Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Ismertették a Romániáról szóló jelentést az Európai Parlamentben

Emma Nicholson raportôr szerdán ismertette az Európai Parlamentben a Románia csatlakozási folyamatáról készült jelentést.

Nicholson bárónô elmondta, a jelentés igen széles területet elemzett, a legtöbb kérdôjel pedig a jogállamiság szabályainak alkalmazásával kapcsolatban merült fel. Példaként az örökbeadási moratórium megszegését hozta fel, amellyel kapcsolatban számos bizonyítékkal rendelkezik.

Emma Nicholson kifejtette, történt elôrelépés az uniós joganyag átvételében, és megemlítette a bukaresti kormányátalakítást is.

A bárónô szerint "mindenki az EU-ban szeretné látni Romániát, de nem mindenáron", Bukarestnek ezért mindenekelôtt az EP külügyi bizottsága javaslatait kell megszívlelnie.

Günter Verheugen bôvítési biztos a plénum elôtt kijelentette, hogy Románia számíthat az Európai Bizottság szolidaritására, ehhez azonban tiszteletben kell tartania a játékszabályokat, hatékonyan fel kell lépnie a korrupció ellen, és az örökbeadások kapcsán a befogadó családok érdekei helyett a gyerekekét kell szem elôtt tartania.

Verheugen kifejtette, mindent megtesz Románia és Bulgária jelenlegi csatlakozási menetrendjének betartásáért, a tárgyalások 2004-es lezárásáért és a 2007-es csatlakozásért, de leszögezte: "a siker kulcsa Bukarestben, illetve Szófiában van".

Az EP külügyi bizottságának jelentése "a csatlakozási stratégia reorientációját" ajánlja Románia esetében. A jelentést várhatóan ma bocsátják szavazásra az európai törvényhozásban. (Mediafax)

Aktuális

Az idén is megszületett az együttmûködési megállapodás a kormányzó SZDP és az RMDSZ között. A kisebbségi kormányzásra szorult pártnak eredetileg alapvetô érdeke volt biztosítani a parlamenti hátteret, míg az RMDSZ számára három éve, a választások utáni megváltozott politikai erôviszo-nyok között, a nacionalista áramlat visszatérésének a megakadályozása volt az alapvetô gondolat. Mára viszont a magyar szervezet gyakorlatilag lehetetlen választás elé került. Ha mereven elzárkózik a megállapodástól, egyrészt a magyarság érdekvédelme egyik lehetséges eszközérôl mond le, másrészt annak a lehetôségét teremti meg, hogy ujjal mutathassanak rá, mint vétkes félre. Ellenkezô esetben viszont az a veszély fenyeget, hogy egy olyan hatalmat legitimál, amely rendszeresen szószegônek bizonyult.

Hosszú ideig kérdés is volt, hogy lesz-e protokollum az idén. Egyrészt azért, mert a választási esztendôben kevésbé lehet számítani olyan politikai eredményekre, amilyeneket részben sikerült a korábbiakban megvalósítani, másrészt pedig azért, mert a korábbi megegyezések kivétel nélkül csak a magyarok felôl teljesültek maradéktalanul, sok fontos kérdésben a kormánypárt "elfelejtett" megfelelôen cselekedni. Ezért az újabb megállapodás aláírását a tavaly megvalósítatlanul maradt két alapvetô célkitûzés teljesítéséhez kötötte az RMDSZ. Az egyik az aradi Szabadság-szobor felállításának ügye, a másik pedig a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen induló magyar karok kérdése. Hogy a protokollumot mégis aláírták, az annak köszönhetô, hogy a két kérdést ismét belefoglalták a megállapodás szövegébe. Ezek szerint a szobrot az eredeti helyszínen, az aradi Tûzoltó téren állítják fel, a magyar karok létesítésének folyamatát pedig "megindítják" a felek.

Lehet bírálni, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdésében háromévi huzavona sem volt elég a megnyugtató végleges megoldáshoz, vagy hogy a felsôfokú magyar oktatás ügyében az idei megállapodás visszalépés a korábbiakhoz képest. Aligha hihetô azonban, hogy az RMDSZ részérôl a dokumentumot aláíró politikusok nincsenek mindezzel tisztában. Inkább arról van szó, hogy tulajdonképpen ismét a politikai stabilitás megteremtését, a nacionalista retorika megakadályozását tartották szem elôtt. S az is mindenképpen lényeges, hogy a korábbi évek megállapodásainak eredményeképpen mégiscsak volt néhány dologban lényeges elôrelépés, a teljesítetlen ígéretek dacára is. A reálpolitikában pedig ez a fontosabb, mint az amúgy jogos elégedetlenség folyamatos hangoztatása.

- Azért vállaltam el a marosvásárhelyi polgármesterjelöltséget, mert a városnak olyan vezetôre van szüksége, aki egyfajta egyensúlyt és a nyugodt építkezés feltételeit teremti meg az elkövetkezô idôszakban, mivel az elmúlt négy esztendô az állandó harc jegyében zajlott! - jelentette ki dr. Kelemen Atilla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség marosvásárhelyi polgármesterjelöltje a tegnap Kolozsváron megtartott sajtótájékoztató keretében. A sajtóértekezlet része volt annak a sajtótájékoztató-sorozatnak, amelyet az RMDSZ országos kampánystábja a legfontosabb polgármesterjelöltek bemutatására hirdetett meg.

Március tizenötödike a világ minden magyarja számára a szabadság, egyenlôség, testvériség ünnepe. A szabadság eszménye, a forradalom és a márciusi ifjak szellemisége mindig összeköt bennünket, és különösen igaz ez sorsdöntô pillanatokban.

Az elmúlt években egységes fellépéssel elértük, hogy nyilvánosan, saját nemzeti jelképeinket felmutatva, méltóságteljesen ünnepeljük a forradalom évfordulóját, nemzeti ünnepünket.

A történelem megtanított minket arra, hogy csak összefogással lehet jövôt építeni. Az erdélyi magyarságnak ma is összefogásra van szüksége, mert a kivívott jogok mellé és az elért célok után újabb jogokat kell megszereznünk és újabb közösségi célokat kell elérnünk.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség azzal a felhívással fordul az erdélyi magyar közösség minden egyes tagjához, hogy ünnepeljünk együtt az idén is ugyanolyan méltósággal, mint eddig! Használjuk ezen az ünnepen hagyományos szimbólumainkat: a piros- fehér-zöld lobogót és a magyar himnuszt! Emlékezzünk együtt a márciusi ifjakra, vigyük tovább az ô üzenetüket.

Az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanácsa

2004. március 9.

A parlament szerdán, titkos szavazással, 289 "igen" és 68 "nem" szavazattal elfogadta a kormányátalakítást jóváhagyó határozatot.

Az új miniszterek kinevezésérôl, illetve Rodica Stanoiu elnöki tanácsosi kinevezésérôl szóló rendeletek államfôi aláírását követôen a kabinet tagjai csütörtökön teszik le a hivatali esküt.

A két ház tegnapi együttes ülésén Adrian Nastase miniszterelnök levelének felolvasását követôen az
egyes parlamenti pártok képviselôi szólaltak fel.

Az RMDSZ parlamenti csoportjának álláspontját Borbély László képviselô ismertette, aki hangsúlyozta:

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatja a krmány minden olyan intézkedését, mely a romániai jogszabályok európai harmonizációját célozza.

A képviselô elmondta: valószínûleg az Európai Parlamenttôl érkezett jelzések is hozzájárultak a kormány struktúrájának átgondolásához és az integrációs folyamatnak szentelt figyelem növeléséhez.

E tekintetben - mutatott rá Borbély László - ismeretes, hogy az RMDSZ képviselôi az EU és az Európai Néppárt keretében komolyan lobbiztak a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése ellen.

Üdvözölte a Mezôgazdasági Minisztérium elnevezésébe iktatott "vidékfejlesztési" jelzôt is, hiszen e döntés az RMDSZ egy régebbi javaslatának megvalósulását jelenti.

A képviselô javaslatot tett a kormánynak: helyezzen nagyobb hangsúlyt azon üzenetek közlésére, melyek hozzásegíthetnek a tárgyalások sikeres lezárásához.

Végül felhívta a figyelmet: a kormánypárttal aláírt egyezmény révén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kifejezte a stabilitás biztosítására irányuló akaratát. Ennek szellemében támogatja azokat az intézkedéseket, melyek a hatékonyabb társadalomvédelem, az infrastrukturális beruházások támogatása, a jogharmonizáció és nem utolsósorban a romániai magyar közösség számára biztosított jogokra irányulnak.

Az általa képviselt parlamenti csoport szavazatával támogatni fogja a kormány átszervezésérôl szóló határozatot - összegzett a képviselô.

Lapvélemény

Románia könnyen lekésheti a 2007-re tervezett európai uniós csatlakozást - idézik az átalakított kormány néhány új kulcsemberének véleményét a szerdai napilapok.

A fontosabb újságok tág teret szentelnek az Adrian Nastase miniszterelnök által hétfôn bejelentett kormányátalakításnak, az újonnan kinevezett miniszterek parlamenti meghallgatásának.

A Ziarul Financiar címû pénzügyi-üzleti napilap beszámolt arról: Ioan Talpes, az újonnan létesített három államminiszteri poszt egyikének betöltôje (akit a sajtó Nastase "elsô helyettesének" tekint), valamint Cristian Diaconescu új igazságügyi miniszter az említett meghallgatások során nem zárta ki annak a lehetôségét, hogy Románia esetleg lekési az Európai Unióhoz való csatlakozás 2007-re tervezett határidejét.

Talpes úgy fogalmazott: ha Bulgária megelôzi Romániát, akkor Bukarest eljátszotta integrációs esélyét. Diaconescu pedig azt mondta: ha az év végéig Románia nem zárja le a csatlakozási tárgyalásokat, történelmi esélyrôl marad le. Az Adevarul szerint az igazságügyi tárca kiszemelt új vezetôje annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a román igazságszolgáltatás folyamatába olykor "illetéktelenül beavatkoznak".

