Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Mintegy hetven romániai sebesültje van a spanyolországi terrorcselekményeknek. Pontos számról addig nem lehetett beszélni, amíg minden áldozatot, illetve sérültet nem azonosítottak.

A pénteki újságok az eltérô lapzárta-idôpontoktól függôen negyven és hetven közé tették a csütörtöki spanyolországi terrorcselekményekben megsebesült román állampolgárok számát. A Ziua és a Curierul National még csak körülbelül negyven olyan román állampolgárról tudott, akik a madridi robbantásokban sérültek meg, az Adevarul legalább ötven, az Evenimentul Zilei pedig már hetven román sebesültrôl számolt be. A madridi román nagykövetségtôl származó információk alapján az újságok közölték a román sebesültek ideiglenes névsorát is. A madridi román sebesültek közül egy férfinak le kellett vágni az egyik lábát.

A bukaresti sajtó megírta: a sebesült románok nagy száma azzal magyarázható, hogy becslések szerint több százezer román állampolgár vállal hivatalosan vagy illegálisan mezôgazdasági idénymunkát Spanyolországban. Guadalajarában, ahonnan az egyik felrobbantott vonat Madridba érkezett, román sajtóforrások szerint legalább hetvenezer román tartózkodik, a Madridban élô románok száma pedig 27 ezer körül mozog.

A kormány tárcaközi bizottságot küldött Madridba, és gyorssegélyt ajánlott fel a román sebesülteknek és hozzátartozóiknak.

Ion Iliescu államelnök és Adrian Nastase kormányfô nyilatkozataikban felháborodásuknak és tiltakozásuknak fejezték ki a robbantásos terrorista merényletek miatt, ugyanakkor együttérzésükrôl biztosították a spanyol hatóságokat és az áldozatok hozzátartozóit.

Mint Adrian Nastase péntek reggeli rádiónyilatkozatában utalt rá - nincs kizárva, hogy a halottak között, akiknek a névsorát csak péntekre ígérték a spanyol hatóságok, esetleg román állampolgárok is vannak.

Vannak dolgok, amelyeket egy demokratikus rendszerben nem lehet elfogadni. Például azt, hogy az újságírókat fenyegessék, bántalmazzák. Mert lehet, hogy valakinek nem tetszik, mit írnak a lapok, de tiszteletben kell tartani a véleményszabadságot és a szólásszabadságot, az újságírók jogait, a közvéleménynek az információhoz való jogát, még akkor is, ha a politikusok, közéleti személyiségek a barikád másik oldalán állnak - jelentette ki a tegnapi videokonferencián Adrian Nastase miniszterelnök.

A politikusoknak üzente, hogy ha nem tetszik a róluk megjelenô újságcikk, az ô dolguk, de tartsák be a demokrácia játékszabályait, és viseljék el a kritikát is. Felháborodottan tiltakozott a rendôrség tehetetlensége ellen, azokra az esetekre utalva, amikor újságírókat bántalmaztak és a rendôrség máig sem akadt a tettesek nyomára.

Már leváltottunk egypár rendôrt - jelentette ki -, és ha két héten belül nem mutatnak fel eredményt, az újakat is leváltjuk, s tesszük mindaddig, amíg teljesen kicserélôdik a régi gárda. Mert nem fizethet egy egész ország a helyi cinkosságok, összefonódások, inkompetenciák miatt, tette hozzá. Lehet "kampánymeccseket" játszani, lehet vitatkozni, de van egy határ: az agresszió megengedhetetlen. Sokat beszélünk a korrupcióról, létezik is nálunk korrupció. De még nem jutottunk oda, hogy szervezett bûnözés is legyen, hogy maffiák bántalmazzanak újságírókat vagy politikusokat. Azonban, ha nem lépünk fel idejében az ilyen jelenségek ellen, oda juthatunk, mint a kábítószerekkel, amely már a politikát is korrumpálni kezdte - figyelmeztetett a kormányfô.

Ha ez a kérdés rendezôdik, a további problémák többsége is megoldódik - jelentette ki pénteken, sajtótájékoztatón Emma Nicholson, az Európai Parlament Romániával foglalkozó raportôre. A bárónô "hideg zuhanynak" nevezte az EP-ben elfogadott jelentést, amelynek célja a romániai demokratikus és politikai rendszer felébresztése. Arra az újságírói felvetésre, hogy a román kormány és a miniszterelnök pozitívumnak tartja a jelentés elfogadását, Emma Nicholson kifejtette, a dokumentum tükrözi a romániai valóságot, üzenete pedig változatlan: meg kell szüntetni a korrupciót, és hatékonnyá kell tenni az igazságszolgáltatási rendszert. Nicholson szerint a kormánynak "a nagy halakra, a cápákra" kell vadásznia, nem csupán a kis korrupciós ügyekre.

Március 15-e változatlan módon ma is ugyanazt jelenti minden magyarnak, mint 156 évvel ezelôtt. Jelent szabadságot, jelent egyenlôséget és összetartozást, és jelenti azt is, hogy a közös célért együtt, egyként kell munkálkodnunk.

Március 15-e olyan ünnep, amely nemhogy elválasztana egymástól, de ellenkezôleg: szelleme egységbe kovácsol.

Minden március 15-i ünnepség ennek a szellemiségnek az ápolása és annak bizonyítéka, hogy az egységes nemzetben gondolkodást a magyarság mint értéket továbbra is fenntartja.

Az elmúlt évek hagyományához híven nemzeti ünnepünkön az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetei idén is a Postaréten, a Székely vértanúk emlékmûvénél rendezik fôünnepségüket, amelyre ezennel nagy tisztelettel meghívnak minden érdeklôdôt.

Találkozzunk a jól ismert helyszínen március 15- én délután 4 órakor! Legyünk ott, részvételünkkel bizonyítsuk: mindennél fontosabb számunkra az egységben való gondolkodás!

Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ szervezet elnöke, Dávid Csaba, , a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnöke

Aktuális

Megint mélyebbre nyúlnak a zsebünkbe, hisz április elsejétôl újra nô a földgáz ára. Ezt a "csekélyke" kis öt százalékot csak a végére lopták be annak a hírnek, amely szerint 2005-tôl minden gázfogyasztó a fogyasztásával arányos havi bérleti díjat fizet majd. Ha jól értem (bár tévednék!), a felhasználó által választott bérlettípust, amit állítólag a gázfogyasztás függvényébben állapítanak meg, akkor is ki kell egyenlíteni, ha például nyáron meg sem engedjük a gázcsapokat. De addig is arányosan növekedik a földgáz ára, hisz a jelenlegi ezer köbméterenkénti 130 dollárról a jövô év végéig 140-143, 2007-ig pedig 190 dollárig kell emelkednie. Az ötszázalékos növelésrôl szóló hírt éppen akkor közlik velünk, amikor szinte mindenki megkapta a februári fogyasztást tükrözô számlákat. Amitôl nagyon melegünk lett, vagy nagyon kirázott a hideg. Hisz az idei február során nem kényeztetett el a tél, s ha történetesen a múlt havi "prezumciók" kisebbek voltak, a márciusi leolvasást követôen a díjszabás egy három- vagy négyszobás lakás esetében eléri a négy-öt millió lejt. Hogy mibôl lehet ezt kifizetni olyan családban, ahol csak az egyik családtagnak van jövedelme, ahol a két nyugdíj sem tesz ki ekkora összeget, illetve ahol egy személynek kell eltartani a népesebb közösséget? S ha csak a gázvállalat nyúlna be mind mélyebben a zsebünkbe! De érkeznek a többi számlák is, a megszokott fenyegetéssel. És ezenkívül étkezni, ruházkodni is kellene… Bár azt tartják, hogy a romániai fogyasztók találékonysága végtelen, a legbiztosabb recept, ha télire egymás hegyén-hátán egy helyiségbe húzódik a család, vagy ha a távfûtésrôl áttért fogyasztók a jéghideg lakásban "élvezik" a frissen beszerelt központi fûtés áldásait. A hideghez végül is hozzászokik az ember, s a jelek szerint a sötétség is mind nagyobb teret hódít, arról nem is beszélve, hogy helyenként napokig büdösödik a tele kád víz, ( amiben megfürdött az egész család), mert a vécé öblítésére is felhasználják. Ha többfelé jár az ember, elcsodálkozik, hogy kényszerûségbôl milyen mélyre süllyedünk, miközben "jólfésült" politikusok azt szajkózzák, hogy a korrupciót is megfékezve, töretlenül tartunk az Európai Unió felé. Csak bele ne pusztuljunk ebbe a XXI. századi (?) "erôltetett menetbe"!

Csütörtökön zárt ajtók mögött ülésezett az RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa. A tanácskozáson meghallgatták és elfogadták a megyei tanács elnökének, az alpolgármestereknek, illetve a városi meg a megyei tanács frakcióvezetôinek a beszámolóját. Ugyanakkor tárgyaltak a június 6-án sorra kerülô önkormányzati választások elôkészítésérôl. Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, a szövetség marosvásárhelyi polgármesterjelöltje tájékoztatott a részletekrôl.

Elmondta, hogy néhány fontos dolgot sikerült megbeszélni: beszámoltak a városi és megyei tanácsok frakciói négyéves munkájukról, ezenkívül a két alpolgármester is tájékoztatta a testületet saját tevékenységérôl. Az elnök szerint sok hozzászólás, néha egészen éles megfogalmazás, sok kiegészítés hangzott el, de végül is a TKT elfogadta a jelentéseket.

Kelemen Atilla szerint célként fogalmazódott meg az, hogy a helyhatósági választásokon a városi tanácsban többségben legyen az RMDSZ, és a megyei tanácsba is minél több tanácsost juttassanak, hiszen a megyei tanács fontos láncszeme annak a közképviseletnek, amelyet az önkormányzatok fognak biztosítani a romániai magyarságnak. Hiába lesznek polgármestereink, jelentette ki Kelemen Atilla, ha nem tudjuk a megyei tanáccsal megfelelôen alátámasztani. A TKT egyöntetûen elfogadta, most a legfontosabb, hogy egységes fellépéssel elérjük a 2000-es választások eredményeit, amikor 500 önkormányzati képviselôje volt a megyében az RMDSZ-nek. Az ülésen többször elhangzott, hogy a jelenlegi polgármester négy éven keresztül nagyon sok tanácsi határozatot nem hajtott végre.

