|
VI. évfolyam 52. (15622.) sz |
2004. március 4., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A rendszerváltás utáni idôszak szembetûnô jellemzôje többek között a szavahihetôség hiánya és a kiszámíthatatlanság. Ennek következményeként az egyik kormány által elkezdett tervek, beindított folyamatok a következô kormány idején érvénytelenné válnak, miközben az érintett társadalmi rétegek, csoportok joggal érzik, hogy becsapják, kijátsszák ôket. Így történt ez az egészségügyben is. A biztosítási rendszerre való áttéréstôl a helyzet jobbulását remélte orvos és páciens egyaránt. A biztosítási pénztárak azonban már a kezdet kezdetén sem mûködtek a jogállásukra hozott törvény szerint, majd a hatáskörük leszûkülésével mára már csak köztes végrehajtó, adminisztratív és ellenôrzô szervekként funkcionálnak. Nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket az alapellátás magánosítása sem. A nagy terv szerint ezt követte volna a szakellátás privatizációja, ami felemás módon valósult meg. Nem nehéz visszaemlékezni a járóbeteg-rendelôkben dolgozó orvosok dilemmájára - 1999 végén, 2000 kezdetén sokat írtunk errôl -, akik nem tudták, hogy vállalják-e a privatizációval járó rengeteg utánajárást és a megnövekedett felelôsséget. Mivel kecsegtetô volt az ajánlat, miszerint öt évre haszonkölcsön-szerzôdéssel, azaz bérleti díj nélkül használhatják a poliklinikák épületében levô rendelôiket, és azt követôen újabb öt évre meghosszabbíthatják a szerzôdést, amíg végül is áruba bocsátják a helyiségeket, sokan "kötélnek álltak". Elhatározásukban az is befolyásolta ôket, hogy a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság 1999 novemberében szétküldött körlevelébôl arra lehetett következtetni, hogy aki nem vállalkozik a magánosításra, elveszítheti a versenyvizsgával szerzett poliklinikai állását. A 18 marosvásárhelyi szakorvosnak, akik igazodni akartak az idôk szavához, csalódniuk kellett. A politikai széljárás megváltozásával ugyanis elkezdôdött ellenük a kampány, amelynek során a korábbi írásos ígéretek ellenére bérleti díj fizetésére kötelezték ôket, most pedig egy részük a kilakoltatás elôtt áll. Míg más városokban jól mûködik az úgynevezett "comodat rendszer", Marosvásárhelyen a helyi egészségügyi vezetés láthatóan szabadulni akar a szóban forgó orvosoktól, akik joggal érzik, hogy becsapták ôket. Hogy a betegek érdeke mit kíván, és hogyan nézne ki a kórházakat valóban tehermentesítô korszerû járóbeteg-ellátás, az már régen nem szívügye senkinek. A bezárt fizikoterápiai klinika után, amely mindentôl kifosztva, üresen áll, a régi vérközpontban pedig fúj a szél, a jelek szerint a volt Hosszú utcai épület kiürítése van soron. Ha valóban megteszik, feltevôdik a kérdés, hogy hónapokig üresen marad-e, vagy miközben a kórházakban még a legelemibb fogyóanyagok is hiányoznak, a politikával szorosan összefonódott helyi egészségügyi klikk olyan érdekeirôl van szó, hogy mégiscsak lesz pénz a leromlott állagú épület átalakítására és eredeti rendeltetésének megváltoztatására.
"Illetékes szervek kérésére" tiltották meg a belépést Románia területére Bayer Zsolt magyar újságírónak, tekintettel arra, hogy az illetô cselekedetei "érinthetik" az ország területi épségét, veszélyeztethetik az ország védelmét, közrendjét és biztonságát - áll a román határrendôrség kedden késô este kiadott közleményében.
Mint a határrendôrségnek a Mediafax hírügynökség által kiadott közleményében olvasható: február 28-án Bayer Zsolt magyar állampolgár megjelent a borsi határátkelôhelyen, hogy beutazzék Románia területére. Bayer az illetékes magyar szervek által kibocsátott turista útlevéllel rendelkezett.
A hivatalos bejelentés értelmében a magyar publicistát nem engedték belépni román területre, tekintettel arra, hogy cselekedetei érinthetik az ország területi épségét, veszélybe sodorhatják a nemzet védelmét, közrendjét és biztonságát. A tiltó intézkedést az "illetékes szervek" kérésére, valamint a 2002 évi 194-es számú sürgôsségi kormányrendelet 6. cikkelyében foglaltak alapján hozták (a rendelet késôbb 2003/357 számmal törvényerôre emelkedett, s az idegenek romániai tartózkodásának felté-teleit szabályozza).
A román határrendôrség szerint az illetô személyt a román állambiztonsági intézmények jól ismerik, mivel korábban több esetben is nyilvánosan uszított az államrend ellen, dicsôítette a revizionista nézeteket, támogatásáról biztosította az elszakadási törekvéseket, publicisztikai tevékenysége révén pedig kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét.
A közlemény a belépés megtiltását törvényes intézkedésnek minôsíti, az - mint írja - összhangban van az európai közösségi gyakorlattal, amely minden jogállamban érvényes. Ez az intézkedés határozott idôre szól (a közlemény nem írja, hogy a tiltás milyen hosszú ideig van érvényben - és egy késôbbi idôpontban - ha az érintett személy teljesíti a törvény által elôírt feltételeket - ismét engedélyt kaphat a beutazáshoz Romániába - olvasható a közleményben.
Bayer Zsolt megdöbbenéssel értesült a román határrendôrség kedden este kiadott közleményérôl, amelyet a román határon történt feltartóztatásával kapcsolatosan hoztak nyilvánosságra; errôl maga az újságíró tájékoztatta szerdán az MTI-t.
A Magyar Nemzet fômunkatársa elmondta, hogy nem kapta meg az említett közleményt, az abban foglaltakról csak a sajtóból értesült. Egyelôre nem kapott választ Románia budapesti nagykövetétôl sem.
Bayer Zsolt az MTI-nek szerdán elmondta: véleménye szerint "hátborzongatóan hasonlít ez a szöveg" a Chrudinák Alajos újságírót egykor "kiutasító Ceausescu-korszakbeli szöveghez".
Megdöbbentônek nevezte, hogy egy, az Európai Unióba igyekvô állam "egy ilyet ki mer adni".
Bayer Zsolt elmondta, megvárja, amíg írásban megkapja az indoklást, ezután Strasbourghoz, az emberi jogi bírósághoz és minden lehetséges nemzetközi fórumhoz fordul.
Az újságíró értetlenségét fejezte ki a közlemény azon kitétele kapcsán, miszerint az intézkedés határozott idôre szól, és egy késôbbi idôpontban - ha az érintett személy teljesíti a törvény által elôírt feltételeket - ismét engedélyt kaphat a beutazáshoz Romániába.
Szilágyi Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselôje kedden a román képviselôházban azt mondta: ha Románia ki fogja utasítani az európai újságírókat, Európa ki fogja utasítani Romániát.
Gazdag témakört "vetett be" tegnap a Pro Európa Liga a székházban tartott sajtótájékoztatón. Mielôtt Szokoly Elek igazgató ismertette volna a PEl álláspontját az ortodox egyház azon döntésérôl, hogy a papok ne politizáljanak (ezt az álláspontot a Népújság egy korábbi számában olvashatták), illetve mielôtt elmondta volna a március 19. és 25. között, 10. alkalommal sorra kerülô Tolerancia Hete rendezvények programját, Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetôje néhány konkrét esetet mutatott be, amikor a hatóságok megsértették az emberi jogokat, ismertette a lga álláspontját az újságírók szabad közlekedésével, illetve egyes, háborús bûnökért elítélt történelmi személyiségek és értelmiségek "személyi kultuszával" kapcsolatosan, beszélt a választási törvény módosításáról, valamint arról, hogy Marosvásárhely fejlesztési programjait közvitára kell bocsátani.
Annak ellenére, hogy a Pro Európa Liga a sajtó nyilvánossága elôtt ismertette álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a módosított választási törvény lehetetlenné teszi egyes kisebbségi szervezetek részvételét a helyhatósági választásokon, illetve bár több nemkormányzati szervezet (Politikai Intézet, Alapítvány egy Nyitott Társadalomért stb.) is nyílt levélben tiltakozott a megszorító elôírások ellen, a módosítások benne maradtak a törvényben. Az ügyben a PEl a Diszkrimináció-ellenes Országos Tanácshoz fordul.
A polgármesteri hivatal félretájékoztatási kampányt folytat, jelentette ki Haller István. Ugyanis bármely fejlesztési programot közvitára kell bocsátani. Februárban, mondta, a polgármesteri hivatal elôcsarnokában amolyan vázlatos tervrajzokat függesztettek ki bizonyos fejlesztési programokról, anélkül, hogy a törvényes elôírásoknak, valamint a helyi tanács határozatának értelmében közvitára bocsátották volna. Utólag, egy amolyan félretájékoztatási kampány keretében a polgármesteri hivatal a polgárok támogatását próbálja kicsikarni, holott az emberek nem is ismerik ezeket a terveket.
A liga követeli, hogy a polgármesteri hivatal tartsa be a törvényeket és bocsássa közvitára a programokat. Ugyanakkor üdvözli a megyei tanács és a megyei környezetvédelmi hivatal ilyen értelemben tett kezdeményezését, amelyen egyenlô partnerként vehetnek részt azok is, akik nem értenek egyet ezekkel a programokkal.
Már egy korábbi sajtótájékoztatón felvetették a közszolgálati intézmények órarendjét, illetve bírálták az embertelen civilizálatlan várakozási körülményeket, például a lakossági nyilvántartásnál. Ezúttal a polgármesteri hivatal került a PEL fókuszába, ahol a közönségszolgálat naponta 8 és 12 óra között zajlik, heti két délutánnal megtoldva. Következésképpen azok, akik egyetlen váltásban dolgoznak, hivatalos ügyeiket munkaidôben tudják intézni.
