Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Az igazságügyben dolgozó bírák mintegy nyolcvan százaléka nyilatkozta azt, hogy politikai nyomás alatt fejtik ki tevékenységüket. Az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Kriminológiai Intézet által végzett felmérés adatai szerint a romániai igazságügyi rendszer 75 százalékos "hatásfokkal" mûködik, pontosabban a meghozott határozatok, ítéletek 75 százaléka esetén érvényesül az igazság, s a felek 25 százaléka pert veszít annak ellenére, hogy igazuk van. Ezek után már nem is kell csodálkoznunk azon, hogy a lakosság mindössze 38 százaléka elégedett az igazságügyi szervek munkájával, s 50 százalékuk bízik abban, hogy valóban igazságot szolgáltatnak számára a bíróságokon, törvényszékeken és táblabíróságokon.

A bírák szerint a politikai befolyás mellett a selejt oka a törvények minôsége, az igazságügyi szervek túlterheltsége, s a függetlenségüket, pártatlanságukat biztosító törvényes feltételek, személyi épségük garantálásának hiánya. Bár mindössze hat százalékuk ismerte el, hogy pénzt vagy egyéb anyagi javakat ajánlottak fel neki, a bírák 30 százaléka úgy vélekedik, hogy a rendszerben fennáll a korrupció "veszélye". A fenti adatok érvényességérôl elgondolkodva nem kell messzire mennünk. Az igazságügyi szervek mûködésérôl (a szerencséseket kivéve) ki-ki a saját példájából kiindulva meggyôzôdhetett. Ami a politikum beavatkozását illeti, ezt a sajtónak adott nyilatkozatukban a megyénkbeli bírák többsége is megerôsítette. Ami nem csoda, hisz helyi szinten nemrégiben lehettünk szemtanúi annak, hogy milyen módon szerez érvényt magának a politikum, ha érdekeit veszélyeztetve látja, s hogyan, milyen eszközökkel bonyolítja le a hatalomváltást az igazságügyi szervek élén, ha netalán a bírák függetlensége felé billenne el a mérleg. Mindezek után már csak azon lepôdhetünk meg, hogy a felmérés adatai szerint a megkérdezett három és fél ezer bíró 95 százaléka a sajtót hibáztatja a negatív megítélés miatt. Nagyobb hatalom lettünk az igazságszolgáltatásnál? Mi, újságírók nem így érezzük, tapasztaljuk. Vagy a bíráknak kell hinnünk?

A szövetség bebizonyította, hogy betartja ígéreteit és meg tudja valósítani célkitûzéseit - hangsúlyozta Markó Béla csütörtökön, Csíkszeredában. Az RMDSZ elnöke székelyföldi körútja során látogatott Hargita megye központjába, ahol találkozott a szövetség megyei és csíkszeredai tanácsos-jelöltjeivel. A találkozón jelen volt Borbély László és Kelemen Hunor képviselô, Zsombori Vilmos, a Hargita Megyei Tanács elnöke, valamint Ráduly Róbert, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltje.

A megbeszélést követô sajtóértekezleten az elnök elmondta, az önkormányzati választások rendkívül fontosak a magyarság életében, ezért alapvetôen fontos, hogy az RMDSZ jól szerepeljen, nyerjen a június 6-i választásokon.

Értékelése szerint ennek megvannak a feltételei: ezt mutatja az, hogy az RMDSZ által szervezett elôválasztásokon a magyarok jelentôs számban, mintegy 200.000-en vettek részt, de ezt alátámasztják azok az új közvélemény-kutatások is, amelyek egyaránt 6%- os támogatottságot mérnek az RMDSZ esetében. Hangsúlyozta, nagy elôrelépés az, hogy az elôválasztások nyomán a szövetség szakmai szempontból felkészültebb jelölteket indít a választásokon, de teljesült az a célkitûzés is, hogy több fiatalt indítsanak a választásokon. Ennek eredményeként mintegy megduplázódott a fiatalok száma az RMDSZ jelöltlistáin - mutatott rá. Az RMDSZ elnöke leszögezte, a következô évek munkájában az RMDSZ kiemelt fontosságot tulajdonít a Székelyföldet érintô különbözô fejlesztési stratégiák kidolgozására.

Ez értékelése szerint alapvetô fontosságú az európai uniós csatlakozás szempontjából. Úgy vélekedett, nemcsak Romániát, hanem ezen belül a régiókat, városokat is közelíteni kell az Unióhoz, az RMDSZ kiemelt célja pedig, hogy a magyarok lakta régiókat az európai uniós csatlakozás nyertesévé tegye - hangsúlyozta az elnök.

Markó Béla leszögezte, az alkotmánymódosítást célzó népszavazáson, valamint az elôválasztásokon mért nagyarányú magyar részvétel bizonyítja, hogy nem volt sikerük a megosztási kísérleteknek. Az RMDSZ széleskörû elôválasztások révén kérdezte meg saját közösségét és igenlô választ kapott mindenütt - mutatott rá.

A szövetségi elnök kifejtette, mindazok, akik állításuk szerint a választás szabadságát kívánták megteremteni az RMDSZ- szel szemben lényegében saját állításukat cáfolták meg azzal, hogy más pártok, szervezetek színeiben, pusztán tisztségekért kívántak harcba szállni. Az elnök egyben súlyos morális kérdésnek, erkölcstelenségnek nevezte azt, hogy az MPSZ tagjai a Német Demokrata Fórum listáit próbálták felhasználni céljaikra és ezáltal kompromittálták a szervezetet. A csíkszeredai látogatás során az RMDSZ elnöke, valamint Borbély László és Kelemen Hunor képviselôk találkoztak a Csík széki közbirtokosságok képviselôvel is.

A szövetségi politikusok hangsúlyozták, az RMDSZ továbbra is kiemelten támogatja a közbirtokosságokat, a visszaszerzett közösségi és magánjavak ugyanis értékelésük szerint a közösség gazdasági önállóságának alapját képezik majd - mutattak rá.

Az RMDSZ közbenjárására a kormány 5 milliárd lejt utalt a gyergyó/szentmiklósi kórház új épületének befejezésére - jelentették be a szövetség vezetôi csütörtökön Gyergyószent/miklóson, a helyi lakossággal tartott találkozón.

A prefektúra már nem akadály

Ovidiu Natea fôispán a tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: a prefektúra visszavonta a Maros Tévé létrehozására vonatkozó megyei tanácsi határozat ellen benyújtott óvását.

A március 25-én hozott határozat törvényességét (a tanácsosok közül 32-en szavaztak a fizikoterápiai klinika épületének az országos televíziótársaság részére történô haszonbérbe adása mellett és 3-an ellene), mint várható volt, a prefektúra megóvta, de múlt héten meggondolták magukat, mivel Ovidiu Brânzan egészségügyi miniszter jóváhagyása megérkezett ez ügyben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Nemzeti Liberális Párt a választási kampány törvényes elôírásainak megsértése okán emelt panaszt Dorin Florea független polgármesterjelölt ellen.

Az illetô politikai formációk a választási reklámkiadványokon használt nemzeti jelképek használata és a választási pannók illetéktelen elhelyezése miatt éltek a reklamáció jogával.

Az 1-es Számú Választási Iroda teljességgel elutasította az RMDSZ óvását, ugyanakkor részben elfogadta az NLP panaszát. Dorin Florea független polgármesterjelöltet kötelezi arra, hogy távolíttassa el az összes olyan választási plakátot, amelyek Románia zászlaját tartalmazzák a háttérben.

Munteanu Mircea Nicolae panaszt emelt az RMDSZ és a PNL polgármesterjelöltjei ellen, mivel mind dr. Kelemen Attila (aki a piros, a fehér és a zöld színeket - más állam nemzeti jelképét), mind pedig Teodor Giurgea (a piros, a sárga és a kék színt használva) megszegi a törvényes elôírásokat.

A Körzeti Választási Iroda helyt adott az óvásoknak, és felszólítja az illetékes személyeket, hozzák meg a kellô intézkedéseket.

A döntések ellen a Megyei Választási Irodához lehet fellebbezést benyújtani.

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ polgármesterjelöltjének csütörtökön tett nyilatkozataira reagálva, melyek szerint Maros megyében a PSD "összefogva sovén- nacionalista, xenofób pártokkal, a PUNR-vel és a PRM-vel, olyan jelöltet támogat, aki semmibe veszi a törvényeket, nem tudni, milyen pénzekbôl kampányol, és a nemzeti szimbólumokat - a törvény elôírásai ellenére - kampánycélokra használja", tegnapi sajtótájékoztatóján Ovidiu Natea prefektus visszakérdezett: "milyen véleményem legyen, amikor az RMDSZ kizárólag a magyarságot szólítja meg, a legtöbb esetben kizárólag magyar nyelven?"

Itt egy meccsrôl van szó, és minden meccsnek van egy tétje. A tét ebben az esetben minél több szavazatot szerezni. Minden párt azt tesz, amit akar, a törvényesség betartásával" - tette hozzá a fôispán. A törvényesség betartására a prefektúra szigorúan felügyel, és meggyôzôdése, hogy nem lesznek csalások a választások alkalmával. A törvényességnél maradva, újságírói kérdésre "meglepetten" válaszolta: nincs tudomása róla, hogy Dorin Florea a hivatali kocsit használja munkaidôn kívüli, délutáni kampánykiruccanásaihoz, valamint közhivatalnokokat vesz igénybe, de ez nem tartozik a prefektusra, hanem a Számvevôszékre. - Nem vagyok Mannix, hogy nyomozzak Florea után - nyilatkozta. Ami a nemzeti szimbólumok használatát illeti, ez sem rá mint a "törvényesség ôrére" tartozik, hanem a megyei választási irodára, "de valószínûleg sor kerül a szóban forgó, nemzeti szimbólumokat tartalmazó választási plakátok visszavonására."

A választási elôkészületek kacsán megtudtuk, hogy 102 körzeti és egy megyei választóirodát rendeznek be, megkezdték a szavazólapok kinyomtatását, eddig ezek egyharmada készült el a Tipomur nyomdában, a költségek 1,8 milliárd lejre rúgnak. A szavazóirodák elnökeinek kiképzésére május 26-án és június 2-án kerül sor.

A kormányzó Szociáldemokrata Párt városi vezetése és a tanácsos-jelöltek csütörtökön sajtótájékoztatón mutatták be az SZDP kampányprogramját hétfôtôl kezdve a kampányzárásig.