Megbeszélték a választási szabályzatot, a tanács kisebb változtatásokkal el is fogadta. Az elnök kijelentette: a szabályzatot úgy dolgozták ki, hogy kifejezze azt a nyitást, amit az RMDSZ meghirdetett. Ez fontos eleme a választási kampánynak, így a városi körzetek és a társszervezetek 5-5 jelöltet jelölhetnek a választási listára. Egyéni jelölteknek 100 támogatói aláírást kell összegyûjteniük. A városi tanács esetében egy 100-120 tagú bôvített választmány fogja a végsô sorrendet megállapítani, a megyei tanács esetében pedig 200 elektor dönti el a listát.

A március 15-i ünnepségek elôkészítése során többen elmondták, hogy a 10-én tartott rendezvény megzavarta az embereket, mert sok RMDSZ-ellenes kijelentés elhangzott. - Nem tudjuk véletlennek tartani ezt a dolgot, nem beszélve arról, hogy elég sok megnyilvánulásában a magyarság megosztására törekedett. Ennek dacára hisszük azt, hogy Marosvásárhely lakossága méltósággal, egységben fogja megünnepelni március 15-ét. Több mint 60 rendezvényt szerveznek a megyében az RMDSZ-szervezetek, remélem, mindenhol sikerül majd méltósággal és békésen ünnepelni - nyilatkozta Kelemen Atilla, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje.

Veszélyeztetik az erdélyi Sapientia egyetem hosszú távú fejlesztését a magyarországi költségvetési megszorítások - vélték az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi csütörtökön Kolozsváron tartott ülésükön.

Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az MTI-t tájékoztatta arról, hogy Kolozsváron összeült az Erdélyi Történelmi Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete. A magyar állami pénzen mûködô Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE) ugyanis ezek az egyházak az alapítói. Az ülésen részt vett Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, aki beszámolt a HTMH által kezdeményezett, januárban és februárban végzett szakmai átvilágítás eredményeirôl. Az államtitkár az MTI-nek elmondta: az auditálásnak az volt célja, hogy a hivatal átláthassa a Sapientia Alapítvány és az EMTE mûködését, felmérve, hogyan áll az egyetemépítésnek a végleges akkreditáció érdekében zajló folyamata.

Komoly hiányosságok derültek ki például a szabályozás és a döntéshozatali mechanizmus terén - mondta Bálint-Pataki József, emlékeztetve arra is, hogy az egyetem négy évvel ezelôtti alapításakor alapvetôen olyan szakok beindítását tervezték, amelyek nincsenek a romániai állami felsôoktatásban.

A hivatalvezetô fontosnak tartotta, hogy készüljön egy rövid- és középtávú stratégiai és fejlesztési terv, amely figyelembe veszi a képzési igényeket és a majdani elhelyezkedési lehetôségeket. Szorgalmazta egy akkreditációs menetrend kidolgozását is.

Tôkés László tájékoztatása szerint az egyházi elöljárók az említett beszámoló tükrében határozatcsomagot fogadtak el. Ebben részben megszívlelik az általuk megalapozottnak tekintett bírálatokat, s a jövôben az eddiginél fokozottabb felelôsséget vállalnak az egyetem mûködéséért. Elôirányozták, hogy elkészítik az egyetemi hálózat közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiáját. Számba vették a rövid távú feladatokat, amelyek az említett hiányosságok kiküszöbölését szolgálják. Elôirányozták az egyetem belsô szabályozásának a kidolgozását.

Az egyházi vezetôk ugyanakkor hangot adtak aggodalmuknak a magyarországi költségvetési megszorítások miatt, amelyek a határon túli magyarságot is sújtják. Kérik, hogy 2004-ben az egyetemtôl megvonandó 360 milliós összeget pótolják más forrásokból, s hogy a 2005- ös költségvetésben pótolják a mostani elvonásokat. Az egyházfôk érthetetlennek tartják, hogy miközben új beruházást hajtanak végre az erdélyi magyar televízió létrehozásáért, más területektôl elveszik a pénzt.

Több átszállással lehet liften megtenni 101 emeletet a világ legmagasabb építményében, a Taipei 101 nevû toronyházban. A liftek gyorsabban emelkednek, mint az utasszállító repülôgépek, s ezért a kabinokban utazóknak egészségügyi kockázatokkal kell szembenézniük.

Régebben a városok fôleg széltükben terjeszkedtek, a XX. században azonban - a helyhiány, a növekvô telekárak és a költséges közmûvesítés miatt - már felfelé is. Így születtek a felhôkarcolók, amelyek legmagasabbika napjainkban a Tajvan fôvárosában, Tajpejben most átadott Taipei 101 elnevezésû, karcsú, kombinált hasznosítású toronyház. Mint neve is jelzi, 101 emeletes és 508 méter magas. Az ott lakók, dolgozók és a látogatók szállítását 67 lift végzi, amelyek közül az expresszek egy-egy 30 és egy 29 emeletes blokk kezdô és végpontja között siklanak le és fel, meg a 89. emelettôl fel a tetôig lassú, mindenütt megálló liftek járnak.

A 89. emeleti kilátószintig azonban megy egy közvetlen szuper-expresszlift is, amelynek a csúcssebessége 994 méter percenként. Ez 60 kilométer/órás sebesség, ami háromszor gyorsabb, mint ahogy az utasszállító gépek a start után emelkednek! Az aknában a légellenállás és a zaj mérséklése érdekében a szekrény és az ellensúlya tetejét és alját áramvonalasra képezték ki. Kisautó méretû permanens-mágneses szinkron elektromotorja bôségesen elég a szuperlift mozgatásához. A szekrény (ami itt egy nagy kabin) lefékezéséhez viszont már speciális kerámia fékpofákat kellett beépíteni.

A gond nem is a szerkezettel, hanem az utasokkal adódik. Mert vannak, akik nem viselik el a hirtelen gyorsítást- lassítást, ezért - rosszullétük esetére - a kabinokban van zacskó, még vészpelenka is. Az érzékeny fülûeket viszont fôleg a lefelé "zuhanás" közbeni hirtelen légnyomásváltozás miatt fenyegeti a fülfájás, dugulás, sôt dobhártya- szakadás is. (A chicagói Sears-toronyban egy utas ilyen sérülése nyomán mérsékelték a lift sebességét, pedig az jóval elmaradt a Taipei 101-es liftjeiétôl). Nem véletlenül hívják hát fel erre az utasok figyelmét, bár repülôorvosi alkalmassági engedélyt azért nem kérnek. Az induló és érkezô szinten viszont vérnyomást, valamint a halló- és légzôszerveket vizsgáló orvosi ügyelet mûködik.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közlekedésrendészeti osztályának illetékese szerint ezáltal a Radnai utcában szeretnék folyamatosabbá tenni a közlekedést, ugyanis megtörtént, hogy a Iuliu Maniu utca felôl a Dózsa György felé közlekedôknek a villanyrendôr miatt csúcsforgalomban olyan sort kellett kiállniuk, hogy annak a vége az egyébként elég forgalmas Liviu Rebreanu utcát is keresztezte. Az utca miatt az amúgy is elég veszélyes útkeresztezôdésnél sokszor alakult ki forgalmi dugó. Az átrendezés után a Dózsa György utca felôl nem szabad behajtani a Radnai utcába, ahol három sávot képeznek ki. Az egyikrôl balra a fôtér, a másikon középen a Kövesdomb, míg a harmadikon a kombinát felé lehet venni majd az irányt. Természetesen eszerint állítják majd át a villanyrendôr jelzôlámpáit is. Azok, akik a Hadsereg tér felé szeretnének közlekedni a kombinát felôl, a Laposnya utcán, majd a Rebreanun fordulhatnak be. Itt is egyirányúsítják a sávokat, az új rend szerint a Rebreanu felôl a Radnai utcával való keresztezôdésnél nem lehet a fôtér felé hajtani. Így a Cuza Voda utcából zavartalanul lehet majd az állomás felé bekanyarodni. A forgalomjelzô táblákat ma 9 órától helyezik ki.

A határozatot alapos elemzés után ezelôtt két héttel a marosvásárhelyi közlekedésrendészeti bizottság hozta meg, szombaton a táblák kihelyezése után lép érvénybe.

A veleszületett immunhiányos betegségek (primér immunhiányos deficiencia) a ritka betegségek közé tartoznak, amelyek gyakran szorulnak az orvosi ellátás perifériájára, és emiatt különleges odafigyelést, speciális ismereteket, speciális felkészülést, immunológiai alapismereteket igényelnek. Egy általános gyermekgyógyásznak azonban nincs meg ez a felkészültsége. Emiatt van szükség a továbbképzésre.

A fenti megállapítás azon a kerekasztal- megbeszélésen hangzott el, amelyet tegnap a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban 60 romániai szakember és külföldi meghívott részvételével tartottak az Európai Primér Immundeficiencia Társaság és a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem 1-es Számú Gyermekklinikájának szervezésében.

Az elôadások során kiderült, hogy országos viszonylatban még csak a kezdetén tartunk e súlyos, de jól kezelhetô betegségek felismerésében, diagnosztizálásában és a betegek nyilvántartásában. Magyarországon viszont minden fontos egyetemi központban erre szakosodott csoportok mûködnek, és a betegek, illetve azok szülei is érdekvédelmi szervezôdésekbe tömörülnek, a diagnosztika terén pedig összehasonlíthatatlanul elôbbre járnak.

