Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Iliescu államfô mandátuma vége felé ismét felháborodásra készteti az államosított lakások tulajdonosait. Közbenjárására ugyanis várhatóan meghosszabbítják a szociális eseteknek számító személyek lakásbérleti szerzôdéseit.

A 10-es számú, államosított lakások visszaszolgáltatására vonatkozó törvény alkalmazását végzô hatóság vezetôje szerint az állam újabb 5 évre szándékozik meghosszabbítani a 70 év feletti, szerény jövedelemmel rendelkezô személyek bérleti szerzôdését, mert "nem hagyhatják, hogy ezek az öregek otthontalan koldusokká váljanak". Az államosított lakások tulajdonosai "megrökönyödve" vettek tudomást az államfô közbenjárásáról. Számítottak ugyanis arra, hogy az elsô öt év leteltével végre birtokba vehetik nagyszüleik, szüleik házát, esetenként ezért pereskedtek, ehhez van joguk.

A tulajdonosok álláspontja teljesen érthetô, mint ahogyan az is, hogy a szociális eseteknek számító bérlôk helyzetét is rendezni kell. Eltelt ugyanis 5-10 év, míg a törvényes rendelkezések megszülettek, a bérlôk pedig szintén 5 éves "kegyelmi idôt" kaptak. A helyzet azonban kevésbé változott. Ismerôsöm fiatal, családos, gyerekei serdülôk. Panaszkodik, aggodalmaskodik: mi lesz velük, hiszen április 8-án át kell adniuk a lakást volt tulajdonosának. A polgármesterhez készül kihallgatásra, és számít arra, hogy soron kívül, de legalábbis rövid idôn belül lakást utalnak ki számára. (Mellesleg több százan vannak a listán, akik lakásra várnak). Kérdésemre, hogy 5 év alatt két, viszonylag jól keresô fiatal miért nem spórolt, miért nem próbálta rendezni lakáshelyzetét, akár a tavaly annyira kedvezô feltételekkel nyújtott jelzálogkölcsön felvételével, sértôdötten magyarázkodik. Bízott benne, mint ahogy sokan mások is, hogy majd csak lesz valahogy, az állam ismét segítô kezet nyújt nekik.

Úgy tûnik, a bizakodóknak lesz igazuk azokkal a kevesekkel szemben, akik a letelt öt év alatt rendkívüli erôfeszítéssel jutottak oda, hogy saját lakást vegyenek, akár részletre is. Vagy azokkal szemben, akik számára "természetes" életmód az, hogy kvártélyban laknak, napi árfolyamon fizetve a lakbért. Nekik ki nyújt segítô kezet?

Másfelôl a kormány, a helyhatóságok semmit nem tettek azokért, akik kimerítik a szociális eset fogalmát, akik öregek és szegények, és várhatóan az utcára kerülnének. Utolsó percben ébrednek fel, és ismét a tulajdonosok húzzák a rövidebbet, ahelyett, hogy az elmúlt öt évben rendezték volna a lakásgondokat. A helyi önkormányzatok, az állam feladata gondoskodni a szegényekrôl, elesettekrôl, miért nem teszik dolgukat?! Meddig hajigálják a döglött macskát más udvarába?

A csütörtöki kormányülésen határozatot fogadtak el arról, hogy költségvetési tartaléklapból 10 milliárd lejt utalnak ki a marosvásárhelyi Maros Sportklub részére, A pénzt a megyeszékhelyi stadion felújítására fordítják. A határozatról a Népújság Borbély lászló parlamenti képviselôt kérdezte.

- Az RMDSZ kezdeményezésére sikerült kiutaltatni a pénzt. Már régebben felmerült ugyanis az igény, hogy a marosvásárhelyi stadiont Bölöni László neves erdélyi, romániai futballistáról nevezzük el. Másrészt az 1960- ban átadott stadionnál azóta sem történt komolyabb beruházás, sajnos, olyan állapotban van, hogy a névadó ünnepséget nem tudjuk megtartani. Már megalakult egy szervezôbizottság, amely elôkészíti az ünnepséget, és megbeszéléseket folytattunk a tervezôvel is, aki hozzálátott a szükséges teendôk felméréséhez. A stadiont valószínûleg konszolidálni kell, szükséges a padok, a csôrendszer cseréje, az öltözôknél fel kell újítani a fûtôrendszert, a gyepet is rendbe kell hozni. Szeretnénk, ha május végéig befejezôdne a stadion korszerûsítése. Ha ez mégsem sikerül, akkor kora ôsszel tartjuk meg a névadó ünnepséget, amelyre rangos magyarországi és hazai elôadókat, együtteseket hívunk meg, és román-magyar öregfiúk-meccset is tervezünk.

- Elég lesz-e a munkálatokra a 10 milliárd lej?

- Miután a polgármestert 3 évig nem érdekelte a stadion sorsa, most úgy tûnik, kampánycélból megígérte a támogatást. A városi tanács nemrég jóváhagyott egy keretet erre a célra. természetesen minden támogatás jól jön, szükség van a város pénzére is.

A kormány csütörtöki, március 4-i határozata szerint az aradi Szabadság- emlékmûvet várhatóan április elején, az eredetileg elôkészített talapzatán, a Tûzoltó téren fogják felállítani. A kormányhatározat megszületésérôl Markó Béla, az RMDSZ elnöke tájékoztatott.

A döntés annak eredményeként jött létre, hogy az RMDSZ az elmúlt napokban részletesen áttekintette a Szociáldemokrata Párt vezetôivel az idei protokollum megkötésének lehetôségeit, illetve a még függôben lévô problémákat. Ezek közé tartozott az aradi vértanúknak emléket állító Szabadság-szoborcsoport ügye. A szoborcsoport kérdésérôl két nappal korábban Markó Béla szövetségi elnök személyesen is tárgyalt Adrian Nastase miniszterelnökkel, s végül sikerült megegyezésre jutniuk.

A csütörtöki kormányhatározat értelmében az aradi Tûzoltó téren kialakítják a megbékélési parkot: a már részben elôkészített talapzaton felállítják a Szabadság-szobrot, majd ugyanezen a téren egy másik - diadalkapu formájú - emlékmûvet is emelnek. Markó elmondta, hogy a két emlékmû felállítását idôben nem kapcsolják egymáshoz, vagyis a Szabadság-szoborcsoportot a kormányhatározat nyomán már április legelején szeretnék köztérre helyezni. Mind az RMDSZ, mind az SZDP számára rendkívül fontos eredmény ez - mondta Markó Béla, aki szerint ezzel most az együttmûködés gondolata gyôzött a konfrontációéval szemben. Pár héttel ezelôtt még úgy tûnt: a választási kampány szempontjai miatt nem sok esély van arra, hogy a kormánypárt belemegy ebbe a megoldásba (a román fél az aradi várban akarta elhelyezni a Szabadság- emlékmûvet). Az RMDSZ elnöke szerint mindkét szervezet mérlegelte, hogy az együttmûködés az elkövetkezôkben mennyire fontos számára, s hogy annak milyen nagy jelentôsége van az országon belüli román-magyar viszony javulása szempontjából.

Az MTI kérdésére: mi a garancia arra, hogy a kormányhatározat nyomán valóban köztérre helyezik az emlékmûvet (hiszen tavaly is érvényben volt már magas szinten a döntés, ôsszel mégis "alacsonyabb szinten" megakadályozták a végrehajtást), Markó úgy fogalmazott: bár "nem lehet elôre inni a medve bôrére", a kormányhatározatnak elegendô garanciául kell szolgálnia. Ha innen történne visszalépés, annak mindkét fél számára komoly következményei lennének - állapította meg a politikus.

Az aradi Szabadság-szobor terve közvetlenül a kiegyezés után született meg Magyarországon. 1867-ben az aradi 13 tábornok emlékére egy obeliszket állítottak, majd versenypályázatot írtak ki egy szoboregyüttes elkészítésére. 10 év után, 1878-ban Huslár Adolf nyerte meg a pályázatot, ám a szobrász halála után Zala György veszi át a feladatot, aki 1890-re be is fejezi az emlékmûvet. Leleplezésére az év március 6-án került sor. A szoborcsoportot kezdetben félreesôbb helyen (a Víztorony mellett), késôbb a város fôterén, a katolikus templom közelében állították fel. A szobor 1919-ig amikor a román hatóságok bedeszkázták. Végül 1925-ben a Bratianu-kormány részekre bontva a helyi katonai egység ôrizetébe, a várba vitette. 1954-ben, a román-magyar államközi tárgyalások nyomán bizonyos remény nyílt a szoborcsoport visszaállítására, ám késôbb a román hatalom nem tartotta be az errôl szól megállapodást. 1989 után az RMDSZ számos alkalommal szorgalmazta a szobor fogságból való kiszabadítását és újbóli felállítását, ám ezt a román kormányok mereven elutasították. A helyzet feloldására csupán 1996 után, az RMDSZ kormányra kerülése után nyílt lehetôség. 1999. október 1-jén román- magyar kormányközi megállapodás keretében a szoborcsoportot a kaszárnyaként mûködô vár alagsorából az aradi minorita rendház udvarára helyezték át. 2001-ben a kormányzó Szociáldemokrata Párttal folytatott együttmûködés révén már konkrét megállapodást sikerült elérni a szobor felállításáról, ám a munkálatokat több ízben is elhalasztották. E célkitûzés 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban egyaránt szerepelt a kormánypárttal kötött megállapodásokban, 2002-ben a két fél már helyi szinten is megegyezett a szobor helyreállításában. Tavaly a román többségû aradi tanács elhatározta, hogy a szoborcsoportot a Tûzoltók terén, a város református temploma és magyar gimnáziuma szomszédságában állítják fel, felavatását október 6-ára tervezték. Ezt követôen az RMDSZ kezdeményezésére hathatós magyar állami támogatással sikerült restaurálni a szobrot. A szobor alapozási munkálatait a PSD-párti aradi prefektus szakíttatta félbe szeptember végén.

