Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hogy a politika nem széplelkeknek való, eddig is tudtuk. Az érdekek harcában a morális megfontolások is olykor háttérbe szorulnak - ez sem képez ismeretlen újdonságot. Míg azonban ez nem elfogadható magatartás, annak viszont éppen alapszabálynak kellene lennie (sokkal kevesebb politikai baklövésre adna alkalmat), hogy az érzelmi indíttatású cselekedeteknek nincs mit keresniük a politikában. A hideg fej - az erkölcsi alapelvek tiszteletben tartása mellett - az igazán jó politikus ismérve.

A hatalomért folyó harcban azonban sok minden elôfordulhat és elô is fordul. Különösen ilyenkor, választások elôtt, kampányrajt idején, sok meglepetés érheti az embert. Számos jele van ugyanis annak, hogy vagy az érzelmek (frusztráltság, kiábrándultság, gôg vagy esetenként a gyûlölet) vezet rá többeket önmaguk jelöltetésére, mások pedig hideg fejjel hoznak erkölcsileg erôsen megkérdôjelezhetô döntéseket. A legrosszabb azonban az, amikor valaki érzelmi behatásra képes minden morális korlát áthágására.

Kétségtelen, hogy az RMDSZ tizenegynéhány éves teljesítménye az idôk folyamán nem volt egyenletes. Az is igaznak tekinthetô, hogy nem minden tisztségviselôje állt minden esetben az erkölcsi és szakmai helyezet magaslatán. Egyénekre és konkrét esetekre vonatkozóan tehát lehet kritikát megfogalmazni, de józanul gondolkodva senki nem állíthat olyat, hogy az erdélyi magyarság politikai - azaz érdek- és nem érzelmi közösségen alapuló - egységének szétverése hasznos. Nyilván léteznek olyanok, akik - több-kevesebb joggal - igazságtalanul kirekesztettnek érzik magukat, ám amikor az RMDSZ ellen próbálnak kampányolni, az érzelmi politizálás vétségébe esnek, s nem az általuk vitatott RMDSZ- politikusoknak, hanem az egész magyar közösségnek ártanak vele.

Vannak azonban olyanok is, akik hideg fejjel lépnek fel, anyagi vagy egyéb érdekbôl, kártékony szándékkal, saját közösségük ellen. A Nagy-Románia Párt egykori Iuliu Furo-jelensége köszön vissza egy hasonlóan ideológia nélküli, csupán a hatalom vonzotta alakulat soraiban induló magyarok esetében, s csak elsô pillantásra meglepô, hogy a politikai szélkakas Kiss Kálmán nevét immár egészen "új nemzedék" színeiben láthatjuk viszont.

S a harmadik kategória? Végigtekintve a különbözô erdélyi települések polgármesteri és önkormányzati jelöltjeinek listáját, erre talán a "székely németek" adják a legjobb példát, hisz ôk egy másik kisebbség képviseletének teljesen etikátlan elorzásával próbálnak érzelmi indíttatásból az RMDSZ ellen fellépni.

Amint már beszámoltunk róla, a 2004-es évi helyhatósági választások céljául szolgáló jelöltállítás ideje lejárt. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, politikai pártok és magánszemélyek egyaránt éltek az óvás jogával, amit az iktatástól számított 48 órán belül a választókerület területi körzete szerinti bíróság vagy ennek körzete old meg.

Az óvások egy része a választási listák hitelességét vonja kétségbe. A pontatlan lakcímek, a hiányosan összeállított listák, valamint a támogatói aláírások gyanús volta is okot szolgáltatott az óvásra. Több esetben támadták a polgármesterjelölteket (vagy a helyi képviselôjelölteket) annak okán, hogy azonos idôben két párt tagjai, vagy azért, mert más "színekben", más pozícióból szándékoznak indulni a választásokon, mint ahogy azt eddig tették. Így vélekedik Dan Calin Tocaciu (SZDP), aki Doru Opriscan marosvásárhelyi tanácsosjelöltet azzal vádolja, hogy bár az NLP tagja, független jelöltként próbál érvényesülni.

A Marosszentgyörgyi RMDSZ több ízben is élt az óvás eszközével (Szabó Lajos, Kocsis Gyula, Horváth Lajos, Szabó Tibor esetében), hiányos lakcímekre, gondatlanul összeállított, hiányos támogatói listákra és más rendellenességekre (például külföldön letelepedett támogatókra) hivatkozva.

A nyárádgálfalvi Karácsonyi Ká-roly (RMDSZ) kilenc esetben nyújtott be óvást a független jelöltek részvétele ellen, a 2003. évi 43-as számú törvény 17-es számú cikkely elôírásainak be nem tartása okán (a pénzügyi biztos hiánya). Kifogásolta azt is, hogy a listán feltüntetett személyek egyike mind a polgármesteri, mind pedig a helyi tanácsosi székre pályázni akar.

A Bikini és a Zanzibár is fellép Marosvásárhelyen, az RMDSZ országos kampánystábja által szervezett erdélyi koncertkörút keretében. Szabad a tánc mottóval ma este 7 órakor kezdôdik a két neves magyarországi együttes elôadása a Várszínpadon. Elôzenekarok: Titán, az Autostop MS és az After Midnight. A belépés ingyenes.

Két ember súlyosan megsérült a petrillai állami szénbányában, ahol - három nap alatt már másodszor - robbanás történt.

Az elôzô, pénteki robbanásban négy bányász szenvedett sérüléseket.

A balesetrôl beszámoló nemzeti kôszénbánya-társaság tájékoztatása szerint két fiatal elektromérnök a sebesült, mindketten súlyos égési sérülésekkel kerültek a petrozsényi kórházba.

Vége felé közeledik az idei zenei napok emlékezetes hangversenysorozata. Elég, ha a teljesítmény mûvészi színvonalát illetôen Florin Croitoru hegedûmûvész hétfôi szólóestjét említjük példaként, akár a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes, a fuvola-gitár hangszerpáros kamaraestjét, vagy a marosvásárhelyi fiatal tehetségek, a mûvészeti líceumban tanuló, leendô elôadómûvészek hangversenyét. Ma este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében, amint a napokban már jeleztük, az anyaországi Liszt Ferenc- díjjal kitüntetett Király Csaba zongora- orgonamûvészt hallgathatjuk meg. Tolmácsolásában felhangzik Bach: á-moll prelúdium és fúga, C. Franck: h-moll prelûd, fúga és variációk, valamint Liszt F.: B-A-C-H fantázia és fúga címû mûve a hangverseny elsô felében. A szünetet követôen újabb két Liszt-darab hangzik fel. Mindkettô (Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, illetve Dies irae variációk) az elôadómûvész orgonaátiratában. Közben, második mûsorszámként egy M. Dupré-variáció: Variation sur on Noël kerül megszólaltatásra.

Vasárnap felvette az Európa nevet a Marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskola. A választott elnevezés ellenére, a bejárat fölötti táblán csak román nyelven jelenik meg a Gimnaziul Europa felirat. Holott a holokauszt áldozataivá vált egykori zsidó gyerekek és az ott mûködô magyar tagozatot figyelembe véve, illett volna e két nyelven is feltüntetni az új nevet. Csak egy kis jó érzés, pedagógiai tapintat, valódi európai szellemiség kellett volna hozzá. A jelek szerint a név mögül mindez hiányzik.

Holott az iskola kapuján belül, úgy tûnik, hogy minden rendben van, s az Európa országait bemutató összeállítások várják a belépôt. Ahogy a vasárnapra tervezett mûsor során is érezni lehetett a kultúrák és nyelvek találkozását.

- Mi, ezen iskola elsô tanítványai, akik a történelem áldozatai lettünk, kérünk benneteket arra, hogy méltósággal kövessétek szellemünket, amely sok híres embert adott a világnak. - Az egykori izraelita iskola áldozatainak emléket állító táblán megfogalmazott kérés, amelyet Sebestyén Mária héberül is felolvasott, a jelek szerint nem hallgattatott meg. És valószínû, nem véletlenül hangzott el az aligazgatónô beszédében sem a következô mondat: "Könnyû parancsszóra letörölni az iskolát jelzô tábláról a port, de a lelkünkben ott maradó gúnyt, rosszat gyôzze le az európai szellemiség; az elismerést, a jót, gyümölcsöztesse a józan ész".

Egyébként az avatóünnepségen részt vett Somesan Stefan fôtanfelügyelô, Ciubuca Cornelia helyettes fôtanfelügyelô is. A fôtanfelügyelô szerint véget kell vetni az eddigi kommunista gyakorlatnak, amelynek során számokkal jelölték meg az iskolákat, ami nem egyezik napjaink szellemével. Nem könnyû iskolanevet találni, s egyes helyeken olyan elnevezést választanak, amelynek semmi köze a szóban forgó iskolához, a modern civilizációhoz - tette hozzá. Ez az egyetlen iskola Romániában, amely az Európa nevet viseli, ami azt tükrözi, hogy valóban Európában érezzük magunkat (?) - mondotta, majd hosszan sorolta azokat a paragrafusokat, amelyek alapján az elnevezést jóváhagyták. Bár beszédében Burca Madelena igazgatónô is a kettôs ünnep fontossága mellett a jó egymás mellett élésrôl beszélt, az iskolatábla alapján azonban kétségbe vonható ennek hitele.

A beszédeket követô ünnepség során, amirôl szokás szerint a hivatalosságok elvonultak, a diákok kitettek magukért. Az iskola hírnevéhez méltóan. Önállóan írt szövegeikben bemutatták az iskola történetét, s az európai szellemiség lényegét is négy nyelven: románul, magyarul, németül és angolul elhangzó mûsorukban, amelyet népi és modern tánc kísért. Külön is érdemes kiemelni az Európa-himnuszt elkezdô és hangszeren kísérô Bartalis Csaba ötödikes tanuló teljesítményét, amiképpen azon diákok eredményét is, akiket a tantárgyversenyeken való jó szereplés miatt díjaztak.