Ez dr. Maródi László debreceni egyetemi tanár elôadásában hangzott el, aki egyben a kelet- európai országokat átfogó program vezetôje. A Népújság kérdésére Maródi professzor elmondta:

- Egy ilyen országban, mint Románia megítélésem szerint (a nyugati statisztikák alapján) körülbelül 4000 beteg van, s most itt arról hallottunk, hogy csak 173 esetet tartanak számon, és tízet kezelnek rendszeresen. Holott nem ismerni a beteget, megengedhetetlen egy olyan országban, amely az Európai Unió küszöbén áll. Az úgynevezett J- Projekttel ebben szeretnénk segítséget nyújtani nemcsak Romániának, hanem tíz további kelet-európai országnak, ahol közel 160 millióan élnek, és ahol a kezelt betegek száma hasonlóan alacsony. Ezért tûztük ki célul egy kelet-közép-európai továbbképzés beindítását a Debrecenben mûködô ECEIPCTR (Kelet-közép-európai Infektológiai és Gyermekimmunológiai Oktatási és Kutató Központ) szervezésében, amely az elmúlt évben elnyert egy európai uniós pályázatot. A továbbképzés során a primér immunhányos betegségekkel kapcsolatos információkat az orvosok, orvostanhallgatók, szülôk, betegek felé szeretnénk közvetíteni, hogy a tudás közös összeadásával, egymást ismerve és biztatva foglalkozzunk ezekkel a betegekkel - nyilatkozta Maródi professzor.

Marosvásárhely - a körzetek és a társult szervezetek 2004. április 7-ig kell megszervezzék a jelölôgyûléseket. Az egyéni jelöltek 100 támogató aláírást mellékelve, szintén 2004. április 7-ig nyújthatják be a jelentkezési dokumentációt a marosvásárhelyi szervezet vezetôségéhez a Dózsa György utca 9 szám alá.

Vidéki városok, illetve községek, falvak esetében a jelölési jelentkezés letételi határideje 2004. március 25., melyet az illetô szervezet vezetôségéhez nyújthatnak be.

A megyei tanácsba jelentkezôk március 29-ig kell letegyék jelentkezési adatlapjukat, valamint a dokumentációt az RMDSZ Maros megyei szevezetének ügyvezetô elnökségéhez, a Braila utca 9. szám alá.

Elfogadta a Maros megyei
Területi Képviselôk Tanácsa

2004. március 11-i ülésén

A Studium Alapítvány pályázatot hirdet a marosvásárhelyi állami magyar egyetemeken oktató gyakornokok és tanársegédek részére, lakásköltségeikhez való hozzájárulás érdekében. A pályázatok benyújtási határideje: 2004. április 2., 12 óra. A pályázati felhívás és az ûrlap letölthetô az alapítvány honlapjáról: www.studium.ro. Bôvebb felvilágosítást ugyanitt, ill. a 250-773 telefonszámon nyújtunk.

Az Országos Sportügynökség elnökének rendelete alapján a Megyei Sportigazgatóság pályázatot hirdet a magán sportstruktúrák támogatására. A finanszírozás kritérium- és feltételrendszerét a sporttörvény tartalmazza, ezek az igazgatóság Cuza Voda utca 22. szám (Szakszervezetek Háza, 45-ös szoba) székhelyén tanulmányozhatók. A pályázatokat zárt és lepecsételt borítékban lehet benyújtani legkésôbb 2004. március 16-án, kedden 12 óráig.

Jegyzet

Körülbelül egy hete Kolozsvárra kellett mennem. Sajnos, ezúttal a Házsongárdba, elhunyt református rokonunk, egykori érdemes atlétikaedzô temetésére. Rengeteg barát, rokon, sporttárs, tanítvány, tisztelô, magyarok, románok vegyesen, mindenki csendben és türelmesen állta végig a mínusz fokos végtisztességet. Lassan kígyózott a tömeg a szûk ösvényen felfelé, majd sír melletti beszéd, énekszó, részvétnyilvánítások, ahogy azt illik és kell. A befedett sírra kerültek a virágok, a koszorúk, és már épp menni készültünk, amikor megtörtént az, amirôl, ha a kegyelet nem szólítana fel az ellenkezôjére, végtelenül gunyorosan írnék. De ezúttal beszéljenek a puszta tények.

Szóval, a vigasztaló szavak után indulni készülünk, amikor megjelenik a sír mellett néhány csendôrféle, amolyan biztonsági ember. Ez megszokott, a Házsongárd temetôôrségének szerepét látják el, sírgyalázások, viráglopások stb. Furcsa, fekete öntözôkannát hoznak. Megállnak a sír mellett, egyikük nagy szakértelemmel elkezdi leszedegetni a néhány másodperce felhelyezett koszorúkat, virágcsokrokat. Az utolsó rétegnél megáll, az öntözôkannás pedig sûrû, fekete masszát önt a virágokkal díszített utolsó üdvözletre. Visszakerül a második koszorú, arra is rákerül a lötty. A harmadik is, és így tovább, az utolsóig, szépen, rétegesen. Munkájuk befejeztekor, amikor már az egész úgy néz ki, mint valami kávéöntettel díszített, morbid marcipántorta, békésen továbbállnak. Senki sem lepôdik meg, Kolozsváron, úgy látszik, megszokott ez a gyakorlat. Megdöbbenésünkre ottani ismerôseink közlik, a fáradt olajos pakolásra (az volt a kannában) azért van szükség, mert így teljesen biztos, hogy a koszorúkat nem lopják el tíz perccel a temetés után... Elméletileg van ebben ráció, a módszer is könnyen elsajátítható, kivitelezhetô. Hogy hogyan néz ki? Nem számít, a lényeg, hogy nem tûnik el hamar. Az ember pedig áll, és elkezd gondolkodni: hát így is lehet?

A Maros Megyei Tanács, Gyôr-Moson-Sopron megye közremûködésével március 15- én 9 órakor, a marosvásárhelyi Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány székhelyén (Horea u. 6. sz.) ünnepélyes keretek között megnyitja a Páneurópai Piknik - 1989. szeptember 11. címû poszterkiállítást.

A kiállított anyagok hitelesen tükrözik az akkor megtörténteket, eseményeket, amelyek a kommunizmus bukását és a vasfüggöny lehullását jelentették Európában.

Megnyitóbeszédet mond Virág György megyei tanácselnök és Ivanics Ferenc, a Gyôr-Moson-Sopron megyei önkormányzat alelnöke.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

További információk a 0744-509-168-as telefonszámon.

Kocsis Róbert szóvivô

Természetgyógyászat orvosi szemmel

A gennyes (bakteriális) sinusitis gyógyszeres kezelésének alapját a megfelelô antibiotikum- terápia képezi. Számos alternatív módszer ismeretes azonban, amelyeket mint kiegészítô, adjuváns kezelést érdemes alkalmazni.

A betegség kialakulásának kezdetén jó eredményeket lehet elérni a különbözô gyógynövények forrázatából készült teák fogyasztásával. Legjobb erre a borsmenta (Mentha piperita), mivel különösen ez a növény segíti elô a légutak kellô megtisztulását. Amennyiben a tüneteket a fejfájás uralja, emellett adhatjuk az orvosi zsálya (Salvia officinalis) és rozmaring (Rosmarinus officinalis) forrázatait. A rozmaring sokszor olyan hatásosan enyhíti a fejfájást, hogy a szintetikus fájdalomcsillapító gyógyszer alkalmazása már nem szükséges. A zsálya ugyanakkor jó toroköblögetô szer is (sinusitisben az orr- és szájhigiénia elengedhetetlen).

Láz esetében a hársfa (Tilia cordata) virágzatának, valamint a bodza (Sambucus nigra) szárított virágainak forrázata vált be. Még jobb, ha ezeket a fent említett borsmenta, valamint a kamilla (Matricaria chamo-milla) virágaival társítjuk. Készíthetünk teát bazsalikomból (Ocimum basilicum) is úgy, hogy kevés feketebors (Piper nigrum) ôrleményt is teszünk bele (fekélybetegeknél ellenjavallt). Lázcsillapító és tehermentesíti a légutakat.

Érdekes recept a fokhagymatea: egy csésze felfôzött, majd 60-70 C fokosra lehûtött vízben mixeljünk szét 2-3 közepes nagyságú fokhagymagerezdet. Egy héten keresztül napi 2-3-szor fogyasztható, fôleg megelôzésre alkalmas. A fokhagyma olyan felhasználási módjait, amely szerint egész nap a felsô ajak és fogsor közé helyezve tartsuk 7-10 napon keresztül, naponta kétszer cserélve a gerezdeket, személy szerint nem tartom kivitelezhetônek. Ugyancsak fontos tudni, hogy a ginszenget (Panax ginseng) sosem használják olyankor, mikor a szervezetben gyulladás vagy magas láz zajlik. ( Fôleg önkezelésekben gyakori tévedés. A ginszeng ugyan jó test- és immunerôsítô szer, de a keleti gyógyítás szerint aktív gyulladásban ellenjavallt.)

Aromaterápiaként a következô aromás olajok használhatók: eukaliptusz, levendula, borsmenta, niaouli, rozmaring, babér, levendula, fenyô. Az alkalmazás módja: inhalálás, amely egyszerûen megoldható, a kereskedelemben kapható párologtatók segítségével.

Nálunk régi hagyománya van a kamillás (vagy sós kamillás) gôzölésnek. 1-2 liter forró kamillateával teli edény fölé hajolunk, fejünket pokróccal letakarjuk, 3-5 percen keresztül belélegezzük a gôzt. Jól tisztítja a légutakat és elôsegíti a kóros orrmelléküreg- váladékok távozását. Alkalmas a gennyretenció megelôzésére és leküzdésére. Gyerekek esetében csak felnôtt felügyelete mellett alkalmazható. Magas vérnyomás esetében a módszer elôvigyázatosságot igényel!

Az arc- és homloküreg-gyulladás esetében a gyógyulás fontos feltétele a helyileg felhalmozódott kóros váladék kiürülése (helyi öntisztító mechanizmus). Ezt elôsegíthetjük mi is . Az üregek melegítése helyileg kívülrôl két módon is lehetséges: 10-20 percig üljünk infravörös lámpa vagy egy egyszerû 40-60 W-os égô elôtt, amelyet olyan távolságra helyezünk el az arcüreg elôtt, hogy az kellemes melegérzetet keltsen bennünk. Amennyiben 3-szor használjuk naponta e módszert, a fájdalomcsillapítás mellett a fokozódó váladékürülés bizonyítja a kezelés eredményességét. Arcüreggyulladás esetében a másik lehetôség a helyi borogatás. Kellôen felmelegített vízbe mártsunk vattát, és öt percre tegyük arra a helyre, ahol a fájdalom jelentkezik, azután 30 másodpercre tegyünk rá jeges borogatást. Ezt az eljárást is naponta 3-szor lehet alkalmazni.

