Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Egy régebbi ismerôsöm, akivel az ismeretségem az utóbbi egy-másfél évben - feltehetôen "politikai" okokból - a kimért köszönés minimális gesztusára szûkült, a minap, meglepetésemre, megszólított az utcán. Némi zavart habozás után kiderült, hogy minden, nézeteimmel szembeni fenntartása ellenére, egy aktuális dilemmáját kívánja megosztani velem. Abban nem tud ugyanis önmagával dûlôre jutni, magyarázta, hogy mit is tegyen június 6-án, ha szavazni is meg választani is akar. Amibôl mindjárt visszaköszön az RMDSZ riválisaként megjelent magyar politikai (vagy talán "csak" polgári?) szervezet szlogenje.

Aztán az is kiderült szavaiból, hogy ô meggyôzôdéses "autonomista", eljár a különbözô székelynek meg magyarnak nevezett tanácsok összejöveteleire Sepsiszentgyörgytôl Kolozsvárig, Marosvásárhelytôl Szatmárnémetiig, és amúgy megvan a véleménye... Így aztán hogyan is támogathatná az általa, talán rám való tekintettel, ezúttal csak "puhának" nevezett RMDSZ polgármesterjelöltjét és tanácsosi listáját?

Másfelôl, fejtegette, az sem jó, ha magyar a magyarral kerül szembe egy olyan városban, mint Marosvásárhely. Ha nem megy el szavazni azzal, ha elmegy és román jelöltre adja a voksát, akkor azzal tesz rosszat Vásárhelynek. Ugyanis az is kiderült a szavaiból, hogy a mostani polgármester látványos "megvalósításai" sem igazán vonzóak számára, a többi jelöltrôl meg alig-alig, vagy egyáltalán nem is tudja, hogy melyik "ki fia- borja", s mi közük Marosvásárhelyhez azon kívül, hogy mindegyik nagy igyekezettel próbál népszerûséget szerezni. Vagyis, mindent egybevetve, éppenséggel szavazhatna, de az aligha lenne igazi választás. Már abban az értelemben, ahogy ô, meg friss szimpátiájú szervezete gondolja.

Még szóba került ez-az, de elôbbre nemigen jutottunk, hiszen dilemmáját, amellyel nincs egyedül, megértem, de dûlôre vinni nem akarom, hiszen mindjárt rám sóznák az elfogultság vádját. S aztán miért is akarnám, hiszen kinek-kinek a választás szabadsága azt jelenti, hogy úgy szavaz, ahogyan a lelkiismerete diktálja. Amiben az is benne van, hogy talán sikerül az alkalmi körülményektôl elvonatkoztatva felismerni, mi is az egyénnek és közösségnek a tényleges érdeke.

Annyit mondok hát csupán, hogy hallgasson a józan eszére. A mostani választás amúgy sem az autonómiáról szól, se közelebb nem jön, sem el nem vész. Legfeljebb itt és most hátrányunkra szûkül a lehetôsége, ha úgy szavazunk, hogy félreértjük a választás szabadságát.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elsôdleges értéknek az egységes fellépést, az egységes keretben való politizálást tekinti mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban - mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke - budapesti sajtótájékoztatóján kedden.

A Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) tartott tájékoztatóján Markó Béla hangsúlyozta: téveszme az, hogy az erdélyi politikai életet magyarországi mintára át kellene gyúrni, és Romániában magyar-magyar politikai harcot kellene kezdeményezni.

Elmondta, hogy Romániában júniusban önkormányzati, novemberben pedig parlamenti választásokat tartanak, és az RMDSZ megkezdte önkormányzati választási kampányát.

A politikus azt mondta, hogy az RMDSZ-szel szemben jelen pillanatban nincsen alternatív szervezet, a független jelöltek ellenére a szövetség politikai ellenfelei a román pártok. Megállapította, az alternatív szervezetekkel kapcsolatos viták elcsitultak, az éles szembenállások megszûntek.

Szavai szerint a romániai magyaroknak elsôsorban nem egymással kell ütközniük, hanem a román többség képviselôivel, pártjaival kell megvívni harcukat.

Kifejtette: a szövetség támogatottsága jó, 6 százalék feletti; 526 községben és városban indítottak jelölteket. Az RMDSZ célja megismételni a 2000-es önkormányzati választásokon elért teljesítményt, a szövetségnek ma 145 polgármestere és 2.400 helyi, megyei önkormányzati képviselôje, azaz tanácsosa van.

Elmondta: a szövetség arra törekszik, hogy Kolozsvárott leváltsák a jelenlegi polgármestert, Gheorghe Funart és Marosvásárhelynek újra magyar, RMDSZ-es polgármestere legyen.

Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke az MTI-nek elmondta: a hivatal eddig 758 millió forint általános oktatási-nevelési támogatást utalt át Romániába, ahol az elkövetkezô napokban a közvetlen érintettek megkapják a juttatást.

A Szlovákiában, Felvidéken benyújtott 25 ezer pályázat esetében 570 millió forintot ítéltek oda, a HTMH ebbôl már 201 millió forintot elküldött.

A hivatal elnöke úgy ítélte meg, hogy a tanév kezdéséig körülbelül négymilliárd forint oktatási támogatást juttatnak Románián és Szlovákián kívül Kárpátaljára, a Vajdaságba, Szlovéniába és Horvátországba. A 2003/2004-es tanévre szóló 20 ezer forintos támogatást például taneszközök beszerzésére vagy a nehéz szociális helyzetû gyermekek megsegítésére lehet fordítani.

Mihai Tanasescu pénzügyminiszter várakozása szerint a román központi bank legkorábban a jövô héten kamatot csökkent.

Tanasescu elmondta, hogy az idei elsô negyedévi GDP- növekedés 5,5 százalék volt - éves összehasonlításban - az egy évvel korábbi 4,4 százalék után. A kormány idei évre vonatkozó hivatalos várakozásában a hazai össztermék 5,5 százalékos bôvülése szerepel a tavalyi 4,9 százalékot követôen.

A pénzügyminiszter közölte továbbá, hogy áprilisban külkereskedelmi többlete volt Romániának, elsô ízben az 1989-es fordulat óta.

A jegybank jelenleg 21,25 százalékos kamatot fizet a kereskedelmi bankok nála elhelyezett betéteire. A központi bank tavaly három alkalommal emelt kamatot az inflációs nyomás mérséklése céljából.

Tanasescu emlékeztetett, hogy a tizenkét havi infláció 12,5 százalékra mérséklôdött áprilisban a márciusi 13,1 százalékról. A kormány idén 9 százalékra akarja leszorítani az inflációt a tavalyi 14,1 százalékról.

Románia folyómérleghiánya - amely tavaly a GDP 5,8 százalékára nôtt a 2002-es 3,4 százalékról - az elmúlt hónapokban komoly aggodalmat váltott ki a befektetôk és az elemzôk körében. A legutolsó hivatalos adat szerint az elsô negyedévi hiány 269 millió euróra emelkedett az egy évvel korábbi 149 millió euróról, elsôsorban a nagyobb külkereskedelmi hiány miatt. A külkereskedelmi deficit az idei elsô három hónapban 604 millió eurót tett ki a tavalyi elsô negyedévi 413 millió eurót követôen.

Bukarestet nem aggasztja, hogy az Európai Parlament néppárti frakciója bizottságot hozott létre, amely Orbán Viktor vezetésével a romániai jogállamiság és demokrácia tiszteletben tartását lesz hivatott megvizsgálni - írta a keddi román sajtó.

A politikailag független Cotidianul, a Curierul National és a magát politikai-pénzügyi napilapnak meghatározó Curentul jelentôs teret szentelt Németh Zsolt fideszes politikus bejelentésének. Az Országggyûlés külpolitikai bizottságának elnöke ugyanis a minap Székelyudvarhelyen közölte: az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciója bizottság létrehozását határozta el, amely megvizsgálja majd, miként tartják tiszteletben a jogállamiság és a demokrácia elveit Romániában.

A Curierul National szerint "az EPP Orbán Viktorra bízta a romániai demokrácia helyzetének elemzését". A lap emlékeztetett: a Fidesz-MPSZ elnöke nemrég Esztergomban, a határon túli magyar szervezetek képviselôi elôtt "azzal próbálkozott, hogy új kritériumokat jelöljön ki az Európai Unióhoz való csatlakozás számára". Orbán szerint az EU-nak
"elkerülhetetlenül foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek kérdéseivel, s azokat az államokat, amelyek nem adják meg saját kisebbségeiknek az autonómiához való jogot, nem kellene felvenni az EU- ba" - idézte a politikust az újság.

A Curentul szerint "a radikális Orbán Viktor fogja értékelni a romániai demokrácia helyzetét". A hírrel kapcsolatban a lap emlékeztetett arra, hogy az utóbbi idôben "csúszós lejtôre" jutottak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az EPP közötti kapcsolatok, amennyiben "krónikus kommunikációs hézagok" keletkeztek a két alakulat között. Idézte a lap a "meglepett" Markó Béla RMDSZ- elnök tartózkodó hangú nyilatkozatát is a bizottság létrehozásáról, amelyrôl Markó szerint az EPP nem értesítette az RMDSZ-t.

A lapok megszólaltatták Vasile Puscast, Románia uniós fôtárgyalóját és Dan Matei Agathont, a Szociáldemokrata Párt (PSD) fôtitkárát is. Puscas hangoztatta: Romániában tiszteletben tartják "a politikai kritériumokat és a polgári jogokat". Szerinte "az EPP-nek jogában áll, hogy bizottságot hozzon létre, különösen, hogy gesztusának politikai és nem közigazgatási jelentôsége van". Puscas egyébként nem tartotta különösebben aggályosnak az EPP kezdeményezését.

Agathon azt mondta, hogy a PSD nem fél az EPP lépésének eredményeitôl.

Mintha Lear király vetôdött volna a Berliner Ensemble- ba, mintha szeretett lánya, Cordelia vezette volna be hétfôn este Brecht színházának színpadára: a közönség felállva tapsolta a színpad közepén elhelyezett fotelbe beleereszkedô, bottal járó George Taborit.