Heves megyei fotómûvészek felvételeibôl nyílt kiállítás szombaton a marosvásárhelyi Bernády Házban. Tájak, aktok, csendéletek, életképek, más mûfajú fotográfiák tükrözik, mire kíváncsiak szûkebb, tágabb környezetükbôl és azon túlról is az egriek meg a megye többi városaiban nevet szerzett fényírók. Szemnek, szívnek öröm az, amit elénk tárnak, ismeretlenségükben is ismerôsek egy kicsit a megörökített jelenségek, mert a félszáz színes és fekete-fehér kép tanúsága szerint az 1968-ban létesült Heves Megyei Fotóklub tagjait is az érdekli, az izgatja, ami a mi fotósainkat: mindenekelôtt az ember és mindaz, ami vele kapcsolatos. Érdemes megismerkedni válogatott anyagukkal, hiszen mint a megnyitón a vendégek nevében Molnár István Géza fotómûvész is hangsúlyozta, Eger történelme, barokk múltja, turisztikai adottságai, fürdô- és iskolavárosi jellege és még sok egyéb bôven kínálja a látnivalót, a fotósok pedig szorgalmasan ki is használják a lehetôséget. A mostani bemutatkozás talán egy távlatos cserekapcsolat kialakulásának csírája is lehet.

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió színházának májusi mûsora a következô:

MAGYAR TAGOZAT: Kedd, május 11., este 7 óra: Mirandolina; szerda, május 12., este 7 óra: Fogyunk- növünk Farkas Árpád versei; csütörtök, május 13., este 7 óra: Szomorújáték.

ÉVADZÁRÓ ELÔADÁSOK: Péntek, május 21., este 7 óra: Mirandolina; szombat, május 22., este 7 óra: Vérnász; vasárnap, május 23., este 7 óra: Szomorújáték.

ROMÁN TAGOZAT: Szerda, május 12., 11 óra: Frumoasa adormita; péntek, május 14., este 7 óra: Povestiri din Dikanka.

ÉVADZÁRÓ ELÔADÁSOK: Hétfô, május 17., 11 óra: Frumoasa adormita; kedd, május 18., este 7 óra: Povestiri din Dikanka; szerda, május 19., este 7 óra: Casa Bernardei Alba; csütörtök, május 20., este 7 óra, Familia anticarului.

Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete 2004. május 15-16- án sportnapokat szervez. A rendezvények színhelye a városi stadion, a fôtér és a Bolyai Farkas líceum sportpályája. A következô sportágakban versenyezhetnek: futball, lábtenisz, biatlon (szükséges a résztvevôknek egy kerékpár), kosárlabda, ügyességi vetélkedôk (kerékpárral), valamint elméleti vetélkedô a város sporttörténetébôl. A benevezés történhet sportáganként vagy csoportosan (egy csapat részt vesz minden sportágban). Kérjük a benevezni óhajtókat, hogy legkésôbb csütörtökön, május 13-án 18 óráig jelezzék részvételi szándékukat az RMDSZ városi szervezetének székházában vagy a 267-116-os telefonszámon. Bôvebb felvilágosítás az RMDSZ marosvásárhelyi székházában vagy a 267-116-os telefonszámon.

Ma délelôtt avatják fel Nagysármáson az iskolaközpontban kialakított dokumentációs és információs központot, amelynek létrehozása a román és a francia kormányok közötti program keretében, a Pedagógusok Háza, valamint a megyei tanfelügyelôség támogatásával valósulhatott meg.

A nagysármási iskolaközpontban megnyíló dokumentációs és információs központ egyike annak a 11 hasonló központnak, amelyek a megyében már mûködnek, a többi megnyitása idénre várható. Péterffi Adolfina iskolaigazgató elmondta, hogy a könyvtárból nyíló központot elsôsorban a diákoknak szánták, akiknek lehetôségük lesz dokumentálódni, a tananyaggal kapcsolatos ismereteiket bôvíteni. Csoportos tevékenységeket szerveznek az iskolai program keretében, egyszerre 15-20 diák részvételével. A dokumentációs és információs központban 22.000 könyv (decemberben 30 millió lejre vásároltak újabb köteteket), két nagy teljesítményû, nyomtatóval, szkennerrel ellátott számítógép, internet- hozzáférhetôség, fénymásoló- berendezés, tévékészülék, videolejátszó, kazetták, CD-k állnak az érdeklôdôk rendelkezésére (akik nem kizárólag tanulók lehetnek, bárki hozzáférhet a központban levô tájékoztató anyagokhoz).

A dokumentációs és információs központ berendezését a helyi tanács 120 millió lejbôl biztosította, az önkormányzat könyvvásárlásra évente utalt ki pénzt a líceumnak, az építôanyag egy részét, a munkálatokat a szponzorok segítségével sikerült beszerezni-elvégezni.

A központ vezetôje Császár Hajnal, aki részt vett a könyvtárosok számára szervezett továbbképzésen, a látogatási programot a napokban határozza meg az iskolaközpont vezetése.

Még ebben a hónapban megtartják az elsô hadbírósági tárgyalást az iraki foglyok megkínzásával kapcsolatban. Elsôként egy 24 éves katonai rendôrt vonnak felelôsségre a Bagdad melletti Abu Garib börtönben történt kínzások miatt - jelentette be Mark Kimmitt tábornok, amerikai katonai szóvivô vasárnap.

Az iraki Abu Garib börtönében történt kínzásokért május 19-én áll a hadbíróság elô Jeremy C. Sivits katonai rendôr - erôsítette meg a szóvivô. A tárgyalás nyilvános lesz.

Bár eddig Sivits az egyetlen, akinek ügyében kitûzték a tárgyalást, rajta kívül még hat katona felelôsségre vonása várható.

Sivitset az alárendeltjeivel és foglyokkal való rossz bánásmódban és kegyetlenkedésben való együttmûködéssel vádolják. Azért is felelôsség terhel, mert elmulasztotta, hogy megvédje a foglyokat a kegyetlenkedéssel és rossz bánásmóddal szemben.

Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon a kongresszus rendelkezésére bocsátja az iraki foglyok kínzásáról készült valamennyi fényképet, közzétételükrôl azonban George Bush amerikai elnök dönt majd.

A The New York Times címû napilap hétfôi száma szerint a Fehér Ház munkatársai közül többen azzal érvelnek, hogy a képek elôbb-utóbb úgyis kiszivárognak, visszatartásuk csak a válságot hosszabbítaná meg és táplálná az irakiak és az arab világ gyanúját, hogy a Pentagon el akarja tussolni az ügyet.

A védelmi tárca számos tisztségviselôje arra hivatkozva ellenzi a képek közzétételét, hogy az befolyásolná a vizsgálatot az iraki foglyok kínzásával gyanúsított személyek ügyében, tovább szítaná az irakiak haragját, táplálná az ellenállás tüzét.

Bárhogy döntsön is az elnök a fotók felôl, az iraki szerepvállalás és saját újraválasztása szempontjából a fô kérdés az, felszámolhatja-e egyáltalán a kárt, amelyet a botrány okozott. A The New York Times elemzése szerint a fején csuklyát viselô iraki fogoly, széttárt karjain a ráerôsített elektromos vezetékkel ugyanúgy az amerikai megszállás jelképévé válhat majd, mint a vietnami háborúnak az amerikai támadás elôl menekülô meztelen kislány képe, amely az Egyesült Államok ellen fordította Délkelet-Ázsiában a közvéleményt.

Nyilvánosan bocsánatot kért az iraki foglyok kínzása miatt Tony Blair brit kormányfô vasárnap este.

A vezetô brit politikus, aki Európa Napját ünnepelte Párizsban Jacques Chirac francia elnökkel, a FR3 francia televíziónak adott nyilatkoztában elôször ismerte el egyértelmûen, hogy brit katonákat is felelôsség terhel az iraki rabokkal történt kegyetlen bánásmódért. Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartotta az eljárást, és hangoztatta: a bûnösöket a brit katonai perrendtartásnak megfelelôen el fogják ítélni.

Hozzáfûzte: a visszataszító magatartás azonban nem jellemzô az Irakban állomásozó brit haderô katonáinak a többségére.

Blair a brit sajtó és a munkáspárti ellenzék támadásának a kereszttûzébe került azt követôen, hogy olyan fényképek járták be a világot, amelyeken brit katonák iraki foglyokat kínoznak.

Az iraki háborút és a cinizmust bíráló beszéddel búcsúzott el hétfôn a közélettôl Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök, az apartheid elleni küzdelem vezéralakja.

A fokvárosi parlamentben mondott búcsúbeszédében dicsérettel emlegette hazája sikereit a több emberfajta által közösen lakott demokrácia kialakításában, s a világ számára ebbôl fakadó ösztönzô erôt ellentétbe állította a cinizmussal, amit az iraki háború hozott magával. A Dél-afrikai Köztársaság elsô fekete bôrû államfôjeként éppen tíz éve hivatalába iktatott Mandela figyelmeztetett ugyanakkor, hogy az ország sikerét csak az garantálja, ha megnyerik a csatát a szegénység, a munkanélküliség és az AIDS-betegség ellen.

A politikus kitért az iraki háborúra, amelyet mindig is elítélt. "Azt látjuk, hogy két vezetô demokrácia, a szabad világ két vezetôje egy olyan háborúba sodródott, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete nem hagyott jóvá. Azt látjuk, hogy az erôs országok - mind demokráciák - miként manipulálják a nem-zetközi testületeket a szegényebb fejlôdô nemzetek kárára" - mondta.

Ez a világ elegendô okot ad a cinizmusra és a kiábrándulásra... Dél-Afrika viszont ettôl eltérô utat mutat... "Történelmi ellenségeknek sikerült tárgyalásokon keresztül elérni a békés átmenetet az apartheidbôl a demokráciába, azért, mert képesek voltunk hinni a másik fél képességében a jóra" - tette hozzá.

Nelson Mandela idén júliusban tölti be a 86. évét, és egyre törékenyebbnek tûnik. Most bejelentette, hogy ez az utolsó felszólalása a törvényhozásban, s munkatársai is megerôsítették, hogy nagyon határozottan le akarja csökkenteni közéleti tevékenységét.

Kertész Róbert

A rozoga kisbusz utasai, akiket felújítási munkálatokkal bíztak meg a brit királyi család legnagyobb vidéki rezidenciáján, teljesen eltévedtek a windsori kastélypark útvesztôjében, és az elsô útjukba kerülô "járókelôtôl" próbáltak eligazítást kérni.

Mire a lélekszakadva a helyszínre rohanó rendôrök odaértek, az építômunkások már maguk is rájöttek, hogy éppen II. Erzsébet királynôbe és kedvenc kotorékebeibe ütköztek.