Általános szempontból, a betegség kezdetén jó hatású a rövid koplalókúra, amikor nyers gyümölcs- és zöldséglevek, valamint teák fogyasztásával segíthetjük a toxikus anyagok és baktériumok eltávolítását (az egész szervezetet érintô öngyógyító folyamatok). Ugyancsak ezt segíti elô az aktivált faszén adagolása, mivel megköti a mérgezô anyagokat, és segít a fertôzés legyôzésében.

A közelgô utazáskiállítás elôtt megszaporodó katalógusbemutatókból kiderül, hogy fôleg a tengerparti, nívós, izgalmas programot, aktív pihenést nyújtó üdülések a kelendôek, amelyek nagy részét már elôszezonban lefoglalják az élelmes utasok. Kozmetikai tanfolyamok, szusi- készítô kurzusok, cirkuszi produkciók, vitorlás és aerobik-bajnokokkal eltöltött kellemes tanórák, táncparkett-túrák, szamba, csa-csa- csa tanfolyamok, sárkányeregetések és strand- röplabdaórák - mindez beletartozik ma már egy nívósabb tengerparti üdülés egy vagy két hetébe.

Egyre népszerûbbek az "all inclusive", tehát az árban mindent magukban foglaló üdülési formák. Ma már ezek között is nagyok a különbségek árban és tartalomban egyaránt - derült ki az egyik legrangosabb német utazási iroda hazai katalógus-bemutatójának tájékoztatóján.

A nívós all inclusive programok újabban a sportolási lehetôségek széles skáláját nyújtják és a szórakoztatásban sem elégednek meg a folklórestekkel, hanem híres énekeseket, zenészeket vagy artistákat kérnek fellépésre, hogy a turista egy percig se unatkozzon.

A Magic Life márkajelû utak forgalma például egy év alatt 20 százalékkal nôtt, amely azt mutatja, hogy a minôségi szolgáltatások árát szinte nem nézi az a réteg, amelyik rendszeres utazó és évente akár többször útra kel.

Ugyanakkor itt is azok a legkelendôbb programok, amelyeknél több kedvezménnyel és akcióval csábítják el a magyar vendéget - derült ki a TUI bemutatóján.

Ez az üdülési forma kifejezetten kényezteti a turistákat, és nem elégszik meg a svédasztalos büfévacsorákkal és ebédekkel. Különbözô nemzeti konyhák közül választhat az utas, és olyan sztárokat hallgathat esténként, mint a modern színházi cirkusz mûfaját kiválóan mûvelô Ocelot együttes. Görögország, Spanyolország, Tunézia és Törökország után újabban Bulgáriába is utaztatnak, amely a jövôben felzárkózhat - egyedüliként a volt szocialista országok közül - a tengerparti paradicsomok közé.

Kétszáz éve, 1804. március 14-én született Bécsben idôsebb Johann Baptist Strauss, a bécsi keringô elsô igazi mestere.

Nagyapja, Johann Michel Strauss még budai zsidó volt, de Bécsbe költözött: itt kárpitossegédként dolgozott, s keresztény hitre tért át, de a vonatkozó anyakönyvi papírokat a náci idôkben hamisított másolattal pótolták. A késôbbi zeneszerzô apja kocsmáros volt. Johann könyvkötô inas lett, majd 15 éves korától a könnyed tánczenét játszó Michael Palmer zenekarában brácsázott, késôbb Josef Lanner kvartettjében játszott, majd annak zenekarát vezényelte segédkarnagyként a Dommayer kaszinóban. Bár folytatott zeneelméleti tanulmányokat is, lényegében autodidakta volt.

1825-ban megalakította saját zenekarát, amely a következô évben elôadta a Täuberwalzert, ez a helyszínrôl, a Zwei Tauben fogadóról kapta a nevét. 1826-ban kezdett keringôket, majd galoppokat írni, melyekkel nagy hírnévre tett szert. A bécsi keringô az alpesi vidék, különösen Felsô-Ausztria néptáncából, a ländlerbôl alakult ki a XVIII-XIX. század fordulóján. E táncot akkoriban sokan erkölcstelennek tartották, mivel ez volt az elsô, melynél a párok egymás derekát fogták. A keringô "valóságos forradalom a báltermekben, a külvárosi szórakozóhelyek lázadása, a hamarosan bekövetkezô forradalom elôszele háromnegyedes ütemben" - írja róla Molnár Gál Péter kritikus.

Strauss 1830-ban a leopoldstadti Sperl táncteremben vezényelt, ekkor már az osztrák zene Napóleonjaként emlegették. 1834-ban az I. Bécsi Milíciaregiment zenekarának vezetôje, egy év múlva a császári bálok zeneigazgatója lett. A katonazene révén ismerte meg a fôváros a Monarchia valamennyi népének zenéjét. Európai koncertkörútjai 1833-ban kezdôdtek, amikor az 1830-as francia forradalom után feloldották az utazási tilalmat. Ezután turnéi egymást követték, Londonban 1837- ben, Viktória királynô koronázási ünnepségén lépett fel. Elsôként állított össze koncertet kizárólag tánczenébôl. Leghíresebb keringôi: Egy tánc az élet, Haza-dallamok, Cecília-valcer, Loreley-Rajna- dallamok, Szívhangok, Fecskék, Gondûzô.

Népszerû indulókat is szerzett, összesen tizennyolcat, a leghíresebb a Radetzky-mars. Ez a bécsi forradalom hanyatlása idején, 1848 nyarán keletkezett, amikor a polgárság lelkesedése már alábbhagyott, s a hazafias, nacionalista hangok kerekedtek felül. S bár Radetzkyt ma sem szeretjük, a nevét viselô induló mozgósító ereje nem vitatható. Strauss más tánczenéi közül a leghíresebbek a Katinka- és a Friderika-polka, s a Kínai galopp.

Romló egészsége miatt 1838-tól már csak Bécsben lépett fel.

1849. szeptember 25-én Bécsben halt meg. Összegyûjtött mûveit - galoppjait, polkáit, francia négyeseit és egyéb táncait fia, ifjabb Johann Strauss adta ki 1889-ben. Darabjait kiváló ritmikai lendület és elegáns dallamvilág jellemzi - a bécsi tánczene legjobbjai közé tartoznak. Több mint 250 darabot írt, ezek közül 150 keringô.

Strauss és Lanner hozták létre a bécsi valcer új formáját, hegedûre épülô hangszerelésük utódaik mintaképe lett.

Elôször ôt nevezték keringôkirálynak, e cím késôbb fiára, ifjabb Johannra szállt, akivel a család dicsôsége a legmagasabbra emelkedett, s keringôi és polkái mellett operettjei is állandó sikerdarabok. Másik két fia, Josef és Eduard is karmester lett, Josef keringôket is komponált.

Egy fiatal menedzser hölgy nagyon is intim hangú elektronikus levele egy téves gombnyomás következtében beszédtéma lett Angliában.

A hölgy barátjának szánt üzenet tévedésbôl bejárta a világot, és szerdán élvezettel olvashatták az emberek a Daily Mail és a Daily Mirror címû bulvárlapokban.

A 25 éves londoni nô ausztráliai üzleti útjáról küldött e-mailt a barátjának, és abban azt tudakolta, hogy vajon a címzett is úgy élvezte-e a közös telefonszexet, mint ô.

Sorait azzal a megjegyzéssel zárta, hogy még "csöpögô köszönô maileket" kell írnia egész sor ügyfélnek. Ezután tévedésbôl a "reply all" - azaz a "válasz mindenkinek" - gombot nyomta meg.

Mivel pedig a barátjától legutóbb olyan elektronikus postát kapott, amelyet az illetô rajta kívül még harminc ismerôsének is elküldött, az ô gépeikre is megérkezett az intimnek szánt levél.

A címzettek közül sokan annyira mulatságosnak találták, hogy nyomban tovább küldték.

Idôközben a fiatal nô sok lelkes hangú levelet kapott, viszont elveszítheti az állását. "Az obszcén e-mailek küldözgetése ellenkezik szabályainkkal" - közölte a munkáltató szakmai tanácsadó cég. Barátja "kínosnak" nevezte a történteket.

A krónikus közlekedési zaj növeli az infarktus kockázatát: a zajos helyen lakó férfiak körében harminc százalékkal nagyobb a szívinfarktus veszélye - állapította meg a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal egyik tanulmánya.

Az infarktus kockázatának növekedése a felmérés szerint akkor következhet be, ha a külsô zajszint napközben meghaladja a 65 decibelt.

A hivatal szerint 32 berlini klinika összesen 4115 páciensén elvégzett vizsgálat megerôsítette korábbi kutatások megállapításait a közlekedési zaj egészségre gyakorolt hatásáról. A nagy forgalmú fôutcákon lakó páciensek körében az infarktus kockázatának némi növekedését állapították meg a csendesebb városrészben lakókhoz képest.

Egyértelmûen megállapítható volt a közlekedési zaj szintje és az infarktus kockázata közötti összefüggés azoknál a férfiaknál, akik már hosszú ideje ugyanazon a helyen laktak. Arra viszont nem találtak magyarázatot a szakértôk, hogy nôknél vajon miért nem tapasztalható ez az összefüggés. A hivatal lehetségesnek tartja, hogy hormonális hatás vagy valamilyen tevékenység játszhat ebben szerepet.

Nôknél viszont a repülôgépek éjszakai zaja fokozza az infarktus veszélyét.

A férfiak esetében a munkahelyi lárma növekedése is a szívinfarktus kockázatának növekedésével járt a vizsgálat szerint: itt döntônek tûnik annak a zajnak a szintje, amelyet az illetôk nem maguk okoztak, így például a kollégák telefonbeszélgetései, vagy irodagépek okozta zaj.

Könyvjelzô

(Utazás Kós Károly földjén)

"Benned, ha szólalsz, Erdély lelke szólal -/ Lelke a voltnak, az idôtelennek - / Hangodat hallva: kürtöt hallok olykor, / Mely nekem is még életrôl izenget." (Tompa László: Ôszi üdvözlet. Kós Károlynak, Erdélyi Helikon, 1933. 10. sz.)

"Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára.

Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.

De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi ellenségünk: a mi árulónk." (Kiáltó szó, 1921)

- E kötet Kós Károly születésének 120. évfordulójára készült. A szokással ellentétben nem a kortársak emlékezéseibôl vagy kritikusok értékeléseibôl, irodalomtudósok tanulmányaiból állítottuk össze és nem az író munkáinak válogatását tartalmazza - tájékoztat a kiadó. - A könyv összeállítója nem építész és nem irodalmár, hanem publicista és sajtóbibliográfus. Kós Károly életének, munkásságának azokat a mozzanatait emeli ki, amelyek a mai olvasó számára is érdekesek vagy sokatmondóak lehetnek. Úgy véljük, Kós Károly életmûve további, feltáratlan titkokat sejtet, erdélyisége, politikai magatartása pedig még sok nemzedék számára lesz követendô példa.

A rendhagyó emlékkönyvet két, Kós Károlynak ajánlott vers fogja lírai keretbe, az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom két kiemelkedô alkotójának kristálytiszta vallomása - Áprily Lajos: Tetôn és Tompa László: Ôszi üdvözlet címû költeményei. Áprily verse így végzôdik: "Te-kintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot // s tetôit, többet száznál és ezernél - / s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély..."

Áprily Lajos versének utolsó szava egyúttal a Kós-életmû egyik kulcsszava is - írja az Elôszó Titokzatos szavak címû részében a könyv megalkotója, Kuszálik Péter. Nyugodtan rábízhatjuk magunkat, kitûnô kalauz és megbízható útitárs. Gazdagon árnyalt portré rajzolódik ki gondos és körültekintô munkája nyomán Kós Károlyról - vallomásai és a kortársak, munkatársak, az életmûvet elemzô szakemberek, monográfusok méltatásainak tükrében. A transzszilvanizmus, az erdélyiség fogalmát járja körül az elsô rész. Kuszálik, anélkül, hogy tudálékoskodásnak tûnne, minden fontos fogalmat megmagyaráz, illetve
"megmagyaráztat", pontos és odavágó idézetekkel tisztáz, és ez azért is jó, mert reményeink szerint fôleg fiatalok kezébe kerül emlékkönyve, és akkor bizony helye van annak, hogy "a transzszilvanizmus a romániai magyarság jellegzetes ideológiája volt a húszas és harmincas években. Az is tanulságos, mert kevéssé ismert, hogy honnan ered Kós Károly kézmûves-céhes indíttatása, ezt Kós: Guild of Handicraft (Kézmûves céh) címmel a Vasárnapi Újság 1923. július 1-jei számában megjelent kis tanulmányának újraközlésével és okos igazításával éri el Kuszálik Péter.

- Kós még így fohászkodik - fûzi hozzá Kuszálik -: "egy Ruskinra, Morrisra és Ashbee-re van szükségünk...; de mi, boldog utódai azt mondhatjuk: nekünk szerencsére van (mert mûveiben ma is él!) egy Kós Károlyunk. Aki építész volt és nyomdász, grafikus és drámaíró. Meg iparmûvész, aki nemcsak az épületeket tervezte meg, hanem azok berendezését is: a bútort, lámpákat, az üvegberakásos ablakot, de még a kapu sarokvasait és kilincsét is.

A Kós-életmû kritikai feldolgozása még várat magára, szellemi hagyatékának leltározása, áttekintô értelmezése azonban csapatmunkát kíván, amelyben építésztôl mûvészettörténészig és kritikustól bibliográfusig öt-hat szakembernek is helye volna - mereng Kuszálik. - Munka volna, de kevés a napszámos.

A tulajdonképpeni "könyv" elsô része aztán a grafikus és könyvmûvész Kós Károlyt, a második rész pedig a politikus Kós Károlyt mutatja meg utókorának. Utóbbiról idézi Kádár Imre 1933-as írását az Erdélyi Helikonból: "Természetesen naiv politikus volt, a hivatásos augurok játszva bántak el vele. Szállóigévé lett egyik barátjának mondása: Isten ôrizze Károlyt, hogy hét embernél több belépjen a pártjába, mert akkor nyomban ô maga lépne ki belôle.

Kádár Imre még azt is mondja Kós Ká- rolyról, hogy "immunis a hatalmi gondolat pogány kórokozójával szemben, feloldotta magában, átszellemítette s ezáltal még erôsebbé vált benne a humánum tiszta háttere, melybôl minden maradandó alkotás fakad. Már nem harcol politikusok ellen, személyek ellen, hanem a politika fölött, a kulturális vezetés öntudatos ormain végzi pótolhatatlan, örökértelmû feladatát."

Kitûnô kalauz, tüzetes és megrögzött "utánajáró", a pontosság és a tényszerûség megszállottja Kuszálik Péter. Ebben a könyvben olvashatjuk az 1921 januárjában közreadott Kiáltó Szó megírásának kiváltó okait, történetét és a teljes szövegét. De persze nincs tér egy ilyen kis jelzésben kitérni, mi mindent tudhatunk meg a 255 oldalnyi gyûjteménybôl. Amely idézetgyûjteménynek sem utolsó.

"Arra törekedtünk, hogy könyvünk olvasmányos legyen, de egyúttal újat is mondjon, árnyalja az eddigi Kós-portrékat. Az illusztrációs anyag összeállításakor a többször 'idézett' munkák helyett inkább néhány ritkán látott tollrajzot és metszetet (címlapot, iniciálét, borítótervet) választottunk, szem elôtt tartva a nyomda lehetôségeit is. Kötetünk végén egy szûkebb, jegyzetekkel ellátott könyvészet sorolja föl Kós mûveit, ugyanott életének fontosabb - idôrendi lajstromba szedett - eseményeit is megtalálják". "Kuszálik tanár úr" mindvégig tárgyilagos, kínosan pontos, egyszer-kétszer azonban nem állhatja meg, hogy Kós Károly feltétlen híveként a szívünket is pönögtesse; ám ezt is is valamelyik nagy kortárs árnyékába húzódva teszi. - Kötetünk végén - mondja a 227. oldal alján - a Mester sírjára helyezendô fehér krizantém mellé Kemény János baráti sorait idézzük, amellyel az ötvenéves Kós Károlyt köszöntötte. Címe: Áldozatos élet. A neves író és mecénás hetven évvel ezelôtt papírra vetett gondolatai méltóképpen emlékeznek meg Kós Károly példamutató, szép életérôl.

Zárjuk mi is álrecenziónkat Kemény János szavaival: "Azok közé az emberek közé tartozik ô, akik, ha önmagukért élnének csupán, elérhetnének a földi élet kényelmes csúcsaira, de mivel szívüket, tehetségüket, egész életüket odaajándékozták a mi népünknek s a vele való sorsközösséget önként vállalták, az önkéntes áldozatban önmaguk életét elégetik, hogy mindaz a belsô gazdagság, ami bennük felhalmozódott, felszabadulva rászállhasson azokra, akikért lemondtak arról az emberi jogról, hogy önmagukért éljenek. Túl a kortárs szemével alig megmérhetô mûvészi kvalitásain, ezért az áldozatos életéért szeretem Kós Károlyt. És hálával telek el, amikor arra gondolok, hogy engem, s mindnyájunkat, akik hódolattal állunk meg az erdélyi szellem alkotásai elôtt, ezen az érzésen felül megajándékozott néhány csodálatos szépségû könyvvel, rajzokkal, metszetekkel, épülettervekkel, melyek, mint templomai és iskolái az ô szerelmét dokumentálják az iránt a föld iránt, melyhez ugyanakkor, amikor mások elhagyták, ô áldozatos lélekkel visszatért."

(Kós Károly emlékkönyv. Összeállította Kuszálik Péter. A borítót - Kós Károly önarcképének felhasználásával - K. Molnár Tamás tervezte. Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2003)

B.D.

Elmondta hát mindenkinek. Az ember önkéntelenül is Karinthyt parafrazálja, miközben a marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt emlékkiállításon Vass Tamás képeibe mélyedve, a tizenhat esztendeje elhunyt grafikussal kezd társalgásba, és olyan titkokat, legbelülrôl fakadó vallomásokat tud meg tôle, amelyeket az alkotó aligha mondhatott el másnak, csakis az egész világnak. Nem csak azoknak az embertársainak, akik a sanyarú, diktatórikus években, amikor a mûvész míves grafikáit készítette, ugyanazokat az érzéseket, sorshelyzeteket élhették át, mint ô, hanem a maiaknak is. Ôk is megértik, átérzik mindazt, amit Vass Tamás közvetíteni akart. Mert sajnos a legtöbb érzés és gondolat, ami zaklatott élete és kora folytán fojtogatón örvénylett benne, most is sokaké, az alkotót nyomasztó társadalmi jelenségek és emberi negatívumok többsége napjainkban is lépten-nyomon bénítóan telepedik a bennünk, körülöttünk kavargó világra. Ezekrôl most már büntetlenül lehet beszélni, a hatvankét éve született Vass Tamás olyan képeit azonban, amelyeket a hatalmat kiszolgáló cenzúra akkoriban problematikusnak tekintett, kitiltották a kiállításokról, a mûvész életét pedig igyekeztek megkeseríteni, ôt magát ellehetetleníteni. Szerencsére az elhivatottak megszállottságával kitartott, és amikor csak tehette, dolgozott. Rajzolt, rézkarcokat, linómetszeteket készített, két évtized alatt értékes, gazdag, a legkényesebb igényeket is kielégítô életmûvet hagyott az utókorra.