Haller István szerint ezt a magatartást a hatóságok a kommunista rezsimbôl vették át, amikor a lakosságnak tiltakozás nélkül alá kellett vetnie magát a hatóságoknak, s a PEL nevében követeli, hogy az intézményvezetôk vizsgálják felül a programokat a lakosság megalázása és a hatalmas sorok elkerülése végett.
Beszélt a rendôrségi túlkapásokról, visszaélésekrôl, a halálos balesetek eltussolásáról, a faji megkülönböztetési esetekrôl, a tulajdonjogról. Ezekrôl részletesen egy késôbbi lapszámunkban olvashatnak.
Mintegy két évvel ezelôtt a fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület majdnem teljesen önerôbôl megvásárolt az emlékpark közelében egy házat, amelyet magyar házzá szeretnének alakítani. Azóta sikerült egy irodát, közösségi termet és könyvtárat berendezni, azonban az épületet korszerûsíteni kell.
Szabó József, a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület alelnöke a magyar nagykövetség révén tavaly eljutott a magyar külügyminisztériumba, ahol október 6-án személyesen tárgyalt Kovács László miniszterrel, elpanaszolhatta a fehéregyháziak gondjait. Ekkor a magyar diplomácia vezetôje megígérte, közbenjár a fehéregyházi magyar ház renoválása ügyében. Az ígéret meg is valósult, így a külügyminisztérium 2 millió forintot biztosított a felújítás finanszírozására. Az alelnök elmondta, már a tavaly hozzákezdtek a javításokhoz, azonban nem sokat tehettek, mert a tél beálltával fel kellett függeszteni a munkálatokat. Amennyiben az idôjárás megengedi, március 8-án, hétfôn ismét hozzálátnak a munkához. Az elképzelések szerint a jelenlegi épületet egy konyhával és két vendégszobával bôvítenék, ezenkívül be kell vezetni a vizet és ki kell képezni a lefolyórendszert, továbbá az épület villamos hálózata is cserére szorul. Mindezek után a ház külsô falait teljesen újravakolják. Bár Kovács László miniszter megígérte, hogy május 15- én eljön az avatóünnepségre, Szabó József szerint a munkálatok mennyisége miatt nem biztos, hogy erre a határidôre befejezik a felújítást, legfennebb június végére készülnek el. A közösségi épület létesítését, renoválását Toader Stoian polgármester és a helyi tanács is támogatja. Minden szükséges engedélyt szívesen megadtak, mi több, tanácsi határozattal sikerült építôanyaggal is támogatni a felújítást. A községnek csak a hasznára válik az, hogy van ott egy zarándokhely, ahova évente több ezer turista, látogató eljön - vélik a helyi közigazgatásbeliek.
A ház többrendeltetésû: itt van az egyesület irodája, a helyi RMDSZ székhelye, gyûlésterme, a nagyteremben próbál a fúvószenekar, egy kisebb múzeumot is berendeztek, és könyvtár is mûködik. Az építkezés miatt szünetelni fog a tevékenység, de ha kibôvül, megszépül a magyar ház, akkor sokkal több rendezvényt lehet majd itt szervezni - mondja Szabó József, akitôl még azt is megtudtuk, hogy máris elkészültek a március 15-i ünnepség programtervezetével. Az idén Segesvár testvértelepülése, Kiskunfélegyháza 25 fôs tanár-, ill. diákküldöttségét látják vendégül a turulmadaras emlékmûnél. A vendégek egy színjátszó csoporttal jönnek majd el a Küküllô-parti városba.
A divat iránt érdeklôdôk és a szórakozni vágyók számára kínál kellemes perceket a Fashion Spring - 2004 tavaszi divatbemutató, amely a hagyományos kolozsvári Transilvania Spring vásárhelyi kiadása. A Nemzeti Színház nagytermében szombaton este hét órától kezdôdô rendezvényen hét vásárhelyi, kolozsvári és bukaresti divattervezô (Bandi Kati, Carmen Banc, Edina Dunkler, Farcas Jenica, Kovács Matild, Madac Zenaida, Mariana Sárkány) mutatja be nôi és férfi-nôi nappali ruhákból, alkalmi öltözetekbôl, fehérnemûbôl álló kollekcióját. Az Andy Models Agency által szervezett szórakoztató számokkal fûszerezett rendezvényen, amelyet Horia Benciu vezet, díjazzák a legszebb és legügyesebb modelleket.
A tavaszi divat jellemzôirôl Bandi Katit kérdeztük, aki elmondta, hogy a farmer virágkora tovább tart, s a bemutatón olyan változatait láthatjuk, amelyek üzletasszonyok számára is lezser, sportos eleganciát biztosítanak, s aranykockás, aranyhímzéses változatban a megfelelô kiegészítôkkel este is hordhatók. A csipkeblúzzal és csibészes sapkával bemutatásra kerülô kosztümök élénk színe a komorabb téli ruhák után a tavasz hangulatát idézi. A kézi festésû estélyi ruhák mellett a mûbôr és szádavászon alkalmi ruhák akár reggel is viselhetôk.
A tavaszi divatban nagyon fontosak a kiegészítôk, a modern cipôk, csibészes sapkák és a merész, fiatalos kalapok.
2004. február 2-án Horváth Arany találkozott szászrégeni olvasóival. A rendezvénynek a református egyház Dio háza adott otthont. Az írónô telt ház elôtt méltathatta édesapja, Horváth István életútját, munkásságát, Magyarózdhoz való töretlen ragaszkodását. Ezt követôen saját könyvét mutatta be és ennek kapcsán beszélt napjaink társadalmi változásairól, ezekhez való viszonyáról, a nemzetmentô összefogás szükségességérôl.
A találkozó második részében a két szászrégeni középiskola diákjai szavaltak Horváth István-verseket - nagy sikerrel. Záróakkordként Szabó Elôd adott elô három dalt, saját gitárkísérettel. A siker teljes volt. Az egész találkozó felemelô, maradandó élményt jelentett a résztvevôknek.
Vidám, mosolygós gyermekek ültek körbe kedden a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány egyik termében. A Gyermekek a gyermekekért nevet viselô projekt résztvevôi a marosvásárhelyi 1-es Számú Speciális Iskola harmadikosai, negyedikesei és a Romulus Guga Általános Iskola harmadikos tanulói.
Az alapítványt tíz éve - többnyire holland támogatásból - létesítették a betegek, nyomorban élôk, rászorulók segítségére, a gyermekeket, idôseket egyaránt pártolva. A Gyermekek a gyermekekért program célja, mint Aurelia Suciutól megtudtuk, hogy a kicsik is egymásnak nyitott szívvel tudjanak adni, egymáson segíteni, illetve, hogy tudatosítsák bennük azoknak a javaknak a tiszteletét, mint a ruházat, játékok, élelem. A program által fel szeretnék hívni a közvélemény figyelmét is azoknak a gyerekeknek a gondjaira, akik nyomorúságos körülmények között élnek. A projektben részt vevô speciális iskola 24 tanulójának legtöbbje sokgyerekes családból származik, akik a szegénység miatt nem ismerhetik az ajándékkapás örömét. Egy reménysugár ébresztésének, a monoton mindennapjaikból való kiragadás gondolatával vonták be ôket ebbe a rendezvénybe.
adományozásra is sor került. A Romulus Guga iskola diákjai egy csokor tavaszi énekkel és verssel kedveskedtek társaiknak, amit ôk ugyancsak egy ünnepi összeállítással köszöntek meg. Liviu Bancu kreatív, szórakoztató ismerkedési játékai hozták közelebb a különféle társadalmi körülmények között élô diákokat, amivel egy csöppnyi boldogságot csalt az arcokra. A speciális iskola diákjait társaik ruhákkal, édességekkel, játékokkal lepték meg, míg az alapítvány sálakkal és ruhákkal ajándékozta meg ôket.
Amikor egy fogalom gyökeréig akarunk hatolni - jelezte Kosztolányi egyik jól ismert cikkében -, helyesen cselekszünk, ha elôbb megvizsgáljuk magát a fogalom jegyét, a szót. Ezt a szót: szép, kezdetben a legtöbb nyelv váltakozva használja arra, ami szép és arra, ami jó. Ebben a népek gyermekszemlélete nyilatkozik meg. Ami jó, az szép is, ami szép, az jó is.
Az ôsember így határozta meg a szép fogalmát: szép az, ami nekem tetszik, mégpedig csakis érdekkel tetszik, az, amit azonnal fölfalhatok, elrabolhatok, magamévá tehetek.
Ha az ôsembernek megmutatjuk Murilló képét: Az isteni pásztorfiút vagy Giorgione képét: A pihenô Vénuszt, bizonyára mind a kettôt szépnek tartja, de csak addig, amíg azt hiszi, hogy a bárányt megeheti (Murillo képén), s a meztelen nôt (Giorgione képén) haza is hurcolhatja barlangjába. Mihelyt rájön, hogy ezek csak festve vannak, egyik képet sem tartja többé szépnek.
A szép és jó (vagyis a hasznos) fogalma végzetesen kapcsolódik a kezdetleges népek képzeletében, határai annyira összefonódnak és egybeolvadnak, hogy nem is tudják megkülönböztetni egymástól. Ennek a közösségnek emlékét még ma is ôrzi a nyelv, mely az ôsi ösztönök és kisded vágyak lerakodótelepe. A szép idô nem egyszersmind jó idô is? Aki szépen keres, nem jól keres? Újabban a városi csibésznyelvben nem nevezik- e a szép nôt jó nônek is? Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illetô hölgy jóságos.
A görögök - a szépség elsô búvárai és értôi - a VIII. századig csakis a nôi testet tisztelték meg ezzel a díszítô jelzôvel. Aztán megalkották azt a szót, melyben nemzeti szépségeszményüket fejezték ki: a kalokagathiát, a szép-jó-t, mely hangsúlyozza, hogy a szépség voltaképp összhangzás, a tetszetôs külsô idom és a belsô rend, az erkölcsi nemesség egyesülése.
