges szerepet játszik a szakmai felkészültség, az önkormányzati tevékenység ellátásához szükséges döntéshozói vagy végrehajtói képességek.

A szövetség a 2004-es helyhatósági választások elôkészítési szakaszában kiemelten támogatja a 35 évnél fiatalabb jelöltek bevonását a kiválasztás folyamatába, hangsúlyt fektet a fiatalok érdeklôdésének felkeltésére, a közképviseletben való részvétel lehetôségének felmutatására.

1.1. A helyhatósági választások megszervezéséért és lebonyolításáért a helyi és a megyei szervezetek felelôsek.

1.2. A polgármester- és helyi tanácsosjelöltek kiválasztásának módozatairól a helyi szervezetek választmánya dönt. A jelöltek kiválasztásának módozata a következô lehet:

a. állóurnás vagy mozgóurnás elôválasztás;

b. elektoros választás: jelölô küldöttgyûlés városok esetében, illetve jelölô közgyûlés községek esetében.

1.3. A jelöltek kiválasztásának módozata különbözô lehet a polgármesterek és a tanácsosok esetében.

1.4. A marosvásárhelyi jelöltek kiválasztásának módozatát külön szabályozza a jelen szabályzat.

1.5. A megyei tanácsosok kiválasztásának módozata a Területi Képviselôk Tanácsa hatáskörébe tartozik.

1.6. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar lakosok száma eléri az összlakosság 20%-át, saját polgármester-jelöltet javallott állítani. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar lakosság 20%-ot meghaladó aránya ellenére az RMDSZ-választmány, a helyi körülményekre való tekintettel nem szándékszik saját polgármesterjelöltet állítani, az ide vonatkozó határozatot legkésôbb március 19-ig közli a megyei RMDSZ ügyvezetô elnökségével. A döntést, a szükséges dokumentáció összeállítása után, a megyei kampánystábbal közösen hozza meg, ez utóbbi értesíti a döntésrôl az országos kampánystábot.

1.7. A helyi körülmények figyelembevételével elôzetes jelölési/választási egyezségek köthetôk más, az SZKT által nem tiltott politikai erôkkel, melyet kötelezô módon tudatják a megyei szervezettel is.

1.8. A helyi RMDSZ-szervezetek kötelesek a helyi tanács összlétszámával megegyezô személyt tartalmazó végsô listát bejegyeztetni a választásokra, ugyanez érvényes a póttagok esetében is. A listák kiegészítése a jelöltek rangsorolása után történik.

1.9. A helyi RMDSZ-szervezetek kötelesek szavazóbiztosokat állítani az érintett települések minden egyes szavazókörzetében.

2.1. A tisztségben lévô polgármesterek, alpolgármesterek, megyei, városi és községi tanácsosok (a továbbiakban önkormányzati képviselôk) esetében meg kell tartani ezek tevékenységének kiértékelését, függetlenül attól, hogy jelöltetik-e magukat vagy sem a 2004-es helyhatósági választásokon.

2.2. A kiértékelés vonatkozik azokra a képviselôkre is, akik elôzô mandátumukat függetlenként szerezték, de RMDSZ-jelöltként szeretnének indulni, vagy meg szeretnék szerezni az RMDSZ támogatását.

2.3. A kiértékelés két szakaszban történik: az elsô szakaszban a helyi választmány által, a másodikban pedig a küldöttgyûlés, vagy a közgyûlés által. A kiértékelésben figyelembe kell venni a helyi közvélemény-kutatás eredményeit is, amennyiben készült ilyen.

2.4. A kiértékelés elsô, a helyi szervezet vezetô testülete által végzett szakasza

2.4.1. A kiértékelés elsô, a helyi szervezet vezetô testülete által végzett szakaszában az önkormányzati képviselôk részvétele kötelezô. Azok a képviselôk, akik megtagadják a kiértékelésen való részvételt, nem jelölhetôk az RMDSZ önkormányzati listáin.

2.4.2. A helyi szervezet vezetô testülete általi kiértékelésen részt vesz a megyei szervezet és a megyei kampánystáb legalább egy-egy képviselôje.