A Cotidianul vezércikke szerint Európa nem elégszik már meg azzal, hogy Románia csak papíron, bizonyos törvények elfogadásával tegyen eleget az integráció politikai követelményeinek. Bukarestnek be kell bizonyítania, hogy a gyakorlatban is érvényesülnek a jogállam és a mûködô piacgazdaság elvei - írja.

Az uniós csatlakozás témájához kapcsolódóan a szerdai politikai napilapok címoldalukon ismertették Quinton Quayle-nek, Nagy-Britannia bukaresti nagykövetének az egyik tanácskozáson megfogalmazott figyelmeztetését. Eszerint Románia EU-csatlakozása olyan gépkocsihoz hasonlít, amelyet egyesek elôre taszítanak, mások pedig ezalatt kilopják tartályából a benzint. Az angol diplomata úgy véli: Romániában sok hivatalos személy gátolja az integrációhoz szükséges reformokat, vagy legalábbis nagyon keveset tesz értük, miközben sok tisztségviselô korrupciós ügyletekbe keveredik.

Nehézkes az alkotmányozási folyamat

Az EU soros elnöksége még nem alakította ki végleges helyzetértékelését az alkotmányozás folyamatának ügyében - közölte szerdán az ír kormány európai ügyekért felelôs minisztere. Dick Roche az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén ismertette az elnökség álláspontját a március 25-26-án tartandó brüsszeli EU-csúccsal kapcsolatban, amelynek egyik legnagyobb érdeklôdéssel várt témája az alkotmányos szerzôdés ügye lesz.

Közölte, hogy Bertie Ahern ír kormányfô a találkozó elsô napjára tervezett munkavacsorán kívánja az Európai Tanács elé terjeszteni a soros elnökség jelentését a tagállamokkal az utóbbi hetekben folytatott kétoldalú konzultációk eredményeirôl.

Az alkotmányról dönteni hivatott kormányközi konferencia a tavaly decemberben tartott legutóbbi EU-csúcson akadt el. A tagállamok ugyanis nem tudtak megállapodásra jutni a szerzôdéstervezet egyes kulcsfontosságú pontjairól. A nézetkülönbségek a miniszterek tanácsában alkalmazandó szavazási rendszer ügyében voltak a legnagyobbak, s továbbra is elsôsorban ezek akadályozzák az elôrelépést.

A két hét múlva tartandó csúcson a jelenlegi és az idén csatlakozó tagországok állam- és kormányfôinek a soros elnökség jelentése alapján kell dönteniük arról, felújítják-e az IGC-t, és ha igen, mikor.

Parlamenti nyilatkozatában Roche nem kívánta megelôlegezni a tanács elé terjesztendô jelentés következtetéseit. Mint mondta, a kétoldalú egyeztetések még folytatódnak, és az elnökség nem alakította ki végleges álláspontját.

Mindamellett "összességében úgy látjuk, hogy bár jó néhány rendezetlen probléma van még, ezek nagy többségére viszonylag könnyû lesz kompromisszumos megoldást találni" - mondta. Utalt arra, hogy hasonlóan nagy azoknak a kérdéseknek a száma is, amelyekrôl már gyakorlatilag létrejött a megállapodás.

A diákok életkora szerinti iskolai osztályokat a szellemi szintnek megfelelô csoportok váltanák fel Angliában, ha a kormány javaslatát elfogadják a brit honatyák.

Megszüntetné az osztályokat a brit iskolákban Tony Blair kormánya. Ha a brit parlament elfogadja a javaslatot, alapjaiban rendül meg, alakul át a brit iskolarendszer.

Az angol lapok vezetô helyen ismertetik a tervet, amelynek lényege, hogy a gyerekek ne az életkoruk szerinti osztályokban tanuljanak, hanem a szellemi képességüknek, intelligencia szintjüknek megfelelô csoportokban. "A javasolt tanulmányi rendszer az értelmi szint szerinti beosztást követi a diákok életkorán alapuló, eddigi osztályszisztéma helyett" - indokol a hivatalos elôterjesztés. Az elgondolás lényege tehát az, hogy egy szellemileg kiemelkedô képességû diák az életkoránál idôsebb társaival tanulna együtt. Aki viszont a felkészülés során nem képes elérni a meghatározott szintet, nála fiatalabbakkal kerülne egy csoportba, így biztosítanák számára a felzárkózáshoz szükséges idôt és körülményeket.

A meglepô tervet elsôként ugyan teljes támogatásáról biztosította az oktatásügyi államtitkár, a kontinensen azonban kritikával fogadták. Francia vélemény szerint a brit javaslat aggasztó maximalizmussal járhat. A diákok elômenetele ugyan számos szempontból független az életkoruktól, de nem lehet egyetlen érvvel vállalni az elszigetelés kockázatát. "Ha az ész háromszázzal fut óránként, a gyomor és a szív nem ugyanazzal a sebességgel követi. Az iskolának nem csupán az intelligencia szempontjainak kell megfelelnie, hanem az egyén társadalmi beilleszkedését is segítenie kell a külsô, affektív és a belsô, emotív hatások alakításával. Ezeknek összhangban kell lenniük a gyerekek életkorával" - nyilatkozta egy olasz professzor.

Figyelemre méltó a Blair-kormány egyik korábbi oktatásügyi javaslata is. Eszerint 2011-ig egyetlen diploma kiadásával váltanák fel az érettségi vizsgát a brit középiskolákban.

A székely vértanúkra emlékeztek

A székely vértanúk kivégzésének 150. évfordulójára emlékeztek tegnap Marosvásárhelyen. A Vártemplomban Tôkés László Királyhágó-melléki református püspök hirdetett igét, a Postaréten koszorúzásra került sor.

- Erôsek és bátrak tudtak lenni nemzetünk és a szabadság iránti szeretetbôl, ezért szálltak szembe a Habsburg-uralommal. A székely vértanúk üzenete: legyünk bátrak és erôsek városainkért, népünkért - mondotta Tôkés László püspök a vártemplomi gyülekezetnek. Hangsúlyozta: ne a hamis ünneplés, hanem a hiteles üzenet közvetítése legyen fontos. Emlékeztetett rá, hogy 1989 elôtt ünnepeink hivatalosak és kényszeredettek voltak, és "azt hittük, hogy elnyertük az ünneplés szabadságát, de helyenként Erdélyben megint el akarják hivatalosítani ünnepeinket. Március 15-re készülve Nagyváradon mi is ezzel küszködünk". "Szomorú, ha a gyávák koszorúzzák a hôsöket, az elnyomók a szabadság szobrát és a vértanúkét, ha a megalkuvók magasztalják a rendíthetetleneket". Az ilyenfajta "eltorzuló, konjunkturális politikai körülmények kedvéért történô ünnepek" példája az aradi Szabadság-szobor körüli hercehurca, "miközben még a vak is látja, hogy a protokollum útjából kellett elhárítani az akadályt annak érdekében, hogy egy nagy román diadalív mellett mégiscsak megállhasson a Szabadság-szobor. Lehet tehát hamisan vagy igazán, méltó módon vagy történelemhamisító módon ünnepelni. Ma arra törekszünk, hogy méltó módon ünnepeljünk. Nekünk ma nem kell olyan veszélyekkel szembenéznünk, nem kell fegyvert fognunk, életünket kockáztatnunk, mint a székely vértanúknak, de annyira belénk idegzôdött az eltelt 50 év átnevelô hatása, a társadalom meghunyászkodásra való készsége, hogy sokszor akkor sem szólunk, teszünk, amikor lehetne. Felbátorodhatunk a székely vértanúk példaképén" - mondotta a püspök, hozzátéve: "amikor meghaltak vértanúink, akkor nyerték el a halhatatlanságot, méltók kell legyünk hozzájuk". Tôkés László szerint az erdélyi magyarság számára Marosvásárhely a legfontosabb város, az autonómiával kapcsolatban pedig kijelentette, hogy aki az erdélyi magyarság jövôjére tekint, az az RMDSZ programjában is szereplô 3-szintû autonómiát komolyan veszi. Csegzi Sándor fôgondnok azon elmélkedett, hogy mennyire vagyunk méltók véleményt mondani a vértanúkról. "Hit nélkül ezt nem lehet, akiknek e hitük megvan, mind jogosultak véleményt mondani, megnyilvánulni e napon". Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese és Gál József lelkész ismertette a székely vértanúk történetét, Tamási Csongor, a Református Kollégium diákja szavalt, a kollégiumi kórus énekelt. A magyar himnusz eléneklése után a gyülekezet a Székely vértanúk emlékmûvéhez vonult, ahol elhangzott egy részlet a székely vértanúkra - Török Jánosra, Gálfi Mihályra és Horváth Károlyra - kimondott ítéletbôl, és Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke is felszólalt. Az emlékmûnél koszorút helyezett el a vártemplomi gyülekezet nevében Csegzi Sándor, Ötvös József és Berekméri Béla, a marosvásárhelyi Református Kollégium nevében Székely Emese, a Bolyai Farkas Líceum nevében Bálint István és Horváth Gabriella. Koszorúztak még Török Mihály szülôfalujának, Bágynak, Gálfi Mihály szülôfalujának, Martonosnak és Horváth Károly szülôfalujának, Teleknek küldöttei, az Öregdiákok Baráti Köre, a Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Polgári Körök képviselôi. Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével zárult.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) is indít államelnökjelöltet az ôszi választáson. A jelöltjük Constantin Timoc, Amerikába szakadt hazánkfia, aki több mint 35 éve vándorolt ki az Egyesült Államokba. NASA- szakértô, megtartotta román állampolgárságát is, tájékoztatott Eugen Crisan, a PNTCD marosvásárhelyi elnöke.

Ugyanakkor elmondta, még egy próbálkozást tesznek, hogy jobb belátásra bírják a "nagyobb" pártokat - PSD, PUNR, PRM -, olyan értelemben, hogy fogadják el korábbi javaslatukat, azaz egy polgármesterjelölt, egy közös tanácsosi lista legyen Marosvásárhelyen a helyhatósági választásokon.