A sajtótájékoztatón a Népújság egy elvi kérdést vetett fel. Éspedig azt, hogy véleményük szerint hogyan értelmezhetô az SZDP gesztusa, amely bár tudomásunk szerint az európai integráció elkötelezett híve, ugyanakkor Marosvásárhelyen olyan pártokkal - PUNR,PRM - szövetkezett Dorin Florea támogatásában, amelyek nem óhajtják az EU-csatlakozást és minden nyilatkozatukkal, ténykedéseikkel az integráció ellen tesznek. Vajon csupán arról van szó, hogy bárki legyen a polgármester, csak magyar ne?

Pavel Todoran képviselô, az SZDP városi szervezetének elnöke tagadta, hogy szövetségesek lennének, mindössze arról van szó, jelentette ki, hogy részei annak a csoportnak, amely Dorin Floreát támogatja a helyhatósági választásokon. Gyakorlatilag ez attól függött, hogy lesz-e a pártnak saját jelöltje. Nekik nincs, ezért támogatnak egy független jelöltet. A többi csak spekuláció.

A képviselô szerint Florea "jó gazda" és sajnálta, hogy nem ismerhette meg Kelemen Atilla román nyelvû programját. Egyébként, tette hozzá, ha a legkisebb esélyt látták volna arra, hogy a jelenlegi polgármester ellenében képesek lesznek olyan jelöltet találni, aki legyôzte volna, saját jelöltet állítottak volna.

Csakhogy erre nem készültek fel idejében.

A június 6-i választáson egyébként fôleg a tanácsosi helyek foglalkoztatják, számításaik szerint 4-5 helyet tudnak majd szerezni a vásárhelyi tanácsban.

Ha valamihez nagyon ragaszkodunk, rendszerint álmunkban is megjelenik. Talán így van ez az áhított európai integrációval is. Amikor már majdnem azt hittük, mindent elmondtak, leírtak róla - hisz a vízcsapból is ez folyik - rájövünk, hogy mégsem fogunk belefulladni az unalomba. Politikusaink bôven tartogatnak meglepetéseket a tarsolyukban, ha nem is a tettek, de legalább a nagy fajsúlyú nyilatkozatok szintjén. Sajnos, egyre több "vonatot" késünk le, s ezt honatyáink is nagyon jól érzékelik. Ilyenkor persze felülkerekedik bennük a sértôdöttség. Mintegy önigazolásul magyarázkodni kezdenek. Ion Iliescu államfô a minap azt nyilatkozta, hogy "a Romániát a csatlakozási naptár (és az erre vonatkozó intézkedések) elhanyagolása miatt ért bírálat" nem jogos, hisz meg nem értéssel és elhamarkodottsággal magyarázható. A probléma lényege azonban egészen más. A BBC rádióadón is beharangozott európai monitorizáló mechanizmus (Románia és Bulgária esetében) sokak szemében szálka, hisz szeptembertôl kezdve minden bizonnyal más szemekkel néznek ránk, s vélhetôen hatalmon lévô politikusainkra is.

Elnökünknek támadt egy mentôötlete. - Ha nem lépünk be 2007-ben az Unióba, ez a folyamat akár 2020- ig is elhúzódhat - fejtette ki gondolatát elkeseredésében, s arra "figyelmeztetett", hogy a 2007- ben lekésett csatlakozás nem jelenti azt, hogy ez 2010-ben sikerül, ahogy "mi" akarnánk. E kijelentésben nem világos, hogy az a "mi" kikre vonatkozik. Tény azonban, hogy a jelenlegi kormánypárt sem számíthat több évtizedes vezetô pozícióra, s innen fújhat a szél.

Nemrég Ion Tiriac bankár és üzletember beszélt arról, hogy Románia számára sokkal elônyösebb lenne (itt a pénzügyi-gazdasági helyzetre utalt) a 2010-es évben történô csatlakozás. Sokan tartanak attól is, hogy az Unió "radikálisabbra" fogja a hangot, s újabb "vonatok" távolodnak el tôlünk. Ezért is fájdalmas, hogy a kormánypárt üzenete más Európa felé, és egész más a társadalom felé. Belülrôl úgy tûnik, kint vagyunk a vízbôl, kívülrôl pedig úgy, hogy még csak ezután fürösztenek meg igazán. Mint ahogy az sem mindegy, mikor jutunk be a jó öreg Európába: 2007-ben, 2010-ben vagy 2020-ban. Mert van egy kis különbség, nemde?

Elôször találkozott a sajtóval a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem új összetételû vezetôsége: Béres András rektor, Mihai Sin, a román és Kovács Levente, a magyar tanszék vezetôje, valamint Cristian Stamatoiu egyetemi kancellár. A találkozót az új vezetési struktúra bemutatása, bemutatkozása mellett azért szervezték, hogy a mass media segítségével tájékoztassák a közvéleményt az intézmény néhány fontos tanév végi eseményérôl és a következô oktatási éveket érintô távlati terveirôl.

A legjelentôsebb változás az egyetem életében az, mondotta érthetô elégtétellel a rektor, hogy bôvül a kínálata. Ôsztôl zenepedagógiai szakot indítanak, ezáltal tovább szélesül az itt folyó mûvészeti oktatás skálája. Erre már megvan a jóváhagyás. Arra még hivatalosan nem bólintottak rá az illetékes felsôbb szervek, hogy a fejlesztés másik nagy, immár vertikális irányú megvalósítását is teljesen bizonyosnak tekinthessék, de mégis igen nagy a valószínûsége, hogy a 2004-2005-ös tanévtôl az egyetemen a mass media, illetve az audiovizuális kommunikáció szakterületén elkezdôdhessenek a magiszteri tanulmányok. Az elsô esztendôben a román nyelvû mesterkurzusok jönnének létre, magyarul pedig a zenepedagógiai oktatás zajlik majd. A rá következô évben olyan formában történik a bôvülés, hogy magyarul is bevezetik a magiszteri képzést, románul a zeneit. Az oktatók tekintetében nincsenek gondok, viszont minden ilyen újítás pénz kérdése is, az korlátlanul nem áll rendelkezésre, ezért lépcsôzetes a bôvítés. A hosszú távú elképzelések szerint el szeretnének jutni oda, hogy mint a valóban tekintélyes, általánosan elismert egyetemeken, itt is képezzenek doktoranduszokat.

Bevallott szándékuk, hogy a mûvészeti oktatás szintjének folyamatos emelése mellett a tudományos kutatómunkát is felfuttassák, a színházmûvészet valóban rangos, elismert központjává tegyék az egyetemet. Jelenleg folyamatban vannak a diákok évadzáró elôadásai, rövidesen megkezdôdik a vizsgaszesszió és az államvizsgák. Megszervezték a felvételi elôkészítôket. Változás, hogy az idén a teatrológia szakon is tartanak felvételi vizsgát, a felvételizôknek egy videóra rögzített színielôadást kell elemezniük. A teljesítményre kapott érdemjegy a felvételi vizsgamédiához 25 százalékkal járul hozzá, a többit az érettségi vizsgán szerzett jegy határozza meg. Természetesen színész és bábszínész szakon is hirdetnek felvételit.

Az év végi eseményekhez hagyományosan hozzátartoznak a fesztiválszereplések is. A Stúdió három elôadását meghívták a határon túli magyar színházak kisvárdai találkozójára, megérkezett a meghívó a rangos pécsi országos színházi szemlére is, és a budapesti fôiskolával kialakult kapcsolatok révén a magyar fôvárosban is bemutatják a végzôsök Szomorújátékát.

Új kezdeményezés az egyetem tanárainak közös produkciója, amelynek május 27-én kezdôdnek el a próbái a fiatal magyarországi vendégrendezô, Szabó Máté irányításával. Kovács Leventétôl megtudtuk, hogy még keresik a Stúdió mûvészeti mûhelyének a nevét, de az elhatározás már megszületett, hogy az ifjú oktatók minden évben elôrukkolnak egy igényes, magas szintû elôadással, lehet az kísérleti, alternatív is, csak jó és érdekes legyen, ezzel is gazdagítva, színesítve a Stúdió Színház mûsorát. Mindenki jól jár, ha az ötlet beválik, a színészek számára újabb bizonyítási lehetôség, a közönségnek bôvülô kínálat, a színháznak potenciális többletbevétel. Egy jelentôs kortárs német szerzô, Roland Schimmelfenig darabjával kezdenek, az Arab éjszakával.

Az egyetemen kibontakozott tudományos tevékenység aktuális eseményét ismertette Cristian Stamatoiu. Május 26-án az UNESCO égisze alatt megrendezett nemzetközi konferencia házigazdája lesz az intézet. A Ionesco-évforduló jegyében kerül sor egy átfogó rendezvénysorozat részeként Kolozsváron, Nagyváradon, Szebenben és városunkban az értekezésekre. Elsôsorban francia és amerikai szaktekintélyek tartanak elôadásokat franciául. Lesz kiállítás, workshop és más vonzó megnyilvánulás is.

Végül még egy örvendetes hír: befejezéséhez közeledik a Bolyai utcában a Tolnai- ház felújítása. A munkálatok anyagi fedezete megvan, október elsején ott szeretnék beindítani a zenepedagógia szakkal az oktatást. És abban is bíznak, hogy ôszire elkészül az egyetem diákotthona is.

A moldovai minorita-ferencesek szervezésében Páduai Szent Antal-ereklyét tisztelhetünk május 24-én a Keresztelô Szent János plébániatemplomban.

Az ereklye de. 10 órakor érkezik. De. 11 órától szentmise keretében Szent Antal életérôl hangzik el tanítás. Ezután magánájtatosság keretében du. 5 óráig Szent Antal ereklyéje elôtt tiszteleghetnek híveink. Du. 5 órától pap által vezetett imaórára, 6 órától pedig szentmisére várjuk a híveket.

Május 25-én reggel 8 órától szentmise, 9 órakor búcsúztatjuk az ereklyét.