2.4.3. A helyi szervezet vezetô testülete általi kiértékelés az illetô önkormányzati képviselô beszámolójával kezdôdik, a beszámolót vita követi.

2.4.4. A helyi szervezet vezetô testülete általi kiértékelés személyre szóló, titkos, a jelenlévôk többségi szavazatával elfogadott határozattal zárul, amely a tevékenységi beszámoló elfogadásáról vagy elutasításáról rendelkezik.

2.4.5. A határozatot nyilvánosságra hozzák, illetve közlik a kiértékelés második szakaszát megvalósító fórummal.

2.5. A kiértékelés második szakasza községekben

2.5.1. Községekben a kiértékelés második szakaszát a közgyûlés végzi.

2.5.2. A közgyûlés a községi szervezet tagjaiból áll. A közgyûlésen résztvevôk száma nem lehet kevesebb, mint az adott község jelenlegi RMDSZ önkormányzati mandátumainak ötszöröse. Amennyiben a résztvevôk száma nincs annyi, mint amennyit a jelen határozat elôír, újra össze kell hívni a közgyûlést. A másodszori összehívás alkalmával a megjelentek, függetlenül a létszámtól, döntôképesnek nyilváníthatók.

2.5.3. A közgyûlést kötelezôen a gyûlés elôtt legalább három munkanappal kell összehívni, a helyi szervezet gondoskodik a nyilvános közzétételrôl.

2.5.4. A kiértékelés elsô szakaszában született vezetôtestületi határozatról az önkormányzati képviselôk, valamint a megyei szervezet vezetôsége, illetve a megyei kampánystáb legalább egy-egy képviselôje jelenlétében, a közgyûlés dönt.

2.5.5. Abban az esetben, ha elsô szakaszban a vezetô testület elutasította az önkormányzati képviselô beszámolóját, kérésre a közgyûlés újra meghallgathatja azt.

2.5.6. A közgyûlés általi kiértékelés lehet az elsô szakaszban történt kiértékelés megerôsítése, ebben az esetben nyílt, a jelenlévôk többségi szavazatával zárul, amely az elôbbi döntés elfogadásáról vagy elutasításáról rendelkezik.

2.5.7. A közgyûlés általi kiértékelés történhet a 2.5.5.-ös cikkelyben foglaltak szerint, ebben az esetben a kiértékelés személyre szóló, titkos, a jelenlévôk többségi szavazatával zárul, amely a tevékenységi beszámoló elutasításáról vagy elfogadásáról rendelkezik

2.5.8. Amennyiben az adott községben a jelöltek rangsorolása nem urnás elôválasztás révén történik, ebben az esetben a kiértékelô közgyûlés jelölôgyûléssé alakulhat át, amely a 6. fejezetben elôírtak szerint valósul meg.

2.6. A kiértékelés második szakasza városokban

2.6.1. Városokban a kiértékelés második szakaszát a küldöttgyûlés végzi el, az 2.5.3.-2.5.8.-ig terjedô cikkelyekben foglaltak szerint.

2.6.2. A küldöttgyûlés a városi választmány által meghatározott számú személyekbôl áll. A küldöttek száma nem lehet kevesebb, mint a választmány kétszerese.

2.6.3. Marosvásárhelyen a kiértékelést küldöttgyûlés végzi el. A bôvített választmány száma a választmányi tagok létszámának háromszorosa.

3.1. Polgármester- és tanácsosjelölt lehet minden olyan választható RMDSZ-tag, aki eleget tesz a választási törvény elôírásainak, illetve az SZKT által meghatározott jelen kritériumrendszernek és jelölési eljárásnak, valamint vállalja a jelöltséget, illetve tisztséget.

3.2. A jelöltek végzettségére vonatkozó kritériumrendszer az alábbi ajánlásokat tartalmazza: a községi polgármester- és tanácsosjelöltek esetén javallott legalább a középiskolai vagy szakiskolai végzettség, városi polgármesterjelöltek, városi és megyei tanácsosjelöltek esetén a felsôfokú végzettség.

3.3. Ajánlott a román nyelv megfelelô ismerete, különös tekintettel a közigazgatási szaknyelvre. Városi polgármesterjelöltek és megyei tanácsosjelöltek esetében ajánlatos legalább egy idegen nyelv alapfokú ismerete.