Még egy esély Floreának - bár cserben hagyta a pártot

Ebben az esetben akár Floreat is elfogadnák közös jelöltnek, jelentette ki, bár, mint mondta, nem érdemli meg, hiszen "akkor hagyta faképnél a pártot, amikor elveszítettük a választásokat, és amikor a legnagyobb szükség lett volna rá". Ennek ellenére támogatnák, hogy legyen meg a tanácsosi háttere, egyébként "a függetlenség a levegôben lóg".

Pénteken találkoznak az úgynevezett, Floreát támogató kezdeményezô csoporttal, s adnak nekik egy utolsó esélyt. Amennyiben nem szívlelik meg az ajánlatot, a PNTCD külön tanácsosi listával és saját polgármesterjelölttel indul az önkormányzati választásokon. A két héttel korábban bejelentett négy lehetséges jelölt közül kettô - Lucia Briscan és Sigmirean Cornel - visszalépett, így egyelôre Virgil Osan megyei elnök és Eugen Crisan maradt ver- senyben.

Az állampárt lesz a vesztünk

Gyanús kormányátalakításnak nevezte Lucia Briscan elsô alelnök a kormány lépését. Kijelentette, úgy decentralizálnak, hogy közben centralizálnak, és olyan gyanús elemekkel töltik meg az új kabinetet, akik nem lehetnek szalonképesek az Európai Unióban. Megemlítette Ioan Talpest, a volt titkosszolgálati tisztet, a "gyerekek védelmezôjét és a pedofilok barátját", illetve Rodica Stanoiut, aki állítólag "nagyon jó munkát végzett", az igazságszolgáltatásban mégis dúlt a korrupció, politikai nyomást gyakoroltak erre a hatalmi ágra, valamint Victor Pontát, az ifjú titánt, akinek kitaláltak egy "testre szabott minisztériumocskát", és ami csak azt fogja szolgálni, hogy a kormánypárt ellenôrzése alatt tartsa a csatlakozási alapokat. Ugyanakkor bírálta a kormány kétarcú politikáját, kétféle retorikáját.

Eugen Crisan szerint a PSD három év alatt nem vált meg a szekusoktól és kijelentette, a PNT-nek elege van az 50 év kommunizmusból és a 15 év kriptokom-munizmusból. "Ez az állampárt lesz a vesztünk", jelentette ki.

Az "átmenet bárói" uralkodnak a vidéken

Aurel Rusu alelnök szerint a falvakat klikkek vezetik, amelyek a saját érdekeiket követik, kihasználják az emberek tudatlanságát és naivságát. Az "átmenet bárói" fenyegetéssel, félrevezetéssel elveszik a földjeiket. Kijelentette, Nyárádtôn nem a birtoklevelek alapján osztották ki a földeket, és a hitelesség kedvéért Moldovan Emil esetét hozta fel példának, akinek nem a faluban a volt birtokán akarták kimérni a neki járó területet, hanem a kiscsergedi temetô mellett.

Egy újszülöttnek minden vicc új - tartja a tréfás mondás. Ez jutott eszembe a már nem egészen új egészségügyi miniszterrel készült terjedelmes interjút olvasva. Úgy szól ugyanis a tárca dolgairól, mintha vele kezdôdne az egészségügy története. Leszámítva persze - hivatkozni csak kell valamire - a felgyûlt nehézségeket, amelyekkel hôsiesen meg kell küzdenie. A szertelen riporter az egészségügyi reformról kérdezgeti, mint nyilvánvalóan legilletékesebbet a "témában". A válaszokból ellenben éppenséggel az derül ki a lehetô legnyilvánvalóbban, hogy illetékesség dolgában bizony alaposan melléfogott a kormányfô, amikor Ovidiu Brînzanra bízta ezt a hosszú esztendôk óta csôdre csôdöt halmozó ágazatot.

Doktorunktól mindjárt az elején ezt az elmésséget tudjuk meg: "az egészségügynek az a sajátossága, hogy ott sosem ér véget a reform." Ez az állítás bizonyíthatóan megáll a lábán, hiszen évek óta "élvezzük" az áldásait, a folyamatos zûrzavart, a fehér köpenyes érdek- és dacszövetségek véget nem érô harcát, amelynek egyetlen célja az egészségbiztosításnak nevezett fejôstehéntôl minél több éltetô "nedûhöz" jutni. Közvetlen formában, vagy közvetett módon, például a profittermelésre fogható, dollármilliókat érô ultraberendezések beszerzése, kisajátítása és mûködtetése révén. A beteg ebben a viszonyrendszerben amolyan hivatkozási kellék, akit - az érdekcsoportok számára sajnálatos módon - nem lehet teljességgel kiiktatni. Akkor sem, amikor megelégelve a méltatlan állapotokat, ideig-óráig zavaró körülményként nyilvánul meg, mondjuk az ingyenes és támogatott gyógyszerek körüli, menetrendszerûen ismétlôdô botrányos visszaélések, vagy a kórházi- klinikai bánásmód, esetleg a ritkán kiderülô és jobbára "szakszerûen" elkent orvosi mûhibák miatt.

A miniszter minderrôl egy árva hangot nem ejt. Megértem. Elôdei rendre akkor hagyták ott a fogukat, amikor valamit tényleg tenni próbáltak, de pechükre itt-ott beletrafáltak a "fôbenjáró" érdekekbe.

Ovidiu Brînzan "végtelen" reformjában pillanatnyilag a "koncepciót" keresi. Úgy tûnik, ebbôl elôdei semmit sem hagytak rá, pedig ôk is vég nélkül errôl szónokoltak. Így aztán hiába is kérdeznénk - nem is kérdezik -, hogy miként is festene szerinte a tetôtôl talpig egészséges, koherens egészségügyi rendszer, a mohó korrupció nélkül, mondjuk a hippokratészi eskü szellemében felépítve. Az mindenesetre megnyugtató, hogy gondoskodni fog, legyen mindenhol vatta, szesz, ragtapasz meg fecskendô, és persze, enni is adjanak a betegeknek. Kedves tôle, hiszen ennyi tényleg kijár egy egészséges halálhoz. Valahogy nem jut eszébe, hogy a felsoroltak nem egészen illenek a miniszteri hatáskörbe, legfeljebb egy intendánséba. Esetleg annyiban, hogy ahol ilyen és hasonló afrikai színvonalat idézô deficitek mutatkoznak, ott vizsgálódás nélkül rúgja ki az intézményvezetôket. Elôtte persze jól nézze meg, hogy ki kinek a kicsodája. Találhat olyant, kinek se rokona, se ismerôse…

Zárjam e rövidre fogott és teljeséggel fölösleges sorokat egy másik miniszteri elmésséggel, miszerint: "a készülô stratégiának nem lesz politikai színezete." Nahát! Világosítsa már fel valaki ezt a szegény eltévedt embert, hogy eddig sem a politikai színezetnél hibádzott a dolog, hiszen szóban forgók agresszív érdekérvényesítô képessége majdhogynem olyan végtelen, mint a miniszter beígért reformja.

Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály

A Marosvásárhelyi Bíróságon a tegnap tárgyalták azt a bûnügyi panaszt, amelyet Lazar Ladariu, a Cuvântul liber Maros megyei napilap igazgató- fôszerkesztôje, a Román Nemzeti Egységpárt országos alelnöke nyújtott be Spielmann Mihály városi tanácsos ellen, akitôl egy euró kártérítést, illetve a sajtóban közzétett nyilvános megkövetést kér.

A felperes becsületsértéssel és rágalmazással vádolja az RMDSZ helyhatósági képviselôjét, mivel azon a 2003 májusában tartott tanácsülésen, amelyen Marosvásárhely díszpolgári címeinek adományozásáról hoztak határozatot, Spielmann Mihály tanácsosi minôségében nem értett egyet azzal, hogy Lazar Ladariu is a város kitüntetettjei között legyen. A képviselô a marosvásárhelyi magyar közvéleményre hivatkozva jelentette ki: miért tüntessenek ki egy mindenben született magyarellenes személyt, amikor vannak olyan tekintélyes román polgárai is a városnak, akiket nemzetiségétôl függetlenül mindkét fél tisztel.

Panaszában Lazar Ladariu agresszív etnikai szavazásnak minôsítette a 2003 májusában hozott határozatot, amelynek során az RMDSZ-képviselôk egyöntetûen ellene szavaztak. A felperes, az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatára és az Alkotmányra hivatkozva jelentette ki, hogy Spielmann Mihály a szabad véleménynyilvánításhoz való jogában sértette meg, és ezzel az volt a célja, hogy tekintélyét csorbítsa, s megalázó helyzetbe hozza a saját közössége elôtt. Ciprian Dobre, a felperes ügyvédje már a tárgyalást megelôzôen felajánlotta az egyezséget, amit, bár a "született" és "mindenben" jelzôt a tárgyalás során visszavonta, Spielmann Mihály visszautasított, s állításának igazolására egy cikkgyûjteményt adott át a bíróságnak, amelyek véleménye szerint Lazar Ladariu magyarellenességét bizonyítják.

A tárgyalás során Lazar Ladariu kifejtette, hogy amiért nem ért egyet Románia föderalizálásával, a székelyföldi autonómiával, s az alkotmány elsô szakaszának megváltoztatásával, s a háborús bûnösnek nevezett Wass Albert kultuszával, azért ô nagyon szereti a tisztességes magyarokat a zsidókkal, cigányokkal és szászokkal együtt, akiknek helyet biztosított lapjában, sôt egyes magyaroknak munkát is szerzett. Mi több, egy magyar anyától származó kislányt vett örökbe és nevelt fel, és a magyarság iránti tiszteletét bizonyítja az is, hogy két magyar vizsla kutyát tart, tette hozzá állítólag viccként (?!) a mondottakhoz. Többek között azt is kifejtette: megengedhetetlen, hogy egy kisebbségi döntse el, hogy a többségi románok közül ki kapjon díszpolgári címet.