Arra még volt idejük, hogy a váratlan és páratlan lehetôséget kihasználva, megpróbáljanak autogramot kérni a felséges útbaigazítótól - a királynô ezt már udvariasan elhárította -, de aztán a Scotland Yard terrorellenes ügyosztályának különleges ügynökei vették át a párbeszéd irányítását.

Az esetrôl az udvar egyik munkatársa a News of the World vasárnapi brit bulvárlapnak azt mondta, hogy a királynô kutyasétáltatás közben "eltávolodott" a személyes ôrzésére kirendelt rendôrtiszttôl, de "egyetlen pillanatra sem volt veszélyben".

Az ártalmatlan építômunkásokat rövid kihallgatás után útjukra bocsátották, de az eset nem öregbítette az udvari biztonsági szolgálat amúgy is alaposan megtépázott tekintélyét. Épp a minap jelentették be, hogy teljesen átszervezik a királyi család védelmét, miután - jóllehet Nagy- Britanniában hónapok óta a második legmagasabb fokú terrorriadó van érvényben - az utóbbi idôben többször is sikerült komoly réseket ütni az uralkodóház köré vont biztonsági falon.

Nemrég a Daily Mirror írta meg fotókkal alátámasztott, rendkívüli port felkavaró riportjában, hogy munkatársának minden elôzetes érdemi biztonsági ellenôrzés nélkül sikerült a Buckingham-palotában fullajtári álláshoz jutnia, és e minôségében akadálytalan bejárása volt az uralkodói pár lakosztályába is.

Ennél is nagyobb botrányt okozott, amikor tavaly egy amatôr színész minden ellenôrzés nélkül bejutott a windsori kastélyba, ahol éppen nagyszabású, jelmezbállal egybekötött buli zajlott a teljes királyi család és 300 meghívott elôkelôség jelenlétében, Vilmos hercegnek, Károly trónörökös és a néhai Diana hercegnô elsôszülött fiának 21. születésnapja alkalmából.

Az illetô eljutott egészen a színpadon éppen konferáló Vilmosig, akinek kezébôl kikapta a mikrofont, közölte, hogy ô Oszama bin Laden, csókot lehelt az ifjú trónörökös orcájára, majd beállt a büfépult elôtti sorba. A biztonságiaknak csak ekkor kezdett derengeni, hogy esetleg mégsem valamelyik meghívott vendég tréfájáról van szó...

Az eset után fejek hullottak a biztonsági szolgálatnál, a brit sajtó pedig napokig azon szörnyülködött, hogy a behatoló akár fel is robbanthatta volna az egész királyi családot.

Koncertkörúton a Bergendy zenekar

Elôször jár Erdélyben a patinás múltú, s mindmáig töretlen népszerûségû Bergendy zenekar. Tíz várost érintô turnéjuk során május 20. és 30. között az Erdélyi Riport hetilap vendégeiként bejárják a Székelyföldet, majd Kolozsvár után a Partium nagyvárosaiban szórakoztatják a közönséget.

A Bergendy-koncertekre a belépés díjtalan, de meghívó alapján történik. A meghívókat az egyes városok központjában elhelyezett Erdélyi Riport-sátornál lehet igényelni, ahol az ajándékkoncert mellett a kedvezményes elôfizetés lehetôségét kínálják fel a Riport olvasóinak.

A teljes nevén Bergendy Koncert-, Tánc-, Dzsessz- és Szalonzenekar története a hatvanas évek elejéig nyúlik vissza. Mint sok helyen másutt is a világon, ez is iskolai, egyetemi zenekarként indult; kezdetben dzsesszt, szvinget, dél-amerikai zenét és persze rock 'n' roll-t játszott. A tagok szinte valamennyien komolyzenei alapképzettségûek voltak. A mai napig ilyen muzsikusok alkotják a zenekar gerincét. Az elmúlt 40 évben a divat változásai sem hagyták érintetlenül az akkor nagyon fiatalokból álló zenekart és végigjátszották a beat- és a rockkorszak minden válfaját, Magyarországon és szinte egész Európában az ifjúsági szórakozóhelyeken, klubokban, televíziókban, koncertpódiumokon, fesztiválokon.

A kezdetben instrumentálisnak induló zenét kiszorította az éneklés, ami a népszerûségre való törekvést is jelentette. Már a hangszeres formációban is rengeteg rádiós, televíziós és filmes fellépést teljesítettek a hatvanas évektôl. Ebben az idôben 25-30 kislemezt jelentettek meg velük. 1970-tôl napjainkig 17 nagylemezük jelent meg a pop-rock mûfajban. Ezek közül jelenleg 12 saját aranylemez lett, s néhány platina-példányszámot is elért, nem számítva a kislemezeket, énekesekkel, sztárszínészekkel, szimfonikus zeneka-rokkal, filmgyárakkal és a televíziókkal készített közös munkákat. 1970-77 között Magyarország legnépszerûbb popegyütteseként tartották számon.

A '80-as évektôl Bergendyék visszatértek az induláshoz, a szvinghez, a dixihez, a boogie-hoz, a dél-amerikai muzsikához és show-elemekhez, ami már önmagában is megköveteli a már 20 éve állandósult nagy létszámot, 12 fôt.

A nyolc hangszeres muzsikus négytagú ritmusszekcióból, billentyûsbôl, ütôsbôl, basszusgitárosból és gitárosból áll. A négy fúvós minden fúvós hangszert meg tud szólaltatni, sôt még harmonikát is. Énekesbôl is négy van, a férfi szólóének és a három tagú nôi vokál, melynek mindegyike szólót is énekel, a koreografált mozgás mellett. A 20-30-as évek tánczenéje mellett a szving, az 50-es évek rock'n'rollja, valamint a beat és soul stílusán át napjaink muzsikájának megszólaltatására is képesek. A dalokat a zenekar mindig korhû hangszerelésben szólaltatja meg, show-elemekkel gazdagítva. Sok színházi zenés produkció alkotói voltak.

Az utóbbi idôben a legnagyobb sikerük a 24 részes tánciskola-produkció volt, "Én táncolnék veled..." címmel, amit a Magyar Televízió készített és már vetítette többek között a német és a finn televízió is. A sorozat zenéje megjelent nagylemezen és CD-n is, mely aranylemez lett. A dalok természetesen a táncok eredeti stílusában készült saját szerzemények.

A 90-es években Mesél a Pesti Broadway címmel a 30-as évek magyar zenés filmjeinek, és színházi zenéinek korhû CD-felvétellel állítottak emléket egy nagysikerû tévéshow-val együtt.

Sok tehetséges énekes, színész, zenész kezdte mûködését a Bergendy együttes segítségével: Zalatnay Sarolta, Máté Péter, Katona Klári, Eszményi Viktória, Demjén Ferenc, Hofi Géza, Hernádi Judit, Janza Kata. Számos Bergendy-dalt épp az említett mûvészek tettek még ismertté, ezek közé sorolható az Iskolatáska, a Darabokra törted a szívem, a Sajtból van a hold, vagy A ma lesz a holnap tegnapja. Ugyancsak Bergendyék szerzeménye az egyik legnépszerûbb magyar bábfilm, a Süsü, a sárkány zenéje is.

Szinte divattá vált (válik) manapság irodalmi, mûvészeti berkekben a kortárs fogalmát használni. Kortárs így, kortárs úgy és ez helyén is való, hiszen sem a középiskolákban sem az egyetemeken nem foglalkoznak kielégítôen a kortárs mûvészek és mûvészetek témájával, holott kellene. Éppen ezért tûnt üdítô kivételnek az a szombat délelôtti, a Bolyai líceum amfiteátrumában tartott elôadás, amelynek témáját a kortárs (erdélyi) magyar irodalom képezte, és amelynek elôadóiként Kovács András Ferencet és Selyem Zsuzsát hívták meg a szervezôk.

"Az irodalom nem fontos, hanem élô kell legyen": a pörgôre és párbeszédesre alakult rendezvény tematikája igen gazdagnak bizonyult, az átfogó és csapongó gondolatok, témák, életrajzok és sztorik bepillantást engedtek az általában szorosan és szigorúan vett, nagybetûs irodalom mögé, közvetlenné varázsolták a szavak világát azok számára is, akik eddig nem érzékelték a szépirodalmi mûvek és írói életrajzok ilyen jellegû vetületeit. A kortársak mellett hallhattunk Füst Milánról, a nôi írásról, a nôi irodalomról, a Nyugatról, a magyar avantgárdról, a költészetet performance-ként kezelô, színházat és lírát keverô, kavaró, igen eredeti és ötletes magyar neoavantgárdról, a híres és végül New Yorkban más néven referenciává lett Lakás Színházról, majd a szereplíráról: Lázáry René Sándor, Jack Cole, a félig élô Caius Licinius Calvus életérôl. Beszivárog a világirodalom: Lorca, Eliot, Ungaretti, Kavafisz, Pessoa. A fordítások sem mentesültek a témává válás alól: Kosztolányi, Faludy, Csehy Zoltán fordításai közötti különbségek, hasonlóságok, stílusjegyek, és csak úgy, általában a fordításról, átírásról, ritmikáról és versformákról és természetesen a mai magyarországi irodalomról. Sajnálatos módon arról, ami a közönség nagy részét leginkább érdekelte volna, a mai erdélyi magyar irodalomról, a fiatal és kevésbé fiatal írókról, költôkrôl, alkotókról igen kevés szó esett. Pedig sokan vannak, híresek és nem híresek, hírhedtek és nem hírhedtek. Mindannyian megérdemelnének egy kis odafigyelést.

