Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Átalakult a kormány, miután Adrian Nastase miniszterelnök tegnap bejelentette három államminiszteri poszt megteremtését, a korábban megszüntetett környezetvédelmi minisztérium "feltámasztását", a kancellária-hivatal létrehozását, valamint az eddigi igazságügyi miniszter lecserélését.

Nastase a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) országos vezetôségének hétfôi ülését követôen hozta nyilvánosságra kabinetjének új felépítését és összetételét. Errôl, mint már közöltük, a hét végén egyeztetett Ion Iliescu államfôvel, aki áldását adta az új csapatra.

Nastase három kormányfô-helyettesi feladatot ellátó posztot hozott létre, amelyet államminiszterek töltenek be. Ezek: Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter, Ioan Rus, a belügyi és közigazgatási tárca vezetôje és Ioan Talpes tábornok, aki mind ez ideig az államfôi hivatal vezetôje, Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Popescu a gazdasági ügyekért felel majd, Rus a közszolgálati hivatalok munkáját hangolja össze, Talpes hatáskörébe pedig tárca nélküli államminiszteri rangban a védelem, az európai integráció és az igazságszolgáltatás ügyei tartoznak majd.

Mint az hetek óta várható volt, Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter távozik tisztségébôl, helyét Cristian Diaconescu eddigi külügyi államtitkár veszi át.

A kormányfô bejelentette, hogy létrehozzák a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumot, amelynek élére Speranta Maria Ianculescut, a bukaresti környezetvédelmi ügynökség igazgatóját nevezi ki. Az eddigi földmûvelési, erdészeti, vízgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium földmûvelésügyi, erdészeti és területfejlesztési minisztériummá, a nevelési, kutatási és ifjúsági tárca pedig nevelési és kutatási minisztériummá alakul át. Az elôbbit az eddigi miniszter, Ilie Sârbu vezeti majd, az utóbbi élén pedig a tárca eddigi irányítója, Alexandru Atanasiu marad.

Ezzel egyidejûleg létrehívják a miniszterelnöknek alárendelt országos ifjúsági ügynökséget. Megszületik továbbá a közlekedési miniszternek alárendelt országos turisztikai hatóság. Az állami vagyon kezelésével és a privatizációval megbízott állami hatóságot, illetve a banki aktívák értékesítésével foglalkozó hatóságot összevonják, ezenkívül megalakítják a kormányfô kancellária-hivatalát.

Victor Ponta, a kormányfô ellenôrzési hivatalának eddigi vezetôje a nemzetközi programok végrehajtásával foglalkozó megbízott miniszter lesz.

A képviselôházi és szenátusi házbizottságok várhatóan ma megkezdik az új kormány kinevezésével kapcsolatos törvényhozási eljárásokat. Az új minisztereket meghallgatják a parlamenti szakbizottságok, utána pedig a két ház együttes ülésén dönt az új kormánycsapat beiktatásáról.

Aktuális

Szaván fogtam polgármesterünket mondta vidéki olvasónk, a polgármesterekkel készített, nemrég megjelent ankétunk kapcsán. A szóban forgó írásban a községek vezetôi arról számoltak be, hogy az elmúlt négy évben, vagyis a még érvényben levô megbízatásuk idején mit sikerült elérniük. Volt, aki utak, hidak, épületek javítását említette, volt, aki a vízhálózat kiépítését tartotta legfontosabb megvalósításának. Ki többet, ki kevesebbet tartott említésre méltónak. A polgármesterek nyilatkozata után több olvasói levél érkezett. "Mi itt, a községben jól tudjuk, hogy ki és mit tett közösségünk érdekében. Tudjuk, hogy mit valósítottunk meg önerôbôl, s kinek az irányításával" - írták legtöbben, s olykor tételekre lebontva cáfolták, amit képviselôik - szerintük - felnagyítva, eltúlozva állítottak. A cáfolatok mellett persze voltak pozitív visszajelzések, dicsérô szavak is.

Bizonyítja mindez, hogy a községek lakói figyelemmel követik vezetôik nyilatkozatait, s számon tartják ígéreteiket és megvalósításaikat. Szavukon fogják elöljáróikat, ha nem teljesültek a választási ígéretek, megjegyzik, ha a polgármester panaszkodós fajta, s folyamatosan a szûk költségvetésre, a nincstelenségre hivatkozik valahányszor cselekedniük, javítaniuk, építeniük, vagy legalább tervezniük kell/kellene.

Mert nem elég ígérgetni, tervezni. Olyan polgármesterekre van, lesz szükség, akik bizonyítani tudják rátermettségüket, életbe tudják ültetni ötleteiket, a kevésbôl is tudnak értékeset, maradandót alkotni, a közösséggel, a közösségért.

A számonkérés idején derül ki, hogy a választási vagy a teljesített ígéretek nyomnak-e többet a latban, s hogy ki igazolta vissza a helyi közösségek bizalmát. Mert a hivatal, a tisztség alapvetôen a bizalomról szól, amit azokra testálunk, akikrôl úgy gondoljuk, hogy képesek a közösség ügyeit tisztességgel igazgatni, s miért ne, kellô, jó értelemben vett hiúság él bennük, hogy maradandót hagyjanak maguk után. Akinek a négyesztendôs mérlege pozitív egyenleget mutat, azt minden bizonnyal "ismétlôre" ítéli a közösség.

Konferencia a hazai magyarság fogyásáról

Összesen 190 ezerrel csökkent a romániai magyarság létszáma 1992 és 2002 között - hívták fel a figyelmet Kolozsváron a Demográfiai tendenciák a romániai magyarok körében címû konferencián.

A romániai magyarság létszámának nagyarányú csökkenése elsôsorban természetes okokra vezethetô vissza, a jelenséghez azonban hozzájárult a kivándorlás és - kisebb mértékben - az asszimiláció is - állapították meg az elôadók a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Ügyvezetô Elnöksége szervezte pénteki tanácskozáson.

Veres Valér szociológus az MTI kérdésére elmondta, hogy az 1992-es és a 2002-es romániai népszámlálás adatainak összehasonlításából kiderül: a romániai magyarság létszáma 190 ezerrel csökkent. A legnagyobb mértékû fogyás természetes okokra vezethetô vissza, hiszen a születések és az elhalálozások összesítése 107 ezer fôs csökkenést mutat. A rosszabb születési arány miatt a romániai magyar kisebbség elöregedési folyamata gyorsabb, mint a többségi román nemzeté.

Sokan elvándorolnak, gyermekeik már külhonban születnek. A migráció és a természetes fogyás tehát együttesen érvényesíti hatását - mondta Veres Valér. Hasonlóan látják kollégái is, akik megállapították: a két népszámlálás közötti idôszakban mintegy 110-115 ezres volt az elvándorlás miatti fogyás. Ebbôl 35 ezerre becsülik azoknak a gyermekeknek a számát, akik szüleik elvándorlása miatt már nem Romániában születnek. A külföldi vendégmunkát az elôadók többsége a kivándorlás elôszobájának tekintette. Magyari Nándor a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára szerint a migrációt választók nagy többsége olyan fiatal, aki meg sem próbált beintegrálódni a romániai munkaerôpiacon.

A székelyföldi népesség tekintetében viszont Veres Valér derûlátó, hiszen az ottani gyermekvállalási kedv szerinte reménykeltô tendenciát mutat az országos adatokhoz képest. Példaként Kovászna és Maros megyét említette, ahol a kilencvenes évek folyamán a születések számának növekedése volt tapasztalható. A többi régió esetében azonban a népesség-csökkenés megállítása nagyon nehéz lesz. Belsô-Erdélyben például a mostani teljes termékenységi arányszám mértéke mindössze 0,6, márpedig 2,1 körül kellene lennie ahhoz, hogy ne fogyjon a népesség.

Kiss Tamás, az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének szakértôje ugyancsak kimutatta: a korfa a székely megyékben sokkal "egészségesebb", mint a szórványban. A magyar fiatalok Hargita, Kovászna és Maros megyében vannak a legnagyobb számban, máshol viszont az idôsebbek aránya kétszer nagyobb a huszonévesekénél. Ilyen vonatkozásban általánosítható, hogy a Székelyföld az a magyar régió, amely biztosítja a megmaradáshoz szükséges emberanyagot Erdélyben.

Ha változatlan marad a tendencia, 2025-re egymillió- egymillió százezerre csökkenhet a romániai magyarság létszáma, de Veres Valér szerint a fogyás még ennél is drasztikusabb lehet, ha a következô esztendôkben Nyugat-Európa irányába növekedni fog a kivándorlás.

Magyarországon az elmúlt tíz évben 50 ezer romániai állampolgár telepedett le, döntô többségük magyar nemzetiségû volt. Kiss Tamás az MTI-nek elmondta, hogy az erdélyi magyarság migrációjának fô oka az otthon és a külhonban szerezhetô jövedelmek közötti különbség. A kilencvenes évek elején még arról beszéltek, hogy a magyarok migrációja az "etnikai elnyomás" következménye, ma már viszont egyértelmû, hogy a kivándorlásnak elsôsorban gazdasági okai vannak.

Adrian Nastase kormányfô hétfôn kijelentette, azért döntött Rodica Stanoiu leváltásáról, mivel az igazságügyben "elérkezett a változás pillanata", Cristian Diaconescu pedig képes lendületet adni az ágazati reformoknak.

A miniszterelnök elmondta, az igazságügyben 1990 után jelentek meg a problémák a szakképesített személyzet hiánya miatt.

"Az igazságszolgáltatás hiányosságai véleményem szerint nem a terület függetlenségével, hanem az igazságszolgáltatási aktus hitelességével kapcsolatosak", fogalmazott Nastase. "Nem kívánok senkit negatív színben feltüntetni az igazságszolgáltatás gyenge pontjai kapcsán, de azt hiszem, elérkezett a változás pillanata. Úgy gondolom, hogy a szakminiszteri tisztségbe javasolt személy képes lesz fellendíteni a reformokat", mondta Nastase.

A kormányfô kifejtette, az új igazságügyi miniszter, Cristian Diaconescu jelenlegi külügyi államtitkár "fiatal ember, bírói és uniós tárgyalási tapasztalattal".

Az államfô és a miniszterelnök közötti hatalmi-politikai erôegyensúly gyümölcse lesz a mostani kormányátalakítás - írta néhány órával az új kormánycsapat nyilvánosságra hozatala elôtt a hétfôi bukaresti sajtó.