Eredetileg az emberek csak azt jelezték szépnek, amit láttak és hallottak, látási és hallási érzékelésüket. Szép az emberi test, a virág, és szép lehet egy hang, egy ének is. Ez a két érzékszervünk, melyet a lélektan megismerési érzékszervnek hív, a szépség legfontosabb közvetítôje. Mi, magyarok - finnugor testvéreinkkel együtt - a szépség fogalmát a szaglásra is kiterjesztettük. Tudunk szép és csúnya szagokról, szép illatú virágokról. De másik két érzékszervünk, az ízlés és a tapintás megmarad a maga régi keretében, az csak jót és rosszat ismer, érzékeléseit sohase vonjuk be a szép körébe. Az étel jó ízû vagy rossz ízû, a bor ezerjó, a selymet simogatni pedig szintén jó, legfeljebb kellemes, de nem szép. Úgy rémlik, ezek az érzékszerveink kevésbé alkalmasak a szépség érzékeltetésére. Marinetti, aki ízlési és tapintási hangversenyeket is rendezett, kudarcot vallott. Milyen szép volna - és milyen jó -, ha a világot a szépség váltaná meg.
Tegnap a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) megyei vezetése meghívására érkezett Marosvásárhelyre Radu Sârbu, az Állami Vagyonügynökség (FPS) volt igazgatója, a PNTCD állandó bürójának tagja, tudtuk meg a Népújság kérdésére adott válaszból.
A sajtótájékoztatón, amelyen jelen voltak a párt megyei vezetôi, közöttük Virgil Osan megyei elnök, Lucia Brscan elsô alelnök és Eugen Crisan, a városi szervezet elnöke, a vendég a nagyprivatizációról, illetve a privatizálásái folyamat lelassulásának következményeirôl beszélt.
Radu Sârbu a példák között említette a Distrigaz privatizálását, amelynek megvásárlására az orosz Gazprom, a német Wintershall, illetve a Ruhrgas, a francia Gaz de France és az olasz Enel cég jelentkezett. Ezért volt sokkoló a miniszterelnök nyilatkozata, amely szerint "ha a gáz amúgy is Oroszországból jön, természetes, hogy az elosztást és az elosztás privatizációját is - persze, ha az oroszok versenyképessé válnak - egy orosz céggel kötjük meg". Nastase manipulálja a Distrigaz privatizálását, összegzett a politikus, vagyis az oroszokat favorizálja.
Elmondta a dohányipar privatizálásának történetét, a Romtelecom esetét, és arra a következtetésre jutott, hogy a privatizáció halogatásáért - amelyet Ion Iliescu védnöksége alatt manipulál - Adrian Nastase személyesen felelôs. Ez történt a Brassó-Bors közötti autópálya esetében is. Nem az a gond, hogy a Bechtellel kötött szerzôdést a kormány, hanem a transzparencia hiánya és a szokatlanul magas költségek.
A politikus szerint a pészédés klientúra, a nagy finanszírozók azok, amelyekrôl Nastase most, a választási kampányban nem tud, de nem is akar lemondani. Kételyét fejezte ki afelôl, hogy a kormány három hónap alatt elvégzi azt, amit négy év alatt nem volt képes teljesíteni. A válság alapjának az állami tulajdont, a korrupció burjánzását, a közigazgatásban virágzó bürokráciát nevezte. Ezeket, jelentette ki, a kormányfô koordinálja, és az igazságszolgáltatás eltussolja.
- jelentette ki egyebek között. Az ellene, illetve Ioan Muresan volt mezôgazdasági miniszter ellen indított eljárásokat politikai lejáratásnak, politikai támadásnak nevezte, és kijelentette: véleménye szerint Adrian Nastasét, Ovidiu Musetescut és Dan Nicát kellene figyelje a PNA, nem ôket. A legékesebb példa, hogy ôt magát a Bukarest szálló privatizációjáért hurcolták meg, holott rekordáron adta el. Annyit kapott érte, mint Agathon az összes tengerparti hotelért együttvéve. Véleménye szerint az ô lejáratásához nagyban hozzájárult az Adevarul, mert milliókat veszített egy reklámon, Muresan ellen pedig az Antena 1 indított kampányhadjáratot. Végül Radu Sârbu azt mondta magáról, hogy ô nem támadható, nem zsarolható, minden döntését meg tudja indokolni.
A 21 fôs helyi tanácsban mindössze három képviselôje volt az RMDSZ-nek az elmúlt négy esztendôben, a szövetség tanácsosai mégis bebizonyították: ilyen körülmények között is lehet érvényesíteni a magyarság törekvéseit.
2000-ben lett volna esély öt magyar képviselôt is bejuttatni a helyi tanácsba, de sajnos, két független magyar jelölt is indult a választásokon az RMDSZ ellenében, akik éppen annyi szavazatot vittek el (274-et), amennyi kellett volna, hogy az elôzô választási ciklushoz képest a szövetség növelje képviselôinek számát. A negyedik tanácsos megválasztásához például mindössze 17 szavazat hiányzott - emlékeztetett a történtekre Gáll Ernô kerületi elnök, segesvári önkormányzati képviselô. Ilyen körülmények között is sikerült számos elképzelést megvalósítani - kitartó munkával meggyôzték a tanácsi többséget és a polgármestert különbözô terveik fontosságáról. Ezek közül kiemelnénk:
- ellenszavazat nélkül fogadták el azt, hogy Segesvár és a magyarországi Kiskunfélegyháza testvértelepülési szerzôdést kössön, kihelyezték a kétnyelvû helységnévtáblákat a település bejárataihoz, folyamatban van a református parókia megvásárlása (az egyház részérôl), új székházba költözött a helyi RMDSZ-szervezet, jelentôs összeget szavaztak meg a költségvetésbôl a 2-es számú líceum tatarozására és új tantermek építésére, az ott tanuló magyar diákok számára is, kb. 45 millió lejjel támogatták az unitárius templom kerítésének újjáépítését, megteremtették a második katolikus templom felépítésének lehetôségét.
A közösség érdekében közbenjártak ugyanakkor, hogy beindítsák a Teleson helyi tévéadó magyar nyelvû adását, illetve a Communitas, valamint az Illyés Alapítvány támogatása révén magyar nyelvû rádióadást is sugároz a Radio Son. Ennek köszönhetôen a város 10 km-es körzetében minden érdeklôdô magyarhoz eljut az RMDSZ üzenete. Bálokat is szerveztek, évente két alkalommal, ugyanakkor rendkívül jó kapcsolatokat építettek ki a helybeli Petôfi Sándor Mûvelôdési Eegyesülettel.
A bolgár elektronikus sajtóban a napokban közzétett nyilatkozat szerint Romániának valószínûleg több idôre lesz szüksége az EU-hoz való csatlakozáshoz, mint Bulgáriának. A kijelentés Geoffrey van Ordentôl származik, s épp egy olyan idôszakban hangzott el, amikor kormányunknak (és a polgároknak) csak ez hiányzott. Az Európa parlamenti képviselô ugyanis hangsúlyozta:
"Függetlenül attól, hogy mi történik Romániával a csatlakozást illetôen, ennek nem kellene negatív módon befolyásolnia Bulgária sorsát." Ami annyit jelent, hogy nem vagyunk "összekötve". A jelen helyzetben azonban ez nem biztos, hogy jó elôjel. Eddig ugyanis Románia és Bulgária együtt szerepelt (s talán még ma is így van) az unióhoz csatlakozó országok listáján. Az Emma Nicholson-féle figyelmeztetések után (amelyeket vezetésünk - úgy tûnik - nem is vett túl komolyan) rövid idôn belül újabb hideg zuhany zúdult politikusainkra, akik most már rákényszerülnek arra, hogy élénkebben figyeljenek a részletekre. Mindazonáltal Nastase miniszterelnök úr nincs különösebben elkeseredve, nyilatkozataiban ugyanolyan magabiztos, rendíthetetlen. Többször is visszadobja a labdát a "másik térfélre", mondván, hogy sok minden nem mûködik, amirôl azt hitte, hogy rég megoldódott (valószínûleg intézményekre célzott). A brüsszeli tanácskozás után mintegy önigazolásul kijelentette, hogy "ha mi nem akarunk átjutni, Európa nem fog átlökni" (átcipelni) a túlsó partra. Ebbôl a földi halandónak jó lesz levonnia a következtetést: nem a kormány, hanem a polgárok felelôsek a helyzetért, ôk azok, akik nem gondolkoznak európai módon. Pedig "amit szabad Jupiternek"...azt nem szabad más(ok)nak.
A probléma viszont sokkal összetettebb, s a humornak nincs sok keresnivalója a politikában. Kifejezetten kellemetlen lenne, ha a 2007-es "járatot" is lekésnénk, s mintegy szégyenszemre kimaradnánk a civilizált világ (vagy inkább a normalitás?) szférájából. Mert utolsók közt az elsônek is rossz...
Nem politikai okokból kell létrehozni az önálló magyar karokat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), hanem azért, mert a romániai magyar civil társadalom és az intézmény magyar oktató gárdája kérte azt - fejtette ki a Szabadságnak adott interjújában Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormánykapcsolatokért felelôs ügyvezetô alelnöke.
A kolozsvári napilap szerdai számában többen is megszólaltak, bírálva az egyetem újonnan megválasztott rektorhelyettesének, Salat Leventének az elôzô napon megjelent nyilatkozatát. Abban a politológus elmondta: nem támogatja az RMDSZ és a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti egyezség értelmében létrehozandó magyar karok ötletét, mivel az a szakértôk feje fölött született. Salat szerint a BBTE-n oktató magyar tanári kar megosztott ebben a kérdésben.
Kötô József, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelôs ügyvezetô alelnöke felrótta a rektorhelyettesnek, hogy "elegáns kívülállással" nem vette tudomásul a magyar oktatók sorában évek óta alakuló közakaratot a magyar karok létrehozására. Kása Zoltán volt rektorhelyettes is kifogásolta Salat állítását, miszerint az RMDSZ a szakma feje fölött kötött volna egyezséget a karok ügyében. Közölte: a magyar oktatók több mint fele 1997-ben és 2000-ben is aláírt egy dokumentumot, amelyben kérték az önálló struktúra létrehozását.
