Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Mostanában a bontások, megszüntetések korszakát éljük. Jól bejáratott szerkezetekrôl, intézményekrôl mondatik ki, hogy nem felelnek meg az európai elvárásoknak, és emiatt szét kell bombázni ôket. Más alkalommal gazdasági okokra hivatkoznak, de mint utólag kiderül, a választott újabb megoldás többe kerül, mintha az eredetit korszerûsítették volna. Az iskolákban kétfajta irányzatnak vagyunk tanúi, egyrészt megerôsödik és körvonalazódik az elitképzés, másrészt - a nyugati integrációs mintákat követve -, az a hivatalos törekvés érvényesül, hogy a testi és szellemi fogyatékos gyermekek együtt tanuljanak egészséges társaikkal. Nem vagyok az integrációs törekvések ellenzôje, és némely elit osztályok végzôs diákjainak az életben tapasztalt kevésbé sikeres érvényesülése láttán ma már úgy érzem, hogy egy tanulói közösség akkor igazi, ha mindenre példát lát benne a diák. A kiváló képességû gyerekre, aki a húzóerôt jelenti, a közepes vagy gyenge tanulmányi eredményeket elérôkre, akik a sportban vagy egyéb manuális képességeket igénylô tantárgyakban jeleskednek, és az is a való életnek megfelelô helyzetet jelent, ha vannak olyan osztálytársak, akiknek szellemi vagy testi fogyatékosságuk miatt segíteni kell. A megfelelô pedagógusi irányítással pedig ez az attitûd is rögzül a gyerekben. Nos, egyes országban mindez jól bevált gyakorlat, csakhogy ott, ahol nem alakultak ki ennek a feltételei, nemhogy a gyerekek befogadására, elfogadására, hanem sokkal inkább a kiközösítésükre, a rendszerbôl való kihullásukra lehet számítani. De vegyük csak a tárgyi feltételeket: a legtöbb tanintézmény nem rendelkezik olyan bejáratokkal, amelyek a testi fogyatékos gyerekek számára megkönnyítik a bejutást, a közlekedést, s olyan bútorzattal sem, ami az integrált oktatást lehetôvé tenné. Másodsorban az eltelt 15 év alatt az oktatás tartalmát illetôen nem beszélhetünk valódi reformról, és a mai követelményeket jobbára csak az elitképzésben részt vevô gyerekek képesek teljesíteni. Másrészt a közoktatásban dolgozó tanerôk igen kevés ismeretet kapnak arról, hogy a hátrányos helyzetû gyerekekkel miképpen kell foglalkozni. Ezt nehezen tudják majd az e céllal megbízott szakpedagógusok pótolni, akik segédtanárként vannak-lesznek jelen az iskolákban. Másrészt az újólag megemelt osztálylétszám sem teszi lehetôvé az idô hiánya miatt sem, hogy a gyerekközpontú oktatás felé billenjen el a mérleg. És hadd ne soroljuk tovább a hiányosságokat. Ilyen feltételek között szétszórni a kisegítô, diszlexiás osztályokban tanuló gyerekeket a közoktatás intézményeibe, ahol nem fognak tudni eleget tenni a követelményeknek, s gyakorta lesznek kitéve osztálytársaik nem megfelelô magatartásának, ma még felelôtlenséget jelent. Mert akkor kellene a fejük fölül lebontani a házat, ha az újat lakhatóvá tettük már.

Speranta Ianculescu román és Persányi Miklós magyar környezetvédelmi miniszter június 11-én közös láto-gatást tesznek Verespatakon, hogy a helyszínen tájékozódjanak a térség helyzetérôl az aranykitermelés megkezdése elôtt.

Speranta Ianculescu pénteken azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy a közös látogatással azt kívánja
"bizonyítani a magyar környezetvédelmi miniszternek, hogy a térségben nem indult be a kitermelés".

A Rosia Montana Gold Corporation társaság nem kért környezetvédelmi engedélyt, ennek hiányában pedig lehetetlen törvényesen beindítani az aranyérc kitermelését.

Ha valakitôl ilyenkor megkérdeznénk, hogy: barátom, mi a pünkösd?, minden valószínûséggel azt válaszolná, hogy hát pünkösdkor van a csíksomlyói búcsú. Az illetô nem is jár messze a valóságtól, csupán a felszínen rekedt. Mert pünkösdkor nem állhatunk meg a somlyói búcsúnál. Még akkor sem, ha az a Szûzanya iránti tiszteletrôl, világméretû nemzeti zarándoklatról, netán az összmagyarság évenkénti lelki feltöltôdést adó találkozójáról szól.

Mert a pünkösd ennél több. Nemcsak úgy, mint az egyház, a Krisztusban hívô közösségének "szülinapja", hanem úgy is, mint kinyilatkoztatás. Az elsô pünkösdkor tudta meg az apostoli testület és Mária - amit tulajdonképpen már addig is megtapasztaltak -, hogy a Jézus által kinyilatkozott Isten Atya, Fiú és Szentlélek. Ekkor derült ki, hogy isten szeretetközösség, a Szentháromság isten személyeinek szeretetközössége. Ez a hittitok-misztérium adja meg a kereszténység lényegét. Pünkösdkor el kellett jönnie a Szentléleknek, hogy teljessé tegye a Jézusban kinyilvánított isteni önközlést, hogy feltárja Isten belsô titkát, hogy megértesse velünk, Isten a szeretet, és mi igenis képesek vagyunk viszontszeretni Ôt. Erre maga Jézus vállalja a garanciát, aki elveszi bûneinket, és elküldi a Vigasztalás Lelkét, hogy helyére tegyen bennünk mindent, és egyre inkább képesek legyünk visszasugározni a bennünk csírájában már meglévô isteni életet.

A Lélek ott fúj, ahol akar… - mondja Jézus, de azért nem mindegy, hogy meghalljuk-e ezt a fuvallatot, vagy elzárkózunk elôle. A magyar nyelv nagyon ráérzett például arra, amikor valaki meghallja a Lélek sugalmazását: lelkesedik, fellelkesül, lelkendezik. de ugyanez látszik más szavaknál is: lelkület, lelketlen stb. Ha belegondolunk, valójában már itt kiderül, hogy a Szentlélek munkájának - ha hagyjuk -, életünkben mindenhez köze van. Ô adja a jó gondolatokat, Ô van az intuícióink, megérzéseink mögött, Ô csalogatja ki belôlünk a jót, mint csigát a házából. Ô tartja meg bennünk a kezdeti lelkesedést, mint parázs alatt a tüzet, Ô serkent túllépni kudarcainkon és az emberi rosszindulat kerékkötô gátlásain, Ô a mi lelki-szellemi "húrjaink" belsô mozgatója. A Szentlélek kegyelmének köszönhetjük életünk nagy felismeréseit, és azt is, ha kijuthattunk bûneink zsákutcájából. A Szentlélek teszi tudásunkat bölcsességgé. Ô tesz kíváncsivá az új ismeretek iránt, amelyekkel egyre mélyebben beleláthatunk isten titkaiba. Ô juttatja eszünkbe eredeti hivatásunkat és Isten mindennapra szóló akaratát. A Szentlélek simítja el a rossz okozta egyenetlenségeket, és hoz ki egy új világot a látszólag elavult régibôl. A Lélek sugallatát mindig az különbözteti meg a Sátán kísértô sugdolózásától, hogy a Szentlélek a szeretet lelke. Távol áll tôle az erôszakosság és az arrogancia, a kapzsiság és az emberi méltóság semmibevétele. A Szentlélek gyöngéden, bölcsen, tapintatosan, a lélek, a tudat mélyén végzi munkáját, és "hosszú távú befektetésekben" gondolkodik. Ha csendes pillanatainkban ezt felismerjük, kérjük Ôt, és igyekszünk is együttmûködni Vele, akkor az akármilyen gyenge eredménnyel kecsegtetô emberi próbálkozásunkat is siker koronázza.

Pünkösd ajándéka tehát a Teremtô Léleknek, Isten ereje és személyes dicsôsége, "levegô, amelybôl mindenki él, anélkül, hogy észrevenné" (Barsi Balázs). És, habár keresztelésünk, bérmálkozásunk, konfirmációnk óta velünk és bennünk lakik, ilyenkor, pünkösd táján, ha kérjük, nekünk is fölnyitja szemünket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk. ne csak lássunk, hanem váltsuk is valóra a bennünk megszületett gondolatokat. Vegyük észre az összefüggéseket életünkben és kezdjünk el már szeretni, hiszen ehhez nem kell EU-s pályázaton nyert pénz, megvásárolt szavazatokkal és erkölcstelen lojalitással megszerzett hatalom, nem szükséges politikai döntés, nem befolyásolja ezt sem a dollár árfolyama, sem az idôjárás: hacsak épp nem a Lélek fuvallata, amely az elsô pünkösdkor is szóra bírta a bezárkózott apostolokat…

- 2005 derekáig befejezôdhet a magyar történelmi egyházak által visszaigényelt mintegy 1700 ingatlan visszaszolgáltatása - jelentette be Markó Béla csütörtökön Sepsiszentgyörgyön, a magyar egyházak elöljáróival folytatott találkozóján. Az RMDSZ elnöke, valamint Albert Álmos, a szövetség sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje, Puskás Zoltán szenátor, Márton Árpád és Tamás Sándor képviselôk a belvárosi református templomban folytattak megbeszélést az egyházak helyzetérôl, valamint az összehangolt együttmûködés további bôvítésének lehetôségeirôl. A megbeszélés résztvevôi hangsúlyozták, az egyházaknak cselekvôen részt kell vállalniuk a politikában, oly módon, hogy ezáltal hozzájáruljanak az erdélyi magyar érdekvédelmi politizálás egységéhez, megerôsítéséhez.

A szövetségi elnök úgy értékelte, hogy az elmúlt idôszakban sikerült "felôrölni"’ a visszaszolgáltatással szemben a többség részérôl megnyilvánuló elvi ellenkezést, így az ingatlan- visszaszolgáltatási folyamat ma már visszafordíthatatlan.

- Az egyházak autonómiája csupán egy erôs anyagi háttér megteremtése révén biztosítható, ennek alapját pedig kétségtelenül az egyházi ingatlanok képezik majd -mutatott rá. Az RMDSZ elnöke még bejelentette, várhatóan már a következô hetekben megkezdôdnek a tárgyalások az oktatási törvény módosításáról, melynek során rendezni kívánják a felekezeti oktatás megteremtésének jogi hátterét is.