A Ziarul Financiar címû üzleti és pénzügyi napilap szerint Adrian Nastase miniszterelnök új kormánya nem karcsúbb, hanem felduzzasztottabb lesz a korábbinál. A lap úgy látja: a mostani kormányátalakítás inkább reformpótlék lesz, semmint az európai fórumok által szorgalmazott tényleges reformok megvalósítása. Az újságban megszólaltatott elemzôk szerint a kormánygépezet felduzzasztása nincs összhangban az európai elvárásokkal, amelyek a kormányzati bürokrácia visszaszorítására ösztönözték volna Bukarestet. Gyakorlatilag a tavaly nyári átalakítást megelôzô felépítéséhez tér vissza a kormány, vagyis ugyanoda, ahonnét azért mozdult el, mert nehézkesen mûködött az adott szerkezetében - fejtette ki a lap.

A kormányzati csapat módosításában az Adrian Nastase miniszterelnök és Ion Iliescu államfô közötti politikai-hatalmi egyensúly látszik beállni. Silviu Brucan politikai elemzô a Ziarul Financiar hasábjain külön cikkben fejtette ki: míg Nastase érzékenyebb az európai szempontokra, addig Iliescu bizonyos ellenállással viszonyul a "nyugati kapitalista modernitáshoz".

Az elemzô ezzel magyarázza, hogy a Nastase által eredetileg tervezett két miniszterelnök-helyettesi posztot egy harmadikkal volt kénytelen megtoldani. Az erre kiszemelt személy nem más, mint az államfôi hivatal eddigi vezetôje, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Ioan Talpes. Brucan szerint Iliescu az ô személye által kívánja elejét venni annak, hogy Nastase az elkövetkezô hónapok folyamán sokkterápiához folyamodjon az EU-csatlakozás feltételeinek teljesítése érdekében.

Az elemzô szerint Talpes - akinek külföldi hírszerzôi elôélete és közszájon forgó kétes ügyletei miatt a sajtóban meglehetôsen rossz a híre - új beosztásában éppen az integrációs felkészülést fogja felügyelni. Márpedig Talpesnek elnöki tanácsosként semmi köze sem volt az integrációs témákhoz. Vagyis, azért kerül tárca nélküli államminiszterként a kormányba, hogy inkább "kordában tartsa", semmint ösztönözze a brüsszeli elvárások megvalósítását.

- Elnök úr, mi mással, ha nem a Szabadság- szoborral kell kezdenünk ezt a beszélgetést. A részletek ismeretesek a sajtóból, a kormány beadta a derekát. S tette ezt akkor, amikor a magyar közvélemény jó része úgy gondolta, hogy választási évben célszerûbb jegelni az ügyet, kedvezôbb klímára várva. Hogyan sikerült mégis nyélbe ütni? Végül is egy önmagán túlmutató szimbólumért folyt az iszapbirkózás, s a román nacionalizmus tétetett próbára.

- Valóban, kézzelfogható haszna nincs. Engem is jobbára úgy ismernek, hogy pragmatikusan politizálok, s kézzelfogható eredményekre törekszem. Ezért kollégáim közül többen szememre hányják olykor, hogy idônként kevésbé figyelek arra, hogy a közösségnek érzelmileg is nyújtani kell. Az érzelmek és szimbólumok is fontosak. Így a szobor is, fôleg, amit visszaállítása jelent. Azt jelenti, hogy a többség politikusai is elismerik: a mi múltunknak is helye van Erdélyben, még akkor is, ha esetleg annak a múltnak egyik vagy másik pillanatáról másképpen gondolkodunk, egyik vagy másik személyiséggel kapcsolatosan vitánk van.

- Ebben a fordulatban számomra nem is az RMDSZ makacs kitartása volt a meglepô, inkább a kormányzópárt bátorsága, hogy hosszas lavírozás után ugyan, de volt erejük szembe szállni a másfél évtizede szinte változatlan nacionalista érzelmi túlfûtöttséggel. Mibe kerül ez Adrian Nastasénak?

- Azt gondolom, hogy Nastase és a Szociáldemokrata Párt más vezetôi is felmérték, a magyarokkal való együttmûködésnek sokkal nagyobb a haszna, mint amekkora pillanatnyi érzelmi veszteséget jelenthet számukra ez a döntés. Tudok róla, hogy az elhatározást éles viták elôzték meg a párton, sôt a kormányon belül. A folyamatnak tényleg voltak olyan pillanatai, amikor úgy nézett ki, hogy nem tudjuk megoldani, aztán mégis enyhült az ellenkezés.

- A politikai kulisszák mögötti fejleményekrôl keveset tudunk. A közvélemény elôtt a jól begyakorolt forgatókönyv szerint követték egymást a jelenetek. Vagyis, mihelyt feltûnik a magyarok valamely kérése, követelése, nyomban felkap az ellenszél, s pártállástól függetlenül rákezd a nacionalista demagógia, hogy azt, ami egyszerû, érthetô és jogos, kétségbe vonja. Amitôl aztán rendszerint még a felvilágosultabban gondolkodó román politikusok is hátrálni kényszerülnek. Most mégsem…

- Az egész ügynek van egy tanulsága. Akkor, amikor elôállt a válság, leállították a munkálatokat, visszavonták az engedélyeket, sokan azt mondták, hogy egyelôre itt nincs tovább, nem tudjuk megoldani. Indulatos vélemények is elhangzottak, hogy szakítsuk meg az együttmûködést. S el kell mondanom, hogy magam is napokig dilemmában voltam: adjunk-e még egy esélyt az együttmûködésnek, vagy sem. Racionálisan mérlegelve végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy az elôzmények feljogosítanak az együttmûködés folytatására. Most azt mondhatom, hogy jó döntés volt, ami sok mindenre figyelmeztet. Például arra, hogy következetesnek, kitartónak kell lenni céljainkban, s bizonyos értelemben türelmesnek. Itt a szalmaláng-politika nem segít.

- Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a Szabadság-szobor ügye a román-magyar megbékélés, együttmûködés, tehát az RMDSZ erejét meghaladó, a két ország kapcsolatkörében rendezhetô kérdés. Úgy tûnt, a magyar kormányzat szívesen hárította át a feladatot az RMDSZ-re. Jól láttam?

- Segített nekünk, hogy a magyar miniszterelnök a múlt ôsszel Bukarestben elég egyértelmûen és határozottan felvetette. Medgyessy Péter és Adrian Nastase között született is egyezség, hogy valamilyen megoldást talál az ügyre az RMDSZ és a kormánypárt. Ez fontos hozzájárulás volt. S közös sikernek mondanám, hiszen minden dilemmánk ellenére, kollégáim nagyfokú szolidaritásról tettek tanúbizonyságot. Méltányolható ugyanakkor az aradi RMDSZ-szervezet helytállása, hiszen a legnagyobb csapás ôket érte. Azt mondhatom, hogy a Szabadság-szobor ügyének amolyan mellék-, de nem mellékes tanulsága, hogy az RMDSZ- ben továbbra is komoly tartalékai vannak az összefogásnak.

- Lesznek, akik ezt is kinevezik "sikerpropagandának"?

- Az lepne meg, ha nem tennék. Feltehetôen vannak valahol valakik, akik már azon törik a fejüket, hogyan lehet errôl rosszat mondani.

- Ne bántsuk a fanyalgó természetûek fanyalgáshoz való jogát. Február elsô hete hozott egyéb meglepetést is. A Szabadság-szobor mellett a Babes-Bolyain létrehozandó karok számítottak aktuális teendônek. Itt sem maradt el a meglepetés. Ismertek az elôzmények. A hosszas kötélhúzás Andrei Marga rektorral, aki azzal a nehezen minôsíthetô teljesítménnyel tûnt ki, hogy nyáron képes úgynevezett magyar radikálisokkal parolázni Tusnádon, szeptembertôl pedig "nemzetvédôhöz" illôen a karok ügyét csûrni-csavarni. Most azonban a frissen megválasztott egyik magyar rektorhelyettes köti az ebet a nem egészen világosan látszó karóhoz. S azt is olvasom, hogy az egyetem magyar oktatóinak többsége támogatja a karok létrehozását. Mi az, hogy többsége? Vannak magyar oktatók, akiknek nem kell a nagyobb önállóság? Mi folyik itt, elnök úr?

- Elôször is szögezzük le, hogy a karok létrehozásáról kidolgozott terv az ottani oktatók teljes egyetértésével született. Sôt, ôk készítették el a javaslatot, s írták alá a beadványt, amelyben a karok megalakítását igénylik. Ami most történik, kissé a rossz jövôt vetíti elôre, holott nekünk nem egy rossz jövôre, hanem egy nekünk való jövôre kell gondolnunk. Az a rossz jövô, amikor egy intézményen belül a magyar értelmiség nem tud egyetértésre jutni. Ami annyit jelent, hogy kiszolgáltatjuk magunkat másoknak. Joggal mondhatják, hogy nincs közösen kialakított álláspontotok, tehát eldöntjük mi, hogy mi legyen.

- Nem túl nehéz szellemi feladvány. Egyenesen groteszk azonban, ahogy a két múlt heti fejlemény egybeesik. Eredmény születik egy látszólag vesztett ügyben, s ugyanakkor magyarok terelnek szinte zsákutcába egy biztatóbbnak tûnt ügyet. Inkább nem is mondom, hogy milyen "szélsôségeseket" gondolok errôl.

- Megpróbáljuk tisztázni a dolgokat, de ezek a rossz nyilatkozatok, enyhén szólva, nem segítettek nekünk.

- Ezek szerint két ellenállást kell leküzdeni. Ismerôs a képlet…

- Ha komoly ellenállás lenne, azt jelentené, hogy ezt nem is kell megcsinálni, mert nem látják jónak a magyar oktatók, a magyar diákok. Én ilyesmirôl nem tudok. Arról igen, hogy az oktatók látnak magukban erôt, szakmai perspektívát, s az önállósággal tudnak és képesek is élni. A habozó, visszalépô, vagy egyáltalán az önálló karok létjogosultságát megkérdôjelezô álláspontok mögött az önbizalom hiányát is látom. Nem bíznak abban, hogy önálló tanszékeket és karokat felelôsen, minôségileg megfelelôen tudják mûködtetni. Ez egyébként azért képtelenség, mert éppen az önálló intézmények létrehozását tûztük ki célul.

- Furcsa fejlemény.

- Valóban. Az utóbbi idôben történnek még olyan dolgok, amelyeknek a tanulságaira jó lenne, ha nem csak egy-két politikus, hanem mások is odafigyelnének.