Az ügyrôl jelentôs politikai vita keletkezett, amely komoly feszültségeket idézett elô az RMDSZ és a PSD között. Nastase kormányfô és Iliescu elnök egyaránt azt javasolta, a szobor egy ún. megbékélési parkba kerüljön, más alkotások társaságában, késôbb álláspontjukat megváltoztatva a szobor Tûzoltó téren való felállítását is ellenezték. Az RMDSZ viszont mindvégig kitartott azon álláspontja mellett, hogy a szobrot szigorúan a Tûzoltó téren állítsák fel. A csütörtökön kiadott kormányhatározat teljes mértékben eleget tesz az RMDSZ által megszabott feltételeknek.

A városban ördögûzéssel haláláig, 1996-ig Eugenio Ferrarotti atya foglalkozott. Az immár nyolc éve tartó hiányt pótolja most Tarcisio Bertone bíboros a bizottság megalakításával - írja a milánói Corriere della Sera címû lap, amely idézi a bíboros nyilatkozatát: "Ez egy munkacsoport, amely a lelki zavarok és a mélyebb problémák közötti határesetekkel foglalkozik. Ha szükséges, felhatalmazása van arra, hogy elindítsa a folyamatot, amely az ördögûzéshez vezet." A fôpap környezete megerôsíti, hogy reális problémáról van szó, magas azoknak a száma, akik ilyen gondokkal fordulnak az egyházhoz.

A bizottságban kötelezôen három papnak, egy ideggyógyásznak, egy elmeorvosnak és egy pszichológusnak kell mûködnie. "Az emberi tudományok segítségével kell esetrôl- esetre megállapítani, hogy mirôl van szó - magyarázta Bertone bíboros - Az ördögûzô csak akkor lép közbe, ha emberileg megmagyarázhatatlan jelenléttel, valószínû megszállottsággal van dolgunk."

A bíboros úgy tapasztalja, hogy az ördög "jelen van a mai társadalmunkban." Nehéz errôl beszélni az egyházon belül, de a jelek tapinthatók. Elég az egész Olaszországban elterjedt sátánizmus formáira gondolnunk. És a megszállottság sem csak filmfeltételezés."

Az ördögûzôk és a pszichiáterek együttmûködését a hivatalos egyházi direktívák is szorgalmazzák. A bizottsági struktúra azonban még ritka. Torinóban és La Speziában mûködik egy-egy Genován kívül.

"Én nem fogadok senkit, aki klinikai dosszié nélkül jelentkezik"- mondja Gabriele Amorth atya, a leghíresebb olasz ördögûzô. Véleménye szerint orvosi konzultációra feltétlenül szüksége van, mielôtt az ördög kiûzéséhez fogna, mert tudnia kell, hogy a zavarok nem "a psziché patológiájából" következnek-e. De a szükség van a szakorvosra az ördögûzés folyamatában is, ami eltarthat hónapokig, évekig, mivel az ördög és a pszichés zavar egyszerre lehet jelen. Az ördögûzés befejezése után pedig azért fontos a jelenléte, hogy "helyre lehessen állítani a reedukálódott pszichoszomatikus erôket."

Ahol nem mûködik bizottság, ott az ördögûzô egyedül dolgozik, püspöki megbízás alapján. Olaszországban jelenleg 300 ilyen ördögûzô mûködik.

A lap által konkrétan említett megszállottsági esetek, amelyekkel annak idején Ferrarotti atya is foglalkozott: üres házakban hallott zongoraszó, ismeretlen nyelven megszólalók, láthatatlan jelenlét észlelése, de olyan "földhöz ragadtabb" szimptómákkal is jelentkeztek emberek, mint megkettôzött személyiség, szexuális zavarok, stb.

Szerdán Nagyszebenben találkozót szerveztek a Tiszta Románia program keretében, amelyen a megyei és városi önkormányzatok képviselôi, a prefektusok, illetve a különbözô szakminisztériumok képviselôi vettek részt. Ezen bejelentették, hogy 2004-et az önkormányzatok évének nevezik. A megbeszélésen Péter Ferenc, Szováta város polgármestere is részt vett, és elmondta, hogy a találkozón a szaktárcák delegátusaival közösen próbáltak megoldásokat keresni az önkormányzatok problémáira.

A rendôrség átszervezése, a kommunitáris rendôrség létrehozása, az egészségügyben uralkodó káosz voltak a fô témakörök, de ezek mellett helyi problémákat is felvetettek. Szováta szempontjából fontosnak nevezte, hogy szóba került az utak siralmas állapota. A prefektus felvetette, hogy a Szováta felé vezetô országút majdnem járhatatlanná vált, és kérték, sürgôsen fogjanak hozzá a munkálatokhoz. Az 13-as út javítására, amely Balavásárt köti össze Csíkszeredával, már megtörtént a versenytárgyalás, és arra kérték a kormány képviselôit, folyósítsák az összegeket és kezdjék el a munkálatokat, különben szinte lehetetlen lesz eljutni Szovátára. A minisztériumi szakember feljegyezte a problémát, és arra kaptunk ígéretet, hogy a legrövidebb idôn belül választ adnak.

Egy másik komoly gond a pályázatok önrészének a fedezése. Az önkormányzatok olyan nehéz helyzetben vannak, hogy a komolyabb pályázatok megítélésénél a 25-30%-os önrészt nem képesek fedezni. Erre a problémára, tudtuk meg Szováta polgármesterétôl, nem kaptak világos választ, mert a pénzügyminisztérium képviselôje azt hangoztatta, hogy a kormány igenis fedezi a saját részét, ami valóban így is van, de ezenkívül van a helyi települések, önkormányzatok része. Ez egy milliós nagyságrendû pályázatnál olyan nagy összeg, amit az önkormányzatok képtelenek a helyi költségvetésbôl kiszorítani.

Az önkormányzatok képviselôi kérték, próbáljanak kormányszinten megoldást keresni arra, hogy különleges alapokból segítsék azokat az önkormányzatokat, amelyek elnyernek egy pályázatot, különben olyan helyzet alakul ki, hogy hiába vannak pályázati lehetôségek, az önkormányzatok nem fognak tudni pályázni, mert képtelenek fedezni az önrészüket.

Pénteken a Megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség a megye városaiban állásbörzét szervezett. A bejelentkezett ötvenhat cég 735 munkahelyet ajánl a nyilvántartott több mint nyolcezer munkanélküli nônek. A számok magukért beszélnek.

Ludason a legelkeserítôbb a helyzet, ahol a közel ezerkétszáz munkanélküli nô csupán három állás közül válogathat, akárcsak a 316 szovátai nô. A régeni 1085 állásnélküli nôre ellenben már 13 munkahely jut, Segesváron pedig 51 ajánlat közül válogathat a 608 munkanélküli nô.

Marosvásárhelyen a harmincnyolc bejelentkezett cégbôl csak húsz jelent meg az állásbörzén. A megyében itt ajánlanak a legtöbb állást, 437 munkahely vár gazdára, míg az állásnélküli nôk száma 3621.

Sok álláskínálónál többen is tolongtak, máshol alig jelentkeztek. Kereskedelmi dolgozókra van a legnagyobb szükség, de a textiliparban is sokan elhelyezkedtek, 65- en biztosító ügynökként kaptak állást. Kerestek pincéreket, bárosokat, cukrászokat is, bár ezen a területen - mint az egyik cég képviselôjétôl megtudtuk - nagyon kevesen vannak, akik a szakképzettek. Egy amerikai munkaközvetítéssel foglalkozó cég Floridában és Kaliforniában ajánlott fel 21-36 év közötti nôknek kilenc hónapra vagy egy évre szóló alkalmazást szobalány, recepciós, bébiszitter munkakörben. Itt a legtöbb munkánál elég a minimális nyelvtudás.

A jelentkezôk közül sokan arra panaszkodtak, hogy alig akad olyan munkahely, ahol szakképzetlen munkásokat keresnek. Sokuk szerint az is probléma, hogy bár számtalan továbbképzési lehetôség létezik, azok elvégzése után sincs garancia arra, hogy állást lehet vele találni.

A megyében szervezett állásbörzéken 755 munkakeresô személy vett részt, közöttük 586 nô. Alkalmazás céljából 412 személyt jelöltek ki, 25 személlyel helyben szerzôdést kötöttek, közöttük 15 nôvel.

Magyarország az európai uniós csatlakozásának jogosságát is igazolni kívánja a fedettpályás atlétikai-vb kifogástalan megszervezésével - mondta Gyulai István, az Atlétikai Egyesületek Nemzetközi Szövetségének (IAAF) fôtitkára az eseményt megelôzô sajtótájékoztatón.

Valóban, a szervezôk mindent megtettek a zökkenômentes lebonyolítás érdekében. A minden igényt kielégítô Budapest Sportarénában péntek reggelre minden készen állt. Az érdeklôdésben sincs hiány, hisz már januárban minden egyes jegy elkelt a három napra, így telt házra lehet számítani. Budapest egyébként második alkalommal a fedettpályás vb házigazdája, elôször 1989-ben volt, még a régi Budapest Sportcsarnokban. A helyszín ugyanaz, a létesítmény azonban sokkal modernebb. További különbség, hogy az akkori 70 nemzet helyett ma több mint 140 küldte el sportolóit.

Az idén elôször fordul elô, hogy a fedettpályás vb-t az olimpia évében szervezik, sokan attól tartottak, hogy ez sok világsztárt távol fog tartani. Nos, ez részben - elsôsorban a többpróbában, amelyben igen nehéz két alkalommal egy évben csúcsformába lendülni - igaz, másrészt viszont nem. A mozambiki világsztár 800-as futó, Maria Mutola például határozottan kijelentette Budapesten, hogy számára a fedettpályás idény is ugyanolyan fontos, s gyôzni jött ide.

A magyar fôváros - noha, mint említettük telt ház várható - amúgy nem hatódik meg már egy ekkora világversenytôl sem (felmérések szerint ez lesz Budapest sporttörténelmének a legnépesebb mezônyét felvonultató eseménye), az utcán tíz megkérdezettbôl legfeljebb kettô tudta, hogy vb lesz a városában. Mindez azonban megváltozik a BSA közelében, ahol egy ilyen esemény jellegzetes sürgése tapasztalható. Legalább annyi újságíró érdeklôdik például, mint ahány versenyzô nevezett, ami jó értékmérônek tekinthetô.

A versenyek tegnap délelôtt a selejtezôkkel rajtoltak, az elsô döntôket este, lapzárta után rendezték.