A Bolyaiban ma már elképzelhetetlen reprezentatív ünnepség a marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa nélkül, amely az egyházi ünnepségek rendszeres szereplôje. Az iskola, s azzal együtt a kórus újraalakulása óta eltelt egy évtized alatt a közönség nyomon követhette, ahogy Csíki Ágnes karnagy vezetésével újabb meg újabb nemzedékek szeretik meg, és mûvelik egyre magasabb szinten az élô zenét, amit a megszerzett díjak és elismerések is igazolnak. A tízéves, több mint száz diákból álló kórusnak az idén lenne elôször alkalma, hogy az anyaországban is bemutatkozzék. A miskolci Református Kollégiumtól kaptak meghívást, és szívesen látnák ôket Debrecenben is. Bár az iskola vezetôsége folyamatosan mellettük áll, ahhoz, hogy a kórus ötven tagja eleget tehessen a meghívásnak, támogatásra lenne szükségük. Bár a Transervice utazási iroda 20 százalékos kedvezményt biztosít, ennek ellenére a fennmaradó utazási költségeket fedezniük kellene. E célból számítanak azok támogatására, akik többször is hallották énekelni ezt a fegyelmezett, lelkes csoportot. Csíki Ágnes szerint az ô példájuk azt igazolja, hogy a mai ifjúság szereti a zenét, s mivel sokuknak közülük anyagiak hiányában nincs lehetôsége hangszeren tanulni, a kóruséneklés marad számukra a zene mûvelésének legkönnyebben megközelíthetô formája. Nehéz a kamaszokkal dolgozni, de a kórusvezetô - bevallása szerint - ragaszkodik a fiúkhoz is, mégha ily módon egyszerûbb mûvek megszólaltatására vállalkozhatnak. Az éneklés alkalom arra, hogy együtt legyenek, egymásra figyeljenek, hozzászokjanak a fegyelemhez, és megszeressék a szépet. Diák és tanár munkájának elismerése, jutalma lenne a tervezett magyarországi út, ezért remélik, hogy támogatókra találnak azok körébôl, akik szeretik a zenét, s akik gyönyörködtek már a Református Kollégium kórusának elôadásában.

Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke

Tisztelt szerkesztôség!

Az erdélyi Népújság 2004. május 7-i számában a Wass Albert-életmû kiadására vonatkozó bírósági perben valóban döntött Magyarországon a Legfelsôbb Bíróság.

A döntés tartalmát a Mentor Kiadó igazgatójával készített írás csak megközelítôen tálalja helyesen a lap olvasóinak, de magam mint az ítélet szóbeli kihirdetésén részt vevô érdekelt azt látom, hogy kommentálásával félrevezeti az ügyben járatlan olvasókat. Ezenkívül több ízben valótlanságokat állítva sérti kiadónk és egyesületünk jó hírét. A következô helyreigazítást kérjük leközölni.

Mint a per kihirdetésénél jelenlévôk egyike:

Turcsány Péter sk., a Kráter Mûhely Egyesület elnöke

2004. május 5-én a magyarországi Legfelsôbb Bíróság ítéletet hirdetett Wass Albert mûvei kiadói jogának perében. Az erdélyi Népújság május 7-i számában a Mentor Kiadó igazgatója nyilatkozott az ítéletrôl, kiadója számára méltán kedvezôen tüntetve fel a bíróság salamoni döntését. A Kráter Mûhely Egyesület nevében Turcsány Péter kiadóvezetô és egyesületi elnök, a Kráter Mûhely Egyesület Wass Albert Életmûve-sorozat szerkesztôje mint a bírósági ítélethirdetés egyik résztvevôje, pontosítani kívánja a kiadója számára hitelrontást kimerítô állításokat.

A Legfelsôbb Bíróság - felülbírálva a Fôvárosi Bíróság 2002. március 12-i ítéletét - igazoltnak és hatályosnak látja, hogy Wass Albert egyszerre két jogtulajdonosnak adott idôbeli, térbeli és nyelvben korlátlan kiadói jogot.

Értelemszerûen, a Szász Lóránt által 1989-ben megkötött szerzôdés, valamint a Kráter Mûhely Egyesület által megkezdett életmûkiadás érvényességéhez nem férhet kétség. Ezzel a döntéssel egy magyarországi kulturális mûhely folyamatosan magas szintû munkáját ismeri el jogszerûnek.

A 34. Wass Albert-könyv kiadására készülô kiadó az író angol nyelven írt regényét, az Eliza címû amerikai családregényt a napokban hozta forgalmazásba. Jelezve ezzel a meglepô munkával is azon szándékát, hogy - Krétakör-béli valódi anyaként - a nagy nemzeti író és költô szellemiségét képviseli akkor is, amikor folyamatos magyarországi és romániai támadásoknak van kitéve!

A kiadó vezetôjének vissza kell utasítania Káli Király István félreértésre okot adó megállapításait és elhallgatásait:

1. Igen fontos, hogy a Legfelsôbb Bíróság ítélete csak részlegesen fogadta el az alperesként szereplô Czegei Wass Alapítvány álláspontját, hiszen elismerte azt a különös joghelyzetet, amely szerint kettôs kiadói jog van forgalomban, nem csak Magyarországra, de Romániára, Európára, Amerikára és a Föld minden államára vonatkoztatva! Ugyanakkor visszautasította az alperesek viszont-keresetét Szász Lóránt és a Kráter kiadó jogainak megvonása ügyében. Különösen nagy öröm, hogy ezzel semmi sem akadályozhatja a Kráter igényes és szép könyveinek Erdélyben való forgalmazását.

2. A Kráter M. E. nem "indított pert" semmilyen forgalmazó ellen, így a Mentor-könyvek terjesztôi ellen sem, hiszen erre semmi szüksége nem volt, mert a Szász Lóránttal kötött szerzôdése értelmében felperesként mindannyiszor Szász Lóránt jegyezte a többnyire elfogadott és megnyert bírósági eljárásokat, amelyek jogszerûen marasztalták el mind a Mentor Kiadó, mind az idôközben megszûnt Litex Kkt. terjesztôi tevékenységét Magyarországon.

3. Bár ez nem a Krátert illeti: a Mentor-könyvek magyarországi kitiltása a Fôvárosi Bíróság elsôfokú döntése értelmében indokolt volt, amelyet formális okok miatt vont vissza a Legfelsôbb Bíróság, így ez a határozat semmiképpen nem lehetett "törvénytelen". Amit az is bizonyít, hogy több mint két éven keresztül éppen a Mentor-könyvek jelentkeztek a magyarországi piacon, a hatályos ítélet alapján, jogtalanul.

4. Egyenesen hitelrontásnak tekintjük a május 7-i írás agresszivitásra, megfenyegetésre vonatkozó állításait. Minden alkalommal ügyvédi ellenjegyzés mellett szólította fel jogkövetésre Szász Lóránt ügyvédje, illetve a Kráter M. E. munkatársa azokat a terjesztôket, boltokat, amelyek az elsôfokú ítélet alapján szintén jogtalanul terjesztettek Mentor-könyveket.

5. Sem a "lojalitás szabályait" nem rúgta fel, sem "valótlanságot" nem állított a Kráter, amikor a Mentor vezetôje több újságcikkben és nyilatkozatban jogtalansággal és zugkiadással rágalmazta meg a Kráter - immár a Legfelsôbb Bíróság által érvényesnek ítélt Wass Albert Életmû- sorozatát - s ezeket, a sokszor alpári támadásokat csupán jogérvényesítô felszólításokkal ellensúlyozta.

Befejezésül a Czegei Wass Alapítványnak az öt Wass fiú által a Kráter Mûhely Egyesületnek írott levelébôl kívánunk idézni, amely ebben az áldatlan pereskedési folyamatban is elismeréssel illette munkánkat és kulturális mûhelyünket: "…elismerjük azt a csodálatos munkát amit tettetek, hogy segítsetek kitisztázni Wass Albert nevét…" (részlet a 2004. január 24-i hivatalos levélbôl).

Pomáz, 2004. május 7.

Vajon miért? Ez év május elsején Magyarország az Európai Unió tagja lett. Tulajdonképpen örülni kell, hiszen egy kis ország, amelyik Közép-Európában fekszik - a mi anyaországunk - nem maradhat ki az egyesült Európából. De az a határtalan ünneplés, ami a csatlakozással kapcsolatosan folyik, szerintem valahogy túlméretezett. Vissza Európába, mondják sokan. Hogyan? Hát eddig hol voltak? Ázsiában, Afrikában? Valamikor úgy tanultuk, hogy Európa keleti határa az Ural-hegység. Ez pedig még sok ezer kilométerre keletre van.

Európa szerintem nem csak Nyugat-Európát jelenti. Aztán meg mi, magyarok, mit kaptunk a Nyugattól? A Habsburgokat, Trianont. Lehet, hogy a magyarországi magyaroknak jobb dolguk lesz - igaz, nem most rögtön - de hogy mi, erdélyiek, sokat veszítünk, abban biztos agyok.

Vegyük csak azt a szomorú tényt, hogy ha május elseje után Magyarországra akarok utazni, a határon 500 eurót kell felmutatnom és 5 nap után minden napra még 100 euróval kell rendelkeznem. Ha csak 40.000 lejt számítunk egy euróért - pedig több az ára - akkor az átlépésem 20.000.000 lejbe kerül. Honnan vegyen egy nyugdíjas ennyi pénzt? És miért? Ha a gyermekem és unokáim látogatására megyek, amíg ott tartózkodom, ôk eltartanak. Persze, ezt bizonyítani is kell, de milyen módon? Tehát ez az elsô keserû pirula számunkra. És még ki tudja, miket tartogat a jövô?

Mi a tanulság a fentiekbôl? Az, hogy ne menjünk mi sehova. Maradjunk itthon, akik még vagyunk, és próbáljuk itthon rendezni a dolgainkat. Ne várjunk támogatást attól, aki maga is arra szorul. Próbáljunk mi, akik itthon maradtunk és itt akarunk maradni, szót érteni egymással. Bármilyen nehéz is, de meg kell érteni, hogy egységben van az erô. Eleget szenvedtünk a történelem folyamán a széthúzás miatt, jöjjön meg végre az eszünk. Így aztán nyugodtan várhatjuk meg azt az idôt, amikor a mi vonatunk is elindul "Európába", és akkor majd mind a két szemünk nevethet.

Nuridsány Tibor

Történelmi jelentôségû eseménynek tartom azt, ami 2004. április 25-én történt Aradon. Újból áll a szobor, még ha sok megaláztatást kellett elszenvednie, ha sok nehézséggel kellett megbirkóznia is, ha vad gyûlölet felett kellett gyôzedelmeskednie is, de végül csak diadalmaskodott.

A szobor a jó és a rossz küzdelmének bronzba öntött ábrázolása. A Szabadság-szobor ismételt felállítására már hetek, hónapok, sôt évek óta készült mindenki, aki magyarnak érzi magát a Kárpát-medencében, szerte a nagyvilágban és szûkebb pátriánkban, Erdélyországban.