- Mire gondol?

- Például, hogy mit jelent a megosztottság. Maradjunk az egyetemi karoknál. Ha az oktatói gárdán belül, az új rektorhelyettesben vagy másokban kételyek ébrednek, akkor meg kell azt szervezni, hogy a magyar oktatók üljenek le, csukják be az ajtót, s öldököljék egymást vitában addig, amíg közös álláspontra nem jutnak, s azt vigyék a közvélemény elé, ne a homályos, ellentmondásos nyilatkozatokat.

- Maguktól erre nem jönnek rá?

- Úgy látszik, hogy nem. Ugyanaz történik, mint amirôl az RMDSZ esetében beszélnünk kell, s amit most egyesek tönkre akarnak tenni azzal, hogy RMDSZ-en kívül hirdetnek meg mindenféle demagóg eszméket. Például azt, hogy nekünk nem csak szavaznunk kell, hanem úgymond választanunk. Nos, ennek ugyanaz lehet a következménye, mint az egyetemi karok esetében, hogy másoknak szolgáltatjuk ki magunkat.

- Hadd kellemetlenkedjek tovább. Parafrazálva, az esszéknek is meg van a maguk sorsa. Magyarságstratégiára szóló, kezdetben sûrû, helyeslô bólogatásokat kiváltó felhívása enyhén szólva különös sorsra jutott. Egyeseknek alkalom volt, hogy a múltban kedvükre csörtetve "kemény" ítéleteket hozzanak, másoknak újabb lehetôséget kínált, hogy sokadikszor szapulják az RMDSZ-t aktuális rögeszméik közhírré tételével. Szóval mifelénk, ahol már minden bokorban terem egy politológus, az tûnt elô, hogy mindenki igen jól megvan a maga "magyarságstratégiájával". Lehangoló. Számomra még inkább az, hogy ebben a kakofóniában milyen hévvel, avagy egyenesen gyûlölködôen tört elô egyesekbôl a megelôlegezett bizalmatlanság, amivel a vitaindító jóhiszemûségét vonták kétségbe. Volt, aki egyenesen alibinek mondta arra az esetre, ha az RMDSZ netán vesztesként kerül ki az idei választásokból. Mondanám, hogy komikus, ha nem lenne tragikus a rosszhiszemûségnek ez a kitörése. Ilyen sorsra számított?

- Valóban az történt, hogy az elsô napokban az írást, amelynek egyfajta felhívás jellege volt, egyaránt méltányolta mindenki. Baloldalról, jobboldalról ez egyöntetûnek látszott.

- Még a Máért napirendjére is javasolták.

- Aztán visszazökkentünk a rendes kerékvágásba. Azaz, felocsúdtak néhányan, és jó szokás szerint keresték, hogy mibe akaszkodhatnak bele, mert nem hozzátenni akartak, segíteni a közös gondolkozást, hanem elvenni belôle. Butaságokat is olvastam, hogy hát minek foglalkozom irkafirkálással ahelyett, hogy a magyarság sorsát rendezném. Ilyesmikre természetesen nem érdemes a szót pazarolni. Egyébiránt úgy látom, hogy a vita még nem ért véget. A magyarországi politikában folyamatosan központi téma a megegyezés, a nemzeti minimum kialakításának szükségessége, hogy be kell temetni az elhíresült árkokat.

- Amit jobbára csak mímelnek a véget nem érô imázsháborúban.

- Az egyetértés szükségessége mégis benne van a levegôben. Egyfajta mélyponton vagyunk, s abban bízom, hogy innen már csak fölfele vezethet az út. Amit megírtam, aggodalomból írtam. Ha nem lennék az RMDSZ elnöke, talán akkor is meg kellett volna tennem magyar értelmiségiként. Azért aggódom, mert vannak esélyeink a helyzetünket alakítani az elkövetkezôkben, de ha nem vesszük észre azt, hogy ehhez közös stratégia kell, közös nevezô, amiben mindannyian egyetértünk, akkor eljátsszuk a lehetôségeket. Itt van mindjárt a marosvásárhelyi eset. Én annál nagyobb ostobaságot, minthogy valakik valamilyen, általam máig érthetetlen megfontolásból, polgármesterjelöltet indítanak az RMDSZ jelöltjével szemben, nehezen tudok elképzelni. És miért? Mert néhány ember sértôdöttségében, elégedetlenségében, elbizakodottságában nekilát lerombolni az egységes politikai jelenlétet egy olyan városban, ahol ezen nagyon sok múlik. Ezt számomra nem menti semmi. Tûzhetnek a zászlajukra bármilyen szép célt, éppen az ellenkezôjét érik el.

- Szóba hoztam, de elvarratlan a szál: bizalom helyett a megelôlegezett bizalmatlanság. Elnök úr szerint hogyan romlott ez így meg, vagy nem is voltunk soha jobbak, csak most, a lappangás stádiuma után akuttá vált?

- A bizalom kérdése engem is foglalkoztat. A politikánál s a politikusoknál maradva arról van szó végül is, hogy megbízunk embereket, hogy menjenek el Bukarestbe, az életük egy részét töltsék ott, és utána rögtön kifejezzük velük szemben a bizalmatlanságot. Ez megnehezíti a dolgunkat. Szerencsére kevéssé érezzük ezt a választóink körében, inkább a politikai ellenfeleink próbálkoznak a hitelrontással, érvek helyett bizalmatlanságot keltenek. Ettôl remélik, hogy sikeresebbek lehetnek. Mindent egybe vetve, ha nem teremtünk magunknak komoly és szilárd értékrendet, a közmondásos ember embernek farkasa állapotába jutunk.

- Szerintem alaposan benne járunk.

- A társadalom állapota, az egyenlôtlenségek, méltánytalanságok vannak az erkölcsi romlás gyökerénél. Tegyem hozzá, szerteágazó következményekkel. Mert a bizalmatlanságnál maradva, sok esetben ezt olyan emberek gerjesztik, akik maguk is a frissen kialakult elithez tartoznak. Önzô ember másról is könnyen feltételezi, hogy hozzá hasonló, mert, ahogy a mondás tartja, mindenki magából indul ki.

- Tudok ennél találóbbat is: a hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ô nem hisz másoknak. S máris a megelôlegezett bizalmatlanságnál vagyunk.

- Ez tökéletes. Tény, hogy az erkölcsnek, az erkölcsi tartásnak akkor is fontosnak kell lennie, vagy még inkább, amikor a társadalom rendkívül ellentmondásosan fejlôdik. Magam úgy gondolom, hogy az egyházak erkölcsi kérdésekben hangsúlyosabban kellene megnyilvánuljanak. A mi magyar társadalmunkon belül is adódik erre számos alkalom.

- Az elvárás jogos, de hát tapasztaljuk nem ritkán, hogy meglehetôsen elôítéletesek ezek a megszólalások, jobb esetben elmulasztják megszólalni…

- Igen, mert idônként hagyják magukat a politikával sodortatni, holott fontos lenne ezen felülemelkedniük. Az egyházak megtehetnék. Persze ez sem elég. A politikai vezetô rétegnek is puritánul kell viselkednie, oda kell figyelnie a szociális bajokra, s minden helyzetben példamutatóan viselkedni.

- Ha ezt hosszabban kibontanánk, nehezen érnénk a végére. Ehelyett emlékeztetném az elnök urat, hogy mostanság nem csak a jóhiszemûségét próbálják kétségbe vonni, s vádaskodásig menôen elvitatni. A magyarországi pártokkal való kapcsolatban jó ideje egyfajta alapelvként fogalmazta meg az ún. "egyenlô közelséget". Úgy tûnik, ebbôl nem mindenki kér. Amennyire belelátok, a Fidesszel való kapcsolatot inkább a szívélyesnek látszó távolságtartás jellemzi, mert a nem titkolt közelség az RMDSZ ellenzékének jár ki. Ezenközben igen aktív próbálkozásokat látunk arra, hogy mindenáron a "baloldali" címkét aggassák az RMDSZ-re. Elôbb- utóbb ezzel a helyzettel is szembesülni kell. Hogy látja?

- Nekünk nyilvánvaló érdekünk, hogy jó viszonyban legyünk a mindenkori magyar kormányzattal, és megfelelô viszonyban a mindenkori ellenzékkel. Végül is lett volna okunk az elôzô magyar kormány idején az akkori ellenzékkel különbözô alkalmakkor összeveszni. Mégsem tettük. Most is lenne lehetôségünk összeveszni a mai ellenzékkel, pontosabban a Fidesszel. Mert valóban így van, ennek a pártnak néhány vezetô politikusa nyíltan támogatja azokat, akik az RMDSZ-szel szemben, úgymond, alternatívát építgetnek.

- Tehát nem a Fidesz támogatja?

- Nem tudok arról, hogy a Fidesz pártként deklarálta volna, hogy meg akarja osztani a magyarságot.

- Igaz, az Európai Néppárt minapi kongresszusán Orbán Viktor nem volt tekintettel Tôkés László székelyudvarhelyi felhívására, miszerint kössék bizonyos feltételekhez Románia uniós csatlakozását. Ellenkezôleg, megszavazta a támogató nyilatkozatot, s külön az RMDSZ-t méltató nyilatkozatot. Errôl nem ejtett szót Tôkés László, s persze a polgári szövetséget buzgón felkaroló "pártatlan" sajtósok sem siettek bôvebben tájékozódni.

- Pártként pillanatnyilag azt tudom és akarom érvényesnek elfogadni, amit a Néppártban kialakítottunk. Másfelôl azt gondolom, hogy a Fideszben jelenleg talán nincs meg a határon túli magyarsággal kapcsolatosan a kellô empátia, vagy pedig kellô távlatosság, hogy a pillanatnyi szimpátiákat tegyék félre. Ugyanis minden párt ösztönösen törekszik arra, hogy a hozzá hasonló ideológiát valló csoportot támogassa, vagy a saját arculatára próbáljon alakítani más politikai szervezeteket. A mi viszonyunk velük most azért nem felhôtlen, mert szerintem egyszerûen másként értelmezik azt, ahogyan a határon túli magyar közösségeknek viszonyulniuk kellene a magyarországi politikai élethez. Az az érzésem, hogy szerintük nekünk is különbséget kellene tennünk az ottani pártok között. Erre mi nem vagyunk hajlandók. Ennek persze rendszerint az a következménye, hogy egy kicsit mindenki neheztel reánk. Aki bölcsebb, az kevésbé, aki nem annyira bölcs, az jobban. Azt mondom tehát, hogy az elmúlt 15 évben mégiscsak a mi álláspontunk bizonyult helyesnek. Ôk nem jöttek rá arra, hogy bármennyire is vonzó pillanatnyilag számukra kialakítani egy hozzájuk közel álló, hozzájuk hasonlóan gondolkodó politikai csoportosulást, távlatilag komoly károkat okozhat a magyarság megosztása folytán.