A Fókusz Öko Központ kedden 16 órára megbeszélésre hívja a Cuza Voda, Closca, Arany János, Morii, Aurel Filimon, Bartók Béla, Tipografiei, Horia, Baladei, Gheorghe Sincai és Traian Mosoiu utca lakói a Crinului u. 22. szám alatti székhelyére. A beszélgetés témája az illetô utcák arculatának javítása és a városrész fenntartható fejlôdése. Meghívotta a Polgármesteri Hivatal és a Környezetvédelmi Felügyelôség munkatársai.

Történelmi följegyzések bizonyítják, hogy az 1848-as szabadságharcot, Kossuth kezdeményezéseit számos magasan képzett hazafi támogatta.

Sorukban említhetjük a Kolozsváron született gróf Wass Sámuelt (1814-1879), aki a forradalom és szabadságharc elôtt fontos megyei tisztségeket töltött be Doboka vármegyében.

Tehetsége és nyelvtudása ismeretében Kossuth Lajos 1849-ben nehéz feladatot bízott reá. Amíg idehaza folyt az ádáz küzdelem a magyar seregek és az osztrák, orosz ezredek között, addig Kossuth Londonba, késôbb New Yorkba küldte, hogy fegyvert szerezzen katonáinknak. A küldetés sikerrel járt, és Wass Sámuel hazaküldött egy fegyverrel megrakott hajót.

Kitûnô érvelôkészségével egész hajóhadat is szervezett, és elindította hazánk felé. Taktikai meggondolásból bizonyos idôre az Antillák1 szigetei között rejtette el ôket. A távolban kapta a hírt, hogy a szabadságharc elbukott. A lelkes magyar seregek nem tudták legyôzni két birodalom (osztrák, orosz) katonaáradatát.

Ezek után Wass Sámuel érdeklôdése más irányba fordult, és ott is figyelemre méltó eredményeket ért el.

Kaliforniába költözött, s ott aranykohót létesített. Számunkra ismert tény, hogy Kaliforniában még akkor is sok volt az aranytartalmú érc.

Az egyetemes néprajztudomány számon tartja Wass Sámuel részletezô- és hiteles leírását Haiti-sziget2 népeinek életérôl, szokásairól és tárgyi kultúrájáról.

Sárkány Mihály összefoglalójából azt is megismertük, hogy a gróf 1858-ban hazatért, és aktív részt vállalt a nemzeti politikai küzdelmekbôl. 1866-tól 1875-ig országgyûlési képviselôként mûködött. Ô is részt vállalt a kiegyezés megvalósításában, politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésében.

1Antillák: szigetív az amerikai középtengerben. A név latin eredetû (sp. ante = elôtt és isla = sziget)

2Haiti: Haiti Köztársaság, Sziget az Atlanti- óceánban. T. 27.750 km2. Lakosainak száma 5.200.000 (1973). Négerek és mulattok lakják. Az aktív lakosság 85%-a a mezôgazdaságban dolgozik. Fô terményei: kávé, kakó, cukornád, banán, szizál, kukorica, batáta (édesburgonya). Ipara gyengén fejlett: textil, dohány, alumínium, rumgyártás, cukorfinomítás, 1804-ben vált függetlenné.

Közli: Márton Béla

A brit trónörökös több mint hat éve autóbalesetben elhunyt felesége személyes lélekgondozójának és bizalmasának, Chrissy Fitzgeraldnak írta a csütörtökön Swindonban kalapács alá került 19 levelet és levelezôlapot, amelyek összesen 19400 fontért keltek el.

A legnagyobb összegért - 3300 fontért - az a levél talált gazdára, amelyben Diana megírta lelki karbantartójának: sokkos állapotba került, miután James Hewitt felfedte a széles nyilvánosság elôtt titkos kapcsolatukat.

Hewitt, a királyi lovas testôrség egykori ôrnagya 1994 ôszén, A szerelmes hercegnô címmel kiadott, hatalmas botrányt kavaró könyvében tette közzé, hogy 1989 és 1991 között Diana az ô szeretôje volt.

A hercegnô - a brit trón várományosának, Vilmos hercegnek és öccsének, Harrynek az édesanyja - a Hewitt által feltárt szerelmi viszony idején hivatalosan még együtt élt férjével, Károly trónörökössel, akitôl 1992 decemberében költözött el végleg, jóllehet a válást csak 1996-ban mondták ki.

Diana a Hewitt-könyv megjelenése után kelt levelében azt írta: nagyon mélyen megrázták az ôrnagy állításai, és küszködnie kellett, hogy egyáltalán a felszínen tudja tartani magát.

A trónörökösi házasságban egyébként nemcsak Diana hûtlenkedett; Károly herceg végig tartotta a kapcsolatot fiatalkori kedvesével, a Dianához hasonlóan polgári származású, ám elvált Camilla Parker Bowles-szal, akivel ma is gyakorlatilag együtt él. A királynô hosszas vonakodás után mára úgy-ahogy elfogadta Camilla jelenlétét a trónörökös mellett, bár házasságról - legalábbis a nyilvánosság elôtt - nem esik szó.

Diana 1997 augusztusában, Párizsban halt meg tragikus autóbalesetben, akkori szerelme, Dodi Fayed oldalán. Nemrég keltett hatalmas felzúdulást Londonban egy másik levél, amelyet a hercegnô a baleset elôtt nem egészen egy évvel írt egykori személyi inasának. Paul Burrell néhány hete kiadott könyvében ismertette a levelet, amelyben Diana azt írta neki: úgy sejti, megrendezett autóbaleset formájában merényletet készítenek elô ellene, megkönnyítendô Károly és Camilla összeházasodását.

"A perverz személy így vagy úgy mindig nagyon beteg, függetlenül attól, hogy ennek tudatában van-e vagy sem. Száz meg száz gonosznál gonoszabb engramot hurcol, s nem sok választással rendelkezik: vagy meghal, vagy perverz marad."

(L. R. Hubbard: Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya)

S. Levi meg P. Szabi gyermekkori barátok voltak, osztálytársak, együtt végezték 1996-ban a mezôgazdasági licit. Szép fiúk voltak, az iskola minden lánya ôket imádta. Levi középmagas volt, szôke, fekete szemû, Szabi meg magas, barna, kék szemû. Valami mûvészi pályára vágytak, és úgy döntöttek, hogy Budapesten kezdik, fôleg, hogy egyik újságban egy ilyen hirdetést láttak: "Fiatal fiúkat alkalmazok kerti munkára, szállás, ellátás biztosítva, a fizetésben megegyezünk. Gyuri bácsi."

Tehát a vásárhelyi srácok ’96 kora ôszén elindultak meghódítani Budapestet. Igen ám, de amikor az autóbusz rátért a Könyves Kálmán körútra, a két fiú csak bámult kikerekedett szemmel kifelé. Következett a Hungária körút, majd a legendás Népstadion óriási épülete. A srácok remegô lábakkal szálltak le. Most voltak elôször itt. A "tudakozó" elôtt kellett találkozniuk Gyuri bácsival. Ahogy csendesedett a tolongás, egy kövér, jóságos arcú idôs úr szólította meg ôket:

- Ti vagytok, ugye, az erdélyi srácok? Szerencse fel! Ez egy új világ, fiúk, de ti csak ne féljetek, bízzatok Gyuri bácsiban, aztán minden jó lesz.

Gyuri bácsi egyedül élt egy gyönyörû kertes házban, Budafokon. Elmondta, hogyan lett özvegy, fia meg lánya kivándorolt Nyugatra. Rokonszenves öregúr volt, szépen mesélt, rengeteg adomát meg viccet tudott. Vacsora után a fiúkba erôltetett néhány pohár Bikavért. A srácok bevallották neki, hogy igazából azt szeretnék itt, Budapesten tenni, amit minden jóképû erdélyi srác: idôsebb, özvegy nôket kísérgetni színházba, fogadásokra, strandra stb., aztán valahogy kialakul a dolog.

Egyik srác - kacarásztak - méghozzá egy tanárnô fia, Németországban szerzett szép pénzt prostituáltként. Mindenki nevetett, jókedvû volt, aztán jött a lefekvés.

Valamikor éjjel felkattant a fiúk szobájában a villany, és ôk kábultan bámultak az elôttük álló szörnyetegre: a hájas, undorító, meztelen Gyuri bácsira.

- Srácok, most egy kicsit összebújunk - vigyorgott Gyuri bácsi -, és már kapaszkodott is az ágyra. A két fiú rémülten rohant az ajtó felé, de alig értek a kilincshez, kívülrôl félelmetes morgás hallatszott. Elszabadult a pokol. A fiúk menekültek, felborítottak asztalt, székeket, Gyuri bácsi meg egyre felhevültebben kergette ôket. Végül a vékony testû Szabit átnyalábolta és az ágyra gyûrte.

- Engedje el! - üvöltötte Levi. - Engedje el rögtön! - Odaugrott, de meg sem tudta mozdítani a nagy, lomha testet. Rémülten nézett körül. Ott volt az ágy közelében egy kis sporttévé. Levi felemelte és a ronda, kopasz fejhez vágta.

A beállt síri csendre a kutya elôször ugatni, majd vonítani kezdett. Mivel a legközelebbi szomszéd is 100 méterre lakott, csak reggel jött át, a rendôrökkel.

Csizmadia Mihály

Erdély Árpád-kori rovásemlékeit lajstromozó tanulmányunk a 2004-es Népújság- évkönyvben látott napvilágot. Tehát rálátásunk nyílt a honfoglalás (895- 896) és az 1301 között keletkezett feliratos rovásemlékanyagra, mintegy négyszáz esztendô "termésére". Bátrabban fogalmazhatjuk meg észrevételeinket, meglátásainkat a feliratok földrajzi elterjedtségérôl, a rótt betûk alapanyagáról, a rovók kilétérôl stb.

1. Árpád-korinak minôsült hat emlékünk, ezek a következôk: a torjai edénytöredék jelei (11. sz.), a Korond fölé emelkedô Firtos-várbeli betûk (12. sz. vége-13. sz. eleje), a homoródkarácsonyfalvi szöveg (13. sz. eleje-közepe), a tászoktetôi jelanyag egy része (10-13. sz.), az alsószentmihályi és a vargyasi, mondat értékû feliratok (13. sz. vége-14. sz. eleje). A két utóbbi már átmenetet képez az Árpád-kor és a következô történelmi idôszak között. Sok-e vagy kevés? Mind a hat emlékünk a 20. században vált ismertté, a 21. század bizonyára újabb fölfedezésekkel örvendeztet meg.