Az EU a SAPARD-program keretében támogatja az átmeneti idôszakban a csatlakozni kívánó országokat. December közepétôl hazánkban is pályázható az említett program három fejezete, amelyekrôl részletesen tájékoztattuk az olvasókat. A SAPARD-ügynökség annak érdekében, hogy együttmûködjön a társtámogatások keretében a kereskedelmi bankokkal, módosította a keretegyezményt, miszerint a bankok hiteleket folyósíthatnak. A módosított protokollumokat 14 kereskedelmi bank írta alá: a Román Kereskedelmi Bank, a Ion Tiriac bank, a Bank Post Rt., a Román Fejlesztési Bank, az Alpha Bank, a Takarékpénztár (CEC) stb. és azok a bankok, amelyek az elsô aláírt keret- megállapodás utáni évben bekapcsolódtak a társfinanszírozásba. A megállapodás alapján partnerségi kapcsolatok alakulnak ki az ügynökség és a bankok között, hitelek kibocsátása céljával, tiszteletben tartva a SAPARD- program feltétel- és eljárási rendszerét, valamint a bankok mûködési szabályzatait, a hitelekre vonatkozó elôírásokat. Így a bankok a hitelek folyósításáról garancialevelet bocsáthatnak ki - amelyek 120 napon át érvényesek - azoknak, akik a SAPARD-ügynökséggel finanszírozási szerzôdést írtak alá. Az ügynökség a maga során elfogadja a garancialeveleket mint a tervek társfinanszírozását igazoló dokumentumot. Az új keretmegállapodás egy nagyon fontos kitétellel bôvült, éspedig a SAPARD-tervek megvalósítására igényelt bankhitelek garantálásával.

A kölcsönkért összegek garantálhatók a SAPARD-program keretében finanszírozott aktívumokkal, ha az igénylô a költségekre igényelt pénzt egyszerre fizeti vissza a terv megvalósítása után.

Jegyzet

Csütörtök este hét órakor zsúfolásig megtelt a Nemzeti Színház nagyterme. A zsúfoltságra két tényezô is okot adott. Egyrészt a Kolozsvári Állami Színház Ubucuresti címû elôadása, másrészt az idei marosvásárhelyi színházi fesztivál, az ez évben Thalia Open Festivalnak keresztelt színházi hét (azaz színházi tíz nap) csütörtök esti megnyitója vonzotta a nézôket. Akiknek (ha tudnának a színfalak mögötti történésekrôl) nagy meglepetésben lett volna részük, amikor ünnepélyesen a színpadra lépett Cristian Ioan, a színház vezérigazgatója, Mircea Ghitulescu, a zsûri elnöke, és persze Dorin Florea polgármester, a polgármesteri hivatal képviseletében, mint a rendezvény védnöke! Nos, ha nem tudnánk, hogy mennyire szívügye Floreának a színház, hogy mennyire pártolja (és szereti, sôt, érti) a kultúra eme megnyilvánulását, hogy polgármestersége idején milyen bôkezûen és folyamatosan támogatta a színházat, hogy messze nem ô volt az, aki bojkottálta az intézménynek kijáró és megszavazott összegek folyósítását, akkor örvendenénk. Így azonban csak kételkedni tudunk, s erôsen kampányízûnek érezzük a szereplését. A hosszú, és állandóan ugyanazon helyekrôl feltörô vastaps azonban igazolta, mi kell ennek a városnak... Cristian Ioan és Mircea Ghitulescu szavait a zsûri bemutatása követte, úgymint: Gheorghe Balint, Ion Cocora, Sorin Crisan, Constantin Paraschivescu, Mihai Sim, Stracula Attila, Dumitru Velea. A vezérigazgató pedig igen eredeti és jó ötlettel rukkolt elô: idén, az országban elsô alkalommal kiosztják a citromdíjnak megfelelô Málna-díjat, amely a leggyengébb elôadás, színész(nô), rendezô, stb. ,,jutalma" lesz. A díj hovakerülését a közönség szabja meg, kérdôívek kitöltésével. Színházi berkekben az ötlet mindenképpen újdonságnak számít és bátorságra vall. A megnyitóünnepség után a kolozsváriak vendégjátékát láthatta a (tisztelet a kivételnek) majomparádé címkét mindenképp kiérdemlô, a széksorok közül a játék menetébe állandóan bekiabáló, betapsoló, önmagukat vagánynak képzelô egyénekbôl és zöldfülûekbôl álló, civilizációs szintrôl tanúságot nemigen tevô, díszes közönség. Szégyenteljes és felháborító volt magatartásuk, amellyel sok, normálisabb színházkedvelô estéjét tönkretették. Reméljük, a további produkciók jobban megszûrik nézôiket. A fesztivál folytatódik.

Tárlat

Cseresznyefa-virágzásra hívták meg egy Szolnok közeli Tisza menti alkotótáborba Sz. Kovács Géza segesvári grafikus- és festômûvészt. Alighogy hazatért, máris nyílt egyéni kiállítása a dicsôszentmártoni Kis-Küküllô Galériában. A kiválogatott anyagba legfrissebb képei, a mûvésztelepen született munkák, melyeket a virágba szökkent pompás gyümölcsös látványa ihletett, már nem kerülhettek be. A gazdag és sikeres dicsôi tárlaton mégis örülhetnek tavaszi díszben ragyogó almafáknak a látogatók. Jellegzetes honi tájrészlet ez, fekete- fehér metszeten örökítette meg az alkotó. Különös, de színesnek érezzük a grafikát. Mint mindig, Kovács Géza ezúttal is képes elhitetni a nézôvel, hogy színekben, tónusokban tobzódik a lenyomat, sokszínû az, amit lát. A vonalak ritmusával, sûrûségével, a rajz levegôsségével és zsúfoltságával helyettesíti a tarkaságot illetve a színharmóniát. Többi grafikájának is megvan ez a sajátossága, toll- és tusrajzai is, melyekbôl most nem hozott egyet se mutatóba, feledtetik, hogy "csak" fekete-fehérek. Ezért is simul zavartalanul a kiállítás összképébe a metszetanyag.

A tárlatot különben a valóságos színvilág uralja, a félszáz kiállított munka mintegy háromnegyede pasztell, olyan színköltemények, melyeknek mindenki örülhet. A mûvész munkásságának nem az absztrakt, hanem a természetelvû, posztimpresszionista vonulata. Annak a felszabadult alkotókedvnek a termése, amely immár jó néhány éve a pasztelltechnika által is magában hordozza Kovács alkotómûvészetének, törekvéseinek jellegzetességeit. Közel négy évtizede él patinás városaink egyik legszebbikében, az se hagyta érintetlenül, ezt a mostani rendezvényen is tapasztalhatjuk, de igazi és örök témája a falu. A hagyományôrzô faluközösség, amelyet sajnos egyre inkább elért a "nagy romlás", minden civilizációs betegség, és pusztít, szennyez, leépít, átalakít. A festô, miközben szinte idealizált szépségében mutatja föl mindazt, amit ez a környezet századokon át megvédett, átörökített, majd gyorsan igyekszik el is veszejteni, figyelmeztetésnek is szánja képét: emberek, itt felbecsülhetetlen értékek mennek veszendôbe, meg kellene állítanunk a folyamatot! Nem szájbarágósan mondja, legfennebb csak felsejlik bennünk ez is, miközben a tájakban, faluképekben gyönyörködünk, és felötlik bennünk a vágy, hogy milyen jó lenne oda kimenni, gondtalanul a hegyekben, erdôkben, vízpartokon, berkekben idôzni.

A festô is jól érezhette ott magát, akár a Homoród vagy a Küküllô mentén, akár a Gyimesekben vagy Kalotaszegen illetve közvetlen szülôföldje, Székelyszentkirály környékén szívta magába, raktározta el élménytárában a látottakat. Üde tavaszi zöldek, rozsdás vagy lángoló ôszi sárgák, szikrázó téli kékek, fehérek, újabban a nélkülözhetetlen, vonzó lilák jelzik a festô évszakainak múlását. Akárha naponta kinn járna és festene valahol, azonosulva a tájjal és embereivel. Persze, hogy ô sem tud annyi idôt a természetre szánni, festeni se annyit, amennyit szeretne, még ha olyankor érzi is a leginkább elemében magát, de amikor lehetôsége van rá, teljes intenzitással igyekszik feltöltôdni, hogy késôbb legyen amit feldolgoznia. Alkotótársai, akikkel együtt volt a mûvésztelepeken, bizton tanúsíthatják ezt. Pár esztendeje már nem köti le mindennapjait az oktatás, nyugdíjasként többet is rajzol, metsz és fest, mint korábban. Kellett is a jelenlegi kiállítás a hol rajzos, hol meg foltszerû dominanciájú festményekkel, hogy a mûvészetkedvelôk ízelítôt kapjanak mindabból, amivel mostanság foglalkozik. Érdemes lenne másfelé is nézôk elé tárni az anyagot.

N. M. K.

Ígéretes felhívást tartalmaz a Disputa fejléccel megjelent szerkesztôi felvezetô a Múzsa legutóbbi számában, mely vitára invitálja a színház sorsáért aggódókat. Ez messzemenôen rendben is lenne. Sajnos, a vitaindítónak szánt (Czirják Árpád: Megint?! Minek?!) írással nem lehet vitatkozni, mert egyrészt egy rosszindulatú csúsztatáson alapszik, másrészt egy sor egyszerûen hazugnak minôsíthetô állítást tartalmaz. Ezért a disputálás legcsekélyebb szándéka nélkül csupán a csúsztatás és a hazugság kategóriáiba tartozó megállapítások tisztázására kívánok szorítkozni az elutasítás és nem az elvi szintû vitatkozás szintjén.

1. A cikkíró nagyvonalúan színházunkról beszél, s így olybá veszi, mintha a (mivel a mûvészi mûködést illetô megállapítások egyértelmûen a Tompa Miklós Társulatra utalnak) színház fesztiválrendezô szándékaihoz e társulatnak bármi köze lenne. Félreértést kerülendô tehát szögezzük le világosan: a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a cikkíró által felsorolt fesztiválok (vagy fesztiválkísérletek) egyikének sem volt kigondolója, rendezôje, lebonyolítója. Elôadásaival ugyanolyan meghívottként szerepelt azokon, mint mondjuk a botosani-i vagy chisinaui társulatok). E fesztiváloknak volt, van nevesíthetô mûvészeti vezetôjük, PR-menedzserük, sajtótájékoztatójuk stb. Ha valakinek ezekkel bármilyen baja van, kifogásolja a szervezést, a koncepciókat (melyekben tudomásom szerint pl. a Székelyföld közönségének kultúrturisztikai igénnyel történô bevonása sohasem szerepelt), nevesítse a bíráló megjegyzések címzettjeit, mivel a kifogások többnyire jogosnak is tekinthetôk. A baj az, hogy a nevezett iromány alapján a felsorolt bûnök nem a megfelelô számlára íratnak, tehát lehetett egyet - övön alul - ütni a Tompa Miklós Társulaton.