- No, de van kéznél még egy mondás, ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Azaz, meglehet, hogy az itt hangzatos jelszavakkal - például, hogy most jött el az autonómia ideje, kettôs állampolgárság stb. - könnyen szerzett rokonszenv a rokoni, baráti hajszálereken odaát kézzelfogható szavazatszámban jelentkezhet.

- Ezt én megértem, de mégis azt mondom, hogy valakinek csak okosabbnak kell lennie. Ebben a pillanatban azt gondolom, hogy az az okosabb megoldás, ha nem úgy válaszolunk arra, ami történik, hogy konfliktusba keveredünk valamelyik magyarországi párttal.

- Azért magyarul, azaz egyenesen lehet beszélni.

- A véleményünket természetesen elmondjuk, amikor ezek a kérdések szóba kerülnek. Végül is, ha mi most ellöknénk magunktól a Fideszt, ugyanakkora hibát követnénk el, mint ha korábban engedtünk volna a jobboldal ki nem mondott kívánságainak és a baloldalt löktük volna el. Nem hiszem, hogy szabad minket ilyen választás elé állítani.

- Nem is állítják, hanem egyszerûen baloldalinak mondják az RMDSZ-t, helyet próbálva szorítani az állítólagos erdélyi jobboldalnak.

- Úgy gondolom, hogy ezt azok sem hiszik, akik terjesztik. Hogy mást ne mondjak, az RMDSZ-ben az egyik legerôsebb áramlat a kereszténydemokrácia. Van persze baloldali vonulat is, de kevésbé fogalmazta meg magát. És hát a liberálisokat ki akarja kitagadni közülünk?

- Mégiscsak lesz protokollum, zárjuk ezzel a beszélgetést. Milyen ráció mentén döntöttek így?

- Szó volt arról, hogy egy lazább megállapodást kössünk, de mi lenne egy ilyennel, ha a nagyon konkrét dokumentum végrehajtása is problémákat okozott. Az együttmûködés folytatását azért tartjuk fontosnak, hogy politikai stabilitás legyen. Enélkül bizonyára elkezdôdne az ide-oda táncolás, mert valamiképpen biztosítaniuk kell a többséget, akár a nacionalista retorika felerôsítésével. Ugyanakkor van néhány számunkra fontos megoldandó kérdés, az önkormányzatokat támogatni kell, folytatni az intézményépítést és az alkotmánymódosítás nyomán megnyílt lehetôségeket is ki kell használni. Az idei egyezség kevésbé lesz látványos, mint az eddigiek, bár sok szociális célkitûzést tartalmaz. A napokban minden nyilvánosságra kerül.

Egyre rámenôsebbek a szexuális kapcsolatteremtésben az olasz hölgyek, míg az itáliai férfiak mindinkább igénylik az elôjátékot a szeretkezés elôtt.

A korábbi elôítéletekkel szakító magatartásformákat feltáró felmérés szerint - amelyet az ANSA olasz hírügynökség ismertetett - az egykor romantikus hölgyek helyett most inkább a férfiak azok, akik kedveskedésre, csókokra és ölelésre vágynak az aktus elôtt.

Az olasz nôk 48 százaléka számára immár elfogadható dolog, hogy ôk kezdeményezzenek, s 34 százalékuk teljes készségét nyilvánította az azonnali és félre nem érthetô hódításra. Eközben a férfiaknak csak 41 százaléka "rohanná le" kiszemelt partnerét - azonnali és közvetlen ajánlatra csak 15 százalék vállalkozna a gyors "nem" nagy kockázata miatt -, 25 százalékuk inkább virágcsokorral és egy mellékelt, csak homályosan megfogalmazott üdvözlôkártyával próbálkozna. E tekintetben az olasz férfiak hagyományôrzôbbek, a kapcsolatépítést inkább gyertyafényes vacsorával (37 százalék) folytatnák, s csak minden ötödik férfiú ajánlana egy romantikus hétvégét meghódításra kiszemelt "udvaroltjának".

A már kialakult partnerkapcsolatokban is fokozatos szerepcsere figyelhetô meg. A hölgyek 42 százaléka azt részesíti elônyben, hogy az aktust ô kezdeményezze, ami azonban nincs mindig ínyére a férfiaknak - mindössze 14 százalék fogadná el ezt a helyzetet.

Az elôjátéknak a megkérdezettek 57 százaléka tulajdonít változatlanul nagy jelentôséget: a férfiak viszonylagos többsége (35 százaléka) szerint a csókok és simogatások szakaszának legalább fél óráig kell tartania, míg a hölgyek inkább úgy gondolják (38 százalék), hogy ebbôl elég egy röpke negyedóra is. A szebbik nem olasz képviselôi emellett ugyan fontosnak, de nem elengedhetetlenül szükségesnek tartják a szexuális elôjátékot.

És utána? Az olasz hölgyek negyede immár nem akar alig néhány órával ezelôtti szenvedélye tárgyával egy ágyban ébredni, s gyorsan elhagyná a "tetthelyet". Ugyanakkor a férfiak 33 százaléka szerint a záróakkordok elengedhetetlen része a babusgatás és az édes szó, s 29 százalékuk szívesen ébredne kedvese karjaiban - ez utóbbi felfogást a nôknek csupán a 21 százaléka osztja.

Amint már jeleztük, tízéves szülinapját tartotta a Csíki Ágnes vezette Bernády Kamarakórus. Stílusosan, a Bernády Házban jubilált a dalkar. A gazdag mûsorból két szakember vélekedését emelnôk ki.

Kis füzetben olvasható a Bernády György Kamarakórus története - ha ez történet. Nem az. Csak kronológia. Ha valami egyfolytában felfelé megy (mint borban a gyöngy - Vörösmartynál), az inkább: sikersztori. Csíki Ágneséknek muzsikáló drágagyöngyük van. Sáfárkodjanak jól vele!...

"Tíz éve mûködik immár a Bernády Kamarakórus. Örvendünk, hogy szervezetünk ott bábáskodott a megalakuláskor, és lehetôségei szerint segítette, segíti a kórus ténykedését. Gratulálunk az eddigi fellépésekhez, sikerekhez, eredményekhez, elismerésekhez! Köszönjük azt a szívbôl végzett munkát, hivatást, amit az egykori és mai kórustagok Csíki Ágnes karvezetô lelkes irányítása mellett a közmûvelôdés szolgálatára áldoztak. (Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke) *

Nagy Ferenc, a Seprôdi János Nemzetközi Kórussszövetség elnöke ezt mondja: - A Bernády Kamarakórus azért különlegesen nagyszerû tagja a kórusszövetségnek, mert a népdalfeldolgozásokat a legmagasabb szinten, a leghitelesebben szólaltatja meg, s ezzel példát szolgáltat a többi kórusnak is. A rendszerváltás után egy picit elmozdultak a kórusmûsorok, és a népdalfeldolgozások háttérbe szorultak. Elsôsorban egyházi mûveket, klasszikus mûveket, madrigálokat vagy könnyebb feldolgozásokat énekeltek, és az igényes népdalfeldolgozások háttérbe szorultak. A Bernády Kamarakórus hívta fel a figyelmet arra, hogy a népdalfeldolgozásoknak igenis van szerepük és mondanivalójuk az egyetemes magyar zenekultúrában. A szövetség elnöksége a Törökbálinton tartott ünnepségen e kórus tízéves évfordulójáról emlékezett meg. Kiemeltük, hogy a dalkar szerepe óriási az erdélyi magyar zeneszerzôk népdalfeldolgozásainak megismertetésében a Kárpát-medencében. Ha ma énekelnek Zoltán Aladárt a Vajdaságban, énekelnek Szabó Csabát a Felvidéken, énekelnek Magyarországon Zoltán Aladárt, Szabó Csabát, Kozma Mátyást, az ennek a kórusnak is köszönhetô.

- Amikor célkitûzésünket úgy fogalmaztuk meg, hogy szeretnénk az erdélyi magyar karéneklést beépíteni az egyetemes magyar karéneklésbe, e folyamatban nagyon fontos, hogy mind az anyaországban, mind a "szél"-vidékeken - találkozóinkon - minél több erdélyi kórus daloljon. Ma már minden magyar kórustalálkozóra meghívnak bennünket. Ezek a magas szintû megmérettetések azt szolgálják, hogy az erdélyi magyar karéneklés egyre magasab szinten jelenjen meg Európában.

Csíki Ágnes karnagy szerint a tízéves munka eredménye még soha "nem jött be" úgy, mint most. - Sok szép koncertünk, sok esténk volt; de ez mai - nem gyôzöm az Úristennek hálát adni, hogy ilyen gyönyörûen sikerült...Nem véletlen persze, de magam sem tudok felocsúdni...A mûvészet olyan, hogy stimulál, ha van hallgatóság...Nem üres háznak énekeltünk, hanem meleg, családias hangulatban, barátok között -, és éreztük azt, hogy most az a feladatunk, hogy átéljük, megszólaltassuk a kórusirodalom gyöngyszemeit, melyeket kedvünk szerint válogattunk össze.

Nem tudom, hogyan lehetséges önálló koncertet szervezni. Sokba kerül. Minékünk nem is az a célunk; mi igyekszünk mindenütt olyan hallgatóságnak énekelni, amely velünk együtt gyönyörködik a hangmuzsikában. Hûséggel tolmácsoljuk a zeneszerzôk elképzeléseit. Némi rutinunk van azért, hiszen fele a kórusnak olyan karvezetôk keze alatt dolgozott, mint Szalman Lóránt, akitôl megtanulhattuk a kórusmûvészet titkait. Hogyan lehet egy kórusmûvet úgy elôadni, hogy az olyan legyen, mint egy vonósnégyes vagy egy kamaramuzsika... És úgy érzem, ezt most sikerült elôször elérnünk.

Sok a meghívásunk, és mindig szívesen elmegyünk mindenhová, ahová meghívnak. Konkrét vágyunk: szeretnénk egy CD-lemezt most már feltétlenül! Elkészíteni egy hangfelvételt, hogy mi is gyönyörködhessünk, és megmaradjanak az utókornak ezek a kórusmûvek...