2. Ez az emlékanyag megyék szerint így oszlik meg: Hargita megyei 3 (Firtos, Homoródkarácsonyfalva, Tászoktetô), Kovászna megyei 2 (Torja, Vargyas), Kolozs megyei 1 (Aranyosszentmihály). Székelyek lakta vidék - mondhatná az olvasó. Csakhogy a torjai felirat 11. századi, tehát jóval a széki szervezôdés elôtti korból való, ez Erdély eddigi legkorábbi rovásemléke.

3. A bemutatott anyag egészében feliratos (epigráfiai), ebbôl az idôbôl még nem rendelkezünk kéziratos (paleográfiai) emlékekkel. Holott III. Béla magyar király már 1181-ben kötelezôvé tette az oklevélírást, ezek viszont mind latin nyelven készültek. A rovásírást évszázadokon át a köznép ôrizte meg.

4. Szólnunk kell arról a felemás helyzetrôl is, hogy a székelység nagy tömbökben való letelepítése már a 12. század közepén megkezdôdött, a 13. század elején be is fejezôdött, mégis alig van rovásemlékünk, amelyet a szakirodalom erre az idôre keltezett volna. Pedig a letelepedés után létrejött faluközösségek nyomban hozzákezdhettek templomaik építéséhez, de ezek nagy része a tatárjáráskor (1241-1242) megsemmisült. A talpra állás, az újjáépítés - minden bizonnyal - nem váratott magára - tesszük azt - fél évszázadig. Egyes "kutatók" például - érthetetlen módon - a most már biztosnak vett 13. századi rovásemlékeket is jó 200-250 évvel késôbbi keletkezésûnek vélték. Pedig a korábbi datálást nemcsak a régészeti- mûvelôdéstörténeti felfedezések sürgették, hanem az írástörténeti, betûtörténeti érvek is.

5. Kik írtak ezekben a korai években rovásírásul? A torjai kis "feljegyzés" a fazekasmestertôl származik (még kiégetés elôtt rótta a jeleket). A tászoktetôi - több esetben magányosan elôforduló - betûk valószínûleg pásztoremberektôl származnak. A Firtos-várbeli, a homoródkarácsonyfalvi, az alsószentmihályi, a vargyasi jelcsoportok pedig kôfaragó mestereknek a "mûvei". Eme "betûkészleteket" a szakirodalom jobbára építési feliratokként tartja számon. A rovásírást tehát elsôsorban a már emlegetett köznép használta és éltette - el egészen napjainkig.

6. A nagyon korai írott források szerint a rovásírást használók alapanyaga fôleg a fa volt: szögletesre faragott, hosszú fapálcákra, botokra rótták a jeleket. Már a szkíták is gyakorolták ezt a fajta "kommunikációt". Az Árpád-korból még nem bukkant elô - egyelôre - fára, fába rótt emlék, az idô vasfoga - minden bizonnyal - "megemésztette" ôket. A bolognai székely rovásnaptárt Marsigli 1690-ben másolta le gyergyószéki rovásbotról, amely - Sándor Klára jogos megállapítása szerint - az 1400-as évek második felében, vagy "… a 15-16. század fordulójára datálható" (A Bolognai Rovásemlék. Szeged 1991). Egyes vélekedések szerint a bot elôképe akár 13. századi is lehet.

7. Sort kell majd kerítenünk az Árpád-korból ránk öröklôdött rovásemlékek betûkészletének alapos bemutatására is (talán akad vállalkozó rá). Egyik-másik vélekedésünket már kifejtettük az egyes emlékeket taglaló szakcikkeinkben. Itt csak egyetlen vonatkozásra utalunk: a homoród-karácsonyfalvi szöveg jeleinek 76,6%-a az ótürk jelkészletben is megtalálható. Rovásírásunk szoros keleti kapcsolatait tehát semmiképpen sem lehet kétségbe vonni. De hogy is állunk azzal a felfogással, amely szerint a székely (magyar) rovásírás - mint betûírás - egyenesen a képírásból származik? Az egyiptomi képírás betû- és szótagírás is volt, így az idôbeli egymásutániság kérdésköre bizonyos mértékben elgondolkoztató. Például a ma is élô és funkcionáló ábécék egyes jelei tíz-húszezer éves múltra "néznek" vissza.

Ráduly János

Holnap töltené hetvenötödik életévét a költô, drámaíró, esszéista Székely János. Írásmûvészetének, életmûvének jelentôségét bizonyára sokfelé igyekeznek felmérni ezekben a napokban, páratlan mûveltségét, tudását, súlyos egyéniségét is számosan felidézik. A Múzsa a lírikus néhány versével emlékezteti az évfordulóra az olvasókat. Az 1994-ben megjelent Semmi - soha címû kötetbôl választottuk ki a költeményeket. A könyv Székely János halála után két esztendôvel látott napvilágot, de a benne található verseket még a költô válogatta. "Ez a könyv válogatott verseimet tartalmazza: mindazt, amit 1948 óta írtam és magaménak vallok ma is." - olvasható a Válogatott verseim elé címmel gyûjteménye élére helyezett elôszavában. Ebbôl az írásából is közlünk egypár gondolatot.

(Részlet)

Nekem voltaképpen nem tetszenek a verseim. Kevés köztük a kimondottan esztétikai fogantatású. Eredetileg a filozófia volna a szakmám, igazi becsvágyam a világ megértése volt, nem kevesebb. De korán beláttam: a meztelen gondolatnak ebben a században immár semmi esélye. Így aztán esztétikai mezbe, költôi képekbe öltöztettem, mintegy versbe rejtettem felismeréseimet, hogy elôbb-utóbb azért mégis nyilvánosságra juthassanak. Verseimben a gondolat a fontos, nem a vers. Ebbôl következik sima, hagyományos verselésük (hogy fel se tûnjék lehetôleg), explicit fogalmazásuk, terjengôs, diszkurzív, sôt olykor rekapitulatív elôadásmódjuk, egyszóval mindaz, amit a mai olvasó bizonyára avultnak érez. Egész találékonyságomat arra fordítottam, hogy valamiképpen versbe kódoljam, "kinyögjem", "elsüssem" gondolataimat - a többi úgyszólván nem érdekelt. Így lettem konzervatív író. Azt is mondhatnám: inkább vállaltam a korszerûtlenséget, semhogy végképp elszakadjak a kortársaimtól. Egy bennünk rekedt felismerésnek lehet érvénye - értelme nincs.

A poézis azonban nem való szolgálólánynak; még a gondolatot sem szolgálja szívesen. Verseim a hatvanas évektôl kezdve mindinkább rutinírozódtak (alapstruktúráját tekintve egyik pontosan olyan, mint a másik).

Talán ebbôl a szubjektív indokoltságból fakadt botrányos felismerésem, hogy a magasköltészet rég halott mûfaj, éppolyan halott, mint a népballada vagy az eposz. Halálos ítéletét a formai-nyelvi konvenciók felszámolása, az újítás elve, egyszóval az önmagára licitáló avantgárd hajtotta végre, de indokoltsága sokkalta mélyebb. Azért nem keletkeznek egy idô óta szerte a földön fontos, de fôleg hatékony versek, mert maga a kultúra elvesztette hajdani, életbevágó szerepét. Mert nincs már organikus emberközösség. Az atomizálódott társadalom (a tömeg) életét-tudatát nem a kultúra szabályozza többé, hanem a hírközlés, az ideológia, a propaganda, mondjuk ki nyíltan: a politika manipulálja. A költészetnek, akár korszerû, akár nem, odalett valódi, életbeli funkciója - nem is olyan már, hogy funkciója lehessen! Aminek nincs funkciója, annak értéke sincs. Az ujjamon számlálhatom meg, hány verset írtam, amióta beláttam ezt; versgyûjteményem vége (1970-tôl hátrafele) már csak egy gondolkodásmód inerciájának köszönhetô. Volt, ahogyan volt - ez a könyv fiatalságom terméke és tanúsága. Én tulajdonképpen már kerek húsz éve nem írok verset.

Hát ennyit tudtam csinálni akkoriban, amikor még azt hittem, érdemes csinálni valamit. Utólag visszatekintve talán érdemes is volt. Azzal áltatom magam, hogy versgyûjteményem, ha egyebet nem, legalább a szellemi ellenállást jól tanúsítja. Az ellenállást modern erkölcsi emancipációnk monstruózus történelmi következményeivel szemben, a hatalmi téboly, a valóságra kényszerített utópia totális rémuralmával szemben, amelyre több nemzedék élete ment rá, s megy rá még ezután is.

Olyan korban írtam én verseimet, amikor szégyen volt embernek lenni. Morális helyzetnek ez szörnyû, de költôi helyzetnek nem éppen érdektelen.

Vásárhely, 1990. II. 10.

Székely János

(Részlet)

Hívôk és tudósok ismerik ezt a sokarcú rendet. No meg a költôk. Ebben a zavaros világban, amely közömbös az ember iránt, Székely János a rend mellett tesz hitet, és nem kímél meg attól, hogy kimondja: reménytelenül elveszett az a közösség, amelynek értékeit nem az egyén képviseli. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek romániai magyar irodalmában elsônek nevezte nevén a magányt. A vesztesek költôje - gyôztes költô; ha gyôzelem bölcsnek lenni, nagyon szomorúnak, kétkedônek, ironikusnak és olyan merésznek, hogy nem kell különféle kollektivizmusok mögé bújtatnia az egyént, hogy menedéket keressen a számára. Ha milliárdnyi veszélyeztetett ember nem siet fenyegetett kevesek segítségére, akkor az egy-én védi a keveseket és a sokakat. Ha kell, hát önmagunk agresszív önfeladása ellen.

Szilágyi Júlia

Március

Az ízek és szagok

Magokban és rügyekben

Várják a hónapot,

Amelyben megszülettem.

Ez az én hónapom -

Errôl se jót, se rosszat!

Legjobban én tudom,

Mi jót, mi rosszat hozhat.

Jó: a kölyökcsapat,

A barkászó gyereknép.