A szoborra vártak a szabadságért lelkesedô százezrek, a két ország kormánya, de fôként dr. Dávid Ibolya volt igazságügyminiszter, aki oly szépen kezdte megemlékezô beszédét, és akinek közbenjárására elindult a fogságból való kiszabadítástörténet.

A szoborállítás öröm az RMDSZ vezetôségének, hiszen ez folyamatos küzdelem eredménye, amelyet a román nacionalistákkal, az ôket képviselôkkel, az ügyet csûrô-csavaró, ellenzô elemekkel, a gáncstevôkkel, a mûvelôdési minisztériummal kellett megvívni.

Az esemény jelentôségét, nagyszerûségét igazolta, hogy az ünnepségen részt vevô személyek nem másod- vagy harmadrendû emberei a román és a magyar társadalomnak, hatalomnak és politikának.

Nastase miniszterelnök nem volt jelen a rá nehezedô politikai következmények miatt, de az elôkészítésben akarva-akaratlan részt vett. Amit viszont nehezményezek az, hogy a romániai magyar református egyház egyetlen eminens képviselôjét sem véltem felfedezni a képernyôn. Vagy csak nem irányították rájuk a kamerát? Ha valóban nem voltak ott, akkor szégyellem magam, úgy is mint református, és úgy mint magyar is!

A távolmaradást kimagyarázni lehet, de sem egyházi, sem világi, sem politikai, sem jogi érvet felhozni nem lehet!

Dr. Ágoston Albert

Az egész 1995-ben kezdôdött, amikor megismerkedtek a marosvásárhelyi és a jászberényi gyerekkórusok, és azóta minden évben találkozunk. Tízéves a barátság. Az idén mi fogadtuk jászberényi barátainkat. A városnézés kitûnôre sikeredett, voltunk a Kultúrpalotában, a tükörteremben, a Bernády György szobránál, megtekintettük a Bolyai Farkas Líceumot, majd a várat is. Délután hangversenyt tartottunk az Elektromaros Iskolaközpont dísztermében. A két kórus külön-külön, majd együtt is énekelt. (Ilyés Júlia-Dalma) * Vasárnap délután mi, a fiúk, megbeszéltük, hogy meglátogatjuk az állatkertet, utána focimeccset szerveztünk. Hétfôn szomorúan búcsúzkodtunk, mert jó barátok lettünk, és nehezünkre esett az elválás. (Barabás Alpár) * Nyárádi Melindának hívnak, 24 éves vagyok. 1986 és 1994 között a 20-as iskola tanulója voltam, 1990-tôl négy éven át a kórus tagja. Pont olyan izgalom-mal várom a jászberényi diákokat, mint amikor az egrieket vártam. Kíváncsian vártuk, ki lesz, akit fogadunk, mert az a kislány, aki húgomat, Annamáriát vendégelte, már más iskolába jár. Sándor Zsuzsa, kiáltja a tanárnô. Feszesen ment egymás mellett a két kislány, csendben, de mire hazaértünk, már egy kicsit felszabadultak, kezdtek ismerkedni. Nagyon kedves, ügyes, csendes kislány a Zsuzsi. * Szombaton kirándulni mentünk: Maroshévíz, Ditró, Szárhegy, Gyilkos-tó, Békás-szoros, majd a Bucsin, Parajd, Korond következett. A Bucsinon tízcentis volt a hó, egyet hógolyóztunk, nagy élmény volt. Vasárnap a cserealji templomban énekeltünk a délelôtti misén. (Nyárádi Annamária) * Számomra ez volt a legjobb és legszórakoztatóbb húsvéti szünidô. Elsô nap mindenki izgatott volt, mert nem tudtuk, ki kerül hozzánk. Aztán egy roppant kedves lány került, akit Oláh Rafaellának hívnak. Jól egyeztünk egymással. (Tüzes Eszter) * Vasárnap délután szabad programunk volt, kimentünk a Somostetôre. Nagyon tetszett a vendégemnek. (Szakál Csilla) * A kislányt, akit én fogadtam, Dianának hívják. Kissé meglepôdtem, hogy negyedikes, de jól kijöttünk egymással. A diszkót nagyon élveztük mindketten, fôleg mikor a tanárnô is velünk táncolt. Lefekvéskor elmondtam egy viccet, és kiderült, hogy Dininek jó a humorérzéke, mert egy negyedórát kacagott rajta. (Alexandru Laura Bernadett) * Új barátokat szereztünk, és ezek a barátságok meg is maradnak. Láttuk ismét a Teleki Tékát, a Városházát. Rájöttem, hogy én is, aki itt élek, mennyi mindent nem tudok még városomról. (Orzán Andrea-Noémi) * Hazafelé indultunk, de senki sem akart hazaérkezni. Hétfôn reggel könnyek közt búcsúztunk el barátainktól. (Nagy Réka) * Köszönet Szászkay Erzsébet tanárnônek, a szülôknek, a pedagógusközösségnek, az Elektromaros Iskolaközpont vezetôségének, Kálmán Ferenc igazgatónak, a Tudor Vladimirescu Állami Gimnázium vezetôségének, a Ballótrans cégnek.

(Az élménybeszámolók szerzôi a Mihai Viteazul, az Elektromaros és az 5-ös számú iskola V- VII. osztályos diákjai.)

Vasárnap délelôtt vonattal utaztam Marosvásárhelyre. Szászrégenben négyen ültünk fel egy fülkébe. A petelei állomásnál 22-en szálltak fel, mind romák, 10 közülük gyerek volt. Hangosan beszéltek, figyeltek elôre-hátra.

Egyszer csak megérkezett az ellenôr. Bejön, köszön, kéri a jegyeket tôlünk. Mind a négyen odaadtuk. Mind a négy jegyet kezeli. Azonban a petelei felszállóktól meg sem kérdi, van-e jegyük, hová, meddig utaznak.

Sáromberkén is többen felszálltak, jól öltözött romák. Ezek magyarul beszéltek. A marosvásárhelyi kisállomáshoz értünk, de a kalauz nem tért vissza. Leszálláskor hallom: Látod móré, a Dévla megmentett, nem kellett fizessünk egy lejt sem.

Délután visszafele szintén sok roma utazott. A Vásárhelyen vásárolt ruhák cserélgetésével voltak elfoglalva. A kalauz ismét csak tôlünk kérte a jegyet, a romáktól nem, úgy tett, mintha nem is lettek volna ott.

Lehet, hogy van bérletük, vagy mindennapi utasok, ismerik ôket, vagy elôjogot élveznek. Megtisztelik és nem sértik meg ôket a vonatjegylyukasztással.

Más. Mindannyiunk számára öröm, ha kimehetünk a szabadba, a jó levegôre. A hosszan tartó szobafogság után szabadnak érezhetjük magunkat. Városunk közelében sok szép hely van, ahová ellátogathatunk. Nosztalgiával emlékezünk, milyen jó kiránduló- és szórakozóhely volt a Kerekerdô. Szép volt, tiszta volt, tölgyfái ontották az oxigént. Mindenki jól érezte magát ott.

Manapság, ha bemegyünk az erdôbe, nem az a kellemes élmény fogad, mint régen. Ide hordják a háztartási hulladékot. Az erdô egyre ritkul, új fát nem ültetnek a kivágottak helyébe. Vajon ki állíthatja meg az erdôirtást? Sokan azt állítják, hogy a mai emberek mûveltebbek, kulturáltabbak, mint a múltban. Rendelkezésükre áll a technika számos vívmánya, az elektronika, a modern távközlés, de sajnos, ennek áldásos hatása, ami a természethez való viszonyulást illeti, nem látszik meg.

A hegy tetején van egy öreg tölgyfa, több mint 500 éves, itt volt a kirándulók találkozási helye. A múlt évben gondos környezetvédôk próbálták átmenteni az utókornak, lécekkel kerítették be. A kerítés idénre eltûnt. Mûveletlen emberek elvitték, elégették. Az értékes tölgyfa ismét veszélyben van, pedig vigyázni kellene rá!

Jenei Árpád, Szászrégen

A Ti itt nem fértek el címû cikkben hitetlenkedve olvastam, hogy a nyárádtôi új játszótérrôl a magyar gyermekeket ezzel a mondattal küldték el a többségben levôk. A kiutasított kis csoport pedig visszatért a régi, megszokott játszóhelyére.

Hát még most is itt tartunk? Hol voltak a szülôk? Milyen példát adnak gyerekeiknek? Hogy másodrangúak, hogy ha bárki rájuk szól, kiközösíti, szép alázatosan meghúzódnak… Hát ez manapság, az európai csatlakozás felé tartó Romániában nem történhet meg, ez csakis a felnôttek felelôssége, nekik kell megtanítani gyerekeiknek, hogy ôk otthon vannak, és semmiféle különbséget nem lehet tenni etnikai népcsoportok között. Szembeszállni és nem annyiba hagyni a dolgot, ez a szülôk felelôssége, megtanítani a követ- kezô generációnak, hogy vannak jogaik… de ezeket a jogokat ki kell harcolni és nem a könnyebb, de nagyon keserû utat választani: beletörôdni az igazságtalanságokba. Mellesleg meg vagyok róla gyôzôdve, hogy a fenti mondatot egy-két nagyszájú felnôttet utánzó gyerek szajkózta, akiket nagyon egyszerû lett volna határozottan rendreutasítani a félrevonulás helyett. Soha nem szabad feladni, fôleg akkor nem, amikor a gyerekekrôl van szó. A mi generációnk az elmúlt rendszer alatt nôtt fel, és akkor tényleg szélmalomharc volt az efféle igazságtalanságoknak ellenszegülni, de szerencsére ma egy szabad társadalom felé tartunk, ahol nem lehet helye az ilyen elkülönítéseknek. Kedves nyárádtôi szülôk, a ti kezetekben van gyerekeitek jövôje. Mire nevelitek ôket, meghúzódni és várni a mások parancsaira, vagy egyenes gerinccel irányítani saját sorsukat?