Érdekes bibliai neveket választott ki az a hét csapat, amely a múlt héten a marosvásárhelyi Bolyai líceumban mérte össze vallási ismereteit. A vetélkedôt az iskola hittantanárai szervezték azzal a gondolattal, hogy a Szentírással kell és lehet tudományosan is foglalkozni.

A IX-XI.-es versenyzôk a Teremtés illetve Mózes könyvébôl és Lukács evangéliumából, az ehhez kapcsolódó háttéranyagból készültek. Pápai József szervezô tanár elmondta, hogy ez egyedi kezdeményezés, jövôben szeretnék a versenyzôk körét bôvíteni, a bolyaisok és a Református Kollégium diákjainak bibliai tudását összemérni.

A vetélkedô bibliográfiai ismereteken alapuló villámkérdésekkel indult, amelyek különféle szövetségekre, a Biblia mûfajaira, nagy alakjaira, szavak jelentésére tértek ki. A Szentírás képeinek felismerése után nem csak a versenyzôk fejthettek keresztrejtvényt, hanem a közönség is, bár ôk kisebb sikerrel. Egy következô fordulóban bibliai szövegekrôl kellett eldönteni, honnan származnak. A verseny fénypontjának a csapatok pantomimja bizonyult, amelynek során bibliai jeleneteket kellett elôadniuk, legtöbbôl modernizált változat született. A versenyzôknek végül meg kellett indokolniuk, hogy miért ezt a témát választották.

A református, unitárius és katolikus lelkészekbôl álló zsûri a Tízcsapás nevû csapatnak ítélte az elsô díjat. Osiki Erika, Kántor Emese, Lukács Zsuzsa, Zsidó József és Császár Adél felekezetének megfelelô Szentírást kapott jutalmul.

Rangos rendezvényre került sor március 6-7-én Kolozsváron, a Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében. Az Erdélyi Magyar Népdalvetélkedô-n közel harminc elôadó vett részt, képviselvén Erdély szinte minden vidékét. A versenyzôknek egy szabadon, valamint egy, a zsûri által kiválasztott dalt kellett elôadniuk, biztosítván ezáltal a rendezvény sokszínûségét és változatosságát. A kiemelkedô teljesítményt nyújtó elôadók mellett, a népi viseletben való fellépés is nagymértékben hozzájárult a mûsor sikeréhez.

A szakemberekbôl álló zsûri a népdalok nyelvi pontosságát és az eredeti elôadásmódot vette figyelembe. Az elsô helyezettnek járó díjat Kásler Magda (Marosvásárhely) és Gál Mónika (Klézse) vette át, Érsek Csaba Sándor (Sepsiszentgyörgy) és Hubán Ágnes (Székelyudvarhely) másodikok lettek, míg a harmadik helyen Török Csingó Adorján (Gyalu) és Székely Mária (Máréfalva) osztozott.

- Nem számítottam a díjra - jelentette ki Kásler Magda. - Sok olyan versenyzô volt, aki nagyon magas szinten énekelt. Izgalmas volt velük felvenni a versenyt. Jó alkalom volt arra, hogy próbára tegyem tudásom. Meg kellett néznem, mire vagyok képes, és helyt állok-e egy ilyen szintû versenyen.

A díjazottak pénzjutalomban, valamint Kallós Zoltán gyûjtéseit rögzítô CD-t és kazettát tartalmazó ajándékcsomagban részesültek, és meghívást kaptak a Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett nyári népdal- és néptánctáborba.

Készülnek a felmérések

A napokban arról értesültünk, hogy a Megyei Tanfelügyelôségen megbeszélést folytattak arról, melyek azok a marosvásárhelyi iskolák, amelyeket a csökkenô gyereklétszám miatt már a következô tanévtôl összevonnak. Az intézkedést állítólag a tanintézeteknek a gyerekek létszáma alapján történô finanszírozásra való áttérés teszi szükségessé. A normatív támogatás bevezetése vidéki viszonylatban is az iskolák egy részének megszûnésével, jobbik esetben két, sôt három egység összevonásával jár.

- Melyek azok az iskolák, amelyeket a tervezett intézkedés érint? - tettük fel a kérdést Neagu Nicolaénak, a tanfelügyelôség adminisztratív igazgatójának.

- Még nincsen szó konkrét döntésrôl - cáfolta a hallottakat az igazgató. A vonatkozó miniszteri rendelet értelmében valójában egy felmérés kezdôdött el a megyei oktatásügyi hálózat feltérképezésére. A kérdésekre, amelyek a tanulólétszámra, a tagozatokra, a címzetes tanárok helyzetére, az óraszámra, a más egységekben történô katedra-kiegészítésre, a ideiglenes kinevezéssel mûködô, illetve a helyettesítô pedagógusokra, a többletórák számára stb. vonatkoznak, az érintett iskolák válaszolnak. A beérkezô adatokat összesítve és elemezve, a tanfelügyelôség olyan döntéseket hoz, amelyek elsôsorban a tanulók érdekeit veszik figyelembe.

- Ezek szerint nem titok, hogy mely iskoláktól kérték a statisztikát?

- A gyereklétszám alapján a 6-os, 7-es, 10-es, 12-es, 13-es, 14-es, 15-ös, 16-os és 17-es marosvásárhelyi általános iskolákról van szó, vidéken a Görgényi Általános Iskolát és az Erdészeti Kollégiumot, Marosludason a Ion Vladutu Általános Iskolát és az Ipari Iskolaközpontot érintheti. Nemrégiben a tanfelügyelôség ellenôrzést végzett a megye több vidéki egységében is, s a tapasztaltak alapján ott, ahol rendelkezni fogunk szállítóeszközzel, elemezni fogjuk egyes iskolák fenntarthatóságának lehetôségét.

- Városi viszonylatban hogyan képzelték el a tanintézetek összevonását? Ez az intézkedés csak az igazgatóságokat vagy az épületeket is érinti?

- Több lehetôséget vettünk számba, az egyik szerint két iskolának egy vezetôsége lesz, s az osztályok összevonásával azt szeretnénk elérni, hogy minden tanuló délelôtt járjon iskolába, ami lehehetôvé teszi a hosszított program bevezetését. Más esetekben az összevonások nyomán sem tudjuk elérni a délelôtti oktatást, és valószínû, továbbra is maradnak osztályok a délutáni váltásban is. Két intézmény összevonásával arra számítunk, hogy a felszabaduló termekben több csoportnak is helyet tudunk biztosítani, s ezáltal a választható tantárgyak esetében a változatosabb igényeket is ki tudjuk elégíteni.

Az összevonás másik elônye, hogy ésszerûsíteni tudjuk a pedagógusi állásokat, és megszûnik az a helyzet, hogy a kis létszámú osztályokkal mûködô iskolákban a címzetes tanárnak nincs meg a szükséges óraszáma, s emiatt több iskola között ingázik.

- A korábbi összevonások alapján nem marad-e gazdátlanul az az iskola, ahol megszûnik az igazgatóság, s nem vezet-e ez a helyzet a fegyelem fellazulásához?

- Az iskola vezetôségének a hozzáértésén múlik, hogy a felügyeletet, az ellenôrzést mindkét épületben megszervezzék.

- Korábban a címzetes (tituláris) tanerôk katedrakiegészítését említette, egyértelmû, hogy az összevonások nyomán egy sor pedagógusi állás megszûnik. Mi lesz a katedra nélkül maradó tanítókkal, tanárokkal?

- Egy általános iskolai osztályra 1,7 tanári állás jut, 10 osztály összevonásával ez 17 katedrát jelent, az elemi osztályokban viszont egy osztályra egy tanítói állást számíthatunk. Az elsô statisztikák alapján jelenleg vannak olyan iskolák, ahol a 34 tanárból négynek van teljes katedrája.

- Van-e joga az iskola vezetôségének eldönteni, hogy két tanerô közül azt válassza, aki kevesebb pontszámmal rendelkezik ugyan, de eredményesebb munkát fejt ki?

- Nincs, ez a tevékenység átszervezésére vonatkozó elôírások alapján történik, s a címzetes tanároknak biztosítunk elônyt. Egyébként a tanfelügyelôség döntése még az elôzetes áthelyezési idôszak (pretransfer) elôtt megszületik, s így azok, akik állás nélkül maradnak, más iskolákban választhatnak katedrát.

A beérkezett válaszok és azok elemzése nyomán találkozni fogunk az érintett iskolák vezetôtanácsával és szakszervezeti megbízottjaival, majd a második menet során a tanerôkkel folytatunk megbeszélést, és azt követôen hozzuk meg a végleges döntést.

A negatív népesedési mutatók (a megye lakosainak száma 30.000-rel csökkent) az iskolákat sem kímélik, és idôben fel kell készülnünk a tanulók létszáma alapján történô finanszírozás bevezetésére.

Nem biztos, hogy mindenki elfeledte Jókai Mórt. Sokan vannak (vagyunk), akik számára a gyerekkori elsô szépirodalmi élményt jelentették a mûvei, akiket el tudott varázsolni Erdélyének mesebeli tája, alakjainak varázslatossága, történeteinek pergô, álomhoz hasonlatos volta. Mégis, Az ismeretlen Jókai címmel szervezte meg a Maros Megyei Könyvtár múlt keddi centenáriumi rendezvényét. Hogy tényleg ismeretlen-e Jókai, azt kevésbé tudjuk, mindazok azonban, akik ellátogattak az irodalmi estre, két igen jó elôadásnak lehettek tanúi, amelyek kevésbé ismert részleteket is felfedtek az író életébôl, különleges módon közelítették meg munkásságát.

A két elôadó közül elsôként Nagy Pál irodalomkritikus szólt, aki érdekes elôadásának vázát az író erdélyi utazásai köré építette, ez utak kapcsán tért ki azokra a mûvekre, amelyeket a korabeli Erdély ihletett. Hallottunk mócvidéki utazásáról, az Avram Iancuval való majdnem- találkozásról, és a regényrôl, amely ez út kapcsán született, a Szegény gazdagokról. 1877-ben az Egy az Isten címû regény kapcsán utazott Torockóra, ahol sokat túrázott gróf Teleki Sándorral, majd hallhattunk az éppen Szamosújváron raboskodó, hírhedt Rózsa Sándorral való találkozásáról is. 1904-es halálának körülményeirôl is beszámolt az elôadó, és azt is megtudtuk, hogy több mint nyolcvan román fordítású Jókai-kiadás jelent meg az évek során. Valaki kiszámította, hozzávetôlegesen 72 millió betût írt le élete folyamán az álomgyáros.