2. A feltehetôen fô szándékkal ezt a célt követô írás ezen alapvetô csúsztatása mellett nyílt és egyértelmû hazugságokat tartalmaz. Ezekkel szembeállíthatóak a következô tények:

2.1. Az elmúlt idôszakban (melyre a cikkíró utal), a társulat a Két nô közt címû elôadással öt fesztiváldíjat szerzett három fesztiválon (Kisvárda, Gyergyó- szentmiklós, Marosvásárhely), s két kategóriában (rendezés, díszlet) UNITER-díjra is nevesítôdött az elôadás. Továbbá a színház jelentôs sikerrel szerepelt két elôadással a Vendégségben Budapesten rendezvényein a Thália Színházban, elôadáscsere keretében ugyancsak két elôadással a budapesti József Attila Színházban.

2.2. Az illetô idôszakban a színházban igenis megjelentek vendégként fontos rendezôk: a magyarországi szakmában Novák Eszternél semmivel sem kevésbé markánsan jelentkezô Béres Attila, Bodó Viktor, a román színházi életben Anca Bradunál nem kevésbé értékelt Alexandru Colpaci, a hazai magyar mezônybôl tíz év után újra Parászka Miklós. Megállapodás létezik többek között Bocsárdi László közremûködését illetôen, s e hónapban kezd dolgozni Andreea Vulpe is.

2.3. A színház kínálatában többféle elôadástípus volt-van jelen, s ezek mindegyike vonzott zsúfolt házakat is. A kistermi Boldogtalanokra, a felolvasó-színházi Kemény János-estre nem fértek be a nézôk. A Micimackó több elôadásán a lépcsôkön is ültek, akárcsak a Túl az Óperencián elôadásain is. Az Édes Anna kapcsán újra sorokat láthattunk a pénztár elôtt szabadelôadások alkalmával. A társulat - eredeti hivatásának megfelelôen - visszatért többé-kevésbé elhanyagolt területekre: a Nyárád mentére, a Partiumba (Szatmár, Nagyvárad, Arad, Temesvár), Dévára, és szerepelt több alkalommal a Székelyföld városaiban. Ez azért fontos, mert hosszú ideig igen kevés lehetôség nyílt a tágabb terû megmutatkozásra. Ezt szolgálta a nehezményezett bérletcsere Szatmárral, valamint Sepsiszentgyörggyel. A szatmári elôadás (Anconai szerelmesek) bérletbe iktatása, mint az évad tizenegyedik (!) bemutatója szándék szerint a kínálat örvendetes bôvítéseként értékelhetô, mivel a szatmári társulat a zenés mûfajban igen tehetséges, s városunkban mindig népszerûségnek örvendett, tehát szûkebb pátriánk nagyérdemûjét nem érte ezzel veszteség, sôt (az utolsó elôadáson a lépcsôkön is ültek).

Tehát: a színház mûsora véleményezhetô, vitatható. Ezzel semmi baj sincs. De nyilvánvaló tények elhallgatása, meghazudtolása nem segít a dolgok tisztább áttekintésében. A társulat dolgozott, voltak mûvészileg értékes, akár posztmodern kísérletnek is mondható elôadásai (Boldog- talanok, A dilis Resner), voltak közönségvonzó kezdeményezései (gyerekelôadás, szabadtéri elôadás, falujárás, felolvasóestek, operettnosztalgia), a magyar dráma klasszikus és jelenkori alkotásait felkaroló törekvések jegyében Kosztolányi, Barta Lajos, Füst Milán mellett Sütô András és a kezdô drámaíró Hatházi András darabjait láthatta a közönség. Megidézôdött (a transzszilvanizmus szférájából) Kemény János és Bánffy Miklós alakja, éppúgy mint a szórakoztatás képviselôi: Karinthy Frigyes, Rejtô Jenô vagy Kálmán Imre.

3. A cikkíró a továbbiakban néhány megcáfolhatatlan receptajánlatot tesz kezdô és haladó fesztiválszervezôknek, olyan vitathatatlan igazságok szintjén, mint "az ég kék", vagy a "kutya ugat" címkéjû verhetetlen posztulátumok. Megállapítja - velünk teljes egyetértésben - hogy a nézô nem hülye (ez még nem zárja ki, hogy ülhet a nézôtéren egy hülye). A kivétel erôsíti a szabályt. Maradjunk ennyiben...

Végül lenne egy tiszteletteljes kérdésem, amely inkább a szerkesztôi elvekre vonatkozik. Tudom, hogy minden véleménynek helyet lehet és kell is adni. Ez a demokráciában helyes, sôt kötelezô. Ismétlem: véleménynek. De ha egy iromány a vélemény mellett olyan súlyos tényelferdítéseket is tartalmaz, mint az idézett írás, mi a teendô? Kérdem ezt azért, mert a valódi tények interjúkban, sajtótájékoztatókon többször is nyilvánosság elé kerültek (a Népújság lapjain is!). Nem lehetne a vélemények tiszteletben tartása mellett a tényszerûségek tiszteletét is érvényesíteni? Valamelyest?

A cikkíróval kapcsolatos etikai természetû kifogásaim abban az esetben fokozottabban érvényesek, ha véletlenül a háttérben más (és mások) szándéka(i) is lapulna. Ez persze csak egy elméleti lehetôség, de néhány példa volt már erre is a történelemben. Ha véletlenül így lenne, akkor annál inkább sajnálatos mindaz, amit jelezni kívántam. Ha nem, hát nem... A többi stimmel.

Kovács Levente

Beszélgetés Barabás Olga Jászai- díjas rendezôvel

Barabás Olga rendezô a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház magyar tagozatának mûvészeti vezetôje, a helybeli Színmûvészeti Egyetem oktatója. Nevéhez jó néhány hangzatos siker, több nagyra értékelt színházi elôadás fûzôdik. Produkcióit fesztiváldíjakkal is jutalmazták. A március 15-i nemzeti ünnep alkalmával Jászai- díjjal tüntették ki, nemrég elnyerte a Communitas Alapítvány egyéves alkotói ösztöndíját. Mindez jó apropó egy hosszabb beszélgetésre.

- Vannak, akik azt mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, mások szerint a tehetség és a megfeszített munka együttesen hozta meg az elismerést. Tény, hogy a Jászai-díj és az alkotói ösztöndíj is jelzi, élete, pályája jó periódusában kerestem fel. Az ilyen ösztönzés növeli a munkakedvét, vagy anélkül is a színházra fordítja minden energiáját?

- Akik ismernek, gondolom, hogy tudják, az utóbbi megközelítés hozható velem kapcsolatba. Természetesen elégtétel minden elismerés, de ha valaki számára fontos a munkája, a hivatása, enélkül is ugyanolyan odaadással és intenzitással dolgozik. Egyébként elmondanám, hogy a Jászai Mari-díjat megelôzte egy Pályaszakasz díj, amit októberben kaptam a Magyar Kritikusok Szövetségétôl. Kevesen tudnak errôl, nem verték dobra, a szakmai értékelés tekintetében azonban igen fontos ez a Pályaszakasz díj. Valahogy a neve is pontosabban jelöli, miért kapta az ember. Valószínû, azért maradt visszhangtalan, mert akkor nem tudtam átmenni Magyarországra, hogy átvegyem a díjat, csak késôbb jutottam hozzá.

- A pályaszakaszt az indulástól számítják mostanig?

- Ezt nem kérdeztem, de gondolom, igen. Habár nem biztos, hogy a díjazott pályaszakasz egybeesik az általam elképzelt periodizálással. Én úgy hiszem, hogy a pályám elsô szakasza ezelôtt két évvel lejárt, akkor pont került egy mondat végére. Ez akkor volt, amikor eljöttem a szentgyörgyi színháztól, és itt teljesen más formában kezdtem csinálni a színházat, mint ahogy nálunk általában szokás.

- De azt az elsô pályaszakaszát sem tagadja meg?!

- Jaj, dehogyis! Szó sincs róla. Nagyon fontos szakasz, és utólag visszagondolva, igencsak hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott nekem. Bár ott akkor nem tûnt annyira optimistának a helyzet. Amikor az ember benne van, a rosszabb dolgokat is észleli. Persze, a távlatok ezeket többnyire feledtetik. Annyit azért hozzátennék, hogy bátorság is kellett hozzá.

- Abból az idôszakból melyik produkcióit tartja a legfontosabbaknak?

- Igazából mindeniket. Talán furcsa így fogalmazni, mert nem minden elôadás volt egyformán jó, de a pályám alakulása szempontjából mindeniknek megvolt a maga jelentôsége. Tulajdonképpen annyi idô elteltével szeletekben lehet látni ezt a pályaszakaszt. Úgy is mondhatnám, hogy lépésrôl lépésre haladtunk.Voltak szerencsésebb elôadások, mint például a Don Juan vagy a Peer Gynt, de azokat is lényegesnek tartom, amik ezeket megelôzték. Nem voltak annyira kiforrottak, mint ez a kettô, de nélkülük ezek sem születhettek volna meg. Az, hogy lépésrôl lépésre haladtunk, nagyon nagy biztonságot adott szakmailag.

- Mindig érzékelte magában, hogy a dolgok megértek a következô lépésre?

- Nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Valahogy úgy van, hogy egyszer csak körvonalazódik valami, kezd kikristályosodni, hogy milyen az a színház, amit csinálni szeretnék. Ennek a megvalósításához keressük az utat. Ezt persze könnyû így kijelenteni, megtalálni annál nehezebb. Kitartóan kell keresgélni akkor is, ha csak sejtéseink vannak. De minden elôadásban kiderült valami. Megnyíltak általuk újabb kapucskák, rájöttünk, hogy mi az, amit félre kell seperni, mert nem mûködik, és mi az, amin tovább lehet menni. Sajnos, azt tökéletesen soha nem lehet megközelíteni, amit alapjában véve érez az ember. De azt mindenképpen megpróbálja tisztázni, hogy mi a színház helye, és mi az ô dolga, miért csinálja, illetve miért éppen úgy csinálja amit csinál.

- Mindehhez szüksége volt arra, hogy otthagyja Sepsiszentgyörgyöt?

- Igen. Ott bizonyos dolgok kiderültek. Megtudtam valamit a társulatban való létezésrôl, annak lehetôségeirôl illetve korlátairól. És úgy gondoltam, hogy ha továbbra is a magam útját akarom járni, új csapással, újabb úttal kell próbálkoznom. Ott valami számomra lezárult. Természetesen még egy pár évadon át lehetett volna biztonságos, jó elôadásokat létrehozni, mert nagyon ismertük egymást a csapattal. Szakmai sikereket mondhattunk volna a magunkénak, akárcsak addig, épülhetett volna a karrierem, ez azonban engem annyira nem érdekel, hogy meghatározó legyen. Fesztiváldíjakat meg hasonló elismeréseket szerezhettünk volna, de ezek lehetôségérôl is különösebb megrázkódtatás nélkül le lehet mondani. Érdekes módon aztán a szakmai díjak akkor jöttek be, amikor már teljesen lemondtam arról, hogy én valaha is ide fogok jutni. Az ilyesminek egy menedzseri oldala is van, önmagam menedzseléséhez pedig sehogyan sem értek.