Három órán át ünnepelték magyarok, németek, osztrákok Tábori Györgyöt, aki 1914-ben született Budapesten, ma pedig a Berliner Ensemble házirendezôje, de közben írt 50 darabot, négy regényt, elbeszéléseket, hangjátékokat, s rendezett, rendezett. Szíve vágya, hogy megrendezze a Lear királyt, de elôbb még színre viszik darabját, A kivégzést, természetesen saját rendezésében a berlini Schiffbauerdammon álló színházban.

Csókok cuppantak, virágok illatával volt tele a levegô, volt, aki Tabori kézfejére hajtotta homlokát. A berlini politikai és színházi élet kivonult Taborit ünnepelni. Hanna Schygulla miatt, aki a Brecht-darab címét (Kurázsi mama) átköltô Anyám kurázsija címû Tabori-darabban játszott, egymás sarkát taposták a fotósok. S bár a Fassbinder-filmek színésznôjének egy idô után látszólag elege volt a rumliból, az utolsó fotós felszólításának is eleget tett, s reflexszerûen beállt a legelônyösebb pózba.

Eljött az ünnepségre Johannes Rau államelnök, aki azt mondta, hogy keserû sors jutott Tabori osztályrészéül, mégsem vált keserûvé. Családja nagy része elpusztult a holokauszt idején, ô megmenekült: tizenhét országban élt és dolgozott, angol útlevéllel rendelkezô világpolgár.

Énekelt Tabori tiszteletére az NDK- állampolgárságtól megfosztott Wolf Biermann, énekeltek, felolvastak mûveibôl, vagy eljátszottak egy részt a német nyelvû színpadok legkiválóbbjai (Schygullán kívül Senta Berger, Angelica Domröse, Ignaz Kirchner, Walter Schmidinger, Hilmar Thate, Josef Bierbichler). Magyar részrôl Eörsi István köszöntötte az ünnepeltet, a születésnap elôestéjén Esterházy Péter mondott laudációt. Kertész Imre néhány mondatos magyar nyelvû köszöntôvel hajtott fejet, s szabadkozott a hosszabb méltatás elmaradása miatt: a vonatban felejtette a kéziratot.

Klaus Wowereit berlini polgármester szerint egyáltalán nem magától értetôdô, hogy a zsidó Tabori 1999-ben visszatért Berlinbe, abba a városba, ahol a holokausztot megtervezték.

Filmeket vetítettek Tabori rendezéseibôl, összeállítást interjúiból, s külön egy filmes születésnapi tisztelgést. A közönség nem az obligát Happy Birthday-t énekelte, hanem Tabori édesanyjának kedvenc dalával a Plaisir d'amourral rótta le tiszteletét a mester elôtt, aki hányatott sorsa ellenére sem volt boldogtalan. Az életet olyannak fogadta el, amilyen, annak a mottójának a jegyében, hogy "a boldogság ott kezdôdik, ahol a boldogtalanság véget ér".

Kelemen Atilla szakálláról van szó. Tegnap több órán át vitatta a megyei választási iroda (BEJ) az RMDSZ fellebbezését, amelyet a municípiumi választási iroda (BEM) határozata ellen nyújtott be. Ez a határozat 5-4 arányban helyt adott bizonyos Mircea Munteanu beadványának, aki szerint az RMDSZ polgármesterjelöltjének választási plakátján - egyebek között a fehér szakáll okán - Magyarország nemzeti színei találhatók. Ugyanakkor reklamált a Nemzeti Liberális Párt polgármesterjelöltje ellen is, aki szerinte a piros nyakkendôjével Románia zászlaját idézte. A BEM mindkét beadványnak helyt adott.

Ezeket a határozatokat a megyei választási iroda egyhangúlag elutasította.

Tehát marad Kelemen Atilla fehér szakálla és Teodor Giurgea is hordhat akár piros nyakkendôt, ha úgy tetszik neki!

9-4 arányban azonban úgy határoztak, hogy Dorin Florea plakátjain és szórólapjain maradhat a trikolór. Úgy látszik, neki szabad!

Levél odaátra

Ahogy Imre* mondta volt: "innétbôl a túlra értem". Vagyis a Kis-Körösközbôl a trianoni határon át Békésbe, békétlenkedni. Hogy, akár élete árán is, bizonyíthassa, noha nehéz igazán élni, azért az megéri.

Üzenete, tanulsága ma is érvényes. Meg az is tény, hogy sokunknak a határokon innen és túl mind a mai napig gond a betevô falat. Ennek dacára élünk és remélünk. Jó idôt s szép termést. Ezentúl a nagy olvasztótégelyben, a közös Európában. A történelem mintha megismételné önmagát. A türelmetlenek, elégedetlenek ismét, ma is, az ígéret földjére, nyugatra, Amerikába mennek. Lelkük rajta. A többség én, te, nyilván marad. A kô marad. A többség, házat s hazát épít kisebb vagy nagyobb gallérral, halkan vagy hangosan, dacosan vagy fejet hajtva, elégedetlenkedve vagy megbékélve sorsával, egyre megy. Fontos, hogy marad, hogy a hont védi. Házát, s a hazát unokáinak megôrzi. S ha kell, vértelen honfoglalásba kezd Antall József-i értelemben. Kultúrát telepít, gyarapít keleten s nyugaton. Ebben legyen partnere az anyaország a határon túliaknak. Európában ugyanis már nem illik és nem kifizetôdô kerítéstologatással bíbelôdni. Inkább munkára fel, mint Amerikában, nyugaton. Nem nyugisan, keletiesen, ahogy szoktuk. Hanem tempósan, okosan, mert akkor hamarabb lesz itt is Amerika, újmódi Kánaán.

Ami a határon túliakat illeti, a magyar igazolvány, esetleg a kettôs állampolgárság kétségtelenül nemes gesztus.

Ágyai Szabó Magdával szólva, Isten vigyen teljesedésbe minden építô szándékot, Isten az idô és a várni tudás ura.

Idevágóan egy bizonyos aggódó, kenyerét féltô anyaországinak üzenem, aki vámhivatalban, kórházi folyosón, vonaton kedvtelésbôl, bunkóságát bizonyítva lerománozza, letótozza, lejöttmentezi embertársát. Mert akkor most kinek van igaza? Adynak, aki szerint magyar az, aki annak érzi magát, és érvet szolgáltat ahhoz, hogy mitôl befogadó ezer év óta a magyar nemzet? Vagy Neki, aki mint a szemét, szennyez, fertôz, megmételyez és lebeszél keresztényi elvekrôl, de a proletár internacionalizmusról is. Mert Leninéknek azért volt legalább magukhoz való eszük.

Ezért mondom bunkócskának, eszemadta. Nyugi, Vencel, nyughass, míg nyugodhatsz, míg azt nem mondják, nyugodj békében. Mert Mü kegyelemkenyírbül nem kérünk. Gondolom, Te se kérnél hasonló helyzetben.

Mert mi itt születtünk, és mi nem csak szeretnénk, de itt - a Csallóközben, Biharban, Békésben, Bácskában a Sárréten, Muraközben, Körösközben, ha akarod a Kárpát-medencében - is akarunk élni, jól élni, jól akarjuk érezni magunkat a saját bôrünkben, ha megengeded. A magamfajta már csak ilyen. Igényes ínségben, igénytelen bôségben.

Így itt és most, két évezred fordulóján, a globalizáció, az ózonlyuk, a sátánizmus és egyéb testi és lelki nyavalyák béklyóiban vergôdve vallom és vállalom kôsorsomat. Foggal és körömmel ragaszkodom gyökereimhez, hagyományhoz, múlthoz, magyarságomhoz. Anélkül, hogy magyarkodnék. Ragaszkodom a földhöz, hol sírjaink domborulnak.

S hogy ezen a földön ne csak sírjaink domboruljanak, ha lehet, megmaradnék jó magyarként európainak.

Ha már egyszer itt élnem vagy halnom adatott, akkor inkább túlélném, NATO-bicskásan akár, de egyenes gerinccel, mint a szálfa. "Te dôlj, ha dôlni kell/ és törj, ha törni kell/ - kettôbe vagy szilánkra/ De addig mint a szálfa!"*

Ôrizvén anyám nyelvét, mint az örökmécsest. S a földet, melybôl vétettem. Ôrizvén gyerekeinknek az ígéret földjét, s az alkotás vágyát. Teremté tehát az Úr az embert az Ô képére és hasonlatosságára. Teremté jóked-vében derûsnek, hogy sose hervadjon le arcáról a mosoly, nem az angolszász keep smiling, hanem a lélekbôl jövô, feszültségoldó mosoly.

Hogy ne csak ünnepnapokon rajzolódjon arcunkra a ráncokban rejtôzködô öröm, s megtáltosodjon szánkban a szépjárású szó. * idézetek Simonyi Imrétôl

A Városban háromféle többségi él. Az úgynevezett valódi városiak ki tudják mutatni családjukról, hogy már nagyon régen itt voltak - jobbára az 1920-as évektôl. Felmenôik között állami tisztségviselôk, papok, tanítók, tanárok, katonatisztek, orvosok és ügyvédek találhatók. Egyeseket közülük meghurcolt a szekuritáté, elkobozták vagyonukat, házukat, van köztük zsilavás, dunacsatornás. Mûvelt emberek, nyugati kapcsolatokkal. Utálják a felkapaszkodottakat, a posztkommunista állampárt tündérkedô ragyabunkóit. De ennek a kategóriának semmilyen súlya nincs a Városban. Egy részük tud, más részük ért is magyarul. Gyermekeik azonban - tisztelet a kevés kivételnek! - nagyjából már ugyanolyanok, mint a többi többségi. A másik csoportba azok tartoznak, akik a második világháború után érkeztek. Munkára vagy rendet tartani, igazgatni, dirigálni. Az új káderek seregével. Oltyánok, muntyánok, moldvaiak, besszarábiai menekültek. Ezek gyermekei szívesen kötnek vegyes házasságot, az unokák a többségi vallást, nyelvet "ö-röklik". A harmadik csoportot az iparosítás gyermekei adják, a vidékrôl beözönlô sereg, amely benépesítette az új üzemeket, gyárakat, beköltözött a tömbháznegyedekbe, a panelbe. Ezek gyûjtôneve: "Satele Unite". Beáramlásukat erôteljesen támogatta a diktatúra. Fô cél az etnikai összetétel megváltoztatása volt. Némileg lassította a "folyamatot", hogy jelentôs számú kisebbségi nép is érkezett, míg zárt várossá nem nyilvánították a települést. Az "Egyesült Falvak" népe - a nemzetiségi különbözôséget leszámítva - gyakorlatilag azonos "normák" szerint élt és él.