A tárgyaláson a bírónô sorra elutasította a Spielmann Mihályt védô Jung Ildikó kérdéseit, aki a helyhatósági törvényre és alkotmányra hivatkozva jelentette ki, hogy képviselôként, az RMDSZ-tanácsosnak joga van választói véleményét fenntartani. Ezzel szemben a felperes magyar személyiségekre vonatkozó utalásai Tôkés Lászlótól Wass Albertig bekerültek a jegyzôkönyvbe. Mivel Spielmann Mihály megerôsítette, hogy RMDSZ-tanácsosként nem vonhatja vissza azt az állítását, hogy Lazar Ladariu írásaiban, és az általa vezetett lap szellemiségében az elmúlt évek során magyarellenességét bizonyította, a tárgyalás azzal ért véget, hogy a következô alkalomra két- két városi tanácsost tanúként beidéznek.

Siralmas állapotban vannak országszerte a diákbentlakások. Köztudott, hogy milyen a berendezés, a felszerelések, a falak állapota, az étel minôsége, mint ahogy az is, mennyire nincs szórakozási lehetôsége a bentlakó fiatalságnak. Kötelezô szilencium, esti kimenô csak a pedagógus engedélyével, az elfoglaltság nélküli összezártság pedig gyakran konfliktusos, szekrénytörô helyzeteket szül. Noha a Bolyai Farkas Elméleti Líceum internátusa országos viszonylatban még jól áll a bentlakások minôségét tekintve, mégis Erdély egyik legrégebbi iskolájában hívták össze azt a gyûlést, amely az itteni visszás állapotok egy részét volt hivatott megoldani.

A gyûlésen részt vett Horváth Gabriella aligazgatónô, Vajda Attila, az étkezde adminisztrátora és Német Enikô pedagógus, valamint szinte az összes bentlakó diák. A problémák tudakolásakor nehezen, de aztán annál erôteljesebben nyíltak meg a diákok. Volt, aki a reggeli mennyiségével volt elégedetlen, elmondásuk szerint a fél tojás és a száraz telemea korántsem elég, mások a nem túl friss kenyérre panaszkodtak. Megint másoknak az esti, joghurtból és csokis kiflibôl álló vacsora okozott gondot. A berendezést kifogásolva elmondták, a szekrényeknek nincs hátlapjuk, könnyen lehet lopni belôlük, a négy fiúzuhany közül csak kettônek van rózsája és az illemhelyek tisztasága is hagy kívánnivalót maga után. A fiúk szobájában régóta nem festettek, és azt is megtudtuk, hogy a karbantartó csak némi itóka fejében hajlandó megjavítani a szekrényeket, ajtókat, mondván, ingyen ô nem dolgozik. Természetesen a tanári részrôl elhangzott vádak sem voltak alaptalanok, mint a rongálás, ételcsenés, primitív viselkedésmód. A problémákat viszont feljegyezték, és a diákok ígéretet kaptak arra, hogy orvosolni fogják a gondokat.

Az adminisztrátor elmondta: a március 1. és április 2-a közötti idôszakra a bentlakási díj 1.875.000 lejt tett ki diákonként, ez magába foglalja a víz-, gázhasználatot és az étkezést is. A konviktus és bentlakás profitja nulla. A kifogásolt reggeli mennyiségérôl szólva pedig elmondta, a tanügytôl küldik le a meghatározott napi kalóriamennyiséget. Amikor soványabb a reggeli, gazdagabb az ebéd, és így tovább. Kérdésünkre, hogy miért nem lehet a napi ételadag mennyiségét növelni, elsôsorban a pénzhiányt hozza fel problémaként. Véleménye szerint új, különálló épület kellene, akkor a rongálások sem lennének számottevôek és a tisztaság is nagyobb lenne. A szórakozási lehetôségek felôl érdeklôdve, Horváth Gabriella elmondta, két tévészobát rendeztek be, külön a lányoknak és fiúknak, megvették a készülékeket is, de a kábeltévé-szolgáltató tévedésbôl internetkábelt húzott, amit a mai napig sem cseréltek le. A szobákat hamarosan újrafestik, és új szekrények is érkeznek, nagyobb munkálatokra, általános minôségi javításra azonban, úgy tûnik, nincs lehetôség. Kérdésünkre, hogy miért nem pályáznak, elmondta, nincs esély pályázatok megnyerésére. Állami intézmény csak akkor pályázhat, ha szórványvidéken mûködik, Vásárhely pedig nem az. Csak akkor lehetne nagyobb javításokat végezni, ha több pénzt kérnének a diákoktól, ami viszont nem kivitelezhetô.

Kialakult tehát egy ördögi kör, aminek a gyermekek a legnagyobb vesztesei. Mert igaz ugyan, hogy a Bolyai internátusa relatív értelemben civilizált bentlakást tesz lehetôvé, az általános pénzhiány és bürokrácia miatt nem kerülhet egyelôre sor e relatív értelem abszolúttá tételére, még a legjobb szándék ellenére sem.

Kísérleti jellegû terv kidolgozására szólította fel a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság a megyében mûködô kormányzati és nemkormányzati szervezeteket, melynek célja a drogfogyasztás
megelôzése, és visszaszorítása.

- A különbözô intézmények és szervezetek már évek óta foglalkoznak ezzel. Ám egy akciónak csak akkor lehet sikere és érezhetô hatása, ha azt szervezetten, jól átgondolva végezzük. Életképes tevékenységet csakis szakemberek bevonásával és hosszú távú stratégia kidolgozásával érhetünk el. Ennek alappillére pedig a partnerség létrehozása - nyilatkozta Doina Tintosan, az igazgatóság ifjúsági tanácsadója. A tegnapi megbeszélésen jelen voltak a Megyei Tanfelügyelôség, a rendôrség, a Sapientia egyetem, a Közegészségügyi Igazgatóság képviselôi, ám a partnerség tagjaivá válik az ügyészség, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és különbözô szakirányú nem-kormányzati szervezetek is. A jelenlevôk leszögezték: a jövô hónap végéig valamennyi intézmény és szervezet nyújtsa be az általa javasolt drogprevenciós tevékenységek jegyzékét, elgondolásaikat, hogy azokat egyeztetve és közös nevezôre jutva tudják létrehozni a partnerséget. Utána kerül sor a partneri egyezmény aláírására.

Doina Tintosan elmondta, ígéret van arra, hogy a tavaly az építészeti szakközépiskolában otthonra találó, a kábítószer-fogyasztás buktatóit bemutató labirintus mását rendezzék be Vásárhelyen, s az állandó jelleggel látogatható legyen. Véleménye szerint ez is fontos szerepet játszik majd a megelôzô és tanácsadói tevékenységben, valamint az elvonókúra és utókezelés mellett a kábítószer elleni harcukban. Május 31-én a Kábítószer-fogyasztás Elleni Központban tematikus kiállítást szerveznek, míg az iskolákban meghonosítják azokat az órákat, amelyeken a drogfogyasztás veszélyeire hívják fel a figyelmet.

Ötvenedik számához érkezett az Új Kezdet címû református folyóirat. A 2004. februári számban olvasható Ady Endre: A szétszóródás elôtt címû verse mellett Fülöp G. Dénes felelôs szerkesztô ünnepi cikke, melyben így ír: "Az irányadó múlt mellett jelenünk evangéliumi üzenetével is kívánunk szolgálni a gyülekezeti közösségben lelkipásztorok és gyülekezeti tagok számára. Ezért közöltünk szívesen az egyéni bizonyságtételek mellett az ifjúság nevelésére vonatkozó híreket, a Kántorképzô Fôiskola, a Vártemplom gyülekezete, ünnepségek, találkozók, gyermek- és öregotthonok, vendégszolgálatok, diakóniai segélyezések eseményeit. A legfôbb jellemvonás: kétségbeejtôen súlyos társadalmi kérdések között fölvállalni a diadalmas és sugárzó hit jelenlétét, felmutatását anyaszentegyházunkban. Ez a Krisztussal való élô közösség a szeretet türelmében." * A jubileumi szám közli az Erdélyi református templomok - Veszendô kincseink címû "fájdalmas és gyönyörû" sorozat elsô részét. A szövegek és fotók az Erdélyi református templomok címû, Istvánfi Gyula szerkesztette albumból valók. * "Istvánfi Gyula - írta méltatásában Csoóri Sándor -, aki Jékely Zoltánhoz hasonlóan maga is erdélyi származású - egyetemi tanár, ugyanazt az élményt élhette át, mint annak idején a költô, csakhogy ô nem verset írt veszendô templomainkról, hanem a gyakorlat nyelvére lefordított költészet logikáját követve elhatározta, hogy elôbb fölleltározzák a szóban forgó épületeket, késôbb pedig mindent elkövetnek, hogy megmenthessék ôket." * Szorongatott vallási kisebbség címmel olvashatjuk Meinolf Arens és Daniel Bein tanulmányát a moldvai római katolikusokról. "A bukaresti médiában az ôsszel figyelemre méltó témaként jelent meg a katolikusok tömeges kivándorlása a romániai Moldvából. A kb. 240.000 hívôt számláló közösségnek már egyötöde - 85 százalékuk 30 év alatti - Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Ausztriában és Kanadában kereste megélhetését. És az exodus folytatódik. Olyan kevesen tudják, hogy ezeknek a moldvai katolikusoknak nagy része magyar eredetû - ôk a csángók."
* Tonk Sándor 1993-ban keletkezett írása Marosvásárhely régi címerérôl szól. * "Ha valami szépet, kedveset kívánunk kisgyermekeinknek, akkor még este, a lefekvéskor elmondjuk: álmodjatok angyalokkal." (Ötvös József: Amikor angyalok vigyáznak ránk)
* A. Máthé Sándor a 30 éve elhunyt dr. Farczády Elekre emlékezik * Adamovits Sándor Tizenegyek lelkész írói címmel indított sorozatot a Tizenegyek címû, 1923-ban megjelent, 11 fiatal erdélyi "lobogó zseni" bemutatkozó antológiája és Cseke Péter róluk szóló tanulmánykötete alapján. Az elsô részben Balázs Ferenc és Dobai István, a mostaniban Kemény János, Szent-Iványi Sándor és Maksay Albert munkásságát ismerteti. * Végül közli a lap Thomka Miklós Vallási változások címû tanulmányának a Confessio 2001/2-es számából átemelt, szerkesztett szövegét.
* Az Új Kezdet olvasóinak és szerkesztôinek sok jó lapszámot, sikeres munkát kívánunk!