- Adott pillanatban tehát egy erôs arcélû, kiforrott társulat akadály is lehet a rendezô számára?

- Igen, mert hihetetlenül kötött. Egyszer csak az ember úgy érzi, hogy nem tud újat adni a színésznek, ô sem neki. Vannak bizonyos szerepkörök, amiket már körbejártunk. Kihasználtuk a társulat kombinációs lehetôségeit. És ez már egy korlát, sérül az alkotói szabadság. Hiába van nekem egy történetem, nem a történeten van a hangsúly, hanem a társulaton. Nem arra összpontosítok, amiért a témához nyúltam, inkább arra kezdek figyelni, hogy ki tudom-e osztani abban a társulatban. Holott a lényeg az lenne, hogy én ezt a történetet akarom most elmesélni.

- Önmaga számára tehát a legfontosabb a jó történet?

- Most igen.

- Ezért vállalja föl az elôadások forgatókönyvének megírását is?

- Igen, így van. Szöveg és rendezés teljes egységét így vélem megvalósíthatónak. A két tevékenységem abszolút összefügg. Ragaszkodom a szövegeimhez, nem is válok meg tôlük. De annyira a sajátjaim, hogy csakis a magam rendezôi elképzelései szerint vélem kivitelezhetôknek. A Példás történet szövegkönyve kapcsán anyagilag nagyon vonzó ajánlatot kaptam, de mivel engem rendezôként ebbôl a dologból kizártak volna, és nem lett volna beleszólásom, hogy mi történik a szöveggel, nem érdekelt a felkínált lehetôség. Utána gondolkoztam el azon, hogy ez kizárólagosan annak függvénye, amit mi csináltunk, és ahogyan csináltuk. Azzal, ahogy mi megjelenítettük, talán egyszeri és megismételhetetlen történetté vált.

- Sok jó drámai szöveg van az egyetemes és a magyar irodalomban, ezekhez is bizalommal fordulhat.

- Fordultam is. Eddig csak ilyen veretes, arany betûkkel kivert klasszikusokat választottam, Molière-t, Goldonit, Balassit, Büchnert. Ezekbôl készültek a forgatókönyvek. Most is születik egy történet, egy krimi, amit az Ariel a kolozsvári színházzal közösen csinál, majd az Éjjeli menedékhely lesz a következô munka. Rengeteg izgalmas történet van, ami nem drámai formában íródott meg, nem gond, hogy ezeket színpadon is be lehessen mutatni. Vannak sokkal teatrálisabb regények, mint egy dráma. Mert csak képekkel közölnek, képekben fogalmaznak. Lehet dramatizálni is, vagy meg kell írni egy teljesen önálló szöveget. Ez nagyon nyitott dolog. Fontos, hogy az ember mit akar elmesélni. Valami kapcsán, valamit mindig el akarunk mesélni. Ez a legfontosabb, aztán, hogy ez egy klasszikus dráma kapcsán történik meg vagy egy teljesen új szöveg révén, az nem számít.

- Egy klasszikus mûhöz is kegyetlenül hozzá lehet nyúlni?

- Persze. Gondoljunk csak bele, ott vannak a Shakespeare-mûvek, a jó ég tudja, hogy azok milyenek voltak eredetileg. Csak abból, ami ránk maradt, sejti az ember, hogy rengeteget alakult. Ez olyan "nyersanyag", amely szinte kihívás. Azt mondja Shakespeare, tessék, ez itt van, mindenki alkalmazza a maga életére. Akkor az volt a ritmus, volt egy mûködô stílusvilág, volt egy konvenciórendszer, ami ugyancsak mûködött, és ez szinte kényszerít, hogy átalakítsam az én életemre. Ami most él, most mûködik, és szintén van egy ritmusa. Én így érzem a nagy klasszikus, drámai szövegekkel a helyzetet: nyersanyag, amibe életet kell pumpálni, a mi életünknek pedig másak a fogódzói, mint az akkorinak.

- E történetek elmondására, megjelenítésére tehát a mai gyakorlata szerint összegyûjt egy csapatot. Ezzel tulajdonképpen a saját baját növeli, mert a különbözô helyekrôl összejött színészek, munkatársak idejét, együttmûködési lehetôségeit mindig nehezebb egyeztetni.

- Így van, de az eddigi tapasztalat szerint megéri. Nagyon érdekes, ahogy egy elôadással társulatot lehet teremteni. A színházi munka valójában egy létforma, bizonyos fajta életmódot kíván és fôleg rengeteg idegi befektetést, energiát. Mi az, ami miatt az ember mégis végigcsinálja? Szerintem azért éri meg az áldozatot, mert más olyan emberekkel tud összejönni, akikkel úgy érzi, hogy közük van egymáshoz. A színészeknek is természetesen, és nem véletlenül kerülnek egy pakliba, mint egy társulatnál. Mert a társulatoknál sajnos erre nem igazán figyelnek. Borzasztó, amikor azt látja az ember, hogy ott van a színpadon két színész, és semmi közük sincs egymáshoz. Ilyenkor biztos nem tud felemelô dolog születni. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kín az ilyen munka egy rendezônek, és ez fordítva is érvényes lehet. Úgy kellene, hogy keressük meg egymást valahogy mindannyian, akiknek közünk van egymáshoz.

- Miért választotta az Arielt? Itt tudta az elképzeléseit megvalósítani?

- Ez egy véletlen, de érdekes találkozás. Pont az Alexanderplatz-cal készültünk, és színhelyként pincét kerestünk. A Bolyaival szemben, a mûtermeknél meg is találtuk. Éppen akkor találkoztam Gabi Cadariuval, az Ariel igazgatójával, akivel évfolyamtársak voltunk. Elmondtam, mivel foglalkozunk, ô meg elhívott, hogy nézzem meg, náluk van egy izgalmas pincehelyiség, a ma Undergroundként ismert játéktér. Elmagyarázta, hogy ôk pont ilyesmit akarnak ott létrehozni, mint mi, s ahogy oda beléptem, rögtön láttam, hogy igen, azt az elôadást ott kell megcsinálni. Aztán mi nyáron dolgozgattunk, ott tataroztak, minden alakulóban volt. Gabi nagyon rafináltan mindennap megmutatta, hogy mi épült, mi változott a pincében, s beültette a fülembe a bogarat, hogy ez mind az enyém lehet, csak legyen hozzá elképzelésem. Addig-addig mondogatta, hogy kezdtem komolyan venni. Csakhogy egy ilyen váltás nem olyan könnyû. A döntés kicsit késôbb született meg. Nem egybôl, de végül is nem bántam meg. Úgy érzem, hogy a sorsomat a magam kezében tartom, és ez nagyon jó. Szerencsés helyzet, hogy azt csinálok, amit akarok.

- Esetenként a környezet, a helyi adottságok is meghatározzák, hogy mit választ? A Példás történet vagy a Fagyöngyszüret is olyan, mintha direkt oda álmodta volna.

- Igen, a hely, az adott tér nagyon meghatározza, hogy milyen egy elôadás. De menet közben kiderültek a korlátok is. Viszont megnyíltak egyéb kiskapuk. Újdonság például a koprodukciók útja. Nagyon izgalmas, hogy többen összeállunk, megcsinálunk egy ilyen elôadást, és több helyen tudjuk bemutatni. Mindenhol van egy olyan közönségréteg, amely kíváncsi az ilyenfajta elôadásokra. Végül is ez a lényege a színháznak. Nem egy városnak csinálom, hanem kíváncsi embereknek. Létrehozom, megyek és mutogatom.

- Az eddigi produkciók a korlátozott tér megkötései miatt többnyire kamara jellegû, kevés szereplôs elôadások. Megtörténhet, hogy valamelyik újabb elképzeléséhez egy nagy társulatra lesz szüksége.

- Akkor annak kell az útját kitaposni. Mindent meg lehet oldani, rengeteg lehetôség van. Most jutottunk el oda, hogy megkeresnek emberek. A következô munka Kolozsváron lesz. Úgy találjuk ki, hogy itt is és ott is tudjuk majd játszani.

- Tervbe vette az Éjjeli menedékhelyt is.

- Igen, az is alakul. Nem ebben a térben fog megszületni. Most elôre elmondom, bár babonás vagyok, hogy néhány társammal megalakítottuk a Grund színházi egyletet, aminek az lesz a küldetése, hogy ezeket az elképzeléseinket valahogy tetô alá hozza. Remélem, hogy a Grund fogalommá fog válni.

- A szó, a grund fogalom hagyományos értelméhez kell közelítenünk?

- Igen, a térhez. Bármilyen térhez, amiben bármi megszülethet. Amire bármit lehet építeni. El tudom képzelni, hogy a Grundnak lehet majd például olyan elôadása, amely Budapesten születik meg, vagy akárhol. Nincs helyhez kötve. A lényeg az, hogy mindent annak az elôadásnak rendeljünk alá, amit létre akarunk hozni. Nem a színház érdekeinek, hanem az egyes elôadások érdekeinek.

- Eddig úgymond a nagyszínházról beszéltünk, az Arielnél gondjaiba kellett vennie a gyermekszínházat is. Ilyen téren különösebb tapasztalata nem volt.

- Nem volt, azzal a tudásommal érkeztem, amit a színházban szereztem. De itt is ugyanazok a problémák jelentkeznek, amelyekkel a nagyszínházi társulatok életében találkozhatunk. Nyilván vannak sajátosságok is, amelyek szakemberek jelenlétét igénylik. Abban, hogy biztosítsam közremûködésüket, igen sokat segíthetek. Sajnos számos dolog még nem úgy mûködik, ahogy kellene. Úgy érzem, egyelôre nehéz bizonyos dolgoktól megválni, ezen kell változtatnunk. Egyébként jó a hangulat. Elfogadjuk egymást, meg tudjuk oldani a problémáinkat. Figyelünk egymásra. A színmûvészeti egyetemen elindult a bábtagozat, a hallgatók több mint felét ennek a társulatnak a tagjai képezik, ez is egy kicsit összefolyik az élettel. Megpróbálunk folyamatosan erôsíteni a szakmaiság terén. Ezt nagyon fontosnak tartom. Az a cél, hogy nagyon jó elôadásokat csináljunk. Menet közben mindegyre rájövünk valamire, s az ilyen tapasztalatok birtokában léphetünk tovább.