- Alapvetô célunk, hogy a törvény biztosítsa az egyházak számára az iskolaalapítás és az oktatás felügyeletének jogát, de legalább olyan fontos elérnünk az egyházi oktatás állami finanszírozását is - hangsúlyozta az elnök, aki hozzátette, további rövid és középtávú cél, hogy bôvítsék a román, illetve magyar állam által nyújtott könnyítések és támogatások rendszerét is, és növeljék a szórványban dolgozó lelkészek jövedelmének kiegészítését is.

Márton Árpád képviselô elmondta, az elmúlt években sikerült jelentôs, több milliárdos nagyságrendû kormánytámogatásokat szerezni a magyar templomok felújítására, és várható, hogy a kormány hamarosan további 10,5 milliárd lejt utal ki erre a célra.

Albert Álmos kifejtette, az elmúlt években a városi önkormányzat jelentôs támogatást nyújtott a magyar egyházaknak, testvérvárosi kapcsolataik révén magyarországi forrásokat is meg tudtak mozdítani erre a célra.

Az egyházak képviselôi méltatták azt, hogy az RMDSZ közbenjárásának köszönhetôen a helyi egyházak jelentôs költségvetési támogatásban részesültek, és további szoros együttmûködést szorgalmaztak a lakosság szociális helyzetének javítását célzó programok megvalósításában is.

Az európai szolidaritás erôsítésérôl, az EU bôvítésének a nyugat-balkáni államokra és Ukrajnára való kiterjesztése szükségességérôl tárgyaltak Mamaián a közép-európai államfôk.

Ion Iliescu elnök pénteken, a csúcstalálkozó végén ismertette az államfôi megbeszélések fôbb témáit.

A román államfô szerint az értekezlet elérte kitûzött céljait, a résztvevôk megerôsítették a közép-európai országok szolidaritásának szükségességét és Európa jövôjérôl alkotott közös elképzeléseiket.

A csúcsértekezleten részt vevô 17 államfô szolidaritását fejezte ki a regionális stabilitás és a nyugat-balkáni államok demokratizálásának biztosításával kapcsolatban.

Ion Iliescu és Georgi Parvanov megerôsítették Románia és Bulgária elkötelezettségét a csatlakozási tárgyalások idei lezárásával kapcsolatban, hogy 2007-ben az EU tagállamai lehessenek.

- Tartunk attól, hogy az EU idei bôvítése kiváltotta fáradtság késleltetheti a következô bôvítést, de reméljük, hogy a menetrend szerint történik majd a csatlakozás - mondta Parvanov.

A magyar és a bolgár államfô felvetette, hogy Horvátország is 2007-ben csatlakozhatna az EU-hoz.

2005-ben Horvátország, 2006-ban pedig Bulgária rendezi meg a csúcstalálkozót.

Városi gerillaháborúra ösztönzô haditervet tett közzé csütörtökön több iszlámista honlapon az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat szaúd-arábiai vezére, részletesen ismertetve a szaúdi királyi család elleni sikeres hadjárathoz szükséges katonai lépéseket.

Az arab nyelvû közlemény, amelyet Abdel-Azíz al- Mukrinnak tulajdonítanak, többek között hangsúlyozza: a városokban legfeljebb négyfôs csoportok harcolhatnak, a tagokat helyi lakosokból kell toborozni, hogy kémek ne férkôzhessenek soraikba, a harcosok csak a konkrét feladatukról tudhatnak, az összeesküvés többi részletére egyedül a vezetônek lehet rálátása. A fegyverek, iratok, lôszerek, biztonságos házak, autók és bárkák beszerzéséhez a maffia és más csempészbandák szolgálatainak igénybe vételét ajánlja, a fegyvereseket merényletekre, emberrablásokra, szabotázsakciókra és túszok kiszabadítására javasolja kiképezni.

Az akadémiai és katonai expozénak beillô közlemény hitelessége egyelôre nem bizonyított, de korábban is iszlámista honlapok továbbították Mukrin hasonló üzeneteit, aki állítólag az idén került az al-Kaida szaúd-arábiai ágának élére, miután elôzô vezérét, a jemeni Hálid Ali Ben Háddzsot meggyilkolták.

Elemzôk szerint az al-Kaida hívei már most is gerilla- hadviselésre emlékeztetô hadjáratot folytatnak a világ legnagyobb nyersolajexportôrének számító sivatagi királyságban nyugati érdekeltségek és a biztonsági erôk ellen.

(MTI) - "Nagy harcra" készül a román kormánnyal a brit trónörökös azoknak az erdélyi szász falvaknak a megmentése érdekében, amelyeknek létét veszélyeztetve látja a Bukarestet Magyarországgal összekötô erdélyi autópálya építésétôl - írta a csütörtöki The Daily Telegraph.

A legnagyobb konzervatív brit napilap felidézi, hogy Károly trónörökös a hónap közepén Bukarestben személyesen fejezte ki aggályait Ion Iliescu elnöknek a Bechtel amerikai cég által építendô autópálya nyomvonala miatt.

Károly fejlesztési alapítványa, a Prince's Trust a fô támogatója egy külön jótékonysági szervezetnek, amely az erdélyi szász falvak rendbehozatalát finanszírozza.

William Blacker, a szászföldi településeket támogató szervezet vezetôje a The Daily Telegraphnak azt mondta: meggyôzôdése, hogy a hercegnek az autópálya-építés leállításáért indított kezdeményezéssel nem lesz olyan könnyû dolga, mint a Drakula-parkkal volt.

Blacker arra utalt, hogy a Romániában gyakran vendégeskedô, a hagyományos erdélyi építészetet közelrôl tanulmányozó Károly 2002-ben, környezetvédelmi érveket hangoztatva, sikerrel járt közben Iliescunál a Drakula kétes hírnevének idegenforgalmi kiaknázására Segesvár közelébe tervezett szórakoztató létesítmény felépítése ellen.

Az autópálya ügyében Blacker szerint "nagy harc lesz ... mert akik (a Drakula-park ügyében) veszítettek, nem akarnak megint veszíteni". A hercegi alapítvány kezelôje szerint az autópálya "valami egészen egyedinek" a jelentôs részét le fogja rombolni.

A The Daily Telegraph idézete szerint Iliescu azt mondta Károlynak, hogy az autópálya megépítése Románia és Magyarország közös érdeke, és nem sérti az Európai Unió érdekeit sem.

Az EU azonban brit sajtóértesülések szerint ezt másként gondolja. A Financial Times már februárban azt írta, hogy az unió brüsszeli bizottsága vizsgálja a 2,5 milliárd dolláros autópálya- építési megbízást, amelyet a román kormány közbeszerzési eljárás nélkül adott oda a "jó politikai kapcsolatokkal bíró" amerikai Bechtel vállalatcsoportnak.

A londoni üzleti napilap akkori cikke szerint Brüsszel már korábban is figyelmeztette Romániát, hogy az átláthatóság hiánya és az ehhez gyakran társuló korrupció az egyik legnagyobb akadálya a 2007-re tervezett román EU- csatlakozásnak.

Az EU-t az is bosszantja, hogy a beruházás zavarhatja az uniós támogatással, szintén Bukarest és Budapest között tervezett másik autópálya építését. Uniós tisztviselôk szerint ez utóbbi vagy késni fog, vagy az egyébként is pénzszûkétôl szorongatott román kormány egyszerre két, nyugatra tartó autópályára fogja elszórni a pénzt - állt a Financial Times februári cikkében.

Erdô Péter bíboros-prímás, esztergomi- budapesti érsek lesz az ünnepi szónok Csíksomlyó pünkösdi búcsújának szentmiséjén, amely hagyományosan a térség egyik legtöbb embert, olykor 300 ezres tömeget vonzó pünkösdi vallási eseménye.

A ma, május 29-én, pünkösd szombatján - helyi idô szerint - 12.30-kor kezdôdô nagymisét élô adásban közvetíti a Duna Televízió, megteremtve a lehetôséget sok, távol élô nemzettársunknak, hogy lélekben részt vegyen ezen a jeles ünnepen. A közvetítést - immár harmadik éve - Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban közösségben kísérhetik figyelemmel az érdeklôdôk. Ehhez idén a Kárpát-medence több pontján mások is kapcsolódnak: Kassán, Nagyszôlôsön, Zentán és Komáromban is szerveznek hasonló összejövetelt.

A búcsú gyökereitôl, a vallásháborúk korától függetlenül, napjainkban ez a jeles alkalom szinte valamennyi erdélyi felekezet híveit megmozgatja, hisz már jóval a reformáció kora elôtt évrôl évre "megszámlálhatatlan sokaság", ("immens multitudo") szokott ezen a kegyhelyen "ôsidôk óta" összegyûlni, IV. Jenô pápa 1444-ben kelt bullája szerint. Másrészt pedig a két ország szocialista korszakában tilos volt nyilvános, nagy búcsút tartani, s az üldöztetés közelebb hozta egymáshoz a különbözô felekezetû magyar embereket. A házigazda ferences atyák azt szeretnék, ha a pünkösdi búcsú elsôsorban nem "csak" nemzeti találkozó lenne, hanem igazi zarándoklat, amely a jelenlévôknek lelki feltöltôdést, vallási élményt jelent. Ezért választanak évrôl évre mottót a búcsúra, idén a János Evangéliumból: "Asszony, íme a te fiad. Íme a te Anyád."

A Mária-tisztelet a katolikus és a protestáns egyházak között az egyik leglátványosabb tanításbeli eltérés, ez a mottó azonban rávilágít alapvetô értelmére: Jézus halála elôtt Jánosra, szeretett tanítványára bízta Édesanyját, Máriára pedig - Jánoson keresztül - az emberiséget.

Az Audiovizuális Tanács (CNA) folyó év május 25-i ülésén elemezte a Pro Tévé helyi adójának május 22-i Proteste címû mûsorát. Ebben az adásban a polgármesteri hivatal két tisztviselôje kiadósan ecsetelte a polgármester úgynevezett megvalósításait, amivel kimerítették az egyoldalú tájékoztatás "mûfaját", és megsértették az egyoldalú tájékoztatás tilalmát.

Ugyanis, a "másik felet" nem hallgatták meg, nem is kérdezték. Sôt, az adás idején egy, a Dorin Florea megvalósításait dicsôítô kampányfilmet is bemutattak, befolyásolva a közösséget - a polgármester javára. Ezzel megszegték az AVT törvény 91. cikkelye 1. és 2. bekezdésének elôírásait, valamint a helyhatóságok megválasztásáról szóló, 2000. évi 67-es sz. törvény rendelkezéseit. Mindezekért a mohó polgármesteri kampány jóvoltából nyilvános megrovásban részesült az adó, egyben csúcsidôben kellett "meaculpázniuk".