Kása emlékeztetett: a magyar karok létrehozásáról számos hatástanulmány készült, ami az oktatók és diákok számának arányában próbálta megvizsgálni azok életképességét. Ezekbôl egyértelmûen kiderült, hogy egy 2500 diákkal mûködô önálló kar életképes lenne, ha gazdaságosan mûködtetnék. Kása állításának bizonyításaképpen a református és római katolikus vallástanárképzô karokat említette, amelyek csak 150 diákkal mûködnek. A volt rektorhelyettes szerint a magyar karok legnagyobb elônye az lenne, hogy a magyar oktatók maguk dönthetnének a magyar tagozatot érintô kérdésekben.
Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselôje úgy fogalmazott a lapnak: Salat Levente is nagyon jól tudta, hogy az RMDSZ évek óta tárgyal errôl a problémáról. Szó sincs politikai projektrôl, hiszen a karok létrehozását a civil társadalom és a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói kérték - mondta a képviselô, hozzáfûzve, hogy errôl dokumentum is készült. A szervezet tehát nem tesz egyebet, mint fenntartja politikai téren azt, amit a diákok és az oktatók kérnek.
"Választ várunk arra, hogy fenntartják-e a kérésüket, amelyet hivatalosan is átadtunk az oktatási miniszternek" - mondta Borbély. A képviselô hangsúlyozta: rosszul jön most Salat Levente nyilatkozata, hiszen az RMDSZ éppen most tárgyal a kormánypárttal az új protokollum (együttmûködési megállapodás) elôkészítésérôl, amelynek egyik alapfeltétele a karok kérdésének tisztázása.
"Úgy tûnik, van politikai akarat ennek megoldására, és nagyon sajnálnám, ha e nyilatkozat miatt torpanna meg a dolog" - hangsúlyozta Borbély.
Nem arról akarok sóhajtani, miért és hogyan, minek köszönhetôen tagadták meg a beutazást B. Zs- tôl a határôrizeti hatóságok szombaton, s nem is a szovátai kihangosított tele(p)konferenciáról, ezekrôl ugyanis már szólt a sajtó.
Késve tudtam meg, miket, miféle útszéli hangnemben beszélt egy évvel korábban egy sepsiszentgyörgyi rendezvényen B. Zs. Mondhatnám, hogy a hangnem és a mondandó a népek (vissza)tetszése közepette (??!!) visszaélés a vendégjoggal. De nem mondom, mert ez sem az én színpadom, különben sem én hívtam meg, sôt könyveit sem vettem meg, mert a Bayerbôl jobban rajongok a Münchenért (foci) és persze a sörért, mint az íróért. Nekem a bajorból az író - Andor és színésznôbôl - a Gizi. (De ez szigorúan magánvélemény, mint az Aspirin, a kereszt-bayer reklámmal.)
Azt viszont szeretném megjegyezni, hogy a hazai zsernyákok lenullázása, bocsánat elmeállapotuknak megállapítása, minôsítése nem a B. ZS. dolga, hanem az enyém és a mienk romániai állampolgároké, akiknek adójából fenntartják a mondott felvigyázó szerveket. B. ZS. publicista, jól tudja, melyek a nyilvánosság szabályai. Állítólag vállalni akarta a kisebbségi szerepet Erdélyben, de aztán mégsem jött ide szenvedni. Javasolnám, vállalja odahaza, Magyarországon a demokratikus és toleráns kisebbség szerepét, járjon a cigányönkormányzat üléseire és ott fejtse ki harcos-karcos véleményét. Hitünk szerint az sem szûzálom rózsaszín vánkoson.
És különben sem megyünk mi, erdélyiek Magyarországra, hogy lehülyézzük a magyar rendôröket, az az anyaföldi polgár tiszte. Mi 1990 elôtt-után még mindig ámulattal suttogjuk, képzeld, ott Pesten/Nyékládházán a rendôrök magyarul beszélnek..., és még azt is elnéztük neki, hogy megbírságolt, mert rosszul parkoltunk a Parlament lépcsején.
Errôl az ellágyulásról mesélik nagyon öreg emberek, még ha b. zs.-ék is, hogy 1936-ban vagy 37-ben Kohn bácsi Kolozsvárról végre útlevelet kapott és elutazott Debrecenbe, hol 1918 óta nem járhatott. Amikor átlépte a határt s az elsô magyar faluban meglátta a vonatablakból az állomáson posztoló kakastollas csendôröket, teljesen átmelegedett a szíve tájéka/pajesza és kihajolva azt mondta: Drága magyar fiúk! Édes véreim!
Felkapta ám erre a fejét a járôrözô parancsnok és menten odaszólt Kohn bácsinak:
Húzd be a fejedet, te büdös zsidó, mert úgy megváglak, hogy a taknyodon csúszol haza a mocskos zsidó anyádba!
(És még ekkor finom és pipec voltam a kísérôszavak visszaadásában.)
"...engem nem küld senki, megyek magamtól, mert ugyan harminchat évesen láttam elôször Erdélyt, de ott ragadt a lelkem."
Az a Bayer Zsolt (egyesek szerint bayerzsolt) írta ezeket a szavakat, akit 2004. február 28-án hajnalban a hatalom megpróbált eltiltani tôlünk, erdélyi magyaroktól, megakadályozva az Erdélybe való beutazását. A Marosvásárhelyi Magyar Polgári Szövetség elfogadhatatlannak tartja a Bayer Zsolttal és az erdélyi magyarsággal szembeni bánásmódot.
Tiltakozásuk kifejezéseként vettek részt - Donáth Adél a Magyar Polgári Szövetség marosvásárhelyi polgármesterjelöltje kezdeményezésére -, a Maros megyei polgári körök tagjai február 29-én Szovátán a Teleki Oktatási Központban megszervezett találkozón, amelyen Bayer Zsolt kitiltása ellenére részt vett és telefonos összeköttetés révén szólhatott a zsúfolásig telt teremhez.
Az apró lépések 14 éve után a Székely Nemzeti Tanácsnak sikerült fél év alatt kidolgozni és a parlament elé terjeszteni a Székelyföld Autonómia-statútumát, amelyet a Magyar Polgári Szövetség politikailag támogat.
A 2004. február 26-i közgyûlésén a Marosvásárhelyi Magyar Polgári Szövetség és a megválasztott elnökség elhatározta, hogy:
- Az antidemokratikus választási törvénytervezet akadályait áthidalva, az erdélyi magyarság választási szabadságának megvédése érdekében aláírásgyûjtésbe kezd.
- 2004. április 17-ét javasolja az egyetlen marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt kiválasztásának idôpontjaként. Az elnökség kinevezett egy háromtagú bizottságot, amely tárgyaljon majd a megmérettetés módozatáról.
- Felszólítja Marosvásárhely magyar polgárait, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt azon az ünnepségsorozaton, amelyet a Vártemplomi Református Gyülekezet ez év március 10-én déli 12 órai kezdettel szervez a székely vértanúk kivégzésének 150. évfordulója alkalmából.
Marosvásárhelyi Magyar Polgári Szövetség elnöksége
Marosvásárhely, 2004. március 1.
Tíz napig az utakon fagyoskodtak a magyar gazdák. Dacoltak a hideggel, félpályás útlezárással tüntettek, hogy lássa, akinek szeme van, nem jó ma parasztnak lenni. Természetesen, akinek a föld jelenti a megélhetést s szíve-lelke máshoz nincs, jobban szeretne a gazdasággal törôdni, mint számkivetettként a forgalmas utakon ácsorogni. És mégis. Oda kényszerült, mert mostanában csak veszteséget tud termelni. Vagyis drágábban, mint mások. Így aztán áruja a felvásárlóknak nem ér annyit, amennyi a költségeket fedezné. Igaz, az agrárvilágból mindenhol Európa-szerte kinéz a pénztelenség. Versengeni senkinek nem könnyû. Pláne annak, aki hitelbôl hitelekbe menekül. Ha valaki lemarad, menthetetlenül kiszorul a piacról. Holott kár volna érte.
Az uniós csatlakozás elôtt mi másra gondolhatott a magyar gazdatársadalom? Talpon kellene maradni mindenképpen. S mintha elhitte volna, hogy hiányzó pénzeit megtalálhatja az utakon. Hát valamennyit talált. Csak annyit, amennyit a kormány (akár a mindenkori), mint rendes agrártámogató ilyen esetben adni tud.
De túl az egyezségen, a támogatáson, túl mindenféle pénzeken a gazdaember nem tévesztheti össze a dolgokat. Hiszen becsapná önmagát. A tanulság tagadhatatlan. Traktorral szembehajtani a piaci folyamatokkal lehet, de nem érdemes. Az az út másfelé vezet. A magyar élelmiszeripar ma nagyjából magánosítva van. És nincs az a tulajdonos, aki ne olcsón vásárolna, és ne drágán adna. Nevezhetjük tôkésnek, multinak, egyre megy. Olyan sok ma már nem múlik azon, hogy gazdasági szokásrendjükben mit kifogásolunk. Akkor is, ha ez a fránya mondializmus, közismertebb nevén globalizáció az ilyesmit, talán nem véletlenül, nemigen tûri. Aki elad, haszonnal teszi. Mert ilyen a természete. Tetszik, nem tetszik, a világ már így megy (reméljük elôre). Akartuk, hogy a magántulajdonnak nagyobb becsülete legyen. Az van. És a biznisznek, mint a kapitalista üzletkötésnek felhangja lassan kikopik emlékezetünkbôl. S immár életfelfogás kérdése az alkalmazkodás. Igazodni lehet és kell. Mi mást tehetnénk.
A magyar gazdák ebben egyetértenek. Példát mutattak. Tíz napig összetartottak az érdekegyeztetésben. Mindenféle látszat ellenére, semmiképpen sem azért, hogy holmi segélyekért kuncsorogjanak. Mondjon ki mit akar. Annyit már tudnak, nem elég szántani, vetni, aratni, mûvelni a földet és állatokat tartani, nem elég csak dolgozni. Ami abból származik, azt értékesíteni kell méltányosan; üzletelni kell jobban és kitartóan. Ha már egyszer rontottak, amikor a korai privatizációban engedték, hogy a sajtot kifütyöljék a szájukból, és nem fogtak vállalkozásba az élelmiszerek elôállításánál. Az elszalasztott lehetôségnek most bizony ára van.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöksége és annak tagsága határozottan tiltakoznék és mélységesen elítélné, ha a Wass Albert maratoni felolvasóest résztvevôi ellen eljárásokat indítanának.