A két elsô kategória tud egyet s mást a város alapítóiról, múltjáról, a kisebbség történelmérôl, volna némi cívis öntudata is. Az utolsó "népcsoport" a panelban is falusi módra él, hétvégeken hazamegy gazdálkodni, anyagilag nem áll rosszul, bár a munkanélküliség nem kímélte ôket sem. Mégis hamarabb és könnyebben tudtak váltani, összeköttetéseik révén elhelyezkedtek itt-amott. A harmincas-negyvenesek a diktatúra bukása után sikerrel léptek porondra, volt megtakarított pénzük, vagy a rokonság segítségével kaptak lábra, kiszolgálták a párt- és állami apparátusból piacgarázdálkodásra váltó új urakat, a "patronokat", külön is indítottak vállalkozásokat, s ma otthon vannak a prérin. Kéz kezet mos alapon szervezôdnek, ellentét csakis a pénz miatt keletkezik közöttük, néha kipattan egy-egy botrány, sikkasztás, csalás, privatizációs machinációk, törvénytelenül szerzett pénzekbôl épült villák rendôröknek, parancsnokoknak, pénzmosási manôverek, banki spekulációk - ám azokat igyekeznek elboronálni. Egy az istenük: a Közös Érdek. Hogy a nagy disznóságok rejtve maradjanak. Ha idônként pukkan egy petárda, azért van, mert gyakran kapnak össze a koncon.

Most attól rettegnek, hogy ha nem az ô emberük marad a Város élén, elvesztik pozícióikat, és összeomlik a kártyavár. Ezért emeltek hazugságból acélgyûrût a Város köré. Aki belekerül, azt többségûvé préseli. Beolvad. Bekapja az örvény. Elôbb anyagilag válik függôvé, aztán odaadja a családját, a személyiségét, vallását, nyelvét, kultúráját is, ha még van. Sok kisebbségit elnyelt már a gyûrû. A többi mit tesz? Várja a mennybôl a mannát?

Megadták a módját!

Fergeteges koncertnek volt helyszíne hétfô este a fôtéri nyári színpad. A fergeteges jelzôre ezúttal nem a kimondott ,,ereszd el a hajamat'' buli szolgált rá, hanem az a hangulat, ami az egyik legnagyobb, ma is mûködô magyar zenei legenda színpadáról, tagjaiból, zenéjébôl áradt. Igen, a Bergendy együttesrôl van szó, kétórás mûsoruk alatt az ember minden gondját-baját elfeledte. A ritkán látott precizitás, az ezt észre nem vetetô és ezáltal a pontos játékot kihangsúlyozó lazaság, jókedv, életkedv, a saját dalok és közkedvelt, ám minôségi feldolgozások elegye ritkán látott hangulattal fûtötte a nyitott színpad és nézôtér hidegét. Hallhattunk dzsesszt, bluest, rockot és rock'n'rollt, filmslágert, táncslágert, latino zenét, mindezt pedig hamisíthatatlan Bergendy stílusban. Két szaxofon, trombita, trombon, dob, bôgô, gitár, szóló (férfi)ének és három (minden szempontból emlékezetes) nôi háttérvokál, jellegzetes és humoros, számok közötti átvezetô szövegek. Örökre emlékezetes marad, ahogy a dobos (!) leénekelte Louis Armstrong halhatatlan It's a wonderful world-ját. Meg is ünnepeltük rendesen érte, percekig tartó vastapsot kapott. Természetesen ez nem meglepô, hiszen a Bergendy zenei profizmusa régóta ismeretes. Meglepô volt viszont az a vidámság, amellyel átitatódott a teljes közönség. A nyári színpad nézôterén a lépcsôkön is végig álltak, üres hely nemigen akadt. És az utolsó három ráadásnál, amikor már mindenki állva ünnepelt, olyan spontán és szinte teljes nézôtérméretû buli alakult ki, amelynek hangulatát bármelyik zenekar megirigyelhetné. Hogy az ünneplésrôl ne is beszéljünk. Pedig a közönség életkora bôven benne foglaltatott a 3 és 70 közötti életkorban, már ami a kb. legfiatalabb és kb. legöregebb nézôt illeti. A koncertet az Erdélyi Riport havilap szervezte és az RMDSZ támogatta. Igen jól tették. Mert olyan volt ez a zene a sok csörömpölés és elektronikus mütyürködés után, mint a jó tokaji aszú: gyógyszer.

Idén harmadik alkalommal szervezte meg az EMTE marosvásárhelyi karainak hallgatói önkormányzata a Tudományos Diákköri konferenciát, amelyre május 21-23. között került sor. Az idei rendezvény annyiban tér el az elôzôtôl, hogy a mûszaki szakosztályok mellett ettôl az évtôl humán tárgyakból is lehetett dolgozatot írni.

A TDK megnyitóján pénteken, a Szent Mihály teremben, dr. Hollanda Dénes dékán a vezetôség nevében üdvözölte a hallgatóságot, és elmondta, hogy nagy örömére szolgál, hogy az egyetem fennállásának két és fél éve ellenére ez a TDK immár a harmadik. 250 millió forint hiányzik még az egyetem épületének befejezéséhez, ezért május 25-re a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe meghívták Magyarország kétszázötven legsikeresebb vállalkozóját, illetve 28-án, pénteken újabb jótékonysági estet szerveznek, ahol fellép majd a Kormorán, Földes László- Hobo, a Fûszál, a fôvédnök Mádl Ferenc. A tervek szerint ebbôl a pénzbôl egyelôre csak magát az épületet készítenék el, az útburkolatot, járdákat a késôbbiekben fejeznék be. A dékán elégedettségét fejezte ki, hogy az egyetem hallgatói érettek, jók, felelôsségteljesek. Kali István a Hallgatói Önkormányzat részérôl, a TDK koordinátoraként hangsúlyozta a rendezvény fontosságát és célját: a diákok ösztönzése a tudományos tevékenység folytatására. Dr. Tonk Sándor gondolatait idézte arra vonatkozóan, hogy az EMTE egy modern, a kor kihívásaira felelô felsôoktatási intézmény lesz, amely kiegyensúlyozottan ötvözi a szakmai szempontokat azzal a többlettel, amit a magyar szellemiség jelent. A mûszaki szakosztályok részérôl dr. Dávid László mondott beszédet, hangsúlyozva a mûszaki értelmiség fontosságát, akik átformálták világunkat. Fel kell mérnünk, hol tartunk, mennyire vagyunk felkészülve, és a jövô merre mutat - emelte ki Dávid László, és elmondta, hogy szeretné, ha lenne erejük és kitartásuk a folytatáshoz. A konferencia elsô napján magyarországi és kolozsvári meghívottak, szakemberek elôadására is sor került.

A konferencia iránt érdeklôdôk száma évrôl évre nô, a dolgozatok írói nem csak a Sapientia, hanem a Petru Maior, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti, a Kolozsvári Mûszaki, a Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjai, de Egerbôl is érkeztek. Így jelentkeztek számítástechnika szakosztályba hatan, a villamosmérnökibe tízen, a gépészmérnökibe öten, a kommunikáció és a segítô foglalkozás szakosztályokba pedig heten. A zsûrik döntése szerint az elsô díjakat a Nash-egyensúlyú játékokról szóló dolgozatért Görög Levente-Károlynak, Máthé Zsoltnak és Komáromi Lorándnak, a Súrlódásmérés mikrovezérlôvel címû dolgozat íróinak, Magyari Zoltánnak és Serghei Károlynak ítélte, a gépészmérnöki szakosztályban Kertész Gábort és Molnár Józsefet illette a legnagyobb díj, a segítô foglalkozásnál András Ritát és Szilágyi Kingát, a kommunikáció szakosztálynál pedig Soós Esztert.

A Népújság április 16-i számában jelent meg a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány által meghirdetett pályázati felhívás. Vasárnap, május 23-án a Marosvásárhely IV. Szabadi úti Református Egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Központjába újabb díjátadásra érkezett az emlékalapítvány alapítói közül Aszalós Adorján Washingtonból, Aszalós János, Visnitzné Aszalós Ildikó és Aszalós Zoltán Budapestrôl, ill. a kuratórium elnöke, dr. Verrasztó Zoltán ugyanonnan. Aszalós Zoltán köszöntötte a megjelenteket, majd Aszalós János az irántuk megnyilvánuló szeretet jelentôségét hangsúlyozta. Szász Zoltán lelkipásztor, a pályázat kuratóriumának erdélyi megbízottja méltatta azokat, akik a néhai Aszalós doktorhoz hasonlóan vállaltak feladatot, hoztak Istennek tetszô áldozatot embertársaikért. Ezt követôen dr. Verrasztó Zoltán nyújtotta át a díjat a sikeresen pályázó makfalvi Fülöp Irén tanárnônek, a székelykeresztúri ifj. Ipó Lászlónak, Szepsiszentgyörgyrôl Kónya Ádám - sajnos, nem volt jelen - muzeológusnak valamint a marosvásárhelyi Szász Margit Júliának. Laudációk hangzottak el, szót kaptak a frissen jutalmazottak, végül múlt évi munkájuk eredményeirôl számoltak be néhányan az elôzô évek díjazottjai közül. A szervezôknek köszönhetôen a családias együttlétet versek, hangszerszólók tették élményszerûbbé, emlékezetesebbé. Puskás Gyôzô és Ipó Ildikó verset tolmácsolt, id. Lokodi Károly Kodály Esti fohászát szólaltatta meg furulyán, majd ifj. Lokodi Károly hegedûn az Ave Mariát (Schubert). Az ünnepség szünetében dr. Verrasztó Zoltánt az Aszalós János által mondottak kapcsán kérdeztük. - Nagyon fontosnak tartom én is, amit Aszalós János elismert, amikor így fogalmazott: az alapítók sokkal többet kaptak az alatt a nyolc év alatt, amióta az alapítvány mûködik, erdélyi nemzettársaiktól, mint amennyit ôk a pályázat által nekik nyújtottak. A ’60-as évek óta járok Erdélybe, s igaz, hogy amikor a legsötétebb diktatúra legnehezebb idôit éltük és fillérkékként összekuporgatott pénzbôl vásároltam könyvet, gyógyszert és sok más egyebet itteni barátaim segítésére, de úgy érzem, sokkal többet ér az, ami belôlük árad felém. Hogy mennyivel vált volna sekélyesebbé, felszínesebbé a gondolkodásom, ha erdélyi barátaim, ismerôseim helyzete láttán azokban az idôkben nem szólal meg bennem a segítôkészség, nagyon jól tudom.