Nem jó: ha még kitart

Fagy és halottmerevség.

Nem jó: ha megmarad

A réten a fagyott hó.

Viszont hogy fent halad

A nap, az már nagyon jó.

Sztriptíz

Minden sorom egy-egy felismerés volt.

Minden versem egy megoldott talány.

Az volt az élet, az volt a valódi -

Az volt a boldogság talán.

Fátyoltáncot járt nékem az igazság.

Fehéren sejlett pompás termete.

Lassan vetkôzött, s minden mozdulattal

Egy versemet vetette le.

Burkok bomoltak, foszlottak a fátylak,

S minden foszlányuk dalra indított.

S az átsugárzó test minden dalommal

Meztelenebb lett, csábítóbb.

Azóta már lehullott minden fátyol,

Elhalt azóta kedvem és dalom.

Elôttem áll a meztelen igazság,

S nincs többé amit mondanom.

Hiánytalan

Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok,

S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok.

Pedig eltûnik majd belôle a szem (s vele a látomás),

Amely olyannak látta egykor, amilyennek még senki más.

Új látomássá rendezôdnek a föld, a fák, a csillagok.

Világ lesz még, de más világ lesz hiánytalan, ha meghalok.

Szabadesés

A gép, amely az életem volt, sötét füstcsóvát húz az égre.

Zuhanok negyven másodperce, negyven órája, negyven éve.

Nem nyúl alám, nem tart kezében csupán a föld - ô fog kifogni.

Itt volna még az ejtôernyô, kinyithatnám, de nem nyitom ki,

Mert van veszély, melyet megúszni merô nevetség és galádság.

Kit szárnyalásra szánt a sorsa, ne élje túl a zuhanását.

(1968)

A régi tûz

Ez az irdatlan, testi-lelki ínség,

Ez az egyetemes hiány,

Ez az ásványi létbe visszatengô,

Élet elôtti, ôskori magány;

Ez a hibátlan kétségbeesés, mely

Esztendôk óta egyazon körön,

Mint kozmikus csillagpályán kering, és

Nem állja útját semmilyen öröm;

Ezek a dermedt, ôsvilági esték,

Ez a tökéletes reménytelenség,

Melynek jaját a csend kiáltja ki -

Megannyi jel, hogy kihûltél egészen.

Nem tehetsz róla, rendben van, megértem,

De sosem tudom megbocsátani.

(1972)

Marosvásárhelynek is megvannak a maga vértanúi. Másfél száz esztendeje, 1854. március 10-én végezték ki ôket. Török János, Gálfi Mihály és Horváth Károly mártíriumát szívébe, lelkébe zárta a város lakossága, emlékezetét azóta is nemzedékrôl nemzedékre adja tovább. A székely vértanúk iránti tisztelgésként a szabadságért életüket áldozóknak emlékoszlopot állítottak a vásárhelyi magyarok, a nemzeti ünnepen, március 15-én sok ezren gyûlnek ott össze emlékezô fôhajtásra. Az idei kerek évfordulón az egykori kivégzés napján is emlékrendezvény várja a Postarétre a tisztelgô utódokat. Ennek mûsorát tájékoztató rovatainkban ismertetjük. Mai mellékletünkben az emlékoszlop verses feliratát, a száz éve elhunyt Jókai Mór szövegét és Molter Károly 1940-ben elmondott emlékbeszédének részletét tesszük közzé a Marosvásárhely és vártemploma címmel 1990-ben megjelentetett kötet alapján.

Részletek

Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály a maga életformájának lendületében, tehát nem véletlenül lett a szabadság vértanúja. A szabadságot ismerni, szeretni kell, ha elveszett, újra el kell képzelni és elképzeltetni: sugallani kell a népünknek, végsô fokon testi pusztulásunkkal is, hogy megtört homlokunkon az egyéni jegy a közösség jelképévé váljon, a fölismert legfôbb Jóé! A három vértanú volt ezen a városon s Erdélyországban a legmagyarabb jelképhordozó, torkukon a népszabadság fojtódott el hóhérkézen, mikor egyetlen szép életük hajlott e tavaszi sírba a legnagyobb szépségért, a magyar szabadságért!

… Kérdezzenek meg bennünket, Marosvásárhely magyarjait, polgárokat és munkásokat, ifjakat és véneket, hogy tudunk-e motorizált határkövek idején megtartóbb, történelmibb, egyetemesebb és parancsolóbb nemzeti jelt, mint ezt az oszlopot itt, a három vértanúét? Van-e gyermekibb, égibb, önzetlenebb mondat egy nép lelkiismerete elôtt, mint a Török, Gálfi és Horváth halála, van-e csengôbb vezényszó a megmaradásunkra, mint az, amely koporsótlan földpárnájukat ékesíti: "Életét adta a hazáért!" - Ez a legrövidebb kifejezése a hazaszeretetnek, és a bölcselet legmélyebb igazolása emberméltóságunk történelmében. Nincs más, csak egyetlen testem, és ezt odaadom a szárnyaló magyar lélek oltárára áldozatnak!

Kedves testvéreim, mi látjuk talán a legjobban a magyarok közt, hogy a Maros felsô folyásánál, itt Marosvásárhelyt és a Maros alsó folyásánál, Aradon ölszámra termett a bitófa a magyar szabadság vértanúi számára. E népdalba foglalt, jelképes folyónk a közepén most is idegen hidak alatt, idegen béklyókat nyög. S ha mint magyarok és székelyek nem is volnánk ezeréves, kényes fiai a szabadságnak, akkor is a Török, Gálfi és Horváth vértanúságát itt, a Maros mentén intô jelnek éreznôk arra, hogy ez a mi szent folyónk nem szabadult még föl egészen! Emlékezzünk Eötvösre, és alkalmazzuk örök szavait Erdélyre: hazánk könnye e folyó! S fiainak véráldozatától függ, hogy öröm vagy bánat könnye lesz-e? Ezért föl a szívekkel és fejekkel, úgy menjünk haza a mieinkhez, mint akik a legsûrûbb magyarságot tapasztaltuk itt, a szabadság oszlopánál, azt a magyarságot, melynek e kôoroszlán az ôrzôje, s amelyrôl Ady azt énekelte, hogy "elvérzik egy gondolaton"!

Mert, atyámfiai, megmondották nekünk a szabadság e hitvallói, hogy a magyarban is erôsebb a gondolat a vérnél, mivel a vér kiontható, de a gondolat elpusztíthatatlan! Itt vagyunk az el nem múló magyar gondolat nevében, és megköszönjük nektek, drága, idônap elôtt halálrament véreink e megszentelt földben, hogy egyszerû, de örök példái voltatok a magyar halhatatlanságnak!

Molter Károly

Bágyi Török János 47, Martonosi Gálffi Mihály 37, Nagyváradi Horváth Károly 25 éves korukban Magyarország alkotmányos szabadságáért Marosvásárhelyt, 1854. márczius 10-én együtt kivégzett székely vértanúk emlékének szentelte a kegyeletes nemzedék.

Szent hely ez, oh, vándor! egy nemzet tette e jelt itt

Leghûbb gyermekei végzetes sírja fölé.

Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:

Ezt hitték, vallák s haltak érette híven.

Törvényes, szabad és független nemzeti állás

Intô szobra legyen, honfi, e drága jel itt!

Varga Erzsébet

Szerelmes ének a XVII. századból

rabod vagyok immár

fényes szemeidtôl

mert megkötöztetém

jaj megkötöztetém

nagy gerjedelmembôl

az emésztô tûzbôl

ugyan szabadulnék

hová menekülnék

nagy vadon erdôbe

ûzetvén szaladok

szívem villámitól

jaj nem szabadulok

ez nagy vadon erdô

lészen hát temetôm

ez a fekete föld

egyetlen szeretôm

szárnyas szép madarak

sok nagy fenevadak

iszonyú farkasok

lésznek siratóim

Vozári Dezsô

Szerény románc

Borokban ittalak

húsokban ettelek

kútban kutattalak

dalban füleltelek

ízleltem ízedet

hallgattam hangodat

hazudtam szépeket

szépen dicsértelek

mondtam: szemed olaj!

súgtam: nyakad torony!

lihegtem: fényeket

gyújtsatok, merre jár

de nincs már egy szavam

mit adjak még neked?

a szegfû elvirult

könnyem már elapadt

és ha egy éjjelen

ahonnan nincs tovább

elalszom válladon

álmodnom sincs kivel

A címben a dátum kevésbé lényeges, csak azért érdemes kiugrasztani, mert konkretizál, idôben elhelyezi a történéseket. A fotós, a hosszú évtizedekre Amerikába szakadt bukaresti Sorin Radu, aki jelenleg újra itthon, de immár Szászrégenben él, tavalyi színházi elôadások jeleneteit fényképezte és hozta el Marosvásárhelyre, a játék öröme azonban, amely a Nemzeti Színház emeleti elôcsarnokában kiállított nyolcvan színes képrôl a nézôre átsugároz, örök emberi adottság, tíz, száz, ötszáz évvel ezelôtt is tetten érhetô volt. Persze, a színház ma már más, mint ezer vagy akár húsz esztendôvel korábban. És mégis ugyanaz: ha Tháliát valóban kellô mûvészi alázattal és elkötelezetten, tehetséggel és eredeti ötletekkel szolgálja, varázsa mindenkit magával ragad. Ezt az elmúlt hetekben a vásárhelyi színházi fotográfus, Bartha László egyéni tárlata is példázta. Ô a helyi színészekre, produkciókra és több évadra koncentrált. Sorin Radu elsôsorban a bukaresti társulatok legérdekesebb elôadásaiból ragadott ki pillanatokat, mutat fel arcokat, mozzanatokat, hangulatokat. Marosvásárhelyrôl és még néhány vidéki színház emlékezetes teljesítményeirôl is értesülhet képei révén az utókor, de alapjában véve mégiscsak a fôváros, a mai román színjátszás legnagyobbjai érdeklik. Radu Beligantól Maia Morgensternig, Gheorghe Dinicától Oana Pelleáig hosszú és lenyûgözô a játszó személyek névsora, még inkább a felvonultatott jelenetek sokasága. Nem beállított helyzetekrôl van szó, a fényképész élesben dolgozott, elôadás, esetleg fôpróba közben leste, lepte meg alanyait, ôk talán nem is tudtak róla, hogy a fotós lencséje is rájuk fókuszol, vagy ha tudták, nem érdekelte ôket, hiszen mindennél fontosabb a játék, a produkció. A képek többsége ennek a feszültségét, izzását is érzékelteti. Érdemes meggyôzôdni róla, már csak azért is, mert elég ritka alkalom olyan fotómûvész munkáival találkozni, aki azt is elmondhatja magáról, hogy az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európa nagyvárosaiban olyanszerû legendás egyéniségeket is sikerült lefényképeznie, mint Salvador Dali, Eugen Ionesco vagy Ronald Reagan. Mellékletünkben bemutatunk egypárat a tárlat képeibôl.