A világ hét országának tizenkilenc helységében egyidejûleg megszervezett kulturális rendezvény a különbözô nemzetek békés egymás mellett élése, az egymás tisztelete és az etnikai sokszínûség elfogadásának jegyében szervezôdött és folyt le. A nagyméretû esemény a világ figyelmének középpontjában állott, a legnagyobb sajtóügynökségek számoltak be róla.
A NATO-csatlakozás elôestéjén álló, és az európai uniós csatlakozás kihívásaival küszködô Románia a jogállamiság ugyancsak alacsony színvonalán áll, ha enged az ultranacionalista erôk nyomásának és ezek akarata szerint cselekszik a szervezôk, a felügyelôbizottságok, a felolvasók és a hallgatóság résztvevôivel.
Jelezzük, hogy a rendezvény alatt rendbontás, csendháborítás vagy bárminemû államellenes cselekmény nem történt. Ezt nem engedte meg a rendezvény jellege, az esemény szelleme. Az a véleményünk, hogy egy jogállam keretei között megengedhetetlen, hogy egy kulturális rendezvényt megkíséreljenek politikai fegyverként felhasználni.
Az RMKDM országos vezetôsége nevében, Marosvásárhely, 2004. március 3.
Kelemen Kálmán elnök, dr. Bárányi Ferenc politikai alelnök, Varga László tiszteletbeli elnök, Böndi Gyöngyike, Pataki Júlia, Erdei Doloczki István, Kovács Csaba Tibor, Varga Attila, Vida Gyula parlamenti képviselôk
Tapasztalom, hogy mennyire különbözôképpen lehet egy hírt közölni, kommentálni, hogyan lehet véleményt nyilvánítani úgy, hogy teljesen más értelmet adjunk egy ember nyilatkozatának. Figyelmükbe ajánlanám tehát a következô esetet, amelyet idézettel indítanék: "Egy szerdai hír arról szólt, hogy Toró T. Tibor bejelentette: a Székely Nemzeti Tanács felszólítására székelyföldi autonómia-tervezetet nyújtanak be a képviselôházba." Népújság 2004. február 27., péntek.
És olvasom közben elôtte még, a február 26-án a Krónikában megjelent nyilatkozatát Toró T. Tibornak: "Az elmúlt nyolc év azt bizonyította, hogy az autonómiákkal kapcsolatos törvények benyújtása soha nem idôszerû - magyarázta kérdésünkre Toró T. Tibor. - Vagy azért, mert választási kampány van, vagy azért, mert választások után kormánykoalíciót alakítunk, vagy azért, mert együttmûködési megállapodást írunk alá a kormánypárttal. Így az RMDSZ-vezetôk optikáján keresztül nem lehet alkalmas idôpontot találni. A nemzetközi konjunktúra viszont soha nem volt alkalmasabb az autonómiastatútum-tervezet benyújtására. Ma az Európai Unió Románia integrációs törekvéseire figyel, az Európa Tanács pedig nemrég elfogadta az autonómiaformákat ajánló Gross-jelentést. Ha van egyáltalán valamikor, akkor most van alkalom arra, hogy az autonómiánkkal valahogy az európai intézmények napirendjére kerüljünk."
Majd újra a Népújságban "ugyanezt": A képviselô szerint "a nemzetközi konjunktúra soha nem volt alkalmasabb" erre a lépésre, egyébként is "az RMDSZ-vezetôk optikáján keresztül nem lehet alkalmas idôpontot találni", mert vagy választási kampányra, vagy kormánykoalíció-alakításra, vagy egyébre hivatkoznak, ha errôl hallanak. (Csak a gyengébbek kedvéért: az RMDSZ bírálatával kendôzi el T.T.T., hogy elmondja, mitôl is a legalkalmasabb a nemzetközi konjunktúra? Ezzel ugyanis nem fáraszt bennünket!)"
A kérésem csak annyi lenne uraim, olvassuk együtt újra, figyelmesen a sorrendeket. Mit is kendôzött végül is el a képviselô? Mert én láttam ám a nemzetközi konjunktúrát is elmagyarázva.
Majd ezután mondjuk ki: "végre igazán szabad a sajtó"??? A Népújság biztosan igazán szabad...
Európa "felvizezôdik", mondta Paul Lendvai a Panorámában. (Ezt a mûsort délelôtt dolgozó ember éjfél után kaphatja el, ismétlésként, a magyar kettesen.) A sok új taggal meg a startvonalon térdeplô két vagy több újabb jelölttel csaknem minden más lesz, mint volt. Más lesz a "nyugat" számára, más a kelet- közép- európai országok számára, akik valami Kánaán-félét látnak az egykori Közös Piacban. Holott kôkemény verseny kezdôdik, már el is kezdôdött, nem jótékonykodik senki, a költségvetés fele a mezôgazdaságba ömlik, és akkor jövünk mi a lerobbant agráriumainkkal, és itt a munkaerô-kérdés, az átjárhatóság következtében beálló új népvándorlás a maga minden elképzelhetô és el sem képzelhetô következményével. Az, hogy a gazdák tüntetnek, Párizsban vagy Budapesten, roppant kellemetlen, ám valahogy csak- csak kezelhetô, elégetnek ezt-azt, gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, kiömlik sok tej stb., aztán leülnek, aláírnak valamit, több lesz a juttatás vagy mi, lám, Németh Imre is milyen szépen lecsitította a termelôket. De amikor az oly sokszor elodázott, szônyeg alá sepert romakérdés már nem csak Románia, Magyarország, Szlovákia gondja-baja lesz, amikor már cikis lesz a hazatoloncolási figura, a spanyol, francia, angol stb. hatóságok nem dobhatják vissza a számukra valóban paradicsomnak tûnô új világban többnyire lopással, csalással, koldulással, bûnözéssel "foglalkozó" romákat, amikor nem a klánok nindzsakardos/pisztolyos összecsapása jelenti az esti híradó szenzációját, sôt még az sem, hogy újabb és újabb Hadrévek példásan összefogó (!) MÁS etnikumai (pl. románok és magyarok) a szó szoros értelmében kifüstölik a faluból a cigányságot, amikor - mondom - MÁR az új és integrálódott EURÓPA gondja lesz a romakérdés: nos, akkor vajon mit tesz Strasbourg, voyons, hölgyeim és uraim?!
A zámolyiak beérték azzal, hogy "árulkodni" fussanak az EU-hoz (egy részük kintragadt), de lám, bekövetkezett a "Szlovákiai Cigányiász" - Tiganiada din Slovacia, egy megyei lap írásának címe -, a tôketerebesi ribillió: üzleteket törtek fel, raboltak, fosztogattak (fura mód nem elsôsorban az élelmiszer tûnt el, hanem a cigi és a pia), és bár a rendfenntartó erôk közbelépése "eredménnyel járt", Európa kapott ismét egy erôteljes jelzést arról, ami nemsokára bekövetkezhet/bekövetkezik. A roma közösséget nem lehet úgymond integrálni, sajátos (ôsi) kultúrája, hagyományos életmódja mint bevehetetlen bástya védi lényegét, romaságát. Ami számunkra itt, Erdélyben vagy a Vajdaságban, a Felvidéken természetes - nyelvünk, kultúránk, hagyományaink stb. megtartása/ ôrzése, magyar voltunk megélése -, az miért olyan ellenszenves, elfogadhatatlan, ha romákról van szó? Mert ôk nem kérnek a mi "civilizált" életmódunkból, s emiatt folyamatosan konfliktusos helyzetet idéznek elô mindenfelé, ahol megtelepednek? Elgondolkozni már nem elég efölött, s a sok konferenciázás sem old meg semmit, legfeljebb elviszi a segítségre szánt pénzek egy részét... Ez ideig Magyarországon sem tudtak mit kezdeni a romakérdéssel. Sikerült megosztani ôket, a Divide et impera - Oszd meg és uralkodj! - császárházi elvét alkalmazva, csakhogy most a magyarok vannak felül -, és persze ez folyik még cifrábban Romániában, ahol a legnépesebb ez a közösség. Volt itt már cigánypogrom, kommandós rajtaütés, putrigyújtogatás és -égetés, a romák nagy tömegei a legsötétebb nyomorban tengôdnek, fát, vizet kell csórniuk, élelmet koldulniuk vagy lopniuk, a betörôk tekintélyes része közülük kerül ki. Az egymást követô kormányzatok az ország nagy bajaival vannak elfoglalva, legfeljebb tüneti kezelést hajlandóak alkalmazni. A tévék mûsorában gazdag teret kaptak a "manélé" mûfajának sztárjai, dalkirályt választanak maguknak, toksóznak úgy, "mint Dél- Amerikában", van Iulian nevû császáruk és Cioaba nevû királyuk (utóbbi újabban igencsak gyakori a képernyôkön), volt egy menyasszonybotrány (kiskorúak összeházasítása), de mire "európai méreteket" öltött volna, kihunyt, mint minden egyéb, például az örökbefogadási cirkusz...Van már roma államfôjelölt (Viorel Bumbu, ôt is láthattuk, amint rokolyás hölgyek karéjában ropja a táncot), és van egy igencsak magas lovon járó honatya, a nagy hegedûmûvész, Ion Voicu fia, Madalin, aki bányamélyen leszólta Bumbu önjelöltségét ("szánalmas cigánykodás"), és akit csaknem mindennap felfedezhetünk valamelyik csatornán, kétségkívül sármos úr, én például Florin Piersic logoria-show-ja helyett inkább az ô dumáját választanám. (Ha muszáj volna.)