Ennek magvát kell hát magunkban hordoznunk. Hogy rügyek fakadhassanak belôle.

Új képes szaklapot adnak ki Székelyudvarhelyen. Támogató partnere a Magyarországon 47 éve megjelenô Vendéglátás címû vendéglátóipari és gasztronómiai szaklapot kiadó Central-Press Budapest kft. Az "anya-lap" fôszerkesztôje, Niszkács Miklós így nyilatkozik: - Nagy hagyományokkal, gazdag tapasztalattal rendelkezünk, melyeket most Önökkel is meg szeretnénk osztani. Rendszeresen be kívánjuk mutatni a legújabb trendeket mind a gasztronómia, mind a beszállítók terén, megismertetve a legkorszerûbb eljárásokat, technológiákat, bor-étel irányzatokat. Erdélyi kollégáink segítségével pedig az Önöknél zajló eseményekrôl, újdonságokról és szakmai problémákról szeretnénk képet adni.

- A turizmusban rejlô lehetôségekrôl nem szabad jövô idôben beszélni - írja beköszöntôjében az új lap fôszerkesztôje, Zilahi Imre. - Mert azé lesz ez a piac, aki Erdélyben most épít vendéglátóhelyet a járhatatlan út mellé - és nem vár arra, hogy elôbb az államgazdaság tegye megközelíthetôvé az országot. Hiszen ha a gyorsuló életritmusa mellett egyre gyakoribb pihenésre vágyó világ (és itt elsôsorban a külföldi turistákra gondolok) felfedezte magának a Tündérkertet, ahogy Erdélyt szokás becézni, arra már államérdek lesz az úthálózat fejlesztése.

A kitûnôen szerkesztett, minôségi papírra nyomott képes folyóirat elsô számából megtudjuk, mi fán terem a modern kori pohárnok (sommelier) mestersége, csalogató képes riportot olvashatunk a kelementelki borház kínálatáról, a parajdi faluturizmusról, megtaláljuk a tavalyi magyar borok mustráját, kétoldalas írás foglalkozik a tokaji borral (borok királya - királyok bora). Csávossy György, az erdélyi bormonográfia szerzôje azt mondja, hogy - a mi boraink sokkal illatosabbak. Érdekességekkel szolgál a lap a kávé és a kávézás történetébôl, bemutatja a székelyudvarhelyi Gondûzô éttermet, megtudjuk továbbá, hogy élelmiszer- elôállító cégeknél kötelezôvé válhat a minôségbiztosítási rendszerek kiépítése, bekukkanthatunk Benke László - a tévébôl ismert Laci bácsi - éttermébe, konyhájába, és a júliusban életbe lépô új vállalkozási törvényt ismerteti a jogász.

A lapból kiemeljük azt az interjút, melyet Biró Gáspár, a Magyar Turizmus rt. romániai igazgatója adott Zilahi Imrének. Ebbôl tallózunk: - A falusi életmódot termékként kellene megjeleníteni, amelyet bemutatva vágy ébredhet a városi emberben, hogy vidékre utazzon, és együtt húzzon vizet a kútból a falusi emberrel. És ha fôz a vendégének, a székely asszony ne akarjon bolognai makarónit készíteni, mert az hiteltelen. Inkább kínálja meg csirkepaprikással, puliszkával. * - Az utóbbi idôben rendkívül sok turisztikai menedzsert képeztek ki errefelé, akiket nem alkalmaz senki, mert nincs gyakorlatban hasznosítható tudásuk. Nem kell félreérteni, vannak gazdag ismereteik, kiválóan be tudnák tölteni a vezérigazgatói posztokat, csak hát azokból elég kevés akad.

* - Elérkeztünk egy olyan pontra, amikor a spontán fejlôdés kifutott, a késôbbiekhez pedig már nagyon tudatos munkára van szükség. Üzleti tervezésre, a kínálat változatossá tételére, diverzifikációra kell alapozni. Már más módszerekkel kell meghatározni, kik tartoznak a megcélzott vendégkörhöz, és milyen fogásokkal kívánjuk rábírni ezt a kört, hogy nálunk költse el a pénzét. Magyarország EU-csatlakozásával az anyaországi vendéglátóipar egy felsôbb osztályba lép, és az erdélyiek ezek után nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy Erdély egyetlen vonzereje az olcsóság legyen. * (Erdélyi Vendéglátás. Az erdélyi magyar vendéglátó- és szállodaipar szakmai folyóirata, I. évfolyam, 1. szám, 2004. május)

Szôttesekbôl és varrottasokból, festett ládikákból, szalmából készült dísztárgyakból nyílt kiállítás a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében, az EMKE Maros megyei szervezetének rendezésében. Az alkotások a Kis-Küküllô mente, a Balavásártól Szovátáig terjedô térség gazdag hagyománykincsét mutatják be az érdeklôdôknek.

A megnyitón Nagy László unitárius lelkész, házigazda üdvözölte elsôként az egybegyûlteket. Barabás László, az EMKE alelnöke értékelte ki a kiállított mûveket, hangsúlyozva, hogy a munkák gazdag hagyományú, érdekes vidékrôl érkeztek, hiszen az alkotók sokféle technikával, anyaggal dolgoznak. A fa kultúrája a székely kapukban csúcsosodik ki, vagy az úgynevezett szúszékekben, az egykori kelengyésládákban. Ezek mára átértékelôdtek, elvesztették eredeti funkciójukat. A népmûvészet klasszikus korában bizonyos, jól körülhatárolható szereppel faragták-festették ôket, mára viszont dekoratív, esztétikai értékekkel bírnak csak. Jelenleg a kollektív mûvészetek átalakulóban vannak, sokan a népmûvészet rendje szerint alkotnak, mások egy egyéni stílus, út kialakításán munkálkodnak. A rongyszônyegek funkciója is átalakul, manapság többnyire falvédôként, kárpitként használják ôket.

A kiállításon erdôszentgyörgyi alkotók dombormûvei - Erdély, Erdôszentgyörgy, Magyarország címere, Szent István mellszobra tekinthetôk meg, a rongyszônyegek naiv táncjeleneteket ábrázolnak. Bözödrôl több szalmából és gyékénybôl készült tárgy érkezett: szatyrok, kalapok, díszek, illetve a Szent Korona hû mása is formát öltött. A gyulakutai Birton László faládikái is nagy sikert arattak. Az alkotók Gyarmathy László és Kiss Levente által készített EMKE-emlékplaketteket vehettek át.

A beküldött pályamunka még meg nem jelent írás lehet, terjedelme maximum 24 ezer leütés (13 írói flekk). A pályázaton bárki részt vehet, kortól, foglalkozástól stb. függetlenül. Pályamunkát kizárólag számítógép-lemezen (flopin) vagy CD-n fogadunk el, amelyhez kötelezôen mellékelni kell a kinyomtatott változatot. A munkák beküldési határideje 2004. szeptember 15., eredményhirdetés és a díjak átadása Aradon, a Jelen Házban, 2004. október 30- án.

A pályadíjak értéke: I. díj: 500 USD, II. díj: 400 USD, III. díj: 300 USD és három, egyenként 100 USD értékû különdíj.

A pályázat jeligés, valamennyi beküldött íráson csak a jelige szerepelhet. Külön borítékban kell mellékelni a szerzô személyi adatait. A személyi adatokat tartalmazó borítékot csak a zsûrizés után, közjegyzô elôtt nyitják fel.

A versenymunkákat az alábbi címre kell beküldeni: Irodalmi Jelen, novellapályázat, 310085 Arad, str. Eminescu nr. 55-57.

A padtársam AIDS-es

A Mellettetek Alapítvány tegnap délelôtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal elsô emeleti elôcsarnokában nyitotta meg Az én padtársam AIDS- es címû gyermekrajz-kiállítást. A közel negyven rajzot HIV-vírussal fertôzött, családban élô gyerekek készítették, melyeken azt ábrázolják, hogyan játszanak egészséges társaikkal. Az együtt focizó, kiránduló, halászó, olvasó, szánkózó, úszó gyerekeket bemutató rajzok mellett kis üzenetek is vannak: osztálytársaim elkerülnek, csúfolkodnak, s ez fáj nekem; együtt fogunk táncolni, akkor is, ha megtudják, hogy halálos betegségben szenvedek?; padtársam tudja, hogy fertôzött vagyok, de kiáll mellettem; nem hagyom, hogy a betegség összetörje a lelkem is.

Steliana Marjan, az alapítvány elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az ezen a héten megtekinthetô kiállítással és a június elsejei várbeli díjazással céljuk a közvélemény, különösen a diákok és a tanárok figyelmének felhívása arra, hogy a HIV-vírus nem terjed egyszerû érintkezéssel, közös idôtöltéssel, játékkal. Az egymás elfogadására, a toleranciára biztatják az egészséges embereket, remélve, hogy így megakadályozhatják a fertôzött gyerekek kirekesztését, peremre szorítását.

A beomlás veszélye fenyegeti a Csíkfalva községhez tartozó jobbágyfalvi és nyárádszentmártoni kultúrotthonok tetôzetét. Míg a jobbágyfalvi mûvelôdési otthont a 90-es évek elején javították utoljára, a nyárádszentmártonit 15-20 éve nem tatarozták.