Kézjegyükkel erôsítették meg a kapcsolatot

Összekötöttük a hasznost a kellemessel - nyilatkozta Végh József vámos-gálfalvi polgármester, amikor arra kértük, számoljon be a magyarországi Nagyhegyes képviselôivel megkötött testvértelepülési szerzôdésrôl s a csepeli Móra Ferenc Általános Iskola adományáról.

- Februárban a harmadik hétvégén háromnapos ünnepélyt tartottunk községünkben. Ennek keretében a nagyhegyesi alpolgármesterrel, Molnár Miklóssal aláírtuk a testvértelepülési szerzôdést, majd jót mulattunk a Vásárhelyi Ferenc és Szász Ferenc által kiválóan megszervezett kosaras bálon. Nagyhegyes kistelepülés Hajdúszoboszló mellett, nemrég ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A testvérvárosi kapcsolatot évek óta építjük, ápoljuk, most a szerzôdés aláírásával pecsételtük meg. Ezen alkalommal a nagyhegyesiek egy korszerû számítógépet ajándékoztak a helyi polgármesteri hivatalnak. Eddig fôként cserenyaraltatásokban nyilvánult meg az együttmûködés, de most szeretnénk, ha gazdasági kapcsolatokkal is kiteljesedne. Elsôsorban a gazdák tapasztalatcseréjére, az általunk termeltek forgalmazására gondoltunk. Érdekességként mondom el, hogy a nagyhegyesiek, bár a település nevében benne van a hegy szó, soha nem síztek. Ezért az ajándékba kapott síléceken a Bucsinon szerencsét próbáltak. A kalandos sízéssel együtt járt a bokarándulás is, de ezt sem bánták.

Ajándék az iskolának

A szóban forgó hétvégén tartottuk az iskola névadó ünnepségét is. A csepeli Móra Ferenc Általános Iskola képviselôi erre az alkalomra a tanintézménynek két teherkocsinyi berendezést: padokat, asztalokat, szekrényeket és több mint 2000 könyvet hoztak ajándékba. Ezekbôl egyaránt részesülnek a magyar és a román tagozaton tanuló diákok. Ezen ajándék fényében még szomorúbb, hogy a román tagozaton tanító tanárok ellenezték, hogy az iskola felvegye Fogarasi Sámuel néhai vámosgálfalvi lelkész, a Küküllôi Református Egyházmegye volt esperesének nevét. Reméljük, a névadás miatt a tantestületben tapasztalható szakadás ideiglenes lesz, s nem nyomja rá bélyegét a tanításra, a község lakóinak hangulatára - nyilatkozta a község vezetôje.

1785-ben, II. József türelmi rendelete után, Teleki Sámuel kancellár közbenjárására haranggal és toronnyal a fôút mentén épült a sáromberki református templom. Szomszédságában 1824-ben épült az egyházi iskola. Ennek egyik szárnya fél éve a falumúzeumnak ad otthont.

- A hívek lelkes hozzájárulásával javítottuk fel az épületet, az Illyés Közalapítvány 2002-ben cserepekkel támogatott - meséli a kezdeteket Porkoláb Levente, sáromberki református lelkész.

- 2001-ben Vajda András kollégámmal falutörténeti kiállítást szerveztünk az IKE-házban, s az akkor összegyûlt értékes anyagot akartuk közszemlére tenni - kapcsolódik a beszélgetésbe Orbán János történelem szakos egyetemi hallgató. A sáromberki falumúzeumot 2003 augusztusában nyitották meg, helytörténeti konferenciával egybekötve, amelyen neves magyarországi szakemberek vettek részt, s azóta több csoport tekintette meg az ide kiállított tárgyakat. A gyûjtésben lelkesen részt vett a falu lakossága is, s így a padlásokról, pincékbôl rendkívül sok értékes tárgy került elô. A megnyitót követôen a terem magas nedvességtartalma miatt a lelkészi hivatalban páncélszekrényében ôrzik az 1661-bôl származó váradi kapcsos szent bibliát és a 1770-es évekbôl származó úrasztali terítôt. Az 1900-as párizsi világkiállításon kiállított úrvacsoraosztáshoz használt Wesselényi- tányért, a férfiak kelyhét és kannát.

A tornácon különbözô tárgyak hirdetik: ez az épület a falumúzeum. A falon járom, ostor, kasza, bot és létra, a pitvarnak támasztva fûrész, míg közvetlenül a bejárat elôtt egy gabonásládán fejsze. Az elsô szobában történeti jellegû tárgyak és a Teleki- családhoz kapcsolódó iratok kaptak helyet. A sarokban felállított szekrény és az egész falat elborító tükör a Teleki-kastélyból származik. A kastélyt 1945-ben kirabolták, de ezek a rendkívül értékes tárgyak megmaradtak - taglalja Orbán János. Az úrasztali terítôt Wesselényi Kata ajándékozta 1770-ben az egyháznak. A falakon a falu kultúrtörténetéhez kapcsolódó fotók a század elsô felének életét elevenítik fel. A második termet a népi kultúrához kapcsolódó tárgyak töltik meg. A terem közepén hatalmas szövôszék vonja magára a figyelmet, de érdekes színfoltja a helyiségnek az elsô és második világháborús képek és század eleji fotók, a rokkák, cserépfazekak, varrottasok és a jellegzetes falusi ágy is.

Csütörtöki kimenô

Régóta nem kérdezte meg senki tôlem, milyen terveim vannak? Hol-ott nekem határozott terveim vannak, vagy legalább is voltak, mielôtt az íráshoz láttam volna. Nem lehet csakúgy en passant tervek nélkül csellengeni manapság, amikor egy vajas kenyér megkenéséhez is megvalósíthatósági tanulmányt követelnek, legalább hat-hét vajajánlat között kell válogatnom a közbeszerzési törvény hatályos jogszabályai szerint.

A tavaszra nagyon fel kell készülni. Testileg, lelkileg, szellemileg, jóslatilag, távlatilag. El kell menni a testápoldába (le kell fogyni/meg kell hízni), borbélyhoz, fodrászhoz, szabóhoz, cifráldákba; rá kell feküdni a pszichiáter sezlonyára és ki kell pakolni a lelkiekkel az utolsó vacak kisebbségi komplexumig, a legmegátalkodottabb szuperegót is ki kell tenni a szuperégôk fényébe.

A szellemiek tekintetében igyekezzünk feltölteni szellemünket szellemességgel, idézzünk szellemeket (az ókortól napjainkig az életrajzi lexikonból ábécé sorrendben vagy tetszôlegesen), és járjunk szellemtörténeti órákra, ahol nem szellemtsünk túlságosan hangosan, figyeljünk másra is, mint saját szellônkre. Jósdailag Delphoiba is ellátogathatunk, ha elegendô pénz áll rendelkezésünkre, ha nem vitte el az adóhivatal, de ha nem, üssük fel a népzájtungot, ott van Rodika-Szunita- Siita-Manyika, aki minden csinálmányt felold, és féloldalast megcsinál, megoldja a gyerek matematikafeladatát és öcsike/nyuszika nadrágszíját/melltartóját kis pedofilozófiai elgondolásból.

Távlatilag már gondoljunk a nyárra, táviratilag küldjünk pénzt a gyereknek, aki eddig már a zálogházba vágta kedvenc karóráját és hifi-harangtornyát, skarlátját, himlôjét és macskajaját a sikeres vizsgák után.

A tavasz itt kopogtat ajtónkon, most fogják kihozni a téli fogyasztás számláit, most kell elkészítenünk a múlt évi adóbevallást, és meg kell vásárolni a gyermeknek a baseballütôt/cipôt/sapkát/kesztyût, mert ez az új iskolai formaruha, a gyereknek most kell megvennünk a forma egyes versenykerékpárt is, mert másként be sem engedik az iskolába, ja, és csak lazacosszendvicset vihet ozsonnyára, mert a kaviárossal kinézik maguk körül a jobban eleresztett srácok, akiknek már meg van a Gyûrûk Ura negyedik folytatása, az Ánus- gyûrûk, amely a jövô ilyenkor fog aratni a melegek Oscar-osztó selejtezôjén.

Vigaszágon nekünk idevirít majd az elsô zöld fûszál a tavaly lerohadt Dáciánkon és az elsô tavaszi pattanás, amelyet akár rügynek is tekinthetünk.

A múlt héten tartotta soros közgyûlését a Szovátai Fürdôvállalat Rt., amelyen az igazgatóság beszámolt az elmúlt év eseményeirôl, a mérlegrôl, illetve megbeszélték a 2004-es terveket. Az eseményen részt vett Betegh Sándor, a Danubius Rt. vezérigazgatója, aki a Népújság kérdésére elmondta, hogy a magyarországi hasonló vidéki gyógyszállók bevételének a felét tervezték Szovátán, és elérték körülbelül a negyedét.

Az igazgató úgy vélte, ez nem kevés, tekintve, hogy a Szováta Szálló a tavaly nyáron nyílt meg, a nyár sem volt teljes értékû, hiszen a gyógyászati részlegen zajlottak az építkezések, volt, amikor 24 órában, volt, amikor 16 órában. Így Szováta az igazán fizetôképes vendégek számára nem volt alkalmas.

Betegh Sándor szerint Szovátát a világ az elmúlt 20 évben elfelejtette.

- És hogyan ismertethetik meg?

- Megfelelô reklámmal sok csatornán érhetjük el elsôsorban az erdélyi embereket. De gondolok az innen külföldre szakadt románokra, magyarokra, szászokra, zsidókra, mert hiába hoztunk létre itt európai viszonyokat, aki kilép az ajtón, találkozik a "nagy valósággal", és ezt csak az tudja elviselni, aki szereti ezt az országot, megérti az itteni problémákat, reménykedik abban, hogy mindig szebb és szebb lesz. Hirdetünk a Duna tévében, a különbözô nagy utazásszervezôk kínálatába "rakjuk be" Szovátát Németországban Ausztriában. És lassan kezdenek visszatérni a fizetôképes vendégek. Ehhez azonban elôbb európai körülményeket kellett teremtenünk.