Az RMDSZ ÜE Oktatási és Egyházügyi Fôosztálya idén is megjelentette az Egyetemi kalauz 2004 c. felsôoktatási felvételi tájékoztatóját.

A kiadvány részletes leírást nyújt a magyar nyelvû képzést biztosító állami intézményekrôl, a magán felsôoktatásról, a magyarországi felsôoktatási intézmények romániai konzultációs központjairól, valamint a posztliceális oktatásról. Elsô alkalommal közlik a romániai magyar felsôoktatási katasztert, illetve a magyarországi továbbtanulási lehetôségek vázlatos összefoglalóját. A kiadvány tartalmazza a román nyelvû képzést biztosító állami egyetemek leírásait, de az akkreditált magánegyetemekét is.

Kinôtte magát a Nersis Med

Negyedik alkalommal szervezte meg a Dimitrie Cantemir Alapítvány által mûködtetett Dimitrie Cantemir Posztliceális Iskola a Nersis Med tudományos tanácskozást. Míg elsô évben kizárólag az általános asszisztensképzésben részt vevô hallgatók mutatták be tanulmányaikat, tegnap már a gyógyszerészasszisztens, a turisztikai ügynök és a bankügy szakok diákjai, sôt kolozsvári, bukaresti, szebeni és más marosvásárhelyi posztliceális szakiskolák is képviseltették magukat. Dr. Lucian Cepoi, a Dimitrie Cantemir Posztliceális Iskola igazgatója azért tartja fontosnak a Nersis Med és más tudományos találkozók megszervezését, mert ezekre készülve a hallgatók megtanulnak egyénileg és csapatban is dolgozni, tudományos kutatást végezni, az eredményeket összegezni és bemutatni. A tegnapi tanácskozáson négy fô téma körül csoportosultak a tanulmányok: A közúti balesetek áldozatainak megmentése; Európai turisztikai ajánlat; A gyógyszerkészítmények használati utasításai; A közös európai pénznem terjeszkedési lehetôségei.

A bemutatott tudományos munkákat díjazzák, kivonataikat közös kötetben jelentetik meg, s eljuttatják a hasonló irányultságú posztliceális iskolák könyvtáraiba.

Két autó halad egymás mellett az úton. Az egyik betérne, ám a másik sofôre, aki a külsô sávon van, nem engedi. Elôbbi mégis betér. Fékcsikorgás, guminyom, letekert ablak, intelligens pofa, középsô ujj, édes jó anyád. A másikban szintén. Kiszállnának, de épp zöldre vált a lámpa. Az utcai harc elmarad. - Öreg, szegényesen öltözött néni jön szembe a járdán, nagy, koszos szatyrokat cipel. Megáll, lehajtja a fejét, majd jellegzetes mozdulattal fújja a járdára a fölösleget. Utána elôvesz egy zsebkendôt és megtörli az orrát. - Alkonyat, Bolyai utca, a város egyik legszebb része. Kiskocsmák, kávézók, kiszûrôdô zene, kora nyári hangulat. Az elektronikai cikkeket áruló üzlet elôtt két egyén ül a földön. Az egyik törökülésben, a másik már félig fekve, amolyan r(r)ómai módra. Dobozos sör, krumpliszirom. Nézik a K2 utcaiharcos- mûsort a kirakatba kitett tévében. Ami még rosszabb: kommentálják is. Hangosan. - Ketten biliárdoznak az egyik helyi kocsma teraszán. Egyikük a hamutartót a biliárdasztal peremére teszi. Megjelenik a tulaj, éktelen ordítozásba kezd, hogy nem megmondta, oda nem lehet tenni hamuzót. Másikuk magyarázkodik: ô volt az, nem az éppen agyonszidott személy. Nem tesz semmit, még nagyobb letolás: akkor miért nem mondtad meg neki? Legközelebb ha meglátom, kidoblak, te....! Vendéglátóipar. - Kb. hat motoros megy végig a fôtéren. Kétkerekû huncutságom összekacsint: no végre, egy kis ártatlan illegalitás! Akkor látom: egyikük független (jelenlegi) polgármester(jelöltünk) zászlaját lobogtatja. Aha, szóval így lehet! Rohanok a kartonemberkéhez, este motorral jövök a Sörkertbe! Színházi elôadás. Tart húsz perce. Csengôhangok áradata, kicsi kutyától Metallicáig. Közben traccsparti, akárcsak a moziban. A csúcspont - az elôttünk levô sorból valaki bekiáltja az egyik színpadi replikára: Bai, nu-mi spune! Jó nagy röhej. Hogy a fülespofok osztogatásától megszabaduljak, a büfébe menekülök. - Az új helyen is megtalálhatók már a vásárhelyi örömlányok! A Ballada és Horea utcák sarkán. A fôtértôl vagy száz méterre. Kb. este héttôl. Az egyikük még szép is. Biztosan rendfenntartóinknak is tetszik.

Marosvásárhely, kettôezer-négy. Bernády forog a sírjában. Választásokra készülünk...

"A szövetséges valenciája az, amelyet leggyakrabban alkalmaz a beteg. Az azonosító (reaktív) gondolkodás szerint a szövetséges jelenti a túlélést, ezért mindaz, amit ô használt vagy mondott, túlélést jelent.."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Meghalt egy barátom fiatal felesége. Negyvenöt évet élt. ’98-ban hirtelen feltûntek nála a méhrák tünetei, és ami azután következett, az iszonyú volt. Minden belsô szervét megtámadta. 2003-ban mindkét mellét elveszítette, 2004 januárjában szegénykének az agyáig jutott el a rettenetes betegség. Öntudatlanság következett, három hét kómás állapot, és vége lett.

Felfelé kapaszkodtunk 2004. február 2-án a remeteszegi temetô meredek oldalán. Lágy idô volt, lábunk alatt patakokban folyt a sáros, mocskos hólé. Egy apró, öreg nénike meg termetes lánya küszködött elôttem a csúszós úton. Az eltávozott nô anyja meg húga volt.

Már a halottasháznál megismerkedtünk.

Este a gyászoló családnál kevés szó hangzott el. A nénike látszólag egykedvûen majszolgatta a kalácsot, de kis gonosz szeme élénken mozgott ide-oda. Lánya viszont, a 35 éves, elvált asszony igencsak megviseltnek látszott. Furcsán, merev derékkal elôre hajolva ült, és kisírt szemét törölgette.

- Dôlj hátra kényelmesen, Piri - biztatta egyik szomszéd. Piri kínosan mosolygott, de nem szólt. Az anyja szólt helyette:

- Nem tud másképpen ülni, mert nagyon fáj a dereka. Méhrákja van neki is, mint I.-nek volt. Ugye, Piri, rákos vagy te is, azt mondták Kolozsváron? Bizony rákos ô is, szegény, és ki tudja, lehet, hogy már csak hónapjai vagy hetei vannak.

Hitetlenkedve néztünk össze. Ez rettenetes! És a néni milyen higgadtan, majdnem közömbösen adta tudtunkra ezt a szörnyû állapotot.

Íme, így mutat ennek a megpróbáltatott családnak a története: a nénikének sosem volt férje, a lányok féltestvérek voltak. Ennek ellenére nagyon szerették egymást. Piri imádta kecses, életvidám nôvérét, aki bátran szembeszállt az anyjukkal, hogy megvédje a húgát. Piri mindig ôt utánozta, olyan szeretett volna lenni, mint I. Azt is nehezen viselte el, hogy I. férjhez ment és gyerekeket szült, aztán nemsokára ô is férjhez ment, hiszen azt kellett tenni, amit az ô imádott nôvére tett.

Aztán jött I. szörnyû betegsége, és Piri annyira meg szerette volna menteni nôvérét, hogy a betegségét is leutánozta azzal a naiv reménnyel, hogy ha megosztják a betegséget, I. életben marad.

Igen, ez a gonosz kis öregasszony gyûlölte lányait a saját elrontott élete miatt. Persze, ez még nem elég egy súlyos betegség elôidézéséhez, de a betegség megjelent. És létezik egy fogalom, az "ellenemóció", gonosz, pusztító szándék, amellyel a gyûlölködô személy fenntarthatja, sôt, súlyosbíthatja valakinek a betegségét. (Persze, a Dianetika ettôl is megszabadít bárkit.)

Piri kivonszolta magát a konyhába, én meg utána osontam. Rákönyökölt az asztalra, úgy próbálta pihentetni a derekát.

- Piri, szépen kérlek, a te érdekedben költözz el édesanyádtól, bárhova, mindegy, csak ne maradj vele.

- Sajnálom ôt. Mire megy egyedül egy öregasszony?

- És te mire mégy? Talán még van remény, de menj el tôle, Piri, menj el!

- Nincs remény. I. nincs, remény sincs.

"Valamilyen bántalom bekövetkezte után a környezetben valaki emóciót kezd kibocsátani az adott pontra. A beteg számára ez egy "ellenemóció". Ily módon felhalmozódhat a fájdalom abban a pontban."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Csizmadia Mihály

A Krisztus elôtti évezredek nagy civilizációinak öröksége kétségtelenül hatott a görög-római, vagyis európai tudomány, mûvészet kifejlôdésére, amelyet késôbb a különbözô nemzeti kultúrák nagyjai képviseltek.

Az elmúlt korok társadalmi viszonyait modern korunkban átültetni természetesen már nem lehet, így például a tömérdek gyermek vállalását sem, amit a magas gyermekhalandósági arány is magyaráz. De mégis, Európa és benne a magyarság népességének csökkenése vészjósoló jövôképet állít elénk.

És mi lesz, ha korszakalkotó zsenik nem születnek majd meg?!

Errôl egy kis összeállítást készítettem, annak illusztrálására, hogy mit veszít a kultúra az "egyke" vagy "egy se" térnyerésével.

Kezdjük a zenei lángelmékkel:

Bach, Johann Sebastian (1685-1750) a hatodik fiúgyermek volt.

Mozart, Wolfgang Amadeus (1756-1791) szüleinek hetedik gyermeke, csak a nála öt évvel idôsebb nôvére, Nannerl zongoramûvésznô maradt életben.

Schubert, Franz Peter (1797-1828) anyjának tizenkettedik gyermeke.

Wagner, Richard (1813-1883) anyjának kilencedik gyermeke.

De a nagyok közé tartozik Telemann, G. P. (1681-1766) és Scarlatti, Domenico (1685-1750), mindkettô ötödik gyermek.