Balogh István, Csíkfalva polgármestere szerint a jobbágyfalvi kultúrotthon tetôzetét ugyan a 90-es évek elején felújították, ekkor vasgerendákkal látták el, azonban a famunkához régi anyagokat, gerendákat használtak, ami tönkrement, és fennáll a veszély, hogy beszakad. - A tavaly nyáron a megyei tanács szakértôkbôl álló csoportot küldött a helyszínre, akik 250 millió lejre becsülték a javítási munkálatokat. Azóta eltelt egy év, immár akár 350 millió lejbe is belekerül a tetôzet javítása - állítja a polgármester. A községnek azonban erre a célra nincs pénze. Ahhoz, hogy augusztus második felében mégis elvégeztessék a tetôjavításokat, minden egyéb, idénre tervezett beruházást le kell állítaniuk, és a pénzt el kell vonniuk: 50 millió lejt az újonnan elkészült óvodától, ahol még elmaradtak a vakolási, festési munkálatok, 60 millió lejt a tanács épületének kibôvítésére tervezett keretbôl, és a közbirtokossági erdôkbôl származó faanyag értékesítésébôl származó 25 millió lejt is erre a célra használják fel. a különbözetet a megyei tanácstól remélik. Balogh István igazságtalannak tartja, hogy jó néhány községnek, ahol román nemzetiségû a polgármester, nemrég egy kormányrendelettel (információink szerint az április 7-én megjelent 449-es számúval-sz. megj.) 4-500 millió lejt utalnak ki a kultúrotthonok javítására, míg a magyar vezetésû községek közül csak három kapott pénzt.

A Szászrégen melletti Kisfülpösön járt vasárnap Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Püspöki vizitáció legutóbb 1904-ben volt a faluban, az akkori egyházfô, Bartók György járt ott. Pap Géza püspök urat lovasbandérium fogadta a falu határában, üdvözlô szavakkal Nagy Lajos presbiter köszöntötte. A megmaradás, a hit igéjét a püspök úr hirdette, csakúgy, mint 2001-ben, a falu napján. Ez azonban emelkedettebb nap volt, véli Bíró Sándor helybeli lelkész. - Templomunk 1836-38-ban épült. 2003. július 1-jén kezdtük a felújítást, karácsonyra befejeztük. Új fedélszerkezet, esôcsatornák, új padok, az egyik karzat teljesen kicserélve. Az Isten háza teljesen megújulva várja híveit.

A kisfülpösi templomban a gyülekezet szeretettel fogadta vendégeit: Tonk István egyházkerületi fôgondnokot, Ladányi-Horváth Attilát, a Magyar Köztársaság kolozsvári konzulátusa tisztségviselôjét, Szász Attila körtvélyfájai lelkészt, a Görgényi Egyházmegye esperesét, a környék meghívott lelkészeit, a hollandiai Enschede testvérgyülekezetének küldötteit, élükön Henk Geritsen úrral, a magyarországi Hetényegyháza testvérgyülekezetének küldöttségét Laczi Sándor gondnok vezetésével. A kisfülpösi gyülekezet nevében szólt Bondor János gondnok és Nagy Ibolya, a nôszövetség helyi elnöke. A templomban köszöntôt mondott Lurca Chirila beszolgáló ortodox lelkész, az egyháztagság részérôl pedig Tavaszi Tibor közösségi vezetô. Az istentiszteleten mintegy négyszáz lélek vett részt.

Errôl a témáról beszélget május 29- én, szombat délután 6 órától Gulyás Miklós, Stockholmban élô magyar íróval Láng Zsolt és Vida Gábor a Látó Irodalmi Színpadán, a szerkesztôség fölötti tanácskozmányi teremben, a Tusnád u. 5. szám alatt. A belépés díjtalan.

Tartsunk egy kis szünetet, vegyünk mély lélegzetet, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket... ugye, jól tudjuk, milyen ritkán vagyunk igazán ôszinték önmagunkhoz egy olyan világban, ahol mindenféle "idôzített bomba" fenyegeti egészségünket, testi és lelki épségünket. A füstköd, a benzingôz, a por, a cigarettafüst és más környezeti ártalmak felgyorsult életünk részeivé váltak. Sokak szerint nem is érdemes vitatni a helyzetet, hiszen "úgysem tehetünk semmit", nem szólhatunk bele a "nagyok" dolgaiba, aztán meg minek a hiábavaló, üres beszéd. Vannak azonban olyan megrázó pillanatok, amikor akarva-akaratlan állást kell foglalnunk mások szenvedését látva. Akit ez sem bír szólásra, legalább saját jövôjének biztonsága érdekében kellene elgondolkodnia.

A mihailesti-i tragédia, amely egy egész világot rengetett meg, újból felveti a felelôsség kérdését. Mint tudjuk, a huszonnégy tonnányi mûtrágyát szállító, árokba csúszott kamion felrobbant. Senki nem sejthette, milyen méreteket ölt majd a katasztrófa. A hatalmas robbanás tizenhat ember életét követelte, tizenkét személy súlyos sérülését okozta. A szerencsétlenek tetemei, testrészei felismerhetetlenül hevertek a pokol kráterében. Senki sem hozhatja vissza az életbe az elhunyt tûzoltókat, újságírókat, a többi áldozatot. Egyesek a tûzoltókat és a rendôröket vádolják, mondván, a baleset után nem tették meg a kellô óvintézkedéseket (az illetéktelen személyek távol tartása), mások szerint a jármûvezetô a hibás, mert nem rendelkezett a veszélyes anyag szállításához szükséges engedéllyel. Néhány szakember úgy látja, hagyni kellett volna, hogy a felborult kocsi rakománya felrobbanjon, miután a környéket szabaddá teszik. Az egyetlen bizonyosság viszont az, hogy a kerekeken járó "idôzített bomba" felrobbant, s mérhetetlen károkat okozott. A látvány ijesztô, tehetetlenül nézzük a katasztrófa következményeit. Ezután egyetlen kérdésünk marad. Mit tehetünk, hogy ilyen méretû tragédiák soha ne ismétlôdjenek meg? Kinek a felelôssége, kinek a tiszte, hogy ezeket megakadályozza? És azonnal eszünkbe jut, hogy a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinátban is nagy mennyiségben állítanak elô ammónium-nitrátot, s csak abban bízhatunk, hogy az illetékes szakemberek különös gonddal ügyelnek ennek biztonságos tárolására, szállítására. Ami pedig a környezetvédelmi szempontokat illeti, nem ártana több gondot fordítani új technológiák bevezetésére. Nemcsak a közvetlen életveszély elhárítása, hanem az egészségvédelem is fontos. Itt jut eszembe, hogy Marosvásárhely hosszú távú fejlesztési stratégiájának (2002) tervében szerepel többek között a levegô és a víz szennyezettségének csökkentése. Mindenki jól járna, ha kevesebb füst és több zöldövezet lenne a városban. És nem elég csak szövegelni minderrôl, mihamarabb tenni kell!

Sajtótájékoztató a Mezôgazdasági Igazgatóságon

*Az ôszi és tavaszi vetéseknek egyaránt kedvezett az idôjárás * nem sikerült elvégezni a vetéseket a tervezett területeken * idén a cukorrépatermô területek drasztikusan csökkentek * 15,3 milliárd lejt utaltak át a tej támogatására; * a tíz beadott állattenyésztési üzemtervbôl hetet hagytak jóvá * megjelent a mezôgazdasági minisztérium termék- és márkanevekre vonatkozó rendelete.

Ebben az évben megyénkben összesen 125.400 hektáron végeztek tavaszi vetést a gabona- és haszonnövényt termesztôk - jelentette ki Náznán Jenô, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság vezérigazgató-helyettese. Ezután kultúránként részletezte a helyzetet. Sajnos, egyetlen kultúra esetében sem sikerült teljesíteni az elôirányzottakat. Íme: tavaszi árpát a tervezett terület 95%-án (mínusz 500 ha), napraforgót ugyancsak a terület 95%-án (mínusz 100 ha), szóját csupán az elôirányzott terület 70 %-án (mínusz 350 ha) vetettek a termesztôk. Az utóbbi évekhez viszonyítva a megyében nagyon kevés területen terem szója. Jelenleg megmagyarázhatatlan az is, hogy a lehetôségekhez viszonyítva a gazdák egyre kevesebb területen termesztenek cukorrépát. Összesen 2232 hektáron kellett volna cukorrépa-vetômagot juttatni a talajba. A visszaszorítottan tervezett terület 84%-án került talajba cukorrépa- mag. Érthetetlen, hiszen a talaj és idôjárási viszonyok kedveznek a cukorrépának, ezenkívül a ludasi cukorgyár is sokkal nagyobb mennyiséget dolgozhatnak fel, mint amennyi teremni fog.

Az idôjárás viszont kedvezett a növények fejlôdésének. A május második harmadában lehullott esô a megye övezeteiben lévô termôtalajokat egyenlôen nedvesítette, átlagban négyzetméterenként 35-60 liter csapadék jutott. Ez hozzájárult a tavaszi haszonnövények egyenletes kikeléséhez, az ôsziek fejlôdéséhez. Megtörtént az ôszi árpa termésbecslése. A szakemberek hektáronként 3.100 kg-os átlagos hozamra számítanak. De ez növekedhet még 20 %-kal, ha kedvez az idôjárás és a gazdálkodók a termesztési technológia szerint végzik el a növényvédelmi munkálatokat - mondotta Náznán Jenô.

Jó hír, hogy május 24-én az igazgatóság számlájára 15,3 milliárd lejt utaltak át. E pénzösszeg fedezi a tej állami támogatását egész áprilisra. A szaktárca tájékoztatta az igazgatóságot, hogy a számlájukra két napon belül 50 milliárd lejt utalnak, amit 87.000 gabonatermesztô vehet át a hektáronkénti 2 millió lejes támogatás jogán.

Emilia Leahu mérnök ismertette az állami támogatású állattenyésztési kisfarmok (legkevesebb 20 állat, építmény, felszerelések) beruházási helyzetét. Ismeretes, hogy az állam a beruházás 50%-át megtéríti. A tíz beadott üzemtervbôl hetet hagytak jóvá. Visszautasítottak hármat (Sármás, Báld, Sóvárad), mert a beruházók nem rendelkeztek elegendô saját tôkével.

Emilia Trasculescu mérnök, aligazgató a Mezôgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési minisztérium 2004. évi 285-ös számú rendeletét ismertette röviden, amely a mezôgazdasági termékek, élelmiszeripari termékek márkanevére vonatkozik. E témára egy késôbbi lapszámunkban visszatérünk.