Az évszámok felsorolásából kiderül, nem kerek évforduló kapcsán jött létre a tárlat. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület kezdeményezte és szervezte meg, gyûjtötte egybe az anyagot. A mûvész barátai, ismerôsei, tisztelôi, lelkes magángyûjtôk segítettek. Több fontos kompozíció, például a Székek, a Dobozaink így is kimaradt a válogatásból, pedig itthon és külföldön több lenyomat is lehet belôlük családi otthonokban, de Vass Tamás munkáinak alapos ismerôi se panaszkodhatnak hiányérzetre: a kiállítás valós képet mutat a mûvészrôl, teljes fegyverzetû, totális grafikusként jelentkezik, aki nemcsak tehetség, de tudás tekintetében is fölényesen mozgott a grafika minden ágazatában. Vass Tamás minden alkotói periódusából láthatunk reprezentatív lapokat. Felvillannak magányt sugalló városképei, melyeken nyoma sincs embernek, csak a kopár épületek magasodnak élettelenül a nézôk, illetve a rajzok készítôje elôtt. Elénk tárulnak kettôs vagy többes portréi, a lélek és test örömeit tetten érô, finom rajzú jelenetek. És nem hiányoznak a szuggesztív irodalmi illusztrációk sem. De mindenekelôtt ott vannak a sokalakos, látomásos nagy kompozíciók, melyek valóban lenyûgözôen vonzzák magukra a szemlélôk figyelmét. Álomszerûség van bennük, noha kivitelezé-sük gyakran hiperrealista részletességû. Idôt, síkokat bont, társít ví-zióként a grafikus. Hol színpadszerûen, hol piramisként építkezik. Montázstechnikája is megkapó, a nézôre azonban leginkább alakjainak számszerû tömege van a legnagyobb hatással. A fal címû kompozíció legalább kétszáz alakkal kelt döbbenetet, A gyôztesen se vonultatott fel sokkal kevesebbet. Vass Tamás pokoljárásairól se hallgatott, a pszichiátriai kezelôhelyek ápoltjait, ápolóit is nagy megjelenítô erôvel ábrázolja, a mélypontok, alámerülések rajzos megörökítésétôl, a jelképes látványteremtéstôl lelki megtisztulást, katarzist is remélt. Nem volt elnézô önmagával szemben sem, errôl gyakori önarcképei és számos olyan kompozíciója tanúskodik, melynek fôszereplôjévé ô maga lépett elô. Egyik legmegrendítôbb képe az, amelyen egykori kedves mesterének, a tragikusan elhunyt Nagy Pálnak állít emléket. Vass Tamás is fiatalon távozott, mûvészete élô, lázadozón fiatalos maradt. Remélhetôleg akad majd szakember, aki hagyatékát illô hozzáértéssel és alapossággal feltárja, mérlegre helyezze.

N.M.K.

Ismerôs kérdezett az egyik bemutató után, mi van Gyôrffy Andrással, miért láthatjuk olyan ritkán a marosvásárhelyi színpadon mostanában. Kéznél volt a válasz, a szilveszteri kabaré után a Tompa Miklós Társulat egyik legnépszerûbb színészével hosszasabban is beszélgettünk, a kérdés azonban arra figyelmeztetett, aránylag kevesen tudhatják róla, hogy egy ideje Budapesten is rendszeresen fellép, a pár hónapja városunkban is nagy sikerrel vendégszerepelt József Attila Színház kérte fel együttmûködésre. Ezért is gondoltam, hogy idôszerû lenne ezzel kapcsolatosan összehozni vele egy sajtóbeszélgetést.

- Egy újabb hétnyi budapesti tartózkodás után máris a színmûvészeti egyetemen találkozunk, a III. évesekkel van órád, a Tompa Miklós Társulat havi mûsorrendjébôl pedig azt is tudom, hogy a napokban, hetekben itthon is elôadásaid lesznek. Fárasztó lehet ez a jövés-menés. Jó-e, kell-e ez a színházi kétlakiság?

- Fárasztónak fárasztó, de jó. Ottani fellépéseim révén úgy érzem, hogy máshol, másoknak is szükségük van rám. Nagyjából négy éve tart ez az állapot. Azelôtt inkább a kisvárdai nyári játékokon szerepeltem, aztán 2000-tôl a Regionális Színháznál vállaltam feladatot. Tavalytól kerültem a budapesti színházi élet örvényébe azáltal, hogy a József Attila Színház felkért Mikszáth Különös házasságának Dôry báró szerepére.

- Köztudott, hogy a hûségesek közé tartozol. Kevesen mondhatják el magukról, hogy közel három évtizede ugyanannál a társulatnál dolgoznak. Amint elvégezted a színi akadémiát, ide kerültél Marosvásárhelyre, s tudtommal nem is akarod elhagyni a színházadat, városodat.

- Nem akarom, de amennyiben az itthoni munkám összeegyeztethetô az ottanival, kár lenne egy ilyen kérést visszautasítani. Az utóbbi idôben Magyarországon évente eljátszhattam egy-két szerepet, tévéfilmben, filmben is megmutathattam képességeimet, de hogy felrúgjam az itteni harminc évemet, és végleg átszerzôdjem egy ottani színházhoz, ilyesmire nem gondoltam. Igaz, hogy mostanában valamivel kevesebbet játszottam itthon, de nem ez a jellemzô az életem egészére. Nagyon remélem különben, hogy hamarosan egy különleges Szép Ernô-darabbal fogunk elôrukkolni, és akkor talán némiképp kárpótolni tudom a helybeli közönséget az elmulasztottakért.

- Úgy érzed, hogy kellôképpen számítanak, számíthatnak rád a vásárhelyi társulat mûsorának elôkészítésekor, megtervezésekor?

- Nagyon remélem, és úgy is hiszem, hogy számítanak rám. Azt viszont egy kicsit keserû szájízzel mondom, hogy a mi színházunknál csak nagyon ritkán volt szokás, hogy bizonyos színészekért vegyenek elô darabokat. Pedig mindig voltak olyan jelentôs egyéniségek, akikre egész mûsorpolitikát lehetett volna építeni. A vásárhelyi társulat megengedett például olyan luxust magának, hogy huszonöt éven keresztül egy olyan színészt, mint Hunyadi László, ne foglalkoztasson eléggé. A Svejket példának okáért itt, Vásárhelyen Hunyadi Lacinak mindenképpen el kellett volna játszania. De többen is elmondhatnák magukról, Kárp György is, talán magam is, hogy lett volna olyan dráma vagy szerep, ami a mi alkatunkhoz, karakterünkhöz nagyon illett volna. A darabválasztásnál itt többnyire nem volt szempont, hogy egy fontos, közönségcsalogató fôszerepre megvan a lehetséges legmegfelelôbb ember. Tarr Lacinak is rég meg kellett volna kapnia a címszerepet Az ügynök halálából, és sorolhatnám tovább a neveket.

- Sokfelé másutt tényleg erre is figyelnek a mûsorpolitika alakítói. De menjünk tovább, és mondd el, jártadban- keltedben tapasztaltál-e lényeges különbségeket a színházi élet, a színházszervezés, a koncepció, a munkakörülmények tekintetében?

- Tapasztaltam, és mindenekelôtt azt hangsúlyoznám, hogy Magyarországon, Budapesten egy színész sokkal megbecsültebb, mint itthon. Bent, a színházban is, nem csak társadalmi vonatkozásban. Ott az az elv a meghatározó, hogy a színházat a színészek csinálják.

- Itthon nem?

- Sajnos, nem. Itthon a divatok a döntôk, a rendezôcentrikus színház, az ilyen meg olyan centrikus színház. Néha az lehet az érzésünk, hogy a színész az utolsó ember a színházban.

- Ezt a kívülálló nemigen érzékelheti. De ha így állnak a dolgok, akkor tényleg felüdülés lehet olyan helyen is dolgozni, ahol a színészt kellôképpen értékelik. Az a szakmai felkészültség, az a tudás és tehetség, amivel az erdélyi színészek rendelkeznek, elégséges ahhoz, hogy valaki Magyarországon zökkenômentesen illeszkedjék be valamelyik társulat életébe?

- A beilleszkedés egyik alapfeltétele a komoly munka. Abból a feltételezésbôl indulok ki, hogy mindenki, aki színész, bizonyos tehetséggel rendelkezik. Ezért a sikere attól függ, hogy az illetô miképpen viszonyul a munkához. Ezt viszont nem akárhogy kell értelmezni, hanem az egymás munkájához való viszonyulás a lényeg. Budapesten a próba tízkor megkezdôdik és pontosan kettôkor befejezôdik, mert mindenki siet filmezni vagy szinkronba, más hasonló helyre. A próba négy órája alatt tehát a tudásod legjavát kell nyújtanod, hogy ne hátráltasd a többiek munkáját, mint ahogy a többiek se hátráltatják a tiedet. Ez csapatjáték, minden próbára mindenki felkészülten megy. Ez az igazi pro- fizmus, amivel én valójában ott kinn találkoztam.

- Ezt a profizmust nem sikerül mindenkinek megszoknia, aki ilyen helyzetbe kerül? Vagy mi lehet a magyarázata annak, hogy a nagyon sok áttelepült erdélyi színész közül csak igen kevés vált valóban egyértelmûen elismertté és közismertté Magyarországon?

- Erre konkrét választ nem tudok adni, de az biztos, hogy sok dologtól függ, miként alakul egy színészi pályaív. Szerencse is jócskán kell a sikerhez. Nincs egy általános érvényû recept az érvényesülésre.

- Hogy érezted, téged elsô pillanattól elfogadott a József Attila Színház társulata?

- Nem mondhatnám. Az én esetemre Sztankay megfogalmazása a találó. Ô mondta, hogy figyelték a beilleszkedésemet, és hétrôl hétre mindinkább azt érezték, hogy erôsödô új hajtásként szervesülök a társulat törzsébe. Úgy érzem, hogy befogadtak, szeretnek, de ahhoz fel kellett vennem a ritmusukat. Az pedig teljesen más volt, mint az itteni. Mint ahogy az egész mentalitásuk is más. Ott ha valaki már végzett a rá háruló feladattal, nem hagy csapot-papot, hanem gyakran elôfordul, hogy lemegy a nézôtérre, és onnan figyeli tovább a próbát, a társai munkáját. Esetenként ötlettel is elôrukkol, és ezt senki sem veszi rossz néven. Élônek, összeforrottnak érzi az ember a társulatot, pedig ott csak éves szerzôdést kötnek a színészekkel.

- És az "ottani színházad" közönségével milyen viszonyban vagy?

- Úgy érzem, hogy a nézôk elfogadtak, tetszik nekik, amit csinálok, és az alakításom kritikai fogadtatása is jó. Dôry báró megszemélyesítésére gondolok, ez fôszerep A különös házasságban. De emellett sikerrel játszottam a Drámaíró verseny Napi hetesében is, ami a Heti hetes paródiája. Ott mint Talentum színházigazgató mutatkoztam be.