Egyszóval Románia is az elkenést választja, hiszen, mondják, nincs megoldás. Semmiféle nemzetiségi kérdésnek nem lehet "megoldása". Marosvásárhelynek is van "cigány kérdése", és itt sem történt érdemben semmi, csak porhintés (értekezés, szimpózium, konferencia, színpadi szereplés stb.) a romák helyzetének javítására. (Fasisztoid ötletének finanszírozására a "vérdemagóg" polgármester bezzeg nem kért PHARE-támogatást...)
Mondják, a "mentés" nem kívülrôl kell hogy jöjjön, hanem belsô indíttatás alapján alakul ki majd. Igaz. Lassan, de folyamatosan egy nép öntudatra ébredésének vagyunk tanúi. Bizonnyal lesz nemsokára egységes és erôs romapárt is, és lesznek vezéregyéniségeik, akik ha késve is, meghazudtolják Ion Budai-Deleanu meg Arany János emlékezetes mûveinek kedves, de pipogya hôseit. A kiteljesedett, régi ruháit kihízott Nagyasszonynak, az egyesült Európának csöppet sem váratlanul, mégis meglepetésként, ölébe ül majd egy ragyogó képû óriásbébi - a roma nemzet.
De hogy azután mi lesz, direkt lakodalom-e, vagy keresztelô - azt egyelôre nem veti ki a nagypolitika kártyája.
Amikor már az összes magyar nyelvû feliratot eltüntette a vakbuzgó hatalom, amikor nyelvünket bevonta a nyilvánosság szférájából a féltékeny fôhatalom, amikor már mindenütt csak éljenzô és hálálkodó, alattvalói feliratokat vagy dölyfös fölényeskedô kiírásokat láttál, még mindig volt egy hely - igaz a föld felszíne alatt - ahol egy vérbô magyar feliratot, figyelmeztetést, kedvezményt olvashattál. Ráadásul alig néhány lépésnyire a Román Kommunista Párt székházától. Igen, a fôtéren, amely a Rózsák felett és alatt illatozott. Olyan kis tábla volt, amit valószínûleg még a régi világban szegeztek ki, minden szava magán viselte a magyar hivatali bükkfanyelv gyönyörködtetô sajátosságát, nekünk már akkoriban avíttasnak tûnô zamatát.
Nem csigázom tovább az olvasót, árulásra fakadok: a fôtéri metróban olvashattad, miközben feltekintettél egyre megkönnyebbültebben: FÉRFIVIZELDE - DÍJTALAN.
Mindez akkor jutott az eszembe, midôn a minap a városi tanács ülésének utolsó napirendi pontjaként arra akart kényszeríteni a prefektus, hogy vonjuk vissza egy korábbi határozatunkat, mert az törvénybe ütközik, egészen pontosan a törvény ilyen értelemben nem rendelkezik. Holott létezik egy olyan jogi elv, gyakorlat, miszerint, amit artikulus nem tilt, azt szabad megcselekedni. Csakhogy ehhez a prefektus jogi irodájának jóindulata, tanácsadóinak embersége is szükségeltetett vón'! Ám nem így lôn.
Történt ugyanis, hogy a múltkoriban a város tanácsa (melyrôl egy most megejtett egyetemi közvélemény-kutatás kiderítette, hogy Marosvásárhely közönsége mit sem tud, nem érti, miféle hatáskörrel, miért és ki ártalmára/javára ülésezik, dönt, határoz, küzd és bukik el) egyik tagtársunk javaslatára úgy határozott, talán ellenszavazat nélkül (hallj csudát!), hogy mindazoknak a kereskedelmi hirdetôknek, akik két nyelven, tehát románul és magyarul (nem angolul vagy ósvédül, hanem a város lakóinak mindkét beszélt nyelvén) reklámozzák áruikat, szolgáltatásaikat, a városi tanács illetékcsökkentést ajánl. Más szavakkal: a hirdetés után fizetendô díjszabásban feltüntetett összegnek csak a felét kell megfizetnie kétnyelvûség esetén. Tetszik érteni? A közönség és a hirdetôk javát kívánta szolgálni a nyelvi reklámkedvezmény bevezetése. Ezt támadta meg és verte vissza hazafias lendülettel a megyefônöki hivatal a maga személyes fontosságában.
Tobzódik a választási esztendô. Az Európai Unióba lobogunk-robogunk az Emma Nicholsonok dacára. S ím volt egy építô javaslat, amivel példát lehetne adni, mutatni, némiképpen feledtetni lehetett volna a valamikori márciusi fekete napok rossz emlékét.
Nix ungarisch. Nem kell a kétnyelvûség, csak a nyilatkozatokban. Hiszen dehogyis a város jövedelmének féltése vezette a prefektúra jóságos atyai szigorát, dorgatóriumát. A maga példájára akart utalni. E hivatal sem íratta ki enmagát az épület homlokzatán nyelvünkön. A magyar szecessziós épület homlokzatára, melyet lassan elborítanak az egynyelvû ódák. Így legalább majd egy idô múltán nem kell többé tatarozni. Ugyanis mindent elborít a patina és gôg.
Tartalmas, munkás évet zárt 2003-ban a Romániai Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi fiókja. Magunk is szóltunk olykor egy-egy rendezvényükrôl. Többet, konkrétabbat tudni meg segélyakcióikról, idei szándékaikról Tulit Viktóriát, a fiókszervezet vezetôjét kérdeztük.
Körülményeinkhez képest valóban eredményes volt a tavalyi év. Bár többet is lehetett volna tenni a marosvásárhelyi hajléktalanok, árvaházi és utcai problémás gyermekek, szegény családok és sok más rászoruló érdekében. 1048-an részesültek, 40.700.000 lej pézbeli segélyben, ezen felül egyéb természetû adományokban is. Mint munkafüzetünkbôl kiderül, segélyszolgálatunk 17 aktív tagja számára ez 6363 munkaórát jelentett. E számadatok mögött, persze, sok minden rejlik. A mûvészeti iskolával és a polgármesteri hivatallal együttmûködve márciusban, majd szeptemberben rendeztünk jótékonysági koncertet. A bevételbôl a Szent Erzsébet gyermekotthon kis lakóinak vásároltunk tanfelszerelést. A nyáron Mezôsámsondon szerveztünk egyhetes tábort tíz 7-9 év közötti gyerek részére az említett otthonból. A takarógyûjtési akciónknak köszönhetôen tíz meleg takarót, két paplant juttathattunk a fagyoskodókhoz. Egy hölgy 1.000.000 lejjel lepett meg a szeptemberi jótékonysági koncert után. Decemberben egy középkorú hölgy hozott könyvet a könyvtárunknak épp akkor, amikor a székházban az angyalfiát osztottuk, szoroztuk a munkatársainkkal. Gondjainkról hallva, 500.000 lejt adományozott. A koncertpénzbôl egyébként négy gyermeket anyagilag is támogattunk. Közöttük egy nagyon tehetséges kisiskolás fiúcskát, aki hegedûn játszik, és aki ennek köszönhetôen utazhatott el a májusban Bukarestben megrendezett nemzetközi elôadói versenyre, II. díjat szerezve játékával. Nagyon hálásak vagyunk különben a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítványnak, melytôl novemberben 800 euró értékben kaptunk könyvet, CD-lemezt. Egész évben kerekes járókákat, kocsit kölcsönöztünk a mozgássérülteknek, alkalmanként gyógyszert adtunk. A legeseménydúsabb december volt. Ekkor került sor a Mikulás-napi rajzversenyre - témája a felebaráti szeretet és segítôkészség volt -, ami pedig az angyaljárást illeti, 270 tölteléket, káposztát, 210 db hot-dogot, l0 kenyeret, 4 kalácsot - ez utóbbiakat a Kovács-féle kis kenyérgyárból kaptuk - osztottunk szét az éjjeli menedékhely lakói, az Ady negyedbeli cigányok, valamint a Maros partján meghúzódó sátorlakó családok között. Anyagiakkal segített a helybeli központi Szent János plébánia, a Marosvásárhelyi Fejlesztési Bank, valamint a kolozsvári Máltai Segélyszolgálat fôtitkársága. Így több mint 11 millió lejt fordíthattunk a rászorultakra. Megemlíteném még azt a foglalkozást, melyet az itteni 6-os számú általános iskolában kezdeményeztünk, tudniillik l0-12 tanulót próbáltunk Dobos Margit tanítónô osztályából tanórák után a máltai munka mibenlétébe, céljaiba bevezetni. Annyira "máltaiaknak" érzik már magukat e kis harmadikosok, hogy kitûzôt is szeretnének. Ôk képezhetik a jövôre nézve számunkra az utánpótlást.
- Csak gratulálni tudunk e szolgálatkész közösségnek, mielôtt azonban idei elképzeléseikrôl beszélnénk, kérem, elôbb errôl a hûségoklevélrôl is szóljunk néhány mondatot. Fari Palkó Ilona a Romániai Máltai Segélyszolgálat nagyenyedi fiókszervezete s egyben a gyulafehérvári egyházmegye vezetôje látta el kézjegyével.
Szeptemberben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a nagyenyedi fiókszervezet, s mivel l993-ban alapító tagként ott kezdtem a máltai munkát, meghívtak bennünket is az ünnepségre, annak ellenére, hogy két éve Marosvásárhelyre költöztünk. Számon tartották a munkánkat. Erre vall ez a valóban az én nevemre kiállított hûségoklevél és ez a kis, aranyból készült, nyolcágú máltai emlékcsillag is, melyet ugyanakkor kaptam. Hogy mivel foglalkozunk az idén? Folytatjuk a megkezdett munkánkat, illetve újabbakat kezdeményezünk. Reméljük, sok marosvásárhelyi segít majd idén is. Ami újdonságot jelent majd, tervbe vettük, hogy a képzômûvész növendékek értékesítésre szánt munkáiból rendezünk vándorkiállítást, illetve a kis hangszereseket visszük el különbözô máltai fiókszervezetekhez látogatóba a nyáron. Aradon, Temesváron, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben pl. szeretettel fogadják is ôket. Autóbusszal szeretnénk Csíksomlyóra, a búcsúra szállítani nemcsak máltai tagokat, hanem olyan mozgássérülteket is, akik nem tagjai semmilyen civil szervezetnek, és akiket nem is támogat egyetlen alapítvány sem. Gondunk lesz az öregotthon lakóira, folytatjuk a szociális felmérést, sôt, szeretnénk elindítani az ún. Szent Antal-cipó akciót is, ami azt jelenti, hogy amennyiben sikerül pénzalapot szerezni, egy héten egyszer legalább ötven cipót tudjunk osztani a szegényeknek az Egyesülés negyedbeli Szent Antal plébánián, miként a szegényekrôl gondoskodott egykor Szent Antal is. Tudjuk, munkánkhoz mintegy 145 millió lejre volna szükségünk. Bízunk abban, hogy sikerül oda hatnunk, hogy jótevôink személyi jövedelemadójuk 1%- át, törvényes keretek között, a máltai szervezetnek ajánlják. Nem kételkedve abban, hogy jó kezekre bízzák.