És, hogy az volt, azt Vida Gábor, a Látó szerkesztôje is kiemelte az est második elôadásában. Ô kritikai szellemben közelítette meg a Jókai-életmûvet, pergô elôadásában, kitért a kor többrendbéli problematikusságára, jellegzetességeire, az író életének momentumaira, politikai szerepvállalására, beszéde azonban elsôsorban igen átfogó irodalomelemzés jellegû volt. "Olyan módon tud eladni teljesen fiktív dolgokat, hogy amikor az ember a hegyekben mászkál, arra gondol - errôl írt Jókai. Nem errôl írt. De ez nem baj." Jókai maga lesz a poézis, és ez az a kor, amikor kitalálják, vagy kikódolják a nemzeti történelmeket. Furcsa mód, a Tündérkert Erdélyérôl alkotott Erdély-kép többet köszönhet Jókainak, mint a legpontosabb történészeknek. Mûveit nem kritizálni, hanem élvezni kell. A legendát teremtette meg. A Jókai-olvasás egyfajta tanulási forma. Minél többet olvassuk, annál inkább elkezdjük érteni, hogy mit nem értünk a világban - hallottuk Vida Gábortól, akinek elôadásában Jókai- mûvekbôl felolvasott részletek is helyet kaptak, ez utóbbiak Berekméri Katus színmûvésznô tolmácsolásában.

A mezôgazdaságban

A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója, Timar Liviu nemrég a Voiajor étteremben, ünnepélyes keretek között hét megyénkbeli szakembernek adott át érdemoklevelet a megye mezôgazdaságában végzett munkájuk elismeréseként. Közöttük volt a ma 75 éves Dombi Jenô agrármérnök is, akivel a szakmával kapcsolatos emlékeirôl, a mezôgazdaság jelenlegi helyzetérôl és a jövôbeni tennivalókról beszélgettünk.

- Meglepetés volt-e az ön számára szakmai múltjának elismerése?

- Nagyon meglepôdtem, erre nem számítottam. Lehet, hogy valamikor elismerésre vágytam a mezôgazdaságban végzett 40 évi munkámért. Mindenféle funkciót, beosztást betöltöttem, végigmentem a "létra" minden fokán. Becsülettel igyekeztem helytállni. És lehet, hogy amikor nyugdíjba mentem, 1989- ben, elvártam volna egy kis elismerést. Nem történt meg. Az évek során azt hittem, hogy a szakmabeliek megfeledkeztek rólam. Azt hittem, erre a kellemes összejövetelre baráti alapon hívtak meg, de nem gondoltam arra, hogy a kitüntetettek névsorán vagyok, aztán alig jutottam szóhoz.

- Ez a szakmai elismerés milyen emlékeket ébreszt önben?

- Egy szakmát nem lehet eredményesen végezni, csak akkor, ha az ember vonzódik hozzá. Annak ellenére, hogy nehéz volt, hivatásnak éreztem, mert beleszülettem, ebben éltem. A szakma gyakorlati részét édesapámtól tanultam meg, az elméleti részét a tanáraimtól, a professzoraimtól. Amikor kikerültem a gyakorlatba, habár sok hátránya volt a szocialista tervgazdálkodásnak, mondhatnám, szerencsém volt, mert állami gazdaságba kerültem. Nem szabad elhallgatni az akkori rendszer bizonyos elônyeit sem, ugyanis az állami gazdaságok abban az idôben kezdtek fejlôdni. Ezek az egységek az akkori mezôgazdasági termelés élvonalában voltak, ahol a szakmabeliek java gyûlt össze.

- A területek a jogtulajdonba helyezés során felaprózódtak. Most újra a mezôgazdasági területek tagosítása a cél. Errôl miként vélekedik?

- Sír az ember lelke, mert szétvertek mindent. Szerintem ez mindannyiunk, szakemberek, politikusok nagy tévedése volt, nem lett volna szabad megtörténjen. Mert a gazdaréteg és az állam az évek során nagyon sokat befektetett a gazdaságokba és a termelôszövetkezetekbe. Ugyanakkor a meglévô, akkoriban eléggé modern gépeket, felszereléseket, ingatlanokat meg kellett volna ôrizni a jövônek. Másik dolog: a földek visszaadásánál a legnagyobb hiba az volt, hogy a tulajdonosok parcellákban, darabokban vették át azokat. Ma nincs azokkal mit csinálniuk, mert gépesítve megdolgozni nem lehet. Ezt elmondtam már 1990-ben, amikor megjelent a 18-as számú törvény. Példálóztam, hogy legalább családonként egy tagban kell visszaadni a családtagok földjeit, egymás mellett. Nem sikerült. Most próbálunk tagosítani, ez a mezôgazdaság egyik alapvetô problémája. Ugyanis ezeken a földdarabokon gazdaságosan termelni lehetetlen.

- Ön elismert szakember a megyében. A rendszerváltás után tanulmányaival, beadványaival gyakran látogatta parlamenti képviselôinket is. Részt vett az RMGE szervezésében. Aztán visszalépett. Miért?

- Gyakorta tárgyaltunk, vitatkoztunk, próbáltam tevékenykedni az RMDSZ, az RMGE keretében, javaslatokat nyújtottam be írásban. A Népújság 1991. március 24-ei számában megfogalmaztam: "a földeket most van alkalom és kell tagosítani, hogy azt majd késôbb megcsináljuk egymás között, mese". Sajnos, süket fülekre találtak beadványaim. Részemrôl talán helytelen volt, hogy nem álltam ki az elveim mellett, nem harcoltam, hanem megalkudtam, máskor megharagudtam. Nem hallgattok rám, csináljatok, amit akartok alapon visszaléptem.

- Annak ellenére, hogy visszavonult, a mezôgazdaság ma is szívügye. Hogyan látja kimozdíthatónak a jelenlegi helyzetbôl?

- Rendszeresen követem a sajtóban, a rádióban, a televízióban a mezôgazdasággal kapcsolatos adásokat, írásokat, a kiadott rendelkezéseket, törvényeket, amelyeket alaposan ismerek. Sajnos, nem látom bennük a jövôre vonatkozó eredményes megoldásokat. Távol áll tôlem a nagyképûség, de állítom, hogy nem létezik fejlesztési stratégia. A minisztérium a sarkára kellene álljon, és az agrárszakemberekkel együtt dolgozzon ki rövid és hosszú távú fejlesztésrôl szóló stratégiát, jelentse ki, hogy márpedig a mezôgazdaság csak így fejleszthetô, ez mindenkinek érdeke, és ennek mindenki vesse alá magát. Lehet, hogy egy kis diktatórikus íze van ennek, de ôszintén mondom, a jelenlegi idôszakban másképpen nem látom a kiutat. Továbbá tagosításra van szükség, hogy gépesítve lehessen megmûvelni a területeket. Ha ez megtörténik, alakul a többi is. Az állattenyésztésben 2-3 tehénnel, 10 sertéssel nem lehet megélni. Kis- és nagyüzemû állattenyésztési farmoké a jövô. Lehet társulni, de ezeket a társulásokat nagyon jól képzett szakemberek vezessék, mert az EU elvárásai óriásiak. Nem akarok senkire ráerôszakolni valamilyen módszert, rendszert. De ilyen rendszertelenül, elképzelés nélkül dolgozni nem lehet. Vannak olyan vidékek, ahol a földterületek több mint fele parlagon van. Ilyesmit nem lenne szabad megengedni! Az egész országnak egy katasztrofális, ki nem fejezhetô kárt okoz.

- A mezôgazdaság jövôjérôl mi a véleménye?

- Nehéz jövô áll elôttünk, pedig sosem voltam pesszimista. Hozzáértéssel, közös és kormányakarattal, pártok akaratával ki lehet mozdítani a mezôgazdaságot a holtpontról. Sürgôsen, mert ha nem, a falvak az enyészet útjára jutnak. És meg kell érteni, hogy csupán társulások formájában lehet gazdaságosan dolgozni. Kovászna megye példáját említem. Ott születtem, jól ismerem a helyzetet. Néhány talpraesett farmer nagyon jó terméshozamokat valósított meg, mert tudományosan gazdálkodnak, mert beszerezték a legkorszerûbb gépeket, csak minôsített vetômagokat használnak. A vállalkozók a földekért bérletdíjként 2-3-szor többet fizetnek az országos átlagnál, és ami a leglényegesebb: nagyon kevés a parlagon hagyott földterület.

- Még ebben az évben mit szeretne megérni?

- Ebben az évben és a következôben, mert lehet, hogy nekem is még két-három év van kiosztva, azt szeretném megérni, hogy tagosított földeket lássak, és lássam lefektetve a nagy farmok alapjait, hogy a mezôgazdaság kimozduljon a már szinte katasztrofális helyzetébôl.

A megye lakossága 30 százalékának tudnak kényszerszállást biztosítani katasztrófa esetén - derült ki a Megyei Tanács Konzultatív Bizottságának ülésén bemutatott ismertetôbôl, melynek során Jinga Sandu ezredes a Megyei Polgárvédelmi Parancsnokság múlt évi tevékenységét értékelte.

Egyre több alkalommal igénylik a polgári védelmisek jelenlétét a természeti katasztrófák következményeinek elhárításában. Az ezredes beszámolója szerint a tavaly öt ilyen beavatkozáson vettek részt, embereket, állatokat és javakat mentve természeti csapás miatt. Hat gazdaság melléképületeit, 50 hektár földterületet és egy gyaloghidat öntött el múlt év március 20-án Mezôcekeden az árvíz. A júliusi zivatarok alkalmával Görgényoroszfalu és Marosszentkirály, Mezôméhes házait öntötte el az ár. Az augusztusi vihar és jégesô Marossárpatakot, Fehéregyházát és Rücsöt érintette. A Libánfalván, Palotailván és Gödemesterházán keletkezett jégtorlaszok felrobbantásához 60 kiló TNT-t és 39 villamos gyújtószerkezetet használtak.

Felszólalásában az ezredes fontosnak és hasznosnak ítélte az évente tervszerûen tartott riasztó gyakorlatokat, ezáltal a lakosok felkészülhetnek az esetleges természeti vagy vegyi katasztrófákra, azoknak elhárítására. Az idén Segesváron, Dicsôszentmártonban és Radnóton tartanak hasonló jellegû katasztrófavédelmi gyakorlatokat.