- Van újabb szerepajánlatod is?

- Volt, decemberben kaptam, de lemondtam, hogy itthoni ígéretemnek tudjak eleget tenni. Miskolcról is érdeklôdnek irántam a jövô évadra szóló ajánlattal, de ilyen távoli dolgokkal még nem foglalkozom.

- Az viszont, hogy ott inkább szem elôtt vagy, elônyös lehet az esetleges filmszerepek tekintetében.

- Ez igaz. Már szóltak is, hogy áprilisban kilátásban volna egy filmszerep számomra. Persze ott se feltétlenül ránk, erdélyi színészekre várnak, nagyon nehezen képzelhetô el, hogy valamelyikünk éppen fôszerephez jutna, de az a mondás a filmre is érvényes, hogy kis szerepen nô fel a színész.

- Ezt komolyan így is gondolhatod, hiszen látható kedvvel vállaltál feladatot a Tompa Miklós Társulat szilveszteri kabaréjában is. Ez se volt abszolút fôszerep.

- Nem, de én azt vallom, hogy a színházat a közönségnek kell csinálni, és sajnos, ismételnem kell magam, de megint el kell mondanom, hogy a közönség körében is generációváltás történt. Már nem beszélhetünk az egykor híres marosvásárhelyi telt házakról. A mostani színházvezetés egyik fô feladata tehát a közönség visszahódítása. Mindenkinek nyújtanunk kell valami vonzót, minden réteg találja meg a maga élményét az elôadásainkon. Az is, aki kedvenc színészét akarja látni, az is, aki kikapcsolódni, nevetni szeretne, és az is, aki komolyabb mûvészi élményre vágyik. Ehhez egy nagyon sokrétegû repertoárt kell kialakítani.

- Ezzel egyetérthetünk, de eléggé általános igazság. Valószínûleg mindenki, aki tehet valamit a színházért, elfogadja ezt az észrevételt. De most itt, Vásárhelyen, maga a színházi vezetés is átmeneti, köztes állapotban van. Annál nehezebb a megoldáskeresés, és az egész hazai színházi élet anyagi gondokból adódó tartós válsághelyzetétôl se lehet eltekinteni.

- Igaz. Lehozhatod ide a világ legjobb színigazgatóját is, ô se sokat tehet, ha nincs pénz a színházra. Az viszont kétségtelen, hogy ha nem a közönség kedvére való darabot választod, akkor az könnyen bukáshoz vezethet. A szakma elájulhat valamitôl, de ha a nézôknek nem kell, akkor kiknek játssza a színész?

- Megérted a vásárhelyi színház több kitûnô illetve gyengébb periódusát. Most milyen korát éli a társulat, hol tart szerinted?

- A hullámvölgy aljánál egy picivel magasabban vagyunk. Az elmúlt években, évtizedekben kettôs törést élt meg a társulat. A nagy egyéniségek, olyanok, mint Csorba, Gyarmati, végleg eltávoztak, mások idejekorán nyugdíjba kerültek. Tarr László még ma is úgy kellene a társulatba, mint egy falat kenyér. Szóval szegényebbek lettünk, mert eltûnt egy jelentôs nemzedék. Az új generáció nem tudta pótolni ôket, nem nôtt fel a legsikeresebbek szintjére. Viola Gáborék, Béres Attiláék csapata pedig, amelyhez nagy remények fûzôdtek, jobb körülmények reményében vagy ki tudja miért, hamar itthagyott. A rendszerváltozás után a közönség sem úgy viszonyult a színházhoz, az egész színházi jelenséghez, mint korábban. Rendkívül összetett ez a probléma. De azt hiszem, hogy az átmeneti idôszakban ahhoz a recepthez kellene visszanyúlnunk, amit a kezdetek kezdetén Tompa Miklós is alkalmazott, vagyis sok kellemes darabot játszva, estérôl estére becsalogatni a közönséget a színházba, majd ha visszaszokott, komoly, mûvészi igényû produkciókkal is ott tartani. A József Attila Színházban van egy mondás, miszerint náluk a mûvészet a pincében van. Ott található ugyanis a stúdió, ahol nagyon érdekes színházi kísérletek zajlanak. Viszont fenn, a nagyszínpadon kilencven százalékban vígjáték, zenés játék látható, amire bejön a nagyközönség. 1995-tôl nézôszám tekintetében Magyarországon ez a színház vezet. A tavaly is száznegyvenezer nézôjük volt. Ôk a közönség igényeit szolgálják ki.

- Ez szerinted nálunk is járható út lenne? Valószínûleg sokan nem értenének egyet vele, mert a mûvészi igényesség rovására tett engedménynek is tekinthetô.

- Szerintem csak ez lenne a járható út, mert az igaz, hogy jelentôs szakmai elismerést hozó elôadásokra is szükség van, de a színház nem csak egy szûk rétegé kell legyen, hanem mindenkié. Persze, ez is olyan örök igazság, amit a színházzal kapcsolatosan nagyon sokan el tudnak mondani. Az elképzelés gyakorlati kivitelezése sokkal nehezebb. Rajtunk, színészeken azonban sok minden múlik. Furcsa, hogy Kárp Gyuri és én vagyunk a társulat legrégebbi aktív tagjai, nekünk idônap elôtt át kellett vennünk az úgymond nagy öregek szerepét. De mondhatni mindenik hazai színháznál hasonló a helyzet. Rengetegen elmentek az országból, felborult a társulatok természetes egyensúlya. Idôvel a színészképzô intézetek újabb végzôseivel pótlódnak a hiányok, valamikor helyreáll a helyes nemzedéki arány is. Addig azonban ilyen vonatkozásban sincs a színházainknak könnyû dolguk. Lászlóffy Aladár mondja egyik versében, hogy ezek a fiatalok bolondos szokásokat visznek diadalra. Elsôsorban rájuk vár tehát, hogy akár bolondos szokásokkal, szokatlan újításokkal, akár a legjobb hagyományokhoz ragaszkodva gyógyítsák meg, mulasszák el a színház bajait. Ebben tökéletes lehet az egyetértés közöttünk. Mindenikünk a saját értékeivel igyekezhet felrázni a színházcsinálókat és a közönséget is, hogy örömét lelje a nézôtéren a nyugdíjas is, a fiatal orvostanhallgató is és akárki más. Én a Tóth Árpád-i
"lélektôl lélekig" színházban hiszek, ez teremti meg a katarzist. Ezt pedig a színész tudja kiváltani a maga játékával. Rólam azt mondják, és azt hiszem, joggal, hogy belemenôs színész vagyok, nem kímélem magam. Mindent elvállalok, mindent örömmel játszom, és elszomorít, amikor látom, hogy a körülöttem levôk nem ugyanígy, hanem hivatalból, kényszeredetten, fásultan teszik a dolgukat. De optimista vagyok, és remélem, hogy mindaz, amiben jelenleg vagyunk, tényleg csak átmeneti idôszak, és csak jobb jöhet ezután. Viszont a derûlátást elég nehéz megôrizni, amikor Budapesten az ember a Mikszáth-darabot folyamatosan telt teremnek játssza, itthon pedig a kabarét is foghíjas ház elôtt viszi színre.

Nagy Miklós Kund

Kercsó Attila

Megérzed-e a mondatok varázsát,

Ha sokkal több mint hûlt betûk sora,

A pontok helyét gondolattal töltöd

És felkiáltasz, ha illik oda?

Az alkotó, ha szikrák csiholója,

Rôzsét tüzére hátadon hozol,

Sántán bicegve mankót kérhetsz tôle,

Hogy elindulhass kátyús utadon.

A szó, amíg szent, olyan mint a gyógyszer:

Egy milligrammja megmentôd lehet,

De méreg akkor, ha marékkal mérik -

Áradás szennye ront forrásvizet.

Az értelem az emberek pecsétje,

A valóság csak pôrén nagyszerû,

Szavak tüzénél sütkérezhetsz újra,

De helyén legyen mindenik betû.

Ha fajsúlyától fosztják meg igénket,

A száraz kóró zörgése marad;

A szél elül, s a sivár némaságban

Lehullanak az égi madarak.

Albert-Lôrincz Márton

1.

Megrezdül a rügy

a márciusi ágon:

tél-túli ürügy.

2.

Ürügy a rügy a

márciusi venyigén:

tél-túli álom.

3.

Rügy rezdül a jég

sólyomkarmai között:

hurok tél nyakán.

4.

Nap mankójára

jéggyöngy görnyedez

s átváltozik igazba.

5.

Tétova szél

torkaszakadtából

szórja széjjel a tavaszt.

2004. március 2.

Várhatóan e hónap végén kezdi új filmje forgatását Koltai Róbert színész- rendezô, a Világszám! - Dodó és Naftalin címû tragikomédia elsô felvételeit Szatmárnémetiben rögzítik - hangzott el a produkcióról tartott budapesti sajtótájékoztatón, a Fôvárosi Nagycirkuszban.

A manézs világát azért választották a tájékoztató helyszínéül, mert a történet egy híres ikerpárról szól, akik apjuk nyomdokait követve cirkuszmûvésszé válnak. A porondon gyakran lépnek fel együtt bohócként, artistaként, és akár illuzionistaként is.

A forgatókönyvet Horváth Péter és Koltai Róbert írta. A dramaturgiai munka Dés László nevéhez fûzôdik, aki a filmzenét, a dalokat is komponálja a filmhez.

Koltai Róbert elmondta: a sztori szerint az 1950-es évek elsô felében a nagycirkusz egyik ünnepi elôadásán Dodó és Naftalin merész tréfája balul sül el. Bár a történtekért az általa megformálandó Naftalin a felelôs, mégis Dodó - akit Gáspár Sándor alakít majd - bûnhôdik. Börtönbe zárják, így a testvérek évekre elszakadnak egymástól.

Naftalin 1956 ôszén egy vidéki színházban kellékes, azon a bizonyos október 23-i napon akaratlanul is központi figurájává válik a forradalom szította eseményeknek - fûzte hozzá a színész-rendezô.