- A küszöbön túl ki fog "euró- paiasítani"?

- Remélem, hogy kimegyünk a küszöbön túlra is. Óriási eredmény lenne, ha a szovátai önkormányzat belátná, közös haszon, ha az innen származó adót meg egyéb bevételt visszafordítják a küszöbön túlra is.

- Mit tart a legsürgôsebb tennivalónak?

- Legfontosabb, hogy március végén - április elején megnyissuk a Bradet Szállót. A végsô tervünk az, hogy ha valóban sikerül fizetôvendégeket szereznünk a felújított Szováta Szállóba, a megtermelt profitot szeretnénk visszaforgatni a Faget Szállóba. Az sem mellékes, hogy a tói kezelôbázisnál alakítunk ki rendelôket, majd folyamatosan, az évek során ott is elkezdjük a renoválást.

Kampányízû születésnap

Pezsgôvel, virágkosárral, Marosvásárhely turisztikai kalauzával, fényképalbummal, csokoládéval és déligyümölcsökkel kedveskedett a tegnap Dorin Florea polgármester a 100 éves Bálint Anna néninek.

- Hagyománnyá vált, hogy a századik évüket betöltôket születésnapjukon köszöntsük, mint ahogyan az sem újdonság, hogy az 50. házassági évfordulójukat különleges rendezvényen ünnepelhetik meg a vásárhelyiek - mondta az ez alkalommal orvosi szaktanácsadást is nyújtó polgármester. Mivel az idôs hölgy lányával és vejével meglehetôsen szûkös körülmények között él, a polgármester megígérte, hogy ezután a hivatal fizeti a közköltség harmadrészét. S mivel a kapucsínót is szereti, arra is lesz gondja.

Bálint Anna 1904. február 29-én született Radnótfáján, ám az anyakönyvi nyilvántartásba mindössze március 2-án került. Marosvásárhelyre 1955-ben költözött. A tíz testvér közül mindössze ô él már.

Keddre virradó éjszaka hunyt el az alig 5 hónapos dédai illetôségû L. Gh. V. A holttestet kedden késô délután boncolták, ám a szakemberek ennek eredményeképpen sem tudták kideríteni a halál okát.

A csecsemôt március elsején vitték orvoshoz a szülôk, mivel lázas volt és köhögött. A kicsi állapota a javasolt kezelés hatására sem javult, újra orvoshoz vitték. Ez alkalommal injekciós gyógyszert és köhögés elleni szirupot írt fel az orvos. Hétfô este injekciót kapott, majd éjszaka romlott az állapota, ezért a szülôk a beteget kórházba vitték. A kicsi hajnalban elhunyt.

- A boncolás során kiderült, szó sincs erôszakos halálról. Hogy mi okozta a csecsemô halálát, az a szövettani vizsgálat eredményeként derül ki. A gyerek hörgôi be voltak gyulladva. Nem kizárt, hogy csecsemôkori hirtelen halálról van szó, s mindössze véletlen egybeesés történt, hogy ugyanabban az idôben volt meghûlve a gyerek, s kapta azt a bizonyos köhögés elleni szirupot. Gyerekorvossal is kell konzultálnunk, s a szirup hatását illetôen toxikológiai vizsgálatot igényeltünk - nyilatkozta dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója. A laborvizsgálatok eredménye összevetésekor tudják csak megállapítani, csecsemôkori hirtelen halál vagy orvosi mûhiba következtében hunyt el a pár hónapos fiúcska. Az igazságügyi orvostan hatáskörébe tartozó más halálesetekrôl is beszélt az igazgató.

Kedden reggel találták meg azt az 55 év körüli halott férfit, akinek kilé-tét máig sem sikerült kideríteni. A holttest a vásárhelyi Azomures vegyi kombinát mögötti iszapos területen feküdt, s a boncolás megállapította: miután a férfi beleesett az iszapba, megpróbált kimászni onnan, de sikertelenül, s a torkába és tüdôjébe került iszap fullasztotta meg. A testen külsérelmi nyomokat nem találtak.

Ugyancsak kedden találtak rá élettelenül erdôszentgyörgyi lakásában egy 78 éves férfira. Az idôs férfi az asztal mellett feküdt, körülötte vértócsa volt. Felmerült a gyilkosság gyanúja, de a boncolás során kiderült, a férfi esés közben beverte arcát és orrát, s onnan folyt a vér. Az érelmeszesedésben szenvedô férfi halálát nem erôszakos cselekedet okozta - nyilatkozta a fôorvos.

Szerda reggel egy 35 éves mezôrücsi férfit találtak holtan, aki öngyilkos lett.

Anyanyelvünk

A szavak hangzását tekintve különös figyelmet érdemelnek a hasonló hangzású szavak, melyeket a nyelvtudományban paronimáknak nevezünk. Sok hibát okoznak a mindennapi beszéd során. Ezek gyakran ugyanannak a tônek különbözô származékai. Jelentésük is rokon, vagy valamilyen kapcsolatban van, ezért könnyen összetéveszthetôk. Ezért használatukra különös gondot kell fordítanunk.

Ilyen különbség mutatkozik meg a termel és a termeszt között. Termelünk az iparban (eredménye a termék). Termesztünk a földeken és a kertekben, ennek eredménye a termék és a termés. Állatokat viszont csak tenyésztünk vagy nevelünk, de nem termelünk vagy termesztünk.

Bizonyos emberekrôl azt állítjuk, hogy szívelik egymást, nem pedig szívlelik; de megszívlelünk valamit. A fáradság fáradozást jelent, a fáradtság fáradt állapotot. A faláda fából való ládát jelent, a fásláda pedig olyan ládát, amelyben fát tartunk, lehet ez egyébként fémbôl készült láda is. A helység jelentése falu vagy község. A helyiség terem vagy szoba valamely épületben.

Jelentése van valamely szónak, jelentôsége például egy találmánynak. Valamely eseménybôl megfelelô tanulságot vonunk le, a barátom igazsága mellett tanúságot teszek. Az érem olyan fémlap, melynek egyik vagy mindkét oldalán valamilyen kép található; az érme többnyire fizetési eszköz.

A különbözô melléknevet akkor használjuk, ha egymástól eltérô tulajdonságú embereket vagy dolgokat hasonlítunk össze; ha viszont sokféle dologról van szó, a különféle melléknév a helyénvaló. Járatos az, aki gyakran szokott menni valahová. Jártas valamiben, aki gyakorlott valamiben. Korhû egy jelmez, korszerû egy gép. Hadd fejezzem be nagyon elcsépelt szavainkkal: egyelôre, egyenlôre. Az egyenlôre jelentése egyenlô nagyságúra; egyelôre: most, pillanatnyilag.

Bár lelkes, lelkiismeretes szakemberek munkájának látványos eredménye feledteti az általános helyzetet, szakmai körökben gyakran hangzik el, hogy a romániai, és ezen belül a magyar nyelvû ének-zeneoktatás válságban van. Megyei szinten a 91 ének- és zenetanári helybôl 57-et tölt be címzetes pedagógus, s közöttük sokan a kis óraszám miatt két, sôt három iskola illetve település között ingáznak. A megyei összkép két véglet között mozog: vannak "éneklô" iskolák, "éneklô" falvak, másutt pedig több évtizedes hagyomány ment feledésbe.

Ha rákérdezünk az általános iskolák végzôseire, találunk olyan fiatalokat, akik nem tudnak végigénekelni egyetlen népdalt sem, s a szakemberek szerint a tanítóképzôbe felvételizô - általában jobb képességû és jó hallású - gyerekek között is akadnak olyanok, akiknek minimális ismereteik vannak a zenei anyanyelv terén. Amiért a leggyakrabban nem a gyermek okolható, hisz úgy jutott el a nyolcadik osztály végére, hogy zenei anyanyelvén ritkán vagy nem szóltak hozzá soha. Egyrészt, mert vannak tanintézetek, ahol a magyar nyelvet és zenekultúrát nem ismerô zenetanár kap állást a magyar tagozaton, más iskolákban pedig szaktanár hiányában az egyéb tantárgyakat oktató pedagógusoknak osztják ki kényszerbôl az ének-zene órákat, hogy kiegészüljön a "normájuk". Pedig nagyon szegény az az iskola, az a település, ahol nem hangzik fel az ének, ahol az ünnepélyeken nem lép fel egy kórus, ahol a zenei "írástudatlanság" válik általánossá.

Nem képeznek magyar nyelven zenetanárokat

Orosz P. József, a székelyud-varhelyi Benedek Elek Tanítóképzô zenepedagógusa szerint hazai magyarságunk (természetesen a kivételeket leszámítva) zenei analfabétának tekinthetô. Annak ellenére, hogy a zeneiskolák tehetséges zenészeket nevelnek, az általános iskolák szintjén nagy gond van az oktatással - jelenti ki. Jelenlegi helyzetünk legszembetûnôbb oka, hogy a marosvásárhelyi Pedagógiai Fôiskola megszûntével romániai viszonylatban nem képeznek magyar nyelven zenetanárokat (egyetemi, fôiskolai szinten). A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, bár a hallgatók közel fele magyar, és kiváló egyetemi tanárok is vannak, a mai napig sem sikerült elérni, hogy magyar tagozatot indítsanak, ahol elsôsorban sajátos zenekultúránkat és zenepedagógiánkat sajátíthatnák el a fiatalok. A magyar hallgatók román tannyelvû gyakorló iskolában oktatnak, a diplomadolgozatot ezen a nyelven kell elkészíteniük, és késôbb ének- és zenetanárként is román nyelven kell elsô fokozati és doktorátusi dolgozatot írni (természetesen aki vállalkozik erre a nem könnyû feladatra).