(nk)

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Hatházi András: A dilis Resner

(Sajnos) üdítô kivételnek számítanak az erdélyi színházak elôadáskínálatának palettáján néha-néha megjelenô kortárs darabok. Ha pedig a szerzô színházi szakember, színész és irodalmár, ráadásul erdélyi, akkor az több mint figyelemreméltó. Hatházi András ERDRAMIL- díjnyertes drámáját, a Dilis Resnert a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata tûzte mûsorra egy hete.

A cím után ez áll: történet. Valóban történet Hatházi mûve, a második világháborús évek szomorvidám-groteszk olvasata, mely ezúttal a kisvárosi vegyeskereskedés kirakatából tekint a háborgó idôkre, péntektôl szombatig.

Enyhén csehovi hangulatot idézô cselekménye egyszerû: két, kissé lökött és hatványozottan gazember mészáros (Sebestyén Aba és Ördög Miklós Levente) jelenik meg a vegyesboltban, akik miután kellôképpen inzultálják az elárusító Klárikát (Berekméri Katus), és a menekülô értelmiségi Artúr bácsit (Tatai Sándor), megvárják a tulajdonos Schielle urat (Kárp György). Megjelenik az élettôl gyötört feleség, Margitka (B. Fülöp Erzsébet), majd a helyi kakastollas ôrmester, Rázmány Ferkó (Zayzon Zsolt) is, aki arra kéri a ház urát, adna szállást a városba érkezô német tisztnek, Günther von Regensdorf századosnak (Kilyén László). A sztori éjjel pörög fel, amikor kigyullad a dilis Resner vagonja. Ez a tûz világít rá a felszín alatti szálakra és ad okot kedélyes- szívtépô beszélgetésre a messzirôl érkezett tiszt és Margitka, majd ugyancsak Günther és Schille úr között. Részesülünk a provincializmus áldásaiból, a pletykákból, amelyek elmondják, Margitot Resnerrel, az Amerikából érkezett életmûvész, különc, vagonlakó esztergályossal folytatott viszonnyal gyanúsítják, és közben lassan felépül a kerettörténet, amelyben értelmet kapnak a mesék. Megtudjuk, hogy a vagont a két mészáros gyújtotta fel, és azt is, hogy valaki bennégett, de nem Resner volt az, hanem a szeretôje, akirôl eddig még senki sem tudott. A tûzoltásból érkezô Schille úr és a nemesi származású, becsületbôl katonává lett Günther szomorú poharazgatását pedig a rémült ôrmester jelenése szakítja félbe: az orosz hadsereg ereszkedik alá a domboldalon. A többi már csak emlék - Günthert agyonlövik, Resnert holtan találják a hídon, amelynek szegecseit passzióból karbantartotta, és Margitkával a Klári kistestvére, Bede Anna (Kárp Andrea Krisztina, m.v.) osztja meg suttogva a titkot: ne keressék a lányt, ô égett benn a Resner vagonjában.

Parászka Miklós rendezô (m.v.) és Dobre- Kóthay Judit díszlettervezô (m.v) fura helyszínt kerekítettek a történet köré. Stilizált vegyesboltban játszódik a cselekmény, hófehér padló, kartondoboz-választófal, bírósági emelvényre emlékeztetô pult, zsákok, avantgárd kirakatüveg, és a nézôi jobbon egy félkész, nyitott koporsó. Adott tehát a megfelelô tér, a játék azonban csak nagyon nehezen indul be.

Az elsô jelenet mészáros parádézása igen vontatottá sikeredett, a ripacskodás és az olcsó poénok folyama azonban Schille úr megjelenésével véget ér, és tartalmas elôadás veszi kezdetét. Szép íve van a pontos rendezésnek, ügyesen "tartalékolja" a lényeget felfedô játékokat az éjszakai eseményekre (és néhol, sajnos, a második megtekintésre) a rendezô, csupán néhány utalás (Klárika gyerekruhái, Margit, Resner neve hallatán megnyilvánuló öröme) mutat túl a pillanatnyi helyzeten. Fokozatosan és törésmentesen futnak a felszínre a szálak, hogy a tûz kapcsán majd a nézôben is összefonódjanak. A koncepció érdeme, hogy a természetellenesnek ható szituációkat elôadásbeli természetességgé oldja és ezáltal teszi ôket még élesebbé annak véget értekor. A produkció önmagához és a szöveghez való hitelessége azonban néhol csorbát szenved, és ezt koncepcióbeli törés okozza rendezés, díszlet és színészi játék között. A stilizált, enyhén látványszínház jellegû díszlettel és lecsupaszított térrel a kort idézô jelmez még kibékíthetô, a kort idézô jellemformálás viszont már kevésbé. A színészek láthatóan az akkori idôkben élt embert igyekeztek szinte realista módon ábrázolni, ez pedig zsákutcába vezetett (pl. a szöveg szerint Klárikáért mundérba bújt Ferkó gyávasága semmiképpen nem eredményezhetett ôrmesteri rangot, és két mészáros sem disznólkodhat kedvére bárkivel háborús idôben). A színészi játék realista jellegû ábrázolásmódja nem tudta megfelelô tartalommal betölteni a stilizált teret, még akkor sem, ha jó alakításokat láthattunk. És ebbôl ered a produkció után feltevôdô kérdés, vagyis, hogy mit is látott a nézô? A szöveg rengeteg olvasatra ad lehetôséget, a Parászka-féle verzió azonban nem tud a szövegtôl független életre kelni, nem tûnik többnek, mint szövegmesélésnek. Még akkor sem, ha ez a szövegmesélés lélekérintôen szép elôadást eredményez. Kárp György visszafogott Schille ura, Berekméri Katus titkokat rejtegetô Klárikája, B. Fülöp Erzsébet megtört és bölcs (a szó hagyományos értelmében) Margitja, Kárp Andrea Krisztina legnagyobb titkokat tudó természetessége, valamint Kilyén László szótlan, tekintélyt parancsoló, verseket író századosa együttesének játéka képes felmutatni: ezek az emberek lelkükben hordják már a háborút, amelyet senki sem gyûlölt meg annyira, mint ôk, és amely senkit sem keményített meg annyira, mint ôket.

Mégis, amikor utolsó képként, Günther ottfelejtett/otthagyott szivartárcájából kihull, majd elhangzik a vers, nézôben, színpadon megül a csend - akár a rák...

Nagy Botond

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Berekméri Katus, Sebestyén Aba, Ördög Miklós Levente, Kárp György, B. Fülöp Erzsébet, Kárp Andrea Krisztina m.v., Zayzon Zsolt, Tatai Sándor, Kilyén László. Rendezô: Parászka Miklós, m.v., díszlet-jelmez: Dobre-Kóthay Judit m.v., dramaturg, zenei szerkesztô: Budaházi Attila m.v., a rendezô munkatársa: Máthé Erika f.h., súgó: Sugó Erzsébet, ügyelô: Szakács László.

Az egymást követô rendezvények erre vallanak. A helybeli közönség érdeklôdésével tünteti ki a gyakori író-olvasó találkozókat, az évfordulós megemlékezéseket, a könyvbemutatókat. A kultúraszeretet, az irodalmi, mûvészeti események iránti vonzalom a város magyar szellemi életét építô, szervezô mindeneseknek is nagymértékben köszönhetô. A Kemény János Mûvelôdési Társaság és a Városi Könyvtár mûködtetôi, munkatársai kitartóan szervezik a kulturális esteket, délutánokat, matinékat. Több nevet is említhetnénk, a Böjthe Lídiáé és a Demeter Judité talán egyetlen ilyen felsorolásból se maradhatna ki. Hozzáértéssel, mindenre odafigyelôn tervezik, rendezik mûsoraikat, figyelmes házigazdaként igyekeznek mindent megtenni találkozóik sikeréért. A meghívottak azért is fogadják kedvezôen a szereplésre szóló felkéréseket. Mint a csütörtöki lapszámunkban olvasható tudósításból is kiderült, március 2- án Horváth Arany volt a vendég. Kolozsvárról érkezett, édesapjára, a 95 éve született Horváth Istvánra emlékezett, saját kötetérôl is beszélt. Egy héttel korábban, február 26-án a Múzsa szerkesztôjét látták vendégül a könyvtárban. Nagy Miklós Kund a Mûterem címû beszélgetôkönyve, az Impress Kiadó kiadványa és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál megjelent Maszelka János- kismonográfiája kapcsán folytatott párbeszédet az érdeklôdôkkel. Az interjúkötetrôl a közelmúltban a Szabadságban írt ismertetôt Németh Júlia kolozsvári mûkritikus. Az esten a recenziót Demeter Judit olvasta fel. Ebbôl közlünk most részleteket.

Részletek

Huszonkét beszélgetés Erdélybôl elszármazott mûvészekkel. Az elôszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerzô három azonos címû kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi mûterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó mûvészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzômûvészeket szólaltat meg. A visszatérés, a bezáruló kör ugyan képletes, de az interjúsorozat elolvasásakor nyilvánvalóvá válik: jóval több egyszerû stílusalakzatnál. Hiszen a legtöbb beszélgetés lényeges mozzanata az indulás s a visszatérés. Visszatérés lélekben, s a szülôföld adta útravaló. A múltat nem lehet véglegesen eltörölni. Ha akarjuk, akkor sem. Ha tagadni szándékozzuk, e tagadás révén van jelen az életünkben. A mûvész számára pedig az átlagembernél is erôsebb a kötôdés a gyökerekhez. Lehetséges, hogy az érzelmi többlet ugyanabból a lelki forrásból fakad, mint maga a mûvészet.