- A dicsôszentmártoni Bicapa és Carbid Fox melletti meddôhányók továbbra is veszélyt jelentenek az ott lakók életére, míg a bábahalmi földcsuszamlások bármikor újraaktiválódhatnak. A helyi tanács jóváhagyta a veszélyben levô 250 ház lakói elköltöztetésére vonatkozó területi községrendezési tervet - mondta Jinga Sandu.

A tavaly "átfésült" 40 hektár területen 47 tüzérségi lövedéket, 33 aknavetô lövedéket, 17 rombológránátot, 65 gyalogsági töltényt találtak, amelyeket hatástalanítottak.

Annak ellenére, hogy a tavaly épült épületek alagsorában létesített óvóhelyekkel további 500-zal nôtt azok befogadóképessége, a megye lakossága 66 százalékának továbbra sincs hova menekülnie légi katasztrófa esetén. Az ezredes negatívan értékelte azt a tényt, hogy bár az épülô új lakások tervét csak abban az esetben láttamozzák, ha óvóhellyel rendelkeznek, a lakások felépítése után azokat nem találják az ellenôrzésre érkezô szakemberek.

Az ezredes a parancsnokság felszereltségérôl is szólt. Elmondta, a tavaly a megyei tanács 240 millió lejt utalt át beruházásra, a javításokra 460 millió lejt kaptak. Ebbôl egy üvegszálas csónakot vásároltak, hiszen a meglévô két gumicsónakkal nem hatolhattak be olyan helyekre, ahol a víz felszínén jégdarabok vagy egyéb éles tárgyak úsztak. Ugyancsak a tavaly két nagy teljesítményû számítógéppel, a tûzszerészek három védôruhával gazdagodtak, míg az idénre a parancsnokság épületének feljavítását tervezték.

- Névváltoztatásról is szó van, hiszen az átszervezési folyamat eredményeképpen ezután a Sürgôsségi Esetek Megyei Felügyelôségének nevezik a Megyei Polgárvédelmi Parancsnokságot. Reményeink szerint az új felépítés és korszerû mûködési elvek meghonosítása lehetôvé teszi majd olyan szakemberek alkalmazását, akik még hatékonyabban vesznek részt a lakosságvédelmi feladatokban - zárta felszólalását Jinga Sandu ezredes.

Különféle kertmodelleket, a szépség és nyugalom szigetét, egy kellemes séta színhelyét, kedvezô árú cserepes és vágott virágokat, magokat és virághagymákat, önálló készítésû tápoldatokat, illetve a legváltozatosabb kertészeti szolgáltatásokat ígéri a Selgros áruházzal szemben, az OMV benzinkút mögött épülô, alakuló ODÚ Garden Center, amely február végén kezdte meg mûködését.

Tulajdonosai nemrég váltottak szakmát. Mindkettôjük alapmestersége a gyógyszerészet, amit Kolcsár Zoltán a közgazdasággal, felesége, Kajtár Klára pedig a pszichológiával egészített ki, ahhoz, hogy végül az alapszakmához közel álló, de mégis más területen próbálkozzanak. A Marosszentgyögy határában megvásárolt területre a megye leggazdagabb kertészeti központját álmodták és terveztették meg, amelybôl egyelôre a francia gyártmányú Filclaire típusú automata üvegház készült el. A bejáratnál változatos helyi és egzotikus szárított virágok gazdag választékára csodálkozhatnak rá az érdeklôdôk. Ezekbôl kérésre különleges virágdíszeket készítenek, sôt megrendelésre a helyszínen tájékozódva vállalják lakások, közintézmények vagy színpad, ünnepi asztalok szárazvirág-díszeinek elkészítését. Ugyanott, illetve a szemben levô speciális tárolóhelyiségben vágott virágokat kínálnak a szegfûtôl a legszebb orchideáig, s megvásárolhatók a virágok elrendezéséhez szükséges segédanyagok is. A 400 négyzetméter alapterületû üvegház középsô részén szoliter, nagy díszítô értékû növények sorakoznak 3,5 méteres magasságig, de rendelésre akár a tízméterest is be tudják szerezni. Kétoldalt 170-féle leveles és virágos növénybôl, kaktuszból válogathat a vásárló: kókuszpálma, fikusz, yucca, leveles és hamarosan kinyíló bonszajok, azálea, minirózsa, muskátli, begónia…, hogy csak néhányat említsünk a választékból. Kérdésünkre Kolcsár Zoltán elmondja, hogy a szezon érkeztével a közkedvelt futómuskátlik is megjelennek. A kínálat különlegessége, hogy egy bizonyos növénybôl az öt centis oltványtól a nagyobb, drágább példányig ki-ki lehetôségei és pénztárcája szerint válogathat. Akik nem találomra vásárolnak dísznövényeket, igénybe vehetik a központban nyújtott tanácsadást arról, hogy milyen fekvésû lakásban, helyiségekben melyik növény érzi jól magát.

A belsô díszítés mellett az ODÚ Garden Center külföldön is tapasztalatot szerzett szakemberei kerttervezést és kivitelezést, illetve a kertek gondozását is vállalják, továbbá garanciát a beültetett növényekre. Kérdésünkre, miszerint egyes vásárlók hiányolták, hogy nem találtak virágmagvakat és hagymákat, Kolcsár Zoltán elmondja, hogy abból is a legjobb minôséget szeretnék beszerezni, és mire megkezdôdik a szezon, az ültetés ideje, az ODÚ központban is megvásárolhatók lesznek. Újdonság, hogy a korábban gyógyszeralapanyag forgalmazásával foglalkozó házaspár 11 egyedi összetételû tápoldatot szabadalmaztatott, amelyek árban és minôségben kedvezôbbek lesznek a külföldi termékeknél.

A polikarbonát borítású, számítógép által vezérelt és a hôenergiát visszatartó energiaernyôkkel ellátott üvegház mögött a kinti növényeket kínálják majd az elkövetkezô hónapokban. Ugyanott játszóteret alakítanak ki, s a fából készült kerti bútorokat is megtalálja az érdeklôdô. Az üvegházhoz vezetô kavicsos körforgalmi út mentén kertmodellek lesznek a sziklakerttôl a mediterrán kertig, amelyekben a növendék növények mellett a kifejlett példányokat is láthatja a majdani vásárló.

S hogy miért az ODÚ központ elnevezés? A kérdésre Kajtár Klára elmondja, hogy az üvegház elôtti területen egy vadvirágokkal beültetett zöld tetôt alakítanak ki a cég multifunkcionális adminisztratív épülete fölé, amellyel példát is szeretnének mutatni erre a nálunk még ritka építkezési módra, amely különösen olyan telkeken alkalmazható, ahol kevés a zöld felület.

Bár még a kezdetén tartanak a vállalkozásnak, úgy tûnik, hogy álmokban, ötletekben nincs hiány, s ahogy elmondják, új szemléletet szeretnének hozni az eddigi kerttervezésbe. Elképzeléseikbôl a nyár végére már sok minden megvalósul. Munkájukban számítanak a helyi termelôk közremûködésére, hisz a botanika ismerôiként is tudják, hogy az itthon nevelt növények jobban alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, s a virág hosszabb ideig friss marad. Ha majd az ODÚ is elkészül, a választék mellett ez az egyedi építmény a kertészeti központ különleges vonzerejévé válik.

Bár Európa lakosságának 52 százalékát alkotják a nôk, csupán 2,5 százalékuk foglal el vezetôi posztot nagyvállalatoknál, gazdasági egységeknél, ötször kevesebben, mint például az Amerikai Egyesült Államokban. A XX. században mindössze 24 nô töltött be államfôi szerepet a világ országaiban - hangzott el tegnap A nôk szerepvállalása az egységes Európa építésében címmel szervezett tanácskozáson.

A Maros Megyei Tanács Európa Információs Központja az Unirea Nemzeti Kollégium diáklányait, valamint néhány intézményvezetôt hívott meg a tanácskozásra - ezúttal nôket. Talán a nônap is közrejátszott a szervezôk számításaiban, a résztvevôk mindenesetre nem hagyták ki az alkalmat: köszöntôk hangzottak el, és a virágosztás sem maradt el.

Emil Groza, a megyei tanács alelnöke bevezetôjében hangsúlyozta, hogy napjainkban az "igazi nô" a nômenedzser, aki profi módon dolgozik és megállja a helyét a vezetôi beosztásban. Míg Romániában még mindig úgy tartja a többség, hogy a nônek a fakanál mellett a helye, a nyugati országokban ez a kép már valamelyest változott, a nôk elôretörnek és egyre inkább érvényesülnek a politikában, gazdaságban, szociális téren.

"A nô erôs, képes elvégezni a férfimunkát, képes vezetôi pozíciókban dolgozni" - jelentette ki Branea Cristina, az Unirea Nemzeti Kollégium igazgatója, míg Brânzaniuc Klára, a megyei Közegészségügyi Igazgatóság igazgatója szerint "az európai közösséghez való tartozás új kihívásokat jelent a nôk számára". Hozzátette: a mai fiataloknak rengeteg lehetôségük adódik a képzésre, élhetnek a számítástechnika nyújtotta lehetôségekkel. A meghirdetett téma nem jelentkezett Emilia Leah, a Fogyasztóvédelmi Felügyelôség vezetôje felszólalásában, aki az általa vezetett intézmény tevékenységét ismertette számadatokkal, megvalósításokkal tûzdelve, míg Dorina Oprea, a Maros Mûvészegyüttes mûvésze szerint "mi sem lehetünk meg Európa nélkül, de Európa sem mellôzhet bennünket".

Dr. Panturu Ileana megyei tanácsos úgy vélte, hogy az a világ, amelybe integrálódunk, nagyon dinamikus lesz, a nôknek pedig önbizalommal, versenyképességgel kell rendelkezniük. A nyugati országokban, különösképpen az Észak-Európában élô nôk harcos típusúak, róluk kell példát venni. Ismertette annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet egy barcelonai konferencián hoztak nyilvánosságra, eszerint Európa lakosságának 52 százalékát alkotják a nôk, de csupán 2,5 százalékuk foglal el vezetôi posztot a nagyvállalatoknál, gazdasági egységeknél, ötször kevesebben, mint például az Amerikai Egyesült Államokban. A kormányokban a nôk részaránya 6 százalék, a parlamentekben 10 százalék. Panturu Ileana üzenete: sok a tennivaló, szabad a pálya, kellô önbizalommal messzire lehet jutni. A marosvásárhelyi Sportlíceum igazgatója, Kulcsár Marina a mai nôknek tanácsként öt motivációt említett: egészséges, a haladás fontosságát felismerô gondolkodás, odaadó munka, minél több mozgás, lelki harmónia - örülni az apróságoknak is, örömöt okozni szeretteinknek. A helyi Pro TV riportere, Paula Rusu szerint
"merésznek kell lenni" és "nem szabad a véletlenre hagyni semmit". "Mindenki önmaga menedzsere, minden nôbôl lehet egy Margaret Thatcher vagy egy Emma Nicholson bárónô. De nem kell elfeledni, hogy a nôk és férfiak együttes célja: az európai integráció" - jelentette ki.