Határozattervezet a lakók megfélemlítésére?

A marosvásárhelyi tanács áprilisi ülésén elhalasztották, ám e hónapban újratárgyalják azt a határozattervezetet, amelynek értelmében a távfûtési hálózatról leváló tömbházlakók kötelesek megfizetni a szolgáltató egy lakrészre esô befektetéseit. Az egyelôre függôben levô elôírások szerint az önállósodást választó fogyasztók csak közgyûlési határozat alapján, az Energomur szakemberei által készített tanulmányban közöltek szerint válhatnak le a rendszerrôl. Ezen határozattól függetlenül a szolgáltató, a 2003/400-as sürgôsségi kormányhatározat alapján felméri a tömbházakban mûködô rendszereket, s elkészíti a tanulmányokat.

Az elhalasztott határozattervezet javaslata szerint a rendszerrôl leváló fogyasztó köteles hozzájárulni a tömbház elé szerelt melegvíz- és hômérôóra költségeihez. Elôzetes számítás szerint az eddigi 300.000 lejes díj mellett 3.746.582 lejt kell még törleszteniük azoknak a személyeknek, akik kérik az egyéni hôközpontok szerelésének engedélyezését. Különleges esetben lesznek az Egyesülés negyedbeli lakók, hiszen számukra nemrég helyezték üzembe a korszerû hôközpontot, amelynek megvalósítása jelentôs anyagi megterhelést jelent a szolgáltató részére. A befektetés visszaszerzése érdekében azok a személyek, akik kérvényezik a távhôrendszerrôl való leválást, egyénenként 57.128.000 (!) lejt kell fizessenek. Az ijesztôen nagy összegbôl 52.981.210 lej a befektetés egy lakásra leosztott része, a fennmaradó összeg a más negyedekben is alkalmazott (a melegvíz- és a hômérôóra értéke) díjszabás.

A hatalmas fizetnivaló szükségességének megindoklásában ez áll: a nagyszámú leválások esetében a szolgáltató arra kényszerül, hogy újból kicserélje a hômérô- és a melegvízmérô- órát, s így teljesen kárba vesznek az elôzôleg felszerelt, jelenleg mûködô mérômûszerek. Az Egyesülés negyed esetében a hôközpont mûködésbe helyezése érdekében eszközölt befektetés csak 1870 lakrész kiszolgálása esetén térül meg s lesz nyereséges. Ezért szükséges az önállósodást választókkal megfizettetni az egy lakásra esô értéket. A határozattervezet nem szól arról, hogy visszamenôleg alkalmazzák-e a díjszabást.

Mint már említettük, az érvényben levô törvény értelmében azon személyeknek, akik idén akarnak önálló hôközpontot szerelni, a szolgáltatótól kérvényezniük kell egy mûszaki véleményezés elkészítését. A kérvény benyújtásakor 550.000 lejt kell törleszteni, a szaktanulmány értéke 1,5-7 millió lej között váltakozhat (a díjat a tömbházban levô fûtôtestek száma alapján számítják ki). Mint Bota Edittôl, a szolgáltató közönségkapcsolatokért felelôs felügyelôjétôl megtudtuk, ez utóbbi tanulmányt egy tömbház esetén csak egyszer kell elvégeztetni.

A határozattervezet vitájáról és végleges formájáról majd idejében tájékoztatjuk a közvéleményt, remélve, hogy a döntéshozók a fogyasztók jogait is figyelembe veszik.

Tegnap délelôtt az Anton Rop miniszterelnök vezette szlovén küldöttség, valamint Ovidiu Brânzan egészségügyi miniszter, országos egészségügyi hatóságok vezetôi és helyi hivatalosságok jelenlé-tében avatták fel a Lek PharmaTech korszerû gyógyszergyárát, amely a marosvásárhelyi Tudor negyedben lévô Elektromaros sportpálya helyén épül. A 4,5 ezer négyzetméternyi felületen 12 millió dolláros beruházással elkészült létesítményben, amely a Makrolidek Gyártásának Kompetenciaközpontja elnevezést kapta, antibiotikumokat fognak gyártani a legújabb technológia segítségével.

A beruházó valójában a Novartis cégcsoportban levô Sandoz céghez csatlakozott neves szlovén gyógyszergyártó vállalkozás, a Lek, amely Közép- és Kelet-Európa mellett a Sandoz- termékeket a világ szinte minden táján forgalmazza. A cég tevékenységét, valamint a romániai piac fontosságát, továbbá a romániai hatóságoknak tett ígéret teljesítését Metod Dragonja, a Lek elnöke hangsúlyozta.

A Lengyelországban, Indiában és Marosvásárhelyen megnyitott gyógyszergyárak révén felkészültek a jövôre, azaz a globális jelenlétre, s kiváló minôségû, hozzáférhetô áron kínált gyógyszereikkel uralni szeretnék az antibiotikum-piacot - hangoztatta Hubert Hirzinger, a Sandoz Gyógyszerészeti Ügyosztályának igazgatója. A Lek Pharmatech révén a Sandoz 39-féle vgyületet, elsôsorban fertôzésellenes szereket forgalmaz Romániában, s 2003-ban a generikus, azaz a nemzetközileg bevált hatóanyagokból saját technológiával készült gyógyszerekkel a második helyet foglalta el a hazai gyógyszerpiacon.

Az egészségügy újonnan kidolgozott reformja során hozzáférhetô áron kínált, jó gyógyszerekre van szükség Romániában - hangsúlyozta beszédében Ovidiu Brânzan egészségügyi miniszter, aki szerint a Marosvásárhelyen gyártandó antibiotikumok ezek közé tartoznak. A szaktárca vezetôje tanulságosnak nevezte a szlovén miniszterelnök látogatását, Anton Rop pedig az együttmûködés, Szlovénia külföldi befektetéseinek fontosságát emelte ki, majd az EU-s csatlakozásra való felkészülésrôl beszélt.

A szalag átvágását követôen a résztvevôk megtekinthették a nemzetközileg standardizált rendszer alapján épült gyár egyes részlegeit, ahol még az utolsó ellenôrzésekre várnak, hogy elkezdôdhessék a tulajdonképpeni termelés.

A megnyitón jelen levô újságíróknak Metod Dragonja, a Lek elnöke, valamint Tomislav Èuk, a romániai Lek PharmaTech elnöke mutatta be a cégcsoport, illetve a romániai vállalkozás eredményeit. A szlovén cég 2001-ben jelent meg a romániai piacon a marosvásárhelyi Pharma Tech megvásárlásával. Miután korszerûsítette a penicillint gyártó egységet, 2002-ben kezdett hozzá az új gyár építéséhez, s ugyanebben az évben az évi közel 25 milliárd dolláros forgalmat bonyolító és évi 5 milliárd dolláros nyereséget megvalósító Novartis cégcsoport, s ezen belül a Sandoz tagjává vált.

A Marosvásárhelyen készülô antibiotikumokat import alapanyagból, a legszigorúbb feltételek mellett és legkorszerûbb felszereléssel fogják elôállítani, 80 százalékban exportra. A Népújság kérdésére elhangzott, hogy a penicillinhez viszonyítva gyorsan és eredményesen ható gyógyszerekrôl van szó, továbbá, hogy a kutatórészlegen a termékek folyamatos tökéletesítése lesz a cél.

Korszerû sterilizálórészleg a megyei kórházban

Pár órás marosvásárhelyi tartózkodása alatt dr. Ovidiu Brânzan egészségügyi miniszter meglátogatta a 112-es Központosított Diszpécserszolgálatot, a megyei kórház koraszülöttrészlegét, a rohammentô-szolgálatot, felavatta a korszerûsített sterilizálórészleget és a régi ortopédia udvarán május 31-tôl mûködô zárt körû gyógyszertárat. Pár percet szánt az újságírók által feltett kérdések megválaszolására is. Összegzésképpen elmondta: a központosított diszpécserszolgálat létrehozásával, mûködtetésével bebizonyosodott, hogy a helyi közigazgatási egységek, a helyi közösségek segítségével, hozzájárulásával lehet létfontosságú szolgáltatást biztosítani. Az országban elsôként Marosvásárhelyen megvalósított 112-es hívószámú szolgálat tapasztalatait felhasználják a fôvárosi, illetve az országos diszpécserszolgálat megszervezésekor.

A Közegészségügyi Igazgatóság vezetôségével folytatott zártkörû beszélgetés után - melyrôl a miniszter csak annyit nyilatkozott, hogy a helybéliek nem annyira kérésekkel, mint tárgyilagos beszámolóval várták - Ovidiu Brânzan felavatta a megyei kórház korszerûsített sterilizálórészlegét. Brânzaniuc Klára, a Közegészségügyi Igazgatóság igazgatója elmondta, hogy az új felszereléseket a minisztérium által biztosított pénzbôl vásárolták, a leszerelt, de mûködôképes gépeket más kórházakban fogják hasznosítani.

A következô állomás a kórház koraszülöttrészlege volt, ahol a vendég számba vette a körülményeket, s kiemelte: a világbanki kölcsönbôl beindított Neonat országos programba, amelynek az a célja, hogy megfelelô körülményeket, korszerû berendezéseket biztosítson a koraszülöttrészlegekre, bevonták Marosvásárhelyt is. Mint megtudtuk, a helyi rohammentô- szolgálatot bízták meg, hogy a megyeszékhelyre szállítsa a megye különbözô szülészetein világra jött koraszülötteket. A miniszter, utalva a más megyei szülészeteken történt rendellenességekre, hangsúlyozta: ahol a szakemberek komolyan, nagy figyelemmel végzik a munkájukat, ott minden koraszülöttnek esélye van.

Dr. Deac Radu professzor megragadta az alkalmat, hogy bemutassa a miniszterelnöknek a jelenleg épülô új gyermekszívsebészeti részleget. Majd a küldöttség bevonult a rohammentô-szolgálatra, ahol dr. Raed Arafat kimerítôen ismertette a szolgálat ügyeletesei által végzett munkát. Arról is beszámolt, hogy a négy-öt éves gépeket egyre gyakrabban kell javítani, s szükség lenne új, korszerûbb felszerelésre.