- Észlelte-e önmagán, hogy a bábszínpad valamilyen módon visszahatna a színházi munkájára?

- Nem tudom. Lehetséges. Az tény és való, hogy ez is nagyon izgalmas mûfaj, sok lehetôséggel rendelkezik. A napokban a kolozsvári bábfesztiválon láttam egy lengyel elôadást, egy szót sem értek lengyelül, de rendkívül megragadtak az elôadáson megteremtett csodák. Ebbe is bele kéne tanulni, de erre sem elég egy élet. És azt gondolom, hogy nekem most nagyszínházi vonalon van dolgom. De legalább ezeket a dolgokat, amiket beszívok a gyermekszínházban, megpróbálom kisugároztatni az emberek felé.

- 1995-ben végzett, becslése szerint két éve zárult le az elsô pályaszakasza. Az azóta elkezdett hosszabb lesz?

- Nehéz ezt megjósolni. De úgy érzem, hogy ez jóval nyitottabb, sokkal több a lehetôség benne. Aztán hogy tudok-e élni a lehetôségekkel, lesz-e rájuk energiám, az majd elválik. Mert rengeteg energia szükséges. Itt nincs a szék alám tolva, mint egy nagy társulatnál, itt még a ruhákat is én mosom, illetve a gép mossa, de haza kell ôket púpolni. Most készülünk a temesvári nemzetiségi színházi fesztiválra, és ki kell mosni a jelmezeket. A színháznak még nincs mosógépe, de az is lesz nemsokára. És ez csak egy példa arra, hogy mi mindennel kell foglalkoznom. Rengeteg a tennivaló, és nem tudhatom, hogy meddig fog tartani az energiámból. Lehet, hogy egyszer csak azt mondom, kész, ennyi volt.

- És a közeli tennivalói? Egy hónapra elôre már be van táblázva?

- Igen. Fôleg a jövô hónapban. Kezdôdik a fesztiválperiódus. Temesváron a kisebbségi színházak fesztiválja, azután a Csángóföldre megyünk turnézni, következik Kisvárda, utána júliusban Kapolcsra, a Mûvészetek Völgyébe várnak és Zsámbékra. Szeptemberben indulnak a bábfesztiválok, vagy három is lesz egymás után. Meló, az van, csak türelem legyen hozzá.

- Sikert is kívánok.

- Köszönöm szépen.

Nagy Miklós Kund

Tisztelt gyászoló gyülekezet, kedves barátaink!

Olyannak érezzük magunkat, mint az ótestamentumi Jób barátai, akik elmentek hozzá, és nem ismerték meg, megszaggatták ruhájukat, port hintettek fejükre az ég felé "és ülének hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ô fájdalma." (Jób. 2, 12-13) Most mi is eljöttünk, hogy egy nagyon rövid ideig még veled legyünk barátunk, akit már nem ismerünk meg, akitôl nem tudunk búcsúzni, akinek már nem tudunk osztozni fájdalmában. Mert azt felelte a Sátán az Úrnak: "Bôrt bôrért; de mindent odaad az ember az életéért" (Jób. 2, 4.) Te viszont megfordítottad az Írást: az életedet odaadtad a mindenségért.

Mindig szembe mentél az élettel, csak ellenszélben érezted jól magad és senki nem gondolt arra, hogy te mindezt nem csak önmagadért teszed. Azt szeretted volna, ha mindenkit felszabadít a konvenció-mentes, ceremónia nélküli gesztusvilág, betölti a hétköznapi életet az alkotás szabadsága, kinevetik a bornírtságot és a meggyôzôdés, hogy dühösen kell védeni az alkotói tisztaságot minden megalkuvással szemben.

Szörtsey Gábor saját bevallása szerint a marosvásárhelyi mûvészeti iskolai életet mintegy álomban élte át, fiatalon, derûsen, barátok között. Az igazi alkotóvá válása és egyben lázadása a kor konvencionális formakultúrája ellen a kolozsvári Képzômûvészeti Fôiskolán következett be, amelyen már Antik Sándorral közösen emlékezetes, provokatív performance-t alkottak. A fôiskolán Bretter György filozófus tanítványa volt és Lupas Ana irányította szakmai tájékozódását. Az egyre súlyosbodó diktatúra ellen a mûvészetbe menekült. Elôbb a bukaresti képzômûvészeti élet és a színház, a nyugati, francia és angol követségi könyvtárakban lelte meg a menedéket, majd Magyarországra települt és itt bekapcsolódott a szentendrei Vajda Lajos stúdió, a Fiatal Mûvészek Klubja alkotói, kiállítói légkörébe. Így jutott el személyesen és munkáival is nyugati alkotótáborokba, egyre felszabadultabban élt, színes képeket festett. Az Új Hullám, a Fluxus, az Új Szenzibilitás, mindig az új serkentette, ûzte a szabadság és a fiatal baráti közösségek felé. És bekövetkezett az annyira várt politikai struktúraváltás, amikor megszûnt a kötelezô szemlélet, de megszûnt az alkotói támogatás is. Nem adta fel egyetlen biztos kereseti lehetôségét, a XI. kerületi Budapest Mûvelôdési Központ mûvészeti szakirányítói állását. Az elsô nagy eufória után, egyre szerényebben visszahúzódott, feleségére, Chilf Mária képzômûvésznôre bízta a világ forgatagát, egyre komorabb lett, képei egyre feketébbek. Talán nem képzelte azt, hogy ennyi csalódással jár a szabadság. Ô nagyon következetes volt, nagyon szigorú önmagához és másokhoz. Nem bírta elviselni a hamisságot, a politikában, mûvészetben egyaránt. Szörtsey Gábort megtanította a Ceausescu "napfényes korszaka" arra, hogy soha ne tápláljon semmilyen illúziót a patetikus nemzeti szélsôségek iránt. Ô, aki alkotásaitól annyira távol tartotta a narratív, dekódolható világot, magánbeszélgetéseiben, leveleiben egyre dühösebben fordult azok ellen, akik nem fedezték fel a kirekesztô diktatúrák felé vezetô gondolatmenetet a legkisebb gesztusban, szófordulatban, sôt még ma is nemzeti autópályának képzelik a zsákutcát. Nevetve tiltakozott minden társadalmi, nemzeti, vallási eufória ellen és talán nem véletlen, hogy éppen az EU-eufória elôtti napokban mondott le az újabb szabadság megpróbáltatásairól.

Az életben, halálban, a mûvészetben és a szerelemben nincs logika. Ma már hiába keressük a logikai magyarázatot arra, hogy a performance precizitásával megtervezett utolsó, visszafordíthatatlan pillanatában miért nem fordult azokhoz, akik lélekben legközelebb álltak hozzá, amikor már nem óhajtotta elfogadni az újabb magányt és szabadságot, miért nem kapaszkodott belénk, hogy ne ezzel a tettel váltsa meg önmagát. Ma már hiába vádoljuk magunkat és egymást, hogy miért nem kerestük fel hamarabb, miért nem vittük, cipeltük magunkkal, hogy megmaradjon közöttünk. Ma már hiába mondjuk neki, hogy kortársaiból nem akarunk utókora lenni. És hiába várjuk, hogy elôbújjon a halál- performance végén, zihálva, fáradtan, boldogan. - Jó voltam, ugye, jó?

Jó voltál Gágá. Csak mi vagyunk rosszak, mert nem tudunk tôled elbúcsúzni. Még most sem, amikor azért jöttünk, hogy utolsó kívánságod szerint, minden ceremónia nélkül elhelyezzük hamvaidat az idô - nélküliség, örök emlékek házában.

A bibliai Jób áldozata megszabadította barátait a szenvedéstôl. Visszatértek az életbe. Szabaduljunk meg mi is a fájdalomtól, és ôrizzük meg ôt olyannak, amilyennek ismertük: örökké nevetô, vidám élôként emlékezetünkben. Vigasztalódjunk, hogy ha már önként lezárta életmûvét, így akarta, ezt választotta, tartsuk tiszteletben óhaját.

Vigaszt és a közös emlékezés békéjét kívánom a gyászoló családnak, barátainak, mindnyájunknak, akik szerettük ôt és eljöttünk, hogy a végtisztességnek eleget tegyünk. Nyugodj békében.

Ágoston Vilmos

*Elhangzott 2004. május 13-án, Budapesten a Fiume-i úti temetôben, Szörtsey Gábor (1951-2004) képzômûvész búcsúztatóján