A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük elôtt is komoly mûvészi múlttal rendelkezô, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Legtöbbjüket az erdélyi tárlatlátogatók középgenerációja jól ismeri és további, külhoni pályáját is számon tartja. Sorsuk, életük, mûvészetük alakulása ezért különösképpen érdekes olvasmány. De a kevésbé tájékozott, sôt a mûvészet iránt kevésbé érdeklôdô olvasó figyelmét is megragadhatják a gördülékenyen pergô, ôszinte vallomásokat, sajátos véleményeket megelevenítô interjúk, amelyek a szokványos mûtermi beszélgetéseken felülemelkedve életpályákat elevenítenek meg, emberi sorsok titkait tárják fel.

Nem egyértelmûen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. Talán a sajátos helyzet, a kivándorlás és a múlthoz való kötôdés kényszerébôl szinte minden beszélgetés teljes életpályát, emberi sorsot tár elénk. A riporteri szándéktól függetlenül kerül szóba a gyökerekhez való viszonyulás, gyermekkorhoz, iskolai, egyetemi évekhez, tanárokhoz való kötôdés. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyrôl álmodom" - vallja az egyik interjúalany,
"a mai napig az otthoni élményeimbôl táplálkozom" - nyilatkozza a másik…

Távolba szakadt mûvészeink olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyeket saját régi és újabb munkásságuk elemzése során szereztek, vetettek össze más tájak más jelenségeivel, történéseivel, és talán ezért is érdemes fokozottan odafigyelni rájuk. És nem csupán mûvészeti vonatkozásban.

A Székelyföld egyik eldugott falujából származó jeles hazai mûvészünk mondja ki egy interjúban, mekkora jelentôsége volt a hazai kultúrában annak a tehetségkutatásnak, amely a múlt század közepén idehaza folyt. A gondolattal, mondhatni, sarkítottabban találkozunk a kötetben is. "Nálunk abban az idôben a legkisebb faluban is épült egy kultúrház, ahol jelentôs mûvészek ismerkedtek a közönséggel, terjesztették a kultúrát... olyan közeg alakult ki, amihez foghatót itt, a nyugati társadalomban nem tapasztaltam" - mondja a több évtizede Németországban élô festô.

A hazai mûvésztársak, mûvészetkedvelôk az interjúk olvasásakor saját problémáikhoz mérhetik a világot más szemmel is megtapasztalt társaikét. Hiszen a hagyomány és modernség, a figurativitás és az absztrakt, a maradiság és korszerûség kérdése elkerülhetetlen téma egy képzômûvész önvallomásában.

Nagy Miklós Kund úgy szólaltatja meg interjúalanyait, úgy kérdez, hogy igyekszik stílusukhoz, temperamentumukhoz, mûvészi beállítottságukhoz igazodni. A beszélt szövegnek - bármilyen fegyelmezett és mûvelt legyen, bármekkora nyelvi kultúrával rendelkezzék is a beszélô - szükséges változásokon kell átesnie ahhoz, hogy nyomdakész állapotba kerüljön. A riporter mûvészete abból áll, hogy minél többet mentsen át riportalanya egyéniségébôl, sajátos beszédstílusából, jellemzô fordulataiból. A kötetben közreadott interjúk jó például szolgálnak arra, hogyan lehet mindezt úgy megoldani, hogy élvezetes, nyelvileg kifogástalan eredményhez jussunk.

Németh Júlia

Döntés a tv-illetékek ügyében

Június végéig visszakapják a 2003. február 1. és július 31. között befizetett havi tévéilletéket azok a magánszemélyek, akik nem rendelkeznek televíziókészülékekkel. Errôl a kormány döntött csütörtöki ülésén. Az illetékeket az Electrica társaság fizeti vissza a Román Televíziós Társaság megbízottjaként, a befizetést igazoló számlák és a saját felelôsségre tett nyilatkozatok alapján. A számlákkal már nem rendelkezô személyek nyilatkozataik és az Electrica nyilvántartásában szereplô adatok alapján kapják vissza pénzüket. A jogszabály szerint a tévékészülékkel nem rendelkezô személyeknek 2004. március 31-ig az Electrica kirendeltségein kell benyújtaniuk a saját felelôsségre tett nyilatkozatokat. Az Electrica havonta tájékoztatja a Román Televíziós Társaságot a kifizetések helyzetérôl.

Ülésezik a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa

Ma délelôtt ülésezik a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Marosvásárhelyen, a Maros megyei RMDSZ-szervezet székházában. Az ülés napirendjén szerepel: az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt együttmûködése, az önkormányzati választási kampány elôkészületei, valamint az oktatási-nevelési támogatással kapcsolatos kérdések. Az ülést követôen 13 órától sajtóértekezletre kerül sor. A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésével egy idôben kerül sor a területi kampánystáb vezetôinek megbeszélésére. A találkozó fô célja a kampánytevékenységek összehangolása és a kampányelôkészítô tevékenység, a jelöltállítási folyamat megjelenítésének egyeztetése.

A passió címû filmet megtekintették a katolikus püspökök

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a testület csütörtökön befejezôdött háromnapos tavaszi ülése keretében megtekintették Mel Gibson amerikai születésû ausztrál színész- rendezô A passió címû filmjét - mondta el az MTI-nek a konferencia titkára. "Számomra végtelenül nagy élmény volt" - összegezte véleményét Veres András. A püspök elmondta, hogy a film, amely március 25-tôl látható a magyarországi mozikban, alapvetôen az evangéliumra épít, azt a kronológiai sorrendet, eseménysort mondja el. "Végtelenül nagy átélésre ad lehetôséget (...) a maga, talán néha már túlzottan is naturalista, véres valóságában" - tette hozzá. Közlése szerint ugyanakkor a produkció nagyon meghökkentô, és "az ember lelkét magával ragadó mélységekbe viszi le", hogy megértse, mi a szenvedés, mi volt az a szeretet, ami Jézust ennek a szenvedésnek az átélésére képessé tette. Veres András a filmet világszerte ért kritikák kapcsán úgy nyilatkozott: "nem vettem észre benne antiszemitizmust". "Azt gondolom, hogy aki ezt mondja, vagy nem látta a filmet, vagy nem tudja, hogy mirôl beszél, mert ebben a filmben én semmiféle antiszemitizmust nem találtam" - közölte a püspök.

Milliárdos ékszerrablás Tokióban

Két férfi 3,5 milliárd jen (mintegy 25,7 millió euró) értékû ékszert lopott el Tokió elegáns belvárosi negyedében, fényes nappal - közölte a rendôrség pénteken. A két férfi vásárlóként ment be az ékszerüzletbe, ahol egyikük bántalmazta az egyik eladót, s eközben társa kalapáccsal betörte, majd kiürítette a vitrineket. A rablók számos ékszert vittek el, de zsákmányuk része egy különleges gyémánt nyakék is, amelynek értéke egymagában megközelíti az összes többi elrabolt ékszer értékét.

Blix: törvénytelen volt az iraki háború

Törvénytelennek nevezte az Egyesült Államok iraki háborúját Hans Blix, az ENSZ iraki fegyverzetellenôreinek volt fônöke. A svéd diplomata a The Independent címû londoni lapban pénteken megjelent interjújában kijelentette: nem fogadja el azt az érvelést, hogy a háborút a korábbi ENSZ- határozatok iraki megsértése legalizálta. Blix hangsúlyozta, hogy csak egy második biztonsági tanácsi határozat - amely kimondta volna a katonai erôvel való fellépést - tehette volna legitimmé az amerikai intervenciót. A fegyverzetellenôrök volt vezetôje vitatta Peter Goldsmith brit fôügyésznek, a brit kormány jogi tanácsadójának érveit, melyek szerint az 1441. számú BT-határozat azzal engedélyezte a katonai erô alkalmazását, hogy hivatkozott az elsô, 1991-es öbölháború után hozott határozatokra. Bár elismerte: lehet vitatkozni azon, hogy Irak megsértette-e az 1991 utáni határozatokat, úgy vélekedett, hogy a BT-határozatokban a testület mind a 15 tagállama illetékes, nem csak egyes államok. Ami Tony Blair brit kormányfô és George Bush amerikai elnök esetleges felelôsségre vonását illeti az iraki tömegpusztító fegyverekre való, alaptalannak bizonyult hivatkozások miatt, Blix azt mondta, hogy erre nincsen szükség, mivel mindketten "megbûnhôdtek politikai téren", miután szavahihetôségük csorbát szenvedett.

George Bush a Világkereskedelmi Központ romjaival kampányol

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásban lerombolt Világkereskedelmi Központ (WTC) romjai is láthatók George Bush amerikai elnök újraválasztási kampányának hirdetéséiben, amelyeket csütörtöktôl kezdtek el sugározni az Egyesült Államok 18 államában. A két politikai reklámfilmben egyebek között eredeti felvételek láthatók a kettôs toronyépület üszkös maradványairól és a mentést végzô, a tragédia hôseinek számító tûzoltókról, akik az egyik hirdetésben nemzeti zászlóval borított koporsót visznek az romok között. Az egyik spotban a képernyôt belengi az amerikai zászló, miközben az elnök leteszi a hivatali esküt, s késôbb a tragédia napja felirattal felvillannak a WTC romjai is. A reklámok végén megjelenik az elnök újraválasztási jelszava: Szilárd vezetés változó idôkben! A hirdetéseket többnyire azokban az államokban sugározzák, ahol szoros küzdelem várható, és ezért meghatározóak lehetnek az ôszi elnökválasztás kimenetele szempontjából. A demokrata párti ellenzék bosszúsan fogadta, hogy a Republikánus Párt ígérete ellenére politikai célokra akarja kiaknázni a 2001. szeptember 11-i tragédiát. Az amerikai tûzoltók országos egyesületének az elnöke olcsó trükknek nevezte a hirdetéseket, amelyeket ízléstelennek nevezett, és elmarasztalt a terrortámadások áldozatainak számos hozzátartozója is.

Kulturális turizmus

Virág György, a megyei tanács elnöke március 9-10. között Strasbourgba utazik, ahol részt vesz az európai régiók és helyhatóságok kongresszusán. A megyei tanács vezetôje a kulturális és nevelésügyi szakosztály ülésén mutatja be az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, valamint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tevékenységét, sikereit. A kulturális turizmus témájú rendezvényen való részvételi díjat, valamint az utazási költségeket a kongresszus szervezôi térítik meg.