3.4. Ajánlott figyelembe venni a kiértékelô közgyûlés határozatát.

3.5. A jelöltek a helyi (települési, községi vagy városi) szervezethez a jelöltséghez szükséges dokumentumokat nyújtanak be, amelynek a 3.6.-3.9. cikkelyekben leírtakat kell tartalmaznia. A megyei tanácsosok a jelöléshez szükséges dokumentumokat a megyei szervezet vezetôségénél teszik le. A megyei szervezet összesíti az egyéni dokumentációkat és egy példányban átadja az országos kampánystábnak.

3.6. Önéletrajzi adatok alapján készült egységes adatlap, errôl egységes számítógépes nyilvántartás készül.

3.7. Politikai nyilatkozat, amelynek tartalmaznia kell a jelöltnek a szekuritátéval való kapcsolatát, az 1989 elôtti és utáni politikai tevékenységét.

3.8. Az adott településre (város, község) vagy a megyére vonatkozó önkormányzati program, beleértve a település adminisztrálásával és fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseit a következô négyéves idôszakra.

3.9. A jelölt írásos nyilatkozata, amelyben felvállalja az RMDSZ programját, és megválasztása esetén az RMDSZ mandátumából eredô bruttó többletjövedelmének 10%-át, a mandátumából eredô bruttó jövedelmének 2%-át befizeti a jelölô szervezetnek.

3.10. Bizonylat, amellyel igazolja, hogy elôzô mandátuma alatt eleget tett a szervezettel szembeni pénzügyi kötelezettségeinek.

3.11. A helyi szervezet megszabhat további kritériumokat, az országos kampánystáb jóváhagyásával.

4.1. A minél szélesebb körû javaslattétel biztosítása érdekében a megyei szervezet vezetôsége a jelölési határidô lejárta elôtt legalább 14 nappal felhívást tesz közzé a sajtóban a jelöltállítás lehetôségérôl, gondoskodik a jelen határozat és a jelölési határidô nyilvános közzétételérôl.

4.2. A jelöltséghez szükséges ûrlapokat a jelöltek a helyi szervezet vezetôségétôl igényelhetik, majd azokat kitöltés után a helyi szervezet megbízottjának adják át, aki helyben ellenôrzi a dokumentumok, illetve az adatok teljességét. Teljes dokumentáció esetén átvételi elismervényt nyújt át a jelöltnek.

4.3. A letétel határidejének legkevesebb 5 munkanappal kell megelôznie az elôválasztás vagy az elektoros választás idôpontját.

4.4. A határidôben letett teljes dokumentációt a helyi szervezet vezetôtestülete elemzi és a feltételeknek eleget tevô jelöléseket elfogadja, és ez irányú határozatát 48 órán belül bizonyítható módon a jelöltek tudomására hozza.

4.5. Elutasítás esetén a jelölt 48 órán belül fellebbezhet a megyei szervezetnél, amely a döntését újabb 48 órán belül hozza meg, konzultálva az országos kampánystábbal, és másik 48 órán belül közli a jelölttel, valamint a helyi szervezettel. A megyei szervezet döntése végleges, további fellebbezésre nincs lehetôség.

4.6. A fellebbezési határidô lejárta után a helyi szervezet vezetôtestülete véglegesíti a jelöltek listáját, és a küldöttgyûlésre/közgyûlésre bizonyíthatóan meghívja a jelölteket.

4.7. Marosvásárhely esetében jelölhetnek a körzetek (max. 5 jelöltet), a társszervezetek (max. 5 jelöltet). Az egyéni jelentkezôk esetében 100 támogató aláírást mellékelve nyújthatják be jelentkezési kérelmüket a marosvásárhelyi szervezet vezetôségéhez.

4.8. Marosvásárhelyen a jelöltek megneveznek két szakbizottságot, amelyben tevékenykednének a városi tanácsban. A jelölések rendjén a városi szervezet elrendelheti a szakbizottságonkénti szavazást.

5.1. Amennyiben a községi, vagy városi szervezet a polgármesterek és tanácsosjelöltek rangsorolása céljából á