A problémafelismerés és a támogatásszerzés kapcsolata

A kórházak, bizonyos szolgáltatások magánosítása kapcsán Ovidiu Brânzan úgy vélekedett, hogy minden esetben meg kell keresni a legjobb megoldást, mert míg a beutaltak étkeztetését esetenként egy-egy magáncég jól és olcsón meg tudja oldani, nem biztos, hogy a magánvállalkozók hasonlóképpen tudják biztosítani a kórházak takarítását, a mûvese-készülékek karbantartását. Jelenleg a laboratóriumok magánosításának lehetôségeit tartják szem elôtt.

A miniszter szerint sokkal nehezebb a problémát feltárni és pontosan azonosítani, mint megtalálni a megoldásához szükséges anyagi hátteret. Példaként említette, hogy miután feltérképezték a pszichiátriai egységekben található hiányosságokat, egyszerû volt világbanki kölcsönt igényelni. Ebbôl a kölcsönbôl idén 40 milliárd lejt költenek hat elmegyógyintézet rendbetételére, s jövôben a kórházak keretében, illetve mellett mûködô pszichiátriai részlegek felújításával folytatják. Hasonlóképpen járnak el a koraszülött- részlegek esetében is.

Újságírói kérdésre válaszolva Ovidiu Brânzan azt nyilatkozta, hogy nem választási fogásként rendelte el a kórházak korábbi adósságainak eltörlését, hanem azért, mert beiktatásakor megígérte, hogy megteszi. Viccesen hozzátette azt is, hogy ha nem fizették volna ki a jelentôs összegû hátralékokat, több pénz maradt volna kampányolni.

A marosvásárhelyi látogatásán tapasztaltakat összegezve az egészségügyi miniszter két fontos dolgot említett: az egyik a 112-es diszpécserszolgálat létrehozása, a másik, hogy külföldi tôkével gyógyszergyárakat hoztak/hoznak létre, így is segítve a román egészségügy fejlôdését.

Plakátmagányba fojtott hétköznapjainkban még a vak is látja, hogy... nem látja.

Egy kissé zavaros a fogalmazás, s eléggé Hofi- ízû.

De vegyük szépen sorba: milyen vak?

Hát, mondjuk inkább úgy, hogy nemlátó és látássérült, nyolc ország sportolóhada, aki Európa-bajnokságra jött el Romániába, s hagyományt tartó és ápoló lendületben Marosvásárhelyen verte fel táborát egy kerek hétig. A hatnapos versenyen nap mint nap versengtek a hátrányos helyzetû tekézôk, olyan természetességgel hajigálva a golyót, döntve bábukat, s örvendezve a sikernek, hogy a tökéletesen látók tökéletesen irigyelhették...

Hogy ki nyert? Természetesen a legjobb, s fellépett a dobogóra a német, a román, a magyar, a cseh, a lengyel, a szlovák, a szlovén és a horvát... s vakuk villantak, különbözô érmek és serlegek villogtak, öröm- és bánatkönnyek potyogtak, éljenzések doboltak dobhártyákat... Mint a valós világban. A nemlátóknak ez a valós világuk, ôk (is) dolgoznak, edzenek, ez is élteti ôket egyik dob(ban)-ástól a másikig.

S mit nem láttak ôk sem? Azt, amit mi, a jól látók sem láttunk. Ôket. A hírekben. A helyi tévéadóink mûsorában.

Hogy miért nem láttuk? Erre nehéz választ adni. Nem nekünk s nem a szervezôknek, hiszen a helyi Nemlátók Szövetségének képviselôi, a Dávid Mária-Morar Mihail páros a díjátadás napjai elôtt és a díjazás napján forróvá tárcsázták a PRO TV és az Antena 1 vonalait, sikertelenül. Igaz, biztatónál biztatóbb ígéreteket kaptak, még a hivatalos ünnepségek megkezdése elôtt pár perccel is, de ...csak kampányszlogenes kis- és nagy autók jártak az Elektromaros tekepályája felé.

Egyértelmû választ a miért-re nem tudunk adni... De találgatni lehet. Például, hol fizetnek lejben vagy euróban jobban? A nemlátóknál semmi esetre sem.

Nem jöttek, mert a megnyitón ott volt dr. Dorin Florea, aki azonban a két díjkiosztáson már nem vett részt, akkor meg minek?

Miért tudtak eljönni a tévések az országos döntôre, ahol játékosokat válogattak be a román válogatottba? Az érdekesebb volt... A fenéket! Az a választási kampány elôtt volt... Az EU- bajnokságra egybôl elfogyott az idô... De jó, hogy felcsigázták a lakosság érdeklôdését. A Népújság olvasóit meg is kérdezhetnénk: hányan szerettek volna többet tudni errôl a rendezvényrôl, hányan néztek volna szívesebben egy kis riportot nyolc ország száz emberének fair play csatározásáról, mint például a választási kampányt, avagy ki volt a soros a megszokott: "elgázolták, kirabolták, erôszakot követtek el rajta, leütötték, felgyújtották, megdrágult"... közismert folytatásos hírekben.

Miért nem érdekelte a helyi tévéseket az Európa-bajnokság, miért kérették magukat annyit, mint a..., ha tudták, hogy úgysem jönnek el? Vagy pont ezért. Igaz is. Minek kellett a szervezôknek és a Nemzetközi Nemlátók Sportszövetségének pont ebben az éveben megszerveznie a bajnokságot?

Egy dolgot tisztázzunk. Nem reklámot, reklámozást avagy szponzorálást vártunk el a helyi tévéadóktól. Az kikerült, hiszen a Vakok és Látássérültek VII. Európa- bajnokságának szervezôi, a Román Nemlátók Szövetsége baráti jobbot kapott a Continental Szállótól, a polgármesteri hivataltól, az Aquaservtôl, a tekepályától... Csak azt vártuk volna el, hogy végezzék a munkájukat a tévések is, mint ahogy tette azt az írott sajtó, s a rádiósok. Mert valahogy úgy tudjuk, mi a halandók, hogy nem az esemény megy a tévéhez, hanem fordítva. Igaz, nem volt olyan látványos, mint a leszúrt áldozat, hülyére vert és kirabolt szerencsétlen, de akarva-akaratlanul ez is benne van a hétköznapjainkban...

S ha csak az hibádzik, hogy tényleg nem volt filmezési idô, a tévés kollégák korrigálhatnak. Le van filmezve, sugározásra kész az egész. Csak fel kell keresni a nemlátók helyi szövetségét Vásárhelyen, a Köteles Sámuel utcában, s máris lehet mondani: "Látjátok feleim, szümtükkel...."

Hát ezek "vogymuk"...

Lassan átláthatatlanná és ellenôrizhetetlenné válik az iraki helyzet. Az USA és szövetségesei belesétáltak egy olyan mocsárba, amelybôl se elôre, se hátra nem lehet kimozdulni, ti. ha fokozzák a fegyveres akciókat, heves ellenállást váltanak ki, ha netán kivonulnának, olyan polgárháború következne, hogy kô kövön nem maradna.

Pedig olyan szépen megideologizálták a fegyveres fellépést, hogy egy adott ponton a pacifizmus már bûnnek számított, és mindenki gyanús volt, aki azt merészelte mondani, hogy ezt mégsem kellene. Most már Amerikán belül is mind több a bíráló hang, néhány héttel ezelôtt Soros György mondta ki, hogy ez az akció elhibázott lépés volt kezdetektôl, pedig a neves pénzember és mecénás sem tájékozatlansággal, sem Amerika- ellenességgel nem vádolható. Most az amerikai egyházak léptek fel közösen, kárhoztatva az USA külpolitikáját, sôt a közvéleményben is mind több a kétkedô hang, egyes felmérések szerint a lakosság 51%-a nem helyesli a háborút.

A katonai és biztonságpolitikai szakértôk pedig tanácstalanul állnak, legfeljebb annyit mondanak, hogy majd talán az ENSZ… Ôket hamarabb kellett volna meghallgatni, ti. mostanra kiderült, hogy az irakiaknak nem kell az, amit mi demokráciának nevezünk, s bár utálták a diktatúrát, nem tudják felszabadítóként elfogadni a külföldieket. Patthelyzet van, mondhatnánk, csakhogy az áldozatok száma folyton nô, az erôszak erôszakot szül.

Nem tehetek róla - bizonyára szakmai ártalom -, nekem hasonló példák jutnak eszembe a történelembôl, pontosabban az elsô világháborút megelôzô hetek hangulata. A nagy háborúpárti lelkesedés, a magunk igazába vetett vak hit és a bosszúvágy: - Megállj, megállj, kutya Szerbia! - énekelték a katonák, a jó császár pedig miután megfontolta, meggondolta a dolgot, a harctérre küldte ôket. A másik császár - a német - pedig megígérte, hogy mire a falevelek lehullnak, vége lesz a háborúnak, le is hulltak pontosan ötször! Tudom, most más a helyzet, más a kor, de arra nem vennék mérget, hogy ez az iraki cirkusz is nem fog eltartani négy évet.

Mindenesetre az eddigi eredmények igen szerények: elkergették Szaddám Huszeint, majd amikor kiszedték ôt az egérlyukból, a történet véget is ért, ma már a kutyát sem érdekli a volt diktátor sorsa. Annál inkább az iraki foglyok megkínzásának története; ez, valljuk be, nagy blamázs egy olyan hadsereg számára, amely a demokrácia és a szabadság hírnökeként lép fel. Ebbôl a szabadságból nem kérünk, mondják az irakiak, és tüstént bosszút is állnak, egy ártatlan amerikai az áldozat, akit gyakorlatilag nagy nyilvánosság elôtt fejeznek le. Ez a borzalom is - akárcsak a foglyok kínzása - immár bevonul otthonainkba, gyerekeink épülésére és a sajtószabadság dicsôségére. Akik a kínzásokban részt vettek, azokat megbüntetik, mondják az amerikai hatóságok, íme a demokrácia eklatáns példája, mondják az amerikai politika kritikátlan hívei, igen, megbüntetik ôket, a közlegényeket és a szakaszvezetôket, mondom én, mert az igazi felelôsöknek a hajuk szála sem görbül majd. Itt is ismétli magát a történelem.