A tudós zsenik közül hetedik gyermek Champollion, J. F. (1790-1832), az egyiptomi hieroglifák megfejtôje, anyanyelvén kívül tíz nyelv ismerôje.

Szintén hetedik Edison, Th. A. (1847-1931) a feltalálók legnagyobbika; negyedik gyermek Rutherford of Nelson, E. (1871-1937) az atomkorszak egyik megalapítója; hatodik gyermek Joliot-Curie, F. (1900-1958), a mesterséges radioaktivitás felfedezôje.

Magyar nagyjaink közül ötödik gyermeknek születtek: Széchenyi István (1791-1860); Jókai Mór (1825-1904); Karinthy Frigyes (1887-1938); de Szabó Dezsô (1879-1945) már tizedik gyermeke anyjának.

Ám ne becsüljük le a második gyermekeket sem, ilyen volt pl. Händel, G. F. (1685-1759) és Beethoven, L. (1770-1827), a zenemûvészet óriásai, de rajtuk kívül Schiller, F. (1759-1805) és Stendhal-Henry Beyle (1783-1842), a világirodalom nagyjai.

Végül egy kis vigasz az "egykéknek": elsô gyermek volt Leonardo da Vinci (1452-1519), akit falusi leányanyjától a 22 éves, gazdag nemesifjú apja magához vett és tizenegy "törvényes" gyermeke mellett nevelt fel; Vivaldi Antonio (1678-1741), a concerto nagymestere; valamint két nagy költônk: Petôfi Sándor (1823-1849) és Ady Endre (1877-1919).

Nem ismétlem magam, a felsorolt adatok, tények maguk helyett beszélnek!

Komjátszegi Sándor

Nem kapkodta el a menekülést egy bankrabló az Egyesült Államokban: megvárta a bankban, míg megérkezik érte egy taxi.

Az 53 éves férfi hagyományos módon zsákmányolt pénzt egy bankfióktól: a pénztárosnôt megfenyegette egy álpisztollyal, és pénzt követelt.

Miután megkapta, az egyik banki alkalmazottól annak autóját követelte, ám az nem volt hajlandó odaadni neki, felajánlotta viszont, hogy taxit hív.

A bankrabló békésen ácsorogva megvárta a kocsit - miközben mellette ügyfelek jöttek-mentek és normális mederben folyt a banki tevékenység -, majd kisétált és eltaxizott.

A bankiak azonban felírták a taxi rendszámát, a rendôrség pedig félóra múlva már ôrizetbe is vette a rablót.

A férfi akkor is rajtavesztett volna, ha kihagyja a taxizást, mert hosszú hajú parókája és napszemüvege ellenére felismerte az egyik banki alkalmazott: a pénzintézethez közeli pizzázóban dolgozott.

Húsz év börtönt kaphat - mármint a rabló.

Egészségünk és a számítógép

Gyakran elôfordul, hogy csak úgy "bezuhanunk" a számítógép elé a munkahelyen, az iskolában, vagy otthon, és következik a hosszú órákon át tartó megfeszített munka.

Ismertetnék néhány jó tanácsot egészségünk és munkakedvünk megôrzése érdekében.

Kezdjük mindjárt a székkel: a szék magassága akkor jó, ha a törzs a combbal, a comb a lábszárral, a lábszár a lábfejjel derékszöget zárnak be, a hát egyenes, a felkar függôleges, az alkar vízszintes. Persze mindez lazán és kényelmesen valósuljon meg.

A számítógép monitorának elhelyezésére nem jó hely a túl alacsony íróasztal. Ha lehetôségünk van, tegyük számítógéptartó állványra. Az egészséges testtartáshoz az kell, hogy az íróasztal magassága a felhasználó ember termetéhez igazodjon, így a billentyûzet és az egér használatakor ne kelljen a kezet fölfelé emelni, hanem egyenesen, vagy ami még egészségesebb, lefelé tarthassuk.

A megvilágítás legyen olyan, ami nem tükrözôdik a képernyôn (tehát nem hátulról jövô fény) és ami nem vakít (tehát nem szembôl jövô). A megfelelô világosság, kontraszt és karakterméret esetén szemártalmat még a tartós munkavégzés sem okoz, ha rendszeresen szünetet tartunk. Óránként legalább 10 perc szünet javasolt. Ezalatt pihentessük a szemünket és tornáztassuk meg a túlterhelt vagy tétlenségre ítélt izmainkat.

Ne felejtsük el azonban, hogy az egészségkárosodás veszélye miatt nem javasolt napi 6 óránál több képernyô elôtti munkavégzés.

Az ép látású és a szemüveges embernek is a merôleges megfigyelési irány a legkevésbé megterhelô. Ez egészséges testtartás mellett csak úgy érhetô el, ha 20 fokban hátradôltjük a képernyôt. Különösen szemüvegesek számára fontos ez, leginkább, ha bifokális a szemüveg, mert ez esetében fôleg az alsó lencsét használják a képernyô olvasásához. Lényeges, hogy a képernyôre ne kelljen fölfelé nézni, hanem 20 fokban lefelé, vagy esetleg merôlegesen, és mindezt körülbelül 50 cm távolságból tegyük.

Ne felejtsük el, hogy 10 percenként pislogjunk néhányat, nézzünk a szoba legtávolabbi pontjaira, így tornáztatva a szemünket.

Dr. Nyulas Kinga

Egy angol találmány alkalmazásával a horgászok átkutathatják a vizet a halak után, mielôtt találomra bevetett horoggal várnának a kapásra.

A sikeres fogás egyik feltétele, hogy a horgász oda vesse be a horgát, ahol éppen járnak a halak. Sokat segít a tapasztalat, a víz helyi ismerete, a beetetés - és most még többet egy új angol találmány, a Smartcast (=okos vetô). Az igazi horgászok nagyon berzenkednek ellene, mert szerintük a sporthoz hozzátartozik a jó hely felismerése is. Meg ha könnyen megy a horgászat, hamarébb teli lesz a zsák, s máris muszáj hazamenni.

A Smartcast két fô elembôl áll. Az egyik egy mûanyag úszóra emlékeztetô miniatûr méretû hangsugárzó, egy szonár, amely másodpercenként két hanghullámot bocsát ki a vízbe. Hatóköre 15 méteres sugarú és félgömb alakú. A zsinór vízbe dobásakor, a nedvesség hatására kapcsol be.

A másik rész egy karóra nagyságú és a csuklóra erôsíthetô szerkezet. Felsô részén egy gyufásdoboz nagyságú képernyô van, amelyen az úszó által a vízfelszín alatt érzékelt állatok, tárgyak és a meder felületének vonala jelenítôdnek meg. (A kisugárzott és visszaverôdô hangok helyzetének megfelelô elektronikus jelek továbbítódnak a csuklóra szerelt vevôhöz). Ha a Smartcast észlelt valamit, azt még halk csipogással is jelzi. A monitoron nemcsak az észlelt tárgy elnagyolt alakja és mérete, de még a méterben megadott hozzávetôleges távolsága is megjelenik. Pontosan úgy, mint a tengeralattjárókról kibocsátott és visszaverôdô szonárjeleké, és a ma már a nagyobb motorcsónakokon is megtalálható mélységmérôké. Az újdonságot tehát nem az elv, hanem a rendkívül miniatürizált elektronikák jelentik. A kibocsátott és visszaverôdô hanghullámok alapján történô tájékozódás egyébként a természetben sem ismeretlen. A denevérek a sötétben így találják meg az áldozataikat, a delfinek meg a tengerben a társaikat.

A 110 fontért (mintegy 40 ezer forintért) kapható újdonság az angliai Kent grófság szakértôi szerint vegyes fogadtatásra talált. Egyesek - sportszerûtlennek bélyegezve - elvetik, mások viszont úgy vélik, hogy csak attól kíméli meg a horgászt, hogy meddô vizek partján órákig üldögéljen.

Szûcs József

Egymás után teszi le az olvasó asztalára szebbnél szebb díszkiadású köteteit a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Nem elôször szólunk róla, kiállítást is láthattunk a könyvekben szereplô grafikai lapokból. Ilyen tárlat lesz a közeljövôben a budapesti Vármegye Galériában is az Ünnepi könyvhét alkalmából. Azon a Tôzsér József vezette csíki könyvmûhely legújabb ajándékkiadványát, a Noé bárkája felé címû versválogatást is bemutatják. A kiadó ezzel köszöntötte a hetvenöt éves Kossuth-díjas költôt, Kányádi Sándort.

A gazdagodó sorozat darabjait forgatva, azok nyomdai kivitelezését dicsérve, elfogultságtól mentesen kijelenthetjük, szépségben, eleganciában mindeddig a mostani ünnepi kiadás viszi el a pálmát. A Pallas-Akadémia mindent megtett, megmozgatott, hogy a szerzôhöz és az eseményhez valóban méltó könyvvel rukkoljon elô. Az ügynek kiváló munkatársakat nyert meg: a versválogatást a költô Kovács András Ferencre, az illusztrációt Deák Ferencre bízta.

Kovács András Ferenc Vándordallam címmel nagyszerû saját költeménnyel is tiszteleg az idôsebb pályatárs elôtt. Olyan a vers, hogy akár a Kányádié is lehetne, a legremekebbek közül való, amilyen a kötetbe emelt tizenhét. Mindazt érzékelteti, ami az ünnepelt írásmûvészetének, egész eddigi életének legjellegzetesebb sajátja, s amit a Kányádi lírájából négy évtizedre visszamenôn egybegyûjtött maroknyi igazgyöngy gazdagon, színesen, csillogón minden versbarátnak diadalmasan felmutat. Az egész magyar nyelvterületen nagyra becsült "énekmondó" értékes és terjedelmes lírai termésébôl bizonyára még több hasonlóan szép, reprezentatív válogatást lehetne összeállítani, hiszen sok még az olyan költeménye, amelyet a legkedvesebb verseink közt tartunk számon, és már-már kívülrôl tudunk, mégsem hinnénk, hogy bárki is megkérdôjelezné a mostani ünnepi szelekciót. Annak a költônek a legigazabb arca rajzolódik ki elôttünk általa, aki mindenkor népe, közössége, mindannyiunk legnemesebb törekvését, hitét, legbelülrôl fakadó vágyait és legféltettebb eszméit szólaltatta meg, öntötte veretes formába.