(Folytatás február 26-i lapszámunkból)
A kifejezett lemondási nyilatkozat visszavonható (revocarea renuntarii), de csak abban az esetben, ha a visszavonást a 6 hónapos határidôn belül tesszük, közjegyzô elôtt, és ha a hagyatékot a visszavonásig más társörökös még nem fogadta el. A lemondási nyilatkozat jól megfontolandó, mert: a lemondó mindent elveszít, azt ami a lemondás pillanatában az örökhagyó tulajdonában volt, de azt is, ami késôbb kerül az elhunyt nevére. Gondolunk itt a birtoklevelek esetére. Nem lehetünk egyszerre elfogadók is, lemondók is. Vagyis az örökség, a ház rám esô részét elfogadom, és lemondok a rám esô földekrôl. Aki lemond, az mindenrôl lemond! Ez a helyzet is megoldható viszont, minden örökös az elfogadást kell válassza, hagyatéki ügyünket hagyatéki osztással (partaj succesoral) tudjuk megoldani, ami azt jelenti, hogy egyikünk kapja a saját és a társörökösök házrészét is, a többiek pedig a földeket, megnevezve azokat, és így mindent kizárólagos tulajdonban, elkerülve így a vagyonközösség létrejöttét, amibôl így a hagyatéki eljárás lezárásával kilépünk a vagyonközösséget megszüntetô, költséges, idôt rabló eljárásból. Legtöbb esetben az örökösök a 6 hónapos elfogadási határidôn túl indulnak hagyatéki ügyük rendezésére, ami nem lenne megoldhatatlan akadály, ha az örökösök meg tudnak egyezni a hagyatéki vagyontömeg összetétele, egymás örökösi minôsége és örökhányada tekintetében. Ha nincs vita közöttük, a hagyatéki eljárást a fenti 6 hónapos határidôn túl is könnyen le tudják folytatni. Még ilyen esetben is lehet élni az öröklésrôl való lemondás lehetôségével, és ilyen esetekben, mivel visszamenôleg veszíti el örökösi minôségét, örökségrészét a többiek, az elfogadó társörökösök kapják.
A hagyatéki eljárás folyamán, mint fentebb láttuk, sok minden megoldható a közjegyzô irodáján, amihez csak az örökösök jóhiszemûsége, a megegyezési szándék, a törvényes rendelkezések tiszteletben tartása szükséges, mert ellenkezô esetben a közjegyzô sem tehet mást, mint hogy a feleket a bírósági peres eljárásra utalja a hagyatéki, örökösödési eljárás megoldására. Ez már viszont hosszadalmas, költséges stb., úgyhogy ajánlott az örökségek tisztázása, megszerzése a közjegyzôi irodák keretében.
Mellau György
A Marosvásárhelyi Tanács januári ülésén hagyta jóvá az anyakönyvi hivatal idénre érvényes díjszabásait:
- elveszett, ellopott vagy megrongálódott anyakönyvi iratok helyében más iratok kibocsátási díja 149.000 lej. A kisjövedelmû nyugdíjasok mentesülnek a díjszabás kifizetése alól, fel kell mutatniuk a kis jövedelmet bizonyító iratot, s csak a nem igazságügyi bélyegilletéket kell kifizetniük;
- azok a személyek, akik a régi anyakönyvi iratok érvénytelenítését, s azok helyébe új kibocsátását igénylik, mindössze a nem igazságügyi bélyegilletéket kell fizessék;
- szombaton, vasárnap és hivatalos ünnepnapokon történô házasságkötés esetén (kivételt képez az ortodox, katolikus és református húsvét, a karácsony és január elseje, amikor nincs esketés), a következô díjszabást alkalmazzák:
Szombaton: 8-13 óra között 221.000 lej (a tavalyi 200.000 lejjel szemben), 13-16 óra között 442.000 lej. 16 óra után a házasságkötô terem bezár.
Vasárnap és hivatalos ünnepna-pokon: 10-13 óra között 442.000 lej. 13 óra után a házasságkötô terem zárva.
Azok, akik fényképezni vagy filmezni szándékoznak, 111.000 lejt kell fizessenek.
(nagy a.)
A kormányhivatal sajtóközleményben tette közzé a 2001. évi 10-es számú törvény értelmében benyújtott kérések elbírálásának helyzetét.
Megyei szinten összesen 4290 kérést nyújtottak be, amelybôl 423 esetben a kérelmezôk természetben igényelték vissza eltulajdonított ingatlanjaikat, valamennyi kérést kedvezôen bíráltak el. Anyagi kártérítést 2103-an igényeltek, közülük 303 személynek ajánlottak fel összesen 93,5 milliárd lejt. Teljes értékû kártérítésre 554 kérést iktattak, ebbôl 470 kérelmezônek ajánlottak fel kártérítést. Továbbá 859 kérést elutasítottak, 163-at más intézményekhez irányítottak és 188 elbírálását a törvény 47. cikkelye értelmében felfüggesztettek.
A képviselôház plénuma visszautasította azt a három törvénytervezetet, amely a Munkaszolgálati Fôigazgatóság egységeinek keretében az 1950- 1961 közötti idôszakban katonai szolgálatot teljesítô személyeket megilletô jogokat szabályozza. A kezdeményezések célja ezen jogok kiterjesztése azokra is, akik a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt munkatáborokban teljesítettek szolgálatot. Az alapfokon megkeresett munkaügyi és társadalomvédelmi bizottság a tervezet plénumbeli visszautasítását javasolta. A visszautasítás ellenére Kerekes Károly képviselô kérte a törvénytervezetek elfogadását a plénumban.
Felvállalva az erdélyi magyarság részérôl érkezett számos kérés teljesítésének kötelezettségét, a képviselô kérte a törvénytervezet jogszabály-bizottsághoz való visszaküldését. Az újratárgyalás fontossága egy olyan méltányos megoldás megtalálásában állna, amely e jogaitól igazságtalanul megfosztott kategóriát kedvezôen érinti majd.
A plénum elutasította a visszaküldési javaslatot.
Az elmúlt napokban olyan igazi tavaszi hangulatban lehetett részünk s ez a kis havazás már nem hitetheti el velünk a tél visszatértét. Induljunk hát el s keressük a régmúlt meg a közelmúlt emlékeit Európa egyik legrégebbi temetôjében. Emlegettük még e nevet, hisz valamikor itt gyümölcsöskertek voltak, ahova majálisozni jártak a városlakók. S ha még azt is tudjuk, hogy Kolozsvár legrégebbi lakói - a neolit kori ôsemberek - is itt telepedtek le, akkor még sokatmondóbb e több mint négyszázéves temetô sorsa.
Olyan ez a zsongó nevû temetô, mint egy múzeum, de számunkra panteon is. Itt nyugszanak Erdély írói, költôi, mûvészei, történelmi nagyjai. Most csak két, városunkhoz kötôdô nevet említenék: Kelemen Lajos könyvtáros, tanár, 1918-tól az Erdélyi Múzeum levéltárosa, majd 1944-ig fôigazgatója. 1877-ben született Marosvásárhelyen. Amint városunkban született Bethlen Gergely is, Piski és Vízakna egyik hôse, majd Garibaldi seregének tagja. A kígyós Bethlen család tagja, akárcsak Árva Bethlen Kata és Bánffy Miklós, az emlékíró kancellár. A másik Bethlen család - melynek címere a nyíllal átlôtt nyakú hattyú - legismertebb személye Bethlen Gábor fejedelem. Mindkét családnak van kriptája a házsongárdi temetôben - ez utóbbi családét Ybl Miklós tervezte - iktári Bethlen Kata mauzóleumának készült. 1976 ôszén ennek falában helyezték el gróf Bánffy Miklós hazahozott hamvait, a bonchidai kastély ura, az író, színházi szakember, politikus, aki az Erdélyi Helikon egyik lelkes támogatója volt, végre hazatért. Kerekes Péter Pál ezt a kriptát örökítette meg a mellékelt fotón.
Kívánunk a hasonló címû Áprily-vers hangulatához illô tavaszvárást.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosszéki Osztálya nevében
Kerekes Ibolya
Célom a Dózsa György úti távolsági autóbuszállomás megtekintése, mely az idôk folyamán több helyen mûködött; a vasútállomásnál (1938-1940), az Állami Tanoncotthon-épületben (1940-1946), a Haller- házban (1946-1962) és ismét az Állomás téren (1962-1970).
A ’70-es évek elején Biró Gábor építészmérnök tervei alapján felépült az új távolsági autóbuszállomás, korszerû várótermével, ahol irányítótáblák és a hangosbemondó tájékoztatta az utasokat az autóbuszok kiindulási és érkezési helyérôl, idejérôl. Harmincéves használat után szükségessé vált az épület felújítása…
2002-2003-ban teljesen átalakították az épületet. Funkcionálisan is megváltoztatták az épületet. Ide helyezték el a Voiajor vendéglôt és szállodát, míg az utasforgalom lebonyolítására csak néhány helyiséget tartottak fenn (lehet, hogy megoldják e keretek között is az utasforgalom lebonyolítását… erre majd az idô ad feleletet).