Petôfi Sándor-emlékplakett

A Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen, a Petôfi Sándor Általános Iskolában március 14- én, vasárnap 11 órakor Petôfi-emlékplakettet avatnak.

Tanácsoscsere

Az ortodox egyház vezetô testületének döntése alapján, miszerint az ortodox lelkészek nem vállalhatnak politikai szerepet, bejelentette lemondását Gheorghe Sincan megyei tanácsos. A PUNR-t képviselô lelkész a március 25-i megyei tanácsülésen nyújtja be hivatalos visszavonulását, s ugyanakkor iktatják be Câmpean Virgilt, a listán soron következô tanácsost.

Csapatvezetôk megbeszélése

Március 9-én, kedden 15 órára összehívják a csapatvezetôket a Megyei Labdarúgó-szövetség székházába a második forduló menetének megbeszélésére.

Számvetés a marosszentannai kerületben

Vasárnap, március 7-én 17 órakor az udvarfalvi ifjúsági központban kerül sor a marosszentannai önkormányzat RMDSZ- frakciójának beszámoló közgyûlésére. A találkozón az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezetô elnöke, Brassai Zsombor is részt vesz.

Megemelték a belépôjegyek árát

A segesvári tanács legutóbbi ülésén döntött a középkori várban levô történelmi múzeum belépôjegyeinek megemelésérôl. A rendelet értelmében az Óratoronyban berendezett középkori fegyvereket, kínzókamrát bemutató kiállítás meglátogatásakor a felnôttek 34.700 lejt, míg a gyerekek 20.400 lejt kell fizessenek. A szervezett csoportok esetében egy jegyet kell váltani, 51.000 lej értékben. Az új jegyárak március 1-jétôl érvényesek.

Pótszülôket alkalmaznak

A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság felszámolja a megyeszékhelyi 1-es számú elhelyezési központot. A jelenleg még az árvaházban gondozott gyerekeket pótszülôknél fogják elhelyezni. Az igazgatóság folyamatosan szervez pótszülô- tanfolyamokat, amelyekre lakással rendelkezô, egészséges felnôttek jelentkezését várja. A kiválasztott és sikeresen vizsgázó személyeket munkakönyvvel alkalmazzák 1-2 gyerek nevelésére - tájékoztatott Magda Colceriu, az igazgatóság sajtószóvivôje. Bôvebb felvilágosítást a 211.699-es és 211.561-es telefonszámon nyújtanak.

Lejárt, elkobozott élelmiszerek

Lejárt szavatosságú csirkecombot találtak a fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi a közélelmezési egységek mûködését kivizsgáló körútjuk során, de más rendellenességekkel is szembesülhetnek, mint pl.: piszkos mellékhelyiségek, a mosogató- és fertôtlenítôszerek hiánya, az élelmiszerek és tisztítóanyagok egymás mellett tárolása, porból készült szeszes ital szilvapálinkaként való árusítása. Az ellenôrzések során a felügyelôk kivizsgáltak 14, közélelmzési egységekre vonatkozó panaszt, s kilencet jogosnak találtak. A törvénytelenségek miatt 5 egységnek ideiglenesen felfüggesztették a mûködési engedélyét, 10 vendéglôt a hiányosságok kiküszöböléséig bezártak, elkobozták a lejárt szavatosságú termékeket, és 90 millió lejes büntetést róttak ki.

Leégett egy raktár

Tegnap reggel a szászrégeni tûzoltóalakulat a Calarasilor utcába szállt ki, ahol meggyulladt a B.I. tulajdonában levô 6 négyzetméteres raktár. A lángok teljesen elpusztították az épületet, s átterjedtek a szomszédos építményére, amelynek tetôszerkezete 12 négyzetméteren károsult. A tüzet valószínûleg egy égve eldobott cigaretta okozta - tájékoztattak a Megyei Tûzoltóalakulattól.

Hol radaroznak a hét végén?

A megyei Rendôr-felügyelôség Közlekedésrendészeti Osztályának rendôrtisztje, Archiudean Lucian elmondta, hogy ma az Ákosfalva- Nádas, Marosludas-Maroskece, Marosszentgyörgy-Gernyeszeg útvonalon, valamint Marosvásárhelyen a Dózsa György utcában és az 1918. December 1. úton mérik a gépkocsik sebességét. Vasárnap a Balavásár - Nádas, Maroskeresztúr - Marosugra, Nagyernye - Petele útvonalon, ill. a megyeszékhelyen a Gheorghe Marinescu és a Köztársaság utcában radaroznak.

Szünetel az áramszolgáltatás

Az áramszolgáltató vállalat szovátai alegysége tájékoztatja a fogyasztókat, hogy a beütemezett karbantartási munkálatok miatt március 8- 10-én, naponta 8-15 óra között szünetel az áramszolgáltatás Bözödön és Bözödújfaluban.

Nyárádtôre, MÁTYÁS ANDRÁSNAK. Születésnapod alkalmából szívünk minden melegével köszöntünk. Egészséges és boldog, hosszú életet kívánunk. Sok szeretettel Irénke, Gyula, Emese és Csaba Torontóból. Az Isten éltessen sokáig! (v.)

ELADÓK PVC termopán ablakok és ajtók minden méretben - német minôség. Áruk: 35-55 euró/m2. Tel. 0744-573-629. (70154)

ELADÓ 2 m3 száraz cseresznyefa deszka Szovátán. Tel. 0265/570-585. (70653)

ELADÓ 40 ár földterület Kisbodonban, a várostól 4 km-re, hétvégi ház építésére is alkalmas. Tel. 232-292. (70648)

ELADÓ olajprés. Teljesítménye: 25 kg/óra. Ára: 1.200 euró. Tel. 314-153. (70532)

ELADÓ Szovátán, a fôút mellett 22 ár belterület rendezett iratokkal. Tel. 0265/237-047, 8-21 óra között. (70583)

ELADÓ az 1960-as években megjelent Új magyar lexikon" sorozat 7 kötetben, 2,5 millió lejért. Tel. 230-688. (70599)

VESZEK 1999-2004 között gyártott Ticót. Ütve és festve ne legyen. Tel. 0744-864-515. (70645)

ELADÓ parabola-felszerelés japán tunellel, fürdôbe való Vaillant vízmelegítô (18 l/perc), egy évre garantálva. Tel. 0744-864-515, Szováta. (70644)

FESTMÉNYT, antik tárgyat vásárolok magas áron. Tel. 0265/221-408, 0726-506-827. (70632)

ELADÓ murok nagy tételben. Tel. 0722-565-463. (70602)

ELADÓ diófurnéros szobabútor, kétajtós vitrines szekrény, kerek asztal, konyhabútor, autogájzer, függönykarnis, elôre nyitható kanapé kedvezményes áron. Tel. 267-865, 214-321, 8-22 óra között. (70605)

VESZEK kalorifereket. Tel. 263-514, 0740-561-322. (3633130)

ELADÓ hegedû és festmény. Tel. 0740-925- 247. (3633128)

ELADÓ 10 ár telekkönyvezett, beépíthetô telek fôút mellett, Nyárádszentannán. Tel. 0740-070-562. (70182)

ELADÓ 11 ár telek (20X55 m) a Jeddi út mellett. Ára: 14 euró/m2. Tel. 0745-600-114. (70522)

ELADÓ háromégôs használt aragázkályha. Tel. 225-295. (70486)

BÚZÁT vásárolunk. Tel. 0722-356-303, 0722- 396-107. (70231)

ELADÓ 626-os dízel Mazda. Tel. 230-092. (3633114)

40 HETES Isabrown tojótyúkok eladók. Tel. 250-239, 433- 408. (70425)

ELADÓ 10 tonna muskotály kukorica (szemes vagy csöves). Tel. 248-883, 0721-643-580. (70684)

ELADÓ 250 m2 telek Marosvásárhelyen; 6 ár terület Parajdtól 8 km-re, a Bucsin felé. tel. 261-982. (70698)

ELADÓ 2 család számára ház Székelytompán, az 57. sz. alatt, 0,50 ha kerttel, a fôút mellett. Tel. 0745-609-352. (70651)

SÜRGÔSEN eladó 3 szobás lakás, istálló szénacsûr, 45 ár belterület és 1,70 ha külterület. Nagyadorján 77. sz. (70646)

ELADÓ 2 szobás tömbházlakás a Kárpátok sétányon. Tel. 212-114. (70555)

ELADÓK Parajdon, Hargita megyében nyaralóépületek és földterület. Tel. 0265/237-047, 8-21 óra között. (70583)

ELADÓ 2 szobás lakás a Muncii utcában, elsô emeleten. Érdeklôdni naponta 10-20 óra között. Tel. 223-882, 241-746. (70559)

A SZÍNHÁZ téren kiadó 3 szobás, elsô emeleti, bútor nélküli, kontorizált lakás. Tel. 264-910, 0766-571-496. (70620)

ELADÓ 3 szobás luxuslakás vízórával, központi fûtéssel a Kárpátok sétányon. Irányár: 26.000 euró. Bútorok eladók. Tel. 0722-330-551. (70591)

ELADÓ földszinti, felújított garzon a törvényszék környékén, irodának is megfelel. Tel. 0740-212-165. (70533)

ELADÓ 2 szobás, VII. emeleti tömbházlakás a Kövesdombon. Ára: 20.000 euró. Tel. 264-329, mobil: 0745-509-175. (70547)

ELADÓ egyszobás, I. osztályú, I. emeleti tömbházlakás a Gloriei utcában igényesnek. 745 millió lej. Tel. 249-082, 0745-301-460. (70500)

MAGYARORSZÁGON, Biharkeresz-tesen szép családi ház (120 m2) eladó. Gáz, garázs (1300 m2), park, udvar. Ára: 19.000.000 Ft. Tel. 00-36-54-430-288. (70571)

ELADÓ ház Nyárádtôn, a fôúthoz közel: 3 szoba, konyha, fürdô, kamra, garázs, melléképületek és 42 ár bennvaló. Ára: 37.500 euró, alkudható. Tel. 217-457, 328-187. (70568)

ELADÓ üzlethelyiségnek vagy lakásnak 2 szobás magánház