Nagy Judit, Padova

A minap arra vetemedtem - már nem emlékszem, hogy unalmamban vagy mint szorgos tévénézô -, hogy belekukkoljak más emberek családi életébe. Az egyik magyarországi kereskedelmi csatorna - megnevezni nem érdemes, akit pedig nagyon érdekel, biztos megtalálja - új produkciót (Magyarországon már mindent produkciónak neveznek, legyen az akár a budin való több órás küzdelem) tûzött nemrégiben mûsorára. Feltételezem, ilyenkor összeterelik az ötletbajnokságban részt vevô kollégák népes és intelligens táborát, s kiosztják a feladatot: ki tud rövidebb idô alatt eladható produkciót összedobni. És a nagy mû elkészült, az alkotók pihennek, s a nép újabb cirkuszt kapott, valóságos showt, mi több, nem színfalak között, hanem a kiválasztott családok házában. S hogy csavar is legyen a dologban, kicserélik a két édesanyát. A trükk nagyszerû, s létrejött az anyacsavar. Néztem a képernyôt, de nem hittem, hogy jól látok. A vibrátor az egyik családban szinte a gyerekek játékszere volt, míg a másik családban az apuka irányítása alatt szellemi (talán fizikai is) rabszolgasorsban tengôdtek kicsik és nagyok, anyuka és gyermek egyaránt. A kép hihetetlen volt, s úgy tûnik, mégis igaz. Már semmin sem lepôdök meg, fôleg azon nem, ha szexre éhes, gyenge fantáziájú mûsorszerkesztôk utat engednek az ilyen és hasonszôrû mûsoroknak (kénytelen vagyok mûsornak nevezni, mivel mûsoron van). Azonban van egy apró különbség Magyarország s néhány intelligenciájában s erkölcsi érzékében is fejlett ország (mondjuk Svédország) között: amott egy ilyen mûsor levetítése után a gyámügy testületileg kivonulna (talán karhatalommal felszerelkezve) az adott családokhoz, s rögvest megszabadítaná a gyerekeket a nevelésre képtelen, frusztrált, szülôknek nem nevezhetô állampolgá-roktól. Itt mi történik? Talán annyi, hogy néhány érzékenyebb lelkû, eltévelyedett, a mûsorpolitikához nem értô publicista tollára tûzi az esetet, de ami fontosabb, hogy jövô héten ugyanabban az idôben, ugyanott és csak a kedves nézôknek a reklám után ismét fordul egyet a csavar, meg a fentebb említett publicistákkal a világ…

Vincze Ferenc

Szabédi-napok Kolozsváron és Szabédon

Tizenhárom éve szervezi az EMKE Kolozsváron és Szabédon az emléknapokat. A költô születésnapján koszorút helyeztek el sírjánál a Házsongárdi temetôben és az emlékszobában. Az unitárius püspökség Dávid Ferenc dísztermében elôadássorozat keretében beszélték meg a magyar irodalom egységének kérdéseit hazai és anyaországi, vajdasági irodalmárok. A délutáni kerekasztal-beszélgetés a Szabédi- örökség mellett a 70. életévébe lépett Ilia Mihály munkásságával foglalkozott, felidézte a 75 éve született Czine Mihály és a közelmúltban elhunyt Bori Imre emlékét. Az EMKE országos elnöksége díszoklevéllel tüntette ki Pomogáts Béla irodalomtörténészt az egyetemes magyar kultúra értékteremtô erejének megôrzése és összefogása szolgálatában végzett munkájáért és Ilia Mihályt (aki nem jelenhetett meg az ünnepségen) az erdélyi magyar irodalom kortársi megismertetésében szerzett kiváló szerkesztôi és tanári érdemeiért. Szombaton Szabédon folytatódott az emlékezés, de oda már anyaországi irodalmár nem jutott el. Az erdélyi irodalmat Nagy Pál irodalomtörténész, a vajdaságit dr. Bányai János professzor képviselte.

Az emlékezôk az unitárius templomban gyülekeztek szombaton. A vendégeket a helybeli lelkész, Jenei Sándor üdvözölte, majd rövid áhítatot tartott. Egy szépreményû szabédi fiatalember, Csécs Márton Lôrincz, a kolozsvári unitárius kollégium XI.-es diákja rendkívüli átéléssel, míves magyarsággal adta elô A szabédi zsoltárt, majd dr. Bányai János vajdasági író, kritikus, irodalomtörténész, az Újvidéki Egyetem bölcsészeti kara hungarológiai székének vezetô tanára, a Híd címû irodalmi folyóirat fôszerkesztôje, a Nemzeti Tanács alelnöke mondott rövid beszédet.

- Családi könyvtárunkban megvan Szabédi László Telehold címû kötete. Féltve ôrzött könyv, amely 1944-ben jelent meg a Magyar Élet kiadásában. Elsô versébôl olvasok fel pár sort, azért, mert ezek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a Szabédi-napok nemcsak Szabédi Lászlóról, hanem az egész kultúránkról szóló gondolatmenetnek a meghatározó pontja is:

"- míg élt, holtként rendezte el, / hogy holtában élôként szóljon, / és így volta (e kényszerû csel / segítvén) - füstté ne oszoljon…" (Az olvasóhoz) Az emlékezés órája, amit együtt töltünk, az emlékezés napja a Szabédi-nap, és arra szolgál, hogy Szabédi László versei, prózája, tudományos munkái ne oszoljanak füstté, mert mûvével Ô megteremtette önmagát, hogy holtában élôként szóljon hozzánk. Ahogyan azt az elôbbi nagyon megrázó és nagyon szép versmondásból is érezhettük: Szabédi László élôként szól hozzánk - holtában is.

Dr. Bányai János elmondta, mit jelent számára Szabédi László és egyáltalán a Szabédi-napok. Párhuzamot vont a Vajdaságban évente tartott Szenteleky-napok és a Szabédi-napok között: mindkettônek közösségkovácsoló, megtartó ereje van. - Szenteleky Kornél (1893-1933) a vajdasági magyar irodalom alapítója, megszervezôje, ôbenne tiszteljük azt, aki a trianoni válság után meg tudta teremteni azt a kulturális mezôt, amelyben lehetôvé vált egy kisebbségi irodalomnak a kialakulása és létrejötte. Egy bácskai kis faluban, Szivácson élt, innen levelezve teremtette s alakította meg a vajdasági magyar irodalmat, és amikor a Szenteleky-napokat rendezzük (októberben vagy novemberben) Szivácson, akkor ugyanúgy ápoljuk kultuszát, mint az erdélyiek a Szabédi Lászlóét. Szenteleky halálának napján, augusztus huszadikán, amely a nemzeti ünnepünk, mindig és minden alkalommal a vajdasági magyar írók összeülnek, találkoznak Szivácson, megkoszorúzzák Szenteleky Kornél sírját -, amiben van némi lázadás is, mert elég sokáig nem volt lehetséges augusztus 20-át ünnepelni a Vajdaságban. Nem ünnepeltük, de mindenképpen találkoztunk, és fejet hajtottunk Szenteleky emléke elôtt. E kultikus rendezvények azok, amelyek összetartanak bennünket, még akkor is, ha nem vagy csak keveset tudunk egymásról - a közöttünk lévô kapcsolatokat megteremtik.

A templom falán elhelyezett Szabédi-plakettnél koszorúkkal tisztelgett Bányai János és Guttmann Mihály ny. zenetanár, utóbbi az EMKE országos vezetôsége képviseletében, valamint a szabédi gyülekezet, az RMDSZ helyi szervezetének nevében Csécs Sándor elnök, majd az iskolások Szabó Júlia tanárnô vezette kis kórusa énekelt. Arany János, Finta Gerô, Lendvay Éva, Babits Mihály, Ábrányi Emil és Váczi Mihály verseit szavalták az iskolások: Kiss Szabolcs, Kozma Erika, Bota Zsuzsánna, Csécs Sándor, Kali Mónika és Csécs Erzsébet. Irányítójuk Csortán Katalin magyartanár, igazgató.

A kis mûvelôdési otthonnál folytatódott az ünnep, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet helyi szervezetének négy fiatalja -Dániel Enikô, Bota Edit, Kiss Enikô és Deák Edit - Szabédi László és a költô-nagyapa Rédiger Géza verseibôl adtak elô. A látogatók megtekintették a Szabédi-emlék-szobát. A népes közönség lelkesen megtapsolta azt a kilenc párból álló csoportot, amely régebbi és újabb táncokkal mutatkozott be. A székelyruhások zömmel Marosvásárhelyre ingázó diákok. Ôket a Maros Mûvészegyüttes itt "fészket rakott" két táncosa, Hermán Imre és felesége karolta fel, foglalkozott rendszeresen velük. Kérdésemre Hermán Imre elmondta: lehetséges, hogy táncegyüttes alakul Szabédon. A táncoktatókon nem, inkább a közösség vezetôin és persze, a fiatalokon múlik, hogy jövôre ott látjuk-e a szabédi néptáncosokat a Gyöngykoszorú- találkozókon.

A délután folyamán sportjellegû játékokat mutattak be az ifjúsági egylet tagjai az iskola udvarán.

Szabédi László (1907. május 7. - 1959. április 18.) fentebb idézett versében így üzen: "úgy szólok tehozzád, koholt / személy, hogy nem koholt valómat,/ mely énnekem terhemre volt,/ vedd át könnyû úrtavalónak./ Mint téged én, koholj te így / engem magadnak, s légy megértô, / s a bút vígan vedd, mit irigy / percében rád tukmált a költô."

Ez a "könnyû útravaló" - egyáltalán nem az, viszont annál tartósabb. Mert Szabédi László az a "fekete zászló", akit lobogtatva visszaköveteljük elorzott kolozsvári egyetemünket. Élete és halála személyes ügyünk. Verseit mégsem ismeri kellôképpen az erdélyi magyar olvasóközönség. Jó volna, ha jövô ilyenkor azt írhatná a tudósító: Szabédon bemutatták a költô verseinek hazai kiadású új kötetét, amelyet, mivel csöppet sem drága, valósággal szétkapkodtak a szabédiak…Ez többet érne tucatnyi értekezésnél, megannyi tudományos dolgozatnál, kerekasztalnál, konferenciánál…

A nemrégiben Marosvásárhelyen lezajlott Tudományos Ismeretterjesztô Konferencia (a Harmónia Lelkigondozó Egyesület rendezésében) egyértelmûen bebizonyította, hogy a nyitottság, a kapcsolattartás, az eszmecsere rendkívül hasznos mindazok számára, akik hivatásul az állampolgárok lelki gondozását választották. Az erdélyi magyar családok szociális és lelki egészségvédelmével kapcsolatos elôadássorozaton jelenlevô helyi és magyarországi pszichológusok, orvosok, mentálhigiénés szakemberek egy lépéssel közelebb kerültek egymáshoz, és nem csupán szakmailag gazdagodtak, hanem fontos lépést tettek azért, hogy a határok átjárhatóbbá váljanak nemcsak földrajzi értelemben, hanem segítségre szoruló embertársaink érdekében is. Ebbôl az alkalomból beszélgettünk Buza Domonkos pszichológussal, a Magyar Lelki Elsôsegély Telefonszolgálatok Szövetsége elnökével egyénrôl, családról, társadalomról és nem utolsósorban a jövôrôl…

- Mi jelenti önnek - mint pszichológusnak - a legnagyobb kihívást?