Elavult tankönyvek

A kényszerûségbôl még használt általános iskolai ének-zene tankönyvek már régen elavultak, nem felelnek meg a kerettanterv elôírásainak, de sajátos kerettanterv sem készül a magyar tagozatok számára, így a zenetanár felkészültségén és lelkiismeretességén múlik, hogy a tantervi útmutatásokat miképpen sikerül egyeztetnie zenei anyanyelvünk megalapozásának és fejlesztésének igényével, a korszerûség kívánalmainak is megfelelve.

- A tantárgyak között az egyik legfontosabb - véli a 91. évében járó Kiss Ferenc, aki szerint a zene és az anyanyelv oktatása elválaszthatatlan egymástól, s a helyesírás oktatásában, a ritmusérzék kialakításában tagadhatatlan szerepe van.

Közösségépítô, közösségmegtartó erô

A zene, a kórusmozgalom fontosságát szerette volna bizonyítani azzal a több mint ezeroldalas, nyomtatásra elôkészített kötettel (Bekecs alatt zeng az ének), amelyben a Nyárád mente 54 kórusának történetét, énekoktatók, karvezetôk, tanítók, zenetanárok tevékenységét gyûjtötte össze, jegyezte le, s illusztrálta fényképekkel a települések történetébe ágyazva. A zene, a kóruséneklés közösségépítô, közösségmegtartó, nevelô hatása felbecsülhetetlen - véli a szerzô a Nyárád menti falvak évszázados példájára hivatkozva.

A megértô, támogató tanári közösség fontosságát hangsúlyozza Hajdó Károly, aki negyven évvel ezelôtt kezdte zenetanári pályafutását Marosszentgyörgyön, ahol elôdei munkájának köszönhetôen termékeny "talajra" lelt. A feleségével, Hajdó Mária-Magdolnával megtett életútra visszatekintve kiemeli, hogy a marosszentgyörgyi szülôk elôtt nem kellett magyarázni, hogy a zenével nemcsak zenét lehet tanulni. Abban a közösségben megértették, hogy az ének felszabadít, bátorít, oldja a gátlásokat és a félénkséget, serkenti a munkakedvet, figyelemre, fegyelemre szoktat, megszeretteti az iskolát, fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a zenei érzéket, megadja a zenei mûveltség alapját, ami szebbé, gazdagabbá teszi az életet - hangsúlyozza Kodály Zoltán szavai alapján.

Csak az elsô sikerekig nehéz

- Három és fél évtizedes munkásságunk alatt sikerült elérnünk, hogy a zenei nevelésnek rangja legyen: tanulók százai énekeltek az iskola kórusában, kamarakórusban, ének- és hangszeres együttesben, dalcsoportokban, ünnepségen, kórustalálkozókon, fesztiválokon, vetélkedôkön, majd a rendszerváltás után templomokban és a határokon túl is.

Négy évtizeden át folyamatosan végzett munkájuknak köszönhetôen ma öt kórus és több zenekar is tevékenykedik Marosszentgyörgyön.

Az 1998 óta nyugalmazott, de a karvezetést továbbra is vállaló zenetanár Kodályra hivatkozva vallja, hogy a zenére való nevelést már zsenge korban el kell kezdeni ("a gyermek születése elôtt kilenc hónappal"). Ez vezérelte akkor is, amikor szaktanárként évekig zeneóvodát vezetett. A késôbbiekben a belsô motivációt kell felkelteni a diákokban. A tanár munkája csak addig nehéz, amíg tanítványai belekóstolnak az elsô sikerekbe, aztán már minden könnyebb lesz, hisz a gyerekben ott él a mûvészi önkifejezés, a közlési vágy igénye.

Ügyszeretet, lelkiismeretesség, céltudatosság - hangsúlyozza többször is, miközben kitér a magyar szakos tanárokkal való kapcsolatára.

A zenei anyanyelvet minden gyermeknek a saját nyelvén kell megtanítani, a saját népdalain kell felnevelni ôket - hangsúlyozza, majd hozzáteszi, hogy vegyes településeken a kölcsönös tiszteletnek kell érvényesülnie, amire a marosszentgyörgyi kórus vezetése során mindig is törekedett.

Ahány zeneóra, annyi népdal

Balásné Mezei Erzsébetnek nagy szerepe van abban, hogy a mezôpaniti iskolában is "könnyû helyen áll az ének". A Nagy Ferenctôl kapott örökség mellett a paniti emberek nagyszerû adottságát hangsúlyozza, akik szeretnek énekelni, s erre biztatják a gyerekeket is. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy 38 éven át folyamatosan tanította az ének-zenét, s a hagyományok számbavételét, megtartását is felvállalta.

- Ahány zeneóra volt, annyi népdalt tanítottam a kötelezô tantervi elôírások mellett, s minden napirenden levô eseményre alkalmi mûsorral készültünk. A cél az volt, hogy a gyermekek szerepeljenek az önbizalom, a bátorság erôsítése érdekében. Néha szereplés közben figyeltem fel, hogy egyikük vagy másikuk milyen sokat fejlôdött, milyen szépen tud énekelni. A zene oktatásában rendkívül fontosnak tartja az iskola vezetôségének a támogatását, azt hogy az igazgató számára nem csak az a fontos, hogy énekelni tudjon a zenetanár, hanem az is, hogy vállalja-e a tantárgy tanításával járó többletmunkát is. Ének-zenébôl a heti egy óra kevés, választott tantárgyként pedig manapság inkább a nyelvek, az informatika a kedveltebb. Emiatt órák után kerül sor a heti három-négy kóruspróbára, s hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja, hogy a paniti gyerekek 1995-ben a budapesti Zeneakadémián is felléptek. Balás tanárnô kiemeli a magyar szakos kolléganôkkel való kiváló együttmûködést, a tevékenység összehangolását, aminek következtében a népköltészet osztályról osztályra nem száraz tananyag, hanem énekelt és elô is adott zenei anyanyelvvé vált. A karéneklés mellett a tanárnô szólistákat is nevel, s a legjobb énekesek 20-25 tagú csoportjával, ahova megtiszteltetés bekerülni, külön foglalkozik.

Városon nehezebb

- A mai városi gyerekek egy része nem szereti az iskolát, s a zenét sem - állapítja meg kicsit elkeseredetten Aszalós Enikô, a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola (volt 18-as) zenetanárnôje, aki a szaktanárok módszertani körét vezeti. Az elmúlt évben a népzenének az ének-zeneoktatásban betöltött szerepérôl írt elsô fokozati dolgozatot (román nyelven), amelyben a román és magyar párhuzamosságokat hangsúlyozta. Írásában külföldi szerzôktôl is idézi, hogy anyanyelvét mindenkinek a saját népzenéjével együtt kell elsajátítania, s a zeneoktatást is erre kell építeni, "a népdaloktatás ugyanis a zeneelmélet mankója". Véleménye szerint a kerettanterv, mint minden más tantárgyból, zenébôl is merev, s a tanárnak át kell lépnie, hogy elképzeléseit megvalósíthassa. Tapasztalata szerint a városon élô gyerekben egyre nagyobb az ellenállás a zeneórákkal szemben, éppen ezért játszva, az órákat kellemessé téve próbálja elérni, hogy egy-egy közkedvelt népdalban a gyermek fedezze fel az új (zeneelméleti ) ismeretet. Bár az alternatív órák bevezetésével azt gondolhattuk volna, hogy nô az érdeklôdés a zeneoktatás iránt, a tanárnô szerint az ellenkezô tendencia érvényesül, s a korábban 90 tagú iskolai kórus létszáma fokozatosan csappan. Az iskolai oktatás perspektívái között szerepel a hangszeren való játék tanítása, amit fôleg egyes fiatal kollégák gyakorolnak sikerrel - egészíti ki a mondottakat, majd hozzáteszi, hogy fontos az iskola vezetôségének támogatása is.

Megtörik a folytonosság

Mivel a beszélgetések során gyakran hangzott el az óvodai és elemi iskolai oktatás fontossága, ennek felté-teleirôl Trózner Erzsébettôl, a marosvásárhelyi Tanítóképzô Fôiskola aligazgatónôjétôl érdeklôdünk.

A szaktanárképzés gondjairól szólva megemlíti, hogy a hiányt részben a református Kántor-Tanítóképzô Fôiskola próbálta pótolni, s Nagyváradról is várják az elsô végzôs évfolyamot. A visszajelzések szerint a kántortanítók közül egyesek valóban tanítanak zenét, máshol viszont nem bízzák rájuk az ének-zene oktatását.

A tankönyvhiány kapcsán elmondja, hogy az I-IV. osztály számára a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ének-zene szakos tanárainak (Fórika Éva - Tomai György) sikerült egy jó tanítói kézikönyvet, Tomai Györgynek és Kiss jolánnak pedig egy tankönyvet is készítenie. Ezeket a képzôs diákok megvehetik, s hozzáférhetôk a tanítók számára is. Az óvodai ének-zene tantárgype- dagógiáról a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzô tanára, Orosz P. József állított össze kétkötetes könyvet, gazdag ének- és dalosjáték-gyûjteményt.

Az aligazgatónô szerint az óvodában és kisiskoláskorban jól indul a zeneoktatás, aminek az a célja, hogy az anyanyelve mellett a népdalon keresztül a kisgyerek a zenei anyanyelvet is magába szívja. Késôbb azonban ez a folyamat megtörik. A tanító- és óvodapedagógus-képzés átalakítása viszont nem kedvez a zeneoktatásnak. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai és Neveléselméleti Karához tartozó fôiskolai szintûvé vált képzés modulokra osztott tanmenete szerint a leendô tanítók csak harmadéven tanulják a zeneelméletet, módszertant és zenetörténetet. Igaz, hogy a heti hét órába a korábbi 98 óra anyaga nagyjából belefér, de nincs folytonosság, s aki nem társadalomtudomány vagy filológia osztályba járt, az nyolcadiktól a fôiskola harmadévéig nem tanul zenét. A hangszeren való játékot, és a karvezetést is könnyebben meg lehetne tanulni a három év során, mint a Kolozsvárról megszabott beosztás szerint- vélekedik Trózner Erzsébet, aki szerint nagyon fájdalmas, hogy a zenetanár hétrôl hétre nem találkozik a hallgatókkal, mint korábban, a középiskolai tanítóképzés során.