Lapozó

holnap a kocsi / oda tesz le / ahonnan elkap a szórvány - / nem is kell neked / igazolvány / ott leszel délre / ahol harangozni kéne (Ferencz Imre: Egy este Kányádival) * hányszor fogják még a fejére idézni: nem jó az embernek // egyedül lenni, még szép, így Anyánk, erre a dicséretes belátásra alapozza vitáját az Úrral, amikor azt kéri tôle, ne legyen világosság, ha nem jó az embernek egyedül lenni, akkor nincs más megoldás, ne legyen világosság (Visky András: Metszet) * ki éneket mond verseket / ráolvasást a sorsra / megsejti hogy mint rejt sebet / szavaknak drága gyolcsa (Kovács András Ferenc: Vándordallam) * Én a huszadik század embere vagyok, abban éltem le hosszú életem. Ami már az új, 21. századra esik, csupán némi bizonytalan ráadás. A késôn születés kegyelmében (szerencséjében) részesültem is, nem is. (Roth Endre: Választásaim) * kint kísérteties szél és / levélhullás és némaság volt / akár egy Hitchcock-filmben amikor / az ajtó csapódik és a szél / szanaszét teregeti a függönyöket / féltem kicsit hisz arra gondoltam, még a nevét sem tudom ennek / az utcának, nevetséges, hogy meny- / nyire nem tudom hol vagyok amikor el- / kezdtem olvasni a Szürkületet / akár egy regényt, szórul szóra (Tamás Tímea: Szürkületkor) * Ismerôsünk, ahelyett hogy gratuláljon a vízumokhoz, eldadogta, hogy a vonaton ellopták az útleveleiteket. (...) Bukarestben elsônek egy régi petrozsényi bányászt hívtam fel, aki akkoriban már vezérigazgató volt az iparügyi minisztériumban. (...) Barátságosan fogadott, meghallgatott, majd rögtön felhívta egy másik volt rabtársunkat, aki a belügyminisztériumban töltött be magas állást. Miután elmondta, ki és milyen ügyben kéri a segítségét, az illetô pár percnyi türelmet kért. A hallgatóból papírok zörgése hallatszott, majd szinte hihetetlennek tûnô bejelentés: igen, a két okmány ott van a fiókjában. (Gál Mátyás: Transilvania volt a hajó neve) * Mikor a tenger ideér / s tested rostjain rostokol / kihûl a kedv apad a vér / és sótlan leszel valahol / ott is hol cukorkahegyes / csontjaidból szopogatok / miközben körüllengedez / bús gyarmatáru-illatod (Lászlóffy Csaba: Szieszta) * Egyszer anyámnak a boldogságtól csillogott a szeme. Megállította egy cigány asszony, mondván, hogy a világ bajaiért mindig mi vagyunk a vétkesek. A zsidók és a cigányok. Anyám örült, hogy a cigány asszony befogadta, és közösséget vállalt vele. (Gulyás Miklós: A cigányok) * Nem vagyok magyar? Mert szeretem a románokat, mert istentelen vagyok és anarchista? Mert svéd is, finn is vagyok? Mert nem lábad a himnusztól könnybe a szemem? Mert úgy olvasom a magyar történelmet, mint az ördög a Bibliát? Vajon van-e mennyei komputer, amely kiválogatja azokat, akiket Péter beenged a magyarok istenéhez? Én tudni vélem, hogy csak engem ismer el a szakállas szent és Munkaadója. Te, kedves olvasóm, majd várakozol a kapu elôtt, mint a Közértnél, ha véletlenül volt banán. (Gulyás Miklós: A magyarok) * lassan már minden álom rókatárgy / minden sanda szívzörej a mindenség / minden tettnél édesebb az ágy / s mind békésebb a bujkáló betegség (Balási András: Lassan) * Aztán a mélybôl ismét csak fölfelé vihet a vers, a lelkes, égi szerkezet, ahogy a liften újra fölfelé, akárha Dante a Paradicsomban, ahogyan szép asszonyok szállnak vele, s ô eldadogná már-már hirtelen, hogy mennyire meghal, ó jaj, s mennyire tiszteli az életet... Ô, az "Örök szépségek hirnöke", az alázatos Tóth Árpád: egy teljesen ismeretlen költô, fölöttünk, amint átröppen még egyszer, utoljára, a magyar líra borulatos, feledésbe hanyatló égboltjain. Mint egy inkognitóban átutazó Cherubin. Nem tudni: kicsoda. Valaki, aki szárny is, fény is. (Kovács András Ferenc: Valaki, aki szárny is, fény is) * hold karimáján kibuggyan a fény / a föld komor formáit szétkeni / églegelôin forró tehénlepény / állj bele lelkedet melengeti (Zakariás István: Cserefalva) * Bajor szerint ennyire kaotikus világunk azok számára, akik nem jártasak a jelhasználat és megfejtés terén, a varjas könyvbe foglalt történetek nagy része pedig, mint megannyi jelelméleti példázat, a különbözô olvasatok egymásra nem találásáról beszél (Gál Andrea: Lidi-ladik a Körösön) * Demény esetében az a legszembetûnôbb s a legjobb, hogy nem zeng dicshimnuszokat. Könyvében éppen úgy helyet találnak a negatív kritikák is, mint a pozitívak, vagy legalábbis megszívlelendô észrevételek egy-egy mû, jelenség kapcsán. Ezeknek hol modorosan, hol pedig "keményebben" ad hangot, egyértelmûen, de nem harsányan. (Vári Csaba: Nem erdélyi lónézés) * Idôben a 17. század irodalmától a kortárs erdélyi magyar irodalomig terjedô periódusról van szó, és módszereiben is igen sokrétû a kötet, ennek ellenére egy dolog erôteljesen megjelenik: az ideológiáktól való mentesség. (Nagy Andrea: Olvasási stratégiák és azok lenyomatai) * Hogy valóban rangos kiadványról van szó, látható abból is, hogy elôszavát Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke írta. A szándék jó, de a szöveg sajnos nem probléma nélküli. (Filéti Janka: Tükörcserepek) * Nagy Pál szinte csak azokról a szerzôkrôl szóló írásait válogatta be a kötetbe, akik számára a magyarságot jelenítik meg, az erdélyi sorskérdések irodalmi összefüggéseit kutatja, a nemzeti lét problémái, a megmaradás kérdései izgatják. (Kuti Márta: Krónika a 20. századból) * az egyik helyre bekerült egy kakukktojás, mégpedig Sántha Attila, aki egyébként a lap elôzô számában azt nyilatkozta, hogy neki nincs miért kilépnie, mert ô egyrészt nem tagja a Magyar Írószövetségnek, másrészt nem is érti, mi történik ott a Döbrentei-ügy kapcsán. (Végh Tamás: Tisztázó levelek) * Az erdélyi ember számára az anyaország nyilvánvalóan Magyarország. Az erdélyi embernek nem csupán anyja van, anyanyelve van, hanem anyaországa is. Szemben a magyarországi emberrel, akinek hazája van. (Mernyei Róbert: Anyaország) * Mint kihaló népbôl az önérzet, / gyökértelen korhad egy nyár után, / és a kék, mi közé bekéredzett, / várni tanítja, mint veszít fércet, / de nem vesz erôt semmiért magán, / mint kihaló népbôl az önérzet, / tövig roskad a kora ôsz után (Páll Lajos: Rondó) * A piktor vézna, hegyes térdei elôremeredtek a feltûrôdött hálóing alól; combja vékonyabb, mint lábszára, belsô felén vöröslô foltokkal, külsején lepréselt szôrcsomókkal. Sára asszony leereszkedett az ágyra, s mint egy óriási pióca, bíborló arccal, fújtatva rátapadt a roskatag testre. (Láng Zsolt: A pióca) * Alávonultak, odalettek madarak, nyájak és vadak, / Idefent csak a szél s az erdôk zörgeteg csontváza marad, / Csak a magány, a nyugtalanság, csak a homály a csúcsokon. / Magunkra hagyott minket minden. Te sem jöttél meg, Sándorom. (Talált vers. Székely János: Ilyenkor ôsszel - Kányádi Sándornak, 1965) * LÁTÓ, 2004/5, május

B. D.

Könyvajánló

Petôfi Sándor összes verseit veszi kézbe két kötetben az Olvasó. A gyûjtemény nemcsak lírai verseit tartalmazza, hanem elbeszélô költeményeit is, hiszen nem lehetne teljes A helység kalapácsa, a János vitéz vagy Az apostol nélkül. Emellett szerepelnek benne a költônek tulajdonított "kétes hitelû" versek, a töredékek, a befejezetlen mûvek és az idegen költôktôl vett mûfordítások is.

Már Petôfi életében, 1847-ben megjelent az elsô, Összes költemények címet viselô kiadás, amely csupán négy év termését, az 1842 és 1846 között született verseket tartalmazza, és még hiányzott belôle A helység kalapácsa. Bár a költô megkezdte késôbbi mûveinek egybegyûjtését, kötetben való megjelenésüket már nem érte meg. A szabadságharc 1849-es bukásával az összkiadás kérdése csak a kiegyezés után kerülhetett újra elôtérbe.

A 19. században Greguss Ágost, Gyulai Pál, Havas Adolf, a 20. században pedig Baróti Lajos, Voinovich Géza, Ferenczi Zoltán, Varjas Béla, Martinkó András és Kiss József munkája nyomán formálódott, alakult Petôfi Sándor összes mûveinek gyûjteménye. Teljes bizonyossággal még a mostani, Kerényi Ferenc által összeállított kiadásról sem mondhatjuk, hogy ezennel közreadjuk Petôfi Sándor valamennyi versét. Ugyanis számos jel utal arra, hogy jó néhány versszöveg, változat lappang, és változik a kétes hitelû szövegek köre is.

Kiadásunkban a mûvek közlési sorrendje kronologikus, a szövegek a mai helyesírás szabályait követik mindenütt, ahol ez nem változtatja meg a versek ritmusát, rímképletét és stílusértékét.

A kiadó

Szigorúbb EU-monitorizáció készül

Ion Iliescu elnök csütörtökön kijelentette, hogy bármilyen, Románia uniós csatlakozási menetrendjének be nem tartásával kapcsolatos felvetés "a bölcsesség és a megértés hiányát tükrözi", és figyelmeztetett: a 2007-es uniós csatlakozás elszalasztása akár 2020-ig is késleltetheti az integrációt. Az államfô kifejtette, Románia és az EU közös csatlakozási menetrendet dolgoztak ki. - Kéz a kézben dolgozunk az Európai Bizottsággal, egy világos menetrend szerint: idén lezárjuk a csatlakozási tárgyalásokat, 2005-ben aláírjuk a csatlakozási szerzôdést, 2007-ben pedig EU-tagállam leszünk - tette hozzá Iliescu. Az elnök szerint minden ezzel kapcsolatos vita "zavart kelt". A BBC brüsszeli hivatalos forrásokra hivatkozva arról tájékoztatott, hogy az EU szigorúbb monitorizációs módszert készít Románia és Bulgária számára, amely lehetôvé tenné, hogy a csatlakozás egy vagy több évvel kitolódjon, ha az ország nem teljesíti a tárgyalások során vállalt kötelezettségeit.

Fogytán a választási pénzalap

A kormány közel a felét elköltötte a júniusi helyhatósági választások megszervezésére és lebonyolítására elkülönített 323,74 milliárd lejnek - közölte Gabriel Oprea közigazgatásért felelôs tárca nélküli miniszter. A kormány székházában rendezett csütörtöki találkozón Oprea, aki a választások megrendezéséért felelôs bizottság elnöke is, ismertette az átláthatósági testülettel az eddig elköltött pénzekkel kapcsolatos kimutatásokat. A közigazgatási és belügyminisztérium költségvetését 279,74 milliárd lejjel egészítették ki a helyhatósági választások megszervezésére, ebbôl 215 milliárdot a közigazgatás számára, 64,74 milliárdot a közrend biztosítására. A 215 milliárd lejbôl eddig 96,92 milliárdot költöttek el. A prefektúrák 88 milliárd lejt kaptak a szavazólapok és különbözô ûrlapok kinyomtatására, az ellenôrzô pecsétek elkészítésére, valamint a dokumentumok helyszínre szállítására. A szaktárca további 2,67 milliárd lejt költött a szavazópecsétekre és a mintegy 10 millió öntapadós bélyegre. A választások szervezése és lebonyolítása idején a Központi Választási Iroda 10 milliárd lejes költségvetés fölött rendelkezik, ebbôl 6,25 milliárd lejt elköltöttek felszerelésekre. A szavazólapok kinyomtatásához szükséges több mint kétezer tonna papír 43,9 milliárd lejbe kerül, az összeget három hónapon belül kell kifizetni. Az Országos Statisztikai Intézet a kormány fôtitkárságának költségvetésébôl kapott 44 milliárd lejt, ebbôl elköltött 42,7 milliárdot. A júniusi önkormányzati választásokra 16.670 szavazóközpontot alakítottak ki.