- Már négy évtizede, hogy mentálhigiénével foglalkozom, ami leginkább a határterületeket jelenti számomra. Igazság szerint nem is biztos, hogy ez a pszichológus voltomhoz tartozik. Engem inkább bizonyos témakörök érdekelnek: a krízis, a megelôzés, az önismeret, a személyiségfejlesztés. Ha ezeken a területeken dolgozhatom, otthon érzem magam.

- A tömegkommunikáció brutális hatása minden területen jelen van. Mit tehet ilyen körülmények között a szülô gyermeke védelmében?

- Azt gondolom, hogy kizárni a valóságot nem lehet, bármennyire mocskos is. Ilyen helyzetben azt tehetem, hogy megerôsítem a "súlyokat" és az "ellensúlyokat" vagy-is az értékeket, és lehetôleg teret adok, hogy azokon a "nyílásokon" a cseperedô ember feltehesse kérdéseit, s akkor én - a szülô -legyek ott…

- Az iskola manapság sokkal inkább információt biztosít, mint nevelést…

- Ezen nem kell csodálkozni, hisz egyrészt a tanár is ember, ô is ugyanebben a világban él. Másrészt az a tudástömeg, amelynek tanúi vagyunk, és amelyet nem is tudom, hogy kicsoda követel, egyáltalán nem az életrôl szól. Nehéz helyzetben van a tanár, a pedagógus, mert egyszerûen nem tud eleget tenni ennek a feladatnak. Nagyon ritkán adódik olyan helyzet, hogy be tudja vonni a gyereket, és a személyisége akkor is óhatatlanul hat a gyerekre. Nem is igaz, hogy nem nevel, hanem tudattalanul vagy észrevétlenül nevel, átadva akár a hibás mintákat is.

- Mostanában gyakran elhangzik, hogy mindenkinek egyénileg kell megvívnia harcát az érvényesülésért. Léteznek azonban olyan társadalmak is, ahol a csoportérdekek a meghatározók. Ön szerint melyik a helyesebb alternatíva?

Nem szeretem az ilyen hamis alternatívákat. Inkább úgy mondanám, mind a kettô fontos. Biztos, hogy létezik valamilyen normativitás. Minden ember fejében van egy elképzelés arról, hogy mi a jó, és mi a rossz. Jó is, hogy van, mert végül is vannak szilárd, végsô értékek, amelyekhez viselkedésünket kell, hogy szabjuk. Ez még akkor is igaz, ha manapság mindent "illik" relativizálni. Az egyén és a csoport szembeállítása azért hamis, mert a személyiség érettségének legmagasabb fokán egyáltalán nem a függetlenség van. Abraham Maslow amerikai pszichológus felépítette a szükségletek hierarchiájának piramisát, azt mondja, hogy ennek a csúcsán az önaktualizáló ember áll, viszont ebbe ô beleérti az értékmegvalósítást is. Loewinger ennél is tovább megy, a személyiség fejlettségi fokait teszi erre a piramisra, s az önaktualizáló fázist kettébontja. Szerinte az ember életének korábbi szakaszaiban szükségleti hiányaitól függ (a fiziológiai, majd a biztonsági szükségletétôl és így tovább) ezért ebben a szakaszban dependenciáról beszélhetünk. Késôbb jön a függetlenség (independencia) szakasza, a személyiség érése azonban tovább folytatódhat, s ekkor az interdependencia szakasza következik, az autonómia után a heretonómia: az ember mintegy "beleköti", kihorgonyozza magát a világba, megtalálja a helyét benne, és ha valamit választ, ugyanakkor valamirôl lemond. Arról az alázatról van szó, hogy ha megvan a helyem a világban, önmagam korlátozom, természetesen azért, mert így közelebb kerültem a lényeghez.

- Sajnálatos módon egyre inkább tanúi vagyunk az "elbunkósodás folyamatának. Divat lett a "nagyot-mondás", a komplexusok nélküli kihívó viselkedés…

- Ezt csak egy darabig lehet csinálni. Ennek is megvan az oka, ugyanis az egyéni szabadságjogoknak is van egy hamis látszata. Furcsa paradoxon, hogy sokan vannak, akik egyéniséggé szeretnének válni, és éppen ezzel válnak "tömegemberré". A szóban forgó egyén éppen különcségével kerül be az említett uniformisba. Ha a nevelés nem a szoktatással kezdôdik, ha valaki nem tanulja meg, hogy az eredményekért meg kell szenvedni (néha összeszorított fogakkal is), hiába csodálkozik, hogy nem jut be egybôl a "mennyországba". Ez viszont borzasztó kiszolgáltatottságot jelent, mert semmi garancia nincs arra, hogy az illetô megkapja, ami neki "jár", ugyanakkor az ember erôsen ki van téve ezeknek a hülye, elszabadult elvárásoknak, amik például a médiumokban diktáltan megjelennek. Azt hirdetik, vegyél fel kölcsönt, valósítsd meg magad, engedd el magad. Közben a világ nem errôl szól, mert néha arcon csap, s a helyzet nem olyan rózsás, mint sokan hinnék.

- A család nagy sérüléseket szenvedett az utóbbi évtizedekben. Vajon nem voltak jobbak azok a rendszerek, amikor egy közösségben (vagy kultúrában) mindenki pontosan tudta, hol a helye?

- Sokkal jobbak voltak, de most már nosztalgiázni nem érdemes. Tradicionális közösségekben, az ôserdôkben egyetlen neurotikus embert nem találunk, pedig a fél feje hiányzik, mert leharapta az oroszlán, vagy éppen nincs keze vagy lába… Ez az ember olyan traumákat élt meg, amelyeket ha nekünk kellene elviselnünk, nem is tudom, mi történne. Visszatérve a jelenhez elmondhatjuk, hogy az európai kultúra rengeteget tett annak érdekében, hogy ilyen "cefetül" nézzünk ki. A nagy francia forradalom "fölültette" az embereket három olyan jelszóra (szabadság, egyenlôség, testvériség), amelynek egyike sem valósítható meg, s amiért emberek milliói pusztultak el, ölték egymást. Ugyanakkor a "racionalitás százada" - azzal, hogy az égig emelte az észt, az értelmet, kirekesztette a normali- tásból és a normativitásból az érzéseket és az indulatokat, a "hátsó ajtón" visszahozta ezek démonizált formáit, a tárgyiasult szexualitást, a pornográfiát, a szûnni nem akaró erôszakot, s mindazt a szabályozatlanságot, amit magunk körül látunk. Az ember azt hiszi, hogy kontrollálni tudja a dolgokat, s amit kihagy ebbôl a képletbôl - az indulatokat, az érzelmeket - kinô a hátán. Ez Európa, s ilyen módon az európai kultúra nyomja rá bélyegét az egész világra.

- A társadalom "kettészakadása" kelet- Európában is nagy nehézségeket, traumákat okoz …

- Egyfajta "dél-amerikanizá- lódásról" van szó. A polgári kormány nem véletlenül akarta a középosztályt erôsíteni. A feladat az lenne, hogy az ember maga legyen képes - amíg a karja elér - a világot maga körül rendben tartani. Az önépítés nagyon fontos, azért van a kín, a munka, a gyötrôdés, hogy eredménye legyen. Ez az erkölcs elveszett, vissza kell hozni…

- Mit hoz majd a jövô? Lehetséges-e, hogy az ember visszatérjen a természethez, az igazi értékekhez?

- Nem tudhatom, nem vagyok jövôkutató, de hiszek abban, hogy "a szabadság kis körei" kialakulnak, s ezek lassan majd találkozni fognak, nevezetesen, hogy kialakul az "új rend",persze, nem politikai értelemben. Az más kérdés, hogy jelenleg nagyon "fúj a szél". Nem tudom, hogy ki kell-e vonulni az ismert világból ahhoz, hogy ezt meg lehessen csinálni, mert akkor meg az a kockázat, hogy egy hamis világot alkotunk magunknak. Mert ezt nekünk itt kell megcsinálni, vérünkkel és verítékünkkel, ahogy az Úristen parancsolta, amikor kiûzettünk a Paradicsomból.

Népújság-találkozó volt Kis- görgényben. Nem teljesen véletlenszerûen, de nem is hosszú elhatározás, tervezés nyomán. Egy baráti meghívásnak eleget téve látogatta meg a megyeszékhely közeli települést szerkesztôségünk néhány tagja. Gondolatcsere céllal. Kisgörgényben 16 Népújság-elôfizetô van. A központi bárba késô délután hozzák ki a reggeliben friss napilapot, s olvasóink többnyire csak vacsoránál tallózhatnak belôle.

Nemzetközi út, országút, megyei út, s máris megérkeztünk a Kisgörgény települést jelzô kétnyelvû helységnévtáblához. A határban a fülledt levegô ellenére sem szünetel a munka, a három traktor közül az egyik kissé megkésve tárcsázza a földet. Oltott orgonabokrok majd minden takaros udvarban. A házak elôtt pár asszony üldögél, beszélget.

- Ki ne írják az újságba, hogy mi csak üldögélünk, pihenünk, mert most jöttünk haza a mezôrôl - szólnak hozzánk mosolyogva.

A szépen rendbe tett mûvelôdési házban is orgonaillat fogad. A holland testvérgyülekezettôl kapott székekbôl két sort foglalnak el az érdeklôdôk.

Szerkesztôségünk tagjait Kelemen Kálmán, a keresztény-demokrata mozgalom vezetôje, kisgörgényi lakos köszönti. Makkai János, a Népújság fôszerkesztôje vállalja fel a riporter szerepét, folyamatosan mesélésre ösztönözve a helybélieket.