Jó jelnek tartja viszont, hogy az általános iskolai oktatás tíz osztályossá tételével a IX, X. osztályban újból szerepet kap a zenei nevelés, folytatódnak a zeneórák. - Ideje elgondolkodni azon, hogy gyerekek számára jó tankönyvek készüljenek, sajátos dallamanyagunk alapján - teszi hozzá.

Összefoglalva a tapasztaltakat, a legfontosabb az énektanárok anyanyelvû képzése lenne, s ha ezt Kolozsváron nem sikerül elérni, valamelyik mûvészeti jellegû felsôfokú oktatási intézménynek kellene nagyon sürgôsen felvállalnia. Az óvodapedagógusokat és tanítókat képzô fôiskolán pedig újra folyamatossá kellene tenni a zenetanítást. Az óvodapedagógus feladata "a zeneszeretet szikrájának beültetése a gyermek lelkébe", amit a tanítónak kell folytatnia, abból kiindulva, "hogy aki megtanult beszélni, azt meg lehet tanítani énekelni is.". A zenehallgatásra való rendszeres nevelést az elemi és középiskola alapozhatja meg értô és lelkes zenepedagógusok révén - idézhetjük Orosz. P. Józsefet. Természetesen ehhez sajátos tantervekre, színes, érdekes, saját zenekultúránkon alapuló tankönyvekre van szükség, hogy kialakulhasson az egységes "zenei anyanyelvi repertoár", amelyet minden Kárpát-medencei magyar gyermek és fiatal ismer és magáénak érez, s amely szétszórtságunkban az összetartó erôt jelenti. Romló, szegényedô anyanyelvünk mellé vissza kellene állítani elveszni látszó zenei anyanyelvünket is , hisz tudjuk, hogy "nyelvében él, zenéjében érez a nemzet."

*

Ankétunk elkészülte után értesültünk a Romániai Magyar Zenetársaság Kolozsvárt tartott ülésérôl, amelynek zárónyilatkozatában a részvevôk a Zenemûvészeti Kar beindításához szükséges feltételek megteremtését kérik a Sapientia keretében, amire Kató Béla, a kuratórium elnöke a jelenlegi helyzetben nem lát lehetôséget. A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán viszont készülnek a zenepedagógiai szak beindításához.

(Folytatás a március 4-i lapszámból)

Az örökségrôl való lemondás következménye, hogy a lemondó örökrésze a többi elfogadó örököshöz kerül, ezek saját örökrészét gyarapítva. Ez általános szabály, de ez alól is van kivétel. A lemondónak tudnia kell, hogy lemondása nyomán ki gyarapszik az ô örökségrészével, mert ennek hiányában ez a rész ahhoz kerül, akinek gyarapodását a lemondó esetleg nem is kívánja. Ilyen kivétellel akkor találkozunk, amikor az örökhagyó gyermekei ôelôtte halnak el, és így helyettük ezek gyermekei, vagyis az unokák, dédunokák örökölnek. Ilyenkor az örökségbôl az elhalt gyermekek egyforma részt kaptak volna, és ezt a részt most gyermekeik, vagy az elhalt örökhagyó unokái öröklik, törzsenként egyforma arányban. Így például az egygyerekes elôbb elhalt fiú- vagy lánygyermeke ugyanannyit örököl, mint a négygyermekes elôbb elhalt másik fiú- vagy lánygyermekei együttvéve. Ha olyan unoka mond le az örökségrôl, aki egyedül örököl, a neki járó 1/2 örökrészt az örökséget elfogadó többi unoka, a lemondó elsô unokatestvérei egyenlô arányban öröklik. Ha viszont a másik törzshöz tartozó négy unoka közül mond le egy vagy kettô, örökrészük az elfogadó másik két testvérükhöz kerül, és csak akkor örökli a teljes hagyatékot a másik törzshöz tartozó elfogadó unokatestvérük, ha mind a négyen lemondanak az örökrészükrôl. A másik kivételes eset akkor állhat elô, amikor az örökhagyó leszármazók (gyermekek, unokák) nélkül hal el, és hagyatékát a túlélô házastárs mellett apja, anyja, testvérei vagy ezek leszármazói IV. fokkal bezárólag együtt öröklik. Ha mindkét szülô él, és testvérei vagy ezek leszármazói is vannak az özvegy mellett, az örökösök törvényes örökrésze a következô: a túlélô házastársat a hagyaték 1/3-a, a fennmaradó 2/3 részbôl az apát és anyát 1/2 rész, a többi pedig a testvéreket vagy ezek leszármazóit illeti meg. Ha viszont az egyik szülô lemond, a lemondás nyomán csak az elhunyt testvérei vagy ezek leszármazói nyernének, tehát nem az elfogadó szülô és nem is a túlélô házastárs. Az örökrészek kiszámítása a következô sorrendben történik: elôször meghatározásra kerül a túlélô házastárs része, utána jön az elfogadó vagy egyedül élô szülô része, majd a maradék részt a testvéreknek vagy ezek leszármazóinak osztják ki. Ha a túlélô házastárs mond le örökrészérôl, és az elhunyt után maradnak leszármazók, vagyis gyermekek, unokák, ilyenkor a túlélô házastárs a hagyaték 1/4 részére jogosult, a fennmaradó 3/4 rész pedig a leszármazókat illeti meg. Ha a gyermekek közül mondanak le egyesek, örökrészük testvéreiket illeti, és nem a túlélô házastársat, vagyis apjukat vagy anyjukat. A fentiek igazolják, hogy minden esetben az örökség elfogadása a jobbik megoldás, mert sokszor tévedhetünk, amikor azt hisszük, hogy a nekünk járó örökségrész annak jut, akinek szánjuk.

Mellau György

Nemsokára kezdôdik a cukorrépa vetése. Kérésünkre Radu Mircea mérnök, a Maros megyei Cukorrépa-termesztôk Egyesületének elnöke ismertette a feldolgozóval kötendô szerzôdésekkel kapcsolatos tudnivalókat, újdonságokat.

- Elsôsorban tudni kell azt, hogy a szerzôdések ebben az évben a marosvásárhelyi Zamur és a ludasi Zaharul cukorgyárral köthetôk meg. A megyénkbeli termesztôk 80%-a a Zamur Rt.-vel köt szerzôdést, ugyanis a cég erre jogosított, annak ellenére, hogy a nyersanyagot Marosludason dolgozzák fel. Felhívom a termesztôk figyelmét, hogy a szerzôdések megkötése érdekében nem kell Marosvásárhelyre vagy Marosludasra utazni, azok kitölthetôk a megyénkben lévô 12 átvevôközpontban is. Az ez évi termésre a feldolgozó háromféle szerzôdési típusnyomtatványt dolgozott ki: * B típusú szerzôdés - azok számára, akik 5 hektárnál kisebb területen termesztenek cukorrépát. Az e típusú szerzôdés alapján a feldolgozó a termesztônek egy tonna átadott nettó cukorrépa-mennyiség után 50 kg cukorral fizet. Mivel a feldolgozók HÉA (TVA)-fizetôk, a termesztôkhöz csupán 42 kg cukor jut. Az elmúlt években a szaktárca, a kormány gyakran ígérte, hogy a cukorrépa-termesztôket felmentik a HÉA fizetése alól. Sajnos, csak ígéret maradt, országos érdekvédelmi képviseletünk közbenjárása ellenére is. E szerzôdés esetében ebben az évben - ez újdonság - a termesztôknek kifizetik a szállítási költségeket a termôterülettôl az átvevôközpontokig. Fel szeretném hívni az 5 hektárnál kisebb területeken dolgozók figyelmét, hogy ebben az évben azok, akik a cukorrépatermô területüket 50%-kal növelik a múlt évhez viszonyítva, a pluszban létrehozott hektárok után a feldolgozó 25 kg cukrot ad át. Példa: ha valaki 2 hektáron termesztett édesgyökeret, idén már 3 hektáron vetett répát, akkor a harmadik hektáron termett répáért a gyár 50+25 kilogramm cukorral fizet, azzal a feltétellel, hogy a hozam érje el a 25 tonnát. * A1 típusú szerzôdés - azok a magántermesztôk köthetik meg, akik 5 hektárnál nagyob területen termesztenek répát, és figyelem(!) - nem HÉA (TVA)-fizetôk. Az ebbe a szerzôdésbe foglaltak szerint minden átadott nettó tonna répáért a feldolgozó 55 kg cukorral fizet, ha a gyökerek cukortartalma eléri a 16%-ot. Ha a cukortartalom 16%-nál magasabb, a termesztô nagyobb cukormennyiséget vehet át a gyártól. A fizetséget képezô cukormennyiség nyilván csökken, ha a cukortartalom 16%-on aluli. * A típusú szerzôdés - azok számára, akik 5 hektárnál nagyobb területeken termesztenek répát és HÉA fizetôk, mint például a 36-os törvény alapján alakított mezôgazdasági társulások, vagy a 31- es törvény alapján alakult mezôgazdasági kereskedelmi társaságok, illetve a mezôgazdasági kft.-k. A nettó tonnánkénti átadott répáért a feldolgozó ugyancsak 55 kg cukorral fizet, 16%-os cukortartalom esetén. A répáért átadott cukormennyiség ez esetben is növekedhet vagy csökkenhet, a cukortartalomtól függôen. Azok a társulások, amelyek a múlt évhez viszonyítva 20%-kal növelik területeik nagyságát, minden újonnan létrehozott hektár után pluszban 25 kg cukrot vehetnek át, azzal a feltétellel, hogy a hektáronkénti hozam érje el a 30 tonna répát. Az utóbbi két szerzôdés alapján a feldolgozó nem fizeti a szállítási költségeket a területtôl az átvevôközpontig.

A cukorgyár ez évben ingyen biztosítja a nagyon jó minôségû, betegségellenálló vetômagot, a gyomirtó szereket, mûtrágyákat is, de az utóbbiakat a termelôknek ki kell fizetniük, akár az átvételkor, ak&aac