Az elsô negyedévben 80 százalékkal nôtt a folyó fizetési mérleg hiánya

A folyó fizetési mérleg hiánya az idei elsô három hónapban 269 millió euró volt, ez a szint kétszerese a februárinak, és 80,5 százalékkal magasabb, mint az elôzô év azonos idôszakában - derül ki a Román Nemzeti Bank (RNB) adataiból. A központi bank közleménye szerint a kereskedelmi mérleg hiánya 600 millió euróra emelkedett, míg a jövedelmi deficit elérte a 94 millió eurót. Az idei elsô három hónap után a küladósság 15,809 milliárd euró volt, ami 2,8 százalékos növekedést jelent 2003 azonos idôszakához képest. A közadósság és az államilag garantált adósság összesen 9,96 milliárd euró volt a 2004 január-március idôszakban.

Románia támogatja Törökország csatlakozását

Románia támogatja Törökország szándékát az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésével kapcsolatban, mivel ez a folyamat kedvezô feltételeket teremt egy együttmûködési zóna létrejöttéhez Európa délkeleti részén, valamint az Európai Unió globális szerepének növeléséhez - jelentette ki Adrian Nastase kormányfô. A Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnökkel folytatott megbeszélés után Nastase azt nyilatkozta, hogy Romániának és Törökországnak közös külpolitikai célkitûzései vannak. Erdogan közölte, Törökországnak szándékában áll 2004. december 4-én megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A két kormányfô a Victoria palotában folytatott eszmecserét a terrorizmus elleni együttmûködés lehetôségeirôl, valamint a felek közös gazdasági terveirôl. A román-török kereskedelem idei év végére tervezett szintje 2,5 milliárd dollár, 2003-ban a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok értéke 1,8 milliárd dollár volt. Törökország Románia negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere.

A kormánypárt szeptemberben mutathatja be államfôjelöltjét

A Szociáldemokrata Párt a helyhatósági választások után vagy szeptemberben mutathatja be államfôjelöltjét - jelentette ki Octav Cozmînca, a kormánypárt ügyvezetô elnöke. Cozmînca sajtótájékoztatón közölte, hogy az elnökjelölt bemutatásának idôpontjáról még nem született döntés. Az SZDP ügyvezetô elnöke elmondta, az államfôjelöltségre Adrian Nastase kormányfônek van a legnagyobb esélye. Hozzátette, más személyek egyelôre nem jöttek számításba. Octav Cozmînca szerint Nastase a helyhatósági választások után ismerteti álláspontját a kérdés kapcsán.

A délvidéki magyar ifjúság helyzetérôl tárgyaltak

Magyarország - amely számára sok tekintetben kinyílt a világ az Európai Unióhoz való csatlakozással - azt szeretné, hogy a számára adódó új lehetôségekbôl legalább részben részesülhessen a vajdasági magyar közösség is - hangoztatta Gyurcsány Ferenc gyermek, ifjúsági és sportminiszter csütörtöki szabadkai látogatása végeztével. Gyurcsány az észak-bácskai városban tárgyalt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Ifjúsági Tanács (VIT) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetôivel. A megbeszéléseken a délvidéki magyar ifjúság helyzetérôl és jövôjérôl, illetve sportolási lehetôségeirôl volt szó. A megbeszélések után Gyurcsány a VMSZ szabadkai székházában tartott sajtótájékoztatót Kasza József pártelnökkel. Hangsúlyozta, hogy nincs különbség a VMSZ és a magyar kormány helyzetértékelésében a két ország kapcsolatáról és a vajdasági magyar közösség helyzetérôl.

Magyar államtitkár Marosvásárhelyen

Marosvásárhely vendége Vojnik Mária magyar államtitkár, aki ma délelôtt egészségügyi intézményekbe látogat: a Procardia kardiológiai szakrendelôbe, a Megyei Kórház kardiológiai osztályára, a csontvelô- átültetô központba és a Carit-San járóbeteg-rendelôbe. 11 órától egészségügyi fórumra kerül sor a Bernády Házban, ahol a következô témák kerülnek terítékre: a magyar egészségügyi reformok az Európai Unióba való belépés tükrében, illetve a stratégiai együttmûködés az erdélyi egészségügy szakemberek, intézmények és szervek között. A találkozón részt vesz dr. Kelemen Atilla polgármesterjelölt. Vojnik Mária államtitkár délután egyházi, szociális és karitatív intézményekben tesz látogatást, a katolikus Teréz Anya Központban és a református Bod Péter Diakóniai Központban.

Az RMDSZ választási mûsorokban

Május 24-én 16-17 óra között az Antena 1 magántévéadó marosvásárhelyi mûsorában a megyei tanácsosjelöltek, május 31- én ugyanabban az idôpontban a városi tanácsosjelöltek mutatkoznak be választóiknak. Mindkét adásban jelen lesz dr. Kelemen Atilla polgármesterjelölt, a maros megyei RMDSZ elnöke. Naponta 22.30 és 23.30 óra között a Tu decizi címû vitamûsorban az RMDSZ képviselôi ismertetik az önkormányzati programot.

TDK a Sapientián

Tegnap ünnepélyes megnyitóval indult az EMTE marosvásárhelyi karai által szervezett tudományos diákköri konferencia. Ma, szombaton 10 órától öt szakosztályban mutatnak be dolgozatokat az egyetem hallgatói a Sapientia Szent Mihály és Szent Imre termeiben. Délelôtt a gépészmérnöki és a kommunikációs szakosztályokra jelentkezôk szerepelnek majd, fél tizenkettôtôl a számítástechnika témakörû dolgozatok hallgathatók meg. 15 órától a villamosmérnöki és a segítô foglalkozás szakosztályok jelentkeznek. A díjkiosztó ünnepségre vasárnap 10 órától kerül sor.

Évadzáró a Stúdió színpadán

Ma 19 órától játsszák a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem végzôsei a Vérnász címû darabot. Holnap ugyanebben az idôben a Szomorújáték címû alkotással szerepelnek a Stúdió színpadán.

Filmvetítés a Philothea Klubban

A Philothea Klubban (Kossuth u. 2. szám) ma 19 órától a Csalóka napfény címû filmet vetítik, amely Nikita Mihalkov alkotása.

Illyés Kinga a KZST meghívottja

Kedden délután hat órakor a Kultúrpalota kistermében tartja a Kemény Zsigmond Társaság havi összejövetelét. A találkozó meghívottja Illyés Kinga színmûvésznô. Az est során megszólal a Tiberius vonósnégyes is.

Könyvbemutató a Bernády Házban

Török Gáspár EFIAP fotómûvész Kivárt pillanatok címû mûvészalbumát mutatják be hetvenedik születésnapja alkalmából május 27-én, csütörtökön délután 6 órától a Bernády Házban. A Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával készült százhúsz oldalas keménykötéses album nyolcvannyolc fekete-fehér fotót tartalmaz, amit a Masterdruck nyomda minden igényt kielégítô színvonalon készített el. A bemutató házigazdája Nagy Miklós Kund.

Díjkiosztás a Szabadi úti egyházközségben

A Dr. Aszalós János Emlékalapítvány a nyolcadik díjkiosztó ünnepélyét tartja május 23-án, vasárnap 13 órától a marosvásárhelyi Szabadi úti egyházközség gyülekezeti központjában. Díjazottak: Fülöp Irén Makfalváról, Ipó László Székelykeresztúrról-Marosvásárhelyrôl, Kónya Ádám Sepsiszentgyörgyrôl és Szász Margit Júlia Marosvásárhelyrôl. A meghívottak közt szerepelnek az elsô hét év sikeres pályázói is.

Bírságoltak a munkafelügyelôk

A Maros Megyei Munkafelügyelôség az év elejétôl 1.353 millió lej büntetést rótt ki a vállalatokra. Ebbôl közel egymilliárdot tesznek ki a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági elôírások be nem tartásáért kiszabott bírságok. A kihágások között szerepel: a munkavédelmi iratok helytelen kitöltése, nem kötöttek szerzôdést a munkaorvostani szakorvossal, mulasztások történtek az idôszakos orvosi vizsgálatoknál, vagy törvénytelenül vállaltak munkát, hiányzott vagy nem volt kifüggesztve a belsô rendszabályzat.

Túl az Óperencián Szászrégenben

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Szászrégenben mutatja be Túl az Óperencián címû zenés kabaréját, mely a közönség minden rétegének kellemes idôtöltést ígér. A Súrlott grádics emlékei alcímmel színpadra kerülô vidám jelenetek, sanzonok és operettslágerek május 27-én, csütörtökön tekinthetôk meg a szászrégeni mûvelôdési házban.

Petelei törvényszegô szabadlábon

A Petele községben május 16-án este történt események után, a 17 éves G. Mihailt a törvény és a jó erkölcs megszegésének vádjával elôzetes, huszonnégy órás vizsgálati fogságra ítélték, majd a régeni törvényszék tizenkilenc napos börtönbüntetést rótt ki rá. A vádlott fellebbezett a döntés ellen, amit a Maros Megyei Törvényszék elfogadott. Azonnali hatállyal elrendelték a bûnös szabadlábra helyezését, annak ellenére, hogy az illetô személyt csak az idén két esetben vizsgálják erôszakosságért és testi sértésért, tizennyolc alkalommal szegte meg az 1991. évi 61-es számú törvényt (csend- és rendzavarás, felháborító viselkedés).

Áramszünet

A Dél-Erdély Villamossági Rt. marosvásárhelyi kirendeltsége felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy május 24-én 8-16 óra között beütemezett karbantartási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Maroskeresztúr község Viilor és Orizontului utcáiban.

Nyárádszeredába id. BÁRDOS MIHÁLYNAK és ERZSÉBETNEK 50. házassági évfordulójuk valamint a születésnap alkalmából kívánunk jó egészséget, boldogságot és hosszú életet! Sok szeretettel fiuk, menyük, leányuk, vejük és 3 unokájuk. (872)

ELADÓ 2.275 m2 beltelek az Erdô köz és a Trébely utca között. Tel. 235-272. (809)

ELADÓ együttesnek, klubnak 12 W-os erôsít&oci