Ihletô ez a költészet a társmûvészetek számára is. Könyveink kiváló mestere, a Munkácsy-díjas Deák Ferenc, korábban a Kriterion, jelenleg a szegedi Mozaik Kiadó gondozta kiadványok arculatának meghatározója készített konzseniális rajzokat a versekhez. Nem csupán könyvillusztrációval van dolgunk, és ezzel pillanatig se szeretnénk kisebbíteni a könyvmûvészet illusztrációs vonatkozású érdemeit, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a lírai telítettségû, máskor meg drámai erejû, finoman árnyalt, lenyûgözôen látványos grafikai lapok önállóan is megállnák a helyüket akármilyen rangos kiállításon. Vers és rajz így együtt hatványozottan erôsíti fel az üzenetet. A könyvgyûjtôk kollekciójából nem hiányozhat ez a kötet.

N. M. K.

Egy csokor orgona mellé

Jékely Zoltánnak szeretettel

orgonaszó orgonaillat

ónkarikás ablaktányérok

lépesméz-ízû zsoltár

életem pünkösd-évszaka

lelkem pünkösdi itala

máig zsongító óborom

nyelvem petôfi sándora

albertus molnár

ledôlt a cinterem fala

kövei földbe vástak

védtelen áll a dombon

maholnap egyesegyedül

istené lesz a templom

csupán egy ajkon szól már

paptalan marosszentimrén

haldoklik szenczi molnár

hoztam egy csokor orgonát

ülök ôbenne bízón

ülök hol várja jézusát

a házsongárdi síron

1975

Nem csupán egy tantárgy...

Olyan idôket élünk, sajna, amikor egy frissen megjelent könyv, tanulmánygyûjtemény csak a legritkább esetben okoz jótékony szellemi pezsgést szélesebb körökben, vagy - ami már-már általánosnak mondható - éppenséggel észrevétlen marad a mellbevágó szenzációkat hajhászó sajtó háza táján, s még az irodalminak mondható lapokban, folyóiratokban is.

Pedig hát megjelennek olykor, nem ritkán, igazán fontos, figyelemébresztô-tájékoztató méltatásra érdemes kiadványok a legkülönbözôbb szakterületeken, hivatott kutatók, jeles írástudók tollából - például Erdélyben is. Egy ilyen kötet van most is elôttem az íróasztalon: Péntek Jánosnak, a kolozsvári egyetem professzorának, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagjának Anyanyelv és oktatás címû munkája. (Kiadta a csíkszeredai Pallas-Akadémia 2004-ben.)

Péntek János, a címben jelzett kérdéskör kiváló ismerôje, mindjárt a bevezetôben így fogalmaz: iskoláinkban "szinte teljes (…) a közömbösség és az igénytelenség a magyar nyelv tantárgyi helyzete, az oktatás nyelvi színvonala iránt (…) szülôk, pedagógusok, oktatáspolitikusok az anyanyelvet hovatovább tehernek érzik az iskolai munkában." Felelôsségfaggató, súlyos szavak! Nem kevésbé súlyos gondok és gondolatok egész sorával szembesülhetünk a szerzô egybefogott tanulmányainak, cikkeinek, elôadásainak gyûjteményében - lapról lapra. Amikor megfogalmazza félreérthetetlenül - az illetékes fórumok felé irányított éllel: "Elodázhatatlan a magyar oktatás szakmai intézményi hátterének megteremtése, a jelenlegi átalakítása. Végül tudomásul kell vennünk, hogy a magyar oktatás többet jelent, mint pusztán magyar nyelvûséget". Ahogyan hangsúlyozza a nyelvi mûveltség fontosságát, a minôségigényt, a "piaci szempontok" erôszakos térhódítását, és így tovább…

Ezek az írások kivétel nélkül mind a közelmúltban születtek, de a bennük kifejezett mondanivaló - a szakember elméleti és gyakorlati tapasztalataira épülô lényeg - egyre idôszerûbbé válik napjainkban. Ott tartunk, hogy édes anyanyelvünk oktatási állapota - s ezen túlmenôen: általános helyzete - mindinkább a romlás, a szegényedés tüneteivel vonja magára aggódó figyelmünket.

Riasztó "nyelvgyilkos" folyamat terebélyesedését érzékelhetjük - szinte minden szinten. Közbeszédben és szónoklatokban egyaránt. Médiákban és utcán. A megnyilatkozás változatos terein. Erre figyelmeztet Péntek János, mondván: "A mai nyelvi mozgás, az iskola közremûködésével részben a látszólagos, gyakran szûkítô egységesülés és homogenizálás irányába tart: steril átlagköznyelv van kialakulóban, ezt terjeszti a szinkronipar és a tömegkommunikáció is rossz pesti szabvány alapján (pl. a legújabb rossz pesti kérdôintonációt, a gyors beszédet, a hanyag artikulációt, az érzelemnélküliséget vagy éppen a hanyag cinizmust). (…) Ezek a félreértett nyelvi demokrácia megnyilvánulásai: nem érdekel bennünket a megértés, hogy értenek-e egyáltalán bennünket (pl. az olvasó a szerzôt vagy a szerzô az olvasót), ezért nem is értjük egymást. A posztmodern, a posztmagyar, a posztnacionális stb. mind a megértés vagy éppen az értelem utáni kor?"

Aki rendszeresen hallgatja a különféle rádióadások és tévéközvetítések reggeltôl késô estig áramló hadarásait, a fölsértô sablonokkal, fölkapott divat-szavakkal telített államtitkári, vállalatvezetôi, riporteri szövegeléseket, melyekben három másodpercenként ismétlôdik a "moti- váció", a "motiváltság", meg a többi, miközben kiderül, hogy a beszédhibás férfiúnak (avagy hölgynek) halovány lila fogalma sincs - egyebek között - a természetes magyar hangsúlyozás elemi követelményeirôl - annak igazán nem szükséges bizonygatnunk, hogy az aggodalmaink mennyire helytállóak. Legdrágább nemzeti kincsünket fenyegeti megannyi veszély - határokon innen és túl - a vészesen globalizálódó huszonegyedik század elejének amúgy is eléggé megbolydult világában.

Óriási az iskola felelôssége ezen a területen. Kisebbségi körülmények között különösképpen. Erdély földjén, a mezôségi, Szamos menti, bánsági, Küküllô völgyi szórványokban fôként. Hogy a jövôben lesznek-e még hû meghallói a magyar igéknek, értô olvasói Petôfi, Ady, Dsida verseinek, szószólói templomainkban a zsoltároknak, az nem utolsósorban az iskolák falai között dôl el. Ma és holnap. "A nyelvek és kultúrák konfliktusának gyakran az oktatás, az iskola a színtere, a tankönyv pedig fontos eszköze" - hangsúlyozza egy helyütt Péntek János. S hozzáteszi: "A nemzetállamok részérôl világszerte megnyilatkozik az a törekvés, hogy háttérbe szorítsák, végsô soron pedig kiszorítsák a kisebbségek anyanyelvét és kultúráját". Idézi a kisebbségi oktatás nemzetközi szakértôjének, Tove Skuntnabb-Kangasnak az 1990-es jelentésébôl: "(…) a nyelvek elpusztításának, illetve elnyomásának egyik leghatékonyabb eszköze mindig is az oktatás volt".

Vagyis: az anyanyelven való oktatás hiánya.

A pusztakamarási reformátusok kicsiny gyülekezetének lelkipásztora lélekbe markoló szavakkal tárta nyilvánosság elé nemrég a szórványban élô gyermekek áldatlan helyzetét. De nem ô az egyetlen, aki magyar tagozat hiányában vasárnaponként a parókián tanítja magyarul írni-olvasni azt a néhány növendéket, akik csak a román iskolát látogathatják. Ki nyújt támogatást, anyagi segítséget ezeknek a leginkább rászorulóknak? A szórványok olyannyira veszélyeztetett kis magyarjainak? A szülôknek? Miért nem gondolnak rájuk (is) - tán elsôsorban rájuk - a kedvezménytörvény kivitelezôi?

Nehéz nem folytatni Péntek János könyvének szemlézését, figyelmeztetô megállapításainak idézését. Mert például ezt is olvashatjuk ebben a kötetben: "Mindenképpen felülvizsgálatra szorul a magyar nyelv és a magyar irodalom iskolai helyzete és tantárgyi státusa is, amely jelenlegi állapotában szinte egyáltalán nem vesz tudomást arról, milyen a tanulók elsôdleges, az iskolába magukkal hozott magyar nyelvi változata, általános nyelvi környezete. Minden tankönyv, minden vizsga irodalomelméletrôl, poétikáról, verselemzésrôl szól, miközben teljesen hiányzik a nyelvi tudás, a nyelvi mûveltség megalapozása, adott esetben a fölzárkóztató szókincsbôvítés, az alapozó helyesírás-tanítás, a beszédmûvelés (…)"

Ide vonatkozóan hadd említsem meg: a magyar nyelv és irodalom idei érettségi követelmény- programjából világosan kitetszik az az egyoldalúság, miszerint alapvetô nyelvi és irodalomtörténeti ismeretek helyett csupán elvontan esztétizáló szövegelemzéseket, holmi "káno-nok"-kal való bíbelôdést várnak el a vizsgázó diákoktól. S ugyanekkor nincs - még említve sincs - a követelmények között számtalan kiváló magyar író: csak a huszadik századból például Márai Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lôrinc - s az erdélyiek közül Kós Ká-roly, Reményik Sándor, Kuncz Aladár, Szabédi László…

Péntek János megvallja: azzal a reménnyel adta közre jelen kötetét, hogy "véleménye másokban is visszhangra talál". Nem tévedett, mert gondjai és gondolatai messze túlmutatnak a szakma szûkebb keretein. Hisz nem csupán egy iskolai tantárgyról, hanem magyarként való megmaradásunk esélyérôl van itt szó.

Nagy Pál

Beszélgetés a vajdasági magyar irodalomról

Bányai János a vajdasági Szabadkán született 1939. november 20-án. Író, kritikus, irodalomtudós, szerkesztô. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának irodalmi tanszékén oklevelet, 1974-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. A tanszéken irodalomelméletet, esztétikát, verstant tanít. Szerkesztette az Indeks címû újvidéki egyetemista lapot, rovatot vezetett a Képes Ifjúság címû hetilapnál, 1967-69 között az Új Symposion, 1976-84 között a Híd fôszerkesztôje, 1984-tôl három éven át az újvidéki Forum Könyvkiadó felelôs szerkesztôje, majd vezérigazgatója volt. Prof. dr. Bányai János az egyetem hungarológiai tanszékének a vezetôje, Bori Imre halála óta ismét a Híd fôszerkesztôje, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. Mûvei: Álarc felett a nyári nap (elbeszélések, 1961), Bonyolult örömök (tanulmányok, 1964), Súrlódás (regény, 1969), A szó fegyelme (tanulmányok, 1972), Könyv és kritika (kritikák, 1972-1977). Díjai: Szenteleky-díj (1975), Alföld Díj (1993), Az Év Könyve Díj (1999).