A nôk történelmi szerepérôl elmélkedett a korábbiaktól elütô, békés hangvételû sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester, aki az újságíró hölgyeket köszöntötte március nyolcadika alkalmából.

A következôkben bejelentette, hogy 20-21-re várja a bécsi hôszolgáltató vállalat, az Energiekonfort képviselôit, akik bemutatják a marosvásárhelyi távhôszolgáltatással kapcsolatosan kidolgozott stratégiát, majd azt követôen Marosvásárhely küldöttsége utazik Bécsbe, s körülbelül 26-án hoznak határozatot e kérdésben.

Az útra már a polgármesteri hivatal nemrég vásárolt új, Mercedes típusú kisbuszával indulnak, amelynek árát Dorin Florea nem árulta el, megjegyezte viszont, hogy egy városi küldöttséghez méltó, extrákkal felszerelt jármûrôl van szó, amelyben többek között munkaasztala is lesz a polgármesternek.

Jegyzet

A minap láttam valamelyik tévécsatorna híradójában. Egy tinédzser fiút három napig kerestek szülei, a nyomozásba a rendôrséget is bevonták. Aztán a gyerek egyszer csak hazament, mivel elfogyott a pénze. A kétségbeesés határán álló szülôk faggatására a fiú elmondta, egy internetklubban töltötte az idôt, ott is evett és aludt. Annyira belemerült a számítógépes játékba, hogy meg sem gondolta, haza kellene mennie.

Talán ennél döbbenetesebb annak a két, ugyancsak 14 éves fiúnak a története, akik kereken öt napig hiányoztak otthonról. Az akciófilmen és sok más szabados társadalmi ráhatáson felnôtt fiatalok valószínûleg kalandvágyukat akarták kielégíteni, amikor nemes egyszerûséggel zsebre tették a lakásban talált több millió lej készpénzt, valutát, ékszereket, s elindultak világot látni. Elsô útjuk a városi szórakozóhelyekre vezetett, ahol nagyokat lakmároztak, szórakoztak. Aztán irány az ország többi települése! Mindenhol mulattak, szórták a pénzt. Arra egy percig sem gondoltak, hogy szüleik, testvéreik keresik ôket, hogy valakik aggódnak sorsuk alakulásáért. Eljutottak az ország déli határáig, ahol végül is a határôrség tartóztatta fel ôket törvénytelen határátlépési kísérletért.

Most újra otthon vannak. Valószínûleg szüleik már megbocsátottak nekik, hiszen az öröm, hogy épségben és egészségben visszakapták csemetéiket, minden egyéb aggodalmat és bosszúságot feledtetett velük. De vajon ezzel végleg kimerült a fiúk kalandvágya? Nehezen hihetô. S ha nem ôk, lehet, hogy mások vetemednek ilyen kalandra. Hiszen mindenhol mindegyre ilyen ösztönzôkkel találkozhatnak: a tévében, az utcán, az iskolában, a tömbház mögött esténként gyülekezô galeriben. Nehéz ezen változtatni. De egyszer már végre valakiknek el kellene kezdeni.

Furcsa helyzetbe került a település lakossága. A volt erdôtulajdonosok rendelkeznek a hivatalos okmányokkal, telekkönyvi kivonatokkal, az erdô is létezik, ám nem lehetnek erdôtulajdonosok. Közben a fát vásárolják a környezô falvakból. Mi is történt valójában? - ezt próbáltuk kideríteni Székelybôben.

Amit a helybeliek mondanak

Palotás Attila Székelybôben él, a 69. szám alatt; a szülôi telekre költözött Marosvásárhelyrôl. Ô kereste fel szerkesztôségünket panaszával. Fénymásolt iratokkal rendelkezik, ennek ellenére nem sikerült elérnie, hogy a szinte fél hektáros erdôterület tulajdonába jusson. A faluban ô kalauzolt el Iszlai Józsefhez, aki iratai szerint 1,14 ha erdôterületre jogosult. Panaszolta, hogy sokáig ígérgették, kimérik az erdôt, de nem mérték ki. A tûzifát Mosonból vásárolja. Egy jól megrakott szekér fáért - ami egy hónapig tart - egymillió lejt kérnek a mosoniak, ennyi Iszlai József nyugdíja. Az eladó a fát este hozza, és mindig megkéri a 63 éves Józsi bácsit, hogy gyorsan rakja el. Beszélgettünk Bartha Istvánnal is, aki elpanaszolta, hogy a faluban, mivel nincs gáz, nagy szükség van a tûzifára. Több bôi lakos saját kertjébôl vágott ki gyümölcsfákat a tél folyamán. A Biher erdô, ami a bôiek szerint a sajátjuk, nincs még kimérve. Közben az erdôben ismeretlenek vágják a fát. Ami a bôieknek fáj az, hogy saját erdejükbôl. Legalábbis a papíron szereplô erdôterületeikrôl. A 32 hektáros erdô sorsa máig rendezetlen.

A történtek

Molnár Sándor falufelelôs foglalta össze az eseményeket. Annak idején 1998-ban a törvények alapján visszaigényelték az erdôterületet, amely közbirtokossági erdô volt, de a tulajdonba helyezés egyik feltétele volt a közbirtokossági bizottság, az igazgatótanács létrehozása, majd azoknak a bejegyzése. Ez akkoriban nem történt meg, egyszerû oknál fogva: a bôiek nem tudták összeadni a bejegyzési költségeket. Mivel a visszaigénylési határidôbôl kifutottak, az erdô az állam tulajdonában maradt. De, hogy ne vesszen el az erdôterület, a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatalban találtak egy megoldást. A helyi tanács kérvényezte a megyei földosztó bizottságtól az erdô visszaigénylését községi erdôként. Molnár Sándor falufelelôs még elmondta, hogy 1991-ben a Romsilva megjelölt egy 9 hektáros erdôterületet a magánszemélyek számára. Az akkor mûködô nyárádszeredai földosztó bizottság visszautasította a Romsilva ajánlatát. Így a kilenchektáros erdô tulajdonjoga sem rendezett. A 32 hektáros volt közbirtokossági erdôterület rendezése folyamatban van, várják a megyei földosztó bizottság döntését - vélekedett Molnár Sándor.

Ígéretek

Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere megerôsítette, hogy a megyei földosztó bizottsághoz valóban kérvényt adtak be, hogy községi erdôként kezelhesse a polgármesteri hivatal. Várják a bizottság határozatát. Borbély Mihály alpolgármester hangsúlyozta: a székelybôiek tévednek, az értékesített famennyiséget a községi erdôkbôl termelték ki, és nem a bôi erdôbôl. A Biher erdôt nem ôriztethetik addig, amíg nem kerül kezelésükbe. Amennyiben ez megtörténik, a bôiek biztosak lehetnek abban, hogy az onnan kitermelendô famennyiséget csak a Bôben lakók fogják felhasználni.

Pirlea Adrian, a Megyei Erdészeti Igazgatóság mérnöke tájékoztatott, hogy a jogtulajdonba helyezési személylapokat átadták a polgármesteri hivatalnak. A területek jogi tisztázása nem az ô dolguk. Miután ez megtörténik, a polgármesteri hivatal kérésére kimérik a területeket.

Székelybôben való tartózkodásunk során felfigyeltünk egy szomorú jelenségre. A faluban élô alig 90 lakos zöme mennyire tájékozatlan, voltak, akik nem ismerték, milyen lehetôségeik vannak a jogtulajdon rendezésére. Nem hallottak az újabb törvényekrôl. Kíváncsi vagyok, mit tárgyalhatnak a falugyûléseken? A helybeliek tájékozatlansága miatt, vagy pedig azért nincs erdejük a székelybôieknek, mert a község vezetése magára hagyta a dombok között meglapuló falut?

* Péter Ferenc: Kevés adót fizettek, de az már a múlté.

* Betegh Sándor: Az önkormányzat várhatott volna, amíg egy kicsit megerôsödünk.

* Fülöp Nagy János: A szálloda gyönyörû, a küszöbön túl siralmas a kép.

* Wisky Péter: 2,3 milliárd lej adó jelentôs adózás.

Azt beszélik a városban, hogy a fürdôvállalat három-négy éven át nem fizetett adót. A ki nem fizetett adó fejében a polgármester állítólag egyezséget kötött a fürdôvállalattal, hogy átadják az önkormányzatnak a 19-es és a 20-as villát, amellyel majd a hivatal gazdálkodik, ahogy akar. Az érintettek véleményét kérdeztük errôl, és a fürdôvállalat, valamint az önkormányzat viszonyáról.

Péter Ferenc polgármester: - Az, hogy nem fizetnek adót, hazugság. Bizonyítékként meg lehet nézni azokat az aktákat, amelyek a polgármesteri hivatalnál léteznek. Valójában voltak viták ezelôtt három-négy évvel, mivel a törvények kimondták, hogy a gazdasági társaságok a leltári érték szerint fizetik az adójukat. Mivel a fürdôvállalat leltári értéke nagyon kicsi volt, szerintem is nagyon kevés volt az az adó, amit a vállalat fizetett. De ez már rég a múlté. A polgármesteri hivatal megegyezett a fürdôvállalattal, és miután felértékelôdtek a vállalat alapeszközei, a helyzet megváltozott. Most milliárdos nagyságú adót fizetnek.

A három-négy évvel korábbi helyzet teljesen megváltozott, úgy, hogy most azt mondhatjuk, hogy a fürdôvállalat a legjobb adófizetônk. Valójában ô birtokolja a legnagyobb területet és a legnagyobb alapeszközértéket is Szovátán. Az, hogy nem fizetett adót, nem igaz, adót mindenki fizet, az adó mértékével volt gondunk. Természetes, hogy akkor is kifizette a törvény szabta adót, a vita a fürdôvállalat és a polgármesteri hivatal között amiatt volt, hogy túl kevés volt az az