A forgatás Erdélyben, a szatmárnémeti Harag György Színházban kezdôdik, a szereplôk között a helyi teátrum mûvészeivel; forgatnak majd Nyíregyházán is.

A filmbeli színház direktorának szerepére Jirí Menzelt nyerte meg Koltai Róbert.

Az Oscar-díjas cseh rendezô, forgatókönyvíró, színész a felkérés és a szerep kapcsán a sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: Koltai Róberttel
"humorérzékük fedi egymást, és boldogan veti alá magát a mûvésztársa elgondolásainak."

A tragikomédia másik külföldi szereplôje az amerikai színész, rendezô, író, Richard Rifkin egy "hûvös amerikai diplomatát" alakít majd.

A történet további fôszerepeit Györgyi Anna, Tordy Géza, Bács Ferenc, Pelsôczy Réka, Ullmann Mónika, Bodrogi Gyula és Mucsi Zoltán kelti életre.

A filmet Márton Balázs fotografálja. A színész-rendezô fia, Koltai Gábor elôször vállalt produceri feladatokat.

Mint a tájékoztatón közölte: a 100 percesre tervezett film elfogadott nettó költségvetése 293 millió forint.

A Világszám! létrejöttét a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is támogatja.

Koltai Róbert immár hatodik filmjének a tervek szerint decemberben lesz a bemutatója.

A Filmtett márciusi, negyvenedik számát a hagyományokhoz hûen a Magyar Filmszemlének szentelték a szerkesztôk. A lap tematikus összeállításában egy-egy frappáns kritikával reagálnak a bemutatott nagyjátékfilmek mindegyikére, a dokumentum, kísérleti, kisjáték- és vizsgafilmekkel pedig blokkonként egy- egy írás foglalkozik.

A 35. Magyar Filmszemle egyik hazai vonatkozású filmje egy Berlinben élô svájci német rendezô, valamint egy Münchenben élô erdélyi magyar operatôr közös filmje, a Drum Bun - Jó utat! címû alkotás, egy erdélyi road-movie, amely egy Németországból Székelyföldre utazó német férfi viszontagságait meséli el.

A Filmtett elôször jelentkezik exkluzív beszámolóval a Sundance Nemzetközi Függetlenfilm- fesztiválról is. Az írás különlegessége, hogy egy Kanadában élô fiatal magyar producer, Lénárt Pál tollából származik, aki maga is egy versenyfilmmel vett részt a fesztiválon.

A magyar 20-ak rovat ezúttal Radványi Gézát mutatja be, a materia prima pedig rendhagyó módon most nem interjúval, hanem Titus Muntean rendezônek az Examen címû film forgatásáról készült naplójával jelentkezik.

Marosvásárhely a napokban emlékezett meg 75 éve született jeles írójáról, Székely Jánosról. Most az 1992-ben elhunyt költô Székesfehérváron élô szobrász fia, Székely János Jenô hallat magáról. Március 15-én délelôtt a dunántúli szép város Piac terén ünnepélyesen felavatják a magyar és világszabadság mártírjáról, Petôfi Sándorról mintázott szobrát. Mint Székely Izabella mûvelôdésszervezô, a szobrász felesége e- mail üzenetében tájékoztatott, férje azt a szobortervet valósította meg, amellyel 1999-ben a marosvásárhelyi Petôfi-szoborpályázaton vett részt. Székely János Jenô levélváltásunk idején még az olaszországi Carrara mellett, Pietrasantában faragott, a költô márványingén végezte az utolsó simításokat. A köztéri alkotás akkor még darabokban volt szerteszét, a koponya és a kézfejek például Budapesten az öntödében, a szablya Székesfehérváron volt egy üzemben, és így tovább, a mû egyik sajátossága ugyanis, hogy többféle anyagból áll össze: a lábak, kézfejek, a koponya bronzból készült, a test pedig carrarrai fehér márványból, a kard anyaga inox. A másfélszeres életnagyságú, egész alakos szobor pirosas gránitlapon, fehér kôtalapzaton, zöld mezôben magasodik az arrajárók elé. Mostanra már bizonyára, de a hétfôi avatóünnepségre kétségtelenül minden együtt lesz. Ígéretet kaptunk, hogy rövidesen fényképfelvételen is bemutathatjuk olvasóinknak az új Petôfi-szobrot.

( nk )

Könyvajánló

Ajánlom a tanároknak a világon mindenütt

Ezt a könyvet egy majdnem háromszáz éves történet ihlette, amelyet Kabbala-tanárom mesélt el nekem. Régóta ôrizgetem magamban, és amikor elkezdtem gyerekkönyveket írni, úgy döntöttem, az egyikben megosztom olvasóimmal ennek a történetnek a lényegét.

A szavak hatalmáról szól. És arról, hogy mennyire óvatosan kell megválasztanunk ôket, ha nem akarunk másoknak kárt okozni.

A Bá’ál-Sén Tov, azaz a Jó Név Mestere, aki az eredeti történet szerzôje, egyben kitûnô tanár is volt. Körülbelül 1700-ban született Podóliában, egy ukrán kisvárosban, és életét a tanításnak és mások megsegítésének szentelte. Azt gondolta, hogy megszokásból gyakorolni a vallást értelmetlen cselekedet, és ehelyett azt hirdette, hogy azt kell megértenünk, miért gyakoroljuk a spiritualitást. Sok tanításának egyikében a mások iránti szeretet értékét és fontosságát hangsúlyozta.

Remélem, hogy hûen tolmácsolom a történetét

Madonna

Még az idén elkezdik építeni az új Verespatakot

Még ebben az évben elkezdik építeni az "új Verespatakot", mivel a falu eredeti helyén és környékén Európa egyik legnagyobb külszíni fejtésû aranybányáját nyitja meg egy ausztrál-kanadai-román cég. A vállalkozás gazdája, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) képviselôje bejelentette: még az idén elkezdik az új település építését, már hozzá is láttak a Piatra Alba környékén levô "új Verespatak" helyére vezetô, egy kilométeres út kialakításához. Az infrastrukturális munkálatok elvégzése után 7-8 hónapon belül elkezdôdhet az új lakóházak építése.

Péntektôl matricás az M5-ös

Medgyessy Péter miniszterelnök és Csillag István, a magyar közlekedési tárca vezetôje az M5-ös autópálya újhartyáni kapujánál csütörtökön délután ünnepélyesen kiemelte az Útdíj Toll jelzôtáblát, és beillesztette helyére a Matrica feliratú eligazítót - ezzel péntektôl a 120 kilométeres pálya bekapcsolódik az országos matricás rendszerbe. Medgyessy Péter az ünnepségen örvendetesnek nevezte, hogy több millió magyar polgár, akik évek óta "elképesztô árat" fizettek e pálya használatáért, mostantól egy normális matricarendszer keretei között tudják használni az autópályát. Elmondta, hogy folytatják az M5- öst, két helyen épül az M7-es, valamint az M3-as következô szakasza, elindul a Debrecen felé elkanyarodó 35-ös út építése, és kezdôdik az M6-os Dunaújvárosig húzódó szakaszának beruházása. Amint az idôjárás lehetôvé teszi márciusban, áprilisban folytatódik az M0-ás körgyûrû építése Vecsésnél, Üllônél, majd júniusban az M3-as és a 4-es út közötti szakasz építése, valamint az M0-ás északi Duna-híd megvalósítása.

C. V. Tudornak izraeli tanácsadói lesznek

A Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke és Eyal Arad, az Arad Communications nevû cég elnöke pénteken szerzôdést írt alá, amelynek alapján az izraeli társaság tanácsadóként támogatja C.V. Tudor elnökválasztási kampányát. Eyal és Vadim Tudor nem nyilatkoztak a szerzôdés összegérôl, az NRP elnöke elmondta, akkor hozza nyilvánosságra az összeget, ha megnyeri az államfôválasztásokat. Eyal Arad kifejtette, C.V. Tudor képes megváltoztatni a romániai helyzetet, és államfôvé válhat. - Megértem, hogy nem mindenki örül ennek a kilátásnak, de ilyen a demokrácia, amely a változás eszméjére épül, és azt hiszem, Románia számára elérkezett a változás ideje - fogalmazott Arad. A romániai zsidó közösség által megfogalmazott bírálatokkal kapcsolatban Eyal Arad leszögezte, társasága magáncég, nem állami szerv. Arad elmondta, a cége által készített közvélemény-kutatások szerint Románia lakossága változást akar, ezért az NRP-elnök választási kampánya a "változtatás stratégiájára" épül.

Hétfôtôl sztrájkolnak a mozdonyvezetôk

Meghatározatlan idôre általános sztrájkba lépnek hétfôn a mozdonyvezetôk és a vasúti kommunikációs rendszer alkalmazottai. A szakszervezetek már elkezdték a tárgyalásokat a vasúti társaságokkal. Voicu Sala, a Mozdonyvezetôk Szakszervezeti Szövetségének vezetôje pénteken elmondta a Mediafaxnak, hogy a mozdonyvezetôk hétfôn 7 órakor általános sztrájkot kezdenek. - Tárgyalni fogunk a vezetéssel az egyharmados tevékenység biztosításáról. A sztrájk idején em állnak meg a fontos szerelvények, amelyek gázt vagy üzemanyagot szállítanak - mondta Sala. Ionel Socaciu, az Elcatel Szakszervezet vezetôje közölte, a vasúti kommunikációs rendszer dolgozói csatlakoznak a mozdonyvezetôk sztrájkjához. Florin Dobrescu, a Vasúti Szakszervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy a szervezet által tömörített vasutasok hétfôn döntenek arról, hogy sztrájkba lépnek-e vagy sem. Dobrescu reméli, hogy addig sikerül megállapodásra jutni a vállalat vezetésével. A három szakszervezeti vezetô amiatt elégedetlen, hogy a vasúti társaság vezetése csak 1.600 alkalmazott elbocsátása mellett hajlandó 12 százalékos béremelést végrehajtani. A vasutasok azt sem tartják elfogadhatónak, hogy október 1-jétôl személyenként 15 élelmiszerjegyet kapjanak.

Tapogatási jog

Tapogatási ügyben fordul a strasbourgi Emberi Jogok Bír&oacut