A professzor úrral Szabédon találkoztam, május 8-án, a Szabédi László-emléknapon. A vajdasági irodalom, a kultúra helyzetérôl érdeklôdtem.

- A korábbi évekhez képest az irodalom, a tájékoztatás, a sajtó élete alapvetôen változott meg. Sajnos, ez nem azt jelenti, hogy javult volna, hanem azt, hogy romlott. Elszegényedett a sajtó, elszegényedett az irodalom, az irodalmi élet intézményei, a könyvkiadók, folyóiratok egyre nehezebb helyzetben vannak, anyaországi támogatás nélkül gyakorlatilag mûködésképtelenek lennének. Irodalmi- mûvelôdési életünk egyik központja az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán mûködô magyar nyelv és irodalom tanszék, ennek vagyok a vezetôje. A tanszék is megsínylette az elmúlt évek történelmi eseményeit, azokat az eseményeket, amelyek véres leszámolásokkal jártak, és ezzel együtt természetesen a különféle politikai játszmák hatottak ki arra, hogy a mûvelôdés, a kultúra egyre kevesebb teret és támogatást kapott, holott nekem meggyôzôdésem - és ezt képviselem a tanszék életének a szervezésében és irányításában is -, hogy a kisebbségi létnek, a kisebbségi fennmaradásnak, megmaradásnak alapvetô feltétele a fejlett kisebbségi kultúra. Ezt arra a meggondolásra építem, amit Németh Lászlótól tanulhattunk meg, hogy a kisebbségnek az esélye mindig az értékteremtés, a kisebbség esélye a minôség. Az értékteremtô képesség hiánya oda vezet, hogy nem leszünk, nem lehetünk párbeszédképesek; és hogyha nem vagyunk párbeszédképesek a többségi kultúrával, akkor alárendelt szerepbe jutunk, és ez az alárendelt szerep hátrányt jelent számunkra. Az, hogy párbeszédképesek legyünk a többségi kultúrával, a vajdasági magyar irodalom alapítójának, Szenteleky Kornélnak (1893-1933) is az alapgondolata volt. Egyáltalán nem véletlen, hogy amikor a húszas évek második felében Szenteleky megszerkesztette az elsô vajdasági magyar költészeti antológiát, novellaantológiát, ezekkel párhuzamosan megszerkesztette, lefordította és kiadta a modern szerb költészet antológiáját. Ezek együtt alkotják azt az alapot, amelyre a vajdasági magyar irodalom önismerete épülhet. Ennek az önismeretnek egészen különös vonatkozásai vannak, amelyekrôl Erdélyben talán nem is sokat tudnak, azért, mert alapvetô különbség van az erdélyi magyar és a vajdasági magyar (mint kisebbségi) irodalom között - az erdélyi magyar irodalom nem akkor létesült, amikor Trianon után kisebbségi helyzetbe került az erdélyi magyarság (és a vajdasági magyarság is); az erdélyi magyar irodalom folytatni tudta önmagát, saját hagyományait, a vajdasági magyar irodalomnak viszont meg kellett találnia a maga hagyományait. Szentelekynek egyik nagy tévedése, hogy a vajdasági magyar irodalom hagyományairól nem beszél, sôt azt állította, hogy nincsenek hagyományaink. A késôbbi kutatások bizonyították be, hogy a Vajdaságnak is vannak kulturális, irodalmi, történelmi hagyományai. Elsôsorban Bori Imre kutatásai során ismertük meg ezeket a tradíciókat, és e hagyományok értékeit. Ezt fel kellett fedezni, utána kellett járni, kutatásokkal kellett feltárni. Tehát csak késôbb, az irodalmi önismeret késôbbi folyamataiba épülhettek be, mindabba, amit irodalmi tudatnak, a vajdasági magyar irodalom irodalmi tudatának mondunk és nevezhetünk.

Mindez természetesen magyar irodalomként mûködik, és a magyar irodalom értékrendjében, értékhierarchiájában foglalja el azt a helyet, amelyet elfoglalhat. Nem mindig központi hely ez, nagyon sokszor a periférián van, de mindenképpen a periféria is része a magyar irodalomnak, és úgy kell rá tekinteni, hogy egy sajátos vonásokkal rendelkezô regionális irodalom, amely a magyar irodalmi önismeretet gazdagítja.

Nos, ezek az elgondolások kerültek szerintem veszélybe az elmúlt egy-másfél évtizedben, különösen a nyolcvanas évek végétôl kezdôdôen, amikor a hatalmat egy nemzeti kizárólagosság határozta meg, és ez a nemzeti kizárólagosság aztán egészében rátelepedett és elnyomta, háttérbe szorította nemcsak a magyar, hanem a többi vajdasági kisebbségi kultúrát és irodalmat is.

Némileg változott a helyzet az elmúlt két- három évtizedben, változott annyiban, hogy egy szövetségi kisebbségi törvény alapján megalakulhattak a kisebbségi nemzeti tanácsok, megalakult a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács is, ennek eléggé jól meghatározott illetékességi köre van, illetékességébe tartozik a kisebbségi kultúra, mûvelôdés, a kisebbségi sajtó, a kisebbségi oktatás egész sor kérdése és problémája, ide tartozik vagy ide tartozónak véljük a kisebbségi önkormányzatiságnak az intézményrendszerét is. Én azt hiszem, hogy a Nemzeti Tanács akkor tölti be a feladatát, amennyiben részint hozzájárul ahhoz, hogy a meglévô kisebbségi mûvelôdési és kulturális intézmények fennmaradjanak. Függetlenül attól, hogy nagyon erôs az erózió ezekben az intézményekben, a Nemzeti Tanácsnak biztosan feladata, hogy fenntartsa ezeket; másrészt pedig az a feladata, hogy újabb intézményeket létesítsen. Ezt azért hangsúlyozom, mert a kisebbségi kultúra - mint általában a kultúra - nem lehet meg, nem létezhet egy viszonylag stabil intézményi keret vagy intézményi bázis nélkül.

- Veszteség érte a vajdasági magyar irodalmat az írók anyaországba költözésével….

- A vajdasági magyar irodalom nagyon megszenvedte az elmúlt másfél évtized történelmét, többek között abban is, hogy néhány jelentôs író átköltözött Magyarországra. Ezek közül csak kevesen vannak, akik továbbra is fenntartják a kapcsolatot a vajdasági magyar irodalommal. Vannak olyan átköltözött írók, akik azt nyilatkozták, hogy ôk egész életükben magyarországi írók akartak lenni. Ez részben oda vezetett, hogy a vajdasági magyar irodalom kettészakadt: azokra, akik otthon maradtak, és azokra, akik eltávoztak. Nos, az én meggyôzôdésem, hogy nem hôstett eltávozni, és nem hôstett otthon maradni. A hôstett: értéket teremteni. Hogy hol teremtem meg azt az értéket, otthon-e, vagy másutt, az mindettôl teljesen független kérdés. Amit hangsúlyozni szeretnék: az áttelepülés során történt valami különös jelenség, aminek a gyökereire oda kellene figyelnünk. Tudniillik az, hogy az otthon maradottakra egyre kevesebb figyelem irányul. Egyre kevesebb az érdeklôdés az otthon maradtak iránt, holott otthon nagyon jelentôs mûvek láttak napvilágot. Csak néhányat hadd említsek: Papp Józsefnek a költészete éppen ezekben az években teljesedett ki; Jung Károlynak, Böndör Pálnak, Harkai Vass Évának a költészete ezekben az években erôsödött fel, és ezekben az években jelent meg néhány, szerintem nagyon jelentôs tanulmánykötet, irodalomtörténeti kiadvány - olyan könyvek, amelyek nemcsak a kisebbségi, hanem az egyetemes magyar irodalom szempontjából is érdeklôdésre számíthatnak. Nos, ezekre nem nagyon figyel oda, sajnos, az irodalmi közvélemény. Megelégszik azzal, hogy van egy-két áttelepült író, akit továbbra is vajdasági magyar írónak tart, és ezzel befejezettnek tekinti a történetet - ami szerintem nagy-nagy tévedés. Sokkal inkább oda kellene figyelni arra, hogy mi történik a vajdasági magyar irodalomban, mert nagyon fontos dolgok játszódnak le és történnek ebben az irodalomban, fontos elbeszélések jelennek meg, Deák Ferenc Bánát-könyve például olyan sajátos történelmi regény, amely a második világháborús eseménysort mondja el a Bánátban, egy bánáti magyar községben, rendkívül érdekesen, rendkívül tartalmasan. Sajnos, nincs recepciója ennek a regénynek. Nincs recepciója Brasnyó István újabb regényírásának, nehéz, súlyos próza, tudom, hogy nem könnyû odafigyelni, de éppen e nehézségek miatt kellene számon tartani azt, amit a prózában Brasnyó István vagy Deák Ferenc képvisel. Nagyon fontos, hogy Végel Lászlónak az esszéisztikus regényírása rendkívül aktuális, ez az a regényírás, amely sikerrel telepedett meg két kultúra, a szerb és a magyar kultúra között. Végelnek az esszéisztikus regényírása egyaránt szól a szerb olvasóhoz és a magyar olvasóhoz; de ezt a minôségét sem tartjuk igazán számon. Naplói, például a legutóbbi háborús idôszakban írott napló, az Ex territorium olyan jelentôs mû, amelybôl nagyon sok minden olvasható ki a vajdasági magyar kisebbség közérzetérôl, és arról is, hogy ez a közösség hogyan ôrizheti meg magát a nagyon sokszor arrogáns többségiekkel szemben.

- Milyen az utánpótlás? Van-e új rajzás a Vajdaság magyar irodalmában?

- Én elég közvetlenül vagyok kapcsolatban fiatalokkal, ugyanis a vajdasági magyar irodalomnak és kultúrának a forrásvidéke a tanszék, amelyet vezetek. Mondtam, a tanszék is megsínylette ezt az idôszakot, hogy nagyon sok tehetséges fiatal ment Magyarországra egyetemre, és csak nagyon kevesen jöttek közülük vissza. Akik visszajöttek, azok sem tudtak beilleszkedni abba a kulturális közegbe, amelyet elhagytak.