Sajnos, az autóbuszparkok felújítására már nem jutott pénz, s így a jelenlegi állapotában és környezetével messze elmarad Európa más országainak hasonló létesítményeitôl. A jelenleg üzemelô gépkocsik nagy része távol áll az európai követelményektôl.
Tovább kell fejleszteni ezt a jobb sorsra érdemes autóbuszállomást - ez a legsürgôsebb feladat.
Fodor Sándor (S.)
A turizmus világfôvárosában, Párizsban a gyalogos olyan lelki nyugalommal andaloghat az úttesten, mintha saját hétvégi házának kertjében bóklászna. Az sem ritka, hogy az úttesten átvonuló járókelô menet közben bonyolítja az éppen soros mobilcsevegést. És az autósok nem dudálnak rá, senki nem rázza az öklét, még a motort sem túráztatják fel: mindkét fél tudja a szabályt.
A 2001 tavaszán érvénybe lépett közlekedési elôírások szerint zebrán a gyalogosnak minden esetben elsôbbsége van az autóssal szemben - akár van lámpa, akár nincs, s bármilyen színre vált éppen -, "ha már megkezdte az áthaladást". Márpedig megkezdi és zavartalanul be is fejezi.
Megteheti. A francia autósok nemcsak betartják a közlekedési szabályokat, de láthatóan tisztában vannak azzal is, hogy az ôket védô több száz kilós fémszekrénnyel szemben túlontúl is törékeny járókelô nem megugratni való nyúl, még csak nem is ellenfél. Sôt, az esetek egy részében közülük való: kivételesen lábakon közlekedô autós. S az emberbôl bármikor lehet gyalogos, ha kiszállt az autójából.
Feltehetôen ez a bölcs megközelítés a kulcsa annak, hogy a párizsi autózás a gépkocsik nyomasztó száma ellenére higgadt és szembeszökôen udvarias. Az autósok nemcsak a gyalogossal szemben gyakorolják a türelem és elôzékenység nemes erényét. Egymással szemben is úgy viselkednek, mint akik egy közös játszma azonos rangú és érdekû szereplôi.
A messzirôl érkezett autósnak az elsô napokban, amikor kivételesen maga elé enged egy másikat könnyen támadhat az a benyomása, hogy a hazaiak udvariatlanok: egy kézmozdulattal sem köszönik meg a páratlan szívességet. El kell telnie egy kis idônek, amíg a keleti "dinamizmushoz" és "udvariassági" szabályokhoz szokott vezetô rájön, hogy a párizsi közlekedés résztvevôi számára nem ritka kedvezmény, hogy beengedik ôket a sorba. Mindennapos, sôt naponta többször igénybe vehetô, természetes tehát nem kell megköszönni, csak ugyanolyan természetesen illik viszonozni.
Egyszerû a szabály: ma én engedlek elôre téged, holnap meg rajtad a sor. Ettôl aztán olajozottan és higgadt derûvel folyamatosan lehet autókázni a világ egyik gépkocsival túlontúl is ellátott nagyvárosában. A külföldieket és a vidékrôl beözönlô gépkocsikat nem számolva a francia fôvárosban 850 ezer helyi bejegyzést viselô gépkocsi közlekedik. Párizsban jó autózni, és ettôl gyalogosként is elviselhetô az élet. Nem véletlen, hogy évente mintegy 50 millió turista keresi fel.
Egy olasz átlagautós tavaly csaknem négy és fél ezer eurót (közel 1,2 millió forintot) költött autója fenntartására és üzemeltetésére, ami 19 százalékos növekedést jelent az elôzô év adataihoz képest.
Az ACI, az olasz autóklub és a Censis társadalomkutató központ közös felmérése szerint a növekvô költségek ellenére az olaszok mindinkább autófüggôk. A saját autó mellett voksolók száma egy év alatt 13 százalékkal emelkedett, talán a tömegközlekedés zsúfoltsága és állandó sztrájkjai miatt is. Olaszország egyébként a "leg-motorizáltabb" európai országnak számít az autók számának növekedését illetôen, s például Róma a listavezetô a kétkerekûek tekintetében is: itt hárommillió lakosra - a csecsemôket is beleszámítva - több mint 800 ezer motorkerékpár jut.
Az árak azonban jócskán megemelkedtek. Míg 2002- ben átlagban "mindössze" 3744 euróba került egy autó éves fenntartása, beleértve a szokásos és rendkívüli költségeket, addig tavaly ez az összeg már 4414 eurót tett ki. Az emelkedés 19 százalék, hétszáz euró, vagyis csaknem 200 ezer forint pluszköltséget jelentett.
E számok világából kiderül, hogy az olasz úr(hölgy)vezetô 2003-ban napi 16 eurót költött járgányára, míg két évvel korábban csak 12 eurót. A felmérés abból indult ki, hogy az olaszok évente átlagosan 281 napot használják jármûvüket. A legborsosabb kiadási tétel tavaly is az üzemanyag volt, egy autóra számítva 1929,6 eurós költséggel. A nagyobb érvágást viszont a biztosítások éves átlagban - 218,4 euróval - 797,1 euróra - való emelkedése jelentette. Nem csoda, hogy a megkérdezett olasz autósok többsége követeli: a biztosítási díjak kiszámításánál "személyre szabottan" vegyék figyelembe az évente futott kilométerek számát, a gépkocsivezetô gyakorlatát és tapasztalatát, illetve közlekedési "priuszát" is.
Az olasz autóklub szerint a felmérés és a való élet, a költségek tanulsága, hogy egyre népszerûbbé válik az autókölcsönzés, s az autóvezetôk kétharmada inkább hajlik a bérlés, semmint az új gépjármû beszerzése felé.
Ez is a magyar autópiac egyik kedvence. Az Alto alapjaira épült mikrobuszlimuzin szokatlan "doboz" formája megjelenésekor sokak kíváncsiságát felkeltette. Aki aztán beleült, meggyôzôdhetett arról, hogy a magas, sarkokig kitolt kerekekre épülô karosszéria számos olyan ötletes megoldást rejt magában, amely megkönnyíti utasai életét.
A Wagon R+ kiemelkedôen biztonságos autó: a kétoldali légzsák alapfelszereltség, csakúgy, mint az elsô és a hátsó ajtókba épített oldalmerevítés, amely ütközésekkor nyújt védelmet. Az elsô üléseken állítható magasságú elôfeszítôs biztonsági öv, hátul középen is hárompontos biztonsági öv található. Az ABS gyorsan és pontosan szabályozza a fékerôt, ezáltal elhárítja a hirtelen lassítás veszélyeit, különösen a csúszós utakon. Az aktív fejtámla csökkenti a nyak sérüléseinek veszélyét egy esetleges ütközés során. Az állítható reflektormagasság pedig éjjel is lehetôvé teszi a biztonságos autózást. Nagy-Britannia hivatalos lopástesztjén a Wagon R+ bizonyult a legjobbnak. Nehéz felsorolni, mennyi rafinéria és praktikum szorult ebbe a nem mindennapi autóba.
A Wagon R+ nemrégiben megújult. Megkapta azt az Ignishez kifejlesztett motort, amely változtatható szelepvezérlésével, 93 lóerejével méltán vívta ki a szakma elismerését. A 16 szelepes erôforrás már most megfelel a 2005 januárjától életbe lépô EURO-IV-es környezetvédelmi feltételrendszernek. Megváltozott továbbá - elônyére - a lökhárító, a hûtôrács és a ködlámpa formája is. A márka "S" logója felkerült a kormánykerékre, az indítókulcsra és az opcionális könnyûfém keréktárcsákra is. A kocsiszekrény hátuljáról az elejére helyezték át a rádió tetôantennáját.
Azok számára, akik kevésbé ismerik ezt a japán-magyar autótípust, hadd említsünk föl még néhány mûszaki adatot. A négyhengeres motor lökettérfogata 1328 köbcentiméter, legnagyobb teljesítménye 6000 fordulatnál 68,6 kilowatt, maximális nyomatéka 4100-as percenkénti fordulatnál 118 newton-méter. A kocsi csúcssebessége 160 km/h, gyorsulása nulláról 100 kilométer/órára 11,1 másodperc. A hengerenkénti befecskendezéssel mûködô motor hajtóanyag-fogyasztása vegyes üzemmódban 6,5 liter száz kilométerenként. Szén-dioxid- kibocsátása 154 gramm per kilométer.
A szervokormányos, központi záras, halogén fényszórós, színezett lökhárítós kocsinak kiegészítô féklámpája, a GS típusnak hátsó ködlámpája is van. A biztonságot tovább fokozza az indításgátló szerkezet és a hátsó ajtók gyermekzára. Extra tartozékként nem csak sebességfüggô kormányrásegítô, de elektromos ablakemelô, fényszórómagasság-állító és ugyancsak gombnyomásra beálló külsô tükrök is rendelhetôk a gyártól. A Wagon R+ csúcsváltozata állandó összkerékhajtással is kapható, de egyébként elsôkerék-hajtású a négyajtós, négyüléses kocsi.
A szeszélyes évszak óvatosságra int: még ne mondjuk ki, hogy eljött a nagy természetjárások ideje. Annál inkább dicséretes viszont, hogy az életkorát és gyakorlatát tekintve szinte veteránnak mondható Both Károly túravezetô máris eljuttatta szerkesztôségünkhöz a marosvásárhelyi Pro Biciclo Urbo Egyesület és a Neuzer Romania (kerékpárforgalmazó) Kft. közös tervét 12 kirándulás közös megszervezésére.
A 2004-es program egészen konkrét útvonalak leírásából áll össze, de hiába keressük benne az idôpontokat. A látszólagos mulasztás magyarázata annak felismerése, hogy képtelenség elôre megjelölni, mikor lesznek alkalmasak a hômérsékleti, légköri és útviszonyok az egyik vagy másik terület bejárására. Ezzel szemben ígéretet kaptunk arra, hogy napokkal az indulás elôtt mindig hírül adják a Népújságban és a helyi rádióban, hogy honnan merre tartanak. Másként fogalmazva, akit érdekel az ilyenfajta kalandos utazás, az nagyvo