Ebben az ügyben a legnagyobb tévedés az volt, hogy sokszor nem tettek különbséget az iszlám hívôk milliói és az iszlám fundamentalizmus között, mely sok esetben a terrorizmus melegágya. S miközben Közel- Keleten demokráciát és nyugati civilizációt akarnak teremteni, az iszlám fundamentalizmus és a terrorizmus jelen van Európában és Amerikában egyaránt, elôbbi látványosan és agresszíven terjeszkedik, utóbbi sunyin, alattomosan, de annál veszélyesebben, pont a demokrácia és a liberális bevándorlási politika hozadékaként. Jogosan tevôdik fel a kérdés: megéri? vagy: mit ér a demokrácia és a szabadság, ha nem társul biztonságérzettel és nyugalommal?

Megállítható a szellemi élet hanyatlása?

Dicsôszentmártonban két magyar ház van. És maroknyi magyarság. Ôk is fogynak. Nagy a munkanélküliség, elmennek. Ki erre, ki arra. De magyar kultúrközpontból mégis kettô van. Nem lehet figyelmek kívül hagyni a jelenséget. Érdemes indulatmentesen beszélni róla.

Népszínház a bérházban

Elsôként az úgynevezett régi magyar házat, a három történelmi magyar egyház által mûködtetett Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesületet látogattuk meg. Régi bérház, magas szobák, próbaterem a Népszínháznak, a gondnok-könyvtáros Rencz András.

- Végre sikerült új darabot szerezni a Népszínháznak - kezdte a gondnok. Bár egy férfiszereplôre még szükség van, ez pedig nehezen akad. Nincs érdeklôdés, a kultúra már szinte senkit sem érdekel. A mûvelôdési egyesület jelenleg már csak egy szakkörrel mûködik, a kórust, Vargancsik Wolf Katalin vezényli és Pálffi Gyula igazgatja. Ôk hetente próbálnak, most is magyarországi turnéra készülnek. A váratlanul elhunyt Puskás György vezetése idején volt néprajzkör, történelem-, irodalom-, fotókör. Mind megszûntek. Nincs olyan ember, aki összeszedné az esetleges érdeklôdôket. A 34 éve mûködô népszínháznak nyolc tagja van. Most színjátszócsoport-szerûen mûködnek, utoljára március 15-én léptek fel ünnepi mûsorral, most találtak megfelelô vígjátékot. Az Árva Bethlen Kata könyvtár húszezres állománnyal rendelkezik, 820 beiratkozott olvasót regisztráltunk, rendszeresen 100-120-an látogatják. Kiállításunk a tavaly volt utoljára, egy fotókiállítást történelmi tárgyú tárlat követett, Vármegyeházak a XX. század elején címmel. Ezt idén szeretnénk körbeutaztatni, lévén az elsô ilyen jellegû és tárgyú tárlat Erdélyben. Az érdektelenség azonban mindenre rányomja bélyegét. Ha szervezünk is valamit, 30-40 embernél több sohasem gyûl össze.

Zsinagógából kultúrközpont

A másik, az "új magyar ház" tulajdonképpen a volt zsinagóga. A zsidó hitközség egykori, szépen felújított épülete most a Kis-Küküllô Alapítvány Közmûvelôdési Központ nevet viseli, igazgatója Kakassy Sándor. Elmondása szerint van közönség.

- Stúdióelôadásokat, hangversenyeket, kiállításokat szervezünk, legutóbb a Tiberius vonósnégyes játszott nálunk. Pünkösd elsô napján jön a Háromszék Állami Népi Táncegyüttes. Az emeleti galériában Sz. Kovács Géza, segesvári képzômûvész tárlata látható, és várjuk Vajda György azerbajdzsáni fotóit is. Szeretnénk a Népszínháznak színpadot adni, a kapcsolatok jók. A választási elôkészületeket is itt folytattuk. Felújítottuk az épületet, a tetôzetet, az összes ablakot kicseréltük. A tavalyi Dicsôszentmártoni Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozat adta az ötletet, az indíttatást. Azóta nálunk járt Bálint Márta színmûvésznô egyéni mûsorával, Ligeti György Emlékhangverseny zajlott, volt küküllô menti diákok számára népdalvetélkedô, hamarosan pedig a Kakassy-Zonda duó ad klasszikusgitár-koncertet. Augusztusban, vagy maximum a jövô évben Kóródi István klarinétmester vezetésével klarinét-mesterkurzusnak ad otthont a központ. Célunk fiatal mûvészeknek kiállításfelületet adni, a helyi (és nem csak) magyarságnak szánt rendezvények mellett a fiatal, tehetséges mûvészeket felkarolni, bemutatni az itteni közösségnek.

Két magyar ház van Dicsôben. Az egyik látszólag haldoklik, a másik virul. Az elsô szerint nincs érdeklôdés, a második szerint van. Az egyik szerint nem lehet már nagyon szervezkedni, a másik szerint igen. Az egyik szerint ez megosztja a magyarságot, a másik szerint nem. Egy helyrôl indultak. És bár mindkét ház vezetôje elmondta véleményét a szakítás okairól, megkértek: ne tegyük azt publikussá. Egy azonban biztos: ha sorvasztó hatású a pluralitás, senkinek sem hiányzik. Fôleg a dicsôszentmártoni, egyre fogyó magyarságnak nem.

Nagy Botond

Ellentétes vélekedések keringenek a dicsôszentmártoni Bicapa kémiai vállalat jelene, jövôje felôl. Egyesek azt állítják, tönkrement, mások, hogy nem, biztosat nem lehet tudni. Mivel a város gazdasága, a munkanélküliség, ha közvetett úton is, de függ a vállalattól, lévén, hogy nagyon sokan dolgoztak ott, érdeklôdtünk a gyár helyzetérôl, kilátásairól, projektjeirôl.

Stefan Komives mérnök, vezérigazgató fogadott, kérdéseinkre készségesen válaszolt.

- Alaposan megtervezett és elgondolt terveink vannak a jövôre nézve - mondta az igazgató. Több befektetési projektet indítottunk. Nemrég érkezett egy mai csúcstechnikát felhasználó berendezés Németországból, amely máris a kaucsukfeldolgozási, gumiújrahasznosítási programunk részévé vált. Kettô, maximum három hónap múlva befejezzük új téglagyárunk felépítését, és legkésôbb jövô tavaszig egy cserépgyárat is felhúzunk a vállalat területén. Hamarosan beindul fémfeldolgozási programunk, valamint egy több szakaszos projekt, ez azonban hosszabb folyamat lesz: környezetbarát mûtrágyát fogunk elôállítani. Tartozásai a cégnek nincsenek, a környezetszennyezés elkerülése végett pedig állandóan végezzük a méréseket.

Mindezt az tette lehetôvé, hogy a vállalat 2003. október 28-tól legnagyobbrészt magántulajdonban van. Iosif Ioan polgári személyként megvásárolta a részvények 96,5%-át, a modernizációs törekvések mostanra értek be. Mindez természetesen új munkahelyek létesítésével is jár. 2000-ig ezerhatszázan dolgoztak a cégnél, akkor azonban 1200-an elmentek a vállalattól, azóta nagyrészt változatlan, 215 körüli az alkalmazottak száma. Az új gyárak felépítésével és a tervezett projektek beindításával legkevesebb 3-400 személyt szeretnénk alkalmazni. És nem is túl késôn, hiszen az új munkahelyek létesítésének elsô hullámára, az elsô alkalmazásokra az elkövetkezô három hónapban sor kerül.

n.b.

A dicsôszentmártoni Constantin Brâncusi Szakközépiskola diákjainak közel negyven százaléka magyar anyanyelvû. Ennek ellenére csak a tavalyi tanévben indult el az anyanyelvi szakoktatás. A jelenlegi elsôévesek az autószerelô szakmát sajátíthatják el, a jövô tanévtôl pedig asztalosokat is képeznek magyarul.

A tanintézményben több szakmára oktatják a diákokat. Léteznek textilipari osztályok, ahol szabókat képeznek, turizmussal, közélelmezéssel foglalkozó csoportok, az itt végzôk eladók, vendéglôi alkalmazottak lehetnek. Az építkezésekre szakosodókból kômûvesek, festôk, mázolók válnak majd, a faipari osztályok tanulóiból asztalosok, illetve igen keresettek a mechanikai osztályok, ahol autószerelôket képeznek. Mihaltean Aurica, az iskola igazgatónôje elmondta, hogy ezekbôl az osztályokból minden évben lesz majd egy magyar tannyelvû is. Így indítottak a tavaly autószerelôi osztályt, hiszen erre van a legnagyobb kereslet, jövô tanévtôl pedig magyar anyanyelvû asztalosképzés lesz. A magyar tanárok többnyire a Traian Líceum betanító oktatói, a diákok osztályfônöke Máthé Mária, aki a Vegyipari Iskolaközpontban oktat.

Az igazgatónô hangsúlyozta, hogy azért esett az asztalos szakmára a választásuk, mert Dicsôszentmártonban a tervek szerint a franciákkal közösen építenének egy bútorgyárat, ahol a szakosztályban végzettek elhelyezkedhetnének. A tanintézmény rendelkezik a kellô felszereltséggel a szakoktatáshoz: termek, mûhelyek, ahol mesterséget tanulhatnak. Az informatikaterem hét számítógéppel mûködik, amelybôl ötöt a P&G 2000 elnevezésû projekt megnyerésével szerzett az iskola, a másik kettôt önerôbôl sikerült megvásárolniuk. Márciusban benyújtották pályázatukat egy Phare-programra, amelynek sikeres elbírálása esetén nagy, pozitív változások következhetnének be az iskolában: fejleszthetnék az iskola felszereltségét, nyomtatókat, fénymásolókat vásárolnának. A harmadévesek kereskedelmi vállalatoknál, magáncégeknél gyakornokoskodnak, ahol lehetôségük nyílik a modern gépek megismerésére is. Sokukat az iskola elvégzése után alkalmazzák.

A diákok különféle szakversenyeken is részt vesznek. Nemrég sikerült a Zilahon rendezett Építsd a jövôdet velünk nevû szakverseny országos szakaszán megszerezni a nagydíjat, jól szerepeltek a megyei mesterségek olimpiáján is.

mr

Felújítás alatt áll Dicsôszentmárton strandja: a medenc&ea