Megnyugtató mégis, hogy a jelenben a tanszéken legalább tizenöt-húsz olyan tehetséges fiatal tanul, akikre a vajdasági magyar kultúra az elkövetkezô években mindenképpen számíthat. Oda kell figyelni rájuk, támogatni kell ôket, és ezt teszi a tanszék, ösztöndíjazással, különféle más módokkal; amellett, hogy szakmailag felkészíti hallgatóit, még többet nyújt nekik az elkövetkezô életükben fontos ismeretek megszerzésében.

Bölöni Domokos

Rulett

Eljátszom önmagam

Pörgetem a golyót

Nyomorúságomban

Kinevet egy bohóc

Szembenézek vele

S önmagamat látom

Mindenhol én vagyok

Önmagammal játszom

A 75. ünnepi könyvhét új központi budapesti helyszínén, a Bazilika elôtti Szent István téren 124 pavilonban 191 kiadó ajánlja majd az olvasnivalókat június 3-7. között - mondta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója csütörtökön a Fészek Mûvészklubban.

Zentai Péter László elmondta, hogy az úgynevezett hivatalos könyvheti katalógusban 351 újdonság kapott helyet. A Szép magyar könyv 2003. évi versenyének díjkiosztó ünnepségét az Aranytíz Mûvelôdési Központban rendezik meg a nyitó napon.

A jubileumi könyvhét rendezvényeihez ünnepi koncert is társul, amelynek június 4-én a Szent István- bazilika lesz a helyszíne.

A gyermekkönyv-napok program ezúttal szervesen kapcsolódik a könyvhéthez, az eseményt a Vörösmarty téren tartják, ahol 20 pavilonban 29 cég kötetei sorakoznak majd.

Az egyesülés igazgatója szólt arról, hogy a budapesti események sora évrôl évre új helyszínekkel bôvül, és hasonlóan gyarapodik a könyvheti rendezvényt szervezô vidéki városok száma.

Budapesten most debütál a XI. kerületi Móricz Zsigmond körtér, ahol a kerületi önkormányzat szervezésében tartják az újbudai ünnepi könyvhetet.

A június 3-i nyitó napon koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak Supka Géza emléktáblájánál, a XI. kerületi Bocskai út 23. számú háznál.

Supka Géza (1883-1956) újságíró, mûvészettörténész, régész, könyvtáros a magyar könyv népszerûsítése érdekében 1927-ben terjesztette elô azt a javaslatát, hogy évenként "könyvnap rendeztessék".

Balatonfüreden a határon túli magyar irodalom ünnepi könyvhetét tartják.

A Magyar Rádió mûvészeti fôszerkesztôségének munkatársai június 3-án kora délutántól a június 7-i zárásig követik figyelemmel a központi helyszínen az eseményeket.

Kôrösi Zoltán, a fôszerkesztôség vezetôje elmondta, az összesen 35 órányi irodalmi- és beszélgetésfolyamról naponta kétórás élô adásban számolnak be, de az összes irodalmi eszmecserét mûsorra tûzi majd a rádió. A rádiós irodalmi színpadnak mintegy száz vendége lesz.

Gisz-moll noktürn

Csak ez a szûk kis völgy, két oldalán

komor hegyek bástyái; hórihorgas

fenyôk aljában mélybe les az ordas,

az erdô csupa félelmes talány.

Csak ez a dermedt, furcsa ôszi éj,

a fagyosan tündöklô csillagezrek.

A fûben álmos rovarok neszeznek.

A Hold sápkóros, bágyadt fénykaréj.

Csak ez a Hold, e dromomániás,

cigányos lelkû garabonciás,

ki egykedvûen néz rám annyi éve.

Csak ez a Hold, a parttalan magány,

melytôl fölretten az alvó vagány,

s egy hontalan eb belesír az éjbe.

Csak egymagad

Hazudtak a szemenszedett mesék:

Szigfrid rettentô kardját póri rozsda,

nem sárkányvér festette hô pirosra,

ledobta szép, bogláros jelmezét

és varas bôrbe öltözött a béka;

a gyermeteg, rajongó képzelet

sugallta fényes, talmi képeket

belepte szürke évek hordaléka.

Illúziókat, kedvet és hitet

vesztetten bódorogsz gonosz, hideg

égbolt alatt tört szárnyú, védtelen

madárként fagy perzselte végeken,

míg belekékülsz vagy szíved szakad -

csak egymagad, örökre egymagad.

- Beszélgetés a Liszt-díjas Király Csabával az átírásokról -

Május 11-én a Marosvásárhelyi Zenei Napokon a Kultúrpalota nagytermében került sor a Liszt Ferenc- díjas magyarországi Király Csaba orgonaestjére. Hangversenyén megszólaltatott olyan szerzeményeket is, amelyeket maga ültett át orgonára. A koncert elôtt néhány órával e sajátos területrôl, az átírásról beszélgettünk. Mi befolyásolja a választásban? Mi inspirálja egy-egy zenemû átdolgozására? Milyen céllal történik a zenemû átírása?

- Néha nagyon nehéz választani. Olykor az utcán valami, máskor egy hagversenyteremben felhangzott mû érint meg. Liszt Ferenc mûvei közül válogattam a legtöbbet, mivel sokat foglalkozom zongora-, ill. zenekari darabjaival. Igen sok alkotása hangzik jól orgonán. Eleve úgy hangszerelte. Nagyon jó példa erre a Prelûdök, azaz a Les préludes. Kimondottan orgonadarab. A Haláltáncot viszont nagyon sokan vitatják. Ritmikus jellegénél fogva úgy tartják, nem igazán hangszerszerû. Szerintem hozzáállás kérdése. Azok a mûvek nyernek leginkább, melyekben a legtöbb a kitartott hang. Vagyis jellemzô rájuk a hosszú hang, amit könnyen elô lehet adni orgonán.

- Ezért jöhettek számításba olyan nagy formátumú mûvek, mint az oratórium, a mise, színpadi darabok.

- Igen, és példaként említem Mahler I. szimfóniáját, melyben olyan effektusokat lehet kihozni, mint a trombiták távolban történô megszólaltatása például. Ha ismeri és tiszteletben tartja az ember a hangszer természetét - mivel a hangszerszerûség fontos -, szinte megtévesztôen egyformán lehet elôadni.

- Tehát azzal, hogy valamilyen zenemûvet nem tartunk meg eredeti formájában, hanem egyébbel helyettesítjük, az így keletkezô átirat nem jelent átmásolást.

- Nem is célom a szó szerinti utánzás. A zene, a zenei folyamat a lényeges. Az, amit a szerzô elgondolt.

- Szenvedhet-e kárt a feldolgozásra választott zenemû? Mutatkozik-e lényeges különbség az átíró tollából született írásmû és az eredeti között?

- Kényes kérdés, meddig szabad és milyen mértékben kompromisszumot kötni. Erre nagyon érzékeny vagyok. Vigyázok arra, hogy a lehetô legkisebbet kössem. Amikor átírok, az adott szimfónia partitúrájában minden egyes szólamot nagyon nagy munkával vizsgálok át, mint ahogy azt is, hogyan hangszerelte a szerzô. És ilyenkor az ember nem tehet mást, mint hogy csodálkozik azon, ez a szerzô sem gyengébb a másiknál, mindenikük a rá jellemzô, sajátos módon old meg zenei feladatokat, szólamokat, és az is feltûnik, mennyire ismerték a hangszerek természetét ahhoz, hogy úgy élhessenek velük, hogy zenemûveikhez utóbb hozzátenni már ne lehessen.

- Vagyis mindannyiszor tökéletes mûvekkel állt szemben?

- Valóban. Ezért is rendkívül izgalmas feladat az orgonára, erre a több ezer sípból álló hangszerre való átkonvertálás. Van példa arra is, hogy nagyon hangszerfüggô az átírás. Emiatt állandó improvizálásra van szükség. S ha az ember új hangszerrel találkozik és felmerülnek problémák - vagy azt a manuált, vagy azt a regisztert nem lehet használni -, újrahangszereli a darabot. Ehhez azonban teljes rálátásra van szüksége a zenemûvet illetôen. Ugyanis tudnia kell, hol milyen hangszer szólal meg, és rugalmasan kell kezelnie mind a hangszert, mind a zenei anyagot.

- Tehát rendkívül összetett folyamatról van szó. A szerzô, mármint az átíró és elôadó együttmûködésérôl, egymásra hatásáról.

- Valóban zeneszerzôi és interpretációs adottságot, gyorsaságot ill. improvizációs képességet kell tudnia az embernek összehangolni.

- Érdem-e, avagy kárhozat Király Csabára nézve az átkonvertálás?

- Nagyon sok az ellenségem. Mint ahogy az átírásoknak is. Miért van erre szükség, mikor ott az eredeti?! - érvelnek sokan -, hiszen ahhoz úgysem lehet hozzátenni. Nos, Liszt zongoramûveinek több mint fele, mintegy 60 %-a átirat. Adott szerzôtôl....

- Mennyire bizonyul receptívnek, befogadónak az átiratok iránt a közönség?

- Attól függ, hogyan oldották meg zeneileg a darabot. Mivel ezek mind remekmûvek. Ha zeneileg az elôadás közelít ahhoz a minôséghez, melyet az elôadótól elvárunk, és az adott hangszerrel nincs semmilyen probléma, ha nem okoz gondot az akusztika, ha jó formában van az ember, a közönség részérôl is pozitív a megnyilvánulás.

- Valójában mit tehet hozzá a felhangzó produkcióhoz az elôadó?

- Nagyon fontos az elôadó minôsége. Bármilyen jó átiratot el lehet rontani gyenge produkcióval, viszont hiába próbálok rossz átiratot jól játszani. Léteznek alapdolgok, melyeket nem szabad, másokat le kell építeni. A mû gerincét, a vázát kell tiszteletben tartani, és attól kezdve következhetnek a variánsok. Erre hoznám példaként a Koronázási misét, melyet átírtam orgonára-kórusra, majd elkészítettem a szólóorgona-változatát is.

Járay Fekete Katalin

Könyvajánló

Magaslesen

(Részlet)

Szokatlan erôvel tûzött a nap, páratelt hôséget szított a völgyben. fecskék cikáztak, csaknem a földet súrolva, a mélyen repülô rovarokra vadásztak.

Vihar lesz, Pajtás - dörmögte a vadôr, pedig az ég ragyogó kékjét egy felhôfoszlány sem tarkította. - Jó volna fedél alá húzódni, nekünk dolgunk van, maradnunk kell.