Elsôként Manitiu Aurel, mindenki Aurel bácsija meséli el, hogy tíz évvel ezelôtt kisgörgényi barátját látogatta meg, s annyira megtetszett neki a szép, takaros település, hogy eladta megyeszékhelyi házát, s kiköltözött. Ô teszi szóvá azt is, hogy a település felé vezetô, tavaly korszerûsített úthoz rossz minôségû alapanyagot használtak, s emiatt most poros, szilánkos az úttest. A hangadó - ha lehet valakit, aki csak beköltözött egy településre, s viszonylag rövid ideje, így nevezni - egyszuszra azt is elmondja, hogy neki számtalan terve volt, strandot szeretett volna építeni, kézi perzsát elôállító mûhelyt berendezni, de részben az ákosfalvi polgármesteri hivatal, részben a tájékozatlanság miatt nem tudott elôrelépni. Kissé késôbb büszkén mutatja kis állatkertjérôl készült fényképeket: különleges tyúkok, ázsiai disznó, galambok, kutyák köszönnek vissza a felvételekrôl. Látogatásra biztató fényképek. Meg is ígérjük.

Aurel bácsi szavai megoldják a jelenlevôk nyelvét, egymás után sorolják a helybéliek, hogy mi mindent kellene tenni, s mi mindennel adósuk a település vezetôsége, s közvetett módon ôk maguk. Szó került a parlagon maradt földekrôl, a kaszálóként használt futballpályáról, az ingázási lehetôségekrôl, a kivándorolt fiatalokról, a fûvel benôtt, szeméttel betömött, kitisztításra váró sáncokról.

- Csak csomagosztáskor és lopáskor van összetartás, egyébként mindenki magának való, senki nem mozdít semmit

tovább a közösség, a település érdekéért - fogalmazzák meg egyhangúan, mintegy bemutatva önmagukat.

Mátéfi Ferenc, leendô tanácsos példákkal bizonygatja, hogy bizony-bizony a közös munkára való felhívásra se ifjú, se idôs nem válaszolt, nem válaszol. A polgármester kellene felszólítsa az embereket, hogy takarítsák ki a házuk, termôföldük mellett levô sáncokat - vélekednek legtöbben, régmúlt idôket emlegetve, amikor nagyobb volt a szigor, s amikor megmondták, és számon is kérték a feladatokat, kötelezettségeket.

A panaszáradat, a hiányosságok után csendül fel a pozitívumok bemutatására sarkalló kérdés.

Mire büszkék a kisgörgényiek?

Büszkék vagyunk arra, hogy szép helyen fekszik falunk, csend, nyugalom van - mondja Pap Edit, az egyedüli asszony, aki hangot ad véleményének, még akkor is, ha a körülötte ülô férfiak sokszor nem értenek egyet vele. Az érem másik oldalának felmutatása most sem marad el: éppen emiatt tájékozatlanok vagyunk, sok mindenrôl lemaradunk, nem tudunk pályázatot írni, támogatást szerezni. A fôúton levô Cserefalvához képest visszamaradottak vagyunk, mert nincs városi, jól fizetett munkahelyünk, mert az állattenyésztésbôl, a mezôgazdaságból kell megélnünk - vélekedik Moldován Zsolt és Simon Zsolt.

Mint kiderül, a fôúttól való félreesésnek ugyanannyi elônye, mint hátránya van. Kérdés csak az, hogy mit kezd akár ezzel, akár azzal a közösség.

Egyik kérdés szüli a másikat.

Pap Edit a hagyományos szôttes terítôk, abroszok készítését említi értékként, de rögtön hozzáteszi azt is, hogy két évvel ezelôtt készített tíz terítôt, s csupán kettôt tudott értékesíteni. Nincs piaca - jelenti ki határozottan.

- Meg kellene találjuk azt az egyént, aki értékesíteni tudná a szôtteseket, mint ahogy meg kell találnunk azt is, aki megtanítana a perzsaszônyeg készítésére - vélekedik Aurel bácsi. - Valakinek segítenie kellene - mondja, felróva a polgármesteri hivatal, a nemrég nyílt európai információs központ képviselôinek, hogy nem nyújtanak naprakész tájékoztatást a pályázati, munkavállalási, fejlôdési lehetôségekrôl.

Erre fel Kilyén Attila, a Népújság munkatársa ízelítôként mindjárt beszámolt azokról a lehetôségekrôl, EU-s követelményekrôl, amelyek ismerete nélkül nem lehet minôségi, a piac követelményeinek megfelelô árut termelni, a meglévôvel gazdálkodni.

Hasznos gondolatok, értékítéletek cseréltek gazdát a találkozón. A jelenlevôk irányítottan kibeszélhették magukat, elmondhatták mindazt, amit egy-egy falugyûlés, közösségi találkozó alkalmával kellene terítékre tenniük, megbeszélniük. Nemcsak mi, vendégek nyerhettünk betekintést a kisgörgényiek hétköznapi életébe, gondjaiba. A következtetések levonása, az elôrelépés a helyi közösség kezében van.

A Kemendi Lia és Károly által sok éve vezetett marosvásárhelyi Mini-Arabesque balett-táncegyüttes életében, munkájában lassan külföldön is megmutatkozik az eredmény. Munkájuk csaknem húsz éve alatt nemegy olyan külföldi balettiskolával építettek ki munkakapcsolatot, melyekben ma már egykori "miniarabeszquesek" tanítanak, lépnek fel színpadi produkciókban. Németországban, Ausztriában, Chicagóban, Kanadában, Francia -illetve Magyarországon például. Idén márciusban a balettegyüttes 11 tagja az ausztriai Linzben vett részt a balettiskola által rendezett intenzív kurzuson. Fellépésük érdeklôdést keltett, sikert hozott és méltató sajtóvisszhangot.

Tavaly decemberben, karácsony tiszteletére, emlékeztes elôadással - Csajkovszkíj Diótörôjével lépett közönség elé városunkban a Kemendi házaspárnak és a "mini-baletteseknek" köszönhetôen a Budapesti Balettakadémia balettkara. Növendékei között két, szintén egykori együttestag, Kemendi Lia és Simon István képezi magát. Nos, ôket választották ki a balettakadémia tánckarából az idén áprilisban Budapesten megrendezett nemzetközi versenyen való részvételre is, melyen magas színvonalon teljesítettek. És a mindössze 16 éves Kemendi Lia nagy sikerrel szerepelt az áprilisban Bécsben rendezett kurzuson is, megszerezve azt az értékes oklevelet, melynek birtokában mind klasszikus balettszámokkal, mind flamingótánccal a világon bárhol érvényesülhet. Legutóbb abban a hónapban itthon, a Nemzeti Színházban a német nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszán lépett emlékezetes sikerrel a közönség elé. Tavaly nyáron pedig a Londoni Királyi Balettiskola ösztöndíját szerezte meg s ezzel együtt annak jogát, hogy felléphessen az ún. pas de trois-ban. Hasonlóképpen évek óta részt vesz a nyaranta német, ill. franciahonban és másutt rendezett balettkurzusokon, nemzetközi versenyeken. S mint értesültünk, a Kemendi házaspár a jövôben balettiskolát szándékszik nyitni városunkban. Ugyancsak 2004-ben szeretnénk Marosvásárhelyen, nemzetközi részvétellel, balettfesztivált rendezni. Ami pedig a Mini- Arabesque-t illeti, legközelebb május 3-án, majd június elsején tapsolhatunk színpadi produkciójukak.

A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) Kertészettudományi Kar nyárádszeredai levelezô-távoktatási tagozata felvételi vizsgát szervez fôiskolai szintû kertészmérnöki szakra.

· Beiskolázási szám: 50;

· a felvételi idôpontja és helye: 2004. július 24. (szombat) 9 órai kezdettel; Nyárádszereda, Bocskai István Alapítvány konzultációs központja (mûvelôdési ház);

· beiratkozás: 2004. július 1 - 23. közötti idôszakban vasárnap kivételével, naponta 11-tôl 18 óráig, szombaton 9-tôl 19 óráig a konzultációs központ könyvtárában;

· vizsgadíj: 500.000 lej, ezt beiratkozáskor kell kifizetni.

Szükséges iratok:

· érettségi bizonyítvány fénymásolata (a frissen végzetteknek a bizonyítványt helyettesítô ideiglenes igazolás)

· születési bizonyítvány fénymásolata

· 3 db 3 x 4-es fénykép

· típuskérvény

· külön lapon lakóhelyének címe románul és magyarul, telefon, e-mail (ha van), édesanyjának leánykori neve.

A felvételi vizsga tárgyai:

· Biológia (írásbeli teszt) a hazai iskolák IX. és XII. osztályának anyagából;

· Kémia vagy matematika (tetszés szerint választható) a IX., X., XI., és XII. osztály anyagából.

A vizsga részletes tematikája beszerezhetô személyesen, postán vagy a www.kertesz.ro honlapunkon. Az érdeklôdôk e célból vagy bármilyen más tudnivalóért tárcsázzák szombatonként 9 és 19 óra között a 0265-576 899- es, a hét többi napján 16 és 21 óra között a 0265-576 404-es telefonszámot.

Az oktatás idôtartama 4 év (az utolsó évben termelési gyakorlat és szakdolgozat- készítés), amely komplex záróvizsgával és szakdolgozatvédéssel fejezôdik be.

Abszolválóink a BKÁE Kertészettudományi Kar fôiskolai kertészmérnöki oklevelét (BcS fokozat) vehetik át, ünnepélyes keretek között, Budapesten a záróvizsgát követô hónapban. A magyar oklevelet a beadástól számított fél éven belül honosítja a hazai Oktatásügyi Minisztérium.

Az oktatás menete és helye: kéthetenként, péntek déltôl vasárnap délig Nyárádszeredában konzultáció, félévenként egy-egy hétig a budapesti Kertészettudományi Karon intenzív elôadások és gyakorlat. Az ottani költségeket nem a hallgatók állják.

A távolról járó hallgatók részére a hétvégi konzultációk alkalmával a szállás családoknál megoldható, térítés ellenében.

A teljes tananyagot (jegyzetek, tankönyvek, szakkönyvek) a hallgatók díjmentesen kapják, év végi visszaszolgáltatási kötelezettséggel.

Az évi tandíj elôrelát