Lábra kaphatna már a borjú is, az anyján nem múlik, nyalogatja, támogatja eleget, úgy látszik, ôt is ellustította a lerekedt hôség. Egy levél sem rezdül, a nagy keserûlapuk hervadtan kókadoztak. Cinke fészkelt a bokorban, lapult az öt pelyhes fióka, tátott szájjal lihegtek, ôk is szenvedtek a hôségtôl. A fészek szélén állt az anyamadár, kiterjesztett szárnyait lebegtetve próbált egy kis hûsítô légáramlatot kelteni az apróságok számára.

Tompa dörgés hangja hömpölyödött végig a völgyön, aztán tornyos felhôbástya nyomult a hegyél felé. Szélei ezüstösen csillogtak, de ólomszürke sötét potrohában sárga villámnyilak cikáztak. Gyorsan közeledett, enyhe fuvallatot küldött elôre felderítôként, jólesett a fülledt meleg után, aztán eltakarta a napot, rohamosan hûlt a levegô. A vadôr hosszú, fekete esôköpenyt vett elô, magára vette, letelepedett a háromlábú székre.

Helyedre, Pajtás - biztatta a kutyát. Nem egy vihart vészeltek át kettesben, a vizsla tudta, hogy ilyenkor hol a helye, behúzódott a gazda combjai alá, ott ôt is védte a köpönyeg.

Éppen idejében, mert egyszerre kitört a zivatar. Szélvész száguldott végig a völgyön, port kavart, letört ágakat csapdosott, suhogva, csikorogva panaszkodtak a bokrok, a fák. Cikázó villám hasította szét a felhô potrohát, tömör sugarakban ömlött a zápor. Pár perc múlva ritkult a vízfüggöny, de mintha nagyobbat, csípôset koppannának a cseppek a köpönyegen. - Jég, jégesô, agyonüti a borjút. Kilesett a köpeny alól, csapzottan állt a tehén, megadóan tûrte a jég ostorozását, testével védte, takarta a hasa alatt lapuló borjút.

Hamar elvonult a vihar, ismét kisütött a nap, már csak a távoli dörgések jelezték, hogy most valahol a falu fölött tombol. Apró szemû volt a jég, nem okozott kárt, felfrissült az erdô, üdén zöldültek a levelek. A tehén megrázta magát, gyémántesôként rezdültek ki csuhájából a vízcseppek. Szárazra nyalta, leheletével melengette a borjút, de most már az újszülött is könnyedén lábra állt, megkereste a mama emlôjét, aztán az édes tejtôl új erôre kapva, peckes ügyetlenséggel lépkedni kezdett. Csak erre várt a tehén, megindult az erdô felé, amerre a csapat tanyázott, a borjú követte.

- Mehetünk Pajtás, itt már nincs ránk szükség - dörmögte a zöld ruhás, miközben az esôköpenyt összehajtogatta.

Tarka szivárvány hidalta át a völgyet, diadalív alatt lépkedett a vadôr.

Forgalomba jegyezték az új erdôszentgyörgyi mentôautót

A 26.000 euró értékû, idén gyártott, Euro 3-as komfortú Mercedes mentôautó a hollandiai Yerseke testvértelepüléstôl a havadi református egyházközség közvetítésével jutott az erdôszentgyörgyi mentôszolgálathoz, április folyamán. A forgalomba íratás hosszas intézése miatt mostanig nem lehetett használni. Tar András, Erdôszentgyörgy polgármestere tegnap közölte, hogy a mentôautóra három napja felszerelték a piros számtáblát, ami azt jelenti, hogy eleget tehet rendeltetésének.

Június 30-áig érvényesek az elsô félévi buszjegyek

A Marosvásárhelyi Közszállítási Rt. és a Siletina Impex Kft. Társulás vezetôsége felhívja a 65 év alatti nyugdíjasok figyelmét, hogy az elsô félévre kibocsátott kedvezményes árú jegyek június 30-ig érvényesek. Az ártámogatott jegyek a következô félévre a fôtéren, a Tudorban, a Panovban és a kombinát elôtti jegyárusítóknál vehetôk át a szükséges iratok alapján.

87.360.000 lej a bonyhai gazdálkodóknak

A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság e héten megkezdte a hektáronkénti 2 millió lejes állami támogatás újabb részletének átutalását, ezúttal 600.000 lejt hektáronként. A bonyhai agrárkamara mérnöke, Farkas Miklós tájékoztatott, hogy a községközponthoz hat település tartozik: Bernád, Leppend, Dányán, Jövedics Gogán, Kund. A gazdálkodók összesen 1456 hektárra vehetik át a jövô hét elején a támogatás összegét.

Forgalomeltérítés a Szabadi úton

Mivel június 1-jétôl hozzáfognak Marosvásárhelyen a Szabadi út fôjavításához, a jármûforgalmat mellékutcákba terelik. A fôútvonal a Baragan, a Földmûves és a Szabadi utcákon át vezet. A mellékútvonalon - Tisza, Szabadi út (a Maros-híd alatt), Apaductului, Vasile Lucaciu, Nyírfák utcák és Szabadi út - a 7,5 tonnánál kisebb jármûvek közlekednek majd.

RMDSZ-sportnap a Víkendtelepen

Az RMDSZ Maros megyei szervezete május 30-án, vasárnap délelôtt 11 órai kezdettel sportnapot szervez a Víkendtelepen. Iratkozni 10 órától lehet a helyszínen Kádár Balázs szervezônél. Strandröplabda-, kosárlabda- és lábvolémeccseken lehet vetélkedni.

Hit és Fény találkozó

Ma délután 5 órától találkozót tart a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia tanácstermében a marosszentgyörgyi és a marosvásárhelyi Hit és Fény közösség.

Turisztikai tanácskozás

A megyei Astur Turisztikai Társaság, a megyei tanáccsal, az Ipari, Kereskedelmi és Mezôgazdasági Kamarával, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal közösen május 31-én, hétfôn 14 órai kezdettel a megyei tanács kistermében találkozót szervez azokkal a turisztikai irodákkal, kirendeltségekkel, amelyek részt óhajtanak venni a hazai és nemzetközi turisztikai ajánlatcsomagok kidolgozásában és megvalósításában, kihasználva a marosvásárhelyi repülôtér biztosította lehetôségeket.

Kiállítás nyílik az Unirea teremben

Marosvásárhelyen ma 11 órakor nyílik Ôsz Zoltán grafikai és Fekete Pál kisplasztikai kiállítása. Megnyitóbeszédet mond Muresan Vasile muzeológus és Czirjék Lajos, a Maros Megyei Képzômûvészek Egyesületének alelnöke. A kiállítás két héten át tekinthetô meg.

A gyermek: áldás

A nyárádszeredai Pro Familia Egyesület egész napos szabadidôs programot szervez kedden, június 1-jén Nyárádszeredában, a nemzetközi családév 10. évfordulója és a gyermeknap tiszteletére. A rendezvény 10 órakor kezdôdik a város fôterén óvodások és napközisek futóversenyével. A kisiskolások a labdarúgópályán vesznek részt mezei futóversenyen, majd az általános iskolások labdarúgó-mérkôzésére kerül sor. Nyárádszeredában és Nyárádgálfalván játékos sportvetélkedôkön vehetnek részt gyerekek és szülôk. A program este ér véget szabadtéri közös vacsorával.

Ma munkaló-kiállítás és bemutató Székelyhodoson

A prefektúra, a megyei tanács, a Mezôgazdasági Szaktanácsadó Központ, a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság, valamint Székelyhodos Polgármesteri Hivatala szervezésében 10 órai kezdettel kerül sor a rendezvényre. Három kategória szerint mutatják be az egyedeket: 1-4 évesek, kancák és paripák. A fôdíj hárommillió lej.

Szünetel a vízszolgáltatás

A marosvásárhelyi Aquaserv Kht. vízhálózat-felújítási munkálatokat végez június 1-jén 8-21 óra között, emiatt szünetelni fog a vízellátás a Tavasz, a Kenyér, Mezô, Jiului, Rovinari, Siretului, Sitarilor, Milcovului, Kômûvesek, Akác, Hegyi Lajos, Mioritei, aesatorilor, Bethlen Gábor, Lebedei, Arad utcákban, a Rovinari negyedben és az Onesti téren. Ugyancsak június 1-jén 8.30- 15 óra között szünetel a vízszolgáltatás a Codrului utcában. A kht. vezetôsége a fogyasztók szíves elnézést kéri.

Hivatalos adatok a Mihailesti-i robbanás áldozataitól: 18 halott, 13 sebesült

A Mihailesti-i robbanás során tizennyolc személy meghalt, tizenhárman megsebesültek, közölte Gabriel Oprea közigazgatásért felelôs miniszter a pénteki távértekezleten. A tárca nélküli miniszter hozzátette, a hivatalos ügyészségi vizsgálat kideríti a baleset okait és megállapítja, kit terhel a felelôsség. - Az illetékes szervek vizsgálatot folytatnak, az eredményeket pedig nyilvánosságra hozzák. A helyi hatóságok azonnal intézkedtek az érintett családok megsegítésére, biztosították a megrongált házak rendbehozásához szükséges építôanyagokat, a kormány pedig tegnapi ülésén határozatot hozott az áldozatok családjainak támogatásáról - mondta Gabriel Oprea.

Elkezdôdött az oktatási támogatások szétosztása a kedvezménytörvény alapján

Pénteken megkezdôdött a kedvezménytörvény által a magyar diákoknak biztosított oktatási támogatások folyósítása. Romániában 120.000 iskolás jogosult a 20.000 forintos tanszer- és könyvvásárlási támogatásra. Markó Béla, az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön kijelentette, péntektôl postázták az elsô tízezer támogatást, majd rövid idôn belül a többit is. Az összeget kizárólag tanszer- és tankönyvvásárlásra lehet fordítani. Markó elmondta, ha a kedvezménytörvény megmarad eredeti formájában, csak 60-65 ezer iskolás kapott volna támogatást. A módosítás nyomán nem csak a kétgyerekes, hanem az egy gyereket nevelô családok is jogosultak a támogatásra.

Az átlagbér összege megközelítette a 6 millió lejt

Egymillió lejjel nôtt az országos átlagbér összege a 2003 április - 2004 április idôszakban, ez reálértékben több mint 7 százalékos növekedésnek felel meg, derül ki az Országos Statisztikai Intézet adataiból. Április végén 5,96 millió lej volt az országos átlagbér összege, 1,9 százalékkal több, mint az elôzô hónapban és 20 százalékkal több, mint eyg évvel korábban. 2003 áprilisához viszonyítva az inflációs ráta 12,5 százalékos volt. A pénzügyi társaságok alkalmazottai háromszor, a légiközlekedé